KAREN ROSE SIKÍTS ÉRTEM

Átírás

1

2 KAREN ROSE SIKÍTS ÉRTEM Ulpius ház Könyvkiadó Budapest, 2009 A fordítás alapjául szolgáló mű: Karen Rose: Scream for Me A szerzőtől az Ulpius ház Könyvkiadónál megjelent: Halj meg értem Előkészületben: Gyilkolj értem Copyright 2008 by Karen Rose Hafer Hungarian translation Weisz Böbe 2009 Ulpius ház Könyvkiadó, 2009 ISRN

3 Martinnak, mert a nap ragyogóbban süt, amikor velem vagy. Természetesen az sem rossz, ha az ember eleve egy napfényes államban él, de te, ugye, érted, mire gondolok... Szeretlek. Kaynek és Marcnak. A barátságotok felbecsülhetetlen érték. És a szerkesztőmnek. Karén Kosztolnyiknak, valamint az ügynökömnek, Robin Rue nek. Köszönöm.

4 PROLÓGUS

5 MANSFIELD MEGYEI KÓRHÁZ, DUTTON, GEORGIA TIZENHÁROM ÉVVEL EZELŐTT Rövid csengetés. Újabb lift érkezett. Alex a földet bámulta, és legszívesebben láthatatlanná vált volna. Erős illat csiklandozta az orrát. Violet Drummond! Igyekezz már! Még két beteget meg kell néznünk. Mit vacakolsz? Ó! Az utolsó hangot szinte lélegzetvisszafojtva mondta ki. Menjetek innen, gondolta Alex. Csak nem.. ő az? A suttogás Alex bal oldala felől érkezett. A Tremaine lány, aki életben maradt? Alex csak bámulta az ölébe ejtett, görcsösen összeszorított öklét. Menjetek innen! Úgy néz ki válaszolta az első asszony még halkabban. Szent isten, pontosan úgy néz ki, mint a testvére. Láttam a másik képét az újságban. Mint két tojás... Hát... ikrek. Ráadásul egypetéjűek. Legalábbis voltak. Isten nyugosztalja szegényt. Alicia. Alex szíve elszorult, alig kapott levegőt. Szégyen és gyalázat. Egy ilyen gyönyörű teremtés, és ott találják az árokban egy szál ruha nélkül... Isten tudja, mit tett vele az a férfi, mielőtt megölte. Mocskos, semmirekellő csavargó. Remélem, elevenen megnyúzzák. Azt hallottam... tudod... Sikoltozás. Sikoltozás. Millió és millió hang sikoltozott a fejében. Fogd be a füled! Hagyjátok abba! Ám Alex ökölbe szorított keze továbbra is az ölében nyugodott. Csukd be az ajtót! Csukd be az ajtót! A fejében becsukódott az ajtó, és a sikoltozás hirtelen félbeszakadt. Újra csönd lett. Alex mély levegőt vett. A szíve vadul vert. Hát... az ott a kerekes székben megpróbált öngyilkos lenni, amikor az édesanyját holtan találta a földön. Az összes gyógyszert bevette, amit Fabares doktor írt fel a mama idegeire. Szerencsére a nagynénje idejében rátalált. Mármint a kislányra. Nem az anyjára... Persze, nyilván nem az anyjára. Aligha kelhetett föl, ha egyszer főbe lőtte magát. Alex összerezzent, a koponyájában még mindig visszhangzott annak az egyetlen lövésnek a hangja, újra és újra és újra. Meg a vér. Az a sok vér. Anyu... Gyűlöllek. Gyűlöllek. Bárcsak meghalnál! Alex lehunyta a szemét. Megpróbálta elűzni a sikoltozást, de az nem maradt abba. Gyűlöllek. Gyűlöllek. Bárcsak meghalnál! Csukd be az ajtót! Honnan való? Mármint a nagynénje. Delia, tudod, a bankból, azt mondja, a nagynéni Ohióban dolgozik ápolónőként. Ő és a kislány mamája nővérek. Vagyis csak voltak. Delia mesélte, hogy amikor a nagynéni odalépett az ablakához, majdnem szívinfarktust kapott. A nagynéni kiköpött mása Kathynek... frászt kapott tőle. Hát... én azt hallottam, hogy Kathy Tremaine az élettársa fegyverét használta. Milyen példát mutatott a lányainak, csak úgy együtt élni egy férfival, méghozzá az ő korában... A pánik egyre erősödött. Csukd be az ajtót! A sajátjainak meg a férfiénak! Mert neki is van ám egy lánya... Bailey-nek hívják. Nagyon vadak voltak azok a lányok, nagyon vadak, mindhárman. Ez az egész a levegőben lógott. Wanda, kérlek! Az nem a lány hibája, hogy valami hajléktalan megerőszakolta és megölte. Alexnek szinte a tüdejébe szorult a következő lélegzetvétel. Menjetek innen! Mind. Hagyjatok békén, hadd fejezzem be, amit elkezdtem! Wanda gúnyosan fölnevetett.

6 Te nem is vetted észre, manapság hogyan öltözködnek ezek a fiatal lányok? Mintha direkt azt akarnák, hogy valaki elkapja őket, és a jó ég tudja, mit tegyen velük! Én csak annak örülök, hogy elviszik innen. Tényleg? A nagynénje elviszi Ohióba? Delia a bankban ezt mondta. Én csak annyit mondok, nagy áldás, hogy nem megy vissza a gimnáziumba. Az unokám is ugyanoda jár, most tizedikes, pont mint a Tremaine lányok. Alexandra Tremaine csak rossz hatással lenne a többiekre. Szent igaz helyeselt Violet. Ó, nézd, már menynyi az idő! És még meg kell néznünk Gracie-t és Estelié Johnsont. Nyomd meg a liftgombot, Wanda! Tele a kezem az ibolyával. A csengő ismét megszólalt, és a két idős asszony eltűnt. Alex egész testében, minden idegszálában reszketett. Kim elviszi Ohióba. Alexet nem igazán érdekelte. Úgysem tervezte, hogy kihúzza Ohióig. Csak be akarta fejezni, amit elkezdett. Alex! Lépések kopogtak a kövezeten, új illat ütötte meg az orrát, tiszta és édes. Mi a baj? Úgy reszketsz, akár a nyárfalevél. Meredith! Mi történt? Azt kértem, figyelj rá, nem pedig azt, hogy csak ülj ott a padon a könyvedbe feledkezve! Kim megérintette a homlokát, Alex hátrébb kapta a fejét, ám a szeméről nem vette le a kezét. Ne érj hozzám! Rá akart mordulni a nőre, de a szavak csak a koponyájában vertek visszhangot. De ugye, jól van, anyu? Ez Meredith. Alex csal homályosan emlékezett az unokatestvérére: a hétéve nagylány Barbie-zik a két ötéves kicsivel. Két kislánnyal. Alicia. Alex már nincs vele megszűnt a kettő létezni. Egyedül vagyok. A pánik ismét erősödni kezdett. Az isten szerelmére, csukd be az ajtót! Alex mély levegőt vett. A fejében tátongó sötétségre összpontosított. A néma sötétségre. Azt hiszem, igen. Kim a szék elé térdelt, Alex álla alá nyúlt, és addig tartotta ott az ujját, míg a lány föl nem emelte a fejét. A tekintetült találkozott, aztán Alex azonnal elkapta a szemét. Kim nagyot sóhajtva állt fel, és Alex újabb mély levegőt vett. Vigyük le a kocsihoz... Apa odaáll az ajtó elé. A liftajtó ismét csengetett, és Alex székét hátrafelé behúzták a fülkébe. Vajon mi dúlhatta így fel? Csak pár percre mentem el... Szerintem az a két idős nő volt az. Azt hiszem, Aliciáról és Kathy néniről beszélgettek. Tessék? Meredith! Miért nem szóltál rájuk? Alig hallottam őket. Szerintem Alex sem hallotta őket. Majdnem végig csak sugdolództak. Meghiszem azt... Minden lében kanál vénasszonyok. Ha ilyesmi még egyszer előfordul, azonnal szólj nekem! A lift csengetett, és a széket kitolták az előtérbe. Anyu... Meredith mintha figyelmeztetni akarta volna anyját valamire. Ott jön Mr. Crighton. Vele van Bailey és Wade is. Reménykedtem, hogy most az egyszer azt teszi, amit kell. Meredith, szaladj apádért, hívja a seriffet, hátha Mr. Crighton akadékoskodni akar. Rendben. Anyu, ne dühítsd fel, kérlek! Nem fogom. Siess! A kerekes szék megállt, és Alex csak bámulta az ölébe ejtett kezét. A saját kezét. Hunyorogni kezdett. Valahogy másmilyenek. Vagy mindig is így néztek ki? Apu, Kim el akarja vinni. Nem hagyhatod, hogy elvigye Alexet! Bailey. Mintha sírna. Ne sírj, Bailey! Jobb lesz ez így. Nem viszi sehova. A férfi csoszogása abbamaradt. Kim felsóhajtott. Craig, kérlek... Ne csinálj jelenetet! Sem Alexnek, sem a saját gyerekeidnek nem tesz jót. Vidd haza Wade-et és Bailey-t! Alexet magammal viszem.

7 Alex az én lányom. Nem veheted el. Nem a te lányod, Craig. Sosem vetted feleségül a testvéremet, és soha nem vetted a nevedre a gyerekeit. Alex az enyém, és ma velem jön. Sajnálom, Bailey tette hozzá Kim gyöngédebben. De ennek így kell lennie. Bármikor meglátogathatod. Kopott munkásbakancs jelent meg Alex cipője mellett. Hátrébb húzta a lábát. Tekintetét az ölébe szegezte. Lélegezz! Nem úgy van az! Ez a lány öt éven át élt az én házamban. Kim, Apunak hívott. Nem, Alex sosem hívta apunak. Mindig uramnak szólította. Bailey most már zokogott. Kérlek, Kim, ne csináld! Nem viheted el. Rád se bír nézni. Craig hangja kétségbeesetten csengett, szavaiban volt némi igazság. Alex tényleg nem bírt Kimre nézni, még most sem, pedig megváltoztatta a frizuráját. Kedves volt tőle, és Alex tudta, hálásnak kellene lennie az erőfeszítéséért. De Kim a szemét nem tudta megváltoztatni. Levágattad és befestetted a hajad, de még így is olyan vagy, mint Kathy. Valahányszor rád néz, az anyját fogja látni. Tényleg ezt akarod? Ha veled marad, akkor pedig valahányszor lemegy a földszintre, mindig a halott anyját fogja látni, ahogy ott hever a nappaliban! csattant fel Kim. Ugyan mire gondoltál, amikor otthagytad őket egyedül? Dolgoznom kellett vágott vissza Craig. Kenyeret kell keresnem. Gyűlöllek. Bárcsak meghalnál! A hangok sikoltoztak a fejében, hangosan, hosszasan, dühösen. Alex még mélyebbre hajtotta a fejét, Kim pedig a tarkóját simogatta. Ne érj hozzám! Megpróbált elhúzódni, de Craig túl közel állt hozzá. Ezért inkább csak ült dermedten. Az isten verjen meg téged és a munkádat is! mondta keserűen Kim. Egyedül hagytad Kathyt élete legszörnyűbb napján. Ha otthon lettél volna, akkor talán még most is élne, és Alex sem lenne itt. A bakancs közelebb lépett, Alex még arrébb húzta a lábát. Arra célzol, hogy én okoztam ezt az egészet? Hogy miattam ölte meg magát Kathy? Hogy én kényszerítettem Alexet, hogy lenyeljen egy üveg gyógyszert? Erre akarsz célozni? Feszült csönd telepedett közéjük, Alex visszatartotta a lélegzetét, és csak várt. Kim nem mondta, hogy nem, és Craig keze most ökölbe szorult, éppen olyan görcsösen, ahogy Alexé. Az ajtószárnyak surrogva kettényíltak, majd becsukódtak, s újabb lépések koppantak a kövezeten. Kim, valami baj van? Kim férje, Steve. Alex végre kiengedte az addig visszatartott levegőt. Steve megtermett, kedves arcú férfi. Alex az ő arcába bele tudott nézni. De most nem. Nem is tudom Kim hangja megremegett. Craig, valami baj van? Pár szívdobbanásig néma csönd lett, majd Craig ökle lassan kinyílt. Nincs. Legalább annyit megengedsz, hogy én és a gyerekek elbúcsúzzunk? Azt hiszem, ennyi belefér. Kim parfümjének illata elhalványodott, amikor a nő odébb húzódott. Craig közelebb lépett. Csukd be az ajtót! Alex összeszorította a szemét, visszatartotta a lélegzetét, míg a férfi a fülébe suttogott. Erősen összpontosított, igyekezett kizárni a férfit az elméjéből, és végre, végre Craig hátrébb is lépett. Alex előregörnyedve ült, míg Bailey megölelte. Hiányozni fogsz, Alex. Most kinek a ruháit fogom ellopkodni? Bailey megpróbált nevetni, de elnyelte a szipogás. Írj, légyszi... Wade volt az utolsó. Csukd be az ajtót! Alex egészen megmerevedett, amikor a fiú búcsúzóul megölelte. A hangok egyre csak visítottak. Fájt. Kérlek! Hagyjátok abba! Erejét összeszedte, keze a kilincsen, húzta befelé az ajtót. Wade végre odébb lépett, ő pedig újra tudott lélegezni. Most pedig megyünk mondta Kim. Hadd menjünk!

8 Alex egészen addig visszatartotta a levegőt, míg el nem értek a fehér autóig. Steve ott ölbe vette, és beemelte az ülésre. Csatt. A férfi becsatolta a biztonsági övét, majd kezét a lány arcára tette. Gondodat viseljük majd, Alex. Megígérem mondta csöndesen. Steve becsapta az ajtót mellette, és Alex csak most merte kinyitni a kezét. Csak egy kicsit. Épp annyira, hogy lássa a tenyerébe rejtett zacskót. Tabletták. Egy csomó pici, fehér tabletta. Honnan? Mikor? Nem számított, honnan és mikor. Csak az számított, hogy végre befejezheti, amit elkezdett. Megnyalta alsó ajkát, és erővel felszegte a fejét. Szeretnék... Összerezzent, amikor meghallotta a saját hangját. Recsegett, olyan rég használta. Az első ülésen Steve és Kim is azonnal hátrafordult. Anyu! Alex megszólalt! mosolygott Meredith. De Alex nem mosolygott. Mondjad, kicsim! bátorította Kim. Mit szeretnél? Alex leszegte a tekintetét. Vizet szeretnék.

9 ELSŐFEJEZET

10 TIZENHÁROM ÉVVEL KÉSŐBB. ARCADIA, GEORGIA. JANUÁR 26 A, PÉNTEK, ÉJJEL 1.25 Gondosan választotta ki. Élvezettel tette magáévá hogy sikoltson, hosszan és hangosan. Mack O'Brien megborzongott. Még mindig libabőrös lett tőle. A vére még mindig zubogni kezdett, az orrlyuka kitágult, ahogy visszaemlékezett rá, milyennek látta a lányt, milyen volt a hangja. Milyen volt az íze. A színtiszta rettegés íze semmihez sem hasonlítható. Ezt tudta jól. Ez az első áldozata. De nem az utolsó. Ugyanilyen gonddal választotta ki a lány végső nyughelyét. A test végiggördült a hátán, és tompa puffanással ért földet a sárban. Mellé guggolt, és akár egy halotti leplet, eligazgatta rajta a durva, barna pokrócot, miközben várakozása nőttön nőtt. Vasárnap rendezik az éves kerékpárbajnokságot. Százan fognak erre kerekezni. Úgy helyezte el a lányt, hogy látható legyen az útról. Nemsokára megtalálják. És nemsokára ők is hallani fognak róla, hogyan halt meg. Elgondolkoznak. Egymásra fognak gyanakodni. Rettegni fognak. Csak állt ott, elégedetten nézte két keze munkáját Azt akarja, hogy rettegjenek. Hogy úgy remegjenek és reszkessenek, mint egy kislány. Azt akarja, hogy meg ismerjék a rettegés igazi ízét. Mert ő ismerte ezt az ízt, és ismerte az éhséget meg: dühöt is. És az ő bűnült, hogy ennyire meg kellett ismernie ezeket az ízeket. Lepillantott, lábujjával megbökte a barna takarót. Ez is megfizetett. Nemsokára mindannyian szenvedni fognak és megfizetnek. Nemsokára megtudják, hogy visszatért. Jó napot, Dutton. Mack újra köreitekben. És addig nem nyugszik, míg mindannyiukat tönkre nem tette. CINCINNATI, OHIO, JANUÁR 26 A, PÉNTEK, Juj! Ez fájt! Alex Fallon lenézett a sápadt, mogorva, tizenéves lányra. Azt hiszem, készen is vagyunk... Alex fürgén helyére ragtapaszozta az infúziós tűt. Remélem, ez legközelebb majd eszedbe fog jutni, amikor nem mész be az iskolába, és megeszel egy hatalmas adag gyümölcsparfét, aminek a végén itt kötsz ki a sürgősségin. Vonnie, cukorbeteg vagy, még ha nem veszel róla tudomást, akkor is. Be kell tartanod az előírt......étrendet vágott közbe Vonnie. Tudom. Miért nem hagynak végre békén? A szavak visszhangzottak Alex fejében, mint mindig. Egyszerre érzett hálát a saját családja és rokonszenvet a betege iránt, mint mindig. Egy szép napon valami olyat eszel, amit nem lenne szabad, és... odalent kötsz ki. Vonnie ellenséges pillantást lövellt felé. És? Mi van odalent? A halottasház. Alex belenézett a lány meglepett szemébe. Hacsak nem ez a terved. Vonnie szeme hirtelen megtelt könnyel. Néha az... Tudom, kicsim. És sokkal inkább megértette, mint bárki a családján kívül még csak elgondolni is tudná. De el kell döntened, mit akarsz. Élni vagy meghalni. Alex! Letta, az ügyeletes nővér dugta be a fejét a vizsgáló ajtaján. Sürgős hívásod van a kettesen. Őt majd én átveszem. Alex megszorította Vonnie vállát. Én készen is vagyok és Vonnie szemébe nézett. Nem szeretnélek itt viszontlátni. Átnyújtotta a kartont Lettának. Ki az?

11 Nancy Barker a Fulton megyei szociális gondozótól, Georgiából. Alexnek összeszorult a szíve. Ott él a mostohatestvérem. Letta szemöldöke a magasba szökött. Nem is tudtam, hogy van mostohatestvéred. Gyakorlatilag nem is volt, de túl hosszú lett volna elmagyarázni, és a kapcsolata Bailey vel pedig túl bonyolult volt. Nagyon rég láttam utoljára. Igazság szerint ö éve, amikor teljesen bedrogozva Bailey megjelent Alex cincinnati otthonának ajtajában. Alex megpróbálta rehabilitációra vitetni Bailey t, de Bailey eltűnt és magával vitte Alex hitelkártyáit is. Letta aggódva ráncolta a homlokát. Remélem, minden rendben. Alex egyszerre várta és rettegte ezt a hívást, már évek óta. Hát én is... A sors fintora, gondolta Alex, a telefon felé sietve Alex volt az, aki annak idején megkísérelte az öngyilkosságot, és mégis Bailey lett függő. Mennyit számít család. Alexnek ott volt Kim, Steve és Meredith, aki átsegítették a holtpontokon. De Bailey családja... Bailey nek nem is volt családja. Fölvette a kettest. Alex Fallon vagyok. A nevem Nancy Barker, a Fulton megyei szociális gondozótól. Alex felsóhajtott. Csak mondja meg, él? Hosszú csönd következett. Kicsoda, Miss Fallon? Alex összerezzent a Miss szó hallatán. Még mindig nem szokta meg, hogy nem Mrs. Preville nek szólítják. Az unokatestére, Meredith szerint csak idő kérdése így a válás után, de már egy év is eltelt, és Alex még mindig nem tudta magában lezárni. Talán azért, mert az ő és volt férje útja hetente több alkalommal is keresztezik egymást. Mint ebben a pillanatban is, ami azt illeti. Alex csak nézte, ahogy dr. Richard Preville fölveszi mellette a telefont, hogy lehallgassa az üzeneteit. A férfi gondosan elkerülte Alex tekintetét, de azért zavartan odabiccentett. Az, hogy a volt férjével egy műszakban dolgoznak, egy csöppet sem segíti elő, hogy összeszedje magát. Miss Fallon! szólongatta a nő a vonal túlsó végén. Alex nagy nehezen visszaterelte rá a figyelmét. Bailey. Miatta hívott, nem? Nem, valójában Hope miatt hívtam. Hope... ismételte Alex tompán. Nem értem. Ki az a Hope? Hope Crighton, Bailey lánya. A maga unokahúga. Alex megdöbbenve rogyott le. Nem is tudtam, hogy Bailey nek van egy lánya szerencsétlen gyermek. Ó! Akkor azt sem tudta, hogy Hope összes hivatalos Óvodai papírján maga van megnevezve, akit vész helyzet esetén hívnunk kell? Nem. Alex nagy levegőt vett. Bailey meghalt Ms. Barker? Remélem, hogy nem, de nem tudjuk, hol van. Ma reggel nem jelent meg a munkahelyén, és az egyik kollégája elment hozzá, hogy megnézze, mi van vele Ez az illető Hope-ot a szekrényben találta összekucorodva. Alex gyomra azonnal összeugrott az idegességtől de hangja nyugodt maradt.

12 És Bailey eltűnt. Utoljára tegnap délután látták, amikor elvitte Hope-ot az óvodából. Óvodából... A gyerek már óvodás, és Alex még csak nem is hallott róla. Ó, Bailey, mit tettél? És Hope? Neki nem esett baja? Testileg nem, de fél. Nagyon fél. Senkihez nem szól egy szót sem. És hol van? Jelen pillanatban egy átmeneti otthonban sóhajtott fel Nancy Barker. Nos, ha nem jön el érte, akkor kénytelen leszek végleges befogadó családot keresi neki. Elhozom. Alex még azelőtt kimondta, mielőtt egyáltalán végiggondolta volna, hogy mit akar válaszolni. Ám amint kimondta, azonnal tudta, hogy e kell tennie. Öt perccel korábban még nem is tudta, hogy létezik tiltakozott Barker. Nem számít. A nagynénje vagyok. Elhozom ahogy Kim is engem. És megmentette az életemet. Azonnal indulok, mihelyst sikerült elintéznem a szabadságot és megvennem a repülőjegyet. Alex letette, megfordult, és beleütközött Lettába, aki magasra vont szemöldökkel nézte. Alex azonnal tudta, hogy hallgatta a beszélgetésültet Nos? Kapok szabadságot? Letta szemében aggodalom ült. Maradt elég fizetett szabadnapod? Hat hét. Három év alatt egyetlenegy napot sem vettem ki nem volt miért. Richárdnak sosem volt ideje elutazni. Mindig dolgozott. Akkor a fizetett szabadsággal kezdünk mondta Letta. Kerítek valakit, aki átveszi a műszakodat. De Alex, semmit nem tudsz erről a gyerekről. Az is lehet, hogy fogyatékos vagy beteg. Majd megoldom válaszolta Alex. Nincs senkije, és a családomhoz tartozik. Nem hagyom magára. Mint az anyja hajtotta félre a fejét Letta. Mint téged az anyád. Alex kis híján összerezzent, de arca semmit nem árult el. Múltja bárki számára csak pár kattintásnyira volt a Google on. De Letta csakugyan jót akart, ezért Alex mosolyt erőltetett az arcára. Felhívlak, amint odaértem, és többet megtudtam. Köszi, Letta. ARCADIA, GEORGIA, JANUÁR 28 A, VASÁRNAP, 6.05 Isten hozott itthon, Danny fiú mormogta maga elé Daniel Vartanian különleges ügynök, amikor kiszállt az autóból, és szemével végigpásztázta a helyszínt. Csak két hetet töltött távol, igencsak eseménydús két hetet. Itt az ideje visszatérnie a munkához és a saját életéhez. Ami Daniel esetében egy és ugyanaz. A munka az élete, és a halál a munkája. Pontosabban az, hogy megbosszulja mások halálát. Nem pedig az, hogy okozza. Az elmúlt két hétre gondok, arra a sok halálesetre, arra a sok elpusztított életre. Már ez is elegendő ahhoz, hogy az ember begolyózzon, ha nem figyel. Daniel figyelni akart. Visszatérni az életéhez és igazságot szolgáltatni minden egyes áldozatnak. Minden tőle telhetőt megtenni. Ez az egyetlen módja... a vezeklésnek. A mai áldozat egy nő. Az út szélén, egy árokban bukkantak rá, amely mellett most mindenféle rendű és rangú rendfenntartó jármű sorakozik. A bűnügyi labor munkatársai már ott voltak, és az orvos szakértő is. Daniel megtorpant az út szélén, ahova már kifeszítették a sárga kordonszalagot, és lenézett az árokba, ahol egy holttest hevert, mellette ott kuporgott az orvos szakértőktől az egyik technikus. A női test barna takaróba volt burkolva, amit épp csak annyira húztak félre, amennyi a vizsgálat elvégzéséhez szükséges. Daniel jól látta, hogy a nő közel százhetven centiméter magas lehet, a haja sötét. Meztelen, és az arca... összeverve. Daniel már egyik lábát át is emelte a szalag fölött, amikor valaki ráripakodott. Álljon meg, uram! Ez lezárt terület.

13 Daniel ott állt terpeszben, válla fölött hátrapillantott: egy fiatal, komoly tekintetű rendőrtiszt nézett vissza rá, egyik kezében fegyvert tartva. Daniel Vartanian különleges ügynök vagyok a Georgiai Nyomozóhivataltól. A férfi szeme elkerekedett. Vartanian? Úgy érti... úgy értem... Ekkor mély levegőt vett, és hirtelen kihúzta magát. Elnézést, uram. Csak meglepődtem, semmi több. Daniel biccentett, és kedvesen rámosolygott a fiatalemberre. Megértem. Ugyan nem örült neki, de valóban megértette. A Vartanian név az öccse, Simon halála óta elég nagy sajtóvisszhangot keltett, kellemetlen, ám megérdemelten kritikus visszhangot. Simon Vartanian tizenhét életet oltott ki Philadelphiában ketten közülük a saját szülei voltak. Az ország összes újságja beszámolt a bűncselekmény sorozatról. Sok időbe fog telni, mire a Vartanian név hallatán az emberek szeme nem fog elkerekedni. Hol találom a seriffet? A tiszt az úton tíz méterrel odébb álldogáló alak felé bökött. Az ott Corchran seriff. Köszönöm. Daniel visszalépett a szalag fölött, majd elindult a férfi felé, miközben szinte érezte a bőrén, hogy a tiszt minden lépését követi a szemével. Két perc sem telik bele, s mindenki tudni fogja, hogy egy Vartanian jelent meg a színen. Daniel erősen remélte, hogy a fecsegést félten tudja majd tartani. Ez itt és most nem róla szól, vagy bármelyik más Vartanian ről, hanem az árokban talált, barna takaróba csavart nőről. Akire valahol vár a családja. Akik igazságot akarnak majd, az ügy megnyugtató lezárását, hogy visszakapják az életültet. Daniel valaha azt hitte, az igazság és a lezárás egy és ugyanaz: ha egy bűnözőt elkaptak és megbüntettek a gaztetteiért, az majd az áldozatok és családjuk életében lezár egy fájdalommal teli fejezetet. Most azonban száz meg száz bűncselekmény, áldozat és család után már érti, hogy minden bűncselekmény hullámokat ver, és előre megjósolhatatlan mértékben érint más életeket is. Maga a tudat, hogy a gonoszt megbüntették, nem mindig elég ahhoz, hogy az ember tovább lépjen. Daniel már ezt is jól tudta. Daniel! Ed Randall, a bűnügyi labortól kiküldött csapat vezetője üdvözölte meglepetten. Nem is tudtam, hogy visszajöttél. Csak ma érkeztem. Elvileg másnap kellett volna, de már két hetet töltött távol, és Daniel kész volt az azonnali bevetésre. Amikor befutott ez a hívás, a főnöke előbb behívatta. Kinyújtotta a kezét a seriff felé. Corchran seriff, Daniel Vartanian különleges ügynök vagyok a Georgiai Nyomozóhivataltól. Minden szükséges eszközzel támogatjuk a munkájukat. A seriff szeme egészen elkerekedett, ahogy Daniéi kezét rázogatta. Csak nem rokona...? Az ördög vigye, de igen. Mosolyt erőltetett az arcára Attól tartok, igen. Corchran kétkedőn méregette. És máris munkára kész? Nem. Daniel igyekezett közömbös hangon felelni. Igen. De ha gondot okoz, akkor kérhetem, hogy cseréljenek le. Corchran mintha elgondolkodott volna ezen, így Daniel csak várt, gondosan ügyelve arra, hogy feszültségét semmi ne árulja el. Nem helyes, nem tisztességes, de ez a valóság: a családja cselekedetei alapjai ítélik meg. Végül Corchran megrázta a fejét. Nem, nem szükséges. Minden rendben. Daniel haragja csillapodni kezdett, és végre megint tudott mosolyogni. Rendben. El tudná mondani, mi történt? Ki és mikor találta meg a holttestet?

14 Ma rendezték az éves biciklibajnokságot, és ez az útszakasz is a pálya része. Az egyik bringás vette észre a takarót. Nem akart utolsónak befutni, ezért felhívta a 911 et, és folytatta a tekerést. Megkértem, hogy várjon meg minket a finisnél, ha esetleg beszélni szeretne vele. Igen, szeretnék. Más is megállt? Nem. Szerencsére szólt közbe Ed Randall. Senki nem bolygatta meg a helyszínt, mielőtt ideértünk, nézelődők sem voltak... mindenki a célnál várt. Nem gyakran fordul elő ilyesmi. Ki érkezett ki önöktől először a helyszínre, seriff? kérdezte Daniel. Larkin. Csak a takaró sarkát emelte föl, hogy megnézze az áldozat arcát. Corchran merev arca megrándult, ez mindent elárult. Én pedig azonnal hívtam magukat. Nincs elég keretünk arra, hogy egy ilyen volumenű bűncselekményt kivizsgáljunk. Daniel a legutolsó mondatot egy biccentéssel nyugtázta. Értékelte az olyan seriffeket, mint Corchran, akik hajlandóak bevonni a Georgiai Nyomozóhivatalt. A legtöbben csak helyi méretekben tudnak gondolkodni, úgy tekintenek a nyomozóhivatalra, mint... a városukban szétszéledő sáskahadra. Igen, pontosan ezt a kifejezést használta Daniel szülővárosának seriffje is alig két héttel ezelőtt. Mindenben együttműködünk az önök által kirendelt erőkkel, seriff. Egyelőre kirendeltünk mindenkit mondta Corchran. Az egész csapat a rendelkezésére áll. A férfi álla megfeszült. Tíz éve vagyok hivatalban itt Arcadiában, de egyetlen gyilkossági eset sem volt ez idő alatt. Szeretnénk gondoskodni róla, hogy aki ezt tette, az jó időre eltűnjön innen. Mi is. Daniel Ed felé fordult. Szóval eddig mit tudtunk meg? Az áldozatot valahol máshol ölték meg, és itt dobták le. A testet barna takaróba csavarva találtuk. Akár egy halotti lepelben dörmögte maga elé Daniel, és Ed bólintott. Pontosan. A takaró újnak tűnik, valami gyapjúkeverék. A nő arcát csúnyán összeverték, a szája körül zúzódás. Az orvos szakértő többet is tud majd mondani. Az árokban dulakodásnak semmi nyoma, és az egész lejtőn sehol egy lábnyom. Daniel a homlokát ráncolta, és lenézett az árokba. Vízelvezető árok volt, az esővizet úgy százméternyire csatorna vezette el. Az árok mindkét oldalán sima sár. Akkor az elkövetőnek a vízben kellett elgyalogolnia a csatornáig, és ott kellett feljutnia az útra. Egy pillanatra eltöprengett ezen. A bicikliverseny... Nagy hírverés volt körülötte? Corchran biccentett. Jótékonysági esemény a helyi ifjúsági klubok javára, úgyhogy nyolcvan kilométeres körzetben minden városba eljutottak a szórólapok. És ami azt illeti, ezt a versenyt tíz éve mindig január utolsó vasárnapján szoktuk megrendezni. Északról is jönnek bringások, akik szeretnének valami melegebb helyen versenyezni. Elég komoly rendezvény. Akkor azt akarta, hogy megtalálják... jegyezte meg Daniel. Daniel! Az orvos szakértők másztak át egymás után a kordonszalag fölött. Az egyikült egyenesen a berendezéseik felé tartott, de a másik megállt Ed mellett. Örülök, hogy újra látlak. Én meg örülök, hogy itthon vagyok, Malcolm. Megtudtál valamit? Malcolm Zuckerman megrecsegtette a derekát. Nem lesz semmi kiszedni a holttestet ebből az árokból. A széle meredek, és a sár nagyon csúszik. Trey majd összeeszkábál valami emelőt. Malcolm... sóhajtott fel Daniel eltúlzott türelemmel. Malcolm állandóan panaszkodott a háta, az időjárás vagy egyéb miatt. Mit tudsz mondani az áldozatról? Fehér nő, úgy a húszas évei közepén lehet. Nagyjából két napja halott. így első ránézésre a halál oka fulladás. A fenekén és a combja belső felén talált zúzódások arra utalnak, hogy szexuális zaklatás érte. Az arcát tompa tárggyal verték szét. Azt még nem tudom, mivel, de komoly kárt tett az arcszerkezetében. Az

15 orra, az arccsontja és az álla is eltört. Összevonta a szemöldökét. Úgy tűnik, az arca a halál beállta után lett összeverve. Daniel egyik szemöldöke a magasba szökött. Azt akarta, hogy megtalálják, de ne tudják azonosítani. Én is erre gondolok. Esküdni mernék, hogy az áldozat ujjlenyomatát sem fogjuk megtalálni a rendszerben. A szája szélén zúzódásnyomokat láttam, valószínűleg az elkövető ujjaitól. Addig szorította a kezét a nő szájára, míg meg nem fulladt dörmögte összeszorított foga közül Corchran. Aztán péppé verte az arcát. A rohadék... Ilyesminek látszik... mondta Malcolm együttérzéssel a hangjában, szemében azonban fásultság ült, amit Daniel túlságosan is jól értett. Túl sok holttest, túl sok rohadék. Többet fogunk tudni, ha a doki elkészült a vizsgálattal. Velem végeztél, Danny? Aha. Hívj fel, amikor kezditek a boncolást. Ott akarok lenni. Malcolm megvonta a vállát. Ahogy óhajtod. Berg doktor valószínűleg az RHGY után kezdi. Mi az az RHGY? kérdezte Corchran, amikor Malcolm visszament az orvos szakértői felszerelésekhez, hogy ott várakozzon. Reggeli halottasházi gyűlés válaszolt Daniel. Ez azt jelenti, hogy dr. Berg fél tíz, tíz óra tájban kezdi majd a boncolást. Szívesen látjuk, ha meg szeretné nézni. Corchran nagyot nyelt. Köszönöm. Ott leszek, ha meg tudom oldani. Corchran egészen elzöldült, és Daniel nem tudta hibáztatni érte. Nem könnyű nézni az orvos szakértőket boncolás közben. A csontfűrész hangjától Daniel a mai napig émelyegni kezd, pedig évek óta jár boncolásra. Rendben. Még valami. Ed? A test körül és az árok mindkét oldalán körbefényképeztük az egész terepet válaszolta Ed. Videót és fényképeket is készítettünk. Először az árok innenső oldalát kutatjuk át, így Malcolm nem tesz tönkre semmit, miközben kiemeli innen az áldozatot, aztán felállítjuk a lámpákat, és átnézzük a maradék területet is. A csapata felé intett, amelynek tagjai elkezdtek átmászni a szalag fölött. Ed is megindult utánuk, de hirtelen elbizonytalanodott, majd félrevonta Danielt. Sajnálom, ami a szüleiddel történt, részvétem, Daniel mondta csöndesen. Tudom, erre nincs szó. Csak szerettem volna, ha tudod. Daniel a földre szegezte a tekintetét, hirtelen elvesztette az egyensúlyát. Ed sajnálta, hogy Arthur és Connie Vartanian meghalt. Daniel nem volt benne biztos, ő maga sajnálja e. Volt olyan nap, amikor még azon is eltöprengett, a szüleik nem maguknak köszönhetik e sorsukat. Simon csakugyan gonosz volt, a szülei viszont a maguk módján szabad kezet adtak neki. Daniel inkább fivére többi áldozata iránt érzett szánalmat. És mégis... Arthur és Connie a szülei voltak. Még mindig maga előtt látta őket, ahogy ott hevernek a philadelphiai halottasházban, mert a saját fiuk megölte őket. Ez a rettenetes kép összekavarodott azzal a sok sok másik képpel, amelyek éjjel nappal kísértették. Annyi halál. Annyi tönkretett élet. A hullámok... Daniel megköszörülte a torkát. Láttalak a temetésen. Köszönöm, Ed. Nagyon sokat jelentett nekem. Ha bármire szültséged van, tudod, hol találsz. Ed nagyot csapott Daniel vállára, majd csatlakozott a csapatához. Daniel visszafordult Corchran felé, aki egész végig figyelte őket. Seriff, szeretnék Larkinnal beszélni, meg szeretném kérni, hogy vezessen oda a holttesthez, mégpedig azon az úton, amelyen ő ment le hozzá. Tudom, hogy alapos jelentést fog készíteni, de szeretném az emlékeit és benyomásait tőle magától hallani.

16 Persze. Odafent áll az út mellett, megpróbálja távol tartani a kíváncsiskodókat. Corchran a rádión odaszólt Larkinnak, s a tiszt öt percen belül már ott is volt mellettük. Larkin arca még mindig kissé sápadt, de a tekintete tiszta. Kezében egy papírlapot szorongatott. A jelentésem, Vartanian ügynök. De van valami más is... Akkor jutott eszembe, amikor már jöttem idefelé. Nem messze innen korábban már történt egy pontosan ugyanilyen gyilkosság. Corchran szemöldöke magasba szökött. Hol? Mikor? Még azelőtt, hogy maga idekerült válaszolta Larkin. Tizenhárom évvel ezelőtt, áprilisban. A lányt pontosan ugyanígy egy árokban találták meg. Barna takaróba volt tekerve, előtte megerőszakolták és megfojtották. Nagyot nyelt. És az arcát szétverték, pontosan ugyanígy. Daniel hátán a hideg futkosott. Nagyon tisztán emlékszik minderre, Larkin. Larkin arcára gyötrelem ült. A lány tizenhat éves volt, akárcsak az én lányom akkor. Nem emlékszem szegényke nevére, de valahol Dutton mellett történt, ami innen csak negyven kilométer. Daniel egyre jobban fázott, egészen összehúzta magát, hogy ne reszkessen. Tudom, hol van Dutton jegyezte meg. Nagyon is jól ismerte Duttont. Az utcáit járta, az üzleteiben vásárok, a városka ifjúsági baseballcsapatában játszott. Azt is tudta, hogy Duttonban maga az ördög lakott, és a Vartanian nevet viselte. A georgiai Dutton volt Daniel Vartanian szülővárosa. Larkin biccentett, amikor egymás mellé tette Daniel nevét és a közelmúlt eseményeit. Sejtem, uram. Köszönöm, Larkin mondta Daniel, és igyekezett hangja remegését megfékezni. Amint lehet, utánanézek ennek. Most pedig vezessen, kérem, az áldozathoz! BUTTON, GEORGIA, JANUÁR 28 A, VASÁRNAP, Alex becsukta a hálószoba ajtaját, majd kimerülve nekidőlt. Végre elaludt súgta unokatestvérének, Meredith nek, aki Alex szállodai lakosztályában, a hálóval szomszédos nappaliban ült a kanapén. Meredith felpillantott a halomnyi kifestőkönyvről, amit a négyéves Hope Crighton azóta színezett tele, hogy Alex másfél napja elhozta őt a szociális munkástól. Beszélnünk kell mondta higgadtan. Meredith tekintete tele aggodalommal. S minthogy a nő gyermekpszichológus, aki érzelmileg sérült kicsikkel foglalkozik, Alex még jobban megrémült. Alex lerogyott a kanapéra. Hálás vagyok, hogy eljöttél. Tudom, mennyire elfoglak vagy a rendelőben. Egy-két napra tudok valaki keríteni, aki átveszi a betegeimet. Már tegnap itt lettem volna, ha szólsz, hogy jössz, mert ott ültem volna melletted a repülőgépen... Meredith hangja kétségbeesésről és megbántottságról árulkodott. De mégis mit gondoltál, Alex? Egyes-egyedül idejönni? Pont... ide? Ide. A georgiai Duttonba. Alexnek már a név hallatán is összeugrott a gyomra. Az utolsó hely, ahova önszántából vissza akarna menni. De a gyomrát szorító érzés semmi ahhoz a rettegéshez képest, amit akkor érzett, amikor Hope üres tekintetű, szürke szemébe nézett. Nem is tudom ismerte el Alex. Több eszem is lehetett volna. De Mer, nem gondoltam volna, hogy ilyen szörnyű lesz, de nagy a baj, ugye? Abból ítélve, amit az utóbbi három órában láttam? Igen. Nem tudnám megmondani, mi okozta, az, hogy pénteken arra ébredt, hogy az anyja eltűnt, vagy az azt megelőző évek, ki tudja... Nem tudom, Hope milyen volt Bailey eltűnése előtt. Meredith a homlokát ráncolta. De cseppet sem olyan, mint

17 amilyennek vártam. Tudom. Én is egy piszkos, alultáplált kisgyerekre számítottam. Úgy értem, amikor legutoljára láttam Bailey t, nagyon rossz állapotban volt, Meredith. Belőve és mocskosan. Mindkét karján szúrásnyomok. Mindig azon töprengtem, nem tehettem volna e többet is érte. Meredith egyik szőkésvörös szemöldöke megemelkedett Vagyis ezért? Nem... Hát, eleinte igen, de amint megláttam Hope-ot, minden megváltozott. Amikor megpillantotta az aranyhajú, angyalarcú kislányt. És az üres szürke szempárt. Először azt hittem, másik gyereket hoztak oda. Mert tiszta és jól táplált. A ruhája és a cipője is mintha új lett volna. A szociális munkás is adhatott rá új cipőt és ruhát. A szociális munkás Hope óvodájából hozta el azokat a ruhákat. Hope óvónője azt mondta, Bailey mindig tartott egy váltás tiszta ruhát Hope szekrényében. Mind azt mondták, hogy Bailey jó anya. Mer. Nagyon megdöbbentek, amikor a szociális munkás elmondta nekik, hogy Bailey eltűnt. Az óvodavezető szerint Bailey soha nem hagyta volna így magára Hope-ot. Most már Meredith mindkét szemöldöke a magasba szökött. Valami bűntényre gyanakszik? Igen, az óvodavezető mindenesetre igen. És ezt elmondta a rendőröknek is. És a rendőrök mit mondtak? Alex a fogát csikorgatta. Hogy minden nyomot megvizsgálnak, de a drogosok hajlamosak eltűnni. Általában így jelzik, hogy hagyják őket békén. Telefonon semmit nem tudtam velük elérni. Egyszerűen semmibe vettek. Bailey már három napja felszívódott, és még csak nem is nyilvánították eltűntnek. De a drogosok tényleg hajlamosak eltűnni, Alex. Tudom. De miért hazudott volna az óvodavezető? Lehet, hogy nem hazudott. Talán Bailey jó színész, és az utóbbi időben akár józan életet is élhetett, csak visszatért a szerhez. De most inkább foglalkozzunk Hope pal. Azt mondod, a szociális munkás szerint a kislány egész éjjel színezett? Igen. Nancy Barker, ő a szociális munkás, azt mondta, Hope azóta színez, hogy kivették a szekrényből. A szekrényből Bailey házában. Kezdett eluralkodni rajta a pánik, mint mindig, valahányszor arra a házra gondolt. Bailey még mindig ott lakik. Meredith szeme elkerekedett. Tényleg? Azt gondolnám, hogy már évekkel ezelőtt eladták. Nem adták el. A neten megnéztem a tulajdoni lapot. Az ingatlan még mindig Craig nevén van. Alex mellkasában egyre fokozódott a nyomás, lehunyta a szemét, és igyekezett elcsendesíteni a gondolatait. Meredith megfogta a kezét, és megszorította. Jól vagy, szívem? Aha. Alex megrázta magát. Olyan ostoba dolog ez a pánikroham... Már rég túl kellene lennem rajta. Mert jó ember vagy mondta Meredith szelíden. Életed legnagyobb szörnyűsége történt abban a házban, szóval ne ostorozd magad azért, mert emberi érzéseid vannak, Alex. Alex vállat vont, majd összeráncolta a szemöldökét. Nancy Barker azt is mondta, hogy a házban hatalmas felfordulás fogadta őket, hegyekben állt a szemét. A matracok régiek voltak, és szakadtak. A hűtőben csak romlott ételt találtak. Mint általában egy drogos otthonában... Igen, de nem találták Bailey és Hope ruháit. Egyetlenegyet sem. Sem tisztát, sem piszkosat.

18 Meredith csak ráncolta a homlokát. Azután, amit az óvodában mondtak, ez meglep. Egy pillanatig habozott, majd folytatta: Elmentél a házba is? Nem. Alex ajkát úgy hagyta el ez a szó, mint egy puskalövés. Nem mondta nyugodtabban. Még nem. Egyelőre. Ha mész, én is veled tartok. Vita nincs. Craig még mindig ott lakik? Összpontosíts a csendre! Nem. Nancy Barker említette, hogy megpróbálták megkeresni, de már régóta senki nem hallott felőle. És az óvodában én voltam megjelölve mint vész esetén értesítendő személy. Honnan tudta a szociális munkás, hogy Hope hova jár oviba? Bailey munkatársa mondta meg neki. Úgy találták meg Hope-ot, hogy Bailey nem jelent meg a munkahelyén, a kollégája aggódni kezdett, és elment munka után megnézni, mi van vele. Bailey hol dolgozik? Fodrász, méghozzá egy elég menő szalonban. Meredith csak pislogott. Duttonban van menő fodrászszalon? Dehogy. Duttonnak ott van Angie. Az anyja is Angie-hoz járt minden második hétfőn. Bailey Atlantában dolgozott. Megkaptam a munkatársa telefonszámát, de nem találtam otthon. Hagytam több üzenetet is. Meredith fölemelte az egyik kifestőt. Ezek honnan vannak? Alex a papírkupacra pillantott. Nancy Barker Hope hátizsákjában találta őket. Azt mondta, Hope csak bámult a semmibe, de amikor odaadta neki a kifestőt és a zsírkrétákat, nekiállt színezni. Nancy megpróbálta rávenni, hogy üres papírra rajzoljon, hátha a képeken keresztül Hope elmesél valamit, de Hope nem volt hajlandó elengedni a kifestőt. Még este elfogyott az összes, kénytelen voltam a liftes fiúnak fizetni, hogy szaladjon el a boltba, és vegyen még. Meg zsírkrétát is... Alex csak nézte a hatvannégy darabos zsírkrétakészletet. Most már csak ötvenhét kréta volt a dobozban... csak a pirosak tűntek el. Minden zsírkrétából, amely a vörös színcsoportba tartozott, már csak körömnyi csonk maradt. Szereti a pirosat jegyezte meg Meredith. Alex nagyot nyelt. Még csak gondolni sem akarok arra, ez mit jelenthet. Meredith megvonta a vállát. Lehet, hogy csak annyit, Hope szereti a pirosat. De nem hinnéd... Nem... Most is egy piros zsírkréta van a kezében. A végén feladtam, és hagytam, hogy magával vigye az ágyba. Mi történt, amikor este elfogytak a piros zsírkréták? Sírva fakadt, de egy szót sem szólt. Alex megborzongott. Több ezer síró gyereket láttam már a sürgősségin, féltek, fájt valamijük... de ilyennel még sosem találkoztam. Olyan volt... mint egy robot, semmi érzelem. Egy hangot nem adott ki. Meg sem szólalt. Aztán egyszer csak a semmibe meredt. Annyira megijedtem, hogy bevittem a városi kórházba. Dr. Granville megvizsgálta, és azt mondta, csak sokkhatás alatt van. Tesztet is végzett?

19 Nem. A szociális munkás említette, hogy amikor Hope ot pénteken megtalálták a szekrényben, elvitték az ügyeletre. Megcsinálták a toxikológiai vérvizsgálatot, és ellenőrizték az immunológiai előzményeket is. Az összes védőoltást időben megkapta, és minden mást is rendben találtak nála. Ki a háziorvosuk? Nem tudom. Granville, az itten orvos azt mondta, ő nem látta sem Hope ot, sem Bailey t szakember rendelőjében". Úgy tűnt, meglepi, hogy Hope olyan tiszta és gondozott, mintha azelőtt piszkosan látta volna. Injekciót akart neki adni, valami nyugtatót. Meredith szemöldöke megemelkedett. És hagytad neki? Nem, akkor a pasi kicsit fel is húzta magát, megkérdezte, minek vittem oda, ha nem engedem, hogy kezelje. De nem szeretem, ha gyógyszert adnak a gyereknek, ha nem szükséges. Hope nem volt agresszív, nem tűnt úgy, mint aki kárt tenne magában, ezért nem akartam, hogy letompítsák. Ezzel egyet is értek. Szóval egészen eddig Hope egyetlen szót sem szólt? Egyáltalán tud beszélni? Az óvodában azt mondták, cserfes kislány, nagy a szókincse. Sőt még olvasni is tud. Meredith a döbbenettől levegőt sem kapott. Hűha! Hány éves? Négy? Éppen hogy. Az óvodában azt is mondták, hogy Bailey minden este mesélt Hope-nak. Meredith, ez egyáltalán nem olyan, mint amikor egy drogos csak úgy otthagyja a gyerekét. Szerinted is valami bűncselekmény lehet a dologban... Meredith hangjában valami furcsa csengett. Szerinted nem? kérdezte Alex. Meredith higgadtan válaszolt. Nem tudhatom. Tudom, hogy Bailey-vel kapcsolatban mindig fenntartottad a kétkedés jogát. De most nemcsak Bailey ről van szó, hanem a gyerekéről is, és arra is kell gondolnunk, neki mi a legjobb. Haza akarod vinni? Úgy értem, haza magaddal? Alex a parányi lakásra gondolt, ahova csak aludni jár haza. Richárd megtartotta a házat. Alexnek nem kellett. De a lakása azért elég tágas neki és egy kisgyereknek. Ez a szándékom, igen. De Meredith, ha valami tényleg történt Bailey vel... úgy értem, ha megváltozott, és most valami baj érte... Mit fogsz tenni? Még nem tudom. A rendőrséggel semmire nem jutottam telefonon, és Hope ot nem hagyhattam egyedül, hogy személyesen keressem fel őket. Itt tudnál velem maradni pár napig? Segíteni Hope körül, míg utánajárok a dolognak? Mielőtt eljöttem, a sürgősebb eseteket áttettem szerdára. De kedd éjjel mindenképp haza kell repülnöm. Egyelőre ez a legtöbb, amit tenni tudtam érted. Ez is épp elég sok. Köszönöm szépen. Meredith megszorította a kezét. Most pedig menj aludni! Én majd itt alszom a kanapén. Ha szültséged van rám, akkor ébressz fel. Én bent alszom Hope pal. Csak azért imádkozom, hogy végigaludja az éjszakát. Eddig nem aludt egyszerre pár óránál többet, mindig felkelt színezni. Ha szültsége lenne rád, azonnal szólok. Nem arról beszéltem, hogy Hope nak szültsége van rám. Rólad beszéltem. Most pedig menj aludni!

20 MÁSODIK FEJEZET

21 ATLANTA, JANUÁR 28 A, VASÁRNAP, Daniel, szerintem kipurcant a kutyád hallatszott Daniel nappalija felől. A hang Luke Papadopoulos nyomozóhoz tartozott, aki szintén a Georgiai Nyomozóhivatalnál dolgozott. Luke egyben Daniel legjobb barátja is volt, annak ellenére, hogy miatta szakadt a kutya a nyakába. Daniel behelyezte a legutolsó tányért is a mosogatógépbe, majd elindult a folyosón a nappali felé. Luke már a kanapén üldögélt, és az ESPN nevű sportcsatornát nézte. Riley, a basset hound, Luke lába előtt hevert, de pontosan ügy festett, mint mindig. Ami, s ezt Danielnek el kellett ismernie, pont olyan érzést keltett a szemlélőben, mintha az eb már hazaköltözött volna teremtőjéhez. Kínáld meg csülökkel, azonnal felpattan. Riley egyik szeme kinyílt, amikor meghallotta a csülök szót, de ismét lehunyta, tudván, hogy valószínűleg úgysem kap semmit. Riley igazi pesszimista realista. Nagyon jól megvoltak Daniellel. A francba, az előbb kínáltam meg muszakával, és ennek ellenére nem pattant fel... mondta Luke. Daniel túlságosan is jól el tudta képzelni, milyen eredménnyel járna egy ilyen felelőtlen cselekedet. Riley nem ehet a mamád főztjéből. Túl zsíros neki, és nem bírja a gyomra. Tudom... Míg te odafent voltál északon, ő pedig velem, felfalt valami maradékot. Luke elfintorodott. Csúnya látvány volt, hidd el nekem. Daniel a szemét forgatta. Nem fizetem ki a szőnyegtisztítást, Luke... Nem is kell. Az unokatesómnak saját szőnyegtisztító cége van. Már elintéztem. De ha tudtad, hogy nem bírja, akkor mi a fenének próbáltad ma este megetetni? Luke gyengéden megböködte Riley fenekét a lábujjával. Mindig olyan bánatosan néz. A bánatosan néz" Luke családjában egyet jelentett azzal, hogy etess meg". Ami azt is megmagyarázza, miért jelent meg este Daniel ajtajában egy egész görög menüsorral, holott Daniel tudta jól emiatt kénytelen volt lefújni a randit a légiutas-kísérővel, aki ki-be repkedett Luke életében. Papadopoulos mama azóta aggódott Daniel miatt, hogy az egy hete visszatért Philadelphiából. Luke mamája csupa szív asszonyság, de a főztje sehogy sem jött be Riley-nak, Danielnek pedig nem volt olyan unokatestvére, aki saját szőnyegtisztító céget vezetne. Mert ez egy szerencsétlen basset hound. Mind így néz ki. Riley nem bánatos, úgyhogy inkább ne etesd. Daniel lehuppant a hátradönthető fotelba, és nagyot füttyentett. Riley odadöcögött hozzá, és hatalmas sóhajtással terült el gazdája lábánál, mintha ez a pár lépésnyi túra" egészen kimerítette volna. Tudom, mit érzel, öregfiú. Luke egy ideig nem szólt semmit. Azt hallom, elég kemény melót osztottak ma rád. Daniel gondolataiban azonnal megjelent a gödörben talált áldozat képe. Így is mondhatjuk. Hirtelen elkomorodott. Hogyhogy már hallottál róla? Luke kezdte magát kényelmetlenül érezni. Ed Randall hívott. Aggódott miattad. Már az első napon ilyen ügyet kapsz, mint ez az arcadiai nő. Daniel visszanyelte ingerültségét. Hiszen mindenki csak jót akart. Ezért hoztál kaját... Nem, mama már rég elkészítette, amikor Ed hívott. Mama is aggódik ám érted. Majd azt mondom neki, hogy kétszer is vettél belőle, és hogy jól vagy. De jól vagy? Muszáj. Vár a munka. Több szabit is kivehettél volna. Egy hét nem olyan sok, ha egyszer...

22 Ha egyszer el kellett temetnie a szüleit. Ha hozzáadod azt az egy hetet, amíg Philadelphiában kerestem őket, akkor két hetet voltam távol. Az elég hosszú idő. Előrehajolt, és megvakargatta Riley fülét. Ha nem dolgozom, megőrülök tette hozzá csendesen. Nem a te hibád, Daniel. Nem, közvetlenül legalábbis nem. De már jóval előtte tudtam, Simon milyen ember. És az elmúlt tizenkét évben úgy hitted, halott. Daniel ezt kénytelen volt elismerni. Mondasz valamit. Ha engem kérdezel, szerintem az apád felelős az egészért a legnagyobb mértékben. Mármint Simon után. Tizenhét emberélet. Simon tizenhét ember életét oltotta ki, igaz, az egyik áldozata, az idős asszony még él, csakhogy őt még mindig a philadelphiai kórház intenzív osztályán ápolják. Daniel apja azonban nemcsak azt tudta, hogy Simon gonosz, hanem azt is, hogy él. Tizenkét évvel ezelőtt Arthur Vartanian eltüntette a kisebbik fiát, és mindenkinek azt mondta, hogy meghalt. Még arra is képes volt, hogy a családi sírboltba, Simon sírköve alá egy idegent temessen, miközben Simon szabadon garázdálkodhatott, azt tett, amit csak akart, mindaddig, amíg nem a Vartanian nevet használta. Tizenhét emberélet... mormogta maga elé Daniel, és azon töprengett, vajon ez nem csupán a jéghegy csúcsa e. Földerengtek előtte a képek, amelyeket igazából sosem tudott egészen félresöpörni gondolataiban. Azok a képek, amelyeket Simon hátrahagyott. A szeme előtt úgy peregtek az arcok, akár a filmkockák. Mind nő. A nemi erőszak névtelen áldozatai. Mint a mai áldozat is. Mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az arcadiai áldozat nevét kiderítse. Hogy igazságot szolgáltasson neki. Egyedül így őrizheti meg a józanságát. Az egyik arcadiai tiszt megemlítette, hogy egy hasonló gyilkosság történt tizenhárom évvel ezelőtt. Épp ennek jártam utána, amikor megérkeztél. Duttonban történt. Luke komoran vonta össze a szemöldökét. Duttonban. Daniel te Duttonban nőttél fel. Köszi. Ezt el is felejtettem jegyezte meg Daniel némi éllel. Az irodában belenéztem az adatbázisba, miután este leadtam a jelentésemet, de a Georgiai Nyomozóhivatal nem is nyomozott, tehát nem találtam semmit. Felhívtam Frank Loomist, a duttoni seriffet, de még nem hívott vissza. Viszont egyik helyettesével sem akartam beszélni. Mert ha semmi lényeges, akkor csak olaj lenne a tűzre. Azok a nyomorult újságírók már így is ellepték azt az átkozott helyet. De találtál valamit erősködött Luke. Mit is? A neten keresgéltem, és találtam egy cikket. Megkocogtatta a laptopot, amelyet áttett a dohányzóasztalra, amikor Luke megérkezett az étellel. Tizenhárom évvel ezelőtt, április másodikán Alicia Treinaine-t holtan találták Dutton közelében egy árokban. Meggyilkolták, majd barna gyapjútakaróba csavarták, és ripityára törték az arcát. Megerőszakolták. Csak tizenhat éves volt. Ezt a bűncselekményt másolták le? Én is erre gondoltam. Annyi hír jelent meg az elmúlt héten Duttonról... lehet, hogy valaki megtalálta ezt a cikket, és kitalálta, hogy ő is megcsinálja. De ez csak elmélet. A gond az, hogy ezekhez a régi cikkekhez nincs kép. Próbálgattam valahonnan egy fotót keríteni Aliciáról. Luke elgyötört pillantást vetett barátjára. Elég jártas volt a számítástechnikában, és így mindig mellbe vágta, hogy Daniel mennyire nincsen tisztában még a legalapvetőbb informatikai dolgokkal sem. Ide a laptopot! Három perc sem telt el, és Luke elégedetten hátra is dőlt. Tessék! Nézd meg! Daniel szíve egy dobbanásnyit kihagyott. Ez nem lehet igaz! Biztosan csak fáradt a szeme... Lassan előrehajolt, és nagyot pislantott. De a kép még mindig ott volt.

23 Szent isten! Ki ez? Daniel kicsit megfordult, Luke-ra nézett, és a szíve vadul zakatolt. Csak ismerem, ennyi. De hangjában kétségbeesés bujkált. Igen, ismeri. Évek óta kísért az álmaiban, a többi arccal együtt. Éveken át abban reménykedett, hogy a képek hamisítványok. Beállított pózok. Éveken át attól rettegett, hogy igaziak. Hogy mind halott, akit lát a képeken. Most azonban már biztosan tudta. Most már az egyik névtelen áldozatnak neve is van. Alicia Tremaine. És honnan ismered? kérdezte Luke ellentmondást nem tűrő hangon. Daniel! Daniel próbált megnyugodni. Mindketten Duttonban éltünk. Így érthető, hogy ismertem. Luke álla megfeszült. Az előbb azt mondtad, ismerem, nem pedig ismertem. A feltoluló bosszúság valamennyire elnyomta a felismerés okozta döbbenetet. Most vallatsz. Luke? Igen, mert nem vagy velem őszinte. Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott. Mert azt is láttam. És csak meredt az arcra. Csodaszép. Sűrű, karamellszínű hajzuhatag omlik a vállára, szemében vadóc, vidám szikra. Mostanra már halott. Ki az? ismételte meg a kérdést Luke immár halkabban. Egy régi barátnőd? Nem. Daniel válla lehanyatlott, fejét leszegte. Sosem találltoztam vele. De ismered faggatódzott tovább Luke óvatosan. Honnan? Daniel fölegyenesedett, a nappali sarkában álló bárpult mögé lépett, és elhúzta a pókerező kutyákat ábrázoló festményt. Egy széf bukkant elő mögötte. Daniel a szeme sarkából látta, hogy Luke szemöldöke magasba szökik. Van falba rejtett széfed? kérdezte döbbenten. Ez családi hagyomány a Vartanianeknél... válaszolta Daniel komoran, s csak remélni tudta, hogy ez az egyetlen hajlam, amit az apjától örökök. A tárcsán beállította a kódot, majd elővette a borítékot, melyet még akkor tett be, amikor egy hete visszaérkezett Philadelphiából. Különösebb keresés nélkül kihúzta Alicia Tremaine képét a többi közül, és átnyújtotta Lukenak. Luke összerezzent. Szent isten. Ez tényleg ő. Iszonyodva nézett fel. És a férfi kicsoda? Daniel a fejét rázta. Fogalmam sincs. Luke szeme szikrákat szórt. Ez beteg, Daniel. Honnan a pokolból szerezted ezeket a képeket? Az anyámtól felelte keserűen Daniel. Luke eltátotta a száját, majd becsukta. Az anyádtól... ismételte óvatosan. Daniel elgyötörten rogyott le. A képeket az anyámtól kaptam, aki... Luke fölemelte az egyik kezét. Várj! Képeket? Mi van még abban a borítékban? Nagyjából ugyanez. Lányok. Meg férfiak. Ez a lány olyan, mintha elkábították volna. Mind ilyen. Egyik sincs magánál. Összesen tizenöten vannak. Nem számítva azokat a képeket, amelyeket nyilvánvalóan magazinokból vágtak ki.