BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK. Levelező tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Levelező tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány A VÁLLALKOZÁSOK ALAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI MAGYARORSZÁGON ÉS NAGY-BRITANNIÁBAN Készítette: Hargitai Marianna BUDAPEST 2009

2 T a r t a l o m j e g y z é k TÁBLÁK JEGYZÉKE 5 ÁBRÁK JEGYZÉKE 7 1. BEVEZETÉS 8 2. A MIKRO-, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEREPE A GAZDASÁGBAN Növekedéselméletek Gazdasági növekedés és a vállalkozások A MIKRO-, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK (KKV-K) MAGYARORSZÁGON A kkv-k helyzete, jelentősége nemzetközi viszonylatban A kkv-k helyzete az OECD országokban A kkv-k helyzete az Európai Unióban és Magyarországon A kkv-k meghatározása, besorolása és formái A kkv-k helyzete Magyarországon Átfogó bemutatás A kkv szektor SWOT analízise A kkv-k száma és megoszlása Vállalkozási formák Egyéni vállalkozás (EV) Gazdasági társaságok Közkereseti társaság (kkt.) Betéti társaság (bt.) Korlátolt felelősségű társaság (kft.) Részvénytársaság (rt.) Vállalkozásindítás Magyarországon A vállalkozásindítás szabályozásának szükségessége Szabályozás az Európai Unióban és Magyarországon Az elektronikus cégeljárás Magyarországon Egyéni vállalkozás indítása Kkt. és bt. alapítás Kft. alapítás MIKRO-, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK (KKV-K) NAGY-BRITANNIÁBAN Kkv-k meghatározása, besorolása az Egyesült Királyságban A kkv-k helyzete az Egyesült Királyságban

3 Szabályozás az Egyesült Királyságban A kkv-k száma, megoszlása az Egyesült Királyságban Vállalkozási formák Nagy Britanniában Egyéni vállalkozás Private company limited by shares Ltd Private company limited by guarantee Private unlimited company Public company limited by shares Partnerships General partnership, Limited partnership Limited liability partnership Vállalkozásindítás az Egyesült Királyságban Elektronikus cégeljárás Hagyományos (papír alapú) eljárás Egyéni vállalkozás Partnership (jogi személyiség nélküli társaságok, LLP) alapítás Limited liability company (Ltd.) alapítás A MAGYAR ÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBELI VÁLLALKOZÁSINDÍTÁS ÖSSZEHASONLÍTÁSA NÉHÁNY VÁLLALKOZÁS TAPASZTALATAI ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 74 IRODALOMJEGYZÉK 77 FÜGGELÉK 82 MELLÉKLETEK

4 T á b l á z a t o k j e g y z é k e 1. táblázat Az Európai Unió (EU-27) és Magyarország nem pénzügyi szektorba tartozó vállalkozásainak fő jellemzői 2. táblázat A mikro-, kis- és középvállalkozások besorolása 3. táblázat A kis- és középvállalkozások SWOT analízise 4. táblázat A vállalkozások helyzetét jellemző fontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2007-ben (%) 5. táblázat A működő vállalkozások száma létszám-kategóriánként ban 6. táblázat A vállalkozások néhány mutatója statisztikai régiók szerint 2007-ben 7. táblázat Vállalkozási formák előnyei és hátrányai 8. táblázat EU irányelvek a KKV politikák kidolgozásához 9. táblázat A kis- és középvállalkozások/vállalkozói csoportok besorolásának küszöbértékei 10. táblázat A vállalkozások száma, foglalkoztatottak száma és az éves bevétel az alkalmazottak száma - 5 -

5 szerint az Egyesült Királyság magánszektorában 2007 kezdetén 11. táblázat A partnership vállalkozási formáinak időbeli és anyagi költségei 12. táblázat Összesítő táblázat a vállalkozásalapítás eljárásainak, időbeli és anyagi költségeinek alakulásáról Magyarországon és az Egyesült Királyságban - 6 -

6 Á b r á k j e g y z é k e 1. ábra A vállalkozási folyamat és a GEM definíciói 2. ábra A vállalkozói hajlandóság és a gazdasági növekedés kapcsolatának modellje 3. ábra KKV Körkép: Konjunktúra- és Bizonytalansági Index, ábra A regisztrált gazdasági szervezetek száma gazdálkodási forma szerint december december között 5. ábra A regisztrált vállalkozások száma létszám-kategóriák szerint december december között 6. ábra Az ezer lakosra jutó vállalkozások száma régiónként 2006-ban 7. ábra A vállalkozások, a foglalkoztatás és az éves bevétel aránya vállalatméret szerint az Egyesült Királyság magánszektorában 2007 kezdetén 8. ábra A vállalkozások száma jogi forma szerint az Egyesült Királyság magánszektorában 2007 kezdetén 9. ábra Vállalkozások száma régiónként és országonként - 7 -

7 1. BEVEZETÉS A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve figyelhető meg az a folyamat, mely során a mikro, kis- és középvállalkozások fokozatosan kiemelt szerephez jutottak és mára már köztudottan a gazdasági növekedés kulcsszereplőinek számítanak a nagyvállalatok mellett. Jelentőségüket világszerte elismerik mind nemzeti, mind nemzetközi szinten, hazánk esetében a fő irányvonalat az Európai Unió kis- és középvállalkozásokra vonatkozó politikája határozza meg olyan programokon keresztül, mint például a Lisszaboni program, a Gondolkozz előbb kicsiben! vagy a Better Regulation. Mindegyik fő célja, hogy a kis- és középvállalkozások megalapítása és fejlesztése számára megfelelő üzleti környezetet teremtsen, hiszen Magyarországon az alkalmazottak több mint 60 százalékát foglalkoztatják, a bruttó hozzáadott érték több mint felét teszik ki egyéni, kis- és középvállalkozások együtt, exportértékesítésük pedig 35 százalék felett volt 2006-ban. (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, A kis- és középvállalkozások helyzete 2007) Mindezekből következik, hogy minden államnak nagy figyelmet kell szentelnie a kkv-k támogatásának és fejlesztésének a versenyképességük megőrzése érdekében. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy a világ más országaiban, sőt, itt Európában is bizonyos országokban lényegesen egyszerűbb dolguk van a vállalkozásoknak beindulásuk, illetve önfenntartásuk során. A hazai akadályokat legfőképp az adminisztratív előírások, a bejelentési nehézségek, a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága, a hivatali bürokrácia, az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételei és a magas adó- és társadalombiztosítási terhek képezik. Szakdolgozatomban a fentiek miatt szeretném bemutatni, hogy a kormány által múlt évben elkezdett egyszerűsítő reformok ellenére is jobban megéri külföldön vállalkozni, mint itthon. A vizsgálódás a magyarországi és a nagy-britanniai üzleti környezetre szorítkozik, és azt a fő hipotézist igyekszik alátámasztani, hogy Nagy-Britanniában sokkal kedvezőbb feltételek mellett lehet beindítani egy vállalkozást. Másik, személyes indíttatású célja a kutatásnak, hogy egyfajta összegzést adjon arról, milyen formákban és lépéseken keresztül lehet beindítani saját vállalkozást Magyarországon és Nagy-Britanniában, illetve, hogy ez mennyi idejébe és pénzébe kerül hozzávetőlegesen a vállalkozóknak. Annak, hogy választásom Magyarország mellett Nagy-Britanniára esett, több oka is van. Egyrészt angoltanárként eleve vonzódom az angolszász kultúrához és a ködös Albionhoz, jómagam is valamikor a távoli jövőben elképzelhetőnek tartom, hogy Angliában telepedjek le és indítsam be saját vállalkozásomat. Másrészt az Egyesült Királyság az üzleti - 8 -

8 környezetet vizsgáló nemzetközi felméréseken mindig az elsők közt szerepel, a Doing Business 2009-es beszámolója alapján az európai országok közt a második helyen áll (Dánia mögött). A szakdolgozat alapvetően négy fő részre tagolódik: a második fejezetben először is azt mutatom be számos kitűnő közgazdász elméletei és modelljei alapján, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) milyen kölcsönhatásban állnak a gazdasági növekedéssel. Ezt követően a magyar kkv-k helyzetét és jelentőségét mutatom be nemzetközi és hazai viszonylatokban, kitérve meghatározásukra, besorolásukra, átfogó helyzetükre a magyar gazdaságban, illetve az általuk választható jogi formákra. Szintén ebben a fejezetben vesszük sorra a négy leggyakoribb vállalkozási forma esetében mindazon lépéseket, anyagi és időbeli költségeket, melyek azok beindulásához szükségesek. A fókuszban az adminisztratív terhek állnak, illetve azok a legfontosabb lépések, melyek nélkül nem tud jogszerűen működni egy vállalkozás. Azt vizsgálom meg, hogy ezeknek a lépéseknek milyen időbeli és pénzbeli vonzatai vannak, illetve, hogy a teljes procedúra mennyi időt és anyagi ráfordítást vesz igénybe. A szükséges procedúra részeként kezelem mindazon, esetleg nem a hatóságok által előírt lépéseket és kötelezettségeket, melyek a tényleges működéshez elengedhetetlenek, valamint a beindulás idejébe beleértem a beindításhoz feltétlen szükséges csatolt dokumentumok megszerzési idejét is. Nem tér ki azonban a kutatás arra, hogy a vállalkozóknak milyen előzetes informálódásra van szükségük, illetve hogy a beinduláshoz szükséges tőkét honnan szerzik be. Az egyes vállalkozási formáknál a vizsgálat alapjául egy átlagos vállalkozás szolgál, melynek nincs szüksége hatósági működési engedélyre és nem kell megfelelnie speciális környezetvédelmi előírásoknak. A negyedik fejezet hasonló szisztéma alapján vizsgálja a kkv-k meghatározását, besorolását, helyzetét, jelentőségét, jogi formáit Nagy-Britannia esetében. Az előző részhez hasonlóan itt is bemutatom a leggyakoribb vállalkozási formák esetében azokat a legszükségesebb lépéseket, melyek egy vállalkozás beindításához szükségesek. Az ötödik fejezet összefoglalja, és egyben összehasonlítja a harmadik és negyedik fejezet eredményeit, majd a hatodik fejezet két magyar vállalkozást mutat be az általuk előzetesen kitöltött kérdőív alapján Magyarországon és Nagy-Britanniában, elsősorban abból a szempontból, hogy mennyibe került, mennyi ideig tartott és milyen hivatali procedúrákkal járt a cég beindítása, illetve milyen előírt terheket kellett viselni. A dolgozat végén pedig összegzést készítek, valamint leírom véleményemet és javaslataimat. A szakdolgozat elkészítése során az elsődlegesen alkalmazott adatgyűjtési és elemzési módszereim a következők voltak: - 9 -

9 a témához kapcsolódó szakirodalom feldolgozása, az interneten található legfrissebb információk, saját kérdőív a mikro-, kis- és középvállalkozások alapításának feltételeiről. Mivel a szakdolgozat javarészt szekunder kutatások eredményein alapszik, elsősorban az jelent korlátot, hogy a statisztikai adatok, átfogó elemzések többsége már akár három-négy évvel ezelőttről származik. A hatodik fejezet esetében az jelentett gondot, hogy itthonról nehéz nagy-britanniai magyar vállalkozást találni még interneten keresztül is, valamint hogy a felkeresett vállalkozások közül csak kettő volt hajlandó végül kitölteni a kérdőívet. A legnagyobb ellenállásba a nagy-britanniai vállalkozások esetében ütköztem, ugyanis ott nem szokás megadni a magyar kkv besoroláshoz szükséges adatokat, mint például az éves nettó bevétel vagy a mérleg-főösszeg. Ezért a dolgozat empirikus része, bár érdekes, mégsem tekinthető reprezentatívnak

10 2. A MIKRO-, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEREPE A GAZDASÁGBAN 2.1. Növekedéselméletek A gazdasági növekedés mozgatórugóinak, befolyásoló tényezőinek feltárása, megismerése, melyek megszabják annak mértékét, régóta foglalkoztatja a közgazdászokat, gondolkodókat. Ezen célból számos elmélet látott már napvilágot, melyekből egy rövid, áttekintő összefoglalást szeretnénk itt nyújtani néhány jelentősebbet, illetve érdekesebbet kiemelve. Kiindulási pontként kit is választhatnánk mást, mint Joseph Alois Schumpetert, az evolúciós szemléletű közgazdasági gondolkodás úttörőjét. Az 1911-ben megjelent, a maga korában forradalmian új gondolatokat tartalmazó, A gazdasági fejlődés elmélete című művében (Schumpeter 1980) bemutatott elméletének kulcsszavai az innováció és a vállalkozó: szerinte a gazdasági fejlődés alapja az új kombinációk (új javak, termelési és kereskedelmi eljárások, piacok, beszerzési források stb.) létrehozása, és ennek megvalósítója, végrehajtója pedig a vállalkozó. Ugyanakkor az új kombinációk létrehozása már létező termelési eszközök felhasználásával történik, az új vállalkozó pedig kihívást jelent a már létező vállalkozások számára azáltal, hogy újításokat vezet be, melyek az éppen akkor használatos technológiákat, termékeket elavulttá teszik. A teremtő pusztítás eme folyamatát nevezik Schumpeter első modelljének. Egy későbbi könyvében, A kapitalizmus, szocializmus és demokráciában (1942) már a működő és nagyvállalatok által végzett innovációs tevékenységeket helyezi előtérbe, és a teremtő felhalmozódásról beszél részletesen leírva azt a körfolyamatot, mely során ezek a vállalatok sokkal jobb eredményeket érnek el kisebb társaiknál az innováció valamint a kutatás és fejlesztés terén. Ezt nevezi a szakirodalom Schumpeter második modelljének. (Carree és Thurik 2005) A növekedéselméletek palettáján találhatjuk még például a neoklasszikus növekedéselméletek közt Solow 1956-os modelljét (Solow, 1956). Ebben a modellben a termelést két tényező határozza meg: a tőke és a munka, viszont a megtakarítás, a népességnövekedés és a technológiai fejlődés exogén tényezők. Ennek ellenére a neoklasszikus elméletek (Solow, Swan, Cass, Koopmans) mégis a technikai haladást és a tőkeakkumulációt tartják a legfontosabbnak a növekedéshez azt feltételezve, hogy minden országban egyenlően hatnak eme tényezők, hosszú távon pedig csak a technikai haladás üteme a meghatározó. Másik megállapításuk, hogy minden gazdaság egy egyensúlyi pályához tart, melyen a jövedelmek szintje független a kiinduló ponttól. Ha megengedjük a tényezők áramlását, akkor azt várhatnánk, hogy a tőke a tőkében gazdag országokból a tőkeszegény országokba áramlik, illetve a munka épp ellentétes irányban mozog majd. Azonban az

11 empirikus vizsgálatok nem ezt igazolják (Szörfi Béla 2004), tehát szükséges a modellt újragondolni. A múlt század nyolcvanas éveiben tűntek fel először az úgynevezett endogén növekedéselméletek (az első az AK-modell volt, Rebelo nevéhez fűződik), melyekből itt most Paul Michael Romer (1990), valamint Aghion és Howitt (1992, 1998) elméleteit foglaljuk össze pár mondatban. Az endogén növekedéselméletekben a neoklasszikus modellekkel ellentétben a technikai haladás többé nem exogén változó, hanem racionális gazdasági döntéshozók tevékenységének eredménye. (Valentinyi 1995) Az úgynevezett innovációalapú endogén növekedési elméletek közé tartozik Romer modellje (1990), mely szerint az aggregát termelékenység a termékválaszték függvénye. Az innováció következménye a termelékenység növekedése az ő neve által fémjelzett termékválaszték paradigmában (product variety paradigm), mely az új külkereskedelmi teóriából nőtt ki és központjában a technológiai túlcsordulás áll. Ezen nézet szerint azoknak a forrásoknak a termelékenysége, melyeket új termékek fejlesztésére szántak annál nagyobb volt, minél szélesebb volt a már kifejlesztett termékek skálája (Aghion és Durlauf 2007). Aghion és Howitt modelljét szokták schumpeteri növekedéselméletnek is nevezni, mivel visszanyúl a híres közgazdász által alkotott fogalomhoz, a teremtő romboláshoz és előtérbe helyezi a minőséget javító innovációs tevékenységeket, melyek a régi termékeket elavulttá teszik. A tőkét kizárják az alapmodellből és a növekedést a technológiai fejlődés szolgáltatja, ami a versenyző vállalatok által bevezetett innováció eredménye. Később (1998) beillesztik a modellbe a tőkét is és kimutatják, hogy a tőkefelhalmozás és az innováció egymást kiegészítő folyamatok és egyenjogú társak a fejlődési folyamatban (Carree és Thurik 2002). A történelem során mindig is megfigyelhető volt, hogy a politikai érdekek hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de érzékelhetően áthatják az egyes országok gazdasági döntéseit. Sokan sokféleképpen próbálták már magyarázni az országok közötti jövedelemi, fejlődésbeli különbségeket a közgazdaságtanban például a fizikai tőke, a humán tőke, az alkalmazott technológiák és a piacok elérhetőségével, minőségével. Korunk egyik jeles közgazdásza, Daron Acemoglu elmélete szerint bár ezek a tényezők is fontosak, mégsem adnak magyarázatot mindenre. Szűcs Ferenc összefoglalójában a török származású, jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban élő professzor Rajk László Szakkollégiumban adott előadásáról részletesen leírja, hogy mit is tart a kérdésről Acemoglu (Szűcs 2007). Bár a kultúrabeli, földrajzi adottságok eltérései is jelentősek, mégis az országok

12 intézményrendszere 1 közti eltérés az, ami döntően befolyásolja a tőke, a technológia és a piacok különbözőségét. Az intézmények gazdasági növekedésre gyakorolt hatására előadásában a gyarmatosítás folyamatát hozta példának. Véleménye szerint az egykori gyarmatok országainak mai intézményrendszerére nagy hatással van az, hogy egykor melyik európai nagyhatalom gyarmatosította és milyen célból. Ahol sok európai élt és kiépítette a magántulajdont védő és demokratikus intézményeket (USA, Kanada, Új-Zéland), ott ma is erősek ezek az intézmények. Egy másik tanulmányában A gazdasági elmaradottság politikai nézőpontból (Economic Backwardness in Political Perspective) címen, melyet James A. Robinsonnal közösen írt (Acemoglu és Robinson 2006), a 19. századi ipari forradalom példáján keresztül mutatja be, hogy a politikai elit hogyan akadályozhatja meg a technológiai és intézményi fejlődést attól való félelmében, hogy esetleg leváltják és így elesik a hatalomtól valamint a jövőbeli jövedelmeitől. Arra is kitérnek, hogy ez a jelenség csak azokban az országokban figyelhető meg, ahol alacsony szintű a verseny a politikában, vagy nem áll biztos lábakon az éppen uralkodó hatalom. Példaként említi a 19. századi Oroszországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, ahol az abszolút monarchia uralkodó osztályának az állt érdekében, hogy fenntartsa a feudális viszonyokat. Tehette ezt azért, mert nem épültek ki a képviseleti demokrácia megfelelő intézményei. A másik oldalon áll Anglia és Németország, ahol viszont a földtulajdonosok pozíciója elég erős volt ahhoz, hogy támogassák a fejlődést és ne tartsanak helyzetük megváltozásától Gazdasági növekedés és a vállalkozások Számos kutatás állította már középpontjába az elmúlt egy-két évtizedben a vállalkozások, a vállalkozói kedv és a gazdasági növekedés közti kapcsolatot. Miután végignézünk néhány általános érvet amellett, hogy miért is játszanak olyan fontos szerepet a vállalkozások egy nemzet, vagy akár az egész világ gazdaságában, megismerünk néhány elméletet, szintén a teljesség igénye nélkül, melyekben a szerzők igyekeznek valamilyen módon összekötni a vállalkozásokat és a gazdasági növekedés fogalmát. Kállay László (Kállay-Imreh 2004) az alábbi összefoglalót nyújtja a különböző irodalmakban leggyakrabban említett tényezőkről, területekről, melyek fontossá teszik őket és ahol jelentős tevékenységet fejthetnek ki a kis- és középvállalkozások (kkv-k). 1. Gyorsabb gazdasági növekedés 2. Verseny 1 Acemoglu intézményrendszer alatt a gazdasági és politikai rendszer formális szabályait érti. A gazdasági intézményrendszer elemei például a magántulajdon védelme vagy a piacokra való belépési korlátok. A politikai intézményrendszer fontos elemei például a választási rendszer vagy a kormányforma

13 3. Munkahelyteremtés 4. Regionális és helyi fejlődés 5. Innováció 6. Társadalmi kohézió 7. Hátrányos helyzetű etnikai kisebbségek 8. Női és fiatal vállalkozók 9. Strukturális átalakulás 10. Küzdelem a szegénység ellen 11. A globalizáció lehetőségeinek kihasználása, hátrányainak enyhítése Történelmi viszonylatban a kkv-k jelentősége a múlt század első évtizedeitől eltekintve csupán a hetvenes évektől erősödött meg nagyobb mértékben, amikor is intenzív elmozdulást érzékelhetünk a vállalatszerkezet terén: a nagyvállalatok csökkenő és a kisvállalkozások növekedő számát figyelhetjük meg. Carree és Thurik egyik írásukban (2002) más tanulmányokban található válaszokat foglalnak össze ennek a folyamatnak az okait és a következményeit vizsgálva, például Carlsson (1992) szerint a két ok az elmozdulásra a világgazdaság fundamentális változásaiban (globalizáció, a verseny világszintű növekedése, a bizonytalanság mértékének növekedése, a piacok fragmentációja) és a technológiai fejlődés természetének változásában keresendő. Audretsch és Thurik (2000) pedig arra mutat rá, hogy a tudásalapú gazdaság a hajtóereje ennek a tendenciának, valamint a globalizáció és a technológiai előrehaladás. Ami ennek a vállalatszerkezeti változásnak a következményeit illeti, Zoltan Acs, a szakterület egyik legismertebb magyar származású kutatója, egy 1992-es tanulmányában négy következményét különbözteti meg annak, hogy megnövekedett a kisvállalkozások jelentősége: vállalkozói tevékenység, az innováció különböző irányai, ipari dinamizmus és munkahelyteremtés. Érvelése szerint a kisvállalkozások fontos szerepet játszanak a gazdaságban a változás ügynökeiként vállalkozói tevékenységük során és jelentős forrásai az innovációs tevékenységeknek, mellyel stimulálják az iparfejlődést és magas számban teremtenek új munkahelyeket (Carree és Thurik 2002). Acs nevéhez fűződik még többek közt a Global Entrepreneurship Monitor (GEM) nemzetközi kutatás beindítása és vezetése, ami azért jelentős, mert ezt tekinthetjük az első olyan kutatásnak, amely nemzetközi szinten lehetővé tette a vállalkozások gazdaságra gyakorolt hatásának vizsgálatát egy egységes besorolási rendszer megalkotásával, továbbá számos empirikus kutatás alapjául is szolgál. Sokáig nehezítette ugyanis a nemzetközi vizsgálódásokat, hogy az országok eltérő módon definiálják a különböző méretű vállalkozásokat. Vizsgálódásai során arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozói tevékenység magas aránya nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gazdasági növekedés is erőteljesebb lenne, holott azt várhatnánk, hogy egyenes arányban állnak. Szerinte különbséget kell tennünk a kényszervállalkozások (vállalkozom, mert nincs jobb lehetőségem) és a

14 lehetőség motiválta vállalkozások (vállalkozom, mert úgy érzem, ez a terület még nem (eléggé) kiaknázott) közt. Egy 2006-os cikkében a professzor állítása szerint empirikus kutatásaik (GEM) Varga Attilával azt eredményezték, hogy amíg a kényszervállalkozások nincsenek hatással a gazdasági fejlődésre, addig a lehetőség motiválta vállalkozások szignifikánsan pozitív hatást fejtenek ki. Hozzáteszi azt is, hogy bár mindkét vállalkozási forma megtalálható minden országban, mégis a kényszer és a lehetőség motiválta vállalkozások aránya egy hasznos mutatószáma lehet a gazdasági fejlettség szintjének és a fejlesztési politikák kialakításában fontos iránymutató szerepét töltheti be. Azt is javasolja, hogy a kevésbé fejlett országok politikája erősítse meg és javítsa az általános nemzeti keretfeltételeket, miközben a fejlett országok koncentráljanak a vállalkozói keretfeltételek megerősítésére (Acs 2006). Ugyanebben a tanulmányban azt is kifejti Acs, hogy a vállalkozások jelentőségét, jelenlétét és arányát egy gazdaságban erőteljesen befolyásolja, hogy milyen fejlettségi szinten áll az. A 2008-as GEM beszámolóban ez alapján a gazdaságokat három csoportba sorolják 2 : tényező-vezérelt (factor-driven), hatékonyság-vezérelt (efficiency-driven) és innovációvezérelt (innovation-driven). Az első kategóriában a mezőgazdasági szektor nagy, a lakosság többsége vidéken él, nem a városban. Ahogy elkezd nőni a gazdaság a természeti erőforrások kiaknázása nyomán, a felesleges munkaerő vidékről a városba vándorol és növeli a kényszervállalkozások számát. A középső csoport gazdaságaira jellemző, hogy az ipar fejlődésével megjelennek a méretgazdaságos vállalatok, ekkor a gazdaságpolitika a pénzügyi és gazdasági intézmények kiépülését úgy alakítja, hogy azok a nagyvállalatok érdekeit szolgálják. Ahogy a növekvő gazdasági termelékenység hozzájárul a pénzügyi tőke alakulásához, kis rések támadhatnak a nemzeti cégeket ellátó beszállítói láncolatban. Ez, a fejlődő banki szektor független pénzügyi tőkekínálatával kombinálva lehetőséget teremt a kisés középméretű gyárak, manufaktúrák kialakulásának. Az utolsó csoport gazdaságaiban egyre nő a szolgáltatási szektor szerepe, mely igyekszik a lakosság növekvő igényeit kiszolgálni. Az ipar fejlődése során szélesedik a termékkínálat, nő a kutatás és fejlesztés aránya, valamint ennek következtében a felhalmozott tudás. Ekkor megnyílik az út az innovatív, lehetőség motivált vállalkozások előtt, hogy újításaikkal kihívják a már létező nagyobb társaikat és a nem elég hatékony cégek helyére lépjenek. A jelentésben olvashatjuk azt is, hogy a vállalkozások gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának vizsgálatakor a fejlődés alacsonyabb szintjein lévő országokban (a tényező-vezérelt és a hatékonyság-vezérelt 2 A Global Competitiveness Report 2008-ban megjelent terminológia alapján

15 fázisokban) negatív hatást tapasztalhatunk, mivel az emberek a létfenntartó egyéni vállalkozásból az alkalmazotti státuszba próbálnak átkerülni, miközben a fejlett országokban pozitív a hatás, mivel az emberek ekkor már az alkalmazotti létből a vállalkozói lét felé igyekeznek. Ekkor az adott ország elérkezett az innováció-vezérelt fázisba gazdasági fejlődése során (GEM 2008). Végül a vállalkozókat is több csoportba sorolják az alapján, hogy vállalkozói tevékenységük mely szakaszában járnak. Egy kulcsfontosságú szempont a GEM kutatáson belül - melynek középpontjában nem a vállalatok, hanem az egyének állnak -, hogy a vállalkozói tevékenységet (entrepreneurial activity) egy folyamatként (entrepreneurial process) kezeli, melyben a vállalkozó (entrepreneur) különböző állomásokon halad keresztül. A folyamat még azelőtt elkezdődik, hogy a vállalkozás megkezdené működését. Az első vizsgált állomás az, amikor a vállalkozó különböző forrásokat felhasználva beindítja vállalkozását, új születésű vállalkozó lesz belőle (nascent entrepreneur). Ezután válik egy új vállalkozás tulajdonosává (new business owner), aki nemcsak birtokolja, hanem igazgatja is azt és legalább három, de nem több mint 42 hónapja ad fizetést. A három hónapos határidő tekinthető a vállalkozás megszületésének (ami alatt a vállalkozó, beleértve saját magát, fizetést osztott ki). A harmadik stáció, amikor a vállalkozó már több mint 42 hónapja tulajdonosa és igazgatója cégének, ekkor tekinthető egy megállapodott cég tulajdonosának (established business owner). Az első két állomás együttesen adja a korai fázisú vállalkozói tevékenységet (early-stage entrepreneurial activity, TEA) és a dinamikus új vállalkozások tevékenységét képviseli. A tanulmány szerint a születőben lévő vállalkozások, még ha nem is jutnak át a következő szakaszba, akkor is hozzájárulhatnak a gazdaság növekedéséhez azáltal, hogy egyrészt kihívást jelentenek a már működő vállalkozások számára, másrészt ezáltal versenyre és jobb teljesítményre ösztönzik azokat. (GEM 2008) 1. ábra A vállalkozási folyamat és a GEM definíciói Forrás: Global Entrepreneurship Monitor, Executive Report

16 Szintén a vállalkozói tevékenység, a vállalkozói lét sokszínűségét ragadja meg Carree és Thurik (2005) egy korábbi tanulmányukra utalva, és annak három aspektusát emelik ki Schumpeter, Kirzner és Knight nyomán. A schumpeteri vállalkozó az innovatőr szerepét tölti be, aki új kombinációk létrehozásával folytat vállalkozói tevékenységet. A kirzneri (vagy neoosztrák) vállalkozó feladata, hogy észleli a kínálkozó lehetőségeket a profitszerzésre. Végül a Knight-i (vagy neo-klasszikus) értelemben vett vállalkozó vállalja a bizonytalanságból fakadó kockázatot. A szerzők véleménye, hogy az egyén egy új termék bevezetésével vagy új vállalkozás indításával mindhárom szerepet betölti: ekkor ő egyben innovatőr, érzékeli az eddig még kiaknázatlan lehetőséget a profitszerzésre és vállalja a kockázatot, hogy belebukhat kezdeményezésébe. Következésképp a vállalkozói tevékenység vagy az éberség hiánya közvetlen kapcsolatban áll az innováció alacsony szintjével, a kihasználatlan profitszerzési lehetőségekkel és a kockázattól való idegenkedéssel. Ezek fontos akadályt jelentenek a gazdasági fejlődés számára (Carree és Thurik 2005). Egy másik érdekes tanulmányban Audretsch és Thurik (2004) három módját különbözteti meg, melyeken keresztül a vállalkozói tőke hatással van a növekedésre: tudás túlcsordulás útján, a verseny és a vállalkozások számának növelésén keresztül és a vállalkozások sokszínűsége, sokfélesége eredményeképp. Bár az első mód feltárásához hozzájárultak gondolataikkal például Romer, Lucas, Grossman és Helpman is, Audretsch (1995) szerint azonban a figyelmet a vállalatokról az egyének (tudósok, mérnökök és más szellemi dolgozók) felé kell fordítani, hiszen ha ezek az egyének szeretnék kihasználni a tudásukban rejlő lehetőségeket, ki fognak lépni az őket alkalmazó vállalatokból és saját vállalkozásba kezdenek. Mivel a tudás exogén tényező, melyet a dolgozó testesít meg, a cégeket pedig endogén módon alapítja innovatív tevékenysége folytán, a vállalkozói tevékenység egy olyan mechanizmusként szolgál, melyen keresztül a tudás túlcsordul egy új vállalkozásba és kereskedelmi forgalomba kerül. A második mód mellett érvel Jacobs és Porter, Jacobs (1969) szerint a vállalkozások számának növekedése nem csak az új ötletekért folytatott harcot élénkíti, hanem a köztük lévő nagyobb mértékű verseny is ösztönzi az új vállalkozások megjelenését kihasználva a különböző piacokon jelentkező réseket. Feldman és Audretsch (1999) empirikus bizonyítékot talált arra, hogy a vállalatok számát alapul véve a verseny növekedésével egy városon belül egyenes arányban nő a város növekedési teljesítménye. A harmadik mód alapjait, mely szerint a vállalkozások sokszínűsége, változatossága pozitív hatással lehet a gazdasági teljesítményre, Jacobs (1969) fektette le. Azt állítja, hogy a tudás túlcsordulás forrásai a cég működési területén kívül keresendők, valamint, hogy a jelentős mértékű innováció forrásai a városok, mert a tudás forrásai itt a

17 legváltozatosabbak. Jacobs elmélete hangsúlyozza a földrajzi környezet szerepét abban, hogy elősegíti a tudás externáliák létrejöttét, melyek végül innovációhoz és gazdasági növekedéshez vezetnek. Ebben a környezetben a vállalkozói tőke hozzájárulhat a növekedéshez azáltal, hogy változatosságot nyújt, és közvetítő eszközként szolgál a tudás túlcsordulás számára, ezáltal is növelve a versenyt. (Audretsch és Thurik 2004). Baumol (1993) szerint az újdonság (newness) az, amivel a vállalkozások hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Ez magába foglalja az új cégek létrejöttét, de a találmányok és gondolatok átalakítását gazdaságilag életképes formákba is, akár működtetnek valamilyen céget a vállalkozók, akár nem. Lumpkin és Dess (1996) ugyanerről azt mondják, hogy az újdonság a vállalkozás létrejöttén és az innováción, valamint a versenyen keresztül adják a leglényegesebb tényezőket, melyek a vállalkozásokat és a gazdasági növekedést összekötik. Azon tanulmányok közt, melyek a vállalkozások be- és kilépési rátáját vizsgálják, mint a vállalkozói aktivitás mércéjét, Carree és Thurik (2002) megemlíti Caves (1998) írását, aki szerint csak hosszútávon van jelentősége a be- és kilépések mérlegének egy iparág termelékenységében. Egy Leora Klapper és társai (2007) által írt világbanki tanulmány szerint egy ország gazdasági mutatói szempontjából fontosak az induló vállalkozások és a vállalkozói sűrűség, melyeket meghatároz az adott ország jogi és szabályozási környezete, a pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás lehetőségei és a feketegazdaság mértéke. Aghion (2005) is hangsúlyozza a vállalkozások be-és kilépési rátájának, valamint a minőségi felsőoktatási képzés előtérbe helyezésének pozitív hatását a gazdasági növekedésre, igaz, hogy kutatási eredményei szerint csak a technológiailag fejlettebb országokban tapasztalható ez. Végül nézzük meg, hogy Sander Wennekers és Roy Thurik egyik tanulmányában milyen modellt alkottak a vállalkozói hajlandóság és a gazdasági növekedés közti kapcsolat feltárására. Három szinten kapcsolódik össze a két fogalom szerintük: az egyéni (individual), a vállalati (firm) és a makroszinten (macro). A vállalkozói tevékenység mindig egyéni szinten kezdődik, és vállalati szinten történik, a vállalkozónak pedig szüksége van valamilyen eszközre, mellyel személyes adottságaikat és ambícióikat tettekké alakíthatják. Ilyen eszközök a kisvállalatok. A nagyobb vállalatok gyakran úgy tesznek, mintha kisvállalatok lennének (például olyan szervezeti formákkal, mint az üzleti egység, leányvállalat vagy a közös vállalat), hogy vállalaton belüli vállalkozásba fogjanak (intrapreneurship). Ezeknek a vállalati szintű vállalkozásoknak az eredménye általában valami újdonság: egy új termék, egy új feldolgozási eljárás, egy új szervezeti forma vagy új piacra lépés, esetleg innovatív üzletindítás. Az iparágak, régiók és nemzeti gazdaságok makroszintjén összegződnek

18 mozaikszerűen ezek az új vállalkozások, kísérletezések, és ezen új ötletek, kezdeményezések közt kialakuló verseny során választódnak ki a legéletképesebb vállalatok és iparágak. A különböző szinteket összekötő kapcsolatok mellett léteznek még nagyon fontos visszacsatolási mechanizmusok. A verseny (competition), a kiválasztódás (selection) és a termékválaszték/változatosság (variety) lehetővé teszik az egyén és a cégek számára, hogy tanulhassanak a saját és mások sikereiből és kudarcaiból. Ezek a tanulási folyamatok képessé teszik az egyéneket, hogy fejlesszék képességeiket, valamint hogy változtassanak álláspontjaikon. Ezeknek az úgynevezett túlcsordulásoknak (spillovers) köszönhetően új vállalkozói tevékenységek indulnak újabb ismétlődő kapcsolati köröket beindítva. A modellből látható, hogy a szerzők szerint a három szintet összekötő változók láncolatának kimenetele a gazdasági növekedés (economic growth). Ezeknek a dinamikus folyamatoknak a kimenetelét azonban néhány körülmény (conditions for entrepreneurship) befolyásolhatja: elsősorban a nemzeti kulturális környezet és a vállalatok belső környezete (national cultural environment, internal corporate culture) másodsorban az intézményi keretfeltételek (institutional framework) mind nemzeti, mind vállalati szinten, melyek meghatározzák, hogy milyen mértékű az egyének vállalkozói kedve, illetve hogy a túlzott belépési korlátok mennyire gátolják őket a vállalkozásuk beindításában. 2. ábra A vállalkozói hajlandóság és a gazdasági növekedés kapcsolatának modellje Forrás: Wennekers and Thurik. Linking Entrepreneurship and Economic Growth A fent bemutatott elméletek, teóriák száma, sokszínűsége egyértelműen jelzik, mennyire fontos részét képezik a kis- és középvállalkozások a gazdaság egészének. Bár úgy tűnik,

19 egységes modell kidolgozása lehetetlen, mely pontosan és minden részletre kiterjedően le tudná írni a kkv-k és a gazdasági fejlődés, növekedés közti kapcsolatot, mégis az eddigi próbálkozások eredményeképp közelebb kerülhettünk annak megértéséhez. A további kutatások jelentősége abban rejlik, hogy általuk az egyes nemzetek, majd magasabb szinten különböző nemzetközi szervezetek hasznosíthatják azok eredményeit gazdaságpolitikájuk kialakítása során

20 3. A MIKRO-, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK (KKV-K) MAGYARORSZÁGON 3.1. A kkv-k helyzete, jelentősége nemzetközi viszonylatban A mikro-, kis- és középvállalkozások központi szerepet játszanak a világ szinte valamennyi országának gazdaságában, amint azt az előző fejezet elméleti sokszínűsége is tanúsítja. Csak az Európai Unióban majdnem 20 millió kkv működik, melyek embernek adnak munkát, több mint billió euró hozzáadott értéket termelnek és az összes vállalkozás 99,8%-át teszik ki (Enterprises by size class - overview of SMEs in the EU 2005-ös adatai alapján). A puszta számadatokon kívül és azokból következően tovább növeli jelentőségüket, hogy - munkahelyeket teremtenek, gyakran pont a nagyvállalatoktól elbocsátott munkavállalók számára; - élénkítik a versenyt; - a termékek és szolgáltatások diverzifikálásában az élen járnak, ezáltal betöltve a piaci réseket. Hátrányuk a nagyokkal szemben - a kisebb mértékű termelékenység, - a fokozottabb érzékenység külső hatásokra, alacsonyabb béreket tudnak nyújtani, valamint - a méretgazdaságosság követelményeinek sem tudnak mindig megfelelni. Ezen kiemelt szerep miértjeit kutatva Lengyel Imre gondolatai elég találóak, szerinte a kkv szektor felértékelődése a globalizációs folyamatok következménye, melynek során a nagyvállalatok kiszervezési tevékenysége megerősítette és növelte a kis- és középvállalkozások fontosságát egy adott térség vagy ország gazdaságában. Ehhez társul a fogyasztói igények változása, minek következtében egyre nagyobb szükség van a speciális, kisebb mennyiségben hatékonyan megtermelhető egyedi termékekre és szolgáltatásokra. A harmadik meghatározó tényező pedig annak felismerése, hogy a nagyvállalatoktól kiáramló munkaerő döntő többségében a kis- és középvállalkozásoknál helyezkedik el, tehát társadalompolitikai szempontból is meghatározó a kkv szektor mindenkori helyzete Lengyel állítása szerint (Buzás-Kállai-Lengyel 2003) A kkv-k helyzete az OECD országokban Az OECD már legalább egy évtizede végez különböző felméréseket és vizsgálatokat a vállalkozások helyzetének feltárása érdekében, mely tevékenység legutóbbi gyümölcse egy