HADIGONDOZÁSI ELLÁTÁS SZABOLCS ÉS UNG, VALAMINT SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN

Átírás

1 Gaál Ibolya HADIGONDOZÁSI ELLÁTÁS SZABOLCS ÉS UNG, VALAMINT SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN A magyar hadigondozás az 1848-as szabadságharcra nyúlik vissza. Kossuth Lajos hívta fel a béna hadfiakra a figyelmet. Az abszolutizmus idején a rokkantak érdekében semmilyen intézkedés nem történt. Csak a kiegyezés után foglalkoztak az agg honvédekkel. Az 1866-os porosz-osztrák háború után Nagyszombaton létesült részükre az első rokkantház. Az I. világháború a rokkantak ellátása szempontjából teljesen készületlenül találta az országot. Korszerű törvény nem volt. A háború nyolcadik hónapjában még azon vitatkoztak, hogy ki illetékes az intézkedésre. A hadigondozás szervezettsége az as világháború elindulásától kezdve nagyon sok változáson ment keresztül. A háború első két évében az évi LI. tc. 79. és 80. szellemében folyt a "gondozás". Főként a polgári jellegű hatóságok és szervek kezdeményezésére időrendi sorrendben a "Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság" jött létre 1914-ben a magukramaradt idős, rokkant hadfiak megsegítésére. Ezt követően ben - az ennek helyébe lépő "Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal" igyekezett a gondozást ellátni. A Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság pontosan körvonalazott feladatkör nélküli, sok tekintetben inkább csak társadalmi szervezet volt. Feladata főleg a rokkantak utókezeléséből és új életpálya felé történő irányításból állt. A Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatalt az I. világháború második évében a 3300/1915 M.E.sz. rendelet alapján hozták létre. Feladata a csonkított, béna és belbeteg katonák orvosi utókezeléséről, mesterséges testrészekkel való ellátásáról és gyakorlati oktatásáról való gondoskodás lett. Csak a háború harmadik évében szervezték meg az Országos Hadigondozó Hivatalt, amely már átfogóbb intézkedésekre törekedett, de a hadigondozási pénzellátás szabályozása a háború évei alatt nem került hatáskörébe. Az 1917-ben a 900/1917 M.E.sz. rendelettel életrehívott Országos Hadigondozó Hivatal /Bp. VI. Vilmos Császár u.37.sz./ a hadirokkantak és családjaik, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásával és országos irányításával foglalkozott. Elnöke gróf Teleky Pál volt.

2 Az I. világháború kezdetétől működött még egy másik szerv is, az Országos Hadsegélyző Bizottság. Ez az Országos Hadigondozó Hivataltól teljesen függetlenül, szintén a miniszterelnök fennhatósága alatt tevékenykedett. Ez is a háború következtében támogatásra szorultak segélyezésével foglalkozott. Majd 1917-ben a miniszterelnök 6217/1917 M.E.sz. rendelete következtében beolvadt az Országos Hadigondozó Hivatalba. Az Országos Hadsegélyző Bizottság tehát megszűnt. Ezt követően az Országos Hadigondozó Hivatal kebelén belül, a korábban az Országos Hadsegélyző Bizottság hatáskörébe tartozó ügyeket, az 1917 évi 2707 M.E.sz. rendelettel szervezett Országos Hadigondozó Tanácsból kiküldött Hadsegélyezési Hadosztály látta el. 1 Ezeket a szerveket követte az 1918-ban életrehívott Hadigondozó Népirodák szervezése. A hadigondozás országos szervezetének kiépítésénél az Országos Hadigondozó Hivatal minden vármegyében legalább egy helyen hadigondozási népiroda létesítésére törekedett. A Hadigondozási Népirodák rendeltetése az volt, hogy a hozzájuk forduló hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak tanácsot, pénzbeni támogatást és a hadigondozással kapcsolatos ügyeik intézéséhez segítséget nyújtsanak. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a Hadigondozó Népirodák társadalmi jellegű intézményekként működtek. Az irodák élén álló igazgatók minimális tiszteletdíjban részesültek. A működésükhöz szükséges kisegítő munkaerőket, helyiségeket, stb. a törvényhatóságok bocsátották rendelkezésükre. így a népiroda fenntartása csekély anyagi megterhelést jelentett a törvényhatóság szervei számára, mert a hadigondozottak minden ügyét hatáskörükbe adták. 2 A Hadigondozó Népirodák működésének területi határait az irodák szervezésekor az Országos Hadigondozó Hivatal állapította meg. Az I. világháború után /1920-ban/ 31 népiroda működött az országban. A Szabolcs vármegyei Hadigondozó Népiroda 1918 júliusában kezdte meg tevékenységét Nyíregyháza székhellyel. Hatásköri területéhez tartozott Nyíregyháza m. város, az egész Szabolcs vármegye, továbbá Bereg, Szatmár és Ung k.e.e. vármegyék. 3 Igazgatója Mráz János volt. 4 A népirodák a törvényhatóságok mellett működtek. Am. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter tárcája terhére vállalta a népiroda igazgatói tiszteletdíjának és a népiroda útján történő egzisztenciális segélyek biztosítását. A Hadigondozó Népirodák saját hatáskörükben segélyt csak rendkívüli esetekben, kivételesen folyósítottak. Pl. betegség, temetés, stb. Ugyanis a hadigondozottak támogatás iránti kérvényeiket, kellően felszerelve a Hadigondozó Hivatalhoz terjeszthették elő. A Szabolcs vármegyei Hadigondozó Népiroda saját hatáskörében történő segélyezésére csak minimális 3311 Kor. állt rendelkezésre. Ez magánosok adományaiból tevődött össze. A pénzösszeget ilyen módon tovább gyarapítani nem

3 lehetett, mert a lakosság anyagi ereje a mindenféle célra történő gyűjtés következtében kimerült. Szükséges volt tehát, hogy a törvényhatóság biztosítson egy állandó nagyobb összeget. Ezért a törvényhatóság 1921 május 10-én tartott rendes tavaszi közgyűlésén elhatározta, /5829/1921. K.sz./ hogy a népiroda részére kisebb segélyek nyújtása céljaira 1921-től kezdődőleg 1 %-os pótadót állapít meg. Az így befolyt összeget "Szabolcs vármegye Hadirokkant, Hadiözvegy és Hadiárva Alap"- ként kezelte, melyből a szükséges összegeket a vármegye alispánja utalványozta a Hadigondozó Népiroda igazgatója kezeihez. Az igazgató a segélyeket a népjóléti és munkaügyi miniszter utasításainak megfelelően az alispán felügyelete mellett osztotta ki. Az 1 %-os pótadó az évi XXXIX. tc. alapján került kivezetésre, melyet a belügyminiszter november 12-én kelt 91721/1921. III. I. sz. alatt jóváhagyott. Ekkor Szabolcs vármegyében több mint 5000 hadisegélyben részesülő hadigondozott /hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, stb/ volt, hisz csak kevéssel ezelőtt fejeződött be az első világháború, melynek következtében jött létre e réteg. Az összes hadigondozottak száma - a hadisegélyben nem részesülőkkel együtt - meghaladta a t.s Az I. világháború befejezése után, csak 1919 végén került a hadigondozás az akkori Népegészségügyi, később pedig a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium feladatkörébe. Ezzel átvette az összes, nem hivatásos állományból származó rokkantak katonai nyugellátási és a vele kapcsolatos ügyek intézését. A Népjóléti Minisztérium később megszüntette a katonai nyugellátást, és helyette a 2700/1922. M.E. sz., az első intézményes kormányrendelettel járadékellátást vezetett be. 6 Annak a hadigondozottnak, akinek hadieredetű fogyatkozása indokolta testrészpótlóval vagy gyógyászati segédeszközzel való ellátását, arról is a Hadigondozó Népiroda gondoskodott /természetesen ezek javításáról is/. A népirodák a szükséges javításokat a székhelyükön lakó orvosi műszerészekkel, illetve ilyenek hiányában ügyesebb lakatosok vagy cipészek által végeztették. Ezekkel az iparosokkal egy évre szóló szerződést kötöttek, melyet jóváhagyás végett az Állami Művégtaggyár miniszteri biztosához kellett felterjeszteni. Amennyiben a helybeli iparos a javítandó gyógyászati segédeszközt anyaghiány vagy megfelelő felszerelés hiánya miatt nem tudta megjavítani, vagy a protézis megjavítása nagyobb szakértelmet követelt, a Hadigondozó népiroda hozzájárulhatott, hogy a rokkant protézisét az állami Művégtaggyárban javíttassa meg. Ilyenkor a Budapestre történő ingyenes utazás céljából "Utazási igazolvány"-nyal látta el a hadirokkantat.

4 A rokkant, amennyiben hatósági szegénységi bizonyítvánnyal igazolta vagyontalanságát, úgy a budapesti Timót utcai Rokkantintézetben szállást és ellátást kapott a művégtag javításának elkészülése idejére. Ajavítás is éppen úgy, mint az újonnan rendelt gyógyászati segédeszközök kiszolgáltatása az államkincstár terhére történt. 7 Az egyes törvényhatóságok nemcsak lehetővé tették a népirodák fenntartását, hanem a hadigondozási ügyeknek a népjóléti és munkaügyi miniszter részéről tervezett fejlesztését is elősegítették. A hadigondozás fogalmával az I. világháború óta találkozunk. 8 A hadigondozás a háborúval kapcsolatban személyes veszteséget szenvedettekről történő intézményes gondoskodás. A hadigondozottak a katonai, hadiszolgálat következtében, vagy közvetlen a háborús események folytán megrokkantak, illetve eltartójukat elvesztett személyek. A hadigondozott szó gyűjtőfogalom. Magába foglalja a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat /félárva és szülőtlen hadiárva/ és hadigondozott családtagokat. Hadirokkant az, akinek kereső- és munkaképessége katonai hadiszolgálatból történt sebesülés, sérülés, illetve hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban történt megbetegedés folytán, vagy mint polgári személy, közvetlen háborús események következtében önhibáján kívül munkaképességét legalább 25 %-ban elvesztette. Hadiözvegy az a nő, akinek férje katonai hadiszolgálat közben hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban szerzett betegség vagy sérülés folytán a szolgálat megszűnése előtt hadifogságban eltűnt vagy meghalt, vagy mint polgári személy hadicselekményekkel összefüggésben vesztette életét. Akkor is hadiözvegy a nő, ha férje hazatérte után, a hadiszolgálattal okszerű öszszefüggésben szerzett betegség vagy sérülés folytán a hadieredetű fogyatkozásban meghal, ha a házasságot legkésőbb a szolgálat megszűnését követő két éven belül kötötte. Hadiárva aló. életév, illetve házasságkötés vagy nagykorúság betöltéséig az a gyermek, akinek atyja, vagy özvegy anyja a katonai szolgálat, hadiszolgálat, vagy közvetlen háborús cselekmények következtében halt meg, vagy tűnt el. Hadiárva lehet a rokkant leszerelése előtt törvényesített, illetve örökbefogadott gyermek, valamint az a gyermek is, akit az apa magáénak elismert, illetve eltartásáról gondoskodott. Hadigondozott családtag a 60 éven felüli, vagy 60 éven aluli, az a legalább 75%-ban kereső- és munkaképtelen, eltartásra képes és köteles hozzátartozó nélküli, az előírt értékhatáron aluli jövedelemmel rendelkező atya, anya /ha szülők nincsenek életben nagyatya, nagyanya/ vagy teljes árvaságra jutott mun-

5 kaképtelen testvér nagykorúság eléréséig, akinek eltartója katonai hadiszolgálat teljesítése közben meghalt, eltűnt. 8 A hadirokkantakat járadékosztályba sorolták aszerint, hogy hadi- háborús eredetű fogyatkozásuk hány százaléknak felelt meg. I. járadékosztályba a 100%- os, II. járadékosztályba a 75%-os, Ill/a. járadékosztályba a 65%-os, Ill/b. járadékosztályba az 50%-os és IV. járadékosztályba a 25%-os hadirokkantak tartoztak. Az I. világháború alatt és után is a hadigondozás rendszertelenül folyt. A párhuzamosan működő szervek koordinálása nem volt megoldva. Ezen kívül a háború elvesztése, valamint az azt követő gazdasági válság lehetetlenné tette, hogy az állam megfelelő mértékben gondoskodjon az I. világháború életben maradt, s rokkanttá vált áldozatairól és az elesettek itthon maradt családtagjairól. Az állam ismét a társadalomhoz fordult, hogy tehetségéhez mérten gyámolítsa a világháború veszteséget szenvedettjeit és itthon maradt ellátatlan hozzátartozóit. Természetesen az így befolyt adomány nem fedezhette a legráutaltabbak támogatását sem. A háborúból hazatértek nagyobb és rendszeres támogatást vártak. Ez nem következett be, így 1927-ben a Budapesten székelő Magyar Hadirokkantak és Hadviseltek Országos Pártja, mint politikai párt-jellegű szervezkedés, kérelmet és röpiratot juttatott el az egyes vármegyék alispánjaihoz és az államrendőrségi hatóságokhoz. A Párt pecsétje:"magyar Hadirokkantak és Hadviseltek Országos Pártja" köriratban, középen annak a településnek a neve, amelyben a Párt működött. A párt célját az alábbi 10 pontban határozta meg: 1. Követelték a háború károsultjainak anyagi támogatását. Részükre olyan munkaalkalom biztosítását, ahol annyit kereshetnek, hogy önmagukat és családjukat becsületesen eltarthatják. Ha pedig valaki annyira rokkant, hogy semmilyen munkát nem tud vállalni, kapjon olyan köz által fenntartott intézeti elhelyezést, ahol jól érezheti magát, vagy legközelebbi hozzátartozója kapjon olyan alkalmazást /állami, megyei, községi, tiszti vagy altiszti állást, üzemi alkalmazást/, hogy a rokkantat tisztességesen eltarthassa. 2. Hangsúlyozták, hogy a háború és forradalom vitézi magatartást tanúsító személyiségei és a polgári erények hősei jöjjenek elsősorban számításba olyan állások betöltésénél, ahol férfias magatartásra és gyors áttekintésre van szükség. Ezt azzal indokolták, hogy bár az ország minden szerve helyén volt, mégis gróf Károlyi Mihály nyomán Kun Béla néhányad magával képes volt Magyarországon a kormányt magához ragadni. Ebből azt a tanulságot vonták le, hogy az ország kormányát a köz érdekében csak a helyes középúton kell vezetni. Ennek megvalósítása érdekében tömegeikkel a kormány támogatására sietnek. 3. Az adózásban ú. n. egyszerűsítést akartak, hogy minden adófizető tisztában legyen azzal, hogy mennyit és milyen címen kell fizetnie. Progresszív adórendszer keretében az adóalanyok és adótárgyak teherbíró arányuk szerint kerüljenek megadóztatásra.

6 4. Az ipar és kereskedelem magyar alapra helyezését szorgalmazták, hogy a kisipar és kiskereskedelem védelmet kapjon a nemzetközi alapon nyugvó nagy iparral és nagykereskedelemmel szemben. 5. Fontosnak tartották a szegényügy rendezését és a közegészségügy gyors államosítását. 6. A választójogot minden nagykorú, 24 életévet betöltött magyar állampolgár részére biztosítani kívánták. 7. Földreformot hangoztattak a hazafias érdemek és családi szükségletek mértéke szerint való kiépítéssel. 8. A tanügy reformjáért is síkraszálltak. A közoktatás terén azt kívánták, hogy a közép- és felsőfokú iskolák ne csak lemondani tudó embereket neveljenek, hanem önérzetes, nagy tudású, büszke magyar embereket. Ezek ne abban a tudatban erősödjenek, hogy több-kevesebb iskolai végzettséggel rendelkeznek, hanem évi tanulás után mint közép qualitású emberek bárhol megállják a helyüket. 9. A közügyek ellátására a fiatalok beállítását szorgalmazták, a sokszor tapasztalható tehetetlen öregek helyett. Hangsúlyozták, hogy az öregeket tiszteletben tartják, fiatalkori érdemeiket elismerik, de a fejlődés akadályait látják bennük. Ezért az öregeket előzékeny tiszteletadással vonják ki a közéletből, s az ügyek intézését lelkesedni tudó, előrelátó, teremteni képes fiatalabb erőkre kell bízni. Úgy vélték, hogy ha ez bekövetkezik, akkor a magyar sorsot nem külföldön, Londonban, Párizsban, Trianonban, vagy Rómában intézik, hanem itthon, előrelátással a legjobb ifjak irányítása mellett. 10. A Párt erőteljesen hangsúlyozta, hogy minden olyan igaz ügyet felkarol, amely a magyarság törekvéseinek útját egyengeti és igazságtalanul üldözni senkit nem enged. Végcéljuknak tartották: az Árpádkor Magyarországában élni magyar módon. A Párt célja nem talált támogatásra a megyében. Szabolcs vármegye főispánja június 21-én kelt 59/1927 eln. sz. körrendeletében felhívta a járási főszolgabírákat és Nyíregyháza város polgármesterét, hogy a hatóságok a párt taggyűléseinek propagandájában és egyéb célra kért támogatásában semmi módon nem vehetnek részt. Egyben szükségesnek tartotta annak megállapítását, hogy a községekben kik állnak a párt élén és működésüket bizalmi úton kísérjék figyelemmel. 9 Szatmár-Bereg vármegye járásaiból nem érkezett jelzés arról, hogy a párt szervezési akciót indított volna. A csenged járás területéről kifejezetten nemleges jelentés érkezett. Megalakult az 1920-as évek elején a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége is./honszá A Szövetség célja: A hadi -

7 rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák társadalmi, gazdasági, erkölcsi és jogi érdekeinek védelme. A tagok részére jogi tanácsadás és szükség esetén ingyenes jogvédelem nyújtása. Hatékony közbenjárás a hatóságoknál munkábahelyezésnél vagy kényszerpálya módosításánál elősegíteni, hogy képesítést, előismereteket szerezhessenek és így önállósodni tudjanak. A vagyontalan, gyámolításra szorulók pedig megfelelő ellátásban vagy segélyben részesüljenek. Részükre jóléti, vagy más intézmények, vállalatok létesítése. Az érdekeiket, helyzetüket érintő összes kérdések megvitatása és úgy a hatóságoknál, mint a magánosoknál érdekeik képviselete. A Szövetség egész működését a hazafias nemzeti szellem szőtte át. Ennek az alapszabályban is rögzített célnak biztosítására a kormány miniszteri kormánybiztost jelölt ki, akinek jogában állt, úgy az országos szövetség, mint a szövetségi csoportok /fiókok/ működésébe betekinteni, az egyes szervezetek összejövetelein bármikor megjelenni és adatokat, felvilágosítást kérni. Az egyes ülésekre szóló meghívót a tárgysorozat közlésével legalább 8 nappal korábban, mindenkor meg kellett küldeni a miniszteri kormánybiztos címére. Ugyanezt meg kellet küldeni a hadseregnek is, melynek megbízottja az üléseken szintén bármikor megjelenhetett. Az alapszabály azt is kimondta, hogy a Szövetség vagy annak szervei semmiféle politikai vagy vallásfelekezeti kérdéssel nem foglalkozhatnak. Szabolcs vármegye alispánja a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége Szabolcs vármegyei Csoport"-jának megalakulása előtt szükségesnek tartotta, hogy előbb a járási székhelyeken alakuljanak meg a fiókok. Ehhez az egyes településeken lakó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák községenkénti pontos személyi összeírása megtörtént. Az alispán az 18815/1920 K. sz. rendeletével előírta valamennyi hadigondozott összeírását. Az összeírás megtörténte után megalakult Nyíregyházán is a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetségének Szabolcs vármegyei és Nyíregyházi Csoportja". Ez 1920-ban a Zrínyi Ilona u. 6. sz., 1922-ben a Luther u. 13. sz., 1930-ban az Iskola u. 6. sz., /volt Bazár épület/, 1932-től pedig az Eötvös u.13. sz. alatt fejtette ki működését. 10 Ügyvezető igazgató Ferenci István, csoport elnök pedig Dr. Bernáth Zoltán volt. A súlyos egészségkárosodást szenvedett hadigondozottak közül évről-évre egyre többet veszítettünk el. Számuk 1924-ben még fő volt, 1928-ban már csak fő. 11 A hadigondozottak támogatásának szervezése 1930-ban, a nagy gazdasági válság idején is napirenden volt. A főispán körrendeletileg hívta fel erre a járási főszolgabírók és Nyíregyháza m. város polgármesterének figyelmét./ 414/1929./

8 Nyíregyháza város polgármestere 1930 decemberében felhívta a város tehetősebb polgárait, hogy a HONSZ Szabolcs vármegyei és Nyíregyházi Csoportjában tagul lépjenek be, s az egyesületet és azok tagjait erkölcsileg és anyagilag támogassák. E felhívásra kb. 60-an léptek be a szervezetbe pártoló tagként, amely P. tagdíjbefizetését jelentette. Alapító tagul senki sem lépett be, mert az 500 Ft befizetésével járt volna. 12 Nyíregyháza város képviselőtestülete a HONSZ Szabolcs vármegyei- és Nyíregyházi Csoportja részére évenként 1000 P készpénzsegélyt állapított meg. Támogatására nagy szükség volt, mert a gazdasági helyzet következményei miatt a hadirokkantak képtelenek voltak tagdíjat fizetni, s a társadalom, a lakosság is annyira igénybe volt véve, hogy a Csoport az 1930-as évek elején és közepén már társadalmi úton készpénz vagy természetbeni támogatásban nem részesült. Ennek ellenére fenn kellett tartani az irodahelyiséget, fűtésről és világításról gondoskodni kellett, de a felek részére készített beadványokhoz szükséges anyagokat is be kellett szerezniük. Ezenkívül tagjaik legalább időnkénti támogatására is szükség lett volna. Az I világháborút követően másfél évtized múlva jelent meg az évi VII. tc., a hadigondozási alaptörvény. Ez, az előző évtizedekhez képest alapvető változásokat hozott. Végrehajtási utasításának a a hadigondozottak érdekképviseletével a HONSZ Csoportokat bízta meg. E törvény pénzellátást biztosított már a 25%-os hadirokkantak részére is. A 100 és 75%-os hadirokkantak havi 80 P. ellátásban részesültek, ami megfelelt egy ipari munkás átlagkeresetének. Megillette őket vasúti utazási kedvezmény is. Az elhelyezkedésnél pedig a törvény részükre elsőbbségi jogot biztosított más jelentkezőkkel szemben. Érdekvédelemben is részesültek. Hátránya volt a törvénynek, hogy a tiszti rendfokozatú hadirokkantak kiugróan nagyobb pénzellátásban részesültek mint a legénységi állományú hadirokkantak. Nyíregyháza város hatósági területén ekkor 480 hadigondozott volt, akik közül mintegy 260 fő a HONSZ megyei és Nyíregyházi Csoport segítségére szorult, ez pedig a hadigondozottak több mint 50%-ának felelt meg. A Nyíregyházán működő HONSZ Csoport megyei és városi feladatokat is ellátott. Segítséget nyújtott az egyes községi fiókok létesítéséhez is. Az Új fehértói Fiók november 24-én alakult 20 taggal. Több ízben is kérte az alispán elismerését, azonban ő azt elutasította. Ezért az országos Szövetség a főispánt kereste meg, hogy utasítsa alispánját, hogy vegye tudomásul a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek- és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége Új fehértói Fiók"-jának megalakulását. 13

9 AKisvárdai Fiók 1930 szeptember 7-én alakult 98 taggal, melyet az alispán 30761/1930 K.sz. alatt hozott véghatározatával 1930 november 14-én tudomásul vett. ANagykállói járás községei 1938 május 22-én alakították meg a "Hadirokkantak, Hadiözvegye- és Hadiárvák országos Nemzeti Szövetségének Nagykállói Járási Fiókját. Elnökévé közfelkiáltással Dr. Válai Sipos Ferenc főszolgabírót választották. Ekkor már /1938/ a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége Szabolcs vármegyei- és Nyíregyházi Csoport"-ja a vármegye 133 községében, a járásonként megalakult HONSZ Csoportokat is figyelembe véve, a hadigondozottak egyetlen hivatalosan is elismert szerve volt 14 Mint érdekképviseleti szerv, leginkább ismerte az egyes hadigondozottak helyzetét. Általában év végén, karácsony előtt juttatták a rendelkezésükre álló szerény anyagi támogatást az egyes hadigondozottaknak. Évközben a pénzbeli és természetbeni segélyezettek száma és a segély mértéke is alacsony volt. Az december havi pénzbeli és természetbeni segélyezésnél kiosztottak 150 q tűzifát, 20 q burgonyát, 12 q lisztet, 8 q babot és borsót, 80 liter bort. Ezenkívül 89 hadirokkant ruhát, cipőt, csizmát és 7 gyermek kabátot és cipőt kapott. Juttattak 102 P készpénz segélyt is. A december havi támogatás mértéke összesen kb 1700 P-t tett ki. A felsorolt juttatási formákon kívül még fő ingyen étkezhetett a különböző katonai alakulatoknál. A következő évben, 1938-ban, 181 hadigondozottnak nyújtottak készpénz és természetbeni támogatást. Ebből 101 hadirokkant, 80 fő pedig hadiözvegy volt. Az egyes segélyezési formák a következőképpen oszlottak meg: - Készpénzsegély 435,32 P - Orvosi segély és gyógyszerek 366,20 P - Készpénzen vásárolt tűzifa segély 751,83 P - Különböző élelmiszerek és ruhaneműek, melyeket egyrészt gyűjtés, másrészt készpénz vásárlás útján szereztek be P - Összesen: 2448,65 P A tűzifát 1-2 q-ás tételekben, a lisztet 5-13 kg-os, a borsót 2-4 kg-os, a babot 1/2-1 1/2 kg-os mennyiségben, a szalonnát l-l kg-jával, a burgonyát pedig fejenkénti kg-os tételekben juttatták. A rendelkezésre álló 78 liter borból nem kapott mindenki. Akinek juttattak, az 1-2 litert kapott.is Nyíregyháza város évek óta évi 1000 P készpénzzel és épületfenntartás címén 200 P-vel járult hozzá a Csoport támogatásához. Tette ezt különösen a /1929 B.M. sz. rendelet erre vonatkozó felhívása óta. Méginkább szüksé-

10 gesnek tartotta ennek biztosítását az I. világháborús tűzharcosok érdemeinek elismeréséről szóló évi IV. tc. megjelenése után. E törvény 1.. I\l bek. szerint "tűzharcos" minden magyar állampolgár, aki az évi világháborúban teljesített arcvonalbeli szolgálata alapján a Károly csapatkereszt igazolt tulajdonosa. 13 Alkalmazás szempontjából a tűzharcosokat egyenlő feltételek esetében előnyben kellett részesíteni. Minden valószínűség szerint a törvény megjelenése a II. világháborúba lépés előtt az állampolgári kötelességek önfeláldozó teljesítésére is hivatott volt buzdítani. A Nyíregyháza m. város Hadigondozottak Szövetsége a II. világháború idején hősi halált halt vagy igazoltan eltűnt honvédek családtagjainak megsegítésével foglalkozott fennállása alatt. Időnként támogatásukat szervezte. Pl december 22-én a közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel egy-egy nyulat osztott ki 62 család részére. A város erre a célra 124 db átlagosan darabonként 3,5 kg súlyú /összsúly 434 kg/ nyulat vásárolt a "Mikecz István" vadásztársulattól, 2,90 egységár mellett. A vételár 1258,60 P-t tett ki. A 124 db nyúlból ezért csak 62 db lett december 22-én kiosztva Batta Elek kereskedő közreműködésével, mert a december 19-én tartott vadászaton a Társulat csak annyi nyulat adott át a vadkereskedőnek, a többit a későbbiekben jelezték leszállítani. Nyíregyháza város a II. világháború befejezése után is költségvetésben megszavazott bizonyos összeget HONSZ támogatás címén. AII. világháború befejezését követően, az 1946/47-es költségvetési évben 636 Ft-os, az 1947/48-as költségvetési évben pedig 1000 Ft segélyben részesítette a HONSZ Szabolcs vármegyei- és Nyíregyházi Csoportját. 16 A HONSZ hivatalos megítélése a II. világháború után megváltozott. Ezt látszik alátámasztani a népjóléti miniszter /1947. IV. 1. oszt. sz. - valamennyi vármegyei szociális felügyelőséghez intézett - körrendelete is. Ebből kitűnik, hogy a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek- és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége" azt a kérést terjesztette elő, hogy a Szövetség képviselői a vármegyei és városi törvényhatósági bizottságokban érdekképviselet címén helyet foglalhassanak. Szükségesnek tartották volna ezt azért, mert véleményük szerint a hadigondozottak érdekében a törvényhatóságokban országszerte úgyszólván soha senki nem szólal fel. Tehát úgy vélték, hogy a hadigondozottak érdekeit senki sem védi, senki sem képviseli, így állandóan mellőzésben részesülnek. 17 A belügyminiszternek és a népjóléti miniszternek az előterjesztéssel kapcsolatos álláspontja szerint a 1030/1945. M. E. sz. rendeletnek /Magyar Közlöny 17. sz./ a törvényhatósági bizottságok összetételét szabályozó rendelkezései az érdekképviselet címén való tagsági jogot nem ismerik. A tárcák vezetői úgy ítélték meg, hogy

11 nincs is szükség arra, hogy a demokratikus felfogással össze nem egyeztethető érdekképviselet jogcímén bárki részére törvényhatósági bizottsági jog legyen engedélyezve. Ekkor már a HONSZ vezetői reakciós elemeknek minősültek. 18 Elégségesnek tartották, hogy a vármegyei szociális felügyelő, aki a 6300/1945. M. E. sz. rend. 5. -nak/3/bek. alapján részvételi és tanácskozási joggal tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, ott képviselje a hadigondozottak érdekeit. Hasonló választ kapott 1946 augusztusában a HONSZ Szatmár-Bereg vármegyei Csoport küldöttsége is Szatmár-Bereg vármegye főispánjától. 19 AII. világháborút követően nem sokáig működött a HONSZ. Ugyanis a belügyminiszter /1948. B. M. sz. rendeletével - a népjóléti miniszter előterjesztésére - a Szövetséget és valamennyi helyi csoportját feloszlatta. Vagyontárgyait a Magyar Hadigondozottak Szövetségének /Bp. VIII. Horánszky u. 24. sz./ tulajdonába adta. 20 Nem sokáig működhetett a Magyar Hadigondozottak Szövetsége sem, mert országos szervét és valamennyi helyi csoportját a belügyminiszter V /1949. IV/3. sz. rendeletével szintén feloszlatta. Elrendelte a helyi csoportok nyilvántartásból való törlését is. A Szövetség minden ingó és ingatlan vagyonát a "Magyar Szabadságharcosok Szövetsége'-nek tulajdonába adni rendelte. 21 A Szabadságharcos Szövetség Nyíregyházi Csoportjának hivatalos helyiségében március 7-én felvett "Leltárjegyzőkönyv" tanúsága szerint a Magyar Hadigondozottak Szövetsége ingó vagyonának a Magyar Szabadságharcosok Szövetség részére való átadása megtörtént. Átadó: Nyíregyháza m. város megbízásából Hepp István városi jegyző, átvevő: Langer László á Magyar Szabadságharcos Szövetség városi titkára. 22 A Szabadságharcos Szövetség országos szerve a juttatott vagyontárgyakról lemondott, így a belügyminiszter a korábbi V /20/TV73/1949. sz. rendeletének hatályon kívül helyezése mellett, a feloszlatott Magyar Hadigondozottak Szövetsége korábbi tulajdonát képező ingóságok a fekvés szerint illetékes községek tulajdonába kerültek. 23 A Hadigondozottak Szövetsége megszüntetése után, a II. világháború befejezését követően jött létre a "Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége /VHBSZÁ Ez a szervezet a hadifogságból hazatért személyek elhelyezkedésének, munkához juttatásának, általában megélhetésük biztosítása céljából alakult. Ezenkívül, a még hadifogságban lévők hazabocsátásának elősegítését és a hadifoglyok támogatásra szoruló családtagjainak pártfogását is szolgálta. AII. világháború befejezése utáni években a hazatért hadifoglyok számának emelkedésével a Szociálpolitikai Tanácsokba és Bizottságokba egyre gyakrabban kerültek tárgyalás alá olyan kérelmek, melyek szoros összefüggésben voltak a hadigondozó szolgálat feladataival. Ezért a népjóléti miniszter indokoltnak tartotta, hogy a "Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége a Szociálpolitikai Taná-

12 csókban és Bizottságokban véleményüket nyilváníthassák. Utasította a vármegyei szociális felügyelőket, haladéktalanul intézkedjenek, hogy a VHBSZ vármegyei /járási és m. városi szervei a Szociálpolitikai Tanácsok és Bizottságok minden olyan ülésére, amelyeken a hadifogoly-gondozó szolgálattal kapcsolatosan bármilyen téma /segély, önállósulási kölcsön stb./ tárgyalásra kerül, oda meghívást kapjanak. A Szociálpolitikai Tanácsok és Bizottságok a szociális munka közszolgálati szerveinek népi szervezetei voltak. A Szociálpolitikai Tanácsok a vármegyéknél, a Szociálpolitikai Bizottságok pedig a községeknél és mj. városoknál alakultak meg a 6300/1945. M. E. sz. rendelet értelmében. Ezek független tárgyalóhelyei voltak minden időszerű szociálpolitikai téma megvitatásának, és a hatósági szervekkel egyenrangú tényezőként szerepeltek a szociálpolitikai célok megvalósításában. Véleményező és javaslattevő szerepet töltöttek be. 24 A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének kiküldöttei azonban a Szociálpolitikai Tanácsok és Bizottságok ülésein csak tanácskozási joggal bírtak, tehát a határozathozatalban nem vehettek részt. Feladatuk ellátása érdekében a vármegyei VHBSZ elnökök részére 1948 májusában Budapesten tanfolyamot szerveztek. Azon részt vett Ceglédi András a VHBSZ mátészalkai szervezetének elnöke is. 25 A Szabolcs megyei szervezet működésére adataink nincsenek. A tanfolyam szervezésének évében, 1948-ban Szatmár-Bereg vármegyében 1781 fő hadirokkant, 2680 hadiözvegy, 117 fő szülőtlen hadiárva, 216 fő hadigondozott családtag, összesen 4794 hadigondozott volt. 26 Úgy a hadigondozottak Szövetségének feloszlatására, mint a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége betiltására 1949-ben került sor. Az 1948/49-es években sorra oszlatták fel az egyes, nem szociálpolitikai természetű egyesületeket is. Tehát ez nem csak a hadigondozottak szervezeteire vonatkozott. A feloszlatás érintette valamennyi, a Horthy-rendszerben működő egyesületet, szervezetet. Az újonnan létrejövő népi demokrácia nem bízott a régi szervezetekben. Létrejöttek a népi demokrácia szociálpolitikai népi szervei. Vármegyékben a Szociálpolitikai Tanácsok, községekben, városokban pedig a Szociálpolitikai Bizottságok. A hadigondozás külső, népi szervei voltak a járási és városi Hadigondozási Bizottságok és a vármegyei közigazgatási bizottság Hadigondozási Albizottsága. Előadójuk pedig a járási, mj. városi szociális titkár, illetve a vármegyei szociális felügyelő. Tekintsük át az átmeneti időszak, ig történő hadigondozási ellátásának szabályozását és szerveinek működését. A hadigondozottak ellátásáról szóló évi VII. te, a hadigondozási alaptörvény 19. -ának /!/ bek. értelmében a hadigondozottak ellátása, ügyeinek

13 irányítása és felsőbb fokon történő intézése, továbbá az állami hadigondozás általános irányítása és a társadalom ilyen irányú tevékenységének felügyelete a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozott. A hadigondozási alaptörvény a hadigondozottak ellátási ügyeinek csak a felsőbbfokú intézését utalta miniszteri hatáskörbe. A törvény 21. -a mégis jóformán valamennyi konkrét hadigondozási ügyet a miniszter I. és végső fokú határozati jogkörébe utalta. Ezen a helyzeten a 4500/1943 M. E. sz. rendelet változtatott, mert az I. fokú határozathozatali jogot a Hadigondozó Bizottságok hatáskörébe adta. Ennek ellenére fenntartotta a hivatalból történő felülvizsgálati jogot az egyidejűleg megszervezett Országos Hadigondozó Hatóság részére. Ezzel a rendelkezéssel a miniszter hadigondozási jogköre a miniszterelnökre szállt át, aki ezt a jogát, a külön erre a célra szervezett hatósági szerv útján gyakorolta. Új helyzet állt elő 1945-ben, mert a 209/1945 M.E. sz. rendelet értelmében az Országos Hadigondozó Hatóság /OHH./ ügyeit a népjóléti miniszter vette át, majd sor került 1946-ban a hadigondozási ügyintézés decentralizálására is. A hadigondozási igazgatás I. fokú szervei a Hadigondozó Bizottságok voltak, míg II. fokú szervként a törvényhatóságok közigazgatási bizottságának Hadigondozási Albizottságai jártak el. Kimondhatjuk tehát, hogy 1945 utáni hadigondozási igazgatási rendszerben a Hadigondozó Bizottságok voltak azok az alap hatósági szervek, amelyen az egész ellátás nyugodott. Komoly hatáskörrel rendelkeztek, mert a hadigondozottak minden rendszeres pénzellátásra vonatkozó igényét, valamint az ehhez fűződő egyéb jogviszonyait, I. fokú azonnal végrehajtható véghatározattal ezek a bizottságok állapították meg. 27 A Hadigondozó Bizottság állt: 1./ elnökből, kit a járási főjegyző, városi polgármester testesített meg; 2.1 hadigondozási előadóból, melyet egy fogalmazáskari közigazgatási tisztviselő látott el; 3. / orvosszakértőből, kit a Nemzeti Bizottság jelölt ki; 4. / járási-, városi-, kerületi szociális titkárból; 5. / két hadirokkantból, kiket a Nemzeti Bizottság delegált. 28 A Hadigondozási Bizottság tanácskozó- és határozatképességéhez az elnökön vagy helyettesén és a hadigondozási előadón felül még egy tag /hadigondozási igény tárgyalásánál az orvosszakértő/ részvétele volt szükséges. Az átmeneti időszak / / hadigondozási szabályozása tárgyában kiadott 605/1945 M.E.sz. rend., valamint Szabolcs vármegye alispánjának 4355/1945. sz. rend. alapján a Nyíregyháza m. város területén működő Hadigondozó Bizottság június 25-én alakult meg. Elnöke: a mindenkori polgármester, helyettese a polgármesterhelyettes. Előadója: Dr. Deák Endre polgármesteri

14 titkár. Orvosszakértő: Dr. Havas Sándor. Bizottsági tagok: Gyúrján Mihály és Czidor József II. járadékosztályba sorolt hadirokkantak. 29 A 29000/1945 N. M.sz. rend a értelmében a járási-, városi szociális titkár tagja volt az évi VII. tc a alapján létrehozott, majd 1946-ban újjáalakult járási-, városi Hadigondozási Bizottságnak. A szociális titkár figyelemmel kísérte és elősegítette a hadigondozottak érdekeinek védelmét s szociális támogatását. AII világháború után a Bizottságok hadigondozási munkája legnagyobbrészt a hadigondozási ellátási igények megállapításából állt. Az igényelbírálásánál két lehetőség volt, mégpedig vagy elismerték a kérelmező hadigondozási igényét, mert azt eredeti okmányokkal igazolni tudta, tehát hadigondozottá nyilvánították, vagy ennek hiányában azt elutasították. A Hadigondozási Bizottságok a háborús eredetű sérülések vizsgálata alapján végezték a hadirokkanttá történő nyilvánításokat, valamint a hadigondozási pénzellátás megállapítását is. A hadigondozottak érdekeinek védelme és azok gondozási ügyeinek gyors végrehajtása céljából a járási-, városi szociális titkárok a járási,- városi Hadigondozó Bizottságok munkájába intenzíven bekapcsolódtak. Tevékenységük elsősorban a szükséges hadigondozási iratok gyors beszerzéséből és a hadigondozottak anyagi körülményeinek lelkiismeretes kivizsgálásából állt. Közreműködtek a hadisegély ügyekben és a segélyre szorulók életkörülményeinek megállapításánál is. A járási-, városi szociális titkár a Hadigondozási Bizottság tagja, és nem előadója volt. Ennek ellenére nyújtott konkrét segítséget a hadigondozási bizottság előadójának főként a tárgyalásra kerülő ügyek gyors előkészítésében. 30 Mint az eddigiekből is kitűnt, a hadigondozási igazgatás alsó fokú szervei a Hadigondozási Bizottságok voltak. Hiányzott azonban a hadigondozási rendszerből a középfokú hadigondozási szerv. Szükségessé vált ezért a törvényhatóságok bevonása a hadigondozási igazgatásba másod- és egyben végső fokú hatóságként. Az egyes törvényhatóságok területén, 1946 augusztusában, a hadigondozási ügyek II. fokú elbírálására másodfokú hadigondozó hatóságként a törvényhatóság egyik testületi szerve keretén belül szervezték meg a Közigazgatási Bizottság Hadigondozó Albizottságát. /8980/1946. M.E. sz. rend./ Ez az Albizottság az elnökön kívül hat tagból állt. Tagjai: az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, a tiszti főorvos, a vármegyei szociális felügyelő, két, legalább 50%-os hadirokkant. 31

15 Ezzel a hadigondozási igazgatás beilleszkedett az általános közigazgatás keretei közé. így a minisztérium mentesült az eddig gyakorolt egyéni ügyintézés terheinek jelentős részéről. Csupán a /1946. M.E.sz. rend. 1.. /3./ bekezdésében felsorolt néhány ügy maradt a főhatóság hatáskörében, s ezekben az ügyekben a Hadigondozó Bizottságoknak csak javaslattevő szerepük volt. A javaslatokat a népjójéti miniszterhez kellett felterjeszteni. A Hadigondozó Albizottság összetétele a különböző érdekek szem előtt tartását volt hivatva szolgálni. így az Albizottság jogász tagjai a jogi érdekvédelmet, a tiszti főorvos és a vármegyei szociális felügyelő a speciális hadigondozási érdekvédelmet, a tiszti főügyész az állam érdekeit képviselte. A méltányosság szempontjait és a különleges elbírálásra okot adó körülményeket a választott hadirokkant tagok képviselték. A Szatmár-Bereg vármegyében augusztus 9-én megalakított II. fokon eljáró Közigazgatási Bizottság mellett működő Hadigondozó Albizottság tevékenysége január 1-én szűnt meg, a 9090/1948. Korm. sz. rendelet hatálybalépésével. A 9090/1948. Korm. sz. rend. a hadigondozás átszervezését jelentette. A népjóléti minisztérium szervezetével kapcsolatos kérdésekről szóló 90/1945. M.E.sz. rend. kiegészítése tárgyában kiadott 209/1945. M.E. sz. és 335/1945. M.E. sz. rendeletek alapján a hadigondozás és az ezzel összefüggő tevékenység a népjóléti miniszter hatáskörébe került. Most pedig a hadigondozás átszervezésére vonatkozó 9090/1948. Korm. sz. rend. értelmében, a népjóléti miniszter ezt a feladatkört a megszervezett Országos Hadigondozó Hivatal /OHH/ útján gyakorolta. A hadigondozási feladatkörből, a hadigondozási célú alapok és alapítványok feletti főfelügyelet, valamint a hadigondozottak hivatalos érdekképviseleti szervének kijelölése azonban továbbra is a népjóléti minisztert illette meg. Az Országos Hadigondozó Hivatal a népjóléti miniszter felügyelete alatt működött. Ajárási-, városi Hadigondozó Bizottságok /1933. évi VII. tc. 20../, valamint hadigondozási hatáskörük gyakorlása közben a szociális szakszolgálat dolgozói, az országos Hadigondozó Hivatal útján voltak a népjóléti miniszternek alárendelve. Az Országos Hadigondozó Hivatal élén az elnök állt, akit a népjóléti miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök nevezett ki. Az elnök közvetlenül a népjóléti miniszternek volt alárendelve, intézkedéseit pedig a népjóléti miniszter rendeletéből adta ki. Az Országos Hadigondozó Hivatal működésének ellátásához szükséges állások számát és szakok szerinti megoszlását, valamint fizetési osztályokba sorolását az állami költségvetés állapította meg. Az OHH személyi és a dologi kiadásainak fedezetéről a népjóléti tárca költségvetésében gondoskodtak. Ügyviteli szabályait is a népjóléti miniszter állapította meg.

16 A hadigondozásra vonatkozó jogszabályok eljárási rendelkezése a 9090/1948. korm. sz. rend. hatálybalépésétől kezdve módosultak. A hadigondozási igény és az ehhez fűződő pénzellátás elbírálása elsőfokon továbbra is a járási-, városi hadigondozó bizottság feladata maradt. Az eddig II. fokon eljáró Közigazgatási Bizottság Hadigondozó Albizottsága viszont a hivatkozott rendelet hatálybalépésével megszűnt. Jelentős változás volt az is, hogy a járási-, városi Hadigondozó Bizottságok a rendelet hatálybalépésétől kezdve a /1946. N. M.sz. rend. és a /1947. N. M.sz. rendelettel a hatáskörükbe utalt ügyekben nem hozhattak véghatározatot, hanem csak javaslattételi joguk volt az Országos Hadigondozó Hivatalhoz. A Bizottságok véghatározattal csak a már korábban megállapított kedvezmények /Hadirokkant törvény 4. és 6.. és a 8980/1946. M.E.sz. rend. 4. és 6../ megszüntetésére, vagy szüneteltetésére nézve hozhatott döntést. Ez ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek volt helye az Országos Hadigondozó Hivatalhoz, amely végérvényesen döntött. A Hadigondozó Bizottságok tehát csak a pénzellátás megszüntetése vagy szüneteltetése tárgyában hozhattak véghatározatot, vagyis csak akkor, ha a korábban megállapított kedvezmények megvonására került sor. Ez azt jelenti, hogy pénzellátás megállapítására vonatkozó joguk most már nem volt. Ennek megállapítása ebben az időben csak az Országos Hadigondozó Hivatal hatásköre lehetett éppen úgy, mint az új hadigondozási igénymegállapítás. Tehát hadigondozottá csak az OHH nyilváníthatta a kérelmezőt. Az Országos Hadigondozó Hivatal 1948-ban Budapesten, az Andrássy u. 12. sz. alatt kezdte meg működését. Az OHH már 1949-ben általában egy-egy településre /város, község/ vonatkozó csoportos véghatározattal felülvizsgálta az ország területén lakó valamennyi, korábban már hadigondozottá nyilvánított egyén hadigondozási igényét, mely jelentős létszámcsökkentést eredményezett. Az OHH felülvizsgálata nemcsak igény megszűnésére, hanem pénzellátás megvonására is vonatkozott. Ez az eljárás már az 1950-es évek politikai torzulásának előszeleként fogható fel. Tulajdonképpen az Országos Hadigondozó Hivatal a hadigondozottak állományának országos szintű felülvizsgálatára lett életrehíva. A felülvizsgálat eredményeként az Országos Hadigondozó Hivatal a hadigondozott igényét és pénzellátását változatlanul meghagyta, igényét meghagyta, de pénzellátását szüneteltette, igényét és pénzellátását is megszüntette és a hadigondozottak nyilvántar tásából törölni rendelte. Amennyiben a hadigondozott igényjogosultságát eredeti okmányokkal nem igazolta, igénye megvonásra került, ami a pénzellátás elvesztésével is járt.

17 Utólag azonban igazolhatta igényét, s ekkor a 3440/1950. N. M. sz. rend. értelmében újrafelvételi kérelemmel élhetett. A hadigondozottak országos felülvizsgálata 1949-ben megtörtént. Ezt követően az Országos Hadigondozó Hivatal megszűnt. Az OHH megszűnése után ezt a feladatkört átmenetileg, szeptember 30-ig a belügyminiszter látta el. A /1949. OHH rendelettel előírt hadigondozottak országos felülvizsgálata során az Országos Hadigondozó Hivatal által még felül nem bírált ügyeket a belügyminiszter 344/Alt.-9/ /4. sz. alatt szeptember 14-én kiadott rendeletével a megyei tanácsok vb. III. igazgatási osztályai II. fokú hadigondozó hatóság feladatkörébe utalta. A hadigondozottak általános elvi jellegű érdekvédelme, a hadigondozás központi hatósági szerveinek feladata volt. Ennek a népjóléti tárca ügykörébe eső feladatkörnek keretén belül a hadigondozottak gyakorlati érdekvédelme november l-ig részben a szociális szakszolgálat, részben pedig a Magyar Hadigondozottak Szövetsége /MHSZ/ feladataként jelentkezett. Majd november 1-től a Magyar Hadigondozottak Szövetsége Országos Központja és annak helyi szervei is működésük súlypontját a tagok körében végzendő demokratikus közszellem kialakítására helyezte. A bajtársi és közösségi érzület ápolására és a tagok társadalmi, valamint kulturális nevelésére fektették a súlyt. Ennek következtében a hadigondozottak egyéni érdekvédelme körébe tartozó feladatok most már teljes egészében a szociális szakszolgálatra hárultak. A tanácsrendszer 1950-ben történő létrejötte után a járási és megyei tanácsok szakigazgatási szervei, mint hadigondozó hatóságok jártak el első és másod fokon hadigondozási ügyekben. Kezdetben az igazgatási, majd az egészségügyi osztályok látták el e feladatokat. A községek pedig nyilvántartó hatóságként működtek. Ez azt jelentette, hogy a hadigondozási igény és pénzellátás megállapításának alapjául szolgáló iratokat kötelesek voltak hadigondozási nemenként /hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, hadi félárva, hadigondozott családtag/ csoportosításban kezelni és páncélszekrényben őrizni. Később az I. fokú hatósági jogkör is községi feladatkörbe került. Jegyzetek 1. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára /a továbbiakban SZSZBMÖL./. IV. B / /1920. III. B. BM. sz. rend. 3. SZSZBMÖL. IV. B / SZSZBMÖL. IV. B / SZSZBMÖL. Szabolcs vármegye közönségének V. 10-én tartott rendes tavaszi közgyűlésén hozott 5829/1921. K. sz. véghatározata.

18 6. Hadi- és háborús polgári gondozottak ellátása tárgyában kiadott jogszabálygyűjtemény 9-11 p. 7. SZSZBMÖL. IV. B / A hadigondozás fogalmával az I. világháború óta találkozunk: A hadigondozás, a háborúval kapcsolatban személyes veszteséget szenvedettekről történő intézményes gondoskodás. A hadigondozottak a katonai, hadiszolgálat következtében, vagy közvetlen a háborús események folytán megrokkantak, illetve eltartójukat elvesztett személyek. A hadigondozott szó gyűjtőfogalom. Magába foglalja a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, /félárva és szülőtlen hadiárva/ és hadigondozott családtagokat. Hadirokkant az, akinek kereső és munkaképessége katonai hadiszolgálatból történt sebesülés, sérülés, illetve hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban történt megbetegedés folytán, vagy mint polgári személy, közvetlen háborús események következtében önhibáján kívül munkaképességét legalább 25%-ban elvesztette. Hadiözvegy az a nő, akinek férje katonai hadiszolgálat közben, hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban szerzett betegség, vagy sérülés folytán a szolgálat megszűnése előtt hadifogságban eltűnt, vagy meghalt, vagy mint polgári személy hadicselekményekkel összefüggésben vesztette életét. Akkor is hadiözvegy a nő, ha férje hazatérte után, a hadiszolgálattal okszerű öszszefüggésben szerzett betegség, vagy sérülés folytán a hadieredetű összefüggésben szerzett betegség, vagy sérülés folytán a hadieredetű fogyatékosságban meghal, ha a házasságot legkésőbb a szolgálat megszűnését követő két éven belül kötötte. Hadiárva a 16. életév, illetve házasságkötés, vagy nagykorúság betöltéséig az a gyermek, akinek atyja, vagy özvegy anyja a katonai szolgálat, hadiszolgálat, vagy közvetlen háborús cselekmények következtében halt meg, vagy tűnt el. Hadiárva lehet a rokkant leszerelése előtt törvényesített, illetve örökbefogadott gyermek, valamint az a gyermek is, akit az apa magáénak elismert, illetve eltartásáról gondoskodott. Hadigondozott családtag a 60 éven felül, vagy 60 éven aluli, az a legalább 75%-ban kereső- és munkaképtelen, eltartásra képes és köteles hozzátartozó nélküli, az előírt értékhatáron aluli jövedelemmel rendelkező atya, anya, /ha szülők nincsenek életben nagyatya, nagyanya/, vagy teljes árvaságra jutott munkaképtelen testvér nagykorúság eléréséig, akinek eltartója katonai hadiszolgálat teljesítése közben meghalt, eltűnt. 9. SZSZBMÖL. IV. B /1927., 59/1927. főisp. sz. 10. SZSZBMÖL. XXII. 2. C. XIII. 937/ SZSZBMÖL. IV. B / Uo. mint SZSZBMÖL. IV. B / SZSZBMÖL. XXII. 2. C. XIII Uo. mint Uo. mint SZSZBMÖL. XXIV /1947, 241/ Hadigondozás. Gyakorlati tudnivalók a hadigondozási ellátást igénylők, a hadigondozottak és a hadigondozással foglalkozó társadalmi szervek részére. 3 p. Kiadja a Magyar Hadigondozottak Szövetsége /MHSZ/ Tájékoztatási Osztálya Bp. VIII. Horánszky u Uo. mint SZSZBMÖL. XXIII / Uo. mint Uo. mint SZSZBMÖL. Szabolcs vármegye alispánjának I /1950. II. sz., a járási főjegyzőkhöz és Nyíregyháza mj. város polgármesteréhez intézett körlevele. 24. Szociális Szakszolgálat a Magyar Népjóléti Minisztérium 1/1. Általános Igazgatási Osztályának évi 4 sz. körlevele 8. p. 25. SZSZBMÖL. XXIV /1948. SZF.

19 26. SZSZBMÖL. XXIV / SZSZBMÖL. XXIV /1946. j. szoc. titk. sz. /Vásárosnamény/ 28. SZSZBMÖL. XXIV /1946. j. szoc. titk. sz. /Vásárosnamény/ 29. SZSZBMÖL. XXII. 2. C. XI. 3060/ SZSZBMÖL. XXIV /1947. szt. sz. 31. SZSZBMÖL. XXIV /1947. Szatmár-Bereg vm. Közigazgatási Bizottság Hadigondozó Albizottságának tagjai a mindenkori elnökön kívül: Papp Gergely árvaszéki elnök, Dr. Ustor Endre vm. tiszti főügyész, Dr. Galambos József vm. tiszti főorvos, Dr. Gyene Miklós vármegyei szociális felügyelő, aki egyben a vonatkozó rendelet értelmében a bizottság előadója, Nagy Géza hadirokkant, Ponalka Sándor hadirokkant.