Misszió. A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele 2010/1. Az otthon melege. Téli segélyezés a Vajdaságban. Árvíz Észak-Albániában.

Átírás

1 K e l e t- E urópa Misszió A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele 2010/1 Az otthon melege Téli segélyezés a Vajdaságban Árvíz Észak-Albániában Adventi élmények

2 2 XVI. évf., 1. szám K e l e t- Európa Misszió IMPRESSZUM A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele Felelős kiadó: Kelet-Európa Misszió Alapítvány Szerkesztő: Fekete Imréné Tördelés: Aera MHC Kft. A Kelet-Európa Misszió egy keresztény karitatív szervezet, amely Magyarországon 1992 júliusa óta működik alapítványi formában. Munkánk felekezetközi alapokon nyugszik. Célunk Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése bármilyen úton, amely előttünk megnyílik. Arra is törekszünk, hogy a szükségben levőket gyakorlati és anyagi segítségben részesítsük. Munkánkat kizárólag hit által végezzük, anyagi forrásaink szabad akaratból történő adományokból származnak. Hírlevelünket díjmentesen küld jük meg minden érdeklődőnek. A pénzadományokat az alább megadott bankszámlaszámra lehet elküldeni: Kereskedelmi és Hitelbank Zrt.: Adószámunk: Címünk: 2365 Inárcs, Szőlőhegy 1. Levélcímünk: 2365 Inárcs, Pf office@misszio.eu erzsebet.fekete@misszio.eu Honlap: Telefon: (+36 29) Fax: (+36 29) Levél az Olvasóhoz Irgalmasnak lenni Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj. (Lk ) Kedves Barátaim! Ha van Jézusnak igazán közkedvelt példázata, akkor az irgalmas samaritánusról szóló történet egészen biztosan annak nevezhető. Mai szemmel nézve talán kissé romantikusan gondolunk rá, amint egy nagyszerű samaritánus felemelte a földön fekvő, összevert szerencsétlent, bekötözte a sebeit, és saját költségén gondoskodott az ápolásáról. Ha megfilmesítenék ezt a sztorit, bizonyára egy megható drámát láthatnánk a vásznon. Én azonban könnyen el tudom képzelni, hogy meghatottság helyett sokak keze ökölbe szorult Jézus hallgatóságából, akiknek eredetileg mesélte az irgalmas samaritánus esetét. Szerintem ez a példázat rendkívül provokatív és bosszantó lehetett sok zsidó hallgató számára. A zsidók és a samaritánusok ugyanis ki nem állhatták egymást. Amikor arról olvasunk, hogy Jézus a samáriai asszonnyal beszélt a Jákób kútjánál, megtudhatjuk, hogy ez a két nemzetiség gyakorlatilag nem érintkezett, szóba sem állt egymással (Jn 4.9). Honnan indult ez a nagy ellentét? Ennek okairól némi képet kaphatunk az Ószövetségből. A samaritánusok tulajdonképpen a zsidókat leigázó Asszír Birodalom által betelepített jövevény nép voltak. Bár Izrael megpróbálta Isten követésére tanítani őket, a samaritánusok keverni kezdték Isten és mindenféle bálvány imádatát, szentírásként pedig csak Mózes öt könyvét fogadták el (2Kir ). Később a samaritánusok próbálták akadályozni Jeruzsálem várfalainak felépítését, botrányt csináltak, amivel tovább rontották a két nép közt lévő, amúgy is barátságtalan viszonyt (Ezsd 4.1-5). Jézus ebbe a már megromlott közegbe érkezett. A samáriaiak először Őt sem fogadták be, Jézus tanítványai pedig azonnal javasoltak egy megoldást: tüzet kértek volna az égből, hogy megeméssze őket. Nos, ilyen történelmi előzmények után hangzott el az ismert példázat az irgalmas samaritánusról. Talán el tudjuk képzelni milyen hatása lehetett: nemcsak hogy a zsidó papságot és a lévitákat tüntette fel rossz színben, de egy olyan emberről állított jót, akiről a zsidó hallgatók semmi ilyesmit nem tudtak feltételezni. Jézus azonban a korszellem hatásával szemben szóba állt, foglalkozott a samáriai emberekkel, irgalmas volt hozzájuk. Később olvashatjuk, hogy sokan megtértek közülük, elfogadták Jézust; sőt a meggyógyított tíz leprásból csak egyetlenegy ment vissza köszönetet mondani, s az illető bizony samáriai volt. Végül pedig érdemes megemlíteni Jézus missziós haditervét, melyben megparancsolta tanítványainak, hogy Jeruzsálemből kiindulva többek között Samáriában is tanúknak kell lenniük, egészen a Föld végső határáig! Az irgalmasság Isten alaptermészetének része. Isten határok nélkül irgalmas, teljesen mindegy, milyen nemzetiségről, embercsoportról, világnézetről van szó! Mi gyakran tudunk válogatni emberek, fajok, nemzetek között, és ezek alapján dönteni arról, kikhez szeretnénk irgalmasok lenni, és kikhez nem. Az irgalmasság szó a görög eredeti kifejezésben nagyon szépen leírható: azt jelenti, hogy valakinek megmozdulnak a belső részei. Erre van szükségünk: a bensőnknek kell megmozdulnia, amikor irgalmasságot tanúsítunk a szegények, kivetettek, vagy más nemzetiségű emberek iránt mégpedig válogatás nélkül. Szeretném bátorítani a kedves Olvasót, és én is igyekszem ebben gyakorolni magam, hogy bármikor, amikor lehetőségünk nyílik rá, Isten irgalmas hozzáállását fejezzük ki olyan emberek felé, akikre egyébként nehezünkre esne pozitívan gondolni. A változások, megtérések és gyógyulások csak egy olyan közegben indulhatnak el, ahol az emberek belső énje megmozdul, ennek hatására pedig irgalmasan tudnak bánni az őket körülvevőkkel. Saját boldogságunk kulcsa is ebben van elrejtve: Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5.7) Sitku Tibor missziós munkatárs

3 2010. április 3 Az otthon melege Atélről sokféle gondolat eszünkbe juthat: egyeseknek a síelés és szánkózás, a csípős hideg felüdítő hatása, másoknak azonban a dermesztő hideg, a fűtetlen és szűkös lakások, a túlélés. A Vajdaságban számtalan olyan magyar család lakik, akik szinte embertelennek nevezhető körülmények között próbálják átvészelni a hideget, gyakran nyolc-tíz gyermekkel. Elsősorban rájuk gondolva hirdettük meg kályha-akciónkat, melynek során a beérkezett adományokból tűzhelyeket és kályhákat vásároltunk számukra. Nagy örömünkre a berendezéseket forgalmazó bolt tulajdonosa beszerzési áron adta el nekünk a kályhákat, így még többet tudtunk vásárolni belőlük. A november és február között meghirdetett akciónk során összesen huszonhat készüléket tudtunk szétosztani Becsén, Péterrévén, Szabadkán és Csantavéren. A kiszállítás során minden háznál olyan nyomorral szembesültünk, amilyet a fogyasztói demokráciák komfortjában csak fotelból, tévét nézve szoktunk látni. Az udvarokon leírhatatlan mennyiségű szemét, a telkeken beomlott falú épületek befóliázott ablakokkal, szétszórt építési törmelékkel. A házakban sötét és hideg, ételmaradékok, koszos ruhák, széttört játékok és kopott bútorok. És ebben a miliőben nevetgélve, csivitelve szaladnak a gyerekek, szégyellősen elbújnak szüleik háta mögé, aztán mégis kíváncsian lesnek ránk, mert látják, hogy ajándékot hoztunk nekik: végre megérezhetik az otthon melegét, Megérkezett a várva várt tűzhely egy óbecsei családhoz. melyet olyan sokáig nélkülözniük kellett. Az adományozottakon kívül még rengeteg más magyar család is él határainkon túl, akiknek szükségük volna fűtésre. Szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik adományaikkal hozzájárultak az akció sikerességéhez! Segítünk takarékoskodni A Kelet-Európa Misszió is résztvevője az Izzócsere programnak Több mint ezer darab energiatakarékos izzó szétosztásában segédkezik a Kelet-Európa Misszió, melyek családok tucatjai számára nyújtanak praktikus, környezetbarát segítséget. Nagycsaládosok háztartásaiba jutnak el a Kelet-Európa Misszió által pályázati keretek között beszerzett világítóeszközök, melyek több szempontból is nagy segítséget jelentenek az érintetteknek. Az energiatakarékos izzók nemcsak hosszabb élettartamúak hagyományos társaiknál, de alacsony fogyasztásuk miatt akár évi tizenötezer forintos megtakarítást is jelenthetnek egy-egy család esetében. Ez az összeg az anyagilag nehezebb körülmények között élők számára mindenképpen sokat jelent. Egy olyan családban, mint az enyém, ez egy nagyon nagy segítség! mondta egy négygyermekes édesapa, aki saját pénzéből valószínűleg nem tudta volna megvásárolni az energiatakarékos izzókat. Átlagosan izzó kerül cserére egyetlen háztartásban, ami ennek a pályázatnak köszönhetően a családoknak semmibe nem kerül. A Kelet-Európa Misszió által beszerzett izzók értéke meghaladja a másfél millió forintot, átadásukkal egy időben pedig a hagyományos gömbizzók begyűjtése is megtörténik. A misszió mu n kat á rsa i a projekt lebonyolításakor arra is igyekeznek figyelni, hogy imádkozzanak azokért a családokért, akik a tá moga tás ban részt vesznek.

4 4 XV. évf.,3. szám Téli segélyezés a Vajdaságban Antal 49 éves, több mint 20 éve rokkant. Érszűkület következtében mindkét lábszára elfekélyesedett. A kevéske nyugdíjból ápolónőre nem telik, így reggel és este egy-egy óráig tart, míg felesége leápolja férje fájdalmas sebeit. A két kezelés közt Aranka napszámba jár dolgozni. Nyáron bármilyen mezei munkát elvállal, mert kell a pénz gyógyszerre, kötszerre és ennivalóra. A nyugdíjból épp csak némi gyógyszert tudnak venni, de kötszerre már nem futja, az túl drága az ő pénztárcájukhoz. Ócska lepedőket hasítanak szét, fásli helyett az is megteszi. Arankának télen is keresni kell valami munkalehetőséget, mert enni muszáj. Eljár disznóvágásokra, ahol némi élelem fejében belet mos a szabad ég alatt, a leghidegebb időben is. Tűzifát már rég nem vettek. Aranka naponta felkeresi a község boltjait és elkéri a kartondobozokat, azokkal fűt. De a kartondobozokat sem kapja meg mindig, előfordul, hogy valaki megelőzi. Ilyenkor fűtetlen marad a szoba. Antal betegen sem tétlenkedik. Mivel a lábai alkalmatlanok a járásra, a térdein közlekedik. Eleinte ez is nagy fájdalmakat okozott, de mára már vastag bőrkeményedések vannak a térdein, és így el tud végezni jó néhány házi- vagy ház körüli munkát. Amikor volt tűzifájuk, még azt is felhasogatta. Az élelmiszeren, mosóporon és tűzifán kívül kötszert, fáslit, gyógyszert és vitamint is vittünk nekik. Ez a házaspár volt az első, akit meglátogattunk a februári, téli segélyezésnek nevezett vajdasági akciónk során. Hárman utaztunk el a Vajdaságba az alapítvány munkatársai közül, mindhárman nők. A legnagyobb hidegben indultunk, akkor, Látogatás a Péterfy házaspárnál amikor a meteorológusok azt tanácsolták, hogy senki ne induljon útnak. A férjeink aggodalommal bocsátottak útra bennünket, mi azonban békességgel a szívünkben indultunk el. Elvégre a téli segítségnyújtásra akkor van szükség, amikor a legnagyobb a hideg. Vajdasági munkatársaink segítettek a projekt kivitelezésében, az ő helyismeretük, fizikai erejük nélkül nem sokra mentünk volna. Közös összefogással 33 családnak nyújtottunk segítséget Csantavéren, Kishegyesen, Szabadkán, Óbecsén és Péterrévén. Egy-egy családnak mintegy 35 kg élelmiszert és 10 kg tisztítószert adományoztunk, emellett 30 család kapott egy-egy köbméter tűzifát, két családnak pedig takarmányt is vittünk, mivel az állataik is éheztek. Antalék csak egy a sok ezer szenvedő vajdasági család közül. A szükség máshol is ugyanolyan elképesztően nagy, csak a díszlet változó. Gáléknál például 11 kiskorú gyermek éhezik. Egy kecskéjük van, az is koplal, az udvaron döglött kacsák tetemei hevernek. A 27 éves anya egyedül neveli a gyermekeket, az apa börtönben van. A legkisebb gyermek hathetes, a legnagyobbik lány, aki az apa első házasságából származik, még csak 14 éves, de már gyermeket vár. Semmilyen bevételük nincs, még családi pótlékot sem kapnak, mert nincsenek megfelelő személyes okmányaik. A misszió ingyenkonyhájáról kapott élelemből és segélyekből élnek. További két tizenegy gyermekes családot is meglátogattunk, és több olyan helyen jártunk, ahol hét-nyolc gyermek van a családban. Egyik családot sem értesítették előre, hogy segélyt kapnak, mégsem lepődtek meg az érkezésünkön. Hozzászoktak már ahhoz, hogy Isten gondviseléséből élnek. Mindenütt úgy tűnt, mintha vártak volna ránk. Igazán nem is minket vártak. Égbekiáltó nyomorukban és nincstelenségükben talán csak sóhajtoztak, hogy történjen valami, ami segít nekik átvészelni a kemény telet. Kimondott vagy kimondatlan imáikra talán ezt az akciót szánta Isten válaszul? A sok nyomor és szenvedés láttán olyan érzésem volt, hogy ez az egész téli segélyezési akció annyi, mint csepp a tengerben. Önkéntelenül megszólalt bennem a kérdés: azon túl, hogy pár napig lesz mit enniük a segélyezetteknek, pár hétig melegebb lesz a házaikban, van-e értelme egyáltalán annak, amit teszünk? Hiszen a reménytelenség, mint egy szürke felhő, továbbra is ottmarad, és ugyanúgy csak tengődnek, mint eddig. A kérdés megválaszolatlanul maradt a lelkemben, egyben azonban biztos vagyok: néhány élménnyel meggazdagodtunk. Például Sanyi bácsi rozzant házikójában. Ez az idős ember egyedül él, se felesége, se gyermekei, se rokonai nincsenek. Viszont Isten népes családjához tartozik. Hatvanévesen ismerte meg az Urat, azóta hűségesen szolgálja Őt, és nem tud betelni a hálaadással, amiért megtalálta őt az Úr Jézus Krisztus. Az egyetlen lakható szobájának a mennyezete középen fél méterre behajlott. A háza életveszélyes, de a forintnyi szociális segélyből nem tudja megjavítani, így hát itt lakik, nincs hova mennie. Este érkeztünk hozzá, az asztalon két szelet fehér kenyér és egy meghámozott alma jelezte, hogy már vacsorához készült. Elkezdtük kipakolni az élelmiszercsomag tartalmát. Amint az első kiló cukrot kitettük az asztalra, Sanyi bácsi összetette a kezét, lehajtotta a fejét és hálaadó imába kezdett. Mialatt kipakoltunk, ő egyfolytában sírva imádkozott, nem győzte köszönni az Úr gondviselését. Mikor aztán végre kinyitotta a szemét és számba vette, amit kapott, alig tudott megszólalni a meghatottságtól. A Horváth családban szívbetegség miatt mindkét szülő rokkantnyugdíjas, jóllehet még nagyon fiatalok. Öt kisgyermek szaladt ki elénk. Úgy sorakoztak, mint az orgonasípok. Izgatottan lesték, mi van a csomagban. Amikor kiraktunk mindent, az ötéves Illéske rámutatott a Nesquik kakaóporra, és azt mondta: Ehhez tej is kell! Majd odament az édesanyjához, és győzködte, hogy vegyen tejet, mire az anya csak ennyit mondott lehangoltan: Majd veszek, ha

5 2010. április 5 megkapjuk a nyugdíjat. Ahogy eljöttünk tőlük, megkértem becsei munkatársunkat, hogy vegyen 5 liter tejet és vigye el ennek a családnak. Eldöntöttük, hogy a legközelebbi élelmiszercsomag-akciónknál tejet is teszünk a csomagokba. A Nesquik egy másik, négygyerekes, rémesen elszegényedett óbecsei családnál is feltűnést keltett. Itt is kipakoltuk az adományt, a gyerekek pedig körülállták a megrakott asztalt. A tizenegy éves Istvánka boldogan mutatott a kakaóporra: Ilyet már láttam a TV-ben! - lelkendezett. Mint kiderült, a Nesquik csomagolása ismerős volt számára, de nagyon valószínű, hogy nem tudta milyen ízű a tartalma. Most már tudja Péterrévén egy idős, hívő házaspár, aki szintén kapott élelmiszeradományt, elmondta, hogy aznap reggel csak két szem krumplijuk volt, amiből a feleség egy kis levest főzött. Aztán hálát adtak és rábízták magukat az Úrra. Az élelmiszeradományban, ami este érkezett meg hozzájuk, többek között 10 kiló krumpli is volt. Csodálatos volt hallani, amint ez az egyszerű asszony az örömtől sírva adott hálát Istennek. Mindegyik látogatást úgy fejeztük be, hogy Isten elé vittük a szükségeket, és az Úr áldását kértük a ház lakóira. Ezek a családok továbbra is folyamatosan a vajdasági munkatársaink látókörében maradnak. Rendszeresen látogatják őket, odafigyelnek rájuk, és a misszió lehetőségeihez képest segítenek nekik. A segítségük nyomán néhányan közülük már megismerték Istent, és az életükben szemmel látható jelei mutatkoznak a változásnak. Az a hitünk, hogy Istennek, aki elkezdte a jó munkát ezekben az elkeseredett szívekben, van hatalma véghez is vinni azt. Sanyi bácsi, az igazán hálás keresztény Sánta László munkatársunk a mikrobuszával hordta ki a családokhoz a tűzifát. Az óbecsei Kisutcai családnál Ez a péterrévei házaspár is kapott tűzifát.

6 6 XVI. évf., 1. szám Árvíz és segélyezés Észak-Albániában Január közepén hatalmas árvíz pusztított Észak-Albániában. A fős Shkodra jelentős része víz alá került, s a közeli Lezha várost úgyszintén elöntötte a víz. Összesen tíz várost, számos községet és falut, mintegy 9150 hektárnyi területet borított el a víz. Hivatalos közlések szerint 2080 ház dőlt össze, vagy vált lakhatatlanná, melynek következtében 3407 ember maradt hajlék nélkül. Ahogy ilyenkor szokás, a hajlék nélkül maradtakat iskolák, szállodák épületeibe zsúfolták be, voltak, akik távolabb élő rokonaikhoz menekültek. De sokan nem hagyták el házaikat, portáikat, inkább a szabad ég alatt, a dermesztő hidegben maradtak, és várták, hogy elvonuljon az ár. Az albán kormány képtelen volt kezelni a katasztrófahelyzetet, így felkérte az Albán Evangéliumi Szövetséget, hogy karitatív szolgálatként segítsen a bajbajutottakon. A tiranai keresztények köztük Flatun Zaimaj vezetésével a Kelet-Európa Misszió albániai munkatársai is a helyszínre siettek, és az árvíz első napjaitól fogva folyamatosan segítettek: kenyeret, vizet, alapélelmiszert, plédeket, matracokat, meleg téli ruhát vittek a térségbe. Eközben felmérték az árvízkárosult családok helyzetét, és azt, hogy miben segíthetnénk, hogy az árvíz elvonulása után Észak-Albániában az élet minél hamarabb visszatérhessen a megszokott kerékvágásba. Most már elvonult az ár, és már látszik a pusztítás mértéke nemcsak a házak körül, de odabent is. A házakban maradt holmik használhatatlanok. A hetekig bennrekedt szennyes víz mindent eláztatott, tönkretett: bútort, szőnyeget, ruhaneműt, háztartási gépeket. Sok háziállat elpusztult, de az életben maradtak számára sincs sok remény, mert a takarmány megrothadt. A házak zöme megtelt sárral, a kutak az udvari WC-k és a trágyadombok miatt fertőzöttek lettek, használhatatlanokká váltak. Sokat töprengtünk, hogy mit tehetnénk ezekért az egyébként is nagyon szegény albánokért innen Magyarországról. A segély eljuttatása Albániába Szerbián keresztül a még mindig ellenséges viszony miatt nagyon körülményes. De mindenképpen szerettünk volna segíteni. Sokfelé küldtünk információt az albán helyzetről, az Úr pedig váratlanul egy olyan kaput nyitott, amilyet nem is gondoltunk. Egy nyugat-európai keresztény missziós szervezet ugyanis minket kért fel adományuk célba juttatására. Ehhez az akcióhoz csatlakozott Nyári Jenő, a Hajnalcsillag Missziós Alapítvány vezetője is. Időközben az albá n iai mu n katársaink korábbi felmérései alapján tervezgetni kezdtünk. Február közepén négyen utaztunk Albániába, hogy végrehajtsuk a vállalt feladatot. - meséli Fekete Imre. Az előző hetekben már nagyrészt visszavonult az árvíz, de ottlétünk alatt három napon át folyamatosan esett az eső, így az alacsonyabban fekvő területek ismét víz alá kerültek. A segélycsomagokhoz szükséges élelmiszert Shkodrában vásároltuk meg, és két nagyobb településen osztottuk szét. Egy Lakër nevű faluban 28 családnak, Daragjat községben pedig 80 családnak vittünk élelmiszercsomagot. A falugazda segítségével kiválasztottuk a 20 legszegényebb nagycsaládot. Nekik hűtőszekrényt és mosógépet vásároltunk, így nyújtva segítséget az újrakezdéshez. A megajándékozott családok őszintén hálásak voltak, miközben nem tudták mire vélni, hogy ilyen messziről jött emberek törődnek a gondjaikkal. Együttérzésünk és bátorításunk a kilátástalannak látszó helyzetük ellenére reménységgel töltötte el őket. Még sok segítségre van szükség Észak- Albániában ahhoz, hogy az élet normalizálódjon. Ahol minden tönkrement, ott bárminek örülnek az emberek. Ezen a területen, ahol muzulmánok és katolikusok vegyesen laknak, ahol az emberek többsége még soha nem hallott a szeretet Istenéről, nagy szükség van az örömhír hírnökeire. A segélyezett családok közül egyiknek sem volt Bibliája, ezért mindegyiknek adtunk egy-egy albán nyelvű Újszövetséget. Ezáltal lehetőségük van megismerni az örök életre vezető utat, Jézus Krisztust. Remélhetőleg a gyakorlatban bemutatott szeretet felkeltette bennük a kíváncsiságot, hogy keressék Istent, aki a gondviselő szeretet egyetlen forrása. Mosógépet vittünk egy nagyon szegény családnak. Az árvízkárosultak élelmiszercsomagot kaptak.

7 2010. április Adventi élmények Karácsony előtt a Kelet-Európa Misszió szervezésében egy missziós úton vettem részt Koszovóban. A csoportban négyen erdélyiek voltunk, nég ye n m ag ya r or s z ág i a k. Veg ye s érzelmekkel vágtunk neki a mintegy 2500 kilométernyi utazásnak. Nem tagadom, kicsit izgultam, hogy vajon mi vár ott ránk. Féltem az ismeretlentől, sajnáltam otthagyni a kényelmet, a meleg lakást, a karácsonyra készülő édesanyám finom süteményeit. Nem sokkal indulásunk után rájöttünk, hogy mikrobuszunk sikertelenül próbálkozik felvenni a harcot a dermesztő hideggel. Az ablakok befagytak, erősen fáztunk az utastérben, azonban a csapat jókedvű összerázódásának melege mindezt egyensúlyozta. Utunk nagy részét éjszaka tettük meg, és már világosodott, mire Koszovóba érkeztünk. A szerbiai határt elhagyva szokatlan érzés vett erőt rajtam. Hogy ez megtörtént az utastársaimmal is, onnan tudom, hogy ők is gondolataikba mélyedve, mereven bámultak ki az ablakon. A vastag hótakaró sikertelenül próbálta eltakarni a föld háború által megviselt, ráncos arcát. Álomszerűnek tűnt az egész, ahogy számtalan rombadőlt épület, vagy roncstelep mellett siettünk el. Lehangoló látvány volt. Gondolkodtam, hogy vajon miért tűrnek meg ennyi roncstelepet az ott élők? Talán, mert a jelenlegi lelkiállapotukat tükrözi? Esetleg, mert a múltjukra emlékezteti őket? Végül megérkeztünk Pristinába. Megtört emberek, fásult arcok tekintettek ránk, amint kiszálltunk autónkból a sűrű havazásba. Néha önfeledt gyermekkacajra lettünk figyelmesek. Kisiskolások szaladgáltak az utcán kergetőzve. Jó gyermeknek lenni, nem felfogni a valóságot, nem sírni a kilátástalanság miatt. Nyomasztó szürkeség tárult elénk mindenütt. A háború nyomot hagyott az országon, annak gazdaságán, az emberek arcán. Az új épületek azt sugallják, hogy a helyiek igenis megkísérlik, hogy változtassanak reménytelen helyzetükön. Amíg az új, fényes építmények árnyékában omladozó házak bújnak meg, addig ez a próbálkozás sikertelen. S míg az új, modern létesítmények gombamódra szaporodnak, melybe az ottani átlagember talán be sem teheti a lábát, addig ezrek laknak hihetetlen szegénységben. Bevásárlás az élelmiszercsomagok összeállítása előtt. Az érkezésünket követő rövid pihenő után az élelmiszercsomagok elkészítéséhez szükséges összetevőket vásároltuk meg, azután még besötétedés előtt meglátogattunk négy családot. Egy-egy szűk, hideg szobában, amiben a berendezést pár matrac és kettéhajtott pokróc jelentette, egy hat- vagy héttagú család lakott. Könnyfakasztó volt látni a gyermekek csillogó szemét, ahogy tiszta őszinteséggel tudtak örülni a kétharapásnyi édességnek. Mosolyogni nem tudó szülők fogadták az általunk vitt élelmiszercsomagot. Nézve ezeket az embereket, akik ilyen borzasztó körülmények között élnek, gyakran elszorult a torkom és arra vágytam, hogy minél hamarabb elmehessek ebből a gyilkos nincstelenségből. Megváltás volt este behúzódni meleg 7 szállásunkra. Rájöttem, hogy ami számomra minimális igény, az sok koszovóinak elérhetetlen luxust jelent. A másnapi programunk sem volt változatosabb. Hordtuk a segélyt, vittünk egy sugárnyi jókedvet a családokba. Próbáltunk azoknak is örömet szerezni, akiknek a karácsony ugyanarról szól, mint a többi nap: sírásról. Bár nyelvi akadályaink miatt személyesen nem tudtuk elmondani a karácsony jó hírét a szegényeknek, mégis merem remélni, hogy a misszió, amit végeztünk, nem marad nyom nélkül azoknak az életében, akiket meglátogattunk. Vasárnap a helyi gyülekezet istentiszteletén vettünk részt. Jó volt megtapasztalni, hogy ilyen nehéz körülmények között élő emberek is vágyják Isten jelenlétét. Ottlétünk alatt összesen 38 családot, és két cigánytelepet sikerült meglátogatnunk. Látva a nagy szükséget azonban el kell mondanom, hogy ez nem volt elég. Még többet kellett volna tennünk. A Koszovóban töltött idő alatt meg bi zonyo sodtam arról, hogy megérte belevágni a nagy utazásba, áldozatot vállalni kilátástalan helyzetben élő emberekért. Az átélt események mély nyomott hagytak az életemben. Rengeteg dolog gondolkodóba ejtett. Rengeteg dolog, amiről azt hittem, hogy nem lehet valóság. Érdekes, hogy mindez egyetlenegy érzést erősített bennem: a hálát. Azért, amim van és azért, amim lesz. Mert én abban a helyzetben vagyok, hogy tervezhetek, bizakodhatok, lehetnek álmaim. És nem csupán abban reménykedhetek, hogy ma eszem egy szelet kenyeret, vagy családom minden tagja túléli a hideg éjszakát Mert Koszovóban sok embernek csak ez jutott osztályrészül. Ivánitzki Dávid, Szatmárnémeti Megérkezett a burgonya az éhező romákhoz. A gyerekek édességcsomagot kaptak.

8 8 XVI. évf., 1. szám BARNABÁS Szolgálat, szabadság, szeretet! július 23. és augusztus 1. között ismét megrendezésre kerül a Barnabás-tábor! Az idei rendezvény visszatérés a régi, jó alapokhoz úgy, hogy közben teljesen újat is mutat. Háromnapos felkészítő konferenciával kezdődik az idei Barnabás-tábor, mely igazán tartalmasnak és izgalmasnak ígérkezik. A tábor vendégei és fő szónokai Miriam Nesse és férje, Johnny Pettersen lesznek, egy rendkívül energikus, fiatal, norvégiai házaspár. Miriam és Johnny aktív és tapasztalt misszionáriusok, akik többek között Thaiföldön, Bangladesben, Marokkóban, Szudánban, Pakisztánban, de még az Indiai-óceánban fekvő Andaman szigetén is hirdették az örömhírt. Mindketten elszánt és képzett igehirdetők, a svédországi Go Out missziós szervezet munkatársai. A Barnabás-tábor felkészítő konferenciáján együtt fogunk dicsőíteni Pintér Bélával, valamint az Amaro Del zenekarral is. A háromnapos felkészülés után pedig elindítjuk missziós csoportjainkat Vajdaságba, Kárpátaljára, Erdélybe és Magyarországra egyaránt, hogy hirdessék az evangéliumot mindenki számára. A tíznapos tábor ott ér véget, ahol kezdődik: a Kelet-Európa Misszió inárcsi bázisán. További információk a Barnabás honlapján ( illetve a Kelet- Európa Misszió oldalán ( eu) találhatóak, melyeket érdemes figyelemmel kísérni. Miriam Nesse és Johnny Pettersen Hírek, felhívások Kötszer, gyógyszer Keresünk olyan támogatókat, akik egyszeri, vagy rendszeres adományt tudnának befizetni a csantavéri Péterfy Antal részére, akinek súlyos lábszárfekélye miatt mindennapos kötözésre van szüksége. A befolyt adományt kötszer és gyógyszer vásárlására fordítjuk. Misszióbarátok Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét egy nagyszerű lehetőségre: elindult a Misszióbarátok Köre a Kelet-Európa Misszió kezdeményezésében. Célja, hogy összefogja mindazokat, akik érdeklődnek a Misszió programjai, tevékenységei iránt, és szívesen segítenének önkéntesként tevékenységeink lebonyolításában. Bővebb információk és jelentkezés a címen, a Misszióbarátok Köre menüpontra kattintva a honlapunkon található. Segélyezés A Kelet-Európa Misszió évek óta támogatja adományaival a csepeli Mészáros Jenő Speciális Általános Iskolát, ahol hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak. Az intézmény vezetői hálájukat fejezték ki a közelmúltban átadott adományokért: a használt ruhákat tartalmazó szállítmány szétosztása nagy sikerrel zárult. Célba értek Dél-Magyarországon a svájci Kelet-Európa Misszió által adott segélyek. Helyi munkatársunk, Kérészi Attila elmondása szerint több fázó, magyarországi családon sikerült segíteni tűzifával, kályhával. Magam és a családok nevében szeretném megköszönni a kedves svájci emberek segítségét és odaszánását. Isten áldja meg őket gazdagon! - mondta Kérészi Attila. Csend és nyugalom A Kelet-Európa Misszió inárcsi központja baráti áron kitűnő lehetőségeket kínál a felüdüléshez. Bővebb információ honlapunkon található.