KARSZTI KÖVEKEN JÁRVA

Átírás

1 Ma már gyom és feledés takarja a Nagy Háború emlékeit. A gyalogosok drótakadállyal védett lövészárkai turisztikai látványossággá szelídültek, az elsimult sírhalmokon virág nő, a sírköveket lassan elmorzsolja az idő, a kőtáblákat moha fedi, a feliratok olvashatatlanná válnak. De most még láthatók, és tudnak szólni bajtársiasságról, szülői fájdalomról, az utókor feledékenységéről és a ma élők felelősségéről. Ha majd az idő és a hálátlan nemtörődömség miatt a sírkövek végveszélybe kerülnek, kiabálni fognak: Emlékezzetek! Már közeleg ez a nap. Keressük fel ezeket a köveket, halljuk meg szavukat, és ébredjünk rá felelősségünkre! KARSZTI KÖVEKEN JÁRVA Első világháborús emlékhelyek a Doberdón és az Isonzó-völgyében Egy Doberdóra hívogató könyv előszavában olvasható sorok parancsát meghallgatva a győri Széchenyi István Egyetem néhány hallgatója az egyetem, a berlini Robert Bosch Alapítvány támogatásával ellátogatott az Isonzó völgyébe és a Doberdó fennsíkjára, hogy meghallgassák a kövek üzenetét és azért, hogy azokat továbbadják. Ez utóbbi munkában újabb támogatókra találtak. A kobaridi Béke Útján Alapítvány a terepmunka szakmai szervezését vállalta az Isonzó völgyében. A hallgatói munka egyik eredménye ez a kis füzet, amelynek olaszországi megjelentetését a foglianoi Pro Loco Alapítvány vállalta. Magyarországon a székesfeférvári Krajczáros Alapítvány és a Vas Megyei Temetkezési Vállalat érezte kötelességének, hogy e füzet megjelentetését támogassa. Robert Bosch Alapítvány, Berlin Széchenyi István Egyetem, Győr Emlékezés és Jövő Alapítvány Berlin Fogliano Redipuglia 1 Olodalak.indd :26:11

2 KATONÁK, CSATÁK, TEMETŐK, SÍRJELEK Otthon nagy a sírás. Itt el nem sírt Könnyek! Életnél, Úristen, A halál de könnyebb! Szegény katonádnak nincs más Kívánsága: Masíroztass haza, Vagy a mennyországba! Így fogalmazta meg Finta Sándor, győri költő, a képen látható bajtársai fohászát. Ő hazamasírozott, de sajnos, közel félmillió katonánkat nem hozta haza a sors. Az ottmaradtak emlékeit segít megkeresni ez a kis füzet. Természetes, hogy távol Magyarországtól, megkülönböztetett figyelemmel közeledünk a magyar emlékekhez, hiszen az elesettek jogán a Doberdót vagy az Isonzót magunkénak magyarnak érezzük. Tudnunk kell azonban, hogy az itt tomboló harc emlékeit nem szabad sem az akkori két ellenséges félhez, sem az Osztrák-Magyar Monarchiához, de különösen nem csak Magyarországhoz kötni. Ezért nem szabad kizárólag magyar emlékeket keresni. Azért nem, mert a Monarchia hadseregében számos nemzetiség katonái véreztek. Így bár a magyar nemzetiségű katonák a háború valamennyi nagy csatájából kivették a részüket szinte lehetetlen olyan nagyobb ütközetet megnevezni, amelyben csak magyar katonák vívtak volna, s nem találunk olyan temetőt, ahol csak magyarok nyugszanak Olodalak.indd :26:12

3 A hadsereg etnikai sokszínűségét tükrözik az emlékművek írástáblái. A volčja dragai kõgúlán a soproni 76-osok magyar és német nyelven indokolták az emlékmû felállítását 2., a črničei temetõkertben a károlyvárosi ezred német és horvát nyelvû táblát kapott. 1. A harmadik kép a dutovljei sír nélküli temetõben készült, ahol a tábla magyar és német nyelvû, de az emlékezõk koszorúján cseh nemzeti színek vannak, mert háromezer cseh katona nyughelye. 3. Úgy tűnik még, még ma is él a Monarchia. A katonákat az akkori Magyarország hat katonai körzetének területéről sorozták be a közös, tehát a császári és királyi ezredekbe, vagy ahogyan akkor mondták az u. n. K. u. K, illetve magyar királyi ezredekbe, tekintet nélkül arra, hogy a sorozási területen milyen nemzetiségű volt a lakosság. Ez azt jelenti, hogy a közös ezredekben is - ahol német volt a vezényleti nyelv harcoltak magyar katonák. Sőt voltak zömmel magyar nemzetiségű katonákból álló közös ezredek. A magyar királyi honvéd ezredek vezényleti nyelve magyar volt, de nem jelentette, hogy állománya tisztán magyar nemzetiségű lett volna. A 32. honvéd gyalogezredben csak 1916-ban érte el a magyar nemzetiségű állomány aránya a 90 százalékot. Például a Monte San Michelét zömmel a nagyváradi 4. gyalogezred védte, a Karszton az 52. szatmári honvédezred harcolt, de mindkettő kiegészítési területe a Partium, illetve Máramaros soknemzetiségű területe volt. Ezekben az ezredekben tehát szolgáltak szatmári svábok, a Tisza-menti falvakból besorozott románok és ruszinok. A temetők keresztjein a névtáblák a hadsereg etnikai összetételéről beszélnek. Renče-Žigoni temetõjében egy sírban nyugszik a nevek alapján joggal gondolhatjuk egy bosnyák és egy galíciai lengyel, mellettük talán egy osztrák szláv társával. A következõ névtáblákon magyar nevek olvashatók Olodalak.indd :26:12

4 OLASZ HALOTTAK MAGYAR FÖLDBEN, MAGYAR KATONÁK IDEGEN ORSZÁG TEMETŐIBEN Mindannyian ismerjük a Doberdóhoz köthető katonadalt - amelyben a hegyek között harcoló magyar katona felteszi a kérdést: Hol fogok én meghalni? S megadja a tragédiába belenyugvó választ: Olaszország közepében lesz a sírom, édesanyám arra kérem, ne sírjon. Ebben a belenyugvásban az is benne van, hogy ápolják majd a sírját. A két világháború között Doberdó fennsíkján elhelyezett és a füzetünk címlapján látható emléktábla sora, miszerint itt a magyar és olasz katonák a halálban barátkoztak össze - szintén ezt az üzenetet hordozza. A katonadalban megfogalmazott gondolat és az emléktábla üzenete e száz év alatt időnkét erősebben hatott, időnként alig volt érezhető -, hogy később újra hallhatóvá és láthatóvá váljon. Ezt az időszakot éljük most. A legszebb bizonyíték erre, hogy ezen a fronton éppen csak érintett Németország egyik alapítványa - a Robert Bosch Alapítvány - karolta fel az első világháborús emlékhelyek ápolása és a felelősségünk ébresztése céljából tervezett program megvalósítását. Akik pedig közelebbről is érintettek, azonnal az ügy mellé álltak. A Pro Loco Alapítvány, amely e kis füzet költségeinek zömét vállalta, nem csupán a fogliánoi sírkertet gondozza, hanem évről évre helyet ad az olasz-magyar hagyományápolók találkozásainak is. 97. Az olasz és a szlovén önkormányzatok és civil szervezetek kegyeletápoló munkájának köszönhetően az elesett katonáink csontjait rejtő temetőket felkeresők gondozott kertekkel, ápolt környezettel találkoznak. Jó érzés tapasztalni, hogy a magyarok által felállított Olodalak.indd :26:28

5 kopjafákat megbecsülik, az elhelyezett koszorúinkat mindaddig a helyükön hagyják, amíg szépek. Törődésüket azzal köszönhetjük meg, ha a Magyarországon lévő olasz katonasírokat mi is hasonló odaadással ápoljuk. Erre is több példát tudunk hozni. A háború alatt Mosonmagyaróváron olasz hadifoglyokat is dolgoztattak, akik, mint az olasz fronton harcoló mieink, lelkük megnyugtatására és hitük ápolására kápolnát építettek. A kis fakápolna felett már-már eljárt az idő, de a végső pusztulástól egy kis közösség megmentette. Győrött is működött hadikórház, és az itt elhunytak gondozott sírjaira minden halottak napján kerül virág és gyullad mécses. 98. A legszebb példával Vas megyében találkozunk, ahol Nagysimonyi és Ostffyasszonyfa határában építették meg a Monarchia legnagyobb, mintegy félszázezer hadifogoly befogadására alkalmas táborát. A barakkváros helyét már erdő borítja, csupán a tízezer halottnak nyughelyet adó katonatemető emlékezetet a táborra. 98. A zöld pázsiton örökzöldek között katonás rendben sorakoznak a sírkövek. A temető gondozását a két világháború 99. között Nagysimonyi község vállalta. Munkájukat az orosz, olasz és szerb állam is elismerte, Románia pedig 1931-ben nagyköveti látogatással köszönte meg. A második világháborút követően nem volt politikai szándék a gondozásra. Az elhanyagolt temetőt a Vas Megyei Temetkezési Vállalat mentette meg. A kegyeletápoló munkában nem kis áldozattal vesz részt a két említett önkormányzat. Ma már szépen kialakított parkolóból kovácsoltvas kapubejáraton át jutunk a parkosított, példás rendben tartott sírkertbe. Magyar angol olasz nyelvű információ tábla segíti a tájékozódást májusában Bruno Scandone altábornagy látogatásakor az olasz állam nevében fejezte ki köszönetét. A temetőben nyugvó 919 olasz katona sírköveit őrzi a képen látható obeliszk Olodalak.indd :26:28