Szekvenciák a középkori Magyarországon VI.

Átírás

1 Magyar Egyházzene XXIII (2015/2016) Kovács Andrea Szekvenciák a középkori Magyarországon VI. Kontrafaktumok 4. Az In caelesti (h)ierarchia kontrafaktumai Kovács Andrea tudományos főmunkatárs, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoportjának vezetője. A szerzetesrendek közül a domonkosok járultak hozzá a legtöbb tétellel a szekvenciakészlet gyarapításához. A rendalapító és a szentté avatott rendtagok prosáin kívül a temporále, valamint a szanktorále több ünnepére, néha a regionális, helyi szentek tiszteletére 1 is új költemények készültek, de a legnagyobb arányú költői tevékenységet a Mária-tételek terén fejtették ki. E domonkos daraboknak egy részét elsősorban a Mária-szekvenciákat átvették a világi egyházak is, és közülük néhány, a régi stílusú tételeket fokozatosan kiszorítva, egész Európa liturgikus gyakorlatának szerves részévé vált, míg mások egyegy tradíció törzsanyagába épültek be, és ismét mások csak kisebb mellékhagyományokban, rövid ideig éltek. Magától értődő, hogy a koldulórend magyarországi forrásai tartalmazzák Domonkos In caelesti (h)ierarchia kezdetű tételét. 2 Az előbb székesfehérvári prépost, majd váradi, később erdélyi püspök, halála előtt kalocsai érsek Kálmáncsehi Domonkos (c ) megrendelésére készült misekönyvben a szekvencia jelenléte kétségkívül a készíttetőnek védőszentje iránti tiszteletével magyarázható. 3 A koldulórendi Agostino Gazzotti püspöknek az egyházmegye liturgiájára gyakorolt befolyása eredményezhette a tételnek a XIV. századi zágrábi graduáléban, majd később az 1511-es nyomtatott misszáléban való megjelenését. 4 Úgy tűnik azonban, hogy a prosa nem vált a déli püspökség énekkészletének alaptételévé, hiszen bár a XIV XV. századból több zágrábi miseforrással is rendelkezünk, egyikben sem szerepel a költemény. Két, közel egykorú, XIV. századi esztergomi kéziratba talán közvetlenül a domonkosokkal vagy azokhoz közel álló személyekkel, körökkel való kapcsolat révén jut- 1 Ld. HOLL Béla: A domonkosok magyarországi sequentia-költészetéről, Ars Hungarica XVII/1 (1989) UŐ: Novum genus melodiae. Ismeretlen Szent István sequentia két XIV. századi domonkos missaleban, in GALAVICS Géza HERNER János KESERŰ Bálint (szerk.): Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Adattár XVI XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 10. József Attila Tudományegyetem, Szeged H-Em S.N., RO-AJ R I. 25, RO-AJ R I US-NYpm M.A.G. 7. A szekvencián kívül a misszálét megelőző breviáriumban a Domonkost ábrázoló figurális iniciále (f. 173 r ) is ennek a tiszteletnek lehet megnyilvánulása. Ld. HOFFMANN Edith: Régi magyar bibliofilek. Hasonmás kiadás és újabb adatok. Szerk. WEHLI Tünde. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet. Budapest HR-Za III.d.182, Missale Zagrabiense, Venezia 1511 (MissZag 1511).

2 376 KOVÁCS ANDREA hatott. 5 A szekvencia néhány más külföldi világi hagyományba (Észak-Itália, Lengyelország) szintén koldulórendi befolyás hatására kerülhetett. 6 A három notált forrásunkban szinte hangról-hangra azonosan, c transzpozícióban szereplő, tíz verspárból álló In caelesti (h)ierarchia szekvencia 7 tritus dallamára négy különböző hosszúságú költemény szövege illeszkedett. Az Apponyi-kódex nyolcversszakos Ave virgo gloriosa caeli iubar mundi rosa tételének első öt strófája hűségesen követi az alapdallamot, majd a hatodik és a hetedik szakaszt elhagyva, az utolsó három zenei anyagával zárja a darabot. 8 A XIII. századi, domonkos eredetű, szekuláris forrásokban igen ritka Mária-szekvencia 9 egy hazai rendi misszálén kívül csak zágrábi szerkönyvekben tűnik fel, 10 világosan utalva a koldulórend és a püspökség liturgiájának kölcsönhatására. Az Analecta Hymnica egyetlen XIV. századi lambachi misekönyvből adta közre a Virgo mitis mater pia kezdetű Mária-szekvenciát. 11 A tétel szövege újabban egy, a XIV. század végén, magyarországi ágostonos kanonokoknak másolt misszáléban bukkant fel, kottájával együtt pedig a XVI. század elejéről származó nyitrai graduáléban szerepel. 12 A ma rendelkezésre álló három kézirat alapján a Virgo Maria es akrosztikont rejtő tétel történetének kezdeteiről 5 H-Bn 94, SK-BRm EL 18. A két kódex prosariumában több olyan, hazai forrásainkban rendkívül ritka tétel szerepel, mely vagy csak ebben a két kéziratban (Caeleste organum hodie sonuit in terra, Potestate non natura), vagy a központi, esztergomi rítus szerkönyvei közül csak ezekben tűnik fel (Caput draconis ultimum, Nunc crucis almae cantet gaudia, Rex regum Dei Agne). Csak a két misszále teljes anyagának összehasonlító elemzése adhatna választ arra a kérdésre, hogy ez a hasonlóság a véletlen műve-e, vagy szorosabb kapcsolat esetleg (közös) mintapéldány és másolat(ok) viszonya áll-e a háttérben. 6 Clemens BLUME (Hrsg.): Thesauri Hymnologici Prosarium. Partis alterius volumen II. Liturgische Prosen zweiter Epoche auf Feste der Heiligen. Analecta Hymnica Medii Aevi (a továbbiakban: AH) LV. O. R. Reisland, Leipzig Jerzy PIKULIK: Indeks sekwencji w polskich rękopisach muzycznych. * Sekwencje zespołu rękopisów tarnowskich. Akademia Teologii Katolickiej, Warszawa , No Raffaella CAMILOT-OSWALD (Hrsg.): Die liturgischen Musikhandschriften aus dem mittelalterlichen Patriarchat Aquileia Teilband 1. Monumenta Monodica Medii Aevi Subsidia Band II. Bärenreiter, Kassel, Basel, etc XCVIII, továbbá: Missale Pragense, Leipzig 1498 (MissPrag 1498). 7 H-Em S.N., HR-Za III.d.182, SK-BRm EL 18. Egy forrás alapján kiadva: RAJECZKY Benjamin: Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. Hymni et Sequentiae. Editio Musica, Budapest H-Em S.N. f. 57 v. 9 Clemens BLUME Henry Marriott BANNISTER (Hrsg.): Thesauri Hymnologici Prosarium. Partis alterius volumen I. Liturgische Prosen des Übergangsstiles und der zweiten Epoche. AH LIV. O. R. Reisland, Leipzig PIKULIK 1974, 50, No. 66. Franz Karl PRAßL: Psallat ecclesia mater. Studien zu Repertoire und Verwendung von Sequenzen in der Liturgie Österreichischer Augustinerchorherren vom 12. bis zum 16. Jahrhundert. Band I II. Klagenfurt II/55, 427. CAMILOT-OSWALD 1997; C. TÁBORSZKY Györgyi: Studien zu Repertoire und liturgischer Verwendung von Sequenzen in mittelalterlichen österreichischen Benediktinerklöstern. PhD-értekezés, Universität für Musik und darstellende Kunst, Graz , 393, továbbá: Missale Basiliense, Basel 1488, Missale Curiense, Augsburg 1497, MissPrag 1498, Missale Argentinense, Basel 1486/ RO-AJ R I. 50, HR-Za IV.c.59, HR-Zu MR 133, HR-Zu MR 170, MissZag Guido Maria DREVES (Hrsg.): Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters. AH X. O. R. Reisland, Leipzig PL-GNd 150, SK-BRsa

3 377 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. semmi biztosat nem tudunk. Egyetlen kottás forrásából mindenesetre annyi megállapítható, hogy a Domonkos-szekvencia hatstrófás kontrafaktuma zenei mintájának négy dallami egységét (3, 6, 7, 9) elhagyta az új textus alkalmazásakor. Hogy a meglehetősen szűk készletet, mindössze 28 szekvenciát tartalmazó nyitrai kézirat a naptári Mária-ünnepekre előírt prosákon, valamint az ádventi időszakra rendelt Mittit ad Virginem-en kívül miért éppen ezt az egyetlen darabot választotta votív tételként, és hogy milyen mintapéldányból dolgozott a notátor, jelenleg nem ismert. A három kottás szerkönyvünkben szereplő Gaude virgo mater Christi quae per aurem concepisti 13 melodikus anyagának beazonosítása nem okoz különösebb nehézséget. A kontrafaktum az In caelesti (h)ierarchia dallamából csak hármat (1., 5., 9.) használ fel tételéhez. 14 Annál problematikusabb viszont a tétel szöveghagyományának, variánsainak meghatározása. A szekvenciát tartalmazó magyar misszálék többsége, m- elyek között viszonylag nagy számban találunk zágrábiakat, a hangjelzett forrásokkal azonos, háromverses formát közli. 15 Ezt az Analecta Hymnica egyetlen XIV. századi párizsi kéziratból idézi, melyben egy kompilált Mária-offícium részeként szerepel. A sajátos összeállításban (a hét minden napjára egy kapitulum, egy responzórium, egy Magnificat-antifóna, két oráció és két prosa), melyet nagy valószínűséggel magánáhítatra és nem liturgikus használatra szántak, a keddi nap első szekvenciájaként tűnik fel a tétel. 16 Ugyanezzel a szövegkezdettel, de különböző strófákkal kiegészítve még négyszer találjuk meg a darabot a gyűjteményben, mindig egy-egy forrásból citálva, De XII (vagy XIV) Gaudiis BMV felirattal. Eltérő pontokon, de valamennyiben megjelennek a rövid változat versszakai. 17 Négy magyar misekönyvben a kibővített szöveg három variánsa szerepel, ám egyik sem egyezik meg a kiadás változataival. Egy kéziratos és egy nyomtatott misszále az első strófa után egy olyan verspárt illeszt be, mely prágai forrásokban tűnik fel. 18 A Golso misekönyv nyolcversszakos változata egy 13 SK-BRm EL 18, TR-Itks 68, Kancionále, XVI. század, Csíksomlyó, Ferences Könyvtár, 5252 (CantCsik). Két forrás alapján kiadva: RAJECZKY Benjamin: Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. Hymni et Sequentiae. Pótkötet. Editio Musica, Budapest A szekvencia egyetlen lengyel kézirata, egy 1526 körül másolt graduále a Gaude Sion quod egressus kontrafaktumaként közli a tételt. Ld. PIKULIK 1974, 73, No A-GÖ 107, H-Bn 94, H-Bn 95, HR-Za IV.c.59, HR-Zu MR 133, HR-Zu MR 170, Missale Ordinis Fratrum Eremitarum Sancti Pauli primi Eremitae, Venezia 1514 (MissPaul 1514), MissZag Guido Maria DREVES (hrsg.): Liturgische Reimofficien des Mittelalters. AH XXIV. O. R. Reisland, Leipzig Szögletes zárójelben a rövid forma strófáinak elhelyezkedése. Clemens BLUME (Hrsg.): Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters. AH XLII. O. R. Reisland, Leipzig PRAßL 1987, I/51, 76, 140, 150, 191, 304 [1a), 2a), 5a), 6a), 7a), 8b)]. BLUME 1903, 83 [1a b), 3a b), 4a), 8b)]. BLUME 1903, 83 [1a b), 6a b), 2a), ]. Guido Maria DREVES (Hrsg.): Pia dictamina. Reimgebete und Leselieder des Mittelalters. AH XLVI. O. R. Reisland, Leipzig [1a), 2a), 5a b), 6b), 7)]. 18 PL-GNd 150 p. 780 (a beiktatott strófa későbbi kéztől a lapszélen), Missale ad usum dominorum Ultramontanorum, Verona 1480 (MissUlt 1480) f. 345 r. 2a) Gaude, quod tres dona ferunt / Nato, 377

4 378 KOVÁCS ANDREA strófa áthelyezésével egy morva nyomtatványban jelenik meg. 19 Egy XIV. századi úti misszále két beszúrt félverse viszont eddig más forrásból nem került elő. 20 Bár a tétel ma ismert legkorábbi előfordulása a XIV. századból származik, úgy tűnik, hogy története egy évszázaddal korábban kezdődött. Szent Bonaventura Corona beatae Mariae Virginis felirattal egy ötrészes, szakaszonként egy rövid költeményből, antifónából, zsoltárból, verzikulusból és orációból álló, magánimádságra szánt ciklust állított össze. Az első szakasz elején a későbbi rövid Mária-prosa első és utolsó félverse szerepel (1a, 3b), a következőket a fennmaradók kezdik az 1b) strófától a 3a)-ig. 21 Feltehetően a XIV. században, a félversek egymás mellé rendezésével elkészült a prosa háromverses változata, mely továbbra is az egyéni devóciót szolgálhatta. Ezzel szinte egy időben, változatlan formában, De beata Maria rubrikával bekerült a liturgikus gyakorlatba, feltűnt a mise propriumai között, és a fennmaradt szerkönyvek adatai szerint Magyarországon tett szert a legnagyobb népszerűségre. A tétel ma ismert forrásai szerint a rövid forma liturgikus szerepben legelőször az esztergomi missale notatumban tűnt fel, és használata egyetlen 1378-as prágai misekönyv kivételével 22 kizárólag hazánkra korlátozódott. Amint a költeményt szekvenciaként kezdték használni. az egyes hagyományokban azonnal elkezdődött különböző strófákkal való kibővítése Mária hét, tizenkét vagy tizennégy öröme felirattal. Ebben a költői tevékenységben a legvisszafogottabbnak a magyar hagyományok bizonyultak, hiszen a háromverses forma folyamatos (két évszázados), és viszonylag széles körű (pálos, esztergomi, zágrábi) jelenlétéhez viszonyítva csak ritkán tűntek fel interpolált változatok. A feltehetően XIV. századi, talán ferences eredetű Adest dies laetitiae qua de valle miseriae, hitvallók ünnepére készült alkotás mind külföldön, 23 mind hazánkban igen ritka. Két kéziratos egy pálos és egy pozsonyi, valamint négy nyomtatott misekönyvünk 24 mellett újabban két hangjelzett forrása vált ismertté. 25 quem adoraverunt / In felici gremio. 2b) Gaude, quod est praesentatus / Per te felix iste natus / Legis testimonio. = BLUME 1903, 83, továbbá: MissPrag 1498 f. 174 v : 1a) 4a), 8b). 19 H-Bn 91 f. 174 r = BLUME 1903, 83: 1a b), 6a b), 2a) 5b), 7a) 8b). 20 H-Bn 435 f. 88 r : 2a) Gaude, quia tuum natum / Quem fovebas regem natum / Adorat devotio. 3b) Gaude, quod per Christum tuum / Paraclitum misit suum / Patris benedictio. 21 Doctoris Seraphici S. Bonaventurae S. R. E. Episcopi Cardinalis Opera Omnia iussu et auctoritate R. mi P. Aloysii Lauer totius Ordinis Fratrum Minorum S. P. Francisci ministri generalis edita studio et cura PP. Collegii a S. Bonaventura ad plurimos codices mss. emendata anecdotis aucta prolegomenis scholiis notisque illustrata. Tomus VIII. Ad Claras Aquas (Quaracchi) prope Florentiam CZ-Pn XIII B BLUME 1922, PIKULIK 1974, 40, No A-GÖ 107, H-Bn 219, MissPaul 1514, Missale Quinqueecclesiense, Basel 1487, Venezia 1499 (MissQuin), MissZag HR-Zu MR 6 p. 579, CantCsik f. 92 r. 378

5 379 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. A szekvencia viszonylag hamar, nem sokkal keletkezése után megjelent Magyarországon, ám annak ellenére, hogy több tradíció (pálos, Pozsony, Pécs, Zágráb, Erdély) szerkönyveiben is helyet kapott, egyikben sem vált a készlet állandó részévé. Több évszázadon keresztül szinte véletlenszerűen bukkant fel a különböző magyar rítusokban, aminek hátterében talán inkább alkalmankénti személyes döntés, nem pedig az ezt tartalmazó kódexek pusztulása állhat. A négyverses, végig 3 8 szótagszámú Adest dies laetitiae qua de valle miseriae és a jóval összetettebb, bonyolultabb szerkezetű In caelesti (h)ierarchia zenei kapcsolata rejtettebb, burkoltabb a többi kontrafaktuménál. A melodikus rokonság legvilágosabban az első strófában jelenik meg, melynek középső sora pontos átvétel, míg az első és a harmadik sorban a főhangok közel azonosak. A második verspár a mintadallam negyedik szakaszának, míg a harmadik az ötödiknek felel meg. Bár a Domonkos-tétel váza, egyes fordulatai mindkét strófában hosszabb-rövidebb egységekben felismerhetők, jelentős, olykor a kadenciahangot is érintő változtatások is feltűnnek. A záróstrófa az alapdallamtól független, önálló alkotás. In caelesti (h)ierarchia Adest dies laetitiae qua de valle miseriae SK-BRm EL 18 CantCsik. 379

6 380 KOVÁCS ANDREA A Plausu chorus laetabundo kontrafaktuma Forrásaink két szekvenciát adnak az evangélisták ünnepére. Az egyik az igen ritkán, szinte kizárólag felvidéki szerkönyvekben megjelenő Iucundare plebs fidelis cuius pater est in caelis. 27 A XII XIII. századi, francia eredetű tétel elsősorban a kontinens északi, észak-nyugati területein vált ismertté, Közép-Európában csak lengyelországi befogadása volt jelentős. 28 Három kottás kéziratunk, a kassai kódexek és a szepesi graduále szövegeinek és dallamainak jelentős eltérései, alapvető, egész sorokat, strófákat érintő különbségei más-más hagyományokból történő átvétel vagy helyi alakítás lehetőségét vetik fel. 29 A másik a magyar törzsanyaghoz tartozó, 30 Anglia kivételével széles körben elterjedt, XI. századi, délnémet eredetű Plausu chorus laetabundo, 31 mely több szempontból is szokatlanul változatos formában szerepel kottás kéziratainkban. 32 Négy kódex tetrardus tónusban (g) közli a tételt, 33 nyolc peremvidéki énekeskönyv viszont tritusban (f), 34 melyek közül két kassai és két erdélyi szász forrás c-re transzponálja a darabot H-Bn 172a, H-Bn 172b, H-Bn 395, SK-Sk Mus 1, US-NYpm M.A.G. 7, Missale Strigoniense, Nürnberg 1498 (MissStrig). 28 BLUME 1922, PIKULIK 1974, 88, No CAMILOT-OSWALD 1997, CI. Calvin M. BOWER: The Sequence Repertoire of the Diocese of Utrecht, Tijdschrift van de Koninklijke Vereniging voor Nederlandse Muziekgeschiedenis LIII/1 2 (2003) 87, 90, továbbá: CZ-Pu XIII A 5c, PL-GNd 195, PL- Kj 1267, PL-Kk 3, PL-Kk 44, PL-Kk 45, PL-Kl s. sign., PL-ŁZa s. sign., PL-WRu 7566, PL-WRu I F 386, PL-WRu M 1194, Missale Gneznense et Cracoviense, Mainz 1492 (MissGniez 1492), Missale Cracoviense, Nürnberg 1493 után (MissKrak 1493), Missale dominorum Teutonicorum, Nürnberg 1499, Missale Praemonstratense, Strassburg 1510, Missale Posnaniense, Krakkó 1524, MissPrag 1498, Missale Vratislaviense, Mainz H-Bn 172a, H-Bn 172b, SK-Sk Mus 1. A kassai graduálék alapján kiadva: RAJECZKY , 170, a szepesi graduále alapján kiadva: RAJECZKY 1982, A-Su M.III.23, H-Bn 91, H-Bn 94, H-Bn 95, H-Bn 215, H-Bn 216, H-Bn 218, H-Bn 219, H-Bn 220, H-Bn 222, H-Bn 359, H-Bn 435, H-Efkö I. 20, H-EG U2 VI. 5, HR-Za III.d.23, HR-Zk 355, HR-Zu MR 26, HR-Zu MR 133, HR-Zu MR 170, RO-AJ R I. 23, RO-AJ R II. 134, RO-Sb 595, SK-BRm EL 13, Gyergyói misszále, 1428, Gyergyószentmiklós, Katolikus plébánia, 845 (MissGyer), MissPaul 1514, MissQuin 1487, 1499, MissStrig 1484, 1490, 1493, 1498, 1500, 1503, 1508, 1511, 1512, 1513, 1514, 1518, MissUlt 1480, MissZag BLUME 1922, Janez HÖFLER: Rekonstrukcija srednjeveškega sekvenciarija v osrednji Sloveniji, Muzikološki zbornik/musicological Annual III. Ljubjana PIKULIK 1974, 115, No PRAßL 1987, II/245, 417. CAMILOT-OSWALD 1997, CI. Jurij SNOJ: The Repertoire of Sequences in the Eastern Part of the Patriarchate of Aquileia, in László DOBSZAY (ed.): Papers Read at the IMS Intercongressional Symposium and the 10 th Meeting of the CANTUS PLANUS Budapest & Visegrád, Liszt Ferenc Academy of Music, Budapest Volume 2, 235. TÁBORSZKY 2012, 289, 293, Egy késői, XVIII. századi zágrábi graduáléban (HR-Zu MR 6) az általánosan ismerttől eltérő zenei anyaggal, a Sonent plausus laetabundi kontrafaktumaként szerepel a tétel. 33 A-GÜ 1/43, H-Efkö I. 1b, H-Efkö I. 3, SK-BRm EL H-Bn 172a, H-Bn 172b, H-Bn Fol. lat. 3815, RO-AJ R I. 96, RO-BRbn I. F. 67, RO-Mbe s. sign., RO-Sb 759, TR-Itks 68. Négy forrás alapján kiadva: RAJECZKY , H-Bn 172a, H-Bn 172b, RO-BRbn I. F. 67, RO-Mbe s. sign. 380

7 381 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. A melodikus anyag kezelésében is meglehetősen vegyes megoldásokkal találkozunk. A tetrardus változat forrásai közül a Missale notatum Strigoniense és a Bakócz-graduále állnak egymáshoz legközelebb, a zágrábi misekönyv és az Ulászló-graduále szinte valamennyi strófában jelentős különbségeket mutat. A tritus tónusú lejegyzések közül egyedi változatot közöl a felvidéki graduále, egymással rokon variánsokat az erdélyi szász forráscsoport, s egy harmadikat a két kassai énekeskönyv. A külföldi szerkönyvekben a tetrardus tónusú lejegyzések uralkodnak, 36 a tritus forma jóval ritkább. 37 Ma csak három magyar kéziratból adatolhatjuk a Plausu chorus laetabundo dallamán megszólaló, Mihály arkangyal ünnepére készült Decantemus congaudentes kezdetű szekvenciát, 38 mely mintájához hasonlóan két tónusban jelenik meg. Az esztergomi misekönyv g-re írja, a Futaki-graduále és a csíksomlyói kancionále viszont tritusban jegyzi. Rajeczky Benjamin az esztergomi változatot a hetedik strófától hibás transzpozíció miatt használhatatlannak tekintette. 39 Ha a dallamot önmagában szemléljük, valóban meglehetősen szokatlan és zeneileg nehezen értelmezhető. Más a helyzet, ha a kontrafaktumot összevetjük mintadallamával. A Missale notatum evangélista- és Mihály-tételének dallama között alig találunk eltérést, és a harmadikon kívül éppen az utolsó három verspár az, mely hangról hangra megegyezik egymással. Nem tartjuk valószínűnek, hogy az esztergomi kézirat, mely mind a szövegek, mind a dallamok lejegyzésében rendkívül pontos és megbízható forrásunk, mindkét tételben ugyanazt a tévedést tartalmazná. Mint ahogy az is nehezen képzelhető el, hogy több mint másfél évszázaddal később ugyanazt a hibát vétette volna a Bakócz-graduále notátora a Plausu chorus laetabundo másolásakor. Hogy helyes és létező zenei megoldást adnak forrásaink, azt délnémet kéziratok is bizonyítják, melyekben az esztergomihoz nagyon hasonló forma szerepel. 36 A-Gu 17 f. 358 r, A-Ssp A. IV. 14 f. 325 v, CZ-Bam I. f. 97 v, PL-WRu B 1714 f. 284 r. 37 PL-WRu I F 386 f. 360 v. Sajátos változatot közöl egy XIII XIV. századi délnémet graduále (A-Wn SN 1925 f. 144 v ), melyben az 1 5. strófa tritus tónusú, a 6 9. viszont tetrardus. 38 Clemens BLUME (Hrsg.): Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters. AH XXXVII. O. R. Reisland, Leipzig, A kötet a csíksomlyói graduálét jelöli meg a tétel egyetlen forrásaként, de abban nem szerepel. SK-BRm EL 18, TR-Itks 68, CantCsik. Egy forrás alapján kiadva: RA- JECZKY 1982, RAJECZKY 1982,

8 382 KOVÁCS ANDREA Plausu chorus laetabundo (befejezés): Seckau Esztergom 40 Amennyire a Futaki-graduále hiányosan fennmaradt evangélista-szekvenciája alapján következtetni lehet, 41 a tritus tónusú kontrafaktum is szinte hangról hangra megegyezik a kéziratban szereplő mintájával. A Decantemus congaudentes mindhárom kódexben a törzsanyaghoz tartozó Summi regis archangele után, választható tételként tűnik fel. Egyelőre kideríthetetlen, hogy a ma kizárólag magyar szerkönyvekből ismert tétel hazai alkotás, vagy ismeretlen eredetű külföldi darab véletlenszerűen fennmaradt emléke. A Laus tibi Christe qui es Creator kontrafaktumai Forrásaink állandó, törzsanyaghoz tartozó darabja a Mária Magdolna ünnepére egyedüliként előírt, XI. századi, gottschalki, Európa-szerte ismert 42 Laus tibi Christe qui es Creator kezdetű szekvencia. 43 A tizenkét kottás kéziratunkban 40 A-Gu 17 SK-BRm EL A szekvencia csak a 4b) vers első szaváig (supra) maradt fenn. 42 Guido Maria DREVES (Hrsg.): Lateinische Hymnendichter des Mittelalters. AH L. O. R. Reisland, Leipzig HÖFLER 1967, 14. PIKULIK 1974, 99, No PRAßL 1987, II/194, 386. CAMI- LOT-OSWALD 1997, XCVII. Barry GRAHAM (ed.): The Litomĕřice Gradual of 1517 (Lovosice, Státní okresní archiv Litomĕřice, IV C 1). Monumenta Liturgica Bohemica I. k. n., Praha SNOJ 2003, 235. TÁBORSZKY 2012, 289, 523, stb. 43 A-GÖ 107, A-GÜ 1/43, A-Su M.III.23, H-Bn 91, H-Bn 92, H-Bn 94, H-Bn 95, H-Bn 215, H-Bn 216, H-Bn 218, H-Bn 219, H-Bn 220, H-Bn 222, H-Bn 359, H-Bn 395, H-Bn 435, H-Efkö I. 20, H-EG U2 VI. 5, HR-Za III.d.23, HR-Zk 355, HR-Zu MR 26, HR-Zu MR 133, HR-Zu MR 170, PL-GNd 150, RO-AJ R I. 23, RO-AJ R II. 134, RO-Sb 595, RO-Sb 665, SK-BRm EL 11, SK-BRm EL 13, US-NYpm M.A.G. 7, MissGyer, Heltaui misszále, Nagydisznód, Evangélikus plébánia, s. sign. (MissHel), MissPaul 1514, MissQuin 1487, 1499, MissStrig 1484, 1490, 1493, 1498, 1500, 1503, 1508, 1511, 1512, 1513, 1514, 1518, MissUlt 1480, MissZag Szerkönyveink közül csak két koldulórendi 382

9 383 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. alapvetően egységes dallammal megjelenő tétel, 44 mely három másik költeményhez szolgáltatott melodikus alapanyagot, a kisebb részletek zenei megoldásaiban két, viszonylag pontosan meghatározható csoportra válik szét. A központi, esztergomi rítus kéziratainak leggyakrabban a sorok, versek végén feltűnő változatai jól megkülönböztethetők a felvidéki és az erdélyi szász kódexek dallamfordulataitól. Valamennyi hazai hagyomány több szerkönyvében is szerepel a Keresztelő János fővételének ünnepére íródott Psallite regi nostro psallite kezdetű szekvencia, mely a magyarországi törzsanyag részének tekinthető annak ellenére, hogy nem elhagyhatatlan tétele forrásainknak. 45 A XI. századi Gottschalk-darabot az Analecta Hymnica csak hat német kódexből idézte. 46 A szövegkiadás megjelenése óta a tétel forrásainak száma további német egyházmegyés, valamint osztrák ágostonos és bencés, kéziratos és nyomtatott szerkönyvekkel gyarapodott. 47 A szekvencia használata nem korlátozódott ezekre a hagyományokra, hiszen Magyarországon kívül a cseh, a morva és a lengyel területeken is az énekkészlet részévé vált, és Észak- Itáliában (Aquileia) is megjelent. 48 misekönyv (RO-AJ R I. 25, RO-AJ R I. 50) közöl más, domonkos eredetű darabot az ünnepen (Magdalenam planctu plenam). 44 H-Bn 172b, H-Bn Fol. lat. 3815, H-Efkö I. 1b, H-Efkö I. 3, HR-Za III.d.182, HR-Zu MR 52, RO- AJ R I. 96, RO-BRbn I. F. 67, RO-Sb 759, SK-BRm EL 18, SK-Sk Mus 1, TR-Itks 68. Négy forrás alapján kiadva: RAJECZKY , H-Bn 91, H-Bn 215, H-Bn 216, H-Bn 218, H-Bn 219, H-Bn 220, H-Bn 222, H-Bn 395, H-Efkö I. 3, H-Efkö I. 20, HR-Za III.d.182, HR-Zu MR 6, HR-Zu MR 133, HR-Zu MR 170, RO-AJ R I. 23, RO- AJ R I. 96, RO-AJ R II. 134, RO-BRbn I. F. 67, RO-Mbe s. sign., RO-Sb 595, RO-Sb 665, RO-Sb 759, SK-BRm EL 13, SK-Sk Mus 1, MissGyer, MissHel, MissQuin 1487, 1499, MissStrig 1498, MissZag DREVES 1907, A-KN CCI 588, A-Ssp A. IV. 14, A-Wn Cod. 1909, A-Wn SN 1925, A-Wn SN 2837, D-Bas Lit. Hs. 22, D-Kl Theol. Quarto 5, D-TRs 2554/2119, Graduale Pataviense, Wien 1511, Missale Argentinense, Basel 1486/1490, Missale Augustense, Venezia 1510, Missale Babenbergense, Bamberg 1507, Missale Basiliense, Basel 1488, Missale Brandenburgense, Nürnberg 1494 (MissBrand 1494), Missale Curiense, Augsburg 1497, Missale dominorum Teutonicorum, Nürnberg 1499, Missale Frisingense, Augsburg 1502 (MissFreis 1502), Missale Halberstatense, Speyer 1511, Missale Havelbergense, Leipzig 1489, Missale Herbipolense, Würzburg 1495, Missale Hildensemense, Nürnberg 1511, Missale Leodiensis ecclesiae, Speyer 1502, Missale Magdeburgense, Nürnberg 1503, Missale Moguntinum, Würzburg 1482 (MissMainz 1482), Missale Numburgense, Nürnberg 1501, Missale ordinis fratrum eremitarum sancti Augustini, Nürnberg 1491, Missale Pataviense, Nürnberg 1514, Missale Ratisbonense, Regensburg 1485, Missale Salisburgense, Nürnberg 1498, Missale Sverinense, Rostock 1480, Missale Spirense, Speyer 1501, Missale Trevirense, Coblenz 1547, Missale Wormatiense, Basel 1490, továbbá: PRAßL 1987, II/255, 395, TÁBORSZKY 2012, 289, 293, CZ-Bam 6/11, CZ-HKm 40 (II A 2), CZ-OLu M III 6, CZ-OLu M III 7, CZ-OLu M III 8, CZ- Pak P 8, CZ-Pn I A 46, CZ-Pn XIII B 8, CZ-Pn XIII B 17, CZ-Pn XIV D 12, CZ-Pu XII A 21, CZ-Pu XIII A 5c, CZ-Pu XIV A 1, PL-GNd 195, PL-Kj 1267, PL-Kk 1, PL-Kk 3, PL-Kk 8, PL-Kk 44, PL-Kk 45, PL-ŁZa s. sign., PL-WRk 56, PL-WRu 7566, PL-WRu B 1714, PL-WRu I F 386, PL-WRu M 1194, MissGniez 1492, Missale Cracoviense, Mainz 1484 (MissKrak 1484), MissKrak 1493, Missale Posnani- 383

10 384 KOVÁCS ANDREA A tétel nyolc hazai kottás kézirata kivétel nélkül a peremterületek, a mellékhagyományok (Felvidék, Zágráb, erdélyi szászok) anyagát tartalmazza, vagyis jelenleg egyetlen esztergomi rítusú hangjelzett forrásával sem rendelkezünk. 49 Ez azért meglepő kissé, mert a szekvencia szövegét a központi hagyomány legfontosabb kódexei közül hat pozsonyi misekönyv és a Csukárdi -misszále is közli. Vagyis a Missale notatum Strigoniense lejegyzésének kora körül a tétel már ismert lehetett a püspökség területén. Miért nem szerepel akkor a hangjelzett esztergomi misekönyvben, a Bakócz-graduáléban, vagy leggazdagabb, teljességre törekvő, összefoglaló jellegű, de kérdéses provenienciájú énekeskönyvünkben, a Futaki-graduáléban? Mindhárom kottás kódexünk mintapéldányából hiányzott volna a Psallite regi nostro psallite? Még ha el is fogadjuk ennek lehetőségét, azt aligha tarthatjuk valószínűnek, hogy noha a másolóknak szándékában állt a szekvencia közlése, annak egyetlen hangjelzett forrásához sem jutottak hozzá. Talán inkább az állhat a tétel hiányának a hátterében, hogy a központi rítuson belül is csak egy szűkebb kör (Pozsony) illesztette be énekkészletébe. A Mária Magdolna és a Keresztelő János tiszteletére írt költemények az azonos kor és szerző, de mindenekelőtt az azonos szerkezet miatt lényegében ugyanazon a kvinten végződő zenei anyagon szólalhattak meg. Középkori kéziratos szerkönyveink tanúsága szerint Zsófiának és leányainak liturgikus kultusza hazánkban legteljesebben a Felvidéken bontakozott ki. Bár mind mise-, mind zsolozsmaforrásaink naptárában többször megjelenik május 15-i ünnepe, 50 misekönyörgéseit csak egy kassai misszále, saját offíciumát pedig csak három szepesi kódex tartalmazza. 51 Szokatlanabb teljes miséjének feltűnése a magyar szerzetesrendi szerkönyvekben. Három domonkos misekönyv közül kettőben teljesen azonos ének- és ense, Krakkó 1524, MissPrag 1498, Missale Vratislaviense, Mainz 1483, továbbá: HÖFLER 1967, 14. PIKULIK 1974, 119, No CAMILOT-OSWALD 1997, LXXXI. GRAHAM 1999, 240. SNOJ 2003, H-Efkö I. 3, HR-Za III.d.182, HR-Zu MR 6, RO-AJ R I. 96, RO-BRbn I. F. 67, RO-Mbe s. sign., RO-Sb 759, SK-Sk Mus Miseforrások: A-Su M.III.23, H-Bn MNy 1, H-Bn 94, H-Bn 219, H-Bn 318, H-Bn 395, HR-Zk 355, RO-AJ R I. 23, RO-AJ R I. 50, RO-Sb 595, RO-Sb 665, US-NYpm M.A.G. 7, MissPaul 1514, MissStrig 1500, 1513, 1514, MissZag Zsolozsmaforrások: A-GÜ 1/34, A-Sst M.11.II./V.1.E.60, F-Pn Mss. Lat. 8879, H-Bn 132, H-Bn 366, H-Bn 399, I-Rvat 8247, RO-AJ R I. 110, RO-AJ R III. 40, RO-AJ R III. 94, RO-BRbn I. F. 69, RO-BRbn I. F. 70, RO-Sb 615, Breviarium Strigoniense, Nürnberg RO-AJ R I. 23, H-Bmnm I.C, RO-AJ R I. 110, RO-AJ R II A szepesi diurnále (RO- AJ R II. 125) a zsolozsmát nem május 15-én, hanem augusztus 1-én közli. Magyarországon ez az egyetlen olyan forrás, mely az ünnepnapot a római kalendárium szerint jegyzi. Többi szerkönyvünk naptárában feltehetően Vincula Petri napja miatt nem ez, hanem a májusi ünnep szerepel. Radó Polikárp a nyomtatott liturgikus könyvek kézírásos bejegyzései között további nyolc miseanyagot többségében csak orációkat talált Zsófia ünnepére. A nyomtatványok beazonosítható használati helyei közül három felvidéki (Besztercebánya, Kassa, Nyitra). Ld. Radó Polikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései, in Dr. KOCSIS Lénárd (szerk.): A pannonhalmi főapátsági Szent Gellért főiskola évkönyve az 1942/43-i tanévre. Pannonhalma különlenyomat

11 385 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. perikóparend, valamint könyörgések szerepelnek. 52 A kommúnis énektételek között egyetlen proprium tűnik fel, a húsvéti időszaknak megfelelően közölt két Alleluia közül a második, melynek szövege jelenleg kizárólag a két hazai koldulórendi misszáléból ismert. 53 A harmadik domonkos misekönyv két öszszeállítást is tartalmaz Zsófia tiszteletére. Az egyiket a szanktorále megfelelő helyén a lapszélen jegyezték fel, 54 a másikat pedig a votívmiséket követő kiegészítő jellegű szakaszban. 55 A három koldulórendi misszále nagy valószínűséggel a szekuláris hagyományhoz alkalmazkodott akkor, amikor Zsófia miséjét beillesztette anyagába. 56 Hogy nem fordított irányú lehetett az átvétel, vagyis nem domonkos eredetű anyag jelent meg a felvidéki szerkönyvekben, arra a mise elhelyezéséből következtethetünk. A koldulórendi forrásokban ugyanis a Humbertus Correctorium-ában rögzített, 57 a domonkosoknak kötelező érvényű, Európa-szerte egységes összeállítás után gyakran egy, a helyi hagyományt tükröző gyűjtemény kapott helyet a később bevezetett ünnepek és a régióban tisztelt szentek miséivel, 58 melyek egy része azután a függelékes részből fokozatosan átkerült a szanktorále megfelelő helyére. Ez a folyamat egyértelműen és világosan követhető a három magyar domonkos misekönyv esetében is, hiszen a legko- 52 RO-AJ R I. 25 f. 187 v, RO-AJ R I. 50 f. 328 v : introitus: Gaudeamus omnes in Domino, 1. Alleluja: Adducentur virgines, 2. Alleluja: O consolatrix miserorum, offertórium: Filiae regum, kommúnió: Diffusa est gratia, episztola: Mulierem fortem quis inveniet, evangélium: Simile est regnum caelorum thesauro abscondito, oráció: Deus qui beatae Sophiae viduae caelestis regni ianuam aperire dignatus es multipliciter tuo dono succurrere nobis et praesta ut quicquid pro necessitatibus et angustiis nostris deposcimus eius interventionibus et meritis consequi mereamur, szekréta: Exaudi Domine preces nostras in honore sanctae Trinitatis et commemoratione sanctae Sophiae filiarumque eius tibi dicatas meritis et praesta veniam delictorum nostrorum ut ad orationem nostram rogandi licentiam simul et impetrandi, komplenda: Divina libantes mysteria quaesumus Domine quae in sanctae Sophiae filiarumque eius veneratione tuae obtulimus maiestati ut per ea veniam delictorum nostrorum inveniamus gratiarum tibi actiones in tua sancta ecclesia referamus. 53 O consolatrix miserorum sublevatrix oppressorum miseratrix pupillorum spes orphanorum Sophia praeclara nobili prosapia ex genita cum Fide Spe et Caritate pro deviis orate vos praeelectae geminae ut per vos deleta mora salvemur mortis in hora. 54 H-Bn 318 f. 169 v : introitus: Gaudeamus omnes in Domino, graduále: Propter veritatem, Alleluja: Veni electa mea, offertórium: Anima nostra sicut passer, kommúnió: Posuerunt mortalia. 55 H-Bn 318 f. 221 v : introitus: Gaudeamus omnes in Domino, graduále: Gloriosus Deus, Alleluja: Te martyrum candidatus, offertórium: Anima nostra sicut passer, kommúnió: Iustorum animae. 56 A jelenleg a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár gyűjteményében őrzött két misekönyvet (RO-AJ R I. 25, RO-AJ R I. 50) az alapító Batthyány Ignác ( ) a lőcsei plébánia régi könyvtárával együtt vásárolta meg. Oda Henckel János lőcsei plébános, korábban kassai lelkész révén kerültek, aki a XVI. század elején új helyére a kassai domonkosok középkori kódexeit is magával vitte. Elsősorban a többi domonkos kódexben általában meglévő possessorbejegyzés hiánya miatt a két misekönyvnek a kassai kolostorban való használatát a kutatók nem tekintik bizonyítottnak. Ld. HOLL 1990, Ecclesiasticum officium secundum ordinem Fratrum Praedicatorum. I-Rss XIV L1, GB-Lbl Add RO-AJ R I. 50 f. 327 r : Incipiuntur officia quae non sunt in propriis locis. 385

12 386 KOVÁCS ANDREA rábbiban még kiegészítésként közölt misék a későbbiekben már liturgikus helyükre illesztve jelennek meg. 59 Feltehetően szintén a helyi világi gyakorlat hatására jegyezték fel a Zsófiamise orációit a garamszentbenedeki monostornak másolt bencés misszále egyik fóliójának margóján, melyek közül csak az első egyezik meg a domonkosokéval. 60 Ha Zsófia liturgikus tisztelete szinte kizárólag a Felvidékről adatolható, akkor miséjének (vagy zsolozsmájának) megléte talán kiindulópontul szolgálhat a magyar eredetű szerkönyvek bizonytalan vagy kérdéses szűkebb provenienciájának, illetve használati helyének meghatározásához. Hogy kultusza ezen a területen kiemelkedő volt, a patrocíniumok és a középkori tárgyi emlékek (szárnyasoltárok, táblaképek, faszobrok, stb.) is alátámasztják. 61 A Felvidéken kívül csak a nyomtatott pálos misekönyv szanktoráléjában találtunk egy, az előzőektől teljesen eltérő összeállítású Zsófia-misét, 62 mely a XV XVI. századtól kezdve egyre gyakrabban tűnik fel nyomtatványainkban, de nem a szentek ünnepei, hanem könyörgésekkel, imádságokkal kibővítve a votívmisék között. 63 A római özvegynek és három leányának tisztelete a külföldi forrásokban is ritka. 64 Néhány német és lengyel kéziratos és nyomtatott misekönyv naptárán 59 A RO-AJ R I. 50 és a RO-AJ R I. 25 függelékben szereplő közös anyaga (csillaggal jelezzük a későbbi misekönyvben már a szanktoráléban közölt ünnepeket): Barbara*, Dorottya*, Zsigmond*, Szervác, Zsófia, Heléna, Erasmus, Martialis, Páduai Antal*, Tízezer katona vértanú*, Visitatio BMV, Lajos, Imre (László és István király ünnepénél a RO-AJ R I. 25 jelzetű misekönyvben lacuna van). 60 H-EG U2 VI. 5 f. 132 v : szekréta: Deus qui nos beatae Sophiae viduae gloriosa consummatione vel veneratione quam hodie celebramus attendis excita Domine in ecclesia tua cui ipsa servivit ut studeamus diligere quod amavit et opere exercere quod te auxiliante exercuit, komplenda: Adiuvent nos quaesumus Domine haec sancta mysteria quae sumpsimus et beatae Sophiae viduae intercessio veneranda. 61 MEZŐ András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. II. július 1. november 30. Neumann Kht., Budapest, augusztus 1. (mek.niif.hu/04600/04657/html/unnepikii0024/unnepikii0024.html) 62 MissPaul 1514 f. 195 r : introitus: Loquebar de testimoniis, graduále: Specie tua et pulchritudine tua, Alleluja: Diffusa est gratia, offertórium: Diffusa est gratia, kommúnió: Simile est regnum caelorum homini, epistola: Sapientia vincit malitiam, evangélium: Simile est regnum caelorum thesauro abscondito, oráció: Deus qui beatae Sophiae viduae et filiabus suis perennis vitae ianuam dignatus es aperire tribue quaesumus ut quicquid devote petimus eius suffragiis impetremus, szekréta: Deus qui beatae Sophiae et filiabus suis vitae caelestis ianuam dignatus es aperire multiplici pietatis tuae dono nobis afflictis succurre et praesta ut quicquid pro necessitatibus nostris postulamus eius intervenientibus meritis impetremus, komplenda: Quaesumus omnipotens Deus ut quos salutaribus dignatus es erudire mysteriis beatae Sophiae filiarumque eius intercessio gloriosa caelestibus reficiat alimentis. 63 MissStrig 1500 f. 256 r, 1511 f. 326 v, 1513 f. 272 v, 1514 f. 207 v, MissZag 1511 f. 241 r. Kéziratos forrása: H-Bn MNy 17 f. 36 v. A votív Zsófia-mise leírását ld. RADÓ Polikárp: Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungariae et limitropharum regionum. Akadémiai Kiadó, Budapest BÁLINT Az Analecta Hymnica ötvenöt kötete közül csak kettőben szerepel Zsófia-anyag. A gyűjtemény közreadói egyetlen szekvenciát közöltek egy cseh és egy krakkói kézirat alapján (Clemens BLUME [Hrsg.]: Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters. AH XLIV. O. R. Reisland, 386

13 387 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. kívül 65 leggyakrabban krakkói szerkönyvekben tűnik fel miseanyaga. Egy kódex és egy nyomtatvány csak a könyörgéseket tartalmazza, 66 egy graduáléban és az 1493-as nyomtatott misekönyvben viszont énektételei, valamint olvasmányai is szerepelnek. 67 Német területről egyetlen brandenburgi nyomtatványról tudunk, mely Zsófia teljes miséjét közli, mégpedig két formában. Az egyik összeállítást a húsvéti időre adja, 68 egy másikat pedig arra az esetre, ha az ünnep pünkösd után lenne. 69 A nap kiemelt fontosságára utal egyrészt az, hogy Brandenburgban a Gloria elhangzását is előírták, másrészt pedig az, hogy mind Krakkóban, mind a német püspökségben szekvencia igaz, csak kommúnis is szerepelt a misében. Az egyik kassai graduáléban viszont saját szövegű prosa tűnik fel, a töredékesen fennmaradt Salve praeclara martyr Christi Sophia kezdetű, melyet jelenleg más forrásból nem ismerünk. 70 Arra, hogy az ünnep anyaga így a szekvencia is a kódex másolásának idejében válhatott ismertté Kassán, több jelből következtethetünk. Ezt jelzi egyfelől az, hogy a szanktorále megfelelő helyén semmiféle utalást sem találunk Zsófia miséjére. Ugyanakkor a kevert, temporále és szanktorále tételeket együtt közlő prosarium utolsó darabja, a templomszentelési Psallat ecclesia mater illibata után, mintegy kiegészítésként nemcsak a Zsófia-szekvencia, de az azt megelőző, ma máshonnan nem adatolható Alleluia Sophia mater sancta is megjelenik, teljessé téve az ünnep propriumtételeit. Leipzig : Iucundum sit eulogium). Egy földrajzilag rendkívül behatárolt hagyományban, az ambrozián rítusban viszont valamennyi liturgikus énektétele két himnusz, zsolozsma, mise megjelenik (Guido Maria DREVES: Orricus Scacabarotius. Origo Scaccabarozzi s Liber Officiorum. AH XIVb. O. R. Reisland, Leipzig , 207, 215). 65 A-Wn Cod. 4812, PL-Kk 1, PL-Kk 8, MissBrand 1494, MissFreis 1502, MissGniez 1492, MissKrak 1484, 1493, MissMainz PL-Kk 8, MissKrak PL-Kk 44 f. 106 r rubrikák: Sophiae reginae (sic!) introitus: Sancti tui Domine, Alleluja: Confitebuntur, offertórium: Confitebuntur, kommúnió: Gaudete. MissKrak 1493: introitus: Loquebar de testimoniis, graduále: Specie tua et pulchritudine tua, Alleluja: Egregia sponsa Christi, szekvencia: Haec sancta cuius hodie, offertórium: Diffusa est gratia, kommúnió: Simile est regnum caelorum homini, epistola: Sapientia vincit malitiam, evangélium: Simile est regnum caelorum thesauro abscondito. 68 MissBrand 1494 f. 276 r : introitus: Protexisti me, Gloria in excelsis, Alleluja: Gaudete iusti in Domino, Alleluja: Surrexit pastor bonus, offertórium: Repleti sumus, kommúnió: Ego sum vitis vera, epistola: Mulierem fortem quis inveniet, evangélium: Ego sum vitis vera. 69 Sed si hic festum post Pentecosten venerit officium: Laudate pueri Dominum, Gloria in excelsis dicitur, collecta ut supra de eodem festo, epistola: Mulierem fortem quis inveniet, graduale: Gloriosus Deus, Alleluia: Mirabilis Deus, sequentia: O beata beatorum, evangelium: Haec mando vobis, offertorium: Mirabilis Deus, secreta ut supra de eodem, communio: Anima nostra sicut passer. 70 H-Bn 172a f. 424 v. Kiadva: RAJECZKY ,

14 388 KOVÁCS ANDREA Alleluia Sophia mater sancta Hogy helyi alkotásokat, vagy egy ma ismeretlen eredetű mintapéldány tételeit őrizte-e meg a kassai graduále, egyetlen forrás adata alapján eldönthetetlen. A Laus tibi Christe qui es Creator kontrafaktuma mindamellett, hogy hűségesen követi zenei mintáját, elsősorban a sorok belső tagolásában, egyes hangok elhagyásában, illetve többlethangok hozzáadásában eltér annak dallamától. A középkori magyarországi hangjelzett forrásokban fennmaradt szekvenciák közel egyharmada az egyházi év szinte valamennyi ünnepét ellátó régi és átmeneti stílusú tétel. E prosák gyakori előfordulásuk miatt a hazai törzsanyag részét képezték, jelenlétük folyamatos és szilárd volt kéziratos és nyomtatott szerkönyveinkben, szövegükben és dallamukban kis mértékben variálódtak, legkorábbi és legkésőbbi forrásaink között is csak viszonylag kevés eltérés mutatkozik. Hogy ezek a darabok Magyarországon még a középkor végén is megőrizték előkelő helyüket, abban a régi hagyományhoz való kitartó ragaszkodásnak, az európai peremvidék konzervatív irányultságának jelét láthatjuk. E tételekhez szinte kivétel nélkül egyetlen, állandó dallam társult, hiszen a költemények szerkezete, a szövegek felépítése rendkívül eltérő sorhosszúság, egészen rövid és belsőleg tagolt, terjedelmes sorok váltakozása, strofikusan kötött versforma hiánya csak a legritkább esetben tette lehetővé a melodikus anyag cseréjét. A szekvenciáknak ehhez a régi stílusú csoportjához tartozik a X. századi, délnémet eredetű, Aprószentek ünnepére készült Laus tibi Christe Patris optimi Nate tétel is, melynek nagyszámú szöveges forrásán kívül jelenleg kilenc kottás kézirata ismert hazánkból. 71 Mindeddig úgy tűnt, hogy kizárólag ez a szekvencia szólalt meg ezen a napon püspökségeinkben, hiszen Rajeczky Benjamin a Melodiarium-ban csak egy külföldi, bonni graduáléból idézte a Laus tibi Christe cui sapit kezdetű prosát. 72 A közelmúltban egy felvidéki és két erdélyi szász kódexben bukkant fel a Sancti Baptistae Christi praeconis Keresztelő János-tétel 71 H-Bn Fol. lat. 3522, H-Bn Fol. lat. 3815, H-Efkö I. 1b, H-Efkö I. 3, HR-Za III.d.182, HR-Zu MR 6, RO-AJ R IX. 57, SK-BRm EL 18, TR-Itks 68. Két forrás alapján kiadva: RAJECZKY , RAJECZKY ,

15 389 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. dallamát újraszövegező notkeriánus tétel. 73 A két vidék nemzetiségi összetétele alapján nem tarthatjuk véletlennek és meglepőnek, hogy éppen ezekben a kéziratokban jelent meg az elsősorban német területen népszerű darab. Annál váratlanabb, mai ismereteink szerint hazai párhuzam nélkül álló és külföldön is rendkívül ritka a XVIII. századi zágrábi graduále megoldása, mely prosariumában a Laus tibi Christe Patris optimi Nate tételt közli ugyan, ám nem a széles körben elterjedt dallamon. Zenei mintája a Laus tibi Christe qui es Creator Mária Magdolna-prosa volt. 74 Az Aprószentek ünnepére készült vers alkalmazása a Mária Magdolnaszekvencia dallamára a két költemény eltérő szótag- és versszakszáma miatt a sorok kisebb-nagyobb átszerkesztését és a szakaszok gondos válogatását igényelte. Ennek eredményeként a Laus tibi Christe Patris optimi Nate az alapdallam 1., 4., 6., 7., 9., variált 10. és 11. strófájának zenei anyagát használta fel textusához. Mi indokolhatta a szövegnek az általánosan elterjedt zenei anyagtól eltérő dallamon történő megszólaltatását? Erre vonatkozóan legfeljebb feltételezéseink lehetnek, hiszen csupán néhány elszórt megjegyzés áll rendelkezésünkre, mely kiindulópontul szolgálhat. A szekvenciát megelőző felirat, amelyhez hasonlót sem ebben, sem a többi magyarországi kéziratban nem találtunk, a következőképpen vezeti be a tételt: In octava sanctorum Innocentum moderno tono. Lehetséges, hogy a változtatás oka az volt, hogy az általánosan elterjedt protus (d) dallamhoz képest korszerűbbnek, modernebbnek érezték az új, kvinten végződő tritus (f) zenei anyagot? De miért éppen ennek az ünnepnek a prosáját kellett megújítani? Ismét a rubrikák nyújthatnak némi támpontot. A graduále az egyházi év napjainak és a mise műfajainak jelölésén kívül a nagyobb, elsősorban a megszokottól eltérő, különleges szerkezetű, leggyakrabban körmenettel bővített ünnepeken a gyakorlatnak és könyvtípusának megfelelően részletesebb eligazítással szolgál a liturgia végzésére és az énektételekre vonatkozóan. Ezen túlmenően néhányszor jelzi önazonosságát, zágrábi székesegyházi eredetét, 75 és utal régi mintakönyveire is. 76 Ezektől eltérő, témánk szempontjából fontos információval szolgáló rubrikával kizárólag Aprószentek miséjénél, az introitus után találkozunk: [ ] Hodie tamen in hac Cathedrali omnia fiunt sollemniter colore rubeo ob insignem Reliquiam. 77 Vagyis a katedrálisban lévő ereklye miatt december 28-án és min- 73 RO-AJ R I. 96, RO-BRbn I. F. 67, RO-Sb HR-Zu MR 6 p p. 371: Descriptis necessariis quae cum propria de Tempore tum propria Sanctorum laudabilis ac Reverenda Almae huius Zagrabiensis Basilicae antiquitas in Choro suo pie decantare consuevit [ ] p. 391: [ ] Ideo sequuntur deinceps Kyrie cum ceteris communiter in Missarum Officiis ordinate iuxta cursum temporis et usum huius almae Ecclesiae Zagrabiensis cantari consuetis [ ] 76 p. 371: [ ] Absolutis etiam illis quae ad communia Sanctorum in veteri codice satis inordinate disposita [ ] p. 528: Prosam de Sancto Bartholomaeo Apostolo in veteri codice non reperimus [ ] 77 HR-Zu MR 6 p

16 390 KOVÁCS ANDREA den bizonnyal az ünnep oktáváján a szertartás minden elemét ünnepélyesen kellett végezni. Talán ezt a célt szolgálta a szekvencia széles körben elterjedt régi dallamának lecserélése, mintegy modernizálása is. Nem tudjuk, mikor került a relikvia a székesegyház tulajdonába. Mindenesetre a püspökség misekönyvei és graduáléi közül, melyek a XIV. század első felétől kezdve teljesen azonos rubrikát írnak elő ezen a helyen, 78 elsőként a késői kéziratban jelenik meg a fekete tintával írt általános tudnivalók után az ereklyékre utaló piros színű mondat. Néhány évtizeddel később, az 1742-ben másolt processzionále végéhez csatolt, az ünnepek, szertartások végzésének módját szabályozó rövid leírásban 79 már az ereklyével tartott körmenetről és az énekesek feladatairól is olvashatunk. 80 A Zágrábban fennmaradt kontrafaktum keletkezési helye és ideje jelenleg ismeretlen. Mindeddig egyetlen, 1526 körül másolt tarnówi kódexben bukkantunk a tételnek graduálénkkal azonos zenei megoldására. 81 Folytatjuk 78 Gloria Patri non dicitur, nec Gloria in excelsis, nec Alleluia, neque Ite missa est, nisi hoc festum occurrat in Dominica. Sed in Octava festi omnia dicuntur. 79 HR-Zu MR 191 p. 1: Brevis Notitia Ceremoniarum et plurium Rubricarum secundum quas iuxta Ritum Chori Cathedralis Ecclesiae Zagrabiensis Officium et Missa ordinari debet. 80 p. 45: In festo SS. Innocentum: In Processione Corpus S. Innocentis per duos ultimos Prebendarios Presbyteros post Choratores intra quatuor Facigeros deportatur, et deinde per Sacristam revelatum in Ara maiori ex parte Evangelii collocatur, dictaque Missa per eundem precedentibus duobus Alumnis Facigeris ad Sacrarium reportatur. p. 64: Choraturae: In SS. Innocentum autem Festo scribuntur 4 Alumni vociferati, qui omnia peragunt, ad quae DD hoc die obligantur, post quos etiam ad offertorium in Missa accedunt. Isti Choratores debent semper adesse in utrisque Vesperis et Matutinos: si Festum non sit translatum ac Missa Summa. 81 Ld. PIKULIK 1974, 98, No

17 391 SZEKVENCIÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON VI. 391

18 KOVÁCS ANDREA