Az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület. fenntartási terve

Átírás

1 Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa Az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve Debrecen 2013

2 Ügyfél Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Együttműködő partnerek BioAqua Pro Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft. Nimfea Természetvédelmi Egyesület Vezető szakmai koordinátor Dr. Magura Tibor Szakmai koordinátor Dr. Juhász Péter Lesku Balázs Olajos Péter Vezető természettudományi szakértő Dr. Müller Zoltán Vezető agrárgazdálkodási szakértő Tóth Sándor Közreműködő szakértők Estók Péter Csipkés Roland Horváth Dénes Kovács Tibor Mizsei Edvárd Molnár Géza Sallai R. Benedek Sum Szabolcs Tallósi Béla Dr. Gulyás Gergely Dr. Müller Zoltán

3 Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető!

4 Tartalomjegyzék 1. A terület azonosító adatai Név Azonosító kód Kiterjedés A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek Jelölő élőhelyek Jelölő fajok Érintett települések Egyéb védettségi kategóriák Tervezési és egyéb előírások Természetvédelmi kezelési terv Településrendezési eszközök Körzeti erdőtervek és üzemtervek Körzeti vadgazdálkodási tervek és üzemtervek Halgazdálkodási tervek Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Egyéb tervek Jogerős engedélyek Veszélyeztető tényezők Kezelési feladatok meghatározása Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése Kezelési javaslatok Élőhelyek kezelése Élőhelyrekonstrukció és élőhelyfejlesztés Fajvédelmi intézkedések Kutatás, monitorozás Mellékletek A kezelési javaslatok megvalósításának lehetséges eszközei a jogi háttér és a tulajdonviszonyok függvényében Agrártámogatások Pályázatok Egyéb A terv egyeztetési folyamatának dokumentációja Felhasznált kommunikációs eszközök A kommunikáció címzettjei Egyeztetés hatósági és területi kezelő szervekkel A tervezési terület alapállapot jellemzése Környezeti adottságok Éghajlati adottságok Vízrajzi adottságok Talajtani adottságok Természeti adottságok A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok A tervezési területen előforduló egyéb jelentős fajok Területhasználat Művelési ág szerinti megoszlás Tulajdoni viszonyok Területhasználat és kezelés Felhasznált irodalom... 51

5 3. Térképek... 53

6 Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa I. Natura 2000 fenntartási terv

7 1. A terület azonosító adatai 1.1. Név Tervezési terület neve: Alsó-Zagyva hullámtere 1.2. Azonosító kód Tervezési terület azonosítója: HUHN Kiterjedés Tervezési terület kiter- 451 ha jedése: 1.4. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek Jelölő élőhelyek 91E0* - Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) Jelölő fajok vágó csík (Cobitis taenia) szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) széles durbincs (Gymnocephalus baloni) mocsári teknős (Emys orbicularis) vidra (Lutra lutra) 1.5. Érintet települések A tervezési terület által érintett helyrajzi számok listáját az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletet tartalmazza. Település Szolnok Érintett terület (ha) Település területének érintettsége (%)

8 1.6. Egyéb védetségi kategóriák Típus Kód Név 1.7. Tervezési és egyéb előírások Természetvédelmi kezelési terv Településrendezési eszközök Körzeti erdőtervek és üzemtervek Körzeti vadgazdálkodási tervek és üzemtervek Halgazdálkodási tervek Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Egyéb tervek Jogerős engedélyek Kiterjedés Védetté nyilvánító jogszabály száma

9 2. Veszélyeztető tényezők Érintett Érintett terület terület nagysága nagysága (%) (%) Kód Veszélyeztető tényező neve Jelentősége A03.03 Kaszálás felhagyása/hiánya M 12,5 12,5 B02.02 nevelő vágások és egyéb tisztítások M B03 erdészeti kitermelés újratelepítés vagy természetes felújulás nélkül M B07 egyéb erdészeti tevékenység M A03.01 Intenzív, vagy intenzívebb kaszálás L 4 4 A Intenzív szarvasmarhalegeltetés L 5 5 Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást? Az élőhely csak valamilyen kezelés hatására maradhat fenn, hiszen annak hatására is jött létre. A kaszálás felhagyásával a hullámtéri mocsárrétek becserjésednek-erdősödnek (általában invazív fajokkal), kiterjedésük csökken. *91E0. A nevelő vágások és tisztítások hatására a zárt erdő megnyílik, és teret kapnak az inváziós fafajok, és a gyalogakác. Az erdőket a kezelések homogenizálják, egykorúvá teszik. *91E0. A kitermelések helyei nagy mennyiségben tudnak fertőződni az invazív fa- és cserjefajokkal. Így jelentős gócai lesznek az invazív fajok terjedésének. *91E0. A puhafás erdők erdészeti kezelése a hullámtéren az erdőtervezéstől a véghasználatig károsnak minősíthető az élőhely szempontjából. Azok az erdőfoltok vannak jobb állapotban, amelyeket nem üzemterveztek, így nincs rajtuk gazdálkodási kényszer. Lycaena dispar: A helytelen időpontban, illetve túlzott gyakorisággal történő, valamint a gyepek egészén egyszerre végrehajtott kaszálás: a) az imágók kikelését megelőző stádiumban lévő állatok (peték, lárvák, illetve bábok) elpusztítását eredményezheti; b) meggátolja a lepkék magas füvű rétekhez kötődő élőhelyi igényeinek biztosítását; c) csökkenti a nőstény egyedek petézési hajlandóságát, illetve szűkíti vagy súlyosabb esetben megszünteti azok petézési lehetőségeit; d) hátrányosan befolyásolja a lepkék számára optimális mikroklímát, és egyes élőhelyek gyorsabb száradását idézi elő; e) veszélyezteti a nektárforrást jelentő virágos növények kellő mennyiségben és minőségben való rendelkezésre állását. Lycaena dispar: Az élőhely túlzott mértékű legeltetése több ok miatt is káros a faj állományainak fennmaradása szempontjából: a) Az állatok közlekedése jelentősen igénybe veszi a biotópok talaját, a taposás tönkreteheti a gyep struktúráját, illetve felsértheti a talajfelszínt, ami az eredeti növényzet fajkészletének romlásával, és ezzel párhuzamosan tájidegen, invazív növényfajok, gyomok megtelepedésével járhat, azaz végső soron a biotóp természeti minőségének számottevő mértékű romlását okozhatja. b) A legelés következtében eltűnhet vagy erősen megfogyatkozhat a tápnövények mennyisége, így a nőstény lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, illetve a már kikelt lárvák nem jutnak elegendő táplálékhoz. c) A legeltetés megszünteti azt a magas füves élőhelyi struktúrát, amely az imágók mozgása, pihenése, és területőrző viselkedése szempontjából nagyon lényeges feltétel. d) A legeltetés a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának nagyarányú csökkenését idézi elő, ami az érintett biotópokban jelentősen megnehezíti a lepkék táplálkozását. e) Mivel a L. dispar a mirmikofil fajok közé tartozik, ezért a taposás, illetve annak eredményeként a területen lévő hangyafészkek pusztulása negatív hatással lehet az állományok egyedszámára. A túlzott mértékű legeltetés a Natura 2000 területen az egyik legjelentősebb veszélyforrásnak minősül a lepkefaj állományainak fenntartása szempontjából.

10 0,7 A Intenzív birka-legeltetés L 2,85 5 A Intenzív ló-legeltetés L 5 5 0,7 D01.01 Ösvények, burkolatlan utak, bicikliutak L 0,85 E03.03 Inert hulladék L Bár a legeltetés, mint gazdálkodási mód önmagában hozzájárulhat a mocsárrét jelölő élőhely fennmaradásához, a túllegeltetés, főképp birkával elszegényíti a flórát, erodálja a gyepek talaját, összességében a gyepek leromlásához vezet. Lycaena dispar: Az élőhely túlzott mértékű legeltetése több ok miatt is káros a faj állományainak fennmaradása szempontjából: a) Az állatok közlekedése jelentősen igénybe veszi a biotópok talaját, a taposás tönkreteheti a gyep struktúráját, illetve felsértheti a talajfelszínt, ami az eredeti növényzet fajkészletének romlásával, és ezzel párhuzamosan tájidegen, invazív növényfajok, gyomok megtelepedésével járhat, azaz végső soron a biotóp természeti minőségének számottevő mértékű romlását okozhatja. b) A legelés következtében eltűnhet vagy erősen megfogyatkozhat a tápnövények mennyisége, így a nőstény lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, illetve a már kikelt lárvák nem jutnak elegendő táplálékhoz. c) A legeltetés megszünteti azt a magas füves élőhelyi struktúrát, amely az imágók mozgása, pihenése, és területőrző viselkedése szempontjából nagyon lényeges feltétel. d) A legeltetés a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának nagyarányú csökkenését idézi elő, ami az érintett biotópokban jelentősen megnehezíti a lepkék táplálkozását. e) Mivel a L. dispar a mirmikofil fajok közé tartozik, ezért a taposás, illetve annak eredményeként a területen lévő hangyafészkek pusztulása negatív hatással lehet az állományok egyedszámára. A túlzott mértékű legeltetés a Natura 2000 területen az egyik legjelentősebb veszélyforrásnak minősül a lepkefaj állományainak fenntartása szempontjából. Lycaena dispar: Az élőhely túlzott mértékű legeltetése több ok miatt is káros a faj állományainak fennmaradása szempontjából: a) Az állatok közlekedése jelentősen igénybe veszi a biotópok talaját, a taposás tönkreteheti a gyep struktúráját, illetve felsértheti a talajfelszínt, ami az eredeti növényzet fajkészletének romlásával, és ezzel párhuzamosan tájidegen, invazív növényfajok, gyomok megtelepedésével járhat, azaz végső soron a biotóp természeti minőségének számottevő mértékű romlását okozhatja. b) A legelés következtében eltűnhet vagy erősen megfogyatkozhat a tápnövények mennyisége, így a nőstény lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, illetve a már kikelt lárvák nem jutnak elegendő táplálékhoz. c) A legeltetés megszünteti azt a magas füves élőhelyi struktúrát, amely az imágók mozgása, pihenése, és területőrző viselkedése szempontjából nagyon lényeges feltétel. d) A legeltetés a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának nagyarányú csökkenését idézi elő, ami az érintett biotópokban jelentősen megnehezíti a lepkék táplálkozását. e) Mivel a L. dispar a mirmikofil fajok közé tartozik, ezért a taposás, illetve annak eredményeként a területen lévő hangyafészkek pusztulása negatív hatással lehet az állományok egyedszámára. A túlzott mértékű legeltetés a Natura 2000 területen az egyik legjelentősebb veszélyforrásnak minősül a lepkefaj állományainak fenntartása szempontjából Az élőhelyet kismértékben károsítja az ebből eredő taposás Lycaena dispar: a) Gépi kaszálás során a mezőgazdasági járművek (bálaszállítók és traktorok) kerekei felsérthetik a lepkepopulációk élőhelyéül szolgáló gyepek et (különösen esős időszakokban jellemző a gépek által okozott mélyebb nyomvályúk, nyílt talajfelszínek kialakulása), ami sok helyütt elősegíti a tájidegen növényfajok, gyomok megtelepedését, ez pedig hosszabb távon a lepkék számára alkalmas növényzetű biotópok kierjedésének csökkenéséhez vezethet. b) A nehéz gépjárművek által a talajra kifejtett jelentős mértékű terhelés erősen veszélyezteti a lepkék lárváinak, és/vagy bábjainak esetlegesen menedéket nyújtó hangyafészkek épségét is. c) A burkolatlan utakon közlekedő gépjárművek kerekei elpusztíthatják azokat a lárvákat, melyek a tápnövény felkutatása céljából a gyep egyes pontjai között éppen az adott útszakaszon haladnak keresztül. Lycaena dispar: évi felmérésem során a faj egyes élőhelyein vagy azok szegélyeiben húzódó utak mentén, valamint gazdaságok, tanyák környékén néhol kisebb mennyiségű sitt, törmelék, és/vagy egyéb hulladék voltak látható. Noha mindez amennyiben a hulladékokból nem jutnak szennyező anyagok, vegyszerek a felszíni vizekbe vagy a talajba a L. disparra nézve nem kiugróan jelentős veszélyforrás a térségben, ám ezzel együtt is említést érdemel, különösen a Zagyva középső, valamint alsó, Szolnokot érintő szakaszain.

11 0,6 E03.04 Egyéb hulladék L 1,8 H01.05 Diffúz felszíni vízszennyezés mezőgazdasági, vagy erdészeti tevékenység miatt L , A területen tapasztalható szemétlerakatoknak kismértékű károsító hatása van Lycaena dispar: évi felmérésem során a faj egyes élőhelyein vagy azok szegélyeiben húzódó utak mentén, valamint gazdaságok, tanyák környékén néhol kisebb mennyiségű sitt, törmelék, és/vagy egyéb hulladék voltak látható. Noha mindez amennyiben a hulladékokból nem jutnak szennyező anyagok, vegyszerek a felszíni vizekbe vagy a talajba a L. disparra nézve nem kiugróan jelentős veszélyforrás a térségben, ám ezzel együtt is említést érdemel, különösen a Zagyva középső, valamint alsó, Szolnokot érintő szakaszain. Lycaena dispar: A faj jórészt lápos, mocsaras, vizenyős biotópokban, nedves réteken fordul elő, mely területeken és/vagy azok közvetlen közelében a Zagyva nyílt vize folyik. Mivel a L. dispar élőhelyei sok esetben mezőgazdasági területek mellett/között helyezkednek el, ezért a Zagyva esetleges szennyeződése a L. dispar érintett állományaira is számottevő mértékű veszélyt jelenthet (akár a mezőgazdasági gépekből, akár az általuk kiszórt növényvédő szerekből és/vagy műtrágyákból eredően). *91E0. Az összes ligeterdő állományképét jelentősen befolyásolja az idegenhonos fajok jelenléte. Főképp Fraxinus pennsylvanica, Amorpha fruticosa, Acer negundo jellemző. A ligeterdők fajkészlete, főleg a cserjeszintben hiányos, hiányoznak az őshonos cserjék. Ezek helyét és az alsó lombszintet teljesen elfoglalták az említett fajok. K02.01 Fajösszetétel változás, Szukcesszió L 1,6 F D01.02 szabadidős halfogás autópályák, autóutak, fő- és mellékutak L L Lycaena dispar: A faj tényleges vagy potenciális élőhelyein sok esetben főleg a rendszeresen bolygatott, illetve káros hatásoknak nagyobb mértékben kitett gyepeken - jellemző az invazív növények, özönfajok, gyomok megjelenése és terjedése. Az ilyen folyamatok azért károsak, mert az inváziós fajok fokozatosan kiszorítják a tápnövények, valamint a nektárforrásul szolgáló virágos növények állományait, és emiatt szűkítik a lepkék életterét, valamint a populációk szaporodási képességét. Noha nem kifejezetten inváziós növény, megemlítem, hogy a térség legtöbb olyan gyepterületén, amely elvileg alkalmas lenne L. dispar populációk fenntartására, a Glycyrrhiza echinata borításának aránya 60-90%-os mértékű, mely állapot jelentősen rontja az érintett biotópok vegetációjának fajkészletét, diverzitását. Cobitis taenia: A területen előforduló hat idegenhonos halfaj (Ameiurus melas, Carassius gibelio, Lepomis gibbosus, Neogobius fluviatilis, Perccottus glenii, Proterorhinus marmoratus) jelentős táplálék és élőhely konkurenciát jelent a vágócsík számára, továbbá e fajok a vágócsík szaporulatát is veszélyeztethetik ikraés ivadékfaló táplálkozásukkal. Rhodeus sericeus amarus: A területen előforduló hat idegenhonos halfaj (Ameiurus melas, Carassius gibelio, Lepomis gibbosus, Neogobius fluviatilis, Perccottus glenii, Proterorhinus marmoratus) jelentős táplálék és élőhely konkurenciát jelent a szivárványos ökle számára, továbbá e fajok a szivárványos ökle szaporulatát is veszélyeztethetik ikra- és ivadékfaló táplálkozásukkal. Gymnocephalus baloni: A területen előforduló hat idegenhonos halfaj (Ameiurus melas, Carassius gibelio, Lepomis gibbosus, Neogobius fluviatilis, Perccottus glenii, Proterorhinus marmoratus) jelentős táplálék és élőhely konkurenciát jelent a széles durbincs számára, továbbá e fajok a széles durbincs szaporulatát is veszélyeztethetik ikra- és ivadékfaló táplálkozásukkal A művelés felhagyásával összefüggésben lévő természetes folyamat, ennek eredményeképpen cserjésednek be az élőhelyfoltok. Lycaena dispar: Az utóbbi legalább egy évtized során hazánk éghajlata némiképpen megváltozott: lassú, ám tendenciaszerű felmelegedés tapasztalható, ami helyenként még egyes, rendkívül csapadékos évek átlagával együtt is - a vizes élőhelyek kiterjedésének mérsékelt ütemű, de jól érzékelhető csökkenését idézte elő. Ezt a folyamatot sajnos emberi tevékenységek hatásai is erősítik, hiszen például a gyepek teljes mértékű lekaszálása következtében jelentősen megnő a kipárolgás, a növényzet hiánya miatt pedig erősebben, illetve gyorsabban szárad a talaj, így a gazdálkodók idővel egyre nagyobb részeket tudnak rendszeresen lekaszálni az egykor még kellően nedves talajú, nehezen járható gyepekből. Ez a folyamat az érintett fajok élőhelyeinek fokozatos zsugorodását idézheti elő (különösen a nappali lepkék esetén). A L. dispar élőhelyéül szolgáló gyepek esetleges kiszáradása, mint veszélyforrás akkor is említést érdemel, ha annak mértéke többek között a Zagyva közelsége miatt - nem feltétlenül jelentős. Lutra lutra: emberi jelenlét zavaró hatásán, keresztül érvényesül Lutra lutra: sok vidra esik a közúti közlekedés áldozatául, elsősorban a revírt kereső, kóborló fiatal állatok közül G05.11 közúti ütközésből eredő sérülés vagy pusztulás L 1 1 Lutra lutra: sok vidra esik a közúti közlekedés áldozatául, elsősorban a revírt kereső, kóborló fiatal állatok közül L 7,15 5 I01 Idegenhonos inváziós fajok jelenléte 4,5 L 4,1 4,5 3,3 0, J02.05 hidrológiai viszonyok módosítása, általános H A területen található vöröshasú unka (Bombina bombina) élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti mind az kifejlett egyedeket, mind a szaporulatot. A területen található potenciális mocsári teknős (Emys orbicularis) élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti az állományt. A területen található dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti mind az kifejlett egyedeket, mind a szaporulatot.

12 Kód J A07 A területre kívülről ható veszélyeztető tényező neve Jelentősége Érintett terület nagysága (%) Érintett terület nagysága (%) felszíni vízkivétel mezőgazdasági célra L 3 3 Biocid termékek, hormonok, kemikáliák használata L Kód Potenciális veszélyeztető tényező neve Jelentősége Érintett terület nagysága (%) Érintett terület nagysága (%) J Csatornák, gátak, medencék, mocsarak, vagy gödrök, feltöltése L 0,1 0,1 J Árvíz H L 1 1 J Állóvizek vízháztartásának megváltoztatása L 4,5 4,5 4,5 M01.02 L 1 M 4,1 1 Aszály és csapadékmennyiség csökkenés 4,5 4,5 3,3 Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást? Lutra lutra: az egyre gyakrabbá váló aszályos időszakokban a Zagyvát érintő fokozottabb vízkivételek összességében negatívan befolyásolhatják a vízi életközösséget, beleértve a vidrát is Lycaena dispar: A faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek egy része mezőgazdasági területek közelében helyezkedik el. A szél a tápnövények leveleire juttathatja az intenzíven művelt parcellákon kiszórt növényvédő szereket, műtrágyákat, mindamellett a vegyi anyagok vízben való oldódásuk esetén a gyökérzeten keresztül is bejutnak a növények szervezetébe. Ezek a hatások akár külön-külön, akár együttesen a peték, a lárvák, illetőleg a bábok károsodását vagy pusztulását idézhetik elő. E veszélyforrás kapcsán fontos az alábbi szempontok figyelembe vétele: a) A L. dispar hernyói igen érzékenyek a tápnövényre rakódott porra és/vagy a vegyszerekre, ezért az ilyen hatásoknak kitett leveleket már a szennyező anyagok viszonylag alacsonyabb koncentrációja esetén sem fogyasztják el. b) Ha a vegyi anyagok a talajba/talajvízbe szivárognak, úgy nem csak a területen élő hangyák fészkei szenvedhetnek károsodást, hanem az ott fejlődő lárvák vagy bábok is. Ez a veszélyforrás részben a L. dispart is érinti, mivel esetenként ez a faj ugyancsak szimbiózisban él különböző hangyafélékkel (pl.: Myrmica rubra, Lasius niger). Lutra lutra: a különböző vegyületek a víztérbe kerülve a vidra táplálékbázisán keresztül kihathatnak a terület vidráira, a biomagnifikáció miatt a kedvezőtlen hatások fokozottabban érvényesülhetnek e csúcsragadozónál Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást? Lycaena dispar: A mélyebb fekvésű élőhelyek feltöltődés következtében való megszűnése, mint veszélyforrás, jelentős továbbá azoknál az egykori holtmedreknél, melyeket több oldalról is mezőgazdasági céllal hasznosított területek vesznek körül. Hasonló folyamatokat idézhet elő az intenzív legeltetés is. A faj szempontjából érzékeny időszakban érkező, tartós árvíz a L. dispar populációinak nagy részét akár évekre is kipusztíthatja. Lycaena dispar: Mivel ez a faj vizenyős, lápos, mocsaras élőhelyekhez kötődik, és ezek közvetlen környezetében sok helyütt intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, ezért fennáll a reális veszélye annak, hogy e biotópok különböző káros hatások miatt (például azért, mert a környező területek talajának mozgatása, feltörése, illetőleg a gyepgazdálkodás jellege miatt a vizes élőhelyek környezetében felerősödik a talajvíz diffúziója) vízbázisukból többet vagy gyorsabban veszítenek, mint amennyit egyébként a természetes folyamatok indokolnának. Erre a veszélyforrásra természetvédelmi szempontból fontos figyelmet fordítani, mert az élőhelyek kiszáradása a faj fogyatkozását, illetve szélsőséges esetben kipusztulását is eredményezheti. A vízbázis csökkenése a L. dispar élőhelyei közül különösen káros hatású a holtmedrek esetében. Az érintett lepkepopulációkra hasonlóan jelentős veszélyt jelenthet ugyanakkor, ha a belvízviszonyok megváltoztatása meliorációs tevékenységek, lecsapolások, vízelvezető árkok létrehozása miatt a vízbázis olyan mértékű csökkenését eredményezi, amely már az élőhelyek kiszáradásával fenyeget. Cobitis taenia: A Zagyva mellékágainak és a hullámtéri kubikoknak nincs stabil vízháztartása, a medrek csapadékszegény időszakban kiszárad(hat)nak. A medrek kiszáradásával, vagy a vízszint nagyfokú csökkenésével elpusztulhatnak a fajnak az adott területen élő példányai. Rhodeus sericeus amarus: A Zagyva mellékágainak és a hullámtéri kubikoknak nincs stabil vízháztartása, a medrek csapadékszegény időszakban kiszárad(hat)nak. A medrek kiszáradásával, vagy a vízszint nagyfokú csökkenésével elpusztulhatnak a fajnak az adott területen élő példányai. Lycaena dispar: Az utóbbi legalább egy évtized során hazánk éghajlata némiképpen megváltozott: lassú, ám tendenciaszerű felmelegedés tapasztalható, ami helyenként még egyes, rendkívül csapadékos évek átlagával együtt is - a vizes élőhelyek kiterjedésének mérsékelt ütemű, de jól érzékelhető csökkenését idézte elő. Ezt a folyamatot sajnos emberi tevékenységek hatásai is erősítik, hiszen például a gyepek teljes mértékű lekaszálása következtében jelentősen megnő a kipárolgás, a növényzet hiánya miatt pedig erősebben, illetve gyorsabban szárad a talaj, így a gazdálkodók idővel egyre nagyobb részeket tudnak rendszeresen lekaszálni az egykor még kellően nedves talajú, nehezen járható gyepekből. Ez a folyamat az érintett fajok élőhelyeinek fokozatos zsugorodását idézheti elő (különösen a nappali lepkék esetén). A L. dispar élőhelyéül szolgáló gyepek esetleges kiszáradása, mint veszélyforrás akkor is említést érdemel, ha annak mértéke többek között a Zagyva közelsége miatt - nem feltétlenül jelentős. Cobitis taenia: A nyári, csapadékszegény időszakban a felmelegedés és a lecsökkent vízszint, valamint a bomló szerves anyagok kedvezőtlen oxigén viszonyokat eredményezhetnek, ami a főmedertől elzárt vízterekben veszélyezteti a faj állományának a fennmaradását. Rhodeus sericeus amarus: A nyári, csapadékszegény időszakban a felmelegedés és a lecsökkent vízszint, valamint a bomló szerves anyagok kedvezőtlen oxigén viszonyokat eredményezhetnek, ami a főmedertől elzárt vízterekben veszélyezteti a faj állományának a fennmaradását. Gymnocephalus baloni: Csapadékszegény időszakban jelentősen csökken a főmeder vízborítása, így a faj élőhelyének a kiterjedése is. Ez felerősíti a fajok közötti konkurenciát, ami kedvezőtlenül hathat a széles durbincs állományára. A romló oldott oxigén viszonyok tovább csökkentik a faj túlélési esélyeit. J02.12 vízi és part vegetáció kezelése csatornázási célból M Lutra lutra: a vidra kedveli a parti, partközeli vegetáció strukturális diverzitását, az ezt csökkentő, lefolyást elősegítő munkálatok negatívan befolyásolhatják élőhelyét J03.02 élőhelyi-összeköttetések (konnektivitás) csökkenése emberi hatásra L 4,5 4,5 Rhodeus sericeus amarus: A Holt-Zagyvát a főmedertől elválasztó gát teljesen elzárja egymástól a két vízteret, így ellehetetlenül a szivárványos ökle állományok közötti génkicserélődés. J diszperzió akadályozása L 4,5 4,5 Cobitis taenia: A Holt-Zagyva, bár kedvező élőhelyi feltételeket nyújthatna a faj számára, a gát miatt el van zárva a főmedertől, így a faj nem juthat a holtág területére. J genetikai keveredés akadályozása L 4,5 4,5 K01.02 eliszapolódás, feliszapolódás L 1 1 Rhodeus sericeus amarus: A Holt-Zagyvát a főmedertől elválasztó gát teljesen elzárja egymástól a két vízteret, így ellehetetlenül a szivárványos ökle állományok közötti génkicserélődés. Rhodeus sericeus amarus: A mellékágak feliszapolódása kedvezőtlen élőhelyi feltételeket nyújthat a kagylók számára. A nagy testű kagylók egyedszámának csökkenése, vagy akár teljes eltűnésük a mellékágból gátolja a szivárványos ökle szaporodását.

13 3. Kezelési feladatok meghatározása 3.1. Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése Fő célkitűzések: A Natura 2000 területen található mocsárrétek (6440) és a Lycaena dispar fennmaradásának érdekében a legeltetéses és kaszálásos gazdálkodási módok fenntartása, feltételeinek megteremtése. A puhafás ligeterdők (91E0) fennmaradása érdekében a gazdasági rendeltetés felülvizsgálata és átminősítés védelmi célú erdővé. A jelölő halfajok (Cobitis taenia, Rhodeus sericeus amarus, Gobio albipinnatus, Gymnocephalus baloni) és a Lutra lutra állományainak fennmaradása érdekében a meder speciális élőhelytípust jelentő elemeinek (palajok, zátonyok, szakadópartok), illetve a vízparti zonáció (partél-bokorfüzes-ligeterdő) megőrzése szükséges, az élőhely átalakítása (áramlási viszonyok megváltoztatása mederduzzasztással, nagy mértékű mederalakítás, kanyarátvágás) nem elfogadható. További célkitűzések: A hullámtéri gyepek és magaskórósok (6440, 6430) kiterjedésének növelése érdekében az idegenhonos invazív fajokkal (gyalogakác, vörös kőris, zöld juhar) már becserjésedett-beerdősödött területek gyeppé való viszszaalakítása Amennyiben a gyeppé való alakítása nem járható, úgy a 91E0 élőhely kiterjedésének növelése érdekében a becserjésedett területek természetszerű erdővé alakítása A puhafás ligeterdők (91E0) kiterjedésének növelése érdekében továbbá a tájidegen fafajokból álló állományok fafajcseréje hazai fajokra és fajtákra A xilofág közösségi jelentőségű Cucujus cinnaberinus állományainak fennmaradása érdekében az erdészeti beavatkozások (főként a véghasználatok) esetében az idős, odvasodó faegyedek, valamint holt faanyag meghagyása Kezelési javaslatok Élőhelyek kezelése A természetvédelmi szempontból javasolt kezelések egységesebb átláthatósága érdekében ún. kezelési egységeket (KE) állapítottunk meg, melyeket hasonló jellegű élőhelyfoltok alkotnak. A kezelési egységek lehatárolása nem követi az ingatlannyilvántartási határokat, mivel a valós és a tényleges területhasználat ettől jelentősen eltérhet. A kezelési egységek lefedik a teljes tervezési területet, tartalmaznak jelölő és nem jelölő élőhelytípusokat egyaránt. A kezelési egységeknél meghatározzuk

14 azon intézkedéseket, melyek a jelölő élőhely és/vagy a faj megőrzése érdekében javaslunk, illetve az élőhelyfejlesztési, kutatás-monitorozási feladatokra, lehetőségekre is kitérünk. A fenntartó kezeléseknél már jogszabályokkal meghatározott érvényes szabályozási rendszerek is működnek (pl. a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormányrendelet), amely rendelkezéseit a fenntartási javaslataink között nem ismételjük meg. A kezelési egységek elhelyezkedését a 3. pontban szereplő térképmelléklet mutatja. A 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet pontja alapján (5) A fenntartási terv a Natura 2000 terület kezelésére vonatkozó javaslatokat, valamint ezek megvalósításának lehetséges eszközeit tartalmazza, és jogszabály eltérő rendelkezése hiányában kötelező földhasználati szabályokat nem állapít meg. KE-1 kezelési egység (1) Meghatározása: a Zagyva középvízi medre Jelenlegi állapot A Zagyva alsó víztest (VOR azonosító: AEQ140) középvízi medre, melynek részét képezi az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tengelyét alkotó Zagyva-szakasz is állami tulajdonban van, melynek kezelői feladatait a Vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény 3. (3) bekezdése szerint a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság látja el. A Vízügyi Igazgatóság, a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló, 120/1999. (VIII.6.) Korm. Rendelet, 3. (3), 5. (1), (3) és a 10. (1) bekezdésekben, valamint a mellékletben meghatározottak szerinti fenntartási jellegű munkálatokat végez el a tervezési területen. A fenntartási feladatok a meder vízemésztő képességét, vízelvezetési funkcióját szolgálják, abból a célból, hogy az előírt mértékig kiöntés mentesen folyjanak le a vizek, ne okozzanak kárt a települések házaiban és területein. Ehhez a mederben irtási és iszapolási, mederbiztosítási, uszadék eltávolítási munkákat végeznek, a töltésen gyepművelést folytatnak, valamint biztosítják a munkavégzéshez szükséges megközelítést, a 21/2006 (I.31.) Korm. rendelet szerint. A Zagyva alsó víztest jelenlegi állapotában hidromorfológiai szempontból erősen módosított víztestnek tekinthető. Az erősen módosított jelleg oka az AlsóZagyva esetében a gyakorlatilag teljes mértékben szabályozott meder és a nem megfelelő szélességű hullámtér. A jelenlegi erősen módosított állapot alapvetően a Zagyva szabályozásával alakult ki. A Zagyva érintett szakaszán a mai értelemben vett mederszabályozást 1941-ben kezdték meg. Az új meder kialakításával egyidőben 13 helyen vágtak át kanyarokat az Alsó-Zagyva mentén, melyek közül 1 átvágás esik az AlsóZagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tengelyét alkotó Zagyva-szakaszra. A kisvízi mederkialakítás és a kanyarok átvágásával egy időben történt a középvízi szabályozás. A mai szabályozott mederkeresztmetszet alapvetően a kisvízi mederkialakításhoz és a középvízi

15 szabályozáshoz kapcsolódó földmunkák, ill. növényzeteltávolítás következménye. A mederből kitermelt anyagot összefüggőnek mondható depóniába rakták ki a két partra úgy, hogy az a levonuló középvizeket kiöntés nélkül vezette le. A kirakott depóniák mederből való távolsága változó volt. A depóniák átalakítása az évi nagy jeges árvízig csak néhány szakaszon készült el, más szakaszon viszont csak rendezetlen depóniák voltak és a töltéssé átalakított földművek mérete sem volt megfelelő. Ezért 1963-ban több helyen töltésmeghágás, illetve szakadás keletkezett. A magassági hiányok megszüntetésére és a rendezetlen depóniák átépítésére az években került sor. Az érintett Zagyva-szakasz jelenlegi szabályozott állapotában nem jellemző az üledékfelhalmozódás, ill. a középvízi meder jelentős mértékű benövényesedése sem. A meder jól beágyazott, kőszórásos partvédő művet csak a keresztező hidak lábánál, ill. a legalsó torkolati közel 200 m hosszú szakaszon találunk. A fenti okokból kifolyólag rendszeres fenntartási jellegű kotrás, ill. növényzeteltávolítás, partkezelés nem történik. Az Alsó-Zagyva mentén jelenleg 4 db fenékküszöb található, melyek közül az alsó három az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület határain belül található. Ezek célja az adott szakaszon az áramlási sebesség csökkentése és ezáltal a medererózió, bevágódás megakadályozása, ill. az átbukó víz átlevegőztetése, oxigéntartalmának növelése, ezáltal vízminőségjavítás. A fenékküszöbök felvízi áramlásmódosító hatása hozzávetőlegesen 1 km. A fenékküszöbök a halak számára az év jelentős részben átjárhatóak, tehát a hosszirányú átjárhatóságot csak időszakosan akadályozzák. A jelenlegi szabályozott meder medermorfológiai szempontból meglehetősen homogén, a keresztmetszet jellemzően közel aszimmetrikus és szűk, nem képződnek zátonyok, domború parthoz simuló palajok, ill. nem alakulnak ki típusos homorú parti szakadópartok. Ebből következően nem alakulnak ki egymáshoz közel változatos áramlási terek, melyek nagyobb sodrású és szinte állóvízi jellegű áramlási terek közötti fokozatos átmenet széles skáláját foglalnák magukban. A jelenlegi állapotban a középvízi mederben a változatos vízi, mocsári és szegélynövényzet megtelepedésének nem kedvezőek a medermorfológiai feltételek. A középvízi meder számottevő részén a parti sávban nagyon vékony emerz mocsárinövényzet sávja található. Hínárnövényzet csak kis kiterjedésű foltokban található meg szórványosan, eseti jelleggel. A középvízi meder szegélyében a meder hossz-szelvényének nagyobb részében cserjés-fás szegélyvegetáció található. A Zagyva alsó víztest (VOR azonosító: AEQ140) mentén jelenleg 48 db engedéllyel rendelkező vízkivétel található. Az engedélyek alapján évi m 3 vízkivételre van maximálisan lehetőség, melyek döntő része öntözési célú vízkivétel. A tényleges kivett vízmennyiség 2006-ban m3 volt. (2) Érintettség vizsgálata élőhelyek: U8 (nem Natura élőhely) Natura 2000 élőhelyek: -

16 (3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Partkezelés: A középvízi meder szegélyében a meder hossz-szelvényének nagyobb részében cserjés-fás szegélyvegetáció található. Ez a szegélyvegetáció több szakaszon ligetes jellegű, idős őshonos fákkal, főként füzekkel. Javasoljuk, hogy a partkezelés keretében azokon a partszakaszokon ahol a jelenlegi fáscserjés szegélyvegetációban nincs idős fa, ott a meglévő sűrű állomány ritkításával és egy-egy nagyobb őshonos fűz vagy nyár egyed kiválasztásával és meghagyásával ligetes jellegű fás-cserjés szegélyvegetáció kerüljön kialakításra, melyben vannak idős őshonos fák, melyek gyökérzete bele lóg a középvízi mederbe. A szegélyvegetációból javasoljuk az adventív cserje- és fafajok (Amorpha fruticosa, Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica) eltávolítását. Azokon a partszakaszokon, ahol jelenleg nincs cserjés-fás szegélynövényzet, ott javasoljuk a partszegély mocsári növényzet sávján kívüli részének gyepként történő fenntartását és kezelését. Vízkivétel: Abban az esetben, ha a 48 db engedéllyel rendelkező vízkivétel mindegyike kihasználja a teljes engedélyezett vízkivételi volumenét, ill. ezek a vízkivételek nagyrészt nyári kisvizes időszakra esnek, az ökológiai vízigény biztosítása érdekében szükséges lehet a vízkivételek korlátozása. Ennek érdekében szükséges az ökológiai vízigény meghatározása. Haltelepítés: A Zagyva alsó víztest (VOR azonosító: AEQ140) horgászati hasznosítás alatt álló víztest. Javasoljuk az idegenhonos halfajok telepítésének teljes mellőzését, ill. az idegenhonos halfajok állományainak lehetőség szerinti viszszaszorítását (V19). (4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Partkezelés: A középvízi meder szegélyében növő idős fák, gyökérzete belelóg a középvízi mederbe és számos halfaj, köztük a jelölő vágócsík (Cobitis taenia) számára is értékes búvóhelyet jelent. A vízbe lógó gyökerek jó lehetőséget biztosítanak a fitofil szaporodási guildbe tartozó halfajok számára az ikrázásra. A fitofil szaporodási guildbe tartozó fajok közé tartozik a jelölő vágócsík (Cobitis taenia) is. Vízkivétel: Mivel az Alsó-Zagyván kiadott vízkivételi engedélyek több mint 80%-a öntözési célú vízkivételi engedély és az öntözővízigény általában egybe esik a folyók kisvizes időszakával, ezért az engedélyekben szereplő vízkivételi volumenek maximális kihasználása esetén előfordulhat, hogy az érintett Zagyvaszakasz aktuális vízhozama nem éri el az ökológiai vízigény mennyiségét. Ez maga után vonhatja például a vízhőmérséklet túlzott megemelkedését és az oldott oxigéntartalom csökkenését, ill. a szennyvízbevezetések aktuális fajlagos terhelésének növekedését. A kedvezőtlen változások mértéke túllépheti a reofil jelölő halfajok környezeti optimumtartományát, ami az egyedsűrűség csökkenéséhez vezethet. Haltelepítés: Az idegen honos halfajok előretörésével a víztest halállományának természetessége csökken, a víztest ökológiai minőségi állapota az adott víztest

17 referencia állapotához viszonyítva kedvezőtlen irányba változik. Az idegen honos halfajok a legtöbb esetben igen erős kompetíciós képességgel bíró, széles toleranciaspektrumú fajok, melyek megjelenése és állományainak megerősödése a legtöbb esetben őshonos halfajok visszaszorulását, állományaik egyedsűrűségének csökkenését vonja maga után. (5)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok Változatosabb medermorfológiai viszonyok kialakítása: A középvízi meder jelenlegi állapotának természetvédelmi és ökológiai szempontból a legjelentősebb problémája, ill. a természetes állapottól való eltérés legjelentősebb oka az érintett mederszakasz teljes hossz-szelvényére jellemző szabályozottság, a mesterségesen kialakított medermorfológiai viszonyok. Javasoljuk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy hol lehet arra lehetőség, hogy lehetőséget biztosítsunk a folyónak arra, hogy ha rövid szakaszokon is, de beinduljanak a természetes mederfejlődési folyamatok. Amennyiben lehetőség van rá az árvízi biztonság számottevő mértékű csökkenése nélkül, akkor javasoljuk, hogy összességében minél hosszabb szakaszon biztosítsunk ellenőrzött körülmények között lehetőséget arra, hogy a természetes mederfejlődési, elsősorban laterális eróziós folyamatok, ill. ezek következtében kanyarulatfejlődési folyamatok. Amennyiben a természetes mederfejlődés beindítására az érintett legalsó Zagyva-szakaszon nincs lehetőség a Zagyva és a Tisza árhullámainak egybeesése és a Tisza viszszaduzzasztó hatása miatt, akkor javasoljuk az Eresztőhalmi-Holt-Zagyva újra élővé tételét, ill. bizonyos szakaszokon természetszerű, aszimmetrikus keresztszelvény mesterséges kialakítását. (6)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok indoklása Változatosabb medermorfológiai viszonyok kialakítása: A természetes mederfejlődési, elsősorban laterális eróziós folyamatok beindulásának eredményeként megindul a kanyarulatfejlődés, az érintett szakaszon a mederkeresztszelvény asszimmetriájának mértéke növekszik. A folyamat eredményeként várhatóan a homorú parton megjelennek erodált szakadópartok és a domború part mentén az erodált partfalból származó mederanyag akkumulációjának eredményeként palajok alakulhatnak ki. Az érintett szakaszok keresztszelvényeiben az áramlási viszonyok heterogénebbé válnak. A fent említett folyamatok eredményeként nő a természetes mederfejlődési folyamatokkal érintett mederszakasz élőhelyi heteorgenitása. A változatosabb élőhelykínálat változatosabb életközösség kialakulására ad lehetőséget. KE-2 kezelési egység (1) Meghatározása: a Natura 2000 területen található Zagyva-holtmedrek, és a nyílt (nyíltabb) kubikok

18 Jelenlegi állapot Az Alsó-Zagyván a mai értelemben vett mederszabályozást 1941-ben kezdték meg. Az új meder kialakításával egyidőben 13 helyen vágták át az elfajult kanyarokat az Alsó-Zagyva mentén, melyek közül 1 átvágás esik az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tengelyét alkotó Zagyva-szakaszra. Ennek eredményeként jött létre a ma alapvetően mentett oldali helyzetű Malomzugi-Holt-Zagyva, mely horgászati hasznosítású víztér. A mederszabályozás földmunkái a mederből kitermelt anyagot öszszefüggőnek mondható depóniába rakták ki a két partra úgy, hogy az a levonuló középvizeket kiöntés nélkül vezette le, de nem történt meg a depóniák megfelelő magasságú és megfelelő statikai paraméterekkel jellemezhető kiépítése. Ezért 1963-ban a nagy jeges árvíz kapcsán több helyen töltésmeghágás, illetve szakadás keletkezett. A magassági hiányok megszüntetésére és a rendezetlen depóniák átépítésére az években került sor. A szükséges földanyagot sok helyen a töltés nyomvonalának hullámtéri előteréből, ill. hullámtéri anyagnyerőhelyekről termelték ki. Ennek eredményeként kubikgödrök keletkeztek, melyek között találhatók tartós vízborítású nagyobb felületű hullámtéri kubikok is. Az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen belül három ilyen jelentősebb kubikot detektáltunk. A nagy volumenű szabályozási és töltésépítési munkálatok lezárultával, a Zagyva töltésépítési és mederrendezési beruházás II. ütemében között valósult meg az Eresztőhalmi-átmetszés a folyó 9,200 és a 10,500 fkm-i között, melynek eredményeként létrejött a mintegy 1300 m hosszú hullámtéri helyzetű Eresztőhalmi-Holt-Zagyva. A rendelkezésre álló információk szerint a Zagyvával közvetlen összeköttetésben álló Eresztőhalmi-Holt-Zagyva nem áll horgászati hasznosítás alatt. (2) Érintettség vizsgálata élőhelyek: U9, Ac, BA, B3, B1a, B5 Natura 2000 élőhelyek: 3150 (részben) (3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Partkezelés: A jelenlegi szegélyvegetációból javasoljuk az adventív cserje- és fafajok (Amorpha fruticosa, Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica) eltávolítását. Haltelepítés: A Malomzugi-Holt-Zagyva (VOR azonosító: ADQ579) horgászati hasznosítás alatt álló víztest. Javasoljuk az idegenhonos halfajok telepítésének teljes mellőzését, ill. az idegenhonos halfajok jelenlegi állományainak lehetőség szerinti visszaszorítását (V19). Tápanyagterhelés csökkentése: A horgászati hasznosítás alatt álló Malomzugi-Holt-Zagyva (VOR azonosító: ADQ579) víztest esetében javasoljuk a tápanyagbevitel minimalizálását, ennek részeként a horgászati hasznosításhoz kapcsolódó etetőanyag formájában történő tápanyagbevitel minimalizálását is.

19 (4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Partkezelés: A térségben a vizes élőhelyek parti szegélyvegetációját alkotó élőhelytípusok mindegyike esetében nagy problémát okoz a fásszárú idegenhonos fa és cserjefajok megjelenése és térhódítása. Ezek megjelenése és dominanciaviszonyainak erősödése a gyepjellegű (mocsárrét és kaszálórét jellegű) élőhelyek teljes leromlását és átalakulását, a ligeterdő jellegű élőhelyek esetében pedig jelentős mértékű leromlást okoznak. Ezáltal gyakran közöségi jelentőségű élőhelytípusba sorolt élőhelyek válnak leromlott, degradált élőhelyfoltokká. Haltelepítés: Az idegen honos halfajok előretörésével a víztest halállományának természetessége csökken, a víztest ökológiai minőségi állapota az adott víztest referencia állapotához viszonyítva kedvezőtlen irányba változik. Az idegen honos halfajok a legtöbb esetben igen erős kompetíciós képességgel bíró, széles toleranciaspektrumú fajok, melyek megjelenése és állományainak megerősödése a legtöbb esetben őshonos halfajok visszaszorulását, állományaik egyedsűrűségének csökkenését vonja maga után. A növényevő amúr (Ctenopharyngodon idella) számottevő arányú jelenléte sajnos drasztikus mértékben lecsökkenti például a Malomzugi-Holt-Zagyvában jelenleg is csak néhány kis foltban megjelenő 3150 kóddal jelölt (Természetes eutróf tavak Magnopotamion és Hydrocharition növényzettel) közösségi jelentőségű élőhelytípus kiterjedését. Az amúr állomány visszaszorulásával várható lenne ezen élőhelytípus számottevő arányú megjelenése. Tápanyagterhelés csökkentése: Az állóvíz jellegű víztestek esetében a vízfolyásokhoz képest még nagyobb jelentősége van a tápanyagbevitel minimalizálásának. A sok könnyen hozzáférhető tápanyagot megfelelő fényviszonyok esetén a fotoszintetizáló algák nagyon gyorsan beépítik a szervezetükbe és rövid generációs idejük következtében nagyon gyorsan képesek elszaporodni a sekély, 2-2,5 métertől nem mélyebb víztestek teljes térfogatában. Az algabiomassza növekedésével párhuzamosan egyre szélsőségesebbe válik a víztest oxigénháztartása (a nappali oxigén túltelítettség hajnali oxigénhiányos állapottal párosul), ami szélsőséges esetben jelentős volumenű halpusztuláshoz vezethet. Ebben az állapotban a víztest halállományának fajgazdagsága jelentősen csökken és az idegen honos fajok dominancia viszonyainak erősödése, az élőhely vízi életközösségének referencia állapothoz viszonyított jelentős leromlása figyelhető meg. (5)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok Partkezelés: A Malomzugi-Holt Zagyva esetében a szárazföldi pufferzóna jelentős hosszúságú partszakaszokon hiányzik, tehát a mocsár növényzet sávja a külső oldalán közvetlen intenzív szántó hasznosítású területekkel érintkezik. Javasoljuk egy legalább 5-10 méter szélességű puhafás ligeterdő jellegű sáv kialakítását a meder szegélyében. Ezen élőhelysáv kialakítása során őshonos nyár (pl.: Populus alba, P. nigra) és fűzfajok (pl.: Salix fragilis, S. alba) alkalmazása javasolt. Hosszabb távon Ezen élőhelysáv egy részét hosszabb távon javasoljuk fokozatosan átalakítani keményfás ligeterdő jellegű élőhelysávvá kocsányos

20 tölgy, magyar kőris, vénic szil, ill. helyenként enyves éger fafajok szaporítóanyagának vagy csemetéinek alkalmazásával. A fafajok mellett a cserjeszint kialakítása során kecskefűz, egybibés galagonya, veresgyűrű som fajok telepítését javasoljuk. Fokgazdálkodás lehetőségének kialakítása a hullámtéri kubikokban: A kezelési egységbe sorolt tartós vízborítású, jelentős felületű kubikokat javasoljuk egy-egy 1,5-2 méter széles mesterségesen kialakításra kerülő mederrel összekötni az élő Zagyva medrével. A mesterségesen kialakításra kerülő összekötő medrekbe pedig javasoljuk elzárási lehetőség beépítését. (6)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok indoklása Partkezelés: Már 5-10 méter széles ligeterdő jellegű élőhelysáv kialakítása is jelentős mértékben csökkentheti a Malomzugi-Holt Zagyva esetében a medret övező intenzív hasznosítású szántóföldek, ill. a Malomszeg településrész felől érkező diffúz tápanyagterhelés mértékét. Ezzel csökken a kockázata a holtmeder az eutrofizációnak, ill. az eu- és hipertróf állapot kialakulásához kapcsolódó halpusztulásnak, valamint az egész vízi életközösséget érintő degradációnak. Fokgazdálkodás lehetőségének kialakítása a hullámtéri kubikokban: A javasolt fejlesztés eredményeként a kezelési egységbe tartozó kubikokban fokgazdálkodás lenne megvalósítható, melyek a fitofil halfajok halbölcsői lehetnének a Zagyva alsó szakasza mentén. Ez javítaná a Zagyva alsó szakaszának természetes halutánpótlását, a halak szaporodásának feltételrendszerét. KE-3 kezelési egység (1) Meghatározása: a Natura 2000 terület természetszerű füves területei: mocsárrétek, rét-sásos komplexek, magassásosok, ártéri magaskórósok, illetve olyan területek, amelyek a nagyvízi időszakban inkább mocsár jellegűek, de a kiszáradásuk után rét-legelőként kezelhetők. Továbbá ide tartoznak a töltések gyepterületei is, és néhány rontottabb gyep, felhagyott szántó is. (2) Érintettség vizsgálata élőhelyek: B3, B5, D34, OB, D6, B2, F2 Natura 2000 élőhelyek: 6440, 6430, 1530 (3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Kaszálás-legeltetés: A kezelési egység területén legelő-kaszálóként való fenntartás megfelelő. Ügyelni kell a megfelelő állatlétszám betartására, hogy a túllegeltetést elkerüljék, ami egyes foltokban szembetűnő. Törekedni kell a szarvasmarhával történő legeltetésre. Szükséges továbbá a kezelési egységen belül a cserjésedés-erdősödés jelenlegi mértékének visszaszorítása. A vízügyi kezelés-

21 ben lévő töltésgyepek és töltésalji gyepek a rendszeres kezelések révén megfelelő struktúrájúak, de nem érik el a Natura 2000 élőhelyek természetességét A 269/2007. (X. 18.) Kormányrendeletben meghatározott, a Natura 2000 gyepekre vonatkozó földhasználati előírásokon túl a következő kezelési előírások fogalmazhatóak meg: Legeltetési sűrűség 0,6-1,0 ÁE/ha (GY43). Téli legeltetés az illetékes természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges (GY47). Kaszálás július 15. előtt a működési terület szerinti nemzeti park igazgatósággal történt egyeztetés alapján lehetséges (GY71). A gyepterület kaszálása, szárzúzása esetén min. 10 cm-es fűtarló biztosítása szükséges (GY92). Gyepterületen előforduló, 1,5 m-nél magasabb tájidegen faegyedeket lábon állva kell vegyszeres kezelésben részesíteni (törzs megfúrása, vegyszer injektálása); a hatékonyság érdekében a vegyszert is alkalmazó munkát a vegetációs időszak kezdetén (április-május) kell elvégezni (GY34). Gyepterületeken a fák vegyszeres kezelésénél tekintettel kell lenni az árvízi prognózisra is a kimosódás elkerülése végett. (4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Jelenleg szerencsés esetben évenkénti egyszeri kaszálás történik ezeken a területeken. Vélhetően a mostani magassásos élőhelyek jelentős arányban mocsárrétek (6440) átalakulásával jöttek létre. Ennek a folyamatnak a lassítása érdekében kívánatos lenne, hogy a legeltetés kerüljön előtérbe a kaszálás helyett, bár mind a kaszálás, mind a legeltetés elfogadható. A szarvasmarhával történő legeltetés kedvez a mocsárréteknek. Néhány év alatt a Carex fajok helyett fűfélék lesznek az uralkodó fajok. Ezzel párhuzamosan számos olyan kísérőfaj jelenik meg, amely a magassásréteken nem, vagy csak alacsony borítással fordul elő. Ezek: Clematis integrifolia, Galium rubioides, Cirsium canum stb. Mivel a hullámtéri gyepek esetében súlyos problémát jelent az inváziós cserjeés fafajok terjedése, ezzel kapcsolatosan is előírásokat kellett megfogalmazni a jelölő élőhelyek fennmaradásának érdekében. (4)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok: Művelésiág-váltás: a kezelési egység területén találhatók olyan földrészletek, amelyek művelési ága szántó, vagy erdő, valós területhasználatuk azonban rét-legelő (szántó: Szolnok 0193/1b, 0188/1a, 0187/1, 0185/1, 0185/2, 0217/4; erdő: Szolnok 0161/51, 0161/62). Ezek esetében javasoljuk a művelési ág megváltoztatását a rajta található jelölő élőhely hosszú távú fennmaradása érdekében. KE-4 kezelési egység