modul. Mezőgazdasági alapismeretek (OKTATÓ: Bárdos Botond) o szóbeli: mezőgazdaság elméleti alapismeretei

Átírás

1 modul Mezőgazdasági alapismeretek (OKTATÓ: Bárdos Botond) o szóbeli: mezőgazdaság elméleti alapismeretei 1

2 Ismertesse az agrometeorológia növények életében betöltött szerepét! Mutassa be a talaj kialakulásának folyamatát! Információtartalom vázlata: A nap és a hőmérséklet szerepe A csapadék szerepe A szél szerepe Az agrometeorológia fogalma A növényfenológia és a kritikus időszak fogalma A fizikai mállás tényezői és eredménye A kémiai mállás tényezői és eredménye A biológiai mállás tényezői és eredménye 2. Ismertesse a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait! Információtartalom vázlata: Mechanikai összetétel Kötöttség Szerkezet Duzzadás-zsugorodás, higroszkóposság, kapilláris vízemelés, hézagtérfogat Vízgazdálkodás (vízformák, VK, DV, HV) Hő- és levegőgazdálkodás A talaj kolloidjainak tulajdonságai A talaj kémhatása Csoportosítsa a talaj élőlényeit! Jellemezze a humusz kialakulását, tulajdonságait! Fogalmazza meg a talaj érettségét, termékenységét! Információtartalom vázlata: Szerves anyagot felépítő szervezetek Szerves anyagot fogyasztó szervezetek Szerves anyagot elbontó szervezetek (szénhidrátbontó, ammonifikáló, nitrifikáló, denitrifikáló, nitrogénmegkötő baktériumok) A humusz kialakulása A humusz fogalma A humusz tulajdonságai A humusz fajtái A humusz szerepe a talajok termőképességében 2

3 A talaj érettsége A talaj termékenysége Ismertesse hazánk talajainak genetikai osztályozását! Jellemezze az adott területen leggyakrabban előforduló talajtípust! Információtartalom vázlata: Genetikai talajosztályozás (romtalajok, éghajlat és víz hatására képződött talajok) A adott területen leggyakrabban előforduló talajtípus jellemzése (kialakulása, szelvényének jellemzői, tulajdonságai, hasznosítása) 5. Ismertesse a talajhibák javításának módjait! Hasonlítsa össze a víz és a szél talajpusztító hatását befolyásoló tényezőket, valamint az erózió és a defláció elleni védekezés lehetőségeit! Információtartalom vázlata: Talajhiba, talajjavítás fogalma A talajjavítás módjai Az adott területen leggyakrabban előforduló talajhiba javításának bemutatása Az eróziót befolyásoló tényezők A deflációt befolyásoló tényezők Az erózió elleni védekezés A defláció elleni védekezés Csoportosítsa a szervestrágyákat! Jellemezze az istállótrágyát (almos- és hígtrágya) és a tarló- és gyökérmaradványokat! Információtartalom vázlata: A szervestrágyák csoportosítása Az almos istállótrágya alapanyagai, érése, kezelése, felhasználása és hatása A hígtrágya környezetvédelmi problémái, kezelése, felhasználása A tarló- és gyökérmaradványok szerepe, mennyisége, minősége 7. Jellemezze a műtrágyázás jelentőségét, a talaj és a műtrágya kölcsönhatását! Csoportosítsa a műtrágyákat! Jellemezzen egy-egy kiválasztott N-P-K műtrágyát! Információtartalom vázlata: 3

4 A műtrágyázás jelentősége A műtrágyák csoportosítása A nitrogén, foszfor, kálium szerepe a növényi szervezetben Egy-egy N-P-K hatóanyagú műtrágya jellemzése A talaj és a műtrágyák kölcsönhatása A műtrágyák mennyiségét befolyásoló tényezők A műtrágyázás ideje A műtrágyák kijuttatása Ismertesse a talajművelés alapműveleteit és az egyes talajművelő eszközök munkáját! Információtartalom vázlata: A talajművelés fogalma, célja A talajművelési alapműveletek jellemzése A szántás ideje, mélysége, módjai Tárcsás talajművelő gépek munkája és felhasználásuk A kultivátor és a fogasborona munkája és felhasználása Hengerek, talajegyengetők, kombinátorok munkája és felhasználása 9. Csoportosítsa és jellemezze a talajművelési rendszereket! Információtartalom vázlata: A talajművelési rendszer fogalma A talajművelési rendszert meghatározó tényezők A talajművelési rendszerek csoportosítása Egy kiválasztott talajművelési rendszer részletes elemzése 10. Ismertesse a szántóföldi növények vetését! Információtartalom vázlata: A vetőmag értékmérő tulajdonságai A vetőmag előkészítése vetésre A vetés ideje A vetés módjai A vetés mélysége A vetőmag mennyiségét befolyásoló tényezők A vetés agrotechnikai követelményei 4

5 11. Ismertesse a szántóföldi növények ápolási munkafolyamatait! Információtartalom vázlata: A növényápolás fogalma, célja, csoportosítása Talajápolás (kelés előtt és kelés után) A tenyészterület kialakítása Öntözés (ideje, öntözési módok) Növényvédelem: kórokozók, kártevők, gyomok csoportosítása Növényvédelmi eljárások Különleges növényápolási munkák A növényvédelmi munkák során keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanná tétele 12. Ismertesse a szántóföldi növények betakarítást, tartósítását, tárolását! Információtartalom vázlata: A betakarítás munkafolyamatai, termésbecslés A szemes termények betakarítása A gyökér- és gumósnövények betakarítása A szálastakarmány-növények betakarítása Tartósítási alapelvek Szilázs- és szenázskészítés Szénakészítés Az egyes terménycsoportok tárolása 13. Ismertesse az emlősök emésztőkészülékének felépítését és emésztését! Információtartalom vázlata: Az előbél felépítése és járulékos mirigyei A középbél felépítése és járulékos mirigyei Az utóbél felépítése A szájban történő emésztés és a nyelés Emésztés az együregű, összetett gyomorban Emésztés a közép- és utóbélben A kérődzők emésztési sajátosságai 14. Ismertesse az emlősök ivarszerveinek felépítését és a női ivarszerv működését! Ismertesse a tejmirigy felépítését és a tejtermelés élettanát! 5

6 Információtartalom vázlata: A női ivarszerv felépítése A hím ivarszerv felépítése A petefészek működése A tejmirigy felépítése A tejelválasztás A tejleadás 15. Ismertesse az alábbi értékmérő tulajdonságokat! Információtartalom vázlata: Értékmérő tulajdonságok fogalma, csoportosítása Kondíció Arányosság Kültakaró - színeződés Ivarjelleg Tejtermelő képesség Hústermelő képesség Takarmányértékesítő képesség Termékenység és szaporaság Mutassa be a gazdasági állatok törzskönyvezését, a tenyészcél meghatározását és a tenyészértékbecslést! Információtartalom vázlata: A törzskönyvi ellenőrzés célja, szakaszai A tenyészcél meghatározása A tenyészértékbecslés módszerei (fenotípus és genotípus alapján) Vázolja fel a gazdasági állataink tenyésztése során alkalmazható tenyésztési eljárásokat és a párosítást! Információtartalom vázlata: A fajtatiszta tenyésztés célja, módszerei A keresztezés fogalma, hatásai Tenyészállat-előállító keresztezések 6

7 Haszonállat-előállító keresztezések Párosítás Ismertesse az állatok ivarzását! Csoportosítsa és jellemezze a pároztatási módokat! Információtartalom vázlata: Ivarérettség, tenyészérettség Ivarzás (jelei, ismétlődése, rendellenességei) A pároztatás módjai A mesterséges termékenyítés előnyei, főbb mozzanatai 19. Ismertesse a gazdasági állataink vemhességét, ellését/fialását! Információtartalom vázlata: A vemhesség külső jelei A vemhesség megállapításának módjai Előkészületek az elletéshez/fialtatáshoz Az ellés/fialás lefolyása Az újszülött gondozása és ápolása Az anya ápolása ellés után 20. Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását! Információtartalom vázlata: Az elhelyezéssel szembeni követelmények Zárt tartásmód Nyitott tartásmód Szabad tartásmód Az ápolás célja Folyamatos ápolási feladatok Időszakos ápolási feladatok 7

8 1. Ismertesse az agrometeorológia növények életében betöltött szerepét! Mutassa be a talaj kialakulásának folyamatát! Információtartalom vázlata: A nap és a hőmérséklet szerepe A csapadék szerepe A szél szerepe Az agrometeorológia fogalma A növényfenológia és a kritikus időszak fogalma A fizikai mállás tényezői és eredménye A kémiai mállás tényezői és eredménye A biológiai mállás tényezői és eredménye Az éghajlat hatása a növénytermesztési technológiára A különböző növényfajok eredményes termesztését az éghajlat elemei mind egyenként, mind együttese alapvetően befolyásolják. A szélsőségesen nagy hőigényű egyes növények kivételével a termesztett növények többségénél a hőmérséklet viszonylag kevésbé korlátozó tényező. A vízellátás változása, ingadozása a legnagyobb mértékű, ezért a növénytermesztés mai szintjén Magyarországon a vízellátás az elsődleges termést meghatározó tényező. Az éghajlat és a talajművelés kapcsolata Az összefüggés rendkívül szoros. Ez az éghajlatnak a talaj állapotára gyakorolt hatásával magyarázható. Az éghajlat befolyásolja: -- a talajművelés célját, -- a talajművelés munkaműveleteit, -- a talajművelés idejét, elvégezhetőségének időtartamát, -- a talajművelés eszközeit. Olyan talajművelést kell folytatni, amely elősegíti a lehulló csapadék (hó, eső) gyors beszivárgását, megőrzi a talaj nedvességkészletét, elősegíti az őszi-téli csapadék tárolását a tenyészidőszakra, és megóvja talajainkat a felesleges szellőzéstől. Csapadékos területeken viszont a felesleges víz elpárologtatását, a talaj gyorsabb felmelegedéséhez kell elősegíteni. Csapadékban szegény területen a nyári időszak alatti talajmunkákban ezért általánosabb a forgatás nélküli, viszonylag sekélyebb talajművelés. A környezet bonyolult komplexumot képez, amelynek tényezői négy csoportba oszthatók. I. Éghajlati (klimatikus) tényezők: a fény, a hő a levegő mozgása (szél), valamint a víz. A hő, a levegő és a víz egyben talajtényezők is. A felsorolt sokféle tényező közül a növénytermesztés szempontjából a legfontosabb és nélkülözhetetlen tényezők: a fény, a hő, a levegő, a víz és a táplálóanyagok. A felsoroltak közül legállandóbb tényező a levegő, a legváltozóbb a víz. Periodikus tényezők a fény és a hő. Közvetlenül hatnak a növényekre a fény, a hő és a levegő. Közvetve (a talajon keresztül) hatnak a víz és a táplálóanyagok. Ez utóbbi növénytermesztési szempontból döntő fontosságú, mert agrotechnikai eljárásokkal szabályozható a talajvíz- és tápanyag-gazdálkodása, ezzel befolyásolható a növény növekedése és fejlődése. A legkevésbé befolyásolható tényezők a fény, a hő és a levegő. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy tehetetlenek vagyunk. A mezőgazdaságban alkalmazkodni kell ezekhez a tényezőkhöz, egyrészt a nemesítéssel, amelynek révén a kultúrnövényekben olyan tulajdonságok fejleszthetők ki, hogy az adott fényt és a hőt képesek jól kihasználni. Másrészt az 8

9 agrotechnikával kedvezően szabályozhatók a fény- és hőviszonyok, pl. a ritkább sortávolság, az észak-déli irányú növénysorok, a talaj lazítása, esetenként tömörítése, a szervestrágyázás stb. A környezet átalakítására, illetve kedvező befolyásolására korunkban egyre nagyobbak a lehetőségek. Ezért a környezeti tényezők közül a legfontosabb az ember, aki módosítani képes környezetének számos tényezőjét, ha azokat alaposan megismeri. A fény szerepe A környezeti tényezők sorában a fénynek elsődleges és pótolhatatlan szerepe van. A zöld növények fény nélkül nem élhetnek, mert ez feltétlenül szükséges energiaforrás a szén-dioxid asszimilálása, a szerves anyag előállítása során. A zöld növények fényforrása a Nap. Fotoperiodizmus. A növények reagálását a nappal és az éjszaka viszonylagos hosszúságára fotoperiodizmusnak nevezik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a virágok csak akkor fejlődnek ki, ha a növény a bimbóképződés előtt naponta hosszabb-rövidebb ideig meghatározott időtartamú nappali fény, az ún. fotoperiódus hatása alatt állt. Ebből a szempontból három csoport (reakciótípus) különböztethető meg, melyek a következők. 1. A rövidnappalos növények virágképződése bőséges és gyors, ha a napi fotoperiódus legfeljebb 12 óráig tart. Ennél hosszabb fotoperiódusok e növények virágképződését gátolják vagy teljesen szüneteltetik, de a túl rövid napi megvilágítás is gátló hatású. Termesztett növényeink közül e csoportba sorolhatók: a köles, a szója, a napraforgó, a rizs, a kukorica, a kender, a cirok, az uborka stb., tehát a déli származású, a tenyészidő alatti hosszú éjszakájú területekről származó növényfajok. 2. A hosszúnappalos növények rövid fotoperiódusok esetén csak vegetatív fejlődést mutatnak. A kritikus hosszúság 9-14 óra, de minél jobban meghaladja a fotoperiódus ezt a kritikus értéket, annál gyorsabb és bőségesebb a virágképződés. Ide tartoznak: a kalászos gabonák, a len, a burgonya, a vörös here, a lucerna, a répa, a káposzta, a hagyma, a borsó, a fűfélék stb. 3. A közömbös növények fejlődése a nappal hosszúságától független. Ebbe a csoportba igen sok növényfaj tartozik, ezeket a fotoperiodikus növényeknek is nevezik. A hőgazdálkodás A növények növekedése és fejlődése meghatározott hőmennyiség és hőbehatási időtartam mellett folyik, ezért nemcsak az abszolút hőmennyiség, hanem annak időbeli megoszlása is meghatározó. A mérsékelt égöv alatt a fény- és hőviszonyok periodikus jellegűek, évszakos és napi ingadozást mutatnak. A növények ehhez alkalmazkodva életük különböző szakaszaiban különböző hőmérsékletet igényelnek, így nemcsak melegebb, hanem hidegebb periódusokat is. Például a csírázáshoz rendszerint alacsonyabb hőmérséklet szükséges, mint a növekedéshez. A virágzáshoz viszont melegebb, mint a növekedéshez. Ennek megfelelően a növények földrajzi elterjedése szorosan összefügg a hőviszonyok földrajzi megoszlásával. A tenyészidő alatti hőmérséklet döntően befolyásolja a növények termését és egyben meghatározza a termeszthető növényeket. Tenyészidőnek azt az időtartamot nevezik, ami az utolsó ártalmas tavaszi fagy és az első ártalmas őszi fagy között eltelik, tehát lényegében a fagymentes időszakot. A fagypont alatti hőmérséklet káros, és hatása többféleképpen észlelhető. - Megfagyás. A növény teste a fagypont alá hűl, benne erős a jégképződés, a plazmából kifagy a víz a sejt közötti járatokba, a plazmaszerkezetben irreverizibilis károk keletkeznek. - Kifagyás. A fagyott talajból megszűnik a víz felvétele, a száraz hideg levegő pedig fokozza a párologtatást, kiszárítja a növényt, jóllehet a növény testében nem képződött jég. 9

10 - Kipállás. Akkor következik be, ha a vetést huzamosabb ideig jégpáncél borítja. Ez alatt a növények lélegeznek, de a jég gátolja a légcserét, idővel a növény oxigénhiány miatt elpusztul. Ugyanez észlelhető a huzamos ideig vízzel borított területeken is. - Ráfagyást okoz az ónos eső, amelynek hatása részben mechanikai, részben biológiai. A jég súlya alatt eltörnek a növényi részek, a jégpáncél alatt pedig megfulladnak. A ráfagyás elsősorban a fás növényeket károsítja. - Felfagyás. Az éjszakai alacsony hőmérséklet hatására a talaj felső rétegében levő víz megfagy, ezáltal az alsóbb részektől elmozdul, a növények (főként gabonafélék) gyökerei elszakadnak. Csapadék, víz Hazánk területének nagy részén a csapadék évi mennyisége, annak rendszertelen eloszlása, valamint az egyéb éghajlati tényezők (hőmérséklet, szél stb.) párolgásfokozó szerepe következtében vízhiánnyal számolhatunk. Ezen legtermészetesebben öntözéssel segíthetünk. Ez az aszály elleni küzdelem legrégibb módja, amelyről sok szubtrópusi, szárazságra hajló területnek az ókorban virágzó öntözéses termelése is tanúskodik (pl. Egyiptom, Mezopotámia). A mezőgazdaság mai anyagi-műszaki ellátottsága mellett az öntözés célja olyan mesterséges vízellátás, amely a növény igényét az összes többi tényezővel összhangban (tápanyag, fajta, stb.) a lehető legtökéletesebben elégíti ki. Az öntözéssel tehát nem a pusztulástól védjük meg a növényt, hanem a maximális terméshez szükséges vízről gondoskodunk. A növény biológiai vízigénye fajonként, fajtánként a termés mennyiségétől és az éghajlati elemektől függően változik. A vízigény megismerésének általános módja a párolgás és párologtatás nagyságának ún. evapotranszspirométerekben való mérése. A termés mennyiségével növekszik az elpárologtatott víz mennyisége is, azonban ez a növekedés lényegesen alatta marad a termésemelkedés dinamikájának. Azaz a nagyobb terméshez viszonylag kevesebb vizet használ fel a növény. Az éghajlati elemek közül a hőmérséklet, a csapadék, a légnedvesség ismerete és szerepe alapvető. Az öntözés a vízpótlás mellett befolyásolja a talaj hőmérsékletét és a levegő páratartalmát is, azaz csökkenti a talaj hőmérsékletét és növeli a levegő relatív humiditását. Az öntözés ezen hatásai részben kedvezőek, részben hátrányosak a termelésre. A korai öntözés talajhőmérséklet csökkentő hatása a kezdeti fejlődést lassítja, tehát hátrányos. A nyári hőségben ugyanez a hatás azonban előnyös. A párásabb klímában a növény kevesebbet párologtat -- ami előny -- ugyanakkor elősegíti a gombák elszaporodását is, ami káros. Öntözés esetén tehát fokozott növényvédelemre van szükség. Az öntözés alapját képező evapotranszspirációnak éves és napi menete van. Az éves menetben a csúcsfogyasztás természetesen a nyári hónapokra esik. Ennek pontos időszaka a növény tenyészidejének függvénye is. A hosszabb tenyészidejűeknél ez a VI-VIII. hónap (pl. kukorica), a burgonyánál rendszerint a VI-VII. vagy a VII-VIII. hónap, a folyamatos növekedésű évelő takarmányoknál (lucerna, gyep) pedig az V-VIII. hónap, a kalászos gabonaféléknél az V-VI. hónap. A csúcsfogyasztáson belül is az egyes hónapok vízfogyasztása kiemelkedhet. Ez a növekedési dinamikától és az éghajlati elemek értékétől függően a VI., ill. a VII. hónap lehet. Az intenzív fajták kezdeti, viszonylag gyors növekedése következtében az egyes hónapok evapotranszspirációs vízigényei viszonylag közelebb állnak egymáshoz. A csúcsfogyasztás ismerete különösen fontos lehet az öntözésre való felkészüléshez. A túl sok csapadék, illetve az egyenetlenül eloszló nagy mennyiségű csapadék (eső hóolvadás) következtében a talaj vízkapacitása túltelítetté válik: belvíz alakul ki. Védekezés: vízszintszabályozás. Melioráció. Belvízelvezetés stb. 10

11 2. Ismertesse a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait! Információtartalom vázlata: Mechanikai összetétel Kötöttség Szerkezet Duzzadás-zsugorodás, higroszkóposság, kapilláris vízemelés, hézagtérfogat Vízgazdálkodás (vízformák, VK, DV, HV) Hő- és levegőgazdálkodás A talaj kolloidjainak tulajdonságai A talaj kémhatása A talaj fogalma, funkciói, alkotórészei: A talaj az ember egyik legősibb termelő eszköze. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és élettelen természettel szoros kölcsönhatásban van, és állandóan változik. Mai ismereteinknek megfelelő korszerű magfogalmazás szerint, a talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül szolgál. Növénytáplákozás szempontjából: a talaj egy 3 (ill. 4) fázisú-szilárd, folyékony, légneműnégydimenziós, polidiszperz különböző méretű és alakú, változatos térbeli elrendezésű tipikusan nyílt ökológiai rendszer. Funkciói: Környezetünk legfontosabb természeti erőforrása, az emberiség alapvető termelő eszköze. A többi természeti erőforrás reaktora, integrátora és transzformátora. A hő-, víz- és növényi tápanyagok természetes raktározója. A primér biomasszatermelés alapvető közege. A természet nagykapacitású szűrő ill. detoxikáló rendszere. A bioszféra jelentős részének élettere, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme. A talajt érő természetes és emberi tevékenység okozta stresszhatások pufferközege. A talaj alkotórészei: A talaj különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, melyben két egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő alrendszert lehet megkülönböztetni. A biotikus alrendszer az élőszervezetek-, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. Az abiotikus talajkomponensek 3fázisú heterogén, polidiszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázis kristályos és amorf ásványi anyagokból, ill. a holt szerves anyagokból áll. a folyékony fázis ásványi sókat, kis molekulatömegű szerves anyagokat, adszorbeált gázokat, a légnemű rész, pedig CO 2 -ot, O 2 -t, N 2 -t és jelentős vízgőzt tartalmaz A talaj a földkéreg legkülső, laza, termékeny réteg, amely vizet és tápanyagokat biztosít a növények számára. A talajok kialakulásában sokféle természetföldrajzi, környezeti hatás ötvöződik. A talaj szoros kapcsolatban áll a kőzettel, amelynek málladékából keletkezik. Az éghajlat elsősorban a csapadék és a hőmérséklet együtt, határozza meg mállás sebességét, a növényzetet, a talajlakó élőlények létfeltételeit, a talaj vízháztartását. Az éghajlati tényezőket az adott terület domborzata (tengerszint feletti magasság, lejtőviszonyok) jelentősen módosíthatja. Mivel a talajok jellegében mindezek a hatások kimutathatóak, a talajt a természeti környezet legösszetettebb rendszerének nevezhetjük. 11

12 Talajképződés A mállás végtermékének nevezett anyagásványok kialakulása azonban csak egyik fejezete a talajképződésnek. A sok-sok milliárdnyi baktérium és mikroszkopikus gomba bonyolult kémiai folyamatok során az élőlények elhalt részeit lebontja, majd szerves vegyületekké, humusszá alakítja át. A humusz nagy molekulákból álló, sötét színű, szerves vegyületcsoport. A kőzetmállás csak a humuszképződés (humifikáció) révén válik talajjá. A humusz fontos szerepet játszik a növények tápanyagellátásában. Emellett a humuszmolekulák tápanyagraktáraként tárolják felületükön a növények számára szükséges tápanyagokat. A humusz mennyisége befolyásolja a talaj színét; a humuszban gazdag talajok általában sötét színűek. A talajképződés másik fontos folyamata a viszonylag könnyen oldódó talajsók egy részének mélybe szállítása, a kilúgozás. A kilúgozás a talaj termékenységét csökkenti, hiszen így a tápanyagok egy része is a mélybe mosódik. A kilúgozás csak azokon a területeken játszik szerepet a talajképződésben, ahol az éves csapadék mennyisége nagyobb a párolgás mértékénél. A humusz nem vesz részt a kilúgozásban. A kilúgozás ellentéte az oldott anyagok kiválásának, feldúsulása a talaj valamelyik szintjében felhalmozódik. A málladékából képződött szilárd talajszemcsékre tapadó vízhártya a talajnedvesség. A talaj levegőtartalma akár 40 térfogatszázalék is elérheti. A talajlevegő a hézagokon keresztül kapcsolatban áll a légköri levegővel, de a talajban lakó élőlények légzése és a szerves anyagok bomlása miatt annál több CO 2 -t és NH 3 -at tartalmaz. A fizikai-, kémiai- és biológiai mállás értelmezése. Fizikai mállás: a fizikai mállás során a kőzetek felaprózódnak. A fizikai mállás csak egy bizonyos határig mehet végbe. Ha ugyanis az aprózódáskor képződött szemcse olyan kicsi lesz, hogy tömege és ennek következtében mozgási energiája nem elegendő ahhoz, hogy az ütközéskor annyi energiát közöljön, amennyi a hasadáshoz szükséges, akkor további aprózódás nincs. Ez a határérték a 0,01 mm-es szemcseátmérő körül van. A fizikai mállás energiája származhat: a rétegnyomás csökkenéséből. a hőmérséklet változás során a kőzetalkotó ásványok egymástól eltérő hővezetőképessége és hőtágulása miatt, az anyagban belső feszültségek lépnek fel. a gyökérzet hatása a fagyhatás során a hézagokba beszivárgott víz jéggé dermed, feszítő erő is keletkezhet. a sókristályok növekedéséből származó erők kőzetaprózódó hatása elsősorban száraz, sivatagi éghajlat alatt fekvő talajokban és kőzetekben jut érvényre. a víz és a jégár, valamint a szél koptató hatása a légmozgás hatása hasonló vízhez, mivel képes elszállítani és osztályozni a törmeléket. Kémiai mállás: a kémiai mállás a kőzetek, ill. a kőzetalkotó ásványok alkotórészekre történő bontását, kémiai átalakulását jelenti. Szorosan kapcsolódik a fizikai málláshoz. Minél erőteljesebb a fizikai mállás, annál kedvezőbb feltételek alakulnak ki a kémiai mállási folyamatok számára. Az anyag kémiai és ásványtani felépítése is átalakul. A kémiai mállás fontosabb részfolyamatai: az oldódási folyamatok hatására a vízben könnyen oldódó anyagok kioldódhatnak a kőzetekből. savas oldatok. A kőzetre ható oldatok elsavanyodása fokozza a mállás intenzitását. CaCO 3 +H 2 CO 3 =Ca(HCO 3 ) 2 hidrolízis. A víz nemcsak mint oldószer, mint közeg hat, hanem hatást fejtenek ki a víz ionjai, a H + - és az OH - -ionok is. A vízben jól oldódó sók hidrolízise gyorsan végbemegy, a vízben csak kevéssé oldható szilikátok mállása viszont a felületen indul meg, és csak lassan halad az ásvány közepe felé. KAlSi 3 O 8 +HOH HAlSi 3 O 8 +KOH ortoklász alumokovasav 12

13 a redoxi folyamatok azoknak az ásványoknak a mállásánál jelentősek, amelyek vegyértékváltó elemeket tartalmaznak. Ezek közül a Fe- és Mn-tartalmú szilikátok a legfontosabbak. Biológiai mállás: alapjában véve a biológiai mállás során is fizikai ill. kémiai változások következnek be, azzal a különbséggel, hogy a CO 2 vmint a különböző szerves savak biológiai tevékenység révén jönnek létre. A folyamatok irányát és hatását a felszínen élő növények igényei is befolyásolják. A biológiai mállás során tehát a komplexképző anyagok hatására az oldhatósági viszonyok módosulnak, s a növényi tápelemek nagyobb mennyiségben maradnak vissza a mállás helyén. A biológiai mállás tehát igen lényeges eleme a talajképződésnek, mert megszabja a talajok tápanyagkészletének alakulását. A talaj kolloid rendszerének ismertetése. Kolloidok fogalma, kialakulása. A kolloidok méretüket tekintve a homogén és a heterogén anyagi rendszerek között foglalnak helyet. Homogénnek az olyan rendszereket tekintjük, melyek makroszkóposan egységesek. Pl.: valódi oldatok. A heterogén rendszerek vmilyen szempontból eltérő makroszkópos kiterjedésű homogén fázisokból állnak. A kolloidok a talaj szilárd fázisának legaktívabb komponensei. Fontos szerepük van az ionok, molekulák megkötésében, és a talajszerkezet kialakításában, így hatással vannak a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodására is. A kolloid rendszereket lehet csoportosítani: alaki megfontolások alapján: fibrilláris kolloidok: szál alakúak. lamináriskolloidok: korong v 6szöges táblácska alakúak. korpuszkuláris kolloidok: gömb v sokszögű test. A lamináris és a fibrilláris kolloidok difformálással keletkeznek a korpuszkulárisak diszpergálással. a kolloidrészecskék felépítése szerint: makromolekulás kolloidok asszociációs kolloidok diszperziós kolloidok. A molekulakolloidok és az asszociációs kolloidok diszperz rendszerei az anyag folyadékban történő spontán oldódásával alakulnak ki. Diszperziós kolloidokat tartalmazó diszperz rendszerek pedig különböző minőségű anyagokból keletkezhetnek. felületi tulajdonságaik alapján: ha a részecskék felületén ionok, gyökök és poláros molekulák vannak, külső hatás nélkül is elektromos erőtér keletkezik, azaz poláros felületű kolloid. azokat a kolloidokat, amelyeknek külső hatás nélkül nincs elektromos töltése apoláros kolloidnak nevezzük. méreteloszlás alapján: homodiszperz: a részecskék lehetnek azonos méretűek polidiszperz: különböző méretűek. anyagi eredet alapján: szervetlen v ásványi kolloidokhoz tartoznak az agyagásványok, melyek a szilikátok mállása során keletkeznek, a kovasav vmint a Fe- és Al-hidroxidokés ásványtörmelékek. a szerves kolloidokhoz sorolhatók: a szerves-ásványi kolloidok nem függetlenek egymástól, hanem erősebb v lazább kapcsolatban vannak. Az agyagásványokat vmint a Fe- és Al-hidroxidokat részben vastagabb v vékonyabb humuszhártya veszi körül. Az agyagásványok felületén kovasav Fe- ill. Alhidroxid bevonat is képződhet. Az említett kölcsönhatások eredményeként létrejött, bonyolult összetételű kolloidokat a talaj ásványi-szerves komplexumának vagy adszorpciós komplexumnak nevezünk. A kolloid részecskék (micellák) szerkezetileg két részre bonthatók. A szilárd fázist micellamagnak, az ezen kialakult nagy töltéssűrűséggel rendelkező réteget szovátburoknak nevezzük. A micellák között elhelyezkedő folyadék fázis az intermicelláris folyadék, vagy más néven a talajoldat. A kolloid-mag negatív töltésű helyei kötik meg a szolvát réteget. Vizes szuszpenzióban a kolloidok felületén adszorbeált kationok és a folyékony fázis kationjai között dinamikus 13

14 egyensúly jön létre. Egyensúlyi állapotban a szolvátréteg kationkoncentrációja nagyobb, mint a talajoldaté. A felülethez közel eső kationok erősebben kötődnek, mint a távolabbiak. Ezért a felület közelében a részecskék viszonylag nagy koncentrációban és térbelileg rendezetten helyezkednek el (Stern réteg). A felülettől távolabb viszont kisebb a vonzóerő, megnövekszik az ionok kinetikus energiája, s az eloszlás kevésbé rendezett lesz (diffúz réteg). A talajkolloidok határfelületi jelenségei: A szilárd és folyékony határfelületen lejátszódó adszorpciós- és ioncsere folyamatok nagy jelentősséggel bírnak elsősorban a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodása, pufferképessége, a szerves- és ásványi komponensek kapcsolódása, az öntözés és a trágyázás hatékonysága szempontjából. Az adszorpciót létrehozó erők nagysága, jellege, s a megkötődés mechanizmusa különböző lehet: van der Waals-erők fizikai adszorpció hidrogénkötések fizikai adszorpció elektrosztatikus erők ioncsere koordinációs és más kémiai kötések kemoszorpció, komplexképződés a fizikai adszorpciót tehát a kis- és közepes hatótávolságú, az ioncsere adszorpciót pedig az ion-ion kölcsönhatásra jellemző hosszú hatótávolságú (Coulomb)-erők teszik lehetővé A talaj kémhatásának jellemzése. A protolitikus folyamatok kolloidkémiai magyarázata. A különböző oldatok, szuszpenziók savas bázikus ill. semleges karakterét, kémhatását a disszociált hidroxónium (H 3 O + ) ill. hidroxid (OH - ) ionok aránya határozza meg. A kémhatás kifejezésére a [H + ] koncentráció mólos értékének 10-es alapú negatív logaritmusát használják, melyet ph-nak nevezünk. A talajok vizes közegében mért kémhatása (ph H2O ) a talajoldat mindenkori egyensúlyi disszociált [H + ]- ill. [H 3 O + ]-koncentrációjára jellemző. Értékét módosíthatja a talaj vízoldható só- és CO 2 -tartalma. A talajokat a ph H2O értékük alapján a következőképpen csoportosíthatjuk: <4,5 ph erősen savanyú; 4,5-5,5 ph savanyú; 5,5-6,8 ph gyengén savanyú; 6,8-7,2 ph semleges; 7,2-8,5 ph gyengén lúgos; 8,5-9,0 ph lúgos és; >9,0 ph erősen lúgos talajok. A ph-érték csupán minőségi mutató. A talajsavanyúság kialakulásának lehetőségei: a talaj savanyúságát okozó hidrogénionok, részint külső forrásból származnak, részint a talajban lejátszódó protontermelő folyamatokban keletkeznek (belső protonforrások). A légkörből főként SO 2, SO 3, CO 2, NO 2, H 2 SO 4,és HNO 3 kerülhet a talajba. Protonmérleg: [H + BE]+[H + KÉPZ.] [H + KI]+[H + KÖT.]. A talajsavanyúság típusai: a talaj savanyúságának mennyiségi mérésére a sóoldatok hatásán alapuló jelenségeket használjuk fel. A sóoldat minősége szerint megkülönböztetünk un. aktív- és potenciális (rejtett)-savanyúságot. Aktív savanyúság: ez az érték a vizes talajszuszpenzióban mért mindenkori egyensúlyi állapotnak megfelelő [H + ]-koncentrációt jelenti. Potenciális savanyúság: savanyú talajban a H + -ionok és az Al 3+ -ionok többsége a kolloidokhoz kapcsolódva található. A körülmények változásával azonban ezek megjelenhetnek a talajoldatban, növelve annak savanyúságát. A potenciális savanyúság meghatározásakor vmilyen alkalmas sóoldattal kezeljük a talajt. A potenciális savanyúságon belül megkülönböztetünk: kicserélhető savanyúságot (y 2 ): a kolloidokon adszorbeált Al 3+ - és H 3 O + -ionok okozzák. hidrolitos savanyúságot 8,2 ph-jú kalcium-acetát-oldattal határozzuk 14

15 meg. Lúgos kémhatású talajok: a talajoldat lúgos kémhatását a lúgosan hidrolizáló sók túlsúlya és/vagy a kicserélhető Ca 2+, Mg 2+, Na + és K + oldatba jutása idézheti elő. A lúgosan hidolizáló sók (CaCO 3, MgCO 3,CaMg(CO 3 ) 2. NaCO 3 ) oldódása, a víz disszociációja révén keletkezett protonok megkötésével jár. A szikes talajok kémhatását alapvetően: a kolloidok Na-telítettsége, a talajoldat sótartalma, az oldat kation- és anionösszetétele, és a CO 2 parciális nyomása szabja meg. A talajok pufferképessége:az oldatoknak, vagy szuszpenzióknak azt a tulajdonságát, hogy sav ill. lúg hatására kevésbé változik meg a phjuk, mint amennyire a desztillált vízé változott volna, tompító (puffer) hatásnak nevezzük. A puffer-oldatok gyenge savakat, vmint a gyenge savak erős bázisokkal képzett sóit együtt tartalmazzák. A talaj szintén pufferhatású rendszer, mivel benne mind a gyenge savak (szénsav), mind pedig ezeknek sói megtalálhatók. 15

16 3. Csoportosítsa a talaj élőlényeit! Jellemezze a humusz kialakulását, tulajdonságait! Fogalmazza meg a talaj érettségét, termékenységét! Információtartalom vázlata: Szerves anyagot felépítő szervezetek Szerves anyagot fogyasztó szervezetek Szerves anyagot elbontó szervezetek (szénhidrátbontó, ammonifikáló, nitrifikáló, denitrifikáló, nitrogénmegkötő baktériumok) A humusz kialakulása A humusz fogalma A humusz tulajdonságai A humusz fajtái A humusz szerepe a talajok termőképességében A talaj érettsége A talaj termékenysége Talaj humusz pdf+ Humusz: az egy fekete színű szerves anyag, amely elpusztult növényi és állati maradványokból keletkezik a mikroorganizmusok hatására. Morzsás szerkezetűvé teszi a talajt. Hazánk talajainak humusztartalma 3-6 % mennyiség nem állandó. Érettség: a talajnak a mikrobiológiai hatásokra kialakult legkedvezőbb állapota. Az ilyen talaj sötét színű, laza, könnyen művelhető, de nem állandó jellegű. Termőképesség fokozható: - öntözéssel - trágyázással - helyes talajművelés - talajjavítás - vetésváltással A HUMUSZ: mennyisége határozza meg a talaj színét és termékenységét. Sötét színű Bonyolult szerkezetű Huminsavak vízben oldhatatlan Fulvósavak vízoldható Szerves anyagok elrohadásával keletkezik ( gyökerek, szerves anyagok, levelek, elhullott állatok mint pl férgek lárvák stb) Kolloid méretű részecskéi a talajkolloidok Óriási fajlagos felület Nagy adszorpciós képesség Vizet és ionokat kötnek meg 16

17 Kialakulásban a talajlakó mikroorganizmusoknak (gombák, baktériumok) és a növényeknek van jelentőségük, akik a szerves/szervetlen körforgásban meghatározó jelentőségűek. Miattuk mondjuk, hogy élő talaj. A szerves trágyázással a humusztartalom fenntartását, javítását végezzük. Fő feladatunk a humusztartalom megőrzése, növelése. Ettől termékeny a talajunk. A humusz mennyisége folyamatosan változik. ( tenyészidő alatt van, hogy halmozódik, van, hogy csökken, víztől is függ, hőmérséklettől, ami a mikroorganizmusok életét befolyásolja) A talajélet fenntartására napjainkban a szerves trágyák csökkenése miatt is- un oltó trágyákat: humusztrágyákat is értékesítenek, melyek segítik a humusztartalom kialakulását, növelését. Pl Cofuna, Terra-Vita stb A természetes eredetű Terra-Vita humusztrágya magas humusztartalmú és humuszképző talajjavító. A talajéletet biztosító mikroszervezetek nagy faj- és egyedszámban vannak jelen. Közreműködnek a tápanyag feltárásában és a talaj termékenységéért felelős szervesanyagok, a humuszanyagok újraképződésében. A növény számára nélkülözhetetlen tápelemeket szolgáltatnak. Használatával fokozódik a talaj biológiai aktivitása. Jól szabályozza a talaj tápanyag- és vízgazdálkodását, biztosítja a laza talajszerkezetet, fokozódik a növényzet szárazságtűrő képessége. Környezetbarát termék, vegyszert nem tartalmaz. A biotermesztés feltételeinek megfelelő, ökogazdálkodásban ajánlott termék. A komposzt összetétele: Terra- Vita aktivátor, szőlőtörköly, baromfitrágya. A talaj kialakulásakor nekik köszönhető a szerves anyagok képzése, felhalmozódásának megindulása. Humusztartalom meghatározása Összes-szervesanyag = humusz mennyiség meghatározása karbónium tartalom alapján: karbónium mennyiség x 1,72 Jelentősége: Kedvezőtlen káros hatások (nehézfémek, növény-védőszerek, vanillin, benzoesav, egyes aldehidek) csökkentése, a toxin anyagok adszorbeálása által HUMUSZ és KÖRNYEZETVÉDELMI KAPACITÁS EPC (Environment Protection Capacity) EPC = H² x D x K H= talajhumusz %-ban, D = humuszréteg vastagsága %-ban K = humuszstabilitási koefficiens EPC = H² x D x R (R=K ) C/N C/N = karbónium/nitrogén arány HUMUSZMÉRLEG Bevétel: Növénymaradványok a t/ha 17

18 Szerves trágyák b t/ha Kiadás: Humusz mineralizáció c t/ha a nitrogén tartalom felhasználásával állapítható meg (pl. 1 tonna szemterméshez búza, kukorica 30 kg nitrogén szükséges) Mérleg:a+b > c POZITÍV A humuszanyagok felépítése, csoportosítása, a frakciók talajtani jelentősége Humusz-televény: a talaj jellegzetes anyagcsoportját adják, a talaj humuszkészlete a termékenység hordozója A talajban különböző jellegű humuszanyagok fordulnak elő, a sárgától a feketéig, amelyek eltérő tulajdonságúak. A humusz a talaj termékenységének elsődleges meghatározója. Lényegét tekintve sötét színű, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú anyagokból áll. A ma is elfogadott klasszikus felosztás szerint egymáshoz hasonló, különböző hosszúságú molekulacsoportokból áll: fulvosavak (kis molekulatömegű, sav jellegű vegyületek.), huminsavak (nagyobb molekulatömegű, polimerizált sav jellegű vegyületek), huminanyagok (oldhatatlan polimerek). a talaj szerves anyagai, a talaj megfelelő szerkezetéért is felelős biológiailag aktív anyagok, serkentő hatásúak sötét színű, nagy molekulájú, jól tartja a vizet és a tápanyagokat kolloid tulajdonságú anyagok, melyek a növényi és állati maradványokból a mikroorganizmusok közreműködésével jönnek létre közvetlen tápanyagforrást jelentenek a növények számára jelentős mennyiségben tartalmaznak makro-elemeket, melyek növényi tápelemek átmenetileg, vagy időszakosan más elemeket is só alakban megkötnek nagy erővel kötik meg a nehézfémeket A humusz fajtái: - tápláló humusz - tartós humusz - barnásszürke humusz - barnásfekete humusz - vörösesbarna humusz - savanyú humusz - szelíd humusz - aktív humusz. A talajok humuszállapotának agrokémiai és környezetvédelmi szerepe A humuszanyagok fontos tulajdonsága, hogy növeli a talaj biológiai aktivitását, serkentőleg hat a talajéletre. További jótékony hatása, hogy megköti a növényvédő szereket, toxikus anyagokat. A humusz agrokémiai szerepe A humuszanyagok agrokémiai funkciói 18

19 Sötét színük előnyösen befolyásolja a talaj hőgazdálkodását (melegedés, lassú hülés). Nagy a vízmegkötő képessége, ezért pozitívan befolyásolják a talaj vízmegtartó képességét. A kalciummal kötődve (koagulálva) a növények számára megfelelő talajszerkezet kialakítását segítik (morzsalékos). A talaj humusztartalma közvetlen és közvetett tápanyagforrás. Pl. a talaj nitrogén tartalmának 98%-a a humuszanyagokhoz kötődik. A humuszanyagokon megkötött tápanyagok (nitrogén, foszfor, kalcium, magnézium stb) egy része a körülményektől függően vagy leválik vagy megkötődik. Így nem csak hozzáférhetővé teszi a tápanyagot, hanem tárolni is képes azt. Más esetben a kötődés olyan erős, hogy a tápanyag a növény számára már csak nehezen hozzáférhető. a humuszsavak nagyhatású pufferanyagok, melyek megakadályozzák a gyors ph változást környezetvédelmi szerep növeli a toxikus anyagot lekötő képességet adszorpciós (fém, ion megkötés) és pufferképesség (savak, lúgok közömbösítése, hatásuk tompítása) kelátképzés (nehézfémek megkötése) humuszanyagok hatása a különböző szintetikus mérgező anyagok kompenzálásában és megkötésében Az érett talajban megfelelő arányban van a feltárt és feltáratlan szerves anyag. 19

20 4. Ismertesse hazánk talajainak genetikai osztályozását! Jellemezze az adott területen leggyakrabban előforduló talajtípust! Információtartalom vázlata: Genetikai talajosztályozás (romtalajok, éghajlat és víz hatására képződött talajok) A adott területen leggyakrabban előforduló talajtípus jellemzése (kialakulása, szelvényének jellemzői, tulajdonságai, hasznosítása) A humusztartalom, a kilúgozás és felhalmozás, illetve egyéb talajképző folyamatok alapján a felszínről lefelé haladva több talajszint jön létre: Az A szint a talaj legfelső, biológiai aktivitásban különösen gazdag szintje. Ennek köszönhetően e szintben legnagyobb a humusztartalom. az A alatti B szintben a biológiai aktivitás már lecsökkent, így megcsappant a humusztartalom is. a C szint nem más, mint a talajképződés kiinduló kőzete, az anyagkőzet. A talajtípusok földrajzi elhelyezkedése szerint zonális és azonális talajokról beszélünk. A zonális éghajlati és növényzeti adottságainak megfelelően alakul ki. Az azonális talajok bármelyik földrajzi övben előfordulhatnak, mivel az éghajlat és növényzet helyett egyéb tényezők, így a kőzet vagy a domborzat jutnak meghatározó szerephez. A mészkőterületek vékony, fekete talaj, a rendzina például kifejezetten kőzethez kötődő képződmény, a folyó menti ártereken kialakuló öntéstalajok pedig végeredményben a domborzati adottságokhoz idomulnak. 1. Mediterrán éghajlat: Legjellegzetesebb talaj a vörös színű terra rossa. Sovány talaj kevés humusz. Lombhullató erdő területén: fehér színű erdőtalaj. 2. Óceáni területek: Főként kilúgozott barna erdő talaj, az északi hűvösebb, csapadékosabb területen podzol talaj. Lomblevelek miatt sötétebb, termékenyebb, minta fenyőerdő talaja, itt kisebb a kilúgozás. 3. Nedves kontinentális: Az uralkodó talajtípus a barna erdőtalaj. Humusztartalma legfeljebb közepes, kilúgozás a csapadék függvényében. 4. Száraz kontinentális: A magasfüvű puszták mezőségi talaj (feketeföld, csernozjom) humuszban rendkívül gazdag. A fű a téli hidegben is elszárad. A kevesebb csapadék miatt gyérebb fűtakaróból ugyanis sokkal kevesebb humusz keletkezik. 5. Hideg mérsékelt öv: Az egész övben podzoltalaj alakult ki. Jellegzetese humusz szürke színét a vízben nem oldódó kavics szemcsék és a kis humusztartalom miatt kapta. A talaj kevésbé termékeny, mint a tűlevelekből lassan képződik humusz. 6. Sarkköri öv: A kevés humuszt tartalmazó köves, homokos tundratalaj a jellemző. 7. Hegyvidéki öv: A hegyvidéki övben nemcsak az éghajlat és a növényzet, hanem szükségképpen a talaj is övezetesen változik. o Sziklás váztalaj o Hegyi tundratalaj o Hegyi réti talaj o Hegy podzol o Podzolos barna erdőtalaj o Kilúgozott barna erdőtalaj Mezőségi talaj (Hajdú Bihar megye) 20

21 A térségben található főbb talajtípusok jellemzése Alföldi mészlepedékes csernozjom (19/2) A 2-4% humusztartalmú talaj szénsavas meszet kisebb mértékben tartalmaz, semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, kitűnően morzsás szerkezetű. Kitűnő vízgazdálkodású, egyaránt jó vízbefogadó-, vízraktározó- és vízáteresztő képességű. Tápanyag gazdálkodása igen kedvező. Legtermékenyebb talajunk. Értékes mezőgazdasági terület, valamennyi gazdasági növény eredményesen termeszthető rajta. Karbonátos réti csernozjom (20/1), szolonyeces réti csernozjom (20,5) Kialakulására az időszakos időnként megemelkedő talajvíz nyomja rá a bélyegét. 3-4% humusztartalmú, több szénsavas meszet tartalmaz, gyengén lúgos kémhatású, szemcsésen morzsás szerkezetű. Vízgazdálkodása jó, csapadékosabb években, magas talajvízállás esetén túlnedvesedésre hajlamosak. Száraz években viszont a kedvezőbb átnedvesedési körülmények miatt egyik legtermékenyebb talajunk. A szolonyeces réti csernozjomnál a genetikai B szintben megnő a NA + mennyisége, szerkezete kedvezőtlenebbé válik. A talaj vízgazdálkodása a nátrium mennyiségének függvénye, így a réti csernozjomok jó termőterületek, a tömöttebb B szint viszont indokolja az altalaj-lazítást és a vízrendezést. Kérges réti szolonyec (24,1), közepes réti szolonyec (24,2) Hidromorf talajképződmények, kialakulásukban jelentős szerepe volt a felszín alatti vizeknek. Szárazon kőkemények (zsugorodnak), míg nedvesen elfolynak, duzzadnak, száraz állapotban mélyen megrepednek. Igen rossz vízgazdálkodású, igen gyenge vízáteresztő képességű, mindig lúgos kémhatású és gyakran jelentős vízoldó Na + tartalmú talaj. Vékony termőrétegűek 24/ cm közötti, 24/ cm közötti művelhető réteggel. Ezeken a területeken ősgyepek találhatók, feltörni nem szabad. A szolonyeces réti talajok szelvényében, annak erősen tömődött, prizmás B szintjében 5- *25 % az adszorpciós komplexus Na + telitettsége. Gyakran jelentős a kicserélhető Mg 2+ tartalmuk is. Fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságuk szélsőséges, de meliorativ beavatkozással javítható. Ezeken a területeken gyepek találhatók. Karbonátos öntés réti (31,1) Humuszos rétegűek és szerkezetük kevésbé kialakult. A Tisza öntés területén alakult ki. Kisebb humusztartalmú, kémhatása gyengén lúgos. Mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, termékeny talaj. Erdők találhatók rajta. Karbonátos csernozjom réti (33,1), mélyben szolonyeces csernozjom réti (33,4), szolonyeces csernozjom réti (33,5) A talajvíz mélyebbre süllyedt, erőteljesebb kilúgozódás jelentkezik. A humusztartalom alacsonyabb. A talaj felső szintjében a humusz anyagok jobb minőségűek. A szerkezete morzsás. Jó víz- és tápanyag-gazdálkodású termékeny talajok. A kistérség területének közel 60%-át borítja, jó termőképességű talaj, amelyen megfelelő (tápanyag-vizsgálatra alapozott) tápanyag utánpótlással minden gazdasági növény termeszthető. A területen és között ha-on (13 %), hajtottak végre meliorációt, főleg a vízrendezéssel javítható területeken. A területen az öntözés lehetősége adott. A Tisza, a Körös 21

22 és a Kurca jó öntözővízzel látja el a területet. A területen 948 km csatorna biztosítja a felesleges víz elvezetését és az öntözővíz odajuttatását. Így biztosított az intenzív termelés feltétele is, a megfelelő tápanyag-utánpótlással és az intenzív növénykultúrákkal. A terület talajára jellemző, hogy nagy százaléka jó fizikai állapotú, kitűnően morzsás, illetve szemcsésen morzsás szerkezetű. A talajok többsége gyengén lúgos kémhatású, jó vízgazdálkodású, nagy hányaduk a térségünkben jó humusz tartalmú és vastag termő rétegű. A talajok termőképessége összességében nagyon jó, ezt az átlagos AK érték is mutatja. 22

23 5. Ismertesse a talajhibák javításának módjait! Hasonlítsa össze a víz és a szél talajpusztító hatását befolyásoló tényezőket, valamint az erózió és a defláció elleni védekezés lehetőségeit! Információtartalom vázlata: Talajhiba, talajjavítás fogalma A talajjavítás módjai Az adott területen leggyakrabban előforduló talajhiba javításának bemutatása Az eróziót befolyásoló tényezők A deflációt befolyásoló tényezők Az erózió elleni védekezés A defláció elleni védekezés Talajművelés, t.ápolás célja, feladatai: Célja: a t. szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tev., nedvesség- és levegőforgalmának kedvező befolyásolása. A művelés feladata: megf. aprózódottság, növ. termését befolyásoló tényezők (víz- levegő- hőforg., tápa. ellátottság, t.lakó élőlények tev., gyomok), a talajba juttatható kémiai anyagok, egyéb maradványok, öntözés hatékonysága, erózió, defláció csökkentése, t.degredálódás csökkentése, mechanikai és kémiai t.javítás. A t. pillanatnyi állapota határozza meg a művelés megf. mélységét és módját. Talajvédelem (erózió), homokt. védelme és javítása: a t. művelésének hatása legerőteljesebben a dombvidékek szántóit érinti (Mo. szántóinak 40%-nál fennáll az erózió pusztító hatása). Mozgó felszíni vízlepel (heterogenitás) mértékét befolyásolja: csapadék (intenzitása, időtartama, cseppnagysága, olvadó hó menny.,hóolvadás időpontja) talaj (szerkezete,nedvességi állapota, vízforgalma,növényborítottsága), lejtő (hossza,meredeksége, alak-ja, kitettsége). Szétiszapolódási erózió:felső 2-3cm-ben, megelőzi a csepperózió. Síkvidéki e.: 1%-os lejtőn is kialakul, ált. szikes t., padkás képződmények. Dombvidéki e.: nagyobb vízforgalmi heterogenitás. Az átmosásos erózió sok oldott anyagot szállít magával, különböző eróziós formák megjelenésével (vonalas, árkos, barázdás, szakadékos) Szélerózió (defláció): száraz, kopár vidéken (sivatag, félsiv.) jelentős. Erdők, gyepterületek irtása során felléphet. (futóhomok, Hanság lecsapolása!). Deflációt befolyásolja: szél örvénylése, iránya, deflációs terület hossza, a talaj szövete, szemcse-összetétele, szerkezete, szervesa. tartalma, nedvessége, növényborítottsága. Homoktalajok javítása: savanyú ph-jú meszezése, szikes, sós t. vízrendezése,, mészpad,vaskőfok rétegek feltörése, glejes réteg fellazítása. Egyéb t.javítási módszerek: savanyú és Mg-hiányos t. kémiai javítása, Egerszegi-féle réteges homokjavítás (szőnyegszerűen kolloidokban gazdag rétegek elhelyezése), mélylazítás ((t. nedvessége minél alacsonyabb legyen), vakond-drénes mélylazítás. Talajjavítás formái: a t. művelés közvetlenül (részecskék elhelyezkedését,a t. szerkezetét változ-tatja fizikai úton) és közvetve ( a t. kémiai és bio-lógiai tulajdonságait, folyamatait módosítja) okoz változásokat a t. állapotában. Közvetlen vált.: mor-zsás szerk. kialakítása és megőrzése a cél. Tömörö-döttség ált. a művelés során alakulhat ki, a nedve-sebb talajon (eketalp). Porosodás az intenzív mec-hanikai hatás következménye. A mechanikai javítás a t. vízáteresztését, levegőellátását, t.réteg lazítását jelenti. Vízvezető, víztartó képesség: aszály 23

24 esetén a legnagyobb terméscsökkentő a vízhiány, kevés t.mozgatás célszerű, csapadékos idő esetén kiszárí-tás elkerülése, belvíz elvezetése. Biológiai t.javítás: növ.védő szerek, gyomirtás, tápanyag pótlás. Szikes talajok javítása: Szoloncsák t.:d-t köze, szóda felhalmozódás. Szolonyec: T.túl, kolloid io-nokhoz kötött Na-ionok. Szoloncsák nehezebben, szolonyec könnyebben javítható: kilúgzott A szint (max. 50cm), belvízmentes kell legyen ph >7,5, B szint savanyú, v. semleges, szésavas mészre 30-40cm-ig nem reagálhat. A fentiek fennállása esetén van esély a t.javításra. A vízrendezés a legfontosabb (talajcsövezés, mélylazítás), a sófelhalmozódás csökkentése (meszezés, sekély művelés), a tápa. pótlás (istállótrágya). Kémiai talajjavítás, szikes és savanyú talajon: oka: Ca-kilúgzás, de ez a legkönnyebben javítható talaj. Az üzemi, genetikus talajtérkép és kartogramjai táblánként tüntetik fel a t. genetikai típusát, humuszellátottságát, fizikai féleségét, CaCO3 ellátottságát és ph állapotát, mészigényét. A javításhoz szüks. CaCO3 menny. meghatározása a hidrolitos aciditás értéke alapján. A meszezés ideje:nyár köze-pe ősz vége, de kiterjedhez egész évre is. Meszező anyagok: cukorgyári mésziszap, lápi m.iszap, mészkőőrlemények. Elsősorban a t. felső rétegébe kell juttatni, tilos t.-ba mélyen forgatni (szántás előtt!). A meszezés mellett az istállótr. nem feltétele a hatékonyságnak, a műtr. erősíti. N műtr. igény a meszezést követő 2-3 évben csökken, a terménynövelő hatás 4-5 évig jelentős. A talajvédelem fogalma. Az erózió és belvizek elleni védekezés. A defláció elleni védekezés módszerei 1. Erózió a víz talajromboló hatása, amely lejtő területeken a talaj, növényzet, tápanyag elhordásában jelentkezik. Okok: nagy eső, hirtelen hóolvadás. Befolyásoló tényezők: a lejtő hajlásszöge csapadékmennyiség talajtulajdonságok (vízbefogadó és vízvezető képesség) növényzet (sűrűsége, gyökérzetfejlettség) Az erózió formái: felületi, barázdás, árkos, vízmosásos. Védekezési módok: vízlefolyás megakadályozása: sánckészítés (20 30 m-enként), teraszkialakítás, a rétegvonalak mentén való talajművelés (váltvaforgató eke), a vetést, növényápolást a lejtőre merőlegesen végezzük. a vízbefogadó-képesség növelése: mélyművelés, talajvédő gazdálkodás, különböző tenyészidejű növények egymás mellé helyezése. 2. Defláció szél által okozott kár, a talajszemcséket, tápanyagot, vetőmagot elfújja, homokverést okoz. Befolyásoló tényezők: talajszemcsék mérete, nedvességi állapot, talajborítottság, szélerősség. Védekezési módok: a talajborítottság minél hosszabb ideig megmaradjon homoktalajon tömöríteni, fasorok telepítése, szervestrágyázás 24