TÉMÁINK EL A KEZEKKEL AZ OKTATÁSTÓL! NAPRÓL-NAPRA A DIÁKOK ELTEMETTÉK A KÖZOKTATÁST Õ LETT AZ ORSZÁG KIÁLTVÁNY KAFETERIA 2013

Átírás

1 Budapest, Somogyi Béla u. 20. EL A KEZEKKEL AZ OKTATÁSTÓL! oldal ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS TÉMÁINK NAPRÓL-NAPRA 6-8. OLDAL Õ LETT AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MUNKAADÓJA A PDSZ nem tehet mást, mint amire Választmánya felhatalmazta. A kormányzat fatális kompromisszum képtelensége kikényszeríti a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz a sztrájk alkalmazását. Errõl február 22-én születik döntés. Csatlakozásra hívunk szakszervezeti hovatartozástól függetlenül minden pedagógust, minden közalkalmazottat, minden szülõt mindenkit, akik valódi felelõsséget éreznek hazánk jövõjéért! 3. oldal A DIÁKOK ELTEMETTÉK A KÖZOKTATÁST 2. oldal OLDAL KIÁLTVÁNY A MAGYAR OKTATÁSÜGYÉRT 22. OLDAL KAFETERIA OLDAL február

2 AKTUÁLIS Külön köznevelési és egy külön felsõoktatási államtitkárra bízza Balog Zoltán szakminiszter az oktatás felügyeletét. Hoffmann Rózsa lefokozásán kívül további három poszton változtatna az emberi erõforrás minisztérium vezetõje, aki kilenc hónappal kinevezése után vág bele a tárcánál jelentõs átalakításokba. Az új felsõoktatási államtitkár A HÖOK szerint alaptörvény-ellenes A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) nem tudott a hallgatói szerzõdés elemeinek tervezett, alaptörvényben történõ rögzítésérõl, továbbra is elutasítja a kényszeren alapuló röghöz kötést, és kéri a felsõoktatást érintõ cikkelyek visszavonását közölte a szervezet elnöke az MTI-vel. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) illetékes fórumai legkésõbb február végén döntik el, hogy a szervezet továbbra is részt vesz-e a felsõoktatási kerekasztal munkájában - mondta Nagy Dávid elnök. A hallgatói szervezet vezetõje jelezte: a kerekasztal finanszírozási munkacsoportjának legutóbbi ülésén delegáltjuk nem vett részt. Nem enged az új felsõoktatási államtitkár Klinghammer István szerint a hallgatói szerzõdés morális kérdés, és ha valaki az állam támogatására igényt tart tanulmányaihoz, akkor azt valamilyen formában a késõbbiekben törlesztenie is kell a közösségnek. Ugyanakkor a feltételekrõl arról, hogy mennyi idõn belül, hány évet kell Magyarországon dolgozni, illetve, hogy mi van azokban az esetekben, amikor valaki, bár szeretne, de nem tud elhelyezkedni lehet tárgyalni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) volt rektora ezt azután mondta, hogy az oktatási államtitkárság közölte: a felsõoktatás átszervezését Hoffmann Rózsa javaslatára, aki a posztján maradva a jövõben elsõsorban a köznevelési rendszer kérdéseivel foglalkozik Klinghammer István kinevezésével oldja meg az emberi erõforrások minisztere. A cintányéros, gyermekded felvonulások, bentalvások nem a leendõ értelmiséghez méltók, és ártanak az átalakításoknak, amelyeket a hallgatók is igényelnek, a társadalmat pedig elfordítják a felsõoktatástól mondta Klinghammer a Hallgatói Hálózat (HaHa) február 11-én kezdõdött tiltakozó akciójára. Kiemelte: a Hallgatói Hálózat hat pontot fogalmazott meg, reformokat kívánva a köz- és felsõoktatásban. A reformok megvalósítása elkezdõdött, a folyamat zajlik hangsúlyozta. Arról, hogy az utolsó, hatodik pontként a röghöz kötést jelölték meg, azt mondta: nincs szó röghöz kötésrõl, és ebben nem lehet engedni, mert ez morális kérdés. Ha valaki a közösség támogatására igényt tart, akkor valamilyen módon törleszteni is kell mutatott rá, kiemelve: ha valaki úgy gondolja, hogy teljesen szabad akar maradni, számára a Diákhitel2 konstrukció rendelkezésre áll. A felsõoktatási intézmények finanszírozásáról kifejtette:,,lefokozások A LEFOKOZÁSOK UTÁN Klinghammer István lesz, aki 2000 és 2006 között volt az ELTE rektora, 2005-ben pedig a Magyar Rektori Konferencia elnökévé választották. Az érintett államtitkárt próbáltuk elérni telefonon, hogy megkérdezzük a tervezett változtatásokról, de cikkünk megjelenéséig sem sikerült elérni. a zárolásokat, elvonásokat összeadva tény, hogy azok jelentõs összeget tesznek ki. Ugyanakkor 57 milliárd forintot a magyar felsõoktatás visszakap. Ebbõl 10 milliárd forint jut majd kutatási célokra, pályázati finanszírozáshoz. A fennmaradó 47 milliárdból nyújtanak segítséget a PPP-programba beugrott, és nehéz helyzetbe került intézményeknek, valamint az adóssággal küzdõ egyetemeknek, fõiskoláknak. Klinghammer szerint be kell látni ugyanakkor önkritikusan azt is, hogy nagyon sokat esett az oktatás színvonala. Ennek okát õ a tömegesedésben látja, illetve abban, hogy nem az egyetemek választják ki a hallgatókat, hanem csomagküldõ-szolgálat küldi õket az érettségi alapján, és a szakok fele tücsökszak, amelyek jó részére a társadalom nem tart igényt. Mindenkinek közös érdeke az átalakítás, de ezt a közös érdeket mindenki máshogy értelmezi: úgy, hogy ne kelljen áldozatot hoznia érte, és ez a probléma - állapította meg az ELTE korábbi rektora, aki várható új megbízatásáról szólva egyúttal jelezve, hogy elfogadta a felkérést úgy fogalmazott: tornanadrágban, tornacipõben vagyok, versenyre készen. A diákok eltemették a közoktatást A kormány nem képes kompromisszumokra se a köz-, se a felsõoktatást érintõ reformok ügyében, ráadásul jogsértõ módon akarja bebetonozni rossz változtatásait az ország Alaptörvényébe. Az iskolák államosítását körülvevõ zûrzavar egyre csak növekszik. Egyes intézményekben az önnön jogaikért kiálló diákokat párthû tanáraik fenyegetik, alázzák nap mint nap. A diákok követelései nem teljesültek írta lapzártánk idején a Facebookon olvasható felhívásában a Középiskolai Hálózat. A végzõs gimnazisták egyre kilátástalanabbul rohannak a március 1-jei felsõoktatási jelentkezési határidõ felé volt olvasható a felhívásban. A tüntetõket fekete ruhában várták a rendezvényre és arra kértek mindenkit a szervezõk, hogy hozzanak magukkal egy tárgyat, amely számukra az oktatást jelképezi. A Temetjük a közoktatást címû rendezvényt Szegeden és Budapesten is megtartotta a Középiskolai Hálózat. A diákok február 15-én 17 órakor találkoztak a Deák téren, onnan a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Alkotmány utcán keresztül a Kossuth térre vonultak. Este fél héttõl beszédeket mondtak a Kossuth téren, majd mintegy hatszázan eltemették a közoktatást. Az MTI közleményei alapján összeállította: Szita Róbert 2

3 SZTRÁJK SEMMIT SEM TANULTAK, ÉS SEMMIT SEM FELEJTETTEK... Február 15-én befejezõdtek a PDSZ és az EMMI képviselõi között a sztrájktárgyalások. A szakszervezeti delegáció kompromisszumos javaslatokat fogalmazott meg az alábbi kérdésekben: - A 2012/2013 as tanév végeztével történjen meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mûködésének átvilágítása. Ahol az indokolt maradjon a január elsejével bevezetett rend, ott azonban ahol az eddigi fenntartó önkormányzatok az állam által elõírt feltételek biztosításával vállalják (volt) intézményeik ismételt fenntartását és mûködtetését, legyen erre lehetõség. - Az igazgatók munkáltatói jogkörét ne csorbítsák indokolatlanul. A kinevezések, és munkaviszony megszüntetések kérdésében a véleményezési jog helyett, kapják vissza az egyetértés jogát. - A pedagógus életpályamodell bevezetése ne járjon együtt a munkaterhek növelésével. A köznevelési törvény rendelkezései szerint a munkáltató rendelkezik a pedagógusok heti teljes munkaidejének 80 százalékával. Õ dönti el, hogy a tanítással/neveléssel lekötött órák feletti idõsávban milyen pedagógiai feladattal bízza meg a pedagógust. A mindenkori gazdasági helyzet, a mindenkori politikai akarat függvényében ez áttekinthetetlen és elfogadhatatlan helyzetet eredményezhet, súlyosan növelve a pedagógusok egyébként is kiugróan magas munkaterhelését, s jelentõs létszámleépítéssel járhat. - Mivel nem tisztázott, hogy a költségvetés tartalmazza-e az életpályamodell bevezetéséhez szükséges összeget, ezért javasoltuk, hogy a kormány felelõs képviselõje vállaljon garanciát a béremelés szeptember elsejével történõ megvalósítására, s arra, hogy ez nem jár létszámleépítéssel. - Mivel a közalkalmazottak hosszú évek óta semmilyen bértábla szerinti béremelésben nem részesültek ellenben számtalan megvonást voltak kénytelenek elszenvedni 13. havi fizetés, szakkönyvtámogatás, cafetéria stb. javasoltuk számukra a 20%-os, közalkalmazotti bértábla szerinti emelést. A megvalósítás, ütemezés kérdésében nyitottak voltunk. Mivel a közalkalmazottak túlnyomó többsége az Emberi Erõforrások Minisztériuma alá tartozó intézmények munkavállalója, fontosnak tartottuk, hogy a minisztérium is támogassa érdekeik megvalósulását. Az Emmi tárgyalódelegációja követeléseink bármilyen szintû teljesítésétõl elzárkózott. Mint elmondták, már a tárgyalások megkezdése elõtt tudták, hogy nem fognak engedni semmilyen téren sem. Számukra egyedül elfogadható az lett volna, ha a PDSZ is csatlakozik a megegyezéshez, amit a PSZ, az MKSZSZ és az Oktatási Vezetõk Szakszervezetének vezetõi aláírtak. Az a tény mely egy múlt heti közvélemény kutatásból kiderült, hogy a pedagógusok 66%-a nem ért egyet az átalakítással, s ezt a társadalom többsége is elutasítja, láthatóan nem foglalkoztatja a minisztérium képviselõit. Attól eltekintve, hogy a közoktatás nem feltétlenül azonos azzal, amit a hatalom mindenkori gyakorlói politikai szempontjaik prioritását megfogalmazva, annak tartanak, megdöbbentõ az államtitkárság február 15-i sajtónyilatkozata, melyben a PDSZ-t homályos célok képviseletével, s zavarkeltéssel vádolj meg. A hatalom képviselõi ismét jogot formálnak arra, hogy megnevezzék a jókat, s pellengérre állítsák a rosszakat. Evidenciának tûnik a transzmissziós szíj újrahasznosítása, a jó állam gondoskodó (atyáskodó) szerepének hangsúlyozása, s az errõl másként gondolkodók besározása. A PDSZ nem tehet mást, mint amire Választmánya felhatalmazta. A kormányzat fatális kompromisszum képtelensége kikényszeríti a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz a sztrájk alkalmazását. Errõl február 22-én születik döntés. Csatlakozásra hívunk szakszervezeti hovatartozástól függetlenül minden pedagógust, minden közalkalmazottat, minden szülõt mindenkit, akik valódi felelõsséget éreznek hazánk jövõjéért. Az oktatás kérdése, az ország boldogulása nem lehet a pártos zsákmányszerzés, ideológiák, egyéni törekvések megvalósulásának territóriuma. Nem lehet pártszimpátia, vallási hovatartozás kérdése. Mert közügy! Mendrey László 3

4 INTERJÚ ALATTVALÓKAT AKARNAK NEVELNI Interjú - Mendrey László PDSZ-elnök szerint le kell állítani az iskolák államosítását, mert az õskáosz Az oktatáspolitika kormányzati szereplõi téves irányt jelöltek ki. Ha az osztálytermeket bezárjuk, a képzés lehetõségeit szûkítjük, a szakmunkásképzést zsákutcássá tesszük, nem tudunk kitörni a válságból nyilatkozta a Népszabadságnak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. - A PDSZ nem írta alá a megállapodást Balog Zoltánnal, önálló sztrájkbizottságot alakított. A másik három érdekképviselet, amely viszont szentesítette azt, egyszerûen csak bizakodóbb a PDSZ-nél, vagy szakmai vitában is állnak? - Mindenekelõtt: sem a többi szakszervezetet, sem a minisztert nem érte váratlanul, hogy nem írtuk alá a megállapodást. Már korábban volt egy választmányi ülésünk, ahol úgy döntöttünk, hogy az számunkra elfogadhatatlan. Errõl értesítettem a többi szakszervezetet, és egyeztetést kértem tõlük. Ez nem jött létre, hogy miért, azt nem tudom. - Önök az utolsó tárgyalási forduló elõtt négy nappal közleményben jelezték, hogy elfogadhatatlan a tervezet. Másnap a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke azt mondta: ez váratlanul érte õket. - Maradjunk annyiban, hogy akkor õk már három napja tudtak errõl. Ezt már csak az is igazolja, hogy a tárgyalásokon részt vevõ többi szakszervezet közül kettõ, a két kisebbik, azt válaszolta a PDSZ újabb egyeztetési ajánlatára, hogy sajnálják, de õnekik ez nem fér a programjukba. Galló Istvánnéval, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével pedig az egyezség aláírása elõtti hétfõn vagy kedden váltottunk t, amiben azokat az okokat kérte fölsorolni, amelyek miatt mi nemet mondunk Balog Zoltánéknak. Leírtam az okokat. Errõl többet nem tárgyaltunk. Visszatérve az egyeztetésekre: az érintett szakszervezetek is végig azt hangsúlyozták, hogy tudják, az, amit aláírnak, nem felel meg az eredeti követeléseinknek. Tehát nem vitatták az álláspontunkat, viszont kármentésrõl beszéltek. Azt mondták, ha ég a ház, segíteni kell az oltásban. Én viszont azt állítom, hogy nem elég csak a lángokat locsolni, a tûz fészkét kell fölszámolni. - A másik három szakszervezet elfogadja az államosítást, mert azon nem tudnak változtatni. A PDSZ-nek ezzel a kerettel gondja van. De ha a kormány erõsebb garanciákat adna a pedagógusokat érintõ egyéb követelések teljesítésére, akkor megbékélnének az államosítással? - Értem a kérdést, és válaszolok is rá, de hadd szögezzem le, hogy azok a garanciális elemek,melyeket az egyezség tartalmaz, gyengék, nem valódi garanciák. De ettõl függetlenül is: az a bizonyos Klebelsberg nevû hajó rossz irányba halad. Egész egyszerûen az iránytû rosszul van beállítva. Azok a célok, azok a megoldások, amiket az államosítás kínál, tönkreteszik a magyar közoktatást. - Másképp kérdezem: aláírna egy olyan megállapodást, amelyben a keret az államosított közoktatás, viszont megmarad a munkateher és több lesz a bér? - Nem, nincs rá felhatalmazásom. Mégpedig azért, mert föl kell függeszteni az államosítást, mert az most maga az õskáosz. Vizsgáljuk felül közösen, hogy szükséges-e ilyen mértékû központi irányítást kialakítani. Ha arra a megállapításra jutunk, ami borítékolható, hogy az állam nem feltétlenül kizárólagosan jó gazdája a közoktatásnak, akkor tegyék lehetõvé azoknak az önkormányzatoknak, amelyek egyébként eddig is tudták mûködtetni a rendszert a pedagógusok bérével és mindennel együtt, hogy visszakapják az intézményüket. Tudjuk, hogy vannak hátrányos helyzetben lévõ települések, kisfalvak, ahol már a pedagógusok bérére sem volt pénz. Ezt meg kell oldani, de nem úgy, hogy azokat is ilyen keretek közé kényszerítik, akik urai voltak a helyzetnek. Ezzel pedig a közoktatás színvonalát erõszakosan lefelé nivellálják. - Tételezzük föl, hogy elfogadják az államosítás keretét a feltételezés értelmetlen, ez így elfogadhatatlan. - Akkor induljunk ki az aláíró szakszervezetek álláspontjából: a megállapodással a kormányoldal jogszabályi garanciákat is vállalt. - A jogszabály ebben az esetben kormányhatározatot jelent. Na most nézzük csak meg, hogy mi történt a keretszámokat illetõen a diákmegmozdulások idején. Félnaponta jelentek meg egymásnak ellentmondó határozatok. Tudom, hogy alkotmányt is lehet írni Strasbourg és Brüsszel között, de ez nem olyan játék, amibe belemehetnénk. - A megállapodás munkahelyeket ment meg, mert a 22 kötelezõ tanítási óra nem emelkedik, és mint ismert, minden két pluszóra 11 ezer álláshely megszûnését jelentené. Az is eredmény, hogy a megállapodás szerint nem kell 32 órát kötelezõen az iskolában tölteni ben készült egy felmérés, aminek az eredményét soha senki nem cáfolta, Hoffmann Rózsáék sem. E szerint a pedagógusok heti munkaterhelése átlagosan 51 óra. A nemzeti köznevelési törvényben megfogalmazott pedagógus-életpályamodell arról szól, hogy a megnövelt bérük mellé a pedagógusoknak jóval több idõt kell eltölteniük az iskolában, amelybõl hosszabb idõre kötelezhetõk az oktatással, neveléssel összefüggõ munkára, ez a bizonyos 32 óra. Amikor így is heti 51 óra az átlagos munkaterhelés, akkor miért is kell ezt megemelni? 4

5 INTERJÚ A másik probléma: a pedagógusok kötelezõ óráinak számát, a heti kötelezõ munkaidõhöz, a 40 órához viszonyítva kell kiszámítani, annak százalékában kell meghatározni. Ez óra. Amennyiben a felsõ érték szerint határozzák meg a kötelezõ órák számát, s ennek lehetõségét a megegyezés nem zárja ki, úgy jelentõs pedagóguselbocsátásokra lehet számítani. Efölött van még, hogy a tanár 32 óráig foglalkoztatásra kötelezhetõ. Ez így összességében nagyon komoly munkaidõ-növekedés. Erre azt mondják, hogy majd lesz béremelés. A megállapodásban rögzítették, hogy a cél az alsó határ, azaz az 55 százalék megtartása. És ha nem sikerül? Mert a törvényben továbbra is benne van az százalékos játéklehetõség. Errõl a tankerületi igazgató dönt majd, hiszen a 32 órás bent tartózkodás továbbra is benne van a megállapodásban. Hangsúlyozzák, hogy ez feladathoz kötött, és nem a helyben tartózkodáshoz, hanem a gyerekekhez kötik. Aki ilyeneket fogalmaz meg, nincs tisztában azzal, hogy a pedagógiai munka mit jelent, milyen leterhelést, milyen lelki, szellemi stresszt. - Ha ennyire gyengék a garanciák, a másik három szakszervezet miért írta alá a megállapodást? - Azt gondolom, azért, mert õk elfogadhatónak tartják a kormányhatározat ígéretét. - Sokan azt mondják, hogy a PDSZ e különutassággal a pozícióit erõsítené a szakszervezetek közötti versenyben. - Biztos van ilyen olvasat is. Aki ezt hiszi, elfelejti, hogy most tényleg nagyon nagy a tét, és rendkívül kiélezett a helyzet. A közoktatásban ugyanis a szemünk elõtt bontják le mindazt, amit az elmúlt húsz év alatt nagy nehezen felépítettünk, és aminek eredményei bizony, már láthatók. Ez az átalakítás abba az irányba visz, melyet már kétszer is meghaladott az élet, vagyis az elmúlt század harmincas és hetvenes éveinek központi állami irányítási modelljét. Ez a politika szempontjából kényelmes helyzetet teremt, mert központi direktívákkal, kézi vezérléssel lehet irányítani egy, a nemzet jövõjét meghatározó, komoly rendszert. Kézi vezérléssel lehet pénzt pumpálni bele, és pénzt kivonni, és a pedagógusok is állami alkalmazottak lesznek. Ez az alattvalóvá nevelést segíti. Láttam én ezt már tanulóként, majd a nyolcvanas években pedagógusként is. Nagyon nem szeretném viszontlátni. Az is elfogadhatatlan, hogy becsukom az osztályajtót, aztán azt tanítok, amit akarok. Ez már régen is hamis szemlélet volt. Arról nem is beszélve, hogy most a 70-es években megszokotthoz képest jóval keményebbnek tûnõ, magát szakmainak nevezõ ellenõrzés van kibontakozóban, amely ezt a mentalitást lehetõvé teszi. Trivialitás, hogy a képmutató pedagógus képmutató gyereket nevel. Arra törekszem, hogy ez ne fordulhasson elõ. - Mit érzékel? A pedagógustársadalom van annyira elégedetlen, hogy az önök radikális, különutas álláspontját támogassa? - A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógusok többsége velünk ért egyet. - Balog Zoltánnak tehát nincs igaza, amikor azt nyilatkozza, hogy a pedagógustársadalom 90 százaléka a megállapodás mögött áll? - Balog Zoltán téved, mert sajnos a közoktatás szakszervezeti szervezettsége távolról sem éri el a 90 százalékot. Rosszul ítéli meg a pedagógusok gondolkodását is. Amióta nem írtuk alá a megállapodást, rengeteg gratuláló és egyetértõ telefont és t kapok, másrészt arról érdeklõdnek, miként lehet belépni a PDSZ-be. Nem hiszem, hogy a pedagógusok többsége radikálisan elutasítaná azt, amit a PDSZ tesz, és szerintem a társadalom többsége is mögöttünk áll. Mi ugyanis nem saját magunkért emeljük föl a szavunkat, hanem az oktatásért, vagyis Magyarország jövõjéért. Az amerikai oktatási miniszter azt mondta tavasszal, hogy a válságból való kivezetõ utat az osztálytermekben tervezik. Ha az osztálytermeket bezárjuk, a képzés lehetõségeit szûkítjük, a szakmunkásképzést zsákutcássá tesszük, nem tudunk kitörni a válságból. Az oktatáspolitika kormányzati szereplõi téves irányt jelöltek ki. - Választások jönnek: úgy hírlik, lesz 70 milliárd forint a pedagógus-életpályamodell bevezetésére. - Igen, mit ne mondjak, rendkívül kedvezõ hírnek tartom, hogy a kormány törekszik az általa elfogadtatott törvény betartására. A nemzeti köznevelési törvény három részbõl áll. Az elsõ szakaszt bevezették szeptember 1-jén, a második szakaszt január 1-jén, ez az államosítás, a harmadik pedig az életpályamodell bevezetése, szeptember 1-jén. Pont. Ebben nincs olyan, hogy ha majd lesz pénz, akkor majd fizetünk. Be kell vezetni az életpályamodellt, mindennel együtt. Ez volt az a momentum, ami miatt a pedagógusok sokáig bizakodtak. Azt mondták, jó, nem nagyon értünk egyet a köznevelési törvény irányával, nagyon mást gondolunk a kerettantervekrõl, de majd ott lesz az életpályamodell. Aztán 2012 októberében Matolcsy úr kissé relativizálta a törvényt, amikor azt mondta, hogy ha lesz pénz, akkor persze lesz béremelés is. Azóta azt halljuk, hogy mindent meg fognak tenni, törekszenek rá. Mirõl is beszélünk? De mindettõl függetlenül: az egyezségben, amit aláírtak a szakszervezetek, az áll, hogy szeptember 1-jétõl elindul az életpályamodell, a megemelt munkaterheléssel. Ez, ha tetszik, ha nem, bárki bármit mond is, pedagóguselbocsátásokkal jár. Hogy mennyivel, nem tudjuk. Számtalanszor rákérdeztünk, mindig azt mondták, hogy ezt a munkaerõ-felesleget fedezni fogja a nyugdíjba vonulók száma. Megkérdeztük, hány nyugdíjas pedagógusra számítanak, egyáltalán: mennyien vannak a rendszerben. Nem tudták novemberben, nem tudták decemberben, és nem tudták a legutolsó egyeztetésen sem. Épp Galló Istvánné szegezte a kérdést a miniszter úrnak: mondja meg, hány nyugdíjas pedagógusra számítanak? Balog Zoltán ránézett Hoffmann Rózsára, õ meg Marekné Pintér Arankára, aztán így sorban mindenki nézett már mindenkire: fogalmuk sincs, hány nyugdíjas van a rendszerben. Itt tartunk. Fotó: K.N.F. 5

6 HÍREK, ESEMÉNYEK NAPRÓL-NAPRA Az esztendõ elsõ két hónapjának történéseit foglaljuk össze az alábbi közelemények és jegyzetek felhasználásával. Január 4.: Rossz üzlet! 2013 elsõ hete sem múlhatott el a szokásos kormányzati TMK nélkül. (Azok számára, akik nem ismerik ezt a rövidítést, némi múlt idézés a létezõ szocializmus gyáriparának kötelezõ kelléke volt a Tervszerû Megelõzõ Karbantartás) Ennek újrahasznosított változatát gyakorolja immár rutinszerûen az Oktatási Államtitkárság vezetõje - karbantartva a madzag állapotát, a hiányosnak látszó területeket ismét mézzel vonva be. Szeretve tisztelt pedagógustársai számára ismét egyértelmûvé tette, hogy értelmetlen a szakszervezetek követelése a közszféra egészét érintõ bértábla 20%-os emelését illetõen, hiszen a kormány jóval több, mint 20%-os béremelést kínál a pedagógustársadalom számára, az életpályamodell keretében. Arról az apróságról ne essék most szó, hogy közszféra dolgozói között ott vannak azok a pedagógusmunkát segítõ munkatársaink is, akik béremelésérõl rajtunk kívül senki sem beszél. Nézzük inkább, hogy a béremelés tekintetében, mit is jelent az államtitkári nyilatkozat: - Olyan dolgot ígér, amit törvény szabályoz. Azaz megígéri, hogy betartják a törvényt... - Betartják, ha a gazdaság állapota ezt lehetõvé teszi, azaz rögvest relativizálja is elõzõ szavait. Az, hogy a magyar gazdaság állapota csak részben (igen kis részben) függ a magyar gazdaság teljesítõképességétõl, nem tárgya az állításnak... - Valószínûleg mindenki elõtt ismert az a tény, hogy a pedagógus munkaideje két részbõl áll össze, a kötelezõen osztálytermi tanítással töltendõ órákból (heti 22) és a tanítási órákra történõ felkészülésbõl, családlátogatásokból, fogadóórákból, szülõi értekezletekbõl, tanulócsoportos színházlátogatásokból, kirándulásokból (a felsorolás nem a teljesség igényével készült). Ez így, egy senki által nem cáfolt felmérés szerint heti 51(!!!) óra átlag munkaterhelést jelent. Magyarországon a Munka Törvénykönyve szabályozása szerint a kötelezõ munkaidõ amiért a fizetés jár heti 40 óra... Az államtitkárság vezetõje megemlíti, hogy szeptember elsejétõl az állam kívánja szabályozni a pedagógus munkaidejének 80%-át. Elõ kívánja írni, hogy mit tegyen a tanerõ heti 32 órában, kötelezõen gyermekkel töltendõ elfoglaltság keretében. Nem törõdve azzal, hogy az elõbbi felsorolás elemei mikor, és hogyan valósulnak meg. - Ha megnézzük az életpályamodellhez tartozó bérkategóriák átlagát, az ígért emelés alig több mint húsz százalék. Ha mindezt összevetjük az elvárt munkaterhelés növekedésével, láthatjuk, hogy ott az emelkedés valóban jóval több, mint húsz százalék! - Sikerül úgy bért emelni (majd egyszer), hogy a munkaterhelés növekedése miatt, az valójában bércsökkenés. Rossz üzlet! Január 7.: Sajtóközlemény Zsúfolásig megtelt az ELTE Gombocz Zoltán terme, ahol a Hallgatói Hálózat szervezésében tartottak újabb diákfórumot, áttekintendõ a decemberi diákdemonstrációk és az akkor megfogalmazott követelések után kialakult helyzetet. A fórum résztvevõi egy emberként voltak kénytelenek konstatálni, hogy a szokásos szómágián, és nem kevés kapkodáson kívül a kormány részérõl nem történt valódi elmozdulás. A fórumon továbbra is kiemelt hangsúlyt kapott az egyetemre készülõ diákok érdekeinek fokozott érdekvédelme. Mindez nem meglepõ, mint ahogy az sem, hogy a diákok követeléseik teljesítésére határidõt szabva a kormánynak, komoly demonstráció sorozat kilátásba helyezésével jelezték, hogy nem tágítanak céljaiktól. A meghívott kormányzati szereplõk egyike sem tartotta fontosnak, hogy megtisztelje jelenlétével azokat, akiknek sorsáról sokszor döntöttek már, s most ismét dönteni akarnak nélkülük. Volt közöttük olyan, aki fontosabbnak tartotta személyes jelenlétét Lionel Messi negyedik aranylabdájának átadásánál, minthogy eleget tegyen az ország jövõjéért felelõsséget érzõ, azért tevékenyen tenni akaró egyetemisták meghívásának. A PDSZ képviselõi jelen voltak a fórumon. Sokadszor kell büszkén megállapítanunk, hogy egykori, és jelenlegi tanítványaink készek és képesek tenni saját maguk, és az ország jövõjéért. Megvan bennük a szándék, a tudás és a bátorság elképzeléseik végrehajtásához. De azt is tudják, hogy egyedül nem megy... Nyitottak az együttmûködésre, a közös fellépésre. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete érdekelt az ebben. Teszünk érte. Január 9.: Sajtóközlemény Gyõzelmi kényszerben van a kormány. Nem telt el hét az elmúlt hónapokban, hogy ne kaptunk volna hírt a mindig aktuális gyõzelmekrõl az EU/IMF megleckéztetésétõl a deviza adósok megmentésén át a gazdaság szárnyalásáig. Nem kellet sokáig várni az újesztendõben sem. Január 7-én kaptunk hírt a legújabb sikertörténetrõl, az iskolák államosításáról. A konok struccpolitikát folytató oktatási államtitkár sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy az átalakítás zökkenõmentesen, sikeresen megtörtént. Az államtitkár immár sokadszor zárja ki aurájából azokat az információkat, melyek nem az elképzelései/elvárásai szerinti eredményekrõl szólnak. Meg sem hallotta, s a jelek szerint meg sem hallja azokat a hangokat, melyeket az oktatás jövõjéért érzett aggódás szólaltat meg. Sikertörténetnek nevez egy olyan súlyosan elõkészítetlen radikális változást hatalmi szóval áterõltetõ folyamatot, mely komoly mûködési zavarokat okoz hazánk oktatási rendszerében. Ennek rövidtávon a szülõk és a diákok, középtávon az oktatás, és annak intézményei, hosszútávon az egész ország látja kárát. Mindezt egy olyan oktatáspolitika jegyében, mely régóta nem tudja maga mögött az abban érintettek javarészének támogatását. A PDSZ elvárja az oktatáspolitika irányításáért felelõs összes politikai tényezõtõl, hogy fejezzék be az erõpolitizálást, emeljék ki fejüket a homokból, s vegyék végre figyelembe a diákok, szülõk, a pedagógusok, a SZAKMA nyilvánosan vállalt álláspontját az oktatás valódi értékek melletti átalakítása érdekében! Január Jön a sztrájk? Az erõ és az összefogás komoly szervezõ erõ lehet. Erre pedig azért lehet szükség, mert a PDSZ választmánya megelégelte a látványos idõhúzást és mivel úgy ítélte meg, hogy a felkínált egyezség köszönõviszonyban sincs a miniszterelnöknek írt levélben megfogalmazottakkal, úgy döntött, hogy hamarosan sztrájkot szervez. Kérdés, hogy egyedül, vagy a társszervezetek is kapcsolódnak. Január 18-án, a kormány képviselõjével történõ egyeztetés után minden eldõlhet. Ismeretes, hogy a pedagógus szakszervezetek sztrájkbizottsága és az EMMI tárgyalódelegációja megegyezett abban, hogy lezárja a sztrájkbizottsági tárgyalásokat. Az EMMI ezt a napot jelölte meg az utolsó tárgyalási forduló napjának, a január 11-i szerint azonban nem kívánnak asztalhoz ülni újra a sztrájkbizottsággal, míg nem ismerik a bíróság jogerõs álláspontját a sztrájk esetén esedékes elégséges szolgáltatás ügyében.,,elhúzódó, hosszan tartó folyamat, aminek nincs vége, annak ellenére, hogy lejárt a határidõ. Kérdés, hogy lesz-e pedagógus sztrájk vagy nem, illetve, hogy egyedül hirdeti-e meg a PDSZ a munkabeszüntetést vagy közösen. Kötelezettségem az országos választmány felé, hogy bejelentsem és megszervezzem az országos pedagógussztrájkot mondta el a január 15-i sajtótájékoztató elején Mendrey László. Az egyezség nem aláírható, mert nem tartalmaz garanciákat. A kormánygarancia ma már nem elegendõ, személyi garancia vonatkozásában pedig egyedül maradtunk. Amennyiben nem lesz elmozdulás, ha nem tud a következõ, január 18-i egyeztetésen sem 6

7 HÍREK, ESEMÉNYEK jobb ajánlatot letenni a kormány képviselõje, akkor ha kell a PDSZ önállóan is sztrájkot hirdet. Komoly az ok, komoly az elhatározás. A pedagógus kollégák nehezen viselik azt a fajta kormányzati hurráoptimizmust, hogy minden rendben van, és a pedagógusok egy emberként állnak a kormányzat mellett, mindez finoman fogalmazva, nem megalapozott folytatta a PDSZ elnöke. Hozzátette: az is költõi túlzás, hogy az állami kézbe vétel zökkenõmentesen haladna, távolról sem így történik. A PDSZ honlapján nyilvánosságra is hozta azt az ötoldalas dokumentumot, mely leírja, hogy az eredeti követelésekben benne volt az államosítás felfüggesztése, a pedagógus-életpályamodell átgondolása, a béremelés és a szakszervezetekkel való egyeztetés kimunkálása. Amit a minisztérium letett az asztalra, abban ezek egyike sincs benne, így a dokumentum nem értékelhetõ fogalmazott a sajtótájékoztatón az elnök. Egy dologban látszik valamennyi elõrelépés: a pedagógusok kötelezõ óraszámával kapcsolatos szabályozásban. A PDSZ fõ célja a pedagógus-munkahelyek megmentése, ami a kötelezõ órák számától függ, ezt pedig szeretnék heti 22 órában rögzíteni. Nem tartják indokoltnak, hogy a pedagógusok munkaterhelése növekedjen, és elfogadhatatlan a béremelés minden szintû elutasítása is. A közalkalmazotti bértábla 20 százalékos emelését szeretnék továbbra is elérni jegyezte meg. A pdsz.hu weblapon pontonként megjelentette a szakszervezet, mit követeltek õk és mit nyújt a kormány. A PDSZ elnöke újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a munkabeszüntetés nem néhány órás vagy egynapos lehet, hanem több napon át is tarthatna, idõpontja pedig február második felében lehet. Mendrey László elmondta, optimistán áll a tárgyalás elé, s reméli, a kormány meggondolja magát, meghallja a szakma követeléseit. Hozzátette: a szakszervezet eláll a munkabeszüntetéstõl, ha a váratlanul január 18-ra összehívott tárgyaláson valódi elõrelépést jelent be Balog Zoltán emberierõforrás-miniszter. Ez esetben a PDSZ gyorsan összehívná a választmányt, de kizárólag ebben az esetben. A szakszervezet honlapján feltett kérdés kapcsán egyébként a válaszolók elsöprõ többsége kinyilvánította, hogy úgy van értelme a sztrájknak, ha ez esetben az iskola kapuja zárva, a gyermek elhelyezésérõl a szülõ gondoskodik. Azt, hogy a Pedagógusok Szakszervezete csatlakozik-e a sztrájkhoz, egyelõre nem lehet tudni. Galló Istvánné PSZ-elnök szerint ugyanis nem a sajtón keresztül kell megüzenni, hogy aláírják-e a megállapodást. Az utolsó tárgyalási forduló után van helye a tájékoztatásnak, és erre még nem került sor jelezte. Január 18.: A PDSZ készen áll a sztrájkra A kormány január 18-án három szakszervezettel meg tudott állapodni, de a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) kilépett a pedagógusok sztrájkbizottságából és önálló sztrájkbizottság létrehozását kezdeményezte - jelentette be az érdekképviselet elnöke. Azt mondta, ha nem sikerül megegyezniük, február második felére meghirdetik a sztrájkot. Balog Zoltán a több mint háromórás tárgyalás után azt mondta: megszületett a megállapodás, rögzítették a kereteket, amelyekben a jövõbeni együttmûködést elképzelik. A mintegy ötoldalas megállapodást január 22-én írják alá, meghatározva, hogy a szakszervezetek milyen szerepet játszhatnak az iskolarendszer állami fenntartásba vételének folyamatában, ellenõrzésében, szabályozásában, és azt is, hogyan képzelik el a bérek rendezését. A megállapodást nyilvánosságra fogják hozni - ígérte a tárca vezetõje. Hozzátette: a szakszervezetek legjelentõsebb és felelõsségteljes része úgy döntött, részt vesz abban az átalakítási folyamatban, amely visszafordíthatatlan, és amit végre fognak hajtani. Galló Istvánné, a PSZ elnöke kiemelte: ha a megállapodást összevetik a sztrájkbizottság eredeti követeléseivel, látható, hogy az ott szereplõ követelések szó szerint nem találhatók meg. A közoktatás átalakítását, az állami fenntartásba vételt ilyen módon soha nem tudták támogatni, ahogy az életpályamodell kormány által javasolt változatát sem. Olyan helyzet állt azonban elõ, hogy mérlegelni kellett, és mivel ezeket a kérdéseket befolyásolni, más irányba terelni nem volt lehetõségük, javításukra viszont van mód, ezért döntöttek végül az aláírás mellett. A megállapodás tartalma és szelleme arra irányul, hogy az oktatásban zajló folyamatokban a szakszervezetek részt vehetnek minden szinten, és érvényesíthetik jogszabályi lehetõségeiket. Kitért arra is, hogy a megállapodás alapján végre Magyarországon oktatási ágazati szerzõdést lehet kötni. Ebben a foglalkoztatási kérdésektõl a juttatásokig bezárólag rendezni lehet számos kérdést. Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke kiemelte: a köznevelési törvény tartalma és a megszületett megállapodás nagy feszültséggócot oldott fel. A megállapodás vállalható, számos garanciaelemet tartalmaz, és részükrõl azt sikernek tekintik. Még a sajtótájékoztató elõtt Mendrey László, a PDSZ elnöke közölte: ahogyan elõre jelezték, nem írják alá a megállapodást. Mendrey László a több mint háromórás tárgyalás után azt mondta, az a megállapodás-tervezet, amely a múlt hét második felében került eléjük, nem aláírható, és a sztrájkbizottság eredeti követeléseibõl semmi sem teljesült. Szerinte ezt Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is elismerte. A PDSZ szerint semmi nem történt a bértábla 20 százalékos emelése ügyében, hasonlóan nem látnak elõrelépést az államosítás kérdésében, és nem történtek konkrét lépések az életpályamodell átalakítására, a munkateher növelésével együtt járó béremeléssel kapcsolatban. A megállapodás csupán azt tartalmazza utóbbi kapcsán, hogy törekszik a kormány e kettõ együttes életbe léptetésére. Ez azonban nem elfogadható szögezte le az érdekvédõ. A PDSZ elnöke elmondta: azt tapasztalták, hogy a január 18- fordulón a múlt hetihez képest a dokumentum tovább gyengült, nehezebbé teszi a pedagógusok bármilyen szintû érdekérvényesítését. Mendrey nem bízik a kormányban, a felsõoktatási reformra hivatkozott, amikor azt mondta, hogy három nap alatt öt egymásnak ellentmondó határozat született. Arról, hogy hányan vehetnek részt egy esetleges munkabeszüntetésben, azt mondta, a sztrájkot nem a szakszervezetek tagjainak hirdetik meg, hanem a pedagógusok, a közoktatásban dolgozók számára. Kitért arra, tudnak arról, hogy sokan elkeseredettek, és szakszervezeti tagságtól függetlenül támogatják ezt a gondolatot. Január 20.: Sajtóközlemény A tanárok 90 százaléka nem fog sztrájkolni címmel jelent meg egy internetes hírportálon tudósítás az Emberi Erõforrások Minisztere és a háromtagúra olvadt Pedagógus Sztrájkbizottság közötti egyezmény aláírásáról. A cikk szerzõje szerint Balog Zoltántól származik a kijelentés. E szerint a miniszter azt is állította, hogy a pedagógusok 90%-át képviselõ szakszervezetekkel írt alá megállapodást, melynek kapcsán ragadtatta magát a címben idézett kijelentésre. Nos, a miniszter téved. A szakszervezetek reprezentativitási adataira oly szívesen hivatkozó Balog Zoltán kijelentését nem támasztják alá adatok. Állítása a szakszervezetek százalékos arányát a pedagógusok összlétszámhoz viszonyítva helytelen, téves. Téved a miniszter a sztrájkhajlandóság megítélését illetõen is. Ha rákényszerül a PDSZ és sztrájkot hirdet, akkor nem a szakszervezeti vezetõket, nem csak saját és más szakszervezetek tagjait hívja, hanem minden munkavállalót, akit érint az oktatás átalakításának 7

8 HÍREK, ESEMÉNYEK politikailag forszírozott, szakmai és gyakorlati szempontból problémás átalakítása. S õk pedig sokan vannak. Nagyon sokan. Sajátos értelmezése a valóságnak az, miszerint a PDSZ felállt volna a tárgyalóasztaltól. A legutolsó pillanatig kitartottunk, végig hittük, hogy van esély, egy értelmes, valóban tartalmas megállapodásra. A tárgyalások lezárásakor kiderült, hogy tévedtünk. Nem tehettünk mást, kiléptünk a sztrájkbizottságból. Téved a miniszter, abban is, hogy földrajzi eltérés szerinti jelentõs különbségrõl beszél a pedagógus bérek között, külön kiemelve Kelet-Magyarország és XII. kerület esetét. Minden közalkalmazott így a pedagógus bérét is az egységes közalkalmazotti bértábla határozza meg, hosszú évek óta. Pontosan azért, hogy ne legyen különbség az azonos kategóriába tartozó pedagógusok bérezése között, és érvényesüljön az egyenlõ munkáért egyenlõ bér alapelve. Azt gondolnánk, hogy az oktatásirányításért felelõs kormányzati szereplõ számára ez evidens. Úgy tûnik nem az. Konkrét megkeresésre érkezett tájékoztatás szerint az azonos besorolásba tartozók esetében a hegyvidéki pedagógus - egy kelet-magyarországi kistelepülésen azonos feladatot ellátó tanárához képest - évi br Ft többletjuttatásban részesül(t)adható cafeteria juttatásként. Ezt jelentõs különbségnek nevezni erõs túlzás. A miniszter az állami fenntartásba vételt egy vízi alkalmatossághoz hasonlította, mely egy múlt századi oktatáspolitikusról kapta a nevét. A parttól távolodó Klebelsberg nevû hajóba a többséget a törvény erejével bekényszerítették. A parton maradók ugyan nem látják a kormányrudat, de azt igen, hogy a hajó rossz irányba halad, az iránytût manipulálják. S ezt tudják az utasok is... SOS! Január 26.: Õk aláírták, mi nem! Nemet mondtunk. Nem tehettünk mást. Nem adhattuk nevünket egy olyan megállapodáshoz, mely semmit sem tartalmaz azokból a követelésekbõl, melyek megvalósításáért hosszú ideje küzdöttünk. A múlt idõ jogos, hisz azok az érdekvédelmi tömörülések akikkel többször közösen demonstráltunk, petíciókat szerkesztettünk, akikkel közös sztrájkbizottságot alapítottunk - másként gondolták. Õk azok akiket a miniszter jelentõsebb és felelõsségteljesebb szakszervezetnek nevezett. Hogy ki a jelentõsebb és felelõsségteljesebb, azt nem a jelen ócska politikai érdekei határozzák meg, hanem a jövõ. Ha úgy tetszik, a történelem. Mi nem adhattuk a PDSZ nevét, tagjainak hitét, egy olyan megállapodáshoz, mely legtöbb esetben feltételes módban fogalmaz, a garanciákat pedig a jövõben megfogalmazandó kormányhatározatban látja biztosítottnak. Nem támogathatunk olyan egyezséget, mely figyelmen kívül hagyja a tragikus/felháborító/döbbenetes bérkérdést, nem zárja ki a pedagógusok tömeges elbocsájtásának lehetõségét, s érdemben nem foglalkozik a munkaterhelés jelentõs növekedésének következményeivel sem. Ezért nem tehettünk mást, mint kilépve a sztrájkbizottságból, újat alakítva folytatjuk küzdelmünket céljainkért. Ha kell, sztrájkot hirdetünk. Nem a szakszervezeti vezetõket, s nem csak a PDSZ tagjait hívjuk, hanem minden oktatásban dolgozó munkavállalót. Nem vagyunk egyedül! Sokan támogatnak minket, számuk napról napra nõ. Velük erõsebbek leszünk! Február 8.: Sokkal többen vagyunk Még a február 11-i fõvárosi diáktüntetés elõtt tartotta szakszervezetünk és a velünk szolidáris tömörülések azt a demonstratív sajtótájékoztatót és szakmai fórumot, ahol Mendrey László PDSZ elnök kiemelte: Sokan vagyunk, sokkal többen, mint bárki gondolná. A pedagógusok mellett szülõk, diákok és velünk együttmûködõ szakszervezetek és civil szövetségek is felsorakoztak mögénk. A sajtótájékoztatón Mendrey László elmondta: fontos szegmense a történéseknek a mai nap. Noha néhány szakszervezet aláírta a megállapodást a tárcával, mi is itt vagyunk. Sõt, mi sokkal többen vagyunk és sokkal erõsebbek is vagyunk. Nekünk, felelõsen gondolkodó tanároknak, diákoknak és szülõknek sommás, sarkos véleményünk van az életpálya-modellel kapcsolatban, szerintünk ugyanis a hajó (Klebersberg) rossz irányba indult el, és mi nem akarunk arrafelé haladni. Az elnök aláhúzta: Ez egy demonstráció, hiszen azt mutatjuk meg, hogy milyen sokan vagyunk, és mennyire össze tudunk fogni. Ezt követõen a PDSZ-szel együttmûködõ szervezetek képviselõi szóltak hozzá. Puskás Aurél, a Hálózat a tanszabadságért részérõl elmondta: tûrhetetlen az államosítás. Nem hallgattak ránk, és most azért vagyunk itt, mert az igazgatók félnek, mert kiszolgáltatottak. Rendszerszintû problémánk van. Ez pedig az, hogy megszûnnek a szakmai mûhelyek, amelyek eddig mindig tudtak innovációt vinni a szakmába. Ez az átalakítás hibákat rejt, visszafordul egy nagyon elavult gondolkodásmódba. Nincs semmi ok arra, amit jelenleg is mûvel az oktatási államtitkárság. Barabás Richárd, a Hallgatói Hálózat részérõl megfogalmazta: nincs normálisan mûködõ felsõoktatás biztos alapokon nyugvó közoktatás nélkül. Jobb, minõségi oktatás kell. Ez egy civil hang, olyan artikulált civil hang, amely párbeszédre kényszerítheti a kormányt. Kizárólag szakma-politikai vitáról és nem kormányellenes tevékenységrõl van szó. Máté András, az Oktatói Hálózat képviseletében hangsúlyozta: amire a kormány elhatározta magát és azt keresztül is viszi, az feltételezi, hogy kevesebben fognak átmenni a küszöbön, kevesebben jutnak majd be a felsõoktatásba. A munka alapú társadalom értelmezhetetlen több ember több tudása nélkül. Noha egy középiskolás diákévekig arra készül, hogy felsõoktatásba kerüljön, nem fog sikerülni neki. Az oktatók 20-30%-át el kell bocsátani. A felsõ középosztály és az elit gyermekei fognak csak ingyen tanulni, az alsó középosztály tagjai pedig talán ki tudják köhögni a forrásokat és talán bejuthatnak. Rajtuk kívül senki más. Ercse Krisztina, a Szülõi Hálózat képviselõje hozzátette: minket soha senki nem kérdezett meg, támogatjuk a PDSZ-t, az érdekeink közösek. A döntések megkérdezésünkkel és rólunk kell, hogy szóljanak. A döntésekkel vagy azonosulunk vagy nem értünk egyet. A tárgyalások ugyan folyamatosak, de a koherenciát hiányoljuk, a kormány munkája csupán látványkommunikáció. Az alma nem esett messze a fájától és szerintem fejre sem esett ezekkel a szavakkal mutatta be a PDSZ elnöke lányát, Mendrey Zsófiát, a középiskolai hálózat küldöttét. A 17 éves diák elmondta: együtt akarjuk kifejezni az egyet nem értésünket. Nekünk is beleszólásunk van a közoktatásba. A mi óránkon nincsen kréta, számítógép, de lúdtalpunk sincsen. A sajtótájékoztató utáni El a kezekkel az oktatástól! címû szakmai fórum és az azt követõ demonstratív vonulás történéseit lapunk oldalán olvashatják el. Az MTI, a pdsz.hu és saját írásai alapján összeállította: Szita Róbert Fotók: Kiséri-Nagy Ferenc 8

9 TÜNTETÉSI SZÁJBARÁGÓ: VÁLASZOK AKTUÁLIS A MINEK TÜNTETNEK MÉG A DIÁKOK KÉRDÉSRE Csokorba szedtük a kormányzati papagájkommandó legfõbb állításait, és tételesen megcáfoljuk õket. A kormány még a saját biodíszletét is átverte. A keretszámokat Orbán Viktor átkeresztelte ugyan, de semmi javulást hozó változás nem történt az elmúlt hetekben a felsõoktatásban. A kormány jól láthatóan azon dolgozik, hogy a társadalom többségét a hallgatóság ellen hangolja. Erre minden esélye megvan, hiszen a média nagy része elvtelenül mellette áll. Minden esély megvan az ellenkezõjére is, mert a tények viszont a tüntetõk oldalán állnak... Íme tehát a szájbarágó. A kérdéseket itt is egy fiktív szereplõ szájába adtuk, a kormányéhoz képest a különbség csak annyi, hogy ebben valós érvek és számok vannak, így van mit a végén összefoglalni. projektek önrészének állami átvállalására. Állítása szerint az állami források a felsorolt tételekre adottak. V: Ez egyrészt kevesebb, mint amennyit eddig kivontak, másrészt ettõl mûködésre nem lesz több pénz. Ettõl nem lesz pénz az oktatásra. Az Orbán-kormány folyamatosan forrásokat von ki az egyetemekrõl, az egyetemek már évközben is zárolni voltak kénytelenek bizonyos összegeket. Elõfordul, hogy aláírt, teljesítését igazolt szerzõdéseket nem fizetnek ki. Ez persze perképes, de ha egyszerûen nincs pénz az egyetemeken, akkor nincs. Közben fû alatti államtitkár-helyettesi (törvényellenes) utasításokat kapnak a rektorok a külsõ szerzõdések felmondására, a plusz-feladat szerzõdések és visszafoglalkoztatások megszüntetésére. Új tanárok felvétele tiltott, a tanárok óraterhelése maximumon van. Sok képzés gyakorlatilag el sem indítható így. Orbán és Balog is elismerte, hogy céljaik nem változtak, ez pedig nem jelenthet mást, minthogy továbbra is pénz vonnak ki a felsõoktatásból, csak más dumával próbálják ledugni a torkokon... Gyros Bandi vagyok, nem értem miért tüntetnek, hiszen a kormány eltörölte a keretszámokat. Balog elmondta, hogy aki a 240-es ponthatárt teljesíti és az egyetemek kapacitásának függvényében talál magának helyet, azt az állam finanszírozni fogja, ingyen fog tanulni; amennyiben aláírja a hallgatói szerzõdést. V: Az elsõ lépés, tájékozódj! Ez azt jelenti, hogy hiába beszél a kormány emberrõl, pontosan annyi pénzt ad ennyi ember oktatására, mint fõ oktatására. Hiába van az egyetemeknek jogilag lehetõsége több ember felvenni, pénzük nincs rá. Így a kormány keretszámok helyett az egyetemekkel vezettet be nem keretszámnak nevezett keretszámokat és széttárja a kezét... Kb. 50 milliárd hiányzik ahhoz, hogy a 2011-es, már megvágott szintre visszahozzuk a költségkeretet. Gyros Bandi: De a kormány azt mondta, hogy további forrásokat biztosít. A forrásokról Balog azt mondta, hogy a felsõoktatásban jövõre 24 milliárd forintot fordítanak a részben magánforrásokból épített beruházások kiváltására; 27 milliárdot pedig az egyetemek, fõiskolák adósságátvállalására, valamint az uniós Év Milliárd Ft Infláció ,7% ,9% ,8% ,0 5,5% Oktatásra fordítható mûködési költségek. Ezen a ppp-k kiváltása egész egyszerûen nem sokat segít. Ez azt jelenti, hogy 4 év alatt a direkt állami támogatás reálértéken a FELÉRE csökken. (tenytar.blog.hu) Gyros Bandi: Nem konyakot kellene kérni, ezért kell kancellár! V: Ez az egyetemi autonómia súlyos megsértése. Most is vannak gazdasági tanácsok, akik a rektorok mellett felelnek a felelõs gazdálkodásért. Nem azért nincs elegendõ pénz az oktatásra, mert pazarolnának az egyetemek, hanem azért, mert most is szûkösek a források, A kancellár, jogköre szerint, a tudományos-oktatási szempontokat figyelmen kívül hagyva is visszavághat költségeket, felülbírálhatja a vezetõk döntéseit. Ez úgy körülbelül mégis mit jelent? Szakok megszüntetését? Tanárok kirúgását? Esetleg ingyen kellene dolgoznia a tanulmányi hivatalok munkatársainak? Gyros Bandi: Sokan az állam pénzén tíz évekig tanulnak, ez tarthatatlan. V: Nem igaz, nem az állam pénzén. Az állam eddig is 12 félévet, vagyis hat évet állt. Bizonyára vannak néhányan, akik éveket lógnak az egyetemeken és a romkocsmákban, de õk a tárgy újrafelvételi díjak és a vizsgadíjak mellett legkésõbb a 13. félévtõl saját tanulmányukat vagy szórakozásukat saját pénzükbõl fizetik. Gyros Bandi: Túl sok a diplomás Magyarországon. V: A mai gazdasági rendszerben talán nem is értelmezhetõ a túl sok diplomás kifejezés, de ha igen, mi ettõl akkor is nagyon messze vagyunk. Az EU célkitûzését mi is vállaltuk: Az Európa 2020 stratégia szerint 2020-ra 30 százalék felett lesz a felsõfokú végzettségûek aránya a éves korosztály körében. Ez most 20% körül van. Nincs okunk csökkenteni a hallgatók létszámát. NEM IGAZ, hogy túlképzés lenne diplomásokból. Gyros Bandi: Értéktelen diplomával rendelkezõ embereket képzünk drágán az adófizetõk pénzébõl. V: A diplomások többsége a szakmájához közel helyezkedik el (a bölcsész mekdonálcos jó vicc, de nem igaz), és jóval többet keres annál, mint amennyit érettségizett munkavállalóként keresne. Így több adó- és járulékbevétel keletkezik általa, nagyobb mértékben járul hozzá az ország GDP-jéhez, és így az ország fejlõdéséhez. A diplomások körében 3% a munkanélküliség, az érettségizettek között 10%. A diploma az állam és az 9

10 AKTUÁLIS egyén számára is megtérülõ befektetés. (Éppen ezért nem a teljesen, mindenki számára ingyenes felsõoktatásról szólnak a tiltakozások!!! Akkor sem, ha a közszolgálati Kossuth a pontok helyett ezt mondta be.) Egyébként. ha ezek a diplomák értéktelenek, akkor miért fél a kormány attól, hogy Európába mennek tudásukat értékesíteni a fiatalok? Ott nem értéktelenek a diplomáink, csak itthon? Gyros Bandi: Ezért kell a röghözkötés! Kamatoztassák itthon a tudásukat! V: Milyen érdekes, hogy egy élhetõ ország létrehozása szóba sem került. Tényleg törvényekkel, fenyegetõ szerzõdéssel kell itthon tartani a fiatalságot? A diákok többségének esze ágában sincs külföldre menni dolgozni, itthon szeretne boldogulni. Ehhez azonban olyan körülményekre van szükség, hogy könnyen el lehessen helyezkedni, értelmes, élhetõ életet biztosító összegeket lehessen keresni, ésszerû mértékû adót kelljen fizetni, és a hatalom ne szóljon bele minden egyes dolgunkba. És ne kelljen többmilliós adósággal indulni. A csalamádé ehhez kevés lesz. Az pedig nettó hazugság, hogy pl. Norvégiában már nincs is a sok tõlünk kivándorló orvos miatt orvosképzés. Van, már a hírcsárda is ezen röhög. Orbán Viktor hazudik. (És többek között Pindroch Tamás (Papcsák Ferenc érdemeit közpénzen méltató magyarhírlapos tollforgató) is ezt ismételgeti, pedig blõd hülyeség. Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy ezek az újságírók mást sem csinálnak, mint elvtelenül büfögik vissza a kormánypropagandát? Ezért tényleg kár volt az állam pénzén mondjuk kommunikáció szakra járni...) Gyros Bandi: Nagyon helyes, hogy maradnak kizárólag fizetõs szakok, az alábbi diplomák értéktelenek. V: (0. pont: Ha értéktelenek, mibõl fizesse ki az itt végzett ember a diákhitelét?) Egyrészt ezzel teljesen elveszik a tehetséges, de szegény gyerekektõl azt a lehetõséget, hogy ezeken a szakokon tanuljanak tovább. Másrészt nem csak a legnépszerûbb, hanem igen fontos szakokról is szó van, ezen szakok kivéreztetése mögött nehéz mást látni, mint a kritikus, társadalommal, társadalomtudományokkal valamilyen mértékben foglalkozó értelmiségi utánpótlás megszüntetését. Az eredeti elképzelés szerint egyébként csak a jogász és közgazdászképzés lett volna ilyen, ez most 16 szak. Mi ez, ha nem a tüntetések megbosszulása? Andragógia: az andragógia a felnõttképzés tudománya, elengedhetetlen. Az, hogy az állam nem kíván hozzájárulni felnõttek képzéséhez, nem jelenthet mást, mint hogy a hatalom az ostoba, vezethetõ embereket szereti. Élethosszig tartó tanulás > kuka? Alkalmazott közgazdaságtan, emberi erõforrások, gazdaságelemzés, gazdálkodás és menedzsment, kereskedelem és marketing turizmus vendéglátás, üzleti szakoktató, pénzügy: Egy jól mûködõ gazdaságban szükség van közgazdászokra az élet minden területén. Államigazgatás, közszolgálat, munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatási, igazságügyi igazgatási, nemzetközi tanulmányok, jogász: Úgy tûnik, a hatalom még véletlenül sem akar kinevelni senkit, aki mûködtethetné az államot. Megvannak a saját embereik, akikkel a fidelitas keretein belül romkocsmákban beszélgetnek. Egyébként Magyarországon a nemzetközi tanulmányok szakon képeznek (kis számban persze, és mesterképzésen de itt alapozzák meg) emberi jogi szakértõket is. Értelemszerûen a hatalomnak rájuk sincs szüksége. Kommunikáció és médiatudományok: Gyros Bandi: Na ez aztán végképp egy haszontalan szak!!! A kommunikáció nagyobb arányban járult hozzá a tavalyi GDP-hez, mint a mezõgazdaság, amibe folyamatosan öntjük az állami és uniós támogatásokat. Tessék, lehet ellenõrizni: Hozzájárulás a magyar GDP-hez 2011-ben. KSH: Mezõgazdaság millió forint Információ, kommunikáció millió forint (Senki ne higgye, hogy a kormány a piacképes szakokat akarja támogatni. A természettudományos és mûszaki keretszámok (vagy pénzkivonás általi kénytelen-kelletlen keretszámok ) is csökkennek. Ráadásul a teljes ösztöndíjlehetõségek logikája alapján akkor a kormány szerint nagyobb szükség van filozófia szakos bölcsészre, mint jogászra, és esztétika szakosra nagyobb szükség van, mint gazdasági elemzõre??? Ne dõljünk be ennek, semmiféle piaci igényrõl, piacképességrõl nincs itt szó.) Gyros Bandi: A diákok nem akarnak tanulni, csak a balhé kell nekik, a háttérbõl pedig az ellenzéki pártok, + Ron Werber tüzelik õket. V: A diákok mást sem szeretnének, csak normális körülmények között tanulni, és látni, hogy az utánuk jövõket is megilleti ez a lehetõség. Az oktatók szeretnék, ha kifizetnék a munkájukat, és legyen kit tanítani. A balhét kerülik, a legnagyobb balhé eddig az volt, hogy átléptük a virágládákat a Kossuth téren. Az ellenzéki pártok egy-egy képviselõje valóban megpróbál rátelepülni a tömegre, de ilyenkor függetlenek vagyunk skandálás közepette szokás õket hazazavarni, nem kérünk belõlük, hiába próbálják a kormányhoz elvtelenül hû, 4 éve még a tandíj ellen érvelõ, most azt felváltva támogató, illetve nincs is tandíj mondatot ismételgetõ újságírók a független diákságra és oktatókra rátolni az ellenzéki pártokat. Ron Werber még a fasorban sem volt, mikor elkezdtük, de le is szarjuk. (Az más kérdés, hogy a folyamatos és továbbra is folytatott hazudozás, naponta változó kiérlelt koncepciók után lassan már bárkiben jobban bízunk, mint a jelenlegi kormányban.) Tehát: A kormányszóvivõ és a kormányhû újságírók, bayerzsoltok, pindrochtamások össze-vissza beszélnek. Nem is lehet persze mást csinálni, ha naponta változik a kormány dumája, és azt veszik csak át. Egyszerre érvelnek a tandíj ésszerû mivolta mellett, majd kapcsolnak, nincs is tandíj, diákhitel van. Amihez hitelt kell felvenni, hogy be lehessen fizetni, az tandíj. Ha a kormány eltörli a keretszámokat, de annyi pénzt ad a felsõoktatásra, amivel gyakorlatilag csak embert lehet képezni, az egyetemek kapacitását nem növeli, vagyis a létszámkorlát bevezetését az egyetemekre testálja, akik pénz híján kénytelenek lesznek azt alkalmazni, az keretszám. Felsõoktatási ténytár: 10

11 AKTUÁLIS Nézzük a Hallgató Hálózat (Rektori Konferencia, Oktatói Hálózat, középiskolások által szintén elfogadott, támogatott) pontjait: 1. Követeljük a köz- és felsõoktatás átfogó reformját! Errõl szó nincs. Minõségi romlást hozó intézkedések látszanak csak. 2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! Amint láttuk, az fõ lehetõsége nem elég, forrás is kell a képzésre. 3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! A forráskivonás folyamatos, nem állt le, idei szerzõdések kifizetése is elmarad néhol. Kompenzációról szó nincs. 4. Töröljék el a hallgatói szerzõdést! Nem törlik és nem is szándékozzák. 5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! Fel sem merül, hogy ne korlátoznák. 6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetû családokból is legyen esély bejutni a felsõoktatásba. A hatalom vagy nem ismeri a társadalmi mobilitás fogalmát, vagy ismeri, de tudatosan ellene (annak lefelé irányuló megvalósulásáért) dolgozik. A kormány lényegében semmit nem teljesített, csak felébredt a meglepetésbõl és beindította kommunikációs gépezetét!!! És külön bosszút áll a tüntetésekért! Ezért kell folytatnunk. Ugyanott tartunk, csak fáradunk, és a kormány is játszik velünk: tehát rosszabbul állunk, mint a legelsõ fórum estéjén, és az azt követõ vonuláson. (Ahogy ezt Huba is megírta.) Nem hagyhatjuk, hogy szómágiával letörjék a tüntetések erejét. Hiába fenyeget minket Bayer Zsolt a Békemenettel. Az, hogy a HÖOK belemegy abba, hogy tavasszal tárgyaljanak Baloggal, aki a lopott doktorik és szakdolgozatok kormányát képviseli, miközben tudni lehet, hogy egyedül Orbán dönt (tényleg, hova tûnt Hoffman Rózsa?), és többször is kifejezték, hogy eszük ágában sincs megváltoztatni a döntéseiket, súlyos hiba. Nem szabad bedõlni az idõhúzásnak. Az a jó, ha HÖOK, HAHA és OHA (stb.) együtt megy. Nagy Dávidot a menetek elejére! Külön felelõsség terheli egyébként a blogoszféra egy részét és a baloldali újságírók többségét, akik a kormány megroppanásáról, az Orbán-rendszer megtörésérõl beszélnek. Többet tett a diákság, mint az egész töketlen ellenzék mindeddig, de emiatt õk ne örömködjenek. Nem, nincs semmiféle roppanásról szó. Az hogy Orbán kapkod most, talán hasonlíthat arra, ahogy a király menekül a sakktáblán, de ennél több nem történik. Orbán Viktort nem érdeklik a számok, nem érdeklik a tények, nem érdekli néhány évvel ezelõtti, pusztán hatalomvágyból elfoglalt álláspontja sem. Kitalált valamit ( Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet. ), és azt keresztül fogja vinni. Ha otthon maradtok, biztosan. Talán ha az utcán vagyunk, akkor is. A sakk-matt elõtt, tehetetlenségében pedig úgyis felborítja a sakktáblát. Nekünk ezt kell kivárnunk. Az utcán, tiltakozva, tüntetve, sztrájkolva, fáradtan... Udvariatlanul, de méltósággal. Abból ugyanis sokkal több van bennünk, mint a kitüntetett álcivilek és Pataky Világvége Attila által vezetett, felbuszoztatott menetelõkben... GYIH az ELTE bölcsészkaráról: A szerzõ érintett: végzett hallgató és még szeretne egyszer megint az lenni, dolgozik a felsõoktatás adminisztrációjában is + oktat is. Mégsem csak személyes érintettsége okán tiltakozik. Saját, vélhetõleg megszûnõ állása sokkal kevésbé érdekes, mint az egész felsõoktatás szétverése. A szerzõ évek óta nem írt erre a blogra, és eredetileg nem is állt szándékában, de mivel jogosultsága megmaradt, és felhúzta magát Pindroch Tamás hazug szövegein és ostobaságain (ATV Csatt! ), ezért most ezt az írást a szerkesztõkkel való konzultáció nélkül itt teszi közzé. Ha a blog állandó szerzõinek nincs ellenére, elõfordulhat, hogy a késõbbiekben ismét jelentkezik. Fotó: Kiséri-Nagy Ferenc 11

12 MUNKÁLTATÓ Õ LETT AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MUNKAADÓJA Indexnek elmondta: mindig is tanár szeretett volna lenni, de a személyisége olyan, hogy már nagyon korán különbözõ vezetõ szerepekben találta magát. A fõiskolán is õ volt a tanulmányi felelõs. Diplomája megszerzése után elõször egy veszprémi középiskola kollégiumában volt nevelõtanár, emellett egy másik szakközépiskolában tanított. Magyar szakon késõbb az ELTE-n középiskolai tanári végzettséget is szerzett. Ahogy egy korábbi HVG-interjúban elmondta: a nyolcvanas években ugyan kapacitálták, de nem lépett be a pártba. Sváb nagyapja ugyanis mindig azt mondta neki: pártba, szakszervezetbe és biztosítóba nem lépünk be. Januártól Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Központ elnöke lett 120 ezer tanár munkaadója. Kitûnõ tanuló volt, magyarorosz szakos, népköztársasági ösztöndíjas, de az MSZMP-be nem lépett be. Kilenc évig volt egy balatonalmádi iskola igazgatóhelyettese, de a kollégium nyári bérbeadása miatt vitába keveredett a tantestületével. Ezután lett közoktatási vezetõ, innen ismeri Hoffmann Rózsát. Soha nem dolgozott pártoknak, meggyõzõdése szerint a legtöbb megbízatását versenyben és pályázaton nyerte el. Munkatársai kemény és racionális vezetõnek ismerik, aki kitartóan küzd személyes ambícióiért is. Akik ismerik, azt mondják: túl nagy falat lesz neki a Klebelsberg Központ vezetése, amit feltehetõen azért vállalt el, mert maga sem mérte fel, mire vállalkozott. Míg az eddig legnagyobb hazai foglalkoztatónak számító Magyar Postának 32 ezer alkalmazottja van, az általa irányított Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) 120 ezer pedagógus, és körülbelül 2 ezer kormánytisztviselõ munkáltatója lett. Az intézmény budapesti központjában 120 ember fog majd Marekné Pintér Aranka a KLIK elnöke (Fotó: Kovács Tamás / MTI) dolgozni, az iskolák helyi irányítását a járásokban a 198 tankerületi igazgató és az õ apparátusuk végzik. A KLIK egyszemélyi felelõs vezetõvel felálló központi hivatal, így a 120 ezer pedagógus felett a munkáltatói jogokat Marekné gyakorolja. Feltehetõen a túl nagy hatalomkoncentráció kikerülésére került bele a jogszabályokba, hogy a tankerületi vezetõket és az iskolaigazgatókat végül nem õ, hanem a miniszter nevezi ki. Az intézmény vezetésére novemberben pályázatot írtak. Ezek elbírálásáig Marekné Pintér Aranka a KLIK megbízott elnöke, aki idén májustól szeptemberig már miniszteri biztosként készítette elõ az iskolák állami fenntartásba vételét. Tanár szeretett volna lenni A most 50 éves Marekné Pintér Aranka egy Veszprém megyei faluban, Városlõdön született. A veszprémi Lovassy gimnáziumban érettségizett, majd a szombathelyi tanárképzõ fõiskolán végzett magyar-orosz szakon. A gimnáziumban kitûnõ tanuló volt, a fõiskolán pedig népköztársasági ösztöndíjas. Ahogy az Bátran pályázott A rendszerváltás idején fiatal tanároktól szokatlan módon, 28 évesen megpályázta a balatonalmádi Magyar Angol Tannyelvû Gimnázium kollégiumi igazgatói posztját. Saját elmondása szerint teljesen outsider volt. A posztra 14-en pályáztak, köztük egy megyei közoktatási vezetõ is, de végül õ kapta meg az állást. Kollégiumvezetõként az iskola egyik igazgatóhelyettesévé is vált. Kilenc évig volt a balatonalmádi iskolában, ahol magyart is tanított és késõbb megbízott igazgató is lett. Az iskola honlapján máig szerepel a neve: õ volt az ötletgazdája a Lõrincze Lajos emlékére megrendezett író-olvasó találkozóknak, amelyeket azóta is megtartanak. A Balatonalmádi központjától, és a Balaton parttól 10 percre fekvõ kollégiumot nyáron saját cégén keresztül bérbe vette, és turistáknak adta ki. Erre Marekné is utalt a HVG-nek adott interjújában: Almádiban kollégium üzemeltetésére vállalkoztam nyaranta. Talán négy-öt évig tartott ez az idõszak, de mire sikeres lett volna, addigra abbahagytam. Álszerénység lenne, ha azt mondanám, hogy a versenyszférában nem vittem volna semmire. Információink szerint Marékné olyan konstrukcióban üzemeltette a kollégiumot, hogy a nyári hasznosításból a korábbi évekhez képest kevesebb bevétel jutott vissza az iskola rekonstrukciójára. Ez vitákat okozott, és végül ez vezetett ahhoz, hogy távoznia kellett az iskolából. Marekné errõl az Indexnek annyit mondott, hogy a kollégium sokáig kiadatlanul állt, így abból addig nyáron nulla bevétele származott az iskolának. Az iskola kollégiumának ablakain ma is azok a szúnyoghálódarabok lógnak, amely az általam végeztetett legutóbbi es felújításkor kerültek oda. Komoly tantestületi vitákra sem emlékezett, csak arra, hogy néhány kollégája fúrta az igazgató elõtt. Marekné ezért 1999-ben megpályázta az akkor induló Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) középdunántúli regionális igazgatói posztját Veszprémben. A Pokorni Zoltán minisztersége idején létrehozott intézmény a mai Oktatási Hivatal elõdje volt: feladata az érettségi vizsgák egységes megszervezése, a diákok teljesítménymérése és az iskolák szakmai irányítása volt. Marekné szinte mindenhol megemlíti, hogy ezt a posztot is egy háromnapos vezetõi kiválasztási tréningen nyerte el 17 pályázó közötti versenyben. Már régen is mondták nekem, hogy minek pályázok, úgyis el vannak döntve a dolgok, de ezek engem soha nem érdekeltek. És ez igazolódott is. 12

13 MUNKÁLTATÓ Marekné Pintér Aranka, Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa az új tankerületi igazgatók munkaértekezletén Fotó: Beliczay László / MTI Nem kötõdött párthoz Marekné ekkor ismerte meg Hoffmann Rózsát, aki 1999-ben lett az OKÉV fõigazgatója, majd egyéves mûködés után távozott posztjáról. Marekné úgy emlékezett: ezután évekig nem találkoztak, talán csak akkor beszéltek telefonon, amikor egyszer francia szakos érettségi elnököt keresett egy veszprémi gimnáziumba, és erre Hoffmannt akarta felkérni. Hoffmann Rózsa aztán 2010-ben kereste meg, hogy vegyen részt az Oktatási Hivatal újjászervezésében. Így lett a hivatal elnökhelyettese. Volt kollégái szerint politikai hovatartozása a munkája közben sohasem vált nyilvánvalóvá. Marekné elmondása szerint pártnak, azon belül a KDNP-nek soha nem dolgozott még szakértõként sem. Szerinte ebben a felkérésben legfeljebb az játszhatott szerepet, hogy egy korábbi kollégája akkor már az államtitkár mellett dolgozott, és õ ajánlhatta be neki augusztus 20-án Hoffmann Rózsa és Réthelyi Miklós miniszter ki is tüntette Trefort Ágoston-díjjal, amelyet azok kapnak, akik az oktatás érdekében hosszabb idõn át kiemelkedõ munkát végeztek. Korábbi munkatársai szerint Marekné szakmai szempontól a jobb közoktatási vezetõk közé tartozott. Értette a feladatát, és korrekt módon végezte munkáját. Egy Veszprém megyei középiskola volt vezetõje például azt mondta róla: sokat tett a színvonalas oktatásért, felkészülten, csendesen, de határozottan segitett a helyes irányok megtalálásában, szerettem vele dolgozni. Vezetõi stílusára azonban többen is megjegyzést tettek: kemény, sõt egyesek kíméletlen vezetõnek írták le. Volt, aki egy harckocsihoz hasonlította. Ez a hasonlat leginkább arra vonatkozott, hogy különös kitartást mutatott személyes ambíciói elérésében. Ezek az ambíciók vezettek oda, hogy 2012 elején váratlanul távoznia kellett az Oktatási Hivatalból, miután az elnökkel, Princzinger Péterrel nem jöttek ki. Ezt Marekné az Indexnek sem tagadta: Nem tudok mást mondani, mint ami történt. Az elnök úgy gondolta, hogy én is elsõszámú vezetõi alkat vagyok, és õ akarta vezetni a hivatalt. Én ezt tudomásul vettem, ettõl függetlenül nem vagyunk rosszban egymással. A túlméretezett kabát Marekné 2012-ben egy idõre visszatért Veszprémbe, de májusban Balog Zoltán miniszteri biztosnak nevezte ki, hogy õ készítse elõ az iskolák állami fenntartásba vételét. Ez Marekné szerint kézenfekvõ volt, hiszen rajta kívül kevés olyan ember van, aki több iskolatípusban is dolgozott és közigazgatási gyakorlata is van. Ráadásul az Oktatási Hivatalban addig õ irányította azt a projektet, ami az iskolák állami fenntartását készítette elõ. Még valamikor az õsszel tárgyaltam vele. Az hamar kiderült, hogy nem egy nyeretlen kétévesrõl van szó, hanem egy olyan emberrõl, aki már látott iskolát - mondta róla egy önkormányzati vezetõ. Elmondása szerint Marekné nagyon nyitottnak mutatkozott, és az önkormányzatok által összegyûjtött kérdéseket késõbb mind megválaszolta. Túl nagy falat ez neki, nem tudom, hogy viseli majd ezt a nem ráméretezett kabátot - más forrásaink ezekkel a szavakkal írták le azt, hogy Marekné Pintér Aranka regionális vezetõnek ugyan bevált, de nem tartják elég felkészültnek erre a hatalmas feladatra. Egy finomabb megfogalmazás szerint azért vállalhatta el ezt posztot, mert igazán õ sem tudta felmérni, milyen hatalmas feladatra vállalkozott. Az elõbb már idézett önkormányzati vezetõt meglepte, hogy Marekné az õszi tárgyalásukra egyedül érkezett, nem voltak munkatársai. Az már tavaly látható volt, hogy az oktatási államtitkárság alaposan kicsúszott az idõbõl a rendszerváltás utáni legnagyobb közoktatási reform elõkészítésével. Közel háromezer oktatási intézményt kellett átvennie az államnak, ehhez vagyonmérlegeket készíteni, és az összes önkormányzattal egyenként megállapodást kötni. Novemberben, egy hónappal az átadások elõtt ezért 200 ember segítségét kérték az oktatási hivataltól, hogy az átadás-átvétel adminisztrációját egyáltalán le tudják bonyolítani. Ezt végül a sebtében kinevezett tankerületi vezetõkkel oldották meg, akiknek egy része máig nem kapott irodát, mert a járási hivatalokba már nem fértek be. A hivatalnak egészen január 4-ig egy olyan honlapja volt, amelyet az egyik, az internethez valamenynyire értõ munkatárs fabrikált. Marekné a Klebelsberg központot államtitkári besorolásban irányítja, így egy Skoda Superb is jár neki. Egyelõre ez az egyetlen autónk, ezért ezt nemcsak én használom. Naponta ezzel szállítjuk a kincstárba a papírokat is. A zumbára már nem jut idõ A feltételek tehát egyelõre nem igazán adottak a sikerhez. A nagy rohanás közben ráadásul újabb és újabb megoldandó gyakorlati problémákkal szembesülnek. Az egyik helyen például most derült ki, hogy az államhoz nemcsak egy iskola, de a hozzá tartozó tangazdaság is odakerült. A tankerületi vezetõnek kéne majd gondoskodnia arról is, hogy legyen elég takarmány, vagy fizessék az állatok gyógyítását. Miután az állami mûködtetésbe vett iskolák saját költségvetését megszüntették, ha kitörik egy ablak, a javíttatást az igazgató nem tudja kifizetni, ezt csak a tankerületi igazgató teheti meg. Az ilyen folyó kiadásokra ezért most 5-5 millió forintot küldtek a tankerületeknek. Az Infó rádiónak adott interjúban Marekné Pintér Aranka folyamatosan az önkormányzatok, az iskolaigazgatók, a tanárok, a tankerületi vezetõk együttmûködését hangsúlyozta. Szerinte ez a kulcsa annak, hogy az átalakítást sikeresen végrehajtsák. A már korábban idézett önkormányzati vezetõ szerint bár súlyosan elhibázottnak tartják a most felálló új rendszert, az iskolája minden településnek fontos, ezért ahogy eddig, most is csak az önkormányzatok kiállása fogja megmenteni a bukástól a reformot. Mareknérõl a munkáján kívül alig található személyes információ. Balatonalmádiban él. Férje pedagógus végzettségû kormánytisztviselõ, és van egy 26 éves fiuk. Marekné Pintér Aranka egy közösségi oldalon annyit árul el magáról, hogy hobbija a zumba. Egy barátnõm vett rá még régebben, hogy menjünk el órákra. Egy idõ után már csak otthon csinálgattam a gyakorlatokat, de ma nincs rá idõm: reggel öttõl késõ estig van most más elfoglaltságom. forrás: index 13

14 JEGYZET Deja vu-m van! Mekkora? Megveszem! (Üvegtigris 2, Gaben és Róka párbeszéde) Dézsavüm van, de még mekkora! Bár eladhatnám, de fabatkát sem ér... MI A FELADATA A SZAKSZERVEZETNEK? Ugyan milyen elmerogygyant venne olyan érzést, amit már rég lerúgtunk magunkról? Kinek kellenek avítt, dohos eszmék, ideológiák?? Úgy tûnik nekünk. Mert nekünk Mohács kell. Újra és újra ban annak vagyunk néma(?) elszenvedõi, ami ellen úgy huszonöt éve sikerrel léptünk fel. Akkor az állam mindenható túlhatalmát nulláztuk le, elsöprõ támogatottsággal. Bátran, büszkén vállaltuk az evidenciát, hogy a helyi közösségek, a döntésben érintettek, érdekeltek sokkal jobban tudják megjeleníteni és érvényesíteni saját maguk és a KÖZ érdekében - elvárásaikat, akaratukat, tudásukat, mint a mindenható bölcs állam... Január elsejétõl mûködik (?) a mindenkori Magyarország legnagyobb munkáltatói szervezete, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a KLIK. Eltekintve attól, hogy beszédes betûszóval van dolgunk, érdemes górcsõ alá venni ezt a mamut szervezetet: de jure nem létezik, hisz nincs Szervezeti és Mûködési Szabályzata, s talán Alapítólevele sem, de facto nem létezik, mert nem képes alapvetõ feladatait teljesíteni, nem tud még fizetést utalni sem..., vezetõje több mint százezer pedagógus munkáltatójaként nincs tisztában azzal, hogy munkavállalói számára a bérfizetés rendje nem azonos azzal, amit õ gondol errõl, létrejöttét követõ második hónap elejére sem rendelkezik egzakt adatokkal, hogy kik és milyen viszonylatban tartoznak valójában állományába s neki, mint munkáltatónak valójában milyen kötelezettsége is van velük kapcsolatban? 2013 elején az állam képviselõje minisztere, titkára jogot formál arra, hogy meghatározza, mely szakszervezetek azok, melyek felelõs gondolkodásúak, melyek azok, akikkel az állam képviselõje a demokratikusan választott Parlament által létrehozott Kormány hajlandó tárgyalni, s melyek azok, akikkel nem. Ki, és mikor adott erre felhatalmazást nekik? 2013 elején az állam titkára (a köz tisztviselõje) megengedheti magának, hogy minõsíthetetlenül minõsítsen szülõket, diákokat, érdekvédõket, megállás nélkül hajtasson át azon tanulók sorfalán, akik virággal a kezükben néhány szót kívántak vele váltani. S végül a legszebb... Van ma Magyarországon aki, úgy gondolja, hogy a szakszervezet feladata a mindenkori kormányzattal együttmûködni. Aki azt gondolja, hogy a sztrájkkészültség fokának megállapítására legalkalmasabb az, ha megkérdezi az igazgatókat. Téved! A szakszervezet feladata, tárgyalni a mindenkori kormányzattal. Természetesen legfõbb szempont a megegyezésre törekvés, mely azonban nem lehet öncél! Ha nincsenek eredmények, ha nincsenek garanciák, akkor nincs helye olyan egyezségnek ha úgy tetszik alkunak melynek flexibilitása nem biztosítja a munkavállalók valódi érdekvédelmét, ellenben aláíróként kompromittálja magát a szervezetet, a mozgalmat. A leváltott múltban ez gyakorlat volt. Ma erre már nincs szükség! Dézsavüm kikiáltási értéke, nulla fabatka. Senki többet? Soha többet! Mendrey László JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Telefonos, és online szolgáltatással bõvült az Országos Iroda jogsegélyszolgálata. Szorgalmi idõben, péntekenként óra között dr. Nyitrai Károly telefonon és -en ad jogi tanácsokat. Telefonszám: 06/ nyitraiugyved1@gmail.com (a nyitraiugyved után szereplõ karakter az egyes) 14

15 ÁLLAMOSÍTÁS MÉLYSZÁNTÁS: ISKOLAÁLLAMOSÍTÁS 2013 Az egyik legkiszámíthatóbban mûködõ közszolgáltatási rendszer napok alatt katasztrófa sújtotta övezetté vált. Az iskolák most olvadnak be egy hatalmas bürokratikus gépezetbe, s maguk is adminisztratív szervezeti egységek lesznek. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy eltûnik valami szabadságjog, hanem éppen az ellenkezõje: eltûnik a szakmai felelõsség és az elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége. A médiában és a netes nyilvánosságban terjedõ esetek tömegébõl összeálló kép szerint az iskolák államosítása katasztrofálisan elõkészítetlen és rosszul van menedzselve. A szimptómák egyre sokasodnak. Például üres hivatali szobákban vagy iskolai szertárakban egyedül ücsörögve tanácstalanul kapkodó frissen kinevezett hivatalnokok. Kérdéseikkel azok megválaszolására képtelen vagy illetéktelen embereket zaklató ideges igazgatók. Szülõi értekezleten a karjukat tanácstalanul széttáró osztályfõnökök. Iskolatitkárok, akik rutinszerûen igényfelmérések tömegét állítják elõ, csak mert ezekre eddig is szükség volt. Adminisztrátorok, akik azon törik a fejüket, hogy mit kezdjenek az apró napi kiadásokról szóló növekvõ számlakupaccal. Férjek, akik a munkahelyükön sutyiban teszteket fénymásolnak pedagógus feleségüknek. Az állásuk miatt szorongó, az iskolák folyosóin tornaórákat tartó pedagógusok azon töprengve, hogy kitõl kérjenek kölcsön, amíg megkapják végre a fizetésüket. Lázas kapkodással új kerettanterv-kompatibilis tankönyveket gyártó kiadók. Minden munkanap elején gyomorgörccsel ébredõ minisztériumi tisztviselõk. A sor szinte végtelen. És mindezek tetején egy mosolygó joviális államtitkár azon borongva, hogy a gyerekek egy magyar népdalt sem tudnak elénekelni. A közoktatás, amelyik az egyik legkiszámíthatóbban mûködõ közszolgáltatási rendszer volt Magyarországon napok alatt katasztrófa sújtotta övezetté vált. Ha valaki azonban azt gondolja, hogy az iskolarendszer legnagyobb baja az elõkészítetlen és minõsíthetetlen dilettantizmussal lebonyolított átmenet, súlyosan téved. A kisajátításon alapuló rendszer egész egyszerûen nem lehet jó, ennek pedig három, önmagukban is elegendõ oka van: az államosítás felszámolja az iskolák problémamegoldó képességét, szétveri az oktatás minõségéért felelõs iskolát, és végletekig lebutítja a közoktatási rendszert. Vegyük sorra az okokat. Mi a baj az államosítással? Az imént azt írtam, hogy az államosítás felszámolja az oktatás problémamegoldó képességét. Ezzel kapcsolatban kéretik nem valami elvont dologra gondolni, problémamegoldás alatt a gyerekek tanulásával és a tanítással kapcsolatos problémák, az iskolák mûködésével összefüggõ és a pedagógusok munkahelyi gondjainak megoldást értjük. Ezekbõl minden iskolában több száz merül fel naponta. Mostantól ha a szülõknek gondjuk van, a pedagógusok és az igazgatók majd széttárják a karjukat, vagy felfelé mutogatnak. A szülõ pedig ügyfélfogadási idõszakban várakozhat hivatalnokok irodái elõtt, s ha bejut, majd ígéretet kap arra, hogy a hivatal 30 napon belül kivizsgálja a problémáit. Ha megreped egy fûtéscsõ az igazgató ezt majd írásban jelzi a hivatalnak, ahol 30 napon belül írásban intézkednek. Ha egy pedagógus alkoholista lesz, rendszeresen késve érkezik az iskolába, és minõsíthetetlen módon viselkedik a gyerekekkel, akkor az igazgató ezt majd jelzi a néhány évente felbukkanó tanfelügyeletnek, vagy fegyelmi eljárást kér az illetékes hivataltól, ami a pedagógus rokonainak pozícióját gondosan feltérképezve dönt arról, hogy megindítja-e a fegyelmit. Minden probléma megoldására irányuló kezdeményezés lényegében feljelentés, minden problémamegoldó lépés hatósági intézkedés lesz. Azt pedig, hogy ki milyen ügyben jogosult intézkedni,nem nyilvános jogszabály, hanem egy hatalmas hivatali gépezet szervezeti és mûködési szabályzata rögzíti majd. Ráadásul, ha egy hivatalnok nem tartja magát illetékesnek egy probléma megoldására, akkor az jogszabályi felhatalmazás hiánya miatt lesz így. Ha tehát szaporodnak a problémák, a hivatalnokok elkezdik egyre feljebb tolni az ügyeket, vagy új jogszabályok kiadását kezdeményezik majd. Minden pedagógiai kérdés jogi szabályozási probléma lesz. Minden iskolai intézményi eljárás jogi szabályozási probléma lesz. Minden kulturális különbségekbõl fakadó konfliktus jogi szabályozás probléma lesz. Az égvilágon minden szabályozási kérdés lesz, s ezt akarják majd a hivatalnokok, mert a jogszabályok pótolják majd a helyismeretet, s akarják majd az iskolák is, mert a jogszabály mégis csak határt szab az egyedi önkényes tisztviselõi döntéseknek. A túlszabályozás egyetlen szükségszerû következménye pedig a szabályok inflálódása lesz. Azt is írtam, hogy az államosítás szétveri az autonóm iskolát. Nem kicsit, hanem teljesen. Az iskolák beleolvadnak egy hatalmas bürokratikus gépezetbe, s maguk is adminisztratív szervezeti egységek lesznek. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy eltûnik valami szabadságjog, hanem éppen az ellenkezõje: eltûnik a szakmai felelõsség és az elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége. Egy olyan rendszer jön létre, amelyben tisztviselõk és szakértõnek álcázott más tisztviselõk egyes pedagógusok munkáját kezdik közvetlenül irányítani. Noha nem kétséges, hogy az oktatás legfontosabb szereplõje a pedagógus, mégis szinte mindent, amit az oktatástól várunk az egész iskola állítja elõ. 15

16 ÁLLAMOSÍTÁS továbbképzésének tartalmát minisztériumi tisztviselõk nünükéi határozzák meg, s nem az, hogy az egyes, egymástól nagyon különbözõ pedagógusoknak mire van szükségük ahhoz, hogy jobban végezzék a munkájukat. Nincs mese, az államosítás pont azt a rendszert változtatja debil idiótává, amelyiknek a tudásigénye ha úgy tetszik: az adaptivitás iránti igénye semmivel sem kisebb, mint az egészségügyé. Európa minden országa kivétel nélkül arra törekszik, hogy a jelenleginél intelligensebb közoktatási rendszert hozzon létre, a mi kormányunk keményen dolgozik az ellenkezõjén. Amit a gyerekek tanulásához az iskola hozzátesz, az az összes gyerekeket nevelõ-oktató pedagógus munkájának az eredménye. (A szövegértési kompetenciákat például nem lehet kizárólag a magyar tanároknak kiszignálni.) Éppen ezért nem az egyes pedagógus tartozik számadással a gyerekek tanulási sikereiért és kudarcaiért, hanem az egész iskola. Ha az iskola, mint autonóm szakmai intézmény megszûnik, három dolog történik. Elõször is az iskola képtelenné válik megfelelni a legkülönbözõbb külsõ elvárásoknak, amelyekhez egyes pedagógus nem, de egész iskolák könnyen alkalmazkodnak. Másodszor képtelenné válik arra, hogy alkalmazkodjon a tanulók végtelenül sokféle tanulási igényeihez és szükségleteihez, mert az a pedagógusok és külsõ szolgáltató szakemberek között olyan mértékû együttmûködést igényel, ami egy szétvert, menedzselhetetlen intézményben elképzelhetetlen. S végül nem lesz kin számon kérni a kudarcokat, s az iskolák maguk sem fognak az általuk nyújtott nevelési-oktatási munka minõségének javításán fáradozni, mert az is szervezett intézményi tevékenység. Tankerületi igazgatókat nem fognak leváltani azért, mert az általuk felügyelt iskolákban nõ a funkcionális analfabéta gyerekek aránya, vagy Pistike nem tanulja meg az egyszerû számtani mûveleteket sem. Írtam továbbá, hogy az államosítás végletes mértékben lebutítja a közoktatási rendszert. Ennek az oka az, hogy ugyan egy modern oktatási rendszer kormányzása számos, önmagában bonyolult alrendszer mûködtetésén keresztül zajlik, ezek közül a tanügyigazgatás a legfontosabb. Az irányítás módja határozza meg, hogy milyen azzal kompatibilis finanszírozási, minõségértékelési, tantervi szabályozási, szakmai szolgáltatási, tankönyvkiadási és továbbképzési rendszert lehet alkalmazni. Ha az oktatás irányítása buta adminisztratív irányítássá silányul, ehhez igazodik a kormányzás minden más eszköze is. (Ennek tudatában van a kormányzat is, nem véletlen, hogy nincs olyan apró eleme az oktatási rendszernek, amelyet változatlanul hagynának.) Mindebbõl az következik, hogy az államosításból elkerülhetetlenül fakadó buta hivatali irányításnak nem felel meg más, mint buta szakfelügyelet, ahol a szakfelügyelõk 5-6 évente megismételt egyszeri óralátogatások alapján minõsítik majd a pedagógusok munkájának a minõségét. Ehhez az irányítási szisztémához nem illeszkedik más fajta tanterv, mint központi sillabuszok, amelyek oly mértékben szabályozzák be a tanítási idõ felhasználását, hogy a tanítás tökéletesen érzéketlenné válik arra, hogy kik ülnek az osztályteremben és ott mi történik velük. Az államosított központi irányításból egyentankönyv következik, mely mindenkit szolgálni akar majd, ezért nem szolgál majd senkit. Egy ilyen rendszerben a pedagógusok Akkor miért csinálják? Az egész államosítás annyira irracionális, hogy ezt a kérdést nehéz megválaszolni. Forduljunk tehát magukhoz az oktatásirányítókhoz a válaszért: miért gondolják õk jó ötletnek az államosítást? Nincs itt tér hosszú filológiai elemzésre, ezért nagyon röviden összefoglalom a különbözõ vezetõi nyilatkozatok legfontosabb visszatérõ motívumát: az alapvetõen önkormányzati fenntartású rendszerben olyan hatalmas finanszírozási különbségek alakultak ki, hogy nem volt lehetõség egységes oktatási színvonal biztosítására. Ha tehát ki akarjuk egyenlíteni a színvonalkülönbségeket, szükség van az államosításon keresztül megvalósuló egységesítésre. Noha a humánerõforrás gazdálkodási csúcsminisztériumban még senki nem mutatott a korábbi finanszírozási különbségek mértékérõl szóló adatokat, ez az érvelés elsõ pillantásra akár logikusnak is tûnhet. Attól tartok azonban, hogy mégsem az. A józan paraszti ész nem mindig szilárd iránytûje egy nagyszabású közoktatási rendszerátalakításnak. A tisztánlátás érdekében két, könnyen belátható dolgok kell észben tartanunk. Az elsõ: az oktatásnak nem az a célja, hogy valahogy finanszírozva legyen, hanem hogy tanuljanak a tanulók. Ha színvonal alatt minõséget értünk, akkor az nem más, mint az iskolák és pedagógusaik képessége arra, hogy tanulóikat magas tanulási eredményekhez segítsék hozzá. A magas és egységes színvonal már jó néhány évtizede nem jelent mást Európában, mint magas tanulási eredményeket, melyek nem mutatnak nagy különbségeket iskolák és különbözõ hátterû tanulók között. A másik fontos tudnivaló, hogy a ráfordítások és a tanulási eredmények között nincs semmilyen rövidre zárható kapcsolat. Egyszerûen fogalmazva: attól, hogy többet keresnek a pedagógusok, szépen ki van festve az iskola vagy korszerû energiatakarékos fûtési rendszer bír, sem az oktatás minõsége, sem pedig a tanulás eredményessége nem lesz jobb. 16

17 ÁLLAMOSÍTÁS Ha ezt a két dolgot összerakjuk, kiderül, hogy nem a finanszírozási különbségek, hanem a nagy tanulási eredményekben kimutatható különbségek felszámolásában vagyunk érdekeltek. Ha viszont ez a helyzet, el kell viselnünk bizonyos mértékû különbséget a ráfordítások tekintetében, mert különbözõ hátterû és képességû tanulók számára ugyanazt az eredményességet biztosítani sokszor csak egészen eltérõ költségek mellett lehetséges. (Akinek ugyanazon eredmények eléréséhez több, vagy másmilyen oktatásra van szüksége, az többe is kerül.) Összefoglalva: az államosítás és az abból következõ egységesítés nem pusztán nem szolgálja az egységes minõséget, az kimondottan minõség ellenes. Ha a laikus polgárok ezekkel az összefüggésekkel nincsenek tisztában, az nem gond, el lehet nekik magyarázni. Ha mindezt a közoktatás mélyszántását végzõ szakpolitikusok nem tudják, az nem csupán hiba, hanem súlyos bûn. Ráadásul fölösleges bûn: ha csakugyan megengedhetetlenül és értelmetlenül nagyok a finanszírozási különbségek azt a korábbi rendszerben is kezelni lehetetett volna Európában mindenhol alkalmazott kiegyenlítõ mechanizmusokkal, ehhez nem kell felszántani az egész közoktatást. Ki akarja? És végül az utolsó kérdés: a kormányfõn és a NER lelkes élcsapatán kívül akarja-e bárki is az államosítást? Egyfajta kommunikációs vákuumban élõ országos oktatásirányítóink a nemzeti konzultáció során alkalmazott módszerekkel élõ felmérésekre hivatkozva eleddig lelkesen bizonygatták, hogy övék a nép és a pedagógus szakma támogatása. Amikor azonban napvilágra kerültek a TÁRKI decemberi oktatásról szóló közvélemény-kutatásainak elõzetes adatai ez a kommunikációs lufi kipukkadt. Nézzük elõször a felnõtt lakosság államosításról szóló véleményét, amirõl az 1991 óta rendszeresen megismételt oktatási közvélemény kutatások elég pontos képet rajzolnak. Az alábbi diagramban kirajzolódó változásokban nem csupán az érdekes, hogy az államosításnak soha nem volt többsége a közvéleményben, de az is, hogy a jelenlegi kormány oktatáspolitikája inkább annak ellenkezõjérõl gyõzte meg a polgárokat, mint amit a kormányzat éppen tesz. kétharmada nem támogatja azt, hanem, hogy 31 százalékuk igen. Véleményem szerint ennek két oka van. Az egyik az, hogy mint bármilyen más szakmában a politikai elkötelezettségek igen gyakran felülírják a szakmai megfontolásokat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a pedagógusok bõséges személyes tapasztalatot szereztek a korábbi önkormányzati irányítás tökéletlen mûködésérõl, míg a szélsõségesen centralizált rendszer által okozott összehasonlíthatatlanul nagyobb károkról többnyire nincs személyes tapasztalatuk. (Végül is ne felejtsük, közigazgatási vagy oktatás-gazdaságtani kérdések tekintetében a pedagógusok véleménye pont annyira laikus vélemény, mint az átlagos újságolvasó értelmiségieké.) A pedagógusok oktatásirányítással kapcsolatos attitûdjei (az adott állítással egyetértõk %-a) Ha közelebbrõl megnézzük a pedagógusok véleményét az egyes, az államosítástól hivatalosan várt eredmények teljesülésérõl, az összkép nem különbözik. Csupán a pedagógusok csekély kisebbsége gondolja, hogy az államosítás eredményeként növekedni fog a bérük, növekedni fog a színvonal, stabilabb lesz az iskolák finanszírozása és csökkenek majd az iskolák közötti különbségek. Az oktatással kapcsolatos attitûdök változásai (az adott állítással egyetértõk %-a) között Mivel egy önálló pedagógusokat reprezentáló közvélemény kutatás is készült, az utolsó választások óta elõször arról is van képünk, hogy õk mennyire támogatják az államosítást. Az általam elmondottak fényében nem az a meglepõ, hogy a pedagógusok Az államosítással kapcsolatos várakozások a pedagógusok körében (ötfokú skálán, 1 - egyáltalán nem ért egyet 5 teljes mértékben egyetért) Oktatáspolitikát természetesen sehol nem csinálnak közvélemény kutatások alapján. Az azonban jól látszik, hogy a kormány sem az államosítás politikai kockázatát nem mérte fel jól, sem pedig azt a pedagógusok körében élvezett támogatást, ami nélkül nehéz lesz nagyszabású átalakításokat megvalósítani. Ami azt illeti, abban sem vagyok biztos, hogy a kormányzat tudja, hogy mit csinál. Radó Péter 17

18 HÁTTÉR HOFFMANN RÓZSÁVAL NEM TUDTUNK DÛLÕRE JUTNI A diáktüntetések után a kormány végre felismerte, milyen fontos az oktatás ügye és hogy érdemes tárgyalni a diákokkal, mondja az oktatási jogok miniszteri biztosa. Aáry-Tamás Lajos többször próbálta figyelmeztetni az egyeztetések és a párbeszéd fontosságára Balog Zoltánt és Hoffmann Rózsát, utóbbival nem jutott dõlõre, Hoffmann kifejezetten kerülte õt. A felsõoktatási törvény szerint a diákoknak az érettségik elõtt legalább két évvel ismerniük kellene a felvételi követelményeket. Mennyire érvényesült ez, amikor december közepén a kormányfõ egy teljesen új felvételi rendszert javasolt és bár az év végére megjelent egy felvételi tájékoztató, még azóta is változtak a feltételek? Ami történik, az semmilyen módon nem felel meg ennek a követelménynek. Ez nem egy önkényes szabály. Idõt és lehetõséget kell adni a diákoknak és a szülõknek is arra, hogy fel tudjanak készülni az érettségire és a felvételire. Decemberben ugyan tárgyalások kezdõdtek a hallgatókkal, ami valamennyire csökkenti ezt a feszültséget, de ez az alaphelyzetet nem változtatja meg: az érettségire és a felvételire készülõknek most is feszült figyelemmel kell követniük az eseményeket, hogy megtudják, a folyamatosan változó szabályokból mi fog rájuk vonatkozni. Balog Zoltán azt mondta erre, hogy bár az utolsó pillanatban is módosítottak, ezek a változások mégiscsak kedvezõek a hallgatóknak. Lesznek például államilag finanszírozott helyek is az eredetileg csak fizetõsként meghirdetett szakokon. Ez a döntés könnyebb helyzetbe hozza a felvételizõket, és önmagában az is megnyugtató, hogy tárgyalásos úton született meg. Az igazi probléma azonban az, hogy ebben a nagy oktatási átalakulásban, amikor az állam erõsebben nyúl bele a rendszerbe, mint korábban bármikor, azt várják a polgároktól, hogy bízzanak az államban. Ehhez azonban információra lenne szükség. Információ nélkül ugyanis nem várhatunk felelõs döntést az állampolgártól. - Nem az volt a baj, hogy információ ugyan volt, csak talán túl sok és egymásnak ellentmondó is? - A legnagyobb baj az elmúlt idõszakban az ebbõl fakadó bizonytalanság volt. Senki nem tudott segíteni a másiknak. A középiskolás hiába fordult az osztályfõnökhöz tanácsért, õ sem tudta, mi lesz. Így a szülõk sem tudták megmondani, mi lenne a legjobb döntés a gyerek számára. A családok ettõl függetlenül iszonyatos energiát és pénzt fektettek az érettségire és felvételire készülõ gyerekekbe. Különórákra, elõkészítõkre járatták õket, aztán kiderült. hogy az oktatáspolitikai döntések miatt ez az egész nem ér egy kalap szamócát sem. Megértem ezért a dühüket. - Milyen lehetõsége van a panaszra annak, aki két évvel ezelõtt elkezdett a jogi karra készülni, de most már azt kell látnia, hogy ezért majdnem biztosan fizetnie kell? - Meg lehet állapítani felelõsségeket, a kérdés csak az, hogy egy államtitkár felelõssége meddig terjed. A szülõk által befektetett idõt és energiát senkinek nem tudja visszaadni. - Önnek egyfajta moderátori szerepe is van a diákok, szülõk, tanárok és a döntéshozók között. Mennyire tudta meggyõzni a minisztert vagy az oktatási államtitkárt arról, hogy érdemesebb lenne meghallgatni az õ véleményüket is? - A minisztert kevésbé kellett meggyõzni. Balog Zoltán új miniszterként nagyobb lendülettel érkezett, és jobban értette, mennyire fontosak a tárgyalások. Hoffmann Rózsával nem tudtunk dûlõre jutni ebben. Amikor beszéltünk róla, akkor sem értett, késõbb pedig már kifejezetten kerülte a velem való konzultációkat. Végül a tüntetések kényszerítették tárgyalóasztalhoz õket. Különleges állapot alakult ki a magyar oktatásban. Az elmúlt két és fél év politikai stílusa és az iskolák állami fenntartásba vétele érdekes módon felszámolta a korábbi függõségi viszonyokat. Ma egy középiskolai tanár, a diákjai és a szülõ egy oldalon áll. Ha ez volt a cél, hogy egymásra találjanak, akkor ez sikerült. Óriási jelentõsége van annak, hogy végre a kormány is belátta: az oktatás sokkal fontosabb közpolitikai ügy annál, mint ahogy eddig egyfajta resztli területként kezelték. Mégiscsak a második legnagyobb alrendszerrõl van szó, amelyre évente 1300 milliárd forintot költünk. Ennél jóval kevesebb pénzért is szoktak verekedni. - Ön szerint milyen politikai veszteséget okozott, hogy csak akkor tárgyaltak, amikor már hidakat zártak le az egyetemisták? - Ha visszaemlékszünk, 2010-ben a választások elõtti helyzetben a kormányra készülõ párt oktatási programját és szakpolitikáját bizalom övezte. Az összes oktatási szereplõ úgy érezte, hogy most végre lesz lehetõség és tér végiggondolni a dolgokat, a kétharmados politikai többség révén pedig kezelni is lehet az évtizedes problémákat. Ahogy nézem, ez a bizalom nem hogy elolvadt, még negatívba is fordult. - Új elem volt, hogy a középiskolások is erõsen hallatták a hangjukat, elvégre mégiscsak róluk szól ez az egész. Nekik mennyivel korlátozottabbak a lehetõségeik véleményük vagy elégedetlenségük kifejezésére? - Van itt egyfajta deficit abban, hogy a kormány a hallgatói önkormányzattal tárgyal, amelynek tagjaira a tervezett változtatások egyébként nem vonatkoznak. Az egyetemisták és az oktatók felnõtt állampolgárként könnyebben kifejezhetik elégedetlenségüket. A középiskolákban azonban tankötelezettség van, ahol a diákoknak tanulniuk kell, a tanároknak pedig tanítaniuk. A mostani tüntetéssorozat idején azonban a gimnazistának és tanárának nem egymással volt vitája. Az a tanár járt el helyesen, aki beszélgetett a diákjaival, megpróbálta megérteni a félelmüket, segíteni õket, hogy a gondolataikat kifejthessék a jövõjükrõl. Hacsak nem az igazgató ellen demonstrálnak, az iskolán belüli tüntetéseknek nincs tere. Ezt a szokásos módon 72 órával elõbb be kell jelenteni, ki kell választani egy közterületet, és ott diákok, szülõk és tanárok bátran gyakorolhatják együtt demokratikus jogaikat. - Az új köznevelési törvény ön szerint milyen újabb konfliktusokat idézhet elõ? - A hároméves óvodába lépés kötelezettségére sok település nincs felkészülve. Sok gondot okozhat, hogy az óvodák hogyan tudják majd kezelni a nagyobb mennyiségû gyereket, ha ehhez nem lesz elég pedagógus és hely. A másik ilyen probléma az egész napos iskola bevezetése lehet. Ez fõként a középosztálybeli szülõk érdekeivel ütközhet, akik délután a gyerekeket szívesen vitték különórákra, nyelvtanfolyamra, sportra. Ha a matematika óra délután háromkor lesz, ki kell kérniük a gyereket, akit vagy elengednek vagy nem, de így vagy úgy, a gyerek hátrányba kerülhet. - Milyen problémákat vetíthet elõ az iskolák állami fenntartásba vétele? - Az iskolák állami fenntartásba vételét én nem tartom feltétlenül rossznak. Ezzel sok helyzetet lehet jól kezelni, már ha jól csinálják. Megszûnhet például az a méltánytalanság, hogy egy Gyõr-Sopron megyei pedagógus kétszer annyit keres, mint egy nyírségi tanár. Alkalmas lesz ez a rendszer a pazarlások megszüntetésére, hatékonyabb fenntartást és talán egyenletesebb minõséget is hoz az iskolákban. Abból azonban újabb problémák 18

19 HÁTTÉR, HITOKTATÁS származhatnak, hogy egy tankerületi igazgató képtelen lesz idõben, gyorsan és jól döntéseket hozni a rá szakadt iskolák ügyében. Itt is jobb lett volna a körültekintés. Jobb eredményt hozott volna az alaposabb elõkészítés, a megfontoltabb bevezetés és persze az együttmûködés az érintettekkel. - Ön szerint most mindenki levonta a tanulságokat és innentõl inkább tárgyalásos formában mennek tovább a dolgok? - Remélem, hogy az oktatáspolitika egésze és nemcsak Balog Zoltán ismerte fel mostanra, hogy az érintettekkel való tárgyalásnak nincs alternatívája. A 2011-es uniós elnökségünk idején az informális miniszteri találkozó fõ napirendi pontja az aktív állampolgárság volt. Az, hogy az állampolgároknak is aktívan meg kell tudni fogalmazni véleményüket, érdekeiket, megvédeni azokat, érvelni vagy éppen veszíteni tudni a tárgyalóasztalnál. Talán most elkezdenek azon gondolkodni, hogy hogyan lehet egy irányba állítani az oktatás szereplõiben meglévõ energiákat. Az oktatásról szóló vita nem elszigetelt magyar vita. Európában és a tengerentúlon is hasonló problémákkal küzdenek. A társadalom elöregedik, a fiatalok száma csökken, a középosztálynak a válság miatt elfogyott a pénze. A kitörési pontokat keresik a világ legnagyobb egyetemei is. A leghíresebb kurzusaikat online hirdetik meg, hogy ne kelljen mindenkinek utaznia vagy lakhatásra költenie. Ehhez hasonló kérdésekrõl sokan gondolkodnak Magyarországon is, csak ezeket be kellene csatornázni a közpolitikába. Nem attól vagyunk demokraták, hogy mindenre tudunk megoldásokat, hanem attól, hogy folyamatosan keressük azokat. Joób Sándor Fotó: Huszti István ERDÕ PÉTER ÉS A KÖTELEZÕ HITOKTATÁS A kötelezõ hittan- és etikaoktatással az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen kereszténynek és nemzetinek nevezõ kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak. Erdõ Péter bíboros, akinek egyetlen szava nem volt és ma sincs a szegények és a szegénység kriminalizálása ellen, most megszólalt. A katolikus fõpap elégedetlen éspedig a hittanoktatás szervezésével. A fõpapi elégedetlenség jobb megértéséhez mindenképpen jó tudni, hogy intellektuális szempontok szerint és nemzetközi tudományos mércék alapján ítélve, az, ami ma Magyarországon magyar nyelvû és produkciójú teológia néven ismert (az egyedi kivételeket természetesen leszámítva), az alapjában véve a provinciális bezárkózottságból fakadó szellemi nyomorról, nyomorúságról tanúskodik. Az elmúlt években a nagyegyházak (katolikus irányítással), az Akadémia és a Magyar Akkreditációs Bizottság közremûködésével, hatékonyan védték ki, illetve lehetetlenítették el, hogy Magyarországon színvonalas és strukturált vallástudományi oktatás létrejöhessen. Megrémültek ugyanis a konkurencia és a minõségi összehasonlítás lehetõségének veszélyétõl. A kötelezõ hittan- és etikaoktatással azonban az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen kereszténynek és nemzetinek nevezõ kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak. Ennek felismeréséhez azonban közel egy évre volt szüksége Erdõ Péter bíborosnak és a Magyar Püspöki karnak. A többi elismert ( másodhegedûs ) egyház ebben a kérdésben a többi egyházpolitikai kérdéshez hasonlóan nem számít, mert nincs önálló arculatuk és véleményük. Õket mindenben a szolgai követés, illetve a háttérben való csendes, feltûnésmentes kijárás jellemzi. Titokban pedig örvendenek, mert a prozelitizmusnak olyan lehetõségei kínálkoznak számukra, amirõl még csak álmodni sem mertek. Az Orbán kormány gyakorlatilag lábuk elé teríti a magyar fiatalságot. A katolikus egyházvezetés most szólalt meg, mert vélelmezhetõen felmérte, hogy az egyház olyan mértékû humán erõforrás-hiányban szenved, és olyan alacsony intellektuális kapacitással rendelkezik, hogy az Orbán-rezsim által a kiváltságok ellenszolgáltatásaként számukra kiosztott átnevelési és agymosási feladatnak súlyos tekintély- és presztízsveszteség nélkül egyszerûen nem tud megfelelni. Az a kevés ember, aki számításba jöhetne, fizikailag képtelen lefedni az országot. Erdõ Péter ettõl, a hosszabb távon borítékolható, veszteségektõl rémült meg. Egyébként magával az elvvel szemben vagyis, hogy az állam kötelezze és kényszerítse hittan- és etika-tanulásra az ifjúságot, ahol az elsajátíthatja a tekintélyelvûséget, az engedelmességet és a hatalom feltétlen tiszteletét nincsen semmi fenntartása; azzal mondhatni teljes mértékben egyetért. Amit kifogásol az alapvetõen a szervezést és a kivitelezést érinti. Jelen pillanatban ugyanis a katolikus egyház még akkor sem tudná a feladatát ellátni, ha sekrestyéstõl harangozóig minden megbízható emberét bevetné az oktatásba. Egyébként ennek az oktatási kényszernek az életszerûtlenségét senki nem gondolta át komolyan. És itt nem is annyira a hittan- és az etika közötti tartalmi különbségnek a meghatározatlanságáról van szó; s még csak nem is arról, hogy egyáltalán ki fogja ezt a tantárgyat majd 10 éven keresztül tanítani a diákoknak, hanem egy teljesen pragmatikus kérdésrõl, ami az iskolákat gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állítja. Példa. Egy kisváros egyetlen középiskolájának kilencedik osztályában a diákok mondjuk három felekezethez tartoznak: izraelita, katolikus, református. Természetesen lesznek felekezeten kívüli, maguk módján vallásos, agnosztikus, megkereszteletlen diákok is. Ezek egy része tehát értelemszerûen képmutatásra, alakoskodásra kényszerül. Többen azonban vélelmezhetõen az etikát választják majd. Ebbõl kifolyólag az iskolának egyetlen osztály számára négy párhuzamos és egyidejû tanítási rendet kell megszerveznie. Ehhez sok sikert kívánok az illetékes igazgatónak. De a hittan- és etika-tanároknak sem lesz könnyû az életük. A hitoktatók ugyanis eddig elsõsorban olyan diákokat tanítottak, akik mondjuk lényegében hitük elmélyítése céljából jártak hittanra. Most azonban legalább fele arányban olyan diákokat (kamaszokat) kapnak a nyakukba, akik kényszerbõl ülnek majd ott az órákon; akiknek a spiritualitáshoz semmi affinitásuk nincsen. Számukra két óra elegendõ lesz arra, hogy felmérjék mennyire tanult és képzett, illetve emberileg mennyit ér a hittantanár; akinek ráadásul megfelelõ pedagógiai eszközök sem állnak rendelkezésére (a mai hittankönyvek nem azok). Onnantól kezdve a tekintélyt már csak hatalmi eszközökkel (vagyis büntetésekkel, fenyegetésekkel) lehet majd fenntartani. Minden adott, hogy frusztrált tanárok tanítsanak frusztrált diákokat. Az eredményt és a következményeket diákok, szülõk, iskolák és egyházak együttesen tapasztalják majd meg. Nem árt tehát, ha szeptemberre, minden középiskola már most gondoskodik konfliktuskezelõ szakemberrõl. Dr. Jakab Attila (PhD vallástörténész - regisztrált álláskeresõ) 19

20 KÉPRIPORT EL A KEZEKKEL A február 8-i sajtótájékoztató után fenti címmel közös fórumot tartott a PDSZ az oktatásban érdekelt civil és szakmai szervezetekkel. Ezt követõen pedig a résztvevõk átvonultak Eötvös József szobrához. A hat beszéd hangzott el, az elsõ a PDSZ elnökéé volt. A magyar-történelem-média szakos végzettségû tanár elmondta: Kinek kellenek ezek a dohos eszmék, minek kellenek ezek az ideológiák? Nekünk?! Mert nekünk Mohács is kell?! Mendrey László hozzátette még: mûködik a KLIK (Klebersberg Intézményfenntartó Központ). Vezetõje több mint 130 ezer pedagógusnak, de nem tudja, hány nyugdíjas tartozik hozzá. Tudja valaki, hogy ki és mikor adott a KLIK-nek felhatalmazást? Megengedi magának az államtitkár, hogy minõsítse a diákokat, a tanárokat, a szülõket. Ezt követõen a további öt felszólaló gondolataiból idézünk a teljesség igénye nélkül. Hajagos Máté, a Középiskolai Hálózat képviselõje elmondta: Orbán Viktor féken tartja a demokráciát. Akinek van pénze, semmi gondja, akinek nincs pénze, törõdjön bele szomorú sorsába. Puskás Aurél, Hálózat a tanszabadságért: szakemberként az ország érdekében szólunk. Legerõsebb mandátumunk arra van, hogy a kutatók, a szakemberek nevében szólhassunk. Nem hagyhatjuk, hogy ez az oktatáspolitika érvényesüljön. Kompetens oktatáspolitikai képviselet és józan belátás kell, itt az idõ! Barabás Richárd, Hallgatói Hálózat: a megírt beszédek és a kellemes diskurzusok ideje lejárt, itt az ideje a kritikus hangnak. Én már egy ideje társadalmi depresszióban szenvedek. Mert káosz van ma több témában is Magyarországon, a mi feladatunk azonban az oktatás. Errõl kell, errõl szabad csak beszélnünk. Ebben a sötétségben megszületett egy új hang, még decemberben, a hídnál éreztem, hogy van egy új hang. Nem állítom, hogy a mostani kormányzat a felelõssége a jelen helyzet, de az, hogy nincs társadalmi párbeszéd, az bizony a mostani kormányzat felelõssége. A pedagógus meghallotta a hangját a diáknak, a szülõnek, és az embernek. Ez a tiszta hang lehet az új oktatás, az új magyar jövõ letéteményese. Aki meghallotta ezt a hangot, az adja tovább! Ha kitartóak vagyunk, és nem hagyjuk, akkor ez a hang új törvényt alkot. Nem hagyjuk! Máté András, Oktatói Hálózat: ma meg kell mutatnunk a bátorságunkat, hogy tudunk nemet mondani. 20