FEHÉRHÁTÜ FAKOPÁNCS (DENDROCOPOS LEUCOTOS) A BAKONYBAN

Átírás

1 FEHÉRHÁTÜ FAKOPÁNCS (DENDROCOPOS LEUCOTOS) A BAKONYBAN A fehérhátú fakopáncs az 5 európai Dendrocopos faj közül a legritkább. Elterjedése inkább kontinensünk keleti és délkeleti részére szorítkozik. A Kárpát-medencétől nyugatra csak a Keleti-Alpokban, a Bajor-erdőben, a Cseh-erdőben, valamint szigetszerűen a Pireneusokban fordul elő. Hazánk legritkább harkályfaja. Az utóbbi évtizedekben a Dunántúlról egyáltalán nem is volt ismeretes. A századforduló előtt költött ugyan az Alpokalján Velem környékén (CHERNÉL, 1899), de azóta nincsenek róla adatok (CSABA, 1962). Az Északiközéphegység több tagjában előfordul (Zempléni-hegység, Bükk hegység, Mátra, Börzsöny). Költése azonban csak a Zempléni-hegységből és a Bükkből ismert, de valószínű költ a Börzsönyben is, ahol fészekodút vágó madarat figyeltek meg IV. 5-én (GÁRDONYI, 1962). A Bükk hegységben magam is gyakran találkoztam vele. A teljesség és az összehasonlíthatóság kedvéért az alábbiakban röviden felsorolom ezeket az adatokat is. Az első példányt VIII. 19-én figyeltük meg BANKOVICS ANTAL nagybátyámmal az Őserdőben. A madár egy alacsony, korhadó bükkfacsonk oldalán kopácsolt, miközben 10 m közelségre bevárt. A további megfigyeléseim az 1967-es év őszéről valók, amikor a lillafüredi ÉRTI kirendeltségnél dolgozva naponta jártam a Lillafüredi Erdészet területét. Összehasonlításul a bakonyi adatokhoz, e megfigyeléseimnél is megadom, hogy milyen környezetben tevékenykedett a madár, vagyis milyen fafajokon kereste táplálékát. A további évi bükki megfigyeléseim a fehérhátú fakopáncsról: IX. 5., Lillafüred, Lusta-völgy: 1 Ç száraz kőrisfa kérgét fejtegette, 1 ff a földön korhadó ágakon mozgott. IX. 6., Lillafüred, Lusta-völgy: 1 db. Kurtabérc: db, az egyik száraz lucfenyő (Picea excelsa) törzsön kopácsolt. IX. 8., Kurta-bérc Disznós: 1 Ç + 1 $ + 1 5, az egyik közülük száraz hegyi szil (Ulmus scabra) kérgét fejtegette, egy másik szintén száraz hegyi szil törzsön mozgott. X. 4., Kurta-bérc: 1 db. X. 5., Kurta-bérc: 1 db csonka bükkfa száraz ágán kopog. X. 6., Kurta-bérc: 1 ff-et 50 percig figyeltem, ezalatt egy félhektárnyi területen mozgott, s 8 12 törzset vizsgált végig. Ezek száraz vagy korhadó szil- és bükkfák, vagy korhadó bükkcsonkok voltak, X. 12. Jávorkút: 1 db taplós, héjaszott, de még élő bükkfán kopácsolt. X. 13., Kurta-bérc Nagyhárs: 1 db. X. 18., Disznós: 1 $ bükkfa száraz koronaágán kopogott. XII. 6., Lillafüred: 1 db. Az adatokból is kitűnik, hogy ez a faj a Bükkben eléggé elterjedt, gyakran kerül szem elé. Elsősorban a már száradó vagy korhadó bükkfákon, máskor kiszáradt hegyi szilen, magas kőrisen keresi táplálékát. A megfigyelt bükki példányokra jellemző, hogy kevéssé vadak, az embert közelre bevárják. Ezzel szemben, úgy tűnik az eddigiek alapján, a bakonyiak félénkebbek, az ember elől már messziről odébb repülnek. A faj bakonyi előkerülése A bükki élőhelye ismeretében hasonló ökológiai adottságú helyeken a Bakonyban is keresni kezdtem ezt a harkályt, s a hegység legmagasabb pontján, a Kőris-hegyen XII. 26-án rá is bukkantam az első párra. A délutáni órákban kiszáradt hegyi szil (Ulmus scabra) koronaágain hántották a kérget nagy kopácsolással, kimért ütésekkel. A két madár 1 2 m-re dolgozott egymástól, de más harkályfajoktól eltérően semmi agreszszivitást nem mutattak egymás iránt. Fél óra múlva e helytől 1,5 km-re Bakonybél irányában újabb párra akadtam, melyek épp ugyanazt a műveletet végezték, mint az előbbiek. Kiszáradt hegyi szil kérgét hántották szorosan összetartva. Amint a fa alá értem, a fj 1 észrevett, s rögtön átrepült egy másik fára, ahonnan izgatottan figyelmeztette a Ç-t. Eközben a 9 jobbra-balra figyelve kereste a veszélyt, s amikor a <$ gyors, éles,.csu-csu-csu-csucsu-csu" riasztó hangját hallatta, észrevett, s nyílegyenesen repült messze el. Effajta félénkség jellemző a néhány megfigyelt bakonyi egyedre a bükkiekkel szemben. A téli előfordulás sejtetni engedte a bakonyi költésüket is, s a III. 18-i eredménytelen keresés után IV. 6-án újra láttam egy d'-et, a Kőris-hegy délkeleti oldalán. IV. 9-én ugyanott láttam a fj-et. Viselkedése mindkét esetben azonos volt. Enyhe izgatottságában időnként tyúk... tyúk" hívó hangját hallatva repült fáról-fára, néhol kopácsolásba kezdett, majd eltűnt szemem elől. IV. 20-án is ugyanott volt a fj 1, s ekkor nagy területen végigkopogtattam az odvas fákat, mígnem az egyik frissen vágott odúból kidugta fe- 533

2 jét egy fakopáncs, majd 1 2 percnyi mozdulatlanság után további riasztgatásomra hirtelen kivágódott és kiáltozva messze elrepült. A száraz bükkcsonkról, melybe az odút vágták, és 10 perc múlva az odúhoz röppenő hímről biztosra vehettem, hogy ez a fehérhátú fakopáncs fészke. A fészkelőhely környezetének leírása A fészkelőterület a Kőris-hegy (704 m) csúcsától D DK felé 300 m-re egy völgynek induló horpadás 80 év körüli bükkállománya (Fagetum). Kicsivel feljebb a bükkös már a Kőris-hegy süvegét borító hárs-kőris sziklaerdőbe megy át. E területen a csúcson átbukó ÉNY-i széllökések következtében sok fa tövestől kidöntve hever a sziklás talajon, több bükkfa derékba törve. Régi korhadó és fiatalabb kidöntésű fák egyaránt akadnak. Az erdő leggyakoribb fafaja a bükk (Fagus silvatica), kisebb számban vagy csak szálanként fordul elő a magas kőris (Fraxinus excelsior), a hegyi szil (Ulmus scabra), з nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a korai juhar (Acer platanoides), a gyertyán (Carpinus betulus) és a barkóca berkenye (Sorbus torminalis). Cserrj eszint csak a sziklaerdőbcn van, ott is csak helyenként. A fészek odút egy 9,5 m magas, 30 cm átmérőjű száraz bükkcsonkba, egy kihajló ágcsonk tövébe vágták fi.ábra). Az odúnyílás így felülről védett, tehát eső, hó nem juthat bele. Az odú DK felé, egyben a lejtés irányába néz, így az uralkodó északnyugati széltől is védett. A környező bükkállomány kb. 28 m magasságú. Április utolsó harmadában, a fiókanevelés idején indult a lombfakadás. ket. Ezek az időpontok és az aznapi időjárás a következők: IV. 20., 14 óra 35 perctől 16 óráig. Kissé borult idő. Minimum +3 C C, reggel 6 órakor +5 C, maximum kb. 14 C. IV. 27., 7 óra 20 perctől 10 óra 20 percig. Borult, hideg idő hózáporokkal, hódarahullással, viharos nyugati, északnyugati szél. Maximum kb. +5 C. IV. 30., 13 óra 35 perctől 14 óra 20 percig. A korábbi hideg napokra az első derült napsütéses nap. Minimum 1 C, maximum kb. 15 C. Nidobiológiai megfigyelések Mivel a fehér hátú fakopáncs költésbiológiája csak hézagosan ismert, az alábbiakban közlöm az ezzel kapcsolatos észleléseimet is, anélkül persze, hogy az egyszeri esetből messzemenő következtetéseket vonhatnék le. A fiókás odúnál 3 alkalommal végeztem a táplálékhordás intenzitására vonatkozó megfigyelése- 1. ábra: Száraz bükkcsonk, a Dendrocopos Ieucotos (Bechst.) fészkelő fája Abb. 1 Vertockneter Buchenstumpf, Nistbaum von Dendroscopos Ieucotos (Bechst.) Fig. 1. Dry beech stump, the nestling tree of Dendrocopos Ieucotos (Bechst.) 534

3 1. tábl. A D. leucotos fészek körüli mozgása a megtalálásakor. (Kőris-hegy, IV. 20., ig) Tab. 1 Die Bewegungen um das Nest von D. leucotos bei seinem Auffinden (Kőrisberg, , von 14,35 bis 16,00 Uhr) Table 1. Stirring movement of D. leucotos around its nest when discovered (Kőris-hegy, 20th April, 1972, from till 16.00) Az egyes megfigyelési alkalmak táplálékhordásának menetét időegyenesre kivetítve táblázatokon ábrázolom (1 3. táblázat). A táblázatokon az egyenes vonal hossza a megfigyelés időtartamának felel meg. A megadott időpontok a madarak odú körüli mozgásainak idejét adják. Az első ilyen irányú megfigyelés IV. 20-án történt, amikor a fészkelőhelyet megtaláltam. Ekkor kétséges volt ugyan, hogy az odúból kiriasztott J madár tojásokon ült-e még, vagy már esetleg pár napos fiókákon, de hamarosan meggyőződhettem ez utóbbiról, mivel mindkét szülő táplálékot is hordott. 85 percig távolról figyeltem és jegyeztem az odú körül játszódó eseményeket. Bár a fészekről kiriasztott madár 10 perc múlva a c^-mel együtt viszszatért az odúhoz, de az első 30 percben zavarásomra még annyira izgatottak voltak, hogy huzamosabb ideig az odúban nem maradtak benn. A visszatérő 9 épp csak bebújt az odúba, de rögtön ki is röppent, s 22 percig vissza sem jött. Ezalatt a S háromszor hozott élelmet a fiókáknak, s a harmadik etetés után ki sem repült, hanem rájuk ült. 5 perc múlva halk tik-tik" hangját hallatva közeledett a 9, mire a <$ rögtön kirepült. Ezután a 9 ült benn 15 percig, majd újból а в váltotta fel, mely ekkor 28 percig maradt benn. Rövidesen a 9 táplálékot hozott, etetett, majd beült a fiókákra (1. táblázat). A második alkalommal IV. 27-én 3 órán keresztül figyeltem az etetést (2, és 2a. táblázat). Mint a táblázatokból láthatjuk a3óra alatt a s z e r, míg a (5 6-szór hozott élelmet a fiókáknak. (Megjegyzem a (5 az első etetéseknél izgatott volt, az első érkezésekor pl. 10 percig is várt táplálékkal a csőrében, míg többszöri odaröppenés után be mert menni az odúba etetni.) A 9 táplálékhordásában három olyan szakaszt lehet megkülönböztetni, amikor sűrűn, szinte percenként hordta az élelmet 4-szer, 5-szor, illetve 3- szor egymás után. Ilyenkor valószínű a közelben bukkant bőséges táplálékra, s onnan hordta az élelmet. A c?-nél is hasonló eset állhatott fenn, mert mindig 2-szer tért vissza egymás után táplálékkal. A megfigyelés idején a fiókák 8 9 naposak lehettek, ekkor már az öregek a hideg idő (havazás) ellenére sem ültek rajtuk napközben. A harmadik alkalommal JASZENOVICS TIBOR erdész barátommal végeztük a megfigyelést 45 percig. Ez idő alatt csak a 9 jelent meg az odúnál, 3- szor hozott táplálékot. Etetéskor már nem bújt be teljesen az odúba, csak a fejét dugta be. Jelenlétünk miatt izgatott volt, többször hallatta lágyan ejtett csuk... csuk" hangját. Előbb egy száraz szilfán, majd egy száraz bükkfa ágon néhányszor dobolt is (3. táblázat). A három megfigyelés alapján tehát valószínűsíthető, hogy a 9 gyakrabban etet mint a $. összesen a megfigyelések 310 perces (5 óra 10 perc) időtartama alatt a 9 23-szor, míg а в csak 9-szer hozott élelmet a fiókáknak. Az 1 2 napos fiókákon az öregek még napközben is ülnek, míg később, egy hét után, már nem. A táplálékot kb. 300 m-es körzetből hordták a hárs-kőris sziklaerdőből és a bükkösökből. Egy alkalommal а в a fészektől 250 m-re korhadó tüskökön keresgélt. A táplálék mineműségére nem szerezhettem adatokat. A d az első etetéseknél fehér lárvákat (?) hordott a csőrében. A költés sikeressége csak feltételezhető, napos korukban még az odúban voltak, később nem végezhettem megfigyelést. A fehérhátú fakopáncs költésidőn kívüli előfordulásai a Bakonyban Két eset kivételével a költésidőn kívül is csak a Kőris-hegyen találkoztam e fajjal XII. 26- án a Kőris-hegy hárs-kőris sziklaerdejében 1 pár, lentebb a bükkös szálerdőben szintén 1 pár 1 1 kiszáradt hegyi szil kérgét fejtette. 1 9-t láttam VI. 28-án szintén a fenti sziklaerdőben, mely a következő fafajokon mozgott: gyertyánfa 8 cm átmérőjű száraz oldalágán kérget hántott, majd fáról fára gyorsan tovább haladt, odébb nagylevelűhárs-koronában néhány percig tollászkodott, utána magaskőris-korona ágain ko- 535

4 2. tábl. D. leucotos fiókaetetés gyakoriságának regisztrálása. (Kőris-hegy, IV. 27., h-ig) Tab. 2 Das Registrieren der Häufigkeit des Fütterns der Junge von D. leucotos (Kőrisberg, , von 7,20 bis 10,20 Uhr) Table 2. The time-table of the nestling feeding of D. leucotos (Kőris-hegy, 27th April, 1972, for 7.20 till 10.20) pácsolt, majd egy újabb nagylevelűhárs-törzsre röppent, amit végigvizsgált a koronaágakig. IX. 5-én fészkelőhelyük környékén mozgott a ^ és a 9 is, egymástól kb. 300 m-re, mindkettő elegyetlen bükkösben. AcJlO perc alatt kb. 100 m-es vonalon 5 6 egyébként egészséges bükk alsó, elszáradt koronaágait vizsgálta végig. A?, melyet 15 percig figyeltem, ugyanezt a műveletet végezte, majd egy alászorult, vékony száraz bükkfán hoszszasan kopácsolt. A Kőris-hegyen kívül VIII. 31- én találkoztam vele először. Ménesjáráspusztától északra egy rudas gyertyánostól körülvett öreg csertölgyekből (Quercus cerris) álló erdőben mozgott egy hím. A közelében levő nagy fakopáncs (Dendrocopos maior) hím a fehérhátút arrébb riasztotta. Ez a terület 4 km-re esik a fészkelőhelytől, előfordulhat tehát, hogy itt újabb párról van szó. Még feltűnőbb a legutóbbi megfigyelés XI. 7-én a Kőris-hegytől északkeletre légvonalban 9 km-re a Zörög-tetőn (494 m) találkoztam egy hímmel. A madár év körüli kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) állományban mozgott olyan helyen, ahol a tölgyek között meglepően sok volt a kiszáradt 8 20 cm átmérőjű sziltörzs. 3. tábl. A D. leucotos fiókaetetés intenzitásának regisztrálása. (Kőris-hegy, IV. 30., h-ig) Tab. 3 Das Registrieren der Intensität der Fütterung der Jungen von D. leucotos (Kőrisberg, , von 13,55 bis 14,20 Uhr) Table 3. The time-table of the intensity of the nestling feeding of D. leucotos (Kőris-hegy, 30th Auris, 1972, from till 14.20) Összegezés A fehérhátú fakopáncsot tehát az XII. 20.-i megfigyeléssel sikerült első ízben kimutatni a Bakonyból IV. 20-án a költése is bebizonyosodott. A Bakony madárfaunájában e z - 2a. tábl. A D. leucotos fiókaetetés intenzitásának összehasonlitása 3 órás megfigyelés alapján. (A nőstény 19-szer, míg a hím 6-szor hozott táplálékot 3 óra alatt). Tab. 2a Der Vergleich der Intensität des Fütterns der Jungen von D. leucotos auf Grund einer 3stündigen Beobachtung (A. 19mal, während a 6mal in den 3 Stunden Futter brachte) Table 2a. Comparing the intensity of the nestling feeding of D. leucotos on the basis of a 3-hour observation (A. 19-times, while food brought six times in 3 hours) 536

5 1. térk. A D. leucotos előfordulásai a Bakonyban Karte 1 Die Orte des Vorkommens von D. leucotos im Bakony-Gebirge Map 1. The occurrence of D. leucotos in the Bakony Mts. Dendrocopos leucotos ist die seltenste Spechtart von Ungarn. Bis zu ihrer Beobachtung vom Verfasser im Bakony-Gebirge trat die Art nur in den Gebieten des Zemplén-, Bükk-, Mátra- und Börzsöny-Gebirges auf. Angaben über die Brut sind vom Ende des vorigen Jahrhunderts vom Alpenfuss bekannt (CHERNÉL, 1899.) In dem Gebiet von Transdanubien wurde diese Art in diesem Jahrhundert nicht beobachtet, darum ist die Bakony'er Beobachtung auffallend. Dendrocopos leucotos sah Verfasser zum ersten Mal am am höchsten Punkt des Gebirges, am Köriszel tovább gyarapodott a fészkelő montánelemek száma. Ezideig jelenlétükről főleg a Kőris-hegyről, valamint Ménes járáspuszta mellől és a Zörög-tetőről (Csesznek határában) vannak adatok. Számuk megfigyeléseim alapján 3 4 párra tehető. Táplálékát úgy a Bakonyban, mint a Bükkben is elsősorban száraz és korhadó bükktörzsön és ágakon, előszeretettel a szálanként előforduló kiszáradt hegyi szilen, de más fafajokon is, mint a magas kőris, nagylevelű hárs, gyertyán, csertölgy stb. keresi. Gyakran mozog tuskókon, a talaj közelében, olykor a talajra is leszáll. Az erdőgazdálkodásnak kimondottan hasznára van. Mivel ez a harkály faj Európa-szerte ritka, a Dunántúlon pedig a Bakony az egyetlen lelőhelye, javasolom a f é s z к e 1 ő h e ly é ü 1 szolgáló erdőrészek védetté nyilvánítását a Kőris-hegyen. így remélhető, hogy a Bakony madárfaunájának ez az értékes színezőeleme továbbra is fennmarad. Bankovics Attila IRODALOM LITERATUR CHERNÉL I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségükre Budapest, CSABA, J. (1962): Változások Vas megye nyugati szélén élő egyes harkályfélék számarányában Aquila, LXVII LXVIII., p GÁRDONYI, G. (1962): Fehérhátú fakopáncs előfordulása a Börzsönyben Aquila, LXVII LXVIII., p HORVÁTH, L. (1958): Piciformes-Harkályalkatúak (In Aves-Madarak, 9.) Budapest, Akadémiai Kiadó. JÁNOSSY, D. (1952): Az Istállóskői barlang fosszilis madárfaunája Aquila, LV LVIIL, p KÉVE, A. (1960): Nomenciator Avium Hungáriáé Budapest. KOHL, I. STOLLMANN, A. (1968) : A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos Bechstein) rendszertani helyzete a Kárpátokban Aquila, LXXV, p KORODI GÁL, J. (1958): Adatok a Bihar hegység madárvilágának ismertetéséhez Aquila, LXV., p LOVASSY, S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik Budapest, NAGY, GY. (1965): Jegyzetek a Mátra madárvilágához Aquila, LIX LXIL, p THIBAUT DE MAISIERES, CL. (1943): Megfigyelések a hőcsikről az Alpokban Aquila, L., p TURCEK, F. J. (1952): Adatok az erdő madárpopulációjának funkciójához a biocönológia és az erdőgazdaság szempontjából Aquila, LV LVIIL, p. 51. WOYNAROVICH, E. (1942): Háborús madártani megfigyelések Ukrajnában az évben Aquila, XLVI IL., p Szerző nélkül : Magasbakonyi erdőgazdasági táj Országos Erdészeti Főigazgatóság kiadványa. WEISSRUCKENSPECHT (DENDROCOPOS LEUCOTOS) IM BAKONY-GEBIRGE berg (704 m). Seitdem wurde die Art erneut an 10 Beobachtungstagen gesehen und Verfasser konnte auch die Ausbrütung am beweisen. Verfasser vergleicht die Bakonyer Angaben mit den Beobachtungen aus dem Bükk-Gebirge. Die Art wurde in beiden Gebieten an Orten von ähnelnden ökologisten Verhältnissen beobachtet. Bei dem im Bakony- Gebirge brütenden Paar wurden in erster Linie solche Beobachtungen durchgeführt, die die Intensität des Zubringens der Nahrung betrifft, dessen Vorgang durch Tabellen illustriert wird. Auf Grund der Beobachtun- 537

6 gen stellt Verfasser folgendes, auf dieses Paar sich beziehendes fest: 1. Das Weibchen füttert öfters als das Männchen. In der Gesamtbeobachtungszeit von 5 Stunden und 10 Minuten brachte das Weibchen 23 Mal, das Männchen nur 9 Mal Futter ihren Jungen. 2. Die Nahrung wurde aus einem ungefähr 300 m grossen Gebiet vom Linden-Eschen-Felsenwald und Buchen-Hochwald zusammengetragen. 3. Auf den 1 2 Tage alten Jungen sassen die Alten auch noch tagsüber abwechselnd, nach einer Woche aber nicht mehr. Die ausser der Brutzeit beobachteten erwachsenen Vögel im Bakony-Gebirge suchten ihre Nahrung in erster Linie an den Stämmen und Aesten der vermo- derten oder vertrockneten Buchen (Fagus süvatica), mit Vorliebe an den einzeln vorkommenden, ausgetrockneten Bergulmen (Ulmus scabra). An anderen Baumarten sowie an Eschen (Fraxinus excelsior), Linden (Tilia platyphyllos), Hainbuchen (Carpinus betulus) und Steineichen (Quercus cerris) usw. sind sie auch oft zu beobachten. In forstwirtschaftlicher Hinsicht ist es eine ausgeprochene nützliche Art. Da diese Art in ganz Europa selten ist und im Gebiet von Transdanubien das einzige Vorkommen im Bakony-Gebirge ist, empfiehlt Verfasser, dass die als Nistplatz dienenden Waldteile am Köris-Berg als geschützt erklärt werden. Attila Bankovics THE WHITE-BACKED WOODPECKER (DENDROCOPOS LEUCOTOS) IN THE BAKONY MTS. Dendrocopos leucotos is the rarest of woodepeckers in Hungary. It has been known until now only from the Zemplén, Bükk, Mátra and Börzsöny Mts. There is literature data on its nestling in the Piedmont of Alps (CHERNÉL, 1899). Thus, from the Transdanubia it has not come forward in this century, this is why its occurrence in the Bakony Mts. is so interesting. The author first observed Dendrocopos leucotos on the 26th of December, 1971 on the highest point of the region (Kőris-hegy: 704 m). Since he saw it in ten other occasions and on the 20th of April, 1972 he was able to confirm its nestling here, too. The paper makes a comparison between data recorded in the Bükk Mts. and here in the Bakony Mts. The species was found in both regions in ecologically similar biotopes. Nidobiological observations were made in the case of the pair nestling in the Bakony Mts. especially with repect to the intensity of nourishing the nestlings, these are shown in tabulated form. The author established the following for this nestling pair: 1. The hen feeds more often than the cock. During an observation period of five hours and ten minutes the hen brought food for the young 23 times the cock only 9 times. 2. The food was brought from an area of some 300 m in diameter from lime-ash woods settled on rock and from high beech forest. 3. The 1 2-day old nestlings were alternately sal on by the adults even during the day until they reached the 6th or 7th clay. The adult birds were observed outside of the nestling period to collect their food primarily on moulding or dry beech (Fagus süvatica) trunks or branches but they especially frequented lonely dead wych-elm (Ulmus scabra). Other tree species were also visited like the common ash (Fraxinus excelsior), big-leaf linden (Tilia platyphyllos), hornbeam (Carpinus betulus), the Austrian oak (Quercus cerris), etc. This species is expressedly useful from sylvicultural point of view. Owing to the fact that this species is rare throughout Europe, and the Bakony Mts. is its only nestling place in Transdanubia, the author proposes to make the nestling areas of this species a nature reserve on the Kőris Mountain. Attila Bankovics