VERTEBRATA HUNGARICA

Átírás

1 VERTEBRATA HUNGARICA MIUSEI HISTORICO- NATU RA L! S HUNGARICI Tom. II. 60. ÏqscT^L Adatok a barátcinege (Parus palustris L.) fiókóinak tápiálkozósmennyiségi ismeretéhez Irta: Korodi Gál János Babes - Bolyai Tudományegyetem Állattani Tanszéke, Kolozsvár A rovarevő madarak,de különösen a cinegefélék /Paridae/ hasznossága ma már bebizonyított tény ós e problémát eddig szómos szaksmber igyekezett kézzelfogható adatokkal alátámasztani. E kérdésre vonatkozó kutatások általában két irányban folytak. A szakemberek egyrésze /GELEI /1/, MORBACH /4/, WARGA /7, 8/, NOVIKOV /5//, különböző módszerekkel a széncinege /Parus m. major L./, illetve a kék cinege /Parus coeruleus L./ fiókéinak napi etetési szómét törekedett megállapítani a fiókák nevelésének időszakóban. A kutatók másik csoportja /GYURKŐ & KORODI GÁL & GYÖRFI & RÁTKONYI /2/, TITAEVA & POLIVANOV /6// a Parus m. major és a Parus coeruleus napi etetési száméinak megállapításával párhuzamosan, a fiókák által elfogyasztott táplálék mennyiségének a minőségét is tanulmányozta. Mivel azonban a barátcinegére /Parus palustris L./ vonatkozóan a rendelkezésemre álló irodalomban hasonló adatokkal nem találkoztam, igy tervbevettem e faj fiókóinól a tóplólkozás mennyiségének vizsgálatát.

2 Jelen dolgozatomban Igyekezem megállapítani a Parus palustris fiókák napi etetési számát,annak váltakozását a fiókák növekedésének időszakéban, az etetési számnak a nap különböző szakaiban és óráiban való ingadozását, az első és utolsó etetés időtartamát és végül a szóbanforgó faj fiókaetetési teljesítményét. Eredményeimet a széncinege ós a kék cinegéről szóló korábbi közös tanulmányunk /2/ hasonló adataival hasonlítottam össze. A barátcinegére vonatkozó megfigyeléseimet I960 május között, az Állattani Tanszék lucfenyő /Picea excelsa/, juhar /Acer sp./, alma /Pyrus communis/, körte /Pyrus pyraster/ és szilvafákból /Prunus domestica/ álló kevertállományú kertjében végeztem. A madár fészkét egy aránylag fiatal almafa 80 cm magasan lévő odvába épitette, egy tavalyi széncinege fészkére. Az első fióka I960. IV. 30-án, a hatodik pedig I960. V. 2-án kelt ki. Az etetési számok rögzítését az odu röpnyilására felszerelt kontaktuspálcikékkal és vezetékkel egybekötött un. Aktográf"-al végeztem /2/, a fiókák 8 napos korától a fészekből való kirepiilé8ig. Hogy eredményeimet jobban kiértékelhessem, a fiókákat 3 korcsoportba osztottam. Az I-ső korcsoportba az 1-9 naposak, a II.-ba a naposak, a III. korcsoportba pedig a naposak kaptak helyet. Megfigyeléseim eredményeit az I-ső számú táblázat és az 1-eB számú ábra szemlélteti /Lásd I-ső táblázatot és az l-es ábrát!/. Amint a táblázatból kitűnik, a Parus palustris napi etetési száma a fiókák korának növekedésével váltakozik. Az első korcsoportba sorolt /8-9 napos/ fiókáknál a napi etetési szám átlaga 279,5 etetés,az óránkénti átlag pedig,42 etetés. A WARGA /7,8/ által feléllitott etetési osztályozás szerint, az etetés ebben a korban, közepesnek minősithető. A második korcsoportba tartozó /10-14 napos/ fiókáknál a napi etetési szám átlaga 292 etetés, az óránkénti átlag pedig,2 etetés, tehát magasabb mint az előzőeknél. A legmagasabb napi etetési szám a fiókanevelés egész időtartama alatt

3 Verschieden«Stunden des Tages Zahl der tägliohen Fütterung der Sumpfmeise /Parus palustris L./ nach Alteregruppen und Tagesseiten sowie die Fütterungskurve der Suapfmeise verglichen mit den einschlägigen Daten der Kohlmeise und der Blaumeise. Kurve A Tage alte Jungen; Kurve B Tage alte Jungen ; Kurve C Tage alte Jungen : Kurve D], - Schwankungskurve der Sumpfmeise ; Kurve D2 - Schwankung s kurve der Kohlmeise; Kurve J>\ - Schwankung s kurve der Blaumeise, bezüglich der Zalil der taglichen Fütterung während der Ereiehungsperiode der Jungen.

4 Die tägliche Fütterungswerte der Jungen verschie- Altersgruppen I. Fixierte Zeit der Fütterung Mai I Alter der im Neste Zahl befindlichen Jungen Zeit der ersten Fütterung 4,52 4,56 4,58 4,48 Zeit der letzten Fütterung,40,38,22,30 Dauer der Fütterung pro Tag 15,28 15,22 15,04 15,22 Zahl der Fütterungen in den verschiedenen Stunden des Tages Stunden des Tages Quantum der täglichen Fütterungen Durchschnitt der täglichen Fütterungen pro Stunde,5,4,3,2 Durchschnitt der Fütterungen nach Altersgruppen 279,5

5 denen Altere der Sumpfmeise /ParuB palustris I./ II. Mai 60 III JO o H I rh rc -M O 4* 4,56 4,55 4,52 4,48 4,50 4,51 4,57 4,58 4,57 4,53,33,40,41,46,28,36,,28,33 15, 15,25 15,29 15,38 15, 15,25 15,01 15,10-15, , , , , , , , , , , , , , , , , ,8,1,0,5 16,1,3 14,1 11,9 12,5-16,56 o ( ,4 284,3

6 itt figyelhető meg, amikoris a 11, 12 ás 13 napos fiókák naponta 308, 290 és 304-sser kapnak szüleiktől táplálékot. Ennek ellenére as etetés intensitáss még ebben as időben is csak a közepes minősítést éri el. Az etetési szám ilyen hirtelen növekedésével e korban a sséncinegénél /2/, valamint a kerti rozsdafarkúnál /Phoenicurus ph. phoenicurus L./ is találkostunk /K0R0DI GÁL k GYÖRPI /3//. A harmadik korcsoportba osstott /15-20 napos/ fiókáknál a napi etetési ssám /281,4 etetés/ as előbbiekhes viszonyítva csökkenést mutat, de még mindig- magasabb as első korcsoportba tartósé fiókák etetési számánál. Úgyszintén csökken az óránkénti etetések átlaga /14,5 etetés/ is, amit gyengének minősíthetünk. Az utolsó fejlődési szakaszban szereplő etetési szám csökkenése - amint azt már egyik előső tanulmányunkban kimutattuk /K0- RODI GÁL k GYÖRPI /2// - azzal magyarázható, hogy ebben a szakaszban a szülőmadarak, nagyobb térfogatú táplálékdarabokat hordanak kicsinyeiknek, s Így alacsonyabb etetési szám mellett is biztosítják szok táplálékezükségletét. Pigyelembevéve s teljes etetési időszakot, megállapíthatjuk, hogy a barátcinege fiókáit, a vizsgált esetben, naponta átlagosan 284,3-ezor eteti, 16,56 óránkénti átlaggal, össsehasonlitva a fenti aáatokat a széncinege /napi etetési átlfegs 359, 21,4 óránkénti átlaggal/ és a kék cinege /napi etetési átlaga 535» óránkénti átlaga pedig 31/ hasonló adataival, megállapíthatjuk, hogy e három cinegefaj közül a barátcinege mutatja a legalacsonyabb értékeket. A fiókák etetési számának váltakozását az egyes napszakokban és a nap óráiban, az l-es számú ábra A, B, C görbéi szemléltetik /Lásd l-es ábra A, B, C görbéit!/. Az első korcsoportba tartozó fiókáknál /l.ábra A" görbe/ megfigyelhető, hogy az etetések intenzitása a nap különböző óráiban általában ugyanazon a szinten mozog. Mégis elkülöníthető egy reggeli /7-8 óra között/, egy délelőtti /10-11 óra között/, egy déli /14-15 óra között/ és egy délutáni /- óra kösött/ főetetési időszak.

7 A második korcsoportba sorolt fiókáknáí /l.ábra B" görbs/ a főetetési időszakok általában ugyanazok, de ezek jóval korábbra tolódnak el. így a reggeli főetetési időszak 5-7 óra közé, a délelőtti 8-10 óra közé, a déli óra közé, mig a délutáni főetetési időszak óra közé esik. A harmadik korcsoportba szereplő fiókáknáí /l.ábra C" görbe/ már csak 3 főetetési időszakot lehet elkülöníteni. A reggeli és délelőtti főetetési időszakok egybeolvadnak és idejük 5-9 óra közé tevődik, a déli főetetési időszak óra között van, a délutáni pedig megmarad óra között. összehásonlitva az etetések óránkénti átlagának ingadozását a 3 cinegefajnál megállapíthatjuk, hogy mind a barátcinegének / D^" görbe/, mind pedig a széncinegének / D 2 W görbe/ és a kék cinegének / Dj* görbe/ nagyjából ugyanazon főetetési időszakaik /reggeli 5-6 óra között, déli óra között és délutáni vagy esti 16- óra között/ vannak, azzal a különbséggel, hogy a 3 faj óránkénti etetési átlaga /kék cinege 31,széncinege 21,4 és barátcinege 16,56/ változó. Ha ismerjük valamely madárfaj etetési óraátlagát, a napi etetés időtartamét és azt az időt /napokban/, mely alatt a szülőmadarak fiókáikat táplálják, ugy e három érték szorzatából az illető faj fiókaetetési teljesítménye kiszámítható. Pl. a barátcinegének az etetési óraátlaga 16,56, napi e- tetési időtartama 15,' és fiókaetetési periódusa pedig 20 nap. E három adat alapján tehát a fiókatáplálás teljesítménye - 16,56 x 15, X 20-5,030 etetés. Összehasonlítva a Parus palustris etetési teljesítményét a Parus m. major-éval /6,526 etetés 12 fióka esetében napig/ és a Parus coeruleus-éval /9,468 etetés 12 fióka esetében napig/ /2/ megállapítható, hogy a megfigyelt barátcinege pár etetési teljesitménye 6 fióka esetében viszonylag magasabb előbbi két rokonáénál. Ha a fiókák által elfogyasztott táplálékmennyiséget a- karjuk kiszámítani, ugy az etetési teljesítmény értékét még meg kell szoroznunk a fiókáknak egy alkalommal hozott táplá-

8 lékdarabok átlagszámával /2-3-al/ /3/. Ennek megfelelően a megfigyelt barátcinege fiókák a fészekben való tartózkodásuk ideje alatt, összesen 15,090 darab táplálékot fogyasztottak el. Ha feltételezzük, hogy a barátcinege tápláléka ugyanolyan káros rovarokból, hernyókból és bábokból áll, mint a többi cinegéké, akkor világosan látható, hogy hasznosság szempontjából ez a faj sem marad el rokonaitól, sőt túlszárnyalja azokat. Megtelepitése, fokozott védelme és a biológiai védekezésbe való bevonása tehát igen indokolt és ajánlatos. Beiträge zur Kenntnis der Zahl der Fütterungen bei den Jungen der Sumpfmeise (Parus palustris L.) Von J. Korodi Gál Lehrstuhl für Zoologie der "Babes Bolyai" Universität, Cluj Mit Hilfe eines automatischen Apparats Aktograf" genannt, bestimmte der Verfasser die tägliche Zahl der Fütterungen, welche von den Erwachsenen durchgeführt werden, sowie ihre Variation während der Periode der Entwicklung der Jungen. Es wurden ferner folgende Seiten des Ernährungsprozesses bestimmt: Die Variation der Anzahl der täglichen Nährung in verschiedenen Stunden des Tages, die Stunde in der die Ernährung beginnt, bez. aufhört, die Dauer der Fütterung und zuletzt der Nahrungsertrag der Erwachsenen in einem Nest mit 6 Jungen. Das untersuchte Nest befand sich 0,80 m hoch in der Aushöhlung eines Apfelbaumes in einem Gerten mit gemischten Baumbestand. Die Ergebnisse sind in der Tafel I. und Abb. 1. wiedergegeben.

9 Eb wurde festgestellt, dass die Anzahl der täglichen Ernährungen bei der untersuchten Art, Altersvariationen aufweist. Während der ersten Altersklasse /8-9 Tage alte Jungen/ beträgt die tägliche Durchschnittsmenge 279,5 und jene einer Stunde,42 Ernährungen. Während der zweiten Altersklasse /10-14 Tage alte Jungen/ beträgt die tägliche Durchschnittsmenge 292 und jene einer Stunde,2 Ernährungen. Während der dritten Altersklasse /15-20 Tage alte Jungen/ beträgt die tägliche Durchschnittsmenge 281,4 und jene einer Stunde 14,5 Ernährungen. Wird die gesannnte Zeitspanne der Entwicklung der Jungen ins Auge gefasst, so ergibt sich tägliche Durchschnittsmenge 284,5, Durchschnittsmenge einer Stunde 16,56 Ernährungen. Werden diese Werte mit denen von Kohlmeise und Blaumeise verglichen, so ergibt sich, dass unter den Meisen die Sumpfmeise die niedrigsten Werte aufweist. Die Variation der Anzahl der täglichen Ernährungen in verschiedenen Stunden des Tages in der Abb.l. wiedergegeben: Kurve A - Jungen der ersten Altersklasse, Kurve B - Jungen der zweiten Altersklasse, Kurve C - Jungen der dritten Altersklasse. Wird die Variation der Anzahl der Ernährung in verschiedenen Stunden des Tages /Abb. Kurve D./ bei den 3 Meisenarten verglichen /Kurve D^ - Sumpfmeise, Kurve D 2 - Kohlmeise, Kurve D^ - Blaumeise/ so ergibt sich, dass bei allen 3 Alten, im allgemeinen 3 Haupternährungsperioden auftreten: am Morgen, zwischen 5-6, zu Mittag, zwischen 10 und 12 und am Abend, zwischen 16- Uhr. Die Intensität der Ernährung in diesen Stunden ist je nach der Art verschieden. Zuletzt wird der Ertrag der Ernährung eines Paares der Sumpfmeise während der ganzen Nahrungsperiode bestimmt. Er beträgt im Ganzen 5030 Ernährungen. Der Verfasser betont die Notwendigkeit des Schutzes der Sumpfmeise und ihre Verwendung im biologischen Kampf gegen die schädlichen Insekten.

10 L i t e r a t u r 1. GELEI, J.Î A madár fiókéinak nevelése /Kolozsvár, 44/ GYURKÓ, I. & KORODI GÁL, J. & GYÖRFI, S. & RÁT- HONYI, K.Í Observations on the Feeding of the Young of some Passeridae /Aquila, Budapest, 66, 59,p.25-39/ KORODI GÁL, J. & GYÖRFI, S.î Contributions à la connaissance de la nourriture de la couvée de Phoenicurus phoenicurus L. /Studii i Cercetari de Biologie, Cluj, Anul IX.58/ MOR- BACH, J.: Vogel der Heimat /Meissen,35, VII/ NOVIKOV, G.A.tPolevie iszledovanyia po ekologij nazemnlh pozvanoscnih /Sov. Nauka, Moszkva, 53/ TITAEVA, N.N. k PQLIVANOV, V.M.; 0 metodike izucsienia pitányijá melkih naszekomjédnlh ptic V gnezdovoi period /Bul. Moszk. Iezp. Prir. Otd. biol,, Moszkva, 8, vip. 2, 53/ WARGA, K.: Egy széncinkepár fiókaetetésének pozitiv megfigyelése /Aquila, Budapest,31-34, p / WARGA, K.: Egy száncinkepár napi fiékfcetetésének megfigyelése, az etetési napok ugyanazon ó- ráiban /Aquila, Budapest, 39-42, p /.