A logisztikához tartozó minden tevékenységet, általánosítva itt tárgyaljuk. Célszerűen ez az

Átírás

1 Bevezetés A REACH-ről másként: logisztika dr. Körtvélyessy Gyula A logisztikához tartozó minden tevékenységet, általánosítva itt tárgyaljuk. Célszerűen ez az importtal kezdődik, hiszen ez elég gyakori és folytatódik a raktározási, szállítási, kereskedelmi és tartálytisztítási tevékenységgel. Látni kell, hogy az import a REACH-ben kiemelt jelentőségű, hiszen nemcsak az anyagok, hanem a készítményekben lévő anyagok importálása egy, nem az Európai Unióban lévő országból (ez lehet akár Svájc is!) regisztrálási kötelezettséget jelent, ha az anyag (tisztán vagy készítményben lévő) mennyisége meghaladja az év egy tonnát. Hozzá kell tenni, hogy nálunk és az EU-ban is eddig is kötelező lett volna az importot a gyártással egyenrangúan kezelni, de ez nem igazán valósult meg. A logisztikai lánc szereplőinek másik fontos feladata, hogy információt adjanak az importálónak arról, hogy milyen expozíciós sémák valósulnak meg náluk. Nyilvánvalóan benzolt tölteni tartálykocsiba, szállítani, majd a vevőnél letölteni, azután a tankot kimosni egész más súlyú expozíciót jelent, mint ha ugyanez repceolajjal történik. A szállítói lánc szereplőinek felfelé meg kell adni ezeket az expozíciókat azért, hogy az importáló eleget tehessen jogi kötelezettségének. A REACH szerint ugyanis neki kell elvégezni (10 t/év-nél nagyobb mennyiségű import esetén) a kémiai biztonsági értékelést minden egyes anyaghasználatra, az azokban megvalósuló expozíciókra, majd az eredményt eligazítás formájában az MSDS mellékletébe helyezni. Érdekes néhány mondatot vesztegetni az importálás fogalmára. Ez teljesen eltérő aszerint, hogy a REACH, vagy a vámolás szempontjait tekintjük. Az egyértelmű, hogy elviekben importnak csak a nem EU országból érkező termék számít. Azonban ez nem egyezik meg a vámolásnál kulcsszerepet játszó eredetigazolással. Ha egy kereskedő az EU-ban vásárolt

2 komponensekből Ukrajnában kever össze pl. valamilyen festéket, akkor mivel a komponensek nem estek át elegendő megmunkáláson, a termék EU eredetű. De a REACH szempontjából importnak számít, mert fizikailag bejött az EU határán. Másfelől a REACH megfogalmazásában importőr az, aki az importért felelős, de a határokon keresztül való szállítás felelősségviszonyai elég bonyolultak és az INCOTERM-ek szerint sokféle lehet, tehát itt is lesz majd vita. Fontos tudni, hogy a reimport esete nem jelent a REACH szerint importot: ha akár az anyag, akár az ezt tartalmazó készítmény elhagyja az EU-t és ugyanazt az anyagot tisztán vagy készítményben visszahozzák, akkor nem kell újra regisztráltatni. Igen nehéz azonban a kémiai anyagok ide-oda utaztatáskor való azonosítása (szemben pl. egy autóval, ahol ez nem gond). Az importálókra vonatkozó fontosabb követelmények Nincs a REACH hatálya alatt a vámszabad területen lévő, vámfelügyelet alatti, tranzit és hasonló anyagok, de csak akkor, ha semmilyen módon nem kezelik őket (pl. átcsomagolás). A továbbiakban feltételezem, hogy csak a már ismert anyagokról beszélünk. Az új (a REACH szóhasználatában: nem bevezetett) anyagokra eltérő időbeliség vonatkozik: a regisztrációt a hatálybalépést követő még az import előtt meg kell tenni. Az ismert anyagokra elvégzendő feladatok: Regisztráció: amennyiben az egy évben importált mennyiség nagyobb mint 1 tonna egy adott anyagból, akkor az importálónak az Ügynökségnél 1,5-2 évvel a hatálybalépés után (2008. második felében) előzetesen regisztráltatnia kell magát. Ez a feltétel ahhoz, hogy magát a regisztrációt az éves importmennyiségtől és egyéb feltételektől függő, az anyagra vonatkozó fizikai-kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatokkal együtt később végezhesse el. Gyakran előfordul, hogy az importáló ugyanazt az anyagot többször és többféle termékben hozza be (pl. a fénystabilizátort tisztán, hatóanyagként, valamilyen kombinált készítményként hőstabilizátorral együtt, vagy akár már a polimerrel is összekeverve mesterkeverékként). Tehát a REACH úgy fogalmaz, hogy regisztrálandó az anyagimport akár tisztán, akár más

3 anyagokkal keverve, akár szabaddá válásra tervezetten árucikkekben történik. Ezeket importálónként és évenként minden esetben össze kell vonni a mennyiség meghatározásához. Az importáló további feladata, hogy kapcsolatot vegyen fel az adott anyagot regisztrálni köteles többi EU céggel, és az un. Anyaginformációs Cserefórumban megállapodjanak arról, hogy milyen vizsgálati adatok vannak már meg, miket kell még megméretni és kivel, és osszák el a költségeket. A vizsgálati költségeket Európában 2,3 milliárd euróra becsülik. A gyakorlatban két eset lehetséges. Az import vagy rendszeres, pl. diizodecil-ftalát lágyító a PVC felhasználók részére, vagy alkalmi. Veszélyességi besorolás és címketerv: Az összes regisztrált anyagra és az importált mennyiségtől függetlenül a veszélyes anyagokra az anyag besorolását és a címketervet három és fél évvel a hatálybalépés után (2010-ben) be kell adni az Ügynökségnek, ha az anyag forgalomba kerül. Ehhez persze használni kell a Cserefórum megállapításait: nem lenne igazán lelkes az Ügynökség, ha mindenki másként sorolná be ugyanazt az anyagot (ami manapság még nem ritka). Kémiai Biztonsági Értékelés és Jelentés: 10 t/év mennyiség felett importálva anyagokat, a regisztrációval együtt be kell adni az elvégzett kockázatértékelésről szóló jelentést. Biztonsági adatlap: Az MSDS az eddigi formájában továbbra is kötelező - mennyiségtől függetlenül - a veszélyes anyagokra. Két fontos változás van: - - nemcsak a veszélyes hanem a perzisztens, bioakkumulativ és toxikus (PBT), vagy nagyon perzisztens, nagyon bioakkumulatív (vpvb) anyagokra is kell biztonsági adatlap, rögtön a hatályba lépéstől kezdve (tiszta anyagként, de kérésre akkor is, ha a keverékekben több, mint 0,1% van ezekből) - a regisztráció időpontjától kezdve pedig o az MSDS-hez mellékletet kell csatolni, melyben az importáló köteles minden vevőjének a vevő felhasználására megadni az expozíciós sémát (ezt persze a vevőktől meg kell, hogy kapja), abban az esetben, ha az importált anyag mennyisége nagyobb mint 10 t/év és végzett kockázatértékelést (magyarul annak eredményét). o meg kell adni a regisztrációs számot FUVAROZÓ VÁLLALATOK, KERESKEDŐK, TÁROLÁSSAL FOGLALKOZÓ CÉGEK

4 a veszélyes anyagok szállítása (közút, vasút, levegő, víz), akár tisztán, akár készítményekben. Ezzel kapcsolatban közismert tény, hogy az ADR veszélyes anyag besorolása nincs összhangban a kémiai biztonsági törvény (és az ezzel megegyező REACH) veszélyes anyag besorolásával. A Globális Harmonizálási Rendszer (GHS) bevezetése, mely a REACH bevezetésével párhuzamosan történik majd, megpróbál ezen segíteni, de a két rendszer teljes egyezése már a vegyi anyagok kezelésének eltérései miatt sem lesz soha megvalósítható (a szállításnál más számít veszélyesnek, mint pl. egy vegyipari műveletnél). További alapvető kérdés, hogy az ADR csak a veszélyes anyagokra vonatkozik, míg a REACH minden anyagra, tehát a nem veszélyes anyagok szállítása nincs kivéve a REACH hatálya alól. Ugyanide tartozó fontos különbség, hogy a REACH hatályába tartoznak azok a veszélyes anyagok, melyek un. árucikkekben vannak, de a felhasználáskor szándékoltan szabaddá válnak (ilyen például egy tűzoltó készülék a töltetével, vagy egy autó a benne lévő olaj kenőanyaggal) Ezeket megint csak az ADR gyakran kiveszi a hatályából. Biztonsági adatlapok és információ továbbítás A logisztikai cégek eddigi feladata csak a biztonsági adatlapok továbbítása volt. A REACHben új feladatuk információtovábbítás a szállítói lánc mentén mindkét irányban, a rendeletnek abból az alapgondolatából kiindulva, hogy ahova valamely anyag elkerül tisztán vagy keverékben, azoknak a cégeknek meg kell adniuk a gyártóknak/importálóknak azt, hogy mit és milyen körülmények között tesznek az anyaggal. Tehát pl. csomagolják, szállítják, tárolják, átfejtik, széttöltik, tankautóba töltik, megtisztítják tőle a tartályt, elégetik a csomagolóanyag hulladékát, stb. Ezeknek a felhasználásoknak el kell jutni a gyártókhozimportálókhoz a megfelelő lehetséges expozíciókkal és EBK tapasztalatokkal együtt. Ők az anyag fizikai-kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai tulajdonságait ismerve elkészítik ha kell a biztonsági adatlapot, a kémiai biztonsági értékelést és a biztonsági adatlap mellékletében meghatározzák az expozíciós sémákat, melyek esetén az adott anyag felhasználható. Ha valamelyik szereplőnek a felhasználása itt nem szerepel, két lehetősége van: vagy megadja a gyártónak/importálónak és akkor kap rá kitanítást, vagy ha nem akarja, akkor értesítenie kell

5 az Ügynökséget erről, aki dönt a továbbiakról (mindenképpen a renitenskedő felhasználónak magának kell az értékelést elvégeznie az adott titokban tartott felhasználására). A két feladat tehát: továbbítani a saját tevékenységet, és azt, amit azoktól a cégektől kaptunk, ahova továbbítottuk az anyagot (tisztán vagy keverékben) ahhoz a céghez, ahonnan mi kaptuk az anyagot, tehát felfelé, és továbbítani az új biztonsági adatlapot a mellékletével együtt lefelé. Ennek határideje az a 3, év, amikor az adott gyártó/importáló az anyagát regisztráltatni köteles. Meg kell végül jegyezni, hogy a REACH nemcsak a biztonsági adatlap továbbítását írja elő, hanem pl. a regisztrációs számot is továbbítani kell az összes felhasználó felé, mihelyst a gyártó/importáló megszerzi azt. Az engedélyezés miatti feladatok Az engedélyezés a REACH új eleme. A rákkeltő, mutagén és reprodukció gátló (CMR), valamint a PBT és a vpvb anyagok (és hasonlók) esetén a XIV. mellékletben megadott anyagok az ott megadott határidő után már csak engedély birtokában tárolhatók, szállíthatók, moshatók ki a tartályokból, stb.. Itt jön elő megint az a probléma, hogy bár a veszélyes anyagok szállítása nincs a REACH hatályában, de a vpvb anyagok szállítása igen, hiszen ezek az ADR szerint nem számítanak veszélyesnek. Még a Globális Harmonizálási Rendszer, a GHS bevezetése után sem.. Tehát erre a gyártóknak, importálóknak engedélyt kell kérniük. További feladat, hogy a szállítói láncból megkapott engedélyszámot továbbítani kell, sőt, ezt a tényt jelezni is az Ügynökségnek, aki így akarja nyomon követni ezeknek az anyagoknak a mozgását a szállítói láncban. Elvileg a logisztikai tevékenység egyes elemeire vonatkozhat a korlátozás is, mint a REACHbe a régi vegyi anyag szabályozásból átvett elem, de mivel ez nem újdonság, nem foglalkozom vele. Összefoglalás A REACH 2007-es hatályba lépésével a logisztikában dolgozó vállalatok több új feladat elé néznek. Ezek közül a leginkább nehéznek az információtovábbítási kötelezettség látszik, hiszen ez teljesen új, másrészt a vegyi anyagok gyakran igen bonyolult láncolaton keresztül mozognak a gyártóktól a végső felhasználók felé, és teljesen általános, hogy ezek át- és átszövik egymást, hiszen az ellátás biztonsága érdekében mindenki több beszállítót és szolgáltatót foglalkoztat.