hogy Dávid Ibolyát és Kuncze Gábort hívtam meg a könyvbemutatóra, akiknek ezúton is köszönöm,

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: Egy hajlott hátú néni Írói munkásság, vagy megélhetési köpönyegforgatás? A szellemi gerillaharchoz muníció kell Akiket nem érint a Bajnai-csomag Alex Jones: Endgame Az Arany Korona Szövetkezet ismertetése A megaláztatás szinonimája: Európai Unió Beláthatatlan következmények Honnan származik a Dávid-csillag? Észrevételek a zsidó, keresztény kérdéssel kapcsolatban Dührohamok Mennyire hatékony a mammográfia? Egy igazi farizeus Az Erdõ Péter-jelenség Errõl beszélek Nyuszómuszó! Gandhi és a Danone Fordul a szél új hangszínek a médiában Hazugságon alapszik a globális felmelegedés Wiesel! Mi nem tagadjuk, hanem teszünk a holokausztotokra! 36 Wiesel sértõdötten távozott Balog Zoltán jóvoltából Csalt volna a Nobel-békedíjas? Jézus etnikailag sem lehetett zsidó Jó Dobai uram Hiteles történetek: A Karácsony eredete Karácsonyi vita Felruházva AZ MSZP-TITANIC Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! Szoktatás Vörösök, narancssárgák és sávosok Tényleg én vagyok a Dalai Láma? A H1N1 vírus nem is létezik Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Újra körbejárta a világot ez a történet. Ne sajnáld rá az idõt, hogy elolvasd. Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár. Túrázásaink során a székelyderzsi Erõdtemplom falánál induláshoz készülõdtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendõs, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte: És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják? Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt: Járjatok be minden földet, Melyet Isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, (itt hozzátette: mert akkor még az övék volt ) Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások dacára (itt: innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú ) Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn. Vagy ha éppen a véletlen Föltalálja hozni õket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az ínség zivatarja Õket messze elsodorja, Messze tõlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S áldicsõséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyrõl annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jõne most halála, A jövendõ mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle? S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felõlünk: Élt egy nép a Tisza táján, Századokig, lomhán, gyáván. - Óh hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetre? Majd folytatta: Mondják, miért írt ez a Petõfi ilyeneket? (Petõfi Sándor: A Magyar Nemzet) Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tõle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebbõl kettõt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott. Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!! Én pedig leültem a székelyderzsi Erõdtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erõsen borostás túramotoros imidzsébe. És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevezõ, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögõ nyállal próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ÕSZINTÉN. Petõfit szaval a boltból hazafelé, és a négy szelet kalácsból kettõt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette õket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban. Döbbenet, igaz? Most összeszorult a te torkod is? Az enyém is, mikor olvastam! Küldd tovább légyszíves, hadd járja be a világot és olvassa minden igaz magyar lelkû ember! 2 jó ha figyelünk

3 Miközben a hetvenes évei elején járó talján fõ hallja kendet, az életvitelével a deviáns viselkedést fesztelenül propagáló Silvio Berlusconit választja az év rocksztárjává a Rolling Stone magazin olasz változata, aközben itthon sem tétlenkedik a politikai közélet, meglehetõsen furcsa dolgokat produkál. Silvio Berlusconi A rocksztárokról egyébként nekem személy szerint az Actually Love (Igazából szerelem) címû rendkívül szórakoztató angol filmvígjáték jut az eszembe. Egyik kedvencem a film, s nemcsak azért, mert kitûnõ angol és amerikai színészeket vonultat fel, hanem azért is, mert tényleg remek, igényes, szellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújt a nézõ számára. Nem utolsó sorban ez a mozi szolgált alapul Francisco számára a felejthetetlen táncszólóhoz, ugyanis ebben a filmben látható az a jelent, amikor Hugh Grant Nagy Britannia éppen aktuális miniszterelnökeként táncra perdül a Downing Street 10. alatti rezidenciáján a Pointer Sisters Jump címû számának dallamaira. Elidõzvén még egy röpke pillanat erejéig a rocksztárrá avanzsált olasz kormányfõ életvitelénél, a film egy másik, szintén emblematikus szereplõje a jó öreg Billy Mack (Bill Nighy frenetikus és felejthetetlen alakításában). A kiöregedett popsztár tesz még egy kísérletet arra, hogy régi slágerének karácsonyi feldolgozásával megostromolja a csúcsokat és bekerüljön a top tenbe, vagyis az elsõ 10 közé. A kampány körút során aztán betéved az egyik show mûsorba, ahol is jó tanácsokkal látja el a fiatalokat. Helló srácok! Itt egy jó tanács Billy bácsitól: Ne vegyetek drogot Legyetek rocksztárok, és akkor ingyen megkapjátok. No, hát ennyit röviden a deviáns életmódot propagáló rocksztárokról. Az ok, ami miatt szóbahoztam õket, csupán annyi, hogy ezúttal talán még õket is überelik az itthoni történések. Az Index internetes portál a minap mozgóképes beszámolóval tudósított Debreczeni József: Arcmás címû új, ezúttal ismét Orbán Viktorról szóló kötetének könyvbemutatójáról. Sajátos kis csapat jött össze, a szerzõ egyik oldalán Kuncze Gábor, másik oldalán Dávid Ibolya foglalt helyet. A szerzõt Kõrössi P. József, a Noran Libro kiadó vezetõje konferálta fel imígyen: Fontos könyvet mutatunk be, nagyon fontos könyvet. Két bátor ember két bátor könyvét. De micsoda különbség a két bátorság között! A Debreczeni József és az Orbán Viktor bátorsága között. Ahogy mifelénk mondani szokás, hagyok idõt, hogy behatoljon az input a wincseszterkatedrálba. Megmondom az õszintét, én itt rögtön le is fagytam, mit lehet erre mondani? Az történhetett, hogy hiányos mûveltségem fehér foltjai közül némelyek minden bizonnyal erõteljes satírozgatásra szorulnak, de az is lehet, hogy híján vagyok a kellõ beleérzõ képességnek, amikor halványlila segédfogalmam sincsen arról, hogy micsoda különbség van Debreczeni József és Orbán Viktor bátorsága között. Legfeljebb csak valamiféle távoli sejtelmes derengés adódik, amely azt mondatja velem, hogy a szónok itt minden bizonnyal arra utalhatott, miszerint kettejük közül az egyik bizonnyal a mi megfelelõ alkatrészünkkel veri azt a bizonyos sokat emlegetett csalánt, míg a másik pont erre a tényre kívánja teli torokból üvöltve felhívni a figyelmünket. No, mármost ennyit rövid bevezetõként, jöjjön maga a szerzõ: Csalódást kell okoznom, nem Bajnai Gordonról írtam könyvet, akit egyébként innen is, hogy mondjam, nagy tisztelettel és nagy megbecsüléssel üdvözlök Ez a második könyvem Orbán Viktorról Visszamenõleg is sok minden más fényben látszik, más hangsúlyt kap, tehát ezért is tartottam szükségesnek, nemcsak 2002-tõl, hanem az elõtte lévõ idõszaktól is újra áttekinteni Orbán pályáját. A rendszerváltozás óta eltelt idõszak legnagyobb formátumú politikusáról van szó, különösen abban az értelemben, aki a legnagyobb hatást gyakorolta és még ezután fogja igazán Magyarországra gyakorolni, hogy ez milyen elõjelû, hogy pozitív, vagy negatív elõjelû, arról most ebben a bevezetõben nem akarok beszélni, a könyvben ezt igyekszem leírni. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy egy politikai gesztust is teszek azzal, hogy a választási kampány elõtt, a soron következõ választás elõtt írom meg ezt a könyvet. ( ) Tulajdonképpen ennek a gesztus értékû mert többrõl nyilván nincs szó része az is, Billy Mack, azaz Bill Nighy, az Actually Love (Igazából szerelem) címû angol filmvígjátékból jó ha figyelünk 3

4 hogy Dávid Ibolyát és Kuncze Gábort hívtam meg a könyvbemutatóra, akiknek ezúton is köszönöm, hogy ebben a megtiszteltetésben részesítettek, hogy elfogadták ezt a meghívást. ( ) Mindegy, hogy kinek mi a véleménye errõl a húsz évrõl, ami szerintem sajnos véget ér, ezt írom meg ebben a könyvben, elég pesszimistán, de szerintem realistán. Számomra a szabadságot jelentette, és én rendkívül jól éreztem magam ebben az idõszakban és félek, hogy némi légszomjjal kell majd küzdenem a hátralévõ idõben. Debreczeni tevékenységét figyelemmel kísérvén rögtön az elején felmerül két kérdés. Az egyik: Vajon még hányszor írja át Viktor király nacionáléját az éppen aktuális széljárásnak megfelelõen? A másik. Vajon mikor kerül sor a Fransiscóról írott eposz faceliftjére (ráncfelvarrására)? Arra sem érdemes pazarolnunk a drága idõt és energiát, hogy kinek és milyen gesztust tett a szerzõ azzal, hogy a választások elõtt jelentette meg könyvét. Gondolom úgyis sejtjük, úgy is tudjuk. Vannak azonban jelzésértékû momentumok Debreczeni József szavaiban, melyek mindennél jobban jellemzik a most múlófélben lévõ kort. Ezek mellett pedig ne menjünk el, ne mehetünk el szó nélkül, mert ezek azok a momentumok, melyeket el kell mondanunk majd fiainknak és az õ fiaiknak is, hogy soha többé ne ismétlõdhessenek meg. Mindegy, hogy kinek mi a véleménye errõl a húsz évrõl mondja Debreczeni. Valóban? Önnek is ez a véleménye, kedves Olvasó? Mert nekem nem. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki mondja azt a véleményt, és az sem mindegy, hogy milyen véleményt mond. Mindkettõ, a nyilatkozó személye, és nyilatkozata is minõsít, hiszen bizonyítványt állít ki a hitelességrõl és a hiteltelenségrõl, az informáltságról, vagy éppen a tudatlanságról is. a húsz évrõl, ami szerintem sajnos véget ér Két dolgot tudunk meg ebbõl a nagyon is beszédes mondatból. És nem úgy tûnik, hogy csupán freudi elszólás lenne. Az egyik, hogy õkelme haszonélvezõje volt az elmúlt két évtized Halásszunk nyugodtan a zavarosban címû össznépi káosz-berendezkedésének, hiszen sajnálkozását fejezi ki, mivel véget ér. A másik, hogy õk is tisztában vannak vele, hogy vége. Számomra a szabadságot jelentette, és én rendkívül jól éreztem magam ebben az idõszakban és félek, hogy némi légszomjjal kell majd küzdenem a hátralévõ idõben. Tudod mit, Jóska?! Nem mondom azt, hogy félj. Nem mondom azt, hogy rettegj. De a politikai korrektség kedvéért azt azért szögezzük le, hogy az elmúlt húsz esztendõben, de az azt megelõzõ nem tudom én hány évtizeden keresztül is, kizárólag mi szívtunk, úgyhogy az a minimum, hogy innentõl kezdve most mán te se érezd jól magad! 4 jó ha figyelünk

5 De mondok még valamit! Tetézem a bajt, ráteszek még egy lapáttal! Ha a jólétünk, közérzetünk minõségének javítása kizárólag a te károdra valósítható meg ahogyan mifelénk mondani szokás (autentikus idézet következik a nép egyszerû gyermekének ajkáról) bassza szellõ, ám legyen! De az a minimum, hogy most mán szíjjál te is kicsinység. Érezd át, tudd meg, ismerd meg a nép sanyarú sorsát most mán te is, ha eleddig még nem vót benne részed. És ne bánkódj, de keseregj nyugodtan, mert reméljük, lesz ez még rosszabb is! Neked! Miután Debreczeni kollégát helyre tettük, figyelmünket fordítsuk a jobbján helyet foglaló Kuncze Gábor felé. Az egykori pártelnök ily szavakkal terhelte meg a levegõ könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a zsurnaliszta fülekbe: Errõl a könyvrõl szeretnék beszélni, amit egy nagyon komoly dolognak tartok. Tulajdonképpen a történet arról szól, hogy a szépreményû, nagyreményû fiatal politikus, hogy lesz egy populista népvezér, ennek milyen állomásai vannak. A vereségeken keresztül hogy alakul át folyamatosan a személyisége, mondhatnám, hogy bizonyos tekintetben torzul a személyisége. Orbán Viktor az elsõ két évben saját magával vitatkozik és egy ellenszenves valaminek írja le akkor azt, amit ma egyébként csinál. De a húsz év története benne van a könyvben olyan értelemben is, hogy hogy jutottunk el az eufóriától az eszement szembenállásig, hogy jutottunk el odáig, hogy ennyire kettéosztott az ország, és ennek nyilván sok felelõse van, a szerzõ azonban határozottan leszögezi, hogy Orbán Viktor nem az egyik, hanem a fõ felelõse. Ebben a könyvben Debreczeni József konkrétumokat ír le a jövõre vonatkozóan, vagyis jósol. Azt mondja, hogy szerinte biztosan meglesz a Fidesz kétharmada. Azt mondja, hogy ha ez így lesz, akkor sor kerül majd a közjogi rendszer átírására, átfazonírozására, átalakítására annak érdekében, hogy bebetonozza a hatamát a könyv fõszereplõje. Ki is mondja, most is kimondta, az európai értelemben vett parlamentáris demokrácia végét. Ezek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, súlyos mondatok, súlyos jóslatok. A szerzõ azért vállal kockázatot, mert szembesíteni lehet õt majd egy-két-három év múlva mindazzal, amit leírt, hogy vajon mennyire lett neki igaza. Mondja mindezt egy olyasvalaki, akit a hitesek annak idején csak száz kiló marhahúsnak aposztrofáltak és kizárólag azért került, kerülhetett az SZDSZ elnöki székébe, mert kifelé jól mutatott, hogy felmenõi között nincsenek zsidók. Ha jól emlékszem ezt magától a körmös Bauer leszármazottjától tudhassuk. Mindeközben Dávid Ibolya mindenkit a könyv elolvasására buzdít, mert mindannyiunk számára szolgál tanulsággal, de legfõképpen azt tartsuk szem elõtt, hogy minden igazság kiderül, fõképp, ha leírják. Ha most azt hiszik, hogy van új a nap alatt, akkor bizony nagyot tévednek! Nincs! Már megint, még mindig Orbán Viktor az elsõ számú közellenség. Index riportere: Ennyire fontos Orbán Viktor? D J: Hát ki? Hát a legfontosabb! De jelzésértékûek az is, ahogyan az Index szerkesztõsége reagál a könyvre 1. pofa: Ó baszd meg! Itt van a könyv! Figyelj! A szerelmes férfi könyve! 2. pofa: Amikor saját kezûleg heréli ki a zsidó kisfiúkat a fehérvári általánosban, azt meg akarom keresni. 3. pofa: 2002-ben Orbán elveszítette a választásokat. (itt jön egy kis segítség) Majd 2006-ban újra elveszítette! Pont ott nyitottam ki, ahol a lényeg van? 4. pofa: Én nagyon örülök, csak az a baj, hogy nincs meg a régi, amiben még dicsérte az Orbánt. Hát itt tartunk most, 2009 novemberében. A kamerák elõtt egymást fáradhatatlanul püfölõ parlamenti siserehad derék prominensei szépen megférnek egymással a pártérdekeket önkéntes gesztusokkal szolgáló bértollnok könyvbemutatóján. Most már a látszatra sem adnak. Vagy korrektebb, ha úgy fogalmazunk, nem is ügyelnek. Az ismert mondással élve: összenõ, ami összetartozik. De talán még ennél is szemléletesebb az a megfogalmazás, amely az izraeli véderõ leszerelt katonájától, az Angliában élõ világhírû szoprán szaxofonos Gilad Atzmond-tól származik. Õ így fogalmaz: A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. A jelek szerint a dolog úgy áll, hogy nemcsak Izrael napjai ahogy Gilad Atzmon állítja, de mások hátralévõ ideje is meg van számlálva. A centit pedig egyre többen és egyre türelmetlenebbül vágják. Az Úr gondoskodik az ég madarairól mondja a Szentírás. És bizony, gondoskodik a Debreczeni-félékrõl is. Minden bizonnyal ez az egyik ékes példája annak, hogy Isten útjai miért ennyire kifürkészhetetlenek. Mert könyve eladásából minden bizonnyal eztán is jól megél majd az olykor ezt leíró, majd a változások tükrében az eddigieket némileg átgondoló és átdolgozó literátor. A könyvet bizonnyal sokan megveszik majd. Ki azért, hogy önigazolásra leljen benne, mégis csak helyesen cselekedett, amikor az önkéntes néptribun ellen sorompóba álló Hórihorgas Ripacsra adta a szavazatát, ki pedig azért, hogy tiltakozásképpen mert szájtáti bálványimádó, vagy függõségi helyzetben lévõ vazallusi szerepkörébõl fakadóan muszáj ekképpen cselekednie ízekre szedje a leírtakat. Szép lehetsz, de okos nem. Legalábbis itt és most nem. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár A cigány vajdarendszer visszatérése miatt aggódnak a zsidók A sajóbábonyi eset miatt került felszínre ismét a cigányság vajdák általi képviseletének a kérdése. A híradásokból tudjuk, hogy a településen kialakult és tettlegességig fajult cigány-magyar konfliktus során a borsodi és az országos cigány vajda azonnal a helyszínre utazott és velük a rendõrség és az önkormányzat képviselõi, mint legitim cigány vezetõkkel tárgyaltak a helyzet mielõbbi megoldása érdekében. Noha a vajdák a köztársaság jogrendje szerint semmilyen hivatalos, vagy legitim státusszal nem rendelkeznek, az élet vagy a természeti törvények? mégis felülírták ezt. Önmagábanezazeseménysormégnem verte volna ki a biztosítékot ormányoséknál. Történt ugyanis valami, ami elõrevetített egy, a legrosszabb rémálmaikat is felülmúló fordulatot. November 17-én kedden a Jobbik és az Új Magyar Gárda vezetõi felkeresték Sajóbábonyt, hogy a helyszínen tájékozódjanak a helyzetrõl, majd egy rögtönzött lakossági fórum keretében találkoztak a cigány vajdákkal is. Az országos cigány vajda elmondta, hogy tisztában vannak azzal, hogy valójában a disznóhúst nem evõk burkolt zsidózás... célja a cigány-magyar polgárháború kirobbantása és az ország gyarmati sorba süllyesztése, elfoglalása. Felvetették a közeledési szándékukat a Jobbik felé és a közös problémamegoldást is. A Jobbik ezt propaganda okokból hûvösen fogadta ugyan, de ez már elég okot szolgáltatott ahhoz, hogy a zsidó alarm-lámpák villogni kezdjenek. Egybõl rájöttek, hogy könnyen bajba kerülhetnek, ha az általuk a talajgyökeres gazdanép ellen bunkósbotként használt cigányok felbujtóik ell en fordulnak. Be is indították a kommunikációs gõzhengerüket. A zsebükben lévõ és letöltendõ szabadságvesztéssel is fenyegetett megélhetési cigány vezetõjüket aktivizálták (OCÖ), aki a Gárda példáján felbuzdulva már a Jobbik betiltását követelte. (Általában a cigány önkormányzati rendszer csak egyes cigányok és rokoni körük megélhetését szolgálja alibi tisztségek. A zsidók kiválóan kézben tartják ezáltal a cigányság legitimnek minõsülõ vezetõit.) A legújabb zsidó mûvelet pedig az, hogy a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom a vajdákat, a vajdarendszer létjogosultságát és legitimitását támadja. A cigányságra nézve sanyarú, szívfacsaró jövõt elõrevetítve, ha esetleg létrejönne a vajdaság intézménye. Jelezzük feléjük, hogy átlátunk a szitán és világosan látjuk minden rezdülésük valódi mozgatórugóját. Pánikba estek, errõl van szó! Most már számíthatnak arra is, hogy a fagylalt visszanyal... Nyitrai Frigyes Jövõnk.info jó ha figyelünk 5

6 Azt hiszem, már megtagadtuk rég Mit ránk hagyott a többi nemzedék Utánunk már semmi nem marad Szép emlékek egy szemétdomb alatt Eszménnyé lett mostanra a rút... Pozsonyi Ádám Utánunk már semmi nem marad (?) Már 1990-ben behúzták a csõbe a társadalmat. Már akkor létre kellett volna hozni az addigi politikán kívüliekbõl egy olyan tömegszervezetet, amely demokratikus módon, de szinte tudományos alapossággal megfogalmazta volna az igényeket a gazdaság és a rendszer megváltoztatásával kapcsolatban. Elismerem, alkalmas lett volna erre az MDF is, azonban a kényszerû párttá alakulás folyamatában elveszítette ezen alkalmasságát. Ennek a szervezetnek nem hazafias népfront jellegûnek kellett volna lennie, hanem ténylegesen demokratikus, és az 1956-os alulról merítõ választási hagyományokra épülõ. Ha ez akkor kialakul, másképpen történhetett volna a privatizáció is, megmaradhatott volna az egyszer már (államosítással) elrabolt vagyon jelentõs része a közösség tulajdonában, s az így kialakult közvagyon mûködését ez a munkástanácsszerû népmozgalom felügyelhette volna, s egy maximált reprivatizáció megnyugtatta volna a bolsevik éra anyagi veszteseit is. Ez esetben nem lettünk volna kiszolgáltatva a közvéleményt rossz irányba formáló médiának és az alibi-demokráciát saját hasznára fordító párteliteknek. Így egyebek mellett máshogy alakult volna az ország erkölcsi állapota és politikai sorsa. A közjó került volna a gondolkodás elõterébe és nem a vagyon másodszori elrablása, (privatizáció) azaz értékteremtés nélküli meggazdagodás. Nem válhatott volna divattá a nemzeti vállalatok, önkormányzati területek, szakszervezeti ingatlanok lenyúlása, átjátszása (feed-beck) visszaosztásos alapon. Mára már eltûnt ugyan a bolsevik jelképrendszer zöme, de vele együtt eltûnt a közvagyon is, tehát a kiöntöttük a gyermeket a fürdõvízzel és a fogyasztói gondolkodáson túl, még az értékrend megváltozása is negatívummá vált. Pedig sokáig azt hitte a magyar társadalom, hogy a kapitalista értékrend azonos a teljesítményelvû értékrenddel, amit a jóléti államok valósítottak meg. Ahogyan a költõ írja: eszménnyé lett mostanra a rút.. s elfelejtõdött a részünkrõl az õsi igazság, hogy ami rossz: azt meg kell javítani, de ami jó: ahhoz nem szabad nyúlni! Nem emeltük fel a szavunkat idõben a közösségnek okozott károk ellen! Nem vettük idõben észre a hamiskártyások ténykedését. Hankiss Elemért idézném, aki minden régebbi liberális negatívuma ellenére felismerte, hogy hol húzódik a valós probléma halmazunk látható határvonala: Túlontúl sokat beszélünk a politikai/ideológiai szakadásról a szociál-liberális és a konzervatív tábor között, és alig-alig veszünk észre egy ennél mélyebb és veszélyesebb szakadékot: a viszonylagos jólétben és biztonságban élõ két-három millió ember, és a mindennapi nyomorúsággal küszködõ két- három millió ember között húzódó mély szakadékot. Azt persze nem ecsetelte, hogy a politikai színház szereplõi, a felsõ tízezer a pénzimpérium szövegkönyv íróinak utasítására éppen azért nyomják a cirkuszt, mert ha nincs kenyér, akkor legalább a kábítás cirkusza legyen tökéletes. Szép emlékek egy szemétdomb alatt Ma már a magyar nemzet fájdalmas történelmérõl bárki elmondhatja, leírhatja a saját véleményét, ha azonban a bolsevikból kapitalistává vedlett gazdasági és politikai bûnözõknek nem tetszik az álláspont, akkor jön a lebunkózás és fasisztázás. Miután a közgondolkodást szigorúan manipuláló politikai bûnözõk nem szeretnék a nép nemzetté válását elõsegíteni, így az egészséges nemzeti öntudat erõsítéséhez és a történelmünk hamisításainak leleplezéséhez nem nyújtanak segítséget, sõt ahol csak tehetik: gátolják, ellehetetlenítik, vagy egyenesen üldözik azt, aki az igazat ki meri mondani! Többek között ezért, néhány tisztességesebb a rendszer hibáit felismerõ - reformkommunistát eltüntettek a süllyesztõbe, mert félõ volt, hogy túlzottan nemzeti húrokat fognak majd pengetni, s ezzel keresztülhúzzák a globális pénzvilágnak és az õket kiszolgáló hazai csahosoknak a terveit. Ám azért nem juthatott a magyarság egy meghatározóan nagy sikerélményhez december ötödikén sem, mert a hatalmi elit felismerte, hogy ennek visszahatásai is lennének a magyarság önképének és önbizalmának javulása vonatkozásában, s ezt nem engedheti. Sajnos mi sem ismertük fel idõben, hogy a magyar érzelmû reformistákkal sokkal jobban járunk volna, mint a magukat antibolsevistának maszkírozó ál-liberálisokkal. (magam is csak 1992-ben láttam meg ezt!) A politikába csöppent néhány tisztességes magyar csupán azt láthatta, hogy a média csúsztat, hazudik, megmondóemberei minõsítenek és fasisztáznak, s közben építik fel azokat a liberálisokat, akik vadul szidják ugyan a kommunistákat, de mindeközben meg is védik õket a felelõségrevonástól. S mindezt szemforgató módon, az emberi és polgári jogokra és a boszorkányüldözés szükségtelenségére való hivatkozással. Ilyen óriási ellenszélben teltek az esztendõk és szinte lehetetlen feladatra vállalkozott, az egyre radikálisabbá, azaz gyökeres változást akaróvá fejlõdött s a pártpolitizálásból kiábrándult civilekbõl létrejött, úgynevezett: nemzeti civil ellenállás õszi megfélemlítõ taktika sokakat elriasztott ugyan, de utána egyre többen ismerték fel az ellenállás szükségességét. Az a néhány folyamatosan mûködõ csapat, amely erején felül dolgozva az igazság terjesztéséért: honlapokat indított és mûködteti õket, vagy akik kiadványokat szerkesztenek és terjesztenek anyagi lehetõségeihez mérten, (például a Kossuth tér 2006 címû ingyenes kiadványt) vagy szinte naponta demonstrálnak, s vállalják a hiányzó igazság terjesztését, de a hatalombitorlók retorzióit is. Ezen civil nemzeti erõ tagjai, (közöttük jómagam) ha valóban önkritikusan vizsgálják a saját tevékenységüket, akkor ki kell mondaniuk: nem sikerült megmenteni a magyarságot a népirtástól, mert az egészségügyi reformtól az új média törvényen és az abortusz kétmilliárdos támogatásán át minden azt szolgálja, hogy kipusztuljunk innen. Ki kell mondanunk: nem sikerült a népet felébreszteni a csipkerózsika álmából. Az ébresztés azért nem sikerülhetett, mert a magyar társdalom nem alszik, hanem beteg. Az orvosok szokták emlegetni azt, hogy Európa legbetegebb nemzete vagyunk és ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy egyúttal a legkreatívabb is. A betegség okait feltárva kellene a diagnózis megállapításakor a gyógyterápiát, meghatározni. A társadalmi tudat (mesterséges) beszûkítése miatt, sajnos más és hatásosabb eszközökkel is kellene a magyar betegséget tudatosítani a nép körében, s a gyógyítástvégreelkellkezdeni! A magyar nép ugyanis nem tud nemzetté válni, mert a kádári kaparj kurta metódus, majd az ál-liberális fogyasztói fertõzés, olyan szinten tette a táradalom tagjait egoistává és kufár szellemiségûvé hogy elhiszi azt, amit a reklámbutítás sulykol: dolgozik a pénzed helyetted! (pedig mint tudjuk, a papír soha nem dolgozik, és nem teremt értéket! Ez csak neoliberális mese.) A fertõzés már olyan veszélyes szintû, hogy sem a társadalmi tanulásra, sem a feladatvállalásra, sem a közjóért való élésre nem alkalmas a társadalom nagy része most, ebben a fertõzött állapotában. Ugyanakkor elismerem azt is, hogy a XX. század szörnyûségei után jogosan várja el a magyar nép, hogy segítséget kapjon a mindennapi anyagi jellegû problémáinak megoldásához és ígérem is, hogy ha lehetõségem lesz: én segítek! Egy népi bölcsesség azonban megvilágítja a probléma kezelésének már most is lehetséges módját: segíts magadon, az Isten is megsegít! 6 jó ha figyelünk

7 Segíts azzal, hogy tájékozódni próbálsz, és nem hiszel a félrevezetõ médiának, segíts a magyar termék megvásárlásával. Segíts úgy is, hogy a közösséget szolgálod a pénzimpérium és a kiszolgálók: a hazai politikai osztály helyett! Ezt kell erõsíteni a tudatban minden nap! Eszménnyé lett mostanra a rút Az elesett tömegeken való segítés retorikáját az ál-baloldal és az egyházak sajátították ki. Jelentõs anyagi segítségre az egyházak sem képesek, az MSZP pedig az egoista szenvedélybetegek pénzimádó bûnszövetkezetének hálójába kerülve, alkalmatlan a kiszabadulásra és tisztességes szociáldemokrata párttá alakulásra, tehát a segítés esélye sem látszik ezen az oldalon. A tisztességesebb politikusok néhányan a világ recessziós helyzete miatt sem képesek segítségre, a tõkekoncentráció által személytelenné, rideggé vált nagytõkétõl pedig, akik többnyire elidegenedtek a néptõl még a jogos bérükre is csak kemény harc után számíthat a magyarság, hiszen õk csak profitban gondolkodnak, amit azonnal kivisznek Kínába befektetni. A civil nemzeti erõknek akik nem tagozódnak be a megélhetési népsegítõk közé nagyon kell igyekezni, egy új szellemi töltéssel, erkölcsi mintaadással, szolidáris magatartásformával és nemzeti szervezõerõvel megjelenni és így közelíteni a vesztesekhez. Mert csak a vesztesek ismerhetik fel tapasztalati úton a világban mûködõ elembertelenedést, a fogyasztóvá degradálás szándékának ördögi valóságát, s munkalehetõségük szándékos befagyasztását. Mert csak a vesztesek válhatnak immunissá a világot megfertõzõ kufárság vírusára, s csak õk ismerhetik fel a hagyományos magyar közjogi gondolkodás visszatérésének, s a társadalom nemzetté szervezõdésének szükségszerûségét. Mondom ezt annak ellenére, hogy én is tudom: éhes hassal nem lehet Himnuszt énekelni! De tudom azt is, hogy az 1848-as jogkiterjesztést nem a jobbágy proletariátus vívta ki, hanem a magyar nemesség közjogi gondolkodása és szociális lelkialkata eredményezte. Tudom, nem ezt tanították. Nem ezt nevelték beleavesztesekbe,dehasikerülhelyrebillenteni a kizökkent idõt, akkor lesz esélyünk itt a szülõföldünkön magyarnak és embernek megmaradni. Nekünk a nemzetben gondolkodóknak most újra be kell emelni a nemzet és a jog sáncaiba az eltévedt, s magát baloldali szavazónak gondoló tömegeket, mint elõdeink tették. Ezért is fontos a jelmondat:hontvédõ,alkotmányos rend a cél! Ma a nemzeti civil ellenállás tagjai szinte kizárólag olyan informális, szemfelnyitó tevékenységet folytatnak, amelyre van képességük, erejük és lehetõségük. A társadalmak fertõzõbetegségétõl a kufár gondolkodási módtól való megszabadítását csak akkor tudja szolgálni a nemzeti civil mozgalom ereje, ha az elõször felismer objektíve létezõ (elfogulatlan) törvényszerûségeket. Felismeri, hogy azok a tömegek amelyek vesztesei lettek a XX. század rendszerváltozásainak elõször is az anyagi biztonságot akarják, és csak akkor vevõk másra, ha a felemelkedés lehetõsége mellett: szállítják részükre a nemzeti identitás érzését, valamint a jogállamot és igazságosságot szolgáló hagyományos, magyar alkotmányosságot. A vesztes munkásságot felesleges megcélozni elõször a Szent korona misztériumával, de bûn, nem megcélozni az igazságos társadalom lehetõségének felmutatásával! Azt hiszem, már megtagadtuk rég Mit ránk hagyott a többi nemzedék A jelenlegi állapotban, a tehetõs értelmiségi háttér és szellemi muníció nélküli a tömegek csatlakozása nem alakulhat ki, mert nem kapnak könnyen elérhetõ módon, világos, közérthetõ célt, s a megvalósításhoz az eszközöket. Fõleg a szellemi muníciót nem biztosítja senki a részükre.(esetleg csak a munkáspárt, a Marxizmus elhibázott és diktatórikus államkapitalizmussá alakított gyakorlatával, annak nosztalgia-relatív és létbiztonsági emlékképével!) Pedig a vesztesek nagy tömege a bõrén érzi, hogy nagy a baj és meg kell találják a lehetõséget a felemelkedésre, abból a helyzetbõl amibe az egypárti, majd a többpárti diktatúra együttesen taszította õket! A mi feladatunk meggyõzni õket! Ezt a népességet kell ráébreszteni arra, hogy nyugaton sem divat a közszolgáltatások különösen a közmûvek és a stratégiai iparágak cégeit mindenáron kiárusítani, s ha ezt nem tudja az ellenzék megakadályozni, akkor nem szabad az ál-alkotmányra hivatkozva semmit tenni hanemkikellmondani:bajvanazállammûködésével, rossz a rendszerváltó rendszer! Meg kell értetni a jelenleg médiafogyasztó és siránkozó tömeggel, hogy az önkormányzatoknak leosztott közpénzek aránya sem ilyen alacsony nyugatabbra, és az ott mûködõ (lényegesen kisebb) korrupció szintén a pártokrácia felelõsége! A Széchenyi féle gondolat tehát aktuálisabb, mint valaha: a pártoskodás megosztja a nemzetet! Ezt a megosztást kell a nemzeti civil mozgalomnak eltüntetni és a bal oldali-jobb oldali megosztást elfelejtetni a társadalommal. A média befolyásolt közember nem tudja, hogy a tisztességes bérek és ezzel a munkaerõ újratermelése még a kapitalistáknak is érdeke lenne, ha egy erõs állam biztosítaná a nyugodt feltételeket a Svéd mintájú igazságos profittermeléshez, ám akkor az adózást a multiknak sem lehetne kikerülni. Mindezen ismeretek megszerzése segítené is rádöbbenteni arra a társadalmat, hogy a hazai politikusi és gazdaságirányító garnitúra zöme a leggátlástalanabb az egész európai közösségen belül. (Hogy a hazai fizetések közötti óriási különbségrõl ne is beszéljünk) Ha ezt úgy éli meg a tömeg, hogy (ezt követõen) megkapja az információt arról, ami minden jogi hazugságnak alapja, tehát megismerheti az ál-alkotmány megszületésének jogellenességét, joghézagait és szabályozás hiányosságait, akkor válhat határozott harcosává a saját végre felismert értékrendjének. Tehát nem a magunk szervezetébe kell minden áron tömöríteni mindenkit akit sikerült megvilágosítani -, hanem a saját érdekeiket kell megértetni velük és a családjuk jövõjébe vetett hitükben, s önbizalmukban kell megerõsíteni õket azért, hogy önként hozzanak létre egy országosan megszervezett népmozgalmi egységeket, amely tudja a feladatát és a saját érdekeit azonosítja a közösség, a nemzet érdekeivel, de ma nem pártszerûen épül fel. Ahhoz, hogy a magyar társadalom túlélje az elkövetkezendõ idõket, és mint etnikum képes legyen fennmaradni sõt megerõsödni is, ahhoz gyógyító terápia, radikális gazdasági váltás és erkölcsi megújhodás kell. Ki kell izzadni egy olyan civil vezetõ csoportot (civil Felsõház), amely a változások igényét hitelesen tudja kommunikálni, így eljuthatunk a kettõs hatalom kommunikációs stratégiájához. Meg kell alapítani, s ki kell képezni azt a tanító rendet, amelynek tagjai végigjárva az országot világos gondolatok mentén a legközérthetõbben elmagyarázzák a jövõ lehetõségeit. A tanító rend elõadóinak az ügy iránti feltétlen alázattal, önzetlenséggel, de az emberek gondjai iránti megértéssel kell elvégezni ezt a munkát, kerülve a negatív gondolatokat és a gyûlöletkeltést. A visszatekintõ történelmi sérelmeink helyett, ezek fontosságát nem feledve, de inkább a jövõ lehetõségei felé kell fordulni és a rövid életkor, valamint a nemzet elfogyás problémáját kell (Fekete Gyula nyomán) alaposan kielemezni, és a gyermekszámhoz kötött adókedvezmény rendszerét bevezetni a szétfolyó szociális juttatások helyett. Ám a legfontosabb kérdés mégis az alacsony jövedelmi viszonyok felszámolása és az Európai Közösség bérszínvonalhoz való csatlakozás mielõbbi elérése. A magyar társadalom anyagias fertõzését, szolidaritás hiányát ugyanis az okozza elsõsorban, hogy szellemi és fizikai erõfeszítéseit alacsony jövedelme miatt (Bogár László nyomán) a családüzem: nem képes újratermelni. Teremtsünk szellemi muníciót a tanító rend tagjainak, képezzük ki az igazság agitátorait és az sem árt, ha felkészülünk a harcra, mert nem fogják olcsón adni a jövõt azok, akik már befészkelték magukat az illegitim állam irányításába. Szeged Dr. Bene Gábor S. jó ha figyelünk 7

8 A magyar embereknek aközött kell választaniuk, hogy elveszítik az állásaikat, vagy átmenetileg lemondanak a jövedelmük néhány százalékáról mondta tegnap Bajnai az MSZP kongresszuson. Nagyrészt kik fognak lemondani errõl a néhány százalékról? A közalkalmazottak, a nyugdíjasok és a gyerekes szülõk. A néhány százalék pedig jócskán 10% felett van. Nos igen, õk vannak szem elõtt. Róluk tud pontosan, név szerint az állam. A közalkalmazott és a nyugdíjas az államtól kapja a fizetését és a nyugdíját, a gyerekes szülõ pedig a családi pótlékot... A válság idején az államnak, a politikának és a jómódúaknak nyilvánvaló áldozatot kell vállalnia a háromból õ az állam takarékosságáért tud felelõsséget vállalni. Azt MSZP-tõl azt kérte, legyen szolidáris is, azaz a politika kezdje magán a megszorítást, mert más forintból feláldozni pár ezer forintot, mint milliós jövedelembõl lemondani pár tíz- vagy százezererrõl ilyet is mondott tegnap Bajnai, és nem szakadt rá a mennyezet. Akkor segítsünk be egy kicsit Bajnai Gordonnak, hol lehet még megfogni egy kis pénzt, hogy ne csak a nyugdíjas, a közalkalmazott és a gyerekes szülõ szívjon. Öveket bekötni, ez most egy jó nagy dózis lesz : I. Állami vezetõk fizetése, prémiuma és jutalma A Blikk 1 éves küzdeleme és pereskedése után nyilvánosságra kerültek az állami vezetõk fizetései. Már önmagában az a tény, hogy ezért a közérdekû adatért (hiszen a költségvetéstõl kapják a fizetésüket) avagy lehetne máshol is spórolni 1 évet kellett várni szégyen, de jöjjenek a számok: Tátrai Miklós Zoltán (Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ): 3,5 millió / hó + 33,6 millió évvégi prémium havi jutalom Heinczinger István (MÁV Zrt. vezérigazgató): 3,42 millió / hó ezer jutalom / hó + 32,8 millió évvégi prémium 3 5 havi jutalom Szabó Pál (volt Magyar Posta elnök): 2,54 millió / hó + 24,7 millió évvégi prémium + 5 havi bér jutalom Kocsis István ( a volt Magyra Villamos Mûvek elnök): 2,584 millió / hó + 24,8 millió évvégi prémium + 3 havi bér jutalom Székely Gábor (Szerencsejáték Rt.): 2,185 millió / hó + 20,9 millió évvégi prémium + 4 havi bér jutalom A fejvadász szerint a magángazdaságban ezekhez a vezetõi fizetésekhez képest bõven akadnak hasonlóak, még a kevésbé felelõsségteljes munkakörökben is. Vagyis a bérek megfelelnek a piaci átlagnak. Mivel azonban az állami cégek vezetõi egyedi munkakörben dolgoznak, nehéz a teljes összehasonlítás, hiszen a legtöbbre nincs is példa a versenyszférában." Ne hasonlítsuk már össze a versenyszférával... ott ha 1 év alatt nem mutatsz fel eredményt (= PROFITOT), szépen, de határozottan megválnak tõled. Szabó Pál Magyar Posta elnök teljesítményét mivel hasonlíthatjuk össze? A többi posta vezetõjével? MÁV, MVM, Posta, Szerencsejáték egyedüli, monopóliumban lévõ cégek, ha jól teljesítenek, ha rosszul, nem számít. Hadd kérdezzem már meg, ezek az állami vezetõk vajon mire fel kapják az éves fizetés 80%-át prémiumként, és még 3-5 havi bérnek megfelelõ jutalmat? 8 jó ha figyelünk

9 Olyan jól dolgoztak? Hasít a MÁV? Remekel a Magyar Posta? Végre rendelhetek külföldrõl, mert már nem vagyunk feketelistán Afganisztán és Irán mellett? Emlékszünk Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére, mikor megkérte az állami vezetõket, hogy ne vegyék fel a jutalmukat. Röhögtek bele a pofájába a fejesek. Nem kérni kell ezt! Az amerikai minta alapján azonnal törvénymódosítást kell benyújtani a Parlamentben, miszerint minden állami vezetõ jutalmára és prémiumára 90%-os extra különadót vetnek ki. A társadalmi szolidaritás miatt ez lenne a minimum! Kész, ennyi lenne, és ez a kérdés meg is lenne oldva! II. Állami cégek felügyelõbizottságai Gyurcsány Ferenc már a válság kirobbanásakor durván lecsökkenthette volna a több száz állami cég vezérigazgatóságainak és felügyelõbizottságainak a létszámát. De nem mert nekirontani a hátországnak, a több ezer (!) hû MSZP és SZDSZ kádernak. Hiszen ezek a mi embereink, jó pártemberek, valahová be kell mindenkit gyömöszölni, valahogy pénzt kell nekik biztosítani. Alibipozíciók, állami pénzbõl. Ha Gyurcsány nem mert nekik rontani, a párton kívüli Bajnai vajon majd megmeri lépni? Pedig azt mondta, õ csak az állam takarékosságáért tud felelõsséget vállalni... tessék! A Magyar Villamos Mûvek 2008 májustól 350 ezer forintban határozta meg az igazgatóságiak havi tiszteletdíját; ezért cserébe a társaság alapító okirata szerint évi hat (!) alkalommal kell kötelezõen megjelenniük a munkaértekezleteken. 12* forintért 6 db értekezlet egy évben. Agyvérzés... A Heti Válasz táblázatából kiderül, hogy a MÁV-on kívül a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztõ Zrt.-nél, a Szerencsejáték Zrt.-nél, valamint a Magyar Postánál egyaránt négyszer-ötször nagyobb felügyelõbizottság mûködik, mint amennyit a gazdasági társaságokról szóló törvény minimumként elõír. Ez összesen 160 pozíció, a törvényben elõírt minimum pedig 60 hely lenne. Vagyis 100 ember potyára szopja az állam csöcseit ezer forintért, havonta. Zárójelben: A MÁV-ra pedig ideje lenne már az atomot ledobni, és az alapoktól kezdve felépíteni egy modern állami vasúttársaságot. 77 leányvállalat? 77 leányvállalati vezetõvel? 5 szakszervezet? Hát mi a búbánatos folyik ott? Szakértõk szerint valós megtakarítást csakis a vállalati koncentráció jelenthet. Ha a pártok nem kádertemetõként vagy utánpótlás-neveldeként tekintenének a közcégekre, hamar kiderülne, hogy egy tízmilliós ország stratégiai funkcióinak ellátásához nincs szükség közel ötszáz állami rt-re és kft-re köztük 77 MÁV-leányra és 31 Regionális Fejlesztési Holdingalvállalatra, s pláne nincs szükség ötszáz darab (vezérigazgató-helyettesekkel, ilyen-olyan szakigazgatókkal dúsítgatott) menedzsmentre." III. Apróságok innen-onnan A digitális tábla projekt ára kissémegemelkedett, immár nem 24 milliárdba, hanem 28 milliárdba kerül. Hiller István nyomja tovább a projektet, legutóbb karácsonyra ígérték, hogy a tantermekben lesznek a táblák. Április van... 4-es metró. Az alagutak még csak a Szent Gellért térig vannak kifúrva, tehát még át sem mentek a pesti oldala, de az alagútfúró cég egy 35 milliárdos követelést nyújtott be, összesen 190 többletköltség-tétel alapján. AZ EU újabb 3 magyar nagyprojekt támogatására bólintott rá, a 4-es metró nincs köztük. Vagyis a finanszírozás teljesen bizonytalan, a végsõ összeg teljesen bizonytalan, a többletköltségek folyamatosan nõnek. A metró költségének hányad részébõl lehetne a kötött pályás közlekedést fejleszteni, hogy ne 15 km/óra átlagsebességgel közlekedjenek a villamosok? Ráadásul az építõcégek mind külföldi tulajdonúak (Bamco, Strabag, Swietelsky) nem éppen a haza cégek támogatjuk ezzel a rengeteg milliárddal. Amíg 5%-os recesszióban van az ország, addig függesszék fel a metróépítését. Majd ha újra növekszik az ország teljesítménye, akkor lehet metrót meg autópályát építeni. AZ IMF hitelbõl 400 milliárd forint kölcsönt kapott az OTP, és 120 milliárd forintot az FHB. Mindezt a vállalati és a lakossági hitelezés bõvítése érdekében. Demján Sándor, a leggazdagabb magyar üzletember tavaly indította el Oroszország elsõlottójátékát. Sajnos az eredmények nem alakulnak fényesen, és most a terjeszkedéshez további tõkére van szüksége. Ehhez az FHB biztosít 25 milliárdos hitelt. Úgy néz ki, az IMF hitelünk egy része Oroszországban landol. Hadd legyek már köcsög populista: 25 ezer millióforint hitelbõl hány kisvállalkozót lehetne megmenteni? Aki per pillanat nem tudnak hitelhez jutni! De a 300 milliárd forintos (!) vagyonnal rendelkezõ Demjánhoz hozzávág 25 milliárdot egy állami bank... miért nem egy magánbank kockáztatja a pénzét? Az Államreform Bizottság még 2007-ben összegyûjtötte, hogy milyen feladatkörök tartoznak az állam hatáskörébe állami feladatkört írtak össze... A lista fele lett csak nyilvános, azt hiszem sejthetjük, hogy miért. A dagi, tohonya állam képe rajzolódik ki, mindezt a mi adónkból finanszírozva. A hatékonyság, takarékosság és ésszerûség messze elkerüli az állami feladatköröket. Átszervezéssel több száz milliárdot lehetne megspórolni. Persze ezzel megint visszakanyarodtunk a II.-es ponthoz, akkor nem lenne állásuk a kádereknek. De az államcsõd küszöbén ez a kérdés legyen már a lehetõ legmarginálisabb! Erdõgazdálkodás: 22 (!) állami cég van erre a feladatra. Kettõ ebbõl a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik. A HM Budapesti Erdõgazdaság Zrt.-t 1 vezérigazgató + 2 vezérigazgató-helyettes + 5 regionális igazgató vezeti. A HM Kaszó Erdõgazdaság Zrt.-t 1 vezérigazgató + 1 vezérigazgató-helyettes + 5 igazgatósági tag + 7 felügyelõbizottsági tag vezeti. Rengeteg ugyanolyan feladatot végzõ állami cég van még ezen kívül is, ahol párhuzamosan ugyanolyan munka folyik. Van egy sor agrártanácsadó intézmény, egy sor vállalkozástámogatással foglalkozó állami szervezet, van 5 (!) meteorológia szolgálat és még lehetne tovább is sorolni... Van 3200 önkormányzatunk, van 3200 polgármesterünk 3200 képviselõ-testülettel, benne a sok-sok önkormányzati képviselõvel. Van 19 megyei közgyûlésünk, van 19 fõvárosi kerületi polgármesterünk, képviselõ-testületünk, jegyzõnk. Van 386 parlamenti képviselõnk, pont annyi, mint amennyi Trianon elõtt volt. Van 3 közszolgálati televíziónk, van 3 közszolgálati rádióadónk. Van egy fõs honvédségünk és 72 felsõoktatási intétményünk, de csak 561 bölcsõde. Vannak nagyon szép völgyhídjaink, vannak alagútjaink, amely felett nyáron búzát aratnak. Van eladott repülõterünk, van eladott nemzeti légitársaságunk. Van 100 milliárd dollár adósságunk. Van 3 milliónyugdíjasunk és van 800 ezer -papíron- rokkantnyugdíjasunk. Van 750 ezer közalkalmazott és van 1 millió minimálbéres. Nincs eurónk, nincs egykulcsos személyi jövedelemadónk, de van sok kilométer autópályánk. Egy csodaszép, szívszaggató Lendvai idézettel zárnám: És igenis a baloldal válságot fog kezelni, mert nem az a baloldal dolga, hogy ha az ország szekere a szakadék felé robog, akkor tejet és kenyeret osszon a batáron ülõknek, hanem hogy megállítsa azt, és vigyázzon, senki ne essen ki belõle." Látjuk, tényleg nem esik ki senki a szekérbõl... jó ha figyelünk 9

10 Végjáték: A világ leigázásának forgatókönyve Alex Jones fémjelezte Végjáték: A világ leigázásának forgatókönyve címû alkotás. Igen, jól sejted, kedves olvasó: egy újabb, összeesküvéseket leleplezõ filmrõl van szó. Most azért nem összeesküvés-elméletekrõl beszélek, mert az Alex Jones által feszegetett kérdéskör nem csupán egy zavaros elmélet, hanem nagyon is valós, kézzelfogható dolog. De mi is ez pontosan? Hát, kérem szépen, ezt bárki láthatja és tapasztalhatja, ha képes olvasni az árulkodó jelekbõl, majd képes levonni a megfelelõ következtetéseket azokból. Hiszen a központosított hatalom, azaz, a Világkormány létrehozására törekvõ intézkedések és kezdeményezések mind-mind itt vannak a szemünk elõtt. Nyílt titok ez, de persze sohasem nevezik nevükön a dolgokat. Minden döntés látszólag a demokráciát, a békét és az emberek biztonságos jövõjét szolgálja, ám valójában egy olyan világ alapjait fekteti le, amelyet eddig legfeljebb a rémálmainkban, vagy esetleg egy-két elborult sci-fiben láthattunk. Természetesen a szkeptikusok mindig csak nevetve legyintenek ezzel kapcsolatban. Világkormány? Rendõrállam? Teljes diktatúra? Rabszolgaság? Bõr alá ültethetõ chipek? Eltörölt nemzetek és összeolvasztott országok? Sárba tiport szólásszabadság és kivéreztetett emberi jogok? Az egész Föld felett uralkodó, szûk, dúsgazdag, elit csoport? Rothschildek? Rockefellerek? Bankár-dinasztiák? Bilderberg-csoport? Ugyan már! Mese az egész! Persze, mese. Ez az egész csak egy buta összeesküvés-elmélet. Nyilván. Mint ahogy a készülõ Észak-Amerikai Unió is az (melyrõl az emberek háta mögött döntöttek!). Meg az is, hogy egyes amerikai vállalatok bõr alá ültethetõ chippel látják el alkalmazottaikat. Meg az is, hogy az említett chipet már a National Geographic csatornája is népszerûsítette, mint a biztonságosabb jövõ eszközét (csak le kell számolni valahogy azokkal a rohadt terroristákkal, ugye?). De ne menjünk messzire: már Magyarországon is bevezetik az ujjlenyomattal ellátott, biometrikus útleveleket. Tehát az emberek feletti, teljes kontroll kiépítésének igénye itt van. Pontosan itt, az orrunk elõtt. Már nem kell hozzá sok idõ év (talán már annyi sem) és az Észak-Amerikai Unió és az Európai Unió egyesülni fog. Aztán ehhez majd csatlakozik a keleti régió is, hiszen már ott is építgetik a saját uniójukat. Eközben pedig lassan, de biztosan ez a szûk, elit csoport a demokrácia álarca mögé bújva olyan jogokkal ruházza majd fel magát egy mesterségesen generált ellenségképre (terroristák!) hivatkozva, hogy végül már szó szerint bármit megtehetnek az emberekkel. De valljuk be, nem lesz nehéz dolguk, hiszen a tudatosan lebutított társadalom képtelen a kritikus gondolkodásra. Végsõ soron a legtöbb ember már most is egy rabszolga, csak még nincs ennek tudatában. FICO: A NYELVTÖRVÉNY SZLOVÁKIA SIKERE, ERRE KELL ÉPÍTENI A JÖVÕBEN Robert Fico szerint az államnyelvtörvény ügye Szlovákia nagy diplomáciai sikere, amelyre építeni kell. Erre kell építeni a jövõben is jelentette ki a szlovák miniszterelnök a pozsonyi TASR hírügynökségnek nyilatkozva csütörtökön. Fico nem gondolja, hogy a nyelvtörvény végrehajtási utasításainak jóváhagyásával megsértette volna a szeptemberi magyar-szlovák kormányfõi megállapodásokat. Azt mondta: mindig jól meggondolja, kinek mit ígér, hogy azt teljesíteni tudja. Forrás: barikád.hu 10 jó ha figyelünk

11 Országunkban egyre jobban terjed az emberek vásárlási szokásainak tudatos befolyásolása, a tudatalattijukban olyan pszichológiai módszerekkel, melyek szinte 100%-os eredményt hoznak. Mindemellett egy válságszindrómát produkálva, hisztérikus központi elvonást gerjesztve próbálja a jelenlegi hatalom kielégíteni a telhetetlen gyomrú, külföldi tulajdonú bankok igényeit, nem törõdve a nemzet jelenével és jövõjével egyetlen elvárható társadalmi téren sem, noha alapvetõen mégis csak a népét kellene szolgálnia. Ebbõl következõen a gazdaság több területén vannak olyan súlyos problémák, melyek orvoslása nem tûr további halasztást. A Magyarok Szövetsége igyekszik és képes az ilyen problémákra megoldásokat találni, hatalmi helyzeten kívül is. Vannak olyan területek, ahol egyszerû tettekkel tudjuk segíteni az ország lakósságát és ezek közül az egyik az alábbi tevékenység. A Magyarok Szövetségének tagjai 2009 októberében létrehoztak egy termelõ, szolgáltató, fogyasztói szövetkezetet. Ennek tagjait elsõsorban a Szövetség tagságából szeretnénk kialakítani, ugyanakkor nem zárkózunk el más, hasonlóan nemzeti érzelmû, de nem Magyarok Szövetsége tagok felvételétõl sem. A Szövetkezet nem áll jogi kapcsolatban a Magyarok Szövetségével és a Szövetség a Szövetkezet felett semmilyen befolyással nem rendelkezik. Azonban az alapító tagok a Magyarok Szövetségének tagjai és a Magyarok Szövetségének alapvetéseit, 21 pontját feltétel nélkül elfogadják, a Szövetkezet Etikai Kódexével egyetemben. A Szövetkezet több, különálló csoport munkáját fogja össze, részint költségkímélés miatt, másrészt viszont a tisztán átláthatóság érdekében. Lehetne különbözõ tevékenységekre külön-külön szövetkezeteket létrehozni, de ez a fentiek miatt nem volna célszerû. A Szövetkezet célja a Magyarországon beleértve a Korona alá tartozó területeket is dolgozó magyar emberek támogatása. A Szövetkezet kizárólag magyar, a Kárpát-medencében megtermelt alapanyagokból készült termékeket forgalmaz. A Szövetkezet az alábbi programpontok szerint kíván mûködni: 1. A magyar termelõk által megtermelt javakat nem szükséges monopolhelyzetben lévõ cégeknek eladni nyomott áron, melyek késleltetett fizetéssel adósság spirálba (faktorálás, vagy hitelfelvétel a további munkához) kényszerítik õket. 2. Azoknak az embereknek is érdemes a Szövetkezethez csatlakozni, akik a gazdaság egyéb területén dolgoznak, ahol munkájukért munkabért fizetnek, viszont szükségét érzik a tiszta magyar termékek használatának, vagy olyan élelmiszereket szeretnének fogyasztani, melyekben nagy biztonsággal nincsenek károsító anyagok. Az õ számukra egy elõrendelési lista alapján tudjuk folyamatosan szállítani a friss, és a feldolgozott termékeket. Továbbá kedvezõ áron juthatnak hozzá a kézmûvesek által készített tárgyakhoz, és a szolgáltatók tevékenységeihez. Célunk, hogy a városokban lakók ne kényszerüljenek a nagy bevásárlóközpontokban egészségkárosító, idegenbõl származó és ez által idegen érdekeket szolgáló termékeket vásárolni. Az adott pillanatban olcsóbbnak tûnõ élelmiszerek hosszú távon, rossz minõségük miatt, komoly egészségkárosodásokat eredményeznek. Így nyilvánvalóvá válik, hogy a különbözõ, ily módon kialakult betegségek kezelési költségeivel együtt, lényegesen többe kerülnek, mint az egészséges élelmiszerek jelenlegi ára. 3. A Szövetkezetbe belépett mezõgazdasági termelõk kedvezõbb áron tudják értékesíteni termékeiket a Magyarok Szövetsége Mezõgazdasági Tagozata és a Szövetkezet által szervezett Magyarok Piacán, a Magyarok Vásárán és más helyeken, ahol nem feltétel a személyes részvételük. Tervezzük ugyanis megyénként, késõbb járásonként, és ha sikerül, még kisebb körzetekben is lerakatok létesítését, melyeknek saját, helyben lakó felelõsük lesz, akik a betárolást és az onnan történõ, elõre bejelentett igény szerinti kiszállításokat a vásárlókhoz intézik. Ezek a központok elsõsorban a helyi termelõk által megtermelt árukat raktározzák és osztják szét, de természetesen a helyben nem kapható termékeket is beszerzik a Szövetkezeten keresztül, illetve a helyi fölösleget szintén ezen az úton adják tovább olyan területekre, ahol erre igény van. 4. Az állattenyésztéssel foglalkozók a saját feldolgozású termékeiket szintén be tudják hozni a rendszerbe. A nyers tej árusítására külön programot dolgoztunk ki. 5. Nagyon komoly jelentõséggel bírnak a Szövetkezethez csatlakozott feldolgozók is, kik a megtermelt termények nyersen nem eladható részét, illetve az eleve feldolgozásra szánt terményeket/termékeket biogazdálkodáshoz közeli módon, minõségi ellenõrzés mellett dolgozzák fel. 6. Kézmûvesek, akik fával, vassal, bõrrel, szövettel, agyaggal stb. dolgoznak, az õsi magyar hagyományokat õrizve, a saját és õseink tudását alkalmazva készítenek jól használható, szép termékeket, szintén tudnak csatlakozni a Szövetkezethez. A Szövetkezet a már kialakított árusító helyeken tudja majd forgalmazni az õ termékeiket is. 7. Azok is kedvezõ feltételeket remélhetnek a Szövetkezethez való csatlakozástól, akik a kertek, lakások szépítéshez szükséges dísznövények elõállításával és termesztésével foglalkoznak. 8. A szolgáltatásban dolgozó vállalkozók számára is segítség lehet a szövetkezethez való csatlakozás. Az õ esetükben felméri a Szövetkezet az igényeket, illetve a szövetkezethez csatlakozott szolgáltatók kínálatát, és egy rendelési listában heti rendszerességgel hozza mindkét fél tudomására a tervezhetõség miatt. Ugyanakkor fenntartunk egy sürgõsségi oldalt is az extrém esetekre. 9. A fuvarozók a Szövetkezethez való csatlakozásukkal a szállítási feladatok megoldásában vállalhatnak szerepet. Ugyanakkor számukra is biztosítjuk a rendszeres és biztonságos jövedelmet hozó munkát. 10. Elõkészítettük az Önkormányzatokkal való kapcsolatfelvételt, ahol a szociális étkeztetés területén és a szolgáltatás területén tudunk teret nyerni. 11. Mivel többünk gondolata, hogy jelenleg a termõföld magyar kézben tartása stratégiailag az egyik legfontosabb feladat, létre szeretnénk hozni egy földalapot is melynek részleteit kidolgoztuk ahol a termõföld vásárlása a cél. A vásárolt földeket mûvelheti az, aki a földalapban részt vesz, de átadhatja a Szövetkezetnek is bérbe. 12. Részt kap a Szövetkezethez kapcsolódva a Társadalmi Jólléti Tagozat hónapok óta kidolgozott és megvalósításra váró, otthont és megélhetést egyszerre, egy helyen teremtõ Fecske Programja is. A hosszú távú gondolkodásról és a természetes életvitelrõl leszoktatott népünknek égetõen szüksége van egy olyan megoldásra, ahol nem megmondják a médiák segítségével, hogy mit és mikor fogyasszon, hanem a saját ízlésére, tudására, megérzésére támaszkodva választja ki a termékeket, önmaga és családja gyönyörûségére és egészsége érdekében. Ubornyák László A Szövetkezet alapító tagja (Elnök) Udvardy Zsolt Titkár Elõny magánszemélyeknek ARANY KORONA SZÖVETKEZET Miért jelent elõnyt a Szövetkezetünkbe való belépés magánszemélyek számára? Az Arany Korona Szövetkezettel együttmûködõ Magyarok Szövetsége mintegy fõs tagsága széles alapot biztosít a vásárlóerõnek, az általuk felmerült igényeket szeretnénk kiszolgálni mind a napi élel- jó ha figyelünk 11

12 miszer ellátás, mind a szolgáltatások, tartós fogyasztási cikkek területén. Oktatással, tanácsadással tudunk segíteni minden olyan kedves jelentkezõt, aki szakítva a mai világ rohanásával, az egymás iránti közönnyel, a nyugalmas, a csendes Vidékre vágyik, és ott el szeretné kezdeni a földmûvelést, a gazdálkodást. Tagjaink közé várunk minden olyan nemzeti öntudattal, rendelkezõ, nemzetben gondolkodó személyt, akinek fontos a kiváló minõségõ magyar alapanyag, fontos a magyar nemzetgazdaság megmaradása, megerõsödése, és nem utolsósorban fontos a közösség! Várunk mindenkit, aki részese kíván lenni egy erkölcsi alapokon mûködõ szervezõdésnek, egy igazi közösségnek, amelynek tagjai tudnak egymásért küzdeni, tudják egymást segíteni. Kedvezményes szolgáltatásaink a belépõ tagság részére: a szövetkezet által gyártott, és forgalmazott termékek közvetlen értékesítési útvonala miatt alacsonyabb árat tudunk nyújtani a nyereség egy bizonyos hányada felosztásra kerül a részjegyesek között közös beszerzéssel alacsonyabb árakat tudunk biztosítani a tagok közötti árucsere, szolgáltatás kedvezményen bonyolítható a munkaerõ felvételnél elõnyben részesülnek a részjeggyel rendelkezõ tagok részjegy tulajdonosként a szövetkezet irányításában a részvétel, szavazati jog biztosított vásárlásainkkal, tevékenységünkkel a belsõ gazdaságot segítjük, élénkítjük csoportos ÁFA alanyiság feltételeinek teljesülése esetén ÁFA-mentes kereskedés földalapot hozunk létre, a bejövõ összegbõl földet bérelünk, vagy vásárolunk, és azt a helybéli tagságnak adjuk át mûvelésre Céljaink: Országos hálózat kiépítése, amely az élet minden területén segítséget, megoldást nyújt a magyar gazdaság nehézségeire. Közös érdekszövetségbe kovácsolni a belsõ gazdaság résztvevõit, hogy egységes erõvel hatékonyan tudja képviselni az érdekeit. Visszaadni a földmûvelés, a kétkezi munka megbecsülését. Rövid termékpályákat kialakítani, hogy a termeléstõl a feldolgozáson át az értékesítésig a lehetõ legrövidebb utat járja be a termék, kikerülve a kereskedõk láncolatát, biztonságot nyújtva a termelõnek a kiszolgáltatottsággal szemben. Egészséges, élhetõ életet biztosítani vidéken. Egészséges, beltartalmi értékben gazdag élelmiszerrel ellátni a lakosságot. Keressen minket bizalommal, legyen társunk egy olyan vállalkozásban, amelynek a mûködése, tagjainak, tisztségviselõinek tevékenysége összhangban áll a Szent Korona eszmeiségével. Miért jelent elõnyt a Szövetkezetünkbe való belépés a vállalkozások számára? Az Arany Korona Szövetkezettel együttmûködõ Magyarok Szövetsége mintegy fõs tagsága széles alapot biztosít a vásárlóerõnek, az általuk felmerült igényeket kell tudnunk kihasználni, és megszervezni, mind a napi élelmiszer ellátás, mind a szolgáltatások, tartós fogyasztási cikkek területén. A Magyarok Szövetségével együttmûködõ közel 300 önkormányzat szintén komoly vásárlóerõvé alakulhat. Erre a széles társadalmi bázisra alapozva szervezzük a Magyarok Vásárát és a Magyarok piacát Budapesten és az ország egész területén, amelyek egyre több helyszínen, egyre szélesebb vásárlóerõt vonzva mûködnek. A MAGOR márkanév ismertségét használva lehetõségünk van egy olyan termékkínálatot kialakítani, összeállítani, amely az üzletekben megjelenhet. Ennek a terméknévnek a megismertetése sokkal költségkímélõbb, mint ha egyenként minden terméket reklámoznunk kellene. Ezt a termékkínálatot folyamatosan bõvíteni kívánjuk. A Magyarok Szövetsége tagságának felajánlásaiból ki tudjuk építeni a megyei, és az országos raktárainkat, és ez az ellátó rendszer a már bejáratott információs rendszerünk segítségével rendkívül hatékony. Szolgáltatásaink a belépõ vállalkozások részére: közös beszerzéssel alacsonyabb árakat tudunk biztosítani az alapanyagokra a tagság nagy létszáma, és a velünk együttmûködõ szervezetek tagsága biztosítja a megfelelõ vásárlóerõt. elõre tervezhetõ tervgazdálkodással tudunk segíteni a termelõknek. a megtermelt termék, gyártmány értékesítését felvállaljuk jogi, és gazdálkodási segítségnyújtással, továbbképzéssel támogatjuk a vállalkozásokat. csoportos ÁFA alanyiság feltételeinek teljesülése esetén ÁFA-mentes kereskedés az árufuvarozástól a könyvelésig, minden feladattal a tagságot bízzuk meg földalapot hozunk létre, a bejövõ összegbõl földet vásárlunk az alapba jelentkezõk számára amit (ha a tulajdonos úgy kívánja) a szövetkezet bérbe vesz és a helybéli tagságnak adjuk át mûvelésre. saját bolt, és értékesítési hálózatunkban elsõsorban a tagság által elõállított termékeket kívánjuk forgalmazni. Céljaink: Országos hálózat kiépítése, amely az élet minden területén segítséget, megoldást nyújt a magyar gazdaság nehézségeire. Közös érdekszövetségbe kovácsolni a belsõ gazdaság résztvevõit, hogy egységes erõvel hatékonyan tudja képviselni az érdekeit. Visszaadni a földmõvelés, a kétkezi munka megbecsülését. Rövid termékpályákat kialakítani, hogy a termeléstõl a feldolgozáson át az értékesítésig a lehetõ legrövidebb utat járja be a termék, kikerülve a kereskedõk láncolatát, biztonságot nyújtva a termelõnek a kiszolgáltatottsággal szemben. Keressen minket bizalommal, legyen társunk egy olyan vállalkozásban, amelynek a mûködése, tagjainak, tisztségviselõinek tevékenysége összhangban áll a Szent Korona eszmeiségével. akszov@gmail.com msz.mgt@gmail.com BOTRÁNYOS! REGGEL ELÍTÉLTÉK, ESTE ÁLLAMI KITÜNTETÉST KAPOTT A CIGÁNYVEZETÕ Állami kitüntetést kapott az Országos Cigány Önkormányzat egyik okirat-hamisításért elítélt tagja. Rostás László az Országházban vehette át péntek este a Kisebbségekért Díjat a köztársasági elnöktõl és Kiss Péter társadalompolitikai minisztertõl. A cigány önkormányzati képviselõ a délelõttöt még a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon töltötte, ahol viszont pénzbüntetést kapott: az elsõfokú ítélet szerint õ is egyike volt azoknak a cigányvezetõknek, akik a cigány kárpótlás ügyében a jogosultak helyett írták alá az osztrák megbékélési alap formanyomtatványát. Én a cigányságért dolgoztam egész életemben. Ha ha kell, akár szabálytalanságot is elkövet az ember, már nem bûncselekményt, hanem szabálytalanságot, mert olyanok a dolgok, hogy muszáj valamit mondani jelentette ki a kitüntetett Rostás László. Arra a kérdésre, hogy most is ez történt? az elsõ fokon elítélt cigány önkormányzati képviselõ a hírtv riporterének úgy válaszolt: Hát... ööö, nekem nem, nem szabálytalanságot követtem, én akkor nem tudtam, hogy ez szabálytalan. Forrás: Hír TV, barikád.hu 12 jó ha figyelünk

13 avagy Kiért is? Miért is? Sokan vannak magam is közéjük tartozom, kik állítni merészek, hogy ez a nagy közös összeborulás, melyet manapság csak Európai Unió néven szokás emlegetni, inkább emlékeztet a közös lónak turós a háta népi bölcsesség megképzõdésére, mint arra a mindenki számára elõnyös együttmûködésre, melyre az európai összefogás gondolatának kiötlõi mint Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Paul Henri Spaak, vagy Alcide de Gasperi eredetileg gondoltak. Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a Nemzetek Európája helyett manapság inkább az Európai Egyesült Államokat erõltetik. Pattintsunk ide akkor most egy érdekes hírt a nagyságos és fényességes Európai Porta háza tájáról: Olasz reakció a kereszt betiltására Mint arról már hírt adtunk, egy finn nõ, aki a férje révén olasz állampolgárságot kapott, beperelt egy olasz iskolát, mert az osztálytermekben ott volt a falon a kereszt. (A több ezer szülõ közül csak õt zavarta a dolog...) Olaszországban MINDEN bíróság elutasította a kérvényét, még az Alkotmánybíróság is (mivel a kereszt az olasz kultúra és történelem része). Ezért Strassburghoz fordult, ahol most igazat adtak a nõnek, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, amit az olasz többség és az olasz bíróságok mondanak. Ami figyelemre méltó, az az olaszok reakciója, amibõl tanulhatunk is: A mai olasz újságok szerint országos tiltakozó akció kezdõdött tömegesen vásárolnak kereszteket, hogy kitegyék olyan helyekre is, ahol eddig nem volt. Polgármesterek is rendeletileg az ügy mellé állnak, sõt van olyan polgármester, aki ezután 500 euróval büntetteti, ha NINCS kint a kereszt. Assisi város polgármestere kijelentette, hogy ezután az iskolákban karácsonykor fel kell állítani a betlehemet is, mivel azt a világörökség részének nyilvánították. Egyházi és politikai szinten elítélték a strassburgi döntést. A finn származású nõnek azt javasolták, hogy perelje be a saját kormányát, mert a finn zászlóban is benne van a kereszt. A bírótól ezt kérdezték, hogy vajon be merné-e tiltani a Korán használatát nyilvános helyeken? Azok szerint, akik belelátnak ezeknek a köröknek a mûködésébe (és azokéba, akik õket támogatják), meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha nem figyelünk oda, ez egy precedens értékû ítélet lehet. Aztán szépen lassan betilthatják akár nálunk is a nyilvános vallási szimbólumokat (pl. útmenti keresztek, stb...) és szertartásokat, szintén a tolerancia jegyében, ugyanúgy, ahogy a kultúrharc idején már próbálták a XIX. század vége felé. (Tamás atya) Forrás: A hírt elolvasva több kérdés is felmerült bennem. Minimum érdekes a helyzet. Ha megfigyeljük, megint egy kreált, teljesen életszerûtlen viselkedésforma az, amit követendõ mintaként akarnak ráerõltetni az emberekre, ráadásul a tényleges történésektõl sok ezer kilométeres távolságból, központilag utasítva. Mert mirõl is van szó? Semmi különösrõl, csak megint arról, hogy (a mások érzékenységén ejthetõ esetleges sérelem miatt) már megint nem az újonnan, messzi földrõl érkezett alkalmazkodik a vendéglátó ország szokásaihoz, hagyományaihoz, hanem megköveteli, hogy õk alkalmazkodjanak az övéihez. Már megint a másét kell ráerõszakolni a bennszülöttre, merthogy neki az lesz majd a jó. És ez még akkor is így van ahogyan az a Strassbourg-i ítéletbõl is kitûnik ha a többség nem az újonnan kívülrõl betelepülttel ért egyet, sõt, nemhogy nem zavarja, de egyenesen kívánatosnak tartja a feszület jelenlétét a mindennapjaiban. De vajon mit is várhatunk egy olyan társulásban, ahol a kereszténység még említés szintjén sem jelenhet meg, holott Európa és múltja egész egyszerûen elválaszthatatlan a kereszténységtõl. És ez még akkor is így van, ha a ma uralkodó hatalmasságok errõl nem akarnak tudomást venni. Figyeljünk csak oda egy jelzésértékû mondatraahírbõl! igazat adtak a nõnek, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, amit az olasz többség és az olasz bíróságok mondanak No, mármost nagy hirtelen két olyan kérdéssel is szembesül a gyanútlan uniós állampolgár és hát mit tagadjam, ilyen vónék én jó ha figyelünk 13

14 magam is, amire szintén nagy hirtelen, így elsõ megközelítésre nem is nagyon tud válaszolni. Az egyik ilyen kérdés az vóna és ezt még akkor is fel kell tennünk magunknak, ha kis hazánkban nemhogy igazság-, de lassan már jogszolgáltatásról sem beszélhetünk, hogy akkó most tulajdonképpen hajítófát sem ér a honi törvényalkotás meg az egész jogrendszer? Hiszen ahogy a derék taljánok esetébõl okulhattunk a nagyságos és fényességes Európai Porta nemes egyszerûséggel és hanyag eleganciával szimplán átlép az egyes nemzetállamok felett, az sem érdekli õket, ha az illetõ az adott ország kultúrájának, történelmének, de még az sem, ha magának a világörökségnek a része. Aztán van itt még egy aprócska kérdés, amely mellett szintén nem mehet el szó nélkül egyetlen jóérzésû ember sem. Kiért, miért isvanezazegész?merthogynemérettünk, európai uniós állampolgárokért, az egyszer hétszentség, azt láthattuk az elõbbi hírbõl is! Figyeltünk, ugye? Nem arról van szó, hogy mit mondott egy ember. Mer arra még legyint egyet az ember. Itt arról van szó, az képzõdött meg, hogy egy egész ország népét vették semmibe, egy nemzet komplett jogrendszerébõl és törvénykezésébõl csináltak hülyét, ha bátorkodhatom elõhozakodni ezzel a komplett képzavarral. Akkor miért is legyünk, miért is maradjunk tagjai egy olyan szervezetnek, amely csak kihasznál és csak a kárunkra van? Nem tiszteli minket, nem tiszteli a hagyományainkat, múltunkat, történelmünket és kötõdéseinket. És, ahogyan azt ebbõl a hírbõl is láthattuk, nem csak velünk teszi ezt, nálunknál nagyobb, erõsebb, régebbi tagsággal bíró országokkal is ugyanezt mûveli. Akkor kérdezem én, mi szükségünk van egy ilyen kártékony szervezetre? Majd én megmondom: Semmi szükségünk egy ilyen kártékony szervezetre. És senki ne jöjjön nekem a de hát több haszonnal jár, mint kiadással kezdetû népi kesergõvel. Egyrészt tudjuk, hogy ez tényszerûen nem igaz elegendõ, ha csak a csatlakozásig befizetett mintegy 8866 milliárd forintnyi költséget hozzuk szóba, másrészt egy nép, egy nemzet ilyen fokú megalázása véleményem szerint pénzben nem kifejezhetõ, nincs az az összeg, mellyel jóvátehetõ. Tudom, talán furcsánhangoznakezekaszavakmammonvilágában, egy olyan világban, ahol mindent pénzben mérnek, de az igazság akkor is ez. Egy olyan unió, összefogás, szövetkezés, ahol folyton csak az egyik fél jár jól, magában hordozza a bukást, semmiképp sem lehet hosszú életû. Ha mindig csak mi engedünk, de nekünk nem engednek meg semmit, ugyan vajon kinek van szüksége egy ilyen gigantikus méretû koloncra? Nekünk semmiképpen. Egy uniót már magunk mögött tudhatunk. Elég volt belõle! Most itt ez az újabb, ez a másik, amelyik legalább olyan rossz, csak másként. A szabad függetlenségre úgy tûnik, jó darabig még egész biztosan várnunk kell. De azért legyünk bizakodók, hiszen ahova mi belépünk, az elõbb-utóbb feloszlik. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár Gyorsan terjed a Jobbikhoz kötõdõ ellenkultúra Az internet segítségével teremtenek nyilvánosságot, megújították a nyelvet, legendának tartják a holokausztot, dicsõséges epizódnak a nyilas vészkorszakot, õsmagyar hit a krédójuk, félkatonai szervezeteket, népfõiskolát hoznak létre országos hálózattal, alternatív, csak magyar cikkeket áruló boltokban vásárolnak, nemzeti rockot hallgatnak mindinkább szembe ötlõk, mind több hívet toboroznak, fõként az ifjúság körében, a társadalom minden szegmensét lefedõ, a Jobbikhoz szorosan kötõdõ szubkultúrák. Ezt a jelenséget elemzi Jeskó József, a Méltányosság Politikaelemzõ Központ kutatója. A Jobbik megerõsödése nem egyszerûen szélsõséges válasz a magyar társadalom válságjelenségeire, hanem egyben a társadalmi élet területein jelentkezõ alternatív ellenkultúra pártpolitikai megjelenése is. Ez az ellenkultúra részben jobboldali, részben politikával nem foglalkozó csoportok formális és informális kapcsolatrendszerére épül. Az utóbbi években számos hasonló a nagy pártok számára túl specifikus, vagy ideológiai okokból felvállalhatatlan kérdések köré szervezõdõ szervezet jött létre Nyugat-Európában is. A Jobbik politikai sikerei azzal a következménnyel is jártak, hogy ezek a szubkultúrák is sokkal láthatóbbá váltak a közvélemény számára, így a párt és hátországa tulajdonképpen folyamatosan egymást erõsítik. Ezeknek a csoportoknak a közös tulajdonsága a rendszerellenesség, illetve, hogy tagjaik szinte kivétel nélkül a Jobbik szavazótáborát erõsítik. Ideológiájukat tekintve a skála két végpontján találunk politikával szinte alig foglalkozó, hagyományõrzõ szervezeteket és nyíltan náci elkötelezettségû egyesületeket is. Ebbõl a sokszínûségbõl fakad, hogy ez az ellenkultúra a társadalmi lét minden szegmensét igyekszik lefedni a mindennapi fogyasztástól a nyelvhasználatig. Jeskó József Nyilvánosság az interneten A párt felismerte, hogy a politikai sikerhez elsõsorban nyilvánosságra van szüksége, amely nemcsak informálja a potenciális szavazókat, hanem össze is köti a már említett szubkultúrákat. Az internetnek, mint alternatív nyilvánosságnak a használata nem véletlenül rendkívül erõs ebben a közegben, a nagypártok által uralt mainstream média helyett on-line újságok, blogoldalak segítségével válik láthatóvá a párt. Ez újdonságot jelent azért is, mert az olvasók nem passzív befogadók csupán, interaktív kommunikáció valósul meg köztük és a szerzõk között. Ez olyannyira sikeresnek mutatkozik, hogy manapság szinte alig van olyan népszerû blogoldal, kommentálható internetes újság, ahol elõbb-utóbb ne jelenne meg valamilyen formában a Jobbikhoz kötõdõ szimpatizánsok hozzászólásainak tömege. Sõt, a jelenség már kikerült ebbõl a közegbõl. Nem érdektelen, hogy az egyik, jobboldalisággal a legkevésbé sem vádolható kereskedelmi tévében az sms szavazók túlnyomó többsége Vona Gábort hozta ki a legalkalmasabb miniszterelnök jelöltnek. A szubkultúrához sajátos nyelvhasználat kötõdik, amely szerintük a politikailag korrekt, hazug közbeszéddel szemben õszinte, és a nevén nevezi a problémákat, új kifejezéseket teremt, illetve tölt meg más tartalommal. Sajátosjellemzõjeennekaz újbeszédnek,hogy gyakran sértõ, illetve rasszista gúnynévvel illeti nemcsak a politikai ellenfeleket, hanem mindenkit és mindent, amely nem azonosítható a szerzõk világképével. A párt mainstream médiában való megjelenésével ez a nyelvhasználat is kitört a szubkultúrából, korábban teljesen ille- 14 jó ha figyelünk

15 Van valami szép abban, hogy ez a híradás a határon túlról (és jócskán onnan...) jön ide visssza... Ki hallott róla híradásokban? Na jó, ez költõi kérdés volt, a mai médiában ne keressünk erre választ. Mint tudni lehet, most a hét végén polgári összefogással Wass Albert mellszobrot avattak Újpesten. Alább küldöm Dr. Derce Tamás, Újpest polgármesterének avató beszédét. Érdemes elolvasni! Nagyszerû ember az újpesti polgármester, Dr. Derce Tamás. Aki tudja, adja tovább, hogy minél többen olvashassák! Tisztelt Újpestiek, Hölgyeim és Uraim! A tolvaj mindig attól fél a legjobban, hogy az általa ellopott, elrabolt, elzabrált dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tõle. Nem a lebukástól, nem a börtöntõl fél. Wass Albert a meglopott, a megrabolt magyarság jajkiáltása. Wass Albert szavai Déva, Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Beszterce, Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács, Huszt, Székelyföld, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Brassó, Hunyad, Temesvár, Szabadka, Újvidék, Eszék, Ruszt, Kismarton jajkiáltását hozza felénk. Élõ lelkiismerete ma is mindazoknak, akik látják és siratják a lassan pusztuló kárpat-medencei magyarságot, akiknek lelki és fizikai fájdalmat okoz, a határainkon belüli és a határainkon kívüli kultúránk pusztulása. Wass Albert maga a magyar sors. Egyenként, külön-külön, és együtt, mindannyiunké.. Háborús bûnöst csináltak belõle, hogy a meggyalázott magyar nemzet könynyeit és jajszavát ne tudja verseiben, írásaiban a világnak hitelesen elmondani. El akarták feledtetni, hogy írásait a felnövõ nemzedékek ne ismerjék meg, és ne gondolkodjanak el azon, mi is történt 1920-ban Trianonban? Mi is történt 1947-ben Párizsban? És mi nem történt meg 1990-ben Magyarországon? És mi történt a kisebbségben élõ magyar emberekkel, a magyarság értékeivel, a magyarság kultúrájával, 1920 után, a Felvidéken, a Kárpátalján a Regátban és Erdélyben, a Dél-Vidéken, a Muraközben, és a mai Burgenlandban. Az én nemzedékem úgy élte le élete javát, hogy azt kellett látnunk, a hivatalos Magyarország évezredes értékeket próbált elpusztítani. A keresztény egyházból, amelynek az ország és Európa létét, kultúráját, alapvetõ értékrendjét, köszönheti, elpusztítandó, reakciós klérust faragott. A hazaszeretetbõl, proletár internacionalizmust eszkábáltak. A több tízmillió embert meggyilkoltató gene- >> gitim kifejezések válnak napjainkban a közbeszéd részévé. A Jobbikhoz kötõdõ csoportok a nemzeti irodalmi kánon egy részét is elutasítják, illetve újrarendezik, kizárva abból mindenkit, aki szerintük nem elég magyar és piedesztálra emelve olyan írókat, akiknek alkotásainak irodalmi értéke legalábbis megkérdõjelezhetõ. Ugyanez történik a történelemmel. Nem arról van szó, hogy esetleg eltérõen értelmeznének néhány vitatott eseményt, hanem gyakorlatilag a magyar történetírás két világháború közötti nemzeti értelmezéséhez is csak lazán kötõdõ, annál jóval radikálisabb szemléletrõl van szó. Ebben a holokauszt legenda, a nyilas vészkorszak pedig a nemzeti történelem legfényesebb fejezetei közé tartozik. Az oktatásban saját népfõiskolát hoztak létre, amelynek minden megyében kihelyezett tagozata van, hallgatói pedig a Szent Korona spiritualitásától a helyes életvitelig számos tantárgy közül válogathatnak. A szubkultúra behatol a vallási térbe is, egyre-másra alakulnak idehaza a sajátos újkeresztény, sámánista vallások, amelyek rég letûnt, vagy sosemvolt hitet igyekeznek feléleszteni, nem kis fejtörést okozva ezzel a történelmi egyházak vezetõinek. Hungarista szimbólumok Ezeknek a társadalmi csoportoknak az aktivitása korántsem marad meg csupán az online, vagy a nyelvi-szimbolikus térben, hanem nagyon is a mindennapok része kíván lenni. Ennek leginkább szembeötlõ jelensége a Magyar Gárda és a hozzá hasonló félkatonai szervezetek, amelyek a szerintük korrupt és alkalmatlan államhatalommal szemben kívánják a közbiztonságot megteremteni. Sok más, politikailag elkötelezett hagyományõrzõ egyesület létezik, ahol a kézmûvességtõl kezdve az újonnan kifejlesztett harcmûvészetig számos tevékenység gyakorolható. Alternatív fogyasztói kultúra létrejöttének lehetünk szemtanúi: a nemzeti rockzenekarok a mainstream zenei rádió- és tévéadókkal szemben nyújtanak sajátos választási lehetõséget, részvételükkel nyaranta már fesztivált rendeznek. Van már országos élelmiszerüzlet hálózat, ahol kizárólag magyar termékeket vásárolhatunk, könyvesboltok, ahol az olvasnivaló beszerezhetõ, illetve tetõtõl talpig felöltözhetünk kizárólag hazai alapanyagokból készített, rovásírással, vagy hungarista szimbólumokkal teleaggatott ruhákba is,sõt,hautazniakarunkbudapesten,már nemzeti elkötelezettségû taxi is a rendelkezésünkre áll. Harc az új generációért A rendszerkritikus parlamenten kívüli erõk megerõsödése nem ismeretlen Nyugat-Európában sem, elit-ellenesség, alternatív fogyasztói kultúra, a pártolók mindennapi életének erõteljes befolyásolása a kontinens számos országában ismert jelenség. A hazai fejlemények tehát beilleszthetõk ebbe a trendbe, ugyanakkor legalább két szempontból teljesen egyediek. Elõször is idehaza kizárólag jobboldali szubkultúrákról van szó, míg nyugaton szinte ugyanekkora erõvel bírnak a rendszert baloldalról, vagy éppen radikális zöld aspektusból bíráló csoportok. Másrészt olyan robbanásszerû fejlõdés, amit a magyar jobboldali szubkultúra produkált sehol máshol nem tapasztalható. Ez nyilván azzal függ össze, hogy egy olyan közegben építették fel magukat, amelyben a legutóbbi kutatások szerint az állampolgárok háromnegyede saját bevallása szerint ma rosszabbul él, mint a rendszerváltozás elõtt, és elégedetlen a demokrácia jelenlegi mûködésével. A jelenségnek a politikai erõviszonyokat tekintve rövid- és hosszútávú hatásai egyaránt vannak. Rövidtávon alacsony részvételi hajlandóság és politikai apátia esetén az elkötelezett választók felülreprezentálhatják a pártot az országgyûlési választásokon, komoly parlamenti erõvé téve a Jobbikot. Hosszútávon a szubkultúra politikai szocializációs hatását emelném ki. Jelenleg a demokratikus hagyomány a legkevésbé sem vonzó a tizen-, huszonévesek számára, nemzeti ünnepeink rég nem adják meg az együvé tartozás érzését, a pártok ifjúsági szervezetei kevés fiatalt mozgatnak meg. Ennek hatására a rendszerellenes lázadás romantikájára, látványos szimbólumhasználatra és egyszerû világmagyarázatra építõ ideológia számos eszközzel a rockzenétõl a kézmûves klubig könnyen megnyerheti magának ezt a generációt, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Jövõre minden közvéleménykutató elõrejelzése szerint parlamenti erõ lesz a Jobbik, amellyel önmaga is az establishment részévé válik, kérdés, hogy a párthoz kötõdõ szubkultúrák elszakadnak-e a politikai elitbe betagozódó szervezettõl, vagy a párt vezetõi képesek lesznek-e fenntartani az önmagukról alkotott rendszerellenes képet? Elõbbi eset alighanem a Jobbik politikai halálát jelentené, utóbbi viszont a magyar demokrácia jövõjérõl fest igen sötét képet. Jeskó József Forrás: HVG.hu jó ha figyelünk 15

16 ralisszimuszból a népek atyja lett, s a Haynau által meggyilkoltak többszörösét kivégeztetõ, emberek tízezreinek életét örökre megnyomorító elsõ-titkárból, János bácsi, az Öreg lett. Az Ember Tragédiája sokáig tiltott darab volt, mert a falanszter jelenet a párt ideológusainak értelmezésében a kommunizmust példázta. És Liszt Ferenc halhatatlan szimfóniája, a Les Preludes sem csendülhetett fel, mert õrült emberek háborús gyõzelmi bejelentéseik aláfestõ zenéjeként használták. Micsoda paradoxon! És micsoda folytatás a mában! Ha a Magyar Köztársaság elnöke Tatabányán turul szobort avat, akkor az õsi magyar jelkép elõtt tiszteleg. Ugyanez, Budapest egyik kerületében a fasizmus jelképrendszerének feltámasztása. És micsoda folytatás a mában. A mai hivatalos Magyarország, a magyar kormány, tudatosan folytatója a szocialista népi demokráciának, s méltó örököse is annak. Úgy tesz, úgy viselkedik, mintha nekünk, magyaroknak kellene szégyenkeznünk amiatt, hogy Szlovákia területe az utolsó négyzetmilliméterig megegyezik a történelmi magyar felvidékkel. És némán tûri, sõt, tudomásul veszi nem okulva a tragikus múltból, hogy szlovák kormánypárti politikusok, a felvidéki magyarság ellen a fasiszta idõket idézõ módon izgassanak. És némán tudomásul veszi azt is, hogy Kárpátalján megszûnik a magyar anyanyelvû oktatás. Kinek is a kormánya? Wass Albert szobrának avatása nem csak hangos jajkiáltás a magyarság sorsáért érzett aggodalmunkban! Nem csak egy, a sok kis apró ünnep közül. Tiltakozás az ellen a kormánypolitika ellen, amely a határainkon túli magyarságot magára hagyta, s kiszolgáltatja mindazoknak, akik történelmi múltat is ellopva, kisebbségi érzésekkel terhelten, a tolvaj agresszivitásával védik a lopott holmit. De vajon csak ennyi lenne az egész? Csak arról van szó, hogy létezik egy író, akit a mai hivatalos Magyarország és szellemi, intellektuális és nem intellektuális holdudvara el akar felejtetni? Csak ennyi az egész? A játék, a módszer ismerõs. Ahogy a kormány mondja és gondolja: Huszonhárom millió román munkavállaló! Tõled veszik el munkahelyed, hát ne adj magyar állampolgárságot a határon túli rokonaidnak, barátaidnak, apádnak, anyádnak, testvérednek! Ide jönnek és elveszik a kenyeredet. Wass Albert? Jelentéktelen ember, akinek könyveit nem is érdemes olvasni, hisz nekünk, a magyar kultúra hivatalos képviselõinek sem kell ez a háborús bûnös! És ha véletlenül a kezedbe kerül egy könyve, írása, el ne olvasd, mert sorai gyönyörûségétõl csak a szíved fájdul meg. Csak a könnyeid csordulnak ki, s a végén még eszedbe jutnak azon õseid, akik vérüket hullatták, életüket adták német és tatár, török és orosz, román és szláv elleni harcban. Vérüket és életüket is adták, ha kellett, hogy az ország megmaradjon, hogy az ország egybe maradjon! És ne olvasd azért sem, mert még ráébredsz, nem lehetsz közömbös az elszakadt és kisebbségi sorban élõ magyarok iránt, mert egy vérbõl vagyunk, s még eszedbe jut, hogy csak magunkra, egymásra számíthatunk és senki másra. Határainkon innen, és határainkon túl. És még a végén ne adj Úr Isten, netán magadénak fogod érezni Dsida Jenõ sorait: Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart. Székelyek, ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján, magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szõlõhegyek közt, üljetek mellém. Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párisban, vagy Amerikában, üljetek mellém! Ti eztán születõk s ti porlócsontú õsök, ti rég halott regösök, ti vértanúk, ti hõsök, üljetek mellém! Ülj ide, gyûlj ide, népem s hallgasd, amint énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegem húrjait jajgatva tépem, ó, népem, árva népem! Mert ha ma, drága barátaim, elfejtjük Wass Albertet és kitörüljük még emlékezetünkbõl is magyarságát, gondolatvilágát, a magyar közösség megtartó erejébe vetett hitét, az összetartozásunkat hirdetõ apostoli szavait, már maguktól jönnek a többiek. Holnap már nem fog számítani, és megtagadjuk a határon túli magyarokat, és nem fogunk sorsközösséget érezni velük és oláhoknak, tótoknak, rácoknak fogjuk nevezni önmagunk véreit! És a következõ nap már idegenek lesznek a Tiszántúliak, s újabb nap s már idegenek lesznek a szomszéd városban élõk, s azután a közvetlen szomszédaink is! És eljöhet az az idõ, amikor e hazában, s e hazán túl, 15 millió magyar, egymással körbe véve 15 millió idegenként él, s úgy fogja gondolni, hogy semmi közünk sincs egymáshoz. S a hatalom, ezután azt fog tudni tenni velünk, amit akar, mert azt akarja, az a célja, hogy azt tehessen velünk, amit akar! Az a hatalom mely becsapott minket. Az a hatalom, amely reinkarnációját éli! Az a hatalom, amely tolvajoknak, hazugoknak nyújtott és nyújt menedéket, s lélekben is ugyanúgy kirabol minket, ahogy 1920-ban Trianonban, és 1947-ben Párisban is megtették idegen hatalmak országunkkal. Az a hatalom, amely hatalmát bizonyítottan nem tudja a közjó érdekében gyakorolni. Az a hatalom, amely elhagyta, becsapta, lelkileg kifosztotta, megalázta és megtagadta 2004 decemberében azt a népet, amelybõl származott! De eszünkben kell, hogy legyen a Magyar zsoltár sorai mindig és mindenhol: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! Wass Albert a miénk. A XXI-dik század zajló magyar tragédiájának, melyben mindannyian fõszereplõk vagyunk, szellemileg ma is élõ alakja. A szellemi kapocs mindazon magyarok között, akiknek feljajdul a szíve, ha hallja a sorjázódó szavakat agyában, szívében, 16 jó ha figyelünk

17 Meglepõ felismerések az államjelkép eredetérõl A méltó közös ünneplés feltétele, hogy tárgyilagos ismereteink legyenek ünneplésünk tárgyáról. Többször olvastam a magyar sajtóban, hogy a Dávid csillag Izraelnek a babiloni idõkbõl, vagy még korábbról származó, õsi jelképe. Ez mint az alábbi dolgozat mutatja nem egészen felel meg a történelmi valóságnak. Itt az ideje tehát, hogy ebbõl az ünnepélyes alkalomból e téren is megszüntessük a köztudatban föllelhetõ fehér foltokat. A cikket 10 évvel ezelõtt írta Israel Shahak, a jeruzsálemi Héber Egyetem holokauszt túlélõ professzora. A mai izraeli állam 1998-ban ünnepelte az 50. születésnapját. A nyugati világ, sok gyakorló kereszténnyel együtt illõen részt vett az ünneplésben. Az ember leginkább a könyvesboltok kirakatában figyelhette meg a figyelmet az Izraelt dicsérõ, újonnan kiadott könyvekre felhívó sok-sok Dávid csillagot. A kritikának nem az egyetlen pontja, hogy ezek a könyvek meglehetõsen egyoldalúan tárgyalják Izrael történetét különösen amiatt, hogy kihagyják a közel-keleti konfliktus örökös veszteseinek, a palesztinoknak a sorsát. Egy másiknak a tárgya az, hogy míg a nyugati országokban helyesen senki sem gerjed haragra amiatt, hogy a hirdetéseken a Dávid csillagot használják, addig a keresztény keresztre feszítés közszemlére tétele Izraelben heves tiltakozásokhoz, sõt bírósági intézkedésekhez vezetne. Errõl a vallási diszkriminációról a nyugat nem vesz tudomást, mert a múlt áldozatait ma tilos bírálni. Emiatt az a felismerés, hogy a jezsuiták katolikus szerzetesrendje volt, amely a Dávid csillagot szemelte ki a zsidók jelképéül, elég mulatságos, vagy inkább kifejezetten gunyoros tény. Azt, hogy a Dávid csillag miképp fejlõdött és azt miképp fogadták el a zsidók, mint az õ, saját jelképüket, csak jószándékú izraeli történészek írásaiban lehet megtalálni, amelyeket szakosodott izraeli történelmi folyóiratokban tettek közzé. Elõször is tudni kell, hogy ennek a jelképnek a héber és a jiddis neve Dávid pajzsa. Nem tudom, hogy végül is miért nevezték el Dávid csillagnak. Meg kell jegyezni, hogy a zsidóknak sem a régiségben, sem a középkorban nem volt semmi nemzeti vagy vallási jelképük, annak ellenére, hogy esetenként használtak különféle jelképeket, fõként a hétágú gyertyatartót (Izrael hivatalos jelképét) és az ágaskodó oroszlánt. A Dávid pajzs története az évben, Prágában kezdõdik. A Harmincéves Háború utolsó évében a svéd hadsereg ostromol- ta Prágát. A várost jobbára a felfegyverzett polgárok védték, akik között zsidó egységek is voltak. (Ez a helyzet Mária Terézia koráig állt fenn, aki megszüntette a zsidók részvételét a fegyveres szolgálatban.) A svédeknek nem sikerült bevenniük a várost, ezért a német császár, III. Ferdinánd elhatározta, hogy kitüntetõ zászlókat és egyéb díszeket adományoz a polgári õrsereg alakulatainak, mégpedig az általuk meghatározott hovatartozásuknak megfelelõen. Ebbe a zsidók is beletartoztak. Azonban Bécsben senki sem tudta, hogy miféle jelképet helyezzenek el a zsidóknak szánt zászlón. Még az Openhaimer család, a császár udvari zsidai sem tudták, hogy mit kéne tenni. Tanácstalanságukban a tudós bécsi jezsuitákhoz fordultak, hogy találjanak már ki egy zsidó jelképet. Õk végül arra a következtetésre jutottak, hogy Dávid király biztosan a nevének az elsõ és utolsó betûjét, a D-t viselte a pajzsán. Tudták, hogy a zsidó ábécé 400 évvel Krisztus elõtt alakult át arámmá, noha a korábbi ábécét is használták ünnepélyes alkalmakkor. Például a régi zsidó pénzeket ezekkel a régi betûkkel feliratozták, amelyek megegyeznek a föníciai betûkkel. Ebben az ábécében a D betû egy háromszög, hasonlóan a mai görög deltához (Ä). Ezért egymásra helyezték a két háromszöget, amely így kiformázta a Dávid pajzsot. Ezt azután ráhímezték a zsidó zászlóra és odaajándékozták a prágai zsidóknak, mint egy megtisztelõ kitüntetést az országnak tett szolgálataikért. A zsidóknak viszont tetszett a jelkép és a tanult rabbijaik meg is értették a jelentését, mivel az ábécé átalakulásáról a Talmud is beszél. Emiatt az új jelkép elkezdett terjedni mindazon városokban, amelyeknek kapcsolatuk volt Prágával és ünnepélyes alkalmakkor a zsinagógákban használták. Ezen városok egyike volt Majna-Frankfurt, és amikor a frankfurti Rothschild család nemességet kapott a 19. sz. elején, ezt a zsidó jelképet, amelynek akkor már híre volt, rátette a címerére. Ezt követõen a jelkép futótûzként terjedt el minden, nem csak euró- >> lelkében: Déva, Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Beszterce, Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács, Huszt, Székelyföld, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Brassó, Hunyad, Temesvár, Szabadka, Újvidék, Eszék, Ruszt, Kismarton. Vörösmarty 1851-ben egyik versében írta: Most tél van, és csend, és hó és halál. Valóban, sokan vannak, ki azt akarják, hogy örökre elhiggyük, Most tél van, és csend, és hó és halál. De mi tudjuk, a tél után mindig tavasz jön, azaz az élet jön. És legyünk türelmesek barátaim. Mert addig, már jó ha figyelünk 17

18 pai zsidó közösséghez, különösen azért, mert a Rothschild családnak abban az idõben meglehetõsen nagy tekintélye volt a zsidók körében. Isten háta mögötti közösségekbõl még arról is jöttek hírek, hogy a pajzsnak csodatévõ ereje van és olyan történetek is voltak, pl. Jemenbõl, hogy a Rothschild család õsének sikerült vele az ördögöt kiûznie az uralkodó lányából, stb. A zsidók ténylegesen sosem hallották a hírét, nemhogy használták volna ezt a jelképet elõtt, kivéve a Kr. elõtt 700. és 400. közötti idõközt, amikor zsidók és nem zsidók egyaránt használták a varázslataikhoz. Mindenesetre eléggé szórakoztató azt tudni, hogy annak a zsidó jelképnek, amely ma Izrael zászlaján látható, a bécsi jezsuiták adtak jelentést a német császár kívánságára. Manapság Izraelben ezt a jelképet nem tekintik õsi eredetûnek, mivel sok izraelit érdekel a zsidó történelem és tevékenykedik mûkedvelõ régészként is, ezért egy ilyen kijelentésrõl hamar kimondanák, hogy hazugság. Ezért a jelkép eredetét egyszerûen elhallgatják. Még a cionista mozgalom sem használta a pajzsot az alapítójának, Herzlnek a haláláig. Herzl zászlaján egy ágaskodó oroszlán volt hét ötágú csillaggal körülvéve. A követõje, David Wolfsohn azonban több figyelmet szentelt a zsidó érzékenységnek, és megalkotta azt a zászlót, amelyet késõbb Izrael állama elfogadott. A kék szegélyû fehér háttér megfelel a mai zsidó imakendõnek. A színezés azonban a római tógából származik, ahol az ibolyaszínt kékkel helyettesítették, mert ez a sajátos kék a zsidók kedvenc színe, amelynek az okát jelenleg nem tudom. A fordító utószava: Amikor a magyar királyság ezeréves fennállását ünnepeltük, a Hõsök terén egy zsidó-magyar énekes két szám éneklése között kifejezte a jókívánságait, hozzátéve, hogy õk már háromezer évesek. A zsidó szó a Bibliában Eszter Könyvében fordul elõ elõször, amely a Kr. elõtti 2. században keletkezett. Zsidók addig nem léteztek. A Biblia korábbi könyvei csak az Ábrahám fiai, Izrael (azaz Jákob) fiai elnevezéseket ismerik. A magát zsidónak nevezõ közösség nem a Szentföldön, hanem Babilonban alakult ki. Ábrahámnak azok a gyermekei, akik nem kerültek ki Babilonba, azóta is ott élnek a Szentföldön, és nem zsidóknak, hanem palesztinoknak nevezik õket. Õk azok, akiket a Babilonban kialakult közösség, ha úgy tetszik, szekta tagjai, a zsidók, a hozzájuk csatlakozó mongol-török kazárok utódaival (askenázi, egyes, un. öngyûlölõ zsidók szerint askenáci zsidók) együtt mészárolnak naponta a világ néma cinkosságával. Azaz nem a zsidók háromezer évesek, hanem a palesztinok, Ábrahám valódi gyermekei, egyenes ági leszármazottai, hasonlóan ahhoz, hogy a nemzeti jelképüket sem õk, hanem a bécsi jezsuita, azaz, hogy még botrányosabban hangozzék, Jézus társasági szerzetesek találták ki. A lényeg az, hogy Júda Oroszlánja ezt a zászlót büszkén lobogtatja a cionizmusnak és Izrael államnak a méltó monumentuma, az apartheid fal felett. Fordította: Dohán Mihály Nemzeti InternetFigyelõ A két vallás közötti fõbb különbségek, hogy a kereszténység a szeretetet és megbocsátást tanítja, a zsidó vallás a bosszúállást és a nem zsidók (goyok, goyim) gyûlöletét. A kereszténység minden embert egyenlõnek, Isten képmásának tekint, a zsidók szerint õk Isten választott népe, amelynek uralkodnia kell a goyok felett. A Tízparancsolatot is úgy értelmezik, hogy az nem általánosan, hanem csak a zsidók között érvényes. A múlt számban megjelent cikkhez kapcsolódva csak néhány kiegészítés és egyes tények hangsúlyosabbá tétele a célom. Az emberek többsége azt hiszi, hogy a zsidó vallás nagyon régi és közel áll a kereszténységhez. Mindkét vélekedés téves. A mai zsidó vallás Krisztus után alakult ki, mintegy a kereszténység ellenvallásaként, amelyet fõleg babiloni rabbik fogalmaztak meg, ezért a legfontosabb szent könyve nem a keresztények által is ismert Ószövetségi Szentírás, hanem a Kr. u. 600 körül lezárt Babiloni Talmud. Israel Shamir orosz-zsidó származású izraeli írónak a tavaly nálunk is kiadott Rasszista Állam c. könyve nagyon sok információt tartalmaz a zsidó vallásról. Nagyon érdekes és tanulságos olvasmány. Kifejezetten ezzel a kérdéssel foglalkozik a néhány éve elhunyt Israel Shahaknak, a Jeruzsálemi Héber Egyetem holokauszt túlélõ professzorának a Jewish History, Jewish Religion: The Weight of Three Thousand Years (Zsidó történelem, zsidó vallás: 3000 év terhe) c. könyve. A könyvet németül is kiadták Jüdische Geschichte, Jüdische Religion címmel. Az eredeti angol változat Shahak sok érdekes, angol nyelvû tanulmányával együtt az Internetrõl ingyen 18 jó ha figyelünk

19 letölthetõ. További jelentõsnek mondott munka Israel Yuval izraeli profeszszornak a héberül megjelent Két nép ateméhedben (angol címe: Two Nations in your Womb) c. munkája, amelynek az angol nyelvû kiadását amerikai zsidó köröknek értesülésem szerint mindeddig sikerült megakadályozniuk. Yuval kutatásai szerint Krisztus után az õsi palesztin/zsidó vallási hagyomány alapján két új vallás alakult ki: a kereszténység, majd utána, mintegy ellenhatásként, a judaizmus. A cím erre utal. Ezért nevetséges és félrevezetõ zsidó-keresztény kultúráról beszélni. A két vallás közötti fõbb különbségek, hogy a kereszténység a szeretetet és megbocsátást tanítja, a zsidó vallás a bosszúállást és a nem zsidók (goyok, goyim) gyûlöletét. A kereszténység minden embert egyenlõnek, Isten képmásának tekint, a zsidók szerint õk Isten választott népe, amelynek uralkodnia kell a goyok felett. A Tízparancsolatot is úgy értelmezik, hogy az nem általánosan, hanem csak a zsidók között érvényes. A Ne lopj! parancsa azt jelenti, hogy Zsidótól ne lopj!. A nem zsidó ugyanis nem felebarát, hanem idegen, ezért rá nem vonatkozik a parancsolat. A házasságtörésre vonatkozó parancs értelmezését idézni sem merem, mert olyan visszataszító. A messiás a zsidók szerint azért fog eljönni, hogy a goyokon bosszút álljon és õket a zsidók igájába hajtsa. Ez lesz Izrael királyságának a helyreállítása. Judah ben Klonibus szerint a Messiás keze goyok hulláival lesz tele. Marx, aki egy rabbi unokája és rabbik hosszú sorának a leszármazottja volt, azt írta a A Zsidó Kérdésrõl c. munkájában (On the Jewish Question az Interneten elérhetõ): A pénz Izrael féltékeny istene, amely elõtt más isten nem létezik. A pénz leértékel minden emberi jót és árucikké változtatja. A pénz az emberi munkának és létezésnek az elidegenedett lényege, és ez az idegen lényeg uralkodik rajta, õ pedig imádja. A zsidók istene szekularizálódott és a világ istenévé vált. Továbbá: a kereszténység a felmagasztosult judaista gondolat, míg a judaizmus a kereszténység mocskos, haszonlesõ alkalmazása. Ez az összehasonlítás persze nem érinti Marx általános vallásellenességét. Éppen ezért figyelemreméltó. Amerikáról már a 19. sz. elsõ felében megállapította, hogy: A zsidó szellemiség gyakorlati uralma a keresztény világ fölött Észak-Amerikában elérte teljesen egyértelmû, tökéletes kifejezõdését. Ezt Israel Shamir úgy fogalmazta meg, hogy Amerika zsidó állammá vált. Keresztényei judeokeresztények, pontosabban judeoamerikaiak, mert nem sok található bennük Krisztus tanításából. Legalábbis az elitben. Uri Avnery izraeli író és békeharcos, hajdan az Irgun nevû zsidó terrorista csoport tagja gúnyosan írja az USA-ról: Egyesek állítják, és csak félig-meddig tréfásan, hogy az USA izraeli gyarmat. Tény, hogy nagyon sok tekintetben így látszik. Bush elnök Ariel Sharon füttyére táncol. A Kongresszus mindkét háza tökéletesen behódolt az izraeli jobboldalnak. Sokkal jobban, mint a Knesszet. Mondták, hogyha az izraelbarát lobby kész volna pénzelni a Capitol Hillnek egy olyan határozatát, amely a Tízparancsolat eltörlésére szólít fel, a Kongresszus mindkét háza túlnyomó többséggel elfogadná. Bushról írja: George Bush nagyon együgyû, nagyon erõszakos, szélsõséges nézeteket valló személyiség, és emellett nagyon tudatlan.... Az õ vallása egy újjászületett megtérõé, ami egy primitív vallás erkölcs és együttérzés nélkül. Vagyis ugyanazt mondja Bushról, mint Marx és Shamir Amerikáról: sem Amerikának, sem Bushnak nincs sok köze a kereszténységhez. A föntebb mondottak szemléltetésére csak néhány megállapítást idéznék az említett zsidó szerzõktõl. Shamir írja: Az ezeréves ideológiai hadviselés Krisztus ellen a zsidóság legfontosabb alkotó elemévé vált, és még ma is bennünk van. Jobb Hitlert szolgálni, mint Krisztust ilyen értelemben beszélt egy jól ismert izraeli rabbi. Krisztus elfogadása a lehetõ legnagyobb bûn egy zsidó számára, és a közösség legnagyobb része ezt így is érzi. A zsidók nem csak nem keresztények, ahogy mi nem vagyunk buddhisták, hanem ellenkeresztények. Például egy megkeresztelkedett zsidó a Visszatérési Törvény értelmében nem kaphatja meg az izraeli állampolgárságot. Idéz egy ismert zsidó misztikust és kaballistát, Yitzhak Ginzburgot, aki szerint: egy zsidónak joga van arra, hogy kivegye egy nem zsidó máját, ha szüksége van rá, mert egy zsidó élete értékesebb, mint egy goyé, mint ahogy egy goy élete is értékesebb, mint egy állaté. Shahak tudósít arról, hogy A keresztény vallási jelképek meggyalázása a judaizmusban régi vallási kötelesség. A keresztre, különösen a feszületre köpni, és köpni, ha egy zsidó egy templom mellett halad el, kb. i.sz. 200-tól kötelezõ a vallásos zsidók számára. a kereszténységrõl judaizmusra áttérõknek a keresztre köpés a hagyományos zsidó ájtatosság gyakorlata, amelyet most a Sa ad Kibbutz szervez, és az izraeli kormány finanszíroz. Ez ma tényleges gyakorlat Izraelben, és talán másutt is. Ehhez kapcsolódik a mûvelt, nem vallásos szülõktõl származó Shamir beszámolója: Hosszú éveken keresztül, felvilágosodott szülõk gyermekeként, nem voltam képes rávenni magam, hogy belépjek egy templomba. Nem köptem, amikor egy templomot megláttam, ahogy a dédapám tette, de arra tanítottak, hogy lenézzem a kereszténységet, mint egy ostoba elõítéletet. A teljesen elvakult és irracionális, ma is élõ és ható gyûlöletre megdöbbentõ példát ad Shahak: A vallásos zsidók ellenezték a nemzetközi plusz jelet a kereszt alakja miatt, mert az véleményük szerint minden bizonnyal arra befolyásolja a gyerekeket, hogy térjenek át a kereszténységre. Egy másik magyarázat szerint így nehéz lesz úgy nevelni õket, hogy köpjenek a keresztre, ha a számtan tanulása közben hozzászoknak. A korai hetvenes évekig kétféle számtankönyvet használtak Izraelben. Az egyiket a régi (vallásos) iskolákban, amely egy fordított T jelet használt. A 70-es évek elején a vallási fanatikusok ráébresztették a Munkapártot a kereszt számtani használatában rejlõ óriási veszélyre. Azóta valamennyi héber elemi iskolában (és ma már sok felsõ iskolában is) betiltották a nemzetközi pluszjelet. A felvilágosult 20. század végén! Az USA feletti zsidó uralom jellemzésére írja Shamir, hogy az Irak elleni amerikai ultimátum határideje március 17-e, a purim ünnepe volt. 91-ben ugyancsak purimkor mészároltak le irakit. Túl sok ez az egybeesés egy tisztán amerikai háborúhoz teszi hozzá. Az európai zsidó közösségekben az omerta, a hûség törvénye uralkodott. Eszerint, ha egy zsidó a nem zsidó hatóságot tájékoztatni merte egy zsidó által elkövetett bûntényrõl, az illetõ, a moszer, azaz aki mószerolt ben mavet -té vált, akit a zsidóknak meg kellett ölniük, lehetõleg purimkor, vagy a zsidó húsvétkor, de a yom kippur ünnepe is alkalmas nap volt a megölésére. A palesztinok még akkor is másodrendû polgárok maradtak, ha fölvették a zsidó hitet. A Talmud szerint: Jobb, ha az ember oroszlánokkal eteti meg a lányát, mintsem egy õshonoshoz adja feleségül. (Ezt Avrum Burg munkapárti vezetõ és az izraeli parlament szóvivõje nyilvánosan megerõsítette: A palesztinok nem olyan emberek, akikhez az ember hozzáadná a lányát. ) Yohanan rabbi szerint megengedett, hogy az ember egy õshonost úgy szétdaraboljon, mint egy halat. A nagy Eliézer rabbi pedig azt mondta, hogy: Egy õslakost még akkor is helyes leszúrni, vagy ledöfni, ha Yom Kippur napja szombatra esik. Meghökkent tanítványai megpróbálták kijavítani õt: Miért nem azt mondod, kedves Mester, hogy leölni? Õ válaszolt: Leöléskor áldást kell mondani, leszúráskor ez nem szükséges. Egy állatot jó ha figyelünk 19

20 azért nem szabad áldás nélkül leölni, hogy megbékítsék a lelkét, de egy õslakóra Eliézer rabbi még egy áldást sem akart vesztegetni (azaz annyira sem méltatta, mint egy állatot.) 1913-ban a szakértõk még nem tudtak volna ilyen idézetet találni a Talmudban ma nyomtatásban van, új kiadásban, amelyet Izraelben adtak ki. írja Shamir. Tehát egy õslakó, egy palesztin goy, nem érdemel meg annyit, mint egy állat, és leszúrása nem sérti a szombatot. Sajnos vannak, akik ezeket a dolgokat komolyan veszik. Annyira, hogy a zsidó Amerika is purimra ütemezte az arabölést purimján a brooklyni dr. Goldstein két géppisztollyal bement az Ábrahám sírja fölött épült halili (hebroni) Ibrahimiye mecsetbe és víg purimot felkiáltással elkezdett tüzelni hátulról az imádkozó palesztinokra. Mi, akiket Európában és Magyarországon a keresztény erkölcs alapján neveltek, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy az illetõ elmebeteg volt, mert szerintünk ép eszû ember ilyet nem tehet. De ahhoz mit szólnak, hogy ennek a tömeggyilkosnak köztiszteletben álló és zarándokhelyként mûködõ díszsírja van Hebronban. Kövér zsidó lányok járnak oda, virágot tesznek a sírjára, és gyertyát gyújtanak rajta. Fiatal zsidó katonák támasztják amerikai gyártmányú M-16-os géppisztolyukat a sírkövéhez és kérik a szent ember segítségét és útmutatását. Fiatal párok ott fogadnak hûséget egymásnak, öreg emberek kaddisht mondanak a lelkéért. Ugyancsak Shamir írja a purimról, hogy az az egyetlen vidám ünnep a zsidó naptárban, egy hangulatos, jó kis tömeggyilkosságnak az évfordulója, amelyet az õseik valami 2400 évvel ezelõtt követtek el Perzsiában, amikor a bosszúálló zsidók férfit, nõt és gyereket mészároltak le. (Csak mint különlegességet említem meg, hogy a Naturei Karta nevû zsidó szekta ezen a napon szokta égetni az izraeli zászlót még Jeruzsálemben is mert vallási alapon ellenzi Izrael megalapítását.) Az izraeli parlament (a Knesset) tárgyalta a Zwili&Gafni törvényt, amely egy évig terjedõ börtönt javasolt mindenkinek, aki az Újszövetséget idézi, vagy pozitív módon utal Krisztusra és a kereszténységre, nem is beszélve az áttérésrõl. Yuval professzor szerint: A zsidók ténylegesen hitték, hogy a megváltásuk a keresztények kiirtásától függ. Ennek megfelelõen, ha módjuk volt, hatalmas pogromokat, tömegmészárlásokat rendeztek Palesztinában a keresztények között. 614-ben, amikor a perzsák elfoglalták Palesztinát, a velük kollaboráló gazdag zsidók nem sajnálták a pénzt és megvásárolták a perzsáktól a keresztény foglyokat, a szomszédaikat, csak azért, hogy kivégezzék õket. A történelmi források szerint a zsidók csak Jeruzsálemben ezer keresztényt végeztek ki, ami mai arányokra átszámítva 1,5 millós számot tesz ki. (A 90-es években megtalálták az egyik tömegsírt, de a leleteket gyorsan megsemmisítették és a sír helyén földalatti autóparkolót létesítettek. Holokauszt tagadás?) Ugye, hogy mindennek az ismeretében mennyire más értelmet nyer a Tilos Rádió riporterének a hírhedt megnyilatkozása. Shamir írja: A zsidók teljes szívükbõl gyûlölték a kereszténységet és rengeteg varázsszertartásuk volt a húsvét, a Purim és a kivonulás idején, amelyek a kereszténység és Krisztus ellen irányultak. Keresztre erõsített bábukat készítettek és elégették, vagy különféle módon bemocskolták õket. Megszentségtelenítették az ostyát és gúnyolták a szentáldozást. A kovász megsemmisítése a Kivonulás reggelén a goyok megsemmisítését jelképezte és mágikusan ahhoz is vezetett, írja Yuval. Esetenként papokat és apácákat öltek meg. A kivonulás imái telve voltak keresztényellenes utalásokkal, amelyek közül néhány a mai napot is megérte, mint a Shepoch Hamatha, egy ima, amely az Isten bosszuló haragját kéri a goyokra és az Aleinu Leshabeyah, egy ima, amely Krisztusról és anyjáról a legszentségtörõbb szavakkal beszél. A keresztények szellemileg áthidalták ezt a jelenséget, írja Yuval. Ha a zsidók gyûlölik Krisztust és a keresztényeket, megszentségtelenítik az ostyát és látták, hogy rituálisan megölik a saját gyermekeiket, akkor valószínû, hogy mások gyermekeit is megölik Húsvétkor, vagy a Kivonuláskor gondolták Yuval szerint a keresztények. (Yuval így magyarázza az un. vérvád eredetét.) Nem folytatom. A fentiek idézetek mind autentikus zsidó forrásokból, Izraelben és nemzetközileg is elismert, tudós emberek tollából származnak. Szeretném nyomatékosan felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy nem a zsidókról, hanem a zsidó vallásról szóló, és hogy az antiszemitizmus és elfogultság egyesek által nagyon könnyen osztogatott címkéjét elkerüljem kizárólag zsidó tudósoktól származó megállapításokat idéztem a zsidó vallás és a keresztény vallás viszonyának az érzékeltetésére. A fentiek alapján még az sem mondható ki, hogy a vallásos zsidók így gondolkodnak. Shahak szerint az izraeli társadalomnak egy politikailag nagyon befolyásos, többnyire jobboldali 8-10%-a vallja ezeket a nézeteket, de sajnos csak egy nagyon szerény kisebbség mer fellépni ellene. A zsidó vallás sokféle arculatára példa volt az idézett zászlóégetõ szekta is. Uri Avnery idézi, hogy Yeshayahu Leibowitz, egy régi vágású zsidó úgy határozta meg a (mai) telepesek vallását, hogy az egy pogány, bálványimádó kultusz, amely viszont a legrosszabb formában keltette új életre a fenti szemléletet (ld. dr. Goldstein). Egy régi, szellemes zsidó vicc szerint Kohn, amikor elõször kellett repülõn utaznia, elment a neológ rabbihoz a következõ kérdéssel: Rabbi leban, amikor fölszállok a repülõre, milyen brochét mondjak? Mire a rabbi: Te Kohn, mi az, hogy broché? Ezután a kérdésével elment az ortodox rabbihoz, aki viszont azt kérdezte: Te, Kohn, mi az, hogy repülõ? A viccben szemléltetett és kétségtelen meglévõ vallási heterogenitás ellenére sem szabad figyelmen kívül hagyni Isaac Deutschernak, egy zsidó marxistának a megállapítását sem: Egy gazdag amerikai zsidó, aki nem zsidó üzlettársai és barátai között New Yorkban, Philadelphiában vagy Detroitbn egy világias üzletember, a szívében arra büszke, hogy a választott néphez tartozik, és a befolyását Izraelben a vallásos népbutítás és reakció érdekében fejti ki. Élõn tartja a rasszista-talmudista kizárólagosságot és felsõbbrendûséget. Táplálja és gyújtogatja az arabellenességet. Zárógondolatként Yehuda Bauert, a jeruzsálemi Holokauszt Emlékintézet igazgatóját idézem: A zsidók nem nép, nem is vallás, hanem egy kultúra, amelynek megvan a maga kulturális küldetése. Nem tudja eltûrni az iszlám civilizáció versenyét, ahogy nem tudja megtûrni a kereszténységet és a kommunizmust sem. A háború az iszlámmal ezért elkerülhetetlen. Önkéntelenül adódik a kérdés: a kereszténységgel is? Vagy azt már véglegesen legyõzöttnek tekinti Bauer? Esetleg Kuncze jelentette neki, hogy már Magyarország sem keresztény ország, mert már az USA és az EU sorsára jutott? Ki tudja? Úgy tudjuk, hogy III. Calixtus pápa rendelte el a déli harangszót, mégpedig Hunyadi János nándorfehérvári gyõzelme emlékére. Franciaországban betiltották, mert úgymond sérti a nem keresztények érzékenységét. Nem hiszem, hogy a moszlimok kérték. (Csak zárójelben: Kárpátalján, a szülõföldemen a szovjetek is betiltották annakidején a harangozást, mert a dolgozók kérték. Zavarta õket a szocializmus építésében. Ott már újra szólnak a harangok, Franciaország viszont most, Chirac alatt, lépett be a trockiji érába. Trockij volt a nagy templomromboló.) Láttuk, hogy a + jel is sérti egyesek érzékenységét. Tudják-e, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt szervezet jele honnan származik? Mivel a kezdeményezõje és alapítója, Henry Dunant, svájci volt, az alapítók azzal akarták kifejezni az iránta érzett nagyrabecsülésüket, hogy1864-ben úgy döntöttek, hogy jelvényük a svájci zászlónak vörös alapon fehér kereszt a fordítottja legyen: fehér alapon vörös kereszt. Meg fogja lepni Önöket, ha elárulom, hogy a keresztény Amerika Vöröskereszt szervezete már kezdeményezte a jel megváltoztatását, mondván, hogy a vöröskereszt nem semleges? A mi mentõautóinkat néhány éve még vöröskeresztek jelölték. És ma mit látnak rajtuk? Föl sem tûnt a változás? Én már várom, hogy mikor kezdeményezi egy gyûlölet elleni harcos az összeadás jel betiltását a tolerancia jegyében, hiszen nem semleges. Kíváncsi vagyok arra is, hogy mikor fogják a templomaink elkezdeni sérteni egyesek érzékenységét. Mikor fogják javasolni, hogy az ostoba elõítéleteknek e fellegvárait már ideje volna lebontani, vagy legalább elsõ lépésként a kereszteket kicserélni a tornyaikon? Azután majd semlegesíteni õket. Mint a Szovjetunióban is tették. Lehet találgatni! Csöröge Mihály 20 jó ha figyelünk