2001/2 XIII. évfolyam 2. szám

Átírás

1 2001/2 XIII. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÔGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2 2 Tavaszi árpa vetõmag az árvíz után felszáradt beregi földekre Ez év márciusában a tarpai gátszakadás következtében a Tisza évtizedek óta nem látott, hatalmas árvízzel öntötte el a beregi térséget. A Martonvásári ELITMAG Kft. 400 mázsa (800 zsák) PROSA fajtájú tavaszi árpa vetõmagot juttatott el az árvízkárosult beregi térség gazdáinak. A két kamionnal érkezõ mázsa vetõmagot az FVM Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Földmûvelésügyi Hivatala részérõl Szendrei Kálmán szak-fõtanácsos és Kozák Károly területvezetõ falugazdász vették át április 4-én, illetve 5-én Vásárosnaményban. A Martonvásári ELITMAG Kft. által felajánlott II. szaporulati fokú fémzárolt, csávázott vetõmag szállítmány elsõként érkezett az árvízkárosult térségbe. A PROSA fajta megfelel a beregi táj agroökológiai adottságainak, ugyanis kiváló betegségellenálló-képességgel rendelkezik. Az OMMI évi vizsgálati eredményei alapján a fajtát a lisztharmat csak 0,5 %-ban fertõzte. A helminthospóriumos levélfoltosság tekintetében 1998-ban 4,0 %-os, 1999-ben 8,3 %-os volt a fertõzöttsége. Így a fajta vetõmagjának elvetésével a beregi árvízkárosult gazdák mentesülnek a gombaölõszeres kezelések költségeitõl. Az állománypermetezés a keskeny, több növényfajból álló, kis táblákon komolyabb taposási kár nélkül egyébként is nehezen kivitelezhetõ. A tiszai árvíz által sújtott térség falugazdászai, Kozák Károly területvezetõ falugazdász irányításával, április 6-át követõen elszállítják a vásárosnaményi kijelölt raktárban lerakott vetõmagot. A falugazdászok azoknak az észak-, és dél-beregi, illetve tisza-szamos-közi gazdáknak juttatják el a vetõmagot, akiknek az õszi vetése az árvíz miatt megsemmisült, vagy nagymértékben károsodott, és tavaszi árpa vetésével kívánják pótolni azt. A cél, hogy a vetõmag a már felszáradt, és mûvelhetõ táblákon minél elõbb a földbe kerülhessen. A Tisza vizével még néhány hete elárasztott földek már száradnak. Jót tett, hogy napok óta nem esett esõ, így a napsütéses, enyhén szeles idõben szépen száradnak a talajok. Az átszakadt gáttól alig 500 m-re található magasabb fekvésû táblarészeken, amelyeket a folyó megkímélt, szépen zöldell, fejlõdik az õszi búza. A mellette fekvõ táblán a néhány napja elvégzett tavaszi magágy elõkészítés nyoma látható. A gazdák nem adják fel! Akinek marad elég ereje, a segítségnyújtás után a saját földjének mûvelésére, az készül a tavaszi vetési szezonra. Szendrei Kálmán szak-fõtanácsos szerint, az idõben érkezett tavaszi árpa vetõmag felajánlással az árvíz-, belvízkárt szenvedett gazdák esélyt kapnak arra, hogy egy rövid tenyészidejû árunövény megtermelésével már a nyár végén szemesterményhez jussanak. Mv ELITMAG Kft. Martonvásár, április 5. TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Tavaszi árpa vetõmag az árvíz után felszáradt beregi földekre 2 Új Mv búzafajták az élen 3 Dr. Láng László Dr. Bedõ Zoltán: Amirõl egyre töbet beszélünk: Az ajánlati fajtalista Dr. Bedõ Zoltán Dr. Veisz Ottó: Az élelmiszer biztonság a vetõmag biztonsággal kezdõdik. Intézetünk rendezte a FAO regionális nemzetközi értekeltetét a közép- kelet-európai vetõmagpolitikáról Juhász Angéla Dr. Láng László Dr. Bedõ Zoltán: Mi a titka a Bánkúti 1201 jó minõségének? Dr. Vida Gyula Dr. Szunics László Dr. Veisz Ottó Dr Láng László Dr. Bedõ Zoltán: Tésztaszûrés avagy az õszi durum búzafajták és nemesítési törzsek technológiai minõsítése Dr. Árendás Tamás Dr. Láng László Dr. Bedõ Zoltán: Formaidõzítés avagy a vetésidõ hatása a martonvásári õszi búzák termésére Bónis Péter Dr. Árendás Tamás Dr. Bedõ Zoltán Dr. Láng László: A martonvásári õszi búzafajták herbicid tolerancia vizsgálatának eredményei Dr. Hadi Géza Dr. Szundy Tamás Dr. Marton L. Csaba Dr. Pintér János: DÁMA új korai érésû martonvásári hibridkukorica Tritikálé 2001 DISCO Új zabfajta Martonvásárról Dr. Szunics László Gál Mariann Dr. Szunics Ludmilla Dr. Vida Gyula Dr. Veisz Ottó Dr. Láng László Dr. Bedõ Zoltán: Levélrozsda rezisztenciagének hatékonysága martonvásári provokációs kísérletekben D. Nagy Ervin Dr. Lángné dr. Molnár Márta Dr. Lelley Tamás: Egy búza-rozs hibridkromoszóma térképezése Tavaszi árpa vetõmag az árvíz után felszáradt beregi földekre Dr. Bedõ Zoltán Dr. Barnabás Beáta: 80 éves Rajki Sándor, a martonvásári búzanemesítési program alapítója Dr. Sutka József: Szalai Dezsõ 75 éves Dr. Pintér János: Köszöntjük a 75 éves Baldaszti Lászlót Dr. Szunics László: Távolról jött, messzire jutott (Szilágyi Gyula 70 éves) Beethoven koncertek Martonvásáron Dr. Hurnyák Mária: Martonvásár millenniumi emlékoszlopa MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Gyõrffy Béla A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Sutka József, Dr. Szundy Tamás, Szundy Péter, Dr. Veisz Ottó Rovatvezetõk: Dr. Barnabás Beáta (biológia), Dr. Kizmus Lajos (hírrovat), Dr. Láng László (búzanemesítés), Dr. Marton L. Csaba (kukoricanemesítés), Dr. Páldi Emil (biokémia), Dr. Pintér János (vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (növénynevelés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: Megjelent a Lénia Bt. gondozásában

3 fajtaelismerés Új Mv búzafajták az élen 3 Két új martonvásári búzafajta vette át a vezetõ helyet a vetõmagpiacon a fémzárolt vetõmagmennyiség alapján 2000 õszén, az Mv Magdaléna és az Mv Magvas. Az OMMI hivatalos adatai szerint a nagy fehérjetartalmú, kiváló alkalmazkodóképességû, középkésõi érésû Mv Magdaléna áll az élen, és ezt a fajtát szintén egy martonvásári nemesítvény, az Mv Magvas követi (1. ábra). Ez azt jelenti, hogy az új fajták megjelenésével, az elmúlt 3-4 év idõjárásának tapasztalatai alapján, valamint a gabonapiac minõségi elvárásainak szigorodásával ismét változott a magyar búzatermesztés fajtaösszetétele. Az átrendezõdés úgy játszódott le, hogy a korábbi vezetõ martonvásári fajták helyébe ismét martonvásáriak léptek, ami a gyakorlatban is igazolja a jelenlegi martonvásári búzanemesítési program sikerét. A fajtaváltást számos tényezõ befolyásolja, ennek ciklusai eltérõ idõtartamúak. A felgyorsult fajtaelismerés, a vetõmagpiaci kínálat nyomása gyorsítja ezt a folyamatot. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a termelõk ragaszkodnak a jól bevált fajtákhoz. A búzatermesztésben a fajtaváltást nagymértékben motiválta a beltartalmi minõség, és annak stabilitása. Egyértelmûvé vált, hogy a fajtaválasztásban a sikértartalom, az esésszám, valamint a farinográf érték és megbízhatóság összességében nagyobb súllyal esik latba, mint önmagában a termõképesség. Így egy olyan speciális helyzet alakult ki, hogy más növényekkel ellentétben a hivatalos fajtakísérletek terméssorrendje vajmi keveset mond a többi tulajdonság, elsõsorban a minõségi jellegek ismerete nélkül. Ennek oka a változó agrotechnikai színvonalnak is betudható. A fajták potenciális termõképességének kihasználtsága országosan alacsony, a termelõk inkább a megbízható teljesítményû fajtákat keresik a rekordtermõkkel szemben. A minõségi tulajdonságok felértékelõdését nagymértékben elõsegítették az elmúlt évek eltérõ idõjárási körülményei. A szokatlanul csapadékos nyarak és a szélsõségesen aszályos évek váltakozása átlagon felül próbára tette a búzafajták alkalmazkodóképességét és minõségi tulajdonságainak stabilitását. Szinte megoldhatatlan feladatnak látszik olyan búzafajta nemesítése, amely mind esõs, mind száraz évben jó teljesítményre képes. Hazánk agroökológiai feltételei ezért is alkalmasak hosszú ideje a széles adaptációs tulajdonságú növényfajták nemesítésére, hiszen a nemesítõknek nagyszerû lehetõségeik vannak egymástól lényegesen eltérõ idõjárású években szelekciót végezni. tonna Az Mv Magvas és Mv Magdaléna búzafajták vetõmag szaporítása fajtaelismerés Magdaléna Magvas Az új Mv fajták elõnye Az Mv Magdaléna és az Mv Magvas népszerûségét az átlagon felüli jó agronómiai tulajdonságain kívül elsõsorban az eltérõ idõjárású évekhez való kiváló alkalmazkodásuk eredményezte. Mind esõs, mind aszályos körülmények között stabilak voltak az Mv Magdaléna és Mv Magvas legfontosabb minõségi értékei és a kedvezõtlen termesztési feltételek között is átlagon felüli teljesítményre voltak képesek. A termelõk elsõsorban olyan fajtákat kerestek az elmúlt években, melyek nem okoznak csalódást beltartalmi minõségben, elsõsorban a sikértartalomban, esõs aratás esetén is 250-et meghaladó esésszámmal rendelkeznek, megkésett aratáskor is stabil minõségi tulajdonságúak. Mind az Mv Magdaléna, mind az Mv Magvas megfelel e kritériumoknak. Termõképességük több helyen kiemelkedõ, vagy legtöbbször átlagon felüli volt. Legfontosabb elõnyük így a termés mennyiségi és minõségi tulajdonságainak stabil és optimális ötvözõdése.

4 4 1. táblázat Legelterjedtebb martonvásári búzafajták* õsz (OMMI adatok) Korai érésû Középérésû Középkésõi érésû Javító minõségû Mv Emma Mv Magdaléna fajták Mv Csárdás Mv Pálma Mv Magvas Mv Matador Keményszemû Mv Kucsma Fatima 2 malmi búzafajták Mv Tamara Mv Mezõföld Mv Optima Mv Vilma * Megjegyzés: õszi vetõmag fémzárolási adatok alapján 2. táblázat Új, kiváló sütõipari minõségû, keményszemû búzafajták (2000) Fajta Sikértartalom Farinográf Esésszám Minõségi % csoport sec. kategória Mv Palotás A nagy sikértartalmú Mv Emese A 1 -A kiváló sütõipari Mv Dalma A kiváló sütõipari Mv Mariska A kiváló sütõipari Mv Prizma A kiváló sütõipari Ukrainka A kiváló sütõipari Mv Matild A jó sütõipari Tizenegy Mv búza az élbolyban A két vezetõ martonvásári búzafajtán kívül a többi fajtánk döntõ része szintén megállta a helyét az elmúlt évek szélsõséges idõjárása közepette. Ezt bizonyítja, hogy a közel száz államilag minõsített búzafajta közül a fémzárolt vetõmag mennyisége alapján élenjáró húsz fajta között 11 martonvásári szerepelt 2000 õszén. Jelentõs részük jól bevált, megfelelõen, több évben kipróbált fajta (1. táblázat). Ide sorolható a korai érésû Mv Pálma, a középkorai Mv Emma, Fatima 2, Mv Optima, Mv Vilma és a középkésõi Mv Matador. Az újabban elismert fajták közül egyre nõ a részaránya az Mv Mezõföldnek, amely kiugró terméseredményekkel hívta fel magára a figyelmet több termelõnél, és amely megbízhatóan jó sikértartalommal és esésszámmal rendelkezik. Jó teljesítményével már az elõzõ húsz fajta között található az Mv Mezõföld mellett az Mv Kucsma is. A nagy vetõmag- és fajtakínálat ellenére sem tudtuk az elmúlt évben kielégíteni az igényeket új, nagy sikértartalmú búzafajtánkból, az Mv Csárdásból. Az 1999 nyarán állami minõsítést kapott Mv Csárdás egy év alatt az elsõ húsz fajta között szerepel a fémzárolt vetõmag mennyiség alapján és a vetõmag-szaporításokból ítélve bátran állíthatjuk, hogy idén bekerül a legjobb tizek klubjába. Hat új martonvásári búzafajta 2000-ben Búza fajtaszortimentünk jövõbeni megújulásához a martonvásári búzanemesítés hat újabb fajtával járul hozzá, melyek az elmúlt év augusztusában kapták meg az állami minõsítést (2. táblázat). Alapvetõen két célt tûztünk ki e fajták nemesítése során. Az egyik: a fajta feleljen meg a termelõk és a feldolgozóipar nagy sikértartalmú és versenyképes termõképességû fajták iránti fokozott igényének. Ennek a koncepciónak a jegyében született meg az Mv Palotás. Az eddigi nagy sikértartalmú martonvásári fajtáknál korábbi érésû, így most már mind a három éréscsoportban tudunk nagy sikértartalmú búzafajtát ajánlani a termelõknek. A másik cél: a kiváló sütõipari minõség létrehozása, korai érésû, bõtermõ, kemény endospermium szerkezetû tehát acélos szemû búzafajtákban. E fajták sikértartalma stabilan a malmi búza kategóriába tartozik, és ez különösen érvényes az Mv Emesére, az Mv Dalmára valamint az Mv Mariskára. A legújabb minõsített fajták között szerepel egy Martonvásár által honosított búza is, az Ukrainka. A sok kiváló és perspektivikus martonvásári fajta között is szeretnénk felhívni a figyelmet erre az odesszai kutatóintézetbõl származó, korai érésû, szálkás kalászú búzára. Szép, acélos szemtermése kiváló sütõipari minõséget takar, farinográf értéke minden évben A 1 volt a hivatalos fajtakísérletekben. Nagy erénye az átlagosnál jobb levélrozsda rezisztenciája és szárazságtûrõ képessége. Az elmúlt év augusztusában minõsített új fajtáink vetõmag szaporítása megindult, a legtöbb új fajtából elegendõ mennyiségû I. fokú vetõmag és kisebb mennyiségben II. fok is a termelõk rendelkezésére állhat. Bedõ Zoltán Láng László Szunics László Vida Gyula

5 Az élelmiszerbiztonság a vetõmagbiztonsággal kezdõdik Intézetünk rendezte a FAO regionális nemzetközi értekezletét a közép-kelet-európai vetõmag-politikáról Március 6. és 10. között Budapesten, a Hotel Agróban rendezte az ENSZ Mezõgazdasági Szervezete, a FAO és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete a közép- és kelet-európai térség államainak vetõmag-politikáját áttekintõ konferenciát. A FAO alapelve az, hogy a Föld különbözõ térségeiben addig nem lehet valódi élelmiszerbiztonságról beszélni, amíg a mezõgazdasági termelés kiindulópontja, a vetõmag biztonságos és jóminõségû elõállítása nem garantált. Ez a megállapítás a mi régiónkra is érvényes, hiszen több kelet-európai országban visszaesett a mezõgazdasági termelés és ezen belül a vetõmagtermelés mind mennyiségi, mind minõségi vonatkozásban. A FAO rendezvény célja a politikai és gazdasági átmeneti periódusban lévõ térség vetõmag-politikájának áttekintése, a jövõbeni trendek általános megjelölése, és az együttmûködés lehetõségeinek feltárása. A FAO értelmezésében a vetõmagvertikum lényegesen szélesebb, mint ahogy mi általában említeni szoktuk, amikor Magyarországon vetõmagról, és annak összes szereplõjérõl beszélünk. A teljes vertikum az ENSZ Mezõgazdasági Szervezete szerint magába foglalja a kutatást és a fejlesztést, így a növényi génmegõrzést, a növényi biotechnológiai kutatást, a növénynemesítést, a vetõmag-kutatást, és a fajtafenntartást. A vertikum meghatározó része a szorosan vett vetõmagipar, amely a vetõmag-termelési, a vetõmag-feldolgozási, készletezési és a vetõmag-kereskedelmi tevékenységbõl áll. Szervesen kapcsolódik ehhez a fajtaminõsítés, a vetõmagvizsgálat és a vetõmag-minõsítés. A vetõmagipart és a hozzá kapcsolódó területek teljes egészét átfogja az a törvényalkotási tevékenység, amely a Vetõmag Törvény, a Szabadalmi Törvény révén alapvetõen szabályozza a vertikum mûködését, és kapcsolatát a mezõgazdaság többi ágazatával. A fejlõdés egyik záloga, a komplex rendszerben történõ gondolkodás, és a vertikum egészének korszerûsítése. Ennek az alapelvnek a jegyében a 22 országból meghívott résztvevõk áttekintették a teljes vetõmag-szektor aktuális kérdéseit a közép- és kelet-európai régióban, és a volt szovjet utódállamokban. A megnyitó beszédeket magyar részrõl dr. Szerdahelyi Péter a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, valamint Székely Bertalan az FVM fõosztályvezetõje tartotta. A FAO képviseletében Professzor Mahmud Duwayri a Növénytermesztési és Növényvédelmi Divízió igazgatója szólt az egybegyûltekhez. A térség átfogó helyzetét a FAO részérõl dr. Iván Sikora ismertette. A tanácskozás elõadói között szerepelt Turi János a magyar Vetõmag Terméktanács elnöke. Nagy érdeklõdést kiváltott elõadásában a hazai vetõmagipar privatizációjának eddigi tapasztalatait ismertette. Felkért elõadóként dr. Bedõ Zoltán, a régió együttmûködési lehetõségeit ismertette. Elõadást tartott az OECD, az UPOV, a Világbank, az Assinsel, valamint az ISTA vezetõje, illetve képviselõje is. A résztvevõk a FAO kezdeményezésére egy regionális jelenleg öt munkacsoportból álló Konzultációs Tanácsot hoztak létre a vetõmag-szektor fejlesztésének elõsegítésére. Az egyik 5 csoport a térség jövõbeni vetõmag stratégiájának fejlesztésére keresi a megoldásokat. Egy másik munkabizottság a törvényi harmonizáció kérdéseivel kapcsolatban kíván javaslatokat megfogalmazni. Külön csoport foglalkozik a génbanki kutatásokkal, a vetõmag-kutatással, a biotechnológiai eredmények vetõmag-szektorra gyakorolt hatásával. Nagy megtiszteltetés volt intézetünknek a rendezési jog elnyerése mellett az is, hogy a tanácskozás résztvevõi a Konzultációs Tanács elnökének dr. Bedõ Zoltánt választották meg. Számunkra mindenképpen nagy jelentõségû, hogy Magyarország adott otthont a FAO rendezvénynek. A magyar vetõmag-vertikum hagyományosan fejlett, és a jövõ magyar mezõgazdaságának is a feltételek optimális kihasználása esetén húzóágazata lehet. Nemzetközi megítélésünk a rendszerváltás nehézségei ellenére még mindig jó, és az együttmûködés fejlesztésével, a vetõmag-politika kölcsönös érdekek alapján történõ koordinálásával jobban elõ lehet segíteni a régió országainak ismételt egymásra találását. A mintegy száz résztvevõ március 9-én, pénteken ellátogatott Bábolnára az IKR Rt.-hez, és Martonvásárra is az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe. Bedõ Zoltán Veisz Ottó

6 6 Amirõl egyre többet beszélünk: Az ajánlati fajtalista Az állami fajtaelismerés garancia Hazánkban világviszonylatban is nagyon korán felismerték, hogy a biztonságos növénytermesztés alapja a megfelelõen megválasztott fajta. A tudományosan megalapozott fajtabírálat az 1892-ben Mosonmagyaróváron megalapított Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáson kezdõdött, majd tõl megindult a nemesített növényfajták törzskönyvezése. A folyamatosan fejlõdõ fajtaminõsítés eredményeképpen hosszú idõ óta csak államilag elismert növényfajták termeszthetõk. Az állami elismerés jelenlegi feltétele, hogy a növényfajta feleljen meg az UPOV nemzetközi fajtavédelmi szervezet által definiált hármas követelménynek, legyen minden más korábban ismert növényfajtától morfológiailag megkülönböztethetõ, egyedei legyenek morfológiailag azonosak és e tulajdonságok az egymást követõ években stabilak. A gazdaságilag legfontosabb szántóföldi-, zöldség-, szõlõ- és gyümölcsfajoknál az állami elismerés további feltétele, hogy a növényfajta megfelelõ gazdasági értékkel rendelkezzen. A növényfajok sajátosságaitól függõen a gazdasági érték vizsgálata több termõhelyen, 2-3 éven keresztül beállított állami fajtakísérletekben folyik. A kísérleteket erre a célra létrehozott és fenntartott független állami intézmény végzi és értékeli a fajtajelöltek mennyiségi, minõségi és termésbiztonsági tulajdonságait. A kísérleti adatok alapján a meglévõ fajtáknál kedvezõbb tulajdonságokkal rendelkezõ fajtajelölteket a Fajtaminõsítõ Tanács javaslata alapján a mezõgazdasági miniszter államilag elismert fajtának nyilvánítja, és errõl okiratot állít ki. Az állami fajtaelismerést követõen jogosult a fajtatulajdonos a vetõmag/szaporító anyag szaporítására, fémzárolására és forgalmazására. Az állami fajtaelismerés rendszere védelmet nyújt a növénynemesítõknek és a termesztõknek egyaránt. A szakmailag indokolt vizsgálatoknak köszönhetõen biztosítja, hogy a felhasználók kipróbált, megfelelõ mennyiség és ismert minõség elérésére képes növényfajták közül választhassanak, és megakadályozza, hogy ökológiai feltételeink között biztonságosan nem termelhetõ növényfajták vetõmagja kerüljön forgalomba. Miért kell ajánlati fajtalista? A fajtaelismerés Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is hatékonyan, magas szakmai színvonalon folyik. Ha változatlan világban élnénk, nem lenne létszükséglet az ajánlati fajtalista bevezetése, mivel a jelenlegi rendszer is megfelelõen mûködik. Néhány éven belül azonban ez a helyzet gyökeresen meg fog változni. Az EU kibõvülésével jogilag a növényfajták tekintetében is leomlanak a nemzeti határok. Bármely tagországban is ismernek el egy növényfajtát, az az Unió egész területén forgalmazható és termeszthetõ. Jogilag tehát a Svédországban nemesített fajta korlátlanul bevihetõ pl. Spanyolországba, ahol szakmai okokból pedig nyilvánvalóan indokolatlan, sõt kifejezetten káros lehet termesztése. Az EU fajtalista mivel a tagországok fajtalistáinak összessége rendkívül sok fajtát tartalmaz, ami lehetetlenné teszi a megalapozott fajtaválasztást. Minden tagország (klimatikus övezet, földrajzi egység) alapvetõ érdeke, hogy a jogilag termeszthetõ fajták körébõl szakmai szempontok alapján kiválassza azokat, amelyek az adott területen biztonságosan és gazdaságosan termeszthetõk. Az Európai Unió tagjaként mi is meg fogjuk változtatni törvényeinket és jogilag lehetõvé fogjuk tenni valamennyi, az EU bármely tagországában államilag elismert növényfajta szabad forgalmazását Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy elméletileg a mi viszonyaink között soha ki nem próbált fajták ezreit lehetne eladásra felkínálni. Hazánk évtizedek óta, nagyon helyesen, rendkívül liberális fajtapolitikát folytat és nyitott a külföldi fajták iránt. A legjobb nemesítõ cégek rendszeresen bejelentik új fajtáikat a fajtakísérletekbe és ezek mintegy harmada kap végül állami elismerést. Nehezen képzelhetõ el, hogy tömegével, ezrével lennének ezeken kívül olyan fajták, amelyeket Magyarországon célszerû lenne termeszteni! Érdemes belegondolni, milyen következménye lenne, ha a kertünkben nem télálló, hanem mediterrán füvet vetnénk, ha angol búza, görög kukorica, spanyol napraforgó, finn borsó vagy szicíliai durum kerülne fogalomba? Ha megszûnik a forgalomba kerülõ növényfajták elõzetes kipróbálása, az 1892 elõtti szakmai színvonalra esünk vissza! A nemzetközi egyezmények nem teszik lehetõvé, hogy EU tagként a magyar hatóságok (OMMI) más tagországban már államilag elismert fajtát ismételten vizsgáljanak, minõsítsenek. A szakmai szervezeteknek azonban joguk van arra, hogy az állami fajtavizsgálat mintájára - célszerûen együttmûködve az OMMI-val - egy párhuzamos kísérleti hálózatot hozzanak létre és azok eredménye alapján segítsenek tagjaiknak a fajták megválasztásában. Ugyanúgy, mint más országokban is, e szakmai, de nem hatósági vizsgálatok alapján kell készíteni az ajánlati fajtalistát, amely jogilag nem zárja ki más fajták termesztését, de ha mi is úgy gondolkozunk, mint a világ bármely országának farmerei, ahol ajánlati lista létezik, gyakorlatilag nem lesz olyan termelõ, aki az ajánlati fajtalistán nem szereplõ fajta vetõmagját megvenné. Az átmeneti idõszak Az ajánlati fajtalista objektív feltételeinek megteremtésére rendkívül rövid idõ, alig néhány év áll rendelkezésre. Az évi CXXXI. törvény a növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról a fenti problémakört több területen érinti és segít a felkészülésben. Definiálja az Ajánlott Fajták Jegyzékét (3.. 6.): a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett és a Leíró Fajtajegyzék alapján készített, meghatározott termõhelyen termesztésre ajánlott fajták jegyzéke. A 12..(2). szerint A Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákat a termelõi tájékoztatás érdekében a minõsítõ intézet külön jogszabály alapján tovább vizsgálja és Leíró Fajtajegyzékre veszi. A minõsítõ intézet a Nemzeti Fajtajegyzé-

7 ket évente, a Leíró Fajtajegyzéket pedig meghatározott idõközönként közzéteszi. A Magyar Agrárkamara, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a terméktanácsok a Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákból a Leíró Fajtajegyzék alapján összeállíthatják és közzétehetik az egyes termõhelyek természeti adottságainak megfelelõ Ajánlott Fajták Jegyzékét (12..(3).). Az OMMI által szervezett kísérletek továbbfejlesztésük esetén kiindulási alapot nyújtanak az ajánlati fajtalista módszertani kérdéseinek tisztázásához. Az átmeneti idõszakban sem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy az ajánlati fajtalista megalkotásának célja, hogy kipróbálatlan fajta vetõmagja ne kerüljön forgalomba, és nem az, hogy felülbírálja a hazai fajtaelismerést. Irreális elképzelés az egyes országrészekre, termõtájakra ajánlati fajtalistát készíteni, egyrészt, mert igazán jelentõs ökológiai különbségek ebben a kis országban nincsenek, másrészt pedig nem elképzelhetõ, hogy az ahhoz szükséges mértékben meg lehessen többszörözni az elismert fajtákkal beállított kísérletek számát. Az Ajánlott Fajták Jegyzékének törvényi definíciója EU tagságunk esetén meg kell hogy változzon, és a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett fajták mellett ki kell bõvüljön az EU tagországokban elismert fajtákkal is. Az átmeneti idõszakban módszertanilag kell felkészülnünk a növekvõ számú fajta vizsgálatára és fel kell építeni azt a döntési mechanizmust, amely a kísérleti adatok alapján az ajánlati fajtalista elkészítéséhez vezet. A rendszer mûködõképességének ellenõrzésére a leíró fajtalista alapján már a közeljövõben elkészíthetõ egy ajánlati lista, ami azonban nem a fajta-elismerési rendszer felülbírálatát, inkább csak finomhangolását jelentheti. 7 Kérdések és megoldandó feladatok Finanszírozás. Az ajánlati fajtalista alapja az ország különbözõ területein minden évben azonos módszerekkel beállított, szakszerû kísérletek hálózata. A rendszer mûködõképességének megteremtéséhez elengedhetetlen a kísérletek elõre látható, kiszámítható, garantált finanszírozása. Meg kell határozni, hogy a költségeket ki (az állam, a szakmai szervezetek) és milyen arányban viselik. A kutatási pályázatokon elnyerhetõ összeg kiszámíthatatlansága miatt nem lehet alapja a finanszírozásnak. A kísérletek szervezése, beállítása. A kísérleti munka magas szintû elméleti és technikai felkészültséget igényel. Az OMMI e területen nagy tapasztalatokkal rendelkezik, amit a leíró fajtajegyzék elkészítése igazol. Az új rendszerben azonban a jelenleginél több növényfajjal és nagyobb fajtaszámmal kell dolgozni, ami a kísérletek szervezésének átgondolását, az OMMI feladatának és hatáskörének újrafogalmazását igényli. Módszertani kérdések. Az OMMI, a növénynemesítõk, kutatók, és azok szervezetei (pl. MTA Növénynemesítési Bizottsága) közös munkával minden növényfaj vizsgálatára megfelelõ módszertani útmutatót készítettek, melyet folyamatosan aktualizálnak. Alapvetõen ez lehet az alapja a minõsítést követõ fajtavizsgálatoknak is, bár több növényfaj esetében a gyakorlat ennek változtatását, vagy bõvítését is igényelheti. Párhuzamot vonva a növényfajták állami elismerésérõl született 88/1997. (XI.28.) FM rendelettel, szabályozni szükséges és nyilvánosságra kell hozni a vizsgálandó fajok körét; a bejelentés módját a kísérletben való részvételre; a GMO szervezetek vizsgálatának módját; a jelentkezési határidõt; a jelentkezés visszautasításának feltételeit; a szükséges vetõmag mennyiségét és minõségi elõírásait; a vetõmag leadásának helyét és határidejét; a vetõmag felhasználásának szabályait; a kísérlet metodikáját; a statisztikai kiértékelés metodikáját; a kísérlet értékelhetetlenségének feltételeit; az kísérleti adatok (alapadatok is) hozzáférésének feltételeitp; az ajánlati fajtalistára vétel feltételeit; a kísérleti adatok és az ajánlati fajtalista nyilvánosságra hozatalának módját. Az Ajánlati fajtalista csak akkor töltheti be igen fontos szerepét, ha a szakminisztérium, az OMMI, a nemesítõk, a gazdaság szereplõit tömörítõ Agrárkamara és Terméktanácsok közösen mindent megtesznek a rendszer felépítéséért és hatékony mûködéséért. Amennyiben a fenti szereplõk bármelyike saját vélt, vagy valós érdekeit látja veszélyeztetni a kialakítandó rendszer által, vagy döntõ befolyást kíván gyakorolni a fajtapolitikára, az EU csatlakozás a hazai fajtaelismerés, növénynemesítés, vetõmag elõállítás és -kereskedelem teljes vertikumát teheti életképtelenné vagy feleslegessé. Ennek kihatása - elsõsorban - a termelõkre beláthatatlan lenne. Láng László Bedõ Zoltán

8 8 Mi a titka a Bánkúti 1201 jó minõségének? Az idõsebbek közül még sokan emlékezhetnek a Bánkúti 1201 fajtából készült kenyér illatára, ízére, szép kinézetére. A hagyományosan jó minõségi tulajdonságok megõrzése a modern búzanemesítésnek is fontos feladata. A klasszikus nemesítési módszerek mellett a biotechnológia fejlõdésével számos új lehetõség nyílik ezen génforrások feltérképezésére, azonosítására és felhasználására. Dr. Tamás Lászlóval (ELTE Növényélettani Tanszék) és dr. Békés Ferenccel (CSIRO, North Ryde, Ausztrália) együttmûködve részletes biokémiai, fehérjekémiai és molekuláris biológiai vizsgálatoknak vetettük alá a Bánkúti 1201 búzafajtát. A búzaszemben található fehérjék (ún. tartalékfehérjék) döntõ jelentõségûek a kenyérszerkezet és ezáltal a sütõipari minõség kialakulásában. Egyedül a búza tartalékfehérjéire jellemzõ tulajdonság, hogy víz és dagasztás hatására egy stabil térhálós szerkezet a sikér alakul ki (1. ábra). A sikért felépítõ fehérjék alapvetõen két nagy csoportra oszthatóak. A gliadinok alkoholban oldhatóak és elsõdlegesen a kenyértészta nyújthatóságáért felelõsek. A másik csoportot glutenineknek nevezik, ezek az elõbbieknél jóval nagyobb méretû molekulák a dagasztás során a kenyértészta rugalmasságát, erõsségét biztosítják. Ezekrõl a tartalékfehérjékrõl ma már számos információval rendelkezünk, közelítõen tudjuk melyek társulnak nagy fehérje- és sikér tartalommal és melyek azok, amelyek jók sikérminõséget eredményeznek. A rendelkezésünkre álló laboratóriumi módszerekkel viszonylag egyszerûen, egy-egy búzaszembõl megállapítható, hogy az egyes búzafajták milyen tartalékfehérje összetétellel rendelkeznek, így már a nemesítés korai fázisában is becsülhetõ az egyes búzafajták sütõipari minõsége. A régi magyar búzafajták, közöttük a Bánkúti 1201 azon csoportba sorolhatók, melyek kiváló sütõipari technológiai tulajdonságaik mellett olyan tartalékfehérjéket is tartalmaznak, melyek az eddigi irodalmi ismereteink alapján általában gyengébb minõséggel társul- 1. ábra. A sikér kialakulása 2. ábra. A Bánkúti 1201 fajtára jellemzõ tartalékfehérje sávok nak. Ezek a fajták a hatvanas évek végén kiszorultak a köztermesztésbõl, populációikat már csak génbankokban tartják fent. Ez a fajtára jellemzõ ellentmondás volt az oka annak, hogy részletesen tanulmányozni kezdtük a Bánkúti 1201 tartalékfehérjéit mind fehérje szinten, mind pedig a fehérjéket kódoló gének szintjén. Munkánk során számos olyan tartalékfehérje sávot azonosítottunk, melyek a ma köztermesztésben levõ fajtákra nem jellemzõek. Ezeknek a fehérje sávoknak a jellegzetessége, hogy egyesek közülük bizonyíthatóan pozitív hatással vannak a mennyiségi tulajdonságokra (fehérje tartalomra, sikértartalomra), mások pedig a sikér minõséggel mutattak pozitív kapcsolatot (2. ábra). A génszintû vizsgálataink során a Martonvásáron fenntartott Bánkúti 1201 populáció közel 80%-ában sikerült azonosítanunk egy olyan gént, amit eddig más búzafajtákban nem mutattak ki. A gén egyetlen pontban különbözött egy ismert tartalékfehérje génjétõl, ennek következtében a gén által kódolt tartalékfehérje alegység is egy aminosavban különbözik a már ismert fehérjealegységtõl. Az aminosavsorrend úgy módosult, hogy a Bánkúti 1201 után 2* B -nek elnevezett fehérje a többi hasonló típusú fehérjénél eggyel több, a térhálós sikér szerkezetének kialakulá-

9 9 3. ábra. A Bánkúti 1201 egyes törzseiben azonosított cisztein mutáns 1Ax2* B gén (MSZH Ügyszám: P ) sában nagy jelentõséggel bíró keresztkötés kialakulására képes (3. ábra). A plusz keresztkötés következtében a Bánkúti 1201 lisztjébõl dagasztott tészta erõsebb, amit a sütõipari vizsgálatok eredményei is alátámasztanak. Méréseink alapján az ezzel a fehérjével rendelkezõ Bánkúti 1201 törzsek magasabb értékekkel rendelkeztek olyan tulajdonságok esetében, melyek a sikér minõségével kapcsolatosak. Egy fajta minõségének kialakulásában ugyancsak fontos szerepet játszik az is, hogy ezekbõl a különbözõ tartalékfehérjékbõl más fajtákhoz viszonyítva mennyi van jelen. A Bánkúti 1201 populáció néhány törzsére elvégzett mennyiségi vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a fajta az átlagosnál nagyobb mennyiségben tartalmaz gliadin fehérjéket, ami jól magyarázza a belõle készült tészta jó nyújthatóságát és a belõle süthetõ kenyér nagy térfogatát. Ugyancsak nagyobb a keresztkötésekkel összekapcsolt nagy méretû glutenin molekulák mennyisége is. Ennek köszönheti a tészta kiváló dagasztási tulajdonságait. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a Bánkúti 1201, és feltehetõen a többi régi magyar fajta is számos olyan tartalékfehérjével rendelkezik, melyek a sikér minõségi és mennyiségi tulajdonságainak kialakulásában fontos szerepet játszanak. Éppen ezért nagyon fontos e fajták jó minõséggel kapcsolt tartalékfehérje génjeinek azonosítása és izolálása. A rendelkezésünkre álló technikai feltételek alapján elindítottunk egy olyan programot, amely ezeknek a minõségi géneknek az izolálását és felhasználását teszi lehetõvé. A Bánkúti 1201-bõl izolált 1Ax2* B génnel már folyamatban vannak a géntranszformációs kísérletek, melyekkel célunk a tradicionális Bánkúti minõségû, de a mai termesztési feltételeknek jobban megfelelõ búzafajták elõállítása. Ezek az eredmények igazolják, hogy a speciális igényeket kielégítõ tulajdonságok molekuláris genetikai módszerekkel is tanulmányozhatóak. Ez pedig lehetõséget kínál arra, hogy a speciális magyar genotípusok tulajdonságai tudatos molekuláris nemesítési eljárásokkal átvihetõk legyenek a jövõ búzafajtáinak genetikai állományába. Juhász Angéla Láng László Bedõ Zoltán Tésztaszûrés Martonvásáron, avagy az õszi durum búza fajták és nemesítési törzsek technológiai minõsítése Az átalakuló fogyasztási szokások hatására világszerte nõ a kereslet a durum búza iránt. A Földön jelenleg termesztett durum búzafajták túlnyomó többsége tavaszi, azonban a feldolgozóipar fokozott alapanyag igénye következtében egyre nõ az õszi típusú fajták termõterülete is. Az õszi fajták termõképessége jelentõsen meghaladja a tavasziakét, a céltudatos szelekciós munka hatására beltartalmi tulajdonságaik is egyre jobban megközelítik a jó technológiai minõségûnek tartott tavaszi fajtákét. A durum búza az európai és az amerikai kontinensen a száraztésztagyártás legfontosabb alapanyaga. A világon évente mintegy 21 millió hektár termõterületen vetik és millió tonna termésével jelentõségét tekintve a második számú Triticum faj. Elsõsorban a száraz, forró nyarú vidékek növénye, a legnagyobb termelõi az Európai Unió (8-9 millió t/év), Kanada (4,5-6 millió t/év) és Törökország (kb. 4 millió t/év). Ezen régiókban termelt durum búzafajták többsége, és így az exportpiacokon megjelenõ termény szinte kizárólag tavasszal vetett, tavaszi genotípusok termésébõl származik. Az enyhe telû tradicionális durum búza termõterületeken a gazdák már régóta kísérleteztek az õszi, vagy téli vetéssel. Az ilyen módon termesztett gabona, kedvezõ idõjárási körülmények között gyakran két-háromszoros termést is ad. Elsõsorban Irán, a Kaukázus és a Balkán-félsziget egyes területein hideget jól tûrõ, de hosszabb vernalizációt nem igénylõ járó típusú durum fajtákat termesztenek, de ezek hidegtûrése elmarad az õszi kenyérbúza fajtákétól. A felvevõ piac bõvülésének következtében felmerült az igény olyan valódi õszi típusú, bõtermõ, jó minõségû durum fajták nemesítésére, amelyek az addig tradicionálisan nem durum búzatermõ területeken is sikerrel termeszthetõk. A durum búza technológiai minõsége A durum búza technológiai minõségét nem lehet egyetlen számadattal jellemezni, a kifejezés a tulajdonságok széles skáláját takarja, melyek részben a malomipar, részben pedig a tésztaipar és a fogyasztók igényét tükrözi. A durum búzával szemben támasztott két

10 10 1. táblázat. Az MSZ 6383:1998 szabvány durum búza technológiai minõségére vonatkozó rendelkezései Minõségi jellemzõk Durum búza I. II. Hektolitertömeg, legalább, kg/100l Acélos búzaszem, legalább, db % A nedves sikér mennyisége, legalább, % A nedves sikér terülése, mm/óra Esésszám, legalább, másodperc Nyersfehérje-tartalom, legalább, % 12,5 12,0 Sárgapigment-tartalom, legalább, mg/kg 5,0 3,5 legfontosabb követelmény leegyszerûsítve: 1. nagy mennyiségû szemolina (nagyszemcsés durum darafrakció) elõállítására legyen alkalmas, 2. az õrleményébõl elõállított tésztának meg kell felelnie a fogyasztók, a végfelhasználók elvárásainak. A tulajdonságok egy része, mint a szemkeménység, a hektoliter-tömeg, az acélosság és az ezerszemtömeg a malomipar számára fontos, hiszen e tulajdonságok közvetve jól korrelálnak az õrlés gazdaságosságát alapvetõen meghatározó szemolina kihozatallal. Ugyanakkor ezen tulajdonságok laboratóriumban pontosan meghatározhatók, míg a szemolina kihozatal mérése a rendelkezésre álló kisméretû malmokon és az õrlési technológia egyéb elemeinek figyelmen kívül hagyása miatt kisebb pontossággal becsülhetõ. A szakirodalom a tészta minõségét befolyásoló tulajdonságok között a fehérje- és nedvessikér-tartalmat, a sikérminõséget, a sárga pig- ment tartalmat a lipoxidáz enzim aktivitását és a csírázottságot sorolja fel. A fehérjetartalom a tészta tápértéke, a sikér mennyiség és minõség a tésztaipari feldolgozás miatt döntõ. A késztermék esztétikai értékét és ezáltal eladhatóságát, piacképességét befolyásoló, a szemolina színével összefüggõ két tulajdonság, a sárga pigment tartalom és a lipoxidáz-aktivitás. Csírázottság hatására nõ a keményítõbontó enzimek aktivitása, ami a keletkezõ szabad cukrok kioldódása révén növeli a fõzési veszteséget. A termelõ, a kereskedõ és a feldolgozóipar számára is lényeges technológiai minõségi tulajdonságok szabványban rögzítettek. A jelenleg hatályos MSZ 6383:1998 Búza szabvány két durum búza (I. és II.) kategóriát különböztet meg és az általános tisztasági követelményeken túl több technológiai minõségi tulajdonság határértékeit is rögzíti (1. táblázat). Magyarországon a durum búza jelenleg nem sorolható a nagy területen termesztett szántóföldi növények közé. 1. ábra. Az acélosság évenkénti változása Martonvásár, ábra. Az acélosság és a szemkeménység évenkénti változása Martonvásár, és

11 11 2. táblázat. Õszi durum búzafajták és -törzsek technológiai minõségi tulajdonságai (Martonvásár, ) Tulajdonság Odmadur 1 Odmadur 2 Martondur1 Martondur 2 Martondur 3 MvTD Szabvány 15-98* határérték** Acélosság % 16,0-94,0 16,0-98,0 24,0-98,0 38,0-100,0 58,0-97,0 90,0-93,0 60 (30) Fehérjetartalom % 11,9-14,9 11,1-14,1 12,7-15,1 12,5-15,7 13,3-17,2 12,1-13,8 12,5 (12,0) Nedves sikértartalom % 24,2-42,6 23,3-41,3 24,7-42,7 23,9-44,4 32,6-48,4 31,0-34,9 32 (30) Sárgaindex (Minolta b) 16,3-25,7 16,4-25,0 14,5-22,4 15,4-25,6 21,1-24,4 22,0-24,6 - Szemkeménység index 69,3-94,8 89,2-91,1 87,0-100,3 90,5-103, ,1 88,5-93,0 - Megjegyzés: *= évi adatok; **= a zárójelben feltüntetett értékek a durum búza II kategória határértékei Az elmúlt években a legnagyobb termõterület mindössze ezer hektár körül volt és régebben sem bírt különösebb jelentõséggel a hazai növénytermesztésben. Ennek oka elsõsorban abban keresendõ, hogy tradicionálisan a magyar száraztészta fõ alapanyaga a kenyérbúza õrleményébõl származott. A fogyasztói szokások változása, a belés külpiacok bõvülése azonban a szakminisztérium szerint a durum búza termõterület hektárra történõ bõvítését is indokolttá teheti. A célkitûzés teljesítését elõsegítheti a hazai körülmények között is biztonságosan termelhetõ, télálló, jó technológiai minõségû fajták állami elismerése és elterjedése a köztermesztésben. Szelekciós módszerek Mivel a durum búza speciális feldolgozóipari igényeket elégít ki, csak az a fajta lehet sikeres a köztermesztésben, amely a lehetõ legtöbb tulajdonságban jobb, mint a szabványban elõírt határérték. Az elõírások ismeretében építettük fel Martonvásáron, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetben azt a szelekciós eljárást, amely lehetõvé teszi jó malom- és tésztaipari minõségû, bõtermõ télálló, megdõlés- és betegség ellenálló fajták nemesítését. Malomipari feldolgozásra nagy hektoliter tömegû, acélos és keményszemû, jó dara-kihozatalú durum búzafajtákra van szükség. Rendszerünkbe beépítettük a hektoliter tömeg mérést és acélosság meghatározást, amelyet hagyományosan az e célra kialakított készülékekkel végzünk. Acélosnak - a szabványban meghatározott módon - kizárólag a lisztes zárványokat egyáltalán nem tartalmazó szemeket tekintjük. Szelektált törzseink hektoliter tömege és acélossága megfelelõ idõjárási körülmények között, kedvezõ évjáratban jelentõsen meghaladja a szabványban elõírt értékeket. Csapadékos betakarításkori idõjárás esetén megfigyeléseink szerint rohamosan romlik a durum búzatörzsek acélossága, amely megnehezíti a szelekciós munkát is (1. ábra). A szelekció hatékonyságának növelésére az elmúlt években már sikeresen alkalmaztuk a Perten cég szemenkénti vizsgálatot végzõ SKCS 4100 készülékét szemkeménység meghatározásra. A szemkeménység megbízhatóbb mutató, mint az acélosság, hiszen genetikailag meghatározott, öröklõdõ, környezettõl kevésbé függõ tulajdonság (2. ábra). Legjobb törzseink Perten készülékkel mért szemkeménység indexe meghaladja a 100-as értéket (összehasonlításképpen a legkeményebb

12 12 szemû kenyérbúza törzseké körüli). A készülék egyben méri a szemek tömegét, átmérõjét és nedvességtartalmát is. Megfelelõ minõségû száraztészta a nagy fehérje- és sikértartalmú, kedvezõ sikérminõségi tulajdonságú durum õrleménybõl készíthetõ. A fehérjetartalom meghatározást Tecator Kjeltec-1035, a nedves sikér mérést Glutomatic 2200 készülékkel az ICC 137/1 szabványban rögzített eljárás szerint végezzük. Legjobb törzseink sikértartalma kísérleteinkben gyakran meghaladja a 40%-ot, esetenként még 50% feletti értékeket is mértünk, ami jelentõsen több mint a szabványban az I. osztályú durum búzára meghatározott 32%. Ezen törzsek fehérjetartalma általában több mint 16 %. Megfelelõ alaktartású tészta kizárólag rendkívül merev sikérvázú alapanyagból nyerhetõ. A sikérminõség tesztelését sikérterülés vizsgálattal és sikérindex meghatározással végezzük. A szelekció során elõnyben részesítjük a 3 mm-nél kisebb terülésû és 80%-ot meghaladó sikérindexû törzseket. Az ipari feldolgozhatóság mellett egyre nagyobb szerephez jut a végtermék megítélésében a tetszetõs, esztétikus külalak, amely a durum búzából készült száraztészták esetében elsõsorban a borostyánsárgás színt jelenti. Mivel a durum tészták többsége tojás hozzáadása nélkül készül, lényeges, hogy a szemolina elegendõ sárga pigmentet tartalmazzon. A szelekciót Minolta CR-300 reflexiós színmérõ készülékkel végezzük, amely nagy számú minta vegyszermentes, egyszerû vizsgálatát teszi lehetõvé. Több éves vizsgálataink alapján a sárgaindex (Minolta b ) értéke a vizsgált genotípusokban 16 és 28 között változott, amely megbízhatóan tág intervallumot biztosít a kiválogatáshoz. Tapasztalataink szerint a 21-es sárgaindexû tételek már kielégítik a feldolgozóipar igényeit. A martonvásári fajták minõsége A 2. táblázatunkban összefoglaltuk a martonvásári durum búzafajták és egy új, az állami fajtakísérletben szereplõ törzsünk fontosabb technológiai minõségi tulajdonságait. Tájékoztatásul feltüntettük a szabványban közölt határértéket. A táblázatban az évek során megfigyelt szélsõ értékek szerepelnek. Az adatok hûen tükrözik a jelenlegi magyarországi durum termesztés és nemesítés dilemmáját. A fajták mindegyikével el lehet érni, sõt jelentõsen túl is lehet teljesíteni a szabványban elõírt minõségi határértékeket azonban lényeges hozzátenni, hogy megfelelõ idõjárási körülmények és szakszerû agrotechnika alkalmazása mellett. A durum búzatermesztés jelenleg kockázatos, amelyet elsõsorban a termesztõk vállalnak magukra. Szerencsére a feldolgozóipar és ezen belül is a malomipar egyes élenjáró cégei felismerték, hogy a kockázat teljes mértékû áthárítása a termesztõkre nem járható út, hiszen így nem biztosítható a speciálisan átalakított durum malmok egyenletes alapanyag-ellátása. A többéves szerzõdések, termeltetõi rendszerek kialakítása a malomipar érdeke is. Kizárólag az ágazat biztonságosabbá tétele útján érhetõ el a növénytermesztõk, a malomipar, a tésztaipar és a nemzetgazdaság érdekeit egyaránt szolgáló termõterület növekedés. Martonvásáron a durum búzanemesítési programmal célunk az, hogy a várhatóan növekedésnek induló keresletet bõ- és biztonságosan termõ, kiváló malom- és tésztaipari minõségû, jó fagy- és télálló, szilárd szalmájú, fontosabb betegségeknek ellenálló fajtákkal elégítsük ki. Vida Gyula - Szunics László Veisz Ottó Láng László Bedõ Zoltán

13 A martonvásári õszi búzafajták herbicid tolerancia vizsgálatának eredményei Az elmúlt évtized folyamán a növényvédõ szer gyártók több mint 130 eredeti, eleddig még nem ismert hatóanyagot szabadalmaztattak, aminek csaknem fele a gyomirtó szerek közül kerül ki. Ezek között is számos molekula a gabonafélékben használatos herbicidek csoportjába tartozik. Miközben a peszticid gyártók egyre újabb készítményeket állítanak elõ, a köztermesztésben szereplõ és közvetlen az állami minõsítés elõtt álló búzafajták száma is évrõl évre gyarapszik. Ahhoz, hogy a gyakorló gazdákat fajtaspecifikus termesztési útmutatóval el tudjuk látni, trágyázási, vetésidõ és herbicid tolerancia kísérletekben is vizsgáljuk a fajták viselkedését. Ebben a cikkben a gyomirtó szer érzékenységi kísérletek utóbbi két esztendõjének eredményeit mutatjuk be. Mind 1999-ben, mind 2000-ben optimális idõben, október 13-án vetettük el a kísérletben szereplõ fajtát. A herbicid tolerancia vizsgálatokban posztemergensen kijuttatott gyomirtó szereket alkalmaztunk. Provokatív szándékkal, megkésve, a technológiai leírásokban megadott legkésõbbi fejlettségi állapotot túlhaladott növényállományt kezeltünk az egyes gyomirtó szerek engedélyezett felsõ dózisával és annak kétszeres mennyiségével. A kezeléseket az 1. táblázat tartalmazza. A fajták reakcióinak elbírálásához mindkét esztendõben felvételeztük a látható fitotoxikus károkat, a kalászhányás- és virágzás idõpontjait, mértük az átlagos növénymagasságot és a betakarított szemtermés mennyiségét. Szabadszemmel látható tünetek egyik évben sem jelentkeztek a növényeken a kezelések hatására. A gyomirtó szeres kezelések nem befolyásolták igazolható módon a növények magasságát. Az egyes esetekben a virágzásban okozott eltolódások a szemtermés eredményekben nem mutatkoztak meg, ezért a következtetéseket a betakarított termés mennyisége alapján vontuk le. A gyakorlati tapasztalatok alapján általánosságban elmondható, hogy a vizsgált gyomirtó szerek közül a hormonhatású 2,4 D és az MCPA okozhat legnagyobb károsodást a megkésett kezelések következtében. Ebben a kísérletben azonban egyik gyomirtó szer sem igazolta a feltételezéseinket és a fajták mindkét évben igazolható szemtermés veszteség nélkül tolerálták a kétszeres mennyiségû adagokat is ben egyik búzafajta termése sem csökkent szignifikánsan a kezelések hatására. A esztendõben a búza kétnóduszos fejlettségi állapotában kétszeres dózisban kijuttatott Logran 75 WG az Mv Pálma és az Mv Kucsma, az Athos nevû készítmény az Mv Kucsma szemtermését csökkentette szignifikáns mértékben. Az említett herbicidek alkalmazásakor fokozottan ügyelni kell a technológiai fegyelem betartására és permetezéskor a csatlakozósorok pontos illeszkedésére. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált 20 martonvásári fajta jól tolerálta a provokatív körülmények között kijuttatott gyomirtó szeres kezeléseket. A herbicidek biztonságosan használhatók a gyomosság szabályozására. Bónis Péter Árendás Tamás Bedõ Zoltán Láng László 1. táblázat Az õszi búza herbicid tolerancia kísérlet kezelései és évben Kezelések Hatóanyag Dózis A permetezés ajánlott Búzák fejlõdési stádiuma l,g/ha fenológiai stádiuma a kezeléskor 1. Kontroll 2. Granstar 75 DF 75 % tribenuron-metil 25.0 kétlevelestõl zászlós levél kalászhányás kezdete 3. Granstar 75 DF 75 % tribenuron-metil 50.0 megjelenéséig 4. Logran 75 WG 75 % triaszulfuron 15.0 vetés után (pre), ill. 2 nóduszos fejlettségi 5. Logran 75 WG 75 % triaszulfuron 30.0 kétlevelestõl/ szárba indulásig állapot 6. Mecaphar 500 g/l MCPA leveles állapottól 2 nóduszos fejlettségi 7. Mecaphar 500 g/l MCPA 4.0 szárba indulás kezdetéig állapot 8. Maton g/l 2,4-D-észter leveles állapottól 2 nóduszos fejlettségi 9. Maton g/l 2,4-D-észter 2.0 szárba indulás kezdetéig állapot 10. Athos 75 % szulfoszufuron 26.0 bokrosodás kezdetétõl kalászhányás kezdete 11. Athos 75 % szulfoszufuron nóduszos fejlettségig 12. Kontroll 13

14 14 Formaidõzítés - avagy a vetésidõ hatása a martonvásári õszi búzák termésére - Magyarországon az õszi búza vetési idõpontjául a szakmai kódexek az október 1. és 20. közötti idõszakot tartják optimálisnak. Végignézve az utóbbi fél évszázad kísérleti eredményeit megállapíthatjuk, hogy az ország déli felében az október 2. és 3. dekádjában, míg a Mezõföldön és az attól északabbra fekvõ területeken a hónap elsõ húsz napjában földbe került mag adta a legtöbb termést. A jól idõzített vetés kedvezõ hatása természetesen nem függetleníthetõ a kelés idõszakának idõjárási körülményeitõl. Errõl - friss tavalyi élményeik alapján - részletesebben azok a tiszántúli termelõk tudnának szólni, akiknek az idõben és megkésetten elvetett vetõmagja az õszi szárazság miatt csak együtt, a téli csapadék megérkezése után indult csírázásnak. Õszi búza vetésidõ kísérleteinkben a minõsített martonvásári fajták és a legígéretesebb fajtajelöltek reakcióira vagyunk kíváncsiak. Az optimálisnak tekintett október közötti vetésekkel együtt évrõl évre figyelemmel kísérjük a korai (szeptember 3. dekád), a megkésett (október vége) és az extrém késõi vetés (november-december) hatásait. A húsz fajta átlaga alapján elkészített 1. ábra jól érzékelteti, hogy az idõjárás milyen jelentõs mértékben módosíthatja a szemtermést. A sokéves átlagnál jóval csapadékosabb (+272 mm? +33 %) 1998/1999-es tenyészidõszakban, az optimális idõben vetett fajták átlaga 9 t/ha volt. A tizennyolc nappal korábbi vetés naponta 0.5 %-kal, a késõi (okt. 30.) és extrém késõi (nov. 23.) vetés 0.8, ill. 0.9 %-kal csökkentette a learatott búza mennyiségét. Az átlagosnál kissé szárazabb (-43 mm? -8.3 %), de a kalászhányás és szemtelítõdés idõszakában kifejezetten aszályos 1999/2000. évben a szeptemberben és az október elsõ felében vetett búzák átlagtermése között nem volt különbség. A vetésidõ 17 napos késése miatt az optimálisnak tekintett (okt. 11.) kezelés- hez viszonyítva naponta 1 %-kal, az extrém késõi vetés esetén (dec. 7.) 1.5 %-kal kevesebb búzát takarítottunk be. A termésátlagok és a kora tavaszszal elvégzett tõszám-felvételezések adatai mindkét évben a növényszám és a termés szoros kapcsolatát igazolták. Az azonos magmennyiséggel elvetett parcellákon egyrészt a vetésidõ késése, másrészt a kedvezõtlenebb idõjárási feltételek miatt csökkent a búzák magassága (2. ábra). Az alacsonyabb nö- 1. táblázat Õszi búzafajták relatív termése vetésidõ kísérletben (%) Martonvásár, Vetésidõ Fajta A-korai B-optimális C-késõi D-extrém késõi Mv Magdaléna Mv Palotás Mv Csárdás Mv Pálma Mv Tamara Mv Martina Mv Kucsma Mv Emese Mv Dalma Mv Mariska Mv Prizma Mv Matild Fatima Mv Magvas Mv Mezõföld Átlag kép. A vetésidõ hatása az õszi búza kora tavaszi Korai vetés Optimális vetés Késõi vetés

15 15 szemtermés t/ha növénymagasság cm állománysûrûségére 1. ábra. A vetésidõ hatása az õszi búza termésére Martonvásár, Extrém késõi vetés R 2 = R 2 = a vetés idõpontja ábra. A vetésidõ hatása az õszi búza magasságára Martonvásár, A-korai B-optimális C-késõi D-extrém késõi vetésidõ vényekbõl álló, ritkább állományok közvetlen terméscsökkenésén túl más kedvezõtlen hatások is mérsékelhetik a termesztés sikerét. Az ilyen táblákon a kultúrnövény kisebb gyomelnyomó képessége (1. kép) miatt a vegyszeres gyomszabályozás iránti fokozottabb igény tovább apaszthatja az elérhetõ jövedelmet. A vetés idõpontjával kapcsolatos általános ismeretek megerõsítésén, bõvítésén túl kísérleteinkkel az a fõ célunk, hogy a fajtaspecifikus technológiákat újabb fontos ismeretekkel gazdagítsuk. Az 1. táblázat a vizsgált két év átlagában mutatja be a martonvásári õszi bú- zák vetésidõ reakcióját. Az értékelés során az október elsõ felében elvetett állományok (B) termését tekintettük optimálisnak (100 %) és azokhoz viszonyítva határoztuk meg a korai (A), a megkésett (C) és az extrém késõi (D) vetésû növények relatív termésátlagait. Megfigyeléseink alapján a martonvásári õszi búza szortimentben igen tág vetésidõ optimum intervallum jellemzi az Mv Magdaléna, Mv Palotás, Mv Mariska, Mv Tamara és Mv Martina fajtákat. Ezeknek a búzáknak a kivételes alkalmazkodó képességét igazolja, hogy termésük korai vetés esetén nem, késõn vetve pedig az átlagnál jóval kisebb mértékben csökkent. Átlagos, vagy átlaghoz közeli reakció jellemzi ugyanakkor az Mv Pálmát, Mv Emesét és az Mv Magvast, melyek október végéig biztonsággal vethetõek. Viszonylag szûk optimum intervallummal bír az eddigi eredmények szerint az Mv Kucsma, az Mv Matild és a Fatima 2. E fajták vetését elsõsorban az adott termesztési körzetben optimálisnak ítélt periódus elsõ felében javasoljuk. Amennyiben az Mv Dalmát, Mv Csárdást, vagy Mv Prizmát választjuk, figyelembe kell vennünk, hogy ezeknél a búzáknál általában kedvezõbb hatású az október második felében végzett vetés, mint a szeptemberi. Az Mv Prizma viselkedése ugyanakkor az egyik legjobb példa arra, hogy a vetés idejének elhúzódása, szélsõségesen késõi befejezése miatt várható kedvezõtlen hatásokat korai, télálló fajták használatával eredményesen mérsékelhetjük. Kísérletünkben a rövid tenyészidejû búzák kalászhányása a évben még a legkésõbb vetett parcellákon is 8-10 nappal korábban beköszöntött, mint a középkésõi érésûeké. Tehát azt a rizikót, amit a szemtelítõdés-érés idõszakában nem ritkán beköszöntõ aszály okoz, a megfelelõ fajta megválasztásával, a korábbi kalászolás révén is csökkenthetjük. Az újabb ismeretek, reméljük a gyakorlat számára is újabb segítséget jelentenek, hogy a termelõk érezzék: az adottságaik között legjobb fajtát, a legjobb technológiával termesztve már csak egy kis támogatás szükséges az égiektõl. Árendás Tamás Láng László Bedõ Zoltán

16 16 DÁMA Új, korai érésû martonvásári hibridkukorica Amartonvásári hibridkukoricák csoportja egy korai, bõtermõ, szárazságtûrõ, gyors vízleadó új fajtával gyarapodott: 2001-ben minõsítették a Dámát. Az energiahordozók drágulásával a kukoricatermesztés költségeinek egyre nagyobb hányadát teszi ki a szárítás költsége. A magyar kukoricatermesztõk egyébként sincsenek kedvezõ helyzetben, mivel a rendelkezésre álló tõke egyre kevesebb. A Dáma elõállításával az volt a célkitûzésünk, hogy egy olyan gyors vízleadó, korai fajtát bocsássunk a kukoricatermesztõk rendelkezésére, amely az évek többségében természetes körülmények között eléri a 15%-os standard szemnedvességet, ezért tárolásához mesterséges szárítást nem igényel. Ezen a területen évek óta intenzív kutatásokat folytattunk. Az utóbbi 5-6 év eredményei alátámasztották, hogy lehetséges ilyen fajtákat elõállítani. Kísérleteinkbõl azt is tudjuk, hogy a lábon szárításnak ára van. A szemnedvesség 30%-ról 15%-ra történõ csökkenése az ezerszemtömeg, tehát a termés 5-20%-os apadásával is járhat. Az olyan különösen egészséges levélzetû fajták azonban, amilyen a Dáma, szinte a fagyok bekövetkeztéig élnek és fotoszintetizálnak. A szemekbe a szénhidrátok beépülése igen alacsony, akár 20%-os szemnedvesség eléréséig folytatódik. A lábon szárításhoz felhasznált energia nagyobbrészt pótlódik az asszimilációból. A Dámához hasonló tulajdonságokkal rendelkezõ fajták ezerszemtömege jelentõsen nem apad, a szemek igen nagy fajsúlyúvá telítõdnek, összességében pedig stabilan többet teremnek, mint a hagyományos fajták. A Dáma az elmúlt 3 év átlagában a FAO 200- as éréscsoport 3 standardjánál 4,5%-kal termett többet. A Dáma betakarításkori szemnedvessége több évjáratban is olyan alacsony volt, hogy mesterséges szárítást nem igényelt, emellett kiváló általános alkalmazkodó-képességgel is rendelkezik. Ezen a téren a martonvásári követelmények hagyományosan nagyon szigorúak. A Dáma nagyszámú magyarországi és külföldi kísérletben különbözõ tápanyag-, vízellátási viszonyok között is kiválóan teljesített. Kedvezõek az esélyeink, hogy a Dámát 2002-ben Szlovákiában, Romániában és Horvátországban is minõsíteni fogják. A Dáma hibridkukoricát nevéhez illõ elegancia jellemzi: növényei középmagasak, gyakran fejlesztenek 2 csövet, melyek hosszúak és karcsúak, szemsorszáma inkább 14, mint 16, csuhélevelei éréskor felnyílnak, csövei bókolnak. A Dáma állományban különösen szemrevaló, levelei olajzöld színûek, igen egészségesek, felállóak, csövei azonos magasságban fejlõdnek. A Dámának, mint ez a mellékelt fotón is látható van egy különleges ismertetõjegye is. A szemek felületén úgynevezett smoky perikarpium, azaz füstös vagy pettyes terméshéj fejlõdik. Ez a tulajdonság tiszta állományban ritkán, fajtakísérletekben azonban idegen beporzás hatására gyakran megjelenik. A füstös terméshéj az ornamentális kukoricák megbecsült tulajdonsága, díszítõ elem. A füstös terméshéj nem befolyásolja a teljesítményt, az érést és a betegségekkel szembeni ellenállóságot. A Dáma FAO száma 330-as. Az elmúlt 3 év átlagában a FAO 200-as csoport standardjainál 3-4 nappal késõbb virágzott, a betakarításkori szemnedvessége azonban kevesebb volt, mint a legkorábbi FAO 300-as standardé. Így tehát a Dáma a korai martonvásári hibridek választékát bõvíti. Koraisága és nagy termése különösen gabona elõveteményként történõ használat esetén elõnyös. A Dáma az eddigi tapasztalatok szerint eltérõ tõszámra, mûtrágyázásra, vetésidõre nem érzékeny. Erre vonatkozó pontos adatokkal a késõbbiekben tudunk szolgálni. A Dáma amellett, hogy szárazságtûrõ, az öntözést nagyobb terméssel hálálja meg, mint éréscsoportjának hibridjei. Öntözéskor, vagy erõsen vízjárta területeken mégis ügyeljünk a reduktív, levegõtlen viszonyokra, mert a vízborítottságot a Dáma, a többi fajtához képest kevésbé tûri jól. Hadi Géza Szundy Tamás Marton L. Csaba Pintér János

17 Tritikálé DISCO 17 Idén tavasszal kapott állami elismerést a DISCO tritikálé fajta. Az igen bõtermõ DISCO két év átlagában a legnagyobb területen termesztett Prestónál 13%-kal nagyobb termést ért el az állami fajtakísérletekben. Kalászai produktívak, szemei egyenletesen nagyok, kiteltek. Szára középmagas, hasonló a Prestóhoz. Tenyészideje a Tewo és Moniko fajtákhoz hasonló. Télállósága, állóképessége jó. Vetõmag szaporítását az Elitmag Kft. nagy területen megkezdte. t/ha Tritikálé fajták terméseredményei OMMI adatok, Kitaro Disco Lambretto Standard átlag Presto Új zabfajta Martonvásárról Az elsõ martonvásári honosítású tavaszi zabfajták, a Kwant és a Komes 1998-ban kaptak állami elismerést. E fajták az elmúlt három évben jelentõs területen elterjedtek és a termelõk által keresett fajtákká váltak. A Fajtaminõsítõ Tanács ez év tavaszán állami elismerésben részesített egy újabb zabfajta-jelöltünket Hetman néven. A Hetman termõképessége az elmúlt két évben az OMMI kísérleteiben 2,1%-kal volt több mint a standard átlag. E fajta jó termõképessége kiváló beltartalmi értékekkel párosul (1. táblázat). Fehérjetartalma 1999-ben 13,07%, 2000-ben pedig 15,39% volt, s ezzel az értékkel mindkét évben a vizsgált fajták között az elsõ helyet foglalta el. A β-glukán tartalma szintén jónak minõsíthetõ. Jól bokrosodó és kiváló alkalmazkodóképességû fajta. Évjárattól függõen a standard fajták átlagánál 5 8 cm-rel magasabb, ezerszemtömege pedig 2 4 grammal több. Bugánkénti szemtömege a vizsgált fajták közül a legnagyobb volt. Lisztharmat és koronarozsda betegségekkel szemben jó szántóföldi ellenállósággal rendelkezik. A Hetman zabfajta vetõmag szaporítását az Elitmag Kft. megkezdte. Veisz Ottó Vida Gyula Láng László Bedõ Zoltán 1. táblázat Tavaszi zabfajták szemtermése és beltartalmi értékei (Martonvásár) Szemtermés Fehérje % β-glukán Fehérje % β-glukán Fajtanév kg/parc. % abszolút abszolút szárazanyag % szárazanyag % (2000) (2000) (1999) Kwant 3,53 115,50 12,90 4,55 12,03 6,10 Hetman 3,13 102,20 15,39 6,56 13,07 5,51 Komes 3,08 100,80 13,29 5,04 12,58 5,31 Standardok 3,06 100,00 13,84 6,07 12,75 4,67 átlaga

18 18 Levélrozsda rezisztenciagének hatékonysága martonvásári provokációs kísérletekben Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok; (Királyok könyve, 1,8,37) A kórokozó okozta termésveszteség A fenti idézetbõl látható, hogy már a Biblia is a szárazságot, a növényi betegségeket és a rovarkártevõket az emberi betegségekkel és a háborúval együtt sorozza az emberiség nagy csapásai közé. A növénybetegségek már a legrégebbi történelmi feljegyzésekben szerepelnek. Tehát az õsidõktõl fogva mindig megvoltak és betöltötték a természetben részükre kijelölt szerepet. Ha végignézzük az emberiség történetét, akkor úgy tûnik, hogy a betegségeket kiváltó mikroorganizmusok esetenként szerepet tévesztettek, mivel egyik, vagy másik betegség idõnként a megszokottnál lényegesen nagyobb területen és intenzitással lépett fel súlyos következményeket okozva. Mértéktartó számítások szerint a kártevõk, a kórokozók és a gyomok évente 35% veszteséget okoznak a világ mezõgazdaságának. Ebbõl a betegségek 11,6% -al részesednek. A búzatermesztésben a kórokozók jelentõsége hasonló. Több szakíró is megjegyzi, hogy ez csak a mérhetõ kárra vonatkozik, a rejtett (közvetett kár) esetenként meghaladhatja az elõbbi mennyiségét. Braun (1992) úgy tartja, hogy manapság több éhes ember van, mint korábban bármikor. Ezt többek között azzal magyarázza, hogy 1984 óta a világ egy fõre jutó gabonatermelése évente egy százalékkal csökken. Az élelmiszerhiány pedig fokozódhat. Statisztikai adatok szerint 2050-re a 11 milliárdnyira felszaporodó embertömeg kétszerese lesz a mostaninak, így az élelmiszertermelésnek is meg kell(ene) kétszerezõdnie. Ami azért is nagy kihívás, mert az egy fõre jutó mezõgazdasági mûvelés alá esõ terület 1961-ben 0,5 ha volt, jelenleg 0,3 ha-ra becsülik, és a további csökkenését prognosztizálják. Ez még inkább aláhúzza a korszerû növényvédelem fontosságát. Ebben a kémiai védekezés mellett jelentõs szerep jut a biológiai védelemnek, melynek alapja a rezisztens fajta. Röviden a levélrozsdáról A búzát fertõzõ betegségek közül a rozsdák világszerte jelentõs károkat okoznak, s ez vonatkozik Magyarországra is. A levélrozsda (Puccinia recondita Rob. ex Desm. f. sp. tritici) számára kedvezõ éghajlati körülmények között gyakran fellép (1. ábra), ha nem is okoz minden esetben országos epidémiát. Az elmúlt közel ötven évbõl ismeretes, 1. ábra. Levélrozsdás búzanövény hogy 1952, 1957, 1958, 1975, 1981, 1982, 1988, 1990, 1994, 1995, 1996, 1997 és 1998-ban az ország különbözõ területén járvány alakult ki. Az 1980-as évek óta egyre gyakrabban. A levélrozsda jelentõs terméskieséseket okozhat. Ez az epidémia intenzitásától és a termesztett fajta ellenállóságától függõen bizonyos években elérheti a 40%-ot is. A kártétel leküzdése, a veszteségek elkerülése védekezést igényel. A legmegbízhatóbb eredmény az integrált növényvédelemtõl várható. Ennek egyik hatásos módja a biológiai növény-

19 táblázat. Thatcher alapú közel-izogén törzsek ellenállósága (Martonvásár, ) Lr gének Genotípusok Kromo szóma Lr1 Tc/Centenario 5DL 70VS 70VS 60S 70S 70S Lr2a Tc/ Webster 2DS 80VS 80VS 70VS 90VS 60S Lr2b Tc/Carina 2DS 30MS 50S 50S 90VS 70S Lr2c Tc/Loros 2DS 60S 70S 40S 90VS 90S Lr3 Tc/Demokrat 6BL 90VS 70VS 50S 90VS 80VS Lr3bg Báge/Tc 6BL 90VS 80VS 80S 80S 70VS Lr3ka Tc/Klein Aniversario 6BL 80VS 60S 70S 80S 60S Lr9 Transfer/Tc 6BL 1VR 0VR 0R 0VR 0 Lr10 Tc/Exchange 1AS 70VS 10MR 20S 60S 90VS Lr11 Tc/Hussar 2A 70VS 30MR 30S 40S 80VS Lr12 Exchange/Tc 4B 1R 1VR(40S) 1R(40MS) 30MS 10MR Lr13 Tc/Frontana 2BS 1VR 1VR 0R 40MS 20MR Lr14a Selkirk/Tc 7BL 10MR 10R 40MS 90VS Lr14b Tc/Maria Escobar 7BL 80VS 50S 15MS 60S 70VS Lr15 Tc/Kenya W1483 2DS 30MS 10MR-70S 1R-40S 50S 90VS Lr16 Tc/Exchange 2BS 90VS 60S 50S 60S 80VS Lr17 Tc/Klein Lucero 2AS 5R 5R 1R 30MR 10R Lr18 Tc/South Afrika 43 5BL 1VR(80VS) 1VR(50S) 0R(40MR) 0,1R(80VS) 20R(60S) Lr19 Tc/Agr. el. 7DL 1VR 1VR 0,1R 0VR 0 Lr20 Tc/Jimmer 7AL 20M-70VS 5R-60S 0R-10MR 20MR 40M-70S Lr21 Tc/RL5406 1DL 30MS 5R 0R 5R 80VS Lr22 Tc/RL5404 2DS 70VS 30M 0R-30MR 30MS 60MS Lr23 Tc/Lee FL310 2BS 1VR 1VR 1R 0VR 0,1VR Lr24 Tc/Agent 3DL 1VR 1VR 0VR 0VR 0 Lr25 Tc/Transec 4BS 1VR 1VR 0R 1VR 0 Lr26 Tc/ST BL.1RS 80S 70S 80S 60VS 80S Lr28 Tc/C77.1 4AL 1VR 1VR 0R-5S 0,1VR Lr29 Tc//Cs7D/Ag#11 7DS 0VR 0VR 0R 0R 0 Lr30 Tc/Terenzio 4AL 40MS 50S 60S 80S 80VS Lr32 Tc/3Ae.sq. 3DS 5R 10R 0R(50S) 5MR 30M Lr33 Tc/PI BL 60VS 40MS 30MS 40MS 60S Lr34 Tc/PI DS 1VR 1VR 0R(5MR) 0R(20MS) 40M Lr35 Tc/RL5711 2B 1VR 1VR 0-50R 1R-10MR 0,1VR Lr37 Tc/VPM1 2AS 1VR 1VR(10MR) 0R 0VR 5R Lr38 Tc/T7 6DL 1VR 0R 0,1VR Lr44 Tc/T. spelta B 20MR 5R 3R 30MR 40MR LrB Tc/Carina 50S 10MR 1R 20MR 90VS LrW Tc/V336 1VR 10R 0R 1VR 50M Tc. Thatcher 70VS 60VS 60VS 60VS 90VS

20 20 2. ábra. A környezet, a gazdanövény és a kórokozó kapcsolata védelem, esetünkben rezisztens fajták elõállítása és termesztése. A sikeres nemesítõi munka szoros kapcsolatban áll az új genetikai források felkutatásával, elõállításával és tesztelésével, valamint a hatásos rezisztenciagéneket hordozó fajták ismeretével. Intézetünkben is célkitûzés a betegségekkel szemben ellenálló búzafajták nemesítése. Mivel nem minden évben jelenik meg a rozsda, ezért csak természetes körülmények között nehéz, esetenként pedig lehetetlen lenne rezisztenciára szelektálni. A rozsdabetegségek kiváltásához provokációs tenyészkerteket hoztunk létre, ahol minden évben, a mesterséges fertõzés következtében, megjelenik a rozsda, így nagy biztonsággal szelektálhatunk és értékelhetjük a fajták, valamint a különbözõ törzsek, genotípusok és források rezisztenciáját. 20 Rezisztenciagének hatékonysága A gazdanövény ellenállóságát a rezisztenciagének, a kórokozó virulenciáját a virulenciagének határozzák meg. A gazdanövény és a kórokozó kapcsolatát jellemzõ két véglet a rezisztens és a fogékony reakció között számos átmeneti állapot létezik. A gazdanövény-parazita viszonyt meghatározza egyik oldalról a gazdanövény ellenállósága vagy fogékonysága, másikról a kórokozó patogenitása, virulenciája, vagy avirulenciája. E tulajdonságok általában genetikailag determináltak (2. ábra). A búzában lokalizált és azonosított levélrozsda rezisztenciagének száma megközelíti a hatvanat (McIntosh és munkatársai, 1995). Közülük a Thatcher alapú közel-izogén törzsek ellenállóságát ismertetjük (1. táblázat). A Thatcher-fajta viszonyaink között levélrozsdára nagyon fogékony. Öt év ( ) átlagában hozzá hasonlóan kilenc törzs volt fogékony. Másik 17 tétel, ha kisebb mértékben is, az évjárat és a rozsda nyomás intenzitásától függõen különbözõ mértékben fertõzõdött, de fogékony. Így a vizsgált tételek jelentõs hányadának nemesítési értéke gyenge. Mérsékelten ellenálló négy közel-izogén törzs (Lr17, Lr32, Lr34, Lr44). Ezek már szükség esetén felhasználhatók a rezisztenciára nemesítésben. Tíz gén bizonyult igazán hatásosnak, így a rezisztenciára nemesítésben jelentõs értéket képviselnek. Ezek a gének távoli hibridizáció eredményeként kerültek a búzába. Az Lr9-es gén a Triticum umbellulatum-tól ered. A Thinopyrum ponticum-tól származik az Lr19, Lr24, Lr29 és a Th. intermediumtól az Lr38. A Triticum speltoides-bõl vitték át az Lr28 és az Lr35 géneket, a Tr. turgidum var. durum-ból az Lr23, a Tr. ventricosum-ból az Lr37-est a közönséges búzába. A rozsból van az Lr25. Az itt ismertetett, különbözõ kromoszómákon lokalizált rezisztenciagénekkel szemben a hazai levélrozsda populáció avirulens. Közülük sok hatásosnak bizonyult a világ számos országában is. Ezen adatok alapján lehetõség nyílik a hatásos rezisztencia gének kiválasztására és felhasználására a rezisztencianemesítési programokban. Minél több rezisztencia gént építünk be egy fajtába (gén piramis) elméletileg annál jobb a kórokozókkal szembeni ellenállósága. Több olyan hatásos Lr gént is lokalizáltak, melyek kiaknázására napjainkig Magyaroszágon nem került sor, holott viszonyaink között is megfelelõ védelmet biztosítanak. Az agronómiailag is kedvezõ tulajdonságú, új, különbözõ genetikai hátterû rezisztencia források létrehozásával és keresztezésével csökkenthetõ a genetikai vulnerabilitás veszélye. Kínálat újabb fajtáinkból A kórokozó populáció rassz- és virulencia változását indukálja az eltérõ genetikai hátterû rezisztens fajták nemesítése és termesztése. Erre jó példa, hogy napjainkra már fogékony lett az elismerése idején levélrozsda ellenálló, több éven át jelentõs területen termesztett Mv16, Mv21, Mv23 és Fatima 2. Intézetünkben ezért továbbra is törekszünk ellenálló, vagy csak kis mértékben fogékony búzafajták elõállítására, mivel ezek képezik a biológiai növényvédelem, a költségtakarékos és környezetkímélõ termesztéstechnológia alapját. A termésbiztonságot meghatározó tényezõk között fontos szerepet játszik a betegség-ellenállóság. A rezisztens növényeknek nincs szükségük vegyszeres növényvédelemre, mivel genetikailag determinált tulajdonságuk eredményeként saját magukat megvédik a kórokozók támadásaitól. Ez nemcsak a termelési költségek csökkentéséhez, hanem olyan jobb minõségû élelmiszerek elõállításához is vezet, amelyekben nincsenek az ember egészségét veszélyeztetõ szermaradványok, továbbá csökken a biológiai környezetünk növényvédõ szer terheltsége is. A céltudatos szelekciós munka eredménye az elmúlt években minõsített fajtákban realizálódik. Ezek közül kiemeljük a bõtermõ, javító minõségû és levélrozsdára ellenálló Mv Magdalénát, (1996) és az Mv Csárdást (1999). Ugyancsak bõtermõ és rezisztens az Mv Martina (1998). A millennium évében (2000) kapott minõsítést a korai, produktív, javító minõségû, télálló, szárszilárd, betegség, köztük levélrozsda ellenálló Mv Palotás, Mv Dalma és az általunk honosított Ukrainka. Szunics László Gál Mariann Szunics Ludmilla Vida Gyula Veisz Ottó Láng László Bedõ Zoltán