Bevezető fejezet. Mi a szociális gazdaság? fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben?

Átírás

1

2 Tartalom Bevezető 3. fejezet. Mi a szociális gazdaság? 5 2. fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben? 3 3. fejezet. Az elemzés eredményei Kérdőíves felmérés Interjúk fejezet. Következtetések fejezet. Mellékletek 48. Melléklet. A szociális gazdaság körébe tartozó, jövedelmi forrást biztosító tevékenységek törvényes keretei Melléklet. Különböző szakképesítések feltételei és megszerzésük időtartama Melléklet. Kutatott települések névsora 55

3 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja és a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által az Európai Szociális Alap, Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program társfinanszírozásával lebonyolított, A szociális gazdaság fejlesztése Románia Északnyugati és Középrégiójának többetnikumú közösségeiben című projekt keretében készült kiadvány. Társszerzők: ÁDÁM Gábor, Mircea COMȘA, Amelia GORCEA, KOVÁCS Zsuzsanna, Olimpia MOȘTEANU, Constantin SLAVE Köszönet a 24 kérdezőbiztosnak: Mihaela-Aurelia ACHIM, BALLA Zoltán, Teodora-Aurora BREBENARU, Titel-Gheorghe CAOŞAN, Aurora-Gianina CHIRILĂ, DEZSŐ Iuliana, Adina-Viorica FĂRCAȘ, Marius-Emil FĂRCAȘ, GÁS- PÁR Cristina, GLATZ Beáta, Péter-Florin HAJNAL, KEREKES Kinga, LÁZÁR László, MÁGORI István, Emilia-Carmen MITRICIOIU, Daniel-Eugen POGĂCEAN, Adina POP, Carmen-Mihaela POP, Rodica POP, Vasile POPOVICI, Alin Costel PRUNEAN, SZABÓ KŐVÁRI Roberta-Ileana, SZABÓ István, George-Claudiu TOGOR. Köszönjük az adatgyűjtési folyamatban résztvevő 48 település lakosainak szíves hozzájárulását a helyszíni kérdőíves felmérés, illetve az interjúk elkészítéséhez. Fordítás: LÁSZLÓ Noémi Szövegszerkesztés és design: IDEA DESIGN & PRINT SRL Kiadványunk a következő címen ingyenesen hozzáférhető: Kolozsvár, 20 februárja ISBN

4 Bevezető Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja és a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala kezdeményezésének eredményeként a 200. június 203. május időszakban megvalósításra kerül az Európai Szociális Alap által a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program révén társfinanszírozott, A szociális gazdaság fejlesztése Románia Északnyugati és Középrégiójának többetnikumú közösségeiben című projekt. A projekt fő célkitűzése a társadalmi integráció előmozdítása az északnyugati és középrégióban található hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piachoz való hozzáférésének biztosítása által. A projekt az alábbi specifikus célkitűzéseket kívánja megvalósítani:. Az Északnyugati és Középrégióban fellelhető szükségletek, források és lehetőségek a szociális gazdaságnak a célcsoport szintjén megvalósuló támogatását szolgáló elemzése; működőképes kezdeményező csoport létrehozatala az Északnyugati és Középrégió 36 többetnikumú településén; 3. Képzési lehetőségekhez és a munkaerő-piachoz való hozzáférés javítása a célcsoporthoz tartozó 720 személy részére, a létrehozott csoportok tagjainak nyújtott képzések, engedély-kibocsátás, tanácsadás és támogatás révén; 4. Helyi szintű, a köz- és magánszférának a szociális gazdaság területén megvalósuló együttműködését bátorító integrációs környezet támogatása, a 36 Polgármesteri Hivatal szociális dolgozóinak (szociális gondozó szolgá la tainak) mozgósítása továbbképző tanfolyamok illetve a célcsoportok tagjainak és a magánszféra képviselőinek részvételével szervezett munkabeszélgetések révén; 5. Etnikumközi kommunikáció javítása a 36 településen, romák, románok és magyarok a tervezett tevékenységekben való, a projekt időtartamára szóló részvételének elősegítésével. A felsorolt célkitűzések sorában a szociológiai kutatás túlnyomórészt az első célkitűzéssel, nevezetesen az Északnyugati és Középrégióban fellelhető szükségletek, források és lehetőségek a szociális gazdaságnak a célcsoport szintjén megvalósuló támogatását szolgáló elemzésével kapcsolatos. E célkitűzés megvalósítása érdekében összetett, az adatok szekundér elemzését interjúkkal és kérdőíves felméréssel ötvöző kutatási metodológiát alkalmaztunk. Az első módszer korábbi kutatások során összegyűlt statisztikai adatok elemzésében áll, célja, hogy különféle kritériumok figyelembevételével összeállítsa azon települések névsorát, ahol a projekt fő célkitűzése megvalósítható. A kérdőíves felmérés a lakosság egészére, de különösen a projekt célcsoportját képező kategóriákra vonatkozó specifikus statisztikai adatokkal egészíti ki a közösségek kiválasztásához szükséges információ-csomagot, egyben diagnosztizálja az érintett tele- 3

5 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN pülések lakosainak szociális- és gazdasági helyzetét. A helyi vezetőkkel készített interjúk feladata a kvantitatív kutatás eredményeinek részletezése, egyes települések szükségleteinek, forrásainak és lehetőségeinek a helyi vezetők szempontjából történő felmérése illetve a jövedelmet biztosító tevékenységekre vonatkozó tanácsadásnak, képzési tanácsadásnak, segítségnyújtásnak színhelyéül szolgáló települések névsorának szűkítése volt. Kiadványunk 5 fejezetre tagolódik. Célunk a szociális gazdaság kifejezés használatának közérthetőbbé tétele a romániai társadalom kontextusában, illetve a korábban említett kutatás eredményeinek bemutatása. Az első fejezet munkatársaink tapasztalatából vett gyakorlati példákkal illusztrált elméleti felvezető. A második fejezet a szociális gazdaság elemzésére alkalmazott módszer, illetve annak Románia északnyugati és közép fejlesztési régióiban mutatkozó fejlődési potenciálját mutatja be. A harmadik fejezet a kutatás eredményeit tartalmazza, a kérdőíves felmérés és az interjúk révén begyűjtött adatok megkülönböztetésével. A negyedik fejezet a levont következtetéseket tartalmazza, míg az ötödik fejezet melléklet formájában azok számára nyújt hasznos adatokat, akik szociális gazdasági entitást kívánnak létrehozni vagy a munkaerő-piachoz való hozzáférést megkönnyítő képzést keresnek. 4

6 . fejezet. Mi a szociális gazdaság? Az európai államok többsége a negatív gazdasági fejleményeknek, a növekvő munkanélküliségnek és a hátrányos helyzetű csoportok számára létesített munkahelyek hiányának tulajdonítható gondokkal küszködik. A társadalmi kirekesztés kockázatával küzdő személyek (hátrányos helyzetű, kisebbségi, kockázatos helyzetben lévő nő, oktatási rendszerből kikerült fiatal) a munkaerőpiacon megvalósuló beilleszkedéséhez hozzájáruló bármely megoldás a szociális gazdaság körébe tartozik. A kifejezés meghatározásainak java része mutatja, hogy a szociális gazdaság fogalmához társítható kezdeményezések gazdasági eszközökkel szociális célokat valósítanak meg. A szociális gazdaság elveinek Chartája (2002) szerint a szociális gazdaság körébe tartoznak a szövetkezetek, a kölcsönös segítségen alapuló társulások, az egyesületek és alapítványok. Az ilyen típusú vállalkozások a szociális ellátás, szociális szolgáltatások, egészségügy, banki szféra, biztosítás, mezőgazdasági termelés, oktatás, kultúra, sport és szabadidős tevékenységek területén fejtik ki tevékenységüket. Az alábbi gondolatok alapját a Chartában a szociális gazdaságra jellemző elemekként felsorolt tényezők képezik: Az egyén és a szociális kérdések elsőbbsége a tőkével szemben; Fontos a nyílt és önkéntes részvétel; A szociális gazdaság területén végzett tevékenység minden résztvevőjének legyen abba beleszólása; Az ilyen jellegű tevékenység elengedhetetlen velejárója a szolidaritás és a felelősségérzet; A résztvevők érdekei a közös érdekekre is támaszkodjanak; A szociális gazdaság szellemében alapított entitások önállóak, a közigazgatási hatóságoktól függetlenek; A gazdasági tevékenységgel megvalósított anyagi jövedelmet a résztvevők javára illetve a közösség tartós fejlődésére kell felhasználni. Bizonyos szerzők véleménye szerint a szociális vállalkozás egyszerre cég, szociális intézmény és civil szervezet. Cégi minőségében javakat és szolgáltatásokat termel, függ a piactól, szüksége van állandó és változó tőkére. E tényezők üzleti hozzáállást feltételeznek. Ugyanakkor azonban szociális intézmény, tekintve, hogy a közéleti szolgáltatásnyújtásban való részvállalással szociális felelősséget is vállal. A civil szervezeti jelleg a demokratikus működésből, a tagok döntéshozatalban való részvételéből, illetve önkéntesek bevonásából adódik. Csoba Judit, Mária Frey, Éva G. Fekete, Márta Lévai, Anikó Soltész, The Social Economy Handbook (A szociális gazdaság kézikönyve), p. 6, elérhető a handbook.pdf (letöltve ). 5

7 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN Kik a szociális gazdaság támogatói? Civil szervezetek és közintézmények számos projekttel támogatják hátrányos helyzetű közösségek gazdasági fejlődéséhez hozzájáruló szociális vállalkozások növekedését. Romániában, a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program ( keretében, az Európai Szociális Alap támogatásával, mely az Európai Unió hátrányos helyzetű csoportok szociális beilleszkedését és munkaerő-piaci integrációját célzó legfontosabb mechanizmusainak egyike, projektek egész sora hivatott a szociális gazdaság fejlődését támogatni (www. fonduri-ue.ro). A projektek témái változatosak, az oktatás és foglalkoztatás ügyétől a szociális vállalkozások kutatásáig és a vállalkozói szellem fejlesztéséig terjednek. A szociális gazdaság területén lebonyolított projektek célja, hogy hátrányos helyzetű kategóriákhoz tartozó személyek által igazgatott szociális vállalkozások vagy az említetteknek munkahelyet biztosító szerveződések létrejöttét elősegítsék. Milyen a szociális gazdaság? Vidéki közösségekben a jövedelemforrásként szolgáló tevékenységek sorában előkelő helyet foglal el az erdei gyümölcs és gomba gyűjtése, értékesítése, hagyományos szakmák, mesterségek gyakorlása (vesszőfonás vagy nádfonás, például), a seprűkötés és a vályogvetés. Erdei gyümölcs gyűjtő és feldolgozó központok, kézműves műhelyek alapítása, az ott nyert termékek piacának felkutatása előmozdítaná a szóban forgó vidéki települések javára szolgáló vállalkozások fejlődését. A szociális gazdaságra jellemző tevékenységi forma kifejlesztésének gondolata egy kezdeményező csoport tagjaiban merült fel annak kapcsán, hogy a környéken sok az erdő és a helyi roma közösség körében nagy a gyümölcsszedés hagyománya. Csakúgy, mint egyéb jövedelemforrásként szolgáló tevékenységek esetében, a kevésbé formális (leginkább magánúton végzett) tevékenységről kellett a minden résztvevő számára üdvös formális szervezésre áttérni. A bevételi forrásként szolgáló tevékenységet megszervező közösségi társulás megjelenése előtt a közösség tagjai saját szakállukra gyűjtötték és az országút mellett árulták, igen alacsony áron, az erdő gyümölcseit. A nehéz munkához viszonyítva elenyészőnek tűnt az ár. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység társult formában történt megszervezését követően növelni lehetett az eladási egységárat. Ezáltal fél éven át biztosított a gyümölcsszedők hozzávetőleg állandó jövedelme. 6

8 A bevételi forrásként szolgáló tevékenységbe bevont személyek száma a szezontól és az emberek munkavégzési lehetőségeitől függ. Átlagosan a roma közösség 00 tagja szedi napi rendszerességgel az erdei gyümölcsöt az érési időszakban. A civil társulás keretében végzett, bevételi forrásként szolgáló tevékenység munkapont formájában működik. A kezdeményezőknek szándékában áll idővel korlátolt felelősségű társaságot alapítani, tekintve, hogy ez szélesebb piacot biztosítana a termékeknek. Az egyesület jelenleg tárolja, csomagolja és forgalmazza az erdei gyümölcsöt. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység fő gondja a készpénz, amit a napi munka nyomán a gyümölcsszedőknek ki kell fizetni. A tevékenység elindításához az alapító tagok egyikétől kért kölcsön tőkét a társaság, amit a majdani bevételből kell majd visszatéríteni. Az erdei gyümölcs tárolására használt rakteret a Polgármesteri Hivatal bocsátotta az egyesület rendelkezésére és a helyiség berendezéséhez szükséges pénzösszeget is biztosította. A helyiség berendezése a közösség tagjainak egy hónapig tartó önkéntes munkájával történt. Az erdei gyümölcsöt alapanyagként müzli típusú élelmiszer-keveréket, gyümölcstea-keveréket, édességet gyártó termelőknek és különféle receptjeikben száraz gyümölcsöt felhasználó pékségeknek szállítják. A kialkudott ár a mennyiség illetve a minőség függvényében változik. A nagy mennyiségű gyümölcs ugyanakkor lehetővé teszi a több vevővel való tárgyalást és a magasabb ár kiharcolását. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység jelenlegi fő motivációja az, hogy a közösség gyümölcsgyűjtő tagjait megóvják a gyümölcsöt nagy mennyiségben felvásároló és annak kilójára nevetséges árat fizetőktől. A társaság a gyümölcsök forgalmazásából nyert fölös jövedelmet jelenleg a raktér korszerűsítésére és csomagoló berendezés megvásárlására fordítja. A kereskedelmi társaság alapítása várhatóan a közösség néhány tagja számára állandó munkahelyet teremt. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység fejlődőképes, de a tevékenység idénymunka jellege gondot jelent. Amikor a gyümölcsgyűjtés lehetetlen, az alkalmazottak kénytelenek otthon ülni. A remények szerint 2 év múlva, a bevételek növekedésével a társaság gyümölcsszárító részleget létesít, illetve nagy teljesítményű csomagoló berendezést szerez be, ez megengedi majd a tevékenység állandósítását, legalábbis az alkalmazottak egy része esetében. A közösség jövedelemforrásként szolgáló tevé- 7

9 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN kenységbe bevont tagjai jelenleg elégedettek a helyzettel és együttműködésük az egyesülettel kiváló. A hagyományos mesterségekre tekinthetünk olyan üzleti tevékenységként, amely összefogja az egyébként magányosan, szervezetlenül, jól meghatározott piac híján dolgozó és így kevéssé versenyképes munkaerőt. Ebbe a tevékenységbe bevonhatók azok, akik különböző okokból kifolyólag nem nyertek vagy nem nyerhetnek semmiféle szakképesítést. A hátrányos helyzetűek például gyakorta képtelenek a munkaerőpiacon keresett foglalkozásokat megtanulni. E kategória foglalkoztatását biztosítják az óvott műhelyek, a 2006/448. sz. törvény alapján engedélyezett munkaegységek. Ide tartoznak a barkácsműhelyek, szerelőműhelyek, dísztárgyakkal, fénymásolással foglalkozó műhelyek, pékségek. A nyírfaágból, mogyorófa vesszőből készülő vesszőseprűk gyártása bizonyos, különösen nyírfaerdők közelében élő, roma etnikumú közösségekben hagyományos mesterségnek számít. A terméket jelenleg kis mennyiségben értékesítik (amennyit egy ember elbír, annyit forgalmaz), eladása házalással történik, a vevők vidéki háztartásban élő magánszemélyek. Egy Kovászna megyei faluban 0-30, a vesszőseprű-készítéshez értő személy él, akik képesek azonos méretű és minőségű seprűket készíteni. Egyeseket rokoni szálak fűznek össze, ugyanabban a faluszéli negyedben laknak, szomszédok. A tevékenység egyelőre mindenféle törvényes kereten kívül folyik, a közösségnek nincs semmiféle bejegyzett vállalkozási formája. Az eddig befektetett források a seprűkészítésre fordított munka illetve a seprűk házról házra történő eladása (egyéni házalás). A jogi személyiséggel rendelkező vevőket, például a köztisztaságot biztosító takarító cégeket, a takarítást saját erőből végző polgármesteri hivatalokat, a saját területüket maguk takarító kereskedelmi társaságokat esetleg érdekelné a vesszőseprűk nagybani felvásárlása. Minden terméknek van gyártási értéke, minden kézműves az általa készített áru függvényében kap fizetséget. Ebből a tevékenységből nem származik profit jellegű bevétel. Vesszőseprűket készítő emberek társulása illetve a munka megfelelő szervezettsége bővíthetné és változatosabbá tehetné a vevők körét, akik lehetnének köztisztasági vállalatok, polgármesteri hivatalok, természetes személyek vagy kereskedelmi társaságok, növelhetné az eladott seprű- 8

10 mennyiséget és ez által a bevételi forrásként szolgáló tevékenységbe bekapcsolódó személyek számát. A vesszőfonással készülő termékek gyártása és értékesítése (kerti székek és asztalok, kisbútor, különféle típusú kosarak, stb.) a Középrégió több településén élő roma közösség tagjai számára jelent komoly bevételi forrást. E személyek legfőbb gondja az, hogy szervezettség és a mesterség megfelelő képviselete híján, illetve a termékek értékesítésében részt vevő viszonteladók hosszú sorának köszönhetően is éppen az említett tárgyakat készítő kézművesek keresnek a legkevesebbet tevékenységük nyomán. Ennek ellenére bizonyos szerencsés esetekben néhány kézművesnek sikerül állandó együttműködést kialakítani és termékeiket rendszeresen szállítani az Unió különböző országaiba, ez biztosítja tevékenységük biztonságát és fenntarthatóságát. Az ilyen típusú üzlet is a szociális gazdaság körébe tartozik. Konkrét példa erre egy kézműves csapat esete, akik állandó kapcsolatban állnak egy angliai alapítvánnyal. Az alapítvány a becsületes ár (fair trade) elve alapján rendszeresen felvásárolja a csapat készítette fonott termékeket ( A tevékenység formailag a törvényesség határán folyik, tekintve, hogy az angliai alapítvánnyal kapcsolatot tartó személy magánvállalkozást jegyzett be, ám az együtt dolgozó személyek közül ennek csak néhányan tagjai, a többiek egyéni munkaszerződéssel sem rendelkeznek. A magánvállalkozás bejegyzésének oka főleg az volt, hogy a társulás jogi személyek számára számlát bocsáthasson ki illetve, hogy a folytatott kereskedelmi tevékenység jogi hátterét biztosítsa. A termékekre kialkudott ár nem engedné meg az esetleges alkalmazottak után fizetendő teljes szociális hozzájárulás és adó kifizetését. A befektetett források között első a kézi megmunkálás, de nem feledkezhetünk meg a vásárlókkal kialakított kapcsolatról sem (az angol ügyféllel például angol nyelven értekezik a társulás, telefonon vagy ben kommunikálnak, a család legfiatalabb tagja beszél angolul). A tevékenység alig jövedelmező, így a nagyobb megrendelések esetében maga a megrendelő biztosítja, előleg formájában, a nyersanyag megvásárlásához szükséges összeget. Tevékenysége során a csapatnak még nem sikerült a bevételből forgótőkét kovácsolnia. A vesszőből font termékeknek van piaca és vevők is akadnak, annak ellenére is, hogy a csapat az utóbbi időben kevesebb terméket tudott eladni, ami egyrészt a gazdasági válságnak, másrészt a termékhez hasonló és annál jelentősen olcsóbb kínai termékek piacra lépésének tulajdonítható. Ahhoz, hogy a tevékenység minél nagyobb számú hátrányos helyzetben 9

11 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN lévő személy számára biztosítson bevételi forrást, () minden egyes kézműves esetében növelni kellene a termelési árat illetve (2) meg kellene találni az értékesítési folyamatban részt vevő viszonteladók kiküszöbölésének lehetőségét. A viszonteladók kiküszöbölésének és közvetve a jövedelem növelésének egy lehetséges módozata lenne, ha a csapat virtuális, online boltot nyitna, ahol a vesszőfonással készült termékeket szállítással foglalkozó cégek segítségével nagybani vagy kiskereskedelmi kiszerelésben Európa-szerte forgalmazhatná. Vidéki környezetben a mezőgazdasági területek hatékony kezelésének egyik módozata a társulás. A Civil szféra profil, irányzatok, kihívások című jelentés szerint a 2008-as esztendőben 906 erdőtulajdonosi társulás működött. Az érvényes jogszabály 2 értelmében az erdőtulajdonosi társulások célja gazdasági, környezetvédelmi és tartós erdőkezelési célkitűzések megvalósítása, továbbá a tulajdon megerősítése illetve az erdős területből nyert termékek jövedelmező értékesítése. A társulás másik lehetséges formája a közbirtokosság 3, amely falusi közösségek esetében működött és működik. A közbirtokosság rendkívüli gazdasági erőt képvisel, tekintve, hogy kiterjedt és összefüggő területek birtoklásáról van szó. Sajnálatos módon a jelenlegi közbirtokossági formák túlnyomó hányada rosszul szervezett, így a közbirtokossági források kihasználása cseppet sem hatékony. Jobb szervezés esetén sokkal hatékonyabb volna a faanyag feldolgozásának és megmunkálásának folyamata, ami bevételt biztosítana, illetve a közösség tagjai számára munkahelyet teremtene. Ugyanakkor, ezeken a területeken hatalmas lehetőségek nyugszanak a falusi turizmusban. A területek egy részén lovardák, tavak, pisztrángosok, sípályák létesíthetők. Vakációs táborhelyeket, agroturizmussal foglalkozó panziókat lehetne kiépíteni. Mindemellett a műanyag, a vastartalmú és egyéb anyagok gyűjtése, az újrafelhasználásból származó jövedelem is a szociális gazdasági tevékenységek körébe sorolható. A vastartalmú és egyéb hulladék gyűjtése valóságos vállalkozás kialakításának ötletét adta egy olyan roma közösség esetében, melynek tagjai előzőleg is hasonló tevékenységet folytattak. A kezdeményező csoporttal folytatott kezdeti beszélgetés nyomán kiderült, hogy a létező tevékenység megszervezésével a közösség legalább két dolgot nyerne: együttes 0 2 Románia Erdészeti Szabályzata, 46/2008. sz. törvény, II. Fejezet Erdőtulajdonosok társulásának formái, megjelent Románia Hivatalos Közlönyében, I. rész, 238/27. sz., március. 3 A közbirtokosság társuláson alapuló tulajdoni forma, az /2000. és 247/2005. sz. törvények alapján létesített, a székhely körzetében található törvényszék által engedélyezett és annak Társasági Nyilvántartásába bejegyzett jogi személy.

12 erővel lehetővé válna valamiféle szállítási alkalmatosság beszerzése, ami könnyítené a hulladékgyűjtés folyamatát és biztosítaná a nagyobb menynyiségben értékesített hulladékért kialkudható magasabb árat. Nagyobb mennyiségű hulladék esetén ugyanakkor a hulladékot átvevő cég hajlandó a szállítást megoldani. A bevételi forrásként szolgáló tevékenységbe bevont személyek száma jelenleg 30 körüli, a munkában nők és férfiak egyaránt részt vesznek. A csapat egy része vastartalmú és egyéb hulladék gyűjtése terén már jelentős tapasztalattal rendelkezik. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység eredetileg egy közösségi fejlesztés eredményeként létrehozott civil társulás kereteiben folyt, ám miután a munka nagyobb méreteket öltött, a civil társulás egyedüli tulajdonosi minőségben korlátolt felelősségű társaságot hozott létre. A cég fő feladata a közösség minél több tagja számára munkahelyet teremteni, ebből kifolyólag a megvalósított nyereséget minden alkalommal a cégbe visszaforgatták. A cég induló tőkéje 200 RON volt, amit teljes mértékben a társulás jegyzett. Mindaddig, amíg a cég nem engedhetett meg magának egy jelentősebb befektetést (azaz az első 0 hónapnyi tevékenységi idő alatt) a gyűjtést az alkalmazottak tulajdonában lévő szállító eszközökkel hajtották végre. Az első 6 hónapban a cég vezetését és könyvelését a civil szervezet által biztosított alapokból finanszírozták. A vastartalmú és egyéb hulladékot a környéken működő kohászati üzem veszi át, amellyel a cég 3 évre szóló szerződést kötött. A tevékenység fő gondját nem a hulladék értékesítése, hanem annak begyűjtése jelenti. A szállítók kezdetben a közeli lakosok voltak. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység fejlődése során a cég felkereste a környéken található hulladékot termelő magánvállalkozásokat is. A vállalkozás fő célja a roma etnikumú személyek számára minél több munkahelyet teremteni. Az eddigiekben a nem túl nagy mértékű nyereséget a vállalkozás teljes egészében új munkahelyek teremtése érdekében visszaforgatta. A vállalkozás 2 éve működik, ez idő alatt állandóan fejlődött. A vállalkozás sajnos nem ölthet akkora méreteket, hogy a közösség minden tagja számára munkahelyet biztosíthatna. A cél az, hogy a közösség minden családjának legalább egy tagja a cég alkalmazottja legyen. A hulladék kilónkénti ára azonban az elmúlt egy évben zuhant, ami a vállalkozás forgal-

13 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN mának csökkenését eredményezte és fizetéscsökkentéshez is vezetett. Mindezek ellenére az alkalmazottak megértéssel viszonyultak a helyzethez és nem volt negatív reakció. Az ilyen típusú kezdeményezések sokat segíthetnek a peremre szorult csoportok életén, megkönnyítik tagjaik számára a munkaerőpiachoz való hozzáférést és hozzájárulnak szociális integrációjukhoz. A fent bemutatott példákra jellemzőek mindazok a szociális vállalkozásokat meghatározó tulajdonságok, melyek alapján ezek olyan önfinanszírozó stratégiák, amelyek 4 : valamely termék vagy szolgáltatás rendszeres, felelősségteljesen és szakértelemmel végzett értékesítését feltételezik; a szervezési forma szociális beavatkozásának eredményét és/ vagy a szervezet küldetését népszerűsítő, tartós jövedelmeket hivatottak növelni; a vállalkozás szakértelemmel végzett tervezését és kiértékelését követelik. A jövedelemteremtő képességre vonatkozó gazdasági stratégiák figyelembevétele mellett a szociális gazdaság a szolidaritás és fenntarthatóság elve alapján építhető. A szociális gazdaságra jellemző tevékenységeknek az alábbi kritériumokat kell tiszteletben tartaniuk 5 :. a szóban forgó tevékenységekből származó jövedelem a tevékenységben részt vállaló személyeket illesse meg; 2. próbáljanak a hátrányos helyzetű csoportok szükségleteinek megfelelni; 3. a bevont személyeket önsegélyezésre ösztönözzék; 4. a másoktól való függést önbizalommal helyettesítsék; 5. erősítsék a közösségben létező kapcsolatokat. Mint szociális problémák megoldásának lehetséges módozata, a szociális gazdaság nem rendelkezik minden esetben megfelelő jogszabályi kerettel, hiányzik a pontos szabályozás, hiányoznak a közpolitikák, és nem utolsó sorban hiányzik a hátrányos helyzetben lévő rétegek képessége, hajlandósága arra, hogy saját boldogulásának, csoportjának vagy közösségének ügyében tevékenykedjék. Mindezek ellenére akadnak arra mutató példák, hogy a szociális gazdaság, mint módszer, képesnek bizonyulhat arra, hogy a romániai munkaerő-piacról gyakran kirekesztett csoportokhoz, rétegekhez tartozó személyeket szociálisan integráljon Moulaert Frank, Oana Ailenei Social economy, third sector and solidarity relations: A conceptual synthesis from history to present (Szociális gazdaság, a harmadik szektor és a szolidaritásra épülő kapcsolatok. Fogalmi áttekintés a kezdetektől napjainkig), Urban Studies, 42():

14 2. fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben? Az alább bemutatott módszer A szociális gazdaság fejlesztése Románia Északnyugati és Középrégiójának többetnikumú közösségeiben című projektben (www. edrc.ro) szereplő 48 településre jellemző adatok begyűjtésének célját szolgálta. A helyi igények, erőforrások és lehetőségek valós és teljeskörű felmérése érdekében a helyi szereplők két fő kategóriájának szempontjait kellett egybefogni: () a projekt célcsoportjainak, illetve (2) a helyi vezetők kategóriáját. A strukturált kérdőíves lekérdezés bizonyult legcélszerűbb módszernek arra, hogy minél nagyobb számú megkérdezettől gyűjthessünk be adatokat. A helyi vezetők esetében alkalmazott módszer az interjúzás volt, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy a kérdőíves felmérések során gyakran jelentkező korlátozásokat elkerüljük az adatgyűjtés alatt. A vezetőtőktől szerzett információk rendkívül fontosak a helyi sajátosságok, a kényszerítő körülmények és lehetőségek megragadása szempontjából. A kutatási eszközök terepen történő tesztelése, még mielőtt azokat széleskörűen alkalmaztuk volna kutatási céljainkra, lehetőséget nyújtott a kérdések módosítására és arra, hogy érthetővé (adekváttá) tegyük őket a megkérdezettek számára. A település adatlapja Minden kiválasztott településre elkészítettünk egy leíró jellegű adatlapot. Az ehhez használt indikátorokat a projekt célcsoportjának összes kategóriájához tartozó személyek/háztartások számához viszonyítottuk. A helyi vezetők segítségével begyűjtött adatok a községekhez tartozó összes falura vonatkoztak. A települések adatlapjait használtuk fel később azoknak a falvaknak a kiválasztására, amelyben legnagyobb arányú roma lakosság él (azaz a célcsoporton belül ez a legnagyobb arányú kategória) és ahol ezt követően a terepmunka folyt, továbbá arra, hogy azt a 36 települést tartalmazó listát összeállítsuk, ahol a projekt további tevékenységei megvalósulnak majd. Az interjú Az interjús módszerrel történő adatgyűjtés során a következő szempontokat vettük figyelembe: célcsoport: 48 település helyi vezetői (akik legalább 5 éve a településen laknak): o polgármester/polgármesteri titkár/szociális dolgozó; o roma informális vezető; o üzletember/vállalkozó/cégtulajdonos; o tanár/tanító/pap. mennyiség: 240 interjú. témák: o a közösség fő problémái; o a lakosság fő problémái; o a lakosság megélhetési forrásainak azonosítása (formális és főleg informális források); o o a fejlesztés helyi szintű forrásai és lehetőségei; a szociális gazdaság körébe tartozó lehetséges tevékenységek beazo nosítása (amire léteznek erőforrások, és amely termékekre lenne kereslet); 3

15 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN o a szociális gazdaság körébe tartozó tevékenységeket akadályozó tényezők azonosítása (adminisztratív akadályok és a lakosság szintjén megnyilvánuló ellenállás: bizalmatlanság, társulási szándék hiánya, pénzügyi források, humánerőforrás hiánya, stb.) eredmények: az igények, az erőforrások és a lehetőségek felmérése közösségi szinten, a helyi vezetők szempontjából. 4 Kérdőíves felmérés célcsoport: o nem dolgozó romák; o foglalkozás nélküliek, akik a garantált minimál-jövedelemből élnek; o 3 vagy többgyerekes családok; o nők. mennyiség: o minden kiválasztott településen a célkategóriákba tartozó felnőtt lakosságra alkalmazott ún. besorolási (screening) kérdőív kitöltése után véletlenszerűen kiválasztottunk 50 főt a célcsoportból; az így nyert adatokat egy olyan válaszívre rögzítettük, amelyen a besorolási kérdőívekre válaszoló összes alany szerepelt; o az előzően kiválasztott 50 személy esetében alkalmaztuk a kérdőívet; o a kiválasztott 50 személyből átlagosan roma etnikumú volt, a többi megkérdezett pedig a projekt további célcsoportjainak tagja volt. témák / indikátorok: o képzésre/átképzésre/szakmai továbbképzésre való hajlandóság, tanfolyamokon való részvételi hajlandóság; o más településre való utazási hajlandóság képzés/átképzés/szakmai továbbképzés céljából; o tanfolyamokon való részvételt akadályozó tényezők (kisgyermek, férj/ feleség, állattartás, stb.) o iskolázottsági szint, oklevelek, befejezett képzések/átképzések/szakmai továbbképzések, megszerzett diplomák vagy folyamatban levő képzések; o azon tevékenységek, amelyeket jelenleg elvégez vagy képes azok elvégzésére, formális vagy informális képesítése van rá; o hajlandó kezdeményezőként fellépni egy szociális szervezet létrehozása érdekében; o szövetkezési hajlandóság szociális szervezet létrehozása esetén; o utazott-e az elmúlt 2 évben más (falusi vagy városi) településre; o költözött-e az elmúlt 2 évben más településre; o saját egészségi állapotának a felmérése; o rendelkezik-e személyazonossági igazolványokkal (személy azonossági kártya, születési bizonyítvány); o egyéb. eredmények: o a kérdőíves felmérésbe foglalt populáció jellemzőinek elemzése; o a célrégiók szükségleteinek, erőforrásainak és lehetőségeinek felbecsülése.

16 3. fejezet. Az elemzés eredményei 3. Kérdőíves felmérés A jelenlegi romániai gazdasági válság látszólag nagymértékben meghatározza a közösségek fontos kérdéseinek lakossági megítélését. Ezen általános hatáson túlmenően, az a tény, hogy felmérésünk alanyainak kiválasztásánál figyeltünk arra, hogy minden megkérdezettünk a projektnek legalább egy célcsoportjához tartozzon (közös jellemzőjük az, hogy jelenleg nincs munkahelyük), a munkahely-hiány jelentősége átlagosnál nagyobb volt a megkérdezettek körében. Nem kevesebb, mint 66%-uk említette meg problémaként. Az infrastruktúra vagy a szegénységben élők számára biztosított szociális segélyek megemlítése jóval alacsonyabb arányú, ezeket a kérdőíves felmérésben szereplőknek csupán 5, illetve 2%-a említette.. ábra: A község legégetőbb problémája az utakkal, víz- és gázhálózattal, hidakkal stb. kapcsolatos probléma 5 munkahelyek hiánya 66 az, hogy a szegények nem kapnak szociális segélyt 2 nincsenek megfelelő szociális szolgáltatások a rászorultak (szegények, idősek) számára egyéb 3 4 NT NV 0 Az alábbi problémák közül melyik a legégetőbb az Ön községében? Az országos szintű adatokhoz hasonlóan, felmérésünk eredményei is azt mutatják, hogy a felnőtt lakosság körében igen erős a személyes életszínvonallal szembeni elégedetlenség. A megkérdezetteknek szinte egyharmada teljesen elégedetlen, majdnem fele részben elégedetlen, ami azt jelenti, hogy négyből három megkérdezett általában véve elégedetlen. Ugyanakkor elmondható, hogy az elégedettek a vizsgált populációnak körülbelül egynegyedét teszik ki, és többségük a saját életszínvonalával részben elégedett kategóriába tartozik. 5

17 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN 2. ábra: Személyes életszínvonallal való elégedettség teljesen elégedett 3 NT NV 2 részben elégedett 2 teljesen elégedetlen 29 Mennyire elégedett azzal, ahogyan Ön él? részben elégedetlen 45 Az életszínvonallal való elégedettség általános értékelése azonban nem mutatja meg egyértelműen, mire gondolnak az emberek akkor, amikor erre a kérdésre válaszolnak. Azt sem tudjuk meg, elsősorban mire alapozzák a kijelentésüket. Az alábbi ábra azt sejteti: az életszínvonal értékelése nagymértékben egybeesik a személyes anyagi jólét felbecsülésével. Emiatt az általános elégedettséggel és a pénzzel, illetve a lakhatással kapcsolatos kérdésekre adott válaszok közötti megegyezés igen jelentős. Másképp fogalmazva: az életszínvonalukkal elégedetlen személyek ugyanakkor pénzügyeikkel (vagy lakhatási körülményeikkel) is elégedetlenek, illetve akik életszínvonalukkal elégedettek, azok általában az anyagiakkal és lakásukkal is elégedettek. Az egészségi állapottal szintén, de jóval kisebb mértékben összefügg az általános elégedettség. Az adatok továbbá azt is feltárják, hogy a megkérdezettek jelentős része (77%-a) általában elégedett a saját egészségi állapotával, a saját lakással való elégedettség közepesnek mondható (53% elégedetlen és 45% elégedett), viszont nagyon erős az anyagiakkal kapcsolatos elégedetlenség (90% elégedetlen). 6

18 3. ábra: Az élet különböző aspektusaival való elégedettség teljesen elégedetlen részben elégedetlen részben elégedett teljesen elégedett egészségével pénzével lakásával Mennyire elégedett Ön a(z)...? * az 00%-ig terjedő arányok a NT/NV válaszok A megkérdezettek kiválasztását megszabó kritériumokból is következik, hogy az alanyaink iskolázottsági szintje meglehetősen alacsony: a megkérdezettek egyharmada csupán az elemi iskolát fejezte be, a vizsgálati populáció fele járt legalább néhány évig általános iskolába és csupán egyötödük végzett el az általános iskolát követően valamilyen középfokú képzést. 4. ábra: A válaszolók iskolázottsági szintje elemi iskola 29 elkezdett középiskola 7 elvégzett középiskola 36 mesteriskola, szakiskola, gimnázium 8 Melyik az Ön által elvégzett legmagasabb utolsó iskolai szint? / Hány évet járt iskolába? 7

19 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN Az alapvetően alacsony iskolai végzettséggel természetesen együtt jár a szakképzettség hiánya is. Ráadásul azoknak a megkérdezetteknek az egynegyede, aki legalább a mesteriskolát, szakiskolát vagy a gimnáziumot elvégezte, azt nyilatkozta, hogy nincs szakképesítése. Akik azt állították, hogy rendelkeznek szakképesítéssel, leggyakrabban a következő mesterségeket említették: gépész, asztalos, szabó, hegesztő, kőműves, lakatos, pincér/szakács. 5. ábra: Szakképesítés/formális iskolai képzésben szerzett diploma elméleti oklevél/szakképesítés nélküli gépész (autószerelő/mezőgazdasági) asztalos szabó esztergályos építő munkás/kőműves lakatos pincér/szakács szövő fémforgácsoló más (4 említésnél kevesebb) Milyen szakképesítést/diplomát kapott az iskola elvégzése után? A legalább a mesteriskolát elvégezettek számához viszonyított arány (%) Munkatapasztalat, gyakorolt mesterségek és munkahelykeresés A felmérés során megkérdezettek kis százaléka (25%) nyilatkozta, hogy jelenleg van jövedelmet hozó munkahelye 6. Ezek a személyek leggyakrabban egyéni vállalkozók, (46%, amihez hozzáadódik a nemválaszolók 25%-a), napszámosok (47%), vagy nem bejelentett (nem munkakönyves) alkalmazottként dolgoznak (57%). A foglalkoztatottak legnagyobb része természetesen napszámosként dolgozik (25%). A fennmaradók elsősorban építőiparban a kőművesség a leggyakrabban előforduló foglalkozás (%), mezőgazdaságban (8%) vagy szakképzetlen munkásként dolgoznak. 8 6 Az a feltétel, hogy foglalkoztatás nélkülieket válasszunk ki célcsoportként, nem terjedt ki azokra, akiknek legalább 3 eltartott gyerekük van. Továbbá azon megkérdezettek egy része, akik azt nyilatkozták, hogy van munkahelyük, a valóságban napszámosként vagy nem bejelentett (vagy munkakönyves) alkalmazottként dolgoztak.

20 6 ábra: A jövedelmet hozó munkahellyel rendelkező válaszadók aránya és jellemzői IGEN NEM NT NV alkalmazott egyéni NV Jelenleg rendelkezik-e Ön jövedelmet (pénzt) hozó munkahellyel, akár alkalmazottként vagy önálló foglalkoztatottként, akár munkakönyves, akár nem bejelentett állásban, esetleg mezőgazdasági munkásként? Milyen a foglalkoztatás típusa ezen a munkahelyen? A fizetett munkahellyel rendelkezők csoportján belüli % 7 ábra: A munkahellyel rendelkezők jelenlegi foglalkozása napszámos 24 építőmunkás/kőműves mezőgazdász 8 szakképzetlen munkás 6 szociális munkás eladó 2 2 egyéb (4 említés alatt) 33 NV 4 Hogy nevezik a munkát, amit Ön ezen a munkahelyen végez? A fizetett munkahellyel rendelkezők csoportján belüli százalék A kérdőívezés során megkérdezettek 40%-a nyilatkozta, hogy rendelkezett már 6 hónapnál tovább tartó, jövedelmet hozó munkahellyel (alkalmazottként vagy egyéni vállalkozóként, munkakönyves vagy be nem jelentett állásban, vagy 9