A karsztok és az ember

Átírás

1

2 Keveiné Bárány Ilona A karsztok és az ember Keveiné Bárány Ilona * Bevezetés A karsztok környezet-érzékeny rendszerének fejldését a természeti tényezk mellett, megjelenése óta az ember kisebb-nagyobb mértékben mindig befolyásolta. Eleinte elssorban csak a barlangok és azok környezete került az emberi tevékenység hatása alá, késbb a földmvelés általánossá válásával fokozatosan kiterjedt tevékenysége a karsztos vízgyjtkre és a távolabbi területekre. Ezt a hatást az ember elször azokon a területeken fejtette ki, ahol a nagyobb népességtömörülések alakultak ki (pl. mediterrán területek, távol-keleti civilizációk), késbb a világ minden táján megjelent az ember a karsztokon, s megpróbálta potenciáljait a maga hasznára fordítani. Az emberi tevékenység hatásának elemzése karsztokon azért indokolt, mert a karsztos kzetek speciális, más kzettípusoktól eltér tulajdonságokkal rendelkeznek és nagyon sérülékenyek. A vízvezet, víztározó és vízadó képesség a karsztos kzetek egyik legfontosabb tulajdonsága, egyúttal azonban ez a legnagyobb veszélyforrás is, mivel a szennyez anyagok a beszivárgó vízzel hamar bejutnak a rendszerbe. Az emberiség eddigi története során sokféle hatás érte ezt az érzékeny tájtípust, olyan változások (pl. talajerózió, cseppkdegradáció, vízminség romlás, esztétikai értékcsökkenés) következtek be, amelyek visszafordíthatatlanok. A kutatás feladata ma az, hogy feltárja a jelenlegi állapotot, s ajánlásokat tegyen a táj megrzésére, védelmére és fenntartható hasznosítására. Az ember megjelenése és tevékenysége a karsztokon (történeti áttekintés) Már a prehisztorikus idszakban felismerte az ember a barlangok multifunkcionális jelentségét. Az egymástól távol él népek kezdetben azonos módon használták a barlangokat. Több mediterrán ország barlangi festményein megtaláljuk a korai igénybevételre utaló bizonyítékokat. A barlangi rajzokból kitnik, hogy az sember ivóvízként használta a források vizét, de állataival is a karsztvizet itatta. Kínában és a Kolumbusz eltti Amerikában is a karszt-kutak (cenote) és a barlangi források voltak a legfontosabb ivóvízforrások. A mexikói Yucatanfélszigeten a maya civilizációk idejétl kezdden egészen a 19. századig a karszt kutak jelentették a lakosság ivóvíz potenciálját (1. kép). * tanszékvezet egyetemi tanár, SzTE TTK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék 161

3 A karsztok és az ember Évszázadokon keresztül védelmi funkciója miatt használta az ember a barlangokat. A mediterrán országokban számtalan történeti példa utal a barlangok stratégiai fontosságára (MAIRE, R. 1980). Nyugat-Európában a háborúk idején az egyház is használta, de Dél-Kínában is hagyománya volt a barlangok védelmi célú hasznosításának. A vietnami háború idején a francia csapatoknak biztosítottak rejtekhelyet a barlangok. Az is elfordult, hogy fegyvereket raktároztak benne (Posztojna), esetenként kórházat rendeztek be azokban (pl. Old St. Michel barlang a Gibraltári hegységben). Erdként is védelmet nyújtott néhány barlang, ilyen volt a Pred-Jama Szlovéniában az 1570-es években (2. kép), de Amerikában Montezuma is épített hasonló erdöt. Az egyházak gyakran templomot vagy szentélyt alakítottak ki a barlangokban. A mágikus vallási szertartásokat általában a barlangok mélyebb, nehezebben megközelíthet részeiben tartották (pl. Lascaux, Altamira). A neolitikumban számos helyen sírhelyként szolgáltak a barlangok (pl. Yucatánon és Kaliforniában), de pogány kegyhelyek is voltak a barlangokban a legendák szerint (pl. a Drach-barlang Mallorcán, a Teufelshöhle a Frank Jurában stb.). Gyakran elfordult, hogy megváltoztatták a barlangok elterét hozzáépítésekkel. A legismertebb közülük a katalán Monserrat Kolostor, de a Mont Saint Angelo szentély is Gargano félszigeten Olaszországban. Délkelet-Ázsiában a buddhista országokban is sok természetes barlangot alakítottak át buddhista kegyhellyé (pl. a 4-9. század között Észak Kínában). A fentiek ellenére a barlangok mindenekeltt lakóhelyként funkcionáltak. Elször csak szezonálisan, késbb a neolitikumtól, állandó lakóhelyként használta az sember, mert a természetes barlangok alkalmasak voltak benntartózkodásra. Dél- Amerikában a puebló indiánok használták Krisztus után között lakóhelyként a barlangokat (a navajo indiánok a 19. században ismét használni kezdték azokat). A barlangok kedvez mikroklímája tette lehetvé a sokféle hasznosítást. Már az antik idkben jeget tároltak bennük, mivel a mikroklíma állandó hmérsékletet és nedvességet biztosított. A híres Roquefort sajtot tradicionálisan a Mont Combalou járataiban érlelik, ahol 6-8 fok az állandó hmérséklet (s ez optimális a Penicillium glaucum számára, ami biztosítja az érlelést). Olaszországban és Szlovákiában is van olyan barlang, ahol sajtot érlelnek. A barlangok és karsztterületek idegenforgalmi látványosságként és pihenhelyként már a római idktl kezdden megkülönböztetett figyelemben részesültek (ettl az idtl látogatja az ember a barlangokat). A karsztforrások a városok kialakulásában játszottak fontos szerepet. Karsztos termálvíz hozta létre pl. Delfit és Pamukkálét, de számos római város megalapítása is a melegvizes elforduláshoz kötdött (Aix-en-Provance, Bath). Krisztus után 70-ben Lorrainban a vízigény növekedése miatt már alagutas vízrendszert építettek ki. Az si vízvezetékeket a felszín alatt vezették (pl. Veronát a Montorio forrásból, Besancont a Vesantio forrásból látták el). A felszínalatti vízvezetés lehetvé tette a nagy távolságra történ vízszállítást. Róma ellátására 11 vezetéket építettek ki, amit a karsztforrások tápláltak. Köln vízellátását is így oldották meg a korai idkben, de hasonló volt Karthágó vízellátása a Djebel Laghonan forrásból Hadrian császár 162

4 Keveiné Bárány Ilona idejében. A csvezetékek és aquaductók (felszínfeletti vízvezetékek) jelents problémája volt a földrengés veszélyeztetettség, és a mészlerakódás. Mindezek ellenére az akkori vízvezetékek rekonstrukció után még ma is használhatók (pl. Splitnél). A karsztvíz energiájának hasznosítása is elfordult már a középkorban. Vízimalmokat építettek a karsztvízre az arab világban, a században a papírgyártás használta a karsztforrások energiáját. A Vaucluse forrásra is több vízimalmot telepítettek a 19. században. A mésztufa gátaknak (travertínók) ketts elnye volt az emberi hasznosítás számára: a víz átbukásánál energia kinyerésre volt lehetség, s lehetvé tette gyapjúipar megtelepedését (pl. Tivoli Olaszországban, vagy Fez Medina Marokkóban, Seeburg Urach környékén a Sváb Albban). Sajnos azonban az erteljes vízhasználat csökkentette a tufagátak fejldését. A mediterrán területeken nagyon régi mezgazdasági mvelet volt az öntözés, amelynek a bázisát a karsztvizek biztosították. Spanyolországban a Rio Mundóból öntöztek (Murciában), a Jalon völgyben az Ebro déli vízgyjtjén is karsztvízbl öntözték a huertákat. Fels Galileában a Mont Gilboa forrásból öntöztek, a Sziklás hegységben az indiánok már a spanyol hódítás eltt öntöztek, technikájukat a missziók fejlesztették tovább. A mezõgazdasági hasznosítás a karsztokon a mediterrán területeken és Távol-Keleten jelent meg már a neolitikumban (ROGLIC, 1972). A mészk szurdokokkal tagolt karszt platókon juhlegeltetés és rétgazdálkodás folyt. Füves területek ott alakultak ki, ahol az eredeti erdket felégették. Ilyen tájtípust találunk a Fels-Murgiában, a szlovéniai karszton, a dalmát Zagorában, az andaluziai Sierra Gorda területén és a Közép-Atlaszban. A poljékban általában megfelel vastagságú talajok biztosították a mezgazdasági mvelést, a katavotrákon történ idszakos elárasztások azonban a mvelés folyamatosságát akadályozták. Ezért már az idszámítás után között vízrendezést hajtottak végre pl. az Abruzzók egyik tektonikus poljéjában, a Fucino-tó területén. A felszín alatt 5640 m hosszú alagutat építettek ki a víz szabályozására. Hadrianus idejében fejezték be a munkálatokat. A század között jelentsen megntt a lakosság száma, ezért ekkor is végeztek vízrendezéseket (pl. a Gargano félszigeten a Cuges poljében). A modern vízrendezések Olaszországban, Görögországban és Franciaországban a 19. század második felében zajlottak. A Sváb Alb területén Bad Urach környékén a vaskorszaki égetések után kezdték mezgazdasági mvelésre használni a karsztos területeket. A savanyú talajú tzeges depressziókban azonban nem volt túl eredményes a mvelés. Délkelet-Ázsiában a rizstermesztés öntözés igénye hívta éltre a karsztok hasznosítását. A növényzet felégetése után a karsztplatókon az ess évszakban intenzív rizstermesztést folytattak már a neolitikumban. A karsztvizek rizstermesztésre történ használatát a monszun rendszeres csapadéka nyáron biztosította. A tározókban elraktározott vízzel a száraz periódusban öntöztek. A csapadékos periódusban az ers lehordódás következtében a kzet exhumálódott, s kialakultak az antropogén eredet kerdk. Hasonló folyamatok játszódtak le Fülöpszigeteken, Jáván és Sulawesin (UHRUSHIBARA-YOSHINO, K. 1993). 163

5 A karsztok és az ember Dél- és Közép-Amerikában a szubtrópusi vörös talajokon az intenzív mezgazdasági hasznosítás miatt volt jelents az erózió, a kzet exhumálódása itt is bekövetkezett. A hasznosítás Yucatanon és Guatemalában a maya civilizációig vezethet vissza (Kr.u. 900). A mezgazdaság itt is a karsztdepressziókban folyt. A neolitikumi transzhumansz állattartás és rétgazdálkodás (MAIRE, R. 1990) hatására degradálódott a mediterrán területek vegetációja és kialakult a macchia, a garrigue és frigana másodlagos asszociációja. A karszt depressziók mélyebb réteg talajain szl és olajfa ültetvényeket telepítettek. A Lessini Alpok területén a kaszálórét gazdálkodás már a XIV. században általános volt (SAURO, U. 1991). Az erdsült és legeltetett középhegységek hasznosítása a középkorban, majd a XVIII. és XIX. században is folytatódott. Az erdirtások és erdégetések intenzív beavatkozást jelentettek a karsztok természetes folyamataiba. A felersödött erózió növelte a kopár felszíneket. A lehordódott talaj a karsztvölgyekben és depressziókban halmozódott fel. A dalmát karsztokon a vas-korszakban volt legersebb az erózió. A római idkben már kialakult a garrigue másodlagos növényzete, st valamelyest újra erdsültek az irtott területek, s ez csökkentette az eróziót (GAMS, I. 1990, 1993). A mediterrán területeken az erdirtások nyomán bekövetkezett rendszertelen beszivárgás és a vegetáció változása következtében a cseppkképzdés és a tufaképzdés üteme mérsékldött. Franciaországban a kutatások kimutatták, hogy a neolitikum erdirtásai generálták a tufaképzdés lassulását Provanceban és Lanquedocban. Fontos változást hozott a karsztokon az ásványkincsek és az építipari nyersanyagok feltárása, ill. hasznosítása. Ebbl a szempontból a bauxit, mészk és gipsz kitermelés volt jelents. A római korban már használták a barlangi agyag és homok üledékeket festanyagként. A salétrom és nitrát felhalmozódásokat manufaktúrák dolgozták fel Kínában, de Európában is. A karsztok ritka képzdményei, mint a kalcit, aragonit és kék fluorit kedvelt díszít anyagok voltak. A guanót trágyázásra termelték ki (NICOD, J. 1999). Szardínia délnyugati partjainál a paleozoikus karsztban már a föníciaiak felfedezték az ezüst-galenitet. A vasércet a kelták és a rómaiak idejétl kezdden a 19. század közepéig bányászták. Ez a vasérc a kzet mállásterméke volt, amely pisolit, illetve "sziderolit" vagy Bohnerz formájában ülepedett le a karszt depressziókban és barlangi üregekben. Angliában a vasérc bányászat volt jelents a karsztokon, de barlangi üregek üledékekbl is kivonták a vasércet. Réz és ólom is elfordult itt (az ólom az ezüsttel együtt). A Peak Districten és Derbyshireben ólmot, baritot és fluoritot termeltek ki. A sziderit bányászata a német Amberg környékén volt jelents (ezt az elfordulást már a rómaiak is ismerték). A karsztbauxitot 1821-ben fedezték fel Franciaországban. A legtöbb karsztbauxitot Európában a mediterrán területeken találták. (BÁRDOSSY, GY. 1989, MINDSZENTY A. 2000). Emellett sokféle mállásmaradványt találunk a karsztokon. A maradvány agyag ferrallitosodik a mállás során, kaolin keletkezik, ami megtalálható Európában és Kínában is. A harmadkori poljékbl olyan homoklencséket tártak fel, amelyeket a fém-öntdékben használnak. Ilyen pl. a Lengyel-Jura Fels-Sziléziában és 164

6 Keveiné Bárány Ilona Morvaországban (BOSAK, P. et. al. 1989). Foszforitok is találhatók a paleogén karsztokban, de szén és lignit is (pl. Tatabánya) elfordul karsztos kzetben. Az egykori bányászat sok paleo- és kripto-karsztformát tárt fel, módosította a vízrendszert, kiszárította a forrásokat. Ennek példái a Peak Districten és Westfáliában, de nálunk is megtalálhatók. A mészk és a karbonátos kzetek jó építanyagok, ezért már az Egyiptomi birodalomban használták. Gyakran használták a travertinók kristályos, porózus, laza anyagát is templomok építésére, mert az ilyen épületeknek igen jó az akusztikája. Normandiában, a Szajna völgyében és a belga Ardennekben a mésztufát bányászták, amit Németországban a Sváb Albban építkezésekhez használtak. A Caen-i mészkövet Angliába exportálták. Gyakori volt a gipszbányászat is. A bányászat hatására a késbbi korokban beszakadások keletkeztek az anyaghiány miatt a nagyvárosok közelében. Már az skkorban (paleolitikum) megtelepedett az ember a hazai karsztokon is (DÉNES GY. 1998). Hasonlóképpen a világ más tájaihoz nálunk is szálláshelyként és a küls veszélyek (idjárás, állatok támadásai) elleni védekezésként használták. A Szeleta-, az Istállóski- és Baradla-barlangban megtalálhatók a neolitikum emberének egyszer eszközei. A bükki kultúra idejébl kunyhó nyomok találhatók a bükki barlangokban (KORDOS, L. 1984). A réz-, bronz- és vaskorból is ismerjük az ember lakóhelyének nyomait pl. az Aggteleki-karszton is, leleteik a korai tájhasználat bizonyítékai. A honfoglaló magyarok szlávokat és bolgárokat találtak a Kárpát-medencében. Ebbl az idbl származtatják a kutatók a barlang megnevezést (DÉNES, GY. 1975). A IX-XII. században az észak-borsodi területeken si vasfém-mvesség volt a f foglalatosság, amelynek a központi területe Rudabánya volt. A tatárjárás idején a lakosság egy része a barlangokban, mások az akkor még sr erdkben leltek menedéket. A XIII. században az Aggteleki-karszt tágabb környezetébe német szlmvelket telepítettek. A XVI. században elterjedt a legeltetés, ami a szltermesztéssel együtt növelte a kopárosodást. A XVIII-XIX. században a f megélhetés a karsztokon a mész- és szénégetés, valamint a favágás volt. A XVII. században jelent meg elször leírás a barlangokról, s még ebben a században készült el az els barlangtérkép. A XVIII. században Bél M. mvében találjuk az els hazai legteljesebb leírást az addig megismert hazai barlangokról. Általában azonban ezek a leírások csak utalnak a barlangok vízgyjt területeinek hasznosítására, általában a barlangok használatával foglalkoznak. A századfordulótól kezdden hazai karsztjaink közül az ipari tevékenység hatását leginkább a Dunántúli-középhegység szenvedte el, ma ersen terhelt terület. A szén és a karsztbauxit elfordulás meghatározó volt a tájfejldés szempontjából. Az ipari nyersanyag és energiahordozók kitermelése évszázadon keresztül szennyezte a karsztos területeket és jelents karsztvízszint csökkenést eredményezett. A mecseki karszt nyugati (triász mészkbl felépült) része kevésbé zavart, szemben a Kelet-Mecsek (jura mészk) karsztjával, ahol jelents volt a bányászati tevékenység. A Villányi-hegység karsztja a korai szlmvelés talajeróziós hatására ma már csak természetközeli állapotúnak mondható (3. kép). 165

7 A karsztok és az ember Leginkább a Bükk-hegység karsztja rzdött meg az eredetihez közeli állapotban, ami azzal magyarázható, hogy a Bükk jelents része a többi karsztos területet jóval megelzve Nemzeti Parkká vált. Itt is erteljes mészkbányászat folyt az utóbbi idkig, melynek egyik jellemz példája a Bélk lebányászott tetrégiója (4. kép). Az esztétikai érték csökkenése mellett, sok értékes növényfaj élhelyét szüntette meg a bányászat (ma már bezárt a cementm Bélapátfalván és megsznt a kbányászat is). Hasonlóan mérsékelt ma az antropogén aktivitás az Aggteleki karszton. Itt azonban csak 15 éve mködik a Nemzeti Park, s a fokozott védettséget megelz intenzív mezgazdasági hasznosítás nyomai csak igen lassan tüntethetk el. Néhány emberölt a korábbi felszínfejldéshez viszonyítva jelentéktelennek tnik a tájváltozás szempontjából, mégis bizton állíthatjuk, hogy az ember drasztikusabban formálta a tájat a néhány utóbbi évszázad alatt, mint az emberiség történetét megelz hosszú évezredek természetes folyamatai. A karsztok védelmének kérdései Kezdetben az egyén, majd az egyszer és fejlett társadalom tevékenysége változtatta meg a karsztok állapotát. A sokirányú tevékenység a kiváltott folyamatokon keresztül különböz minség és nagyságrend károsodást okozott a karsztokon (1. ábra). Az emberi tevékenység hatására a barlangokban megváltozott a barlang hidrológiája, vízkémiai változások következtek be, megváltozott a mikroklíma, kialakult a lámpaflóra, a cseppköveket a látogatók tördelték le, kipusztulóban van a sajátos fauna, felszíni gombák, baktériumok kerültek a barlangokba, a cseppkövek egy része visszaoldódott, jelezve a maradandó károsodás fokozatos terjedését. A felszínen felersödött a talajerózió, megváltoztak a talaj kémiai tulajdonságai és a vegetáció is. Ezek a hatások egymástól függenek, összegzdnek és szinergikusak a karsztos területeken. Ma a fejlett társadalmak feladata a káros hatások lehetséges kiküszöbölése és a fenntarthatóság biztosítása. Ehhez nemzetközileg is összehangolt tevékenységre van szükség, mert az államhatárok nem tudják feltartani a szennyezdéseket, sem a légkörben, sem a karsztvíz rendszerben. Csak együttmködésen alapuló, közös koncepciók mentén képzelhet el a hatékony védelem. Az IUCN World Commission on Protected Areas (WCPA) bizottsága ben Venezuelában (Caracasban) a Nemzeti Parkok és Védett Területek 4. Konferenciája alkalmával létrehozta a Cave and Karst Protection Working Group szakmai csoportot tudományos szakemberekbl, menedzserekbl, barlangászokból és más karszt specialistákból (WATSON, J. et al. 1997). A munkacsoport szerint a karsztok védelme magába foglalja a karsztok veszélyeztetett növény és állatfajainak, illetve azok élhelyeinek védelmét, a különleges felszínformák és ritka ásványok védelmét, a geológiai-, geomorfológiai- és paleontológiai jellemzk tanulmányozására alkalmas karsztterületek védelmét. Emellett természetesen az ember közremködésével kialakított, kulturális szempontból érdekes történelem eltti és történelmi helyek és a karsztokon lév spirituális és egyházi kegyhelyek védelmét is jelenti. Idetartozik a karsztokra jellemz és specializálódott mezgazdasági és ipari tevékenység védelme is. 166

8 Keveiné Bárány Ilona A karsztok védelme nemcsak és nem elssorban a látvány, a szépség vagy a tudományos érdekldés szempontjából fontos, hanem napjainkban elssorban, mint a lakossági vízellátás lényeges tényezje. 1. ábra. Az emberi tevékenység fontosabb folyamatai és hatásai a karsztokon A karsztok jövbeni hasznosítása Az emberi tevékenység a karsztrendszer más-más tényezit változtatja meg, amely egy olyan folyamat láncolatot indít el, melynek hatásai beláthatatlanok. Az ezredforduló karsztkutatásai ezért a karsztok rendszerének mködésvizsgálatát célozzák. A kutatás továbbfejlesztéséhez tudnunk kell, hogy milyen körülmények között, mikor alakult ki a rendszer, milyen kzetbl épül fel, milyen a kzet fizikai és kémiai tulajdonsága, milyen geomorfológiai helyzetben van, nyílt-, rejtett-nyílt-, vagy 167

9 A karsztok és az ember fedett karsztról van-e szó, milyen morfológia jellemzi, melyik klímazónában jött létre, mennyi a kzetoldáshoz szükséges csapadékmennyiség, milyen a vízrendszer és a felszínalatti üregrendszer. A már ismert karsztokról ezek az információk rendelkezésre állnak, ezért az információk korábbitól eltér rendezésére és értékelésére van szükség ahhoz, hogy a karsztökológiai rendszer mködését megismerhessük. Az ember évezredek óta használja a karsztokat. Míg azonban a korai évszázadokban csak mérsékelt volt hatása, a mai civilizáció a sokféle technikai felfedezésével, nagyobb mértékben avatkozott be a táj mködésébe. A karsztos területek védelmének, menedzsmentjének és természetközeli hasznosítás lehetségeinek kutatását az IUCN közremködésével a nemzeti parkok már elkezdték. Napirenden van a különböz szint védettséget élvez zónák kialakítása. Egyre nagyobb figyelmet szentelnek az erdgazdasági hasznosítás során a természetvédelmi szempontoknak, az erdgazdaságok számára optimalizációs terveket dolgoznak ki. Természetesen a rekreációs hasznosítás továbbra is fontos a karsztokon. Az ember és a karsztok kapcsolatában az eddigiekben dönten csak az ember egyoldalú erforrás kihasználása helyett a meglév értékek megrzésének és a fenntartható hasznosításnak az elvét kell érvényesíteni, amit a természet- és tájvédelem vállalhat fel a jövben. Irodalom BÁRDOSSY, GY. 1989: Bauxites in Paleokarst: a systematic and regional review. - In: Paleokarst: a systematic and regional review. (ed.: Bosak at.al.) Elsevier. Amsterdam Oxford New York Tokyo: pp BOSAK, P. FORD, D. GLAZEK, J. HORACEK, I. 1989: Paleokarst: a systematic and regional review. - Elsevier. Amsterdam - Oxford - New York Tokyo p. DÉNES GY. 1975: A Sajó - Bódva közének története. A Sajó - Bódva közének memlékei. Az Aggteleki-karsztvidék községeinek kislexikonja. - In: Aggteleki karsztvidék útikalauz (szerk. JAKUCS L.). Budapest. DÉNES GY. 1998: Történeti áttekintés a XIX. Század második feléig. Ember és Természet. - In.: Az Aggteleki Nemzeti Park. Mezgazda Kiadó, pp GAMS, I. 1990: Depth of rillenkarren as a measure of deforestation age. Proc. Int. Conference on antropogenic impact and environmental changes in karst. - Studia Carsologica, 2(1) pp GAMS, I. 1993: Origin of the term karst and the transformation of the Classical Karst (kras). - Environmental Geology, 21, pp KORDOS L. 1984: Magyarország barlangjai. - Gondolat Kiadó, Budapest. MAIRE, R. 1980: Éléments de Karstologie physiuque, - Spelunca, n o 3, 56 p. MAIRE, R. 1990: Les montagnes refuges calcaires de la mediterranee orientale et du Moyen-Orient. - Karsologia, n o 15. pp MINDSZENTY A. 2000: Bauxit. - In: Pannon Enciklopédia (Encyclopedia of Pannon), edited by Karátson, D. Budapest, Kertek: pp NICOD, J.1995: Carte géomorphologique des karsts de France. - Karsologia, n o 25, pp ROGLIC, 1965: The delimitation and morphological types of the Dinaric Karst. - Nase Jama, VII, 1-2. Ljubljana. pp SAURO, U. 1991: Poligonal karst in Alte Murge (Puglia, Southern Italy). - Zeitschrift für Geomorphologie, N. F. 35/2. pp URUSHIBARA-YOSHINO, K. 1993: Human impact on karst soils Japanese and other examples. - Catena, Supplement, (25), Clemlingen, pp

10 Keveiné Bárány Ilona 1. kép. Karsztkút (cenote) Yucatanon (a szerz felvétele) 2. kép. A Pred-Jama Szlovéniában (a szerz felvétele) 3. kép. A Nagyharsány-hegy erodálódott déli lejtje (a szerz felvétele) kép. A Bélk lebányászott tetrégiója (a szerz felvétele)