NAGYKÖZSÉGEK, KISVÁROSOK FEJLİDÉSI PÁLYÁI MAGYARORSZÁGON 1870-TİL NAPJAINKIG

Átírás

1 Bajmócy Péter 1 Pócsi Gabriella 2 NAGYKÖZSÉGEK, KISVÁROSOK FEJLİDÉSI PÁLYÁI MAGYARORSZÁGON 1870-TİL NAPJAINKIG Population development trends of the Hungarian large villages and small towns between In this article we had a closer look at the population development trends of the small towns and large villages of Hungary. We chose those 306 settlements, which population was between and in After the basic facts about the population changes (population maximum, population change decade by decade, etc.) we divided the era of to four stages. With these data we made a cluster-analyses to classify the settlements and finally we had nine groups by the population change tendencies. These groups are the next: villages, large or dynamic villages, small towns, traditional small towns, small suburban settlements, suburban settlements, medium-sized industrial towns, large industrial towns and new socialist cities (Dunaújváros). Közvetlenül adódik a nagyközségek, kisvárosok téma kapcsán az, hogy megpróbáljuk valamilyen módon lehatárolni azokat a településeket, amelyek bár a városi lét alján vannak, de mégis városnak tekinthetık, illetve elhatárolni e településeket azoktól, amelyek bár lélekszámuknál fogva hasonlóak, de funkcionálisan nem érik el a városi szintet. A hazai várossá nyilvánítási gyakorlatból következıen számos várossá nyilvánított település nem éri el a városi lét geográfiai határát. E kérdéskör vizsgálata tehát kézenfekvı egy geográfus számára, ugyanakkor az elıbb említett határ alig definiált. Az általunk használt városdefiníciók többsége arra a kérdésre, hogy hol a határ funkcionális értelemben a városok és falvak között, nem ad választ. Az ezzel próbálkozó kutatásoknak valamely önkényes határt kell meghúzniuk a két kategória között, s mivel a határ önkényes, szükségképp vitatható is. Épp ezért elfogadhatjuk a korábbi tudományos lehatárolásokat (BELUSZKY P. 2003), így e tanulmány az elhatárolás kérdéskörével nem kíván foglalkozni. Nyilvánvaló azonban, hogy a címben szereplı településkategóriák jelentısen differenciáltak Magyarországon. A differenciáltságuk részben eltérı fejlıdési pályáikból adódik. Kézenfekvı lenne tehát annak vizsgálata, hogy azok a 1 Bajmócy Péter PhD. Egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék 2 Pócsi Gabriella, egyetemi hallgató, demonstrátor, Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

2 települések, amelyek ma valamilyen szempont alapján nagyközségnek 3, avagy kisvárosnak tekinthetık, honnan érkeztek, milyen fejlıdési pályát futottak be. E vonatkozásban vélhetıen a differenciáltság mérsékeltebb, mintha megfordítanánk vizsgálatunkat. Ez esetben azt kutatjuk, hogy egy korábban relatíve homogén településcsoport elemei milyen fejlıdési pályát futottak be a késıbbiekben. E tanulmány során az 1870-ben, az elsı hivatalos, rendszeres népszámlálás idıpontjában nagyközségnek, kisvárosnak tekinthetı településeket vizsgáltuk, s áttekintettük, hogy milyen fejlıdési pályát írtak le az azóta eltelt bı egy évszázadban. Kutatásunk során kizárólag a települések népességszámának változását vizsgáltuk évtizedenként 1870 és 2007 között. Az általunk vizsgált települések körét a napjainkban önálló települések jelentették, s a korábbi népszámlálási adatok is mind a jelenlegi közigazgatási területükre vonatkoznak. Az adatok összehasonlíthatóságához ez szükséges volt, ugyanakkor sok esetben ez azt eredményezte, hogy az adott település általunk használt népességszáma egy adott évben lényegesen eltért a korabeli népszámlálási kötetekben találhatótól. A vizsgált települések köre, azaz hogy mely települések voltak a XIX. század végén nagyközségek, kisvárosok vita kérdése. A kisvárosi kör lehatárolásával több történeti földrajzi munka is foglalkozik (BÁCSKAI V. NAGY L. 1984, BELUSZKY P. 2003, BELUSZKY P. GYİRI R. 2005), ám a nagyközségek lehatárolása még ennél is bizonytalanabb. A mai elkülönítésnek megfelelıen bizonyos népességszám-határ kiválasztása tőnik a legcélszerőbbnek. Mivel az ország népessége akkor lényegesen kisebb volt a mainál, s a legtöbb nagyközség népessége is számottevıen duzzadt 1870 óta, így célszerőnek látszott a lakossághatárt a mainál alacsonyabbnak megadni. Így végül a vizsgált települések körét két népességérték, és fı között állapítottuk meg. 3 A nagyközség helyett szerencsésebb lenne a nagyfalu kategória használata, mivel a nagyközség közigazgatási, és nem geográfiai kategória. Mivel azonban a konferencia címében nagyközség szerepel, e tanulmányban is konzekvensen ezt használjuk, bár ezen itt elsısorban nagy népességő falvakat, nem közigazgatási értelemben nagyközségeket értünk.

3 Vizsgált (306) Nem vizsgált (2839) 1. ábra. A vizsgált települések elhelyezkedése. Saját szerkesztés. E lehatárolással 306 település került a vizsgálati körbe (1. ábra). E települések megyénkénti eloszlása igen egyenlıtlen, a legtöbb település Bács- Kiskun (41), Hajdú-Bihar (27), Pest (26), Jász-Nagykun-Szolnok (25), Borsod- Abaúj-Zemplén és Tolna (20-20), a legkevesebb Nógrád és Zala (5-5), Komárom- Esztergom (6), Baranya és Veszprém (8-8) megyékben található. (1. táblázat). Ha a vizsgált településeket a megyék összes településéhez viszonyítjuk, az alföldi megyék esetében az összes település 25-35%-a került a vizsgálatba, ugyanakkor néhány aprófalvas megyében (Baranya, Nógrád, Somogy, Vas, Veszprém, Zala) ez az arány 5% alatti. Jelentısek a különbségek a tekintetben is, ha a megyék mai népességszámát hasonlítjuk össze a vizsgált települések népességszámával. Országosan a népesség 24%-a él a vizsgált 306 településen 2007-ben, de egyes megyékben az arány ezt lényegesen meghaladja (Bács-Kiskun: 44%, Nógrád: 43%, Tolna: 40%, Fejér: 37%). Az általunk nem vizsgált települések két csoportra oszthatók: 51 település népességszáma a mai közigazgatási határokat figyelembe véve meghaladta a fıt. Ide tartozik a legtöbb megyeszékhely, számos alföldi város (30 település az Alföldrıl) is. Ma a legtöbb közép- és nagyváros, de számos funkcionális értelemben kisváros (pl. Dunaföldvár, Kisújszállás, Mezıberény, Túrkeve) is van közöttük. Ugyanakkor mintegy 2800 település népessége fı alatt maradt 1870-ben, közöttük a többséget képezı apró- és kisfalvak mellett számos, ma közép- illetve kisvárosként funkcionáló,

4 jelentıs népességszámú település (pl. Szerencs, Szigetszentmiklós, Dunakeszi, Kazincbarcika, Komló, Tiszaújváros, stb.) is található. Megye Vizsgált település Összes település Vizsgált települések aránya (%) Baranya ,6 Bács-Kiskun ,0 Békés ,0 Borsod-Abaúj-Zemplén ,6 Csongrád ,0 Fejér ,5 Gyır-Moson-Sopron ,5 Hajdú-Bihar ,9 Heves ,7 Komárom-Esztergom ,0 Nógrád ,8 Pest ,8 Somogy ,5 Szabolcs-Szatmár-Bereg ,9 Jász-Nagykun-Szolnok ,6 Tolna ,3 Vas ,2 Veszprém ,6 Zala ,9 Magyarország ,7 1. táblázat. A vizsgált települések megyénkénti megoszlása. Saját számítás. A vizsgált települések össznépessége az 1870-es mintegy 1.3 millióról 2.4 millióra nıtt 2007-re (2. táblázat). E növekedési ütem összességében azonban elmaradt az ország egésztıl, így a 306 település népességének részaránya 26,1%- ról 23,7%-ra csökkent, igaz, ugyanakkor ez az arány 1970 óta folyamatosan emelkedik. A legmagasabb népesség, 2,45 millió fı, ahogy országosan is, ban élt e településeken. Ennek megfelelıen a vizsgált települések átlagos népességszáma is jelentısen emelkedett között. Ennél is nagyobb volt azonban a települések népességének szórásnövekedése az es idıszakban. Ez természetes is, hiszen egy viszonylag homogén népességszámú településcsoport lett kiválasztva az 1870-es évre, s a települések népességszáma innentıl különbözı pályákon futott. A népességszámok relatív szórása 1870-ben mindössze 0,42-nek adódott, ez 1949-ig lassan, majd 1980-ig viharosan növekedett (1949: 0,65, 1980: 1,08), 1990 után pedig 1,12-1,13-as értéken stagnál. A relatív

5 terjedelem növekedése is hasonló pályát írt le: a legnépesebb település népességszáma 1870-ben 3,9-szerese volt a legkisebbének (Kunszentmárton: 9870, Nagyszékely: 2503), s ez az érték 1949-re 22,1-re, 1980-ra 122,7-re, 2007-re pedig 159,2-re nıtt (Tatabánya: fı, Nagyszékely: 443 fı). Év Vizsgált települések össznépessége Országos Vizsgáltak aránya (%) Átlag Szórás Relatív szórás , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,13 2. táblázat. A vizsgált települések népességszámának néhány adata között. Saját számítás.

6 Népességváltozás % 150 to (48) 70 to 150 (57) 30 to 70 (47) 0 to 30 (44) Nem vizsgált (2839) -25 to 0 (56) -90 to -25 (54) 2. ábra. A vizsgált települések népességszám-változása között (%). Saját számítás. Kutatásunk egyik alapmutatójának a települések 1870 és 2007 közötti népességszám-változása tekinthetı. A 306 település össznépessége ezen idıszak alatt 82%-kal nıtt (az országé 101%-kal), ugyanakkor a települések népességszámváltozása a 22-szeres növekedés és a 80%-os csökkenés között mozog. (2. ábra) 110 egykori nagyközség, kisváros népességszáma kevesebb 2007-ben, mint ben volt, 196-é több. A fogyó népességszámú települések zöme a Bácska, a Dunamente, Csanád, Dél-Heves, Zemplén és Tolna területén fekszik, a leggyorsabban növekvık ugyanakkor zömmel városok, területileg pedig az aprófalvas Nyugat-Dunántúlon és Észak-Magyarországon, valamint a budapesti agglomeráció és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén helyezkednek el. A leggyorsabban növekvı települések között iparvárosokat (Dunaújváros, Ózd, Ajka, Sajószentpéter), ipari és egyéb megyeszékhelyeket (Tatabánya, Salgótarján, Zalaegerszeg) a budapesti agglomeráció számos települését (Érd, Gödöllı, Budaörs, Vecsés, Szentendre, stb.), találjuk a legnagyobb számban. Ezek mellett ugyanakkor a vasutasvárosok (Dombóvár, Hatvan, Mátészalka), a Balaton melletti települések (Siófok), valamint Komárom is megtalálható, ahol az anyaváros elvesztése után szinte a semmibıl nıtt egy új város. Az 1870-es népesség nagy része nem is Komárom, hanem a késıbb hozzácsatolt Szıny népessége (3. táblázat). A leggyorsabban fogyó települések, három fı területen, Bács-Kiskun déli részén, Dél-Dunántúl keleti felén, illetve Tokaj-Hegyalján csoportosulnak (4. táblázat). Emellett más perifériákról is van közöttük egy-egy

7 (Csanád, Bihar, Dél-Heves, a Kisalföld megyehatár menti belsı perifériája). Külön kiemelendı markáns csoportot alkotnak Tokaj-Hegyalja egykor virágzó bortermelı községei (Tállya, Gönc, Tolcsva, Monok), melyek egykori népességüknek 40-50%- át is elvesztették között. Település Megye Népességszám-változás 1 Tatabánya Komárom-Esztergom 2094,8 2 Érd Pest 1961,7 3 Dunaújváros Fejér 1305,7 4 Gödöllı Pest 787,6 5 Budaörs Pest 683,0 6 Vecsés Pest 595,5 7 Ózd Borsod-Abaúj-Zemplén 569,3 8 Zalaegerszeg Zala 532,6 9 Ajka Veszprém 516,1 10 Siófok Somogy 515,4 11 Dombóvár Tolna 496,8 12 Salgótarján Nógrád 496,1 13 Komárom Komárom-Esztergom 432,7 14 Szentendre Pest 425,7 15 Pilisvörösvár Pest 423,8 16 Pomáz Pest 399,0 17 Hatvan Heves 374,6 18 Mátészalka Szabolcs-Szatmár-Bereg 373,5 19 Budakeszi Pest 367,2 20 Sajószentpéter Borsod-Abaúj-Zemplén 306,2 3. táblázat. A leggyorsabban növekvı vizsgált települések között (%). Saját számítás. A vizsgált települések közül 32 már az elsı világháború elıtt elérte népességszámának maximumát, közöttük 10 Tolna, 6 Bács-Kiskun, 3 pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található (3. ábra). A két világháború között újabb 66 település érte el népességmaximumát, a legtöbb Jász-Nagykun-Szolnok (11), Békés (8), Bács-Kiskun (6), Csongrád (6), Hajdú-Bihar (6), valamint Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves, Gyır-Moson-Sopron és Tolna megyékben fekszik. A legtöbb település népességmaximumát 1949-ben (49), és 1960-ban (55) érte el ben elsısorban Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar, 1960-ban Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei települések érték el népességük maximumát között újabb 56 település következett,

8 elsısorban kisvárosok, a legtöbb Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Veszprém megyében után 48 település érte el az eddigi legmagasabb népességszámát, a legtöbb a nagyvárosok közelében helyezkedik el, de idegenforgalmi települések és kisvárosok is vannak közöttük. Megyei eloszlásukat tekintve Pest megye (14) emelkedik ki közülük, ezt Fejér (4), majd Gyır-Moson- Sopron és Hajdú-Bihar megye (4-4) követi. TELEPÜLÉS MEGYE Népességszám változás 1 Nagyszékely Tolna -82,3 2 Szakcs Tolna -71,0 3 Somogyszil Somogy -69,6 4 Gyulaj Tolna -62,2 5 Ozora Tolna -59,2 6 Katymár Bács-Kiskun -54,0 7 Foktı Bács-Kiskun -53,7 8 Szil Gyır-Moson.S. -52,1 9 Átány Heves -47,8 10 Fajsz Bács-Kiskun -47,6 11 Báta Tolna -46,8 12 Tállya Borsod-Abaúj-Z. -46,8 13 Gönc Borsod-Abaúj-Z. -45,9 14 Dunaszekcsı Baranya -44,6 15 Karád Somogy -44,3 16 Berekböszörmény Hajdú-Bihar -43,6 17 Hercegszántó Bács-Kiskun -43,2 18 Tolcsva Borsod-Abaúj-Z. -40,6 19 Magyarcsanád Csongrád -40,6 20 Monok Borsod-Abaúj-Z. -39,5 4. táblázat. A leggyorsabban fogyó vizsgált települések között (%). Saját számítás. Az közötti népességszám-változás önmagában nem bizonyult elégségesnek a vizsgált települések népességváltozási típusainak, trendjeinek meghatározásához. A különbözı települések eltérı módon viselkedtek a vizsgált csaknem 140 év különbözı szakaszaiban. Így a további vizsgálatok céljából az es intervallumot négy, önmagukban relatíve homogén, ugyanakkor egymástól lényegesen eltérı népesedési tendenciákkal rendelkezı szakaszra bontottuk. Az elsı szakasz a dualizmus nagy népességnövekedésével leírható idıszaka ( ), amikor a népességnövekedés mozgatórugója elsısorban a természetes szaporodás. A vándorlásokat a szakasz elején az újonnan mővelésbe

9 vont agrárterületek, késıbb az ipar határozta meg, s kevésbé az urbanizáció. A második szakasz ( ) idején a népességnövekedés már kisebb, a mozgatórugók az elızıhöz hasonlóak. Ugyanakkor a világháborúk, különösen a második világháború, s az azzal összefüggı deportálások, kitelepítések számos település népességszám-változásában okoztak törést. A harmadik szakasz ( ) a tömeges urbanizáció és a szocializmus idıszaka, a falvak jelentıs népességfogyással, a városok, különösen a nagyobbak és az ipariak, jelentıs népességnövekedéssel jellemezhetık. Ez az az idıszak, amikor jelentısen szétválnak az egyes népességváltozási csoportba tartozó települések útjai. Végül a negyedik szakasz ( ) a rendszerváltozás, a területi differenciálódás és a szuburbanizáció idıszaka, mely elsısorban a városok és környékük vonatkozásában tér el jelentısen az elızı szakaszoktól. A vizsgálatunk további részében a településeink népességszám változását e négy szakaszra elkülönítve vizsgáltuk. Népességszám-változás Hierarchia Megyeszékhely 88,4 14,2 16,9-4,6 Középváros 21,8 9,1 30,7-5,7 Kisváros 13,2 5,8 12,7 1,2 Városias település 9,7 4,2-0,7-0,8 Falu 6,8 2,8-5,0 1,0 5. táblázat. A vizsgált települések népességszám-változása településhierarchia szerinti bontásban, évtizedenként (%). Saját számítás. A vizsgált települések népességszám-változás szerinti csoportosítására számos lehetıség adódott. A kutatások fı részét képezı klaszteranalízis eredményeinek ismertetése elıtt még egy csoportosítást választottunk ki. A települések településhierarchiában elfoglalt helye 1995-ben (BELUSZKY PÁL, 2003) érdekesnek bizonyult, hiszen kiderült, hogy a magasabb hierarchiaszint alapvetıen gyorsabb népességszám növekedést jelent, de nem minden esetben (5. táblázat). Az közötti idıszakban egyértelmő a kapcsolat a településhierarchia és a népességszám-változás között. Az eltérés mindössze annyi, hogy között a megyeszékhelyek (Salgótarján, Tatabánya, Zalaegerszeg) népességnövekedési rátája messze kiemelkedik a többi közül, addig a következı idıszakban elınyük már jóval kisebb között a középvárosok népességnövekedése nem utolsósorban Dunaújvárosnak köszönhetıen meghaladja a megyeszékhelyekét, a városias települések, és különösen a falvak esetében pedig már fogy a népesség. Az új urbanizációs trendeket jól jelzi, hogy 1990 után a két legfelsı hierarchikus kategória népességszáma fogy leggyorsabban,

10 ugyanakkor a kisvárosok és a falvak esetében csekély népességszám emelkedést figyelhetünk meg. (5. táblázat) Az általunk vizsgált 306 nagyközség, kisváros (1870-ben és fı közötti népességszámú települések) népességszám-változási típusainak meghatározása klaszteranalízis segítségével történt. Az általunk használt változók a négy elhatárolt idıszak ( , , , ) évtizedenkénti népességszám változása, valamint ötödik, független változóként a települések kezdeti, 1870-es népességszáma lettek. Ez utóbbi változó szerepe végül a vártnál kisebb lett, elsısorban az altípusok elhatárolásában játszott szerepet. A klaszteranalízist az SPSS-programcsomag segítségével, K-means eljárással végeztük, és végül, több osztályozás széleskörő áttanulmányozása után egy 16 klaszteres beosztást választottunk ki, mely során az osztályok markánsan elkülönültek egymástól és megfelelıen magyarázhatók voltak. Az adatok könnyebb elemezhetısége céljából a késıbbiekben a létrejött 16 klasztert 9 nagyobb típusba soroltuk úgy, hogy az elméletileg hasonló ám matematikailag jelentısen eltérı - klasztereket összevontuk. A további elemzéseinket e kilenc típus keretein belül végeztük.

11 A népességmaximum éve v 2007 (48) (21) 1970 v 1980 (35) (55) (49) (74) (24) Nem vizsgált (2839) 3. ábra. A népességmaximum elérésének éve a vizsgált településeken között. Saját számítás.

12 Elemzésünk során a következı népességszám-változási típusok adódtak: 1. Falu-kismezıváros típus (2 klaszter, 100 település) 2. Az átlagosnál nagyobb népességő, kedvezıbb helyzető falvak (Jófalu / Nagyfalu) típus (2 klaszter, 102 település) 3. Kisvárosok típusa (2 klaszter, 52 település) 4. Tradicionális kisvárosok típusa (1 klaszter, 16 település) 5. Kis népességő szuburbán települések (Kisszuburbán) típusa (1 klaszter, 11 település) 6. Szuburbán települések típusa (3 klaszter, 9 település) 7. Ipari jellegő és/vagy középvárosok típusa (Ipari / Középváros) (1 klaszter, 11 település) 8. Ipari jellegő és/vagy nagyvárosok típusa (Ipari / Nagyváros) (3 klaszter, 4 település) 9. Zöldmezıs szocialista városok típusa (Dunaújváros) (1 klaszter, 1 település) A típusok elemzése: 1. Falu/kismezıváros típus (2 klaszter, 100 település) A második legnagyobb elemszámú típus, a két alklaszter között csak a kezdeti népességszámban van eltérés, a kismezıvárosok 1870-es népességszáma lényegesen nagyobb a falvakénál. Ez az egyetlen olyan típus, amely településeinek a népességszáma csökkent között, településenként átlagosan 13%-kal. E települések népességszáma között ugyan nıtt, ám az átlagosnál kevésbé, azóta viszont fogy, s ez különösen az közötti idıszakban volt jelentıs. Az között leggyorsabban fogyó 20 település (4. táblázat) mindegyike ennek a típusnak a tagja. Közöttük három település (Somogyszil, Szakcs és Nagyszékely) népessége ma fı alatti, a legkisebb, a Tolna megyei Nagyszékely pedig már 500 fı alatti aprófalu. E települések a vizsgált idıszakban visszacsúsztak a települések ranglistáján, ma közép-, vagy kisfalvak, esetleg a városi lét határán mozgó egykori kismezıvárosok (Battonya, Dévaványa, Kiskunmajsa, Bácsalmás, Hajdúdorog, Jászapáti, Kunszentmárton). A legnagyobb ide tartozó települések kisvárosok (Mezıkövesd, Tiszafüred, Zalaszentgrót), melyek szintén nem tudták, tudják megtartani népességüket immár évtizedek óta. E típus legfıbb elterjedési területei a Bácska, Dunamente, Csanád, Közép-Tiszavidék, Zemplén (Tokaj-Hegyalja), valamint Nyugat-Tolna. Zárt tömböt alkotnak a Bácskában, illetve Zemplénben, itt a nagy hagyományokkal rendelkezı, de stagnáló-hanyatló Tokaj-Hegyaljai bortermelı községek (Monok, Tállya, Mád, Abaújszántó, Gönc, Tarcal, Tolcsva) kerültek e típusba. Az átlagosnál nagyobb arányban fordulnak elı Somogy, Tolna, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Az ide tartozó települések több mint fele (56) alföldi, 19 pedig a Dél- Dunántúlon található. (8. táblázat)

13 Típus Lakónépesség Települések 1870 Lakónépesség Falu / Kismezıváros Jófalu / Nagyfalu Kisváros Tradicionális kisváros Kis szuburbán Szuburbán Ipari / Középváros Ipari / Nagyváros Dunaújváros Összes táblázat. A vizsgált települések népességszám-változás szerinti típusainak legfıbb adatai I. Saját számítás Típus NV NV NV NV NV Összesen Évtizedenként 1 Falu / Kismezıváros -12,8 5,3 1,1-6,6-3,8 2 Jófalu / Nagyfalu 35,4 9,2 4,3-4,0 0,4 3 Kisváros 117,6 14,1 4,3 5,1-0,8 4 Tradicionális kisváros 117,5 10,3 4,3 8,6-1,3 5 Kis szuburbán 96,5 8,5 0,8 0,6 22,9 6 Szuburbán 633,9 23,5 15,2 22,6 13,9 7 Ipari / Középváros 316,5 9,4 12,4 26,6-1,3 8 Ipari / Nagyváros 725,2 51,5 14,1 20,7-3,3 9 Dunaújváros 1305,7 2,8-0,1 348,7-8,9 Összes 82,3 9,9 4,4 2,8 0,0 7. táblázat. A vizsgált települések népességszám-változás szerinti típusainak legfıbb adatai II. Saját számítás

14 Típusok Ipari / Nagyváros (4) Tradicionális kisváros (16) Jófalu / Nagyfalu (102) Kisváros (52) Dunaújváros (1) Szuburbán (9) Falu / Kismezõváros (100) Kis szuburbán (11) Ipari / Középváros (11) Nem vizsgált (2839) 4. ábra. A népességszám-változás típusai a vizsgált településeken (1870-ben fı közötti települések). Saját számítás.

15 Falu / Kismezıváros Jófalu / Nagyfalu Kisváros Megye Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Összesen táblázat. A vizsgált települések népességszám-változás szerinti típusainak településszáma megyénként. Saját számítás Tradicionális kisváros 2. Az átlagosnál nagyobb népességő, kedvezıbb helyzető falvak (Jófalu / Nagyfalu) típus (2 klaszter, 102 település) A legtöbb települést magába foglaló típus, a vizsgált települések kereken egyharmada tartozik ide. Az ide tartozó falvak népességváltozási tendenciái a falvakénál kedvezıbbek (részben nagyobb méretüknek köszönhetıen), ám az összes vizsgált település átlagától elmaradnak. E települések népessége ugyan növekedett között, de mindössze 35%-kal, szemben az országos 82%- kal. Mindez úgy adódott, hogy között lényegében az országos átlagnak Kis szuburbán Szuburbán Ipari / Középváros Ipari / Nagyváros Dunaújváros Összesen

16 megfelelıen nı a népességük (szemben az átlag alatt növekedı 1. típussal), majd között itt is jelentıs népességszám fogyás figyelhetı meg. Kedvezıbb helyzetüket az is igazolja, hogy 1990 után népességük gyakorlatilag stagnál, minimálisan még növekszik is. E kategória településeinek legnagyobb része szintén alföldi (61), emellett Heves és Pest megye emelhetı ki. (8. táblázat) Az átlagosnál nagyobb arányban fordulnak elı az ide tartozó települések Békés, Csongrád, Jász- Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, Pest és Gyır- Moson-Sopron megyében. Az Alföldön az elızı típusnál kevésbé periférikus helyen (Debrecen, Szeged, Szolnok, Békéscsaba tágabb környezetében), Bács- Kiskun északnyugati sarkában helyezkednek el. Ugyancsak jelentıs tömörülés a Kialföld-Hanság területén valamint Pest megye Duna-menti (Kiskunlacháza környéke) és Tápió-menti területein. E Pest megyei települések adják jelenleg a legdinamikusabb elemeit e típusnak, mintegy átmenetet képezve a kisszuburbán (5- ös) típus felé. A Dunántúlon, Észak-Magyarországon néhány kevésbé dinamikus kisváros (Pásztó, Heves, Sárbogárd, Kapuvár, Vasvár) is ebbe a típusba tartozik. 3. Kisvárosok típusa (2 klaszter, 52 település) E kategória került még a relatíve nagyobb elemszámúak közé, a települések mintegy egyhatoda. A kategória településeinek 1870-es átlagnépessége alacsony, ezt a népességszámot azonban azóta megkétszerezték az ide tartozó települések. Ez az átlagot kissé meghaladó népességnövekedési ütem azonban mindössze annyit eredményezett, hogy az átlagos népességszámuk csaknem eléri a fıt. Különösen , valamint között voltak dinamikusak, napjainkban viszont kismértékő népességfogyás jellemzi ıket. E települések csaknem fele (25) a Dunántúlon található, igaz megyei szinten a legtöbb (8) Szabolcs-Szatmár-Beregben van. (8. táblázat) E területeken az aprófalvas, kisfalvas vidékek kisvárosi központjainak jelentıs része e kategóriába került. Arányuk kiemelkedik Szabolcs-Szatmár-Bereg, Fejér, Veszprém, Baranya és Vas megyékben. Ez utóbbi két megye esetében a vizsgált települések több mint fele e típusba tartozik. E megyékben (s még Zalában, Veszprémben, Somogyban, Nógrádban) mivel a falvak nem érték el a fıs népességszámot 1870-ben, a vizsgált települések zömmel városok, így az átlagosnál lényegesen dinamikusabbak. Már 1870-ben is mást jelentett tehát egy fıs település az Alföldön és mást a Dunántúlon. A kisfalvas térségek hagyományos központjai (pl. Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Kisvárda, Nyírbátor, Füzesabony, Hatvan, Bicske, Csorna, Celldömölk, Körmend, Szentgotthárd, Sárvár, Barcs, Dombóvár, Szigetvár, Siklós, stb.) mellett néhány, a két világháború között különösen dinamikus alföldi település (Lajosmizse, Soltvadkert, Izsák, Komádi) is ebbe a típusba került. A típus két legdinamikusabb települése (Dombóvár és Hatvan) a vizsgált húsz legdinamikusabb között van (3. táblázat).

17 4. Tradicionális kisvárosok típusa (1 klaszter, 16 település) E típus nagyon sokban hasonlít az elızıhöz, a legfıbb különbség, hogy az ide tartozó települések kezdınépessége (1870-ben) lényegesen nagyobb volt, mint 3. típusé, így a mai átlagos népesség is nagyobb, mintegy fı. E települések is megkétszerezték népességszámukat 1870 és 2007 között és különösen itt is az , illetve az közötti idıszak volt dinamikus. Nagyobb méretüknél fogva a tömeges urbanizáció idıszakában gyorsabban nıttek, mint az elızı típus települései, ma viszont kissé jobban fogy népességük. Az országban szétszórtan találhatók, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar emelkedik ki 3-3, Tolna pedig két településsel. E típusba már néhány egykori megyeszékhely (Berettyóújfalu, Balassagyarmat, Mosonmagyaróvár) is tartozik. 5. Kis népességő szuburbán települések (Kisszuburbán) típusa (1 klaszter, 11 település) E települések kezdeti (1870-es) népessége a legkisebb, mindössze átlagosan fı. E népességszámot megkétszerezték, gyakorlatilag átlagos a népességnövekedésük, tehát kisebb az elızı két típusnál. Mindez azonban úgy áll össze, hogy között átlag alatti, gyakran jelentısen átlag alatti népességnövekedés jellemzi a típust, ugyanakkor 1990 után a típus településeinek évtizedenkénti 23%-os népességnövekedése a leggyorsabb az összes között. Az 1990 utáni idıszak tíz legdinamikusabb vizsgált települése közül hét ebbe a típusba tartozik, közöttük az öt legdinamikusabb (Gyırújbarát, Hajdúsámson, Biatorbágy, Domaszék, Rácalmás) is. Mivel a korábbi évtizedek dinamikája alacsony, így az összesítésben legdinamikusabb húsz vizsgált településbe egyetlen e típusba tartozó sem került. Mindössze öt megyében fordul elı a típus, Pest és Fejér 3-3, Csongrád és Gyır-Moson-Sopron 2-2, Hajdú-Bihar egy településsel képviselteti magát. E települések mind szuburbán községek, kisvárosok, négy közülük a budapesti agglomeráció peremén, 2-2 Gyır és Szeged, 1-1 Dunaújváros, Debrecen és Székesfehérvár szomszédságában található. 6. Szuburbán települések típusa (3 klaszter, 9 település) Három hasonló jellegő klaszter összevonásából keletkezett kis elemszámú típus. Igen kis kezdeti népességszám (3.500 fı), majd dinamikus növekedés jellemzi, így a mai átlagos népességszám fı feletti között több mint hétszeresére nıtt a típus településeinek népessége. Ez az egyik legmagasabb átlag, s ezt úgy éri el a típus, hogy a kilenc csoport közül egyedüliként mind a négy idıintervallumban átlag feletti népességnövekedést produkált. Ráadásul minden vizsgált idıintervallumban magasan átlag feletti a típus településeinek

18 népességnövekedése. Ennek köszönhetı, hogy a típus kilenc települése közül nyolc benne van a húsz leggyorsabban növekvı vizsgált település között, különösen dinamikusan változott a népességszáma Érdnek, Budaörsnek, Gödöllınek és Vecsésnek (3. táblázat). E típus a legkoncentráltabb geográfiailag, a kilenc település közül nyolc Pest megyében, a budapesti agglomerációban található. Közülük három, Érd, Budaörs és Pomáz az 1990 óta tíz legdinamikusabb település közé tartozik. Az 1990 óta abszolút számban leggyorsabban növekvı tíz település közül hat e típus tagja, közöttük a két, népességszámát legtöbb fıvel növelı, Érd és Budaörs is. A típus egyetlen kakukktojása Komárom, amely az anyaváros elvesztése nyomán szinte a semmibıl emelkedett jelentıs kisvárossá. Az idıközben hozzácsatolt Szıny községnek köszönhetı, hogy 1870-ben eléri a as népességszámot, így szerepelhet egyáltalán a vizsgálatban. Jelenlegi népességnövekedése messze a legkisebb a típusban. A létrejövı tizenhat klaszter közül négy lett olyan, amelybe egyetlen település tartozik, az egyik ilyen klaszter Érd csoportja. 7. Ipari jellegő és/vagy középvárosok típusa (Ipari / Középváros) (1 klaszter, 11 település) Kis elemszámú típus rendkívül dinamikus népességnövekedéssel. Népességszámuk több mint négyszeresére nıtt 1870 és 2007 között, különösen az közötti idıszak volt dinamikus óta ugyanakkor enyhén fogy e városok népessége. Jelenleg középvárosok, átlagos népességszámuk fı. Elsısorban iparvárosok, bányavárosok (Sajószentpéter, Edelény, Bátonyterenye, Ajka, Tapolca, Várpalota), Balaton-parti üdülıvárosok (Keszthely, Siófok), valamint különösen dinamikus kis- és középvárosok (Mátészalka, Nagyatád, Szentendre) tartoznak ide. Öt város az közötti húsz legdinamikusabb település között van (Ajka, Siófok, Szentendre, Mátészalka, Sajószentpéter) (3. táblázat). Szentendre népessége abszolút számban a harmadik legtöbbel nıtt 1990 után. Jelenlegi dinamikája alapján Szentendre és részben Siófok is kilóg a típus többi települése közül. Veszprém megyében a kisvárosokkal (3. típus) együtt ez a legnagyobb kategória. 8. Ipari jellegő és/vagy nagyvárosok típusa (Ipari / Nagyváros) (3 klaszter, 4 település) Négy város alkotja a típust, közöttük laza a kapcsolat, három külön klasztert képeznek. Népességszámuk kiemelkedıen növekedett, több mint nyolcszorosra között között messze átlagot meghaladó a típus népességnövekedése, között ez a típus nıtt leggyorsabban. A típusba négy település tartozik, három iparváros, Ózd, Salgótarján és Tatabánya, melyek között nıttek a leggyorsabban, valamint Zalaegerszeg, mely

19 között óta ugyanakkor jelentıs népességfogyást szenvedtek el az ide tartozó városok, különösen Ózd és Salgótarján. A korábbi évtizedek dinamikájának köszönhetıen mind a négy város az közötti húsz legdinamikusabb település között van, Tatabánya e listán az elsı (3. táblázat). Jelenleg ez a legnagyobb átlagnépességő típus, fıs átlaggal, s Tatabánya a legnagyobb település a vizsgáltak közül es népességszám felett. Tatabánya, illetve Zalaegerszeg önálló egyelemes klasztert alkotnak. 9. Zöldmezıs szocialista városok típusa (Dunaújváros) (1 klaszter, 1 település) Dunaújváros önálló klasztert és önálló típust is alkot, népességszám-változási tendenciái különlegesek. Az egyetlen zöldmezıs szocialista város, amely a vizsgálatba került, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Martfő, Komló, Oroszlány népessége nem érte el a at 1870-ben, Ajka pedig a hozzácsatolt számos település miatt csak kisebb dinamikát mutatott (7. típus). Dunaújváros népessége 14-szeresére nıtt között, ezzel a harmadik legdinamikusabb a vizsgált 306 település között. A vizsgált idıintervallumokban a város népességszámváltozása mindig szélsıséges a típusok között között Dunaújváros népességnövekedése a legkisebb, majd között a típusok közül egyedüliként minimálisan, de fogy a lakossága között 15-szeresére nıtt Dunaújváros népessége, rıl re, mely több mint tízszerese a második leggyorsabban növekvı típus átlagos növekedési ütemének után ugyanakkor zuhan a város népessége, csaknem fıvel, ez a leggyorsabb fogyás az összes típus között között a legnagyobb átlagnépességő típust alkotta Dunaújváros, ma fıvel csak második a 8. típus mögött. Egy relatíve homogén településcsoport kevesebb, mint 150 év alatt számottevı mértékben differenciálódott. Vajon ez vár napjaink nagyközségeire, kisvárosaira is? Melyek lehetnek a következı idıszak nyertesei, vesztesei? A következı százharmincvalahány év eldönti. Irodalom BÁCSKAI V. NAGY L. (1984): Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest BELUSZKY P. (2003): Magyarország településföldrajza Általános rész. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs BELUSZKY P. GYİRI R. (2005): Magyar városhálózat a 20. század elején Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs