Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika Program

Átírás

1 Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika Program Jó tévők segedelmire magamat bíznom kelletik Elhagyott, árva, szegény gyermekek gondozása az I. világháborúig Kőszegen PhD disszertáció Konzulens: Dr. Szikra Dorottya Készítette: Vinczéné Menyhárt Mária 2010.

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 1.1 Témaválasztás indoklása Vizsgálandó időszak A kutatás módszerei, források Célok és a kutatás tárgya A témakör határai A gyermekiség modernizációja, mint a gyermekekről történő szervezett gondoskodás előfeltétele Árvaellátás, gyermekvédelem a 18.század közepétől a 19.század közepéig Hazánk néhány jellemzője a vizsgált időszakban Szegény illetve elhagyott gyermekek gondozása Magyarországon mint az általános szegénygondozásba ágyazott tevékenység Katolizáció kontra protestantizmus-egyházi törekvések az árvaellátásban Kőszeg helyzete a vizsgált időszakban Árva, szegénygyermekek gondozása Kőszegen A helyi hatóság tevékenysége Az első intézményes árvaház Magyarországon: a kőszegi Kelcz-Adelffy Árvaház létrejötte és működése A jezsuiták és a rekatolizáció szerepe az árvaház életében Az árvaházba való felvétel, a növendékek sorsa Az árvaház működése, mindennapok az árvaházban Alapítványok szerepe az árvaház működésében Kőszeg város szerepe az árvaház életében A társadalmi jótékonyság növekvő szerepe a gyermekvédelemben: a 19.század utolsó harmadától a századfordulóig tartó időszak Polgárosodó társadalom- Magyarország néhány jellemzője a vizsgált időszakban 4.2 A gyermeki lét változásai a vizsgált időszakban 61 2

3 4.3 Kőszeg helyzete a vizsgált korszakban, polgárosodás Kőszegen Az állam és a helyi hatóság, mint új szereplők- az első szegénység kezelésére irányuló jogszabályok A szegénység helyi kezelése A szegény gyermekek hatósági gondozása a városban Árvaügyek A Kelcz-Adelffy Árvaház működésének változásai Társadalmi jótékonyság, egyletek mint új szereplők Egyletek, alapítványok megjelenése Az állam, a helyi hatóság és a jótékony szervezetek kapcsolata Egyletek, alapítványok működésének szerepe a gyermekekre irányuló szociális gondoskodásban Kőszegen A Katolikus Jótékony Nőegylet A Jótékony Evangélikus Nőegylet Kisdedóvó Egylet óvodaügy Kőszegen Az állam, mint új szereplő- a gyermekvédelem rendszerének kialakulása és annak helyi hatásai A helyi társadalom a századforduló környékén Az állami gyermekvédelem kialakulása Az állami szerepvállalás háttere Gyermekvédelmi törekvések előtérbe kerülése A szervezett gyermekvédelem gondolatának megjelenése Magyarországon Új keretek- a gyermekvédelem jogi rendszere Igazságügyi gyermekvédelem A dajkaság és a nevelőszülői rendszer A helyi árvaellátás és a szegénygyermekek gondozása Az Országos Gyermekvédelmi Liga Kőszegi Bizottsága Zárt gyermekvédelmi gondoskodás Kőszegen: A Magyar Szent Korona Országainak Vasutas Szövetsége Kőszegi Árvaháza Konklúzió, összegzés Mellékletek 158 3

4 Köszönetnyilvánítás Köszönetemet szeretném kinyilvánítani Dr. Szikra Dorottyának, konzulensemnek, aki a disszertáció megírása során mindvégig segítette munkámat tanácsaival és útmutatásaival. A dolgozat munkahelyi vitája során értékes hozzászólásokat és javaslatokat kaptam Dr. Herczog Máriától és Dr. Gyáni Gábortól, mely észrevételek nagy segítséget jelentettek számomra a dolgozat végleges formájának kialakításában. A disszertáció formázásában és szerkesztésében Orbán Mónika nyújtott segítséget. Végül hálával tartozom a családomnak - férjemnek és édesanyámnak akik azzal, hogy oly sok terhet vettek le a vállamról, lehetővé tették számomra, hogy a disszertációt elkészítsem. 4

5 1. Bevezetés Témaválasztás indoklása A különböző szociális védelmi rendszerek kialakulásának nemzetközi és hazai gyökerei kapcsán egyre többet tudhatunk meg a különböző összegző, egy-egy terület fejlődését áttekintő művekből, tanulmánykötetekből. Hazánk vonatkozásában elsősorban olyan művek érhetők el, melyek a szociálpolitika történet területén főként az országos jellemzőket, tendenciákat szem előtt tartva íródtak, képet adva arról, hogy milyen fejlődési ívet is járt be Magyarország. A gyermekekre irányuló szociális gondokodás történetének eseményeit, jellemzőit elsősorban nagyobb léptékű, főként a legfontosabb események és jogi lépések, fejlemények bemutatására koncentráló művekből ismerhetjük meg. Dolgozatomban a magyar szociális gondoskodás történetének egy területét mégpedig a gyermekek irányába megnyilvánuló szociális gondoskodást vizsgálommely terület lényegi részének tekinthető az árvaellátás illetve a gyermekvédelem. A gyermekek szociális gondozásának illetve az árvaellátás és gyermekvédelem fejlődésének, kialakulásának, magyarországi történetét ismerjük, azonban keveset tudunk arról, hogy a fejlődés egyes állomásai mögött milyen társadalmi hatások, motivációk vagy akár érdekek húzódnak meg. Munkám során kerestem a választ az olyan kérdésekre, minthogy mikor és miért, milyen tényezők hatására jelenik meg az odafordulás, a figyelem a szegény, elhagyott gyermekek irányába a társadalom egyes szereplőinek szintjén? A terület fejlődése milyen szakaszokra osztható s az egyes szakaszok milyen jellemzőkkel, tipikus szereplőkkel bírnak? Kutatásom során a választott témát egy kisebb egység felől közelítem meg, ez az egység, vagy ha úgy tetszik szint, pedig a település szintje. Teszem mindezt azért, hogy megismerhetővé váljon az általam kiválasztott korszakokban az országos tendenciák lecsapódása vagy épp az átlagostól való eltérések, az egyes ellátások és a szolgáltatások igénybevevőinek szintjén. Ugyanakkor nem vállalkozom a terület fejlődésének országos és helyi szinten történő teljes összehasonlítására, hanem az országos fejlődési ívet mindvégig szem előtt tartva a helyi szintű fejlődési folyamat bemutatására fókuszálok. PhD értekezésemben Kőszeg szociális gondoskodásának történetével és ezen belül a városban folyó gyermekekkel kapcsolatos szociális tevékenységek feltérképezésével foglalkozom az első világháborúig terjedő időszakban. Témaválasztásom fontos indokaként szolgált az a tény, hogy a Magyarországon 5

6 elsőként, a 18. század második felében, a városban került megalapításra az ország első intézményes árvaháza. Az intézmény létrehozásának és működésének részletes vizsgálata némi leíró jelleget is ad a dolgozatnak, ugyanakkor ezáltal a szociálpolitika történeti tudásunk bővítésére nyílik lehetőség. Az árvaellátás illetve a gyermekvédelem kialakulása egy fejlődési folyamat. Feltételezésem szerint a fejlődés hajtóereje korszakonként más és más társadalmi jelenség volt. Ennek megfelelően az egyes korszakokban más és más társadalmi szereplők kerültek előtérbe, akik között meglátásom szerint egyfajta presztízs-, illetve hatalmi harc folyt a feladat ellátásáért. Az árva, nyomorúságban élő gyermekek felkarolása hátterében különböző célok és érdekek, mint a kontrollgyakorlás vagy éppen politikai, egyházpolitikai célok is meghúzódtak. Mind a szegények, mind az elhagyott, árva gyermekek ellátása, gondozása hol kisebb, hol nagyobb teherként jelent meg a helyi közösségek és a társadalom szintjén, mely feladat a felelősség kérdésének diverzitását adta. Munkám során a nemzetközi gyermekvédelem történetének 1945-ig terjedő áttekintéséhez segítséget Herczog Mária könyve nyújtott. Írásából a 18. század végétől kezdődően a magyar gyermekvédelem alakulásának legfontosabb momentumait ismerhetjük meg. Herczog említést tesz arról, hogy a 18. században a nemescsói, majd a kőszegi árvaház létrehozása után sorra alakulnak a különböző árvaházak és a 19. század jelentős változása, hogy nemcsak a vallási felekezetek, hanem az egyes községek és egyletek is hoznak létre ilyen típusú intézményeket. 1 Herczog elsősorban a jelenlegi gyermekvédelmi rendszer sajátosságait és visszásságait boncolgatja, ugyanakkor a jelenkori helyzet megértésének érdekében a múlt feltárásával is foglalkozik. E céljának megfelelően a kutatási témámat érintő kérdésekkel nem foglalkozik részleteiben. A gyermekvédelem történetét feldolgozó szakirodalom, ahogy az időben a századfordulóhoz közeledünk, úgy válik egyre szélesebb körűvé. Munkám szempontjából a leginkább relevánsabbnak tekinthetők Gönczi Magdolna Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában (1933) című írása illetve Csorna Kálmán a Szociális gyermekvédelem (1929) című tanulmánykötete. A fenti két íráson túl alapműnek tekintettem Dr. Vecsey Lajosnak a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház történetét feltáró művét. 1 Herczog Mária: A gyermekvédelem dilemmái Pont Kiadó Budapest o. 6

7 Gönczi nem csupán a fent említett korszak árvaházainak kialakulásával, működésük bemutatásával foglalkozik, hanem jelentős figyelmet szentel az árvaházak létrehozása mögött meghúzódó vallástörténeti kérdéseknek is, nevezetesen a pietizmus és a protestantizmus közötti ellentéteknek s mindezeknek az árvaházak létrejöttében játszott szerepével. Gönczi említést tesz a kőszegi illetve a nemescsói árvaház létrehozásáról is, de részleteiben nem tárgyalja azok működését. Csorna Kálmán fent említett írását alapvető forrásként kezelem a gyermekvédelem történeti tényanyagának megismerésében. Csorna művének bevezetésében nagyon pontosan meghatározza annak célját: Betölteni azt az űrt, amely itt tátong. Megismertetni mi van künn a nagy nemzeteknél, bemutatni a sajátunkat, megjelölni a nagy összefüggéseket, összegyűjteni, rendszerezni a jogszabályokat, felsorolni a szerveket és intézményeket, megkönnyíteni a tájékozódást, felkelteni az érdeklődést A vizsgálandó időszak Vizsgálatomat három korszakra terjesztem ki, melyek a következők: sz. közepe század közepéig tartó időszak század utolsó harmadától- századfordulóig terjedő időszak 3. Századfordulótól I. világháborúig tartó időszak A kutatásom kezdőpontját a 18. század közepére teszem. Mégpedig azért, mert elsősorban az intézményes árvaellátásra és a szegény gyermekek szervezett formában történő segítésére kívánok koncentrálni, s ez idő tájt veszi kezdetét e szempontból egy merőben új korszak a Kelcz-Adelffy Árvaház létrehozásával, mely 1741-re tehető. Az egyes korszakok közötti választóvonal nem éles, sőt sokszor elmosódott. Ugyanakkor elválaszthatónak tartom ezeket egymástól mégpedig aszerint, hogy mely időszakban, mely társadalmi folyamatok jelentették az árvaellátás későbbiekben a gyermekvédelem - fejlődésének hajtóerejét. Az első vizsgált időszakban az egyház tekinthető a legfontosabb szereplőnek ezen a téren. Nem csupán arról van szó, hogy a különböző egyházak, szerzetesrendek látták el a szegény illetve elhagyott gyermekek gondozását, hanem mint az a későbbiekben látható a katolikus és a református egyház közötti harc szülötte lesz az ország első árvaháza is. 2 Dr. Csorna Kálmán: A szociális gyermekvédelem rendszere Budapest, o. 7

8 Az első és második korszak közötti választóvonalat a polgárosodással párhuzamosan és attól nem elválaszthatóan a civil szféra előretörése és a szociális területen történő egyre nagyobb feladatvállalása jelenti. A 19. század közepe olyan társadalmi változások beindulásának időszaka Magyarországon, melyek merőben más megközelítését adják a szociális kérdésnek, mint azelőtt. Ez az az időszak, amikor kezdetét veszi egy polgári réteg kialakulása, társadalmi mozgalmak élednek fel, megjelennek a liberális eszmeáramlatok, és nem utolsósorban elkezdődik a feudális társadalomszerkezet felbomlása. Jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, népképviselet ezek voltak a polgári átalakulás fő jelszavai a reformkorban. Törvénybeiktatásuk az 1848-as forradalomnak köszönhetően valósult meg, rendezésük azonban a forradalom és a kiegyezés közötti időszakban. 3 A két korszak habár nem válik el élesen egymástól, ugyanakkor megváltoztak a társadalmi szükségletek és azok megítélése országos és helyi szinten egyaránt, miként a társadalmi, gazdasági feltételek, így ennek megfelelően a gyermekek és szükségleteik megítélése is. Gyáni felveti, hogy a korábban megszokott magatartásformák, mint a koldulás, csavargás, fiatalkori normaszegés vagy a prostitúció devianciává válnak. A magyarázat megítélésem szerint, a családnak a társadalmi szerveződésben játszott és az idők során számottevően módosuló helyéből és szerepéből fakad. Ám ez nem önmagában, hanem azzal szoros kölcsönhatásban fejti ki a maga hatását, hogy a munka fogalma idővel morális tartalommal telítődik 4 Mindezen változások maguk után vonták a megváltozott körülményekre adott társadalmi, közösségi válaszok módosulásait is. Más megvilágításban vetődik fel a castel-i szociális kérdés, hiszen a korábban jellemző stabilitás gondolok itt az ún. hagyományos családok védő szerepére, a földrajzi mobilitás alacsony szintjére megszűnése újfajta megoldások keresését tették szükségessé A kutatás módszerei, források A vizsgálatom során a választott témának megfelelően a történettudomány módszereit használtam, azaz elsősorban forráskutatást, forráselemzést és dokumentumelemzést. Ezen felül módszerként szerepelt még az irodalomkutatás és a másodelemzés is. 3 Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig 23.o. In.: Gyáni Gábor, Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig 4 Gyáni Gábor: A regulázó gondoskodás In: A tettetésnek minden mesterségeiben jártasok 14.o. 8

9 A forráskutatás terepe a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára és a Szombathelyi Püspöki Levéltár volt. A vizsgált időszakok vonatkozásában a lehető legtöbb eredeti dokumentumot (alapító levelek, intézményi beszámolók stb.) igyekeztem felkutatni, melyekből választ nyerhetek a vizsgálati szempontokra. Kutatásom során jelentős forrásul szolgált az július. 10-től heti, majd 3 napi rendszerességgel megjelenő Kőszeg és Vidéke című helyi lap. Jelentőségét az adja, hogy minden a város életét érintő illetve a város lakosságát foglalkoztató kérdés helyet kapott benne. Továbbá a mindenkori városvezetés is kommunikációs csatornaként használta a lapot, így közlésre kerültek a helyi rendeletek egyes részletei, tervezetei, a közgyűlésen elhangzott legfontosabb momentumok, a polgármester közleményei stb. A lap információval szolgált a városban működő jótékony célú egyletek és a különböző várost érintő szociális problémák vonatkozásában is. Rálátást nyerhettem az egyes kérdéskörök (szegénység, gyermekvédelem stb.) társadalmi megítélésére vonatkozóan. A lapban megjelenő írások felhasználása során szem előtt tartottam, hogy azok nem minden esetben tényszerűek, így a nagyobb hitelesség érdekében a szubjektív megközelítések kerülésére törekedtem. A legfontosabb levéltári források: 1. Meghatározó információforrásként szolgáltak Kőszeg Város Tanácsának iratai illetve Kőszeg Város Közgyűlésének iratai, jegyzőkönyvei, melyek a VaML Kőszegi Fióklevéltárában megtalálhatóak. A fenti iratokat 1741-től, az árvaház alapításának időpontjától kezdődően vizsgáltam. A kezdő időponttól a 18. és 19. század fordulójáig minden második év teljes jegyzőkönyvét átnéztem. E meglehetősen nagy feladatra azért vállalkoztam, mert ez az az időszak melynek vonatkozásában kevés információval rendelkezünk az elhagyott, árva illetve rászoruló gyermekek szociális segítésére nézve. A századfordulótól kezdve, amikor már több másodlagos forrás áll rendelkezésre, minden harmadik majd ötödik évet tekintettem át, továbbá minden olyan esztendő anyagát, melyek a következő szempontok valamelyikéből kiemelkedőnek tekinthetők: -Szociális jellegű intézményt hoztak létre a városban -Országos szintű, a szociális gondoskodást érintő jogszabály jelent meg (helyi megvalósítás és intézkedések) -Kőszeg és Vidéke cikkeivel összhangban, azon évek, amelyek vonatkozásában, a helyi sajtóban fokozottan előtérbe kerül valamely szociális probléma 9

10 -Gyermekek gondozásával, védelmével kapcsolatos szervezetet hoztak létre a városban A jegyzőkönyvek vizsgálata során több nehézséggel is találkoztam. Sajnálatos módon több esztendő anyaga is tűzvész következtében megsemmisült illetve néhány évtizeddel ezelőtt selejtezésre került. Nehezítette munkámat az is, hogy a jegyzőkönyvek bizonyos esztendőkben a latin és a magyar nyelv illetve a német nyelv vegyes használatával íródtak. Ugyanakkor a jegyzőkönyvek zöme magyar nyelven íródott. A 19. század utolsó harmadának vonatkozásában igen kevés használható forrás maradt fenn, így ezen időszak vonatkozó eseményeinek megismerésében a már említett Kőszeg és Vidéke című lap írásaira hagyatkoztam. Összességében a kutatás során 38 teljes évnyi jegyzőkönyvi anyagot tekintettem át. 2. Kőszeg Város Árvaszékének iratai A városi árvaszák vonatkozásában nagy mennyiségű iratanyag maradt fenn 1872 és 1945 közötti időszakra nézve. Az ezt megelőző időszakban működött a Városi Árvapénztár, melynek iratai 1729 és 1871 közötti időszakra nézve szolgálnak információforrásul. 3. Egyletek iratai A gyermekek segélyezésével és tágabb értelemben vett segítésével foglalkozó egyletek iratai, mint a Katolikus Jótékony Nőegylet, Jótékony Evangélikus Nőegylet, Kisdedóvó Egylet. 4. Kelcz-Adelffy Árvaház iratai Az árvaház iratai a Szombathelyi Püspöki Levéltárban kutathatóak. Az iratok nagy mennyiségben (nyolc doboz) maradtak fenn, azonban megismerésüket nehezíti az a körülmény, hogy egy részük - mivel sok esetben egyházi személyek közötti levelezésekről van szó latin nyelven íródott. Mint minden szociálpolitika történeti vizsgálatot végző, így az én számomra is az egyik legnagyobb problémát a források elérhetősége és értékelhetősége jelentette. Gyáni szerint: ezek a hiányosan megőrzött, reprezentatívnak a legkevésbé sem nevezhető nyomok is rendszerint előre kódoltak, értvén ezen azt, hogy a források 10

11 többsége a mindenkori hatalom puszta öndokumentációi. 5 Esetemben az, hogy az elhagyott gyermekekre vonatkozó dokumentumokban, jegyzőkönyvekben milyen megfogalmazásokkal találkozom az éppen hatalmon lévők (helyi hatóság) értékítéleteit és normarendszerét és a gyermekekkel, szegényekkel kapcsolatos attitűdjeit is markánsan tükrözi Célok és a kutatás tárgya Célom, helyi szinten bemutatni az elhagyott, árva, illetve a szegénygyermekekről való szociális gondoskodás történeti fejlődését, az arra ható társadalmi folyamatokkal és tényezőkkel együtt. Mindeközben figyelmet kell szentelnem a szegénygondozás alakulásának is, hiszen ettől a területtől az elhagyott illetve szegény gyermekek gondozása az esetek többségében nem elválasztható egészen a 20. század elejéig, az intézményes gyermekvédelmi rendszer kialakulásának kezdetéig. Mindaddig a szegény gyermekek gondozása az általános szegényellátásba ágyazottan működött és azzal szoros összefonódást mutatott. A két terület szétválása azonban sokkal korábbi gyökerekre vezethető vissza, mely hosszan tartó folyamat kezdőpontja feltételezésem szerint a gyermekiség felfedezéséhez kapcsolható. A szegényekről való gondoskodás során, nagyon sokáig nem igazán tettek különbséget a tekintetben, hogy az egyén betegség vagy valamely fogyatékosság idős kora vagy éppen fiatal kora miatt szorul a köz gondoskodására vagy egyéb szociális gondoskodásra. Tehát a mai értelemben nem volt specializálódott a szociális gondoskodás. Sokkal inkább egy másfajta értelemben vett specializáció illetve különbségtétel volt a jellemző, mely leginkább bizonyos csoportok segélyezésből, gondoskodásból való kizárásában nyilvánult meg. Castel a községi alapokon szerveződő segélyezés két meglehetősen kemény kritériumát nevezi meg, melyek különbséget tettek szegény és szegény között, ezek a munkaképtelenség valamint a segélyezett és a segélyben részesülő közötti közvetlen kapcsolat. 1. A szegénynek minden társadalomban s ez alól a kereszténység sem kivétel - nagyon 5 Gyáni Gábor: A mindennapi élet, mint kutatási probléma In.: Aetas 1997/1.151.o. 11

12 sok alázatot kell tanúsítania, s nyomorult sorsának számtalan bizonyítékával kell előhozakodnia, ha nem akarja, hogy rávetüljön a gyanú árnyéka: rossz szegény Kebelbéli kapcsolatnak kell lennie a segély haszonélvezője és a segélyt szolgáltató intézmény között. 7 Ez utóbbi kritérium egyértelműen végigkövethető e gyermekek segélyezésében, gondozásában a jogi szabályozás és a helyi gyakorlatok vonatkozásában is. Míg az érdemesség kérdése sokszor rejtetten ugyan, de szintén fellelhető, hiszen gyakran találkozhatunk a gyermek segélyezésből való kizárásával törvénytelensége vagy éppen nem kívánt vallási hovatartozása okán. A korai gyermekvédelmi törekvések a rászorulókról való gondoskodás azon területét jelentik, mely elsőként válik le a betegek, munkaképtelenek ellátásáról. A gyermekek vonatkozásában jelenik meg elsőként markánsan a gondoskodásban részesülők speciális szükséglete, mely a korábban megszokottól eltérő ellátást igényel. Véleményem szerint a gyermekekről való szociális gondoskodás megjelenését elősegítő tényezők, illetve feltételek a következők voltak: 1. A gyermekiség felfedezése s ezáltal a gyermekek speciális szükségleteinek, gondozási nevelési igényeinek elismerése. Lényeges elem, hogy a gyermek, mint érték jelenjen meg nem csak az egyes családok, hanem a társadalom szintjén is. 2. A rászorulókról való gondoskodás különböző formáinak kialakulása, a közösség felelősségvállalásának megjelenése, még ha szigorú feltételekkel is. E területről válik le a gyermekek szociális gondozása s később ebből fejlődik ki a gyermekvédelem helyi rendszere. 3. A különböző egyházak de elsősorban a Katolikus Egyház tanításai, melyek az első két vizsgált időszakban jelentős mértékben befolyásolták az emberek világképét a társadalom valamennyi szintjén. Ez a világkép nagy szerepet játszott a gyermekekről való szociális gondoskodás motivációs hátterében. Az erős egyházi befolyás az első vizsgált időszakban a rekatolizáción keresztül fejti ki hatását, majd a második időszakban, pedig azon jelenség által, amit Castel az üdvözülés gazdaságtanának hív. Nyomorult szegény ha szánják, ha megvetik hasznos eszközzé válhat, mivel kitüntetett lehetőséget nyújt a gazdagnak arra, hogy a 6 Robert Castel: A szociális kérdés alakváltozásai, Kávé Kiadó o. 7 Robert Castel i.m. 58.o. 12

13 legmagasztosabb keresztényi erényt, a könyörületességet gyakorolja, s ennek révén lehetővé teszi számára, hogy elnyerje üdvözülését Az első három feltétel illetve jelenség azonban önmagában kevés. Mindezek mellett még számos tényező szerepet játszott a terület fejlődésében, melyek közül a leglényegesebbnek a különböző háttérben meghúzódó, sokszor direkt módon nem is kifejezett érdekeket tartom. A városi hatóságok érdekei jelennek meg a háttérben akkor, amikor az árvaszékek felállításáról szóló törvény alapján a helyi árvák vagyonának kezelését látják el. Tulajdonképpen a helyi hatalom súlyát növelte az, hogy feltételeket szabhatott az esetenként igen jelentős vagyon tömegek felhasználásának, kontrollt gyakorolhatott a vagyoni ügyek felett. Továbbá a században az egyes települések presztízsét emelte, hogy mennyi és mekkora kapacitású szociális jellegű intézménnyel rendelkezett. Másrészt a katolikus egyház igen markáns érdekével találkozunk akkor, amikor a 18. században az árva illetve elhagyott gyermekek nevelését, gondozását a saját befolyásuk növelésére fordítják azáltal, hogy jelentős rekatolizációs funkcióval ruházzák fel azt. Majd a polgárosodás előretörésével a helyi polgárság érdekei húzódnak meg a háttérben, hiszen a gyermekek irányában megnyilvánuló jótékonykodás, egyfajta belső elvárásként jelenik meg, úgy is fogalmazhatunk, hogy a helyi polgárság zárt közösségéhez való tartozásnak hol kimondott, hol csak rejtett formában jelenlévő feltétele. A XX. század elején, pedig az állam és az állami felelősségvállalás került az előtérbe. Az államnak a közegészségügy, a közbiztonság a társadalmi béke, a demográfiai mutatók javulása és bizonyos értelemben a gazdasági fejlődés érdekében szüksége volt arra, hogy lépéseket tegyen a gyermekvédelem rendszerének kiépítésére. A fenti jelenségek a Ferge által felvázolt civilizációs folyamat egyes lépcsőfokainak is tekinthetők. Mindenkihez a modern világban csak az állam juthat el. Nála összpontosulnak az ágenseket (mármint civilizációs ágenseket) működtető források is, a kényszerítő eszközök többsége is, legyen szó fizikai, jogi vagy szimbolikus erőszakról. 9 A helyi közösségek és a társadalmi jótékonyság nem képes arra, hogy megfelelő hatékonysággal csoportosítsa át a különböző javakat a rászoruló csoportok számára, így szükségszerű a szociális területen is az állam civilizációs 8 : A szociális kérdés alakváltozásai, Kávé Kiadó o. 9 Ferge Zsuzsa: A civilizációs folyamat fenyegetettsége 14.o. 13

14 szerepének begyűrűzése. Az egyetlen jogokat biztosító és forrásokat össztársadalmi szinten átcsoportosító intézmény a társadalom által erre felhatalmazott állam. 10 Témánk szempontjából ez azt jelenti, hogy az árva illetve elhagyott gyermekek gondozásának területén is törvényszerű a szűkebb majd tágabb környezet és helyi segítő ágensek megjelenésétől az állami szerepvállalás irányába ható folyamat. 1.5 A témakör határai A gyermekvédelem fejlődése hagyományosan négy területet foglal magában, melyek a következők: 1. nyilvános oktatás és nevelésügy, 2. szegény-, árva, talált és törvénytelen gyermekek védelme, 3. züllés veszélyének kitett és bűnöző gyermekek védelme, 4. ipari gyermekvédelem. 11 Munkám során az első és a negyedik területtel csak érintőlegesen foglalkozom, mivel azok a tágabb értelemben vett gyermekvédelem részeinek foghatók fel. Másrészt, pedig nem végeztem ez irányú tényfeltáró, történeti kutatást, mivel az meghaladta volna a dolgozat kereteit. A századforduló körüli gyermekvédelmi törekvések vizsgálatánál nem megkerülhető a harmadik területtel - a züllés veszélyének kitett illetve a bűnöző gyermekek helyzetével - való foglalkozás, hiszen ez idő tájt jelenik meg az ún. igazságügyi gyermekvédelem rendszere. A dolgozat utolsó fejezetében arányaiban sokkal többet foglalkozom az országos helyzettel, ami azért lényeges, mert olyan szintű jogi változások jöttek létre, melyek megreformálták az egész gyermekvédelem rendszerét és a helyi szintű ellátásokat is más alapokra helyezték. Így nem megkerülhető a kiépülő gyermekvédelem rendszerének felvázolása és olyan intézmények megemlítése, minta a dajkaság vagy a nevelőszülői rendszer. Ugyanakkor a dolgozat gerincét a szegény, árva illetve törvénytelen gyermekek ellátására irányuló helyi törekvések bemutatása adja. A dolgozatban elsősorban a nyílt és a zárt gondozás eszközeit és az azokat létrehozó, működtető szociálpolitikai szereplőket helyezem előtérbe. Nem foglalkozom a téma pszichológiai, pedagógiai aspektusaival mivel a kutatás során feltárt források nem teszik lehetővé az ez irányú vizsgálódást. 10 Ferge Zsuzsa: A civilizációs folyamat fenyegetettsége 14.o Dr.Csorna Kálmán i.m. 18.o. 14

15 meg. 12 Lloyd de Mause meglehetősen sötéten látja a középkori illetve általában véve 2. A gyermekiség modernizációja, mint a gyermekekről történő szervezett, szociális gondoskodás egyik előfeltétele A gyermekiség modernizációját, mint a szervezett gyermekvédelmi törekvések előzetes kritériumát, egészen egyszerűen azért emeltem ki, mert a gyermekek, azon belül is a szükséget szenvedő gyermekek jelentik azt a célcsoportot, mely a dolgozat fókuszában áll. Így valamiféle képet kell kapnunk arról, hogy miként vélekedtek a társadalom tagjai általában a gyermekekről a vizsgált időszakokban és milyen értéket tulajdonítottak a gyermekeknek. A következőképp fogalmaz Aries: A középkori társadalomban a gyermekkor felfogása nem volt meg, ez persze nem jelenti azt, hogy a gyermekeket elhanyagolták, elhagyták vagy megverték volna. A gyermekkor felfogása nem keverendő össze a gyermekek iránti szeretettel, inkább a gyermeki sajátosság felismerésével van összefüggésben, azzal a sajátossággal, mely a gyermekeket lényegileg különíti el a bármilyen fiatal - felnőttől. Ez a felismerése nem volt a távoli múltban élő gyermekek sorsát. A gyermekkor története rémálom, amelyből csak mostanában kezdünk felébredni. Minél távolabb megyünk vissza a történelemben, annál alacsonyabb a gyermekekről való gondoskodás színvonala, és annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermekeket megölték, kitették, testileg bántalmazták, terrorizálták, vagy szexuálisan zaklatták. 13 Szintén a középkori gyermekfelfogás negatív megközelítését adja M.J. Tucker, aki az angol társadalom kapcsán megjegyzi, hogy a felnőttek, ha egyáltalán véleményt formáltak a gyermekekről, egy hierarchia részének tekintették őket, akik a társadalmi ranglétra alján helyezkednek el, ritkán ötlött fel bennük, hogy a gyermek is emberi lény, emberi igényekkel. 14 A fenti hipotézisek a szülők gyermekekkel szembeni közömbösségét, sőt esetenként kegyetlenségét sugallják. A gyermekkor történetével foglalkozó kutatók 12 Philippe Aries: Gyermek, család, halál tanulmányok Gondolat, Budapest o. 13 Lloyd de Mause: A gyermekkor története In.: A gyermekkor története Szerk..Vajda Zsuzsanna, Pukánszky Béla Budapest o. 14 M.J. Tucker A gyermek, mint kezdet és vég: gyermeknevelési szokások a századi Angliában In.: A gyermekkor története Szerk.:Vajda Zsuzsanna, Pukánszky Béla Budapest, o. 15

16 egy csoportja részben éppen ezért nem osztja sem Aries, sem pedig de Mause meglátásait. A gyermekkor történetének másik megközelítését, felfogását adja Linda Pollock, aki a gyermekekkel kapcsolatos attitűdök alakulását vizsgálta Amerikában a 16. századtól kezdődően. Munkájának forrásait az önéletrajzi leírások illetve naplóbejegyzések jelentették. Cáfolva de Mause meglátásait azt állítja, hogy már a 16. századtól kezdve és egészen napjainkig a szülők gyermekkel szembeni attitűdjeit a következő állítások jellemzik: 1. a gyermeket olyan élőlényeknek tekintették, amelyek fejlődési szakaszokon mennek át; 2. felismerték, hogy a gyermekek szeretnek játszani 3. hogy gondoskodásra és védelemre van szükségük 4. hogy irányítani kell őket pl. neveléssel és fegyelmezéssel 5. és hogy anyagi áldozatot igényelnek. 15 Pollock szerint - Ariesnak ellentmondva - nem fér kétség ahhoz, hogy a gyermekkort a szülők felismerték és elismerték. Azt azonban Pollock is belátja, hogy a gyermekek irányába megnyilvánuló humánusabb attitűdök megjelenésének időszaka a 18. századra tehető. A gyermekkor történeti felfogásának tehát alapvetően két fő irányzata van. Aries követőit a diszkontinuitás elmélet képviselői közé sorolhatjuk, míg ellenzőit akik szerint a középkori ember ugyanúgy megkülönböztette a gyermekkort más életszakaszoktól, a kontinuitás elmélet képviselői közé. 16 Témánk szempontjából azonban nem csupán az a kérdés, hogy miként vélekedtek a szülők a saját gyermekeikről és milyen attitűdök hatották át cselekedeteiket, hanem az is, hogy mit gondoltak azokról a gyermekekről akik nyomorogtak vagy éppen szülők nélkül maradtak. Véleményem szerint a más gyermekeinek irányába megnyilvánuló gondoskodás egy további lépcsőfokot jelent a fejlődési folyamatban. De Mause elméletét a gyermekek irányába megnyilvánuló szociális gondoskodásra vonatkoztatva kimondhatjuk, hogy e téren is egy fejlődési folyamatot látunk, s minél 15 Linda Pollock:A gyermekekkel kapcsolatos attitűdök In.: A gyermekkor története Szerk.:Vajda Zsuzsanna, Pukánszky Béla 180.o. 16 Pukánszky Béla: A gyermek a 19. századi magyar neveléstani kézikönyvekben Iskolakultúra o. 16

17 inkább közelítünk a jelenhez, annál nagyobb odafigyelést és szélesebb körben megnyilvánuló szociális gondoskodást tapasztalunk a társadalom részéről. Shulamith Shahar meglehetősen részletesen foglalkozott a gyermekek középkori helyzetével. Shahar az árvák iránti különleges figyelem megnyilvánulását látja abban, hogy az egyházak létrehozták a középkorban az árvaházaikat és hogy a világi uralkodók is egyre inkább védelmezték őket. Tulajdonképpen a lovagi erkölcs egy fontos eleme volt, az elesettek, ezen belül is az árvák védelemben részesítése. 17 A középkorban hétköznapi dolognak számított, mind a gyermekek szegénysége, éhezése, mind pedig az, hogy elvesztették egy vagy akár mindkét szülőjüket. Ez utóbbi az újkor kezdetéig általában a gyermekek 14 éves koráig bekövetkezett. Vajda Zsuzsanna szerint a múltban a gyermekek életét az árván maradás és a szülők újraházasodása éppen annyira megkeserítette, mint a jelenkorban a szülők válása. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szülők viszonylag gyorsan bekövetkezett újraházasodása mögött, főként az alsóbb társadalmi rétegeknél egyfajta gazdasági kényszer húzódott meg, hiszen számos olyan feladat volt egy-egy háztartásban, melyek elvégzéséhez mindkét szülőre szükség volt. 18 Az esetek többségében szintén gazdasági kényszer húzódott meg a mögött a gyakorlat mögött is, hogy a szülők dajkaságba vagy menhelybe adták gyermeküket, még akkor is, ha tudták, hogy gyermekük életesélyeit ez által jelentősen lerontják. Somlai a gyermekiség modernizációjának nevezi azt a folyamatot, ami a 16. században veszi kezdetét s amely sok minden más mellett a családi élet és a nevelés és ezáltal az egész gyermekkori szocializáció átalakulásához vezetett. 19 Azelőtt, mint miniatűr felnőttre tekintettek a gyermekekre, s ennek megfelelően alakultak velük szemben az elvárások is. Attól kezdve, hogy a gyermek átlépte azt az életkort, amelynek elérése előtt a halandóság igen nagy, és melynek túlélése bizonytalan volt, már felnőttként kezelték. A gyermek, mint védelemre, gondozásra és fejlesztésre szoruló egyén képe tehát a 16. századtól jelenik meg fokozatosan a közgondolkodásban Nyugat-Európában. A felnőttek,főként pedig a szülők feladata lett, hogy óvják meg gyermekeiket a kártékony környezeti hatásoktól, betegségektől, 17 Shulamith Shahar: Gyermekek a középkorban Osiris Kiadó Budapest, o. 18 Vajda Zsuzsanna: Gyermekfelfogás és gyermekkor a történelemben In.: A gyermek évszázada Szerk.. Pukánszky Béla Eötvös József Könyvkiadó Budapest o. 19 Somlai Péter : Szocializáció Budapest, o. 17

18 ártalmas felnőttek és kortársak hatásaitól, s eközben szoktassák, neveljék, tanítsák és taníttassák őket. 20 A gyermekiség modernizációja meglehetősen hosszú folyamat, mely azáltal, hogy erőteljesen kapcsolódik a polgárosodás folyamatához, feltételezhetővé tenné, hogy hazánkban miként a polgárosodás, így e folyamat is meglehetősen nagy késést mutat. A gyermekek gondozását, a gyermekvédelem fejlődését tekintve azonban nem mutattunk jelentősnek mondható lemaradást Nyugat-Európához képest. A folyamat kezdőpontja, amikor is némileg módosul a gyermek képe a szülő és a család szemében, nem igazán nyomon követhető. A folyamat végpontja, a különböző specializált, a gyermekek ellátását, gondozását, fejlesztését hívatott intézmények és szakmák megjelenése viszont annál inkább. A gyermekvédelmi törekvések első kevésbé szabályozott megjelenése mint az első árvaházak létrejötte vélhetően összefüggést mutat a gyermekiség képének változásával, még ha kezdetlegesen is. A folyamat végigkísérése azonban túlmutat munkám keretein, így nem is célom annak bemutatása. A gyermekekről való vélekedés megváltozása előfeltétele volt annak, hogy bármiféle szervezett gondoskodási forma megjelenjék az egyes társadalmakban. Pukánszky a 19. századi francia gyermekkép felvázolása kapcsán lényegre törő megfogalmazását adja a gyermekek felé történő társadalmi odafordulás hátterének: A gyerekekbe való érzelmi és anyagi befektetés tárgya abban a korban még nem elsősorban a gyermek, mint önértékkel rendelkező egyéniség volt, hanem a társadalmi elvárás, a szerepeknek való megfelelés igénye. A gyermek ugyanis nemcsak a családhoz tartozott, hanem tágabb közösségekhez is, mint például a nemzet, úgy tekintettek rá mint a jövő polgárára, katonájára, akinek kötelességei lesznek nemzetével szemben. Egyre többen kíséreltek meg beavatkozni a családok életébe főleg ha a családban nagy volt a szegénység miközben a gyermek érdekét hangoztatták. Politikusok, filantróp gondolkodású népnevelők, orvosok akarták a gyermekeket megóvni, nevelni és fegyelemre szoktatni, s ha kell kiemelni a családból. 21 Mint arra már az előző fejezetben utaltam ahhoz, hogy az egyes társadalmak eljussanak a szervezett szociális gondoskodás, azon belül is a gyermekvédelmi feladatok ellátásának szintjére nem volt elegendő, hogy bizonyos eszmeáramlatok 20 Somlai Péter i.m.23.o. 21 Pukánszky Béla i.m.78.o. 18

19 követőkre találjanak, más típusú feltételekre is szükség volt. Gondolok itt a demográfiai indokoltságra (magas gyermekhalandóság, illetve általában véve magas mortalitási mutatók), helyi szinten a szükséges források előteremtésére, működési keretek meghatározására és Magyarország esetében a kezdeti lépésekhez szükséges volt a katolikus egyház meghatározó szerepére is. 19

20 3. Árvaellátás, gyermekvédelem a 18. sz. közepétől a 19. század közepéig terjedő időszakban Az elhagyottság Magyarországon a XIX. század végéig, a XX. század elejéig, de Európa-szerte ugyaneddig az időpontig megrekedt a társadalmi filantrópia keretei között - fogalmaz Gyáni. 22 Az árvákról való gondoskodás évszázadokon keresztül a különböző egyházak, szerzetesrendek tevékenységének része volt. Ez a fajta segítségnyújtás azonban kevésbé volt szervezett, nagy különbségek feltételezhetők az egyes országrészek, települések között. Jellemző vonása volt az eshetőlegesség, hiszen a különböző szerzetesrendek munkája nagyban függött a különböző adományok megszerzésétől. Az árva gyermekek gondoskodása terén bekövetkező gyökeres változást azonban mégis az egyházakhoz kell kapcsolnunk. A protestáns egyházak és a katolikus egyház közötti erőteljes konfliktus lesz a változások hajtóereje. Hazánkban e területen egyfajta fordulópontot az 1741-es esztendő jelenthet. Szó sincs az egyházi feladatvállalás visszaszorulásáról, sőt egyfajta katolikus expanzió figyelhető meg ebben az időszakban, azonban merőben más kereteket jelent az, hogy létrejött az első szervezett, intézményes jellegű árvaház az országban, Kőszegen. Megelőzve ezzel Ausztriát, ahol 1743-ban jött létre az első ilyen jellegű intézmény, melyet egy gazdag gyáriparos, Kienmayer Mihály alapított. A bécsi árvaház 1766-ban már 9 nagy épülettel rendelkezett, melyben 600 gyermeket helyeztek el. Mária Terézia számára ezen intézmény hatalmas intézetté fejlődése jelentette a pozitív példát és hasonló mintára szeretett volna árvaházakat létrehozni Magyarország északi és déli felében is. A bécsi árvaházat, ha nem is méreteit s jelentőségét tekintve, de a működési szabályzatok szintjén többek között a soproni Voss-féle árvaház is mintaként használta. 23 Nem sokkal maradt el e tekintetben Magyarország a nyugat-európai szociális törekvésektől sem, hiszen Franciaországban is csak néhány évtizeddel korábban, 1714-ben hozták létre az első szervezett és nem tisztán egyházi indíttatású árvaházat. Az ún. Hospital General igazgatója alapított intézetet a szülő nélküli gyermekeknek. Az intézet olyan gyermekeket fogadott, akik betegek, gyengék, elhagyottak voltak, vagy akik nevelőszülőktől illetve szoptatós dajkáktól tértek vissza. Jellemzően a 2 és 12 év közötti gyermekeket fogadták be, azonban néhányan tovább is az intézet falai 22 Gyáni Gábor 1998 i.m.25.o. 23 Dr Barcza Leander i.m. 115.o. 20

21 között maradhattak. Sokat sejtet az ellátásuk színvonalának tekintetében az a körülmény, hogy a gyermekek gondozása a felnőtt férfiakéval és nőkével együtt történt, akik szegények, betegek, öregek és gyógyíthatatlanok voltak. 24 Magyarországon az 1760-as évektől kezdődően a kőszegi árvaházat számos intézmény követi, mint a selmeci (1762), soproni (1762), nagyszombati (1767), majd a nagyváradi, veszprémi, a kolozsvári és a váci árvaház. Közös elem az első ilyen jellegű intézményeknél, hogy általában valamely befolyásos, egyházi vagy világi hivatalt betöltő személy adománya tette lehetővé megalapításukat. Így ebben a fejezetben a hazai és helyi társadalom néhány jellemzőjét, valamint a katolikus egyház és a protestánsok idevágó törekvéseit, majd mindezek eredményeként létrejövő első szervezett árvaház működését mutatom be. A szegény gyermekek ellátása kapcsán pedig nem megkerülhető, hogy a hazai szegényügy alakulásáról szóljak röviden illetve bemutassam a helyi szinten kialakult gyakorlatokat. 3.1 Hazánk néhány jellemzője a vizsgált időszakban Magyarország a vizsgált időszakban a Habsburg Monarchia részeként speciális, alárendelt helyzetben volt, elsősorban jogi és igazgatási szempontból, ami azonban az élet minden területén éreztette a hatását. A korszak művelődése kapcsán főként a felvilágosult abszolutizmus jelző használatos. Lényege az európai periférián, ideértve Magyarországot is, az abszolutisztikus, tehát politikai ellensúly által nem korlátozott rendszerek működése. A felvilágosult eszmék nagyrészt a hadsereg modernizálásában nyilvánultak meg. Az egyes reformtörekvések célja, pedig a fennálló társadalmi rend fenntartása mellett az állam szerepének erősítése volt. Ezen törekvések azonban burkoltan magukban hordozták a rászorulókról való gondolkodás tekintetében az önhibás szemlélet uralkodását. Valószínűleg nem véletlen, hogy komplexebb, a fizikai szükségletek kielégítésén túlmenő gondoskodásban a gyermekek célcsoportja részesülhetett az elsők között. A 18. század második felében kialakulóban volt a nemeseknek egy olyan csoportja az országban, mely már a magáénak tekintette a felvilágosult gondolatokat, ugyanakkor a cselekvés szintjén igyekeztek a rendies társadalmi berendezkedés keretein belül maradni. Azaz valójában semmi olyan cselekvést nem kívántak véghez 24 Rachel Fuchs: Abandoned children: foundlings and child welfare in nineteenth - century France o. 21

22 vinni, amely megváltoztatná a fennálló társadalmi rendet, mindez pedig a szociális gondoskodás fejlődésének komoly gátja volt. 25 A 18. századi Magyarországon a mezőgazdaság túlsúlya volt a jellemző, melyet a késő feudalisztikus viszonyok uraltak. A városokban jellemző volt a kézműipar és a céhek újjászervezése, ipari termelésről még szó sem lehetett, hiányoztak a szükséges feltételek. A céhek mesterei és a városi kereskedők ugyanakkor, oly mértékű vagyonra tehettek szert, amely már lehetőséget teremtett a jótékonykodásra. Ez a fajta jótékonykodás, amely szoros kapcsolatban van a katolikus egyház tanításaival és a túlvilágtól való félelemmel, lényeges szerepet tölt be a kőszegi árvaház létrehozásában és fennmaradásában is. Gyáni kifejti, hogy a rászorulókkal szembeni könyörületesség gyakorlása tulajdonképpen a túlvilági üdvözülés biztosítékaként van jelen a közgondolkodásban. 26 A társadalom széles rétegei ugyanis erős vallásos hagyományok kötődésében és szokásrendjében éltek amelyeken át valamelyik egyházhoz kapcsolódtak. A vallási lojalitás, az egyházhoz tartozás, a más hitűektől való elkülönülés jelentős mértékben meghatározta az emberek mentalitását. Annyival is inkább, mivel jó ideig az egyház tartotta kézben a művelődés számos ágát, az oktatástól a művészetekig. A Habsburg-hatalom a katolikus vallás hegemóniáját igyekezett a Monarchián belül biztosítani. Magyarországot viszont vallásilag is sokféleség jellemezte, amely részben bár korántsem teljesen az etnikaival is egybeesett. A magyarok többsége a legerősebb, szinte uralkodó pozícióval bíró katolikus egyházhoz tartozott. De igen jelentős kisebbség tartozott a protestáns felekezetekhez, főleg a református, kisebb mértékben az evangélikus vagy a még szerényebb unitárius egyházhoz. 27 Megbízhatóbb népesedési adatok csupán a 18. század utolsó harmadából maradtak fenn. Az 1784-es a II. József nevéhez fűződő népszámlálási adatokból tudjuk, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarországon 6,46 millió lakos élt. 600 városban 1.6 millió lakost élt, melyek közül 61 szabad királyi város volt, lakossal. Jellemző volt a német lakosság nagy aránya. 25 Magyarország története Szerk.: Ember Gy. és Heckenast G. Budapest, o 26 Gyáni Gábor 1998 i.m o. 27 Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás Magyarok Európában III. Háttér Lap és Könyvkiadó Budapest, o. 22

23 3.2 Szegény illetve elhagyott gyermekek gondozása Magyarországon, mint az általános szegénygondozásba ágyazott tevékenység Hazánkban a kora középkorban a szegénygondozást és az ehhez kapcsolódó gyermekgondozást szinte kizárólag a szerzetesrendek látták el, elsősorban a saját kolostoraikban. Az emberbaráti célzattal működő szerzetesrendek között elsőként Magyarországon a Bencés rend telepedett le és folytatta tevékenységét. Vendégházakat, szegényházakat és kórházakat működtettek, ahol elsősorban az utazók, vándorok kaphattak egy-egy napra szállást és élelmet illetve amelyekben a betegek ápolása folyt. A 13. században alakultak meg a katolikus egyházon belül, a betegek gondozásával foglalkozó testvérületek. Ezekből a rendekből váltak le a különböző lovag és ispotályos rendek, melyek azonban tényleges ápolást nem végeztek sokkal inkább a vallásosság erejében hittek és imádkoztak a többségi társadalomtól elkülönített betegekért. A szegény és árva gyermekek sorsával már Szent István király is foglalkozott, feljegyzések tanúskodnak róla, hogy azokban a kórházakban, melyek alapítása a nevéhez fűződik létesített helyiségeket a talált gyermekek számára. Továbbá rendeletbe hozta, hogy az özvegyek és az árvák a király különös védelme alatt állnak. 28 Országos szintű gyermekvédő tevékenységről azonban még hosszú évszázadokig egyáltalán nem beszélhetünk. Egészen a 18. század második feléig az egyházi szegénygondozás és betegellátás uralkodása volt a jellemző. Az egyház szegényeket és árvákat segítő tevékenysége mellett az egyes városok is megalkották a helyi rendszabályaikat, az ún. statútumokat. Ezek a rendszabályok azonban legtöbbször a koldulás, mint zavaró tényező háttérbeszorítását, vagy éppen az idegenek városból történő kitoloncolását tűzték ki célul. Az országos (Monarchia) szintű törvényhozás is először a koldulás megfékezését kívánta elérni. III. Károly 1723-ban alkotta meg a koldusügyet szabályozó törvényét majd néhány évtizeddel később 1775-ben Mária Terézia számú A koldusok és csavargók megrendszabályozásáról szóló rendeletében tulajdonképpen megismételte a korábbi jogszabály lényegi elemeit. Melyek különbséget tettek munkaképesek és képtelenek valamint helybeli illetőségűek és idegenek között. Eszerint a nem helybelieket el kell űzni, az egészséges embereket- 28 Dr. Csorna Kálmán i.m. 142.o. 23

24 akár erőszakkal munkára kell bírni, a munkaképtelenek számára a hatóságok, pedig kötelesek szegényházakat építeni. A XVI. század végétől kezdve az egyes városok is kezdenek figyelmet szentelni az elhagyott, illetve szegény gyermekekről való gondoskodás irányába, de nem feltétlenül saját elhatározásukból. Elsőként egy évi törvény, majd egy évi királyi dekrétum a későbbiekben pedig egy évi helytartótanácsi rendelet mondja ki a községek gondoskodási kötelezettségét a talált gyermekekkel kapcsolatosan. 29 A szegénység - beleértve a gyermekek szegénységét is - kezelésének vonatkozásában különbséget kell tennünk a városi és a falusi közösségek között. Gyáni az iparosodás előtti idők szegénységét történeti szegénységnek nevezi, mely ellen a védekezést a falusi társadalmakban egyfajta közösségi védőháló segítette. Gyáni szerint A rokonság, a szűkebb család, a lakóhelyi szomszédság afféle morális közösséget alkotott; számon tartotta tagjait és védte őket szükséghelyzetekben, mert azt tartotta, hogy mindenkinek joga van az életre, vagy legalábbis a tisztes szegénységre. 30 Más a helyzet azonban a városokban, ahol sokkal szövevényesebbek a kapcsolati hálók, s nyilvánvaló, hogy egy városi társadalom sokkal kevésbé képes arra, hogy figyeljen valamennyi tagjára és azok szükséghelyzetbe kerülésekor valamennyinek segítséget tudjon nyújtani. De nem feltétlenül csak a közösségek nagyságával függhet össze az, hogy egy város esetében kevésé beszélhetünk a fenti morális közösségről, hanem ok lehet az is, hogy a városi társadalmakban már viszonylag korán találkozhatunk a polgárosodás bizonyos jeleivel, ezzel együtt az individualizáció jelenségvilágával is. Ezzel nem azt kívánom állítani, hogy a városi emberek kevésbé voltak együtt érzőek, hiszen ezt nem tudhatom, azonban úgy vélem, hogy viselkedésüket - ideértve a szegényekkel, árvákkal, elhagyottak kapcsolatos attitűdjeiket is más normák határozták meg, mint a falusi, viszonylag zárt közösségben élő emberekét. A szociális területen történő jogszabályalkotás egyelőre figyelmen kívül hagyta a szegény gyermekek, mint különálló célcsoport helyzetének javítását. A 29 Dr. Csorna Kálmán i.m o. 30 Gyáni Gábor: Jótékonyság és szociálpolitika In.: Gyáni Gábor, Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig Osiris Kiadó, Budapest o. 24

25 szegény gyermekek segélyezése általában ad hoc jelleggel történt és településenként eltérő képet mutatott. 3.3 Katolizáció kontra protestantizmus egyházi törekvések az árvaellátásban A rekatolizáció képviselőinek leghatékonyabb érve a protestantizmus belső rendezetlenségének és sokféleségének leleplezése és megbélyegzése volt. A jezsuiták újskolasztikus természetfelfogása és társadalomelmélete a tekintélyen alapuló rend előnyeinek hangsúlyozásával igyekezett hatni a reformáció ígéreteiben csalódott, a vallási és a filozófiai vitákba belefáradt elmékre. Minden rend abban áll, hogy egyesek parancsolnak, mások pedig alárendelik magukat a parancsoknak foglalta össze a rekatolizáció egyik alapelvét a leghatékonyabb jezsuita teoretikus, Roberto Bellamino. 31 A nemesi réteg katolikus hitre való visszatérésének egy meglehetősen prózai oka is volt. Pázmány Péter felszólította a hazai arisztokráciát, hogy: térjenek vissza az egyedül üdvözítő római katolikus egyházba, mert csak úgy őrizhetik meg lelküket a kárhozat tüzétől, és menthetik meg javaikat. A pápa és a császár ugyanis nem engedheti meg, hogy az eretnekek hitet diktáljanak és földbirtokot szerezzenek. A tulajdonjog védelme legalább olyan hatásosnak bizonyult a rekatolizáció hitelveinek igazolásakor, mint a katolikus főpap fölényes logikája és barokk stílusának lenyűgöző ereje. 32 Az ellenreformációs törekvések a 18. század derekán újabb lendületet kaptak, melynek talán a legfontosabb háttértényezője a Habsburgok újabb erőteljes nyomásgyakorlása volt. Az eszközök azonban, mint látni fogjuk némi változást mutattak. Gönczi Magdolna 1933-ban írt doktori disszertációjában részletesen foglalkozik az árva gyermekekkel szemben megnyilvánuló filantrópia mögött meghúzódó vallási motivációkkal, a 18. század vallási viszonyainak ebbéli szerepével. Az ellenreformáció térnyerését követően a jezsuiták, mivel minden lehetséges eszközzel a katolikusok táborát kívánták bővíteni, a jóléti intézményeket is kivették az akatolikusok kezéből. A protestánsok számára, nemcsak vallásuk gyakorlása ütközött nehézségbe, hanem a magasabb szintű elsősorban egyetemi 31 Varga J.János: Reformáció és rekatolizáció a dunántúli végeken 129.o. In.: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában Szerk.: Mayer László, Tilcsik György Szombathely, Varga János i.m. 129.o. 25