Egyszerű megfigyelő vevő 80m-re.

Átírás

1 Egyszerű megfigyelő vevő 80m-re. Mire való a megfigyelő vevő? A rádióamatőrök a rádiózás kezdete óta törekszenek a kapcsolatteremtésre egymás között, a rádióhullámok segítségével. Ennek érdekében antennákat, adó és vevőkészülékeket használnak. Ezek a berendezések kezdetben többnyire saját készítésűek voltak, mivel az ipar csak a professzionális hirközlési szervezetek számára tette hozzáférhetővé őket. Ma más a helyzet. Készen kaphatók rádióamatőr forgalmazás céljaira optimalizált készülékek, és a mai technikai szinvonalnak megfelelő alkatrészek is. A mai rádióamatőr dönthet: megvásárolja az eszközöket, vagy saját rádiótechnikai ismereteinek próbájaként maga építi meg őket. Természetesen egyik megoldás nem zárja ki a másikat. A rádióamatörök közötti kapcsolatteremtést, a forgalmazást úgy lehet elsajátítani, hogy meg kell hallgatni, hogyan csinálják a rutinos amatőrök. Ehhez elegendő egy e célra készült vevő. Milyen jellemzőkkel rendelkezik egy megfigyelő vevő? A rádióamatőrők forgalmazásának megfigyeléséhez olyan rádióvevő szükséges, mellyel a távíró -CW- és egyoldalsávos -SSB- adások vehetők a rövidhullámú tartomány amatőrök számára kijelölt sávjaiban. A szokásos műsorvevő rövidhullámú vevőkészülékek erre nem alkalmasak. A rádióamatőr forgalmazást sokan hobbi tevékenységként űzik. Emiatt a kisugárzott teljesítmény akár több nagyságrenddel kisebb, mint egy rövidhullámú műsoradó teljesítménye. A rendelkezésre álló eszközöket lehetőleg minél jobb hatásfokkal kell kihasználni, ennek következtében terjedt el a távíró és ssb üzemmód. Egy távíró adó csak akkor sugároz, ha az operátor lenyomja a billentyűt. Ezenkívül az adás során Morse kódokat használ, melyek szünetekből és jelekből állnak. Az átlagteljesítmény, mely az adóból kivehető, a jelek és szünetek átlaga. Amikor ssb üzemmódot választ az operátor, akkor csak a beszéd során kisugárzott teljesítmény átlaga veszi génybe az adót. A beszéd szünetekben nincs vivő sugárzás. Ugyanakkor egy kereskedelmi FM adó folyamatosan maximális teljesítmény mellett üzemel, egy rövidhullámú AM adóból származó információ legfeljebb az adó teljesítmény negyedét teheti ki. A fenti tények kissé bonyolítják egy amatőr vevőkészülék kialakítását. A CW és SSB jelek vételére alkalmas vevőkészülék. A rádiózás kezdetei során alkalmazott visszacsatolt audionnal lehetett venni a távíró adásokat. Ilyen rádiókat ma is építenek, modern eszközök felhasználásával, kísérletező kedvű amatőrök. Ezek a vevők egyszerűek, de kezelésük nehézkes. Minden egyes megtalált állomás esetén hangolni kell a vevőt, és állítgatni kell a visszacsatolást is. Ennek során a hangerő is változik, tehát azt is szükséges állítgatni. Még hullámterjedés megváltozása is elhangolódást okoz, ami pedig természetes jelenség az RH sávokon. A hangolás során változik a sávszélesség. A hangolást forgókondenzátor,

2 vagy varikap biztosítja. A kapacitás változása során változik az L/C viszony, és ennek következménye ként a sávszélesség. Szerencsére az amatőrök számára kijelölt amatőrsávok keskenyek, ezért az amatőrsávokra készített bemeneti sávszűrők képesek hangolás nélkül átfogni az egyes amatőrsávokat. Ezek a szűrők több-kevesebb sikerrel elnyomják a szomszédos műsoradókat, és csak az amatőrök frekvenciáit engedik át. Az amatőr vevőbe tehát kell egy bemeneti sávszűrő. Mivel az amatőrök adói viszonylag kis teljesítménnyel sugároznak, az antennában keletkező jel is kicsi. Ezért célszerű erősíteni a bemeneti sávszűrőből érkező jeleket. Az erősítő elem erősítésének szabályozhatóságáról is kell gondoskodni. A közeli amatőr adók erős jeleit kevésbé kell erősíteni, mint egy távoli, kisebb teljesítményű állomásét. Az erősítés szabályozható kézzel, esetleg automatizálható. A CW és SSB jelek detektálására speciális detektor áramkör szükséges. Az ilyen áramkörnek az a leglényegesebb tulajdonsága, hogy az erősítése változtatható. Az erősítés változtatására egy helyi jelforrást kell használni. Ezt a jelforrást az amatőrök VFO-nak nevezik. A detektor áramkör kimenetén keletkező jel megegyezik a bemenetre kapcsolt jelnek, és az erősítésnek a szorzatával. Ha mindkét jel harmonikus rezgés, akkor a kimeneten az összegük, és a különbségük feltétlenül megjelenik. Ha a vett jel frekvenciája például 3501 khz, miközben a helyi oszcillátor 3500 khz-en rezeg, akkor a detektor kimenetén 7001 khz és 1 khz-es jel keletkezik. Ilyen áramkört akár diódákból is össze lehet rakni, de kész integrált áramkörök is kaphatók a vett jel detektálására. A detektor kimenetén jelentkező 1 khz-es jel már hangfrekvencia. A keletkező jel kicsi. Ahhoz, hogy jól hallható legyen, hangfrekvenciás erősítő szükséges. A kis szintű jelek erősítése az elektroncsövek korszakában nehéz feladat volt. A félvezetők elterjedése tette lehetővé igazán az ilyen rendszerű vevőkészülékek elkészíthetőségét. Ma egy 8 lábú kis IC-vel, Hangszóró szintre emelhető a detektor jele. Az egyszerű megfigyelő vevő blokkvázlata. A korábban ismertetett megfontolások alapján felrajzolhatók azok a funkcionális egységek, melyek feltétlenül szükségesek a CW és SSB jelek vételéhez.

3 A bemeneti kétkörös sávszűrő biztosítja az előszelekciót. A szabályozható RF erősítő a halk állomások vételéhez szükséges. Az SSB és CW detektor demodulálja a vett jelet. A helyi oszcillátor, mely hangolható a vételi sáv határai között. Hangfrekvenciás erősítő, hallgató, vagy hangszóró meghajtására. A vevőkészülék elvi kapcsolási rajza az ábrán látható: Az antenna a TR1 rezgőkör csatolótekercsére kapcsolódik. A rezgőkör 1-3 pontja közti tekercs induktivitása a C6, 150 pf-es kondenzátor és a sávközép frekvenciájából adódik. A csatolótekercs a rezgőköri tekercs menetszámának egytizede legyen. Az L1 tekercs ugyanolyan mágneskörön található, de csatolótekercs nem indokolt at RF erősítő viszonylag nagy bemeneti ellenállása miatt. Így a sávszűrő feltranszformálja az 50 Ohmos kábelen érkező antennajelet. Ha nem hangolt tápvonal kapcsolódik a bemenetre, célszerű a bemeneti sávszűrő antennaoldali tekercsét nem használni. Ekkor az antenna jelet néhány pf kapacitású kondenzátoron keresztül közvetlenül az első rezgőkör meleg pontjára kell kötni. A rezgőkör elhangolódása annál kevesebb, minél kisebb kapacitású az ilyen csatolókondenzátor. A sávszűrő csatolása kritikus. Ettől függ, mennyire lesz egyenletes az átvitel a sávon belül. C7 értékét kísérletileg kell megállapítani. Itt kukactrimmer használata előnyös. Egy kb 10mm hosszú merev huzalra vékony zománchuzalt kell csévélni. A menetek fokozatos lecsipésével beállítható a két huzaldarab közötti optimális kapacitás. A sávszűrő a Q1 dual gate fet-re kapcsolódik. A fet kettes kapuja az R12 potméterrel szabályzott feszültséget kap, így az erősítés széles határok között állítható. A fet drain körében elhelyezett rezgőkör hasonló a bemeneti sávszűrőben használthoz, de a csatolótekercse nagyobb menetszámú, a rezgőköri menetszámnak harmada körüli. Így a rezgőkör jobban illeszkedik a keverő, a detektor bemeneti ellenállásához, ugyanakkor megnöveksziki a sávszélesség. Az NE612 áramkör rendelkezik olyan belső áramkörökkel,melyek a helyi oszcillátor szerepére is alkalmassá tehetnék. Külső,alkalmasan megválasztott LC elemekkel a VFO elvileg helyettesíthető, ha az IC belső oszcillátora használatos. Mivel a vett jel jel szintje széles határok között

4 változhat, nemkívánatos kölcsönhatás lép fel a vétel során. Ezért célszerűbb különálló áramkörökkel megvalósítani a VFO-t. A detektor IC kimenetén hangfrekvencia jelenik meg. Az R6 és L2 a hozzájuk kapcsolódó kondenzátorral korlátozzák a hangfrekvenciás tartományt felűlről. Az ilyen rendszerű vevők szelektivitását hangfrekvenciás áramköröknek kell biztosítani. A jó vevő hangfrekvenciás áramkörei 300Hz-3 khz közötti tartományt erősítenek. Ez teljesen elegendő a beszéd megértéséhez. A mély hangok rontják az érthetőséget, a magas hangok pedig a szomszédos beszédcsatornán dolgozó állomásoktól erednek. A készülék használhatóságát a VFO stabilitása határozza meg. Ahhoz hogy egy ssb állomás hangját jól értsük, legalább 30 Hz pontossággal kell ráállni a frekvenciájára. Az is elvárható, hogy egy összeköttetés során ennél nagyobb mértékű frekvenciaváltozás ne legyen, mert akkor hangolni kell a készüléket, hogy követhető legyen a beszéd. Mindkét feltétel szigorú. Olyan VFO kell, amelyik nem változtatja jelentősen a frekvenciáját, és a kívánt pontossággal lehet beállítani vele a vételi frekvenciát. Az első feltétel mai eszközökkel sokkal könnyebben valósítható meg, mint a rádiózás korábbi időszakaiban. Az elektroncsöves helyi oszcillátorok működésükből kifolyólag rengeteg hőt termeltek, például a cső fűtése miatt. Ez a hőtermelés gyakran még attól is függött, hogy miként változik a hálózat feszültsége a nap folyamán. Az elektroncsövek általában nagyobb jelszintekkel is dolgoztak, emiatt egy oszcillátorban, a keletkező rezgések is nagyobb áramokat hajtottak át az alkatrészeken. És mint tudjuk, az áramnak hőhatása is van. A termikus stabilitás sokkal hosszabb időszak után tudott beállni. A félvezetős technika alkalmazásának lehetősége kedvezőbb helyzetet teremtett. A több száz voltos tápfeszültségek néhány voltra csökkentek. Emiatt kevesebb a hőtermelés az áramkörökben, és a stabilitást így, kevésbé igénybe vett áramköri elemek határozzák meg. A tekercsek kondenzátorok jellemzőinek változása gyakran csak az elkészítésükhöz felhasznált anyagok tulajdonságaitól függenek. Az alkalmasan megválasztott tekercstestek, stabil dielektromos állandóval rendelkező kondenzátorok lehetővé teszik az elvárásoknak megfelelő VFO elkészítését. A megfigyelő vevőben vasmag nélküli trolitul csévetestre tekercselt induktivitás, és ezüstözött csillámlemezekkel szigetelt kondenzátorok határozzák meg a frekvenciát. A a VFO kapcsolási rajza az ábrán látható: Az oszcillátor 3480 és 3820 khz között hangolható. A hangolás a D2-4

5 varikapok hangolófeszültségének változtatásával valósul meg. A hangolófeszültséget az R1 és R2 jelű potméterrel lehet változtatni. R1 durván változtatja a frekvenciát, R2 finoman. A két potméter alkalmazása az alábbi okok miatt indokolt: A 80m-es amatőrsáv szélessége 300 khz. Ha egy potencióméter szögelfordulási tartományát 300 foknak vesszük, ami jól közelíti a valóságos helyzetet, akkor 1 fok elforgatáshoz -lineáris hangolódást feltételezve- 1 khz frekvenciaváltozás tartozna. Mivel ahhoz, hogy egy ssb állomásra ráhangoljunk, legalább 30 Hz pontossággal kell megközelíteni a frekvenciát, és a hangológombot egy harmincad fok pontossággal kellene pozicionálni. Erre az ember képtelen. Két olyan potenciométer használata esetén, melyek ellenállása 10:1 arányú, a kisebbik potméternél már csak 100 Hz frekvenciaváltozás tartozik egy fok elfordulási szöghöz. Így már megvalósítható a pontos ráhangolás. A nagyobb értékű potival megközelíthető a frekvencia, a kisebb értékűvel pontosítható a ráállás. Természetesen sok más megoldás is létezik. Mechanikus áttételek alkalmazása, csigahajtás, skálahúros áttételek, vagy speciális -többfordulatú potencióméterek alkalmazása is elképzelhető. A rajzon három varikap párhuzamosan kapcsolódik. A rendelkezésre álló varikapokból csak így lehetett megvalósítani a szükséges sávátfogást. A rádióamatőr abból építkezik ami a fiókban található, és így fejleszti a kreativitását. Az oszcillátor tranzisztor bázisa és emittere, valamint a föld között szintén több kondenzátor látható. Az eredő kiszámítható, és ha rendelkezésre áll a szükséges érték, akkor egy darabbal is helyettesíthető. A megfigyelő vevő esetében ezek az értékek kísérleti úton adódtak. Mint látható, a hangolókapacitás értékéhez képest ezeknek a kondenzátoroknak viszonylag nagy a kapacitása. Minél nagyobb a bázis és a föld közötti kapacitások eredője, annál nagyobb a rezgések frekvenciáját meghatározó elemek, a tekercs és a varikapok alkotta rezgőkör elválasztása a tranzisztortól. A tranzisztor paramétereinek változása annál kevésbé hat tehát a rezgőkör frekvenciájára. A rezgések fenntartása miatt nem lehet ezt az elválasztást minden határok nélkül megnövelni, de nagyobb erősítésű tranzisztor esetén nagyobb elválasztás is lehetséges, ami a stabilitást javítja. Az említett kapaciásokat tehát úgy kell megválasztani, hogy a rezgések stabilak maradjanak az egész sávban, a lehető legnagyobb bázis-emitter és föld közötti kapacitások mellett. A tranzisztor paramétereinek változását csökkenti, hogy zenerrel stabilizált feszültségről működik. A jel kicsatolása az áramkör alacsony impedanciás pontjáról történik, az emitterből. A további elválasztásról egy újabb, emitterkövető gondoskodik. Így a terhelés változásaitól is függetlenebbé tehető az üzemi frekvencia. A VFO általában önálló szerkezeti egység. A megfigyelő vevőben univerzális nyák panelra lettek telepítve az alkatrészek. Az alkatrészek ésszerű forgatásával elérhető, hogy a legrövidebb vezetékek kössék össze a panel fóliaoldalán az alkatrészek kivezetéseit. A VFO, és a vevő ugyanazon a panelon helyezkedik el. Emiatt a vevő egyszerűbb, de a használat során kiderült, hogy ez tervezési hiba. A tápvezetékeken keresztül, különösen a nagy hangerők esetén jelentős áramok folynak, és a hangfrekvencia csúcsaiban befolyásolják az oszcillátor működési frekvenciáját. Ilyenkor a beszéd érthetetlenné válik, és csak a készülék lehalkítása segít. Különálló panelre telepített VFO esetén ez a hiba nem jelentkezett.

6 Az elkészült deszkamodell az ábrán látható: A baloldalon látható BNC antennacsatlakozótól a bemeneti kétkörös sávszűrőre jut a jel. A tekercsek készen nem kaphatók. A lomtalanítások során feleslegessé vált zsebrádiók, TV készülékek az ujrahasználható alkatrészek tömegét kínálják. A TV-k 5.5 vagy 6.5 MHz-es KF tekercsei, a 10.7 MHz-es KF frekvenciával működő rádiók tekercsei áttekerhetők, és akár többször is felhasználhatók. Szétszerelésük néha nagy türelmet igényel, mint ahogy az újratekercselésük is. A sávszűrőt a BF961 követi, amelynek erősítése szabályozható a bal oldali potméterrel. A drain köri tekercs mellet látható az NE612. Szerelésekor fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a bemeneti lábak ne tudjanak véletlenül földelődni, vagy a tápfeszültségre kerülni, mert ettől azonnal használhatatlanná válnak. Nem lehet például zárlat a fet drain köri tekercsének primer és szekunder tekercselése között. A detektor kimenetén jól látható a nagy permeabilitású toroid magra tekercselt fojtó. Induktivitása úgy van megválasztva, hogy a rákapcsolt kapacitással 3 khz környékén legyen a vágási frekvencia. A fojtó esetleg ki is hagyható szerényebb igények esetén. A fojtó kimeneti pontjára csatlakozik a hangerőszabályzó potméter, mely a piros vezetékekkel van bekötve. A szabályzott hangfrekvencia végül a hangerősítő IC-re, majd a hangszóró csatlakozóra jut.

7 A megszerelt nyák, földpontjaira forrasztott 5mm-es huzal lábak segítségével a nyomtatott áramköri lapból kialakított sasszira van ráforrasztva. A kezelőszervek további nyáklemezeken vannak rögzítve, elől a potméterek, antennacsatlakozó, hátul pedig a táp és a hangszóró csatlakozó. A pontos frekvenciát a két potméteres hangolás miatt nem lehet skálázni. Ezért csak informatív jelleggel tudható a vételi frekvencia. A VFO frekvenciájának mérésével a pontos kijelzés is megoldható. A készülék elkészítése és használata során nagyon sok rádiótechnikai és forgalamzással kapcsolatos tapasztalat gyűjthető. Mivel a vevő mindkét oldalsávot veszi, megérthető az egyoldalsávos adások előnye. Megérthető az egyszeres távirójel vétel szükségessége, és bonyolultabb struktúrájú vevők építésének indokoltsága. A megfigyelő vevő továbbfejlesztett változata. Az elkészült konstrukció nem igazán nevezhető rádióvevőnek. Leginkább egy alkalmasan megépített nyomtatott áramköri panelnek nevezhető. Egy rádió tervezésének ez csak egy lépése, talán nem is az első. Előre el kell képzelni, hogyan lesz használva. Milyen kezelőszervei, kijelzői, csatlakozói lesznek. Melyik lesz előlapon, mert a napi kezelés ezt indokolja, melyik lesz a hátlapon, hogy ne zavarja például a megfigyelési napló vezetését. Melyik a legfontosabb kezelőszerv, és balkezes, vagy jobbkezes az operátor, hiszen például használat közben a hangológombot forgató keze nem takarhatja el a frekvenciát kijelző display-t. Ilyen és hasonló megfontolások alapján alakul ki egy konstrukció formájára vonatkozó elképzelés. Ez gyakran perspektívikus, majd méretezett rajzok formájában rögzítődik. Ekkor elkezdődhet a vevő kivitelezése. A következő fotósorozat ezeket a lépéseket tárja fel.

8 Lemezmunkák a szerkezeti kialakításhoz. A vevő szerkezeti részei 1.5 mm-es félkemény alulemezből készíthetők. A lemez kereskedelmi termék, 2x1m-es táblában árulják, és kérésre szállítási méretre darabolják. 4 db-ra vágott tábla befér a személygépkocsi hátsó ülése elé. A nyers táblából kell kivágni a konstrukció egyes darabjait. A kivágást célszerű fűrésszel végezni. A lemezolló megnyújtja a könnyen megmunkálható lemezt, és nehéz a pontos méreteket betartani. A fotón látható elemek kivágása dekopír fűrésszel történt, a következő fotón látható módon. A szerszám egy munkapad két szorító pofája közé van befogva, úgy, hogy a fém vágására belehelyezett fűrész felfelé áll. A művelet látszólag balesetveszélyes. A fűrész talpára 10 mm-es textilbakelit lap van szerelve, és keskeny résben mozog a fűrészlap. Így a ráfektetett megmunkálandó lemez, fém, vagy akár nyák lemez, a fürészhez közeli pontokon támaszkodik. A fűrészlap egy helyben mozog, a munkadarab előtolása kézzel történik. A munkadarabot határozottan rá kell szorítani a textilbakelit vezető talpra, hogy a visszatérő fűrészlap soha ne tudja megemelni. A karctűvel kijelölt, akár görbe vonalak mentén pontosan pozicionálható a vágás helye. A fotón látható néhány munkadarab. Zárt kerületű nyilásokat, például LCD kijelző ablakát, vagy egy RS csatlakozó helyét úgy kell kivágni, hogy a kivágandó lyuk területén alkalmasan kiválasztott helyen olyan lyukat fúrunk, amibe felefér a dekopir fűrészlap. A munkadarabot így ráfűzzük a fűrészlapra, megtámasztjuk, és csak ezután indítjuk be a motort. Ha a segédfuratokat összekötöttük a fűrésszel, a motort kikapcsoljuk, és csak ezután emeljük le a munkadarabot a fűrészről. Megfelelő körültekintéssel végzett munka mellet nem lesz baleset. A módszerrel 5mm-es kazánlemezt is lehet megmunkálni. Amikor a kivágás kezdi

9 megközelíteni a méretet, a fűrészlapot reszelőnek is lehet használni. A fogak méreténél kisebb fogásmélységet választva oldalirányba, a fűrészlap síkjára merőlegesen is lehet előtolást alkalmazni. Így a kivágások pontos méretre állíthatók. A fűrészlap durva nyomokat hagy, ez reszelővel elsimítható. A megfigyelő vevő kialakítása során érdemes olyan konstrukciót választani, ahol kevés, vagy nincs lemezhajlítási művelet. A választott alulemez két szögvas között is meghajlítható. A hajlítás egyszerüsíthető, ha a hajlítási élek mentén meggyengíthető a lemez. Ha például egy burkolat hajlítási vonala mentén 6mm-es lyukakat fúrunk egymástól 9 mm-re, akkor a lemezt akár egy konyhaasztal szélén is meg tudjuk hajlítani. A furatok nem feleslegesek: szellőzést biztosítanak, és sajátos dizájnt a konstrukciónak. A méretre vágott és símára csiszolt alulemezt 1-2 percig trisó oldatban érdemes kifőzni. Ettől a felületi egyenetlenségek eltűnnek, kifehéredik a lemez, és ipari külsőt kölcsönöz a szerkezetnek. A felület könnyebben festhető, vagy egyszerűen szilikonzsírral bedörzsölhető, a későbbi ujjlenyomatok elkerülése érdekében. Mint látható az összeszerelt mechanikában helyet kapott egy digitális skála is. A skála egy univerzálisan használható önnálló egység, bővebb leírás a honlap ezzel foglalkozó részén található. Ebben az alkalmazásban egyszerű frekvenciamérő, mivel a közvetlen keverésű vevők helyi oszcillátora általában egyezik a vételi frekvenciával. Az is látható, hogy a két potméterrel megvalósított hangolás céljára itt egy 10 fordulatos helipot került beépítésre. Ezzel a két változtatással egyszerűbbé válik a pontos frekvenciára hangolás. A továbbfejlesztett változatban önálló szerkezeti egység lett a VFO. A bontásból származó aluminium dobozban univerzális nyomtatott lapra került az áramkör. A

10 VFO a hangoló helipot mögött, a szerelőlap felett kapott helyet. Stabilitása nagyobb lett, a frekvencia nagy hangerőnél sem változik. Az univerzális nyomtatott panelen elkészült vevő áramkör a szerelőpanel alatt helyezkedik el. A kihasználatlan nyák felületek további fejlesztési lehetőséget, például AVC áramkör beépítését teszik lehetővé. A vevőáramkör az eredeti kapcsolás szerinti, két módosítással. Az egyik, hogy az RF erősítő source ellenállása ( R2) helyettesítve lett egy piros LED diódával. A dióda megemeli a source feszültséget, így a FET második kapuján a szabályzófeszültség lehet negatívabb mint a source feszültsége. Így a FET erősítése jobban lecsökkenthető az erős állomások vételénél, és elkerülhető a detektor túlvezérlése. A másik változás egy kísérlet, a hangfrekvenciás átviteli karakterisztika javítására. A detektor IC kimeneti szűrője helyett egy kapcsolt kapacitásos aluláteresztő szűrő lett beépítve. A szűrő törésponti frekvenciája a rákapcsolt egy darab kapacitással változtatható ( C5). 150 pf külső kapacitás mellett a vágási frekvencia 3 khz körüli. A szűrő egy ötödfoku Bessel szűrőnek a paramétereivel rendelkezik. A kapacitás növelésével a törésponti frekvencia csökken. Tanulságos próbaképpen rákapcsolni egy 500 pf-es forgókondenzátort, és vétel közben vizsgálni a hang változását különféle törésponti frekvenciák esetén. A MAX7409 áramkörrel megvalósított szűrő 5V tápfeszültséget igényel, ezt egy 5V1-es zener biztosítja. Erősítése egy, ezért minden további nélkül beiktatható a hangfrekvenciás láncba L2 induktivitás helyére. A kapcsolási rajz az ábrán látható.

11 Az elkészült megfigyelő vevőkészülék. HA5KJ -Jóska