KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an17 Vadgazdálkodási ismeretek című képzéshez

Átírás

1 KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an17 Vadgazdálkodási ismeretek című képzéshez A képzési program kódszáma: an17 A képzési program megnevezése: Vadgazdálkodási ismeretek című képzés A képzés során megszerezhető kompetencia: - a vadgazdálkodás jogszabályi keretei - vadgazdálkodási célú élőhelyfejlesztés és az ÚMVP kapcsolata - apróvadgazdálkodási alapismeretek - az agrárszakigazgatás rendszere A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: - iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály - szakképesítés, végzettség A képzés óraszáma: - elmélet: 22 óra - gyakorlat: - A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő) A képzés tematikája és óraterve: Sor- Témakör elméleti gyakorlati szám óraszám óraszám 1. - a vadgazdálkodás jogszabályi keretei vadgazdálkodási célú élőhelyfejlesztés és az - ÚMVP kapcsolata 3. - apróvadgazdálkodási alapismeretek az agrárszakigazgatás rendszere 2

2 A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) téma: A vadgazdálkodás jogszabályi keretei, vadgazálkodási célú élőhelyfejlesztés és az ÚMVP kapcsolata, apróvadgazdálkodási alapismeretek (szerző: Rónai Ferenc) 1. A vadgazdálkodás törvényi szabályozása 1.1 A vadászati jog gyakorlásának feltételei, formái, hasznosítása A vadászati jog A vadászati jog a vadászattal és a vadgazdálkodással kapcsolatos összetett tevékenység szabályszerű elvégzésének joga. A vadászati jog - a vad, valamint élőhelyének védelmével, a vadgazdálkodással kapcsolatos kötelezettségek és jogosultságok, - a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására vonatkozó kötelezettségek és jogosultságok, valamint - a hullott agancs és a vadászható szárnyas vad tojásainak gyűjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének a vadászati törvény szerinti elsajátításra vonatkozó kötelezettségek és jogosultságok összessége. A vadászati jog, mint vagyonértékű jog, a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. Amennyiben vízfelület is része a vadászterületnek, a vadászati jog a meder tulajdonjogának elválaszthatatlan része. A vadászati jog lehet: - önálló vadászati jog - társult vadászati jog A vadászatra jogosult Vadászatra jogosultnak az tekinthető, aki a jogszabályok szerint végezhet vadászati és azzal összefüggő tevékenységet. Önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni. Ebben az esetben a vadászterület kizárólag egy személy, ideértve a Magyar Államot is, tulajdonában van. Társult vadászati jog esetében a vadászterület több, ideértve a Magyar Államot is, tulajdonos birtokában van. Ebben az esetben a vadászati jog a vadászterület tulajdonosait közösen illeti meg. Társult vadászati jog esetén a vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A vadászterület határát megállapító határozat alapján az érintett földtulajdonosok vadászati közösséget alkotnak. Amennyiben a tulajdonosok közössége nem kíván élni a vadászati joggal, úgy lehetősége van arra, hogy a vadászterületet haszonbérbe adja.

3 Haszonbérlettel szerzett vadászati jog esetében a tulajdonosi közösség egy haszonbérleti szerződés keretében a vadászterületet más vadászati közösség részére adja bérbe. Ebben az esetben a vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni A vadászterület Hazánk területe, amely vadászatra, vadgazdálkodásra alkalmasnak minősíthető különböző nagyságú vadászterületekre van felosztva. vadászati tevékenységet ezeken a területeken lehet végezni. Vadászterületnek minősül a hasznosítás formájától függetlenül az a földterület valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter. További követelmény, hogy a vad a szükséges táplálékot megtalálja, meglegyenek a természetes szaporodás feltételei, mozgási lehetőséget, búvóhelyet, nyugalmat megtalálja A vad tulajdonjoga A vad tulajdonjoga a történelem során többször változott. Volt földtulajdonhoz kötött, volt un. res nullius azaz uratlan jószág, tehát mindenki tulajdona. Hazánkban hosszú évtizedek óta az állam tekinthető a vad tulajdonosának. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint: a vad az állam tulajdonában van. A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját), a hullott agancs, a szárnyas vad tojása, az elhullott vad teteme a vadászatra jogosult birtokába kerül. Abban az esetben, ha más vadászterületről átváltott sebzett vadat a jogosult hozzájárulásával ejtik el, akkor a sebzés helye szerinti vadászatra jogosult a vad tulajdonosa. A nem vadászterületnek minősített területen elhullott vad teteme, valamint a hullott agancs annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, ahonnan a vad odakerült. Ha ez nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, akkor tulajdonosnak a fellelés helye szerinti legközelebbi vadászterület jogosultját kell tekinteni. A gímszarvas, a dám, a muflon, az őz és a vaddisznó esetén elejtőnek az tekinthető, aki az első halálos lövést leadta. A többi vadászható vadfaj esetében elejtésnek a vad helyben maradását eredményező lövés számít. A vad elejtésének minősül annak megsebzése is, ha utánkereséssel terítékre kerül, vagy elhullottan megtalálják. A vad elfogásának minősül annak mozgásképtelenné tétele útján élve történő birtokbavétele Önálló vadászati jog gyakorlása Önálló vadászati jog esetén a vadászati jog gyakorlásának minősül alapesetben, ha a törvényi szabályozás előírásainak megfelelően a szabályok betartáas mellett a vadászatra jogosult saját maga vadászik. Vendégvadászat: önálló joggyakorlásnak számít, ha a saját maga által meghívott vendégvadász számára biztosít vadászati lehetőséget. Ebben az esetben a vendégvadásznak

4 rendelkeznie kell mindazon jogszabályi feltételekkel, amelyek feljogosítják a vadászati tevékenység végzésére. Bérvadászat: ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik, ha megállapodás alapján más vadász számára biztosítja meghatározott fajú, ivarú és számú vad vadászatát. Haszonbérbe adás Önálló vadászati jog gyakorlásának számít, ha a jogosult szerződés alapján más vadászati tevékenységet jogszabály szerint végző részére a vadászat gyakorlásának jogát átengedi Társult vadászati jog gyakorlása Társult vadászati jog esetén a föld tulajdonosai, ideértve a Magyar Államot is, hasznosítják a vadászati jogot. A társult vadászati jog esetén a földtulajdonosok döntenek a képviselet formájáról a képviselő személyéről és a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának módjáról, feltételeiről. A Magyar Államot tulajdonjoga alapján megillető vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos jognyilatkozatokat az állam nevében a tulajdonosi jogot gyakorló szerv a miniszterrel, védett természeti területek esetében a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben teszi meg. A tulajdonosi jogokat gyakorló szerv ezt a jogot a kincstári vagyon kezelőjére is átruházhatja. A társult vadászati jog gyakorlása esetén a vadászati közösség döntése alapján a közösség nem vadászó földtulajdonosait többlethasználati díj illeti meg, ami a vadászterületen vadászatot gyakorló vadászó tulajdonostársak terhére állapítható meg. Képviselet: A földtulajdonosok által megválasztott és ezt követően a vadászati hatóságnál nyilvántartásba vett és hatósági igazolással rendelkező képviselő külön meghatalmazás nélkül a vadászati közösség ügyeiben eljárva a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, képviseli a vadászati közösséget a vadászati jog gyakorlásával hasznosításával összefüggő hatósági illetve bírósági eljárásban és más szervek előtt és harmadik személyekkel szemben. A képviselet megszűnése esetén a tulajdonosok hatvan napon belül új képviselőt kötelesek választani. A tulajdonosi döntést igénylő kérdések kivételével a képviselő is összehívhatja a földtulajdonosok gyűlését. A társult vadászati jog esetén a földtulajdonosok által gyakorolt vadászati jognak minősül - a társult földtulajdonosok által jogszerű feltételekkel folytatott vadászat - a vendégvadászat - a bérvadászat - haszonbérbe adott vadászati jog A vadászati jog haszonbérlete A vadászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyv mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait kell alkalmazni a Vadászati törvényben foglalt eltérések figyelembevétele mellett. Ennek megfelelően mezőgazdasági terület bérbeadása csak a feleknek a vadászati törvényben írtaknak megfelelő tartalmú megállapodása esetében jelenti egyben a vadászati jog haszonbérbe adását is. A vadászati jog haszonbérlője lehet:

5 - vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület- vadásztársaság - vadásztársaságok érdekképviseleti szerve - mezőgazdasági ágazatba sorolt Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, közhasznú társaság, szövetkezet, erdőbirtokossági társulás, feltéve hogy a terület legalább 25% át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljára használja. Egy haszonbérlő ha a törvény másképpen nem rendelkezik legfeljebb egy vadászterület vadászati jogára köthet érvényesen haszonbérleti szerződést. A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor eltérő megállapodás hiányában- az okszerű gazdálkodás mértékéig köteles megtéríteni a korábbi haszonbérlő által létesített vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű berendezések ellenértékét. Ismételt haszonbérbe adás esetén a korábbi haszonbérlőt előhaszonbérleti jog illeti meg. Az előhaszonbérletre vonatkozó rendelkezéseket azokra kell alkalmazni, akik a vadgazdálkodási üzemterv lejárta napján érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeznek és az újonnan kialakított vadászterületnek legalább a felét az előző üzemtervi ciklusban is haszonbérelték. A haszonbérleti szerződést a vadászterületre jóváhagyott vadgazdálkodási üzemterv érvényességének időtartamára kell kötni. A haszonbérleti szerződés azonnali hatállyal felmondható szakszerűtlen gazdálkodás vagy alhaszonbérletbe adás esetén. A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést annak aláírásától számított hatvan napon belül a vadgazdálkodási üzemtervvel együtt a haszonbérlőnek a vadászati hatósághoz jóváhagyásra be kell nyújtani. A vadászati hatóság a szerződés jóváhagyásával egyidejűleg határoz a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáról valamint a haszonbérlő jogosultként történő nyilvántartásba vételéről is A földtulajdonosi közösség határozathozatalának szabályai A társult vadászati jog esetén a vadászati jog és annak hasznosításával kapcsolatos határozatok meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak tulajdoni hányaduk alapján számított egyharmada kezdeményezheti. A kezdeményezőknek a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzata hirdetőtábláján legalább harminc napra hirdetményt kell közzétenni, amelynek tartalmaznia kell a földtulajdonosok gyűlésének helyét, idejét és napirendi pontjait, a képviseletre vonatkozó figyelmeztetést, továbbá vadászterület kialakítása esetén a vadászterület térképi megjelölését. Érvényes határozat csak az előírt eljárás betartása esetén hozható. Amennyiben a határozattal a tulajdoni hányad alapján számított jognyilatkozattal kisebbségben maradottak, vagy a határozathozatalban részt nem vettek nem értenek egyet, önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy területük természetben összefüggő egységet alkot és megfelel a törvényben előírtaknak.

6 1.2. A vadászterület kialakítására vonatkozó szabályok A vadászterület határának megállapítása A vadászterület határát a kialakítandó vadászterület tulajdonosának, társult vadászati jog esetében a tulajdonosok képviselőjének kérelmére az erdészeti, természetvédelmi területtel érintett vadászterületnél a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával a földterület, illetve a vízfelület fekvése szerint illetékes vadászati hatóság határozatban állapítja meg. A vadászati hatóság a vadászterület legkisebb (3000 ha) kiterjedésétől legfeljebb ötszáz hektárral eltérhet, amennyiben a kialakítandó vadászterületen a vadászati jog szakszerű gyakorlása illetőleg hasznosítása egyébként biztosított. Különleges rendeltetés esetén az előző feltételek teljesülése esetén a vadászterület legkisebb kiterjedésétől korlátozás nélkül eltérhet. A vadászterület határának megállapítása a vadgazdálkodási üzemterv időtartamára érvényes. A vadászterület határának megváltoztatásakor a vadászati hatóságnak egyidejűleg határoznia kell a vadgazdálkodási üzemterv valamint a haszonbérleti szerződés jóváhagyásáról is. A vadászati hatóság nem utasíthatja el a vadászterület határának megállapítására irányuló kérelmet, ha a kérelemben javasolt határ megfelel a törvényes előírásoknak és szomszédos vadászterülettel való érintkezés esetén a felek a törvényben előírt tartalmú egyezséget kötöttek A vadászterület rendeltetésének megállapítása A vadászterület rendeltetése szerint vadgazdálkodási vagy különleges lehet. A vadászterületek jelentős része vadgazdálkodási rendeltetésű. A vadászterület különleges rendeltetését a jogosult kérelmére a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal egyetértésben határozatban állapítja meg ha - azt a vad génállományának megőrzése szükségessé teszi - oktatási-kutatási célból szükséges - természetvédelmi érdek ezt szükségessé teszi. A különleges rendeltetésű vadászterületen a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos különleges feltételeket a határozat állapítja meg. A vadászterület különleges rendeltetésének közérdekből történő megállapítását a miniszter, a természetvédelemért felelős miniszter az oktatásért felelős miniszter a tulajdonossal való előzetes egyeztetés után kezdeményezheti. Az ebből fakadó esetleges többletköltségek megtérítéséről a kezdeményező köteles gondoskodni Vadaskert létesítése A vadaskert a vadászterület gímszarvas, dámszarvas, muflon, valamint vaddisznó tartása, tenyésztése vadászata céljából, arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel elzárt része. A vadaskertben történő vadászat alkalmával a vadászati törvénynek a vadaskert létesítését engedélyező határozatban szereplő vadfajok esetében a vadászati tilalmi időkre és a vadászterület vadeltartó képességére vonatkozó előírásait nem kell alkalmazni.

7 A vadászterület vadaskert létesítése céljából történő bekerítését a földterület tulajdonosának, használójának előzetes hozzájárulásával, a jogosult kérelmére a minisztérium más szakminisztériumok egyetértésével határozatban engedélyezi. Vadászati célú vadaskert legkisebb kiterjedése vaddisznó és muflon esetében 200 ha, más nagyvadfajok esetében 500 ha Vadasparkok létesítése A vadaspark a vadászterület kutatási, oktatási és bemutatási célból arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel bekerített területe. A vadászterület vadaspark létesítése céljából történő bekerítését az érintett földterület tulajdonosának, jogszerű használójának előzetes hozzájárulásával a jogosult kérelmére a minisztérium engedélyezi. Vadasparkban vadászni csak a vadászati hatóság külön engedélyével szabad. A vadászati hatóság az engedélyt állat-egészségügyi ok esetén az állategészségügyi hatóság, védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával adja meg. A vadászati hatóság amennyiben az engedélyben szereplő vadlétszám és ivararány másképpen nem állítható helyre kérelemre vagy hivatalból vadállomány szabályozó vadászatot rendelhet el A vadászati jog kényszerhasznosítása Amennyiben a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosa, illetőleg a vadászatra jogosult az önálló vagy társult vadászati jog gyakorlási és hasznosítási kötelezettségének a vadászati hatóság felszólítását követően sem tesz eleget, a vadászati hatóság a vad és élőhelye védelme valamint a vadkárok megelőzése érdekében az érintett tulajdonos költségére a vadászati hatóság vadászati jog kényszerhasznosítását rendelheti el. Ha a vadgazdálkodási üzemterv lejártát megelőző hatvanadik napig az érintett tulajdonosok nem hoznak érvényes határozatot, a vadászati hatóság bármelyik tulajdonos kérelmére elrendelheti a vadászati jog kényszerhasznosítását. A kényszerhasznosítás során a haszonbérleti szerződést határozott időre, a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének időtartamáig kell megkötni. Hatósági vadászat során az elejtett vad, illetve annak trófeája értékesítéséről a vadászati hatóság gondoskodik. A föld tulajdonosa illetve a jogosult csak a felmerült költségeket, ideértve a vadgazdálkodás költségeit, meghaladó részére tarthat igényt. 2. Élőhely gazdálkodás, fejlesztés és az ÚMVP kapcsolata Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) a közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfejlesztési Program, mely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott vidékfejlesztési támogatásokról szóló 1698/2005/EK Tanácsi Rendelet 15. (1) bekezdése alapján készült, s melyet Magyarország a Kormány jóváhagyását követően hivatalosan benyújtott az Európai Bizottság részére. Az UMVP intézkedéseinek legfontosabb területei: - a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás versenyképességének javítása, - a környezet és a vidék fejlesztése, - a vidéki élet minősége és a vidéki gazdaság diverzifikálása

8 A három intézkedési csoportban számos olyan támogatott tevékenység került felsorolásra, amely sok tekintetben összhangban áll a vadgazdálkodás élőhely fejlesztési feladataival. Nagy hangsúlyt fektet a program a szakmai képzésekre, amely kellő ismereteket nyújt az egyes szakterületek sajátosságainak megismerésére A mezei vadfajok élőhely- és táplálékigénye Az apróvad állomány és az élőhely kapcsolata Ha az elmúlt évszázad vadászati terítékadatait és annak változásai elemezzük, megállapítható, hogy a trianoni területveszteségeket is figyelembe véve a magyar apróvad állomány fénykorát az 1900-as évek első négy évtizedében élte. A maximális apróvad állományhoz tartozó környezeti feltételek az alábbiak voltak: - kisbirtokos, kisparcellás termelés túlsúlya az országban, - változatos termesztett növényösszetétel, - magas takarást adó növényzet (csenderesek, remízek) jelenléte, - extenzív termesztéstechnológia ( alacsony fokú gépesítés, műtrágya és vegyszerhasználat, - erős ragadozó gyérítés. Azt követően, hogy ezek a kedvező adottságok romlani kezdtek, a kialakuló új viszonyok azonnal maguk után vonták az apróvad állomány csökkenését. A csökkenés mértéke akkor vált drasztikussá, amikor az 1970-es évekre már valamennyi tényező eltért az optimálistól. A privatizáció és a kárpótlások ellenére a mai napig fennállnak azok a kedvezőtlen környezeti viszonyok, amelyek miatt az apróvad állomány növekedése elmarad a kívánatos és lehetséges mértéktől. Ebből eredően szakszerűtlennek kell tartani azokat a megnyilvánulásokat, amelyek elvetik az élőhely fejlesztés szükségességét, mondván a kistáblás gazdálkodás mindent megold. Igazolják ezt a nyugat európai tapasztalatok, ahol nem volt kollektivizálás, mégis jelentősen csökkent a kedvezőtlenné vált környezeti hatásokra az apróvad állomány. A vadpopulációk környezeti igényeinek összhangban kell lennie a meghatározó jelentőségű környezeti feltételekkel. A vadállomány fejlődésének pozitív irányba történő befolyásolásához elengedhetetlen az egyes fajok környezetigényének ismerete, amely sokféle de különösen három tényező emelhető ki: - az élőhely szerkezetével kapcsolatos igények, a területigény és az élőhely minősége iránti igény, - az állati és növényi eredetű táplálékigény, - a ragadozók hatása A fogoly élőhely- és táplálékigénye A fogoly számára ideális élőhelyek az erdősávok, a füves utak, útpadkák árokpartok. Szívesen tartózkodik tarlók szántások őszi gabonák tábláiban. A sövények kímélete a táblaszegélyek vegyszer nélküli kezelése záloga a fogolyállomány sűrűségének. Ha a fogoly számára alkalmas élőhelyet akarunk teremteni, akkor elsősorban annak szerkezetét kell megváltoztatni, és az élőhely fejlesztés hangsúlyát a táblaszegélyekre kell

9 helyezni. A táplálékigényt tekintve a fogoly esetében megállapítható, hogy állati eredetű táplálékot főként csibe korban mintegy 8 hetes koráig fogyaszt jelentősebb mértékben. Idősebb egyedeknél a rovarfogyasztás célja a költés közbeni fehérjeveszteség pótlása és a vedlés során a megnövekvő fehérjeigény biztosítása. Ebből következik a nyári időszakra eső nagyobb rovarfogyasztás A fácán élőhely- és táplálékigénye A fácán otthonterületének nagysága, az egyes kakasok közötti átlagos távolság a szaporodási időszak kezdetén mintegy 1,5 km. A tyúkok jelentős része ott tartózkodik, ahol a legerősebb, (domináns) kakasok territóriuma található és kakasválasztás után monogámok. Fészkelés idejére a kakas territóriumát elhagyják, otthonterületük mindig nagyobb mint a kakasoké. A fácán fészkelőhelye megválasztásakor előnyben részesíti a fás vegetációt, táplálkozni azonban a mezőgazdasági területekre jár. Fontos a vadrejtők szerepe. télen a nádasok a legjobb eltartó területek. hasonlóan kedvező a sarjerdő és a gazdag lágyszárúval és cserjével borított remíz. Táplálkozása során a fácánnál az állati eredetű táplálék az első négy hétben kizárólagos. Eleinte a kis méretű puha vázú ízeltlábúak fontosak, később már a kitinvázas rovarokat is felveszik, sőt a nagyobb testű példányokat keresik a nagyobb táplálékenergia felvétele érdekében. Ezt követően táplálékuk jelentős része már növényi eredetű A mezei nyúl élőhely- és táplálékigénye Mezei nyúl esetében territóriális viselkedés nem figyelhető meg. A nyulak kedvelik a keskeny erdősávokat, erdőfoltokat. Ez biztonságot ad, mint ahogy a szántás barázdái is jobb takarást adnak az alacsonyabb gabonánál. Táplálkozását tekintve növényevő állat. Táplálékában szerepet játszik mind a lágyszárú, mind a fás szárú növényi eredetű rész. Arányuk évszakonként eltérő. Fás eredetű táplálékot inkább télen fogyaszt Az őz élőhely- és táplálékigénye Bár az őz nagyvad, de jelentős számban él mezőgazdasági területen, így célszerű élőhely igényét itt is tárgyalni, nem csak az erdei környezetben. Az őzbakra a territoriális viselkedés jellemző. A territórium nagysága szoros összefüggést mutat a táplálékforrás változatosságával és a korral. Magas táplálékszint mellett kisebb territóriumot foglalnak el. Az őz számára táplálékforrásként kedvezőbbek a változatos növénytakaróval fedett kisparcellás mozaik területek. Az őz esetében a természetes élőhely választásnak is van dinamikája. Az erdősávokat leginkább nyáron használja, a gabonatáblákat inkább tavasszal, a lucernát ősszel és tavasszal a tarlókat nyár végén és ősszel keresi fel. Az őzet válogatós vadfajnak ismerjük. Emésztőrendszeréből fakadóan a könnyen feltárható növényi táplálékot részesíti előnyben. A vegetációs időben nagyobb területeket bejárva számos növényfajt fogyaszt. Télen kisebb a mozgásigénye és ezért a környezetében lévő néhány növényfajból fedezi táplálékszükségletét

10 2.2. A mezei élőhelyek jellemzői és fejlesztése A mezei környezetben élő vadfajok bonyolult környezeti rendszerek tagjai. Az állatfajok rendelkeznek bizonyos adaptációs képességgel, mely lehetővé teszi számukra, hogy a környezeti tényezők közül a számukra kedvezőt hasznosítsák, a közömböseket eltűrjék, a károsakat pedig elkerüljék. Az élőhely gazdálkodásnak éppen az a feladata, hogy megnövelje azon hatótényezők számát, amelyeket a segíteni kívánt faj közvetlenül vagy közvetve hasznosítani tud A klimatikus tényezők szerepe A klimatikus hatásoknak a vadpopulációk szempontjából két kritikus időszaka van. Az egyik a tél, a másik a szaporodási időszak. Télen a sok eső, a nagy hideg, a magas hó, a táplálék hiánya az energiaháztartás felborulását és pusztulást okozhat. A szaporodási időszakban a sok csapadék a fészkelést és a csibenevelést befolyásolja negatívan. A tartós esőzések, felhőszakadások a talajon fészkelő madarak fészekaljaiban okozhatnak károkat. Mikroklíma szempontjából azt az élőhelyet tekintjük kedvezőbbnek, amelynek a legnagyobb a kiegyenlítettsége, azaz a szélsőségektől leginkább mentes. Legkedvezőbb mikroklímájúnak a jól szerkezetű, megfelelő lombkorona- és cserjeszinttel rendelkező erdősávok tekinthetők Az élőhely szerkezet szerepe A mezei élettér szerkezetének alakulása kihat az egész életközösségre. A szerkezet változás hatására eltűnnek olyan tájelemek, amelyek az állatfajok sokféleségét biztosították. Az élőhely szerkezetének leegyszerűsödése az állatfajok jelentős részének eltűnését vonja maga után. A vadfajok területigénye során láttuk, hogy a mezőgazdasági táblák szegélyei jelentik elsősorban az élőhelyet. A szegély alapvetően az a határterület, ahol az egyik élőhely típus vagy földhasználati mód megkezdődik, a másik pedig véget ér. Az ilyen határterületek gyakran egyedszámban, fajszámban gazdagabb élővilágot képesek fenntartani, mint a hozzájuk illeszkedő életközösségek bármelyike. Ezt a jelenséget szegélyhatásnak nevezzük. A szegélyek találkozása, egymás keresztezése során olyan területek jönnek létre, ahol többféle növényzet található egymás közelében. az ilyen növénycsoportok elősegítik a vadpopulációk létét. A szegélyek ilyen elrendeződését sarokhatásnak nevezzük. A vadászható apróvadjainknak legalább három élőhely típusra van szüksége az otthonterületen belül A mezőgazdasági technológiák hatása A mezőgazdálkodás extenzív időszakában a vadban okozott kár jelentéktelen volt. A nagyüzemi gazdálkodás következtében alkalmazott vegyszerezés, a nagy táblák kialakítása és a gépesítés hatása kedvezőtlenül hatott az apróvad állományra. Termőhelyeink nem alkalmasak ha-os táblák kialakítására, mert a talaj nem homogén és az azonos technológiával termesztett növény nem tud optimálisan produkálni. Túlzottan

11 nagy tábla ki van téve az eróziónak vagy a deflációnak és az alkalmazott gépek miatt nagy a taposási talajkár. A felismerés a technológiai intenzitáson mit sem változtatott és a táblák csökkenése nem járhatott együtt az apróvadállomány életfeltételeinek javulásával, mert a megváltozó gazdálkodási módszerek szinte mindegyike a szerkezet elszegényedését az élőhelyek degradációját, a fajok sokféleségének csökkenését okozta. A gépek alkalmazása a fészkelési és utódnevelési időszakban okoz nagy károkat. A kaszálások szinte a teljes szaporulatot elpusztítják. Egy öt fokozatú skálán értékelhetjük, hogy az egyes termesztett növények termesztéstechnológiái mekkora veszélyforrást jelentenek a szárnyasvad szaporodási időszakában. A termesztett növények a kategóriák valamelyikébe besorolhatók. Az értékeléskor megadjuk az egyes kategóriákhoz tartozó földterületek %-os arányát majd ezeket beszorozzuk a kategóriák szorzószámával. A kapott eredmény a redukált területarány, amely azt fejezi ki, hogy a kapott érték hány %-a a potenciálisnak/ maximálisnak. 100 %-nak azt az állapotot tekintjük, mintha egy területen csak 5. kategóriájú élőhelyek lennének A ragadozók hatása a populációkra A klasszikus apróvad tenyésztés gyakorlatában a legnagyobb hangsúlyt a ragadozók számának csökkentésére helyezték. A fácánállomány növekedésével jelentősen megnövekedett a szárnyas és a szőrmés ragadozók száma. A fácán legveszélyesebb szőrmés ragadozója a róka, de utána ott van a kóbor kutya, kóbor macska, valamint a zárttéri fácántelepek környékén a görény,nyest nyuszt, szárnyas ragadozók. A mezei nyúl esetében a róka játszik kiemelt szerepet, de nem elhanyagolható a kóbor eb és macska kártétele. Az őz számára szintén a róka és - egyéb nagytestű ragadozó jelenlétének hiánya miatt- a kóbor kutya jelent veszélyt. Összefoglalva elmondható, hogy a mezei környezetben az apróvad és az őz ellenségei közül a róka, a kóbor kutya, a varjúfélék létszámát célszerűen alacsony szinten kell tartani. Védett ragadozók által okozott elviselhetőnél nagyobb kár esetén a természetvédelmi hatóság segítségét kell kérni az állományszabályozáshoz Határvegetációk, állományszegélyek kialakítása és egyéb élőhely javítás Határvegetációk élőhely fejlesztése A mezei élőhely fejlesztés során a vadfajok élőhely igényének és táplálék szükségletének ismeretében megfogalmazhatók azok a kritériumok, amelyek figyelembevételével az élőhelyek jelentősen fejleszthetők. Minden mezőgazdasági terület mint vadászterület többékevésbé utakkal feltárt, olykor vasútvonal, árokrendszer, vízfolyás található rajta vagy egyszerűen csak a táblák közötti határokkal van behálózva. Ezek fenntartása növeli a fészkelő helyek és táplálkozó helyek kínálatát.

12 2.3.2.Útszélek, vasútpartok, árokpartok gátoldalak A felsorolt struktúrák rendszerint együtt, kombináltan jelentkeznek, hiszen a vízelvezető árkok gyakran különböző rendű utak, vasutak mentén helyezkednek el. A határ és vízlevezető árkok azok, amelyek külön állhatnak hasonlóan a folyók védőgátjaihoz. A kaszálások elhagyása vagy késleltetése hasonló előnyökkel jár mint a természetvédelem gyakorlatából ismert védett madarak fészkeinek védelme során alkalmazott technológia. Különösen fontos lenne, hogy az utak mentén a partoldalak kaszálását elhagynák és nem hasznosítanák a szénát, mert ennek a forgalom miatti szennyezettsége olyan magas, hogy takarmányozásra nem használható. A gyepsáv, amely két tábla vagy út között húzódhat, valamint a bekerített gyepek kerítés melletti egy méteres kaszálatlan sávja bár területre nem nagy de hossza jelentős és a szárnyas apróvad szívesen keresi fel ezeket a helyeket. A gátoldalak szerepe hasonlóan fontos lenne, mivel környezetükben rendszerint mezőgazdasági területek találhatók. A gyepes oldalak vonzzák a fészkelő madárfajokat, a kaszálások pedig rendre tönkreteszik a fészkeket A kaszálás késleltetésével kikelhetnek a fiókák és a rézsű karbantartás sem szenved csorbát. Gátoldalakon, út és vasútpartokon struktúra javító élőhely fejlesztést alkalmazhatunk. Az említett helyeken középtájra magasabb növényeket, széleire a szárnyasvad és a nyúl által egyaránt kedvelt alacsonyabb lágyszárúakat ültessünk Nem szilárd burkolatú utak Szerepük a vadászterületen többoldalú. Felszínük többé kevésbé zöld növénnyel borított ezért táplálkozó terület a szárnyas apróvadnak. A növényzet, a gyorsan felmelegedő talajfelszín vonzza az ízeltlábúakat, így az állati eredetű táplálék egyik fontos bázisa. A felmelegedő talajfelszín hosszabb ideig tartja a hőt mint a növényzettel borított környezete. Poros szerkezete hűvösebb éjszakákon melegedésre, egyébként porfürdőre vonzza a szárnyasokat. Ugyanakkor nem szabad elhallgatni az utak káros hatásait sem. Mivel szívesen tartózkodnak itt, különösen a fiatal egyedek, amelyek az egyéb már tárgyalt előnyök mellett betakarításkor lehulló magvakkal is táplálkoznak, sokszor esnek áldozatul a forgalomnak Nád- és sásfoltok, szegélyek Nádasaink mintegy fele a nagyobb tavak környékén összefüggő vegetációt képeznek, amit inkább csak a vízivad tud hasznosítani. A másik fele viszont kisebb nagyobb vizek, vízállások partján szegélyében tenyészik. Apróvad fajaink közül inkább csak a fácán kedveli a nádasokat és még a nagyobb kiterjedésű, de sekély vizű területeket is képes részlegesen elfoglalni. A nádasok közül a keskeny, m széles állományok igazán kedvezőek a fácánállománynak. Mivel jó eltartó képességük van ezért kibocsátó helynek is számításba jöhetnek. Ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy a náddal szegélyezett csatornák kellő nyugalom és táplálék híján elvezethetik a fácánokat. Ezt elkerülendő az ilyen élőhelyek közelében a táplálékot és megtartó képességet is biztosító vadföldet is létesíteni kell. A nádasok kedvelt búvóhelyei a rókának is, ezért e területeken a róka gyérítését intenzívebben kell folytatni.

13 Megfelelő vízgazdálkodású termőhelyen mesterségesen is létrehozhatunk nádas foltokat, nádszegélyeket. Ez a struktúra kedvező mikroklimatikus adottságai miatt jó szárnyasvad koncentrációt eredményez Gyomsávok, gyomfoltok A korábbi mezőgazdasági szemlélet nem tűrte a gyomfoltokat a határban. Határszemléken egyenesen szankcionálták a gyom jelenlétét. Vadgazdálkodási szempontból nem szükséges hangsúlyozni a gyomnövényeknek mint táplálékforrásoknak és élőhelyszerkezet javító tényezőnek a szerepét. A hosszú és keskeny gyomsávok szerepe főként a nyári időszakban válik fontossá, amikor a gabonák beérnek, a kapások még nem adnak táplálékot. Az elégtelen vetés, műszaki tevékenység (kábelfektetés, elektromos tartóoszlop) során keletkezhetnek olyan elgyomosodott foltok amelyek táplálékot, esetenként fészkelő helyet szolgáltatnak. Gyomos területek alakulhatnak ki az emberi környezetszennyezés kapcsán a szerves és szervetlen anyagokban gazdag mezőgazdasági és kommunális hulladék lerakó területein. Egyes megítélés szerint esztétikailag kifogásolható, de táplálék és búvóhely szempontjából fontosnak tekinthető Táblaszegélyek kaszálásának, aratásának elhagyása A szárnyasvad fészkek jelentős része a gabona- és pillangós táblák szegélyeiben mintegy m-es sávban találhatók. Ha az első fészkelést és a sarjúfészkelést megsemmisítő kaszálást, illetve a sarjúfészkek esetleges pusztulását okozó aratást elhagyjuk illetőleg időben késleltetjük a táblák m-es szegélyeiben, akkor a fészkek jelentős része megmenekül. Ezek a sávok ugyanakkor csaknem kizárólagos élelemforrások is, hiszen a kaszálással és az aratással a növényzetet szinte 100 %-ban a rovartáplálékot pedig jelentős mértékben eltávolítják a területről. A sávokban meghagyott cm magas lucerna, az 1 m körüli gabona megfelelő fedettséget biztosít. A gabonasáv fennmaradhat őszi-téli takarmánysávnak. először a kipergő szemek, később a kikelt növény zöldje ad táplálékot Vegyszermentes táblaszegély kialakítása A vegyszermentes táblaszegély kialakításának gyakorlata Angliából származik. Azt vizsgálták, hogy miként lehet fokozni a fiókák életben maradását úgy, hogy vegyszermentes vagy csökkentett dózisú peszticidet használnak fel. A vizsgálatok szerint a táblaszegélyek gyomnövényei nem gyakorolnak lényeges hatást sem a termésátlagra sem a termés minőségére. Becslések szerint az egész tábla össztermésének kevesebb mint 1 % át teszi ki a csökkenés, ami elhanyagolhatónak tekinthető. A vegyszerezést csak olyan táblákban nem lehet a szegélyekben mellőzni, amelyek a vetőmagtermesztés célját szolgálják, illetőleg a szegélyekben felhalmozódott kártevők ismételt fertőzőforrások lennének az egész táblára nézve.

14 Tárcsázott sávok kialakítása Létrehozásuknak többféle értelme és célja van az apróvadas élőhelyeken. Elsősorban a fiatal fogoly- és fácáncsibék felnevelkedése szempontjából fontosak ezek a tulajdonképpen feketeugar sávok a táblák szélén, vagy azon belül. Ezekben a sávokban a vad melegedhet, szárítkozhat, porfürdőzhet ami a jó közérzethez szükséges. Mindezt a táblák keskeny szegélyében és nem a veszélyes gazdasági vagy közutak mentén tudja megtenni. A tárcsázott feketeugar sávok szélessége 2-3 m lehet. Ez megfelelő méretű terület, biztonságos, mert ellenség közeledtével gyorsan takarásba juthatnak a szárnyasok. Kombinálva más élőhely fejlesztési móddal művelő útként is szolgálhat (pl. oldalfelfüggesztésű kaszálógép alkalmazásánál). További előnye, hogy csapadék esetén megkezdődik a gyomosodás, ami friss, zsenge táplálékot is jelent az apróvadnak Ugaroltatás Az ugaroltatás célja a talaj pihentetése, miközben a gyomtalanítást talajmunkákkal igyekeznek elvégezni.. A fészek és szaporulat veszteség elkerülése végett célszerű olyan keveréket kialakítani, amelyben dominánsak az egynyári növények, illetőleg olyanokat, amelyeket viszonylag későn kell visszavágni, továbbá melyek beforgatásakor a szervesanyag zöldtrágyaként hasznosul. A tartós többéves ugarok az egyévesnél kedvezőbbek, hiszen biztos fészkelő és búvóhelyet biztosítanak az apróvad, és táplálkozó területet az őz számára. A többéves ugarok esetében alkalmazzák, hogy hullámvonalban sávokat vágnak a növényzetbe azért, hogy ne lehessen végiglátni, így az apróvad a ragadozók elől gyorsabban tud elmenekülni Parlagterület kialakítása A mezőgazdasági átalakulás azt eredményezte, hogy Magyarország szántóterületének jelentős része kikerült a művelés alól. A műveletlenül hagyott mezőgazdasági területeket parlagnak nevezzük. A parlag alapvető és semmivel nem pótolható előnye a teljes éven keresztül biztosított nyugalom, a mezőgazdasági technológiák, a kemizálás, a gépesítés összes negatív hatásának elmaradása. Parlagterületeken gyorsan megnő a növények és ízeltlábúak fajszáma, az élőhely struktúrája megfelelő a fészkeléshez. Ennek kihasználása mind a vadgazdálkodás, mind a természetvédelem számára összeegyeztethető Vadföldek kialakítása mezei élőhelyen A mezőgazdasági területeken nem mindig nyílik lehetőség ugarok kialakítására. Olykor csak egy két vetőgépalj szélességben van mód a táblák szegélyében vagy a nagyobb táblák monotóniáját megtörve a táblák közepébe vadföld csíkot húzni. A vadföld alapvető szerepe a növényi és állati eredetű táplálék illetve a búvóhely biztosításában van. Az apróvadas területeken folytatott vadföldgazdálkodást mindig össze kell hangolni a területen folyó mezőgazdasági tevékenységgel. El kell kerülni, hogy a vadföld vegyszermentesen kezelt növényzete visszafertőzhesse a mezőgazdasági kultúrát.

15 2.4. Füves élőhelyek védelme Magyarországon területének 12 %-a, összesen mintegy 1,2 millió hektár tartozik gyep (rétlegelő) művelési ágba. E gyepek mintegy 60 %-a gyenge termőképességű, jónak pedig csupán 5 %-uk minősül. Ennek alapvető oka, hogy a jó termőhelyeken már csaknem minden gyepet feltörtek. A termőhely mozaikosságából fakadóan hazánkban a gyepekre a felaprózottság jellemző, nagyobb összefüggő területeik csak az Alföldön maradtak meg. A gyepek 50%-át extenzíven kezelik még napjainkban is. A füves élőhelyeket napjainkban az alábbi tényezők veszélyeztetik: - a gyepek megszüntetése - a gyepek intenzív használata - a gyepek leromlása (degradációja) - egyéb emberi károkozások A gyepek megszüntetése A gyepek megszüntetésének általában más művelési ág, más területhasználat bevezetése lehet a célja. Ennek a jelentős mértékű változásnak a XX. század folyamán tanúi voltunk. A legkézenfekvőbb változtatás a szántók kialakítása, de szőlő-, gyümölcsös- és erdőtelepítés, rizstelep vagy halastó létesítése is megtörténhet. A tevékenység következtében a korábban itt élő közösségek teljesen eltűnnek. A gyepmegszüntetés egyik sajátos módja annak beépítése. E veszélynek elsősorban a települések menti területek vannak kitéve A gyepek intenzív használata A természetes gyepek nagy részének produkciója vagy takarmányozási értéke nem felel meg az állattenyésztés igényeinek, illetve a termesztésbiztonságnak. Ennek megfelelően e gyepeken költséges vízrendezéseket hajtanak végre. A szárazodás következtében csökken a közösségek diverzitása, növény- és állatfajok tűnnek el, megváltozik az élőhely szerkezete. A gyepek hozamfokozása érdekében műtrágyázzák azokat, amely az érzékeny fajok eltűnése mellett a vegetáció struktúrájában okozza a legnagyobb változást. Az új struktúra mikroklímája kizár több növény- és állatfajt a rendszerből, s a madárfajok költése szempontjából sem előnyös, különös tekintettel a nyíltabb területeket, az alacsonyabb vegetációt kedvelő fajokra A gyepek leromlása A gyepek védelme általában nem áll ellentétben azok szakszerű, kaszálással vagy legeltetéssel, történő hasznosításával. Ellenkezőleg, a két tevékenység a rét- és legelőgazdálkodás alapja. A kaszálások elmaradása után rendszerint a gyepek gyomosodása, degradációja következik be. A gépi kaszálás során a talajtömörödésre, továbbá a növények virágzása, illetve a madárfajok fészkelése idején okozható károkozásra kell odafigyelni. A legeltetésnél a legelő eltartóképességének megfelelő mennyiségű számosállat tartására kell törekedni. A túllegeltetés a degradáció legveszélyesebb megindítója.

16 Egyéb emberi károkozások A gyepek teljes megszüntetése mellett vannak olyan emberi tevékenységek, amelyek csak részterületen okozzák a vegetáció, de a teljes életközösség pusztulását. Ezek veszélye ugyanolyan, mint a korábbi tevékenységeké. E tevékenységek közé sorolható a bányászat (kő, homok, kavics, tőzeg, kőolaj, földgáz), a hulladéklerakás, amelynek még környezetszennyező következményei is vannak, az infrastruktúrafejlesztés (út-, vasút-, elektromos- és gázvezeték építés) és a sportterep (autó, motocross, quad) kialakítása. A felsorolt veszélyeztető tevékenységek a részleges megszüntetés mellett nagy zavarással, a területek felaprózódásával, vízháztartásának negatív befolyásolásával, környezetkárosítással és nem utolsó sorban a tájkép tönkretételével járnak. A villamos távvezetékek a madárpusztulások okozásában is nagy hányaddal szerepelnek A füves élőhelyek megőrzésének lehetőségei A füves élőhelyek megőrzése csak akkor lehetséges, ha megteremtődnek azok a gazdaságpolitikai, jogi, tudományos és gyakorlati, személyi és tárgyi feltételek, amelyek a megőrzés feltételrendszerét és működését lehetővé teszik. E feltételeket az alábbiakban fogalmazhatjuk meg. - a természetes, vagy természetközeli gyepek leltárának elkészítése, állapotfelmérése - füves területekhez kötődő fajok környezetigényének részletes feltárása - a gyepterületek védelmét illetve fenntartását biztosító gazdaságpolitikai döntések és természetvédelmi jogszabályok meghozatala - az értékes, még nem védett füves területek védelem alá helyezése - a gyepfenntartással kapcsolatos állattenyésztési ágazatok (juh-, szarvasmarhatartás) extenzív formáinak támogatása - a regionális tájtervezés során a füves területek védelmének preferálása - az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszerének kidolgozása során a füves területek kiemelten kezelendők A felsorolt megfontolások ugyan természetvédelmi szempontú megközelítést jelentenek elsősorban, de a célkitűzések, megvalósítási módjaik és természetesen eredményeik megegyeznek a vadgazdálkodó érdekeivel is, tehát a vadgazdálkodás részéről is támogatandók Vizes élőhelyek védelme, fejlesztése Vizi élőhelyek fejlesztése. A mezőgazdasági környezetben élő apróvad fajokhoz hasonlóan a vizivad populációk is jelentős egyedszám veszteségeket szenvedtek el az elmúlt évszázad során. Ha a Kárpátmedencében folytatott folyamszabályozásokat, mocsárlecsapolásokat, csatornázásokat tekintjük, akkor ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Sokan a vadászatot tették felelőssé a csökkenésért, de a kutatások hamar kimutatták, hogy a hasznosítás mértéke és az általa okozott egyedszám csökkenés eltörpül a fészkelő-, vonuló-, és telelő területek csökkenéséből adódó veszteségekhez képest. Ez a felismerés hívta életre a Nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vizimadarak tartózkodási

17 helyéről szóló Ramsari egyezményt, valamint az ezt megerősíteni szándékozó Vándorló vadonélő állatfajok védelméről rendelkező Bonni egyezményt. Ezekben a szerződésekben sarkalatos pont az élőhelyek védelme, rekonstrukciója, sőt új vizi élőhelyek kialakítása, létesítése A vízi élőhely fejlesztés alapjai A vízivad védelem, alapvető feladata, hogy - meghatározza az egyes élőhely típusokhoz rendelhető fajokat illetve közösségeket - meghatározza az egyes fajokhoz rendelhető élőhely típusokat. A megfigyelések mind fészkelési, mind vonulási időszakra vonatkoznak, hiszen a fajok igényei a fészkelési és a vonulási/telelési időszakban jelentősen eltérnek egymástól. Az élőhely fejlesztés egyik célja a fészkelőhelyek biztosítása. A vadgazdálkodási célú vízi élőhely fejlesztésnél ez viszonylag egyszerű feladat, hiszen a teríték zömét adó tőkés réce és szárcsa fészkel nálunk, ezen felül mindkettő viszonylag jól alkalmazkodik az élőhely javító intézkedésekhez. Nálunk költő faj még a barátréce és a böjti réce, de élőhelyeik inkább a természetvédelem hatáskörébe tartoznak. Egyéb vadászható vizivadjaink pedig nem költenek Magyarországon, így csak reménykedhetünk, hogy távoli fészkelőhelyeiken hasonlóan pozitív beavatkozások történnek. A vonulás során, teleléskor két meghatározó tényező kell hogy jellemezze az élőhelyet: a táplálék kínálat és a nyugalom A vízivad fajok táplálkozása A vízivad fajokat növény- és állatevőkre lehet felosztani, aszerint, hogy táplálékukban mely táplálék fajta van túlsúlyban. Az úszó récék többségükben növényevők, a bukórécék pedig inkább állatevők. A táplálékforrásaik helye meghatározza a táplálékfelvétel módját. Megkülönböztetünk bukva, gründolva, úszva, vizfelszínről, szárazföldön történő táplálékfelvételt. A táplálékfelvétel módja és a táplálkozásra használt vízterület mélysége között szoros összefüggés van, s egyúttal erősen differenciálódnak ez alapján a vízimadár fajok. A vízimadár fajok jó részének széles alkalmazkodó képessége megengedi, hogy több élőhelyen is megjelenjenek. A fajok más része pontosan a táplálkozás ökológiai okokból specializálódik egyes élőhely típusokhoz. Az egyes élőhelyek nyújtotta eltérő kínálat eredményezi azt, hogy a különböző típusokban elférő fajösszetételű illetve szerkezetű vízimadár közösségek alakuljanak ki. A madárállomány mennyiségét, fajszámát az élőhely szerves anyag termelése, a vízterület szerkezete és a vízinövények mennyisége határozza meg. Ha vízimadár célzatú élőhely fejlesztést akarunk végrehajtani, akkor a terület nagyságával nőni fog a fajszám és az egyedszám. A növényborítottság ugyanezt eredményezi és a szervesanyag termelés ugyancsak kedvezően hat a madármennyiségre. A vízi élőhely rekonstrukciók a jövőben valószínűleg gyakoribbak lesznek, és méreteik is jelentősen nőnek. Ilyen jellegű fejlesztésekbe a természetvédelem mellett akár a terület- és vadászati jog tulajdonosok is belefoghatnak.

18 Vízi élőhelyek átalakítása Az ország területén számtalan működésen kívüli, vagy gazdaságosan nem üzemeltethető halastó van. Ezeknek a vízi élőhely fejlesztésben jelentős szerepük lehet mind természetvédelmi, mind vadgazdálkodási vonatkozásban. A tavak gátrendszere azonban nem mindig alkalmas a vízivad számára, hiszen nem is ezzel a céllal készült. Az átalakítása földmunkával azonban elvégezhető. A tavak közti gátak megszüntetésével félszigeteket és szigeteket lehet kialakítani, miáltal tagoltabb, hosszabb lesz a partvonal, megnő a fészkelési lehetőség. A mesterséges szigeteken biztonságos körülmények között fészkelhetnek a vízivad fajok. Az ilyen jellegű tavakon aztán a vonulás időszakában eredményesen lehet vadászni. Mind az élőhely fejlesztés, mind a vadászat igényeit kielégíti az a francia módszer, mellyel nagyobb tavak elnádasodott szegélyét igyekeznek feltárni a fészkelő és vonuló vízivad számára. A szélvédett, sekély, termékeny tófelület kis öblei eszményi táplálkozó helyet is jelentenek Mesterséges vízi élőhelyek kialakítása Ott, ahol nincs természetes vízi élőhely, biztonságosabb, ha a vadgazdálkodó saját vízivad állományt alakít ki. Szerencsésebb esetben a területen van valamilyen vízállás, de az a saját életét éli és nem mindig alkalmas a vízivad számára. Ha azt szeretnénk, hogy vízivad telepedjen meg, ott megfelelő átalakításokat kell elvégezni. Az élőhely kialakítása során néhány irányelvet okvetlenül figyelembe kell venni. Vízgazdálkodási kritériumok A víz nyerése többféle módon történhet. Bányatavak esetén a talajvíz a forrás. Előfordulhat, hogy patak, kisebb vízfolyás, belvíz összefolyásából is alakulhat ki a célra alkalmas terület, ha megfelelő a domborzat és a vízzáró réteg. A vízzáró réteget nem szabad áttörni, mert akkor éppen az ellenkező hatást érjük el, elszivárog a víz. Figyelemmel kell lenni a szomszédos mezőgazdasági területekre is, a visszatartott víz ezekre nem gyakorolhat káros hatást. Alagcsövezéssel nem szabad vizet juttatni a tóba, mert véletlenül műtrágya vagy növényvédőszer bemosódás történhet. Élőhely védelmi kritériumok Az egyre inkább mesterségessé váló világunkban az élőhely fejlesztés legfőbb feladata, hogy minél tökéletesebben simuljon a természetes környezetbe, mert a vízivíd számára is ez a természetesség adja a vonzerőt. Ennek megfelelően kerülni kell a tájidegen növények alkalmazását a parti vegetáció kialakításakor. Nem kívánatos a tóba halakat telepíteni. A cél, hogy halmentes maradjon, ne alakuljon át horgászvízzé, se haltenyésztő tóvá. Úgynevezett szeméthalak megtelepedése nem probléma, ezek táplálékforrásul szolgálhatnak a vízivadnak. Emberi tartózkodásra alkalmas építmény elhelyezése nem célszerű. A partvonal enyhe lejtésű rézsű legyen. A parti növényzet kialakítását nem szabad túlzásba vinni. Néhány év alatt a természet ezt szépen megoldja. Földmunkák során a kitermelt földet el kell szállítani, vagy el kell teríteni úgy, hogy a vízimadarak költő és táplálkozó helyeit ez ne zavarja.

19 A vadászat kritériumai A tó kialakítása során törekedni kell arra, hogy tavasztól télig legalább 500 m 2 növényzettől mentes nyílt vízfelület álljon rendelkezésre. Ennél nagyobb természetesen csak jobb. Ha magasabb parti vegetáció is van, legalább egy irányból szabad berepülés legyen a tóra. Mivel a vadász általában az esti húzást használja ki, napnyugta felőli oldalon nem szabad magas növényzetet telepíteni, hogy a világos égbolton sokáig észlelhetők legyenek a húzó madarak. A tó környékén alacsony lehetőleg tüskés növényzettel kell biztosítani a fészkelés zavartalanságát és a költés lehetőségét. A horgászat zavarja a tó elsődleges rendeltetését, ezért azt meg kell tiltani. A behurcolt halikrákból kialakult halállományt a szürkegémek képesek szabályozni. A tavat alacsony, 3 szál szögesdrót kerítéssel, faoszlopokkal célszerű körülkeríteni. Ez főleg legelőterületeken teljesen tájbaillő. A tó környékét a parti növényzetet a lehető legteljesebb mértékben ragadozómentessé kell tenni. Erre leginkább ládacsapdákat célszerű alkalmazni. A fészkelő helyek kialakítása történhet mesterséges úton, akár nádkévék vagy fészkelő ládák kihelyezésével. Ennek számtalan helyi változata alkalmazható, lényeg, hogy ezek a fészkelőhelyek ne legyenek leszálló pályával ellátva. Inkább ereszt alakítsunk ki, amely védelmet nyújt a ragadozó madarak ellen. Fészkelő helyek kialakítása A természetszerű fészkelő helyeket a vízivad szívesebben fogadja el mint a művit. A megtelepült vízivad vonzza a nyárvégi kóborló és vonuló fajtársakat, más fajokat. Ezért fontos, hogy ezeken a vízterületeken saját fészkelő állományunk legyen Fás vegetáció kialakítása Az apróvad számára kétségtelenül a leghatásosabbak az állandó védősűrűk. Ezek lehetnek fákkal, cserjékkel kialakítottak. A védősűrű kiterjedése 25x20 m a hosszabbik oldal K-Ny-i

20 tájolású legyen. A terület északi és keleti oldalát célszerű cserjesorral lezárni. Erre az északi oldalon a fagyal, keleti oldalon a közönséges ördögcérna kiválóan alkalmas egy 5 m széles sávban és 30x50 cm-es hálózatba ültetve Csenderesek, cserjesorok, erdősávok kialakítása A csenderesek, cserjesorok kialakítása kimondottan élőhely fejlesztési feladat, és vagy vadgazdálkodási vagy természetvédelmi céllal végzendő. Az erdősávok kialakítása már alapvetően erdészeti feladat ahol élőhely fejlesztési céllal befolyásolható a létesítés módja. A csenderesek, fa és cserjesorok illetőleg erdősávok létesítése, felújítása illetve átalakítása során az apróvad igényeit kell figyelembe venni, úgy, hogy a vegetáció struktúra elégítse ki a fészkelő-, búvó-, és táplálkozó hellyel szemben támasztott igényeket. Ehhez ismerni kell a fa- és cserjefajok ökológiai tulajdonságait, alakját, magasságát, szaporíthatóságát. A telepítésre alkalmas cserjefajok között éppen az előnyös tulajdonságok miatt szerepelnek nem őshonos fajok is. Ezek közül jó néhány kiválóan alkalmazkodott a hazai viszonyokhoz és már elképzelhetetlen az alföldi táj nélkülük. Ilyenek a keskenylevelű ezüstfa, a gyalogakác. Mindezek ellenére a mai ökológiai szemlélet azt kívánja, hogy ott, ahol ez lehetséges az őshonos fajokat alkalmazzuk az élőhely fejlesztés során. Ezzel hozzájárulhatunk a mezei élettér természetes sokféleségének visszaállításához Fás vegetáció kialakítása a vadászterületen A mezei élőhelyek fejlesztésének egyik legegyszerűbb módja az útmenti cserjesorok, fasorok kímélete. Ezek jelentős részét felszámolták amikor szélesebb utakra volt szükség. Kisebb forgalmú helyeken megmaradtak ezek a főleg kökényből, galagonyából, gyepűrózsából álló sorok, amelyek a jó hófogó képességük mellett kiváló fészkelő- és búvóhelyet is adtak az apróvadnak. A nyugat-európai tájhoz a mai napig hozzátartoznak azok a sövények, amelyek az egyes táblákat elválasztják egymástól. Ezek szélessége néhány métertől akár húsz méterig is terjedhet. Hazánkban is fel lehetne újítani a telepítésüket, illetőleg segíteni a spontán kialakulásukat. A sövények mellett kialakíthatunk fás védősűrűket. Optimális szerkezete hasonló az erdősávokéhoz. Három koronaszintet kell kialakítani, úgy, hogy a közepén legyenek a legmagasabb fák a felső védelmet adva. Egyedül itt tanácsos az erdeifenyő alkalmazása. Védelmi szempontból tág hálózatban kell tartani a fenyőket. Így érhetjük el, hogy hosszú oldalágai legyenek és ne tisztuljanak fel. A fenyőtű egy idő után vastagon fedi a talajt, amely jó hőszigetelő.