A járványos betegség megnevezése

Átírás

1 Év Hely A járványos betegség megnevezése 1707 Duna mentén Malária Országos Pestis, fekete himlõ Események Magyarországon és Erdélyben félmillió haláleset. Érsekújvár felszabadítása meghiúsul, mert Rákóczi 16 ezer fõnyi serege háromezerre csökkent a pestis miatt 1713 Pozsony Pestis Erdély Pestis Csaknem a lakosság fele kivész 1724 Erdély, Sopron Himlõ Országos Pestis 1744 Országos Pestis Utolsó országos pestisjárvány; 310 ezer haláleset Bereg megye, Pestis Erdélyben négyezer haláleset Erdély Bánát, Erdély Szifilisz Erdély Pestis Csökkenõ mortalitás 1795 Szerémség, Erdély Pestis Csak elszórtan lép fel Ezt az utolsó pestisjárványt még több, helyi jelentõségû járványos betegség fellépése követte, de ezek gazdasági, katonai és erkölcsi kihatása már távolról sem volt olyan nagy, mint a megelõzõ pestis, vagy mint az 1831-ben hazánkba betört kolerajárványnak elõtt a kolera teljesen ismeretlen volt Európában. Hazája India, fõleg annak keleti, mocsaras vidékei, ahol még ma is honos. Itt évezredek óta fel-feltörõ járványhullámok árasztják el az ország egyes részeit ben egy addig ismeretlen méretû járvány tört ki, mely egész Indián keresztülvonult. Dél felé haladtával 1818-ban ért el Bombay-be, az év végén Arábiában bukkan fel, átcsap Afrikába és 1823 között a karavánutakon keresztül Kínán át eljut Szibériába. A következõ hat év ázsiai terjedésének ideje, mely idõszak vége felé már az európai Oroszországba is eljut ban már Ukrajnában is teljes erõvel dühöng. Az orosz hadsereg becipeli Lengyelországba, ahonnan egész Európa fertõzõdik. Bécsben 1831-ben tört ki, és 1832 márciusáig pusztított. Magyarországra 1831-ben a galíciai határszélen sószállítással foglalkozó rutének hozták be. Egy hónappal a járvány kitörése után, augusztus 5-én 333 községbõl megbetegedést jelentenek; ebbõl 4876 halálos kimenetelû. A helytartótanács megelõzõ intézkedései nem sok sikerrel jártak. Az oroszországi kolerajárvány hírére már december 21-én kiadják a kötelezõ egészségügyi intézkedéseket tartalmazó rendeletet, mely tulajdon Æprilis 25. 8:51:31

2 képpen nem más, mint a XVI. és XVII. században közzétett pestisrendeletek módosított kiadása. Megalakítják az egészségre ügyelõ állandó kiküldöttség -et, melynek feladata a rendeletek betartása és a helytartótanács informálása. A galíciai határt katonai kordonnal zárják le. Az ország területére húsz királyi biztost neveznek ki. Ezek megalakítják a megyék kolerabizottságát, beosztják az orvosokat, az országutakra állandó õrséget állítanak, veszteglõházakat és koleraházakat rendeznek be. A vármegyéket is kordonnal veszik körül. Minden megye másképp hajtja vagy nem hajtja végre a rendeleteket. A vesztegzár sok helyütt teljesen formális, érthetõ, hogy a járvány akadálytalanul terjed országszerte. Mint az elõzõ korok folyamán oly sok esetben, a lakosság a zsidókat és az orvosokat gyanúsítja a kutak megmérgezésével és a betegség terjesztésével. Zemplén, Sáros, Szepes és Gömör megyében ahol nyolc hónap alatt több mint félmillió ember betegedett meg, s ezeknek mintegy fele a kolera áldozatául esett véres zendülés tört ki. Ezt az ben lezajlott ún. nagykolera járványt 1836-ban követte a kis-kolera, mely kb. 80 ezer embert betegített meg, 58%-os mortalitással. Ezután ben, ban, ban volt nagyobb kolerajárvány. Bár kimutatásunkba csak a legnehezebb, illetve a legjobban dokumentált járványéveket vettük fel, így is kitûnik, hogy a legsúlyosabb emberirtó epidémiák szakadatlan egymásutánban, minden nemzedék életében többször is végigszántottak az ország lakosságán. A nagy járványokat fõleg a pestist éhínség elõzte meg és követte is. Gyakori kísérõi a félelem tömeges reakciói. Súlyosabb hatást gyakorolt a lakosságra az ún. flagellánsmozgalom, melyet ugyan az egyházi felsõség a késõbbiek során tilalmazott, de voltaképpen végig szerzetesek vezetése alatt futotta meg félelmetes pályáját. Az önostorozók testvériségei a késõközépkorban keletkeztek. Egy-egy szerzetes, olykor néhány különösen megszállt világi ember köré bûnbánó csoportok tömörültek, és faluról falura, városról városra vonultak. Öltözetük mindössze a bûnbánók vörös keresztjével megjelölt ingbõl állt. Aki felvételét kérte a bûnbánó önostorozók testvériségébe, kötelezte magát, hogy annyi napig tart ki a processzióban, ahány évet addig leélt. A falvakban, városokban harangzúgás közepette fogadta õket az egybegyûlt, ámuló nép. A templomokba vonultak, s ott egyesek a vértanúk oltárai elõtt bûnbánó énekeket zengve ostorozni kezdték magukat, míg mások szabad terekre vonultak, ahol derékig lemeztelenített testüket egy választott mester ostorozta, miközben a pestis megszûnéséért imádkoztak. Ez a pszichotóp járvány több hullámban rohant végig Európán, s lavinaszerûen elõrehaladva egyre több embert ragadott magával, míg végül is tízezres tömegek vonultak Nyugat- és Közép-Európa országútjain önmagukat ostorozva. A rend hihetetlen gyorsasággal nõtt és terjedt. Németországban, Hollandiában, Svájcban elárasztották a városokat, és hiába küldte a francia király a flagellánssereg megállítása céljából országa határára kato Æprilis :49:57

3 naságát, az maga is a fanatikus tömeg hatása alá került, és térdre hullott az egzaltált, szuggesztív flagellánshad elõtt. Hiába emelte fel szavát a mozgalom elharapódzásában végül is eretnekséget látó egyház is, a flagellánsmozgalom mindaddig kísértett, amíg a pestisjárványok meg nem ritkultak. A felsõ-magyarországi flagellánsmozgalom drámai leírását kapjuk Arany János Toldi szerelme nyolcadik énekének 91. versében: Vág vize mentében nagy csapat emberre Talált, kik üvöltve és magokat verve, Viszik mint madarak költözve ha szállnak, Fekete hírét a fekete halálnak. Sok példa van arra, hogy helyi intézkedések elsõsorban városi rendelkezések igyekeztek egy-egy fenyegetõ járványnak gátat vetni. Ennek legjellemzõbb példája a raguzai vesztegzár felállítása, mely a történelem során az elsõ szabályos, 40 napig tartó elkülönítés, tehát igazi karantén (quarantana) volt (1377. július 27-i rendelkezés). Velencében ugyan három évvel hamarabb, de csak 30 napos elkülönítés volt. Az elsõ elkülönítõ és gyógyító intézmények állandósultak. Hazánkban 1510-bõl származik az elsõ adat arról, hogy egy város vesztegzár következtében megmenekült a pestistõl. Saltzmann János orvos Erdélyben Nagyszebent erõs és következetesen végrehajtott vesztegzárral meg tudta õrizni a környéken erõsen dúló pestistõl. Közép-Európában a vesztegzár mint pestis elleni központi óvintézkedés elõször I. Ferdinánd Stájerország részére kiadott szeptember 15-i pátensében jelentkezik. Ferdinánd Stájerországot a Magyarországon ekkor már dühöngõ pestis ellen kívánta megvédeni, amikor Saltzmann János elveit magáévá tette, és rendelkezéseinek középpontjába a vesztegzárat, illetve az elkülönítést helyezte. Az 1562-ben kibocsátott rendszabály, mely a pestis elleni védekezés valamennyi fontos elvét tartalmazza, az ún. Ordo pestis már hazánkra is vonatkozik. E nyílt parancs összegezi mindazokat a rendelkezéseket, melyek korábban részutasítások formájában már megjelentek. Különösen fontos ez a rendelet azáltal, hogy mintául szolgált minden késõbb kiadott járványrendszabály számára. Szigorúan a vesztegzár intézményéhez ragaszkodik; a benne kifejtett elvek nagyobbrészt máig is irányadók. Az a modern, általánosan elfogadott és igazolt álláspont, mely szerint a fertõzõ betegségek terjesztõje elsõsorban maga a fertõzõ betegségben szenvedõ, vagy a fertõzést még lappangva magában hordó egyén s annak közvetlen holmija (akár mert közvetlenül tartalmazza a kórorozókat, akár mint pl. a közvetítõ pestisbolhák hordozója), az évi Ordo pestis -ben alaptételként szerepel ig 13 ilyen hazánkra is vonatkozó Infectionsordnung jelent meg. Helyi járványok esetén a késõbbi századokban az államhatalom beavatkozása a megfelelõ hatóságokon keresz Æprilis :49:57

4 tül ment végbe; addig a megye, illetve a város dolga volt, hogy tesz-e valamit a járványokkal szemben. Ezeknek a rendelkezéseknek a járványok szempontjából pozitív intenciói, gazdasági és egyéb intézkedései sokszor teljes értetlenségbe, ellenséges reakciókba ütköztek. Így pl. Gonzaga Ferdinand augusztus 9-én mint felsõ-magyarországi fõkapitány felkéri Kassa városa tanácsát, hogy a Lengyelországban dúló pestisre tekintettel a kassai országos vásárokat ne tartsa meg. A tanács tartva a hátrányos anyagi következményektõl erélyesen ellenáll, és csak az egyik pap pestishalála után hajlandó a rendeletet végrehajtani ben az ugyancsak Lengyelországban dúló pestis behurcolásának veszedelme miatt Wesselényi nádor megtiltja a kassaiaknak a lengyelekkel való kereskedést. Ez az intézkedés egymagában nyilván nem volt kielégítõ, mert 1653-ban a pestis megjelenik Felsõ-Magyarországon november 11-én az erdélyi gubernium Udvarhelyszéken is eltiltja a városokat, minthogy mint írják eddig is efféle confluxosok miatt esett a pestisnek való terjedése. A XVIII. század elején egyre több olyan rendelettel találkozunk, melyek egy-egy járvány lokalizálását célozzák. Az november 23-án kelt királyi rendelet hosszú sorát közli azoknak a városoknak, ahol veszteglõintézetek és lazarettek állítandók fel. A központi hatalom nemcsak vesztegzárral, hanem a veszteglõintézetek orvosi ellátásával is igyekezett a járványoknak elejét venni ben például, midõn hazánkban az orvoshiány igen nagy volt, a bécsi kormány katonaorvosokat küldött a pestis leküzdésére. Hogy a bécsi hatóságok ezzel az intézkedésükkel az örökös tartományok megvédésére törekedtek, az mit sem változtat ennek gyakorlati, pozitív jelentõségén. De ebben az idõben a helyi hatóságok sem hanyagolták el mindenütt a védekezést. Így adalék van arról, hogy Pest és Buda az évi pestis alatt még egymás ellen is vesztegzárral védekezett. A XVIII. század közepén a veszteglõházak a vesztegzárak és egyes területeket körülvevõ veszteglõvonalak õrzését a rendeleteket kibocsátó központi hatóság igen komolyan vette. Az évi budai járvány idején módosították a posta útvonalát, akként, hogy a fertõzött város megkerülésével a bécsi postát Vác és Péterváradon át irányították a Duna-Tisza közére ben a veszteglõvonalak átlépõire már halálbüntetés vár. Sajnos az üdvös rendelkezések szabotálásában rendkívül gyakran maga a katonaság járt elõl. Somssich Antal, Somogy megyei alispán november 10-én feljelenti gróf Wallis tábornokot, hogy negyven emberével áttörte a kordont és Szigetvárra ment. Ugyanezt cselekedte mindjárt utána a bajor gyalogos katonaság és a Scheer-féle ezred is. Ahol a központi hatóság által elrendelt szigorú vesztegzár életbe lépett, ott az eredmény ritkán maradt el. Erre utal Ausfeldt doctor, szegedi pestisorvos 1708-ból származó jelentése, melybõl kitûnik, hogy Szegeden mindössze 182 ember halt Æprilis :49:57

5 meg pestisben, míg a csaknem ugyanolyan lélekszámú Aradon, ahol az elkülönítés nem történt meg, a halottak száma több mint 3000 volt. A XVIII. század második felében bevezetett járványrendészeti szabályok elválaszthatatlanok Chenot Ádám nevétõl. Nagy elméleti felkészültségû orvos volt, jelentõs gyakorlati tapasztalattal. Már elsõ könyve, melyben latin nyelven ismerteti az évi erdélyi pestisjárvány megfékezése kapcsán szerzett tapasztalatát, jelentõs nemzetközi visszhangot keltett. Rövidesen németül is megjelent. Neki, Erdélyország késõbbi fõorvosának köszönhetõ, hogy a század végére sikerült valamennyire megfékezni az ország határain pusztító pestist. A határõrvidékek vesztegzárláncolata, a cordon sanitaire pedig csaknem a XIX. század végéig állta útját a járványos betegségeknek, ha nem is sikerült mindig megakadályozni azok behurcolását. Teljes védelmet a legszigorúbb határzár sem nyújthatott. A helyi hatóságok, nemritkán a központi hatalom által sugalmazott ténykedései közül különösen figyelmet érdemelnek a szomszédos területek járványhelyzetének felderítésére irányuló intézkedések. Nemcsak a hírközlés lassúsága miatt, hanem azért is, mert a nép, de gyakran a hatóságok is eltitkolták a járvány fellépését, szükség volt egy különös intézményre: az ún. pestiskémek szolgálataira. A minden országra jellemzõ titkolódzás légkörében az ország határához közel fekvõ városok alkalomszerûen járvány közelgésének hírére vagy akár rendszeresen, kiküldték pestiskémeiket a szomszédos országokba a járványhelyzet kipuhatolása végett, hogy a szükségnek megfelelõ rendszabályokat léptessenek életbe júniusában Sopron város tanácsa Pozsonyba küldi az egyik bizalmas emberét, ellenõrizze, hogy nem lépett-e már fel a Bécsbõl fenyegetõ pestisjárvány. A pozsonyi tanács amikor ennek tudomására jut tiltakozik a gyanúsítás ellen, és azt írja a soproni tanácsnak, hogy csak a nyári idõben szokásos mindenféle lázas betegség észlelhetõ a lakosság körében. Pedig akkor már javában pusztított a járvány, mely rövid idõ alatt jóval több mint 10 ezer pozsonyi polgárt vitt a sírba. A pozsonyi tanács ugyanis attól félt, hogy a járvány hírére zárlatot vonnak a város köré, ami anyagi romlásba dönti a polgárokat ban a budai pestisjárványt a városi tanács szigorúan titkolta, s amikor a sebészek jelentést akartak tenni, a polgármester és a többi tanácsúr keményen megfenyegette õket arra az esetre, ha nem állnak el szándékuktól ben a pancsovai veszteglõintézet igazgatója elzáratja a déli határt, és megbízható kémeket küld ki Törökországba, hogy az ott uralkodó pestisjárványról értesítést kapjon. Néha maga a helytartótanács is utasította a határszéli megyéket, hogy a szomszéd tartományokba pestiskémet küldjenek ben a helytartótanács utasítja Sáros megye hatóságát, hogy a szomszédos lengyel területeken kémkedjenek arra nézve, kitört-e ott a pestis. Pestisgyanú esetén egyébként a vármegye által kiküldött egészségügyi biztos a megyei tisztikar tagja egy sebész társaságában, katonai Æprilis :49:57

6 kísérettel sorra járta a falvak házait, hogy saját szemével gyõzõdjék meg arról: nincs-e valahol gyanús beteg. A központi hatóság intézkedéseinek nemcsak járványvédelmi vonatkozásai vannak, hanem a járványkövetkezmények korrekcióit célzó intézkedései is. Ezek elsõsorban természetesen gazdasági jellegûek. A központi hatalom a járványt követõ ínséges idõkben adóelengedésekre határozta el magát, hogy ezzel elejét vegye a misera plebs végsõ romlásának, az elvándorlásnak és egyéb jóvátehetetlen következményeknek ben még a kegyetlen Basta is tekintettel Beszterce lakosainak a pestis által okozott nyomorult állapotára egy évi hadmentességet ad, s egy évi adójukat is elengedi. Ezekhez az intézkedésekhez csatlakoznak a telepítések is. Így az évi pestist követõen Zsigmond június 4-i határozatában a város újbóli benépesítése céljából az új lakosok részére adómentességet és egyéb könnyítéseket biztosít ban Békés megyében a pestis által elpusztított lakosság kiegészítésére Harrucken Ferenc fõispán újabb telepítési mûveletbe kezdett, amikori fõleg Ausztriából, Bajorországból s a Rajna mellõl hozott telepeseket Gyulára. Példájukat sokan követték. A járványok befolyásolták Európa valamennyi népének életét. Az évi fekete halál viszonylag kevésbé sújtotta hazánk lakosságát, mint a legtöbb ország népességét, de a késõbbiek során azáltal, hogy Magyarország több mint másfél évszázadra nemzetközi küzdõtérré vált a helyzet ellenkezõ irányba fejlõdött. Hazánkban olyan években is dühöngött a ragály, amikor Európa-szerte nem számoltak be járványról a feljegyzések, és egykorú nyugati krónikák sokszor esztendõrõl esztendõre a biztonságos messzeség sugallta nyugodt részvét hangján adnak hírt a háborúk és ragályok közös termékérõl, a magyarországi éhínségekrõl is. A járványok jelentõsen befolyásolták a hadmûveleteket és a hadihelyzetet is. A magyar csapatok a XVI XVII. században nem egyszer már fertõzötten érkeztek a hátországból a hadmûveleti területre, vagy pedig közvetlenül a döntõ hadicselekmény elõtt tört rájuk a ragály; mind a két változat természetesen döntõen befolyásolta a katonai események alakulását. Így pl ben a Titel körül harcoló magyar csapatok soraiban vérhasjárvány tört ki, mely eleve eldöntötte az ütközet kimenetelét ben viszont a kiütéses tífusz kényszerítette visszavonulásra Szinán pasa Dunántúlon operáló hadait ben elmarad Budavár ostroma a keresztény seregek soraiban kitört vérhasjárvány miatt ben Rákóczi a seregében fellépett pestisjárvány miatt nem tudja felszabadítani a körülzárt Érsekújvár kuruc helyõrségét. Igen sokszor éppen az elõrenyomuló vagy visszavonuló hadsereg hozta magával az addig megkímélt területre a pestist és egyéb kórokat ben visszaérkezett sebesült katonák elterjesztik az újabb pestist, mely országos méretûvé válik ben a pestissel fertõzött osztrák hadak Moldvából Erdélybe plántálják át a döghalált stb. A hábo Æprilis :49:58

7 rúk voltak a további járványok legnagyobb okozói és egyben terjesztõi is; ez a megállapítás különösen érvényes Magyarországra. A XVI. század második felében az örökös hadjáratok következtében az egykori virágzó, állandó mûvelés alatt állt tájak elnéptelenedtek, elmocsarasodtak, az erdõk kipusztultak, egész országrészek vesztették el kultúrtáj-jellegüket. A magyar lakosság megmaradt, betegségeken keresztülesett része fokozatosan alkalmazkodott a rossz ivóvízhez, a mocsarak bûzös kipárolgásához, a szúnyogfelhõkhöz, és biológiai létét tovább folytathatta, de a temérdek idegen zsoldosban az új betegség, a morbus hungaricus sokkal nagyobb veszteségeket okoz, mint a török. Így lett Magyarország a németek temetõje. Az évi hadjáratból hazatérõ katonák elviszik Bécsbe, ahonnan Németországba, Hollandiába, Burgundiába, majd Angliába vándorol az új járványos betegség, mindenütt rengeteg halálos áldozatot követelve. Az esetek túlnyomó többségében az akkori közegészségügyi viszonyok közepette lehetetlenség volt a seregek megóvása a járványoktól, és az örökös felvonulás állapotában lévõ ország járvány okozta embervesztesége évszázadokon át messze túlhaladta gyakran többszörösen is a hadi események következtében elhalt személyek számát. A Rákóczi-szabadságharcban mintegy ezer fõben állapíthatjuk meg a járványok áldozatainak számát; ugyanakkor, amikor a hadrakelt sereg összes embervesztesége nem érte el a százezer fõt. Leszögezhetjük, hogy közvetlen hatásukban az állandósult háborúk okozta járványfokozó és járványfenntartó tényezõk az ország hadipotenciálját végzetesen csorbították, közvetett hatásukban pedig döntõen befolyásolták a hadiesemények alakulását. A járványok katonai-honvédelmi hatásának méreteit is meghaladják a járványok gazdasági hatásai a depopuláció (elnéptelenedés) és annak közismert következményei A járványokról lásd újabban: Daday András: Kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetébõl. Összeáll.: Gazda István. Bp., Akadémiai Kiadó. 596 p.; Daday András: Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetébõl. Gyógyvizekrõl, patikákról, járványokról, orvosdoktorokról, kirurgusokról, bábákról az 1740 és 1790 közötti feljegyzésekben. Összeáll.: Gazda István. Bp., Akadémiai Kiadó. 546 p.; Karasszon Dénes: A magyar állatorvoslás kultúrtörténete I. Történeti áttekintés. A kezdetektõl a magyar állatorvosi felsõoktatás megindulásáig, figyelemmel az állatbetegségekre, különösen a járványok történelemformáló szerepére. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba, MATI. 231 p Æprilis :49:58

8 A BÁNYAORVOSTAN KEZDETEI Az orvostudomány egyre intenzívebben mûvelt ága a munkaegészségtan. A foglalkozási ártalmak megelõzése, a foglalkozási betegségek gyógykezelése a medicinának már önálló diszciplínájává fejlõdött. Ezen belül is további specializálódás vezet a munkaártalmak elmélyültebb tanulmányozásához. Egyes munkaköröknek az egészséget különösen veszélyeztetõ voltára az orvosok már évszázadokkal ezelõtt felfigyeltek. Így nem csekély irodalmi tevékenység jelzi már ötszáz évvel ezelõtt a bányaorvostani ismeretek terjedését. Hogy az iparegészségügy egyik legrégebben mûvelt területe éppen a bányaorvostan, annak egyik oka az, hogy a XV. század bányatechnikai újításai, valamint számos új közép-európai bánya feltárása a bányászok számának ugrásszerû növekedésével egyben a bányászbetegségek -ként felismert vagy akkoriban annak vélt megbetegedések halmozódását is jelentette. Ezek jelentõségét, fõleg gazdasági szempontból kellõen értékelve, Joachimsthalban (ma Jachymov) a hivatalosan életbe léptetett bányarend már 1518-ban törvényben fekteti le a bányászok orvosi ellátására való jogát. Az orvosi költségeket megtérítették, bizonyos balesetek esetén pedig bérüket négy nyolc hétig tovább fizették. Egyes helyeken a bányászok még ennél is jelentõsebb kedvezményekben részesültek. 263 A bányászoknál fellépõ, s munkakörülményeikkel kapcsolatba hozott betegségeket sokan igyekeztek elhárítani, illetve gyógykezelni a nagyobb bányavárosok orvosai közül. S ahogy az tudós orvosokhoz illett, tették ezt nemcsak a mindennapi gyakorlatban, hanem elméleti munkákban, s a praxis számára írott könyvekben is. Így született meg már 1473-ban Ullrich Ellenbort orvosdoktor útmutatója a bányászbetegségek megelõ- 263 Amint az Helmut Wilsdorf Bergbautechnische Neuerungen und ihr Einfluss auf die Gesundheit der Bergleute címû tanulmányában közzétett adataiból is kiderül. In: Neue Zeitschrift für ärztliche Fortbildung 48 (1959) Heft Æprilis :49:58

9 zésérõl, mely kezdetben kéziratban, 1524-tõl pedig számos nyomtatott kiadásban terjedt el. Ismeretes, hogy a XVI XVII. század természettudósai túlnyomórészt orvosok voltak. Sokat az ásványtan iránti érdeklõdés indított a bányák s késõbb magának a bányászatnak, majd az ezzel kapcsolatos orvosi problémáknak tanulmányozására, míg a bányavárosok orvosait gyakran a körülmények késztették arra, hogy a bányászat kérdéseivel foglalkozzanak. Joachimsthal város orvosa és patikusa, a szász választófejedelem késõbbi udvari történésze, az orvosként és mineralógusként is nagynevû Georgius Agricola a bányászat és kohászat technikájának is jelentõs tudósa volt, akirõl a magyar bányatörténész, Faller Jenõ azt írja, hogy személyében, bár orvos volt, nemcsak a XVI., de a késõbbi századok legnagyobb bánya- és kohómérnökét kell tisztelnünk. Munkáit Goethe is gyakran idézi a Farbenlehré -ben. Bányászati könyvei azonban nem egy helyen tükrözik orvosi gondolkodását. A fémekrõl írt munkájának hatodik könyvében a szellõzésrõl és bányászbetegségrõl szóló fejezetek a foglalkozási betegségeket megelõzni kívánó orvos fejtegetéseit tartalmazzák. Bármily nagy jelentõségûek is Agricola bányászati, kohászati és ásványtani mûvei, 264 orvostörténeti jelentõsége csak egy ilyen jellegû munkának, a Bermannus -nak van. Ez viszont éppen magyar vonatkozásai miatt tarthat számot érdeklõdésünkre. E könyvben, melynek teljes címe Bermannus sive de re metellica dialogus (Bázel, 1530) párbeszéd formájában ismerteti a bányászat számos kérdését. 265 Helmut Wilsdorf freibergi kutatóé az érdem, hogy kitûnõ munkájában 266 részben írásos bizonyítékokkal, részben szellemes okfejtéssel tisztázza azt a rejtélyt: kitõl nyerte Agricola hazai ásványi viszonyainkra vonatkozó meglepõen pontos adatait. Wilsdorf kutatásai szerint a Bermannusban szereplõ Colomannus nem más, mint a Temes megyei Fehértemplomban született, s a török invázió elõl külföldre menekült Rohrbacher Kálmán orvosdoktor. Rohrbacher hazánkból elõbb Joachimsthalba, majd az akkor ugyancsak jelentõs bányavárosba, Annabergbe ment, ahol végleg le is telepedett. Itt 1522-ben városi tanácsossá választották. A városi orvos pozícióját De veteribus et novis metallis (Bázel, 1546); De re metallica libri XII. (Bázel 1556, magyar ford.: Bp., 1985., a magyar kiadást készítette: Becht Rezsõ, Molnár László, A. Szála Erzsébet, Gazda István); De ortu et causis subterraneorum (1546) 265 Magyar fordítása: Bermannus avagy Beszélgetés az ásványok csodálatos világáról. Ford.: Tóth Péter, szerk.: Zsámboki László. Miskolc Rudabánya, Miskolci Egyetem Érc- és Ásványbányászati Múzeuma. 233 p., 20 t. (A bányászat, kohászat és földtan klasszikusai 8.) 266 Dr. Georgius Agricola und dr. Kálmán Rohrbacher aus Ungarn und die Begründung der Bergbaumedizin Lásd részletesebben: Georg Agricola und seine Zeit. Von Helmut Wilsdorf. Berlin, Æprilis :49:58

10 ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Rohrbacherrõl hazai irodalmunk semmit nem tud. Wilsdorfnak az a feltételezése azonban, amely szerint a pécsi, budai vagy pozsonyi egyetemen kezdte volna orvosi tanulmányait nem helytálló, mert a XV. század második felében egyik városunkban sem volt egyetemi szintû orvosképzés. Magát a tulajdonképpeni bányaorvostant illetõen Agricola munkássága nem jelentõs, Rohrbachernek pedig irodalmi munkája nincs, vagy még lappang. Az elsõ speciálisan bányászbetegségekkel foglalkozó nyomtatvány Wenceslaus Payer ellenbogeni orvos 1523-ban Lipcsében megjelent könyvecskéje. 267 E néhány lapos füzetet szerzõje akirõl ugyancsak Wilsdorf mutatta ki, hogy Ancon néven Agricola fentemlített dialógusának harmadik szereplõje kifejezetten a szegény bányászok házi orvosló könyvének szánta. Úgy látszik azonban, hogy orvosi körökben is visszhangra talált, mert receptjeit a forrás megjelölésével és Payerre való hivatkozással több mint száz év múlva Leonhardt Ursinus, a lipcsei egyetem orvosi fakultásának accessora, utóbb a botanikus kert igazgatója is felhasználta disszertációjában, 268 mely feltehetõen a legelsõ iparegészségügyi témát feldolgozó orvosavató értekezés. A bányászok foglalkozási betegségeirõl írott úttörõ munkákat néhány évtized múlva követte Paracelsus könyve. 269 A XVII. század legfontosabb bányaorvosi értekezése egy goslaui bányaorvos, Samuel Stockhausen tollából származik (1656): Libellus de lithargyrii fumo noxio morbificio, vulgo dicto Die Hütten Katze. 270 E latin nyelven írott könyv rövid német nyelvû összefoglalást tartalmaz, amit a szerzõ a bányatisztek felvilágosítására szánt. A XVIII. században már szaporodnak az e tárgyú irodalmi termékek, 271 s már hazai szerzõvel is találkozunk. Hoffinger János György Selmecbányán volt bányakerületi fõorvos. Vermischte medizinische Schriften 272 címû 1791-ben megjelent könyvében a bányászoknál járványszerû- 267 Fruchtbare ertzney mit irem rechtem gebrauch vor den gemeinen man/so auff dem hochberumbten berckwerck S. Joachymsthal vnd der gleychen an anderen berckwerckenn sich enthelt. Lásd még az alábbi kiadást: Payer, Wenceslaus: De Thermis Carolinis Tractatvs. Lipsiae, Cober. 226 p. (Bibliotheca Palatina) 268 De morbis metallariorum (1652) 269 Von der Bergsucht oder Bergkrankheiten drey Bücher (Dilingen, 1567). E témakör irodalma óriási, e helyütt csak George Rosen alapvetõ munkájára utalunk: The History of Miners Diseases (New York, 1943) 270 A betegségeket okozó káros ércfüstrõl szóló könyvecske, melyet népiesen kohóbajnak neveznek (a lithargyrum eredetileg ezüsttajtékot jelent). A Hütten Katze az ércbányászok ólombetegségének német népies neve, amit az orvosok is használtak. Magyar megfelelõje nincs. 271 Henckel, J. F.: von der Bergsucht und Hütten Katze (Freyberg, 1728) 272 Vegyes orvosi írások Æprilis :49:58

11 en fellépett ancylostomiasisról értekezik. Ugyanezen könyvének más fejezetében egyéb bányaegészségügyi kérdésekkel, s egy állandó kórház létesítésének problémájával foglalkozik, mellékelvén a kórház tervrajzát is. A XIX. század e vonatkozású irodalma igen nagy, nehezen áttekinthetõ. Megindulnak a rendszeres vizsgálatok, s a bányaorvostan az iparegészségügy és szociális higiéné részeként egyetemi tantárgy lesz. Európa többi egyetemeit megelõzve, a budapesti egyetem orvosi karán 1847-tõl kezdve az ipari egészségügynek állandó magántanári elõadója volt Æprilis :49:58

12 A LEGRÉGIBB MAGYAR NYELVÛ ORVOSI VÉNY A könyvnyomtatás kultúrát és tudományt forradalmasító felfedezésének újszerûsége, s a nyomtatott orvosi tárgyú könyvek aránylag igen gyors elterjedése a magyarázata annak, hogy a XV XVI. század magyar orvosi emlékeit kutató orvostörténészek érdeklõdésének középpontjában elsõsorban a legrégibb nyomtatott mûvek állottak. Az Orvosi Hetilap (1954) hasábjain Palla Ákos ismertette a legrégibb magyar vonatkozású orvosi nyomtatványokat. Felsorolja Aranyosi Gellértfi János kódexét, Johannes Muntz ös Tabula minutiorum super meridiano Budensi címû nyomtatványát. Megemlíti Mannsdorfer Mihály között keletkezett, jelenleg lappangó õsnyomtatványát, valamint a morbus gallicus elleni védekezést szolgáló misét tartalmazó 1512-i esztergomi missalét. Végül részletesen tárgyalja az 1498-ból származó Biga salutis címû õsnyomtatvány orvostörténeti vonatkozásait. XV. századi kéziratot egyet érint: Mátyás király egyik kezelõorvosának, Tichtel János bécsi professzornak 1488-as naplóját. Ha azonban teljességében akarjuk ismerni a magyar medicina XV. század végi és XVI. század eleji emlékeit, jelentõségüknek megfelelõen kell foglalkoznunk a kor kézírásos maradványaival is. Orvostörténelmünk elõtt álló feladat, a humanizmus kora hazai orvosi mûvelõdésének részletes feldolgozása csak a nyomtatott és kézírásos emlékek együttes felhasználása révén lesz megoldható. Ezért szükséges az orvostörténelmünkben eddig még nem ismert néhány kézírásos emlék közlése is. Nézzük elõbb a már ismert legfontosabb XV. századi orvosi kézírásos maradványokat. Legrégibb magyar orvosi vényként nyelvészeink egy félig magyar, félig latin nyelvû kéziratot ismertettek. 273 A kézirat az Országos Széchényi Könyvtár nyelvemlékei között 274 található. Borítékján 273 Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. 2. köt. Buda, Akadémia. 274 Fol. Hung jelzet alatt Æprilis :49:58

13 ugyan az 1416-os évszám olvasható, Magyary-Kossa megállapítása szerint azonban az írás a XVI. századból származik. Ezt szakértõ paleográfusok megerõsítették, s ezzel orvostörténeti jelentõsége kétségkívül csökkent. A XVI. századból fõleg annak második felébõl ugyanis már több magyar nyelvû orvosi feljegyzés maradt fent. Minden kétséget kizáróan az esztendõbõl származik az ún. bagonyai ráolvasás. Ez tulajdonképpen egy szembaj elleni betegség-elhárító (apotropaeicus) mondóka. Jelentõsége fõleg nyelvemlékként nagy. 275 A latin nyelvû, kézírásos, magyar vonatkozású orvosi emlékek már számosabbak. A Prágai Nemzeti Könyvtárban õrzik Zsigmond király orvosának, Albicus doctornak (Albich Zsigmond) egy receptjét: Medicina contra paralysm, quam dom. Albicus ante agonem mortis suae domino regis a. d in civitate Buda, Strigon. diocesis fecit. 276 Ugyanitt több betegségleírás is olvasható. Ugyancsak egy prágai kéziratban találkozunk már 1418-ban egy másik magyar vonatkozású recepttel: Aqua (regis) Ungariae. Nemzeti Könyvtárunk azon XV. századi kéziratos gyûjteményének, 277 melyet Magyary-Kossa említ adattárában, sajnos semmilyen magyar vonatkozása nincs, mint arról meggyõzõdhettem. A latin nyelvû, pestis elleni receptek német eredetûek. A XV. század a gyógyító tudományok fejlõdésében fordulópont. Az egyetemek rohamos fellendülése a laikus orvosok számának gyors emelkedését és befolyásának növekedését jelenti. A medicinának a koraközépkori kolostori élettõl való elszakadása azonban még nem teljes! Az orvosok között még sok a klerikus. Különösképpen hazánkban, ahol képzett, egyetemet végzett orvos alig volt. (A fent említett Albicus doctor pl. egyben prágai érsek is!) Az akkori orvostudománynak, illetve orvosi gyakorlatnak a klérussal való szoros kapcsolata teszi érthetõvé, hogy a következõkben publikálandó néhány orvosi emlék miért éppen liturgikus könyvek margóján található (elkerülve eddig az orvostörténelem figyelmét). A liturgikus kódexek (elsõsorban missalék) mindennap használt könyvek voltak. Széljegyzeteik nemcsak a szöveghez írt glosszák, hanem igen sok fontos más bejegyzést is tartalmaznak a XV XVI. századból: történeti adatokat, meteorológiai feljegyzéseket és orvosi recepteket. E bejegyzések részben latin, részben nemzeti nyelvûek: magyar, német, tót és horvát. Lássuk a magyar nyelvûeket: a budapesti Egyetemi Könyvtárban õrzött Missale Strigoniense 1490-bõl származik. A folio 7. versón leírt orvo- 275 Pócs Éva (szerk.): Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráolvasások (Bp., Helikon) 276 Bénulás elleni orvosság, melyet Albicus (úr) a király úr halála elõtt, az Úr 1416-ik évében az esztergomi egyházmegyei Buda városában készített. 277 Cod. lat. med. aevi Æprilis :49:58

14 si recept, Radó Polikárp paleográfiai meghatározása szerint, ugyancsak a XV. század végérõl való. Így talán ez a legrégibb magyar nyelvû vényünk! fog faiasrol walo orvossagh Az Nadnak es az tharkonak az teoweth keol any, megh aszalny es teorny eozze temporalwan eokeoth ted az faio fogadra meg gyogiol es faidalmath teobbet soha nem erzed (Betûhív közlés) A tárkonygyökér ( tharkon teowe radix pyrethri) elsõ említése ez! Torkos Justus János a Taxa pharmaceutica Posoniensis címû mûvében (1745) írja le hivatalosan. A Nadnak teowe pedig a nadragulya (atropa belladonna L.), amit minden fájdalom ellen kiterjedten használtak. Felmerülhetne a kérdés, hogy ez szoros értelemben vett orvosi vény-e? Hiányzik ui. a rendelvény elején a felszólítás szokásos jele (Rp. vagy R., ill. JJ. etc.), valamint az orvos aláírása. A közölt recept valóban nem a gyógyszerész számára készült utasítás (ezt már a kézírás helye is lehetetlenné teszi). Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a XV. században nemigen írogattak receptet, hanem vagy maguk rendelték meg a patikában személyesen a gyógyszert, vagy pedig az akkori patikaszûkös világban maguk készítették el az orvosságot. Különösen áll az utóbbi a kolostorokra! Ha viszont a doctor vagy orvoslással foglalkozó klerikus új compositum receptjét ismerte meg, sietett azt magának feljegyezni. Így kerülhetett ez és a két alábbi recept egy missale, ill. breviarium margójára! A következõ vény három évtizeddel késõbbi. Egy 1524-es breviarium 278 egyik üresen hagyott lapján találjuk a következõ receptet: Seres ellen walo orwossag papsaitiawal iros vaiat egibe chinalni azzal kenni kotni kell chemer keolok ellen valo szarga kikirichot viragosol szedni meghszaraztatni meghönteni melleg echette es ugi rea kotni. 278 Breviarium Strigoniense (Venetiis, 1524), Fõszékesegyházi Könyvtár, Esztergom. Lásd még: Borsa Gedeon: A Breviarium Strigoniense újabban fellelt õsnyomtatvány kiadása. = Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp., pp Æprilis :49:58

15 Mint látható, ez tulajdonképpen két különbözõ rendelvény. Az egyik sérv ellen alkalmaz papsajtos (malva neglecta Wallr.) kötést; a vivõanyag írós vaj. A másik chemer keoldok ellen használ ecettel extrahált kikiricsvirágot (colchicum autumnale). A chemer keoldok nyilván a köldökcsömörnek korábbi kifejezése, s mint ilyen, legrégibb magyar betegségneveink közé sorolható! Magyary-Kossa a csömör szó elsõ elõfordulását csak 34 évvel késõbbrõl, 1558-ból ismeri. A köldökcsömör általában kólikát, bélgörcsöt jelent. A köldökcsömör összetett szó pedig eddig legkorábban csak a XVII. századból volt ismeretes. 279 A XVII. század elejérõl származik az a bejegyzés is, ami a Nemzeti Múzeumban õrzött Missale Strigoniense (1511) elsõ kötéstáblájának belsején olvasható, és szintén a görcs gyógyításával foglalkozik: Contra colicam. Bab szal teovesthwl czicsery borso Inszalagh, ezt az szau feleth megh foralni es bene feorodny. A csicseriborsót (semen ciceris albi), illetve fõzetét belsõleg alkalmazták, vele egyebütt is gyakran találkozunk. Hogy a levében való fürdést görcs ellen használták volna, arra vonatkozó más adatot nem találtam. Végezetül egy latin nyelvû orvosi vonatkozású bejegyzés, amit egy XV. századi missale margójára jegyzett a kódex tulajdonosa (1498 után január 22-re vonatkozik az alábbi versbe foglalt szabály): Vincenti festo si sol radyatur memor esto Tunc prepara vas quia vitis fert tibi vuas. Ismeretes, hogy még az újkorban is nagy jelentõséget tulajdonítottak annak a mágikus szabálynak, hogy jelentõsebb orvosi beavatkozások, különösen érvágás, ne történjék ún. szerencsétlen napokon (dies critici; dies Aegyptiaci). Ezért külön megjelölték az érvágásra alkalmas idõt (bona tempora). Ilyen emlékeztetõ a fenti kis verses szabály is. Ennél régebbi érmetszési utasítást hazai orvostörténelmünk csak a Pray-kódexben (XII. század vége, XIII. század eleje) ismer. Régi kódexeink bizonyára még sok más, feltárásra váró orvostörténelmi vonatkozású bejegyzést õriznek. 279 Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis az az: az emberi testnek belsö nyavalyáinak okairól, fészkeiröl, s azoknak orvoslásának módgyáról való tracta. Kolozsvár, 1690, Némethi Mihály. p Æprilis :49:58

16 TESTI ORVOSSÁGOK KÖNYVE Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Oct. Hung. 500 jelzet alatt egy 80 lapos, XVII. századi kéziratos receptkönyvet õriz. A kéziratot adattárában Magyary-Kossa is említi, 280 de tévesen Cod. Hung. 500 jelzetûnek írja. A tévedés valószínûleg Arányi Erzsébettõl származik, aki a Fertõzõ betegségek Magyarországon címû 281 kultúrtörténeti munkájában az említett kézirat egy pestis elleni receptjét közli, s jegyzetében ugyanezt a téves jelzetet adja meg. (A nem orvos Arányi fent említett hétsoros receptközlésétõl eltekintve a kézirat publikálatlan.) A növedéknapló tanúsága szerint ez a hétíves kézirat öt (!) forintos áron, Rácz Károly tulajdonából került a Nemzeti Múzeum könyvtárába. Az egykorú bõrbe kötött, oktáv alakú kézirat a XVII. század kevés magyar orvosi emlékének egy értékes és érdekes darabja. A kézirat a 3. laptól a 73-ig ugyanazzal az írással íródott. Ugyanez a kéz írta a kötéstábla belsõ oldalára: Anno Domini 1619 Min(d)szent havának harmadik napján. Az elsõ két lap az indexet tartalmazza, ami alatt más írással ez a név áll: Samuelis Borz. Ugyanez az aláírás szerepel a kötéstábla belsõ oldalán is, utána az 1781-es évszám. Ezek szerint Borz Sámuel egy késõi tulajdonosa lehetett a könyvnek. Másolója minden bizonnyal Szentgyörgyi János volt. (A kézirat a fejezetek, receptek, valamint custosok gondos elrendezettségével, kalligrafikus írásával csakis másolat lehet.) A kézirat 65. lapján, a versón a következõ mondat olvasható: Finis illius libri Deo mihi opem ferente. Finivit Ioannes Szentgiorgi. Ez alatt pedig: Ab alio Authore tradita. A könyvnek azonban e befejezõ mon- 280 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem körébõl. III. köt. Bp., MOKT. p ( a továbbiakban: MOE) 281 Arányi Erzsébet: Fertõzõ betegségek Magyarországon Bp., (Mûvelõdéstörténeti értekezések 58.) Æprilis 25. 8:52:33

17 dat ellenére sincsen vége, mert az írás még a 73. lapig folytatódik, de már nem orvosi természetû dolgokat is tartalmaz. Ez a rész egy Albertus Magnustól származó, az emberi test természetérõl szóló idézettel kezdõdik. Albertus Magnusra való hivatkozást, ill. tõle származó idézetet egy másik XVII. századbeli magyar orvosságos kéziratban is találunk. 282 A nagy skolasztikus tudós természettudományos felfogása a XVII. században még erõsen éreztette hatását. (Mûveit a domonkos rendi Jamy 1651-ben adta ki.) Tõle eredõ idézet XVII. századi kéziratban mindenesetre arra utal, hogy a mû írója mûvelt, természettudományosan képzett ember volt. Kéziratunkban az eltérõ írás a 73. lap versoján veszi kezdetét. A kötéstábla belsején olvasható a kézirat címe: Testi Orvosságok Könyve ugyanolyan (modern) írással és tintával, mint a kézirat jelzete, a növedéknapló szám (1897/37), valamint az akkori katalóguscédula. Valószínû tehát, hogy ezt a címet az egyébként acephal kézirat a katalogizáláskor kapta. Címe kétségkívül találó, mert a kis könyvecske testi orvosságok 329 receptjét tartalmazza. Indexe azonban csak 221 receptet sorol fel, majd félbemarad. A kézirat orvostörténeti hovatartozását illetõen úgy véljük, egyike a XVII. században eléggé elterjedt házi orvosságoskönyveknek. A XVI. és XVII. században a nemesi, fõnemesi családok udvartartásának háziasszonya nemcsak az ifjak nevelésére, hanem egészségére is vigyázott. Õ gyógyította azonban, mint ismeretes, a környék betegeit is. Tanult, egyetemet végzett orvos alig néhány volt az egész országban, azok is inkább a városokban telepedtek le. A félig-meddig orvosszámba menõ borbélyok száma is csekély. Így válik érthetõvé az a kiterjedt praxis, amit nagyasszonyaink folytattak; nemritkán igen nagy felkészültséggel. Gyûjtötték a jó recepteket és receptá -ikat kincsként õrizték. Gyógynövény szükségletük fedezésére fûszedõ asszonyokat alkalmaztak. Koruk neves orvosaival levelezésben állottak tudásukat, receptgyûjteményüket bõvítendõ. Az orvoslással foglalkozó asszonyok között Batthyányné Poppel Éva egyike volt a legismertebbeknek. Keresettebb orvos alig akadt nála ebben a korban. Rengeteg orvosságtudakozó levelet kapott. Mindegyikre részletes választ írt, és elküldte a megfelelõ receptet. 283 Pálffy Istvánné is foglalkozott orvoslással ban egy orvosi 282 MTAKK M. Cod. kis 8r, 10. sz. Gyógyszerek. 283 Lásd újabban: Im küttem én orvosságot. Lobkowitz Poppel Éva levelezése Sajtó alá rend.: Kincses Katalin. Bp., ELTE. 299 p. (Régi magyar történelmi források 3.) Æprilis 25. 8:53:57

18 könyvet küld Pálffy Pálnak, melyet ez leírat, és azután köszönettel visszaküld. 284 I. Rákóczi Györgyné Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony fõleg szembajokat és csonttöréseket kezelt. Õ egyébként a közösség egészségügyére is gondot fordított: Gyöngyösön ispotályt alapított. A kórház az ottani református egyház gondozásában állott. Fenntartására Fajzat nevû birtokát bocsátotta a gyöngyösi református státuson levõk kezébe. Susanna Lorantfi ad instantiam Evangelicorum Gyöngyösiensium pro xenodochio illorum praedium Fajzat confert olvassuk a fejedelemasszony csetneki udvarbírájának, Dobóczi Péternek augusztus 7-én kelt oklevelében. A kórház 1667-ig állott fenn, amikor is a felekezeti villongásnak esett áldozatul. Ez év nyarán I. Rákóczi Ferenc katolikus jobbágyai rontották le az épületet. 285 Minden nagyobb magyar udvartartásban megtaláljuk a házi gyógyszertárat, ami bizonyos mértékig orvosi ellenõrzés alatt állott. Erre utal egyebek között egy, Bornemisza Anna házi patikájára vonatkozó feljegyzés: Anno septembris: két fekete patikaládában levõ orvosságok Doctor Köpeczi Uram által revideáltattak. A házi gyógyszertárak mellett többnyire ott található az orvosságos könyv is, mely a gyógyszerek hasznát és felhasználását ismerteti, sebkezelési eljárásokat, idegentest eltávolítására szolgáló utasításokat tartalmaz. Ezek többnyire kéziratban voltak. Gróf Bercsényi Miklósné házi patikájáról pl. tudjuk, hogy az 106 dobozon, több mint 350 fluidumos üvegen kívül még egy sajnos megsemmisült (vagy lappangó?) kéziratot is tartalmazott Liber medicinalis Comitissae manu propria scriptus Hungaricus címmel. 286 Ilyen házi orvosságos könyv lehetett a Testi Orvosságok Könyve is (ill. a kézirat elsõ fele a 73. lapig). A 73b. lapon következõ írás gyakorlatlanabb kézre valló, primitívebb írás. Az itt következõ receptek maguk is egyszerûbbek. Sok közöttük a mágikus jellegû. Ami a kézirat forrását, illetve e másolat eredetijét és a szerzõ személyét illeti, ez egyelõre nyitott kérdés. A XVII. század elejérõl (1628) Weszprémi említi Madách Gáspár Haazy Apateka címû orvosságos könyvét. Ezt Weszprémi még olvasta, azóta eltûnt ból származik gr. Balassy Péter Házi apotéká -ja, amirõl azt hitték címlapja alapján, hogy Madách kéziratának másolata. Ezt a tévedést Daday András oszlatta el MOE III. köt. p Kiadva: Sárospataki Füzetek 10 (1866) p. 463.; Egyháztörténet 1 (1943) p Magyar Könyvszemle 6 (1881) p Vö.: Daday András: Gróf Balassy Péter házipatikájáról. = Magyar Orvos 11 (1930) No. 24. pp ; 12 (1931) No. 1. pp ; No. 2. pp Æprilis :49:59

19 A Testi Orvosságok Könyve Balassy Péter kéziratával egybevetve, azzal nem sok hasonlóságot mutat. De nem emlékeztet a korban legközelebb álló Fodor Patritius Pater Orvoskönyvére sem. 288 Hogy Melius Juhász Péter Herbarium -a (1578), Pécsi Lukács Füveskert -je (1591) vagy Beythe András Füveskönyv -e (1595) lettek volna a források, nem bizonyítható. A Testi Orvosságok Könyvének tartalmát a következõkben vázolhatjuk: A legkülönfélébb belsõ és külsõ hatású szereket túlnyomóan gyógynövényeket sorolja fel, minden különösebb rendszer nélkül. Mint az a receptek összetételébõl, írásmódjából látható, az eredeti mû szerzõje kora színvonalán álló orvos, vagy legalább orvoslással rendszeresen foglalkozó, mûvelt egyén lehetett. Olyan orvosságokat és gyógynövényeket jegyez fel, amik a XVII. század orvosi felfogása szerint farmakológiai hatást fejtettek ki. Erre utal az is, hogy a divatos koprofarmakonok jóformán teljesen hiányzanak. Ezzel szemben a 73b. laptól kezdõdõ primitív írású rész fantasztikus eljárásokat közöl. Ezek ugyan megfelelnek a kor átlagembere gondolkozásmódjánank, de orvosi könyvben már kevésbé használatosak. Pl.: Hogi senki ne Lásson tégedet Az galambnak az moniát Süsd megh etc. Az álmatlanság ellen közölt eljárás hatásához is kellett némi képzelõerõ: Az ki nem alhatik; Az feier wrmöt tedd az feie ala s el alhatik. A kézirat elsõ fele afrodiziákumokat nem említ. A második rész írója erre nyilván súlyt fektetett, mert Ha ferfiusagod megh all kezdetû receptjében faolajban fõzött ürmöt ajánl, immár belsõleg. Mint az indexbõl is látható, sok szám szerint 14 különféleképpen írott antiluetikus vényt közöl. (A hatóanyag a legtöbb esetben a higany.) A szifilisz a XVII. században igen elterjedt betegség lévén, a luesz elleni gyógyszerek és szekrétumok elkészítéséhez is nagyon értettek az egyéb gyógyszerek készítésével is foglalkozó laikusok is. 289 Szívfájás ellen több vény ajánl szarvasgombát. Két ilyen receptben a vivõanyag kámfor, aminek nyilván még hatása is volt. A Terra sygillata e korban igen elterjedt és kedvelt gyógyszer volt. Könyvünkben több vény alkalmazza: Terra sygillata haszna Az kin az okadas wagion awagi nem emeszthet tord megh ad inia rosa wizben (ti. annak). Rendkívül érdekes a kézirat szerzõjének a rekedtséget körülíró meghatározása: 290 Az kinek az sipia az torkában ala szal (Borban fõtt Celidoniát ajánl öblögetésre.) A belsõleg alkalmazott szerek között jelen- 288 Ismertette László Ferenc: Fodor Patritius fráter orvoskönyve. = Állatorvosi Lapok 53 (1930) No. 21. pp Kramer említi még jóval késõbb is, hogy egy magyar úr nyolc körmöci aranyért vette meg egy vénasszony luesz elleni szerének titkát (MOE III. köt. p. 414.) 290 Magyary-Kossa régi magyar betegségnevei között nem szerepel Æprilis :49:59

20 tõs szerepet töltenek be a pestis elleni gyógyszerek. Jelentõségüket aláhúzza, hogy a szerzõ a többi magyar nyelvû vénycímmel szemben ezeket mind latin címmel látta el: Contra pestem (49b. lap), De peste (52b. lap). A köszvény elleni ismert gyógyszerek felsorolását követi a Reszeges embernek walo ital hogi ne ihassek (aszalt gomba borban oldva, 47b. lapon), lévén a részegeskedés az akkori Magyarországon nem kevéssé elterjedt betegség. Megtaláljuk a XVI XVII. század egy másik közkedvelt gyógyszerét, három rákszemet is, amit kõbetegség ellen javall még gyermeknél is: Az meli giermeket kw bant (51b. lap). Ha Paracelsus óta ki is mentek a divatból a többhasábos receptek, emlékük sokáig kísértett. A sok, túlnyomóan rövid vény között a Testi Orvosságok Könyve is megõrzött egy kéthasábra terjedõ receptet. Címe: Az eloe wizet igh kell czinalni. Negyvenöt (!) ingredienciát sorol fel. A belsõ betegségek között egyik leggyakoribb volt a vérhas. Számos erre vonatkozó vény fõleg ciprus használatát írja elõ. Fontos eljárás volt a belsõ betegségek gyógyításában a purgáció. Ez magyarázza a felsorolt hashajtószerek sokaságát. A belsõleg alkalmazott szerek elkészítésénél kedvelték a könnyen bevehetõ electuariumokat. Az electuarium-formát íz -nek nevezték. A Testi Orvosságok Könyve is a legkülönfélébb receptekben alkalmazza. A külsõleg használandó szerek között felsorolja a könyv az összes flastromokat, irr -eket, megadva azok pontos készítésmódját. Egy ilyen sebgiogittasrol szóló eljárás után, a 64b. lapon a probalt dologh megerõsítést olvassuk. A végvári harcok idején írt könyvben természetesnek tûnik az puskagoliobis kiwetelireoll írt eljárás ismertetése (55. lapon). Gyakran találkozunk a deakorium különbözõ formáival is. Ez valószínûleg a diacodion elferdített alakja. 291 Nem hiányzanak a szemészeti receptek sem: Haliagról Budai Tamasne orwossaga (timsó-gálickõtyúktojás fehérborban oldva, 3 x 3 cseppet a szembe 71b. lapon). Egyébként ez az egyetlen recept, melynek eredetét a kézirat közli. A többi semmiféle ilyen irányú útbaigazítást, megjegyzést nem tartalmaz. A szürkehályog mûtéti gyógyítása akkoriban ismert és gyakorolt eljárás volt. Valószínû tehát, hogy a szembe cseppentett, enyhén adsztringáló szerek a zöldhályog és uveitis kezelésére szolgáltak. Erre utal egyik ilyen vény címe is; haliagos szemnek faiasaroll (a simplex cataracta nem fáj). Feltûnõ, hogy a Testi Orvosságok Könyve aránylag hasonló korabeli könyvekhez viszonyítva milyen kevés szülészeti és nõgyógyászati vonatkozású tanácsot, ill. receptet tartalmaz. 291 Vö.: Magyary-Kossa Gyula: Régi magyar gyógyszernevek. Nyelvtörténeti tanulmány. Bp., MNyT. 53 p Æprilis :49:59

21 Néhány gyermekkori kõbetegségre vonatkozó utasításon kívül sajátságos módon mellõzi a gyermekbetegségeket is. Sokat foglalkozik a kézirat a terjékkel, amit akkoriban igen sokféle betegség ellen használtak. A sokféle terjék-recept között megtaláljuk a közkedvelt és nagyra értékelt aranias teriek -et is (43b. lap). A sokat lovagló magyarok között gyakori betegség volt az aranyér, amit sülynek ( swly ) neveztek. Higanyos kenõcs és folyadék volt a gyógyszere (24. lap). Találunk orvosságot Meredekrol (pleuritis), Szeor feregh ellen, Pook maras wagi merges keleweni ellen. A rossz higiénés viszonyok kedveztek a folioso (orbánc) elterjedésének. Gyógyításával sokat foglalkozik a kézirat. Fõként antiflogisztikus kenõcsök használatát javasolja. A 78b. és 79. lap a kézirat mintegy harmadik részének tekinthetõ. Elüt a lap magyar nyelvû receptfelsorolásától, és lényegesen különbözik a 74. és következõ lapok primitív receptjeitõl. A 78b. lap egy szabályszerû latin nyelvû hánytató-receptet közöl. A 79. lapon pedig Albertus Magnus Herbarium -ából olvashatjuk néhány növény latin nyelvû leírását. Több kitépett lap csonkja után következik a 80. lap, amelyen egy feier Deakorium és egy vörös ír magyar nyelvû receptje fejezi be ezt az érdekes kéziratot A Testi orvosságok könyvébõl több részletet idéz a következõ tanulmány: Daday András: Urológiai vonatkozások a 17. századbeli növényterápiánkban. In: uõ.: Kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetébõl. Az elõszót írta: Schultheisz Emil, a mûvet sajtó alá rend.: Gazda István. Bp., Akadémiai. pp Æprilis :49:59