LEPRÁSOK VILÁGNAPJA 2009, BUDAPEST Fotó: Galambos Gergely

Átírás

1 LEPRÁSOK VILÁGNAPJA 2009, BUDAPEST Fotó: Galambos Gergely Dorman Alíz énekmûvész Solymári Tímea gitármûvész Dr. Kiss Ferenc baptista lelkipásztor Támogatóink Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

2 LEPRAMISSZIÓ LEROMBOLT FALAK A puruliai (India) Lepra- A Lepramisszió híradója 3 A magyar Lepramisszió 1974-ben alakult meg. Alapítója és elsô vezetôje Dobos Károly református lelkész volt. Szervezetünk a Nemzetközi Lepramissziónak 2000 óta tagja. Szolgálatunk ökumenikus. Munkánkat a Nemzeti Bizottság felügyeli, melynek 6 tagját a Magyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, és a Magyarországi Református Egyház vezetôi delegálják egyenlô számban. Jézus parancsának értelmében (Mt 10,8) a világ számos országában elsôsorban Indiában élô mintegy 6 millió leprás beteg gyógyítása, rehabilitációja, a gyógyultak és családtagjaik oktatása, szakmára tanítása, számukra munkahelyek teremtése, otthonhoz juttatása a Lepramisszió célja. Ezekre a célokra gyûjtünk és továbbítunk adományokat. A Lepramisszió meghívásra szívesen mutatja be szolgálatát gyülekezeti és más közösségi alkalmon az ország bármely részén! otthont és kórházat ban alapította a Lepramisszió. Mára ez lett az egyik legnagyobb indiai kórházunk, melynek szemészete, sebészete, nôgyógyászata, bôrgyógyászata, ortopédiája és fizioterápiája megbecsültségnek örvend. Nyugat-Bengál Indiának Nurjamn, a kórház egyik betege egyik elmaradott része. Nagyon elégtelen az egészségügyi szolgáltatás. Kevés az ipar. A lakosság a monszuntól függô mezôgazdaságból próbál megélni. Az ittlakó emberek fele különféle törzsekhez, vagy alacsonyabb kasztokhoz tartozik ben komoly fejlesztést kapott a kórház és szép, új szárnnyal bôvült. Mindez nemcsak a leprabetegek számára jelent még jobb ellátást, hanem a helyi lakosságnak is. A berendezés is megújult, az ambuláns részleg bôvült. A szülészet laboratóriumot is kapott, és kiszélesedett a mûvégtagszolgáltatás is. Mindez hogyan segít a falak lerombolásában? M E G H Í V Ó a Lepramisszió ünnepi jótékonysági rendezvényére, április 19-én, vasárnap délután 4 órára Miskolcon a tetemvári református templomba ( Deszkatemplom ) Képes elôadást tart a Lepramisszió szolgálatáról Janet Walmsley a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatónôje. A nyitóáhítatot Csomós József püspök, a rendezvény fôvédnöke tartja. Zeneszámokkal szolgál a Jerikó Fúvósegyüttes. A mûsor házigazdái: Fehér Norbert, Rozgonyiné Asztalos Piroska és Riskóné Fazekas Márta. M E G H Í V Ó Elnök Riskóné Fazekas Márta Fôtitkár Rozgonyiné Asztalos Piroska Elérhetôségeink 1151 Budapest, Alagi tér 13. Telefon Mobil (Rozgonyiné) (Riskóné) r.a.piroska@actel.hu risko.marta@fre .hu Adószám Bankszámlaszám Felelôs szerkesztô: Riskóné Fazekas Márta Készült példányban a Folium Nyomdában Ha a helyi lakosok igénybe veszik egy leprakórháznak mindezeket a szolgáltatásait, akkor együtt kerülnek kezelésre a leprabetegekkel. Ez pedig az elôítéletek és megbélyegzések falának lerombolásában segít, ami sajnos még ma is elevenen él a lakosságban. A Purulia Kórház adatai 2007-ben: A kórház új szárnnyal és szolgáltatásokkal bôvült bôrgyógyászati járóbeteget láttak el. 104 nagy és 153 kismûtétet végeztek. 79 helyreállító sebészeti beavatkozást végeztek, 695 leprabeteget gyógyszereztek és mentettek meg késôbbi deformációktól. A kórház betegeinek 50%-a leprabeteg, 50%-a más beteg volt. a Lepramisszió tavaszi csendesnapjára és nagygyûlésére, melyet április 20-án, hétfôn délelôtt 10 órakor tartunk az újpesti baptista templomban. Képes elôadást tart a Lepramisszió szolgálatáról Janet Walmsley a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatónôje. A szeretetvendégséggel záruló alkalomra, mely kb. 1 óráig tart, mindenkit szeretettel várunk! A templom címe: 1043 Budapest, Kassai u. 26. A metró újpesti végállomásától a Munkásotthon utcán 5 perc gyalog.

3 4 A Lepramisszió híradója 5 Kulu Egy nigériai kislány története Kulu 12 éves. Ragyogó mosolya és tarka ruhája mögött mély szomorúság rejtôzik. Családjától és otthonától távol él, mivel leprabetegsége miatt kórházban kell lennie. A közelmúltban állapították meg, hogy Kulu leprabeteg. A nigériai Zamfara államban lakik. Bôrén elôbb néhány folt, majd arcán néhány duzzanat jelent meg. Családja nagyon megijedt, mert nem tudták: mi a kislányuk baja. Rokonaikat, ismerôseiket faggatták: ki tudná megmondani, hogy mi van Kuluval? Szerencsére az egyik ismerôs azt ajánlotta, hogy vigyék el a gyermeket Zamfara állam legnagyobb városába, Gusau-ba, az Amanawa lepramissziói kórházba. Sejtésüket is elmondták Kulu apjának: szerintük a kislány leprás! Így Kulu az édesapja és nagyanyja kíséretében elindult a sok mérföldre lévô Amanawa kórházba. Legrosszabb félelmük igazolódott be akkor, amikor az egyik orvos közölte: Kulu valóban leprabeteg! Ekkortól Kulu nagyon rosszul érezte magát, magas láza lett. De az orvosok megnyugtatták a szülôket, hogy mindez csak a kapott gyógyszerrel szembeni reakció. Az újabb gyógyszerek már beváltak és nem okoztak ilyen mellékhatásokat. Kulu alig tudott valamit a lepráról. De nagyon örült, amikor megtudta: mitôl menekült meg! Hiszen nem vált érzéketlenné, nem torzult el a teste. Megértette, hogy ha folyamatosan szedi a gyógyszert, nyomtalanul és örökre el fog múlni a betegsége. Csak akkor szomorodott el, amikor az orvosok közölték vele, hogy hosszabb ideig kell kórházban maradnia. A családjától semmiképpen nem akart távolt kerülni. A kislány ôszinte bánatát látva, a kórház egy ágyat adott Kulu nagymamájának, hogy kisunokájával lehessen. Így a kórházi tartózkodás alatt a nagymama jelenti Kulu számára a családot, az otthont. Odahaza Kulu soha nem járt még iskolába. Nap mint nap az édesanyjának segített a ház körüli munkákban. Szégyellôsen mondta, hogy A Nemzetközi Lepramisszió jóvoltából Kulu meg reméli: egyszer tanulhat még! fog gyógyulni. Ha hazamegy, boldog, teljes Nos, ebben a nigériai Lepramisszió tud segíteni értékû életet élhet. A nigériai Lepramisszió neki! Minden évben néhány leprabeteg gyermeknek ösztöndíjat adnak, hogy szüleik szegénysége kolába járhasson és tanulhasson. Kell-e ennél pedig gondoskodik majd arról, hogy Kulu is- miatt ne maradjanak ki a közoktatásból. vidámabb befejezés? A nigériai Lepramisszió saját országán belül támogatja a Nemzetközi Lepramisszió Chanchaga kórházát, az Amanawa kórházat és a Qua Iboe Egyház leprakórházát. Mûvégtagkészítô üzemük van Chanchagában, adnak ösztöndíjakat, mikro-hiteleket, megélhetést javító támogatásokat. Leprások Világnapja 2009 A magyar Lepramisszió története azzal kezdôdött, hogy Dobos Károly református lelkész 1974-ben elsô ízben hirdette meg a Leprások Világnapjának megtartását. Az akkori úttörô esemény mára minden év fénypontjává vált missziónk életében. Alapítónk gyakorlatát követve a helyszín és szolgálattévôk felekezetét tekintve vetésforgóban tartjuk a Világnapot, kifejezve, hogy a Lepramisszió a legszélesebb ökumené alapján végzi szolgálatát. Idén a Budapest XII. kerületi Kékgolyó utcai evangélikus templomban lehettünk baptista igehirdetôvel és református zenészekkel. Hálásan köszönjük a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségnek, lelkipásztorának és szolgálattevôinek vendégszeretetét, Dorman Alíz énekmûvészenek, Ivanyickaja Irina zongoramûvésznek, Solymári Tímea gitármûvésznek mûvészi játékát, Dr. Kiss Ferenc baptista lelkipásztornak igeszolgálatát. A népes közönség ezen kívül filmvetítést láthatott a vizanagarami (India) lepramissziós kórházban folyó gyógyító munkáról. Az alábbiakban az elnök és a fôtitkár elhangzott beszámolóját közöljük: A mai napon 55. alkalommal kerül megrendezésre get elôidézô szegénységnek, a velejáró megbélyegzésnek és diszkriminációnak véget vessünk. a Leprások Világnapja, mely egy ENSZ határozat értelmében évrôl évre január utolsó vasárnapja. Évezredeken át ez a szó: lepra félelmet és rettegést váltott ki. Ez a betegség messze nem a múlté Világszerte ma több, mint 100 országban több százmillióan fogunk össze, imádkozunk és igyekszünk még. Ma is sok millió embertársunk: férfiak, nôk és tenni azért, hogy ennek a betegségnek, a betegsé- gyermekek szenvednek miatta, fôleg a betegséggel

4 6 A Lepramisszió híradója 7 Ezért kell nekünk, akiket Isten erre elhívott és venni, hogy küldetésünk van a távollévôk felé is az nap imádkozunk a megadott szándékokra, és a csü- felelôsséget érzünk, kiállnunk, imádkoznunk és ten- evangélium terjesztésében, Isten megmentô örömhí- törtök éjszakai virrasztásunkban is hordozzuk az ima- nünk minden lehetséges módon a betegség meg- rének továbbításában. szándékokat. Most tudunk egy kis pénzt is küldeni szûnéséért és a betegség miatt szenvedôk rehabili- Az elmúlt évre visszatekintve hálás vagyok a Baptis- majd átutalással. Isten áldása legyen szolgálatukon tálásáért, teljes emberi életének biztosításáért. ta, a Evangélikus és Református Egyházak által dele- szeretettel és imával: Márta nôvér A következôkben szeretném átadni a Nemzetközi gált Nemzeti Bizottságunk tagjainak áldozatos és sze- Külön kiemelendô, hogy az év során közzétett rend- Lepramisszió fôigazgatójának, Geoff Warne-nak retetteljes munkájáért. Nagyon köszönöm, hogy szak- kívüli felhívásunkra ismét sokan megmozdultak segít- testvéri köszöntését és áldáskívánását. A év tudásukkal és elkötelezettségükkel segítik a Lepra- ségükkel. A szörnyûséges pusztítást véghezvivô bur- Leprások Világnapján e szavakkal küldi üdvözletét misszió szolgálatát. mai Nargis ciklon áldozatainak a helyszínen dolgozó minden megemlékezô tagországba és minden ün- Hálásan köszönöm fôtitkárunk: Rozgonyiné Asztalos Lepramissziós irodán keresztül juttattuk el az össze- nepségre: Piroska fáradságot nem ismerô, áldozatos és hûséges gyûlt adományokat. A leprabetegekkel való bánásmód a világ számos munkálkodását, a napi feladatok szervezését és irá- Az idei évhez vezet, hogy elindítottuk és folyamatban országában nemcsak egészségügyi, hanem egyene- nyítását. Isten további gazdag áldását kérem életére van egy alapítvány bírósági bejegyzése Leprásokért Riskóné Fazekas Márta sen emberi jogi kérdéseket vet fel. Hiszen hogyan lehet megalázni, megbélyegezni, kirekeszteni és a és szolgálatára! Minden egyes munkatársunknak, támogatónknak há- Alapítvány néven. Ezt mi, a Lepramisszió hozzuk létre acélból, hogy pályázatokon tudjunk indulni, vala- járó fogyaték, kivetettség és társadalmi megkülön- társadalomból kitaszítani milliókat azért, mert egy lás köszönetemet fejezem ki hûségükért, szeretetü- mint 3 év múlva az adó 1%-nál is megjelölhetô cél böztetés miatt. Ma is 6 millióan szenvednek lepra- bizonyos betegségben szenvednek? Mivel magukat kért, adományaikért. Az adományok érkeztek pénz- legyen a leprabetegek támogatásának lehetôsége. Az betegségben és 4 millióan élnek halálukig a lepra nem tudják megvédeni és érdekeiket nem tudják ben, szaktudásban, eszközben és számtalan más mó- alapítvány kuratóriumának tagjai közöttünk vannak, miatti fogyatékkal. A világ legszegényebb országai- képviselni, ezt nekünk kell helyettük megtenni. don. Ki-ki azzal szolgál, amihez képessége adatott. tisztelettel köszöntöm ôket és köszönöm meg ezúton ban ma is minden 2. percben kiderül valakirôl, hogy Hogyan tesszük? A gyógyítás széleskörû biztosításá- Köszönöm azt, hogy szívükön viselték a világ leprá- is, hogy elvállalták a szolgálatot. leprás. Eközben a világ leggazdagabb országaiban val, jogvédelemmel, érdekvédelemmel, felvilágosí- sainak sorsát, és tettek valamit a Lepramisszión ke- Áprilisban várjuk a Nemzetközi Lepramisszió fejlesz- az emberek jó része azt sem tudja pontosan, hogy tással, egészségneveléssel, széles önsegítô hálózat resztül a pogánymisszió érdekében. Ezt kérem a jövô- tési igazgatónôjének látogatását, melyhez kötôdôen mi is ez a betegség. Téves és évezredekkel ezelôt- kiépítésével, rehabilitációval, oktatással, re-integrá- ben is mindegyiküktôl. április 19-én, vasárnap, Miskolcon tartunk regionális ti szintû hamis elképzeléseik és elôítéleteik alapján lással. Kormányzati szervekkel való együttmûkö- Nagy hálára indít az év elején elindított Akarom, tisz- rendezvényt, április 20-án, hétfôn pedig tavaszi csen- egyetemet végzett, mûvelt emberek ma is meg- déssel, karitatív hálózatok támogatásával, egyházi tulj meg! újságunk fogadtatása. A színes kiadvány desnapunkat és nagygyûlésünket. Erre elôre is szere- borzadnak Európában és Amerikában, ha csak a intézmények bevonásával. Több, mint 50 országban szerkesztésében arra törekedtem, hogy egyensúly- tettel meghívom minden kedves Támogatónkat és Ér- szót hallják: lepra. Elsô mondatuk: Azoknak le- helyi szervekkel való együttmûködés keretében, 30 ban legyenek a missziói területrôl érkezô és inspiráló deklôdôt. rohad a testérôl a hús! vagy: Ugye az nagyon országban pedig saját, önálló programok révén vé- írások, valamint a hazai aktualitások. A jövôben is Pál apostol szavaival zárom beszámolómat: Azért fertôzô? Fogalmuk sincs, hogy az évszázadok so- gezzük azt a szolgálatot, melyre az elhívást 1874-ben évente három alkalommal szeretnénk megjelentetni szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetet- rán mi derült ki, és ma hol áll e betegség gyó- Wellesley Bailey, missziónk alapítója kapta Istentôl. képes híradónkat. Viszajelzésként álljon itt a homok- lenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, gyítása. Sötétség, homály, tudatlanság él a leprával Tennivalónk van tehát bôven nekünk Magyarorszá- komáromi Nyolc Boldogság Katolikus Közösségbôl hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló szemben az emberi fejekben mind a betegek kör- gon is. Minél szélesebb körben beszélni, felvilágosíta- érkezett kedves levél: az Úrban! nyezetében a helyszínen, mind tôlük távol, a civi- ni, a szívhez és értelemhez szólni sok millió ember- Kedves Márta, köszönjük az imaszándékos füzetet. A lizált világban. társunk gyógyulása érdekében! Minél komolyabban kápolnánk bejárata mellett van kitéve, és minden Riskóné Fazekas Márta

5 8 A Lepramisszió híradója 9 Rozgonyiné Asztalos Piroska a jónak cselekvésében meg ne restüljünk (Gal 6,9) Isten iránti hálával gondolok vissza erre az évre is. Megtapasztalhattuk, hogy a misszió az Úr kezében van, és ô gondoskodik arról, hogy az egyre nehezebb körülmények ellenére is a támogatók tábora növekedjék. Ebben az évben 45 gyülekezet illetve egyéb szervezet és 140 testvér kapcsolódott be a támogatóink sorába. A Nemzetközi Lepramisszió Ask címû imakalauza magyar nyelvû, Imafonál2008 címmel megjelent imanaptárunk lehetôvé tette, hogy a Lepramisszió nagy családjához kapcsolódva hordozhattuk imádságainkban a leprabetegek ügyét. Azóta az Imafonál2009 is elkészült, amelyeket a tavaly felmért igény szerint küldtük ki, de még tudunk küldeni a gyülekezeteknek, ha igénylik. Ebben az évben jelentettük meg a Lepramisszió híradóját Akarom, tisztulj meg! címmel. Az évente háromszor a világnap, a tavaszi és ôszi csendesnap elôtt megjelenô újságunkat mindig eljuttatjuk támogatóinknak, de a küldeményekrôl, adományokról csak évente egyszer küldünk értesítést. Az újságot szeretnénk minél szélesebb körben terjeszteni, ezért az eddigi világnapi körlevelünkhöz hasonlóan az összes református, evangélikus, baptista, pünkösdista gyülekezetnek is megküldjük, és igyekszünk minél több római katolikus gyülekezetbe is eljuttatni. Híradónkban tájékoztatjuk támogatóinkat a Nemzetközi és a magyarországi Lepramisszió eseményeirôl, munkájáról és terveirôl egyaránt, valamint a csendesnapi illetve világnapi alkalom idôpontjáról és helyérôl is. Szeretnénk, ha minél többen forgatnák a gyülekezetekben és a szórványokban a hírlevelünket. Álljon itt egy római katolikus imacsoport vezetôjének a levelébôl egy kis részlet: Január 21-én megkaptuk a 7 db Imafonál2009-et. Szívbôl köszönjük! Nagyon sok segítséget nyújt ahhoz is, hogy munkánk még tudatosabbá váljék. Egy özvegyasszony írta a következôket: Szeretném megköszönni, hogy ezernyi tennivaló és gond között reám is jut idejükbôl. 16 éve vagyok özvegy. Férjemet 52 évi házasság után veszítettem el. Ekkor tettem Istennek azt a fogadalmat, hogy amíg életemet megtartja, szerény adománnyal támogatom a misszió munkáját. Sokat imádkoztam mostanáig, hogy áldozatos munkájukban Isten legyen segítségükre A Reménysugarak címû kiadványunkkal a gyermekeket, a fiatalokat kívántuk megszólítani, hogy már gyermekkorban kialakuljon bennük a másokért való felelôsség, a segíteni akarás, a felebaráti szeretet. Amint már elôzô híradónkban is említettük, a kézzel kötött fáslik készítését 34 év után abbahagytuk. Ma Január 18-án Tatabánya-Bánhida református gyülekezetében szolgált filmvetítéses elôadással Riskóné Fazekas Márta. Az alkalomra a környezô településekrôl, sôt Rév-Komáromból (Szlovákia) is jöttek érdeklôdôk minden felekezetbôl. már hála a sikeres gyógykezelésnek egyre kevesebb fáslira van szükség. Természetesen a raktárunkon lévô fáslikat eljuttatjuk azokba a kórházakba, ahol igénylik ezeket. Sajnos annak ellenére, hogy bár igyekszünk iratokkal alátámasztani, hogy a kézzel kötött fáslikat adományként küldjük a leprakórházakba, rendszerint vámot kell fizetniük a megajándékozott kórházaknak, és ez nehezíti küldésüket, illetve fogadásukat ban db fásli érkezett és ezekbôl db-ot tudtunk elküldeni a leprakórházakba, a beérkezett 220 db babaréklibôl pedig 172 db-ot küldtünk el. A fáslikötés megszûnésével egyidejûleg egyre több testvérünk köt szívesen négyzeteket takarókészítés céljából. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a takarók nem a leprás betegek számára készülnek (a magas postaköltség miatt ez lehetetlen is lenne), hanem a Kárpát-medence rászorultjainak. Ezzel a mellékes, nem a Lepramisszió céljait szolgáló munkával a különbözô belmissziókkal való kapcsolatunk erôsödött ban 502 db takaróval tudtuk segíteni a kárpátmedencei magyar testvéreinket, a Siketmissziót, a Cigánymissziót, sôt a Hosszúpályiban mûködô nemzetiségi óvodát is elláttuk gyermektakarókkal ban Ft adomány érkezett missziónkhoz. A Nemzetközi Lepramisszió útján fonttal ( Ft) tudtuk támogatni a leprakórházakat, sôt az idei évre elôlegként már decemberben elküldtünk 5400 fontot ( Ft-ot). Idén két objektumot segítünk: az indiai Muzzafarpur-i kórházat, valamint a szintén indiai Chattisgharh lepramissziói kórházat. Kérjük, hogy azok a testvérek, akik adóigazolást kérnek adományukról, jelezzék ezt az igényüket és egyidejûleg adják meg adóazonosítási számukat is. Köszönjük a kedves Testvéreink eddigi támogatását, kérjük, hogy továbbra is hordozzák imádságaikban a leprabetegek ügyét. Rozgonyiné Asztalos Piroska Rendezvényeink január februárban Január 25-én, a Leprások Világnapján ünnepi rendezvényt tartottunk Budapesten a Kékgolyó utcai evangélikus templomban. Február 22-én a beremendi református templomban tartott rendezvényt elnökünk. Hálásan köszönjük a meghívásokat. A jövôben is örömmel és köszönettel fogadunk meghívást képes elôadás tartására, a Lepramisszió szolgálatának bemutatására.

6 10 11 A Lepramisszió híradója Geeske Zijp misszionárius levele Csádból, a világ egyik legszegényebb országából Geeske Zijp az egyik leghôsiesebb misszionárius. A holland ápolónô Nemzetközi Lepramisszió egyetlen európai alkalmazottja az afrikai Csádban közel 20 éve. Rendkívüli odaszánással végzi szolgálatát nagy nyomorúság közepette. Geeske Zijp néhány éve vendégünk volt Magyarországon. N Djamena, január 18. Kedves Csalátagjaim és Barátaim! Mint minden évben, elkésve de boldog, áldott új évet kívánok mindnyájatoknak jó egészségben, sok örömben, jó barátokkal, bûnbocsánattal és gyógyulással életünkben, otthonainkban és a világban! Vasárnap reggel van most, amikor a n djamenai lepramissziós vendégház asztalánál ülök. Tegnap érkeztünk vissza a környék lepramissziós ápolóinak tartott továbbképzésrôl. Átnéztük a nemzeti leprastatisztikákat is. A kimutatások szerint csökken a leprabetegek száma, azonban folyamatosan kell számolnunk ezzel a betegséggel továbbra is. Tavaly a guéra-i központunkban 46 beteget kezeltünk, akik még mindig gyógyszerezést kapnak. Érdekes, hogy az utóbbi években egyre fiatalabb betegekre bukkanunk, akik máris csúnyán torzultak a betegség miatt Meglepetések, jók és rosszak állnak mögöttünk Az egyik legnagyobb a N Djaména környéki háború kitörése volt februárban. Éppen vendégeim voltak: Henno Couprie, a holland Lepramisszió igazgatója, és barátja, Sjaak Verboom fotós. Mongói látogatásuk után mentünk vissza N Djaménába, hogy repülôre szálljanak. A lázadók pár kilométerre voltak tôlünk, de szerencsétlenségünkre késôn érkeztünk. Csoda folytán megmaradt az autónk, miután átmentünk a frontvonalon, és be tudtunk jutni a városba. A vendégek azonban nem tudtak elrepülni: már leállt a légi közlekedés, a missziós vendégház pedig bezárt. Vásároltam valami száraz élelmet, aminek késôbb nagy hasznát vettük. Az éjszaka kellôs közepén tereltek össze bennünket, külföldieket egy francia állampolgár házába, ahol 2 napon át 14 minden nemzetiségû felnôttel és gyerekekkel voltunk bezárva. Az elszállásolás kicsit nagyképû szó, inkább táborozásnak nevezném: a padlón feküdtünk, hiszen a ház elôtt tankok és nehéz fegyveresek közlekedtek iszonyatos zajjal és a ház alapjait megremegtetve. Két nap után végre evakuáltak bennünket a francia katonai támaszpontra. Csak ott vettük észre, hogy Henno bôröndjén egy kis lyuk tátong Késôbb Hollandiában mutatta meg a bôrönd tartalmából kiszedett lövedéket Henno és Sjaak még aznap el tudott Librevillebe repülni. Én azonban még 3 napig a katonai támaszponton kellett, hogy maradjak. Nyomát vesztettem Abdel Djelil-nek, a mindenes sofôrömnek, valamint az otthoniaknak Mongoban: a gondozottjaimnak és a nevelt gyerekeknek. Szörnyû volt várni, várni, várni minden hír nélkül. Mígnem a Nemzetközi Lepramisszió hazarendelt Hollandiába Egy hétig voltam otthon Apeldoorn-ban, majd az elsô lehetséges repülôvel visszajöttem Csádba. Hatalmas öröm volt mindenkit épségben, egészségben viszontlátni. Különösen is Abdel Djelilnek, a sofôrömnek örültem, és a vakok iskolájába járó gyermekeknek. Mindenki baj nélkül élte túl a támadásot, kivéve a Moustagbal-

7 12 13 A Lepramisszió híradója projektünket: a lázadók ugyanis az erre fordítandó összes pénzünket ellopták, amint a számítógépeinket, benzintartalékunkat is. De fô az, hogy senki nem sérült meg. Bár összeszedtük magunkat, az élet mégsem ment zavartalanul tovább. A félelem vette át a fô szerepet, és ez mind a mai napig nem szûnt meg. Vajon mit hoz a jövô? (Egy héttel késôbb már Mongoban.) Az irodában ülök, körülöttem a vakok iskolájának gyermekei. Tele vannak bajjal: elszakadt az egyik nadrágja, a másik beverte a falba a hom- lokát, a harmadiknak sebes a lába, a negyediknek egy csúnya, gennyes seb van a fején. Éjszaka levágtam a haját, hogy le tudjam kezelni. Az élet nem unalmas, ha egy ilyen iskola van a szomszédban! Jelenleg tíz gyermek jár a vakok iskolájába, közülük 3 fiú és egy lány már felsôbb osztályokba. Nagyon jól tanulnak. Egyre kisebbeket iskolázunk be, és könnyen elvégzik az alsóbb osztályokat. Nagy áldás a házimama, aki mint egy igazi tyúkanyó, viseli gondját a gyerekeknek. A vakok iskolájának nagyobb gyermekeivel és a helyi Vakok Szövetségével karöltve egy kis gabonadarálót üzemeltetünk (olasz adományból). Az ôrlésért kapott pénz kis jövedelmet biztosít a Szövetség tagjainak. Maguknak is fognak tudni venni gabonát. Ezen kívül egy tricikli-javítómûhellyel is kapcsolatba kerültünk a Mozgássérültek Egyesülete révén. Tôlük fogunk tricikliket vásárolni a súlyosan mozgássérült betegeinknek. Máris öt gyerek azért tud járni iskolába, mert adtunk ilyen triciklit nekik! A mozgássérült felnôttek pedig át tudnak menni triciklivel a szomszédaikhoz, nincsenek kiszolgáltatottan mindig otthon-ülésre kényszerítve. Ez nagy szabadságot ad nekik. A Moustagbal-projektünk szépen halad. A kertészkedésen és a famegmunkáláson kívül 33 faluban gabonabankot és mikro-hiteleket szerveztünk. A holland Basilea Alapítvány segítségével kutakat fúrattunk, a szintén holland KIO Alapítvány pedig a hátrányos helyzetû és mozgássérólt gyermekek iskoláztatásában segít. A Moustagbal-projekttel felvilágosító kapmányokat is szervezünk a leprabetegségrôl, TBCrôl és AIDS-rôl. Mathieu-vel, a csodálatos, új lepraügyi munkatársunkkal tartottam a fenti továbbképzést a munkatársaknak. November óta új titkárnônk van, akinek nagyon örülünk. Maimouna fiatal, energikus családanya, aki naponta 8 és 12 óra között dolgozik nálunk. Végzi az adminisztrációt, kezeli a pénztárat, végzi a végemehetetlen ajtónálló szolgálatot. Ez talán a legnagyobb segítség, hiszen folyamatosan jönnek a koldusok, a betegek, a kórházban félrekezeltek, sok pszichiátriai beteg, éhes emberek, vagy csak nagyon, nagyon szegények. Az országban nem sokat javult a helyzet. A fôváros, N Djaména, teljesen megváltozott: egyik ház a másik után repül levegôbe a robbantások miatt. Az élet már-már elviselhetetlen a szegények számára. A szegénynegyed kunyhóinak ezreit lerombolták, hogy helyükre emeletes házakat építsenek Pillanatnyilag amiatt szenvedünk, hogy megtiltották a fa és szén, mint tüzelôanyag használatát, és csak gázzal lenne szabad fôzni. Gáz pedig nincs! Aki titokban be próbál hozni a városba szenet vagy tûzifát, azt kockáztatja, hogy az autóját felgyújtják, ahogy ez számos esetben meg is történt! A lakosság szenvedéseinek a végét járja, sokan felkerekednek és vidéken próbálják meghúzni magukat. Az utcák végén pedig gyülekeznek a páncélosok Idônként harci gépek köröznek felettünk. a mobiltelefonok elhallgatnak, vagy éppen felszólítanak tartós élelem beszerzésére, és kijárási tilalmat hirdetnek egy-egy napra. De elég ezekbôl a nyomasztó történetekbôl! Levelemet derûsebbekkel szeretném zárni. Mahamat, a 11 éves kisfiú, aki nyaktól lefelé béna és felfekvései voltak, ma már iskolába jár a citromsárga triciklijén (ô választotta!), karácsonykor pedig az osztály 8. legjobb tanulója lett! Öt leprás beteg jutott gyógyszerezése végére, közben a lelkiviláguk is meggyógyult!

8 14 Két Ahmat nevû fiúnk is jól boldogul a szakképzésen, szemészünk Kinshasában, gyógytornászunk pedig N Djamenában van továbbképzésen. Reméljük, hogy az év folyamán mindketten visszajönnek Mongoba. Szépen halad a helyi gyülekezet ifjúsági csoportjának élete, és befejezôdött a látogatók számára készült vendégház építése. Az ifjúsági csoport szeretné a helyi szegényeket élelemmel és mikrohitelekkel segíteni. Az 5. osztályba lépett Jean, a kicsi fiú, akit a házamban nevelek. Az új konyhai segítségem, egy fiatalasszony, aki nagyon zaklatott lelkiállapotban került hozzám, egészen jól van. A vakok iskolájában is alkalmazzuk ôt amellett, hogy nekem segít. A korábban csontsovány fiatalasszony meghízott, jó étvággyal eszi a köleskásáját. De most befejezem. Sokat tudnék még írni. Reméljük, hogy jobb évünk lesz, kevesebb erôszak és vérontás, kevesebb korrupció és félelem, több szeretet és gondoskodás egymás iránt, több erô, hit és szolidaritás! Sok szeretettel: Geeske Vidám társasjáték mûtét után az indiai Purulia kórházban Földet mûvelhet, mert a Misszió szerszámot adott hozzá Kérem, küldjenek címemre db csekket! Név: Lakcím: Telefonszám: cím: