ÁDÁMRÓL, ÉVÁRÓL ÉS AZ ÉDENRŐL KÖZÉRTHETŐEN

Átírás

1 ÁDÁMRÓL, ÉVÁRÓL ÉS AZ ÉDENRŐL KÖZÉRTHETŐEN Tartalomjegyzék: A Bolygók Ádámjai Az Édenkert Ádám és Éva Ádám és Éva vétke A második kert A köztes teremtmények Az ibolyaszín emberfajta az Ádám utáni időkben Az andita terjeszkedés keleten Az andita terjeszkedés nyugaton Egyes események és történések időrendi sora az Urantia könyv szerint A Bolygók Ádámjai (51.) Amikor egy bolygón az emberi faj eléri a természetes evolúciós-fejlődési korlátját, a Csillagrendszer Fejedelem egy biológiai nemesítő párt küld az evolúciós emberfajták továbbfejlesztésére. Az ilyen minőségben szolgáló Anyagi Fiakat és Leányokat rendszerint Ádámként és Évaként ismerik ezeken a kijelölt világokon. Az Anyagi Fiak a Teremtő Fiú adományai a lakott világok számára. Minden egyes helyi csillagrendszerben egyetlen ilyen párt hoznak létre; a bolygói Ádámokként és Évákként szolgálók a csillagrendszer eredeti párjának leszármazottai. Az Anyagi Fiak 2,4 m és 3 m közötti testmagasságúak, láthatók az emberi szem számára, és a testüket ibolyaszín halvány ragyogás övezi. Az Ádámok és az Évák egymással egyenlők, pusztán a szaporodási sajátosságaikban és a kémiai adottságaikban különböznek. Az Anyagi Fiakat anyagi étel és a közvetlenül magukhoz vett kozmikus energiák éltetik. A teremtett Ádámok és Évák halhatatlanok, azonban az utódaik léte a Szellem elmegravitációs köréhez való folyamatos hozzáféréstől függ. Az Anyagi Fiak félig anyagi teremtmények. Dematerializálni kell őket ahhoz, hogy a szeráfok át tudják szállítani őket a rendeltetési helyüket jelentő bolygóra, s ott kerül sor az anyagivá visszaalakításukra. Minden egyes párt százezer angyal kísér. Az Anyagi Fiak és Leányok rendszerint addig maradnak a nekik kijelölt bolygón, amíg az el nem éri a fény és az élet korát. Az Anyagi Fiak és Leányok kerti otthonban élnek. Ezek a lakóhelyek rendszerint valamilyen félreeső helyen találhatók, valahol a közel trópusi éghajlatú területeken. Ádám és Éva leszármazottai (a más emberfajtáktól) biológiailag elkülönülten élnek a Bolygóherceg irányítása alatt addig, amíg ez az ibolyaszín emberfajta létszámban meg nem erősödik. Ádám és Éva leszármazottai kétféle rendűek: lehetnek fizikai (húsvér) gyermekek, és lehetnek másodfajú köztes teremtmények. A másodfajú közteslények gyakran láthatatlanok, és nagyban hozzájárulnak a civilizációs fejlődéshez. Egy szokványos világon a vörös emberfajta mutat először emberi fejlettségi szintet. A sokféle emberfajta kifejlődése kedvező változatosságot teremt a halandói fajták körében és hozzájárul az emberi fejlődési lehetőségek sokszínű kibontakozásához. A Föld korai emberfajtái maradékainak megfigyeléséből nem lehet következtetni a szokványos bolygói faji evolúció menetére. A rabszolgaságot rendszerint felszámolják röviddel Ádám és Éva megérkezése után. Az evolúciós emberfajták kizárólag azt követően keveredhetnek az ádámi fajtával, hogy minden egyes evolúciós emberfajta megtisztult az alsóbbrendű törzseitől. Rendszerint az ibolyaszín emberfajtába tartozók sem párosodnak az evolúciós emberfajtákba tartozókkal addig, amíg az ibolyaszín fajta egyedszáma el nem éri az egymilliót. Az ibolyaszín emberfajta monogám természetű. Minden olyan férfinak és nőnek, aki ádámi fiúval, illetőleg leánnyal párosodik, ígéretet kell tennie, hogy hű marad a házastársához és a gyermekeiket is monogámiára nevelik. Az emberi és az ádámi fajták házasságából született gyermekeket a Bolygóherceg iskoláiban tanítják, majd visszaküldik őket az evolúciós fajtába tartozó szülőjük népéhez. E leszármazottak kiküldése a kultúra és a civilizáció gyors ütemű fejlődését indítja el.

2 Egy szokványos bolygón az Édenkert és a Bolygóherceg székhelye alkotja a világ két kulturális központját. E két központ együtt munkálkodik a fejlődés előmozdításán szerte a világon. A Herceg iskoláiban bölcseletet, vallást, erkölcstant, valamint magas szintű intellektuális és művészi ismereteket tanítanak. Ádám és Éva iskoláit a gyakorlati szakismeretek, a közösségi kultúra, a gazdasági fejlődés, a kereskedelmi kapcsolatok, a fizikai teljesítőképesség és a polgári kormányzás oktatásának, valamint az alapvető értelmi felkészítésnek szentelik. Az Édenkert (73.) A Lucfer-féle lázadás káros következményei nem érintették az emberi faj biológiai evolúcióját, mely Kr.e körül érte el a tetőpontját. Az élethordozók és a Melkizedek-megbízottak közös kérelmet nyújtottak be a Fenségesekhez annak érdekében, hogy haladéktalanul küldjenek a bolygóra biológiai nemesítőket, és száz éven belül egy Anyagi Fiú és Leány meg is érkezett a Földre. Ekkortájt már csak a nodfiak és az amadonfiak őrizték a dalamatiai kultúra maradványait. A világ többi része visszasüllyedt a Bolygóherceg előtti idők vad viszonyai közé. A leghaladóbb és legcivilizáltabb emberfajták a Káspi-tenger és a Van-tó környékén, valamint a Földközi-tenger keleti vidékein éltek. Van száz évvel előre beszámolt az Anyagi Fiú és Leány majdani eljöveteléről. Bizottságot menesztett a számukra otthonként szolgálni képes kert ideális helyének felderítésére. Az Édenkerthez választott helyszín egy majdnem szigetszerű félsziget lett, mely a Földközi-tenger keleti partjáról nyúlt befelé, nyugati irányban. A félsziget éghajlata eszményi volt. A magasabban fekvő területekről a keletebbre eső síkságokra egy négy vízfolyás táplálta nagy folyó szállította a vizet. Van és társai két évet töltöttek azzal, hogy a világ kulturális központját áttelepítsék az indiai hegyvidékről a kiválasztott félszigetre. A kerti lakóhely felépítésének háromezer önkéntessel kezdtek neki. A tervek szerint a kert egymilliós népességnek biztosított volna lakóhelyet és termőföldet. A kert közepén helyezték el az igazgatási központot; délre a munkások és a családjuk házait építették fel; nyugaton jelölték ki a majdani ádámi iskolák helyét; keletre pedig Ádám, Éva és az ő gyermekeik otthonait tervezték. Az ivóvizet tisztították, a hulladékokat gondosan elföldelték, később pedig kiépítettek egy szennyvízelvezető-rendszert is. Gyümölcsöket, zöldségeket és dióféléket termesztettek és nemesítettek. Mire Ádám és Éva megérkezett, már több ezer kilométer hosszú öntözőrendszer és több mint húszezer kilométer kövezett út létesült. A régóta őrzött életfát Van a kerti templom közepén ültette el. Az élet fája a csillagvilági központi szféráról származó különleges növény, mely képes bizonyos térenergiák tárolására. A fa gyümölcse korlátlanul hosszú életet biztosított a hercegi törzskarnak és a módosított emberi társaknak, és Ádámnak és Évának is szüksége volt rá. Ádám és Éva bukása után az Édenkert a nodfiak kezére került. A templom és a fa végül tűz martaléka lett. A kertet négyezer éven át lakták, mígnem kiterjedt földmozgások hatására a félsziget alámerült a tengerben. Ádám és Éva (74.) Ádám és Éva a jerusemi fizikai laboratóriumokban dolgozott tizenötezer éven át, mielőtt kiválasztották volna őket az urantiai küldetésre. Abból az önkéntes csoportból választották őket, melyet az Anyagi Fiak és Leányok teljes rangidős testülete alkotott. Ádámot és Évát alaposan felkészítették mindenféle veszélyre és feladatra, mellyel ezen a viszálytól sújtott bolygón szembesülhettek. Ötven fiuktól és ötven leányuktól vettek búcsút az Edentián, amikor csaknem harmincnyolcezer évvel ezelőtt elindultak a Földre. Az anyagivá visszaalakításukra az Atya templomában került sor, majd üdvözölte őket Van, Amadon és az őket támogatók sokasága. Ádám beszélt a kert lakóinak a világ helyreállításával kapcsolatos terveiről. Azzal egyidejűleg, hogy hivatalosan beiktatták őket a világ új uraiként, Gábrielnek a bolygóra közvetített hangján hallható rendelkezés megnyitotta az új megítéltetési korszakot (az ádámi kort), és a Bolygóherceg kora óta alvó továbbélők feltámadására ekkor került sor a lakóvilágokon. Ádám és Éva második urantiai napja azzal telt, hogy megismerkedtek a bolygó tragikus történelmének részleteivel. A következő napok során bejárták a kertet, beszéltek az összegyűlt kertlakókhoz, felállítottak egy átmeneti kormányt és közelebbről is tanulmányozták a különféle embereket és állatokat. A hetedik

3 napon pihenőt tartottak. A bolygónk hat nap alatti teremtésével kapcsolatos történet alapját az az időszak képezi, amelyet Ádám és Éva a Kert felmérésével töltött. A kertlakók teljes mértékben elfogadták Ádámot és Évát uraiknak. Hét évvel később a melkizedekek visszatértek a Jerusemre. Az ekkor már több mint négyszázötvenezer éve az Urantián tartózkodó Van és Amadon is a melkizedekekkel tartott. Az Anyagi Fiú és Leány immár magára maradt a nagy feladatban. Évának hatvanhárom gyermeke született, akik nagyon szerették a zenét, a játékot és a humort. Tizenhat éves korukig jártak iskolába, tizennyolc éves korukban jegyezték el egymást és húszévesen köthettek házasságot. Az édeni iskolák rendeltetési célja a szocializáció volt. A fiatalabb gyerekekkel az idősebb testvéreik ismertették meg az egészségtant, az aranyszabályt, az egyéni jogoknak a közösségi jogokhoz fűződő viszonyát, az egyes földi emberfajták történelmét és kultúráját, a világkereskedelmet, a különböző kötelességek összeegyeztetésének módját, a játékot, a humort, valamint a harcot helyettesítő versenyeket. A délelőttöket a kertészkedésnek és a mezőgazdasági munkáknak szentelték, a délutánokat a játékos versengésnek, az estéket pedig a szociális készségek fejlesztésének és a barátkozásnak. A nyilvános istentiszteleteket délben tartották, a családit pedig napszálltakor. Egy ideig elég jól mentek a dolgok. Ádám és Éva megpróbálta megtanítani az embereknek a nemek közötti egyenlőség eszméjét és igyekeztek magasabb szintre emelni az istenimádatot azzal, hogy az állatáldozást gyümölcsáldozással helyettesítették. Segítették a kereskedelmi kapcsolatok kiépülését és a kézművesség kialakulását, és hozzáfogtak a jogrend és a közösségi szervezet kialakításához. A Kerten kívüli próbálkozásaik azonban rendre balul sültek el. Kaligasztia, aki még mindig jelen volt a Földön, ellenállt minden, a társadalmi viszonyok rendezésére irányuló tervnek. Bár Ádámnak nehéz feladatot jelentett e kevertfajú és keresztezett vadak megfelelő vezetése, az evolúciós emberfajták értelmesebb egyedei számolhattak azzal, hogy eljön majd az idő, amikor engedélyt kapnak az ibolyaszín fajtába tartozó leszármazottakkal vegyes házasságot kötni. Ádám és Éva vétke (75.) Ádám és Éva már több mint száz éve munkálkodott a Kertben, de csak kevés haladást értek el, és az elszigeteltséget egyre nagyobb tehernek érezték. Olyan kétségbeejtőnek tűnt a helyzet, amivel szembesültek, hogy Ádám már-már azon gondolkodott, hogy vajon nem az elrendelt terven kívüli megoldást kell-e keresniük a problémáikra. Kaligasztia még mindig viselte a bolygóhercegi címet, és képes volt befolyásolni a bolygó lakóinak gondolkodását. Sokszor tett látogatást a Kertben, de Ádám és Éva mindig elutasította a kompromisszumos és rövidebb utas javaslatait. Kaligasztia rövidesen fel is hagyott azzal, hogy Ádámot próbálja meggyőzni, s figyelmét inkább Évára fordította. Éva nem vette észre, hogy Kaligasztia ki akarja használni Évának az egyik kiváló nodfihoz, név szerint Szerapatatiához, a szomszédos nodfi törzsek leghatalmasabbjának és legértelmesebbjének vezetőjéhez fűződő barátságát. Szerapatatiára nagy hatással volt az ádámi vállalkozás, és fel is ajánlotta támogatását a világ jobbá tételére irányuló ádámi programhoz. Ádám és Éva nagy örömmel fogadta a segítséget; Szerapatatiából Ádám egyik leghatékonyabban tevékenykedő hadnagya lett. Egy nap Szerapatatiának az ötlött az eszébe, hogy talán hasznos lenne, ha tehetnének valamit a világ ügyeinek előmozdítása érdekében még az előtt is, hogy az ibolyaszín fajta egyedszámban kellően megerősödik. Emlékeztette Évát, hogy Ádámot mennyire lehangolja a küldetésükben felmutatott kevéske haladás. Szerapatatia amellett érvelt, hogy ha születne egy ibolyaszín fajtájú vezető a nodfiaknál, akkor ezzel még szorosabban a Kert ügye mellé lehetne állítani a nodfiakat. Öt évvel később Éva beleegyezett abba, hogy titkon találkozzék Kánóval, a hercegi törzskar egyik kiváló leszármazottjával, a barátságos nodfiak közelben élő közösségének legragyogóbb vezetőjével. Kánó teljes mértékben pártolta Ádám és Éva ügyét. Éva elmondta Kánónak, hogy őket előre figyelmeztették, hogy ne vegyítsék a jót a rosszal. Kánó, aki nem volt tisztában a figyelmeztetések súlyával, biztosította Évát, hogy a jó szándékú férfiak és nők nem művelhetnek rossz dolgokat. Hízelgés és személyes ráhatás eredményeként Éva beleegyezett, hogy párosodjon Kánóval. A mennyei élet egyszerre felbolydult; Ádám is észlelte, hogy valami nincs rendben. Rákérdezett Évánál, és ekkor szerzett tudomást a világ fejlődésének felgyorsítására vonatkozó tervről. Ekkor történt az is, hogy Szolonia, a hang a Kertben, bejelentette Éva vétkezésének tényét. Éva kiábrándultsága megrendítő volt.

4 Ádámot mélységesen lesújtotta a dolog. Ő tudta, hogy Évát visszaminősítették egyszerű halandói rangra. Elviselhetetlen volt számára a gondolat, hogy Éva nélkül kell az Urantián maradnia; Ádám úgy döntött, hogy osztozik a társa sorsában, s ezért Laottával, a kiváló nodfi nővel párosodott. Amint a Kert lakói tudomást szereztek arról, hogy mi történt Évával, felkerekedtek és lerombolták a közeli nodfi települést, legyilkolták az egész törzset, még magát Kánót is megölték. Szerapatatiát a bűntudat öngyilkosságba kergette. Ádám harminc napig bolyongott egyedül, s ezalatt a gyermekei igyekeztek vigasztalni az aggódó Évát. Hetven nappal később a Melkizedek-megbízottak visszatértek a bolygóra és átvették a hatásköröket. Ádám és Éva ekkor értette meg, hogy a küldetésük elbukott. Amikor a nodfi település elpusztításának híre eljutott a Szerapatatia szülőföldjén élő törzsekhez, a nodfiak sereget küldtek az Éden ellen. Ádám tanácsért fordult a melkizedekekhez, ők azonban nem voltak hajlandók beavatkozni, csak annyit ígértek, hogy együtt fognak működni, bármilyen megoldás mellett dönt is. Ádám egy teljes éjszakán át tanácskozott ezerkétszáz hű követőjével, majd úgy döntött, hogy ellenállás nélkül feladják a Kertet s elvonulnak. Másnap ezek a szomorú zarándokok el is hagyták az Édent, hogy új hazát keressenek maguknak. A harmadik napon megállásra késztette őket egy szeráfi szállítói csoport, akik azért jöttek a Jerusemről, hogy elvigyék Ádám és Éva gyermekeit az Edentiára. A felnőtt gyermekek maguk dönthettek, hogy a szüleikkel maradnak vagy elmennek az Edentiára. A felnőttek harmada Ádám és Éve mellett akart maradni; a többieket minden húsz évnél fiatalabb gyermekkel együtt átszállították az Edentiára. Gábriel is megjelent és kimondta az ítéletet az Anyagi Fiú és Leány felett. Eszerint Ádám és Éva vétkezett s ezért halandói rangra vetették vissza őket. Ádám és Éva elbukott ugyan, de nem volt olyasmi, mint az ember bűnbeesése. Épp ellenkezőleg, az emberi faj nagyon is sokat nyert azon, amivel Ádám, Éva és az ő leszármazottaik, még ha korlátozott mértékben is, de hozzájárultak az emberi faj továbbfejlődéséhez. A második kert (76.) Az Ádám vezette karaván kelet felé menekült, hogy elkerülje az előrenyomuló, ellenséges nodfiakat. Az első kert növényei és gabonái közül sok száznak a magját és gumóját, valamint nyájakat vittek magukkal az úton. Egy évnyi vándorlás után a karaván elérte annak a három helynek az egyikét, melyeket Van és Amadon annak idején az első Kert lehetséges helyszíneiül javasolt; ez a Tigris és az Eufrátesz között elterülő síkság kedvező adottságú vidék volt. Laotta még az út során belehalt a gyerekszülésbe, Éva viszont megszülte a Kánótól fogant Káint. Az új helyszínen Ádám és segítői házakat építettek és egy új kulturális és vallási központot alapítottak. Nehéz küzdelem árán vitték véghez mindezt, mert a föld nem volt művelésre előkészítve. Ádámot annyira lefoglalták az építkezések, a védelmi munkálatok és a mezőgazdasági munkák, hogy a nodfi papokat bízta meg a közösségi vallási élet és az oktatás megszervezésével. Rövidesen a második Kert vallási élete visszatért az Ádám előtti idők normáihoz és rendjéhez. Ádámnak és Évának a második Kertben elsőként született gyermeke Ábel volt, aki két évvel Káin születése után jött a világra. Káin a mezőgazdaságot választotta, Ábel pedig a pásztorkodásnak szentelte magát. A fivérek gyakran vitatkoztak egymással arról, hogy melyikük foglalkozása az értékesebb, és amikor Ábel tizennyolc éves lett, az állandó gúnyolódásával olyannyira feldühítette Káint, hogy az megölte őt. Káin félelmében és bűntudatában Évához fordult segítségért. Káin őszintén kereste az isteni útmutatást és ezért belé is költözött egy Gondolatigazító. Röviddel ezt követően útra kelt Nod földje felé, s ott feleségül vette távoli unokatestvérét, Remonát. Káinból később a népének vezetője lett és életében igyekezett békességet teremteni az ádámfiak és a nodfiak között. Az ibolyaszín emberfajta külső megjelenését a kék szem, a világos bőr, valamint a szőke, a vörös és a barna hajszín jellemezte. A nők kevéssé szenvedték meg a gyerekszülést egészen addig, amíg a más emberfajtákkal keveredni nem kezdtek. Az eredeti ádámfiakat felsőbbrendű testi és szellemi érzékeik képessé tették arra, hogy lássák a közteslényeket, az angyalokat és a melkizedekeket. Az ádámi gyermekekbe rendszerint Igazító költözött. A testi sejtjeik jóval ellenállóbbak voltak, mint az őslakosoké, mert a betegségeket okozó mikroszkopikus földi organizmusok sejtjeivel nem voltak rokonságban. Ádám az ideje legnagyobb részében közigazgatást, oktatási módszereket és vallási áhítatot tanított. A Kert lakói kidolgoztak egy ábécét, és őrizték az írás, a fémművesség, a fazekasság, a szövés-fonás és az építészet

5 vívmányait. A gyerekeket megtanították a mezőgazdasági munkákra, a kézműves és az állattartási ismeretekre. Ádám és Éva fiai polgári vezetők sorát adták. Egyikük északon alapított az ibolyaszín emberfajta számára egy második központot, egy másikból nagy vezér és szervező vált, egy harmadik pedig Ádám halála után átvette az ádámi törzsek vezetőjének szerepét. Szet nevű fiukból és az ő utódaiból olyan vallási vezetők lettek, akik az ádámfiak és a szomszédos törzsek szellemi szintjének emelésén munkálkodtak. Minden egyes szetfi pap orvosi és tanítói feladatokat is ellátott a papi hivatása mellett. Miután Mezopotámiában letelepedtek, Ádám úgy döntött, hogy annyi gyermeket hagy maga után, amennyit csak bír, annak érdekében, hogy hozzájárulhasson a világ génállományának nemesítéséhez. Éva közel ezerhétszáz nőt választott a környező törzsekből, hogy Ádámtól gyermekük születhessen. A legtöbb földi emberfajtát képviselő gyermekek az anyjuk törzsénél születtek meg és nevelkedtek. Ádám és Éva vétke a téves helyzetmegítélés volt, és nem szándékos lázadás. Az emberi rangra való visszavetettségben töltött életük és az őszinte megbánásuk eredményeképp Igazítót kaptak, s ez nagy vigaszt jelentett nekik. Éva ötszáztizenegy éves korában halt meg, Ádám pedig tizenkilenc évvel később. Haláluk után Ádám és Éva újraszemélyesült a lakóvilágokon és gyorsan bejárták a felemelkedési világok körét, s újra elnyerték a jerusemi létpolgárságot. Istenfiakként hagyták el a jerusemi otthonukat és az ember fiaiként tértek vissza oda. A köztes teremtmények (77.) A legtöbb lakott világ otthont ad olyan különleges lények csoportjainak, akik az emberi és az angyali rendek között helyezkednek el. Ezek a köztes teremtmények hasznos segítők, és fontos rendjét alkotják a bolygói segédkezőknek. Az Urantián két fajtájuk van jelen: az elsőfajú közteslények, akik a korai dalamatiai időkből származnak, és a másodfajú közteslények, akik Ádám idejében jelentek meg. A hercegi törzskar húsvér tagjai ugyan képesek voltak a nemi úton való szaporodásra, de azt a parancsot kapták, hogy tartózkodjanak ettől. Meglepetésükre jelentek meg az első elsőfajú közteslények akkor, amikor az egyik férfi az egyik nővel nem nemi jellegű kapcsolatot létesített. Amikor megértették, hogy milyen nagy segítséget jelenthetnek ezek a teremtmények, a párok mindegyike engedélyt kapott egy-egy hasonló lény létrehozására. Végül ötvenezer köztes teremtménynek adtak életet. E közteslényekből alakították meg Kaligasztia hírszerző testületét, akiknek a feladata az emberi törzsek tanulmányozása és megfigyelése lett. Felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek az emberi társadalom fejlődésének előmozdításában. A másodfajú közteslények részben a nodfiaktól is származnak. Az élethordozók tervei szerint a törzskar húsvér tagjainak előbb-utóbb keveredniük kellett az andonfiak legjobbjaival. Azzal számoltak, hogy az utódaik Ádám és Éva első leszármazotti nemzedékének tagjaival fognak keveredni s e fajkeveredés eredményeként a tanító-vezetők új rendje születik meg. Feltételezték, hogy a hercegi törzskar tagjainak, lévén, hogy a testük andoni életplazmát hordozott, olyan gyermekei születnek majd, akik a többi andonfira fognak hasonlítani. Amikor azonban a hercegi törzskar lázadó tagjai nemi úton való szaporodásba kezdtek, a leszármazottaik az andonfiakhoz képest messze jobb mentális, testi és szellemi adottságokkal rendelkezőknek bizonyultak. Ezekből a gyermekekből lettek a nagyszerű nodfi emberfajta ősei, az eleitől fogva hatalmasok. Dalamatia elsüllyedése után a nodfiak Dilmun néven alapítottak új faji és kulturális központot. A tisztavérű nodfiak lassan összekeveredtek az evolúciós emberfajtákkal és szétszóródva három nagy nodfi központot hoztak létre: a nyugati vagy szíriai nodfiak északra vándoroltak és egyesültek az andonfiakkal; a keleti vagy elámi nodfiak Mezopotámia szomszédságában, Nod földjén telepedtek le; a központi nodfiak pedig az ádámfiakkal való keveredés után létrehozták a sumér kultúrát. Egy negyedik erős nodfi központot északon hoztak létre Van hűséges követői, aki egykor a Van-tó partján teremtett civilizációs központot. Ádám ama gyermekei közül, akik a szüleik vétkezése után a Földön maradás mellett döntöttek, Ádámszon volt az elsőszülött fiú. Ádámszon felesége a gyermekeikkel az Edentiára távozott. Ádámszon 120 éves korában elhagyta a második Kertet és északra utazott, hogy megtalálja Van hegyvidéki szállásterületét. Itt találkozott egy szép nővel, Rattával, aki a bukott törzskari tagok utolsó egyenes ági leszármazottjának mondta magát. Három hónap múltán Ratta és Ádámszon házasságot kötött.

6 Ádámszonnak és Rattának hatvankét gyermekük született, akik nagy vezetők sorát adták a világnak. Közülük tizenhatan különleges lényrendet alkottak, ugyanis gyakran láthatatlanná váltak. Rattát nyugtalanította a dolog, sőt babonás tisztelettel tekintett ezekre a különleges gyermekekre, Ádámszon azonban sok mindent tudott az elsőfajú közteslényekről s arra a következtetésre jutott, hogy e gyermekek némiképp hasonlók az eredeti köztes teremtményekhez. Úgy döntött, hogy pároztatja a hímneműeket a nőneműekkel; az ő leszármazottaik jelentik a másodfajú közteslények eredetét. Ratta és Ádámszon e nyolc pár gyermeke halandóként élt és halt, viszont létrehoztak 1984 halhatatlan másodfajú köztes teremtményt. Ádámszon és Ratta a hosszú életük során végig nagy hasznát vette ezeknek a csodálatos segítőknek. Ádámszon 396 évet élt. Az általa Rattával közösen a Káspi-tenger mellékén alapított kultúra csaknem hétezer éven át létezett. Ádámszon halála után a másodfajú közteslények közössége szétzüllött. Több mint negyvenezer elsőfajú közteslényt és kilencszáz másodfajú közteslényt tévesztettek meg a luciferi álokoskodások, s ennek eredményeként fel is lázadtak a helyi világegyetemi kormányzat ellen. E közteslények jelenleg őrizetben vannak, és várják, hogy a Lucifer elleni per keretében az ő sorsukról is végleges döntést hozzanak. Az Urantia Egyesült Közteslényei jelenleg egy közös testületként működnek, s a létszámuk fő. Jelmondatuk: Ha egyszer az Egyesült Közteslények elvállalnak valamit, azt az Egyesült Közteslények véghez is viszik. Értik az emberi humort és istenimádatot, s tudják, mi az értelme a halandói munkának, pihenésnek és játéknak. Nincs szükségük alvásra és nem szaporodnak. Az elsőfajú közteslények inkább angyalok, mint emberek. A másodfajú közteslények viszont közelebb állnak az emberekhez mint az angyalokhoz; emberi szem nem képes az érzékelésükre. Hozzá tudnak férni anyagi dolgokhoz és van hatalmuk a tér és az idő fölött. Az angyaloknak tulajdonított tettek közül sokat valójában a másodfajú közteslények vittek véghez. Az ibolyaszín emberfajta az Ádám utáni időkben (78.) A világnak a nodfi központokon kívül eső részein vad állapotok uralkodtak egészen addig, amíg Mezopotámiában létre nem hozták a második Kertet. Az ádámi népek tízezer éven át békében éltek és munkálkodtak a folyók mentén, kialakították az öntözőhálózatot és az árvizek elleni védelmet, tökéletesítették a katonai védelmi vonalaikat és őrizték az ádámi kultúrát. A nagyobb ádámi népvándorlások nagyjából Kr.e ben kezdődtek. Az ibolyaszín emberfajta két legnépesebb közösségét a mezopotámiai ádámfiak és a Káspi-tenger déli mellékén élő ádámszonfiak alkották. A tisztább vérű nodfiak, a sumérok elődei, Mezopotámiában éltek. Az andonfiaknak az ádámszonfiak szállásterületétől északra, valamint Turkesztánban voltak népesebb települései. Szórványban élő andonfi csoportok léteztek még Eurázsia, Izland és Grönland szerte, de Európából és Ázsiából lényegében már kiszorultak. A vörös emberé volt a két Amerika, a sárga fajta Ázsiát uralta, a kék ember pedig Európát birtokolta. A mind a hat színes emberfajta keverékéből, de főként a zöld, a narancsszín és az indigó fajtából álló kevert népek már Indiában éltek az előtt, hogy a területet a dravidák uralmuk alá vonták volna; a letűnt zöld és narancsszín fajták egy részét magába olvasztó indigófekete népcsoport a Szaharában létesített fejlett településeket. A szaharaiak, a kék ember és a nodfiak igen vegyes keveréke tartotta kézben a földközi-tengeri medencét. A legkorábbi, tisztavérű ádámi kivándorlók három irányban mozogtak. Egy részük nyugatra, a Nílusvölgybe költözött át. Némely részük a keleti irányt választotta s Ázsiába vándorolt. Az ibolyaszín emberfajta legnagyobb csoportja azonban észak felé vonult, s megkerülvén a Káspi-tengert, belépett Európa területére. Ahogy Eurázsia belseje felé haladtak, magukba olvasztották a nodfiak és az andonfiak legjobbjait. Kr.e re Ádámnak már több leszármazottja élt Eurázsiában mint a föld bármely más részén. Így vált alkalmassá a terep az anditák megjelenéséhez. Az andita emberfajta születésének helyszínét a Mezopotámiával szomszédos területek alkották. Az anditák a tisztavérű ibolyaszín fajtának a nodfiakkal alkotott keverékéből lettek, s e keverékhez hozzáadódtak a sárga, a kék és a zöld emberfajta legjobb törzseinek génjei is. Ők elő-árják és elő-fehérek voltak, nem tekinthetők sem nyugati, sem keleti népeknek. Amikor a széthulló nodfi csoportok által harcias vérvonal adódott az andita keverékhez, a népvándorlások katonai hódítási jelleget kezdtek ölteni. Az andita vándorlások Kr.e és Kr.e között zajlottak, s főleg Európát érintették. Kr.e re a világ anditáinak háromnegyede már Észak- és Kelet-Európában élt. Más csoportjaik beszivárogtak Kínába, Indiába, Egyiptomba, valamint Afrika partvidéki területeire is. Százharminckét andita Japánból áthajózott Dél-Amerikába és ott megalapították az inkák őseinek népét. Mások végleg letelepedtek a

7 csendes-óceáni szigetvilágban és keveredtek az ottani őslakossággal. A Mezopotámiából kiözönlő anditák jótékony hatással voltak a környező kultúrákra, hozzájárultak a művészetek, a zene, a kézművesség, a földművelés és az állattartás fejlődéséhez. Amikor Kr.e és Kr.e között az anditák utolsó három hulláma elhagyta Mezopotámiát, a világ civilizációs központja áttevődött a Nílus-mentére és a Mediterránumba. A tisztább vérű anditák öt százaléka a mezopotámiai szülőföldön maradt s belőlük lettek a sumérok egy kulturálisan nodfi, fajilag andita nép. A Turkesztánból és az Iráni-félszigetről érkező barbárok, akiket a szárazság űzött délre, megszállták az Eufrátesz-völgyet és asszimilálták az anditák maradékait, s a sumér települések kivételével mindenütt átvették a hatalmat. Az így létrejött keverék népből lettek a babilóniaiak, akik átvették a völgyben élő törzsek művészeti és kézműves ismereteit és a sumérok kultúrájának jelentős részét is. Nagyjából Kr.e ban a sumérokat legyőzték az északról betörő népek, és a sumérok a sémi fajtába való beolvadással leléptek a történelem színpadáról. Az andita terjeszkedés keleten (79.) Kr.e ig Eurázsia középső része jellemzően andita volt. Az andita kultúra központjai az akkoriban termékeny Tarim folyó völgyében és a tibeti hegyvidéki területeken helyezkedtek el. Az első kereskedők nagyjából ben jelentek meg. Ekkoriban indult virágzásnak a városi élet, valamint a kő-, fém-, fa- és cserépedény-kereskedelem. Adonia, a mai Asgabad területe közelében egykor elhelyezkedő város lett az ázsiai kereskedelem központja. Az anditák évszázadokon keresztül szivárogtak be Európába észak felől, azonban Kr.e re a hegyvidéki területeken megjelenő szárazság dél felé, vagyis a Nílus, az Eufrátesz, az Indus és a Sárga-folyó felé kezdte szorítani őket. A Kr.e ben elkezdődött kiterjedt népvándorlások során az anditák eljutottak Indiába, ahol az összes urantiai emberfajta, de főleg a másodrendű szangik fajták keverék népessége élt. Az andita vérfrissítés eredményeképpen létrejött kevertfajú nép a dravida, a kor legszínesebb civilizációja lett. A dravidák a legelső városépítő népek közé tartoztak. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat hoztak létre földön és vízen, s ezek a kereskedelmi kapcsolatok nagyban hozzájárultak a dravida kulturális sokszínűség kialakulásához. A vallási életük nagyrészt a szetfi papok tanításain alapult, akik a korai andita és a későbbi árja hódítások során léptek India területére. Az északi területek egyre szárazabbá válása dél felé szorította az andonfiakat s ez indította el az anditák utolsó nagy kivándorlását a turkesztáni szülőföldjükről a keleti féltekére. Az anditák utolsó nagy hulláma hozzávetőleg Kr.e ban indult ki Turkesztánból és tartott India felé. Ezek az árja anditák jelentős hatást gyakoroltak egész India kulturális és vallási életére, viszont faji értelemben a hatásuk jelentéktelen volt leszámítva az északi területeket. A társadalmuk legmarkánsabb jegye a faji önazonosság megőrzése érdekében aprólékosan kialakított kasztrendszer volt. A mai brahmanok az egykori szetfi tanító-papok kulturális utódai. Kína történelmét elsődlegesen két szangik fajta, a vörös és a sárga emberfajta határozta meg, s mindkét nép sikeresen elkerülte az európai kék fajtát oly nagy mértékben lerontó neandervölgyiekkel való keveredést. A vörös ember az indiai hegyvidék megkerülésével jutott el Kelet-Ázsiába, s ott százezer évig vezető szerepet játszott. Nagyjából háromszázezer évvel ezelőtt a sárga fajta dél felől belépett Kína területére és lassan megszállta a vörös ember vadászmezőit. Több mint kétszázezer éven át zajlott e két emberfajta háborúja. A sárga fajta sokat asszimilált a vörös fajtából, végül pedig egyesült erői kiszorították a magukat belharcokkal erősen legyöngítő vörös fajtát Kínából. A vörös ember maradékai az akkori Bering-földnyelven keresztül átvonultak Észak-Amerikába, s ettől kezdve a világ többi részétől viszonylagos elszigeteltségben éltek. A terjeszkedő sárga fajta kiszorította Kínából az andonfiak maradékait. A sárga emberfajta négy tényezőnek köszönhette az erejét: sikeresen elkerülték az alsóbbrendű fajtákkal való komolyabb mértékű keveredést; igyekeztek békében élni egymással; megvoltak a szellemi képességeik; és nyugatról a hegyek, keletről az óceán jó természetes védelmet jelentett számukra. Tizenötezer évvel ezelőtt a vándorló anditák elkezdték benépesíteni a Sárga-folyó völgyének felső szakaszát. Az észak-kínaiak elegendő ádámi fajtát olvasztottak magukba ahhoz, hogy jelentős észbeli fejlettségre tegyenek szert, de nem elegendőt ahhoz, hogy a fehér fajtákra olyannyira jellemző

8 nyughatatlan kíváncsiságot is örököljék. Kr.e re a kínaiak már javában építették a városaikat és telepítették a kézművesipart. A kínai és a mezopotámiai időszámítás, csillagászat és közigazgatás hasonlósága a kereskedelmi kapcsolataikra vezethető vissza. A sárga fajta komoly fejlődést mutatott a földművelés és a kertgazdálkodás terén, viszont a nehézkes írásrendszerük jelentősen korlátozta a művelt osztályok számbeli gyarapodását. Idővel a kínaiaknak az új igazság felkutatása iránti vágyát felváltotta a bevett eszmék tisztelete. A kínai családi közösségek erős összetartása hozzájárult a családi vagyon, tulajdon és tapasztalatok megőrzéséhez, és segítette az erkölcsiség és az etika érvényesülését, valamint a gyermekek hatékony oktatását. Az andita terjeszkedés nyugaton (80.) Harmincötezer évvel ezelőtt az európai kék ember már meglehetősen kevert faji jelleget mutatott, mert sárga és vörös emberi faji örökséget is magában hordozott. Az ádámfiak a Káspi-tengert megkerülő útvonalon eljutottak Európába, ahol egyesültek a kék emberfajta jobb törzseivel. Ennek eredménye a fejlett kék emberek tucatnyi csoportja lett, közöttük azokkal, akiket ma cro-magnoniaknak neveznek. A kék ember életerős, őszinte, bátor és monogám fajta volt. Vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel és csónaképítéssel foglalkoztak; kőbaltákat készítettek és fákat döntöttek ki a kunyhóépítéshez. A nők kiválóan értettek a házimunkákhoz és a földműveléshez. A gyerekeket megtanították a barlang gondozására, a rajzolásra és a kovakő eszközök készítésére. A kék emberfajta komoly művészi hajlamokkal rendelkezett, s az ádámi vérfrissítés csak fokozta a kreativitásukat. A tizenötezer évvel ezelőtti éghajlati változások átalakították az európai tájképet, s a nyílt füves mezőket felváltották az alpesi erdők. A vadászokból pásztorok, halászok és gazdálkodók lettek. Ekkorra a tisztavérű ádámfiak a világ minden részén már elkeveredtek a többi emberfajtával, különösen a nodfiakkal, s ezzel létrehozták az andita fajtát. A következő tizenkétezer év során nagy andita hódítások irányultak Európára Mezopotámiából és Turkesztánból. Az anditák vándorlásai erősen katonai jelleget öltöttek. Az utolsó három kivándorlási hullám során már lovakat is igénybevettek, s ezzel már elég gyorsan tudtak haladni ahhoz, hogy Európába érve se bomoljon meg a csoportjaik faji egysége; itt aztán magukba olvasztották a kék emberek legjobbjait és kiirtották a hitványát. A katonai hódítások nyomán kialakult fajkeveredés teremtette meg az északi fajták őseit: a skandinávokét, a németekét és az angolszászokét. Háromezer éven keresztül katonai hadjáratok sorozata indult az anditák dániai központjából. A létrejött fehér fajták folyamatosan nyomultak dél felé, míg végül elsöpörték a cro-magnoniak maradékainak ellenállását Dél-Franciaországban. Kr.e re már a kialakuló fehér emberfajta uralta Észak-Európát. Az Eufrátesz-völgyből kiinduló utolsó kivándorlási hullámmal számos ügyes andita kézműves érkezett Egyiptomba, mely terület évezredeken át folyamatos célterülete volt a mezopotámiai kivándorlóknak. A nodfiak honosították meg a fazekasságot, a földművelést, a fémművességet és az állattartást a Nílusvidéken. Kr.e re a világ kulturális központja Mezopotámiából a Nílus-völgybe tevődött át. Az anditák építették az első kőépítményeket és piramisokat Egyiptomban. Részletesen kidolgozott istentanuk és nagyhatalmú papságuk volt. Kr.e ben egy ragyogó andita törzs vándorolt Krétára. Magas színvonalú ismeretekkel rendelkeztek a textilkészítés, a fémművesség, a fazekasmesterség, az ólomöntés, a kőépítészet, az írás, a pásztorkodás és a földművelés terén. Kétezer évvel később Ádámszon magas termetű, szép megjelenésű, értelmes leszármazottai érkeztek Görögországba a hegyvidéki hazájukból az égei-tengeri szigeteken át, s fejlett civilizációt teremtettek. Ekkor Görögország és az égei-tengeri szigetvilág vette át Egyiptomtól a világ kulturális központjának szerepét. A görögök nagy tanítók, művészek, kereskedők és gyarmatosítók voltak. A görög civilizációs haladás eredményei még azt követően is megmaradtak Dél-Európában, hogy maga a görög kultúra lehanyatlott a behozott rabszolgák gyorsan növekvő mennyiségű leszármazottainak hatására. Az andonfiak mindig is Közép-Európa hegyvidéki területeit és a Duna-völgyet lakták, ahol gazdálkodásból és pásztorkodásból, fazekasságból és földművelésből tartották fenn magukat. Gyakran kaptak erősítést a Kis-Ázsiából érkező andonfiak révén. Kr.e re az ázsiai andonfiak, akik egyre inkább Észak- és Közép- Ázsiába szorultak vissza, a mind szárazabbá váló éghajlat miatt kénytelenek voltak visszatelepedni Turkesztánba. Itt megbomlott a faji egységük, és a Balkánon és Ukrajnán keresztül behatoltak Európába, ahová magukkal vitték a még megmaradt anditákat Iránból és Turkesztánból. Kr.e ra az ázsiai

9 andonfiak megszállták Mezopotámiát, Kis-Ázsiát és a dunai medencét, s egyesültek a már régebb óta itt élő andonfiakkal. E nagy nomád népvándorlások korában került sor a tengeri hajózás és kereskedelem elterjedésére a Földközi-tenger vidékén. Az andita népvándorlások végére három fehér emberfajta volt jelen Európában. Az északi vagy nordikus fajtát a kék és az andita fajta keveréke alkotta, melyben kisebb mennyiségben ott volt a vörös és a sárga szangik fajta faji öröksége is. A legkorábbi északi népek magas termetűek, hosszúkás fejformájúak és szőkék voltak. A központi csoport jellegzetesen andonfi volt, némi kék, sárga és andita beütéssel. Az ő leszármazottaik rövid fejűek, barnás bőrűek és zömök termetűek voltak. A déli fehér fajtát nagyobbrészt az andita és a kék ember keveréke hozta létre, de komoly arányban ott volt benne a szaharaiak öröksége is. A néhány évezrednyi keveredés után ma már lehetetlen e fajták egyértelmű elkülönítése. Egyes események és történések időrendi sora az Urantia könyv szerint Kr.e A lázadást követően a hercegi igazgatásnak gyakorlatilag minden hasznos eredménye semmivé lett; a világ emberfajtái csak kevéssel voltak jobb helyzetben ahhoz képest, mintha e félrevezetett Fiú sohasem jött volna el az Urantiára. Csak a nodfiak és az amadonfiak között maradtak fenn a dalamatiai hagyományok és a Bolygóherceg műveltsége. A tisztavérű nodfiak kiváló fajt alkotnak, de fokozatosan elkeverednek a föld evolúciós népeivel, s azóta már régen nagy leépülés ment végbe közöttük. Olyannyira leépültek, hogy az átlagos élettartamuk alig valamivel több, mint az evolúciós fajtáké. (Az Urantia könyv, 73:1.2; 77:2.9) Kr.e A Melkizedek-megbízottak és az élethordozók kérvényt nyújtottak be az edentiai Fenségesekhez, hogy az Urantián folytassanak le engedélyezési szemlét abból a célból, hogy az élőlénytani nemesítők, egy Anyagi Fiú és Leány, vagyis Ádám és Éva a bolygóra kiküldhető legyen. (Az Urantia könyv, 73:0.1) Kr.e Tabamantia, a tizedes vagy kísérleti világok sorába tartozó világok főfelügyelője jön el a bolygó ellenőrzésére, és a faji fejlődés felmérését követően annak rendje és módja szerint javasolja, hogy az Urantia kapjon Anyagi Fiakat. Az urantiai szolgálatra való kiválasztáskor Ádám a társával együtt éppen a jerusemi fizikai kísérleti és kutatóállomásokon dolgozott. Több mint évig a kísérleti energiakutató részleg igazgatóiként dolgoztak, mely energiák az élőformák módosítására használatosak. Ettől sokkal korábban tanítóként tevékenykedtek a Jerusemre újonnan érkezők létpolgársági iskoláiban. (Az Urantia könyv, 73:0.3; 74:1.2) Kr.e Ádám és Éva megérkezése előtt nyolcvanhárom évvel Van és társai hozzáfogtak annak a kerti otthonnak az előkészítéséhez, melyben majd fogadhatják őket. (Az Urantia könyv, 73:2.2) Kr.e Kr.e Az Édenkert helyének kijelölése. A helykijelölő bizottság csaknem három évig van távol. Három lehetséges helyszínről tesznek kedvező jelentést: az első egy sziget a Perzsaöbölben; a második, a folyó menti helyszín, mely később a második kert helyszínéül szolgált; a harmadik pedig egy hosszú, keskeny félsziget csaknem egy sziget mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlik be a vízbe. A bizottság csaknem egyhangúlag a harmadik lehetőséget részesítette előnyben. E helyszín mellett döntöttek, és két évbe telt, míg a világ műveltségi központját, beleértve az élet fáját is, e földközi-tengeri félszigetre áttelepítették. (Az Urantia könyv, 73: ) Kr.e Kr.e Az aranykor egy mítosz, de az Éden tényszerűen létezett. (Az Urantia könyv, 74:8.14) Kr.e Ádám és Éva, a helyi csillagrendszer Anyagi Fia és Leánya fényes nappal és bejelentés nélkül érkezik meg, hogy hozzáfogjon ahhoz a nehéz feladathoz, hogy megpróbálja rendbe tenni a bolygó zavaros ügyeit, melyet lázadás hátráltatott és amelyet a szellemi elszigeteltség következménye sújtott. Az érkezésüktől számítva tíz napba telt, mire kettős alakban újrateremtették őket a világ új uraiként való bemutatásukhoz. (Az Urantia könyv, 74:0.1; 73:0.3) Kr.e Ádámszon megszületése, aki az urantiai ibolyaszín emberfajta elsőszülötte, s akit húga, majd Évaszon, Ádám és Éva második fia követett. (Az Urantia könyv, 74:6.2) Kr.e A Melkizedek-megbízottak Ádám megérkezése után még csaknem hét évig látták el a feladatukat, mire elérkezett az idő, hogy a világ ügyeinek igazgatását átadják Ádámnak és visszatérjenek a Jerusemre. (Az Urantia könyv, 74:5.1) Kr.e Ádám és Éva bemutatta a mindenek Atyjának fogalmát az evolúciós népeknek. Azonban Kr.e ra az emberiség nagyobbrészt elveszítette az Éden napjaiban közreadott kinyilatkoztatást. (Az

10 Urantia könyv, 92:4.6) (Amikor az emberi lények először megjelentek a bolygón egészen eddig az időpontig, azaz egy hozzávetőleg évet átfogó időszakról van szó, az emberi lények haja fekete volt, az íriszük pedig sötét színű vagy fekete. A bőrszín változatossága a szangik emberfajták megjelenésével kezdődött Kr.e táján, azonban csak az ádámi géneknek az emberi DNS állományba való beépülésének kezdetétől lehet beszélni a haj- és szemszín igen eltérő változatainak megjelenéséről.) Kr.e Ádám az Urantián több mint száz éven át tartó erőfeszítései ellenére is csak kevés haladást lát a Kerten kívül; a világ egészében véve nem tűnik úgy, mint amely sokat fejlődött volna. Úgy látszik, hogy a faj jobbá tételének kifejlete előtt még hosszú út áll, és a helyzet oly kétségbeejtőnek tűnik, hogy valami olyasmit igényel, mely az eredeti tervekben nem szerepelt. Legalábbis ez fordul meg Ádám fejében gyakran, és e gondolatait sokszor megosztja Évával is. Ádám és felesége állhatatos, azonban el vannak szigetelve az övéiktől, és komolyan aggasztja őket a világuk siralmas állapota. (Az Urantia könyv, 75:0.1) Kr.e Ádám és Éva vétke. Éva több mint 5 éven keresztül titokban érleli a terveit. Végül eljutottak oda, hogy Éva beleegyezett a Kánóval, a barátságos nodfiak közeli telepe legragyogóbb elméjével és tevékeny vezetőjével való titkos találkozóba. A Kert civilizációja összeomlott. Ádám és Éva már száztizenhét éve tevékenykedett a Kertben, amikor is Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein keresztül arra vetemedtek, hogy letérjenek az elrendelt útról, mellyel gyorsan magukra hozták a végromlást és veszedelmes késedelmet okoztak az egész Urantia fejlődéssel járó haladásában is. (Az Urantia könyv, 75:3.7; 74:8.14) Kr.e Ádámszon elindul megkeresni a gyermekkori álmainak földjét, Van és Amadon északi hegyvidéki otthonát; ekkoriban ő 120 éves, és már az első kert harminckét egyenes ági gyermekének atyja. (Az Urantia könyv, 77:5.2) Kr.e Ádámszon csapata megtalálja a kalandjuk tárgyát, s e népeknél találkozik Rattával, aki ekkoriban húsz éves s (Ratta) elmondja neki, hogy ő a hercegi törzskar utolsó egyenes ági leszármazottja. Ő a fajtájának utolsó tagja, neki már nincsenek élő fivérei és nővérei. Megismerte az Éden történetét, azt, hogy Van és Amadon jóslatai miként váltak valóra, és megismerte a kertbeli vétek történetét is. Valamivel több mint három hónap múlva Ádámszon és Ratta össze is házasodott; 67 gyermekük született és csaknem 2000 másodfajú közteslény nagyszülője lett belőlük. (Az Urantia könyv, 77:5.5) Kr.e A második kert. Csaknem egy teljes évet vett igénybe, míg az ádámi utazók csoportja elérte az Eufrátesz folyót. Lévén, hogy ekkor éppen áradás ideje volt, a táborukat a folyamtól nyugatra elterülő sík területeken állították fel, csaknem 6 héttel azelőtt, hogy a folyóközi területre átkeltek volna, ahol is megalapították a második kertet; e terület a Káspi-tenger déli partjától keletre helyezkedett el, a Kopet-dag hegység közelében. (Az Urantia könyv, 75:5.9; 77:5.10; 78:1.3; 76:1.1) Kr.e Káin (Éva halandó fia) és Sansa (Ádám halandó leánya) még az előtt megszületett, hogy az ádámi utazók csoportja elérte volna a folyóközi úti célját Mezopotámiában. Laotta, Sansa anyja belehalt a leánya megszülésébe; Éva nagy szenvedések mellett, de a rendkívüli erejének köszönhetően túlélte a szülést. Éva magához vette Sansát, Laotta gyermekét, és Káinnal együtt táplálta. Sansából nagyon rátermett nő vált. Ő lett Szargannak, az északi kék emberfajták vezetőjének a felesége, és hozzájárult az akkori kék emberek fejlődéséhez is. (Az Urantia könyv, 76:0.2; 76:2.1) Kr.e Kr.e Csaknem éven át a második Éden a polgárosodás bölcsője. Az ádámi népek Mezopotámiában megvetették a lábukat, leszármazottaikat egészen a föld határaiig is elküldték, és később, miután a nodfiakkal és a szangik törzsekkel összeolvadtak, őket nevezték anditáknak. E vidékekről indultak el azok a férfiak és nők, akik a történelmi tetteket végrehajtották, és akik oly nagy mértékben felgyorsították a kulturális fejlődést. (Az Urantia könyv, 78:0.1) Kr.e Megszületik Ábel, Ádám és Éva első gyermeke a második kertben. (Az Urantia könyv, 76:2.1) Kr.e Megszületik Szet, Ádámnak és Évának a második kertben született, túlélő fiai közül a legidősebb. Szet bekapcsolódott az apja népe szellemi helyzetének javítására irányuló munkába, a második kert új papságának vezetője lett. Fia, Énosz új istenimádati rendet alapított, és unokája, Kenan állította fel a közelebbi és távolabbi szomszédos törzseknél a külső hitterjesztői szolgálat intézményét. (Az Urantia könyv, 76:3.4) Kr.e Káin dühében rátámad Ábelre és megöli. (Az Urantia könyv, 76:2.5) Kr.e Kr.e Az ádámszonfiak magas műveltséget tartottak fenn csaknem 7000 évig Ádámszon és Ratta korától számítva. Később keveredtek a szomszédos nodfiakkal és andonfiakkal, és őket

11 is az eleitől fogva hatalmasok között tartották számon. És az akkori korszak vívmányai közül rejtett formában több minden is fennmaradt abban a kulturális potenciálban, mely később európai polgárosodásként virágzott ki. (Az Urantia könyv, 77:5.9) Kr.e Ádámszon halála. (Az Urantia könyv, 77:5.7) Kr.e Éva halála. Éva Ádámnál tizenkilenc évvel korábban, szívelégtelenségben halt meg. (Az Urantia könyv, 76:5.5) Kr.e Ádám halála. Ádám 530 évet élt és öregkori elgyengülésben halt meg. (Az Urantia könyv, 76:5.5) Kr.e Kr.e A második kert műveltsége húszezer évig fennmarad, azonban folyamatos hanyatláson megy keresztül egészen addig, amikor is a szetfi papság újjáéledésével és Amoszád vezetésével egy ragyogó korszak köszönt be. Azok az erőteljes polgárosodási hullámok, melyek később végigsöpörtek Eurázsián, nyomban követték a Kert nagy újjáéledését, melyre az után került sor, hogy az ádámfiak alaposan összeolvadtak a környező kevert nodfiakkal. (Az Urantia könyv, 78:5.1) Kr.e Nagyjából ekkoriban alapít Ádámszon civilizációs központot az egyik legkeletebbre fekvő, régi vanfi településen. (Az Urantia könyv, 77:4.13) Kr.e Az Édenkert alámerülése. Miután Ádám elhagyta az első kertet, azt a nodfiak, a kutiak és a szuntiták foglalták el a különböző időszakokban. Később azoknak az északi nodfiaknak lett a lakóhelye, akik nem voltak hajlandók együttműködni az ádámfiakkal. A félszigetet ezek az alsóbbrendű nodfiak népesítették be csaknem 4000 évvel azt követően, hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét. Ezzel a nagymértékű süllyedéssel egyidejűleg a Földközi-tenger keleti partvonala a magasba emelkedett. A süllyedés nem hirtelenül ment végbe, a teljes félsziget alámerüléséhez néhány száz év kellett. (Az Urantia könyv, 73:7.1) Kr.e Kr.e Korszakos jelentőségű faji keveredések mennek végbe szerte Ázsia délnyugati részén. A turkesztáni hegyvidékek lakói elszánt és életerős népet alkotnak. Indiától északnyugatra még létezett a Van korabeli műveltség sok eleme. E településektől még északabbra a korai andonfiak legjobbjai maradtak meg. És e két, műveltségében és természetében is felsőbbrendű fajtát felszívták az észak felé mozgó ádámfiak. (Az Urantia könyv, 78:3.4) Kr.e Kr.e Eurázsia közepe túlnyomórészt, bár egyre csökkenő mértékben andita. Turkesztán alacsonyabban fekvő területein az anditák nyugat felé fordulva, a tóvidéket megkerülve Európa felé veszik az irányt, míg az e térség hegyvidéki területeiről keleti irányba nyomulnak előre. Kelet- Turkesztán (Hszincsiang) és kismértékben Tibet képezi azokat az ősi kapukat, melyeken át ezek a mezopotámiai népek a sárga emberek lakta északi területekre a hegyi útvonalakon behatoltak. Az anditáknak Indiába való behatolása a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé és az iráni legelők felől Beludzsisztánon át ment végbe. (Az Urantia könyv, 79:1.1) Kr.e Kr.e A kiterjedt éghajlati változásokkal párhuzamosan végbement faji megoszlás készíti elő a terepet a civilizáció andita korszakának beköszöntéhez. (Az Urantia könyv, 78:3.9) Kr.e Kr.e A legnagyobb urantiai polgárosodott tömegtársadalom Közép- és Észak- Kínában létezik. A sárga ember az első, aki faji összetartást valósít meg az első, aki magas fokú kulturális, társadalmi és politikai civilizációt épít fel. (Az Urantia könyv, 79:6.8) Kr.e Ahogy az ádámfiak tisztábbvérű elemei behatoltak az északi területekre, egyre kevésbé maradtak ádámiak, míg akkorra, amikor elfoglalták Turkesztánt, már alaposan összekeveredtek a többi emberfajtával, különösen a nodfiakkal. Az egyenes ági ibolyaszín népek közül igen kevés jutott el valaha is Európa és Ázsia belső területeire. (Az Urantia könyv, 78:3.3) Kr.e A legkorábbi andita népek a Mezopotámiával határos vidékekről származnak, és az ádámfiak és nodfiak keverékéből alakultak ki. (Az Urantia könyv, 78:4.2) Kr.e A mezopotámiai folyóközben, Délnyugat-Ázsiában volt meg a nagy polgárosodás potenciálja, annak lehetősége, hogy a dalamatiai időkből és az édeni korból megmentett eszmék és eszményképek elterjedhessenek. (Az Urantia könyv, 78:1.12) Kr.e Az anditák csaknem éven át egyre messzebb, Közép-Ázsia északi részeibe szorították az andonfiakat. (Az Urantia könyv, 80:9.6)