S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

Átírás

1 S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM SZILÁGYI ÁGNES JUDIT EGY MÁSIK KOMPORSZÁG A GALEGO KULTÚRA HÍDSZEREPÉRŐL En los distintos países de America, en Europa, en sus cementeiros, descansan exilados gallegos. Eran hombres como nosotros, compańeros nuestros que sońaban para Galicia libertad, que amaban a su pueblo. 1 (Luís Seoane) A jelen tanulmányban az Ibériai-félsziget észak-nyugati szegletében lévő Galícia sajátos, többféle összefüggésben is értelmezhető híd, vagy ha tetszik komp szerepére szeretném felhívni a figyelmet. Ez a terület ma már talán nem is annyira ismeretlen a hazai közönség számára, mint pár évvel korábban. Hiszen nemrégiben néhány olyan összeállítás látott napvilágot, mely magyar nyelven mutatta be a galego kultúra értékeit. 2 Ezek anyagát az ELTE Portugál Tanszéke mellett működő budapesti Galego Központ munkatársai készítették, a kétéves galego nyelvi és civilizációs program hallgatóinak bevonásával. Az ibériai tanulmányokat folytató kutató gyakran érzi úgy, hogy Európa nyugati végein a magyar sajátosságokkal rokonítható jelenségeket talál (gondoljunk csak a periférikus fejlődés vonásaira, a rendszerváltás vagy az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán említett párhuzamokra). Ez a sor bővülhet a galego nép különböző régiókat összekötő híd szerepére való utalással. Magyarországgal kapcsolatban Ady Endre egy 1905-ös cikkében 3 használt szellemes hasonlata nyomán szoktunk kompországról beszélni, mint olyanról, mely Nyugat és Kelet között ide-oda csapódva, végleg kikötni sem itt, sem ott nem képes. Galícia persze más helyzetben van, de talán mégis értelmezhető úgy, mint egy másik kompország, és ez a jellege legalább kettős természetű. A galego népet szokták úgy emlegetni, mint olyat, mely két kultúra határán él, nyelve 1 A különböző amerikai államok és Európa temetőiben száműzött galegok pihennek. Olyan emberek, mint mi, társaink, akik Galicia függetlenségéről álmodtak, és szerették népüket. Luís Seoane cikke eredetileg El exiliado y el perro címmel jelent meg a Galicia Emigrante májusi, 28. számában. A szöveget mellékletként közli Xesús Alonso Montero: As palabras no exilio biografía intelectual de Luís Seoane s.l. La Voz de Galicia, Irodalmi összeállítás jelent meg a Parnasszus költészeti folyóirat 2000 téli, a Hitel decemberi, a Magyar Napló novemberi és a Napút szeptemberi számában. A galego nacionalizmus elméleti szövegeiből közölt néhányat a Világtörténet tavasz-nyári száma. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, A Földgömb pedig a zarándokutakról jelentetett meg cikket 2003/6. számában. 3 Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaimban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza. Ady cikke Ismeretlen Korvin-kódex margójára címmel jelent meg a Figyelőben.

2 126 S ZILÁGYI ÁGNES J UDIT különleges keveréke a kasztíliainak és a portugálnak, és ahol a történelem során felmerült a kevés reális eséllyel bíró gondolat, átrajzolni Ibéria geopolitikai térképét, úgy, hogy a galegok Spanyolország helyett, inkább a kisebbik ibériai országhoz, Portugáliához csatlakoznának. Ez a gondolat, ha realizálódni soha nem is realizálódhatott, pozitív visszhangra talált a luzitánok körében, ahogy Bánki Éva fogalmaz: Egyes portugál értelmiségiek Galegóföldet még a XX. században is Portugália politikailag Spanyolországhoz tartozó elmaradott szellemi tartományának tekintik, a galego nyelvet pedig egy portugál nyelvjárásnak. 4 Galícia tehát ebben az ibériai relációban mindenképpen kompország, nem Kelet és Nyugat között hiszen mindig a Nyugathoz, a nyugati perifériához tartozott hanem a félsziget két államalkotó nemzete között. A másik vonatkozásban a képzeletbeli komp már vizet is ér, egyenesen óceánt, ingázik Nyugatról még nyugatabbra, Amerika felé. Ebben a hasonlatban a galego migránsé a főszerep, aki kikötőtől kikötőig utazik, gyakran oda és viszsza. Amit magával visz vagy ha tetszik amiért és amivel átszeli az óceánt az az ő szubjektív Galíciája, a nemzeti gondolat, a galego nemzettudat, mely a XIX. század óta nagy földrajzi távolságot is áthidalva egybeköti a két kontinens galego közösségeit. A latin-amerikai országokban élő emigráns közösségek történetével foglalkozó kutató általános tapasztalata az, hogy a szülőfölddel való kapcsolat, az anyanyelv és az elhagyott ország kultúrája alapjaiban határozzák meg a migránsok közösségi életét éppen úgy, mint az egyes bevándorlók egyéni gondolkodásmódját. Természetesen ez a meghatározottság függ az új hazában elért integráció fokától. Ez alól a galego példa sem kivétel. Érdekességei közül itt most csupán néhányat szeretnénk kiemelni. Galícia Spanyolország egyik legszegényebb és legelmaradottabb régiója volt történelme folyamán. Ezen kívül elhelyezkedése mindig is meghatározta atlanti orientáltságát. Az Amerikába való kivándorlás kézenfekvő alternatívaként kínálkozott az életlehetőségek javítására. A XIX. században, mikor a migráció első hullámai megindultak, jellemzően a szegénység volt az elsődleges oka annak, hogy a galegok útra keltek Amerika felé. Azonban ehhez a tényezőhöz hamarosan egy másik, kulturális-politikai faktor is társult, mely már a század derekán megjelent, az egységesítésre törekvő liberális spanyol állam idején, majd tovább erősödött a XX. században, elsősorban Franco rendszerében, melyben a kulturális elnyomás a korábbiakhoz képest is nagyobb lett. 5 A galegok Spanyolországban, nyelvhasználati lehetőségeik beszűkülésével, voltaképpen már a XV. századtól kezdve, egy feszítő identitás-konfliktust éltek át. Két kultúra ütközésé- 4 Bánki Éva: Nemzet vagy közösség? Galego identitás az ezredfordulón; Magyar Napló, november, A két rendszerről ld. pl. García de Cortázar González Vesga: Spanyolország története. Budapest, Osiris Kiadó, 2001.

3 E GY MÁSIK KOMPORSZÁG A GALEGO KULTÚRA HÍDSZEREPÉRŐ L 127 vel kellett szembenézniük hazájukban: a kasztíliai, mely a hispán szinonimájává emelkedett, szembe került a fokozatosan halványuló, majd hamvaiból feltámadó galego kultúrával. 6 Ez a politikai-kulturális környezet jó néhány, a nemzeti eszme életben tartása mellett elkötelezett galego értelmiségit indított arra, hogy elhagyja hazáját. A galeguismo, az alapvetően kulturális tartalmú nemzeti mozgalom sok aktív résztvevője választotta menedékként az emigrációt. A Galíciából kiinduló tömeges kivándorlás kezdete időben közel esett a Rexurdimento, a galego nemzeti újjászületés, a nemzeti öntudatra ébredés nyitányához. Erre mutat rá a téma brazil kutatója, Cláudio de Sá Capuano is, mikor arról ír, hogy a folyamatos kasztíliai elnyomás következtében elnémult galego hang reneszánsza, csak a XIX. században jött el. Nem sokkal azelőtt, hogy ugyanennek a századnak a végén Galíciából megindult az igen intenzív kivándorlás, elsősorban Kuba és Argentína irányában, a második világháború után pedig Argentína mellett Venezuela és Brazília is nagyobb spanyol bevándorló csoportokat fogadott be, nagyrészt galegokat. 7 Mi is szeretnénk kiemelni a nemzeti mozgalom éledésének és a tömeges kivándorlás megindulásának időbeli közelségét, mint olyan tényezőt, mely véleményünk szerint különösen felerősítette az amerikai galego közösségek korábban már említett óhazára orientált kulturális aktivitását. Erre az orientációra vonatkozólag nem is kell árulkodóbb példa az emigráció egyik szellemi vezéralakja, Alfonso Rodríguez Castelao (Rianxo, 1886 Buenos Aires, 1950) Sempre en Galiza (Mindig Galíciában) című művénél, melyet 1944-ben Buenos Airesben jelentetett meg, és amit a galeguismo Bibliájaként tartanak számon. 8 A mű már címében is arra utal, hogy a galego éljen bár Latin-Amerikában, lélekben mindig Galíciában érzi magát. Ki tudja kérdezi Alfonso R. Castelao lehet, hogy a galego szomorúság nem más, mint két, egymással összeegyeztethetetlen vágy a szülőföldön maradás és az elvándorlás harca? 9 Az Ibériai-félszigeten a galego irodalom újjászületése azoknak a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális eszméknek az eredője volt, melyeket a XIX. századi romantika vetett a felszínre Európa szerte. A fejlődés itt is hasonló, ha talán némileg megkésett is, mint az élen járó országokban (Angliában, Németországban). Az újjászületés előkészítő szakasza az individualizmus korszaka volt ( ), mely sok kiemelkedő, egymással jól együttműködő harcos személyiség fellépésének ideje, akiket talán még saját környezetük sem értett 6 Elena Pájaro Peres: A experiência do deslocamento: propostas para a interpretação das lembranças da imigração galega do pós-guerra. In Maria do Amparo Tavares Maleval (org.) Estudos Galegos 2. Niterói: EdUFF, Rio de Janeiro: EdUERJ, Cláudio de Sá Capuano: Exílio na pele, exílio na alma. In Maria do Amparo Tavares Maleval (org.) Estudos Galegos 4 Niterói: EdUFF, Lásd a Colóquio/Letras című folyóirat speciális számát január március 139. sz.: Nós: A literatura galega. Antologia Alfonso R. Castelao: Kivándorlás. ford. Kertész Lóránt; Magyar Napló, november, 40.

4 128 S ZILÁGYI ÁGNES J UDIT meg mindig. Ez az első, individualista szakasz még nem tekinthető az úgynevezett Rexurdimento igazán szerves részének,...hiszen számunkra fogalmaz a téma galego szakértője, M.C. Ríos Panisse ez a fogalom társadalmi tartalmat hordoz, vágyat arra, hogy népünk sajátos jellegét megőrizze, és hogy elnyerjük függetlenségünket. 10 Ríos Panisse tanulmányában a Rexurdimento tényleges, az individualizmuson immáron túllépő időszakát a következőképpen korszakolja: a) a provincializmus első szakasza ( ) b) a provincializmus második szakasza ( ) c) galeguismo a Bourbon restauráció idején, a regionalizmus ( ) d) a Solidaridade Galega és az Irmandades da Fala korszaka ( ) Hozzá illeszthetjük ehhez a felsoroláshoz kronologikus folytatásként az újjászületés szellemi mozgalmában gyökerező galego nacionalizmus XX. századi periódusait: e) a nacionalizmus első szakasza (kb. 1916/1918-tól 1960-ig) f) a jelenkori nacionalizmus (1960-tól napjainkig) 11 Latin-Amerikában a bevándorló galegok igen aktív közösségi életet éltek. Létrehozták különböző érdekvédelmi és kulturális egyesületeiket, könyveket és lapokat jelentettek meg, a galego újjászületés bűvöletében. Nacionalizmusuk itt is, ahogyan az Ibériai-félszigeten, elsősorban kulturális jelenség maradt. A hazai viszonyokat leképezve például már 1917-ben megalakult Havannában az első amerikai Irmandade de Fala (az anyanyelvben való testvériség közössége). Azonban voltak olyan helyzetek, mikor az emigráns közösségek már e korai periódusában is valódi politikai aktivitást mutattak. Például Kubában a diaszpóra, sajtója tanúsága szerint, nagy érzékenységgel követte a konfliktusokat az autonomisták és integristák között az 1880-as, 1890-es években. A központosított spanyol állam közös ellenségként jelent meg a galego óhazához és a választott új hazához való viszonyában egyaránt. Nem csoda tehát, ha a kolónia egyes prominensei szerepet vállaltak a sziget autonóm kormányában és közigazgatásában 1897 után. 12 Néhány évtizeddel később, főként mikor a spanyol polgárháború miatt menekülők megérkeztek Latin-Amerikába, a tengerentúli galego közösségekben 10 M.C. Ríos Panisse: Dos escritores do Rexurdimento às Irmandades da Fala. In Colóquio/Letras július december 137/138. sz.: Nós: A literatura galega A korszakolást lásd Justo G. Beramendi Xosé Manoel Núñez Seixas: O nacionalismo galego. 2. kiad. Vigo, Edicións a Nossa Terra, Laureano Rodríguez mezőgazdasági és kereskedelmi államtitkárként, Ramón Armada Teixeiro a bíróságok és börtönök irányítójaként, Manuel Hierro Mármol az autonomista párt vezetőségének tagjaként, Fábio Freyre Pinar del Río kormányzójaként mûködött Vö. Yolanda Vidal Felipe: Ramón Armada Teixeiro e A Gaita Gallega. In A Gaita Gallega A Habana ( ) hasonmás kiadás, Xunta de Galicia, s.l., s.d. 41.

5 E GY MÁSIK KOMPORSZÁG A GALEGO KULTÚRA HÍDSZEREPÉRŐ L 129 megerősödött a nacionalizmus politikai arculata. A komp már nem csak kulturális tartalmat vitt a két part között, hanem politikai célokat is, melyeket elsősorban persze megint csak a galíciai helyzet jelölt ki, meghatározva az amerikai galego közösségeken belül kialakuló törésvonalakat is. Az emigrációban tapasztalható megosztottság felszámolására történtek ugyan kísérletek (például a Consello de Galiza létrehozásával 1944 őszén), de a nézetkülönbségeket sohasem sikerült teljesen kiküszöbölni. 13 Ez a megélénkült aktivitás ugyanakkor a politikus-emigránsok számának növekedése a szervezeti és kulturális élet kibővülését hozta. A személyes kapcsolatok és a szellemi kötelékek az emigráns csoportokat továbbra is erősen kötötték az óhazához. A nacionalizmus továbbra is utazott a galego kompon Európa és Amerika között, még akkor is, ha az európai oldal a diktatúra körülményei között elhallgatni látszott. A XIX. században még a kubai galego diaszpóra járt az élen. A sziget prosperáló gazdasága kedvező anyagi feltételeket teremtett az élénk koloniális élet kibontakozásához. A havannai Centro Galego hivatalos megnyitására január 11-én került sor. Az első Amerikában megjelenő, kizárólag galego nyelven íródott újságot szintén itt adták ki Gaita Gallega címmel, 1885 és 1889 között. Az 1885-ös év pedig nemcsak ennek a lapnak az indulását jelzi, hanem Ramón Armand Teixeiro ( ) ˇNon máis emigración! című darabjának a megjelenését is. A bemutatóra április 17-én került sor a havannai Tacón Színházban. Ez volt az első galego nyelvű zarzuela (daljáték), amit a szakértők egyben a galego irodalom második drámai művének tartanak, amit szerzője járatva a szellemi kompot nemcsak különböző kubai, hanem spanyolországi lapokban is közzétett. A darab az Amerikában élő galegok hétköznapjait mutatja be. Olyan mű, mely arról tanúskodik, hogy szerzője kiválóan ismeri a galego kultúrát és a nyelvet. 14 Talán ez utóbbi gondolat lehet a kulcsa az általunk vizsgált témának: a galego kulturális újjászületés, mely a belső értékek feltárására, a saját irodalmi nyelv és hagyomány megteremtésére ezen keresztül pedig a nemzettudat újraértelmezésére törekszik nos ez a szellemi nacionalizmus fontos műveinek egész sorát Galícia határain kívül, Latin-Amerikában hozza létre. Argentínában az első kizárólag galego nyelven íródott újság a Terra, csak majd negyven évvel a kubai után, 1923-ban jelent meg. Összefonódva a galeguismo Buenos Aires-i zászlóbontásával, amelyet a korábbi tömörüléseknél ideológiailag militánsabb és politikailag jobban szervezett csoportok fellépése jelez. Ilyen például az az értelmiségieket és más fehér gallérosokat tömörítő szervezet, mely 1923 augusztusában jön létre Buenos Aires-i Galego Nacionalista Testvériség (Irmandade Nazonalista Galega de Buenos Aires) néven, Eduardo Blanco Amor (Ourense ) és Ramiro Illa Couto vezetésé- 13 Beramendi Núñez Seixas i.m Yolanda Vidal Felipe i.m

6 130 S ZILÁGYI ÁGNES J UDIT vel. 15 Ez a tény is jelzi az amerikai galego emigráció súlypont áthelyeződését, melynek okai elsősorban a tengerentúli lehetőségek módosulásában keresendők. Az új galego központ Amerikában Buenos Aires lesz ben a városban működő Centro Galego (melyet 1908-ban újra alapítottak) mintegy 63 ezer tagot számlál, és 1940-ben majd 500 ezer galego él Argentínában, azt is mondhatnánk, hogy a korszakban a legnépesebb galego város Buenos Aires. 16 Luís G. Tosar megfogalmazása szerint: 1936-ban kitört a polgárháború, és Galíciában kemény elnyomás évei következnek, vérbe fojtják az autonómiára irányuló törvényes törekvéseket, lehetetlenné teszik a galego nyelv jelenlétét a nyilvános és társadalmi életben. Az eltűnt és kivégzett művészek és írók... hosszú listájához hozzá kell tenni azoknak a nevét, akik száműzetésbe kényszerültek... Az ő révükön válik Galícia kulturális fővárosává ezekben az években Buenos Aires. 17 Ilyen módon tehát az argentin főváros és más galego központok, mint a kubai, a mexikói vagy a montevideói, caracasi és Rio de Janeiró-i, az óhaza kényszerű hallgatása idején a galego politikai kulturális nacionalizmus fenntartóiként, tovább éltetőiként működnek. A komp hosszabb időn át az amerikai partokon vesztegel. Olyan szellemi emberek kötik oda ekkor, mint hogy csak két nagy formátumú, de ellentétes személyiséget említsünk Alfonso Rodríguez Castelao és Luís Seoane (Buenos Aires 1910 A Coruńa 1979). A galego nemzettudat szabad megélésére az Ibériai-félszigeten csak néhány évtizede van lehetőség. Spanyolország jelenlegi politikai struktúrájában Galícia autonómiát élvez. (Az első nemzeti autonómiára épülő választásokra 1981 októberében került sor.) Az autonóm terület jelenlegi kultúrpolitikáját vizsgálva jól érzékelhető, hogy a galego szellemi élet megítélésével összhangban, a politika is egységben látja a Galícia határain belül és kívül formálódó galego kultúrát. Az önkormányzat különböző szervei (így a Parlamento de Galicia, Xunta de Galicia, Consello da Cultura) ennek megfelelően támogatják az eredetileg Latin-Amerikában született szellemi termékek újrakiadását 18 vagy az ezek feldolgozásával foglalkozó kutatási programokat. Világosan érzékelhető, hogy a latin-amerikai közösségek által létrehozott értékeket a galego kultúra integráns részének tekintik, sőt ez a szimbolikus jelentőségű ugyanakkor valós egység arra hivatott, hogy a galego nemzettudatot tovább erősítse. 15 Beramendi Núñez Seixas i.m Az adatokat lásd Colóquio/Letras január március 139. sz Luís G. Tosar: Tegnapi és mai galego költők. ford. Pál Ferenc; Parnasszus, tél, Példaként említhetjük a dolgozatunkhoz publikált forrásként használtuk, a Centro Ramón Piñeiro és a Xunta de Galicia közös kiadásában készült hasonmás kiadványokat (az eredetileg Havannában publikált: Gaita Gallega, La Alborada, Cultura Galega, La Tierra Galega), valamint a Biblioteca 120 galega sorozatból Xesús Alonso Montero i.m.