Az igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvény koncepciója. témában a Pécsi Ítélőtáblán megtartott konferencia anyaga

Átírás

1 Az igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvény koncepciója témában a Pécsi Ítélőtáblán megtartott konferencia anyaga június 20. Dr. Makai Lajosnak, a Pécsi Ítélőtábla elnökének köszöntője: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Az Országos Bírósági Hivatal elnöke az általa létrehozott kommunikációs munkacsoport feladataként határozta meg az Igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvénytervezet előkészítő munkálatainak megszervezését májusában készült el a vitaanyag, amelyet a munkacsoport észrevételezésre, véleményezésre megküldött valamennyi bíró, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke számára. A vélemények alapján átdolgozott vitaanyagot a kommunikációs munkacsoport nyilvánosan az ítélőtáblák illetékességi területéhez igazodó regionális konferenciákon mutatja be és bocsátja vitára a bíróságok, az ügyészi és az ügyvédi kar, az egyetemek, a sajtó, továbbá a rendőrség helyi képviselői részére. Szeged és Debrecen után a III. Regionális Konferencián köszöntöm meghívott vendégeinket, a Fővárosi és a Debreceni Ítélőtábla elnökét, a Pécsi Ítélőtábla illetékességi területén működő törvényszékek igazgatási és szakmai vezetőit, a járásbíróságok elnökeit, a sajtószóvivőket, a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség vezetőjét és ügyészeit, a megyei főügyészségek vezetőit, az ügyvédi kamarák elnökeit, a megyei rendőr-főkapitányságok vezetőit, a büntetés-végrehajtási intézetek parancsnokait és valamennyi, az igazságszolgáltatásban dolgozó kollégát. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm konferenciánkon dr. Gyarmathy Judit Asszonyt, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesét. Köszöntöm, és bemutatom előadóinkat: dr. Répássy Róbert urat, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát, dr. Péterfalvi Attila urat, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét, dr. Eperjes Krisztián urat, a Legfőbb Ügyészség főtitkárát, dr. Bánáti János urat, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, dr. Balogh Zsolt urat, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos főmunkatársát, dr. Harangozó Attilát, a Szegedi Ítélőtábla elnökét, a kommunikációs munkacsoport tagját, a vitaanyag kidolgozóját, és dr. Hilbert Edit Asszonyt, a Budapest Környéki Törvényszék elnökét, a kommunikációs munkacsoport vezetőjét. Felkérem dr. Gyarmathy Judit Asszonyt, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesét a konferencia megnyitására. Dr. Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese: Szeretettel köszöntöm a jelenlévőket, örülök, hogy ennek a nagy munkának a 3. állomása Szeged és Debrecen után most Pécs lehet. Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismert, hogy a XXI. században jelentősen felgyorsult az információáramlás, és az ehhez kapcsolódó adatkezelés is. Elég csak arra gondolnunk, hogy ma egyre népszerűbb a felhő alapú tárolási technológia, illetve a nagyobb jelerősségű wifi-k akár komplett városok területét is le tudják fedni. A világ változik, ezért a digitális és informatikai környezet változása a bíróságoktól is új, konkrét válaszokat kíván meg. Ezért vagyunk ma itt, ez a munka erről is szól. Ahogyan az dr. Makai Elnök Úr köszöntőjében is elhangzott, a kommunikációs munkacsoportot az Országos Bírósági Hivatal elnöke még elején kérte fel arra, hogy a bírósági igazságügyi adatkezelésről és a bírósági tájékoztatásról szóló törvényjavaslatot, vitaanyagot dolgozza ki. Ezt a munkát a kommunikációs munkacsoport végzi, végezte, akiknek a munkáját ezúton is szeretném megköszönni, különösen annak elnökének, dr. Hilbert Edit Asszonynak, illetve a vitaanyag kidolgozójának, dr. Harangozó Attilának. 1

2 A vitaindító anyag már világosan rámutatott, hogy a jelenlegi szabályok nem adnak választ minden felmerülő kérdésre, ezért az a feladatunk, hogy közösen tárjuk fel azokat a problémákat, amelyeket együtt kell megoldanunk, figyelembe véve egyrészt a nemzetközi példákat is, másrészt pedig a kor informatikai technológiai kihívásra adott válaszait, a technológiai vívmányokat. Ezeket mind a vizsgálódás fókuszpontjába kell helyezni, ehhez kérjük az Önök segítségét is. Kérem, engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket arra, hogy a oldalon, a bíróságok központi internetes oldalán található egy olyan űrlap, amit ki lehet tölteni akár névvel, akár névtelenül is és javaslatot tenni a továbbiakban szabályozandó területekre, vagy bármilyen kérdésre, ami ezzel a témával kapcsolatos. Köszönöm, hogy a továbbiakban is részt vesznek és figyelemmel kísérik a vitaanyag és a problématérkép alakulását. A cél természetesen az, hogy foglalkozzunk ezzel a fontos kérdéssel, de mindemellett a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeknek is eleget tegyünk és egyben eleget tegyünk a nyilvánosság, az átláthatóság, és az integritás követelményének is. A konferencia-sorozat korábbi állomásain, Szegeden és Debrecenben nagyon sok érdekes elképzelést és véleményt hallhattunk, biztos vagyok abban, hogy a pécsi konferencia sem lesz kivétel. Olyan kérdések merülhetnek fel például, hogy mit tegyen a bíró, amikor azt tapasztalja, hogy egy mobiltelefon kamerájával, vagy mikrofonjával rögzítik a tárgyalást. Hogyan lehet nyilvánosságra hozni az ítélkezés során felmerülő érzékeny adatokat, közérdekű adatokat, meddig terjed a magánszféra és meddig a tárgyalás nyilvánossága. A Szegeden felmerülő problémát is említhetem az új Ptk. egyik rendelkezése kapcsán, ami szerint a közösséget ért sérelem alapján a közösség tagja keresetet indíthat. Ilyen esetben milyen adatnak minősül az, hogy valaki egy adott közösséghez tartozik? A sor még több érdekes kérdéssel folytatható. Az alapvető szempont, hogy a bírák színvonalasan ítélkezzenek, ehhez viszont nagyon fontos az egységes szabályozás. Remélem, hogy a mai esemény is elvezet minket oda, hogy meg tudjunk fogalmazni egy olyan koncepciót, amely használható lesz a jogalkotó számára és alkalmas lesz arra, hogy ennek alapján egy olyan új jogszabály születhessen, amely mindannyiunk számára igazodási pont lehet. Örülnék, ha a mai napon is olyan elveket és hozzászólásokat kapnánk, amelyek a gyakorlatban is hasznosíthatóak valamennyiünk számára. Ehhez kívánok jó munkát! Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Megkérem dr. Harangozó Attila urat, a Szegedi Ítélőtábla elnökét, a munkacsoport tagját, hogy tartsa meg a vitaindító előadását. Mindenkit arra bíztatok, hogy az előadások után, ha van észrevétele, kérdése, tegye meg. Dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen Elnök Úr, én is mindenkit sok szeretettel köszöntök! A mai konferencia egy rendhagyó konferencia, hiszen a magyar igazságszolgáltatás történetében nem nyílt lehetőség eddig arra, hogy hivatásrendeknek és valamennyi hivatásrendet ezalatt értem, hogy tényleg egy alulról jövő kezdeményezésre, egy egészen új jogszabály megalkotására tegyen javaslatot. Nagyon fontos az is, hogy ez a kezdeményezés egy hosszú évek, évtizedek óta felhalmozódó problémahalmazt próbál feldolgozni. Nem arról van szó, hogy az adatkezeléssel vagy az adatnyilvánossággal összefüggésben felmerülő néhány problémát kell megoldanunk, hanem arról, hogy nagyon sok olyan kérdés merült fel, amelyek az eljárási törvényekhez kapcsolódó ügyviteli szabályokban már hosszú évek óta szabályozottak voltak, sőt akár már eseti döntések is születtek benne, vagy annál magasabb szintű határozatok, de ezek mégsem oldották meg azokat a fajta vitákat, amelyek azért generálódtak újra, mert nem volt megnyugtató megoldás. Amikor az új Alaptörvény elfogadásra került, világossá vált, hogy az alapjogi katalógusrendszer milyen struktúrában, miként gondolja el a magyar jogrendszeri hangsúlyokat, és ebben nyilván az emberi méltósághoz való jog első helyre helyezése ami azt gondolom, hogy teljesen természetes dolog volt azt is világossá tette, hogy emellett a nyilvános tárgyaláshoz fűződő jogunk egy olyan jog lesz, mely részben korlátozódhat adott esetben, vagy adott esetben más alapjogokkal versenyre kelve bizonyos alapjogokat maga korlátozhat. Az is nagyon fontos, hogy nem történt még meg ezeknek az alapjogoknak a végleges kollíziója, végleges összevetése, 2

3 hiszen ez egyrészt absztrakt módon a jogalkotó feladata, másrészt konkrét módon a jogalkalmazóké. Ugyanakkor a jogalkalmazási gyakorlat nagyon rövid még és ezért ez a tapasztalat még nem alakult ki, de ez természetesen alakulni fog. Ez az új jogszabály ha létre fog jönni ezt a légüres teret próbálja kitölteni. Hiszen az a kiindulási alapunk, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag minden leszabályozott. Azt gondolom, hogy a kerítésépítésig mindenre megtalálhatjuk azokat a normákat, amire lehet hivatkozni. Azonban az igazságszolgáltatás és ezt többször elmondtam abban a helyzetben van, hogy valamiért mindig kikerül abból a fő sodorvonalból, amelyre a jogalkotás odafigyel. Az infotörvény például tipikusan ilyen, és ezt nem kritikaként mondom, hanem természetes dologként, a közigazgatásra született meg. Most éppen az Állami Számvevőszék küldött nekünk körbe egy kérdőívet, ebben a bírósági elnököknek is nyilatkozniuk kell bizonyos dolgokra és a közigazgatási reform hogyan hat a szervezetünk működésére kérdés során elakadtam. Hát sehogy se, mi nem közigazgatási szerv vagyunk. Ez az infotörvénynél is nagyon jól látszódott, hogy a közigazgatási eljárásban az ügyfél-nyilvánosságon kívül másmilyen nyilvánossággal senkinek nem kell számolni. Nálunk a tárgyalás nyilvánossága az a pillanat, amikor minden felülíródik. Az a bankszámla adat, amit én nem ismerhetek meg a bankban, az az orvosi adat, vagy egészségügyi adat, amit nem ismerhetek meg az orvosi rendelőkben, az nyilvános tárgyaláson bemutatásra kerül és elkezdünk rajta vitatkozni, amelynek egészen más következményei is lehetnek ad absurdum, pl. mondjuk jogkövetkezményei is úgy, hogy eredetileg amikor az az adat bekerült a rendszerbe, senki nem gondolta, hogy más minőségben kell védeni, mint aminek egyébként eredetileg keletkezett. Ez az új lehetőség egy közös együttgondolkodást tesz lehetővé és azért fontos, hogy ügyészségi, rendőrségi, bírósági vezetők és érdeklődő kollégák itt vannak, mert ez a konferencia nem egy végeredmény, hanem egy első lépés. Az első lépés lényege, hogy haza kell menni és mint a misszionáriusok voltak annak idején, valamikor a XV.-XVI. században, azt gondolom, hogy el kell kezdeni a kollégák érdeklődését felkelteni, hogy milyen problémával is találkoztál, mivel küzdesz, mivel nem tudsz zöld ágra vergődni? Hogyan alakulnak azok a kérdések, amelyek mondjuk az eljárási törvényben vagy az ügyviteli szabályokban valahogy le vannak szabályozva. Vannak anyagi jogi háttérszabályok, azonban ezeket együttesen kombinálva, alkalmazva valahogy nem áll össze koherens egésszé ez az egész rendszer. Ezeket a problémákat kell felvetni. Ahogy Elnökhelyettes Asszony utalt erre a bizonyos problématérképre, ennek célja a jövőbeni törvénykezdeményezés váza. Elkezdjük azzal, hogy kire terjed ki a hatálya, mi lesz a törvény személyi hatálya. Meg lehet határozni ezt a szűkebb értelemben vett igazságszolgáltatásra, kizárólag a bíróságra, de azt is lehet mondani, hogy terjesszük ki szélesebb körre, tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásra, az ügyészségi, az ügyvédi szervezetekre. Igazából úgy gondolom, hogy akkor nem ússzuk meg a szakértői szervezeteket sem, vagy adott esetben a nyomozó hatóságokat. Nézzük meg, hogy mi az a kör, amire lehet alkalmazni egy egységes szabályozást. Nem tudja most ebben a pillanatban szerintem még az asztalnál ülő előadók közül sem senki azt, hogy mi lesz ennek a vége. Ami a biztos, a közös gondolkodásban kialakuló álláspontok ütköztetése, a javaslat megfogalmazása lehet, hogy alternatív A, B, C megoldásokat tesz lehetővé. Itt van a bölcs jogalkotó, aki elé, ha bekerül esetleg egy tervezet, és úgy gondolja, hogy megfontolásra érdemes és majd törvény formájában elfogadja, akkor kiválasztja azt, ami alapján absztrakt módon szabályozni szeretné ezt a területet. A következő, amiről még beszélni szeretnék, az Alaptörvény után az információs önrendelkezésről szóló törvény. Nagyon fontos, hogy ez a törvény egy EU konform, de a magyar közjogi hagyományokat ismerő, tiszteletben tartó szabály. Ez az a bázis, amelynek a kategória-rendszerét, a fogalom rendszerét nem lehet felülírni. Tudom, hogy ebből elvi vita volt, talán annál magasabb szintű is, de ahány helyen vagyok, mindenhol el fogom mondani, hogy a régi Avtv. kimondta azt, hogy az Avtv.-től csak akkor lehet eltérni, ha az Avtv. megengedi. Az infotörvény ezt nem mondja ki. Remélem, hogy lesz olyan pillanat, amikor a jogalkotó látni fogja azt, hogy nagyon fontos, hogy az információvédelem egy olyan kódex alapján kerüljön az egész jogrendszerbe szabályozásra, ami megkerülhetetlen, ami konkrét felhatalmazásokat ad más jogszabályoknak, ugyanannak a szabályozási területnek a szabályozására. Ez ritka, mert általában a végrehajtási rendeletekre vagy egyéb más jogszabályokra ad felhatalmazást a törvény. Azt gondolom, hogy oly mértékben vagyunk kiszolgáltatva a személyes adatainkkal a külvilágnak, hogy ennek az egységes, és tényleg koherens szabályozását muszáj kimondani. Az megint egy más 3

4 kérdés, hogy ez most sarkalatos vagy nem sarkalatos, ez egy következő probléma. Én az infotörvényben ezt a hiányosságot látom összesen, ez azért nagyon fontos, mert így lehet, hogy az infotörvény tudna felhatalmazást adni arra, hogy bizonyos ágazatok, bizonyos szektorok saját, önálló szabályozást kapjanak, pl. ilyen az igazságszolgáltató hatalom is. Ami nagyon fontos, szintén egy elvi kérdés, hogy az eljárási törvények ebben a pillanatban újrakodifikálásra kerülnek, az eljárási jogászok nem a legkorszerűbb gondolkodással, de mégis azt vizionálják, hogy vannak kivehetetlen részek az eljárási törvényekből, sőt, bizonyos ügyviteli szabályokat is az elmúlt években most az elmúlt 10 évre gondolok beépítettek az eljárási törvényekbe. Azt gondolom, hogy ez egy annyira speciális terület, pontosan az a küzdelem, az a kísérletezés, amit megpróbálunk, hogy egy önálló kódex legyen, esetleg azt az eddig általános elfogadott elvet, vagy elvárást is felül tudja írni, hogy kizárólag az eljárási törvények szabályozzanak a nyilvánosságra, adatkezelésre, adattovábbításra vonatkozó szabályokat. Pontosan ez a probléma, hogy a két eljárási törvény egymással párhuzamosan, egymástól eltérő szabályozást ad, holott nagyon határozottan gondolom, hogy az adatkezelés, adatnyilvántartás, adattovábbítás nyilvánosság vonatkozásában az igazságszolgáltatás egységes. Gyakorló bíróként tudom azt elmondani, hogy teljesen nonszensz helyzetek születnek. Hadd meséljem el, hogy a Pp. alapján a jogi képviselőnek is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a képmása megjelenhessen a sajtó nyilvánossága előtt. Bejön a bíró, leül az ügyész, bejön a védő, mindenkiről készül kép- és hangfelvétel és a magánfél jogi képviselőjét, aki ugyanannak az ügyvédi karnak a tagja, a Pp.-re tekintettel nyilatkoztatni kell, és nyilatkozik, hogy nem járul hozzá. Nekünk el kell magyarázni a sajtótudósítónak, hogy ugyanolyan zöld talárban ül a kolléga, de őt ki kell kockázni, mert a Pp. idevonatkozó rendelkezését nem tudjuk felülírni, nyilván nem is akarjuk, hiszen törvénytisztelő jogalkalmazók vagyunk, elfogadjuk, de maga a helyzet anakronisztikus. Ez most tényleg csak egy kiemelt példa, de jól mutatja azt, hogy azt a fajta egész komplex szabályozási rendszert, amit a magyar jogrendszer ad erre a területre, speciális szabályozással kell egységessé, koherenssé teremteni. Nem azt mondjuk, hogy nincs leszabályozva, hanem az a szabályozás nem megfelelő. Továbbmenve a személyi hatálytól, a tárgyi hatálytól, nagyon fontos meghatározni azokat az egyébként ismert, de szétszórt szabályokban található védelmi rendelkezéseket, akár a gyermekek jogaira vonatkozó szabályozásnál, akár pl. egy egészen más terület látszódik az új Alaptörvény és az új Btk. preambulumából is, hogy pl. közvagyonnal kapcsolatosan egészen más elképzelései vannak a jogalkotónak, akkor tessék átvezetni és adott esetben azokra vonatkozóan, vagy közhatalmat gyakorlókra vonatkozóan egy másfajta, esetleg egy lazább szabályozást megtenni, hiszen ez egy természetes dolog, ezt el kell fogadni, csak ezek is jelenjenek meg. Répássy államtitkár úrral még az első konferenciákon azon polemizáltunk, hogy kell-e önálló kódex vagy nem önálló kódex. Azt szeretném majd ennek a konferencia-sorozatnak a végén, nyilván a kollégák támogatásával elérni, hogy a jogalkotó számára tegyük egyértelművé, hogy az önálló kódexi jelleg a biztonságosságot, a kiszámíthatóságot adná. Ami nagyon fontos, hogy az ítélkezés, a bírósági munka arról szóljon, ami a tárgyalóteremben az ügy érdemét érinti, az anyagi jogi és az eljárási kérdést, és ne arról, hogy bejöhetnek-e, készíthetnek-e felvételt, mikor kell kimenni, hogyan kell kimenni, lehet-e bent videót készíteni. Ezeket nem kell nekünk ott a tárgyalóteremben már eldönteni akkor, nem kell mérlegelnünk, ha azt teljesen egyértelműen, teljesen világosan magas szintű jogszabály meghatározza nekünk. Azért gondoltam, hogy a vitaindítómnak nem is a vitaanyag ismertetését választom, hanem a felhívást arra, hogy mindenki aktivizálja a környezetét. Ez rólunk szól, nekünk szól, igazából egyébként áttételesen nyilván a társadalomnak szól, az állam biztonságos, kiszámítható működését szolgálja. Ami a legfontosabb: egy olyan vitának adna végső megoldást, amely utána más területeken is minta lehet, ha a jogalkotó fogadókész az ilyen kezdeményezésekre, észleve és átérezve ennek a súlyát, akkor más problémákat fölvetve, átgondolva, előkészítve meg lehet kezdeni újabb javaslatok készítését. Köszönöm szépen, jó munkát és gondolkodást, sok kérdést és aktív hozzászólást kívánok! Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm Elnök Úr, kíváncsian várjuk a jogalkotás előkészítéséről Répássy államtitkár úr előadását. 4

5 Dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára: Elnök Asszonyok, Elnök Urak, tisztelt hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt nagyon köszönöm az ismételt meghívást erre a nagyon fontos konferenciára. Januárban a Szegedi Ítélőtáblán magam fejtettem ki az igazságügyért felelős minisztérium álláspontját és Debrecenben májusban pedig az alkotmányjogi főosztályvezető helyettese fejtette ki az álláspontunkat. Az álláspontunkban nem sok változás történt, csak a minisztérium elnevezésében történt változás. Mint bizonyára tudják, az igazságügyi minisztérium most már egy önálló szaktárcaként foglalkozik a jogalkotás kérdésével és ebben a minőségben is nagyon köszönöm a meghívást. A szegedi konferencián elhangzott legfontosabb álláspontunkat, legfontosabb megjegyzéseinket szeretném megismételni, külön ki fogok térni arra a kérdésre melyet dr. Harangozó Attila elnök úr már jelzett, hogy mi az álláspontunk az önálló törvény tekintetében. Az Alaptörvény 6. cikkének (2) bekezdése alapjogként biztosítja az információs önrendelkezési és információszabadsághoz fűződő jogokat, e jogok érvényesülésének és érvényesítésének biztosítékait az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló évi CXII. törvény, egymás között csak infotörvényként emlegetett törvény tartalmazza. Az infotörvény Magyarország Európai Uniós és nemzetközi jogi kötelezettségei alapján európai összehasonlításban is kiemelten magas alapjogvédelmi szintet biztosít, igazolják ezt az Európai Uniós adatvédelmi reform keretében folytatott, jelenleg is zajló tárgyalások eredményei. Az infotörvény alkalmazandó minden személyes adat, illetve közérdekű adat kezelésével járó tevékenységre, így megfelelően biztosítja azt a keretet, melyet egy igazságügyi adatkezelési és tájékoztatási törvény előkészítése során figyelembe kell venni. Az igazságszolgáltatási szervezetrendszerben folytatott adatkezelésre vonatkozó szabályok átgondolását, és ha ez a szakmai egyeztetések alapján indokoltnak tűnik, önálló kódexben történő újraszabályozását mindenképpen előremutató kezdeményezésként értékeljük. Nagyon köszönjük az Országos Bírósági Hivatalnak, hogy elindította ezt a jogalkotási folyamatot. Az igazságügyi adatkezelésről szóló törvény koncepciójának továbbfejlesztéséhez azonban további hosszú távú szakmai együttműködés mutatkozik szükségesnek. A debreceni konferencián alkotmányjogi főosztályvezető-helyettesünk kifejtette azt az álláspontot, amelyet magam is osztok, hogy az önálló kódex kérdésében akkor kell állást foglalni, amikor már a szabályozás tartalma világos lesz, amikor látjuk pontosan, hogy milyen szabályozás, milyen szabályozási igény merült fel, akkor érdemes eldönteni azt, hogy szükséges-e önálló kódexet alkotni. A kezdeti álláspontunk valóban ebben jelentősen változott, kezdetben egy önálló kódex alkotásának semmi szükségét nem láttuk, ma már én is azt gondolom, hogy szólhatnak érvek jócskán az önálló kódex mellett, de először lássuk a szabályozást, hiszen addig nem érdemes ebben a kérdésben döntenünk. Nélkülözhetetlenek azoknak a bírósági tapasztalatoknak, problématípusoknak az összegyűjtése, részletes kifejtése és a jogszabály-előkészítés folyamatába történő becsatornázása, amelyekre a koncepció is utal, arra hivatkozással, hogy a hatályos törvények eltérő, esetenként egymást kizáró előírásokat fogalmaznak meg. A fennálló problémák azonosítása, feltárása vezethet csak el a szabályozási diszfunkciók komplex megoldásához, legyen az adott probléma megoldása akár jogértelmezést, akár jogalkotást igénylő feladat. Ilyen problémákat jeleztek a hozzászólók a korábbi konferenciákon is, és a bíróság honlapjára már felkerült egy részletes problématérkép, hogy melyek azok a területek, amelyek feltételezhetően a problémákat hordozzák. Tudomásom szerint ezekhez a témákhoz további hozzászólások is érkeznek. Most arról szeretnék beszélni, hogy a mi megítélésünk szerint, az általunk megismert és januárban útjára indított koncepciónak melyek a problémás elemei, melyek a számunkra nehezen értelmezhető részei. Mindezt azért teszem, mint ahogy januárban is megtettem, hogy őszintén gondoljuk azt, hogy ennek a törvénynek az előkészítése során a jogalkotásért felelős tárca nem a bölcsek kövét őrzi, teljesen egyértelmű, hogy az igazságszolgáltatás szereplői és a jogalkotásért felelős tárca egyforma felelőssége az új törvény megalkotása. 5

6 A jogalkotásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell a jogrendszer koherenciáját. Az igazságügyi adatkezelésről szóló törvény koncepciója azonban számos helyen indokolatlanul eltér az adatvédelmi jog dogmatikájától és terminológiájától. Így a koncepció a hatályos jogban létező jogintézmények eltérő tartalommal történő megállapítására, valamint olyan új jogintézmények és fogalmak megalkotására tesz javaslatot, amelyek zavart okozhatnak az infotörvény és a megalkotandó új jogszabály együttes alkalmazásában. Nem indokolt, hogy a megalkotni kívánt törvény újra definiálja a személyes adatok és a közérdekű adatok fogalmát a bírósági ügyekre tekintettel, illetve azokat átfedő adatkategóriákat határozzon meg. Szükséges ugyanakkor a személyes adatok azon körének meghatározása, amelyek kezelésére az igazságügyi adatkezelésről szóló törvény felhatalmazást adna, az infotörvény kötelező adatkezelés feltételeire vonatkozó szabályainak a figyelembe vételével. A koncepció jelzi, hogy az Alaptörvény jelenleg nem deklarálja az igazságszolgáltatási alapelvek között az igazságügyi adatok védettségét és az azokból adható tájékoztatás rendjét. Ezen alapelvek álláspontunk szerint a tisztességes eljáráshoz, valamint a információs önrendelkezéshez és az információs szabadsághoz fűződő alapjogok tartalmának elemeit, részeit képezik, azokból levezethetőek, külön nevesítésük alaptörvényi szinten ezért nem indokolt. A hatályos törvények a büntetőügyekben tartott tárgyalásokra és a kihirdetett határozatokra vonatkozóan jelenleg is tartalmaznak megfelelő konkrét rendelkezéseket, a jogalkalmazási problémát a koncepció alapvetően az eljárások és a döntések alapját képező adatokban és ügyiratokban látja, amelyek jogi státuszát a hatályos jogszabályok nem megfelelően rendezik, továbbá a koncepció alapján hiányzik az egységes, egyértelmű szabályozás ezen adatok és az iratok megismerésének és nyilvánosságra hozatalának feltételeivel összefüggésben. Az új törvény elsődleges feladata e kérdéseknek a rendezése lenne, a koncepció ugyanakkor e szabályozási körön jóval túlmutat, aminek az indokoltsága kérdéses. Ezen túl alapkérdés annak vizsgálata, hogy bevezethetőe mind a polgári, mind a büntetőeljárások tekintetében egységes szabályozás, ahogyan azt a koncepció tartalmazza, tekintettel ezen eljárások alapvetően eltérő jellegére, amely eltérő jelleg az adat- és iratkezeléssel szorosan összefüggésben áll. A koncepció nem határolja el megfelelően az adatkezelésre és az iratkezelésre vonatkozó szabályozást. Az információs jogunk tárgya az adat, az információ, nem pedig az adathordozó, pl. az okirat. E jogok minden esetben az adathoz kapcsolódnak, teljesen független annak tárolási, vagy megjelenési formájától. A koncepció az igazságügyi adatkezelési törvényt a tekintetben is egységes szabályozásként javasolja megalkotni, hogy a bíróságok igazgatási célú nyilvántartásaira is vonatkozzon ez a törvény. E nyilvántartások egy része már jelenleg is részletes adatkezelési normák hatálya alá tartozik, pl. munkajogi vagy számviteli nyilvántartások, ebből következően az egységes szabályozás kialakítása során mérlegelni kell, hogy az igazgatási célú nyilvántartások normáinak integrációja milyen előnyökkel és milyen hasznokkal jár, ezen integrációnak milyen hatása van a jogrendszer koherenciájára. A koncepció a létező joghézagok mellett több olyan, a bíróságok adatkezelését érintő szabályozási hiányosságra utal, melyek az infotörvény megfelelő alkalmazása esetén nem állnak fenn. Így pl. az adatkezelés megkezdésének időpontja, valamint az adatkezelő személye az infotörvény hatályos rendelkezése alapján egyértelműen meghatározható. Az infotörvény rendelkezéseit és logikai felépítését figyelembe véve, kérdéses a koncepció azon megállapítása, mely szerint nem egyértelmű a jogi helyzet abban a tekintetben, hogy a bíróságok, mint adatkezelők az államhatalmi rendszeren belül külön jogállásúak-e vagy sem. Az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét nem sérti sem az, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó előírásokat be kell tartania, sem pedig az, hogy a bíróság közfeladatot ellátó szervnek minősül, ez utóbbi minőségéből fakadóan pedig egyszerűen közérdekű adatokat kezel. E kérdések tekintetében a bíróságok, mint adatkezelők különös jogállása nem tűnik indokoltnak. 6

7 Azzal azonban, hogy az infotörvény lehetővé teszi közérdekű, vagy közérdekből nyilvános adatok megismerésének korlátozását, a bírósági eljárásra tekintettel, a jogalkotó az információszabadság korlátozásával egyensúlyban álló közérdekként ismeri el a hatékony igazságszolgáltatás biztosítását. Ezen a ponton a koncepció további kidolgozása során az eljárási kódexek áttekintésével, annak vizsgálata és azonosítása szükséges, hogy a bírósági eljárás során melyek azok az adatok, amelyek megismerhetősége az igazságszolgáltatás hatékonyságának érvényesülése érdekében az infotörvény által kifejezetten lehetővé tett korlátozást igényelhetnek. A tárgyalások nyilvánossága és a tárgyalásokon elhangzott, az igazságszolgáltatás szervei által kezelt adatok, pl. a bűnügyi személyes adatok felhasználása a szabályozás alapvető, egyben valószínűsíthetően legnehezebben megoldható kérdése. Itt alapjogok egymáshoz való viszonyát kell rendezni. Az igazságszolgáltatás nyilvánossága és a személyes adatok védelme áll összeütközésben egymással, amely kohézió feloldása, illetve az érintett alapjogok érvényesülése közötti egyensúly megteremtése mindenképp alapos és megfontolt törvényi szabályozást igényel. A koncepció azon javaslata, amely szerint az előterjesztett beadványokban az ügyfeleknek a törvény által meghatározott fajtájú adatokat minősítéssel kellene ellátniuk további átgondolást igényel, a személyes adatok, a különleges adatok, a közérdekű adatok és a közérdekből nyilvános adatok megfelelő kezelésének kötelezettsége alól, ugyanis az igazságszolgáltatás szervei akkor sem mentesülhetnek, ha a kérdéses adatok jellege a benyújtott iratban nincs megjelölve, hiszen minden beadványt ebben a tekintetben is a tartalma szerint szükséges elbírálni. Kérdéses emellett, hogy a koncepció által javasolt kötelezettség nem okozna-e szükségtelen adminisztratív terheket, nem tenné-e az eljárásokat lassabbá és költségesebbé, továbbá nem járna-e az adott esetben a bírósághoz való hozzáférés jogának sérelmével. Arra jelenleg is van lehetőség, hogy a felek a beadványukban egyes, abban szereplő adatok tekintetében kifejezetten jelezzék, hogy azoknak milyen jogi minősítést tulajdonítanak, és ennek megfelelően azok milyen kezelését kérik, de ez nem menti fel a bíróságokat az előbb említett adatkezelési szabályok alól. Nem látszik követhető iránynak a koncepció azon felvetése, amely szerint a jogalkalmazó bíróságnak lenne kötelezettsége vizsgálni, hogy az érvényesíteni kívánt információs jogok milyen jogpolitikai célt szolgálnak. A jogszerűen benyújtott adatigénylések teljesítése során ugyanis éppen az információszabadság rendeltetéséből fakadóan, szűk körű kivételektől eltekintve, nincs mérlegelési lehetősége a jogalkalmazónak, ezt a jogpolitikai mérlegelést a jogalkotó jogosult elvégezni azzal, hogy az adatigénylés teljesítésének kötelezettsége alóli kivételeket meghatározza. Ilyen tartalmú törvényi szabályozásra ugyanakkor az igazságügyi adatkezelés területén is lehetőség van. Összefoglalva, álláspontunk szerint szükség van az egymást rontó, néhol eltérő és egymást kizáró szabályok összehangolására, a joghézagok megszüntetésére. Ahogy mondtam, az önálló kódex megalkotása mellett is szólnak érvek, és egyelőre még a joganyag ismerete nélkül nem tudjuk meghatározni azt, hogy szükséges-e az önálló kódex, vagy csupán egy törvénymódosító csomagra van szükségünk. Az is kérdéses, hogy szükséges-e, illetve az eljárásjogok sajátos szabályozási igényének sérelme nélkül lehet-e egységesíteni a büntetőeljárási és a polgári eljárási adatkezelésre vonatkozó szabályokat. Szeretnék még beszámolni egy új törekvésről, egy új szempontról. Az új igazságügyi miniszter meghallgatása során és nyilatkozataiban is kifejtette, hogy az igazságügyi minisztérium a jogalkalmazás elemzésére szeretne vállalkozni, a bírói jogalkalmazást is szeretné elemezni. Tekintsük ezt a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatának, hiszen ez egyébként kötelezettsége az igazságügyi miniszternek, hogy a jogszabályok hatályosulását folyamatosan vizsgálja. A nehézséget az adja, hogy természetesen az igazságügyi minisztérium, mint a bírósági hatalmi ágtól független végrehajtó hatalom része, semmilyen egyéb adatokhoz nem fér hozzá, csak azokhoz, amelyeket a bíróság nyilvánosságra hoz, tehát mindenki számára megismerhetővé tesz. Ez jól is van így, de úgy gondolom, hogy pusztán az anonimizált ítéletekből és azok közül is csak abból a néhányból, amelyet nyilvánosságra hozott a bíróság, ebből a jogalkalmazás elemzése szakszerűen nem végezhető el. Ezért nekünk komoly érdekünk fűződik 7

8 ahhoz az egyébként általános alapelvhez, hogy a bírósági munka, amennyiben az a személyes adatok védelmét nem sérti, a bírósági munka minél transzparensebb legyen, a bírósági eljárások minél több adatot szolgáltassanak, nemcsak a minisztérium számára, hanem egyáltalán a nyilvánosság számára. Sokszor beszéltünk már erről, és azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás egyik nagy problémája, aktuális problémája, hogy a közvélemény torzított, megszűrt, néha félinformációkból tájékozódik a bíróságok munkájáról, különösen a bírói ítéletekről. Mindannyiunk érdeke, nem pusztán az állam érdeke, hanem mindannyiunk érdeke, hogy az emberek jobban megértsék a bírósági ítéleteket, jobban megértsék azokat a folyamatokat, azokat az okokat, amelyeket egy bírósági határozat meghozatala során a bíró figyelembe vett. Ezért szerintem közös érdekünk, hogy a lehető legnagyobb transzparenciát, legnagyobb átláthatóságot biztosítsuk, szükség esetén ez már meghaladja valóban a bírósági adatkezelés kérdését, de szükség esetén a bíróságok el tudják magyarázni azt, hogy mit miért döntenek, mit jelentenek akár az ellentétes, a különböző jogorvoslati fokok során ellentétes döntések. Nagyon örültem annak, bár úgy tűnik, hogy ez egy teljesen új kezdeményezés volt, amikor a Kúria jogegységi tanácsának legutolsó ülése után a jogegységi tanács vezetői kiültek a sajtó elé és elmagyarázták a döntéseket. Vannak kockázatai ennek a műfajnak én tudom, főleg a nem jogegységi típusú, hanem a konkrét ítéletek elmagyarázásának vannak kockázatai, lehet, hogy a bíró olyat is mond, amit egyébként az ítéletében nem úgy foglalt bele. Erre fel kell készülnie az igazságszolgáltatásnak, a bíráknak arra, hogy ha azt akarjuk, hogy a bírósági ítéleteket jobban tiszteletben tartsák az emberek, ahhoz valószínűleg jobban el kell magyarázni a bírósági ítéleteket. Úgy hiszem, hogy ennél jobb pillanat, mint a bírósági adatkezelésről szóló törvény előkészítése, nincs is arra, hogy ezt a kérdést is felvessük. Legalább a vita szintjén érdemes felvetni azt a kérdést, hogy hogyan válhat érthetőbbé, hogyan válhat elfogadottabbá a bírói döntés. Nekem, mint politikusnak, de egyébként alapszakmám szerint ügyvédnek, higgyék el, hogy önmagában a bírói hatalom nem elég arra, hogy az emberek elfogadják a bírói döntéseket. Önmagában a közhatalom gyakorlása nem elég, ahhoz az is kell, hogy megértsék, értsék a döntéseket. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke: Köszönöm államtitkár úr. Egy mondattal reagálva az utolsó felvetésére államtitkár úrnak, azt gondolom, hogy nem feltétlen csak és kizárólag a bíróságok felelősek azért, hogy az ítéleteket nem feltétlen úgy értik, ahogy azokat érteni kell. Ebben igen nagy felelőssége van a mai témánk szempontjából is jelentős médiának, hiszen mi is gyakran tapasztaljuk azt, hogy az ítéletek interpretációja köszönőviszonyban sincs az ítéletekkel. Úgy gondolom, hogy a bírói kar abban a kérdésben már állást foglalt, hogy nem feltétlen szükséges az, hogy a bíró magyarázza az ítéletét, ez valóban ahogy államtitkár úr is fogalmazta elég veszélyes terület. Nyilvánvaló egy jogegységi döntésnek a magyarázata egészen más. Dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla Elnöke: Örülök az eredeti észrevételeknek, azonban jelentős részük félreértésből fakad. Senki nem minősíteni akarta, csak azt gondoljuk, hogy ha azt tapasztaljuk hosszú évek óta, hogy védtelenek a bíróság előtt megjelenő adatok közül a magántitkokban található adatok, akkor ezekre mégis csak ki kell találni valamit. Amikor az igazságszolgáltatás, igazságügyi adat fogalmát meg szeretnénk határozni, szerintem nincs ebben a teremben olyan személy, aki ne tudná azt, hogy a személyes adatot a bírósági tárgyalóteremben nem tudjuk védeni, mert fel kell olvasni, felolvassa az ügyész, felolvassa a jogi képviselő, a bíró. Az a helyzet, hogy vannak olyan speciális területek, az államtitkár úr nagyon jól hozta azt, amit én a közigazgatástól várok. A közigazgatási szakemberek a saját szempontjaik szerint azt mondják, hogy oldjátok meg úgy, ahogy mi meg tudjuk oldani. Mi pedig bent a tárgyalóteremben pontosan ezt észleljük. Ha az államtitkár úr kritikáit darabonként végigvesszük és azt mondjuk, hogy nem kell megoldást találni, akkor ott maradunk, ahol vagyunk, mert nem történt meg az a változás, amire szükség van. Nyilvánvaló dolog, hogy ez nem érzelmi kérdés, azt gondolom, hogy mindenki alaposan fogalmazta meg azt, 8

9 amit gondol. Amikor leülünk majd a kodifikációs tárgyalásokra, ezeken mondatonként kell végigmenni, és közös gondolkodást ebben kérem. Lesznek olyanok, amikben azt mondjuk, hogy igen, elfogadjuk az érveket, és van olyan, amire én már tudom, hogy amíg legalábbis ülök egy széken és fel nem állok az asztalra, addig megpróbálnám elmondani, hogy miért kell, miért muszáj, nem lehet nem megoldani. Köszönöm szépen. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke: Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy ebből jogszabály legyen, ahhoz kell az Igazságügyi Minisztérium. Enélkül nem fog menni. A cél az, hogy meggyőzzük a jogalkotást arról, hogy szükség van erre. Kíváncsian várjuk ezek után a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének véleményét arról, vajon szükséges-e ez a kódex. Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke: Köszönöm szépen. Ha azzal kezdem, hogy mi az előadásom konklúziója, akkor azt gondolom, hogy a hatóság nagy mértékben támogatja azt, hogy törvény szülessen az igazságügyi adatkezelésről, hiszen több vonatkozásban ma, ha szigorúan szeretnék fogalmazni, akkor azt gondolom, hogy jogellenes állapot áll fenn abban a vonatkozásban, hogy személyes adatok kezeléséről nem megfelelő szintű jogforrás rendelkezik. Ez a jogszabály önálló kódex-e, vagy az eljárási törvényekbe épül be, nyilván ezt meg kell várni, mi támogatjuk az önálló kódex-jelleget is. A konklúzió másik része az lenne, hogy úgy gondoljuk, hogy sok dolgon, sok problémán javítani lehetne egy egységesebb és jobb joggyakorlattal is, azonban az is valószínű és világos, hogy miután a felmerülő kérdéseket joggyakorlattal már korábban is lehetett volna rendezni vagy jobb irányba terelni és ez nem valósult meg, ez is azt támasztja alá, hogy szükséges a törvényi szabályozás. Dr. Harangozó Attila úr által fölvetettekhez hozzátenném, hogy azzal, hogy az infotörvény nem tartalmazza kifejezetten, hogy csak akkor lehet a törvénytől eltérni, ha ezt a törvény megengedi, a szabályozás jellege, miután két alapjogról van szó, eleve azt mondja, hogy csak olyan szabályozás képzelhető el, ami alkotmányos, ami megfelel az infotörvénynek, tehát ebből a szempontból ez nem kardinális kérdés, hogy külön nem engedi meg a törvény, mert csak az lesz alkotmányos szabályozás, ami megfelel az infotörvénynek. Nagyon fontos, hogy törvényi szint, és a szükségesség, arányosság, alkalmasság kritériumainak is meg kell felelni. Nem gondolom, hogy sarkalatos törvényre lenne szükség, már csak azért sem, mert maga az infotörvény sem sarkalatos törvény, csak az adatvédelmi hatóságra, a szervezetre vonatkozó része, maga az érdemi szabályok nem sarkalatosak az infotörvényben. Abban a megtiszteltetésben volt részem az elmúlt évben, hogy még a törvény koncepciójának kidolgozása előtt, illetőleg azzal egy időben szervezett nemzetközi konferenciára kaptam meghívást, ahol felvázolhattam azokat a konfliktusokat, problémákat, amely a két alapjog védelme során szerzett tapasztalatokat igazolja, egyrészt az adatvédelmi biztosi intézménynél, másrészt pedig a hatóságnál. Itt tulajdonképpen az eddigi előadások, és nyilvánvalóan az ezek utániak is az adatvédelem és az információszabadság fontosságát hangsúlyozzák. Azt gondolom, hogy az ma már nem vita kérdése, hogy az adatvédelmi hatóságnak milyen kompetenciája van a bíróságokat illetően, miután személyes adatkezelés és közérdekű adatok, vagy közérdekből nyilvános adatok kezelése folyik, tehát mint közfeladatot ellátó szervek jelennek meg a bíróságok, az adatvédelmi hatóságnak mindegyik alapjog vizsgálata kapcsán kompetenciája van a bíróságokat illetően. Ami probléma igazából, az az, hogy ami az adatvédelmi hatóság szempontjából adatkezelésnek minősül, az nagyon sok esetben a bíróságoknál eljárási cselekmény. Ilyen esetekben inkább általános jelleggel fogalmazzuk meg azokat a standardokat, amelyek elvárhatóak lennének, vagy az alkotmányos, vagy a jogszerű joggyakorlat irányába mutatnának a konkrét jogsértések megállapítását minden esetben mellőzzük. Szeretnénk megtartani azt a lehetőséget, hogy általános jelleggel mondjunk kritikai észrevételeket bírósági ítéletek kapcsán, még akkor is, ha tovább árnyalja a helyzetet, hogy miután az adatvédelmi hatóság hatósági határozatokat hoz és ezek a hatósági határozatok bíróság előtt megtámadhatók, tehát magunk is alperesi pozícióban jelenünk meg a bíróságok előtt, de ez nem veszi el azt a jogot a hatóságtól, hogy adott esetben kritikai megjegyzésekkel éljen a bírósági gyakorlatot illetően. Ezen a ponton szeretnék is egy dolgot mindenképp említeni. A hatóság nem ért egyet azzal a kúriai ítélettel, amely szerint a közérdekű adatigénylések esetében, a bíróság mint közfeladatot ellátó szervtől várt adatok - 9

10 közérdekű adatok - esetében alkalmazni kell a polgári jog rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, ugyanis az az álláspontunk, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elve nem vonatkoztatható alapjogi igény esetére. Különösen érdekes az ítélet, ha abban a vonatkozásban nézzük meg, hogy arról szólt, amikor egy magánszemély a bíró ügystatisztikáját kérte ki. A Kúria azt mondta, hogy ez nem rendeltetésszerű joggyakorlás, mert mit akar a bíró ügystatisztikájával az állampolgár. Azért is kényes kérdés, mert mind a személyes adatok védelme, tehát az adatkezelésre vonatkozó kötelezettségek, mind pedig a közérdekű adatigénylésnél mint közfeladatot ellátó szerveknél, ilyen aspektusban szerepelnek a bíróságok. Ami tovább árnyalja a képet az az, hogy az alkotmányjogi panasz és a jogegységi döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata át is írhatja adott esetben a bírósági joggyakorlatot. Utalni szeretnék arra, hogy teljes egészében a hatóság egyetértésével találkozott a rendőrök arcával kapcsolatos kérdés, hogy mutatható-e a médiában. Az én álláspontom most is az, hogy nem jogalkalmazással, hanem jogalkotással kell ezt a kérdést megoldani, de nem került be a Ptk.-ba az a szabály, hogy ha közfeladatát közterületen végzi és nem visszaélésszerű, akkor mutatható az arca. Maradna megint a jogalkalmazás, szerintem jobb lenne erre nézve tételes szabály. Amit a hatóság az adatvédelmi biztosi gyakorlatból összefoglalt, a problématérképhez csatlakozva, az a pretárgyalási nyilvánosság kérdése, a tárgyalási jegyzékek nyilvánossága, a tárgyalás nyilvánossága, a sajtónyilvánosság, illetőleg az anonimizálás és a közérdekű adatok újrahasznosítása. Ezekről szólt az az előadás, amelyet ezen a nemzetközi konferencián elmondtam. Tulajdonképpen ez összhangban van azzal a véleménnyel, amelyet az Országos Bírósági Hivatal Elnök Asszonyának küldtünk az adatkezelésről szóló törvény koncepciójával kapcsolatban. Egyébként a helyettesem vezetett egy workshop-ot ugyanezen a konferencián, ahol fontos nemzetközi összehasonlításban jelentek meg hasonló kérdések, ami a tárgyalási jegyzék nyilvánosságát jeleni. Például Dániában nem csak a bíróságokon, hanem a bíróságokon kívül is nyilvános a tárgyalási jegyzék, ugyanakkor bűncselekmény, ha valakit lefényképeznek, ahogy kijön a bíróságról vagy bemegy. Ott a védelemhez társul egy erőteljes szankció is. Azt kell mondani, hogy a tárgyalás nyilvánosságánál a magyar gyakorlat a tudósításról, a fényképezés lehetőségéről meglehetősen megengedőnek tűnik nemzetközi összehasonlításban is. Külön kérdés a közszereplők szereplése a bíróságok előtt, szerintem ott a magyar gyakorlat nem elég megengedő, én többet engednék, ha közfeladatot ellátó személy közfeladatával összefüggésben áll a bíróság előtt, szerintem túlzott a védelme a jelen gyakorlat szerint. Külön kérdés az iratokba való betekintés, az akta nyilvánossága, kutathatóság kérdése. Az igazságügyi adat fogalmával kapcsolatban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a személyes adat, különleges adat, ráadásul az igazságszolgáltatás által kezelt különleges adatok vonatkozásában nemzetközi kötelezettségei is vannak Magyarországnak, tehát az igazságügyi adat fogalmának a definiálása nem lesz egyszerű feladat a jogalkotó részéről, hiszen a személyes adatok fogalma, a különleges adatok fogalma lefedi ezt a kérdést. Az a kérdés, hogy milyen módon lehet ezek után külön kiemelni az igazságügyi adat fogalmát. Természetesen nem zárkózunk el egy ilyen fogalom megalkotása elől, de nem lesz könnyű feladata a jogalkotónak. A pre-tárgyalási szaknál azt gondolom, hogy most is meg lehetne oldani, itt pont azzal a kérdéssel állunk szemben, aminél hiányzik a megfelelő jogforrási szint. A tárgyalási jegyzék szabályozásánál ma is megoldható lenne olyan gyakorlat, hogy nem szerepel rajta személyes adat, illetőleg kifejezetten lehetne tiltani azt, hogy a média tárgyalási jegyzék előtt vegyen fel képeket. Az adatvédelmi hatóság ugyanúgy, ahogy az adatvédelmi biztos is nyilván a két alapjogot védi. Azt gondoljuk, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánossága, a tisztességes eljáráshoz való jog, mind olyan alapjogok, amelyeket csak együttesen lehet figyelembe venni a megfelelő szabályozásnál, tehát nemcsak az adatvédelemből és az információszabadságból kell kiindulni. Ezeknek az alapjogoknak egymásra tekintettel kell érvényesülniük. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tárgyalás nyilvánossága garanciális szabály is, ugyanakkor nem választás kérdése. Nem lehet lemondani róla, nem lehet úgy értelmezni, hogy aki a bíróság előtti jogérvényesítés mellett döntött, az lemond a személyes adatok védelméhez fűződő jogáról is egyben. Különös tekintettel az Európai Közösségek 10

11 Bíróságának egy határozatára szeretném felhívni a figyelmet, hogy idézzek belőle: A személyes adatok oltalmán keresztül a magánszféra védelemben részesül még akkor is, ha az adat a nyilvánosság elé került, vagy közelebbről meg nem határozható számú személy számára ismertté vált, válhatott. Azt meghaladta az élet, hogy ami nyilvánosságra került, ott semmiféle védelem nincs. Emlékszem még adatvédelmi biztos koromból, amikor a munkatársaim között volt ilyen vita, vagy közöttünk, akik azt mondták, de ha valami nyilvánosságra került, akkor ott már nincs mit tenni. Én sose osztottam ezt a véleményt és azt gondolom, hogy igenis a nyilvánosságnak is lehet célja, és a tárgyalótermi nyilvánosságnak külön célja van, nyilván az igazságszolgáltatás és a tisztességes eljárás, de nem jelentheti ez azt, hogy akkor ami ott elhangzik az szabad préda lenne. Éppen ezért azt gondolom, hogy a gyakorlat ma is lehetne más. Például nem voltam hajlandó hatósági eljárást indítani a bíróság ellen, miközben a munkatársaim javasolták. Ami egyszerűen megoldható lett volna, hogy a bírónak nem kellett volna felolvasnia teljes orvosi leletét a félnek, aki nem jelent meg a bíróság előtt, viszont becsatolta egy orvosi igazolást. Ez általánosságban is igaz lehet, hogy bizonyos védendő adatok esetén, bizonyos titkok esetén elegendő lenne a tényt közölni és nem teljes részletességgel felolvasni. Azt gondolom, hogy a tárgyalás nyilvánosságának nem lehet, hogy az legyen a célja, hogy egyenes adásban tudósítani. Itt probléma lehet az okostelefonok, a különböző technikai eszközök alkalmazása, de tudunk olyan esetről, amikor esküdt is bíróság elé került amiatt, mert online tudósítást végzett a bírósági eljárásról. Hiszen egyébként a sajtónak azt gondoljuk - és ebben a vonatkozásban foglalunk mindig állást - önálló felelőssége van a tárgyalás tudósításáról. Ami a tárgyaláson elhangzik, az egy az egyben nem jelenhet meg a sajtóban, mert maga a sajtóalkotmány is azt mondja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem járhat más személyhez fűződő jogának sérelmével. Itt nemcsak a szabályokat kell kodifikálni, ami nem lesz egyszerű, hiszen nagyon sok minden ad hoc dőlhet el. Itt az is jó lenne, ha kialakulna egy olyan sajtóetika, egy olyan újságíróképzés, ahol az újságíró sok esetben el tudná dönteni azt, hogy mi az, ami megjelenhet a tárgyalásról, mi az, ami nem, mikor kell anonimizálni és mikor nem. Ma is megoldható lenne egy olyan gyakorlat, hogy a bíró nyilatkoztatná a felet arról, hogy ami a tárgyaláson elhangzik, ott milyen mélységben járul hozzá, hogy ez a sajtóban megjelenjen. Egyébként a hatóság hatósági eljárás keretében folytatott le olyan eljárást is, amikor a sajtót bírságolta meg azért, mert megjelentett bizonyos adatokat. Az adatvédelmi biztosokat tömörítő brüsszeli 29-es munkabizottságnak egy hosszú állásfoglalása, munkaanyaga van arról, hogy mikor azonosítható a személy, a személyes adat, mikor éri el az azonosítás azt a pontot, amikor már azonosítható a személy. Nagyon sok esetben, vagy ebben a konkrét esetben a sajtó elvégezte ezt az azonosítást, nem várta meg, míg az állampolgárok adott esetben maguk végzik el ezt, hanem leírta annak a személynek a nevét, akinek a hozzátartozója lett bűncselekmény áldozata. Természetesen megbírságoltuk a sajtót. Az egyik elment bírósághoz, de a bíróság megerősítette, hogy a hatóság jó úton járt ennek a határozatnak a meghozatalával és a bírság kiszabásával. Külön kérdés lesz, és azt gondolom, hogy szintén nem könnyű kérdés az anonimizálás kérdése. Ez az a terület, amit a bírák igazán nem szeretnek, hiszen egy valóban jelentős többletmunkát hárít a bírákra, azonban az is igaz, pont erre a brüsszeli munkaanyagra hivatkozással, hogy az anonimizálás nem a név helyetti monogramot jelenti, hanem tulajdonképpen felismerhetetlenné tételt jelent. A körülményektől kellene olyan mértékben megfosztani az ítéletet, amely már nem teszi azonosíthatóvá a személyt, hiszen a sajtónyilvánosság miatt a név monogramra cserélése biztosítja az összekapcsolást. Elég sok olyan kérdés van, amelyet végig kell gondolni. A hatóság támogatja azt, hogy egy egységes törvény legyen, mindenképp támogatjuk a törvényi szintű szabályozást. Nem is vettem végig az előadásomban a teljes spektrumát azoknak a kérdéseknek, amelyeknek a vizsgálata során a mai joggyakorlat azt mutatná, hogy van mit tenni a nagyobb védelemért. A hatóság készen áll a jövőben is egy ilyen koncepciót, vagy a részletszabályokat véleményezni, illetőleg a meglévő tapasztalatainkat átadni egy szabályozás érdekében. Köszönöm a figyelmet. Dr. Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke: Nagy várakozással nézünk a következő jogászi hivatásrend véleménye elé. Felkérem dr. Eperjes Krisztián urat, a Legfőbb Ügyészség főtitkárát, tartsa meg előadását. 11

12 Dr. Eperjesi Krisztián, a Legfőbb Ügyészség főtitkára: Tisztelt Elnök úr, tisztelt államtitkár úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni, hogy a bíróság lehetőséget biztosított az ügyészségnek, mint az igazságszolgáltatás közreműködőjének ahhoz, hogy szerény hozzászólással kifejthesse véleményét az igazságügyi adatkezelés vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy akik itt jelen vannak, mindannyian foglalkoznak ezzel a kérdéssel, én úgymond előadást nem szeretnék tartani, inkább hozzászólnék és fragmentumosan egy-egy kérdéssel foglalkoznék. Leginkább a vitaanyag, melyet előzetesen megkaptunk, illetve az infotörvény mentén. Talán az adja az aktualitását, hogy az ügyészség részéről én jöttem e konferenciára, hogy a biztonsági és adatvédelmi osztály a Legfőbb Ügyészségen található, amely vezetőjén keresztül alárendeltséggel működik. Ha az infotörvényből indulunk ki, illetve az adatkezelésnek a törvényi szintű szabályozásából, azért javítottam magam, mert ez nemcsak az infotörvény, hanem a minősített adat védelméről szóló törvény is azt láthatjuk, hogy alapvetően három pillér van, két nagy, van a minősített adat, illetve a nem minősített adat. A nem minősített adaton belül mondhatnám azt, hogy van a és direkt fordítom meg a közérdekű adat és mindazok az adatok, melyek nem közérdekű adatok, nevezetesen személyes adat, illetve a bűnügyi személyes adat. Azért fordítottam meg így a sorrendet, mert tulajdonképpen a gyakorlat során sokszor azt kell eldöntenünk, hogy ha van egy adatigénylés, akkor beleesik-e valamelyik kategóriába, amely nem közérdekű adat. Ebből kifolyólag jellemzően úgy tűnik, hogy egy adatkezelés mikéntjének az eldöntésére nevezetesen, hogy az adat megadhatóe vagy sem mindig azt kell megvizsgáljuk, hogy kategória alá esik-e vagy sem. A másik kérdés, amellyel szerintem érdemes foglalkozni: talán érdemes kettébontani a saját szektorunknak a működési tevékenységét és a szakfeladati tevékenységét, hiszen a működési, igazgatási tevékenységben mi is gyakorlatilag ugyanúgy mint bármely állami szervezet, vagy törvény hatálya alá eső szervezet, tulajdonképpen ha úgy tetszik, a hatóság ügyfelei vagyunk, ha esetleg van vita, vagy jogorvoslat, ott ügyfélként jelenünk meg magunk is. Ez nyilvánvaló a hivatali működési rész. Ettől elkülönül némiképp a szakfeladati rész, hiszen ott vannak olyan ágazati jogszabályok, melyek némiképp eltérően szabályoznak bizonyos adatkezelési metódusokat, nem adatkezelési, hanem szakmai szempontból. Úgy vélem, hogy az előbbiben, tehát a hivatali működés tekintetében az infotörvény kellőképpen szabályozza azt, hogy mi az, amit személyes jellegű adatként kell kezeljünk, melyek azok, amelyek közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok. Ahogy a vitaanyagot átolvastam, azt láttam belőle, hogy akik értekezést írtak hozzá, leginkább egy-egy gyakorlati példát emeltek ki, hogy a saját jogterületükön, elsősorban ítélkezési tevékenység során, melyek azok a problémák, melyekkel gyakorlati módon szembesülnek, ahol esetleg összeütközést látnak a rájuk vonatkozó eljárási rend, illetve az adatkezelési jogszabály között. Éppen ezért úgy vélem, hogy ezek tulajdonképp gyakorlati kérdések. Mivel gyakorlati kérdések, ahogy elnök úr említette, ha jól figyeltem szavaira, a joggyakorlatnak kell erre választ adnia. Ebből talán már következik is az, hogy ha szabad ezt mondani: félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is, tehát nem vagyok abban bizonyos, hogy egy önálló kódex fel tudná oldani a gyakorlatban jelentkező problémákat. Tekintve az is egy általános szabályzó lesz, amit a hétköznapok során ugyanúgy meg kell tölteni tartalommal, ha erre egy elvi szabályozás megfelelő lenne, akkor hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy a saját tevékenységünkre sem lenne szükség, mert egy automata el tudná végezni. Mivel minden ügy egyedi, így minden esetben minden adatkérésre vonatkozó előterjesztés is, vagy éppen adatkezelés is egyedi, ezért nyilvánvalóan a gyakorlat során, a mindennapokban kell azt eldönteni. Ennek ellenére azzal magam is egyetértenék, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket talán jobban lehetne részletében szabályozni, és itt elsősorban a szakági tevékenységre vonatkozó kérdések adatát, a klasszikus igazságszolgáltatás során felmerülő adatkezelési kérdésekre gondolok. Úgy vélem, hogy talán ha e téren jogszabályi változtatásra van szükség, akkor szerencsésebb, ha az egyes ágazati törvényekben, tehát büntetőeljárási törvényben, vagy Pp.-ben jelennek meg különböző klauzulák, mert a magam 12