Mivel hideg is volt, felhős is volt és a sóbányába is készültünk, vittünk magunkkal eső-jacky-t is.

Átírás

1 Torockó, augusztus 18, vasárnap, 95. nap Éjjel a tegnapi eső után hűvösebb volt, mint az előző napokon és reggelre minden levizesedett. Azért fél nyolc után felkeltünk és kint reggeliztünk. Az ég még borult volt, de nem igazán látszott esőveszély. Mivel hideg is volt, felhős is volt és a sóbányába is készültünk, vittünk magunkkal eső-jacky-t is. A tegnap már bejárt úton mentünk vissza a Tordai hasadékhoz vezető leágazásig. Motorral is szenvedtünk a rossz út miatt. A leágazás után egy ideig még elviselhető volt az út, de utána a töredezett betontáblákon csak nagyon lassan tudtunk haladni, és minduntalan hatalmasakat döccentünk. Felértünk egy hegy tetején lévő parkoló közelébe, amikor elfogyott alólunk az aszfalt. Még elmentünk a tetőn pár száz méterre lévő parkolóig, és letettük a motort. Kisétáltunk egy kisebb magaslatra, ahonnan jó kilátás nyílt a hasadék által kettévágott hegyláncra. A hasadék aljáig, ahol további parkolók, üdülőházak, ajándéktárgy árusok vannak, egy meredek és kanyargós köves út vezet le. Ezt motorral már nem vállaltuk be, így gyalog voltunk kénytelenek a tűző napon leereszkedni a völgybe. A jó egy kilométeres út nem nehéz, inkább kellemetlen volt. A völgy alján, a fák között indul a hasadékban vezető turistaút. 350

2 Az ösvény eleinte széles és jól járható volt méteres sziklafalak magasodtak fölénk. Többször gyaloghídon kellett lekeresztezzük a patakot. A terület kiválóan alkalmas sziklamászásra, több kiépített mászó helyet láttunk és ezen a vasárnap délelőttön többen is éltek ezzel a lehetőséggel. Később a völgy beszűkült és az ösvényt a sziklafalba vájták. A mészkősziklákat a sok cipő nagyon simára, és ezzel csúszósra csiszolta. Több helyen drótkötelet feszítettek ki kapaszkodónak. Ennek ellenére néhol meggyűlt a bajunk vele. Mintegy egyórányi gyaloglás után a völgy kezdett ellaposodni és mi elhatároztuk, visszafordulunk. 351

3 A visszaút könnyebb volt, mert alapvetően lefelé jöttünk. Csak eddigre nagyon sokan indultak neki a hasadéknak és folyamatosan kerülgetni kellett a szembejövőket. Nagyon sok, egészen kis gyerek, úgy 4-5 éves is igyekezett felfelé. Összesen másfél órát vett igénybe a túra odavissza. Egy érdekes és szép kirándulás volt. Ez is egy olyan dolog, hogy ha már erre jártunk, mindenféleképpen el kellett ide jöjjünk, de megérte. Kiérve a hasadékból, nekiveselkedtünk a kopár hegyoldalnak. Ez volt a nap legnehezebb része. Elérve motorunkat pihegtünk egy kicsit, majd felültünk rá, és indultunk mai másik célpontunk a sóbánya felé. Ehhez leereszkedtünk a főútra, megszenvedve a kátyús és töredezett utat ismét. A főúton tovább mentünk Torda felé. Eleinte a városközpont felé mutató táblákat követtük, majd amikor megjelentek, a sóbányát és strandot jelzők után mentünk. Nagyon kalandos utunk volt, míg jóval a városon kívül, a hegyoldalban elérkeztünk a látogatóközponthoz. Nagyon sok kocsi állt a környéken, az egész egy vásárra emlékeztetett. Benyomakodtunk a pénztárhoz, majd átmentünk a beléptető kapun. Először egy folyosón, majd egy elég gyenge légzsilipen mentünk át. Ezután kezdtünk el leereszkedni egy nem túlzottan meredek alagútban, melynek belseje eleinte beton, később a nyers kősó volt. Rövidesen elértük a terápiás helységeket. Ezek itt teljesen külön vannak, oda a látogatóknak belépni nem szabad. Ez a rész úgy is néz ki, mint egy korház. 352

4 Később következett két-három kisebb terem, melyben a sóbányászat régi eszközei voltak láthatóak, mint a felszínre emelés berendezései. Innen keskeny falépcsőkön lehetett lejutni a Rudolf bánya tetején lévő galériára. Ez a bánya egy házat formázó, téglalap alaprajzú, felfelé összeszűkülő hatalmas terem. Magassága 30 méter is lehet, hosszúsága még ennél is több. A terem két végében falépcsőn lehet lejutni a bánya aljába. Az egyik oldalon egy hétszemélyes lift is van, de olyan sokan vártak rá, hogy mi inkább lépcsőt másztunk oda-vissza. A Torda-i sóbánya látogatható részét nem rég újították fel. Mindenhová fénycsöveket szereltek, így nincs az a félhomály, mint Parajd-on volt. Az egészet igyekeztek látványossá tenni, és ettől elvesztette emberközelségét. Itt szó sincs arról a családias hangulatról, mely annyira megfogott mindkettőnket Parajd-on. Ott mindent szabad volt csinálni, itt még enni is tilos. Ott a beépített szerkezetek azt a célt szolgálták, hogy az emberek mozogjanak, itt minden öncélúnak hat. Van lent egy óriáskerék, csak azt nem tudni minek, mini golf és bowling pálya, egy kosárlabdapálya, melyen ma pingpong asztalok álltak és egy kis amfiteátrum. Külön érdekesség, hogy ez a terem érintkezik egy másikkal, a Teréz bányával, mely kör alaprajzú, és szintén felfelé keskenyedik. Ez utóbbit talán húsz méterrel mélyebbre mélyítették és alján víz áll, melyet csónakázótónak használnak. Közepén kis sziget van, 353

5 melyhez egy másik lift és egy külön falépcső érkezési pontjától fahídon lehet eljutni. A szigeten látványosan kivilágított közösségi tereket alakítottak ki fa ácsolatokkal. Nagyon érdekes, ahogy alulról az ötven méter magas boltívbe benéz az ember, és a másik terem, mint egy erkély látszik. A bányát ma is művelik. A látogatható részek két oldalán a Teréz bányához hasonló két fejtésben dolgoznak. Ezek a József és Antal bányák. Ezen kívül előkészületben van egy, a Rudolf bányával azonos fejtés, - a Gizella bánya, - mely a Teréz bánya túlsó oldalán található. Ezeket a közönség természetesen nem látogathatja. 354

6 A fárasztó, sok lépcsőzéssel járó látogatásunkat befejezve ugyanazon az úton hagytuk el a bányát, melyen érkeztünk. Parajd után már kevesebb újat adott ez a látogatás, de mindenképpen érdekes volt egy másik bányát is meglátogatni. Ennek levegőjét tisztábbnak éreztük, aminek az is lehet az oka, hogy Parajd-on ott jártunk előtt két héttel tűz volt, csak pár nappal korábban nyitották meg ismét a látogatók számára és talán még a füstöt lehetett érezni. Nekünk Parajd jobban tetszett, mert ember közelibbnek hatott és nem volt annyira kihegyezve a látványosságra. Kiérve a meleg szinte megcsapott. A látogatás hűsölés céljából is jó volt. A parkolóban mellettünk egy magyar motoros házaspár éppen a Torockó felé vezető utat tanulmányozta. Nem tudjuk, eljutottak-e céljukhoz, és ha igen hogyan. Mi nagyon memorizáltuk az utat idefelé, és így sem volt könnyű visszatalálni. Még Torda-ban megálltunk egy miniabc-nél, mely vasárnap délután is nyitva volt, és vettünk reggelre kenyeret. Áthajtva a városközponton láttunk pár szép részletet, de már nem álltunk meg még egy rövid sétára sem. A rossz úttal hadakozva tettük meg utunkat szálláshelyünkig. Annyira elfárasztott a mai program és a rossz út, hogy az út mellett álló két ortodox kolostornál sem álltunk meg, pedig eredetileg terveztük. Fél ötre értünk a lakóautóhoz. A tovább indulás előtti napok szokásos menetrendje szerint telt a délután. Felszereltük a motort, korán zuhanyoztunk. Ma a vacsorakészítés könnyű volt, csak melegíteni kellett. Később hosszan elbeszélgettem a mellettünk álló fiatal bukaresti sráccal a lakókocsi néhány technikai megoldásáról. Egy húsz éves Hobby-ja van, két éve vette, de nem túl sokat használja. Ezzel az idő elhúzódott és a napló csak tíz órára lett kész. Zsóka ekkor már aludt. Majd holnap fogom felolvasni. Napközben Tamással többszöri SMS-váltással kicsit pontosítottuk a hazaérkezésünk utáni feladatokat. Kezdünk ráhangolódni az otthoni dolgokra. Reggel megyünk tovább. Holnap lesz utunk utolsó kicsit lazább napja. Csak 75 kilométer vár ránk, annak is nagyobbik fele autópálya, a többi viszont a már háromszor is bejárt rossz minőségű út. Gyalu, augusztus 19, hétfő, 96. nap Éjjel kint közel tíz fokig lehűlt a levegő, és a kocsiban is 15 fok alá ment a hőmérséklet. Ennek ellenére nem fáztunk. A hideg miatt csak valamivel nyolc óra előtt keltünk fel. Azért kint reggeliztünk. A szokásos tennivalókon kívül még fizetnem is kellett. Háziasszonyunknak adtam egy névjegyet, hogy ha kedve támad kempinget nyitni, szívesen segítek tanácsokkal. Tízkor indultunk útnak. A rossz úton megint csak lépésben tudtunk haladni. Ezzel többeket az őrületbe kergettünk. Kiérve a hegyek közül megálltunk Sinfalva-n, hogy utcai árusoktól vegyünk krumplit és hagymát. Az autópályára megint csak hatalmas kerülgetés árán tudtunk felhajtani. 355

7 Ezen a szakaszon két lehajtó között 52 kilométer a távolság. Mindkét irányból pár kilométerre a csomóponttól van egy visszafordulási lehetőség beépítve azoknak, akik tévedésből hajtottak fel. A pálya egyébként jó volt, talán az emelkedők és lejtők voltak kicsit meredekebbek a szokásosnál. A pálya végétől még, átkelve Gyalu településen, kb. hat kilométert kellett autózzunk Nagyvárad felé, hogy elérjük a főút mellett lévő kempinget. Negyed 12 kor álltunk be a parkolóba. Ez egy holland tulajdonú hely, de nem egy falusi ház kertje, hanem eredendően kempingnek épült. Ezért megfelel a kempingről bennünk évtizedek során kialakult elképzeléseknek. Nem lehet panasz sem a vizesblokkra, sem a parcellák kialakítására, sem a behajtásra. Elvileg ingyenes internet is van, de eddig nem sikerült beélesítenem. A katalógus szerint 120 parcella van, de talán ha 20 foglalt. Nem panaszkodhatunk a zsúfoltságra, nem volt nehéz helyet találni. Letáborozás után leszereltük a motort, majd kicsit kiültünk a kocsi elé, hogy a következő napokat átbeszéljük. Később elkezdtük az előkészületeket az esti sütéshez, itt minden adottság megvan. Elhatároztuk, hogy holnapra készítünk egy hagymás, vörös babos krumpli salátát, hogy a várhatóan hosszabb nap után gyorsan tudjunk vacsorát készíteni. Ma valószínűleg korán végzünk a tennivalókkal és lesz egy nyugodt esténk. Holnap bemotorozunk Kolozsvárra, városnézés lesz a program. Gyalu, augusztus 20, kedd, 97. nap A kellemes éjszaka után a szokásos időben keltünk. Annyira fáradtak voltunk, hogy még a közeli országút zaja sem zavart. Reggeli után, negyed tízkor szálltunk motorra. A főúton nagy forgalomban motoroztunk. Szerencsére az út minőségére nem lehetett kifogás, szinte végig, vagy két sáv, vagy egy fél sáv széles leállósáv állt rendelkezésre. Nyomni kellett a gázt, hogy igazodhassunk a forgalom ritmusához. Pont húsz kilométer volt az út Kolozsvár főteréig. Itt tettük le a járgányt. Kolozsvár-at hallgatólagosan Erdély központjának tartják. Ez központi fekvésének köszönhető. Temesvár mellett Erdély legnagyobb városa. Ennek megfelelően korán célpontjává vált a románosítási törekvéseknek. Az eltelt 95 évben ennek meg is volt az eredménye. Ma 20 % alatt van a magyarság, és az utcákon sétálva alig hallani magyar szót. Rontotta a helyzetet, hogy az elmúlt években nacionalista összetűzések központjává vált. A teret a Szent Mihály templom, és előtte a Mátyás szobor uralja. Körben szép paloták, és hangulatos polgárházak sorjáznak. 356

8 Első utunk a templomba vezetett. A Brassó-i Fekete templom mellett ez Erdély második legnagyobb gótikus temploma. A XIV. században épült. A reformáció után először a reformátusoké, majd az unitáriusoké volt. A XVIII. század elején került vissza a katolikus egyházhoz. Több erdélyi fejedelmet itt választottak meg. Nevezetes a szépen faragott szószék és a sekrestye bejárata. Nagy örömünkre felfedezhettük az általunk annyira kedvelt színes üvegablakokat is mind az oltár mögött, mind az oldalfalakon. 357

9 A templomot elhagyva körbejártuk a teret. Legnevezetesebb épület a Bánffy palota, mely ma múzeum. Ezt az erdélyi világi építészet legkifinomultabb barokk alkotásának tartják. A XVIII. század végén építtette Bánffy György, Erdély főkormányzója. 358

10 A téren áll a Régi városháza, mely ma is az önkormányzat szolgálatában áll. Ezen kívül számos szép épületet csodálhatunk meg a téren és a környező utcákban. A tér dél-keleti sarkából indul a Boulvardul Eroilor, mely egy széles főút. Egyik oldala le van zárva és sétálóutcaként funkcionál. Számos elegáns üzlet szegélyezi. Közvetlenül a tér sarkán áll egy eléggé ide nem illő emlékmű. A jobb oldalon található a görög-katolikus templom. Ide betértünk. Nem vagyok jártas a vallások közötti különbségekben, de az számomra is egyértelmű, hogy görög-katolikus és az ortodox vallás eltér egymástól. Előbbiek templomai jobban hasonlítanak a katolikus és protestáns templomokhoz már külsejükben is. Itt is vannak padsorok és a díszítés 359

11 és a templom struktúrája is hasonló. Bár az oltár helyén az ikonosztázhoz hasonló, három ajtóval ellátott fal van, és a templomban elhelyezett ikonokat csókolgatják, valamint van gyertyaégetésre kijelölt hely. Tovább sétálva a Boulvardul-on Láttunk pár szép palotát. Ezek nagy része közintézményeknek ad otthont. Elértünk a város másik főterére, a Piata Avram Iancu-ra. Itt van a Nemzeti Színház. Vele szemben áll a tér névadójának kissé groteszk szobra, mögötte az ortodox katedrálissal. Jobb kéz felöl az ortodox érseki palota és teológiai szeminárium hatalmas épülete. A teret elhagyva a Boulvardul 21 Decembrie 1989-en indultunk vissza a főtér irányába. Errefelé különösen sok szép palotát láttunk, egyik-másikra ráférne 360

12 egy kis felújítás. Az egész látványt az Erdélyben megszokottnál is sokkal nagyobb kábel tömeg rontja. Elérve a főteret, északra fordultunk, hogy meglátogassuk Mátyás király szülőházát. Az épület szépen rendben van, ma egy egyetemnek ad otthont, és ezért nem látogatható. A ház oldalán két emléktábla van, az egyik, melyet I.Ferenc József adományozott, magyar nyelven ismerteti az épület kiváltságát megalapozó fejedelmi és királyi intézkedéseket. A másik román és angol nyelven tudatja, hogy itt született a román Corvin Mátyás, aki azután a magyarok legnagyobb királya lett. A környéken számos népművészeti ajándéktárgyat árusító stand kínálja portékáját. Sok szép hímzést, szőttest, fa és kerámia tárgyat láttunk, de csak egy korondi hűtő mágnest vettünk. Innen a főtér érintésével a déli városrészbe mentünk. A korábbi Farkas utcán, ma Str. Mihail Kogalniceanu-n sétáltunk végig keleti irányban. Érintettük a Babes-Bólyai Egyetem főépületét, a korábbi református kollégiumot, a 361

13 nevezetes Sárkányölő Szent György szobrot és a református templom egyszerű épületét. Ez utóbbiba nem tértünk be. Az utcában, a főtérhez hasonlóan készülődés nyomait láttuk. Ezen a héten vannak a Kolozsvári Magyar Napok eseményei. Az ünnepre való tekintettel gondoljuk ma lesznek a fő események. Szörényi Levente, Demjén Rózsi, Zorán neve szerepelt mások mellett a plakátokon. Az utca végén délnek fordultunk és elértük az egykori városfalat és annak egy épségben megmaradt bástyáját, a Szabók tornyát. Ebben ma egy ingyenesen látogatható helytörténeti múzeum működik. A torony előtti téren hatalmas templom építése folyik, az új görög-katolikus katedrális készül. Erdélyt járva nagyon sok helyen láttunk épülő ortodox, vagy görög-katolikus templomot. Sok új, vagy nemrég felújított templom is utunkba került. Találkoztunk számos félig kész, de már használatba vett templommal is. Ilyen volt Fogaras-on, melyben jártunk is. Tegnap olvastunk az interneten 362

14 egy cikket, mely szerint Romániában minden második nap felszentelnek egy új ortodox templomot. Ehhez fogható templomépítési láz talán még sehol a világon nem volt. Itteniekkel beszélgetve ez egyik formája a választópolgárok befolyásolásának. A románok, és itt nem csak az idősekről van szó, nagyon vallásosak, erről magunk is meggyőződhettünk a templomokban járva. Ismét nyugatnak fordulva, számos régi épület mellett elhaladva, értük el a nevezetes Házsongárdi temetőt. Ide betértünk, de helyismeret hiányában esélyünk sem volt neves emberek sírját megtalálni. Tettünk egy rövid sétát a sírkertben. Feltűnt, hogy 90 %-ban magyar nevek szerepelnek a sírköveken, igaz többségében a múlt század első felében elhunytak sírjai között jártunk. Egyébként rendezetlennek találtuk a temetőt. Csak a főutakon lehet járni, a sírok között nem, mert azok olyan szorosan vannak egymás mellett, hogy ösvény sincs. Sok kripta és síremlék elhanyagolt. A temetőt elhagyva indultunk a főtérre motorunkhoz. Közben láttunk még pár szép palotát és a régi várfal egy darabját is. Motorunkhoz érve először csak a szőlős dobozt vettük ki, hogy a téren lévő római kori romokat bemutató terület mellett leülve elfogyasszuk tartalmát. A rövid pihenő után felültünk a járgányra és indultunk vissza a kempingbe. A belvárosból a Nagyvárad felé mutató táblákat követve gond nélkül kijutottunk. Később nagyon jól esett a kilométeres sebesség mellett a mentszél hűse. Negyed négykor álltunk meg a lakóautó mellett. Bár ez a Kolozsvár-i városnézés is a kötelezők közé tartozott, nagyon tanulságos volt. Kolozsvár egészen más képet mutatott, mint a középkori Segesvár, vagy a XIX. század végi, XX. század elejei Temesvár. Ez egy jellegzetesen XVIII.-XIX. századi barokk város. Szerencsére elég nagy terület túlélte az esztelen szanálás évtizedeit. Bár még nagyon sok helyen van 363

15 tennivaló, azért nem látszott reménytelenül lepusztultnak. Ugyanakkor szomorú volt látni, hogy az erőltetett románosítás hatására gyökereit mennyire elvesztette. A kempingben a szokásos feladatokkal töltöttük a délutánt. Felszereltük a motort, fizettem, megsütöttük a húspogácsákat, megvacsoráztunk, Zsóka elmosogatott, lezuhanyoztunk és kilenc órára a napló is elkészült. Holnap továbbmegyünk túránk utolsó állomására, Nagyváradra. Útközben lehet, hogy megállunk Bánffyhunyadon, esetleg Körösfőn és mindenképpen a Királyhágónál. Félix fürdő, augusztus 21, szerda, 98. nap Hétkor keltünk, bár még elég hűvös volt. A szokásos tennivalók elvégzése után, pár perccel kilenc előtt hajtottunk fel a főútra. A korai órán még elég gyér volt a forgalom, de később nagyon is felerősödött. Nagyon sok volt a kamion. Elsőnek Körösfő-t értük el. Itt nagyon sok ajándéktárgyat kínáló stand szegélyezte az utat mindkét oldalon. A kocsiból nézve nem láttunk semmi eltérőt a már látott több száz ilyen árus kínálatától, ezért meg sem álltunk. Nem sokkal később elértük Bánffyhunyad-ot. Itt a református templom az egyetlen turisztikai érték. Megálltunk az országút mellett a templom közelében, és gyalog sétáltunk tovább. A templom kívülről tényleg nagyon szép, csak be volt zárva és semmilyen utalást sem találtunk arra, hogyan lehet kinyittatni. Így csak körbesétáltuk, és sajnáltuk, hogy nem mehetünk be. 364

16 Mielőtt visszaszálltunk volna a kocsiba, egy élelmiszerboltban vettünk kenyeret a holnapi reggelihez. Bánffyhunyad kétes értékű érdekességei a cifra paloták. Ezeket a 2-3 emeletes, tényleg palota méretű házakat jómódú cigány családok építtették a 2000-es évek elején. Különös díszük a nagyon csicsás és gazdagon, - de nem ízlésesen, - díszített bádog tetőzet. Talán kéttucat ilyen házat láttunk, többnyire a város Nagyvárad felé eső részén. A válság miatt általában elfogyott a pénz, és ma jó, ha háromban laknak csak. A többi ott áll felibenharmadában. Van, amelyiknek még a szerkezete sem készült el, másoknak már a tető ácsolata is kész van, megint másoknál a fő dísznek számító bádogos munka is elkészült. Nagyon groteszk építmények. Még Körösfő előtt felkapaszkodtunk majdnem 700 méterre, majd visszaereszkedtünk háromszázötven környékére, hogy az utunk felében lévő Királyhágó-nál ismét felmásszunk 600 méterre. A Királyhágó előtt értük el Bihar megyét, és innen látványosan romlott az út minősége. Eddig nem lehetett panaszunk rá, de innen a sok javított kátyú és a kamionok miatt felpúposodott útszél miatt csökkenteni kellett sebességünket. A mai nap amúgy is a lakott településekről szólt. Némi túlzással egész utunk során egymást érték. A Királyhágó-nál kiszálltunk egy pár perces pihenőre. Itt van egy hatalmas parkoló, sok étterem és büfé és egyetlen ajándéktárgy árus. Nála vettük meg, - más ötlet híján, - Tamáséknak a fatál készletet, mellyel már hetek óta szemeztünk és a fiúknak egy könnyű labdát, mellyel, ha akarnak, a szobában is lehet focizni. A pára miatt a környékből gyakorlatilag semmit sem láttunk. Hamar visszaültünk a kocsiba és indultunk tovább. Rózsi a Nagyvárad-i kerülőn hozott el a várostól délre lévő Félix fürdőre. A kemping egy elég lehangoló hely. A fürdő parkolójából választották le, gyakorlatilag olyan, mint egy camper-port. Van egy elég kétes színvonalú és tisztaságú vizesblokk és adnak áramot is és van ingyenes WIFI. Mindezért 60 leit, közel 14 eurót kérnek éjszakánként. Aludtunk már rosszabb helyeken is, két éjszakára ki fogjuk bírni. Letáborozás után leszedtük a motort. Ugyan van buszjárat a város határáig, de onnan villamossal kell még tovább menni. A menetrendeket nem ismerjük, és csak azt tudjuk, hogy a busz egyedül kettőnknek oda-vissza 12 lei lenne. Később ismerkedtünk a környezettel, különös tekintettel a ki és bejárás lehetőségeire egy holnapután esedékes korai indulás okán. Váltottunk SMS-t Tamással a szeptemberi programot illetően, nem lettünk okosabbak. Áttöltöttem Rózsi útvonal naplóit és megszerkesztettem azokat, illetve beadtam a hazafelé vezető út tervezetét. Ma a napló hamar elkészült, vacsora is korán lesz. Valószínűleg ebben a hangulattalan környezetben hamar nyugovóra fogunk térni. 365

17 Félix fürdő, augusztus 22, csütörtök, 99. nap Este játszottunk még pár römi partit búcsúzóul és megittuk az utolsó pezsgőnket. Ennek ellenére korán lefeküdtünk, mert nagyon elálmosodtunk. Az éjszaka már-már melegnek volt mondható. Reggel fél nyolckor kezdtük a napot. Látszik, hogy így az út végére már nagyon belejöttünk a dolgokba, kilenckor el is hagytuk a kempinget. Gyenge tíz kilométert motoroztunk, többnyire panelházak között, mire beértünk a központba. A Sebes Kőrös hídjánál tettük le a motort. Már az első benyomások nagyon jók voltak. Sok szép palotát és templomot láthattunk, és többnyire kimondottan jó állapotban. El is kezdtük körbejárni az egykor Szent László, ma Place du Unirii névre hallgató főteret. Sajnos már a kempingben derült ki, hogy első két képünk valamilyen technikai okból nem sikerült. Így a tér egyik meghatározó épületéről, a Városházáról nincs felvétel. Az első jelentősebb palota, amire felfigyeltünk, a görög-katolikus püspökség, előtte egy román vitéz, Emanuil Godru szobrával. Tőle balra áll egy egyemeletes palota, mögötte a görög-katolikus székesegyházzal, melyet később látogattunk meg. Már ekkor feltűnt, hogy milyen szépen és részlet gazdagon kivitelezett tornyok vannak ebben a városban. 366

18 A tér meghatározó épülete a Sas palota. Ez Nagyvárad legjelentősebb szecessziós épülete. Általában elmondható, hogy a város legmeghatározóbb épületei, így ez is, a XIX-XX. század fordulóján épültek. A tér dél-keleti sarkán áll az un. holdas templom, az ortodox katedrális. Tornyán egy gömb jelzi a holdállást. Ide be is tértünk. Egy nagyon szépen díszített ikonosztázt láthattunk. Ez a templom a XVIII. század végén épült, és még a hagyományos templomstruktúrát követi szemben az újabb és mostanság épülő ortodox templomokkal, melyeket a Horvátországban és Montenegróban látott struktúra szerint építenek, csak sokkal nagyobb méretben. 367

19 Innen a tér keleti oldalán sétáltunk végig. Először egy szép erkélyen akadt meg a figyelmünk, majd betértünk a Sas palota passzázsába. Ennek rangját elegáns kávéházak és üzletek adják. A passzázst a Sebes Kőrös partja felé hagytuk el. Elhatároztuk, hogy elsőnek a várat látogatjuk meg. Ehhez kelet felé kellett induljunk. Az első jelentősebb épület a régi ortodox zsinagóga. Ebbe be is lehetett menni. Egy idősebb úr nagyon elhivatottan magyarázta a templom és a nagyváradi zsidóság történetét. Ami a lényeg, a zsinagógát már nem használják, az önkormányzat kezelésében van. Sokáig üresen állt és ezalatt több értéktárgy eltűnt, több helyen megrongálták. Jelenleg elég lepusztult állapotban van, de állítólag már odaítélték az EU-s pénzt a felújításra. Csak az a kérdés, mikor kezdenek hozzá. Tovább sétálva a Str. Independentei-n értünk el az december 1.-ről elnevezett parkhoz. Ez Nagyvárad egyik legnagyobb közparkja, szépen karbantartott zöld terület. Van itt egy nagy, jól felszerelt játszótér, egy szocireál kultúrpalota, és sok erdős terület, közepén szökőkutas díszkerttel. A tér sarkán áll a Fuchs palota, melyre ráférne egy kis restaurálás, de így is nagyon szép. Átvágva a parkon lekereszteztük azt a főutat, melyen a városba érkeztünk, kikerültünk pár panelházat és a várnál voltunk. Előtte megcsodálhattuk az ortodox templomépítés egy újabb termékét. Ez kívülről talán 80 %-os állapotban van, hogy belül mi van, nem láthattuk. 368

20 A vár egy csalódás lett, mert az építési munkák miatt nem lehet bemenni. Mi először az északnyugati kapuval kísérleteztünk, de azon éppen a közműépítés miatt három méter mély munkaárok vezet keresztül. Megkerültük a várat, hogy a másik, dél-keleti kapun jussunk be. A vár ötszög alaprajzú, sarkaiban nagyméretű bástyákkal. Fala vörös téglából épült, de sok helyen omladozik. Négy oldalán megvan még a régi várárok, sőt sok helyen a külső várfal is, bár ezt többnyire beépítették. A várárok szépen parkosítva van és sok ismertető táblát is kihelyeztek. 369

21 A másik kapunál a biztonsági őr nem engedett be. Mint mondta a felújítást 2015-re tervezik befejezni, természetesen ezt is EU-s pénzből. Hogy mi lesz a falak mögött nem igazán tudta. Étterem, múzeum szinte biztos. Dolgunk végezetlenül sétáltunk vissza a parkhoz, de most a várárok másik oldalán. Ismét lekereszteztük a parkot és most egy másik utcán igyekeztünk a főtér felé. Ez egy kevésbé rendezett környék, sok ház várja még a felújítást. Azért láttunk pár szép épületet itt is. Elérve a teret, elhatároztuk, annak nyugati oldalán, a görög-katolikus püspöki palota előtt megyünk el a motorhoz. Itt figyeltünk fel egy érdekes épületre. A rajta lévő tábla szerint egykor nyomda volt, ma földszintjén könyvesbolt van, az udvari részeken valaha elegáns lakások találhatóak. Szinte ennek udvarában áll a görög-katolikus püspöki templom. Ezen külső felújítási munkák folynak, de be lehetett menni. 370

22 Bent egy nagyon lelkes férfiú mutatta be a templomot. Büszkén emlegette, hogy Mária Terézia alapította a püspökséget, és fia II.József is adományokkal támogatta. Mondta, hogy alig pár éve kapták vissza a templomot és a püspöki palotát az ortodoxoktól. Nem valami barátságosan nyilatkozott róluk. Kérésemre nem tudta elmagyarázni a két vallás közötti különbséget. Elsétálva a megyei könyvtár és a városháza előtt, betértünk az 1733-ban épült Szent László plébánia templomba. Ezt eredetileg székesegyháznak építették, de 1780-tól ezt a szerepet átvette a vasútállomás környékén lévő új templom. A sok ortodox és görög-katolikus templom után ez üdítően egyszerű és világos volt. A templomot elhagyva motorunkból kivettük a szőlős dobozt és átkeltünk a Sebes Kőrös hídján a Váradolaszi városrészbe. Itt elsőnek leültünk egy árnyas padra a korábbi EMKE palota előtti téren, hogy szőlőt szemezgetve pihenjünk egy kicsit. 371

23 A pihenő után vettünk a holnapi szendvicsekhez négy kiflit a közeli pékségben, majd szerzeményünket visszavittük a motorhoz. Ezután vágtunk neki újból a környék bejárásához. A környéken különösen sok szép palota hívta fel magára a figyelmet. Az EMKE épület tetején ismét megcsodálhattunk egy szépen kivitelezett, oda illő tornyocskát. Itt található a színház épülete is. Mögötte a kis utcában állnak az un. Adorján házak. Ezek elviselnének egy kis felújítást. A kis téren van a korábbi Orsolya rendi kolostor. Épületében ma iskola, illetve óvoda működik. Utunkat Nagyvárad sétálóutcájában, a Calea Republicii-n folytattuk. 372

24 Meglepő volt, hogy mennyi szép palota van ezen az úton is. A magam részéről 57 éve eltöltöttem két részletben hat hetet, majd húsz évvel később két hétvégét Nagyváradon nagynénémnél. Ő ezen a részen lakott, a harmadik mellékutcában, tíz házra a főutcától, de nem emlékszem, hogy ilyen jelentős épületek vannak ezen a vidéken. Emlékeim szerint akkor villamos járt ezen az utcán. Korábbi lakóházát megtaláltuk, egy teljesen jellegtelen földszintes épület sok-sok hasonló társaságában. Az mondható el, hogy a főutca mellett még egy-két nagyobb ház található, de utána teljesen ellaposodik a város. Ebben a városrészben mentünk tovább, hogy a Sebes Kőrös-t egy gyaloghídon keresztezzük le. Errefelé már nagyon sok csúnya dologra bukkan az arra tévedő turista. A házak kis töredékét állították helyre, sok a toldozás-foldozás, és alapvetően le van minden pusztulva. Átérve a folyó túlsó oldalára, annak partján sétáltunk vissza a motorhoz. Ez egy elvileg parkosított terület, de sok örömöt nem okoz. A folyóban mindenféle szemét, a sekély víz koszos, bár láttunk benne halakat. Nagyvárad alapjában kellemes meglepetést okozott. Belvárosa Temesvárhoz hasonlóan a XIX-XX. század fordulójának építészetét tükrözi. Bár sok még a tennivaló, összességében jó a kép. Természetesen itt sem szabad túlzottan eltávolodni a szigorúan vett belső részektől, és benézni a kapualjakba. Felülve a motorra egyből indultunk vissza a kempingbe. A Déva, illetve Félix fürdő felé mutató táblákat követve könnyű dolgunk volt. Elérve a kempinghez, tettünk még egy kört a településen. Semmi érdekeset nem láttunk. Egy közepes üdülőhely pár ronda nagy szállodával és egy stranddal. Kellően kifáradva kettőre értünk vissza a lakóautóhoz. Itt a hazaindulás jegyében tettük a dolgainkat. Motorfelszerelés, szendvicskészítés, holmik elpakolása voltak a fő feladatok. Korán vacsoráztunk, az elmúlt napok maradékait ettük. Most a hűtő kong, de ez így van rendjén. Zuhanyozás után írtam meg a naplót és kilenc óra lett, mire végeztem. Holnap, amilyen korán tudunk, felkelünk, és reggeli nélkül indulunk a határra. Útközben maradék leijeinkért tankolunk, sőt teljesen feltöltjük a kocsit, mert itt olcsóbb, mint otthon. Reményeink szerint dél körülre hazaérünk. Jó 270 kilométer vár ránk, ha nem megyünk autópályán. Budapest, augusztus 23, péntek, 100., utolsó nap Hat órakor keltünk, éppen világosodott. Ez otthon öt órát jelent, és úgy éreztük itt az ideje visszaállni a hazai időzónára. A gyors, egyszerűsített reggeli után hat órakor hagytuk el a kempinget. Nem hallgattunk Rózsira, hanem a táblákat követve a kerülő úton értük el a határra vezető utat. Eleinte jó volt, de utána elég kalandosan vezetett. Volt olyan része is, amely nem volt benne Rózsi térképében, ezért szegény sokat szenvedett, és mi sem voltunk tökéletesen biztosak a dolgunkban. 373