Polisztirol homlokzati hőszigetelő rendszerek kivitelezési kérdései

Átírás

1 Polisztirol homlokzati hőszigetelő rendszerek kivitelezési kérdései Bozsaky Dávid Széchenyi István Egyetem, Műszaki Tudományi Kar, Építészeti és Épületszerkezettani Tanszék Absztrakt Gazdaságossági és környezetvédelmi megfontolások alapján a 21. századra kulcsfontosságúvá vált épületeink, azokon belül is a külső homlokzati falak hőszigetelése, melynek egyik lehetséges megoldása a polisztirol anyagú homlokzati hőszigetelő rendszer. Eme sajátos, helyszínen készülő, réteges homlokzatburkolatnak pedig egyik legfontosabb funkciója az épület szerkezeteinek és belső tereinek időjárási viszontagságaival szembeni védelme, különös tekintettel a hőmérsékleti változásokra. A rendszer kivitelezési hibákra meglehetősen érzékeny, ezért készítése különös gondosságot igényel. Elsőként utólagos szigetelés esetén egy felületkiegyenlítő vakolatréteg készül, majd a ragasztótapasz kikeverése és felhordása után kezdődhet a táblák beépítése. Szükség esetén a ragasztáson kívül dűbeles rögzítés is alkalmazható. A táblák elhelyezése után a felületi egyenetlenségek lecsiszolása és portalanítása következik. Ezután a sarkokon élvédő profilokat helyeznek el, majd a polisztirol táblákra felületerősítő réteget hordanak fel. Az üvegszövet háló ragasztóba ágyazását, megszáradását követően történhet az alapozó réteg, majd a vékonyvakolat felhordása. 1. A hőszigetelés fontossága Napjainkban már nem kérdéses sem gazdaságossági sem környezetvédelmi szempontból, hogy hőszigeteljük-e épületeinket. Egy átlagos lakóépület energiafelhasználásának 78%-át a fűtési energia teszi ki, s az ehhez felhasznált fosszilis energiahordozók elégetésével nagymennyiségű üvegházhatású gáz (CO 2) kerül a levegőbe. A hőszigeteletlen külső falszerkezeteken a teljes hőveszteség akár 40%-a is jelentkezhet, így vitathatatlan, hogy a homlokzati falak hőszigetelése kiemelt fontosságú. 2. A homlokzati hőszigetelő rendszer fogalma Tulajdonképpen egy helyszínen készülő, réteges homlokzatburkolatról van szó, melynek funkciója a teherhordó (esetenként vázkitöltő) falszerkezet, és az épület belső terének megóvása az időjárás viszontagságaival szemben, kiemelve a hőhatásokkal szembeni védelmet. Hogy funkciójának megfelelően működjön, számos követelménynek kell megfelelnie: hővédelem (téli hideg, nyári meleg), a szilárdság, a tartósság, a mechanikai hatásokkal szembeni ellenállás, a nedvesség elleni védelem, a hangvédelem, a tűzvédelem (tűzterjedés megakadályozása), az egyszerű, gazdaságos kivitelezhetőség és fenntartás, az esztétikus megjelenés és az újrahasznosíthatóság (bontás). 3. A homlokzati hőszigetelő rendszer felépítése A homlokzati hőszigetelő rendszer általában a falszerkezet külső felületére kerül. Első lépésben a szigetelendő falfelület előkészítése zajlik, majd a hőszigetelő táblák indítóprofilról kezdve esetlegesen dűbeles rögzítéssel kiegészítve rögzíthetők. Lényeges megjegyeznünk, hogy az egyre terjedő szerelt (közismertebb elnevezésén: könnyűszerkezetes) építésmóddal készülő épületek esetében a ragasztás csak speciális anyagokkal lehetséges, és csaknem minden esetben indokolt a dűbeles kiegészítő rögzítés. A ragasztást követő csiszolási művelet után a polisztirol táblák felületére ragasztóba ágyazott felületerősítő

2 üvegszövet háló kerül, majd ennek megszáradását követően történhet az alapozó réteg, majd a vékonyvakolat felhordása. Az időjárási viszonyok (esős, párás idő, erős napsütés, szél) nagymértékben befolyásolhatják a kialakuló homlokzatfelület minőségét, ezért ügyelni kell, hogy a kivitelezést megfelelő körülmények közt végezzük. Gondosan kell kiválasztani a beépítendő anyagokat. Ügyelni kell a felhasznált anyagok megfelelő tárolására. A hőszigetelő anyagot óvni kell az erős napfénytől és az UV-sugárzástól. 1. ábra: homlokzati hőszigetelő rendszer felépítése [1] 4. A kivitelezés lépései 4.1. Felület előkészítése A polisztirol táblák rögzítése szempontjából elsőrendű kérdés, hogy ragasztásuk szilárd, száraz és szennyeződésmentes aljzatra történjen. Új épület szigetelésekor gyakorta a hőszigetelő táblák felhelyezése közvetlenül a külső teherhordó falra kerül. Ilyenkor meg kell győződni, hogy a falfelület nem tartalmaz-e felületi egyenetlenségeket (falazóelemek hézagaiból kitüremkedő habarcsrészek, elégtelenül kitöltött habarcshézagok). Utólagos szigetelés készítésekor is elengedhetetlen a felület előkészítése. Az alapfelületet vizsgálat alá kell vetni, hogy találhatók-e rajta rendellenességek. A vakolati hibákat repedezések, leválások, felpúposodás, lemállás, felületi egyenetlenségek ki kell javítani. A pormentesség és a kivirágzások megléte a felület törlésével, az alapfelület szilárdságának állapota (mállás, leválás) kaparással, karcolással ellenőrizhető. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy alapozóréteg felhordására (pl. pórusbeton fal esetén), impregnálásra, esetleg felületi szemcsék megkötésére van szükség. A következő kivitelezési lépést (ragasztás) csak az alapfelület kiszáradása után szabad megkezdeni, mert. a falfelület száradását a homlokzatfelületre idejekorán felhelyezett hőszigetelés káros mértékben lassítja Ragasztótapasz készítése A felület előkészítése után kezdődhet a ragasztótapasz készítése. Bekeveréskor az adott ragasztóanyagra vonatkozó utasításokat célszerű betartani, ha megfelelő tapadási értéket szeretnénk elérni. Kerülendő az alacsony hőmérsékleten való kivitelezés (+5 C alatti anyag és léghőmérséklet). Ez egyrészt a keverési, másrészt a kötési folyamatot is jelenti, hiszen a ragasztótapaszt meg kell kímélni a felhordás utáni fagyástól is. A megfelelő külső léghőmérséklet mellett a ragasztandó felület, és a ragasztókeverékhez adagolt víz hőmérsékletére is figyelmet kell fordítani. Keverésnél ügyelni kell az összetevők megfelelő arányára, a gondos, csomómentes kikeverésre, s hogy ne kerüljön bele olyan adalékanyag, vagy adalékszer, ami a ragasztótapasz kötését befolyásolhatja, ronthatja (pl. homok, kötésgyorsító, vagy fagyásgátló adalékszerek). Keverés után a ragasztótapasz még nem hordható fel a felületre, csak 5-10 perces pihentetés és újbóli átkeverés után.

3 4.3. Ragasztótapasz felhordása A ragasztótapaszt a hőszigetelő táblák hátsó felületére csak az előírt mennyiségben és módon szabad felhordani. Alapszabály, hogy a polisztirol táblák szükséges tapadási felülete a teljes felület 40%-a. Legjobb megoldás, ha a ragasztókeverék a táblák hátoldalára, körben 6-8 cm-es sávban, valamint a középső részeken 3-4 db 10-15cm átmérőjű foltban, pontszerűen kerül felhordásra. Kivételesen 5mmnél kisebb egyenetlenségeket tartalmazó felületen elképzelhető a vékony rétegű (10mm) teljes felületű ragasztás is, de az ilyen esetek rendkívül ritkák, ráadásul a teljes felületű ragasztás nem is hatékonyabb, ugyanis egyrészt anyagpazarlás, másrészt ilyenkor nem működik megfelelően a táblák mögötti páranyomás-kiegyenlítődés, ezáltal akadályozzuk a páradiffúzió zavartalan lefolyását. 2. ábra: ragasztótapasz szakszerű felhordása Figyelni kell, hogy a ragasztótapaszt ne a teljes kerület mentén hordjuk fel. Ragasztáskor ugyanis a hőszigetelő tábla, és a falfelület közé bezárjuk a levegőt, ami a felragasztás során összenyomódást szenved, s benne túlnyomás keletkezik. A bezárt légbuborék nyomása ilyenkor lefeszítheti a hőszigetelő táblát a falfelületről. Amennyiben folytonosságát egy 5-10cm-es szakaszon megszakítjuk, az így keletkező résen a hőszigetelő tábla mögé bezárt levegő eltávozhat. Ügyelni kell, hogy a hőszigetelő táblák éleire ne hordjuk fel a ragasztóanyagot, ugyanis itt ezáltal megszakadna a hőszigetelés folytonossága, ami leronthatja a rendszer hatékonyságát Hőszigetelő táblák elhelyezése A hőszigetelő táblákat indítóprofilról kezdve lentről felfelé, illetve a sarkoktól a homlokzat belseje felé haladva kell elhelyezni. A kivitelezés során folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a felület sík maradjon, s hogy az egyes sorok vízszintesek legyenek. A táblákat illesztési hézagok nélkül, kötésben kell elhelyezni, hogy kihasználhassuk a táblakötések felületszilárdító hatását. Kaphatók falcolt szélű (horonyeresztékes) polisztirol táblák is, használatukkal kiküszöbölhetők az illesztési hézagok okozta problémák. Homlokzati hőszigetelés készítésekor lehetőleg egész polisztirol táblákat használjunk, a sarkokon csak egész és fél táblákat javasolt elhelyezni. Egyéb méretű táblákat beépíteni csak a homlokzatfelület belső részein ajánlatos, de 15 cm-nél keskenyebb darabok használatát kerülni kell. A hőszigetelő táblákat a falsarkokon is kötésben kell elhelyezni, túlnyúló részeinek eltávolítása csak a ragasztó megkötése után engedélyezett. A polisztirol táblák darabolása az üzemi körülményekhez hasonlóan lehetőleg fűtött szálú kézi polisztirolvágóval történjen. Előnye, hogy ez a szinte anyagveszteség nélküli vágás egyenletes felületet eredményez, ami nagymértékben könnyíti a hézagmentes elhelyezést. 3. ábra: nyílászáró szegélyezése cipőprofilokkal A méretre vágott táblákat felhelyezés előtt be kell próbálni, s csak a pontatlanságok kijavítása után szabad felragasztani. Apró fogazású fűrész csak vékony, 5-6cm-nél nem vastagabb, polisztirol táblák esetén alkalmazható, akkor is csak fém vagy műanyag vezetővonalzó mellett. A darabolás közben keletkező hulladékot el kell távolítani a homlokzatfelületről. Nyílászárók szegélyezésekor fontos a homlokzati hőszigetelés befordítása, utólagos hőszigetelési feladatok esetében minimálisan 2cm-es, új épületek készítésekor legalább 5cm-es vastagságban. A nyílászárók sarkainak szigetelését érdemes egész lapból ( cipőprofil ) elkészíteni, az ilyen sarkoknál a lemeztoldásokat mindenképpen kerülni kell.

4 Talajjal érintkező, nedvességhatásoknak kitett homlokzatrészeken (pl. lábazat) csak formahabosított (pl. Expert), vagy extrudált polisztirolhabból készült (XPS) hőszigetelő táblákat szabad használni, melyeknek nagyságrendekkel kisebb a vízfelvevő képességük, mint az expandált polisztirol (EPS) termékeknek. Ezeknél a gyártmányoknál a nedvességfelvétel még tartós vízbemerítés esetén sem éri a szabványban előírt max. 0,7%-os (tömegszázalék) értéket, ezáltal hőszigetelő képességük és mechanikai tulajdonságaik nem sérülnek Dűbelezés Már a tervezés fázisában el kell dönteni, hogy alkalmazunk-e dűbeles rögzítést. A rögzítőhüvelyestányéralátétes rögzítőelemek feladata, hogy javítják a homlokzati rendszer mechanikai tulajdonságait, a ragasztási művelet lehetséges hibáit képesek ellensúlyozni, és megakadályozzák az EPS-táblák hőmérsékletváltozások miatti alakváltozását. Általában olyankor szükségesek, mikor kétségek támadnak az aljzat szilárdságával kapcsolatban, vagy bizonytalanná válhat a ragasztókeverék tapadása. Utólagos hőszigetelés készítésekor minden esetben javasolt használatuk, új épület szigetelésekor olyankor indokolt, mikor a hőszigetelő táblákat vakolatra, vakolatlan betonfelületre, esetleg építőlemez-fegyverzetre helyezzük. Gondolnunk kell arra is, hogy a rögzítéseknek el kell viselniük a rájuk ható igénybevételeket. Többszintes épületeknél lényegesen nagyobb mértékű szélszívással kell számolnunk, mint földszintes épületeknél, ezért 8 métert meghaladó épületmagasság esetén szintén szükséges a dűbelek alkalmazása. Az alkalmazandó dűbel kiválasztásakor figyelni kell a megfelelő tányérmerevségre, kihúzódási értékre, valamint a dűbeltányér átmérőjének helyes méretére (60mm-nél kisebb átmérő alkalmazása veszélyes). A dűbel elhelyezésekor a furatmélység meghatározása is különös gondosságot igényel. 4. ábra: a dűbelkiosztás alapesete Az alkalmazandó dűbelek számát elsősorban a mechanikai igénybevételek nagysága határozza meg. Alapesetben, a homlokzatfelület belsejében 6 db/m 2, a sarkok környezetében, 1m-es sávban 8 db/m 2 szükséges. Kisebb mechanikai igénybevételű homlokzatok esetén minden hőszigetelő tábla közepére, valamint minden függőleges és vízszintes él találkozási pontjába (T-illesztés) dűbelnek kell kerülni. Az épület magasságától és falszerkezetének anyagától függően általában 25-80mm furatmélység szükséges. Természetesen nagyobb felületeken, és nagyobb épületmagasság esetén a dűbelkiosztás sűrűségét növelni kell. Léteznek főleg gyártók által forgalmazott tervezési segédletek, melyekben találhatók táblázatok az alkalmazandó dűbelsűrűség meghatározásához az épületmagasságtól és a falszerkezet anyagától függően (pl. 8-13,65m közti épületmagasság és pórusbeton falazóelem esetén szélős sávban már 12 db/m 2 javasolt) [3]. Ritkán főleg nagyobb igénybevételű homlokzatfelületeken előfordulhatnak olyan megoldások is, mikor a dűbeltányér megütése, vagy a csavarszár túlhúzása miatti károsodások elkerülése végett a rögzítéseket a táblaszélektől 50-80mm-rel beljebb alakítják ki. Minden dűbel alatt ragasztórétegnek kell lenni, felületen való kiosztásuk tehát a ragasztási módszert is befolyásolja. A dübelezés megkezdése előtt meg kell várni a ragasztóréteg kiszáradását, megkötését. A dűbel elhelyezése után meg kell győződni megfelelő szilárdságáról. A nem megfelelően beütött, vagy becsavarozott, laza dűbeleket el kell távolítani és a közelében (nem ugyanabban a furatban) újat kell elhelyezni. Az eltávolított dűbel helyét a homlokzati rendszer anyagával azonos hőszigetelőanyaggal ki kell tölteni.

5 A hálózás megkezdése előtt külön munkafázisként a dűbeltányérok mélyedéseit ragasztótapasszal kell kitölteni. Figyelni kell, hogy a dűbelfej ne süllyedjen túl mélyen a hőszigetelő táblába, mert ugyan ragasztótapasszal kitölthető a keletkezett rés, de csak vékony rétegben. A hőszigetelés méretezésekor figyelembe kell venni a dűbelek hatását, ugyanis a szerkezetben apró hőhidakként viselkednek és akár 10-15%-kal is ronthatják a hőszigetelés hatékonyságát. Speciális fejkialakítású, vagy elősüllyesztett dűbelek alkalmazásával a hőhídhatás csökkenthető. A jelenlegi megoldások közül azonban leghatékonyabbnak a ragasztótárcsás (KlebeAnker ) technológia tekinthető. Lényege, hogy a hőszigetelő táblák felhelyezése előtt a teherhordó falra ragasztótárcsákat rögzítenek, melyek felületére ragasztópogácsákat helyeznek el. Ennek következtében erőátadó ragasztási pontok jönnek létre a falazaton. A ragasztótárcsákat 40x40cm-es raszterben kell a falfelületen elhelyezni, szükséges mennyisége a hagyományos dűbelekével megegyezik (6 db/m 2 ). Előnye, hogy költség-, és időtakarékos (rövidebb dűbel, gyorsabb kivitelezés), nem kell számolni hőhídhatással (nincs átfúrva a szigetelés), nem kell a dűbeltárcsák mélyedéseit kitapaszolni, nem kell félni dűbelrajzolatok megjelenésével, valamint a hőszigetelő tábla vastagságától függetlenül akár 20-30cm vastag táblák esetén is alkalmazható. Hátránya, hogy a hagyományos dűbelezéshez képest pontosabb kivitelezést, nagyobb munkafegyelmet, és meghatározott minőségű ragasztóanyag alkalmazását igényli Csiszolás A polisztirol lemezek rögzítése után még a legprecízebb kivitelezés esetén is maradnak kisebb-nagyobb felületi egyenetlenségek, melyek a későbbi felületképzés kialakítását megnehezítik, ezért fontos a ragasztás és dűbelezés után a hőszigetelő táblák összecsiszolása. A körkörös mozdulatokkal végzett műveletet célszerű az egész felületen elvégezni, hogy esztétikusabb felületet kapjunk. A csiszolás befejeztével a lecsiszolt felület portalanításáról is gondoskodni kell Élvédők elhelyezése A homlokzati hőszigetelő rendszer legérzékenyebb pontjai a sarkoknál találhatók, ezért mechanikai hatásokkal szembeni védelmük különösen fontos. Ezeken a helyeken fokozottan javasolt élvédő profilok elhelyezése, melyek egyrészt a sarkok védelmét, másrészt az esztétikusabb külső megjelenést is szolgálják. Vízszintes élek (pl. erkély és loggia, vagy áthajtó-kapunyílás élei) esetében vízorros élvédő profil beépítése szükséges. Léteznek olyan élvédő profilok is, melyekre üvegszövet hálót kasíroznak (ez előnyös a vakolatréteggel való hibátlan összedolgozás biztosítására). Fontos, hogy az élvédő profilok akár kasíroztak rá üvegszövetet, akár nem még a hálózás elkészítése előtt beépítésre kerüljenek. Ezt követően kell az üvegszövet hálót 20cm-es túlnyúlással áthajtani rajtuk Hálózás A csiszolás után a felületerősítő réteg készítése következik. Fontos, hogy a két munkafázis közt ne teljen el 14 napnál hosszabb idő, mert a tartós UV-sugárzás károsíthatja a hőszigetelő táblákat. Ha ez mégis bekövetkezik, újbóli csiszolás szükséges. Különös figyelmet igényel, ha a jobb hőszigetelő képességű, grafitpor adalékanyagot tartalmazó szürke színű expandált polisztirol táblákból készítjük a homlokzati hőszigetelést. Sötét színükből fakadóan nagyobb mennyiségű hőt képesek magukba gyűjteni, és a hagyományos termékekhez képest nagyobb mértékű hőmozgások léphetnek fel bennük. Ezért erős napsütés esetén ajánlatos őket az árnyékos felületekre elhelyezni, (technológiailag nap után haladva bedolgozni) s a hálózást a lehető leghamarabb megkezdeni. A felületerősítő hálózás készítésekor először 2mm vastagságban ragasztóanyagot kell felhordani a polisztirol táblák felszínére, amire felületerősítő üvegszövet hálót fektetnek. A háló beágyazását követően

6 a teljes felületet egy újabb ragasztóréteggel kell lesimítani, hogy a háló egyenletesen és gyűrődésmentesen borítsa be a hőszigetelő anyag tábla felületét. Az üvegszövet hálókat 10cm-es átfedéssel kell elhelyezni. Ügyelni kell, hogy ne kerüljön túl sok ragasztó a felületerősítő rétegbe, a 3-4mm-nél vastagabb ragasztómennyiséget ajánlatos eltávolítani. A ragasztónak mindenütt be kell vonnia az üvegszövet hálót, ezért ahol kilátszik, a hiányzó ragasztóréteget pótoljuk. 5. ábra: falnyílások kiegészítő hálózása és hajlatvasalása [4] A falsarkoknál és minden egyéb élen az üvegszövet hálót 20cm-rel kell túlnyújtani, vagy hálóbetétes sarokvédő profilt kell alkalmazni. Mielőtt a teljes felületű hálózást elvégeznénk, a falnyílások sarkai közelében legalább 25x50cm-es méretű kiegészítő hálót kell elhelyezni, a belső hajlatokba a repedések elkerülése végett pedig hajlat-erősítésként 20cm szélességben leszabott hálósávok elhelyezése javasolt Alapozás A felülerősítő réteg megfelelő kiszáradását követően (7 nap) kezdődhet meg a homlokzatfelület előkészítése a színezésre. Alacsonyabb hőmérsékleten, esős, párás időben a száradási idő hosszabb is lehet. Kivitelezéskor figyelni kell arra, hogy azt +5 C alatti hőmérsékleten ne végezzük. Első lépésben a felület csiszolása következik, mellyel a hálózás felületi egyenetlenségeit lehet megszüntetni. A csiszolást követi a mélyalapozás ecsettel, vagy hengerrel a felületre történő felhordása. Célja, hogy a felületen keletkezett apró réseket eltömítse, megkösse a lerakódott porszemcséket, és egyenletes nedvszívó képességet biztosítson, ezáltal egyenletesebbé tegye a fal száradását Színezés Az alapozóréteg száradása után (24 óra) kezdhető meg a homlokzatfelületre a vékonyvakolat felhordása. Kivitelezése rendkívüli gondosságot igényel, hiszen a keletkezett hibákat csak a teljes felület újraszínezésével esetlegesen újratapaszolással és újbóli alapozással együtt lehet megszüntetni. Ügyelni kell, hogy megszakítás nélkül készüljön a homlokzat színezése, és lehetőleg ugyanazok a szakemberek készítsék. A színezési munkálatokat föntről lefelé haladva végezzük. A vékonyvakolatot adalékanyagának szemcsenagyságához igazodó rozsdamentes simítóval kell az alapozott felületre felhordani, majd a megkívánt homlokzati struktúra műanyag (PVC) simító segítségével alakítható ki. A vékonyvakolat lehet szilikát, szilikongyanta, műgyanta, vagy ásványi (mész, cement) kötésű, műgyantával javított fedővakolat. Vastagsága a kialakítandó felületi megjelenéstől függően 1,5-3,0mm lehet. A vékonyvakolat színének kiválasztásakor ne alkalmazzunk túlságosan sötét színárnyalatokat. A különböző kötőanyagú fedővakolatokhoz a gyártók általában előírnak egy világossági alapértéket (HBW), melynél sötétebb árnyalat használata nem javasolt. Vékonyvakolatokkal alapvetően kétfajta dörzsölt és kapart hatású homlokzati megjelenés érhető el. Ha a vékonyvakolat felhúzása után kemény PVC simító segítségével azonnal körkörös mozdulatokkal eldörzsöljük a fedővakolatot, kapart hatású homlokzatfelület érhető el. Ebben az esetben azonos szemcsenagyságú anyaggal érdemes dolgozni. Ha rövid száradási idő után a simító szerszámmal körkörös, vízszintes, vagy függőleges irányban megdörzsöljük a felületet, dörzsölt hatású homlokzatfelület érhető el. Ehhez a technikához olyan vakolat szükséges, amely kis mennyiségben tartalmaz nagyobb szemcsenagyságú adalékot is.

7 Ennél a munkafázisnál kiemelten fontos, hogy tekintettel legyünk az időjárási körülményekre (erős napütés, erős szél, fagy nem ajánlott). A színezést a vékonyvakolat megkötéséig csapóesőtől védeni kell. Fokozott gondosságot igényelnek az árnyékos, nedvességnek kitett, esetleg sűrű növényzet közelében lévő homlokzatfelületek. Irodalomjegyzék [1] Austrotherm Kft.: Homlokzatok hőszigetelése Austrotherm.hu/Alkalmazás/Építkezőknek [2] Baumit Kft.: Tervezői segédlet Baumit Kft., [3] Baumit Kft.: Kivitelezői kézikönyv Baumit Kft., [4] Borbély László: Baumit homlokzati hőszigetelő rendszerek előadás, Baumit Kft., 2002 [5] Borbély László: Kivitelezés Baumit homlokzati hőszigetelő rendszerek előadás, Baumit Kft., 2002 [6] Borzák Balarám Béla: EPS hőszigetelő rendszer alkalmazástechnikai útmutató Nikecell Kft., 2004 [7] Borzák Balarám Béla: Kivitelezési útmutató Nikecell Kft., [8] Csobajiné Tóth Judit: Egy kivitelező szemével, Austrotherm.hu/Akadémia [9] Csobajiné Tóth Judit: Homlokzatok hőszigetelése, Austrotherm.hu/Akadémia [10] Gellér Ákos: Homlokzati hőszigetelő rendszerek rögzítéstechnikája előadás, EJOT Hungária Kft., 2007 [11] Gellér Ákos: Homlokzati hőszigetelő rendszerek dűbelezése EJOT Hungária Kft., 2009 [12] Isotech-Tech-Therm Kft.: Felhasználástechnikai leírás Isotech.hu/Rendszerek/Homlokzati hőszigetelő rendszer alkalmazástechnika