ELÕADÁS ÁTTEKINTÉSE. Az erõforrások osztályozása. A Föld szférái A talajok kialakulása és alaptípusai

Átírás

1 ELÕADÁS ÁTTEKINTÉSE TALAJ ÉS VÍZ, MINT KÖRNYEZETI ELEMEK TALAJ ÉS FÖLDVÉDELEM A természeti tényezõk és a szárazulatok felszínének összefüggései A talajok kialakulása és alaptípusai A talaj és víz kapcsolata, vízformák a talajban A talajerózió formái és az ellenük való védekezés A talajok elszennyezése és a szennyezések felszámolása A természeti tényezõk és a szárazulatok felszínének összefüggései A Föld a naprendszer bolygója, ezért mûködése elsõsorban a Nap tevékenységétõl függ. A Nap energiája biztosítja azt a minõségû és intenzitású fényt és sugárzást, amely a Föld hõmérsékleti és fényviszonyait eredendõen meghatározza. A beérkezõ energiát a légköri gázok és vízpára szétszórják, ezzel tompítják. A víz körforgását szintén a Nap energiája biztosítja A beérkezõ energia napi és éves ciklusai szélsõséges hõmérsékletingadozásokat eredményeznek. A hõmérsékletingadozások és a víz együttesen a felszíni kõzetek mállását eredményezik A természeti tényezõk és a szárazulatok felszínének összefüggései (folytatás) A mállást a csapadék savanyú kémhatása gyorsítja. A villámlások következtében keletkezõ nitrátok a mállott kõzet tápanyagellátásához járulnak hozzá. A világûrbõl érkezõ meteoritok pora mindenféle makroés mikroelemmel dúsíthatja a Föld felszínét. A mállásnak indult kõzeteken a hõoptimumon belül megteremtõdnek a növények számára nélkülözhetetlen életfeltételek. A megtelepedõ növények gyökérzetükkel mechanikusan és biokémiai úton folytatják a kõzetek elaprózását, amely hosszabb idõszak alatt talajjá változik. Az erõforrások osztályozása Fogyó erõforrások Fûtõanyagok Kõszén Kõolaj Tõzeg Földgáz Hasadóanyag Termálvíz Újrahasznosítható anyagok Fémek Nem fém ásványok Megújuló erõforrások Élettelen környezeti elemek Napenergia Geotermikus energia Légkör, szél Víz, Vízenergia Hullámzás Tengeri áramlatok Élõ környezeti elemek Növényvilág, erdõ Állatvilág Vízi élõvilág Talaj Biomassza Forrás: Bora Gy. Korompai A. (szerk.) (2003) A talajok kialakulása és alaptípusai Mi a talaj? A talaj a Földkéreg legfelsõ, termékeny takarója. Multidiszperz rendszer. Vastagsága néhány centimétertõl néhány m-ig terjed, de teljesen hiányozhat is. A talajképzõdés három legfontosabb alapfeltétele: alapkõzet, mint a képzõdõ talaj fõ alapanyaga és hordozója, víz (idõszakos fagyhatár feletti hõmérséklet), növényzet (egész évben, vagy a melegebb évszakokban). A Föld szférái Föld (Gaia, Terra): anyag energia rendszer, alrendszerei: gravitoszféra (gravitációs tér) magnetoszféra ( mágneses tér ) atmoszféra (légkör) hidroszféra (vízburok) litoszféra (kõzetburok) földköpeny asztenoszféra (a litoszféra alatti képlékeny rész) szilárd alsó köpeny (mezoszféra) centroszféra (földmag) bioszféra (élõvilág) pedoszféra (talaj) Forrás CSERNY TIBOR, VINCZE PÉTER: Általános földtan I. 1

2 Geológia görög szó : géo föld, logosz tudomány ) Az alapkõzetek vizsgálatával a geológia tudománya foglalkozik. A Kárpát-medence geológiai képzõdményei minden szempontból nagyon változatosak. Itt érintkezik egymással két eltérõ minõségû kõzeteket tartalmazó tektonikai lemez, úgymint az afrikai és ázsiai nagylemezek. Ezek határvonalán találjuk a legintenzívebb vulkántevékenység nyomait, és legnagyobb tavainkat. A geológiai képzõdmények a nagylemezeken belül is nagy változékonyságot mutatnak, ásványi és kémiai összetételüket, szemcseméret-megoszlásukat, vagy fizikai és kémiai mállással szembeni ellenállóságukat tekintve. A földtan tudományága Általános vagy elemzõ földtan Történeti földtan és rétegtan (sztratigráfia) Regionális földtan Alkalmazott földtan A geológia felosztása Vizsgálatának célja A Földet felépítõ anyagok, az endogén és exogén folyamatok, valamint a megjelenési formák kapcsolata Földünk és az élõvilág múltja, fejlõdése és a földtani folyamatok térbeli és idõbeli változásai A Föld kisebb-nagyobb térségeinek földtani felépítése, fejlõdéstörténete Az általános és regionális földtan eredményeinek alkalmazása gyakorlati problémák, pl. víz, olaj és más ásványi nyersanyagok kutatása, agro- és mérnökgeológiai feladatok megoldására, Segédtudományai Ásvány- és kõzettan, szerkezeti földtan, geomorfológia, geokémia, geofizika Õslénytan, rétegtan, õsföldrajz, õséghajlattan Természeti földrajz és a földtan szinte minden rokon tudományágai Forrás CSERNY TIBOR, VINCZE PÉTER: Általános földtan I. Vízföldtan, környezetföldtan, talajtan-agrogeológia, geokémia, ércteleptan, mérnökgeológia, geofizika, Az alapkõzetek A magmás kõzetek A magma: a litoszférában elhelyezkedõ, nagy nyomás alatt álló, izzón folyós, fõleg szilikátos összetételû kõzetolvadék, ami a földkéreg minden anyagának õsforrása. A kéreg jelentõs részét a magmás kõzetek alkotják. A magmás tevékenység a vulkanizmus és a plutonizmus együttese Üledékes kõzetek Aprózódás ( Mállás ) Szállítás Felhalmozódás - Kõzetté válás Az üledékes kõzetek rendszerezése (keletkezési körülményeik, szemcsenagyságuk és anyagi összetételük alapján: vulkáni törmelékes üledékes kõzetek (piroklasztitok) törmelékes üledékes kõzetek vegyi és biogén kõzetek vegyes típusú kõzetek Forrás CSERNY TIBOR, VINCZE PÉTER: Általános földtan I. Az alapkõzetek Metamorf kõzetek A kõzetmetamorfózis (=kõzetátalakulás) a már meglévõ kõzetnek szilárd fázisban újabb kõzetekké való alakulását jelenti. A szilárd fázisban végbemenõ átalakulás a Föld mélyében uralkodó fizikai és kémiai feltételek hatására következik be. A folyamat két legfontosabb tényezõje a nyomás és a hõmérséklet. Elméletileg a metamorf folyamatok zárt térben játszódnak le, azaz a környezetükbõl nem vesznek fel, és nem is adnak le neki anyagokat. Gyakorlatilag azonban csekély mennyiségû oldószer (víz) is jelen van.ha a metamorfózis során a kõzet ásványos összetétele nem változik izofázisos vagy izokémiai átalakulásról beszélünk (pl. mészkõbõl márványlesz). Allofázisos vagy allokémiai az átalakulás, ha a folyamat során új ásványok keletkeznek, megváltozik az eredeti kõzet szerkezete és szövete is (pl. olivin tartalmú kõzetbõl szerpentinit keletkezik). Forrás CSERNY TIBOR, VINCZE PÉTER: Általános földtan I. A termõföldek aránya a Földön, Európában, és Magyarországon A föld szilárd részének mindössze 11% a termõföld. Az EU- 15-ök átlaga közel 30%, de hazánkban ez az érték több mint 60%. A hazai természeti kincsek /erõforrások/ minimum negyede, de egyes szakértõk szerint közel harmada a termõföld. Forás: Pálmai Ottó 1995 A talajképzõdés tényezõi Földtani: az alapkõzetek mállása kihat a kifejlõdött talajok tulajdonságaira Domborzati: tengerszint feletti magasság, kitettség és lejtõhajlás révén Éghajlati: fény beesési szöge, tengerektõl való távolság, légkörzések rendszere Vízrajzi: csapadék, vizek lefolyása, vízborítások rendszeressége Biológiai: vegetáció összetétele, talajélet, árnyékolás, humusz képzés Antropogén: erdõ irtás, lecsapolás, talajmûvelés, szennyezés, savanyítás, öntözés, elszikesítés 2

3 Domborzati tényezõk A domborzat idompontokkal és idomvonalakkal jellemezhetõ. A vízválasztó vonalak és magas pontok irányából a völgyvonalak, lyukak, és teknõk irányába mozog a víz. A kialakuló lejtõszögeknek, hosszúságoknak és a kitettségnek megfelelõen változik, hogy a csapadék milyen arányban hasznosul, illetve milyen rombolást végezhet. A csapadékvíz a talajra hullva, vagy elpárolog: a légkör relatív légnedvességét növeli, ezzel a további kipárolgást lassítja. beszivárog: a talaj vízkészleteit gyarapítja, valamilyen mértékig feltölti a pórusokat és mikro kapillárisokat, valamint táplálja a mélységi vízkészleteket. Minél síkabb a terület annál nagyobb mértékû a beszivárgás elfolyik: táplálja a felszíni vízhálózatot, közben rombolja a talajt. Éghajlati tényezõk A Napból érkezõ fény beesési szöge számos további következménnyel jár: hõmérsékleti zónák kialakulása hõmérséklet ingadozások évszakok váltakozása párolgási, felhõképzõdési folyamatok légkörzési rendszerek kialakulása csapadékeloszlás és térségekre jellemzõ csapadékmennyiség légnedvesség viszonyok légnyomás viszonyok A talajok kialakulása és alaptípusai Zonális talajtípusok Az ország legelterjedtebb talajféleségei a zonális barna erdõtalajok (kb. 40%), melyek a hûvösebb, csapadékosabb éghajlatú középhegységek és dombságok jellegzetes talajai. Hat fõ típusukat különítik el: Ramann-féle barna erdõtalaj (barnaföld) Agyagbemosódásos barna erdõtalaj. Pangóvizes barna erdõtalaj. Savanyú barna erdõtalaj. Kovárványos barna erdõtalajok Csernozjom barna erdõtalaj. Zonális talajtípusok Ramann-féle barna erdõtalaj (barnaföld). Melegebb és szárazabb klímán, mint a Gödöllõidombság, Gyöngyösi-sík, Baranyai-dombság déli része, Külsõ-Somogy, Gerecse-vidék). Agyagbemosódásos barna erdõtalaj. Magasabb, hûvösebb, nedvesebb hegyoldalak talajai jellegzetes agyag felhalmozódással. A Nyugat-Dunántúl, Északi-középhegységben, Zselic, Kemeneshát és Belsõ-Somogy tipikus talajai. Zonális talajtípusok Pangóvizes barna erdõtalaj. A legcsapadékosabb nyugati területek tömõdött, agyagos, rossz vízgazdálkodású talajai, mint a Zalai-dombság déli része, Vasi-Hegyhát. Felületükön megáll, pang a víz, így a felszín közelében a levegõtlen viszonyok miatt fakó, kékes, szürkés márványozottság a jellemzõ, erõsen savanyú ph mellett. Savanyú barna erdõtalaj. Csapadékban gazdag nyugati területek talajai, amelyek képzõdésben szerepet kapnak a szélsõségesen savanyú humuszanyagok és kovasavtartalmú kõzetek. Elõfordulnak a Soproni- és Kõszegihegységben, Bükkben. Zonális talajtípusok Kovárványos barna erdõtalajok. Alföldi homokterületek határán alakultak ki egykori erdõterületeken. Szelvényük alsó részében vékony, hullámos, vörösbarna kovárványos rétegek váltakoznak, melyek vasasagyagos jellegûek. Elõfordulnak a Nyírség északi felében és az ún. Hevesi homokkaréj területén. Csernozjom barna erdõtalaj. A barna erdõtalajokkal és a mezõségi (csernozjom) talajokkal mutat rokonságot. Elõfordulása: Hernád-völgy, Bükkalja, Mátraalja, Zsámbéki-medence, Pannonhalmi-dombság, Répce-sík stb. 3

4 Intrazonális, vagy zonális közti talajok A kõzethatású, vagy intrazonális talajok az alapkõzeteik tulajdonságát viselik magukon. A zonális hatások mindenütt jelen vannak, ezeknél azonban helyenként erõsebben érvényesülnek az alapkõzet hatásai. Rendzina talajok Erubáz (fekete nyirok) talajok Intrazonális, vagy zonális közti talajok Rendzina talajok. A mészkõhegységek jellegzetes talaja, amely elõfordul a Dunántúli-középhegységben, Mecsekben és Bükkben. A mészkõ a szénsavas esõvízben oldódik a mállásából azonban nem keletkezik agyag, hanem sok szervesanyag halmozódik fel egy viszonylag vékony repedezett, törmelékes talajrétegben. Színe emiatt sötétbarna, vagy fekete. Erubáz (fekete nyirok) talajok. Vulkáni kõzeteken kialakuló, agyagásványokban gazdag, sekély termõrétegû, sötétbarna, vagy fekete színû talajok. Nevüket rossz vízgazdálkodásukra utaló nyirkos jellegükrõl kapták Nyáron kiszáradásra hajlamosak. Elõfordulnak andezit, és bazalt hegyeinken, mint a Visegrádi-hegység, Börzsöny és Mátra. Hidromorf talajok Azonális, hidromorf talajaink kialakulásába a víz játssza a döntõ szerepet. Ezek általában mély fekvésû, mocsaras területek talajai, ahol a talajvízszint magasan helyezkedik el. Mocsári és ártéri erdõtalajok Láptalajok Rétláp talajok Réti talajok Szikes talajok Hidromorf talajok Mocsári és ártéri erdõtalajok. Nagyfolyóink árterületein települt erdõk alatt keletkeztek. Itt állandó a vízbõség, ezért a redukált állapot a jellemzõ. A lombhullató erdõk avarjának bomlása erõsen savanyú fulvosavakat eredményez, melyek az ártéri erdõk talaját is elsavanyítják. Láptalajok. Feltöltõdött tavak jellegzetes növénytársulásai alatt képzõdõ talajok. A láptalajok vízzel feltöltött reduktív viszonyok között fejlõdnek. Domborzatuk és növénytársulásaik alapján további típusokba sorolják ezeket. Hidromorf talajok Rétláp talajok. A láptalajokhoz hasonló, de pangóvizes, és rossz lefolyású területek talajai. Folyóvölgyekben, és ártereken találjuk ezeket, mint az Ecsedi-láp, Hanság, Kis- és Nagy-Sárrét, továbbá feltöltött tavak, vagy tó öblözetek és az úgynevezett berkek talajai, ahol nagy tömegû vízkedvelõ növényzet (nád, sás, káka, gyékény) fejlõdött, de annak lebomlása nem fejezõdött be a víz alá kerülve. Ott a reduktív körülmények közt a biomassza jelentõs hányada konzerválódott, létrehozva a jellegzetes tõzeg réteget. A mohaláp talajok a tengerszint felett magasabb területeken kialakult lefolyástalan területeinek talajai. A lefolyástalan mélyedésekben hidegtûrõ növények, mint a tõzegmoha tenyésztek, és hozták létre saját tõzeg telepeiket. Hidromorf talajok Réti Talajok. A réti talajok is magas talajvíznél kialakult talajok, itt azonban a vizes idõszakokat rendszeres száraz periódusok válthatták. Ilyen körülményeket találunk folyóink mentén, ahol a folyó vízszintje miatt a területek vízellátását a kapillárisan felemelt vízkészletek bõségesen biztosították. A kapilláris vizek kimerítése után azonban a növényeket szárazság sújthatta. A réti talajokra a fekete szín, esetleg vasmangánkiválások a jellemzõek. Az ártéri réti talajokon az öntéstalaj jelleg is megjelenhet. 4

5 Hidromorf talajok Szikes talajok. A réti talajokhoz hasonlóan a szikesekre is a magas talajvíz a jellemzõ. A talajvíz minden esetben magas sótartalmú, amely a kapilláris vízemeléssel a felszín közelébe kerül, vagy akár ki is válik a talaj felszínén. A szikesek kialakulásának másik feltétele, hogy az éves csapadékbevétel kevesebb legyen, mint a kipárolgás összege. A szikes talajok nagy kiterjedésû foltokban jelentek meg az Alföld egyes tájegységein. A lúgos kémhatású szódás szoloncsák és szoloncsákszolonyec szikesek fõleg a Duna-völgyi síkokon fordulnak elõ, mint a Pesti- és Solti-síkság, vagy a Duna Tisza köze. Ezeknél kedvezõbb tulajdonságúak, egyben termékenyebbek, de szintén rossz vízgazdálkodásúak a Tiszántúl szolonyec szikesei, melyek fõleg a Tisza árterein alakultak ki. Váz és romtalajok A váztalajokat a romtalajok között tartjuk nyilván. Jellemzõ rájuk, hogy kifejlõdésüket valamilyen talajképzõ tényezõ megzavarta, vagy kifejlõdésük után már leépültek. Általában nem foglalnak el nagyobb összefüggõ területeket hazánkban (Nyírség, Somogy). Homoktalajok Öntéstalajok Váz és romtalajok Homoktalajok. A Nyírség, és Duna Tisza köze két jellegzetes váztalaj típusa, a szél által mozgásba hozható futóhomok és a humuszos homok. A futóhomok szemcséi közt nincs olyan kötõanyag, amely fékezhetné a szemcsék egymáson való elgördülését. A hófúvásokhoz hasonlatos buckák, fodrok és leplek alakulnak ki, illetve vándorolnak a szél hatására. A futóhomok megkötésére a legalkalmasabb annak mezõgazdasági mûvelésbe vonása, szélfogó sáncok létesítése, vagy erdõsávok létesítése. A megkötött homokban hamarosan beindul a humuszosodás, így az a késõbbiek során már nem fog vándorolni A talaj és víz kapcsolata, vízformák a talajban árvíz belvíz túlnedvesedés szárazság, aszály Okok: v légköri csapadék nagy és szeszélyes tér- és idõbeni variabilitása v esõ-hó arány, hóolvadás körülményei v domborzat [makro, mezo, mikro] v talajviszonyok v vegetáció v talajhasználat Várallyay György 2007 vízfelesleg vízhiány Következmények: v vízveszteség ~ párolgás ~ felszíni lefolyás ~ szivárgás v talajveszteség [szerves anyag, tápanyagok ] v biota- és biodiverzitásveszteség v növényveszteség (pusztulás, károsodás) v termésveszteség (mennyiség, minõség) v energiaveszteség A talaj és víz kapcsolata, vízformák a talajban A különféle szemcsefrakciókból álló talajszövet hézagait víz és levegõ töltheti ki. Kétfázisú a talaj, ha a pórustérbõl a víz kiszorítja a levegõt. A vízben elnyelt nagymennyiségû levegõt ilyenkor nem vesszük figyelembe, pedig az oldott oxigén hosszabb ideig képes lehet biztosítani a gyökerek normális mûködését. Háromfázisú a talaj, ha abban víz és levegõ külön pórusterekben helyezkedik el. Kétfázisú talaj Leggyakrabban a tavaszi hóolvadások idején áll elõ ez az állapot, amely országosan akár ezer ha elöntött területet is jelenthet. Belvíz: a talajvíz megemelkedik és megjelenik a talaj felszínén. A kétfázisú talaj hosszasan nem marad fenn, hisz a talajvíz a mélyebb rétegek felé szivárog, helyét pedig levegõ foglalja el. A kétfázisú talaj szerkezet nélküli, eliszapolódik, ezért a tartó vízborítás az erre specializálódott mocsári növények számára alkalmas élõhely. A legtöbb szárazföldi növény, csak viszonylag rövid ideig képes elviselni a vízborítás okozta anaerob körülményeket. A növények elõször sárgulással jelzik az Oxigén hiányát, tartós vízborítás (2-4 hét) alatt azonban a legtöbb szárazföldi növény légzésében zavarok állnak be, ami végsõ esetben a növények pusztulásához vezet. 5

6 Gravitációs víz Egy átmenetileg kétfázisúvá vált vízzel telített talajból kiindulva, a vízmolekuláknak a talajszemcsékhez és kolloidokhoz való kötõdése nem azonos. Az adhéziós erõk mindig erõsebben hatnak a kötõfelületekkel közvetlenül érintkezõ vízmolekulák és vízréteg esetében, mint a távolabbi vízrétegeknél. Amikor a talajvíz tükre fokozatosan lesüllyed, lehetõvé teszi a levegõ behatolását a talaj pórustereinek bizonyos részeibe. A legkisebb erõkkel kötött vízmolekulák a legnagyobb pórusokból a gravitáció hatására a víztükörrel együtt lefelé mozognak. Ezeknek a vízmolekuláknak az összessége az úgynevezett gravitációs víz. Szántóföldi vízkapacitás Laboratóriumi körülmények között vízzel telített ismert tömegû talajmintát szívófelületre helyeznek, majd 2-5 órás leszívás után annak tömegét újra mérik. A leszivárgott víz a gravitációs víz arányát mutatja. A talaj ilyenkor már háromfázisúvá vált, de a minta víztartalma még bõséges. Ezt az állapotot Szántóföldi vízkapacitásig telített talajnedvesség állapotnak nevezzük (SZVK = 100%). Az elnevezés arra utal, hogy a kedvezõtlen levegõtlen talajviszonyok megszûntek, tehát a növények számára rendelkezésre áll már a gyökérlégzéshez szükséges levegõ is, tehát optimális a talajállapot. A pórustér Víz-Levegõ aránya ilyenkor átlagosan Diszponibilis, vagy mobilizálható víz A kiinduló SZVK = 100% készlet több tényezõ hatására csökkenhet. Ezek, a talaj párolgása (Evaporáció, E), a növények párologtatása (Transzspiráció, T), a kettõ összege az Evapo-transzspiráció (ET). Lejtõs területeken azonban az oldalirányú elszivárgás is számottevõ lehet. A növények által a talajból felvehetõ teljes vízkészletet idegen kifejezéssel Diszponibilis víznek (DV%) nevezzük. Ennek felsõ határa a Szántóföldi Vízkapacitással jelölt nedvességtartalom. Holtvíz (Hv%) A Diszponibilis víz (DV%) felsõ határát a SZVK nedvességállapot mutatja. Van azonban a DVnek alsó határa is, amit a Holtvíztartalom (Hv%) jelez. A Holtvíztartalom a növények számára felvehetetlen, az adhézióval legerõsebben kötött víztartalom jelzõje. Valójában a növények hervadáspontja jelzi azt a pillanatot, amikor a talajból kiürült a Diszponibilis víztartalom, vagyis a Holtvíztartalom maradt már csak a talajban. Higroszkópos víz (Hy%) A Diszponibilis víz kiürülése után a vízkészlet már nem csökken jelentõsen a párolgás (E) következtében. Ennek oka, hogy a talaj víztartalma dinamikus egyensúlyt tart fenn az õt körülvevõ légkör páratartalmával. Laboratóriumi körülmények között a talaj teljesen kiszárítható (24 óra, 105 C), s ha ilyenkor azonnal megmérjük annak tömegét, akkor a légkörbõl felvehetõ vízhányadot a tömeg növekedésébõl meg lehet határozni. A légkörbõl megkötött vízhányadot Higroszkópos víznek (Hy%) nevezzük. A talaj kolloidtartalmától függõen jelentõs különbségek alakulhatnak ki. Az agyagos talajok mindig több vizet képesek megkötni, mint a váztalajok. Talajvíz, kapilláris víz A Kárpát-medence legfelsõ vízzáró rétege felett összegyûlõ vizet Talajvíznek nevezzük. A talajvíz egy vékony agyagréteg felett gyûlik össze, ezen keresztül egy része folyamatosan a mélyebb rétegek felé szivárog (Gravitációs víz), bizonyos hányada a kapilláris vízemeléssel felemelkedik (Kapilláris víz) a vízzel kevésbé ellátott magasabb talajrétegek felé. Forrás: Stefanovics P. Talajtan 6

7 A talajok vízformáinak kapcsolatrendszere 100% % 10-70% 7-10% Kétfázisú, vízzel telített talaj GV (%) Gravitációs víz Szántóföldi vízkapacitásig telített talaj SZVK (%) Diszponibilis víztartalom DV (%) Holtvíz tartalomig kiszáradt talaj Holtvíz HV (%) Száraz talaj Higroszkópos vízhy (%) 100% Kapilláris víz Talajvíz Burucs Z Egyéb vízformák a talajban A vízben bõvelkedõ talajok pórusaiban rekedt kisebb víztestek (vízcseppek) alkotják a pórusszeglet vizet. A talajmorzsák felületén szemmel látható hártyaszerû vizek a hártyavizek. A talaj pórusaiban a talajnedvességgel dinamikus egyensúlyt tartó párás levegõ, vagy gõz fázisú víz található. Mélységi vizek A Föld szilárd kérge különféle mélységi vizeket tároz: Rétegvizek: vízzáró réteggel elhatárolt víztartó porózus közegekben elhelyezkedõ nagyon változatos minõségû ásvány-, gyógy- és termálvizek. Karszt vizek: karsztosodó mész és dolomit kõzetek repedéseiben és járataiban elhelyezkedõ és mozgó vizek. Parti szûrésû vizek: nagyobb folyók kavicságyában nagymennyiségû víz mozog a folyó vízével szoros kapcsolatot tartva. Artézi vizek: nyomás alatti rétegvizek, melyek fúrt artézi kutakon keresztül jutnak a felszínre. ELÕADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA A Kárpát medence és Magyarország geológiai képzõdményekben nagyon gazdag. A zárt medence klímája páratlan, a kifejlõdött talajok változatosak, és rendkívül termékenyek. Talajaink a fentiek miatt legnagyobb nemzeti kincsünket alkotják. Víz és talaj egymástól elválaszthatatlanok, a talajban és kõzetekben számos vízformát különíthetünk el. ELÕADÁS ELLENÖRZÕ KÉRDÉSEI Melyek a talajképzõdés feltételei? Milyen szempontok alapján osztályozhatjuk talajainkat? Milyen vízformákat különítünk el a talajokban, Milyen irányú vízmozgások fordulnak elõ, és ezek mikor történnek. Felhasznált források Szakirodalom: Bora Gy. Korompai A. A természeti erõforrások osztályozása (2003) Cserny Tibor, Vincze Péter: Általános földtan I. Pálmai Ottó Hazánk talajainak környezeti állapota 1995 Stefanovics P. Talajtan Várallyay György 2007 A vízgyûjtõtervezés talajtani és földhasználati vonatkozásai 7

8 KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! 8