260. Arvisura - Bogács tanfejedelem Bogács rovása

Átírás

1 260. Arvisura - Bogács tanfejedelem Bogács rovása A medvetoros évben (Kr.u.361) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem, aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát. Hangunt a 400 kinai család Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem rovás-oktatással foglalkozott, de amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól: A medvetoros évben (Kr.e. 1748) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított. Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja. A Kasszu birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a medvetoros évben (Kr.e. 735) elindultak Káspiváron át Ordoszba (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található), hogy előkészítsék beavatott sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (Betseán, a Babilon birodalomban volt a legnyugatibb erődítménye a 24 Hun Törzsszövetség láncolatának) kun töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található), vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból (A Karnaki templomkomplexum az ókori Egyiptom egyik leghíresebb épületegyüttese, a világ egyik legnagyobb ókori vallási helyszíne.) Ordoszba való áttelepítésével kezdődött és a medvetoros évig (Kr.u.41) tartott. Amikor Pét lett a hun törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a medvetoros évben (Kr.e. 66) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun síkság népeinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak. Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt.

2 Mindezeknek az előzménye az volt, hogy a medvetoros évben (Kr.e. 50) a kinajok 300 családos nemességének politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és Ordoszi hun birodalomra. Hun birodalom Kettészakított Hun birodalom Mind a kettőben ataiszi eredetű nemesi családé volt a vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták, amelyik a kinajok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A becsevári (Betseán, a Babilon birodalomban volt a legnyugatibb erődítménye a 24 Hun Törzsszövetség láncolatának) kunok viszont, akiket Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az ordoszi úzok a kinajokkal való barátságot választották. A hun törzsszövetségtől elpártolt fekete-hunokat Numi-Tórem azzal büntette, hogy földjükön kitört a marhavész, s amiatt 2 medvetoros év alatt a népesség létszáma is a felére csökkent. Föld-anya is erősen megrázta a Földet, s ezért mindenki, aki hátaslóval, szekérrel rendelkezett, elhagyta a kettős Huni folyó vidékét és a gazdagabb napnyugati hunok birodalmába költözött. A gazdagabb nyugati Hun birodalom A földrengések elől való menekülés közben megfogyatkozott számú hunokat a kinajok nemessége arra bíztatta, hogy szakadjanak el a hun törzsszövetségtől. Ezek a fekete hun törzsek Ordosz székhellyel megalapították a Déli hun birodalmat.

3 Déli Hun birodalom Ordosz központal Beavatott sámánközpontjuk azonban a szellemi kapcsolatot továbbra is fenntartotta a Nyugati hun birodalommal. A nagy csapások miatt megfogyatkozott erejű ordoszi fekete hunok elismerték, hogy a Béke és barátság szerződése alapján a vezető szerep a kinajokat illeti. Emiatt a fehér hunok több törzse átköltözött a Bajkál és Bolhás tó vidékére, valamint az Ural hegység körüli síkságokra és megalapították az Altáji hun birodalmat. A Fehér Hunok törzsi területei Fekete hunok törzsi területe Ezután a hun törzsszövetség népei hol ide, hol oda vándoroltak a két hun birodalom területén aszerint, hogy hol volt jobb termés és hol élt jobb módban a nép. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek ifjakat, mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja tud-e majd többet használni nekik. Az Élet kegyhelyének úz törzse Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található), maradt. A fekete hun vezérek mindenben a kinajokkal való összefogást követelték. Azt javasolták, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg. Ordoszban építsék ki a hunok fővárosát és engedélyezzék a hun földművesek megadóztatását is. A 24 nyugati szabad nemesi család ehhez nem járult hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. Ott hagyták a Hun síksági kettős Huni folyó vidékét, elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy Kőfalat (Kínai nagy fal), majd átvágták a Hangun (Huang Ho, azaz a Sárga-folyó

4 Kína, nevét az Ataiszon lévő folyóról kapta) folyó gátjait is. Még kinaj parasztok is együtt tartottak a hunokkal, majd a lázadók Matyó vezetésével birtokukba vették a Hoang-Ti által épített Nagy Falat, s Matyó vörösre festett vitézeivel bevonult Ordoszba (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található). A Kínai nagy fal A fehér hunok vezére, Kövezsd felállította a hunok közös sámánközpontját, amelyet most már nem háborgattak a kinajok. Itt ugyanis hadvezéri képzést nem folytattak, csak az Aranyasszony bogláros szentélyében tartottak a medvetoros évtől (Kr.e. 25) sámánképzést. Ez tette lehetővé, hogy a vörösszemöldökű úz kőfaragók vegyék át a hatalmat. A vezető szerep Laza fősámáné volt. A fekete hunoknak 24 régi nemesi családjuk volt. A védett Ordoszban és az élet kegyhelyén 1-1 nemesi család élt, az elvonult fehér hunok között pedig 24 nemesi családot illetett a vezető szerep. Ezt a 300 kinaj család is elismerte. Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újra szabaddá tette a Selyem utat. A fekete hunok árulása folytán 20 tömény hun foglyot ejtett, s Kasinkát arra kényszerítette, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunok fővezére, Bozók kiszabadította a fogságból az öreg Kasinkát és elkezdte a hunok újraegyesítését. Megélte még, hogy unokája, Győző a fekete hunokra is kiterjesztette a hatalmát. Később a medvetoros évben (Kr.u. 180) az úzok és a besenyők lakta Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) tartották meg a Hun törzsszövetség nagy összejövetelét. Az elvándorolt fehér hunok helyét a mandzsu, tunguz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagy Fal őrzését is elvállalták a Béke és rokonság szerződése alapján. A következő száz medvetoros évben a 24 hun törzs szövetsége újra virágzásnak indult. Ezt főképpen az tette lehetővé, hogy Nyugat felé folyton bővültek a legelőterületek. A Hoang-Hó (Huang Ho = Hangun folyó, azaz a Sárga-folyó Kína, nevét az Ataiszon volt folyóról kapta) bal parti részén az 50 Hun nemesi család adta az uralkodókat: a kazahun Fuhi, majd a tunguz Sang, és a török Jin (a Napnyugat grófja) lett a császár. A medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére.

5 Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették. A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Ezen az esküvőn ott volt a Hun síkságról 50, a Déli hun birodalomból 24, a Nyugati hun birodalomból 24, és Ordoszból a 2 hun nemesi család is. A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón (Volga folyó). Fidzsi után Hangun lett a fővezér. Az apja úz származású, anyja a szép Biricsók besenyő lány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat. Kazumi mandzsu vezér leányát, Del-Ját vette feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban. Halála után Kazumi Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-csa hercegnőt a hokjen földi új kínai császár, Hok-csen vette feleségül. A kinajok az Arvisura rendelkezései alapján kapott nevüktől eltérő más néven kiáltották ki őket császáruknak. A 24 hun törzsből álló szövetség maradványaival, a három birodalomban élő ( =) 100 nemesi hun család tagjaival mindvégig fenntartották kapcsolatukat. A medvetoros év (Kr.u.351) után Bogács Csu-csa hercegnő kérésére még 10 évig tanított Ordoszban, mint Tanfejedelem. A visszamaradt 50, a 24 déli és a 24 nyugati nemesi család részére lerótták a 260. Arvisurát. Az eredeti Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) maradt, a két beavatott kaza-, illetve széki-hun családnál.