Emlékbeszéd. Kovatsits Máté 1 ARTOTTA : néhai. fölött. APÁT-PLEBÁNOS.

Átírás

1 Emlékbeszéd néhai Kovatsits Máté fölött. 1 ARTOTTA : BAJAI APÁT-PLEBÁNOS.

2 V 95"" VÁROSI MUZtU l BAJ. SZlrzé i napló: J {- tf táti napló:-- EMLÉKBESZÉD.. A "Bajavidéki r. k. tanitóegyesület" május hó 24-iki nagygyülésével kapcsolatban volt elnöke iránti kegyeletböl rendezett - \ oy' i' JB6,i -!> * SmLg U NB SN tartotta.,. VOJNITS DÁNIEL bajai apát-plebánoa Kiilön lenyomat a.bajai Közlöny" m:íjus 29. számából. III lilii Rajlr.o1'lta K:irGly \o.őnyvnyom<ló,jaból Baján.

3 majátságos játéka a véletlennek, hogy elnökhelyettesi minőségemben nekem eddig mindig azon szomorú kötelesség j utott osztályrészemül úgy egyletünk köz-, mint választmányi gyméseinél, hogy egy-egy vesztett derék tagot, kit a halál fagyos keze ragadott ki közülünk, kellett elparentálnom. Ily fájdalmas helyzetben vagyok most is. Mindig nehezemre esett e tisztet betöltenem. érezvén saját gyengeségemet, mert jól tudtam, hogy e tiszteletreméltó egylet ben mennyi finom érzés, mennyi gyengéd lelkület honol - megható módon - a keblekben. Nem esekély feladat tehát e nemesebb szivérzelmeknek megfelelő visszhangot adni. A közönségesnél elfogultabbnak érzem magam jelenleg, midőn a megtisztelő megbizatúsnak engedve, Istenben bold. KovMsits Máté felejt-

4 !) - hetlen elnökünk megdöbbentő gyászos elhunyta fölött kell egy ily tekintélyes egylet nevében a jogos fájdalom, őszinte sajnálkozás szomorú érzelmeit tolmácsolnom, Elfogultságom csak fokozódik, ha meggondolom, hogy közös drága halottunk ban én nemcsak atyai barátomat, nemcsak a szeretett paptársat, egyleti életünkben valamennyiünket bölcsessége szövétnekével vezénylő főnökömet s gyermekkoromtói kezdve irányitó jóakaratú tanácsadómat: hanem egyik legkedvesebb rokonomat is siratom. É p ezért nem csodálandó az iránti jogosult aggályom, hátha némelyek t. Ö nök közül azt hiszik, hogy belőlem tisztán a rokon beszél a rokonról s igy nem annyira a való igazságnak, mint inkább a szivérzelemnek megfelelőleg beszélek akkor, midőn a kegyeletes megemlékezés koszoruját he lyezem esak néhány hónap előtt frissen hantolt sirj;íra. Megnyugtat azonban a tudat, hogy ha bármily czimen történik felszólalásom, abban nemcsak a saját, hanem az egész Egyletnek bús érzelmei nyernek - bár halvány szinben - kifejezést. Büszkén hirdethet jük t. Egylet, hogy azon ember, kiről most megemlékezni óhajtunk és ki- I \1 nek koporsója körül alig rövid 8 hó előtt köny telt szemekkel összesereglettünk, első sorban s - talán kizárólag - a mienk volt, úgyis mint pap, úgyis mint tanitó (paedagogus). Illő dolog tehát, hogy visszaemlékezésünk sugarai drága halottunkban mint emberre, papra és tanitóra egyaránt vetőd jenek megvilágitólag. Midőn Kovátsits Mátét mint embert tekintem, az emberi életnek mindenkinél előforduló mozzanatai szemeim előtt nem lebbennek fel: hogy hol és mikor született? kik és mik voltak szülei? mily öröklött fény övezte már bölcsőjét, mely édes atyjának előkelő származása s vármegyei alispán i állásából sugárzott felé; hol tanult, hol járt? hány úri családdal volt rokoni és baráti connexióban? miben és mikor halt meg? mily gyászpompával takarittatott el? mekkora részvét kisérte őt a halottak néma birodalmába? Ezzel azt hiszem, hogy csakis egy száraz schematizmust nyujtanék Önöknek a lényegesebb előadandó k kiszoritásával, mitől eltilt engem a t. Egylet iránt táplált figyelmességem. "Nem a születés, hanem az erények tes7.ik az embert nagygyá," mondá egykoron egy kiváló jelese egyházmegyénknek,

5 - - Erényei között libánoni czédrusként magas lott ki nagy kincset érő áldott szivjósága s ennek megbecsülhetlen értéket képviselő szülöttje: a sze 1'etet, melynek áldó, melengető, boldogitó sugarait oly gazdagon hint é szét embertársai között rang', állás-, osztály- és korkülönbség nélkül. Jóságos arcza bámulatos szeretetének volt megdicsőült visz fénye, melyről csak azt az örök igazságot: "Isten a szeretet" lehetett leolvasni. Ez a végtelen szeretet volt - fenkölt lelkének eszménye, melyből meritette szeretetének nagyságát, csábitó édességét s mindenkit lekötelezni hivatott varázserejét. Akik szerencsések voltak szeretetének hevénél melegedni, bőven tapasztalhatták nyájasságá. nak bűvölő hatalmát, szelídségének és kedvessé gének lebilincselő képességét, mint megannyi édes gyümölcsét szeretetének. Nem terjeszkedhetem ki társadalmi összes erényeinek elősorolására és méltatására, hanem beérem azzal a kijelentéssel t. Önök iránti figyelmembői, hogy hosszura ne nyúljak, miszerint Ö a jelzett emberbaráti fő erényeivel tette magát embertársainak közkedvelt jévé, igazán becsült társadalmi lénynyé, és minden ismerősének méltán kényeztetett, dc soha el nem kényeztetett ked venczévé. Nem akarom ezzel azt állitani, hogy megbol dogult halottunk mint ember tökéletes volt, hisz senki sem tökéletes a halandók között, mert egy sincs vele született gyarlóság nélkül. Á mde ne feledjük, hogy a napnak is vannak foltjai, és a képnek kellemes benyomása is nem a kerettől, han m inkább annak árnyalataitól ered. Azért becsiilendő és szeretetreméltó alakja volt ő a tár sadalomnak, esetleges emberi gyengéinek napfo. gyatkozásaiban is. Feladatomnak nem tekinthetem Kovátsitsban az élet minden viszonyaiban kipróbált férfiút, az ő valamennyi jelességeiben, erényeiben, érdemeiben tizszeresen ecsetelni, dicsőiteni. Dicsőitsék, magasztalják őt inkább kimagasló ljapi etényei, nagybecsű papi tetlei poraiban, melyek életében is legijietékesebb dicsérői voltak annak a férfiúnak, ki sohasem kereste hiúságosan az emberek dicséretét, ki mindig önzetlenül működött fenséges szt, hitünk s vallásunk hirdetésében, összes papi tc'endőinek zajtalan végzésében, mindenkoron Isten dicsőségét és nem önszemélyének emelését czélozva.

6 8-9 - Tisztelhettük tehát e papban az őszinte sze rénységet és igazi keresztény alázatosságot, mely tiszteletünk méltó bámulattá akkor emelkedhetett, midőn láttuk ebben a külső csil1amlást gondosan kerülő, a szereplési vágyat és feltünési viszketeget nélkülöző férfiúban, mint örvend nemes lelke má sok, főleg pap' és tanitótársainak haladásán, emelkedésén, esetleges kitüntetésén, s hogy tudja ezt az épületes örömöt leghivebb tolmácsa: jóságos arcza és örökké beszélő és jóságtól folyton tündöklő két szeme embertársaival, kiváltképen közelállóival megértetni. Ö röme gyönyörré magasztosult, hogyha elő nyösen ismert szép beszélőképességével másokat jól jeldicsé1'hetett, s magát pedig párját ritkitó alázatosságában gyermeteg tréfálódzás tárgyává téve, háttérbe szorithatta, hogy ne mondjam lekisebbithette. Ez emelte őt az e1'ényhösök diszes sorába! Istenem! mennyi tanulságot vonhatunk le tet tekben s igaz érdemekben gazdag életéből, menynyi okulást merithet szinarany tiszta erényeiből a mai chamcleonkodó világ, hol oly sok a szin és oly kevés a sziv, hol a kirakatok oly piperések és ékesek, de a boltok belül annál inkább szenynyesek ; hol annyi a ravaszság és oly kevés az őszinteség; hol annyi a szeretetlenség még ott is, ho l annak leghvésbbé volna illetéke. helye; s hol oly gyér és ritka a kendőzetlen őszinteségű szeretet. Mennyi okulást merithetnek e meg testesült erényforrásból az emberi társadalomnak ama szánandó satnya alakjai, kiknek caracteristiconja a rossz lelkület, signaturája az erőltetett mosollyal és tettetett nyájaskodással ügyetlenül palástolt gyűlölködés, eleme a szakadatlan megférhetlenke' dés, boldogsága mások gyalázása és lealacsonyi tása, mi fölötti kárörvendésük lángjai egy egész pokol élethű képét rajzolják szerencsétlen ar czukra. Istenben bold. felejhetlen halottunk nemcsak fen költ papi lel kével, hanem tanitói paedagus lángszellemével is a mienk volt! Paptanitó volt ő a szó legnemesebb értelmében. Minden fellépése, nyilvános szereplése, minden szónoki mesterműve, mely téren legfényesebb sikereit aratta, asztalbeszéde, sőt - komoly thémákról folytatott - magán beszélgetése is egy-egy oktatás volt. A tanügy iránti érdeklődés hevitette nagy lelkét, melyne k szolgálatába állitotta eszét, tudá sát, gazdag tapasztalatait, részint mint népisk. hitoktató, részint mint főgimn. és tanitóképezdei

7 - Jó - tanár. Ez utóbbi intézetnek bölcsőringatója volt itt Baján, mert a halhatatlan főpásztor HaynaJd, bizonyára a nagynevű Kubinszky püspök ajánlatára Kovátsits Mátét rendelte ki egyházi részről, hogy "ét világi jeles tanférfiúval együttesen szervezze, léte. sitse a bajai tanitóképezdét. A két nagylelkű áldornagy jogos várakozásának teljes mértékben megfelelt elannyira. hogy Kubinszky a" nagy paedagogus szeretett egykori cjerieus növendék ét ezidőtől fogva még jobban megszerette s mint a tanügy iránt nem közönsé. ges étzékkcl biró férfiút külföldi tanügyi tanulmányútra magával vitte fl csakhamar benne jobbkezét becsülte. Az ily úton főkép Németország és Hollandiában szerzett gazdag tapasztalatait ritka ügyességgel tudta K. M. egyházmegyénk tanügyének javára értékesiteni. Szép ismereteivel és bő tapasztalataival sohasem dicsekedett. hanem inkább takargatta azokat, mintegy tudtul adandó, hogy: "a világ bölcsessége dőreség Isten szemében." 11 - Ime 117. ő életelve, ezt árulta el benne a pap' nak és pacdagogusnak minden tette, szava, minden lehelete l Ezt hagyta ő egyletünknek is örökül okulásunkra. Kövessük e legbölcsebb tant l V ég ül pedig tiszta szivünkből kivánjuk. hogy e jólelkű paptanitónak, ki életében e minőségé. ben annyi embernek világított: "az örök világosság fényeskedjék l" Szónoki és oktatói rátermettségénél fogva ajkairól mézként folyó igéivel arra akart ő mindenkit elbő s01'ban tanitani, hogy: "a bölcsesség kezdete az Ú r félelme."