Cseh Linda: Csak attól félünk, amit nem ismerünk. értelmi fogyatékos emberek megjelenése a médiában

Átírás

1 Cseh Linda: Csak attól félünk, amit nem ismerünk értelmi fogyatékos emberek megjelenése a médiában 3

2 Tartalomjegyzék Bevezetés...5 I. Az értelmileg akadályozott emberek helyzete Statisztikai adatok Út az esélyegyenlőség felé Nemzetközi gyakorlat Civil szervezetek szerepe...9 II. Kézenfogva Alapítvány Az Alapítvány története Az Alapítvány tevékenysége PR a Kézenfogva Alapítványnál Fogadd el, fogadj el kampány Kommunikáció-Média Fogadd el, fogadj el Osztályfőnöki óra Médiatámogatás Médiafigyelés, médiaelemzés Nyomtatott sajtó Online média Televízió Rádió %-os kampány év összehasonlító elemzése...33 III. Kutatás Kérdőíves megkérdezés Kutatás módszertana Kérdőív elemzés...38 IV. Interjúk...51 Göncz Árpádné...52 Farkas Miklós...53 Körmöczi Zsuzsa...54 Ignácz Beáta

3 Kiss András...58 Pataki Gábor...59 Összegzés...61 Felhasznált források...62 Köszönetnyilvánítás...63 Mellékletek 1. Melléklet Melléklet Melléklet

4 Bevezetés Isten hat nap alatt megteremtette a világot, a hetedik napon megpihent és a nyolcadik napon megteremtette a Down-osokat, hogy több szeretet legyen a Földön! Szalay Kriszta Ezzel a mondattal zárta Szalay Kriszta színművésznő az És a nyolcadik napon című előadást, és most ez a gondolat indítja dolgozatomat. Egész felnőtt koromig nem találkoztam személyesen értelmi fogyatékos emberekkel, soha nem beszélgettem velük, sőt még talán azt is gondoltam, hogy velük nem is lehet beszélgetni. A főiskolai tanulmányaim során világossá vált, hogy olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol valamilyen szempontból rászorulnak. A választ, hogy kik legyenek azok a más, rászoruló emberek az Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód óra adta meg: az értelmileg akadályozott emberek. Értük, az ő elfogadásukért, esélyegyenlőségükért még sokat lehet tenni, ezért döntöttem úgy, hogy szakdolgozatom témájának az értelmi fogyatékos emberek médiában való megjelenését választom. Egy kérdőíves kutatás és több interjú eredménye mellett a Kézenfogva Alapítvány kommunikációs tevékenységét mutatom be, és keresem a megoldást arra, hogy mit kellene tennie a médiának annak érdekében, hogy az értelmileg akadályozott emberek társadalmi integrációja létrejöhessen. 6

5 I. Az értelmileg akadályozott emberek helyzete Magyarországon 1. Statisztikai adatok Ma Magyarországon megközelítőleg ember él fogyatékossággal, közülük értelmi sérült. A fogyatékos személyekkel foglalkozó szakemberek ezt a számot néggyel szorozzák, így megkapják, hogy hány embert érint pontosan ma a fogyatékos ügy. A számolás eredménye szerint ez fő körül mozog (a lakosság több mint 20%-a). Azonban ha az értelmileg akadályozott gyermekek és felnőttek számát nézzük, akkor is emberről beszélhetünk, akiknek mindennapjait befolyásolják az értelmi fogyatékos embereket érintő intézkedések, jogszabályok. Teljesen pontos adatok nem állnak rendelkezésre a fogyatékossággal élő emberek számáról, ugyanis önkéntes válaszadási lehetőséget biztosítottak a fogyatékosság bevallásának tekintetében ben a népszámlálás alkalmával a bevallások szerint fogyatékos ember élt Magyarországon, ami a lakosság 5,7 % - át jelenti. Az összes fogyatékossággal élő ember 9,9% - át tették ki az értelmileg akadályozott nők és férfiak. Jelentős növekedés mutatkozott mind a fogyatékos emberek számát, mind arányát tekintve az 1990-es népszámláláshoz viszonyítva, mely a szakemberek szerint annak is köszönhető, hogy a jól előkészített és végrehajtott kommunikáció eredményeként többen vállalták fel fogyatékosságukat. (Tausz-Lakatos, 2004) 2. Út az esélyegyenlőség felé A szocializmus éveiben az értelmi fogyatékos embereket jobbára régi kastélyokból átalakított intézetekben helyezték el. Elrejtve őket a többségi társadalom elől, amely nem látta, s mert nem látta, nem ismerhette meg az életüket. Az intézetek nagy részében tisztességes vegetációra ítélték a sérült embereket, a bennük rejlő lehetőségek, értékek nem kerülhettek felszínre. Így ők sem érezhették, hogy a társadalom teljes értékű tagjai lennének, ritkán vagy egyáltalán nem adódott arra lehetőségük, hogy ép emberekkel találkozzanak, családtagjaikon, gondozóikon, segítőiken kívül. A fogyatékossággal élő embereket nem tartották képesnek az önálló életre, a munkavállalásra, a családalapításra. A társadalom láthatatlan csoportjává váltak. Érdekképviselet híján nem történtek előrelépések annak érdekében, hogy ezen az elzártságon változtassanak, 7

6 hogy emberhez méltó, teljesebb életet élhessenek. Nem volt törvény, mely rendelkezett volna a jogaikról, bár már Magyarország Alkotmánya is tiltotta a hátrányos megkülönböztetést. Az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód akkor mégis csak álom volt a sérült emberek számára. A rendszerváltás után, a nyugati országok mintáját látva kezdett világossá válni, hogy a fogyatékos emberek ügyével foglakozni kell állami szinten, társadalmi integrációjukat meg kell valósítani. Nem történtek azonnali intézkedések, a törvényi szabályozásra 1998-ig kellett várni évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról - mely január 1-jén lépett életbe, és amivel biztosítani kívánták a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének és egyenlő bánásmódjának megvalósulását az oktatás, a munkaerőpiac és az egészségügy terén. A törvény kimondja, hogy tenni kell a fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megteremtése érdekében, és ott szerepel az is, hogy a többségi társadalomnál szemléletváltást kell elérni. A törvény a II. fejezetben, a fogyatékos személyek jogainál foglalkozik a kommunikáció kérdésével: 6. (1) A fogyatékos személynek, családtagjainak, segítőnek biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak. (2) Hozzáférhető az információ akkor, ha azt a fogyatékos személy érzékelheti, és az biztosítja számára a megfelelő értelmezés lehetőségét. 7. A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a kölcsönös tájékozódás lehetőségét. (1998. évi XXVI. törvény, II. fejezet 6-7. ) Véleményem szerint ez a törvény nem jelentett igazi előrelépést az akadálymentes kommunikáció kapcsán, hiszen nem írja elő konkrét intézkedések szükségességét, hozzá kell tenni nem is ez volt az elsődleges célja. A törvény a fogyatékossággal élő emberek médiában való megjelenéséről nem rendelkezik, de az évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról hozott az üggyel kapcsolatban intézkedéseket. A évi CXXV. törvény foglalkozott a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének és egyenlő bánásmódjának előmozdításával. A törvény előírta az Egyenlő Bánásmód Hatóság létrehozását. Majd a 362/2004-es kormányrendelet határozott az Egyenlő Bánásmód 8

7 Hatóság működési szabályzatáról. Előrelépések történtek tehát az elmúlt években politikai színtéren is, bár lenne még mit tenni, hiszen az igazán szigorú szabályozás hiánya miatt lassan látszik csak megvalósulni az esélyegyenlőség sok területen. Egyelőre nem kell komoly szankciókkal szembe néznie azoknak az intézményeknek, ahol nem történt meg az akadálymentesítés, elég a közlekedésre vagy az oktatásra gondolunk, ahol az intézményekben, járműveken még sok helyen nem oldották meg teljesen a problémát. 3. Nemzetközi gyakorlat Összehasonlításként szeretném megemlíteni, hogy az ENSZ 1945-ben kezdte el komolyabban körüljárni a fogyatékos emberek problémáit, nehézségeit és 1955 között az ENSZ Titkársága és a Gazdasági és Szociális Tanács foglalkozott a fogyatékosságügyi kérdéssel. Célul tűzték ki a fogyatékosság megelőzését, illetve - amennyiben van rá a mód - a rehabilitációt. Néhány szakosított szerv, a WHO és az ILO innovatív rehabilitációs programokat dogozott ki ben az ENSZ Közgyűlés a Szociális Haladásról és Fejlődésről szóló Nyilatkozata a testi és mentális fogyatékosok társadalmi integrációjával foglakozott ben jelent meg a Mentálisan Retardált Személyek jogairól szóló Nyilatkozat, 1975-ben pedig a fogyatékos személyek jogairól szóló nyilatkozat, ami a fogyatékossággal élő emberek megfelelő életszínvonalhoz, foglalkoztatáshoz, családban éléshez, a társadalmi életben való részvételhez, a szabadidős tevékenységekhez fűződő jogait rögzítette ben rendezték a Fogyatékosok Nemzetközi Évét, 1982-ben Fogyatékos Személyeket érintő Világprogramot indítottak között volt az ENSZ Fogyatékos Személyek Évtizede. Az Európai Unióban a jelenlegi adatok szerint közel 50 millió fogyatékossággal élő ember él, ennek ellenére csak az 1997-es Amszterdami Szerződésben foglalkoztak először társadalompolitikai szinten a fogyatékossággal élő emberek ügyével. Az Amszterdami Szerződés az Unió elsődleges jogába a következő diszkrimináció elleni cikkelyt emelte be: A jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül [ ] a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után egyhangúsággal olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, a fajra vagy az etnikai hovatartozásra, a vallásra vagy meggyőződésre, a fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek. A befogadó társadalom alapja a diszkriminációmentességgel párosuló 9

8 pozitív cselekvés" fogalmazta meg a Madridban megtartott Európai Fogyatékosügyi Kongresszus 2002-ben. E gondolat jegyében nyilvánították a évet az Európai Fogyatékos Emberek Évé -nek. Az új évezred progresszív fogyatékosügyi politikája a fogyatékos emberek helyzetét már elsősorban nem egészségügyi, rehabilitációs vagy szociálpolitikai kérdésnek tekinti, hanem az emberi jogok közé emelik be a fogyatékossággal élő emberek jogait. (Tausz-Lakatos, 2004) 4. Civil szervezetek szerepe Magyarországon tehát 1998-ban született meg az első törvény, mely kifejezetten a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségét volt hivatott elősegíteni. Addig elsősorban a civil szervezetekre hárult a probléma megoldásának kidolgozása. Az első ernyőszervezet, mely működését országos szintre terjesztette ki, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szervezete (ÉFOÉSZ) volt, melyet 1981-ben alapítottak. Jelenleg 50 tagszervezete, és 26 helyi szervezete és természetes személy tagja van. Az ÉFOÉSZ fogyatékos ügyekben stratégiai partnere a kormányzatnak, valamint az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagja. A többi szerveztet általában olyan szülők hozták létre, akik fogyatékossággal élő gyermeket neveltek. Ma a civil szervezetek legnagyobb többsége csak a közvetlen napi dolgaira, feladataira tud összpontosítani. Elsődleges céljuk a fennmaradás, a programjaik végrehajtása. Sem anyagi-, sem humánerőforrásuk nincs olyan hosszútávú programok beindítására, mely a közvélemény formálását tűzné ki célul. Mindenki tudja, hogy fontos, nélkülözhetetlen, de lassú és költségigényes feladat a többségi társadalomban a fogyatékos emberekkel szemben élő sztereotípiák, előítéletek lebontása. II. Kézenfogva Alapítvány 1. Az Alapítvány története 1993-ban Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök és felesége úgy döntöttek, hogy tenni szeretnének azért, hogy a sérült emberek a társadalom egyenlő tagjai lehessenek, és 10

9 létrehozták a Kézenfogva Alapítványt, mely szerepet vállalt abban, hogy az értelmi és halmozottan sérült, autista gyermekek és felnőttek, valamint hozzátartozóik, gondozóik, a velük foglalkozó szakemberek és civil szervezetek helyzetén országos szinten javítson. Az Alapítvány elindításakor Göncz Árpádné tevékenyen részt vett a szervezet mindennapi életében, programok szervezésében. A dolgozat kapcsán interjút készítettem Zsuzsa nénivel, és örömmel mesélt nekem az Alapítvány létrehozásáról. Miután férje köztársasági elnök lett, elhatározta, hogy a reprezentálás mellett, az ő szavaival éve csinálni kell valami értelmeset is. Az értelmi és halmozottan fogyatékos embereket azért választották, mert úgy gondolták, és továbbra is az a véleményük, hogy ők a legelesettebb és leghátrányosabb helyzetű emberek. Egész életükben segítségre szorulnak, mindig hátrányos helyzetűek maradnak. Közvetlen családjukban nem élt értelmi sérült ember, de három családot ismertek, akik értelmi fogyatékos gyermeket neveltek, és látták, hogy milyen nehézségekkel kell szembe nézniük nap mint nap. Így, amikor megadatott a lehetőség, hogy ők is tehetnek valamit ezekért az emberekért, létrehozták a Kézenfogva Alapítványt. A pozíciójukból eredően a támogatók megnyerése nem volt nehéz feladat, maguk mellett tudták Soros Györgyöt és több külföldi segítőt. Zsuzsa néni szerint mindenhol jóindulattal fordultak feléjük. A lassan 18 éve működő szervezet mindennapjaiban már nem tud sajnos olyan tevékenyen részt venni, mint eleinte, de a fontosabb eseményeken természetesen megjelenik, illetve folyamatosan nyomon követi az Alapítvány munkáját. Jelenleg az ügyvezető igazgató Pordán Ákos és a kuratórium elnöke Göncz Árpádné. Cél: Az Alapítvány egy olyan befogadó társadalmat tart ideálisnak, amelyben az értelmi és halmozottan fogyatékos emberek a társadalom egyenértékű tagjaiként részt vesznek a társadalmi élet minden területén. Az Alapítvány legfőbb feladatának tartja, hogy a többségi társadalom tagjaiban megfelelő szemléletet alakítson ki sérült embertársainkkal szemben, erősíteni szeretnék a fogyatékossággal élő emberek emberi jogainak érvényesülését, valamint előítélet-mentes befogadásukat. (Baráth, 2007, p.1.) 11

10 2. Az Alapítvány tevékenysége A Kézenfogva Alapítvány ernyőszervezetként igyekszik állandó kapcsolatot tartani azokkal a civil szervezetekkel, amelyek értelmi és halmozottan sérült, autista embereknek nyújtnak segítséget, valamint szaktanácsadással, konferenciák szervezésével, kiadványokkal fogja össze és erősíti őket. Az Alapítványnál elsősorban az értelmi fogyatékos emberek életét általánosságban érintő problémák megoldására koncentrálnak, azonban ha módjukban áll személyre szabottan is igyekeznek segíteni, a személyes kérések a kék számon hívható Információs Szolgálathoz vagy interneten keresztül érkeznek. Az Információs Szolgálat adatbázisa mindenki rendelkezésére áll, és tartalmazza a közel 4500 fogyatékos emberekkel foglalkozó civil szervezet, intézmény elérhetőségét. Az Alapítvány, mint akkreditált felnőttképzési intézmény 2006-ban több kurzust is indított, melyeken eddig 212 szakembert képeztek tovább, köztük pedagógusokat, önkormányzati és egyházi intézmények dolgozóit, civil szervezetek munkatársait. Akkreditált képzés a Kézenfogva Alapítványnál Forrás: Az Alapítvány több nemzetközi projekten is dolgozik, mely a fogyatékossággal élő emberek tanulási és elhelyezkedési lehetőségeit szeretné bővíteni. Ilyen a Contiempo program, mely a gyorsított tanulás módszert alkalmazva segítséget nyújt a sérült embereknek a tanulásban. A projektben hét európai ország vesz részt, és a Leonardo program támogatja ban az egyik legnagyobb eredménynek tekinthető, hogy az ICSSZEM (Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlőségi Minisztérium) a Kézenfogva Alapítványt jelölte ki a fogyatékos embereket ellátó szociális szolgáltatást nyújtó civil szerveztek módszertani intézményévé áprilisában tartották az első konferenciát, melynek célja volt, hogy az érintett szervezetek között informális hálózat és érdekérvényesítő szövetség jöjjön létre. A FECSKE Szolgálat (Fogyatékos Embereket nevelő Családok otthonában nyújtott időszakos Kísérés és Ellátás) Mégis kinek az érdeke? projekt célja a fogyatékos embereket nevelő, és családokat segítő pótszülő szolgálat bevezetése. További szándékuk a családok esélyegyenlőségének növelése, munkaerő-piaci egyenlőségének elősegítése. Az Aktív Műhely foglakoztatási modell, 12

11 mely az Equal SET nemzetközi projekt magyar szála, kidolgozásának és alkalmazásának eredményeként 30 főt juttattak védett és 5 főt nyílt munkahelyre ban, és ezeket a számokat évről évre szeretnék növelni. A program keretében az Esőember Alapítvány elsőként nyújtott be értelmi sérülteknek szóló képzést felnőttképzési akkreditációra A növényi alapú biotermékek kis-és nagyüzemi feldolgozóipari előállítása címmel, melyet a Felnőttképzési Akkreditáló Testület elfogadott. A Kézenfogva Alapítvány és az EASPD (European Association of Service Providers for Persons with Disabilities) 2005-ben indította el Phare Access 2003 nevű programját. A projekt célja, hogy hidat képezzen az értelmi és halmozottan fogyatékos, autista emberek és az őket segítő társadalmi környezet között. A program által a fogyatékos emberekkel szembeni sztereotípiák, előítéletek megszűnését szeretnék elérni, a bevált, EU-ban működő gyakorlatról, nemzetközi pályázatokról szeretnék tájékoztatni a szakmai közvéleményt. Rendszeresen megjelenő kiadványaikkal segítik a civil szervezetek munkáját, információhoz jutását. Ingyenesen juttatnak el könyveket az értelmi fogyatékos gyermeket nevelő családoknak, melyben az igényelhető támogatásokról, a segítő szervezetekről minden hasznos információt megtalálnak a szülők. Ilyen kiadvány az IME Információ- Megnövelt Esélyek, a Megszülettél, hogyan tovább?, az Élni nem visszaélni. (Baráth, 2007) 3. Public Relations a Kézenfogva Alapítványnál Az Alapítvány kiemelkedő munkát végez a közvélemény-formálás területén, ami annak is köszönhető, hogy 2004 óta tudatosan végeznek Public Relations tevékenységet. A non-profit szférában ma Magyarországon nem sok szervezet engedheti meg magának, hogy állandó munkatársként egy kommunikációs szakembert foglalkoztasson. A Kézenfogva Alapítvány felismerte, hogy egy jól végzett pr tevékenység több médiamegjelenést, ezáltal ismertséget jelent, ami előny a szponzorok, támogatók felkérésénél. A pr egy kézben, önálló munkakörként jelenik meg. A pr tevékenység egyrészt a szponzorok megnyerésének talaját készíti elő, valamint a társadalomban az elfogadást próbálja elősegíteni programok szervezésével és média-megjelenések generálásával ben került kidolgozásra egy pr stratégia, melyből a médiával való kapcsolattartást szeretném kiemelni. A pr stratégiában szerepel a belső és a külső pr körébe tartozó 13

12 tevékenységek meghatározása. A belső pr az alapítvány belső kommunikációjának megszervezését, a megfelelő információs csatornák működetését jelenti. Mára ez már egész jól működik; minden hétfőn team értekezletet tartanak, ahol részletesen beszámol mindenki az általa végzett munkáról és ez fórumot biztosít arra, hogy a munkatársak megosszák egymással problémáikat, kérdéseiket. A külső pr ennek alapján az alapítvány külső kommunikációjának megszervezését jelenti, mely magába foglalja a szervezet kapcsolatát a környezetével, vagyis az adományozókkal, a támogatókkal, a partnerekkel, a társadalom minél szélesebb rétegével és a médiával. A médiával való kapcsolattartás a pr és kommunikáció legnehezebb eleme. Elég csak arra gondolni, hogy egy jelentős és fontos lépés az Alapítvány számára nem biztos, hogy érdekli a médiát. Ugyanakkor az újságírók részéről megjelenik az az igény, hogy ha valamire szükségük van, azt azonnal, feltételek nélkül meg akarják kapni. A jó együttműködés érdekében célszerű a téma iránt érzékeny újságírók megtalálása és velük a személyes kapcsolat kialakítása. Ez lassú folyamat, de megéri, mert így a különböző programoknál mindig lehet tudni, kihez kell személyesen fordulni. A médiával kapcsolatos másik fontos feladat a folyamatos sajtófigyelés, hiszen csak így lehet nyomon követni, hogy mi jelenik meg az Alapítványról, és később az értékelés során is hasznos információkat tudhatunk meg egy-egy sajtóelemzésből. A kommunikációs vezető jelenleg Baráth Andrea, munkáját a Rátky és Társai Kommunikációs Műhely segíti. Korábban egy másik ügynökség is ügyfele volt az Alapítványnak: A Civil Partner elsősorban az 1%-os kampány és egyéb adománygyűjtési akciók kommunikációs támogatásában vette ki a részét, velük párhuzamosan a jelenlegi partnerükkel is együttműködtek már. Ez a felállás nem vált be, nem érte el eredeti célját, hogy a két kommunikációval foglakozó cég egymás munkáját kiegészíti majd és jobb teljesítményre sarkallja őket a másik tevékenysége. Mára tehát csak a Rátky és Társai Kommunikációs Műhely maradt. Az Alapítványnál töltött néhány hónap alatt azt tapasztaltam, hogy nem felhőtlen a viszony az ügynökség és a kommunikációs vezető között, ami előfordult, hogy a munka minőségének rovására ment vagy fölösleges munkaórákat jelentett a felek számára a hibák kijavítása. Ennek elsősorban abban látom az okát, hogy nem tisztázták le pontosan, milyen munkamegosztásban tudnak a leghatékonyabban együtt dolgozni. Meglátásom szerint a 14

13 rendezvények szervezése, szponzori támogató estek megrendezése testhez állóbb feladat lenne az ügynökségnek, hiszen már jól kiépített adatbázisból, esetleg korábbi együttműködésekből származó kapcsolatokat kihasználva tudnák segíteni az Alapítvány munkáját. Baráth Andrea korábban újságíróként is dolgozott több lapnál, így ismeretség köti a média számos képviselőjéhez, így személyre szólóbban tudja őket megszólítani egy-egy esemény kapcsán. Véleményem szerint nincs szükség a mindennapi tevékenységhez egy külső ügynökség munkájára, a kommunikációs vezető, aki minden nap ott van az Alapítványnál, egyedül is el tudja látni a feladatokat, pénzkidobás mellette egy ügynökségnek is fizetni. Nagyobb események kapcsán, mint az 1%-os kampány, vagy a nagy előkészületet igénylő rendezvényeknél szükség lehet külső segítségre, gondolok itt például tv, rádió spotok, bannerek készítésére egy médiakampány kapcsán. Jelenleg is több program fut, melyeknek kifejezetten a közvélemény-formálás a célja, ezek a következők: Fogadd el, fogadj el kampány, És a nyolcadik napon színházi előadássorozat, Integrált Színházi Est. Az És a nyolcadik napon című darabot Szalay Kriszta színművész írta abból az indíttatásból, hogy született egy Down-szindrómás gyermeke. A színműből megismerhetjük, hogy milyen egy értelmi sérült gyermeket nevelő család élete. A Thália Színházba több alkalommal invitálták az előadásra mindazokat a döntéshozókat és a média képviselőit, akik munkájuk során kapcsolatba kerülhetnek értelmileg akadályozott gyermeket nevelő családokkal, valamint kulcsszerepük van a magyar társadalom szemléletformálásában. Az És a nyolcadik napon c. darab szereplői: Szalay Kriszta és Kiss Botond Forrás: Az Integrált Színházi estet évente egy alkalommal szervezi meg az Alapítvány. Az előadáson vendégül látják azon nagyvállalatok vezetőit, akik segítették munkájukat, és a média képviselőit, hogy felhívják a figyelmet a sérült emberek kiszolgáltatottságára, és egyúttal lehetőséget teremtsenek arra, hogy a támogató találkozzon a támogatottal. 15

14 4. Fogadd el, fogadj el kampány Magyarország 2000-ben kapta meg a Roosevelt-díjat, annak elismeréseként, hogy egyre többet tesz a sérült emberekért, az ő jogaikért. A díjjal járó 10 millió forintot kifejezetten közvélemény formálásra, a sérült emberek imázsának növelése érdekében indított kampányra lehetett fordítani. A Kézenfogva Alapítványt érte a megtiszteltetetés, hogy a Roosevelt-díjjal elnyert összeget felhasználhatta egy közvélemény-formáló kampány megvalósítására. A feladat, egy olyan nagyszabású országos eseménysorozat kidolgozása és kommunikációjának megtervezése volt, mely mind a közvélemény, mind a média figyelmének felkeltésére alkalmas. Elvárások a kampánnyal szemben célok: A társadalom irántuk való felelősségének a tudatosítása Előítéletek csökkentése Toleranciaszint növelése Ne szánd a fogyatékost, hanem segítsd! A lakosság minél nagyobb hányadának elérése Az értelmi sérültek közvetlen közelében élő társadalmi csoportok célzott elérése A kampány folytatásához, a hosszú távú eredmények eléréséhez az önfenntartás biztosítása Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét az Alapítvány, hiszen 10 millió forint sok pénz, de itt egy országos kampány megszervezéséről van szó. Több ötlet felmerült, hogyan lehetne a leghatékonyabban a társadalom minél szélesebb rétegét elérni. Az elsők között szerepelt a talán legkézenfekvőbb megoldás: készíteni kell egy kisfilmet, kvázi reklámot, esetleg rádió spotot, az internetre hirdetéseket, és ezeknek minél több megjelenést biztosítani. Akkori számítások szerint a költségvetés egy körülbelül két hetes kampányra lett volna elegendő. Valószínűleg kevés lett volna az idő arra, hogy a kívánt hatást elérje. Az idő rövidsége mellett az is a reklámkampány ellen szólt, hogy egy tévében látott 30 másodperces film nem tud úgy megérinteni, mint a személyes 16

15 találkozás élménye. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy miközben a Kézenfogva Alapítvány próbált kidolgozni egy ilyen méretű kampányt, 2004 júniusában berobbant a köztudatba a MOA (Mosolyország Alapítvány), mely alapítói és támogatói révén hatalmas pénzösszeggel a háta mögött tűzte zászlajára a közvélemény formálását. Célcsoportja az összes mozgás- értelmi- látás- és hallássérült embert, a krónikus betegeket, szervátültetetteket, stb, szóval mindenki, aki segítségre szorul. Az Alapítvány jelképe MOA volt, a bálna, aki a Balatont járva gyűjtött az Ability Park létrehozására. Fontos momentum ez, hiszen itt an még egy alapítvány, amely felismerte, hogy a közvélemény formálására költeni kell. Az Kézenfogva Alapítvány Roosevelt-díjjal kapcsolatos első meglátása a külső környezet változásával sem módosult: a közvélemény formálás alatt az értelmi és halmozottan sérült emberekkel szembeni pozitív attitűd kialakítására koncentráltak továbbra is. Miután elvetették azt a lehetőséget, hogy csak a médiában való megjelenésre koncentrálnak, több lehetőség felmerült. Pordán Ákos ötlete lett végül a befutó: egy kamionnal be kell járni az országot, ahol helyi rendezvényekhez kapcsolódva, a személyes találkozás élményét biztosítva könnyebben megszólíthatják az embereket. Gyorsan világossá vált, hogy a rendelkezésre álló tíz millió forint nem lesz elegendő a kampány költségeinek fedezésére, ezért szponzorokat kellett felkutatni. főszponzor volt a Tesco, aki az összköltségvetés felét adta, de jelentős összeget ajánlott fel az OTP Bank, az MKB Bank. A teljes program megtervezése megtörtént és a A Fogadd el, fogadj el kampány kamionja Forrás: megvalósításhoz szükséges költségvetés is rendelkezésre állt ben útjára indulhatott az elfogadás kamionja. A kampány roadshow hangulatát és egyben a figyelemfelkeltést a azóta is egy kamion biztosítja, mely különlegessé, egyedivé teszi a 17

16 rendezvénysorozatot, és annak arcává vált. A számítógépekkel felszerelt kamionbelső vonzó mind kicsiknek és nagyoknak. A gyerekek a játékokon keresztül tapasztalhatják meg, hogy milyen nehézségekkel kell szembe néznie nap mint nap egy értelmileg akadályozott embernek. Az érdeklődők értelmi fogyatékos emberek életéről szóló filmeket nézhetnek meg, a vetítés után pedig lehetőség nyílik arra, hogy elmondhassák véleményüket. Minden alkalommal igyekeztek biztosítani a személyes találkozás lehetőségét is az értelmileg akadályozott és ép emberek között. A Kézenfogva Alapítvány felhívást intézett a fogyatékossággal élő embereket ápoló, nevelő intézményekhez, családokhoz, melyben felkérte őket a programban való részvételre: azaz arra, hogy fogadják a kamiont egy olyan iskolával közösen, ahova ép gyerekek járnak. A kamion néhány napot, egy-egy hétvégét töltött egy városban, a jelenlétéhez családi programok kapcsolódtak. A kamion köré épülő helyi programot, eseményeket minden esetben a helyi civil szervezetek szervezték, szorosan együttműködve a partner-iskolával. Amennyiben az adott településen lehetőség volt rá, a helyi moziban a kamion ottléte alatt sérült emberekről szóló film kerültek műsorra. A helyi szervezetek programjai mellett minden állomáson sor került virágültetésre is: a meglátogatott iskolák kiválasztottak egy sérült emberekkel foglalkozó intézményt, szervezetet, és közösen virágot ültetettek. Az immár 3. éve tartó programsorozat évente átlagosan embert ért el, alakította szemléletüket, és hozta őket közelebb a sérült emberekhez ben 16 helyszínre jutott el a kamion, és csak a május 1-jei 56-osok terén szervezett egész napos családi rendezvényre a becslések szerint ember látogatott ki. A programsorozatról készített kisfilmben megszólalók visszajelzése nagyon pozitív volt, és azt a megerősítést kapta az Alapítvány, hogy szükség van az ilyen típusú Részlet a Fogadd el, fogadj el kampány spotjából közvélemény-formáló tevékenységre. A 2007-es országjárás befejeztével egy workshop keretében ült össze több szponzor, a Kézenfogva Alapítvány és a Rátky és Társai Kommunikációs Műhely képviselői, hogy értékeljék az elmúlt év programjait, így a hibákból tanulva, illetve új ötletekkel gazdagodva a tervek 18

17 szerint jövőre is útra indíthassák a kamiont. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy feltétlenül szükség van ilyen rendezvényre, mindenképpen folytatni kell. A javasolt változtatások és a felmerült kérdések a következők: - Össztársadalmi szinten kellene gondolkodni (a sajtó számára eladhatóan). - Budapestre kell koncentrálni, itt van legnagyobb szükség az ilyen rendezvényekre. - Nyitni a kampányt, erősebben szólni. - A virág nem adja vissza a lényeget (törött szárnyú galamb legyen inkább a kampány jelképe). - A kampány legyen olyan, mint egy dallam (kedves, jól megjegyezhető). - Más fogyatékossággal élő emberek felé is lehetne nyitni. - Célcsoportot bővíteni kell vagy maradjanak csak a fiatalok? - Többet vállalni az értelmi fogyatékos emberek ügyénél. Nagyon fontos a tapasztalás!! Arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy az ép emberek személyes kapcsolatba kerüljenek fogyatékos társaikkal, és a különbözőségek mellett megtalálják a hasonlóságokat is! A kamion váljon szimbólummá, kapjon új tartalmat, a jobb kihasználáson is el kell gondolkozni. A kampány üzenete legyen, hogy JÓ EGYÜTT LENNI! 5. Kommunikáció - Média A kampány kommunikációjában fontos szerepet kapott a média, mint már korábban említettem eleinte csak a médiának szántak volna szerepet a közvélemény-formáló kampány során. Utánajártam, mi volt annak a döntésnek az oka, hogy a több munkát, nagyobb költségvetést igénylő roadshow mellett döntöttek, és azt az alábbi táblázatban mutatom be 6 szempont alapján. 19

18 Médiakampány vs. Roadshow Médiakampány Szempont Roadshow rendelkezésre állt (10m Ft) Költségvetés szponzorok gyűjtése szükséges (min. 20m Ft) a lakosság 90%-a Elérés személyesen kb fő nem érint meg mélyen Hatékonyság személyes találkozás élménye 2-3 hét Időtartam 7-8 hónap Országos Lefedettség helyszín minimális (spotok megterveztetése, elkészíttetése, médiával kapcsolattartás, médiafigyelés) Munkaerőigény az alapítvány részéről minden rendezvényen szükséges az alapítvány munkatársainak részvétele + médiakampány feladatai A táblázatból látszik, hogy a két lehetőséget összehasonlítva kevesebb munkát, kevesebb kiadást, országos lefedettséget és a számok tükrében nagyobb elérést jelentett volna a médiakampány megszervezése. Amiért mégis a roadshow mellett döntöttek az a személyes találkozás élményének biztosítás volt. Hiszen amíg valaki csak a tévében lát fogyatékossággal élő embereket, nem tudja őket magához közelebb érezni, nem ismerheti őt, és ha ezek nem teljesülnek, akkor a Kézenfogva Alapítvány nem éri el valódi célját, vagyis, hogy a többségi társadalom tagjai ráébredjenek arra, hogy a fogyatékos emberek is olyanok mint, mi csak egy kicsit mások, de tulajdonképpen mindenki egy kicsit más. A kampány célja tehát az volt, hogy a hasonlóságokra figyeljünk fel, ne a különbözőségekre. Így annak ellenére, hogy sokkal nagyobb előkészületet és munkaerőt igényelt a roadshow megszervezése az Alapítvány amellett döntött. A kamionos ötlet mellett állt tehát a sérült emberek és a többségi társadalom tagjai között a személyes kapcsolt kiépítésének lehetősége, de ott szerepelt az is, hogy 7-8 hónapon keresztül zajlik majd az eseménysorozat. Az is világos volt, hogy a médiabevonására szükség van, hiszen hírverés nélkül nem lehet nagy közönséget célzó rendezvényt szervezni. A nagyvállalatok mellett a médiatámogatók felkérése is a feladatok között szerepelt tehát. 20

19 6. Fogadd el, fogadj el 2007 A 2006-os országjárás kiértékelése több változtatást is magával hozott, Az alapítvány kommunikációs munkáját segítő Rátky és Társai Kommunikáció Műhely javasolta, hogy legyen kevesebb rendezvény, és elsősorban a nagyobb településeket célozzák meg. Az időpontokkal kapcsolatban azt tanácsolták, hogy legyen rövidebb és koncentráltabb a kampány, a tanítási időszakra kellene minél több rendezvényt szervezni, és az iskolákat aktívabb résztvevőkké tenni. Javaslat érkezett egy rajzpályázatra is ( Tündér vagyok ), melyet kisiskolások körében hirdetnének meg ben két év tapasztalatával indult útjára a kamion. Május elsején az 56-osok terén egy egész napos családi rendezvénnyel várták az érdeklődőket. A gyerekeknek játszóházzal kedveskedtek, és akinek kedve volt, kézügyességét is kipróbálhatta a kézműves sátrakban, ahol sérült gyerekkel, fiatalokkal készíthetett ajándéktárgyakat. Az idősebbek a színpad előtt rophatták a táncot ismert előadók dalaira. A rendezvény remek alkalmat adott arra, hogy ép és sérült emberek együtt érezzék jól magukat, közösen végezzenek alkotó munkát. A nyitó rendezvény után, ahol közel ember vett részt, a kamion 16 városba látogatott el, ahol helyi rendezvényekhez kapcsolódva próbálta közelíteni a fogyatékos és nem fogyatékos emberek világát. Az év elején pályáztatással döntötték el, hogy mely helyszínek adhatnak otthont a Kézenfogva Alapítvány kampányának. Később a helyi szervezetek feladata volt az esemény megszervezése, melynek középpontjában a Fogadd el, fogadj el kampány állt. A 16 város mellett két országos fesztiválon is leparkolt az elfogadás kamionja. A Gyerek Sziget és a Sziget Fesztivál is fontos állomásai voltak az országjárásnak. A záró eseményt október 11-én a Művészetek Palotájában tartották, ahol Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar játszott népszerű Mozart-műveket valamint Érdi Tamás zongoraművész játékát is meghallgathatták a vendégek. A koncert bevételét a Kézenfogva Alapítvány javára ajánlották fel. A roadshow-val egy időben médiakampány is folyt, mely a nyitó rendezvény propagálásánál volt a legerőteljesebb. 21

20 Országos televíziókban és rádiókban egy spot tájékoztatott az eseményről. Több országos terjesztésű lap is hírt adott a rendezvényről, és a Fogadd el, fogadj el kampányról. Nagy hangsúlyt fektettek a helyi médiumok figyelmének felkeltésére is. Képek a Fogadd el, fogadj el kampányból 7. Osztályfőnöki óra A Fogadd el, fogadj el közvélemény-formáló kapmányhoz kapcsolódva elindult a Kézenfogva Alapítvány Osztályfőnöki óra című programsorozata. Az Alapítvány szakemberei általános- és a középiskolás tanulóknak tartanak rendhagyó osztályfőnöki órát. Az egyre népszerűbb programmal, elsősorban a személyes kapcsolat révén a fiatalok félelmeit, idegenkedéseit, zavarait oldják, elősegítve a sérült emberek társadalmi befogadását. Az Osztályfőnöki óra elnevezésű országos programsorozat abban próbál segíteni, hogy a társadalom fiatal generációja új információkhoz juthasson, személyes tapasztalatokat szerezhessen sérült embertársairól, s ez által is közelebb kerüljön a megfelelő szemléletmód kialakításához. Osztályfőnöki óra Forrás: Elsődleges cél, hogy az egészséges fiatalokat, az osztályfőnöki órák általi elérése, köztük és sérült embertársaik között személyes kapcsolatot teremtése. A program már Budapesten kívül több vidéki városban, Szegeden, Debrecenben, Veszprémben, Dunaújvárosban, Mosonmagyaróváron és Szekszárdon is elindult. A résztvevő iskolákban, szakemberek és maguk a sérült embertársaink segítségével, óravázlat alapján, osztályonként három osztályfőnöki órát tartanak. Az első órán egy rövid film levetítését követően, szakértő segítségével dolgozzák fel a témát, beszélgetnek a 22