IX. Anyag első része: Bevezetés a Szentírás tanulmányozásába (sugalmazás)

Átírás

1 IX. Anyag első része: Bevezetés a Szentírás tanulmányozásába (sugalmazás)

2

3

4

5

6 Elnevezés: Biblion = gör. kis könyv, tekercs biblia = könyvecskék lat. Biblia Szentírás Istentől sugalmazott, szent könyvek gyűjteménye Sugalmazottság: Isten az Ó- és Újszövetség szerzője, de az emberi szerzők is alkotók maradnak: azt írják le tévedésmentesen, amit Isten közölni akart. az emberi szerző értelmez, egyénisége és a kor lelkisége tükröződik írásaiban. Oda kell figyelni a műfajokra, amelyeket felhasznál munkája során. a Szentírás értelmezésében azt kell keresni, amit Isten mondani akart egész terjedelmükben, és minden részletükben szentek és kánoniak az egyes könyvek Héber Biblia: Ószövetség Keresztény Biblia: Ószövetség + Újszövetség (46+27 könyv) Ószövetség: létrejötte hosszú folyamat eredménye: a 46 könyv Kr. e és Kr. u. 90 között íródott. Eredeti nyelve héber (+ arám), de nagyon korán elkészült a görög nyelvű fordítása is (Septuaginta - Alexandriában). + Mellékletként, nyomtatni: SUGALMAZOTTSÁG 11. Az isteni kinyilatkoztatást, melyet a Szentírás szövege tartalmaz és elénk tár, a Szentlélek sugalmazására foglalták írásba. (...) A Szent Könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy miközben bennük és általuk Ô maga cselekedett, mint valódi szerzők mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ô akar. (...)

7 12. Mivel pedig Isten a Szentírásban emberek által emberi módon beszélt, a Szentírás magyarázójának, hogy megláthassa, mit akart velünk közölni Isten, figyelmesen meg kell vizsgálnia, hogy a szent írók mit akartak mondani, és szavaik által mit akart kinyilatkoztatni Isten. A szent írók szándékának kiderítése végett egyebek közt ügyelni kell az irodalmi műfajokra is (történeti, a prófétai, a költői vagy más műfajú szövegek). A magyarázónak tehát azt az értelmet kell keresnie, melyet a szent szerző az adott körülmények között a maga korának és kultúrájának megfelelően, az akkori irodalmi műfajok segítségével akart kifejezni és fejezett ki. (Dei Verbum alapján) I. A Szentírás értelmezése és az ószövetségi kánon A szentírási szövegek tanulmányozásakor azt kell keresnünk, hogy Isten mit akar azokon keresztül üzenni az embereknek. Ezért fontos az egyes szerzők életkörülményeinek, a kor gondolkodásmódjának stb., valamint a különböző irodalmi műfajok sajátosságainak ismerete. A szó szerinti értelem mellett a legtöbb szentírási résznek van egy mélyebb, lelki értelme is. Szó szerinti értelem: az elsődleges. Minden esetben ebből kell kiindulnunk (pl. történelmi, földrajzi helyekre, személyekre való utalások). Lelki értelem: ez tárja fel Isten valódi üzenetét. Régi hagyomány szerint a Szentírásnak kettős értelme van: szó szerinti és lelki. Ez utóbbi lehet allegorikus, morális és anagogikus. A négyfajta értelem mély összhangja biztosítja az Egyházban a Szentírás élő olvasásának egész gazdagságát. (KEK 115.) Kánon = gör. nádszál, bot mérce, mérték az Isten által sugalmazottnak, szentnek elfogadott könyvek gyűjteménye A héber kánon: Kr. u. az 1-2. században nyerte el végleges formáját azok a könyvek, amelyeknek eredetije héberül íródott; A görög kánon: Kr. e. a 3. században kezdték meg a héber Szentírás görög nyelvre való fordítását Alexandriában Septuaginta. A héber kánonban levő könyvek mellett a Septuagintába más könyvek is bekerültek. Különbségek a katolikus, zsidó és protestáns kánonban a könyvek számát illetően: zsidók: 24 protestánsok: 39 katolikus 46 A keresztény kánon felosztása: Tóra Mózes 5 könyve Történeti könyvek Prófétai könyvek Bölcsességi irodalom protokanonikus soha nem volt kétséges a kánonhoz való tartozása (eredeti nyelvük héber) deuterokanonikus valamikor vitatták a sugalmazottságát (7, eredetileg görög nyelven íródott könyv: Bölcsesség, Tóbiás. Báruk, 1-2 Makkabeusok, Judit, Sirák fia)

8 apokrif nem vették fel őket a kánonba pszeudoepigráf hamis felirattal ellátott II. A Biblia földrajzi-történelmi kerete Az ókori Közel-Kelet két legjelentősebb kultúrterülete: Mezopotámia és a Nílus völgye. Ezeken a vidékeken adva voltak ugyanis a megfelelő körülmények (csapadék/víz, meleg) ahhoz, hogy egy-egy népcsoport egész éven át meg tudjon élni (gyűjtögetés, vadászat). Mezopotámia: - a Tigris és az Eufrátesz folyók között Sumérok: Kr. e. a 4. évezredben foglalják el Mezopotámiát. Városállamok: Ur, Uruk, Kís, Larsza, Nippur. Főként földműveléssel foglalkoztak, de értettek a fémek megmunkálásához is. Teraszos templomok: zikkurát Jelentősebb irodalmi alkotásaik: Gilgames, Enuma elis Szemita népcsoportok: Kr.e. a 3. évezredben kezdenek beszivárogni erre a területre. akkádok: 2300 táján átveszik az uralmat a térségben amoriták: a 2. évezredben elfoglalják a városállamok nagy részét. Mari központ Asszírok: a 3. évezredben királyságot alapítanak Észak-Mezopotámiában Assur fővárossal. átveszik az akkádok nyelvét, vallását, kultúráját. Kis-Ázsia és Szíria-Palesztina: Hettiták: harcias, hódító népcsoport Kánaán őslakói Ábrahám Hebronban Hét fiaival a hettitákkal tárgyalt (Ter 23) A Földközi-tenger partja mentén: városállamokat hoztak létre, melyeknek lakói szintén a szemita népekhez (amorita, arám) tartoztak. Városállamok: Ugarit, Karkemis, Haleb, Kádes, Damaszkusz. Ugyancsak itt, a tengerparton voltak a főníciaiak (hajósnép) nagy kikötővárosai: Gebal, Szidon, Tírusz. Kánaán: szintén a Földközi-tenger partján legrégebbi időktől lakott terület híres városok: Megiddó, Szichem, Gézer, Bét, Jerikó. Egyiptom: - Ménész fáraó egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot, létrehozva ezzel az egyiptomi államot Kr.e. a 3. évezredben. - a Nílusnak köszönheti létét. - lakott terület: a Nílus partjai mentén kilométer széles sáv - a lakosság mezőgazdasággal foglalkozott. Fejlett öntözőrendszert építettek ki. III. A Pentateuchus - A Teremtés könyve

9 görögül Pentateuchus = öt tekercs - Mózes öt könyve: Teremtés, Kivonulás, Leviták, Számok, Második Törvénykönyv - Az Ószövetség alapvető része, melynek legfőbb mondanivalója, hogy Jahve a pátriárkákon és Mózesen keresztül kiválasztotta a zsidókat, szövetséget kötött velük, amit a Tízparancsolattal pecsételt meg, majd ígéreteihez hűen elvezette őket Kánaánba. - Végső formáját a babiloni fogság alatt/után, Kr.e. az 5. században nyerte el. Cél: megerősíteni a zsidókat és kiemelni Isten választott népe iránti hűségét. Teremtés könyve latinul Genesis = eredet A világ és az ember teremtésével kezdődik, bemutatja a pátriárkák történetét, és József halálával ér véget. Első 11 fejezet: Őstörténet a. Első teremtéstörténet: Ter 1,1-2,4a -a világot és benne minden élőlényt köztük az embert is Isten teremtette -imádni éppen ezért csak Őt szabad -Isten jónak teremtette a világot ( És látta Isten, hogy jó ) -hatnapos teremtéstörténet -> az ember is hat napig munkálkodjék, a hetedik napot pedig szentelje az Úrnak (3. parancsolat) -az ember a teremtés csúcsa és célja: Isten rábízza a világot -> vigyáznia kell rá b. Második teremtéstörténet: Ter 2,4b régebbi és sokkal költőibb, mint az első -a férfi és nő a viszonyát tárgyalja: az ember alapvetően társas lény ( Nem jó, hogy az ember egyedül van ). Isten akarata, hogy házasságban éljen. c. A bűnbeesés története: Ter 2,25 3, 24 - Isten törvényt adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásnak fájáról ne egyél..., azonban a kígyó (a gonosz jelképe) csábításának engedve megszegték az isteni törvényt. - El kellett hagyniuk az édenkertet --> a bűn eltávolít Istentől. - Isten azonban nem utasította el végleg az embert. Protoevangélium (ősevangélium): megígérte, hogy jön valaki az asszony ivadékai közül, aki széttiporja a kígyó fejét megtöri a gonosz uralmát a földön. - Isten felöltöztette az első emberpárt továbbra is gondoskodott róluk. -A szenvedés, a rossz, a halál az ember engedetlenségének következménye. d. Káin és Ábel: Ter 4, az első emberpár vétkét az egész emberiség örökölte (ősbűn, áteredő bűn) - a bűn nemcsak az Istentől távolít el, hanem megrontja az emberi kapcsolatokat is: Káin féltékenységből megölte saját testvérét. - az emberi élet rendkívül értékes, senkinek sincs joga dönteni fölötte. Az emberi élet értékét bizonyítja, hogy Isten Káin a testvérgyilkos életét is védi. e. A vízözön története: Ter 6-9

10 - több kultúrában (sumér, egyiptomi, akkád, görög) fennmaradt a vízözön leírása - a bűn elhatalmasodott az emberek fölött: amikor az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön ( ), megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön. El akarta pusztítani az emberiséget, azonban az igaz embert, Noét, kiválasztotta és megmentette a bűn az ember halálát okozza, az igaz azonban megmenekül. - Isten szövetséget kötött Noéval - Noé bárkája az Egyház előképe: menedék, megment a haláltól f. A bábeli torony: Ter 11,1-9 - Az emberiség állandó kísértése, hogy függetlenítse magát Istentől, foglalja el az Ő helyét (égig érő torony építése). - A történet magyarázatot akar adni arra is, hogy miért van annyi nyelvet beszélő ember a földön. A pátriárkák kora A Teremtés könyve a 12. fejezettől a 36. fejezetig a pátriárkák történetét mutatja be. pátriárka = ősatya Nomád pásztorok voltak, akik Kr.e. az 1800-as években jelentek meg Kánaán területén. Valós történelmi alakok, akik létező helyszíneken fordultak meg: Ur, Hárán, Szichem, Bétel. A pátriárkatörténetek bár valós alapokkal rendelkeznek elsősorban nem történelmet akarnak közölni, hanem kihangsúlyozzák, hogy a zsidók Isten választott népe, akik megtapasztalják, hogy a pátriárkáknak adott ígéretek beteljesülnek. Ábrahám - Mezopotámiából, Ur városából származott. Ősei letelepedett életformája helyett áttért a nomád állattartásra, és Isten hívó szavának engedelmeskedve családjával (felesége:sára, unokaöccse: Lót) Kánaánba vándorolt. - A hívő ember jelképe a Szentírásban, mert engedelmeskedett az isteni hívásnak anélkül, hogy tudta volna, hova megy (Zsid 11,8). - Isten ígéretei Ábrahámnak: annyi utóda lesz, mint porszem a földön/csillag az égen, és megkapják Istentől Kánaán földjét (Ter 13,14-18, Ter 15,4-6). - Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, melynek jele a körülmetélés (Ter 17). Névváltoztatás: Ábrám Ábrahám (az Isten szeret). - Közbenjárt Istennél Szodoma lakóinak életéért (Ter 18,23-33). - Felesége szolgájától, Hágártól született egy fia, Izmael, de Isten megígérte, hogy Sára is utódot ad majd neki. Bár emberileg lehetetlennek tűnt, az ígéret beteljesedett: megszületett Izsák (nevetés gyermeke) Istennek semmi sem lehetetlen (Ter 21). - Isten próbára tette Ábrahám hitét (Ter 22): azt kérte tőle, hogy áldozza fel Izsákot. Ábrahám újra kész volt engedelmeskedni neki, de megértette, hogy a környező pogány népek isteneivel szemben az ő Istene nem kér emberáldozatot. - Izsáknak Mezopotámiából, saját rokonai közül hozatott feleséget: Rebekkát, Lábán testvérét (Ter 24) Ézsau és Jákob - Nem teljesen összefüggő, több hagyományból összeillesztett történet. - Izsák és Rebekka gyermekei: Ézsau ( ügyes vadász és mezőt járó ember ) és Jákob ( csendes, sátorba lakó ember ). Bár Ézsau volt az elsőszülött, Jákob csellel és anyja

11 segítségével megszerezte apjától az elsőszülöttségi áldást (Ter 27). Ézsau bosszúja elől Jákob Háránba, anyja testvéréhez, Lábánhoz menekült. - Jákob álma: Ter 28, Neki is megígérte Isten, amit korábban Ábrahámnak és Izsáknak is megígért: nem hagyja őt magára, utódai annyian lesznek, mint porszem a földön, és megkapják örökségül Kánaán földjét. - Lábán két lányát, Leát és Ráchelt vette feleségül. Velük együtt visszatért Kánaánba, ahol kibékült testvérével, Ézsauval. - Jákob harca az Úrral megkapta az Izrael nevet (Ter 32,23-33) - Feleségeitől illetve azok szolgálóitól Jákobnak 12 fiúgyermeke született. József - Ráchel fia, őt is a pátriárkák közé szokták sorolni. - Története jól szerkesztett, színes novella, mely magyarázatot ad arra, hogyan kerültek Jákob leszármazottai Egyiptomba. Az is jól tükröződik a József-novellában, hogy Isten az idegen földön sem hagyja el népét, és szabadító terve bár az emberek számára sokszor érthetetlen, átláthatatlan mindig megvalósul. - Testvérei féltékenységből eladták, így Egyiptomba került, Putifár házába. A tisztviselő felesége megvádolta Józsefet, ezért börtönbe zárták. Isten segítségével megfejtette a fáraó pohárnokának és sütőmesterének álmát, majd a fáraóét (7 gazdag esztendő és 7 szűk esztendő) is. Jutalmul kormányzóvá nevezték ki. Testvérei az éhínség idején Egyiptomba mentek élelemért, ahol József próbára tette őket. Ezután egész családját ott telepítette le. - A József-történet minden bizonnyal a Hikszoszok korára tehető: ekkoriban ugyanis idegen származású uralkodók voltak Egyiptom élén, akik támogatták a szemita népek bevándorlását Gósen földjén telepítették le őket. Az Egyiptomból való kivonulás Egyiptomban a pátriárkák leszármazottai megsokasodtak a fáraók rabszolgává tették őket. Isten azonban most sem hagyta el őket: Mózes személyében szabadítót küldött nekik. Mózes második könyve (Kivonulás) tartalmazza az Egyiptomból való szabadulás történetét, és az is nyomon követhető, hogyan válnak egységes néppé a kivonuló törzsek. Mózes - Lévi törzséből származott - születésekor már olyan uralkodó állt Egyiptom élén, aki nem ismerte Józsefet (Kiv 1,8) II. Rámszesz. Bár zsidó származású, Mózes mégis egyiptomi nevelésben részesült (Kiv 2,1-10). El kellett hagynia Egyiptomot, mivel megölt egy zsidó rabszolgát bántalmazó munkafelügyelőt. Mádián/Midián földjére menekült, ahol megnősült és pásztorkodással foglalkozott. - A Hóreb/Sion hegyén Isten így mutatkozott be neki: Én vagyok az, Aki vagyok (Kiv 3,14) örök - Mózes küldetése: kivezetni a népet a szolgaság házából. Isten azt is megígéri, hogy mindvégig mellette áll majd és segíti őt az egyiptomiakkal szemben. Áron szintén fontos szerepet kapott a kivonulás során Mózes szószólója. - A fáraó nem volt hajlandó engedni Mózes kérésének: nem engedte el a zsidókat tíz csapás Isten jelei (Kiv 7-11). - A tízedik csapás a zsidó húsvét története (Pesah): Kiv 12, A legvégső csapás után a fáraó elengedte a népet. A kivonulás központi eseménye a Vörös-tengeren való átkelés volt. A zsidók számára ez az esemény annak jele, hogy

12 Isten közvetlenül beavatkozik az emberiség történelmébe minden zsidó úgy tekint a kivonulásra, mintha ő maga is jelen lett volna. A Sínai hegyi szövetségkötés: három hónapi vándorlás után megérkeztek az Úr hegyéhez, ahol megkapták a Törvényt (Kiv 20). A Tízparancsolat mellett más rendelkezések is olvashatók az ú. n. Szövetség könyvében: ezek főként az emberek közötti viszonyokat érintették. A zsidók ünnepélyesen megígérték, hogy megtartják azt. Egyedüli uruknak Istent ismerték el, aki új hazát és gondoskodást kínált fel nekik, Mózes pedig megkötötte a szövetséget Isten és a választott nép között (meghintette őket az áldozati bikák vérével). A pusztában való vándorlás nem volt felhőtlen: a zsidók többször is fellázadtak Mózes ellen a különböző nehézségek miatt. Isten azonban hitetlenségük ellenére is hűséges maradt a szövetséghez. A Számok könyve a 40 évnyi pusztában való vándorlás történetét mutatja be. A Leviták könyvében különböző vallási, jogi és erkölcsi előírások találhatók. A Második Törvénykönyv a Kánaán határára való megérkezést és Mózes végrendelkezéseit tárja fel. Hitetlensége miatt ő sem léphetett be az Ígéret földjére. Felhívta népe figyelmét a törvény iránti engedelmességre (Áldás Átok: MTörv 8), majd meghalt. A Szentírás szavai szerint maga Isten temette el. olyan próféta nem támadt többé Izraelben, aki Mózeshez hasonló lett volna (MTörv 34,10) Józsué könyve A Második Törvénykönyv a választott nép Kánaán határára való megérkezésével zárul. Mózes a nép vezetésével Józsuét bízta meg. Józsué Kiv 17, 8-16; Józs 24, 29-31; Sir 46, 1-6. Palesztina elfoglalása hosszú folyamat eredménye volt, mely csak Dávid uralkodása idején zárult le végleg. A választott nép törzsei nem egyszerre érkeztek és telepedtek le Kánaánban. Józsué könyve idealizált képet ad a honfoglalásról. A zsidók egységes népként Isten segítségével szinte minden akadály nélkül vették birtokba Kánaánt: száraz lábbal átkeltek a Jordán folyón (Józs 3), és a nagy városok (Kánaán, Ai) sem tudtak ellenállni nekik (Józs 6-8). Az Istenbe vetett hit segítette győzelemre őket. Józsué kitűnő hadvezérként és Isten hűséges szolgájaként jelenik meg a könyvben. A szerkesztő célja az volt, hogy kihangsúlyozza: Isten teljesítette a választott népnek adott ígéreteit, és nekik adta Kánaánt. Amíg a zsidók hűségesek voltak hozzá, hittek benne, Isten mindvégig mellettük állt és segítette őket. Így akarta megerősíteni azokat, akik átélték a Babilonba való deportálást. A Bírák könyve A Józsue halálát követő időket mutatja be. A honfoglalás témáját folytatja, vagyis azt, hogyan vették birtokba a zsidók Kánaán földjét. Az ott lakó népek részéről állandó támadásokkal szembesültek, és vigyázniuk kellett arra is, hogy ne veszítsék el szokásaikat, hagyományaikat. A zsidók a Bírák könyve szerint nem egységesen, hanem törzsenként próbálták elfoglalni az Ígéret földjét. Így sokkal kevésbé voltak ellenállóak a pogány szokásokkal szemben, és gyakran elfordultak az Úrtól. A büntetésük az volt, hogy az ellenséges népek legyőzték őket. A bírák az ilyen válságos időkben léptek fel. Isten által kiválasztott emberek voltak, akiknek

13 feladata, küldetése az volt, hogy a népet megmentsék az őket fosztogatók kezéből, és visszavezessék a zsidókat az Isten útjára. Főként harcosok voltak, és erejüket Istentől kapták. A könyv 12 bírát említ: hat ún. kis bíra (kisebb jelentőségűek, és csak röviden van szó róluk). Pl. Sámgár, Tola, Jair hat nagy bíra (részletes leírás). Pl. Gedeon, Jefte, Sámson, Debora - Minden nagy bíra idejében négy időszakot különíthetünk el. Az első időszak: a nép hűtlenné válik Istennel szemben, és bálványimádásba kezd. A második időszak: Isten elhagyja az izraelitákat, akiket így külső ellenség támad meg. A harmadik: a nép bűnbánatot tart és Istent hívja segítségül. A negyedik: Isten szabadítót küld a bíra személyében, aki a győzelem után is kormányozza népét. Az egyes bírák halála után a nép ismét hűtlenné válik, így újból kikényszerítik Isten büntetését. A Bírák könyve szerint a honfoglalás tehát hosszú és lassú folyamat eredménye volt, melynek során a választott nép törzsei gyakran egymás között is versengtek fontos volt az egyesülés. A királyság kora: Saul, Dávid és Salamon Sámuel 1-2. könyve és a Királyok 1-2. könyve az izraeli királyság történetét mutatja be: Sámuel: Kr. e. a XI. század végén, a zsidók filiszteusokkal való küzdelmeinek idején lépett fel. A nép egyesítése volt a feladata. A zsidók királyt kértek tőle, mert csak így láttak esélyt az ellenséges nép legyőzésére. Bár Sámuel eleinte tiltakozott ( Izrael királya egyedül Isten), végül királlyá kente a Benjámin törzséből származó Sault Saul: politikai szempontból nagyon jó király volt: sikeres háborúkat vívott a filiszteusok és az amalekiták ellen. Állandó fegyveres hadsereget szervezett. Hadi sikerein felbátorodva egyre kevésbé vette figyelembe Sámuel próféta intelmeit, Jahve rendelkezéseit Isten más királyt választott magának: Dávidot. Saul a filiszteusok elleni háborúban halt meg (öngyilkos lett). Dávid: Sámuel titokban, Saul tudta nélkül kente őt királlyá Góliát legyőzése után Saul udvarába került a király veje lett. A nép egyre inkább őt támogatta hadi sikereiért Saul féltékeny lett rá, megpróbálta megölni, így Dávid elmenekült. Saul halála után mind a tizenkét törzs királyává választotta. Az egyesített királyság fővárosát Hebronból Jeruzsálembe helyezte át. A várost vallási központtá is tette: Jeruzsálembe vitette a frigyládát (2Sám 6). Templomot ak art építeni az Úrnak Nátán próféta figyelmezteti, hogy szándékát nem valósíthatja meg. A próféta azonban azt is közli vele, hogy az ő családjából származik majd a Messiás (2Sám 7) Költő is volt sok zsoltár őt nevezi meg szerzőjének. Bűne: meggyilkoltatta Urija nevű katonáját, és házasságtörést követett el annak feleségével. Uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését az izraeli állam. Virágzott gazdaság, egységesebbé vált a kulturális és a vallási élet, megszilárdult a közbiztonság. Salamon: A Királyok könyve mutatja be uralkodásának eseményeit.

14 Bölcsességének köszönhetően már fiatalon hírnévre tett szert. Megszilárdította az ország békéjét, egységét csökkentette a törzsek és vezetőik szerepét. Élénk kereskedelmet folytatott, és diplomáciai kapcsolatokat épített ki több országgal. A hagyomány szerint házasságkötésekkel pecsételte meg ezeket a kapcsolatokat. Sok értékes dolgot átvettek a többi nép kultúrájából: térképészetet, ügyviteli módszereket, pedagógiát, zenét gazdasági és kulturális szempontból virágzott a zsidó ország. Felépíttette a jeruzsálemi templomot. Apjához hasonlóan több zsoltár (+ a bölcsességi irodalom) szerzőjének tartják. Uralkodásának árnyoldalai: átvette és tisztelte feleségének idegen isteneit, ráadásul a vallás a politika mellett háttérbe szorult az országban. Halála után nem sokkal az ország két részre szakadt: Júdára és Izraelre. A babiloni fogság 721-ben az asszírok elfoglalták az északi országrészt, Izraelt. A déli országrészt, Júdát Babilon kebelezte be Kr. e. 597-ben. A királyi családot és az arisztokráciát elhurcolták, de nem rombolták le az országot. A nagyobb csapás 587-ben következett be, amikor Nebukadnezár Jeruzsálemet a templommal együtt leromboltatta, és a lakosság egészét Babilonba deportálta. A fogság: A zsidók súlyos csapásként élték meg elvesztették függetlenségüket, és úgy érezték, hogy Jahve is elhagyta őket, nem állt ki mellettük Babilon istenei erősebbek voltak nála. A fogságban szabadon mozoghattak, dolgozhattak nem volt a mai értelemben vett fogság. többen meg is gazdagodtak. Megismerték a közép-keleti műveltséget, gondolkodást. Babilonban működött Ezekiel próféta, aki arra hívta fel a figyelmüket, hogy Isten a fogság idején sem hagyta el őket, és fel fogja támasztani a népet újjáéledt a zsidó hit, és a vallásos irodalom is virágzásnak indult a papi csoport működésének köszönhetően. A babiloni fogságban lépett fel Deutero-Izajás próféta is, aki élteti a szabadulás és Isten bocsánatának reményét a zsidó népben. A fogságból való hazatérés: Kürosz, a perzsák királya 539-ben leigázta a babiloniakat 538-ban hazaengedte a zsidókat a fogságból, sokan azonban annyira beilleszkedtek, hogy nem tértek vissza a lerombolt városokba. Aggeus, Zakariás és Trito-Izajás tartották a lelket a hazatérőkben: Aggeus a templom újjáépítésére bíztatta őket 515-re elkészült az új jeruzsálemi templom Zakariás hirdette, hogy Isten megbünteti a gonoszokat, és Jeruzsálem újra megdicsőül. Nehemiásnak sikerült is újjáépítenie a várost az ott lakó szamaritánusok zavargásai ellenére is. Trito-Izajás a bűn és az igazságtalanság legyőzésére biztatta a zsidókat. Hirdette, hogy Isten megbocsát választott népének. Ezdrás kihirdette a Törvényt, mint a zsidók alkotmányát. Ettől kezdve terjedt el a törvény betűjéhez való fanatikus ragaszkodás Ekkor nyerte el végleges formáját a Tóra több prófétai könyvvel együtt.

15 IV. A bölcsességi irodalom (Jób, Sirák fia, Példabeszédek, Prédikátor, Bölcsesség könyve, Énekek éneke) A bölcsességi irodalom az ókori Keleten nagyon gyakori volt. A zsidó bölcsességi iratokat mind formai, mind tartalmi szempontból meghatározta a keleti bölcsességi irodalom (forma: mintha egy apa tanítaná a fiát). A zsidó szerkesztők minden esetben vigyáztak arra, hogy az átvett részek ne legyenek ellentétben a Jahve-hittel, és kihangsúlyozták, hogy Jahve a bölcsesség egyedüli forrása. Jób könyve: Isten és a Sátán párbeszéde foglalja keretbe A szenvedés problémájával foglalkozik: a szerzője elutasította azt a felfogást, miszerint az igaz ember sorsa a boldogság, a bűnösöké pedig a szenvedés Jób a szenvedő igaz a könyvben, aki megkérdőjelezte Isten igazságos voltát. Isten azonban figyelmeztette, hogy nincs joga kérdőre vonni az isteni akaratot A könyv nem ad magyarázatot a szenvedésére. Példabeszédek könyve: a hagyomány Salamont tartja szerzőnek. teológiai mondások gyűjteménye (9 gyűjteményt tartalmaz), melyek sok témát ölelnek fel: királyoknak szóló tanácsok, előírások a családi és a közösségi élettel kapcsolatban (pl. szülők iránti tisztelet fontossága, gyermekek nevelése, felebaráti szeretet stb.) Jób könyvével ellentétben itt az olvasható, hogy az erényes ember jutalma a boldogság, a gonosz azonban bukásra ítélt. Az igazi bölcsesség forrása Isten félelme: az Ő kezében van az emberi boldogság forrása. A Prédikátor könyve: A hagyomány szerint ennek is Salamon a szerzője. Főbb témái: a hiábavalóság, fiatalság és öregség, mulandóság, igazságtalanság, bizonytalanság és erényes élet. Itt is megkérdőjeleződik a cselekvés és a sors alakulása közötti összefüggés ( igazak szenvedése, gonoszok jóléte). Ennek ellenére a szerző hiszi, hogy Isten kezében tartja a világ sorsát, Tőle jön a jó és a rossz egyaránt hirdeti, hogy fontos az Istenbe, az Ő gondviselésébe vetett hit és az erkölcsös élet. A Bölcsesség könyve: A hagyomány szerint ennek is Salamon a szerzője, annak ellenére, hogy csak a címben szerepel a neve. Valószínűleg hellenista műveltségű zsidó a szerzője, aki az Ószövetség alapgondolatai hirdette. Görög nyelvű deuterokanonikus könyv. A műben a megszemélyesített bölcsesség jelenik meg: Isten szájából származik, Vele lakik, mindenható, fenntartja a mindenséget (Bölcs 7). A szerző azt tanítja, hogy az igazak Isten kezében vannak, haláluk után örökké élnek, és erkölcsös életük miatt jutalomban részesülnek, a gonoszoknak azonban büntetésben lesz részük. Sirák fiának könyve Mondás-gyűjteményekből áll. Eredetileg héberül íródott a szerző unokája fordította le görög nyelvre.

16 A mű arról a hitről tanúskodik, hogy a jók jutalomban, a rosszak pedig büntetésben részesülnek a földi élet során nincs szó a feltámadásról. A túlvilágon, a Seolban az ember távol van Istentől. Isten és ember bensőséges kapcsolatának fontosságát hangsúlyozza. Az embernek szeretetből követnie kell az isteni parancsokat ez az igazi bölcsesség. Énekek éneke: szerelmi énekek gyűjteménye, amiket esküvőkön énekeltek a zsidók. az allegorikus értelmezés szerint a vőlegény és a menyasszony egymás iránti szeretetében és hűségében Isten és a zsidók kapcsolatát akarja bemutatni a mű. Zsoltárok könyve A zsoltárok főként imák, amelyeket a jeruzsálemi templomban énekeltek a közösségi istentiszteleteken, de egyéni használatra is alkalmasak voltak, mivelhogy emberi érzéseket (öröm, bánat, hála, félelem, segítségkérés, imádás) szólaltatnak meg. 150 költeményt tartalmaz a gyűjtemény. Felosztás: A Zsoltárok könyve öt részre osztható, ugyanis mind az öt részt egy doxológia (Istent dicsőítő ima) zárja, pl. Zsolt 41: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen! vagy Zsolt 150: Minden lélek dicsérje az Urat! Alleluja! I. 1-41, II , III , IV , V Felirat: A zsoltárok többségének elején egy felirat olvasható, mely utalhat a szerzőre/szerzőkre, a műfajra illetve a zsoltár előadásmódjára, keletkezési körülményeire: Zsolt 3: Dávid zsoltára, amikor fia, Absolom elől menekült. Zsolt 4: A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára. Zsolt 8: A karvezetőnek. A Szőlőprések dallama szerint. Dávid zsoltára Zsolt 45: A karvezetőnek. A Liliomok szerint. Kóré fiaitól Zsolt 102: A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. Műfajok: 1. Panaszzsoltárok: az egyén vagy a közösség Istenhez fordul, és feltárja előtte nehéz helyzetét, hogy segítséget kérjen Tőle. Pl. Zsolt 13: Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem? Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben? 2. Hálaadó zsoltárok: Istennek köszönetet mondanak, dicsérik Őt és hirdetik üdvözítő tetteit. Pl. Zsolt 66: Ujjongjatok az Istennek minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. ( ) Jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem. 3. Himnuszok: alapjuk a dicséret. Ezekben semmit sem kér a zsoltáros, csak dicséri Isten nagyságát. Pl. Zsolt 8: Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged! 4. Királyzsoltárok: a király személyével foglalkoznak. Utalásokat tartalmaznak a király életével kapcsolatban (győzelmek, esküvő, trónra lépés), és megrajzolják az eszményi, a

17 tökéletes uralkodó alakját. Pl. Zsolt 2, 20, 45. Vannak, akik ezekben a zsoltárokban az eljövendő Messiás képét vélik felfedezni. V. A próféták írásai héb. nabi aki beszél, hirdet, meghívott gr. profphetesz hírnök, szóvivő, beszélő A magyar próféta kifejezés olyan személyt jelöl, akit maga Isten hívott meg, és azt a küldetést adta neki, hogy hirdesse az embereknek az isteni szándékot, akaratot, tanácsot. Izraelben Kr. e. a XI. században a szentélyek környékén jelentek meg először eksztatikus próféták, prófétaközösségek (pl. 1Sám 19, 20), akik tánccal, énekekkel dicsérték Istent. Mellettük Sámuel, Illés, Elizeus próféták kiemelkedő szerepet játszottak a zsidó nép életében úgy vallási, mint nemzeti szempontból. Kr. e. a VIII. századtól jelentek meg Izrael életében az ún. írópróféták a Szentírásban található, nevüket viselő, igehirdetésüket tartalmazó könyvek alapján nevezik őket így (ez azonban nem jelenti azt, hogy a próféták írták a könyveket, legtöbbször ugyanis összegyűjtötték beszédeiket, és utólag írták le azokat). klasszikus prófétaság. Nagypróféták: Izajás, Jeremiás, Ezekiel, Dániel Kispróféták: Ámosz, Ózeás, Mikeás, Náhum, Szofoniás. Habakuk, Aggeus stb. A próféták Istentől kapták meghívásukat, és gyakran hivatkoztak erre, hogy igazolják küldetésüket: Iz 6, Jer 1, Ez 1. Az Ő üzenetét adták tovább az embereknek, emiatt azonban gyakran a királyi udvar vagy a papság elutasításával kellett szembenézniük (pl. Jer 26, Jer 38, 1-6) Igehirdetésükben találhatunk: fenyegető, korholó mondásokat, beszédeket: 2Kir 1, 15, Iz 5, 8-30, Jer 5, Jer 7 üdvösségpróféciákat: Iz 11, Jer szimbolikus cselekedeteket: Jer 13, 1-14, Jer 16, 1-9, Jer 19 sokszor saját életükkel tanúskodtak Isten szaváról: Ózeás A próféták tanítása: Nemcsak vallási ügyekben képviselték / hirdették az isteni akaratot, hanem erkölcsi, szociális és politikai kérdésekben is: Igehirdetésükkel az egyetlen Istenbe vetett hitet törekedtek ébren tartani, és elítélték a bálványimádás minden formáját (1Kir 18, Jer 7). Kihangsúlyozták világfölöttiségét (Iz 5, 1-7). Állandóan emlékeztették a népet a szövetségkötésre: Jahve a szövetség Istene, aki kiválasztotta őket, és folyamatosan gondoskodik róluk hűséges a szövetséghez, de Izraeltől is hűséget, engedelmességet vár: a parancsok, az isteni akarat teljesítését (Jer 7). Ellenkező esetben Isten büntetésével, a pusztulással kell szembenézniük (Szof 1): más népeket használ fel arra, hogy a zsidókat megleckéztesse (Iz 9, 7-21) Ő a történelem Ura. A büntetés, ítélet hirdetése mellett nagy hangsúlyt kap Isten irgalmassága: a nép állandó hűtlensége ellenére is megbocsát a zsidóknak, visszafogadja őket (Ózeás). A próféták szüntelenül a megtérésre, az erkölcsös magatartásra, az isteni parancsok követésére hívták fel a zsidók figyelmét. Isten ugyanis feltétlen engedelmességet vár tőlük. Ezekiel próféta a babiloni fogságban hirdette, hogy minden ember személyesen felel tetteiért Isten előtt. Jeremiás pedig kiemelte, hogy a bűn személyes, tudatos

18 cselekedet. Isten segítségével az ember képes arra, hogy megváltozzon, letérjen a bűn útjáról (Jer 31, 31-34, Ez 36, 26). Az isteni akarat követésének az embertársakkal való kapcsolatban is tükröződnie kell: csak az szereti igazán az Istent, aki másokkal igazságosan viselkedik (Iz 1, 16-17). Ébren tartották a népben az eljövendő üdvösség reményét: az ítélet után Izraelnek üdvösségben lesz része, és Jahve új szövetséget köt velük (Iz 28, 5-6 szent maradék, Iz 29, 17-24, Iz 49, 10-26, Jer 30-33). A próféták megjövendölték a Messiás eljövetelét: Dávid házából származik majd (Iz 11, 1-11, Jer 23, 5), működése gyógyulást hoz az emberiségnek, helyreállítja az Istennel való kapcsolatot (Ez 34, 11-31). Izajás próféta könyvében olvashatjuk, hogy az eljövendő Messiás az Úr szenvedő szolgája lesz, aki feláldozza magát az emberekért (Iz 42, 1-9, Iz 49, 1-9, Iz 53, 1-12 ) PROGRAMĂ ŞCOLARĂ PENTRU CLASA A IX-A PENTRU CICLUL INFERIOR AL LICEULUI ŞI PENTRU ŞCOLILE DE ARTE ŞI MESERII RELIGIE (cultul romano-catolic) Programa şcolară a fost aprobată prin ordinul ministrului nr / În baza ordinului ministrului nr.5003/ , se aplică numai pentru cultul romanocatolic. UNITĂŢI DE CONŢINUT Introducere în Sfânta Scriptură (Inspiraţia, Adevărul, Sensurile şi Canonul Sfintei Scripturi) Cadrul istorico-geografic al Bibliei Cărţile istorice prezentare generală Cărţile sapienţiale prezentare generală Cărţile profetice prezentare generală Introducere în Noul Testament (Contextul istoric, social, religios) Evangheliile (Evangheliile sinoptice şi Evanghelia după Sfântul Ioan) Cartea Faptele apostolilor prezentare generală Scrisorile pauline prezentare generală şi teme fundamentale Scrisoarea către evrei Scrisorile catolice Cartea Apocalipsului Sfântului Ioan A TÉTELEK A KÖVETKEZŐ FORRÁSOK ALAPJÁN LETTEK KIDOLGOZVA: BARÓTI László Sándor, Római katolikus vallás, tankönyv a IX. Osztály számára Introducere în Noul Testament (Contextul istoric, social, religios) ÚJSZÖVETSÉGI KORTÖRTÉNET

19 HELLENIZMUS RÓMA ÉS JERUZSÁLEM KÖZÖTT Hellenista kultúra, társadalom és politika A hellenizmus az ókori görög kultúra és az ókori Kelet kultúrájának kölcsönhatásában kialakult kulturális közeg. A hellenizmus korát általában Nagy Sándor uralkodásától és hódításaitól, azaz a Kr.e. 300-as évek második felétől számítják. Végének megállapításáról az egyes tudósok vitatkoznak, de az Újszövetség keletkezésének kora és helye bizonyosan a hellenizmushoz sorolható többen az Actium-i csatához kötik a hellenizmus végét, Kr.u. 31. A római birodalom politikai felépítése Jézus korában a Római Birodalom a principátus korát éli. Ez azt jelenti, hogy a császár a szenátussal együtt kormányoz, még nincs abszolút teljhatalma. Különbséget tesznek a "császári" és a "szenátusi" provinciák között: a császáriakban csak a császár intézkedhet, mert ott a fennhatósága alá tartozó csapatok felügyelnek. A Római Birodalomban a kommunikáció nehezebb volt, mint ma. Hetekig tartott, amíg egy levél eljutott egy provinciába. Ennek következménye a nagyobb önállóság az egyes provinciákban. Nincs "állampolgárság", csak "római polgárság", "várospolgárság". A római polgárok bizonyos jogaikat csak magában a városban gyakorolhatták, de egyfajta jogvédelmet élveztek a Birodalom többi részében is. Palesztina mint a Római Birodalom része fontosabb események és személyek A római-heródesi időszak A Jeruzsálemet elfoglaló Pompeiusz rövidesen Juliusz Cézárral folytatott polgárháborút. A zsidók Cézár oldalára álltak, és tőle előjogokat nyertek. A Cézár halála körüli hatalmi játékokban emelkedik fel Heródes, aki ügyes házassággal a hasmoneus dinasztiával is kapcsolatba kerül. A dinasztia utolsó tényleges tagját, Antigonoszt a rómaiak megszégyenítő módon kivégeztették, Heródest pedig királlyá tették Jeruzsálemben. Nagy Heródes (Kr.e ) Idumeából származott. Az Újszövetségben vele találkozunk a betlehemi gyermekgyilkosság kapcsán. Augusztusz császár (Kr.e. 30. Kr.u. 14.) építette ki a principátus államformáját a birodalomban. A Lk 2,1-ben említett világméretű népszámlálás az ő nevéhez fűződik. Archelaosz Kr.e. 4-től Kr.u. 6-ig volt negyedes fejedelem Júdeában. Josephus Flavius szerint brutális uralkodó volt. Tőle való félelmében nem tért vissza József Máriával és Jézussal Betlehembe, inkább Názáretet választotta, Heródes Antipász hatalmi övezetét. Heródes Antipász Kr.e. 4 - Kr.u. 39. negyedes fejedelem. Mint Galilea negyedes fejedelme Jézus helyi uralkodója, ezért szerepel a szenvedéstörténetben is. Nagy Heródes egyik unokáját, Heródiást vette feleségül, ezért ütközött össze Keresztelő Jánossal. Mint a római birodalom megbízottja, Quirinus szíriai helytartó nevezte ki Ananost (Hannás, Annás) főpappá, aki Kr.u. 15-ig volt hivatalban. Miután Quirinus rendezte a politikai és gazdasági viszonyokat, Coponius, Valerius Gratus, majd Pontius Pilatus lett Júdea helytartója. Utóbbi kettő Tibériusz császártól kapta megbízását. Tibériusz (Kr.u ) tapasztalt katona és jó szervező volt. Lukács evangélista (3,1) Tibériusz uralkodásának 15-ik évében jelöli meg Keresztelő János fellépését, és az ő császársága idején végzik ki Jézust is. Jézus kivégzéséért is Pilátus viseli a jogi felelősséget, mindenféle kézmosás ellenére. Claudius (Kr.u ) császár nyugalmat biztosított a birodalom vallásainak. Agrippa (Kr.u ) volt az utolsó zsidó király. Néró (Kr.u ) császársága hozza magával az első római keresztényüldözést. A zsidó háború és következményei Kr.u. 66-ban a zsidók fegyveres felkelést kezdtek a római hatalom ellen. A rómaiak megostromolták, majd 70 júniusában végleg el is foglalták Jeruzsálemet. A katonák vérfürdőt rendeztek az életben maradottak között. A várost nagyrészt a földdel tették egyenlővé. Az

20 utolsó felkelés Kr.u között volt Bar-Kochba vezetésével, amit a rómaiak szintén elfojtottak. Palesztina társadalmi viszonyai az őskereszténység idején A kor zsidó társadalmát jól jellemzik a zsidóság különböző csoportjai. Egymással való vetélkedésük vagy bizonyos tekintetben szembenállásuk Jézus életének és az első keresztény évszázad bizonyos tendenciáinak megértéséhez is fontosak. A legismertebb csoport az ún. farizeusoké. Írástudók vezette csoport, főleg világiakból áll. Meglehetősen zárt, a szó jelentése is elkülönült. A farizeusok a Kr.e. II. században szakadtak el a nép többi részétől, hogy a papokra vonatkozó tisztasági előírásokat házaikban is megtartsák. Úgy tűnik, hogy Jézushoz eredetileg nagyon közel álltak. A második csoport vagy párt a szadduceusoké. Papi, sőt főpapi réteg. Politikailag a Rómával való megbékélés hívei. Vallásilag a farizeusokkal szemben azt hirdetik, hogy nincs föltámadás (vö. Pál a főtanács előtt: ApCsel 23,6). A harmadik csoport az esszénusoké. Ők teljesen kivonulnak a társadalomból, azért, hogy teljes egészében Izrael törvénye szerint élhessenek. Egyes csoportjaik közösségekbe szervezetten a városokban, mások a júdeai sivatagban élnek. Várják, hogy Isten nemsokára beavatkozik a történelembe, és nem zárják ki sem a lelki, sem a tényleges hadviselés lehetőségét. A negyedik csoport a zelótáké. A nevük azt jelenti: buzgó. Alapelvük, hogy csak Isten lehet Izrael királya. Fegyveres fölkelést szítanak a rómaiak ellen. Közéjük tartoznak a szikáriusok, a tőrt hordozók, akik alattomosan meggyilkolják az idegeneket. Ők a rabbinikus zsidóság megalapozói, tehát azok, akik a zsidóság Kr. u. 70-ben elszenvedett tragédiája után a nép szellemi vezetői lettek. Az újszövetség kialakulásának szakaszai A Názáreti Jézus (Kr.e. 6 - Kr.u. 30) Jézus Nagy Heródes uralkodása alatt született Kr.e. 6-ban Betlehemben. Názáretben élt vallásos zsidó családban, megtartotta a törvényt. A esztendőben felvette Keresztelő János keresztségét, ami a nyílvános működésének kezdetét jelentette. Tanítványokat választott maga mellé, s hírdette tetteivel és tanításával Isten Országának eljövetelét. Korának zsidó vezetői elítélték, s a rómaiak Kr. u. 30. április 7-én keresztre feszítették. A közösségek (Kr.u ) Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetele után a keresztények hozzáfogtak Jézus titkának az értelmezéséhez. Ezek a tanítványok egyelőre megmaradnak a zsidó hit kereteiben, de a zsidóság keblén a feltámadt Jézus tanúivá lettek. Elkötelezettségük kettős volt: Jézus személyéhez kötődtek, ugyanakkor a hétköznapi élet. - A tanítványok a zsidóknak, majd a pogányoknak is hirdették Jézus feltámadását. - A tanítványok a liturgia, főleg az Eucharisztia keretében ünneplik Jézus feltámadását. - A tanítványok képezik az újonnan keresztelteket. A tanítás terjesztéséhez szükség volt Jézus tetteink és tanításának ismeretére. Az első tanítványokhoz hamarosan mások is csatlakoztak: Barnabás, a hét férfiú Istvánnal és Fülöppel, és különösen Pál, aki keresztény hitre tért és az evangélium hírdetője lett Kis- Ázsiában, Görögországban és Rómában. Neki köszönhetően lehettek a pogányok kereszténnyé anélkül, hogy előbb zsidókká lettek volna. Ez idő alatt a hivatalos judaizmus lassan kizárta soraiból a keresztényeket. Kr. u. 70-ben lerombolták Jeruzsálemet, majd a farizeusok összegyűlnek Jamniában és újjáalapítják a judaizmust, ami máig fennáll. Az írások megszerkesztése (Kr.u ) Márk evangéliuma Kr.u. 70-ben készült el Péter apostol igehirdetése szerint Rómában. Lukács evangéliuma Kr.u között íródott és az Apostolok Cselekedeteit is ő írta. Máté evangéliuma Kr.u között íródott.

21 János evangéliuma Kr.u között keletkezett. Bevezetés Az Újszövetségi Szentírás huszonhét, tartalmát és műfaját tekintve különböző irat gyűjteménye. Az iratok keletkezési ideje sem azonos: az elsőt, Pál Tesszalonikaiakhoz írt első levelét Kludiusz császárságának (41-54) utolsó éveiben olvasták címzettjei, az utolsót, a Jelenések Könyvét pedig Domiciánusz kegyetlen uralmának (81-96) vége felé írta János apostol. Abban azonban megegyeznek ezek az iratok, hogy valamennyi a Szentlélek különleges indíttatására készült, vagyis sugalmazott írásmű. Ez a huszonhét irat tartalmazza a szent hagyománnyal élő kapcsolatban Isten újszövetségi kinyilatkoztatását. Az újszövetség új és örök kegyelmi kapcsolat Isten és az emberiség között, amelyet Jézus Krisztus valósított meg: az ő megváltó életművének leírását, vallási és erkölcsi tanítását, illetve annak kifejtését olvassuk az Újszövetségi Szentírásban. Az Újszövetségi Szentírás első négy könyve nem merőben életrajzi mű, mert sajátos irodalmi műfajukkal úgy mondják el Jézus Krisztus életét és tanítását, szenvedését és megdicsőülését, mint az ember üdvözítésének isteni örömhírét. A Megváltó történeténél örvendetesebb hírt, evangéliumot nem ismer a világ. Az ötödik könyv, az Apostolok Cselekedetei szintén ilyen jellegű. Az evangéliumok folytatásaként arról számol be, hogy három évtized apostoli munkája során hogyan bontakozott ki és terjedt el Jézus műve, az egyház az egész Római Birodalomban. A bontakozó egyház híveinek akár a zsidóságból, akár a pogányságból tértek meg, hamarosan támadtak hitükkel kapcsolatban új elméleti és gyakorlati kérdéseik. Választ azoktól vártak, akik a Mester művének és tanításának hiteles tanúi és hirdetői voltak. Az apostolok, ha élőszóban nem tehették, levélben válaszoltak a közösségek felvetett kérdéseire. Így született kb. fél évszázad folyamán a huszonegy Apostoli levél irodalma. Amikor pedig Krisztus híveit a vértanúság útjára kényszerítette a pogány Róma kegyetlensége, az Ószövetség prófétai vigasztalásának példájára, a Jelenések Könyvében a Bárány győzelmével erősítette meg üldözött testvéreit Szent János apostol, a patmoszi látnok. Utolsó látomása, a mennyei Jeruzsálem, nemcsak az Újszövetségi Szentírás végét jelzi, hanem Isten kinyiatkoztatásának végső célját is: a hívő emberiség örök boldogságát a Szentháromság isteni életközösségében. ( Evangheliile (Evangheliile sinoptice şi Evanghelia după Sfântul Ioan) A szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk) és János evangéliuma A szinoptikus kérdés A szinoptikus kérdés azt a problémát jelenti, hogy miként magyarázzuk meg a három szinoptikus evangélium rendkívüli hasonlóságát és mégis megmaradó különbségeit. 1. Tények Mk anyagát megtaláljuk Mt-nál és Lk-nál is. Mt és Lk többet közöl Jézus beszédeiből, mint Mk, méghozzá ez a többlet általában azonos. Saját anyag is található Mt, Mk és Lk szövegében. Azokat a szövegrészeket nevezzük sajátnak, amelyek csak az adott szerző írásában szerepelnek. 2. Elképzelések Ősevangélium-elmélet: egy azonos forrásból merítettek mindhárman. Egyesek arra gondoltak, hogy mindhárom evangélium egymástól függetlenül a szóbeli hagyományból merített. Ez az elképzelés nem magyarázza meg a nagyfokú hasonlóságot. Mások szerint mindhárman használták egymás írását, Márk csak lerövidítve közölte azt, amit Máténál és Lukácsnál talált. Mk nem lehet kivonatolt szöveg, mert sokkal gyengébb a nyelvezete, mint a másik kettőé.

22 Mt és Lk közös, de Mk-nál meg nem található anyagának eredetét a kutatók egy ún. mondásgyűjteményben keresik. Ez a mondásgyűjtemény nem maradt fenn, de létezése az újszövetségi szentírástudomány általános feltételezése. A forrás németül Quelle, innen a rövidítés: Q. Az elmélet szerint Márk nem ismerte a Q-t, ezért nem is használta. 3. Az ún. "két-forrás"-elmélet A két-forrás elmélet számos változáson ment át, de jelenleg ez az az elmélet, amely a legelfogadottabb módon megmagyarázza a szinoptikus evangéliumok hasonlóságának és eltéréseinek irodalomkritikai problémáját. Az elmélet lényege a következő: Mk írt először, nem ismerte a Mondásgyűjteményt (Q) Mt és Lk egyaránt használta Mk és Q szövegét. Mt és Lk alapján később kiegészítették Mk végét. Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint Az első evangélium szerzője Máté, másik nevén Lévi, Alfeus fia (Mk. 2,14; Lk. 5,27), aki egyike volt a tizenkét apostolnak. Mielőtt csatlakozott volna Jézushoz, vámszedő volt a Genzáreti-tó partján, Kafarnaumban. Példaadó készséggel követte az Úr hívó szavát (Mt. 9,9), s attól fogva állandó tanúja volt tanításának és tetteinek. Urunk mennybemenetele után először a zsidók körében, később más pogány népknél hirdette az evangéliumot. Az utóbbira vonatkozólag pontosabb adataink nincsenek. A hagyomány szerint vértanúsággal fejezte be életét. Az egyház szeptember 21-én ünnepli. Evangéliumát a megtért zsidóknak szánta és röviddel Palesztina elhagyása előtt, igehirdetésének pótlására írta. Nyilvánvaló célja az volt, hogy a zsidóból lett keresztényeket megerősítse hitükben. Hirdeti, hogy Jézus az ősidők óta megígért Messiás, akinek személyében és művében beteljesedtek a próféták jövendölései. Egyúttal kortársainak a Messiásról és a messiási országról kialakult téves felfogását is megcáfolja, és azt bizonyítja, hogy letértek az üdvösség útjáról. Az evangélium görög szövege az első század hetvenes éveiből származik. Iréneusz szerint akkor készült, amikor Péter és Pál Rómában tanított és egyházat alapított. Nyelve, Pápiász (75-150) hierapoliszi püspök szerint, az akkor Palesztinában használatos arám volt, melyet a pogányságból megtért keresztények számára hamarosan lefordítottak görögre. Ez a görög szöveg terjedt el az egyházban, az arám nyelvű elveszett. A müvészi gonddal felépített írásmű bevezetése Jézus gyermekkoráról és működésének előkészítéséről szól. Az első rész Jézus galileai, a második júdeai működését írja le. A harmadik rész az Üdvözítő megváltó szenvedésének és feltámadásának elbeszélése. Az evangélium felépítése Gyermekségevangélium 1,1-2,23 Bevezetés: János fellépése 3,1-4,11 I. Jézus működése Galileában 4,12-13,58; beszédek: - Hegyi beszéd (5-7), - missziós beszéd (10), - hét példabeszéd Isten országáról (13) II. Jézus igehirdető körútjai 14,1-20,34; beszédek: - a közösségi élet szabályai (18) III. Jézus szenvedése, halála, feltámadása 21,1-28,20; beszédek: - eszkatológikus beszéd (23-25) Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint A második evangélium szerzője Márk, akit az Apostolok Cselekedetei János vagy János Márk néven említ. Édesanyjának, egy Mária nevű jeruzsálemi asszonynak házában volt az első jeruzsálemi keresztények gyülekezőhelye. Péter apostol is oda ment a börtönből történt kiszabadulása után, hogy a hívekkel találkozzék (ApCsel. 12,12.)

23 Márk bizonyosan ismerte Jézust, de fiatal kora miatt nem tartozott tanítványai közé. Péter keresztelte meg (1Pt. 5,13). Rokonával, Barnabással elkisérte Pál apostolt első missziós útján a pamfíliai Pergéig, ott elvált tőlük s visszatért Jeruzsálembe (ApCsel. 12,25; ApCsel. 13,13). Pál emiatt nem vitte magával második misszós útjára (ApCsel. 15,37-38). Elválásuk azonban nem végleges. Pál első római fogsága idején ott találjuk vele Márkot, akit különleges megbízatással Kis-Ázsiába küld s a kolosszei hívek vendégbarátságába ajánl (Kol. 4,10). Második fogsága idején az apostol írt Timóteusnak Efezusba, hogy vigye hozzá Márkot, mert jól hasznát tudja venni (2Tim. 4,11). Később Péter apostol mellett van Rómában (1Pt. 5,13). Az apostolfejedelmek vértanúhalála után semmi biztosat nem tudunk működéséről. A hagyomány őt tartja Alexandria első püspökének. Az egyház vértanúként tiszteli, ünnepét április 25-én tartja. Az őskeresztény írók (Pápiász, Iréneusz, Alexandriai Kelemen) feljegyzései szerint Márk Péter apostol igehirdetését foglalta össze evangéliumában. Írását a pogányokból lett keresztényeknek, elsősorban a rómaiaknak szánta. Ezért idéz ritkán az Úszövetségi Szentírásból s szól röviden Jézus és a farizeusok vitáiról. Célja, hogy megerősítse olvasóit Jézus istenségébe vetett hitükben, s csodáinak leírásával bemutassa minden teremtményre kiterjedő uralmát. Művét a hatvanas évek elején írhatta Rómában görög nyelven. Rövid bevezetés után először az Úr galileai, majd júdeai működését írja le, aztán szenvedésének és megdicsőülésének történetét mondja el. Az evangélium felépítése 1,1-13: Bevezetés: János működése, Jézus megkeresztelkedése és megkísértése 1,14-8,26: Jézus működése Galileában 8,27-10,52: Jézus útja Galileából Jeruzsálembe 11,1-16,8: Jézus szenvedése, halála és feltámadása Jeruzsálemben Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint A harmadik evangéliumot az irgalmasság evangéliumának szokás nevezni, mert az Üdvözítő könyörülő és gyógyító emberszeretetén keresztül Isten végtelen irgalmát sugározza. Szerzője, Lukács, foglalkozását tekintve a testi irgalmasság hivatott gyakorlója, orvos volt (Kol. 4,14), akiből nem hiányzott az érzék a lelkek Orvosának benső megértéséhez sem. Euszébiosz nyomán a szíriai Antióchiát tartják születési helyének. Görög nemzetiségű pogány családból származott. Nem tartozott Jézus közvetlen tanítványai közé. Talán ő is azok között a pogányok között volt, akik 40 körül tértek meg, s csatlakoztak az antióchiai hívekhez (ApCsel. 11,19-26). Egy évtized múlva Lukácsot már a nemzetek apostolának kíséretében tatláljuk. Mint Pál barátja és munkatársa átkel vele Európába és elkíséri második és harmadik missziós útján (ApCsel. 16,10-17; ApCsel. 20,5), amíg 58 körül a jeruzsálemi templomtéren le nem tartóztatják az apostolt. Két év múlva elkiséri a fogoly apostolt Rómába (Csel. 27 és Csel. 28), vele van kiszabadulása és második fogsága idején egészen vértanúhaláláig. Életének későbbi folyásáról nem sokat tudunk. Valószínűleg Görögországban halt vértanúhlált, mert teste sokáig Tébében nyugodott. Az egyház október 18-án ünnepli emléknapját. Az első századokból származó feljegyzések (Muratori töredék, Iréneusz) szerint Lukács Pál igehirdetését foglalta össze evangéliumában. Nyelve és eszméi pontosan megállapítható rokonságot mutatnak az apostol írásával. Erősen kidomborítja a pogányok megváltásának gondolatát: az evangéliumi üdvösség az egész emberiség közkincse. A megtért pogányok Isten országában a hívő zsidóknak egyenlő jogú polgártársai. Ennek az eszmének szolgálatában írta meg lelkiismeretes adatgyűjtés után görög nyelven és a görög történetírás szokásos előszavával evangéliumát. Pál első római fogságának idején