Roma integráció a Magyar Katolikus Egyház segítségével

Átírás

1 Roma integráció a Magyar Katolikus Egyház segítségével Készítette a Human Contact 2001 Bt. 1

2 Tartalom 1. Roma társadalom helyzete ma Magyarországon Kik a cigányok, mennyien vannak és hol? Általános jellemzőik Korstruktúra és egészségügyi állapot Iskolázottság Gazdasági aktivitás, ágazati és foglalkozási összetétel A roma háztartások jövedelmi viszonya, a lakáshelyzet Vallási életük Roma integrációt segítő programok A Roma Integráció Évtizede Program Az eddigi kormányok sikerei és kudarcai Európai Uniós irányelvek A Magyar Katolikus Egyház szerepei A Magyar Katolikus Egyház, mint fontos integrációs erő A cigánypasztoráció A cigánypasztoráció intézményi háttere A cigánypasztoráció Magyarországon A cigánypasztoráció által felvetett kérdések Első lépés: emberi segítségnyújtás Egyház és állam kapcsolata a roma kisebbség integrációjának területén Összegzés

3 Roma integráció a Magyar Katolikus Egyház segítségével 1. Roma társadalom helyzete ma Magyarországon A cigányság helyzetével, életviszonyaival, lehetőségeivel kapcsolatos kutatások Magyarországon hosszú múltra tekinthetnek vissza és nagyon sokoldalúak. E kutatások számos értékes következtetésre vezettek, ám sem a kérdéskör egészét, sem részleteit tekintve nem szűntek meg a további kérdések, vitás témák. Csak annak megválaszolása kik ők, ki cigány, hányan vannak, milyen sajátos szokásokkal, jellemzőkkel bírnak, több tudományos tanulmány témájául szolgáltak. Gondolok itt Kemény István, Havas Gábor, Ladányi János vagy Szelényi Iván alapkutatásaira. Jelen írásműnek nem célja ezek részletes bemutatása, hiszen a roma kisebbség magyarországi helyzetének javítására egy más megközelítést kíván bemutatni. A fent hivatkozott kutatások elsősorban arra irányultak, milyen mértékben marginalizálódott az a mintegy félmillió ember Magyarországon, akiket valamilyen okból cigánynak nevezünk. A cigányok munkaerőpiaci esélyei, iskolázottsági és egészségügyi mutatói látni valóan rosszabbak, mint a többségi társadalomé, a csoport életének tudományos megismerhetőségével kapcsolatban kétségek fogalmazódtak meg. 2. Kik a cigányok, mennyien vannak és hol? Talán az, aki önmagát annak tartja? Aki szerepel valamiféle nyilvántartásban? Netán, akit a környezete annak tart? És mi alapján tart valakit a környezete cigánynak? Bőrszíne, életmódja, nyelvhasználata, házának homlokzata, vagy éppen az alapján, hogy hány gyerek van a családban? A társadalomtudományokban éppúgy nincs egységes álláspont arról, ki számít cigánynak, mint a hétköznapi gondolkodásmód terén. Bár a kutatók legnagyobb része elméletileg az önbesorolást tartja alapvetőnek, az elmúlt évtizedek szociológiai kutatási gyakorlata során azonban sokszor a környezet meghatározását 3

4 tartották/tartják mérvadónak így például Kemény István ismert és gyakran hivatkozott vizsgálatai. Mások (Ladányi János, Szelényi Iván) azt a személyt tartják cigánynak, aki önmagát annak vallja. Egyes kutatók (Neményi Mária) hangsúlyozzák, hogy amennyiben pusztán etnikai vagy szociális alapon határozza meg egy vizsgálat a romákat, kihagyja e csoportból az értelmiséghez vagy a középosztályhoz tartozó egyéneket. A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok és a kárpáti cigányok összefoglaló neve romungrók. A magyarcigányok a cigány nyelvet már nem beszélik, anyanyelvük a magyar. A magyarcigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb. kétharmada. Jellemző hagyományos mestersége a cigányzenekarokban való zenélés ( muzsikus cigányok ). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem (például régiségüzletek). A magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek. Magyarországon a kárpáti cigányoknak csak néhány közössége található Nógrád megyében, Budapest környékén (Piliscsaba, Csobánka) és a Dunántúl egyes településein. Hagyományos mesterségük szerint főleg muzsikusok, szegkovácsok és vályogvetők voltak. A szintók nagyon közel állnak a kárpáti cigányokhoz. A szintók általában ideiglenesen fordulnak meg Magyarországon, mint vándorcirkuszosok. A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van, amelyek hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak. Magyarországon a lovári nyelvjárás a legelfogadottabb, a legtöbb romani nyelvű kiadvány is ezt a nyelvet alkalmazza. Önmagukat romának nevezik. Hagyományaik, értékrendjük sok esetben társadalmi feszültség forrása. A beás nyelvű cigány csoport nem tartja önmagát romának, saját elnevezésük során ragaszkodik a cigány csoportnévhez, számukra a romák az oláhcigányok, akiket ők egyébként lâkâtarnak (a lakatos szóból) vagy kolompárnak hívnak. 4

5 A beások fő foglalkozása a famegmunkálás (fakanál, teknő stb. készítése) volt. A hagyományos mesterségek kiszorulása óta többnyire mezőgazdasági segédmunkások lettek, illetve a férfiak jellemzően az építőiparban dolgoznak. A magyarországi román cigányok kis lélekszámú csoport, akik a román határ mentén, néhány románok lakta faluban élnek. Rajtuk kívül gyakran jönnek át román cigányok Romániából is Magyarországra. Közülük kerülnek ki a magyarországi városokban kolduló roma asszonyok és gyerekek; a férfiak különböző portékákkal próbálnak házalni. Önmagukat általában románoknak mondják. Budapesten megtalálható minden cigánycsoport, tehát a magyar cigány, az oláh cigány, a beás cigány, valamint a szintók csoportja, számuk mintegy lehet. Magyarcigányok Budapesten kívül a Felső-Tisza-vidéken, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében, a Duna-Tisza közén (leginkább Nógrád megyében és a Karancsságon) és a Dél- Alföldön élnek hazánkban. Oláhcigányok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Dél-Alföldön, a Duna-Tisza közén, illetve a Dunántúlon élnek. A cigányság létszámának pontosabb meghatározása is igen problematikus. A évi népszámlálás szerint Magyarországon fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. A legtöbb tanulmány fő felettinek említi a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások ezt között becsülik, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát ezer körülire becsülik. A roma népesség területi elhelyezkedése igen jelentősen eltér az ország népességétől. Míg a cigányság bármely csoportjának kevesebb, mint 10 százaléka lakik a fővárosban, szemben a népesség 20 százalékával, addig a községekben lakik a cigányság százaléka, szemben az országos 38 százalékkal. Az 1990-es népszámlálás adatai azt mutatják, hogy a roma népességnek majdnem a fele az ország észak-keleti régiójában él, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5

6 (22%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (18%) kistelepülésein. Alulreprezentált a cigányság Budapesten (5,7%), Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Zala és Veszprém megyékben (mindegyikben 1% körül). A népszámlálás adatain kívül a romák területi elhelyezkedéséről nincs más adat. Vannak azonban olyan megyék, ahol a cigány népesség aránya összességében nem jelentős, de egyes községekben viszont kiugróan magas az arányuk. Elmondható tehát, hogy a cigányság az ország elmaradott régióiban koncentrálódik, ezen belül is a községekben, a fejlettebb régiókban lényegesen kevesebb roma él, és ők is főként a falvakban. 3. Általános jellemzőik 3.1. Korstruktúra és egészségügyi állapot A magyar lakosság kedvezőtlen korfájának közismerten éppen ellentéte a cigány, roma népességé. Mindkét korfa kedvezőtlen, az előbbi azért, mert túlságosan elöregedett, az utóbbi azért, mert túlságosan fiatal. Az előbbinek fő oka, hogy kevés gyermek születik, az utóbbinak fő oka, hogy a kevesen érik meg az időskort. A cigány kisebbségi népesség korösszetétele jelentősen különbözik az ország népességének korösszetételétől. A roma népesség a demográfiai fejlődés más szakaszában van, mint a nem roma többség. Éppen ezért, még az ún. átmeneti fázis jegyeit mutatja. Fiatal a korösszetétele, magas a termékenysége, viszonylag magas a halandósága. A romák egészségügyi helyzetét, betegségeiknek a népesség körében megjelenő arányait, azt a kérdést, hogy milyen könnyen vagy nehezen jutnak közvetlenül, lakóhelyükön egészségügyi ellátáshoz, valamint az egészségügyi ellátásban milyen személyes viszonyulással, attitűdökkel találkoznak - egyaránt és mélyen két faktor határozza meg: a szegénység, illetve az etnikai "másság". A roma népesség várható élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem roma népességé. A rövidebb átlagos élettartama (ezen belül az idősebb korosztályoknak a többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya) közvetlen függvénye a romák egészségügyi mutatóinak. A cigányság körében az egészséget kedvezőtlenül 6

7 befolyásoló tényezők halmozottan jelentkeznek, s ebből adódóan a cigányság egészségi állapotára vonatkozó adatok az országos áltagnál kedvezőtlenebb képet mutatnak. A témával foglalkozó tanulmányok a krónikus betegségek átlagosnál nagyobb gyakoriságát és a magasabb csecsemőhalandóságot említik. Mondhatjuk, hogy a cigányok egészségi helyzete speciális, de azt is tudjuk, hogy nem különbözik karakteresen a szegényekétől. A cigányok legtöbb csoportjának életét elsősorban a hiány jellemzi, a megfelelő kereset és jövedelem, a jó lakás, a kielégítő ruházkodás és étkezés, az egészséges ivóvíz, az iskolázottság és a nem cigányokkal való versenyképesség hiánya véli Kemény István akadémikus, a hazai cigányság avatott kutatója. És alig van az életnek, az anyagi világnak olyan területe, ami ne kerülhetett volna be a felsorolásba. Így az egészség, az egészségügy, az egészségügyi ellátás is. Az egészség az életmód számos összetevőjével van szoros kapcsolatban. Annál szorosabb ez a kapcsolat, minél kiszolgáltatottabb az érintett népcsoport. A GDP, az iskolázottság, a munkaerőpiaci helyzet, a lakókörülmények csak addig fontosak, amíg alacsony színvonalúak, hiányoznak addig viszont nagyon. Így van ez a cigányság esetében is. Ugyanakkor egyes kutatások eredményei szerint a romák körében, a teljes népességhez viszonyítva lényegesen gyakoribb megbetegedések mutathatók ki bizonyos belgyógyászati betegségkategóriákban (TBC, szív -és érrendszeri megbetegedések, vashiányos vérszegénység, stb.). A romák között roppant nagy a megváltozott munkaképességűek, a rokkantnyugdíjasok aránya. Rövidebb átlagos élettartamuk, ezen belül az idősebb korosztályoknak a többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya, ugyancsak közvetlen függvénye a romák egészségügyi mutatóinak. Mindebből következően a betegségek gyakoriságának csökkentése elsősorban és mindenekelőtt gazdasági és szociális feladat. Mindemellett a magyar lakosság rossz egészségügyi jellemzői egyes betegségtípusokban természetesen a roma kisebbségre is vonatkozik. (Pl.: a dohányzással és az egészségtelen táplálkozással összefüggő megbetegedések.) A romák körében is komoly egészségkárosító problémát jelentenek a szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás. 7

8 Ha elfogadjuk, hogy a romák magas betegségarányai közvetlenül szegénységfaktoroknak köszönhetőek, e legszegényebb aprófalvak roma lakossága - mely a teljes roma lakosságból több mint százezer ember - különösen súlyos helyzetben van; egyszerre sújtja a szegénység, a magas betegségarányok, illetve az, hogy közvetlenül lakóhelyén nem fér bármikor azonnali orvosi ellátáshoz Iskolázottság Romák és az iskola, a romák és az iskolarendszer lehetséges kapcsolatát sok kutatás vizsgálta már Magyarországon. E kutatások a romák iskolázottságát, az iskolázottság és a munkanélküliség kapcsolatát, a munkaerő-piaci esélyeket, valamint a roma tanulók iskolai hátrányait érintik. Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között. Egy másik elemzés szerint a roma és nem roma tanulók közötti esélyegyenlőtlenség az általános iskola utáni továbbtanulás szintjén több mint tizenötszörös, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszeres. A kilencvenes évekig csak a jórészt mára versenyképtelen szakmákat adó szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a romák előtt: a gimnáziumokban, illetve a felsőoktatásban a roma tanulók aránya nem érte el az egy százalékot. A 80-as évekre a cigány osztályok csődöt jelentettek. A rossz színvonal, a gyengített tananyag nem szolgálta sem a többségi társadalom, sem a romák érdekeit. Megszüntették a cigányosztályokat. Ám ekkor hirtelen, ugrásszerűen megnőtt a kisegítő osztályok száma a magyar iskolákban. Ennek is köszönhetjük többek között, hogy Magyarországon az Uniós átlag kétszerese, a tanulók megközelítően 6%-a jár kisegítő osztályba (egy 1998-as Borsod megyei felmérés szerint a kisegítő iskolába járó tanulók 98%-a cigány volt) ban felzárkóztatási programokat hirdettek, a hátrányos helyzetű roma tanulókkal foglalkozó intézmények fenntartói plusz pénzt kaphattak a költségvetésből. Létrejöttek az úgynevezett felzárkóztató osztályok, amelyek ugyan 8

9 már burkoltan, de még mindig cigányosztályok voltak ben 3400 oktatási intézményből 700-nál több helyen működött cigányosztály. Ma a felzárkóztatás helyett az integráció a hívószó. Nézzük mi mondható el a jelenlegi helyzetről! (A táblázatban szereplő adatok Forray R. Katalin: Budapest cigány/roma lakosságának iskolázottsága és foglalkoztatottsága című tanulmányából való.) A 19 éves kor feletti magyarországi roma népesség egészében még közel harminc százalék nem végezte el az általános iskolát, több, mint harmada csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A romák ötöde szakmunkásképzőt végzett, és az összes érettségivel rendelkezők aránya mindössze 11,4 %. A felsőfokra való bejutás esélyei roppant korlátozottak. Az egyre fiatalabb korosztályok ugyan nagyobb arányban fejezik be az általános iskolát, vagy szereznek valamilyen középfokú végzettséget, a felsőfokú tanintézetbe való bejutás esélyei nem változtak az évtizedek során. Egy korcsoportos felosztásban követhető, hogy az általános iskolát el nem végzettek aránya korrétegenként jelentősen csökken, de a mai évesek között is 12,3 %, azaz meglehetősen magas. A 19 éves kor feletti roma népesség egészét tekintve, a férfiakhoz képest a nők lényegesen nagyobb arányban nem fejezik be az általános iskolát. A szakképzésben való részvételük hagyományosan alacsonyabb szintű, az érettségizettek aránya viszont némiképp magasabb, mint a férfiaké. Más felvételekből szerezhető információk szerint a felsőfokot végzettek többsége is nő, noha az ilyen végzettségűek abszolút aránya roppant alacsony. Az általános iskola sikeres befejezésének akadályai meglehetősen közismertek. Ilyen például a gyermekszülés, gyermeknevelés ténye vagy a családban egy főre jutó munkajövedelem mértéke. A legmélyebb szegénységben élők közel negyven százaléka nem fejezi be az általános iskolát, míg a felső jövedelmi tizedbe tartozó családok fiatal felnőtt tagjainak 34 % -a érettségit szerzett, és (az átlaghoz képest) igen magas arányban jutottak be felsőfokra. Az érettségi megszerzését vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a jövedelem hatása 25 %, a gyermek létének hatása 14 %, míg a nem hatása csak 8 %, azaz nemtől függetlenül a szegényebb családok tagjai (férfiak és nők), ha gyermeket nevelnek, képtelenebbek leérettségizni. 9

10 A települések rangja (urbanizációs foka) és mérete jelentősen befolyásolja az iskola elvégzését. A budapesti romák töredéke nem fejezte be az általános iskolát és csak 10 százalék végzett csak általánost, ezzel szemben 16 % felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Az iskolai mobilitás lehetőségei Budapesten látványosan jobbak a romák számára, mint másutt s ebben a másutt -ban az a szomorú, hogy a megyei jogú városok által kínált lehetőségek, fő arányaikat tekintve alig jobbak a nagyközségekénél. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása nemek és életkorcsoportok szerint az ország teljes és roma népességében Teljes népesség Roma népesség Összesen (fő) férfi (%) 46,8 50,6 nő (%) 53,2 49, (%) 26,6 42, (%) 15,4 23, (%) 18,0 18, (%) 12,6 7, (%) 5,5 2,6 62-X (%) 21,8 6,0 A férfiak és nők aránya közötti különbség az életkori megoszlással függ össze. A cigány asszonyok éppen olyan korán halnak, mint a cigány férfiak, szemben a teljes népességben megfigyelhető különbséggel az élettartamban. A romák között az 50 éven felüliek aránya drámaian csökken mindössze 17 %-uk (!) él ennél tovább, a teljes népességben 58 éven felül (a nyugdíjazás kori általános életkor) következik be a törés, de 40 % még 50 éves koron túl is aktív. Különösen drámai a 62 évnél idősebb népesség arányának eltérése: a teljes népesség több mint egyötöde, a cigányoknak viszont csak tizenhetede éli meg az általános nyugdíjhatárt. Kizárólag a fiatal középkorúaknál a éves korosztályban azonos az arány 10

11 Budapesten a demográfiai viszonyok alapvetően hasonlóak, ám némely ponton pozitívan térnek el az országos képtől. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása nemek és életkorcsoportok szerint Budapest teljes és roma népességében Teljes népesség Roma népesség Összesen (fő) férfi (%) 45,1 50,3 nő (%) 54,9 49, (%) 26,8 41, (%) 14,3 24, (%) 16,1 19, (%) 13,4 8, (%) 5,7 2,1 62-X (%) 23,7 4,8 Budapest teljes népessége még az országosnál is öregebb valamivel, a cigányság viszont ugyanennyivel (néhány százalékpont a különbség!) tovább él. Értelmezendő lenne az a tendenciában megmutatkozó eltérés is, hogy míg országosan közismerten a nők arányszáma jelentősen magasabb a férfiakénál, addig a cigány népességben ennek ellentéte figyelhető meg: ha nem is jelentősen, de a nők vannak kisebbségben. S ez mind országosan, mind pedig Budapesten is érvényes. 11

12 A 15 éves és idősebb népesség megoszlása iskolai végzettség szerint az ország teljes népességében legmagasabb befejezett iskolai végzettség közép éretts. felsõfok 8-nál nélkül, szakmai középiskola ú kevesebb 8 oszt. oklevéllel érettségivel összesen (fő) összesen (%) 11,2 33,8 18,6 25,4 11,0 férfi (%) 7,7 31,6 26,5 22,5 11,6 nõ (%) 14,2 35,7 11,6 28,1 10, (%) 3,3 34,0 24,3 31,3 7, (%) 2,3 21,2 31,8 29,1 15, (%) 2,8 27,6 27,3 27,8 14, (%) 4,1 34,8 18,0 28,7 14, (%) 8,8 57,4 0,6 21,5 11,6 62-X (%) 38,6 41,2 0,0 12,9 7,2 A 15 éves és idősebb népesség megoszlása iskolai végzettség szerint az ország roma népességében legmagasabb befejezett iskolai végzettség közép éretts. felsõfok 8-nál nélkül, szakmai középiskola ú kevesebb 8 oszt. oklevéllel érettségivel összesen (fő) összesen (%) 39,2 50,1 7,6 2,4 0,7 férfi (%) 32,1 54,4 10,3 2,5 0,7 nõ (%) 46,4 45,7 4,9 2,4 0, (%) 30,5 57,2 9,2 2,7 0, (%) 29,6 57,7 9,7 2,3 0, (%) 43,6 46,8 6,3 2,4 1,0 12

13 50-57 (%) 59,1 32,7 3,8 3,1 1, (%) 74,1 23,3 0,1 1,6 1,0 62-X (%) 84,6 13,4 0,0 1,2 0,8 Az általános iskolát nem végzettek aránya az ezredfordulóra még a legidősebb korcsoportban is 10 % alá csökkent, dominánssá vált az általános iskolánál magasabb végzettség, a éves korosztály több mint kétötöde már érettségivel vagy felsőfokú oklevéllel rendelkezett. Ugyanakkor a cigány népességben még mindig meghatározó a legfeljebb általános iskolai végzettség. Még a fiatal korosztályokban is messze 10 % alatt maradt a középiskolai vagy magasabb iskolázottság. Radikális változásról ez a szociológiai kutatásokkal (Kemény, Jánky, Lengyel, 2004) egybecseng csak az általános iskolai végzettség elterjedésében beszélhetünk: a legidősebb korosztállyal összehasonlítva csaknem ötszörösére nőtt az általános iskolát végzettek aránya. Érdemes figyelni a magasabban iskolázottakra is. A szakmunkás végzettségűek aránya az idősebbtől a fiatal korcsoportokig tízszeresére nőtt, ám az érettségizettek és a diplomások aránya (alacsony szinten) lényegében változatlan alig lépi túl a regisztrálhatóság szintjét. Ebből többféle következtetést is levonhatunk. Egyrészt azt, hogy az elmúlt másfél évtized a cigány értelmiség megteremtése érdekében tett nagy nekibuzdulásai vajmi csekély eredményt hoztak. Másrészt azt, hogy van a roma népességnek olyan rétege, amely ragaszkodik a népszámlálásban is kinyilvánított etnicitásához, s ez a réteg láthatóan nem bővült radikálisan az elmúlt évtizedek, sőt tán generáció-váltások során sem. A 15 éven felüli foglalkoztatottak iskolázottsága jelentősen magasabb, mint a teljes népességé. Ez nagyrészt a fiatalok nagyobb súlyával van összefüggésben: hiszen 27 %-uk 58 évesnél idősebb, s közöttük igen magas, 47 % az általános iskolát sem végzettek aránya. Az ilyen alacsonyan iskolázottaknak csak töredéke került a foglalkoztatottak körébe. A foglalkoztatottak zöme szakképzett és/vagy érettségizett. Feltűnő a nőknél a magas iskolázottságúak részaránya: 60 %-uk (%) érettségizett vagy diplomás, míg a férfiaknál 43 % ez az arány. (A teljes népességben mint láttuk alig magasabb a nők aránya ezekben a csoportokban a férfiakénál.) 13

14 A cigány népesség foglalkoztatása még a fenti alacsony hányadoknál is jelentősen rosszabb állapotokat mutat. A teljes népességhez viszonyítva a harmadánál alig magasabb az arány, ezen belül a nőknél kevesebb mint egyharmada, a férfiaknál kevesebb mint a fele. Még drámaiabbak a különbségek, ha az Eurostat 2003-as adataival vetjük össze: a 25 országban átlagosan a éves nők 55 %-a, a férfiak 73 %-a vesz részt a munkaerőpiacon megfelelő adatok a hazai roma népességben 11 % és 22 %! Fokozhatjuk a lemaradás képét, ha arra utalunk, hogy a cigány népességnek csak kis hányada (8,6 %) él 58 évnél tovább! Tehát fiatalos korösszetételű lakosságról van szó, amelyben az idős korcsoport aránya nem rontja a foglalkoztatási esélyeket. Bár az összeírtaknak csekély hányadát érinti (mindösszesen 17 %-át!), az iskolázottsági szerkezet itt is előnyösebb, mint a teljes népességé. Azonban láthatjuk azt is, hogy az általános iskolát sem végzettek viszonylag jelentős arányban jutnak munkához. Valószínűleg olyan munkalehetőséghez, amelyet az alacsonyan iskolázott nem cigányok számára nem vonzó. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása foglalkoztatottság, nemek és iskolai végzettség szerint az ország teljes népességében (a foglalkoztatottak iskolai végzettségének megoszlása) Legmagasabb befejezett iskolai végzettség 8-nál foglalkoztatott összesen keveseb b összesen (fő) összesen Közép éretts. középiskol Nélkül, a 8 oszt. szakmai oklevéllel érettségiv el 722 felsõfok ú (%) 43,4 0,8 19,6 28,8 32,5 18,3 férfi (%) 50,3 0,9 17,9 37,8 26,6 16,8 nõ (%) 37,3 0,7 21,6 18,2 39,4 20,1 14

15 A 15 éves és idősebb népesség megoszlása foglalkoztatottság, nemek és iskolai végzettség szerint az ország roma népességében (a foglalkoztatottak iskolai végzettségének megoszlása) legmagasabb befejezett iskolai végzettség közép éretts. középiskol 8-nál Nélkül, a felsõfok foglal- keveseb szakmai érettségiv ú koztatott összesen b 8 oszt. oklevéllel el összesen (fő) összesen (%) 16,7 15,0 56,9 18,3 6,7 3,1 férfi (%) 22,0 13,7 57,5 20,9 5,5 2,4 nõ (%) 11,3 17,6 55,6 13,1 9,2 4,5 A rendkívül alacsony foglalkoztatási arány valószínűleg elsősorban az alacsony iskolázottsággal magyarázható, összefüggésben lehet talán a nőknél a gyermeknevelésre fordított idővel, esetleg kulturális sajátosságokkal, a területi elhelyezkedéssel, a lakóhelyi települési viszonyokkal is. A cigány foglalkoztatottak legnépesebb csoportja az általános iskolát végzetteké, de a férfiak körében a szakmunkások aránya csaknem azonos a megfelelő teljes budapesti aránnyal. Az érettségizettek és diplomások részesedésében ugyanazt a tendenciát figyelhetjük meg csak jóval alacsonyabb szinten mint a főváros egészében: a nők között lényegesen többen rendelkeznek érettségivel és diplomával, mint a férfiak körében. Ez egyébként az ország roma népességére is érvényes eloszlatva azt a tévhitet, hogy általában a cigány nők a férfiaknál ritkábban jutnak el a magasabb iskolai szintekig. Másképpen fogalmazva, a roma nőknek akkor van a férfiakkal azonos esélyük munkához jutni, ha magasabban iskolázottak, mint a férfiak. 15

16 A foglalkoztatottság és az iskolázottság összefüggése az ország teljes népességében (hány százaléka foglalkoztatott a különböző iskolai végzettségű népességből) A foglalkoztatottság és az iskolázottság összefüggése az ország roma népességében (hány százaléka foglalkoztatott a különböző iskolai végzettségű népességből) Legmagasabb befejezett iskolai végzettség Foglalkoztatott 8-nál keveseb közép éretts. nélkül, szakmai középiskol a érettségiv felsõfok ú Összesen b 8 oszt. oklevéllel el Együtt (%) 43,4 3,1 25,1 67,3 55,4 72,4 Férfi (%) 50,3 5,7 28,5 71,7 59,5 72,6 Nõ (%) 37,3 1,9 22,6 58,5 52,4 72,1 Legmagasabb befejezett iskolai végzettség Foglalkoztatott 8-nál keveseb közép éretts. nélkül, szakmai középiskol a érettségiv Felsõfo kú összesen b 8 oszt. oklevéllel el Együtt (%) 16,7 6,4 19,0 40,2 46,0 74,7 Férfi (%) 22,0 9,4 23,2 44,7 48,6 73,3 Nõ (%) 11,3 4,3 13,8 30,4 43,2 76,3 Országosan a szakmunkás végzettséggel és a diplomával rendelkezőknek van legnagyobb esélye munkahelyet találni, a diploma azonban az előbbinél jóval biztonságosabbá teszi a munkapiaci helyzetet. Feltűnő, hogy a női szakmunkások a férfiaknál amellett, hogy arányuk is alacsonyabb a férfiakénál jelentősen kisebb arányban vannak a foglalkoztatottak között. 16

17 A roma népesség foglalkoztatottságára országosan az jellemző, hogy a csekély létszámú (1011 fő) diplomásnál a foglalkoztatottság magasabb arányú, mint az ország összes diplomása esetében. (75 % és 72 %), s még magasabb az arány a diplomás cigány nőknél (az összesen 476 nő esetében 76 %). A skála másik végpontján, az általános iskolát sem végzettek esetében ennek a fordítottja figyelhető meg: a cigány népességben a foglalkoztatott nők aránya fele a férfiakénak, s még ennél is nagyobb az arányok eltérése az ország teljes, megfelelő korú népességében. Ebben a vonatkozásban jogosan vethető fel, hogy ismerve a romák rossz iskolázottsági mutatóit és a roma tanulók iskolai hátrányait, magas lemorzsolódását, lehet-e egyáltalán az iskoláról, mint kitörési lehetőségről beszélni. Az adatok azt mutatják, hogy a romák alacsony iskolai végzettsége újratermelődik, alig mérhető az érettségizettek és főként a felsőfokú végzettségűek száma és aránya. A jelenlegi tendenciák alapján legalább két generációnyira tehető az az időtáv, amin belül a romák iskolázottsága megközelíti a többségi társadalomét. Az iskolarendszer akkor lehet valódi kitörési pont a romák számára, ha a fennt említett adatokat figyelembe vesszük. Más az elvárása az iskolarendszerrel szemben a fiatalabb roma generációnak és a jobb helyzetű roma csoportoknak. Az eltérő igényeknek megfelelően több szerepet kell betöltenie az oktatásnak, az egyes iskolatípusoknak. Nem mindegy, hogy a romák jelenlegi iskolai végzettségi szintjét és a roma tanulók jellegzetes iskolai kudarcait, azok okait elemezve, milyen stratégiát és megvalósítható célokat fogalmaz meg az oktatáspolitika. Továbbá, hogy milyen célokat fogalmaznak meg maguk a romák. A siker érdekében figyelembe kell venni az egyes roma korcsoportok és társadalmi csoportok eltérő lehetőségeit és céljait. A rugalmas képzési struktúrákat, az egyes csoportokra célzottan kell meghatározni. Az egyes roma csoportok eltérő helyzetét figyelembe vevő oktatás- és felnőttoktatáspolitika a hazai romák nagyobbik részét lenne képes megszólítani". 17

18 Fónai Mihály felsorolása a lehetséges célcsoportokról és tanulási terveikről (életkori csoportokban): 18 év alattiak: e korcsoportbeliek számára az érettségi megszerzése és a diploma is reális lehetőség. A felsorolt lehetőségek közül leginkább a jogosítvány vonzza őket, amit minden bizonnyal nem szakmai végzettségként értelmeznek évesek: a jogosítvány mellett egyforma súllyal lehetnek az általános iskolai, a szakmai és a középfokú képzés célcsoportjai. A évesek jelentős része, ha tehetné, diplomát is szerezne évesek: ők az általános iskolai és szakmai képzés célcsoportjai lehetnek meglepő módon azonban a szakmai végzettséget sokkal inkább iskolai keretekben és kevésbé tanfolyami formában szereznék meg; ez összefügghet ennek a korosztálynak az iskolázottsági szintjével és az OKJ-s tanfolyamok életkori összetételével, ahol az ő korosztályuk már alig vesz részt évesek: leginkább a hiányzó általános iskolai végzettséget szereznék meg, ám az ő életkori csoportjukban a szakmatanulás reális esélye a majdani munkaerő-piaci reintegráció szempontjából alacsony. Valószínűleg az általános iskolai végzettség megszerzését az önbecsülés és praktikus okok, pl. a jogosítvány megszerzése motiválja. A cigány tanulók oktatásával kapcsolatos problémákat két dimenzió mentén sorolhatjuk be: 1. A felvetődő kérdések egy része a magyar közoktatási rendszerrel (például az elégtelen pedagógiai gyakorlattal, a rossz minőségű iskolákkal, a szegregációval, stb.), más része pedig a cigányság helyzetével kapcsolatos (nyelvi, szociális és kulturális sajátosságokkal). Az eredményességhez alighanem mindkét tényezőt figyelembe kell venni. 2. A javaslatok egyrészt a hátrányokra (a szocializáció elégtelenségére, az iskola és a szülők rossz kapcsolatára, a nyelvi és szociális hátrányra, az óvoda mellőzésére, a tanulási motivációval kapcsolatos problémákra, a hátrányos megkülönböztetésre, a 18

19 cigány oktatási programok nem megfelelő tartalmára, vagy akár ezen okok településenként különböző kombinációjára), másrészt bizonyos pluszokra építenek. A cigányság eltérő nyelvhasználatát, szocializációját akár deficitként is lehet értelmezni, és kidolgozható az ezeket kompenzálni szándékozó felzárkóztató programok sokasága, mégis úgy tűnik, a legeredményesebbek azok az iskolák, ahol elismerik a romák másságát, és ezeket a sajátosságokat felhasználva, ezekre építve alakítják ki számukra a tantervet. Bár a multikulturális oktatás paradigmája egyre elterjedtebb és erősebb Magyarországon, a cigányság integrációja szempontjából további népszerűsítésre van szükség. A cigány tanulók oktatásának valóban kitüntetett szerepe van, részben mert ez az egyik pont, ahol az egymást erősítő és egymásból építkező hátrányok ördögi körét meg lehet törni, részben pedig mert az oktatási sikernek szétsugárzó hatása van, hat a munkaerőpiaci és szociális pozíciókra is Gazdasági aktivitás, ágazati és foglalkozási összetétel. A rendszerváltás után megjelenő munkanélküliség legelőször a romákat érintette tömegesen, de általában is elmondható, hogy ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és nekik jelentette (és jelenti még ma is) a legnagyobb nehézséget az új, piaci munkaviszonyokhoz való alkalmazkodás. Mindez természetesen összefügg azzal a közismert ténnyel, hogy a rendszerváltást követően először az alacsony iskolai végzettséggel is betölthető, szakképzettséget nem igénylő álláshelyek szűntek meg, ahol a roma népesség többsége korábban dolgozott. A közhiedelemmel ellentétben a roma férfiak többsége tartós munkaviszonnyal rendelkezett a rendszerváltás előtt. A szakirodalomban teljes a konszenzus arra vonatkozóan, hogy a romák körében előbb kezdődött a munkanélkülivé válás, mint a nem romáknál. Ma már szinte semmilyen munkaerő-piaci értékkel nem rendelkezik az elvégzett nyolc általános iskolai osztály, pedig a roma családok többségében a munkaképes korúaknak nincs ennél magasabb iskolai végzettségük. Nagyon könnyen válnak így előbb áldozatává majd alakítójává a roma gyerekek az alacsony iskolai végzettség- 19

20 munkanélküliség- szegénység-alacsony iskolai végzettség ördögi körének, és válik lehetetlenné szinte az egész roma népesség számára a társadalmi mobilitás. A teljes 19 éves kor feletti roma népesség negyede, 25,1 % aktív dolgozó, mindössze 5 % tanul főállásban, a maradék 70 % inaktív. Az inaktívak három legnagyobb csoportját a munkanélküliek, a segítő családtagok, illetve a rokkantnyugdíjasok teszik ki. A cigány népesség foglalkoztatása terén jelentősek a regionális és a településtípus szerinti különbségek. A legkedvezőbb helyzetben a fővárosban és környékén élő roma népesség van. A központi országrészben a cigány férfiak és nők mintegy 43%- a rendelkezik valamilyen munkával. Ezen belül Budapesten 49%, Dunántúlon 28%, a keleti országrészben pedig 14% ez az arány. A roma népesség foglalkoztatottsága jelentősen eltér nemek szerint is. Budapesten a férfiak 64%-a dolgozik alkalmazottként, vállalkozóként vagy legalább alkalmi munkásként, míg ez az arány a nők körében a 37%-ot sem éri el. Országosan jellemző a roma népességre, hogy a férfiaknak nagyobb részaránya rendelkezik munkával, mint a nőknek. Ezzel párhuzamosan a roma férfiaknak vidéken sehol sem tapasztalható olyan jelentős mértékű foglalkoztatottsága, mint a fővárosban. Dunántúlon ez arány 30%-ot tesz ki, a három keleti megyében 14%-ot. Legalább két jelentős problémára azonban külön figyelmet kell fordítani. Egyrészt a roma népesség alacsony iskolai végzettségére, másrészt a romák alacsony presztízsű, rosszul fizetett, gyakran illegális munkavállalására. A romákat leginkább az alacsony iskolai végzettségük és a velük szemben megnyilvánuló diszkrimináció teszi kiszolgáltatottá a munkaerőpiacon. A cigány népesség foglalkoztatása terén jelentős a regionális és a településtípus szerinti különbség fővárosi és országos szinten egyaránt. A legkedvezőbb helyzetben, a fővárosban és környékén élő roma népesség van, ugyanis míg az utóbbi tíz évben a főváros új munkalehetőségeket kínált, a vidéki városokban nem változott, míg a falvakban tovább romlott a romák munkaerő-piaci helyzete. (Bár azt meg kell jegyeznünk, hogy a roma nők foglalkoztatási helyzete messze kedvezőtlenebb, mint a férfiaké.) 20

21 Foglalkoztatási helyzetük a nem roma népesség helyzetétől az alábbi pontokon tér el jelentősen: A foglalkoztatottak iskolai végzettsége A foglalkoztatottak munkavállalásában az alkalmi és a rendszeres munkavégzés egymáshoz viszonyított előfordulási gyakorisága A foglalkoztatottak által végzett munka presztízse A népesség egyes csoportjainak munkavállalási lehetőségeit tükrözi a munkanélküliségi ráta, amely azt mutatja, hogy a munkát vállalni szándékozó, és ezért aktív lépéseket tevő népesség mekkora hányada nem talál magának munkát. A cigányság körében 1990-ben a munkanélküliségi ráta értéke meghaladta a 20 százalékot, 1993-ban pedig már 36 százalék volt. Kemény még ennél is jóval magasabbra, 51%-ra becsüli a cigány munkanélküliséget. Ha a passzív munkanélkülieket (akik nem foglalkoznak aktívan álláskereséssel) is számításba vesszük, még súlyosabb a helyzet: a munkaképes korú romák majdnem fele munkanélküli. A romák körében a munkanélküliség 3,5-szöröse a nem romák körében tapasztaltnak. Az eddigieket összefoglalva elmondható, hogy a roma munkanélküliség azért olyan nagyarányú, mert a cigányság iskolázottsága jóval alacsonyabb az országos átlagnál, a roma népesség lakóhelyét tekintve az ország válságrégióiban koncentrálódik, tipikus munkahelyei azokban az ágazatokban voltak, melyek a rendszerváltás után szinte teljesen megszűntek, vagy legalábbis elvesztették jelentőségüket. Mindezek lehetséges okai a cigány munkanélküliségnek, de nem adnak teljesen kielégítő magyarázatot a roma és nem roma munkanélküliségi ráták közt mutatkozó talán túlzottan nagymértékű különbségre. Az alacsony iskolai végzettségen és a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen területi megoszláson túl tehát az etnikai diszkrimináció is szerepel a magas cigány munkanélküliségi ráták okai között. A foglakoztatási diszkrimináció, bár szinte mindenhol jelen van, különösen erős az ország azon régióiban, ahol nagy a verseny az alacsony képzettséggel is betölthető állások iránt, és ahol az alacsony iskolázottságú többség munkanélküliségi problémája a legkönnyebben egy alacsony képzettségű kisebbség diszkriminációja árán könnyíthető. 21

22 A munkanélküliség már önmagában is súlyos pszichikai terhet ró az egyénre: meglazul az a szociális hálózat (network), aminek fontos részei voltak a munkahelyen teremtett, megszokott, hétköznapi interakciók, a rendszeres tevékenység hiányával eltorzul az idő észlelése, csökken az önbecsülés, megjelenik a feleslegesség érzése. Minél hosszabb ideig van távol az egyén a munkahely világától, annál nagyobb mértékben veszíti el azokat a korábbi jártasságait, melyek értékessé tehetik a munkaerőpiacon. Emellett a társadalomban jelen van a munkanélküliekkel szembeni előítélet, a munkaadók általában nem szívesen alkalmaznak munkanélkülieket. Legjellemzőbb a barátokon, ismerősökön vagy hirdetések útján való elhelyezkedés, illetve a közvetlen állásból-állásba típusú mozgás, ami csökkenti ugyan a foglalkoztatásból a munkanélküliségbe kiáramlók számát, de a tartósan munkanélküliek esélyeit rontja. A munkanélküliek közel fele, a nem regisztrált munkanélküliek többsége veszélyeztetett, hogy tartósan kiszorul a munka világából, és így a szociális ellátó rendszerek gondoskodására szorul. Magyarországra jellemző, hogy a munkaerő nem mobil, a munkaadók általában nem vállalják az utazás költséget, a családok pedig nem tudják vállalni a költözéssel (lakásvásárlással,lakásbérlettel) járó költségeket. A munkaerő tehát helyhez kötött, lehetőségeit a régió munkaerő-piaci helyzete határozza meg. A legtöbb tartósan munkanélküli a hagyományosan rossz helyzetben lévő észak-keleti régióban található, 1997-ben arányuk 54%; települési szinten a községekben jellemző a tartósan munkanélküliek nagyobb aránya. Ágazati besorolás szerint: a tartósan munkanélküliek felülreprezentáltak a mezőgazdaság, bányászat, kohászat, gépipar, szállítás, raktározás területén. A korábban tartós munkaviszonnyal rendelkező romák körében jóval magasabb azoknak az aránya, akik két éve (!) vagy több mint két éve vannak állás nélkül, mint a nem romák esetében. Az iskolából kikerült cigány fiatalok helyzete is igen rossz. A tartós munkanélküliek aránya körükben legalább 40%-al haladja meg az azonos életkorú, nem cigány pályakezdők megfelelő adatát. Utalni szeretnék a romák vállalkozási esélyeiről alkotott nézetkülönbségre: az egyik tábor szerint a hagyományos cigány mesterségek támogatásával sikeres vállalkozóvá lehet tenni a cigány kisebbséget. Szerintük a vállalkozói típusú 22

23 tevékenység- és életforma meglehetősen közel áll a romák hagyományos munkakultúrájához, szokásaihoz. Ezzel szemben a mások tábor úgy gondolja, hogy ez nehezen lehetséges, mivel az ilyen mesterségek termékeire nincs számottevő kereslet. Többek szerint a föld, vagyis a háztáji szintű ellátás nem lehet általános csodaszer a cigány kisebbség gazdasági helyzetének javításában. Milyen támogatási módszerek lehetségesek? A támogatási rendszer végpontjai a helyi foglalkoztatási projektek: önszerveződő közösségek aktivizálásával megvalósuló komplex projektek, melyek személyi szolgáltatások ill. kisebb közösség számára hasznos tevékenységek ellátására irányulnak, továbbá olyan új munkák megszervezésére, melyek támogatások nélkül nem jöhetnének létre. A helyi foglalkoztatási projektek társadalmi összetartó erő közegei is, mivel hátrányos helyzetűeknek munkát biztosítanak, a létrehozott munkahelyek szociálisan hasznosak, új piacok kibontakozását segítik helyi szinten és nyilvánvalóan önsegítő jellegűek. A szociális gazdaság elmélete olyan modell, mely a szolgáltató szektor bővítését célzó politikát jelenti, felismerve annak tartalékait új állások létrehozására a kereslet növelésével, a kínálat megszervezésével, a szolgáltatások színvonalának javításával. Mindezt olyan módon próbálja elérni, hogy piaccá szervezi a háztartások és egyének által igénybe vehető helyi szolgáltatásokat, és ezáltal a helyi igényeket munkaerő-piaci keresletté szervezi. Álláslehetőségeket teremt a személyi szolgáltatások szférájában (házhoz szállítás, gyermekfelügyelet, idősek, mozgássérültek segítése stb.), szolgáltatássá teszi a környezetvédelmet és a környezet gondozását (leromlott épületek felújítása stb.). E területeken az EU országaiban évi 4-7%-os foglalkoztatás bővülés figyelhető meg, szemben a szolgáltatási szektor 2%-os bővülésével. Összefoglalva a helyi foglalkoztatási projektek működéséről elmondható, hogy nagyon figyelemreméltó kezdeményezések, működésük elméletben hatékonynak látszik: az EU országokban is csak az utóbbi időben mutatható ki egyelőre ugyan még kis mértékben, de már a statisztikákban is megjelenő eredményességük. Hazánkban azonban még nagyon kis számban tevékenykednek ilyen projektek, nem 23

24 hálózzák be az ország egész területét: a válságrégiókban és a munkanélküliséggel leginkább sújtott kistelepüléseken egyáltalán nem érvényesül hatásuk. Ezeken a területeken a fő gond az infrastruktúra elmaradottsága és a munkaerő gyenge minősége. A helyi kezdeményezések azért lehetnének hatékonyabbak, mert itt a helyi igények piaci szolgáltatássá szervezése egyszerre lenne gyógyír az infrastrukturális hátrány és a munkanélküliség kezelésére. Másrészt az elmaradott régiókban jellemző leginkább a cigány munkanélküliség, ami speciális megoldást igényelne. A roma munkaerő általában szakképzetlen, többségük évek óta nem rendelkezik állással, tehát nem lehet őket egyik napról a másikra visszavezetni a munkaerő-piacra... Érdemes lenne a mentor rendszerű programokat is szélesebb körben bevezetni, illetve az oktatási és foglalkoztatási programokat összekötni. A romák között nagy tiszteletnek örvendő, mintaként szolgáló személyek megnyerése egy-egy modell mellé a népszerűsítést s a vonzerőt is segítené A roma háztartások jövedelmi viszonya, a lakáshelyzet. A népszámlálás adatai szerint a roma nemzetiségűek majdnem 60%-a él komfort nélküli lakásokban (ezzel szemben a teljes népességnek csak 15,7%-a). Míg az ország népességének 74,1%-a legalább komfortos lakásban él, addig ez az arány a cigányok esetében csak 22%. Kemény I as vizsgálatai alapján (csak becsült összegek), a cigány háztartásokban az egy főre jutó átlagos havi jövedelem forint. Ez tartalmazza az összes, pénzben kifejezhető bevételt, tehát a nyugdíjakat és a támogatásokat is. A munkajövedelmek átlagosan a bevételek kevesebb mint felét jelentik. Becslések szerint ezek egy háztartástagra jutó átlagos összege 8800 forint. A középértékek mögött jelentős jövedelmi különbségek húzódnak meg. A háztartások 56 százalékában ugyanis nincs olyan személy, akinek a felvétel idején munkából származó személyes jövedelme lenne. Ez az arány magas. Különösen annak ismeretében, hogy a cigányok között nagyon kevés a csak nyugdíjas korúakból álló háztartás. Ezekben a háztartásokban az egy főre jutó átlagos jövedelem forint. Ahol viszont minden felnőttnek van keresete, az egy főre jutó jövedelem átlaga közel 40 ezer forint. 24

25 Az össznépességben az egy főre jutó havi jövedelem 2001-ben forint, 2003 őszén pedig forint. A cigány háztartások 56 százalékában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el még az össznépesség legalsó részében felvett átlagos havi jövedelmeket sem. Az adatok szerint a cigány háztartások 11 százaléka a jövedelméből szűkösen meg tud élni, de nagyobb megtakarításokra vagy befektetésekre nem képes. A cigány háztartások 82 százalékának a jövedelme viszont nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot, és alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik, a szó legszorosabb értelmében szegény és még táplálkozni sem tud kielégítően Ezek az összefüggések a fővárosi és főváros környéki háztartásokra nem vonatkoznak. Itt ugyanis a keresővel rendelkező háztartások aránya és a háztartások jövedelme jóval meghaladja a vidéki cigány családoknál mért arányokat. Budapesten a háztartások 30 százalékában minden felnőttnek van munkajövedelme. Az egy főre jutó átlaga a jövedelemnek itt forint. (90 százalékkal magasabb, mint a három keleti megyéből álló legszegényebb régióban mért átlag.) A cigány háztartások összes jövedelmének átlagosan mintegy a negyedét, a nyugdíjaknak és a támogatásoknak pedig 45 százalékát teszik ki a gyerekekhez fűződő támogatások. Fontos megjegyezni, hogy ezek összege azonban a negyedik gyermektől már nagyon minimálisan nő. A szegények, és különösen a roma szegények számára elérhető munkák oly rosszul fizetettek és bizonytalanok, hogy a család jövedelmének egészen kis hányadát tudják csak adni. A roma szegények kiszorulnak az iskola piaci tudást adó szeleteiből, nem kis részben ennek tulajdoníthatóan azután kiszorulnak a szervezett munkák piacáról is. Ezzel egyidejűleg pedig aránytalanul megnövekednek az esélyeik arra, hogy bezáródjanak a mély-szegénységben élőknek a többségi társadalomtól csaknem hermetikusan elkülönülő világába, valamint azokba a munkapiaci, szociálpolitikai és fegyelmező intézményekbe, amelyeknek dolga e különválás kezelése és társadalmi legitimálása. A mély-szegénység súlyos etnicizálódását érzékelteti, hogy ezen az életnívón él a szegények közül a cigány-családok 83, míg a nem cigány családoknak 39 százaléka. (Szalai, 2001) 25

26 3.5. Vallási életük Általánosságban elmondható, hogy a magyarországi cigányok körében - gyakorolják bár hitüket a római katolikus, az unitárius, a görög katolikus vagy éppen a szabadegyházakban - tartják magukat a bevett keresztény liturgiáktól eltérő vallási elképzelések is. Ezek immár össze is kombinálódtak a keresztény hittel. A keresztelést például igen fontos momentumnak vélik, ám nem csupán a szokásos" értelemben. A hitbeli meggyőződés része például, hogy az újszülöttet állandó személyi felügyelet alatt tartva kell védeni, egészen a keresztelőig - ami majd, hivatalos funkcióján túl, megvédi a rontástól is. E rontás - vélik - persze nemcsak a rossz szellemek, hanem sokszor a romák irányából is történhet. Az archaikusabb cigány csoportok folklórjában ma is jelentős szerepet játszanak az úgynevezett átokénekek" - számol be erről Bari Károly, a friss Kossuth-díjas roma költő és népmesegyűjtő is. Szerinte a cigányok hisznek az átok erejében, mint ahogyan abban is, hogy énekléssel elejét lehet venni a rontó szándékok érvényesülésének. Így azután bármelyik egyházhoz tartozzanak is, vallásgyakorlásuk nem akadályozza meg őket abban, hogy természetfeletti szellemek, visszajáró lelkek létezésében is higgyenek. Vannak persze sajátosságai a keresztény cigányság vallásosságának is. Közkeletű nézet szerint e körben a Mária-hit erősebb, mint a Krisztushoz való kötődés. Várnagy Elemér szerint, míg a katolikusok általában Mária közbenjáró szerepét szokták hangsúlyozni Jézusnál, a keresztény cigányok - a katolikus romák is - inkább fordítva: Jézushoz fohászkodnak avégett, hogy segítséget eszközöljön ki Máriánál, akiben elsősorban az Isten anyját tisztelik. E jelenséget többen a cigány nők hagyományos és jellegzetes társadalmi pozíciójából" eredeztetik. Így vélekedik például Lankó József is, aki a kizárólag a 19. századi nyelvújítás előtti, archaikus román nyelvet beszélő, beás cigányok által lakott, dél-baranyai Alsószentmárton római katolikus plébánosa. Errefelé - meséli - nemcsak a főzés, a gyereknevelés az asszony dolga, de tíz eset közül kilencben az is, ha el kell intézni valamit." A hazai cigányság túlnyomó többsége római katolikus vallású, kisebb része görög katolikus és református. Több kisegyház rendelkezik roma származású hívekkel is. A legnevesebb búcsújáró helyek: Csatka, Mátraverebély-Szentkút, Máriagyűd, és Máriapócs, ahova évente nagyon sok roma család zarándokol. 26

27 A cigányság vallásossága nem mindig jelenik meg kristálytiszta formában. Sokszor szinte babonaság, amit mi eufemisztikus módon vallásosságnak nevezünk. Mégis, akármilyen formát is vegyen a vallásosság a cigányságban, ez egy nagyon fontos elem, amelynek fölnagyításával és támogatásával elősegíthetjük az integrációját. 27

28 4. Roma integrációt segítő programok 4.1. A Roma Integráció Évtizede Program (68/2007. VI. 28. OGY határozat) A június 29. és július 1. között Budapesten megrendezett Romák a bővülő Európában, a jövő kihívásai című nemzetközi konferencián részt vett közép- és kelet-európai országok (Horvátország, Bulgária, Románia, Macedónia, Csehország, Szerbia, Montenegró, Szlovákia, Magyarország) kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket a roma és nem roma lakosság életkörülményei között meglévő szakadék csökkentése iránt. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőivel közösen abban állapodtak meg, hogy a közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánítják. Az erről szóló nyilatkozatot a részt vevő országok miniszterelnökei február 2-án írták alá Szófiában. A Roma Integráció Évtizede Program célja, hogy felgyorsítsa, és fenntartható módon biztosítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához. A részt vevő országok a Program folyamán - a közösen kialakított keretek, célkitűzések között - saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban tervezik és valósítják meg roma integrációs politikájukat, stratégiai tervet készítenek. A közösen elfogadott célkitűzések megvalósítását rendszeresen ellenőrzik, a stratégiai terveket szükség szerint módosítják. A Stratégiai Terv célja a roma lakosság társadalmi, gazdasági integrációja feltételeinek megteremtése, életkörülményeik javítása, a romák közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása, valamint a romák és nem romák életkörülményei között kialakult szakadék csökkentése, hosszú távon megszüntetése. A Stratégiai Tervben megfogalmazott feladatok célja a hatékonyabb gazdaságpolitika kialakítása, illetve ennek hosszú távú fenntarthatósága (pl. versenyképesség növekedése, foglalkoztatottság javulása, szociális transzferek, az eltartottak számának csökkenése). További célok az egyes prioritási területeken: 28