Sectio Juridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVII/1. (2009), pp SÁRY PÁL"

Átírás

1 Sectio Juridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVII/1. (2009), pp A HIT TISZTASÁGÁNAK ÉS AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉNEK VÉDELME A CODEX THEODOSIANUSBAN* SÁRY PÁL" Aki végigolvassa azt a több, mint 2500 császári rendeletet (vagy helyesebben rendeletrészletet), amely a Codex Theodosianus kézirataiban ránk maradt, az nagyon színes képet kap a 311 és 437 közötti Római Birodalom életéről, jogi és államszervezeti, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási és egyházi viszonyairól. E korszak rendkívül izgalmas változásokat hozott a birodalom életében: többek között ekkor vált a pogány birodalom kereszténnyé. A krisztianizáció sokrétű folyamata világosan visszatükröződik a Codex rendeletanyagában. A constitutiök szövegéből egyértelműen kirajzolódik, hogy a keresztény római császárok milyen vallás- és egyházpolitikai célokat tűztek ki maguk elé, s milyen lépéseket tettek a jogalkotás útján e célok megvalósítása érdekében. A legfőbb célok közé tartozott a hit tisztaságának és az egyház egységének védelme; a katolikus vallás megszilárdítása és az eretnekségek felszámolása. A keresztény császárok pogány elődeikhez hasonlóan hivatali kötelességüknek tekintették a vallási ügyek bizonyos szintű irányítását és felügyeletét. A vallási ügyekbe való császári beavatkozás teljesen érthető volt, hiszen a kereszténységen belüli ellentétek és szakadások az egész birodalom egységét veszélyeztették. I. A katolikus hit államvallássá nyilvánítása Constantinus megtérését követően az egyház egységének védelmét tekintette egyik legfontosabb feladatának. 1 Miután határozott lépéseket tett a donatista A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával készült. " DR. SÁRY PÁL egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK, Római Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros 1 Egyik levelében a következőket írta a császár: mindenekelőtt nekem kell ügyelnem rá, hogy a katolikus egyház legboldogabb tömegei egy hitet és igazi szeretetet őrizzenek, és egyetértsenek a mindenható Isten vallásában" (Szók. HE 1,9; Baán I. ford.).

2 160 Sáry Pál szakadás felszámolása érdekében, egyetemes zsinatot hívott össze Nikaiába az Arius által okozott viszály megszüntetése céljából. A császár a kereszténység egységét sokáig a katolikusok támogatásával kívánta biztosítani. 326 szeptemberében Oriens dioecesis vicariusának figyelmét felhívta arra, hogy a vallási tekintetből adott privilégiumok (privilegia, quae contemplatione religionis indulta sünt) kizárólag a katolikus vallás tisztelőit (catholicae legis observatores) illetik meg, az eretnekeket (haeretici) és a szakadárokat (schismatici) nem. 2 Uralkodásának vége felé azonban a császár egyre inkább az ariánusok befolyása alá került. Constantinus fiainak uralkodása idején a katolikus-ariánus vita nagyban hozzájárult a birodalom keleti és nyugati része közötti ellentétek elmélyüléséhez. Míg ugyanis a Keleten uralkodó II. Constantius ariánus volt, II. Constantinus és Constans, Nyugat urai, a katolikusokat támogatták. Amikor Constantiusnak sikerült az egyeduralmat megszereznie, az ariánusok döntő politikai fölénybe kerültek. Miután a katolikus ellenzéket erőszakkal letörték, a 359-ben tartott egyházi zsinatok császári nyomásra Keleten és Nyugaton egyaránt ariánus hitvallást fogadtak el. 3 Az aposztata lulianus nevéhez fűződő pogány reakció bukása és a katolikus Iovianus rövid egyeduralma után a keleti és a nyugati területek újra ellentétes hitvallást képviselő uralkodók kezébe kerültek: míg a birodalom keleti felét irányító Valens az ariánusok közé tartozott, a Nyugaton uralkodó I. Valentinianus és utódja, Gratianus a nikaiai hitvalláshoz tartotta magát. Amikor Valens halálát követően I. Theodosius személyében a keleti birodalomfél élére is katolikus uralkodó került, az arianizmus egy időre elveszítette politikai támaszát. Theodosius thesszalonikéi tartózkodása idején, 380. február 27-én bocsátotta ki a híres Cunctos populos" kezdetű rendeletét, 4 mely a 2 CTh 16,5,1. Míg az eretnekek a hittételek terén, a szakadárok egyházfegyelmi téren fordultak szembe a katolikusokkal (megtagadva a katolikus püspökökkel szembeni engedelmességet). Vö. H. PÉTRÉ: Haeresis et schisma. In: Revue des Études Latines 15 (1937), Az Ariminumi és a Szeleukeiai Zsinaton megfogalmazott ariánus hitvallásokat Szókratész közli (HE 2,37.40). 4 Szozomenosz szerint a császár röviddel azután adta ki e rendeletét, miután Aszkholiosz, Thesszaloniké katolikus püspöke, megkeresztelte őt (HE 7,4). A modem szerzők közül sokan követik ezt az időrendet (így pl. W. K. BOYD: The Ecclesiastical Edicts of the Theodosian Code. New York, 1905, 44). Számos kutató azonban rámutatott arra, hogy e kronológia téves: a császár nem a keresztség felvételének hatására bocsátotta ki rendeletét, hanem éppen fordítva, a rendeletében megfogalmazott akaratának eltökéltségét és következetességét fejezte ki a keresztség felvétele által. Lásd W. ENSSLIN: Die Religionspolitik des Kaisers Theodosius d. G. München, 1953, 17 skk.; A. LIPPOLD: Theodosius der Grofie und seine Zeit. Stuttgart, 1968, 18; S. WILLIAMS-G.

3 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 161 következőképpen szólt: Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségü férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét (Christianorum catholicorum nomen) viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről." 5 A császár tehát az ariánusokkal szemben egyértelműen a katolikusok oldalára állt, s a római pápa és az alexandriai pátriárka által képviselt katolikus hitet kötelező államvallássá nyilvánította. A Krisztus istenségét tagadó ariánus tanokkal szemben kiemelte az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyenlő isteni voltát, s előre jelezte, hogy szigorúan fel fog lépni a katolikus hitvallást elutasító eretnekek ellen. Amint NOETHLICHS rámutat, e constitutio volt az első olyan császári rendelet, mely meghatározta az ortodoxia, vagyis az igaz hit kritériumait. 6 S ahogy azt többek között COLEMAN-NORTON íija, a Római Birodalomban működő katolikus egyház (Church in the Empire) e rendelet által vált a Római Birodalom hivatalos egyházává (Church of the Empire), röviden birodalmi egyházzá. A birodalom alattvalói számára a római állammal szembeni engedelmesség ettől kezdve magába foglalta a katolikus egyházzal szembeni engedelmességet is. 7 A rendelet joggal nevezhető az európai történelem egyik FRIELL: Theodosius. The Empire at Bay. London, 1994, 53; R. M. ERRINGTON: Christian Accounts of the Religious Legislation of Theodosius I. In: Klio 79 (1997), 415 sk.; KRÁNITZ M.: A Római birodalom és az Egyház az eretnekek ellen. In: Az atyák dicsérete. A 60 éves Vanyó László köszöntése (szerk.: Kránitz M.). Budapest, 2002, CTh 16,1,2 (Hahnl. ford.). 6 K. L. NOETHLICHS: Revolution from the top? Orthodoxy and the persecution of heretics in imperial legislation from Constantine to Justinian. In: Religion and Law in Classical and Christian Rome (eds. C. Ando-J. Rüpke). Stuttgart, 2006, 121 sk. A császár a rendelet szövegének pontos megfogalmazásakor valószínűleg Aszkholiosz püspök tanácsadóinak segítségét vette igénybe (vö. KRÁNITZ: i. m. 136). P. R. COLEMAN-NORTON: Roman State & Christian Church. A Collection of Legal Documents to A.D London, 1966,1, 335.

4 162 Sáry Pál legjelentősebb dokumentumának. 8 A constitutio kiemelkedő jelentőségét többek között az is jelzi, hogy másfél évszázaddal később Iustinianus kodifikátorai - a császári rendeletek újrakodifikálása során - e rendeletet helyezték el a Codex Iustinianus legelejére. 9 A császár másnap újabb rendeletet adott ki, melyben szentségtöréssé (sacrilegium), tehát közüldözés alá eső súlyos bűntetté nyilvánította az isteni törvény" (divina lex), vagyis a katolikus vallás szentségének (sanctitas) megsértését. 10 A rendelet szerint e büntettet nem csak szándékosan, hanem tudatlanságból és hanyagságból is el lehetett követni, ami a büntetőjogi felelősség határait jelentősen kiszélesítette. 8 Vö. WlLLIAMS-FRIELL: i. m. 53: one of the most significant documents in European History"; 1. FARGNOLI: Many Faiths and One Emperor. Remarks about the Religious Legislation of Theodosius the Great. In: RIDA 52 (2005), 146: one of the most important documents of European religious history Van persze olyan álláspont is, amely szerint Theodosius rendeletének közel sem volt ekkora jelentősége. ERRINGTON - abból kiindulva, hogy a császár a rendeletet Konstantinápoly lakosságának (ad populum urbis Constantinopolitanae) címezte - amellett érvel, hogy a híres constitutio eredetileg csupán egy helyi vonatkozású rendelet volt, melynek területi hatálya Konstantinápoly városának határain nem terjedt túl (ERRINGTON: i. m. 415). Ez az álláspont azonban véleményem szerint téves. A rendelet hatálya az egész birodalomra kiterjedt, ahogy azt többek között HÄRTEL írja: Bereits am 28. Februar 380 erging das 'Edictum de fide catholica' an die Bevölkerung Konstantinopels, gerichtet war es jedoch an die gesamte Reichsbevölkerung" [G. HÄRTEL: Die Religionspolitik der römischen Kaiser von Diocletian bis Justinian I. anhald ausgewählter beispiele aus dem Codex Theodosianus, dem Codex Justinianus und den Novellen Justinians I. In: Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 22 (1986), 75]. Theodosius az egész birodalomra kiterjedő hatályú constitutioját valószínűleg azért címezte a konstantinápolyiaknak, mert a keleti fővárosban kellett vallási téren a legsürgősebben és a leghatározottabban rendet teremteni. 9 C. 1,1,1. A rendelet bővebb elemzését lásd ENSSLIN: i. m. 15 skk.; A. M. RITTER: Das Konzil von Konstantinopel und sein Symbol. Studien zur Geschichte und Theologie des II. Ökumenischen Konzils. Göttingen, 1965, 28 skk., 221 skk.- P. BARCELO-G. GOTTLIEB: Das Glaubensedikt des Kaisers Theodosius vom 27. Februar 380. Adressaten und Zielsetzung. In: Klassisches Altertum, Spätantike und frühes Christentum. Adolf Lippold zum 65. Geburtstag gewidmet (hrsg. K. Dietz-D. Hennig-H. Kaletsch). Würzburg, ^ CTh 16,2,25. E rendelkezést BARCELO és GOTTLIEB önálló rendeletnek tekinti, melyet a császár a Cunctos populos" kezdetű constitutio kibocsátása után adott ki (BARCELO- GOTTLIEB: i. m. 418). ERRINGTON ezzel szemben úgy véli, hogy e rövid rendelkezés a Cunctos populos" kezdetű rendelet részét képezte, s csupán a Codex Theodosianus kompilátorai különítették azt el (ERRINGTON: i. m. 413.).

5 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 163 A következő évben Theodosius az egyházon belül még mindig meglévő feszültségek feloldása céljából egyetemes zsinatot hívott össze Konstantinápolyba. A 381 májusától júliusáig ülésező zsinat megerősítette a nikaiai hitvallást, s az arianizmus mellett a Szentlélek istenségét tagadó egyéb eretnekségeket is elítélte. A zsinat üléseit követően, 381. július 30-án a császár azt az utasítást küldte Asia tartomány proconsulának, hogy minden keresztény templomot adjanak át azoknak a püspököknek, akik a Szentháromságról helyesen vélekedve az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyenlő méltóságát vallják, s akik egységben vannak a katolikus hit legelismertebb keleti védelmezőivel: Nektáriosz konstantinápolyi, Timotheosz alexandriai, Pelagiosz laodikeai, Diodórosz tarszoszi, Amphilokhiosz ikonioni, Optimosz antiochiai (piszidiai), Helladiosz kaiszareai, Otréiosz melitinéi, Gergely nüsszai, Terenniosz szkítiai és Marmariosz markianopoliszi püspökkel. A rendelet végén a császár - a lényeget kiemelve egyértelműen parancsba adta, hogy az eretnekeket űzzék ki az általuk elfoglalt templomokból, s e templomokat adják át a katolikusoknak." I. Valentinianus halálát követően a császár özvegyének, az ariánus Iustinának a támogatásával az ariánusok egy rövid időre újra megerősödtek a birodalom nyugati felében. 386 januárjában az ekkor még kiskorú II. Valentinianus egyértelműen anyja hatására elismerte az ariánusok gyülekezési jogát, és az ariánus gyülekezetek ellen irányuló fellépést - mint az egyház békéjét megzavaró magatartást - halállal rendelte büntetni. 12 E rendelet azonban csak két és fél évig maradt hatályban. 387-ben ugyanis a trónbitorló Magnus Maximus támadást indított Itália ellen. Valentinianus Theodosius segítségét kérte, aki a kérést teljesítve legyőzte a trónbitorló seregét. Valentinianus cserébe felhagyott ariánusbarát politikájával, és az eretnekeket támogató rendeletét 388 júniusában visszavonta. 13 Az eretnekek helyzetének e 11 CTh 16,1,3. A rendeletben megnevezett katolikus püspökök többségéről Szókratész is említést tesz Egyháztörténetében (HE 5,8). Az, hogy a császár a keleti püspökök felsorolását Konstantinápoly főpásztorával kezdte, összhangban állt az egyetemes zsinat 3. kánonjával, mely kimondta, hogy a püspökök között Konstantinápoly püspökét illeti meg a tiszteletbeli elsőség Róma püspöke után, mivel Konstantinápoly az új Róma. A szíriai Antiochia püspöke azért nem szerepel a constitutio szövegében, mert a város fopásztora, Melitiosz, a zsinat ideje alatt meghalt. Vö. ENSSLIN: i. m. 37; N. Q. KING: The Emperor Theodosius and the Establishment of Christianity. London, 1961, 45.; D. HUNT: Christianising the Roman Empire: the evidence of the Code. In: The Theodosian Code: Studies in the Imperial Law of Late Antiquity (eds. J. Harries-1. Wood). London, 1993, CTh 16,1,4. 13 CTh 16,5,15.

6 164 Sáry Pál változására Theodosius is utalt egy röviddel később kiadott rendeletében, melyben elutasította az ariánusok szabad vallásgyakorlás iránti kérelmét. 14 A vallási viták elkerülése, az egyház belső nyugalmának megóvása érdekében Theodosius további rendeleteket alkotott. 388 júniusában büntetni rendelte azokat, akik a nyilvánosság előtt fejtegettek vallási kérdéseket. 15 Négy évvel később Egyiptom praefectusát arra utasította, hogy küldjék száműzetésbe azokat, akik megzavarják a katolikus hitet és a katolikus híveket. 16 A későbbi császárok folytatták Theodosius valláspolitikai irányvonalát. Honorius 405 februárjában az eretnekeket elítélve a katolikus vallás egységes követésére szólította fel alattvalóit: una sit catholica veneratio" 17 Egy hónappal később a nyugat-római uralkodó - a vallási egységről szóló előbbi rendeletére (edictum de unitate) utalva - újból előírta, hogy mindenki vallja az egy igaz katolikus hitet (una et vera Jides catholica)}* II. Az állam fellépése az eretnekekkel szemben Az eretnekség állami szankcionálásával kapcsolatban mindenekelőtt az alábbi császári rendelkezéseket kell kiemelnünk: Arcadius 395 szeptemberében azt írta Asia proconsulának, hogy eretnekeknek (haeretici) kell tekinteni mindazokat, akikről kiderül, hogy akár a legcsekélyebb jelentőségű kérdésben is eltérnek a katolikus vallás tanításától (véleményétől és útjától):,jtaereticorum vocabulo continentur..., qui vei levi argumento iudicio catholicae religionis et tramite detecti fuerint deviare." ]9 A szakadárok (schismatici) általában egy megítélés alá estek az eretnekekkel, már csak azért is, mert a legtöbb szakadár gyülekezet idővel eretnekké vált. Honorius 405 februárjában, a donatisták ellen kiadott egyik rendeletében rámutatott arra, hogy eretnekség született a skizmából: haeresis ex schismatae nasceretur." 20 Szintén Honorius volt az, aki 407 februárjában kinyilvánította, hogy az eretnekség közbűncselekmény (crimen publicum), mert amit az isteni vallás 14 CTh 16,5, CTh 16,4,2. Vö. M. V ESCRIBANO PANO: De his qui super religione contendunt: la constitutio 16,4,2 (388) dei Codex Theodosianus. In: Antiquité Tardive 13 (2005), CTh 16,4,3. 17 CTh 16,5, CTh 16,11,2. "CTh 16,5,28 20 CTh 16,6,4.

7 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 165 ellen követnek el, azzal mindenkinek sérelmet okoznak: quia quod in religionem divinam conmittitur, in omnium fertur iniuriam." 21 A IV-V. századra a különféle eretnekségek száma igen magasra nőtt. A Codex Theodosianus az alábbi eretnek gyülekezetekről tesz említést: aetiánusok (Aeti) 22 : radikális ariánusok voltak; az Arius tanait továbbfejlesztő Aetiust követték. Az Istentelen" melléknevü Aetiust a szíriai Antiochiában szentelték diakónussá. Azt tanította, hogy a Fiú nemcsak, hogy nem egylényegü, de még csak nem is hasonló lényegű az Atyával. apollinariánusok vagy apollinaristák (Apollinarianí) 2i : Apollinarisz laodikeai püspök tanait követték, aki Krisztus emberi természetének teljességét tagadva - azt állította, hogy Krisztusban az emberi szellem helyét az isteni Ige (Logosz) foglalta el. apotactiták (apotactitae) 24 : az encratiták egyik elkülönült csoportját képezték. Elutasították a házasságot és a magántulajdont. ariánusok (Arriani) 25 : az alexandriai Arius tanait követték, aki Krisztus istenségét tagadva úgy vélte, hogy a Fiú nem egylényegü, hanem csak hasonló lényegü az Atyával. audiánusok (Audiani) 2h \ szektájukat Audius mezopotámiai szerzetes alapította, aki a bibliai teremtéstörténet szövegét szó szerint értelmezve úgy gondolta, hogy Istennek emberi alakja van (antropomorfizmus). Szigorú aszkéta életet éltek, a húsvétot a katolikusoktól eltérő időpontban ünnepelték. borboriánusok (borborianí) 21 \ gnósztikusok voltak, akik az aszkézist hirdető, rigorista gnosztikus szektákkal szemben - az ellenkező végletbe esve - az erkölcsi szabadosság irányába hajlottak el. Nem hittek a végítéletben. caelicolák (caelicolae) 28 : a keresztény tanokat és szertartási elemeket zsidó tanokkal és szertartási elemekkel keverték, vegyítették. donatisták (Donatistae) 29 : Donatus karthágói szakadár püspökről kapták nevüket. A novatiánusokhoz hasonlóan azt tanították, hogy bűnösök nem 21 CTh 16,5, CTh 16,5,8. 23 CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5,43; 16,8,19.

8 166 Sáry Pál lehetnek az egyház tagjai, s úgy vélték, hogy a szentségek hatása a szentség kiszolgáltatójának erkölcsi tisztaságától függ. A hozzájuk csatlakozó katolikusokat újrakeresztelték. encratiták (encratitae) 30 : gnosztikus gyökerű, rigorista tanokat hirdettek. Túlzásba vitték az önsanyargatást, elutasították a házasságot és a magántulajdont, tartózkodtak a hús és a bor fogyasztásától. enthusiasták (enthusiastae), 31 más néven euchiták (euchitaef 2 vagy messaliánusok (messalianif 3 : rajongó szektájuk a szerzetesi ideál túlhajtásaként jött létre. Tagadták a szentségek hatóerejét. Azt állították, hogy csak az imádságnak van megszentelő ereje, mely a Szentlélek jelenlétét érzékelhetővé teszi. eunomiánusok (Eunomianif 4 : radikális ariánusok voltak; Eunomius tanait követték. Eunomius Aetius tanítványa volt, Küzikosz püspöke lett, de hívei elűzték. hydroparastaták (hydroparastatae) 35 : az encratiták egyik önálló csoportját képezték. Olyan szigorúan vették a szesztilalmat, hogy az eucharisztia ünneplésekor is vizet használtak bor helyett. macedoniánusok (Macedoniani), 36 más néven pneumatomachusok (pneumatomachif 1 : Makedoniosz konstantinápolyi ariánus püspök tanait követve tagadták a Szentlélek istenségét; a Szentlelket az angyalokhoz hasonló teremtménynek tekintették. 29 CTh 16,5, ; 16,6, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,7. Vö. ESCRIBANO PANO: Intolerancia y exilio. Las leyes teodosianas contra los eunomianos. In: Klio 89 (2007), CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5,11.

9 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 167 manicheusok (Manichaeif % \ a perzsa Mani tanrendszerét követték, ami káld, mandeus, buddhista, zsidó, keresztény és gnosztikus tanok keveréke volt. Mani dualista felfogása szerint a Világosság (a Jóság, az Isten) és a Sötétség (a Gonoszság, az anyag) állandó harcban áll egymással. Meggyőződése volt, hogy Buddhához, Zoroaszterhez és Jézushoz hasonlóan őt is a Világosság Atyja küldte a Sötétség hatalmába került emberek kiszabadítására. Mani tanai szerint az ember a megváltást úgy érheti el, ha tartózkodik a szolgai munkától, a hús és a bor fogyasztásától, a káromkodástól és a nemzéstől. A teljes Ószövetséget és az Újszövetség egyes részeit elvetette, és helyettük gnosztikus apokrif iratokat fogadott el. marcelliánusok (Marcellianíf 9 : Markellosz ankürai püspök követői voltak. Markellosz a Logoszt személytelen erőnek tekintette, tagadva ezáltal a második isteni személy létezését, vagyis Krisztus istenségét. marcianisták vagy markioniták (Marcianistae) 40 : szektájukat egy Markion nevű gazdag pontoszi hajótulajdonos alapította a II. században, aki a gnosztikus tanok közül átvette a dualizmust, az anyagvilág megvetését és a doketista krisztológiát. A teremtés és a megváltás művét két különböző Istennek tulajdonította: a megváltó Jézus eljövetelének célját abban látta, hogy megszüntesse a teremtő és haragvó ószövetségi Isten műveit. Tagadta a test feltámadását, ellenezte a házasságot és tiltotta a hús fogyasztását. Az Ószövetséget teljes egészében elvetette, hívei kezébe ószövetségellenes, Lukács evangéliumából és Pál apostol leveleiből összeállított evangéliumot adott. montanisták (Montanistae), 41 más néven frígek (Phryges), 42 pepyziták (Pepyzitae) 43 vagy tascodrogiták (tascodrogitae) 44 : a frígiai Montanosz követői voltak. A pogány Montanosz a II. század közepén tért keresztény 38 CTh 16,5, ; 16,7,3; 16,10,24. Vo. E. H. KADEN: Die Edikte gegen die Manichaer von Diocletian bis Justinian. In: Festschrift Hans Lewald bei Vollendung des 40. Amtsjahres als Ordentliche Professor im Oktober Basel, 1953, 55-68; P. BESKOW: The Theodosian laws against manichaeism. In: Manichaean Studies. Proceedings of the First International Conference on Manichaeism, August 5-9, Lund, 1988, 1-1 1; ESCRIBANO PANO: Ley y terror: el formento de la delation como medio de amedrentar a los maniqueos en las leyes teodosianas. In: Studia Historica 24 (2006), CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,5. 42 CTh 16,5, CTh 16,5,59; 16,10, CTh 16,5,10.65.

10 168 Sáry Pál hitre, s röviddel később rajongó, fanatikus szektát szervezett maga köré. Legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a frígiai Pepüzában megalapítsa a Szentlélek országát. Önkívületi állapotaiban a világ közeli végét jósolta, melyre szigorú böjtökkel kell készülni. Az üldözések alatt minden keresztényt a vértanúság lelkes vállalására buzdított. A nőktől megkövetelte, hogy állandóan eltakart arccal járjanak, az özvegyek számára megtiltotta, hogy újabb házasságot kössenek. Tiltotta a tudománnyal és a művészetekkel való foglalkozást, a színházlátogatást és a katonáskodást. A legsúlyosabb bűnök (hittagadás, gyilkosság, házasságtörés) vonatkozásában tagadta az egyház bűnbocsátó hatalmát. Követőit tascodrogitáknak is nevezték, mert állandó ön fegyelmezésük jelzésére mutatóujjukat orrukon tartották nesztoriánusok (Nestoriani) 45 : Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárka tanítását követték. Nesztoriosz élesen elválasztotta egymástól Krisztus isteni és emberi természetét, s úgy vélte, hogy Máriát az Istenszülő (Theotokosz) cím helyett csak a Krisztusszülő (Khrisztotokosz) cím illeti meg. novatiánusok (Novatiani), 46 más néven protopaschiták (protopaschitaéf 1 vagy sabbatiánusok (Sabbatiani) 48 : a 251-ben ellenpápává választott Novatianus követői voltak. Azt tanították, hogy aki megkeresztelkedése után súlyos bűnt követ el, többé nem lehet az egyház tagja. A legsúlyosabb bűnök esetében a montanistákhoz hasonlóan nem ismerték el az egyház bűnbocsátó hatalmát. Mivel a katolikus egyházat bűnösök által megfertőzött közösségnek tekintették, a hozzájuk csatlakozó katolikusokat újra megkeresztelték. Az özvegyeknek megtiltották, hogy újra megházasodjanak. Mivel a húsvétot a katolikusoknál korábban, a zsidókkal azonos időpontban ünnepelték, helyenként protopaschitáknak hívták magukat. Egyik püspökük, a zsidó vallásról keresztény hitre tért Szabbatiosz nevéről sabbatiánusoknak is nevezték őket. pauliánusok (Pauliani) 49 : Szamoszatai Pál tanait követték. Pál a II. század derekán Antiochia püspökeként azt tanította, hogy Krisztus csak ember volt, akit azonban a benne lakó Logosz, vagyis isteni bölcsesség megszentelt, s méltóvá tett az isteni névre. A Logoszhoz hasonlóan a Szentlelket is csupán személytelen isteni erőnek tekintette, s nem isteni személynek. 45 CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,6. 47 CTh 16,6,6. 48 CTh 16,5, CTh 16,5,65.

11 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 169 photiniánusok (Photiniani) 50 : Phótinosz szirmiumi püspök követőiként tagadták Krisztus istenségét.. Phótinosz az ankürai Markellosz tanítványa volt. A Logoszt Markelloszhoz és Szamoszatai Pálhoz hasonlóan személytelen isteni erőnek tekintette. priscillianisták (Priscillianistaef 1 : a 385-ben Trierben kivégzett Priscillianus avilai püspök követői voltak. A rajongó, fanatikus, rigorista mozgalom tagjai vasárnap is böjtöltek és hitelesként tiszteltek számos apokrif iratot. saccophorusok (saccophoríf 2 : az encratiták egyik önállóvá vált csoportját képezték; aszkézisük jeleként zsákruhában jártak. valentiniánusok (Valentiniani) 53 : a II. század közepén Rómában működő alexandriai Valentinosz gnosztikus prédikátor tanait követték. A különböző keleti vallások, a görög filozófia és a hellén miszticizmus elemeinek keveredéséből, vallási szinkretizmusából kialakuló gnoszticizmus legfőbb tanítása a metafizikai dualizmus volt: két ellentétes ősprincípiumot különböztettek meg, az abszolút Szellemet, vagyis az Istent, aki maga a Jóság és a Fény, s az Anyagot, amiből minden Rossz és Sötétség származik. A gnósztikusok szerint Krisztusnak nem volt valóságos teste, krisztológiájuk tehát dokétista volt. A katolikus császárok a hit tisztasága és az egyház egységének védelme érdekében elsősorban a hitélet, a vallásgyakorlás körében korlátozták az eretnekek jogait. Rendeleteikben megtiltották az eretnekeknek, hogy összegyűljenek, 54 szertartásokat végezzenek, 55 tanaikat - akár szóban, akár írásban - terjesszék, 56 oltárt emeljenek, 57 templomot építsenek, 58 a katolikusoktól eltérő időpontban ünnepeljék a húsvétot, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5,9; 16,6,6; 16,10,24.

12 170 Sáry Pál már megkeresztelt személyeket újra megkereszteljenek, 60 magukat püspöknek mondják vagy az egyházi rend bármely fokozatát bitorolják, 61 bárkit püspökké vagy pappá szenteljenek vagy egyéb klerikussá ordináljanak. 62 A császári utasításoknak nem engedelmeskedő eretnekeket az alábbi szankciók érték: Halálbüntetés. E végső szankcióval viszonylag ritkán sújtottak eretnekeket: a kereszténnyé váló Római Birodalomban véres eretneküldözésekre nem került sor. 63 I. Theodosius 382 márciusában az encratitákat, a saccophorusokat és a hydroparastatákat a legsúlyosabb büntetéssel (summum supplicium) rendelte büntetni, ami egyértelműen halálbüntetést jelentett. 64 II. Valentinianus 388 júniusában úgy rendelkezett, hogy az eretnekekre (valószínűleg az ariánusokra) a legszigorúbb büntetést (severissimum supplicium) szabják ki, 65 Honorius pedig 399 májusában azt az utasítást adta Róma praefectusindk, hogy a manicheusokat a legszigorúbb büntetésben (severissima emendatiö) részesítsék. 66 A severissimum supplicium ill. a severissima emendatiö a summum suppliciumhoz hasonlóan feltehetőleg szintén halálbüntetést jelentett. Honorius két későbbi 410 ill. 415 augusztusában kiadott rendelete értelmében a gyülekezési tilalmat továbbra is megszegő eretnekeknek vagyonukkal és vérükkel (poena et 60 CTh 16,5,58.65; 16,6, CTh 16,5, CTh 16,5, Szozomenosz tudósítása szerint I. Theodosius uralkodásának idején az eretnekeket büntetni rendelő constitutiokat nem hajtották végre, mert a császár a kereszténység egységét alattvalóinak üldözése nélkül kívánta megszilárdítani (HE 7,12). Külön említésre méltó, hogy az eretnek Priscillianus 385-ben történő kivégzése számos egyházi vezető - így többek között Siricius pápa, Szent Ambrus és Tours-i Szent Márton - heves tiltakozását kiváltotta. [Piscillianust különböző vallási és erkölcsi természetű vádak alapján a Trierben székelő, trónbitorló Maximus ítélte halálra. Az eljárásról Sulpicius Severus tudósít, aki szerint az ítélet meghozatalában fontos szerepet játszott, hogy Maximus elkobzás útján meg akarta szerezni a vádlott vagyonát (Chron. 2,46-51). Vö. K. GIRARDET: Trier 385. Der Prozeß gegen die Priszillianer. In: Chiron 4 (1974), ]. 64 CTh 16,5,9. 65 CTh 16,9, CTh 16,5,35.

13 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 171 proscriptionis et sanguinis) kellett felelniük tettükért. 67 Valószínűleg a poena sanguinis kifejezés is halálbüntetést jelentett. Kiutasítás, illetve száműzés. Az eretnekeket vagy legalább is azok klerikusaikat sok esetben kiutasították a városokból (különösen a két fővárosból) és a falvakból. 68 A száműzés általában meghatározott helyekre történt. 69 Lakhelyelhagyási tilalom. A városokból való kiutasítás esetenként lakhelyelhagyási tilalommal társult: az eretnekeknek vissza kellett térniük arra a vidékre, ahol születtek, s azt nem hagyhatták el, nem mehettek más városokba. 70 Testi büntetés. Honorius egyik rendelete értelmében az eretnek rabszolgákat és colonusokdx meg kellett ostorozni. 71 Az ostorozást mellékbüntetésként is alkalmazták, száműzés mellett. 72 Pénzbüntetés. E szankció fő- és (száműzés mellett) mellékbüntetésként egyaránt kiszabható volt az eretnekekkel szemben. 73 Honorius 412 januárjában a donatisták vonatkozásában a kiszabandó büntetés összegét az elkövetők társadalmi rangja (illustres - spectabiles - senatores - clarissimi sacerdotales principales decuriones negotiatores plebei circumcelliones) szerint határozta meg. 74 Hasonlóléppen rendelkezett a császár egy későbbi rendeletében is. 75 Egyes rendeletek értelmében csak az eretnekek tanítóit (doctores), illetve klerikusait kellett pénzbüntetéssel sújtani. 76 Vagyonelkobzás. A pénzbüntetéshez hasonlóan e szankció is alkalmazható volt az eretnekekkel szemben fő- és (halálbüntetés vagy száműzés mellett) mellékbüntetésként egyaránt. 77 Honorius teljes vagyonelkobzással rendelte büntetni azokat, akiket a pénzbüntetés nem javított meg. 78 A császár a donatisták közül nem kobozta el azoknak a vagyonát, akiknek a gyermekei 67 CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,6; 16,10, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,5.6.7; 16,10, CTh 16,5,52.54.

14 172 Sáry Pál katolikusok voltak: ilyen esetekben az apai vagyon a gyermekekre szállt. 79 A vagyonelkobzás részleges is lehetett: szintén Honorius rendelkezett úgy, hogy az eretnek colonusokaípeculiumuk 1/3-ának elkobzásával büntessék. 80 Becsületcsökkenés. Az eretnekeket becstelen (infamis), illetve tanúképtelen (intestabilis) személyekké nyilvánították. 81 A hivatalviselési képesség (facultas militandi) elvesztése. Az eretnekeket kizárták a közhivatalokból, különösen a kancelláriai hivatalokból (scrinia), az államrendőrség (agentes in rebus) és a palotaőrség tagjainak (palatini) köréből. 82 A súlyos közterhek közé tartozó hivatali állások azonban kivételt képeztek, így a városi tanácsosi (curialisi) és a helytartók melletti cohortalisi szolgálatot az eretnekeknek is teljesíteniük kellett. 83 A végrendelkezési és a végrendeleti öröklési képesség (testamenti factio activa, illetve passiva) elvesztése. Az eretnekek végrendelete érvénytelennek minősült, s az eretnekek semmit sem örökölhettek mások végrendelete alapján. 84 Az eunomiánusok helyzete sokszor változott: hol elvesztették, 85 hol visszaszerezték végrendelkezési és végrendeleti öröklési képességüket. 86 Az eretnekek hagyatékát kizárólag a törvényes örököseik szerezhették meg, törvényes örökös hiányában a hagyaték a kincstárra szállt. A végrendeleti úton eretnekekre hagyott vagyontárgyakra szintén a kincstár tarthatott igényt. A törvényes öröklési képesség (facultas ab intestato succedendi passiva) elvesztése. Egyes eretnek szekták tagjai semmilyen alapon, tehát törvényes öröklés útján sem örökölhettek. 87 Ajándékozási és ajándék útján való vagyonszerzési képesség elvesztése. Az eretnekek számos rendelet értelmében nem adhattak másoknak, s nem is kaphattak másoktól ajándékot. 88 A tilalom ellenére adott, illetve kapott ajándékok a kincstárat illették meg. 79 CTh 16,6,4. 80 CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,4; 16,7,3. 85 CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, CTh 16,5, ; 16,6,4.

15 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 173 Szerződéskötési képesség (facultas contrahendi) elvesztése. Honorius rendeletei értelmében az eretnekek sem adásvételi, sem egyéb szerződést nem köthettek. 89 A gyülekezőhelyül szolgáló ingatlanok elkobzása. Azokat a templomokat, házakat, telkeket, ahol az eretnekek összegyűltek, s szertartásaikat végezték, elkobozták az állam vagy a katolikus egyház javára. 90 A magántulajdonban álló ingatlanok elkobzásától csak akkor tekintettek el, ha annak tulajdonosa nem tudott az eretnekek gyűléséről. Ilyen esetekben az ingatlan bérlőjét vagy intézőjét büntették meg (pénzbüntetéssel, testi büntetéssel, száműzéssel, bányamunkára ítéléssel vagy akár halálbüntetéssel), ha ő adott engedélyt az eretnekeknek az ingatlan használatára. Az eretnek tanokat tartalmazó könyvek elkobzása. Arcadius 398 márciusában elrendelte, hogy az eretnekek tanítását tartalmazó könyveket (codices) égessék el a helytartók felügyelete mellett. Azokat, akik ilyen könyveket rejtegettek, főbenjáró büntetéssel kellett sújtani. 91 II. Theodosius 435 augusztusában megtiltotta Nesztoriosz könyveinek birtoklását, olvasását, másolását: e könyveket össze kellett gyűjteni és nyilvánosan el kellett égetni. 92 Végül az eretnekség szankcionálásával kapcsolatban érdemes kiemelni néhány további sajátosságot: I. Theodosius két rendeletében is kimondta, hogy a gyülekezési tilalmat megszegő eretnekeket (manicheusokat, encratitákat, apotactitákat, hydroparastatákat és saccophorusokat) időbeli korlát nélkül felelősségre lehet vonni. 93 E bűncselekmény tehát nem évült el. Egyes szankciókat visszaható hatállyal alkalmaztak az eretnekekkel szemben. I. Theodosius 381 májusában a manicheusokat, 94 két évvel később pedig az eunomiánusokat visszaható hatállyal fosztotta meg végrendelkezési és végrendeleti öröklési képességüktől. 95 Honorius egyik januárjában kiadott - rendelete értelmében a katolikus gazdák eretnekké vált rabszolgáikat illetve colonusaikat kötelesek voltak 89 CTh 16,5,40.54; 16,6,4. 90 CTh 16,5, ; 16,6, CTh 16,5, CTh 16,5,66. Vö. D. SAREFIELD: Bookbuming in the Christian Roman Empire. Transforming a Pagan Rite of Purification. In: Violence in Late Antiquity. Perceptions andpractices (ed. H. A. Drake). Aldershot, 2007, CTh 16,5, CTh 16,5,7. 95 CTh 16,5,17.

16 174 Sáry Pál megfenyíteni és a katolikus hitre visszatéríteni, ellenkező esetben az eretnekekhez hasonlóan nekik is pénzbüntetést kellett fizetniük, katolikus hitük ellenére. 96 A rabszolgatartókat és a colonusokkal rendelkező gazdákat tehát felelősségre lehetett vonni, ha eretnekekké vált rabszolgáik, illetve colonusaik nem nem tértek vissza a katolikus hitre. 97 Honorius 407 novemberében kimondta, hogy azok az eretnekek, akik katolikus hitvallást tesznek, megszabadulnak az eretnekség bűnétől. A katolikus hitre való áttérés tehát az eretnekek esetében büntethetőséget megszüntető oknak minősült. Egyes rendeletek bizonyos határidőt szabtak az eretnekeknek a katolikus hitre való áttérésre. Honorius 409 áprilisában egy éves határidőt biztosított a caelicoláknak arra, hogy visszatérjenek a katolikus egyház közösségébe: azok, akik e császári parancsnak nem engedelmeskedtek, az eretnekeket sújtó rendeletek hatálya alá estek. 98 Az eretnekekhez hasonlóan a szakadárok is mentesülhettek a felelősségre vonás alól, ha visszatértek a katolikusokkal való egységre. III. Valentinianus 425 nyarán úgy rendelkezett, hogy azokat a szakadárokat (valószínűleg a novatiánusokat), akik húsz napon belül nem térnek vissza a pápával való egységre, utasítsák ki Rómából. 99 Az eretnekség körében számos rendelet büntetni rendelte a bűnpártolást: szigorú büntetésben részesültek, akik az eretnekeket elrejtették a hatóság elől.' 00 Számos constitutio büntetni rendelte azokat a helytartókat, hivatalszolgákat, városi tanácsosokat, városvédőket (defensores), akik nem hajtották végre az eretnekekkel szemben hozott rendeleteket CTh 16,5, A rabszolgák vallási bűntettéért való tulajdonosi felelősség érdekes alakzatával Arcadius egyik rendeletében is találkozhatunk. A kelet-római császár 404 szeptemberében súlyos pénzbüntetéssel rendelte büntetni azokat a konstantinápolyi rabszolgatartókat, akiknek a rabszolgái a betiltott vallási gyűléseken megjelentek (CTh 16,4,5). 98 CTh 16,8,19. "CTh 16,5, CTh 16,5,35.54; 16,8, CTh 16,5,46.65; 16,6,4.

17 A hit tisztaságának és az egyház egységének védelme a Codex Theodosianusban 175 Pál Sáry Defence of the purity of faith and the unity of church in the Theodosian Code Summary The edicts of the Theodosian Code clearly reflect the way how the catholic faith became state religion in the Christian Roman Empire. The paper shows the edicts which confirmed the catholic faith, and it takes the heresies mentioned in the Code one after the other. It outlines how the catholic emperors restricted the rights of the heretics in the field of religious life, and expounds the punitive sanctions imposed on heretics who disobeyed the imperial orders. Finally, it refers to the special rules which prevailed in the course of calling the heretics to account.