Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve

Átírás

1 15. évfolyam 1. szám 2008.februárs VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa A víízmiinőség szabállyozás jjogii allapjjaii A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve, a vízvédelmi politika terén megalkotott általános jellegű cselekvési programjának indoklása, a fenti mottóként választott mondattal kezdődik. Az igen tömör mondatban megfogalmazott igény megvalósítása érdekében, az irányelvben foglaltakra támaszkodóan minden tagállam kidolgozta a térsége sajátosságainak figyelembe vételével a maga jogszabályait, és annak végrehajtó rendszerét. A különböző szinten megalkotott jogszabályok, egységes rendszert képezve az irányelvek megvalósítását célozzák meg, a felszíni és felszín alatti vizek ökológiai minőségének megóvása, javítása érdekében. Hazánkban a vízminőség szabályozása az Európai Unióhoz való csatlakozással az új szemléletet kívánja megvalósítani. Az első lépésekre a csatlakozást megelőzően került sor, amikor az egyes jogszabályok módosításánál az elfogadott vagy még el nem fogadott irányelveket vette át a jogszabályalkotó. Ekkortájt szembesültünk az úgynevezett Európai Közösségi irányelvekkel, melyek alapján többek között megszületett az első felszín alatti vizekre vonatkozó határérték rendszer, mely a későbbi hasonló tárgyú jogszabály alapját is képezte. Ezt követően megszokottá váltak a megjelenő jogszabályok záró rendelkezéseinek azon paragrafusai, melyek felsorolják, hogy a jogszabály mely uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja. A teljesség igénye nélkül megpróbáljuk feltárni, hol tart hazánkban az uniós irányelv jogszabályi lefedettsége. Kiadványunkat a vízikönyvben megtalálható évi Mirhói gátszakadásról szóló korabeli leírással-, és az Abádszalók-Tiszabő szakasz töltésépítésének műszaki terveiről készült másolatokkal illusztráltuk. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve Az irányelv célja a vízi környezet fenntartása és javítása a Közösségben. Az irányelv első sorban a vizek minőségére vonatkozik, de a célkitűzés megvalósításában a mennyiséget, mint kisegítő elemet is figyelembe veszi. Irányelvként fogalmazódik meg az átlátható, egységes és összehangolt vízügyi politika, melynek kereteit meg kell teremteni, illetve koordinálását, hosszú távú továbbfejlesztését biztosítani kell. A SZÁM TARTALMÁBÓL 1 Az Európai Tanács és a parlament 2000/60/EK irányelve 2 Hazai szabályozás alapjai 3 a 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 4 a 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet 5 a 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet Az unió a vizek megóvásának, védelmének és kezelésének szabályozását nem egy szigorú egységes szabályozásban látja, hanem a tagállamok felelőségi körébe utalva a döntést, országon belüli sajátosságokra tekintettel, de az általános érvényű irányelveknek megfelelő szabályozást tart szükségesnek. Ennek megfelelően olyan jogi eszközök alkotását várja el, mely a vizek védelmét és fenntartható 1

2 használatát biztosítják egy vízgyűjtő határain belül. Tekintettel arra, hogy a program önállóan nem valósítható meg, annak sikeréhez szükség van a vizek védelmének és fenntartható gazdálkodásának további integrálására a közösségi politika más területeibe, mint az energia-, a közlekedés-, a mezőgazdaság-, a regionális- és idegenforgalmi politika. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy legalább a jó vízminőségi állapotot elérjék a meglévő európai közösségi előírásokat figyelembe vevő, integrált intézkedési programok szerint szükséges tevékenységek meghatározásával és végrehajtásával. Ahol a jó vízminőségi állapot már létezik, ott azt fenn kell tartani. Felszín alatti vizek esetében a jó állapot követelményén túlmenően, bármely szennyező anyag koncentráció növekvő tendenciáját ki kell mutatni, és meg kell fordítani. Mennyiségi szempontból egyensúlyt kell biztosítani a kitermelés és utánpótlás között, azzal a céllal hogy elérjék a felszín alatti víz jó állapotát, legkésőbb az irányelv hatályba lépését követő 15 éven belül. Az irányelveken túl az ajánlás tartalmaz egy fogalomtárt melyet a tagországok jogalkotásaikban alkalmaznak, biztosítva ezzel a nemzeti jogszabályok közti átjárhatóságot. Hazai szabályozás alapjai A vízminőség-védelem jogi szabályozásának alapját a két keret-törvény biztosítja, részben a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény, illetve a vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény, melyek magukban foglalják az alapelveket, illetve a közösségi jogalkalmazásba történő integrációt,. Az uniós irányelvek megvalósításának konkrét eszközei a Kormányrendeletekben, illetve az alacsonyabb szintű rendeletekben találhatóak. A hazai szabályozásban az Európai Parlament és a Tanács október 23-i, a víz politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelvének való megfelelést alapvetően három Kormányrendelet biztosítja: a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet felszíni vizek minősége védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A három egyidőben megjelent rendelet közül amint a nevükből is kiderül a 219/2004.(VII.21.) rendelet a felszín alatti vizekre-, a 220/2004.(VII.21.) a felszíni vizekre vonatkozik, míg a 221/2004.(VII.21.) rendelet az intézkedési program elkészítését szabályozza. A rendeletek sajátossága, hogy együttesen kezelik a minőségi és mennyiségi állapotot, azzal, hogy a minőségi tényező az elsődleges. A három jogszabály egy hosszabb előkészítési folyamat eredménye. A 221/2004.(VII.21.)-es talán rövidebb előkészítés után jött létre. A 219/2004.(VII.21.) Korm rendelet előzménye volt a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet, mely összeegyeztethető szabályozást tartalmazott az akkori 80/68/EGK tanácsi irányelvvel. Tartalmilag kevés változással a 219/2004.(VII.21.) Korm rendelet átvette a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendeletben foglaltakat, és egyben kompatibilissé vált az új uniós irányelvvel. 2

3 A felszíni vizek minőségének védelmére létrehozott uniós normáknak is megfelelő jogszabályok szintén 2000-ben jelentek meg. A jogalkotó külön kezelte a közvetett szennyvízkibocsátókat (204/2001.(X.26.) Korm. rendelet) és külön a felszíni vízbe közvetlen szennyvíz kibocsátókat (203/2001.(X.26.) Korm. rendelet). Külön miniszteri rendelet szabályozta a kibocsátók ellenőrzésének módját (7/2002.(III.1.) KöM rendelet ), és külön rendelet tartalmazta a kibocsátási paramétereket (9/2002.(III.22.) KöM-KöViM együttes rendelet). Ezek összevonásából és többszöri módosításából jött létre a jelenlegi 220/204.(VII.21.) Korm rendelet és hozzá tartozó vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004.(XII.25.) KvVM rendelet. Érdemes megjegyezni, hogy a 203/2001.(X.26.) Korm. rendelet már figyelembe vette a Tanács 2000/60/EK Víz Keretirányelvét. Szintén ez utóbbi rendelet már előrevetíti a vízgyűjtő-gazdálkodási terv vízvédelmi intézkedési programja alapján meghatározott egyedi vízgyűjtőgazdálkodási határérték alkalmazását. A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet A rendelet célja, hogy a vizek (a 220/2004. (VII.21.) és 219/2004. (VII.21.) Korm. rendeletekben meghatározott) jó állapotának elérése és fenntartása érdekében szükséges intézkedéseket, intézkedési programokat egységes keretbe foglalja és meghatározza az ezeket összefoglaló vízgyűjtőgazdálkodási terv tartalmát, valamint a tervezés szabályait. A jogszabály három részvízgyűjtőn 17 db vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési részegységet határoz meg a Duna (7), Tisza (7), Dráva (1) és Balaton (2) vízgyűjtő területére vonatkozóan. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok készítik el a helyi hatóságok közreműködésével, a részegységek terveit a miniszter által kijelölt környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, míg az országos szintű tervet a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság. A terv készítés egy alapos állapotfelmérésen alapszik, mely magába foglalja a felszíni, felszín alatti vizeket érő hatásokat, a potenciális szennyezőket, a szennyvíztisztítási technológiákat, kibocsátott anyagféleségeket, pontszerű és diffúz kibocsátásokat. Az adatok értékelése alapján összeállított terveknek tartalmaznia kell az alábbiakat: a) a vizek állapota romlásának megelőzését, megakadályozását szolgáló intézkedéseket; b) a felszíni vizek esetében, a jó ökológiai és kémiai állapot elérését, illetve fenntartásának biztosítását szolgáló feladatokat; c) az erősen módosított és mesterséges víztestek esetében a jó ökológiai potenciál elérését, illetve fenntartásának biztosítását szolgáló feladatokat; 3

4 d) a vizekre, vízi környezetre kockázatot jelentő anyagok (kiemelten veszélyes anyagok) által okozott szennyezéssel kapcsolatos megállapításokat, intézkedéseket; e) felszín alatti vizek esetén a jó mennyiségi és kémiai állapot elérését, illetve fenntartásának biztosítását, valamint azokat a feladatokat, amelyek megelőzik, megakadályozzák, illetve korlátozzák a felszín alatti vizek állapotának romlását, a szennyező anyagoknak a felszín alatti vízbe történő bejutását; f) az emberi tevékenység hatására visszavezethető szennyező anyag kibocsátásának megszüntetését, valamint a szennyezéssel járó folyamat visszafordításához szükséges összetett igazgatási és egyéb intézkedéseket. A jogszabály tartalmazza az egyes víztestekre vonatkozó célkitűzések (egyedi vízgyűjtőgazdálkodási határértékek) meghatározásának módját, az intézkedési program kidolgozásánál figyelembe vehető szempontokat, az intézkedések ütemezését, ellenőrzését monitorizálását. A vizek védelmével, állapotuk javításával és megőrzésével összefüggő feladatok ellátása az állam, a helyi önkormányzat, valamint a vizek hasznosításával járó jogokat gyakorló, kötelezettségeket teljesítő, illetve a vizekbe bármilyen tevékenységgel közvetlenül vagy közvetve szennyvizet, vízszennyező anyagot kibocsátók kötelessége. A jogszabályból eredő feladatokkal összefüggő társadalmi ráfordítások részleges vagy teljes megtérülése érdekében a külön jogszabályokban meghatározott esetekben járulékot, érdekeltségi hozzájárulást vagy díjat kell fizetni (pl évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról). A terv elkészítését követően biztosítani kell annak minél szélesebb társadalmi körben történő megismerését, az érintett vízhasználók bevonásával. A rendelet végrehajtásának ütemezését a záró és átmeneti rendelkezések rész tartalmazza, melyből kiolvasható, hogy a tervet első alkalommal december 22-ig kell elkészíteni, majd ezt követően hatévenként korszerűsíteni. A tervekben foglalt intézkedések végrehajtását az alábbi két rendelet biztosítja. A felszíni vizek minősége védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A rendelet célja a felszíni vizek minőségének megóvása, fenntartása és javítása, a vízi és vízközeli, továbbá a felszíni víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek biztosítása, a vízhasználatok biztonsága, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése érdekében a szennyezések megelőzése és csökkentése. A rendelet a 2000/60/EK irányelvek felszíni vizekre vonatkozó előírásait hivatott a hazai szabályozásba átültetni. Több fontos irányelv is érvényesül, melyek közül kiemelhetőek az alábbiak: a környezeti politikának a természeti készletek körültekintő és ésszerű 4

5 használatával hozzá kell járulnia a környezet minőségének megőrzését, védelmét és javítását szolgáló célkitűzések teljesítéséhez, és a politikának az elővigyázatosság elvére és azokra az elvekre kell épülnie, amelyek kimondják, hogy megelőző intézkedéseket kell tenni, a környezeti károkat elsősorban a szennyező forrásnál kell első sorban orvosolni. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy legalább a jó vízminőségi állapotot elérjék a meglévő európai közösségi előírásokat figyelembe vevő, integrált intézkedési programok szerint szükséges tevékenységek meghatározásával és végrehajtásával. Ahol a jó vízminőségi állapot már létezik, ott azt fenn kell tartani. Felszín alatti vizek esetében a jó állapot követelményén túlmenően, bármely szennyező anyag koncentrációjának jelentősnek minősíthető és tartósan növekvő tendenciáját ki kell mutatni, és meg kell fordítani. A elsőbbségi veszélyes anyagok kiküszöbölése, a kiemelten veszélyes anyagok előfordulásának megszüntetése és közelítése a természetes háttérértékekhez. A vízminőség szabályozása elsősorban a kibocsátó általános kötelezettségeinek betartásában valósul meg, illetve a kibocsátási határérték rendszer alkalmazásával és betartatásával. A kibocsátási határértékek kategóriájából átmenetileg kikerült az egyedi vízgyűjtő-gazdálkodási határérték, tekintettel arra, hogy a tervek alkalmazására, azok december 22-i határidővel történő elkészítését követően kerülhet sor. Az uniós irányelvekkel összhangban megállapított határértékek, a felszín alatti vizek védelmét is szolgálják, külön határértéket állapítva meg az időszakos vízfolyások tekintetében. Az egyes technológiákból kibocsátott szennyezőanyagok határértékei az elérhető legjobb technika szerinti határértékek figyelembe vételével vannak megállapítva, mint technológiai határértékek. A küszöbértékek (közvetett bevezetés) figyelembe véve az elvezető rendszer végén lévő szennyvíztisztító telepek tisztítási kapacitását, kedvezőbbek mint a felszíni bevezetés esetén meghatározottak, kivéve a veszélyes és mérgezőanyagokra vonatkozó értékeket. A kibocsátás ellenőrzésének rendje is megváltozott. Bevezetésre került az önellenőrzési rendszer, mely alapján 15 m 3 /üzemnap fölötti kibocsátók saját költségükön, előre megtervezett és elfogadott terv szerint végzik az előírt kibocsátásai határértékek betartásának ellenőrzését. A határérték fölötti kibocsátás vízszennyezési bírság kiszabását vonja maga után. A jogszabály a határértékeknek való megfelelés érdekében szükséges beruházások, fejlesztések megvalósításáig türelmi időt határoz meg, melynek letelte után minden kibocsátónak teljesíteni kell az engedélyben rögzített kibocsátási paramétereket. Ezen a ponton a jogszabály illeszkedik a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósulási Programról szóló 30/2006.(II.8.) Korm. rendeletben foglalt ütemezésekhez, vagyis a türelmi idő megegyezik az egyes agglomerációs alosztály esetében meghatározott kiépítési határidőkkel. A jogszabályban megtaláljuk az uniós előírás irányelveiből átvett, az úgynevezett 1. listás anyagok és elsőbbségi veszélyes anyagokra vonatkozó szigorítást, illetve egyes anyagok kibocsátására vonatkozó tiltást. A 220/2004.(VII.21.) Korm rendelet mellett megjelent, használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet tartalmazza az unió fele történő jelentések összeállítását segítő VAL (alapbejelentő) és VÉL(éves jelentőlap) lapok formanyomtatványát, melyet az önellenőrzésre kötelezett kibocsátók tárgyévet követő év március 31-ig juttatnak el a területileg illetékes Felügyelőségre. 5

6 A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A rendelet célja olyan jogok és kötelezettségek megállapítása, melyek biztosítják a felszín alatti vizek jó állapotát annak fenntartását, a szennyezés fokozatos csökkentését, a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmét. Alapvető célkitűzésként meghatározza, hogy legkésőbb a Kvt.-ben meghatározott időpontig el kell érni, hogy a felszín alatti víztestek állapota érje el a jó állapot, azaz a jó mennyiségi és minőségi állapot követelményeit. A rendelet célkitűzéseit a rendeletben és a külön jogszabályokban foglaltak szerinti környezetvédelmi és vízkészlet-gazdálkodási eszközökkel kell elérni. A felszíni vizek analógiájára ez esetben is sor kerül a felszín alatti víztestek kijelölésére, a szennyező források nyilvántartásba vételére és vízgyűjtő gazdálkodási terv elkészítésére. A terv célja az igénybevételi határérték meghatározása, melynek figyelembe vételével a vízhasznosítás során az igénybe vétel nem veszélyeztetheti a felszín alatti vizek természetes minőségét, nem okozhat minőségi állapotromlást. A jogszabály meghatározza a mennyiségi és minőségi védelem alapszabályait, mely általános jelleggel alkalmazandó. A szennyezettségi szint viszonyítási alapját a felszín alatti víz- és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000.(VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben foglalt szennyezettségi határértékek biztosítják. A minőségvédelem alapszabálya szerint egy tevékenység nem eredményezhet kedvezőtlenebb állapotot, mint amit a felszín alatti víz, a földtani közeg (B) szennyezettségi határértéke vagy az annál magasabb (Ab) bizonyított háttér-koncentráció jellemez. Ennek biztosítása érdekében a tevékenység során történő szennyezőanyag elhelyezése hatósági engedélyhez kötött tevékenységgé válik. Az engedély köteles tevékenységet folytatónak az engedély megszerzése érdekében elővizsgálatot kell lefolytatni. Az engedélyköteles tevékenységet folytató a tevékenység jellemzőiről jelentést köteles készíteni, mely szintén adatlapok kitöltésével történik, és melyet külön jogszabály (18/2007.(V.10.) KvVM rendelet szabályoz. Mindkét jogszabály tartalmaz külön eljárási szabályokat a bekövetkezett környezeti káresemények kivizsgálására, megszüntetésére, alkalmazva a szennyező fizet elvét, vagyis a szennyezést okozó kötelezettsége az eredeti állapot közeli szennyezettségi szint helyreállítása. A fentiekben ismertetett három szervesen összefüggő vízminőség védelmi jogszabályon kívül a vizek védelmét számos olyan jogszabály is szolgálja, melyek egyes ágazati tevékenységek vízvédelmi követelményeit tartalmazzák. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabbakat: A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet A felszíni vizeket szennyező egyes veszélyes anyagok környezetminőségi határértékeiről és azok alkalmazásáról szóló 40/2006.(X.6.) KvVM rendelet A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II.7.) Kormány rendelet A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001.(IV.3.) Kormány rendeletben Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001.(X.25.) Kormány rendelet A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005.(XII.25.) Korm. rendelet A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken lévő települések besorolásáról szóló 27/2004.(XII.25.) KvVM rendelet A hosszú időre visszanyúló hazai vízminőség szabályozási rendszer az uniós irányelvek bevezetésével egy új szakaszba lépett. Egy nagy közös egységes célkitűzést hivatott teljesíteni, mely a gazdasági és társadalmi érdekek összeegyeztetését kívánja elérni annak érdekében, hogy a víz ne legyen egy szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) mell. A rendelkezésre álló előadási anyagokból összeállította: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István február 05. 6