PUSZTADOKTOR MAGAZIN

Átírás

1 PUSZTADOKTOR MAGAZIN IX. évfolyam 5. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja május Több, mint 1% esély! Kiss Balázs és az egyszemélyes misszió A szabadulás pillanatai Molnárfecskék a sziklafalon

2 Madarakat gyógyítunk! Több, mint 1% esély MADÁRKÓRHÁZ HORTOBÁGY ALAPÍTVÁNY Miért is? Mert a kutya ugat, a macska nyávog, a költő ír, a madárdoktor pedig madarat gyógyít. Mert ez a dolga, ez a lényege, nem is tud mást tenni. Ez hivatás, erről már beszéltünk legutóbbi számunkban. Ez azonban nem egy öncélú hóbort, amivel erőnek erejével bele akarunk avatkozni a természet rendjébe. Nem akarunk az evolúció ellen dolgozni, bár a hivatalos természetvédelem is ezt teszi: védi a fajokat és az élőhelyeket, ahol azok kialakultak és csak ott tudnak fennmaradni. Védett területekkel, korlátozásokkal, akár belépési tilalmakkal, ami ütközést is jelenthet a gazdálkodók, erdészek, vadászok, vagy akár a természetjárók és a természetvédők között, jóllehet, mind a természet szerelmesei. Azért, hogy megőrizzük a jelen és az utókor számára a biológiai sokféleséget, azt a természetet, amiből jobbára már tényleg csak a nemzeti parkokban létezik az, ahonnan mi is kiléptünk egykor. Ami talán még nem is olyan régen létezett körülöttünk. Én még emlékszem, amikor nem kellett belépőjegy a Hortobágyra, amikor a vízitúrán ott táboroztunk, ahol ránk esteledett, és nem kellett engedély, hogy átlovagoljak az angyalházi pusztán Álomzugba. De most már kell, és belátjuk, hogy szükséges is. Van is eredménye, mert tényleg vannak sasok: Lesz-e sas 2000-ben? Ez volt egy könyv címe, s amikor ezt írták a 70-es években, akkor bizony még kérdéses volt. És lett sas 2000-ben, és most 2014-ben még több van: példányt számolnak rendszeresen az országban. Darwin szerint nem a legerősebbek, legügyesebbek vagy a legokosabbak élnek túl mindent, hanem amelyek a legjobban tudnak alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. A madaraknak a millió éves evolúciójuk során a dinoszauruszoktól kezdve volt alkalmuk hozzászokni a kórokozóktól a ragadozókon át a természeti veszélyekig mindenhez, de az emberi civilizáció utóbbi pár száz évben történt változásai evolúciós mértékben a legtöbb fajnál nem követhetők. A valaha gyakori vörös vércse leginkább az áramütéstől veszélyeztetett. Lassan talán nálunk is eltűnnek a villanyoszlopok, föld alá kerül a vezeték, de addigra lehet, hogy eltűnik a vércse is. Mert nem biztos, hogy ki tudja húzni addig. Az egerészölyv tudja. Elütik, áramütést szenved, mérgezik, néha még le is lövik, mégis a leggyakoribb ragadozó madár Európában. A sas nem ilyen. Ő nem viseli el, hogy a fészke alatt traktorozzanak. Inkább otthagyja a tojásait és kipusztul. Ezért kell védeni az élőhelyet, de az egyedet is. Nem is olyan régen még pár tucat sas volt összesen az országban, és (már akkor is) évenként jó néhány példány élete rajtunk múlott! A vezetéknek ütközés mellett a szándékos mérgezések pedig a kipusztulás szélére sodorhatták volna őket. Hogy ez nem így történt, abban talán nekünk is volt szerepünk. Ezt úgy gondolom, nem vitatja el tőlünk senki. Mert azért lehet rólunk tudni: 2000-ben a tiszai ciánkatasztrófa során sikerült megmenteni a Ciános sast mellyel hazai és nemzetközi ismertségre tettünk szert. Pár éve a műcsőrös gólyával a Time vezető, amerikai heti hírmagazinban szerepeltünk egész oldalas cikkben. Most a műlábas sasunk, Luca szerepel saját magazinunk címlapján. Nem akarunk az evolúció ellen dolgozni, de mentünk és gyógyítunk minden madarat és más vadon élő, vagy háziállatot is, melynek nincs gazdája. Nemcsak azért, mert esetleg kevés van belőle, hanem azért, mert sajnáljuk, szeretjük, és jót akarunk nekik. Humanitásból, szeretetből. Mert nekünk is így jó. És ezzel nem vagyunk egyedül: a székesfehérvári Vadmadárkórház mellett együttműködő partnereink, madármentő állomások, állatorvosok, iskolák és több száz önkéntesünk országszerte követi példánkat. Ez a lap most példányban fogy el, és az Interneten több tízezer követőnk van. Akik korábban kritizálták tevékenységünket, sőt be akartak záratni, már utánoznak: több helyen madárkórháznak nevezik a mentőhelyet és kiadványainkat is koppintják. Úgy tűnik, hogy már a konkurenciánkat is kitermeltük, mert az az 1%, mely alig elég a saját működésünkre, sok más követőnknek is elkelne, de ugyanerre pályáznak más, nem velünk együttműködő szervezetek is. Miért is érezzük szükségét, hogy akkor is csináljuk, amikor nincs rá pénz? Amikor nem kifizetődő? Amikor szakmailag nem is indokolt? Amikor sokszor alig van egy pici Madarakat gyógyítunk, hogy visszaadjuk kis remény? Vagy annyi se? És amikor a természetnek azt, ami a természeté. mindenki azt mondja, és már magunk is elhisszük, hogy nem érdemes, mert úgysem sikerül? Mert akkor is sikerül. Csak kell hozzá szív, tudás, tapasztalat és szándék. Egy kedves ismerősöm, aki egy mentett kisrigót ápol, megosztotta velem a következőt: Nyitva felejtettem a kalitka ajtaját az erkélyen. Kiröppent a rigó a padlóra, mire hazaértem. Nem láttam, hogy ott van, azt hittem elment. A kutya ijesztette meg, s akkor szárnyra kapott. A szemközti fán landolt. Hívtam, ideszállt hozzám. Sírtam. Még maradni akar nagy örömömre. Ezt az érzést kívánom bárkinek, aki még nem élte át. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, hogy természetvédő, minden hivatalos támogatást nélkülöző munkánkat tovább folytathassuk és megmenthessünk, visszaadhassunk a természetnek évenként vadmadarat, az Önök segítsége és támogatása is szükséges. Kérjük, adójuk 1 %-ával segítsék ezt a munkát, és tartsanak velünk! Köszönettel: Dr. Déri János A címlapon: Luca, a műlábas rétisas dr. Déri Jánossal, a Madárkórház Alapítvány állatorvosával (Fotó: Déri Balázs)

3 Kiss Balázs és az egyszemélyes misszió Amint előző számunkban beszámoltunk róla, Kiss Balázs a Dunántúlon végez természetvédelmi missziót, most arról számol be, mi indította erre. Útjának egyik célja, hogy a személyes élmények által felismertesse korosztályával és a tőle fiatalabbakkal a természet védelmének fontosságát. Balázs (középen Katinkával, az egerészölyvvel) nagyjából 9 évesen kezdett önkénteskedni nálunk, néhány éve a Madárkórház Alapítvány kuratóriumának is tagja. A Májális hosszú hétvégéjén végig dol- Szürkegém goztunk. Lehoczky Krisztián a Mályi Madármentő Állomás vezetője az utóbbi napokban hozzájuk érkezett betegeket: egy szürkegémet, egy örvösgalambot és a már korábban ott ápolt, és a TV híradóból is ismert, vak egerészölyvet adta át további kezelésre a Madárkórháznak. A szárnytörött szürkegémet azonnal megműtöttük, azóta a számára a természetes környezetére hasonlító festett kórteremben lábadozik. A vak ölyvet a másik, nálunk élő vak ölyvvel egy kórteremben helyeztük el. Társának nem sok esélye van a gyógyulásra, de neki Dr. Dobos András szentesi kollégám által később beültetésre kerülő műanyag szemlencsével remélhetőleg visszaadható lesz a látása. (Déri János) Sosem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövő generációinak megnyerésével lehet teljes sikert elérni egy cél megvalósítása érdekében. Ha fiataljaink helyünkbe lépve nem eleik hibás példáját követve járnak majd el, talán nem lesz szükség arra a munkára, amit napjainkban végzünk, elvégre betegeink döntő többsége különböző emberi behatások következtében kerül hozzánk, nem pedig a természet által rájuk osztott sors miatt. Ezen elvek vezérletével indultam útnak, hogy a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban jussanak el minél több gyermekhez önzetlen munkánk tapasztalatai, érzékeltetve a majdan rájuk nehezedő súlyt, mikor nekik kell majd dönteni. Természetesen egy madár mindig hasznára van annak, aki szárnyas tüneményeink védelmében indul kortes hadjáratra. Elbűvölő egerészölyvünk, Katinka a legmaradandóbb élményt nyújtja azoknak, akik testközelből ismerkednek meg hazánk leggyakoribb ragadozómadarával. Arról nem is beszélve, hogy szegényt fióka korában elszakították szüleitől, háznál fölnevelték, így téve alkalmatlanná a rendeltetésszerű szabad életre ennek ismeretében máris a felelősségtudat egy komoly nyoma maradt azokban, akikkel találkoztam utam során. Létesítményünk elhelyezkedéséből kifolyólag a Dunántúl perifériát jelentett számunkra, távolságából adódóan eddig nem állt a rendelkezésünkre olyan eszköz, aminek segítségével hatékonyan végezhettük volna szemléletformáló tevékenységünket ebben a régióban, egészen múlt hét hétfőig. Vonattal történő világjárásomnak köszönhetően megközelítőleg 4000 fiatallal találkozhattam kevesebb, mint 3 nap alatt. A tényekből okulva természetesen folytatom utamat, amint a tavaszi szünet véget ér, a Duna túloldalára koncentrálva, reménykedve abban, hogy minél több apró léleknek okozok örömteli és maradandó pillanatokat. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Székesfehérvári Református Egyházközösségnek a rendelkezésemre bocsátott szállásért, valamint Kovács Georginának, Helka méltó örökösének és kedves Családjának az önzetlen segítségnyújtásért. Kiss Balázs Kihajtási ünnep A lábas jószágok legelőre való kihajtásának napján, a hagyományos Kihajtási ünnepen szerencsére a jó idő kedvezett a kirándulóknak. Mi többek között madárbemutatóval vártuk a vendégeket. Ez a program mindig nagyon népszerű, különösen a kicsik körében május 3

4 A szabadulás pillanatai Ahogy Gombóc Artúr a csokoládéval, úgy vagyunk mi is a madarakkal. Nem válogatunk közülük. Magazinunk most jubilál, 2006 májusában szóltunk először ebben a formában a Madárkórház látogatóihoz, hasábjain több pillanatképet is láthattak a munkánk utolsó lépését jelentő madárelengedésekről. Most ezekből szemezgettünk, a több ezer különféle madárról és a több száz önkéntesről, dolgozóinkról készült felvételekből május

5 2014. május 5

6 Szerelem a madarak iránt Önkéntesünk írta 8-9 éves lehettem, mikor időnként meglátogattam a Madárkórházban dolgozó édesanyámat. Bevallom, eleinte csak a játszótér érdekelt. Később segítettem, kísérgettem az önkéntesként ott dolgozó fiatalokat. aztán 2013 nyarán egy igazán jó csapat érkezett nyári munkára a Madárkórházba. Szalai Kata állatorvostan hallgató, Cseszlai Zsombor, aki 10 éves kora óta önkénteskedik itt, Bódis Gergely László (Bogyó) solymász, aki jelenleg a mesterem. Egyre többször lógtam a nyakukon. Figyeltem csendben, hogy mit csinálnak és milyen lelkesen teszik. Nem munkának, hanem elhivatottságnak tűnt a feladatuk. Munka pedig mindig van bőven. Takarítani a madarak helyét, etetni, itatni, a lábadozó madarakat tömni, a piciny madarakat kukaccal etetni. Különösen a solymászat kezdett érdekelni. A látogatók számára tartott bemutatókat, amiket Bódis Gergely László (Bogyó) tartott nagy sikerrel, soha nem mulasztottam el. Addig kísérgettem, csüngtem rajta, amíg be nem látta, hogy én is szeretném kipróbálni. Aztán iskola után, hétvégeken mindig a nyomában voltam. Tanítgatott nagyon türelmesen, és én ittam minden szavát. Időnként dicsért vagy korholt, de el nem tántorított. Micsoda boldogság volt számomra, mikor először ülhetett karomra Samu, a Harris Hawk. Nehéz volt sokáig tartani, de én hősiesen tartottam, mint egy győzelmi lobogót! Most már egyre többet repítünk együtt és egyre ügyesebb vagyok. Déri doktor bácsi is sokat dicsér. Igaz, még csak 10 éves vagyok, de már látom a jövőmet, hogy a madarak elkötelezett híve leszek. Kívülállók nem is tudják, milyen áldozatos munka folyik itt. Közös öröm, mikor egy gyógyult madarat elengednek. Számomra kellemes elfoglaltság a madarakkal való törődés, hasznosan töltöm a szabadidőmet és örömömre válik a dicséret a munkámért. Ajánlom minden fiatal figyelmébe a Madárkórházat, mert kötelességtudásra, felelősségre és kitartásra nevel. Köszönöm a lehetőséget Dr. Déri János bácsinak, a Madárkórház vezetőjének, hogy részese lehetek-e csodálatos munkának. Mesteremnek Bódis Gergely Lászlónak (Bogyó) az eddigi kitartó tanítást, és remélem, a jövőben is türelmesen fog tanítani. Szántó Johanna Hortobágy, 4. osztályos tanuló Kismadarak Nyitottad az ablakot: szállj be, napsugár! Hogy csivogott-csattogott rengeteg madár: azt tudom csak: valahány téged szeretett, mikor szobád ablakát nyitotta kezed behajolt egy lombos ág, bimbós, eleven: mind ott ültek gallyain, aztán kezeden. Milyen szép és igaz, még mindig csalogatjuk a napsugarat, hiszen a hosszú téli, szürke napok után jó érzés az ember lelkének, testének a tavasz. Megérkeztek költöző madaraink, köztük a tavasz hírnökei, úgy hiszem, mindenki ismeri őket a csodás kis fecskék. A fecskék közelebb állnak hozzánk, mint az gondolnánk, szinte keresik és szeretik az ember közelségét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a falvak közkedvelt madarai. Fészküket családi házak ereszalján építik, illetve most már a városokban, panel házak erkélyein is szívesen építkeznek", vagy raktárépületek homlokzatán. Engem mindig szomorúsággal tölt el, ha azt látom, hogy a fecskefészket leverik, ha nem engedik, hogy kis odúját megépíthesse. Ezzel megakadályozzák életben maradását, pedig ők is egyre kevesebben vannak. Ezért nagy harcot kell vívniuk. Ha megfelelőnek vélt helyet találnak, nem adják fel, a veszély elmúltával újra kezdik építeni a fészket, hogy ott majd nyugodtan költhessenek. Elgondolkodtak már azon, mi lenne, ha mi lennénk az ő helyükben? Vajon mit tennénk, és vajon ők ezt tennék velünk? A válasz egyszerű: nem. A madarak sokkal nemesebbek ennél. Kormos István költőnk így ír erről: "...megadják mind magukat, sárgöröngyön ülnek, sírnak-rínak a kis öklükkel gyöngykönnyet törölnek..." Ne engedjük hát, hogy így legyen! Mert mit ér az erdő madarak, madárcsicsergés nélkül? Erre is egyszerű a válasz: semmit! Ezért védjük és szeressük őket! Ők szeretnek bennünket! S hogy honnan tudom? Hogy is lehetne másként, ha ilyen szépen ír róluk Weöres Sándor. Ahogyan lent a kezdő idézet folytatódik. Mit jelenthet ez, nem mást mint a szeretet jelét. Bóta Beatrix Ágnes május

7 Molnárfecskék sziklafalon Olvasónk kérdezte Az Elrepülnek sikere Puskás János vagyok, Debrecenben élek. Gyermekpszichológusként dolgozom, de évek óta foglalkozom a madarakkal. Engem különösen a molnárfecskék érdekelnek. Évek óta figyelem a fecskéket. Figyelemmel kísérem az évenkénti érkezésüket, a fészkelésüket, költésüket, a vonulásukat (távozásukat). Debrecenben a molnárfecske állományának felmérésével töltöm el a szabadidőm nagy részét. A molnárfecskék nagy része ma már településeken belül épít fészkeket. Azonban az egyik könyvben olvastam, hogy természetes költőhelye Európában már csak kevés helyen van, azonban Európa délkeleti részén még sziklás szurdokokban fészkel. Ön ismer olyan európai költőhelyet, ahol a molnárfecskék még természetes költőhelyeiken fészkelnek? Puskás János Konyhás István válasza: Vannak ilyen fészkelőhelyek Európa déli részén, de akár a Kárpátok déli vonulatain is találkozhatunk fecskekolóniával sziklákon. Ez a kép (fent) Dániában készült az egyik legismertebb látványosságnál, Møn szikláinál, azaz a Møns Klintnél. Szinte az összes Dániáról szóló útikönyvben úgy írnak róla, mint a legszebb természeti látványosság az országban. A Koppenhágától kb. kétórányi autóútra található Møn sziget partját egy 6 km hosszan húzódó, 120 méter magas hófehér mészkő sziklafal határolja. Ezeken a sziklákon népes telepei vannak a molnárfecskéknek. Jár a gólya, jár... Gólyát ritkán ér áramütés, de ha igen, akkor sem mindig akkora a baj, mint kisebb madaraknál. Most viszont már négy áramütésből lábadozó gólyánk is van. A gólyák sérülései között gyakoribbak a törések, ilyenkor általában a szárnyuk, lábuk törik. Fiókák a költési időszakban kerülnek be hozzánk nagyobb számban, amikor a már a repülést próbálgatva lesodródnak az addig biztonságot nyújtó fészekből. A képen szó szerint lábadozó madár pár napja állt fel, két hétig csak feküdt, és bal lábát oldalra nyújtva vegetált. Infúzió, szondatápszer, gyógytorna után már a szép időben való sétáltatásnál tartunk. Kezdetben még fogni kellett, de most már megy egyedül is néhány lépést. Két másik társa még a kórteremben gyűjti az erőt. Bízunk benne, hogy hamarosan nekik is sikerül! Laboda Tímea Elrepülnek című vizsgafilmje (gyártója a Kodolányi János Főiskola), mely kórházunk munkáját mutatja be az elmúlt 4 év történetének tükrében bekerült a 60. Országos Függetlenfilm Fesztivál versenyprogramjába (eredményhirdetés május között), és bár nem került be a Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál 12 legjobb filmet bemutató versenyprogramjába, a többi nevezett pályamű közül kiválasztották abba a szekcióba, melyet levetítenek a budapesti Művész Moziban a fesztivál ideje alatt május elején. A filmet május 8-tól megnézhetik a madarpark.hu/ elrepulnek weboldalon is. Látogassanak el weboldalunkra! Anyák napjára A lap megjelenésének idején már túl vagyunk az Anyák napján, de a szülői gondoskodás jelképeként az anyukáknak ajánljuk szeretettel ezt a képet. A gólyákat ismerjük gyermekkori mondókáinkból, még mindig szerepet kapnak a kistestvérek érkezésének bejelentésében is. Reméljük, nem csak verseinkben, szövegeinkben maradnak velünk, hanem fészkeikben, a természetben is! május 7

8 HORTOBÁGY Madarakat gyógyítunk! Madárkórház Alapítvány Hortobágy Adószám: % Hasznos információk az adó 1+1%-ról rendelkezőknek itt kell levágni Az egyéni vállalkozók adóbevallása benyújtásának határideje február 25-e, a magánszemélyeké május 20-a, az 1+1%-ról való rendelkezést eddig az időpontig pótlólag is meg lehet tenni. A rendelkezés benyújtható elektronikusan is, a bevallással együtt, és külön is. RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ 1+1%-ról Az Ön neve: Az Ön adóazonosító jele: Adója 1%-nak felajánlásához a rendelkező nyilatkozaton fel kell tüntetni nevét, saját adóazonosító jelét és a kedvezményezett adószámát. FONTOS A kedvezményezett (Madárkórház Alapítvány) adószáma: Az Ön által támogatni kívánt egyház technikai száma (nem kötelező kitölteni): Adója 1%-val csak egy civil szervezetet támogathat! A nyilatkozatot tegye egy szabvány méretű postai borítékba! A borítékon is tüntesse fel pontosan az Ön NEVÉT, LAKCÍMÉT, ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT! A lezárt borítékot a lezárásnál írja alá, s juttassa el a NAV-nak! Az 1%-os felajánlás csak akkor érvényes, ha önnek nincs adótartozása (személyi jövedelemadó adónemen) és az adóját is pontosan befizeti május 20-ig! Ha május 20-án személyi jövedelemadó adónemen tartozása mutatkozik, rendelkezését nem fogják teljesíteni. MADÁRKÓRHÁZ ALAPÍTVÁNY Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: Adószámunk: Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) ; (52) Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) ISSN X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.