Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében (Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944.)

Átírás

1 Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében (Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944.) Előszó Majd egy évtizede járjuk a magyar kegyhelyeket, hogy egy összefoglaló néprajzi és szellemtörténeti munkához anyagot gyűjtsünk. A feladat azonban szinte kimeríthetetlen, a kutatás újabbnál újabb kötelességeket ró ránk. Utunk kezdettől fogva többnek bizonyult szakszerű tudományos expedíciónál, mert a megszentelt magyarságnak: állammisztikának és szakrális népéletnek, felmagasztalt egyéniségnek és közösségi sorsnak, egyszóval a magyar színlétnek és kozmikus helyzetünknek olyan realizmusát tárta föl előttünk, amelyet napjaink metafizikai árvaságában, egyetemes létbizonytalanságában és céljatévesztettségében bizonyára érdemes számbavennünk és életünkbe építenünk. Könyvünk módszere és célzata ezúttal más, mint tudományos": a magyar lélek platoni tartományainak útikalauza, egy új magyar arisztokrácia olvasmánya szeretne lenni. Szeged, 1944, Mária neve napján. Bálint Sándor

2 - 2 - PÁLOSSZENTKÚT A katolicizmus színes magyar változatait, népi hangulatát kevés búcsújáróhelyünk érezteti annyira, mint az újabban Pálosszentkútnak nevezett ferencszállási Szentkút, Kiskunfélegyháza közelében. Ez a Szentkút nem vert nagyobb hírt, egyszerű és alázatos, mint azoknak a csöndes parasztoknak hite, akik olyan hűséggel szokták fölkeresni. A legutóbbi időkig még papja sem volt, Félegyházáról gondozták, igaz: buzgó megértéssel. Csak pár éve van a hazatért pálosok kezében, akikre itt gyönyörű hivatás várakozik: az Alföld magyarságának az új középkor igézetében, valami modern monaszticizmusban való kiteljesítése. Van ebben a kegyhelyünkben valami friss, fiatalos, ami megragadja a híveket. Minden különösebb propaganda nélkül is a Kiskunság népének szent helye, kegyelemforrása. Szentkút ellenőrizhető története a XVIII. századba nyúlik vissza. A legenda azonban korábbi időkről is tud. Elmondja, hogy a hódoltsági időkben még templom állott a mai szent kút közelében. A lakosságnak azonban a fenyegető török elől menekülni kellett. A templom elpusztult. Hogy a pogány az Oltáriszentséget meg ne gyalázza, a hívek menekülés közben egy közeli kútba rejtették. Ennek emlékezete később is fennmaradt. A szétszóródott pap és templom nélkül maradt hívek, egyszerű pásztorok hosszú időkön át ehhez a kúthoz jártak aztán ájtatoskodni, amelyet az Ostyában rejtőzködő Isten egykor megszentelt. Egy gazdag ember azonban oktalan gőgjében betömette a kutat, de szándéka hiába való volt. A kút minden reggelre kitisztult, kilökte magából a belehordott földet és így a gazdag ember megszégyenült. Az esetnek híre futamodott és a hívek most már a kutat távolabbi vidékekről is fölkeresték. A másik, általánosabb magyarázat szerint 1791-ben történt, hogy itt a ferencszállási pusztán az egyik pásztor éjféltájban erre terelte nyáját. Egyszercsak ismeretlen forrásra akadt, amelyből fényesség sugárzott ki. A fényességből Szűz Mária alakja bontakozott ki és a pásztor az angyalok énekét hallotta. Látomásának hírére mindenfelől jöttek zarándokok a kis erecskéhez, amely a Boldogságos Szűz megjelenése után is megmaradt. Hiába volt minden tilalom, a búcsúsok folyton szaporodtak s a kútnál csodás gyógyulások történtek. A hatóságok a forrást be akarták tömetni, de csak egy káromkodó természetéről hírhedt ember vállalkozott a munkára. A forrás azonban azonnal kihányta magából a földet, sőt nagy kúttá szélesedett. Az embernek karjai megbénultak, ivadékait is állandóan csapások érték. Nem sokára a kultuszt az Egyház is elismerte. A hívek alamizsnájából 1875-ben a középkori templom romjain felépült a mostani szentkúti kápolna. Legnagyobb búcsúja Pünkösd napján van. Ilyenkor ötven-hatvan színmagyar helység hívei is fölkeresik Szűz Mária szentkúti tanyáját. Hatásának köre északon egészen Kecskemétig, Lajosmizséig, nyugaton a Dunáig, délen Halasig, keleten a Tiszáig, Szeged vidékéig terjed. A szent kút és kápolna ott foglal helyet a tanyák között a maga csendes magárahagyatottságában, paraszti igénytelenségében. Csak a fák, szőlők és búzavetések ékesítik, igaz, minden művészi dekorációnál hatalmasabban. Az élet bibliai egyszerűsége fogad bennünket: a kenyér és a bor az oltárra és az emberek asztalára kerül. A Szentkútnak

3 - 3 - ebben a magányosságában, magasztos szegénységében, a természetnek a természetfölöttiekre hangoló csöndjében a kiskunsági paraszt nép a maga környezetének megszentelt mására, életének égi igazolására ismer rá. A Szent Szűz megjelenésével vigasztalta meg e komoly, munkás parasztokat és most már itt él közöttük ezen a tanyai tájon, közelről látja életüket és munkájukat. Szereti őket, ahogy e nehézkes emberek is annyira szeretik őt. Messziről eljönnek hozzája. Azt ajánlják fel neki, ami szegénységükből éppen kitelik: a fáradságukat. Azt hisszük, nincs ajándék, amiben Máriák nagyobb kedve telnék. A délutáni nap melegen tűz a búcsúsokra, akik komoly, ünneplő feketében gyalogszerrel közelednek a Szent Szűz árnyas hajléka felé kilométer a lábukban, de szemükben a hazaérkezés megilletődött boldogságából csillog valami. A kápolnában köszöntik Szűz Máriát: Óh, egeknek lilioma, szép Szúz Mária, Ferencszállási kis kápolna ékes csillaga. Én tehozzád idejöttem, ékes szűz virág, Méltóztassál meghallgatni, kegyes Szűzanyánk... Térdepelve adnak hálát neki, hogy idesegítette őket. Utána megkerülik a szabadon álló oltárt, zsebkendőjüket végighúzzák az oltáron, az angyalok és a Szűzanya szobrán, majd letörlik vele a búcsújárás verejtékét. Megragadó látvány az ájtatosságok csodálatos gazdagsága és szimultánizmusa. Itt új búcsús csoport, úgynevezett kereszt érkezik. Szeretne a kápolnába jutni, hogy köszöntse a Szent Szűzet. Nem tud bejutni, mert egy másik kereszt már megelőzte. Ezért a kápolna előtt letérdel és várja, hogy őreá is sor kerüljön. Újabb búcsúsok jönnek, akik meg a kápolnát kerülik énekszóval. Nem türelmetlenek. Ismét egy másik csoport a stációkat járja. Ott egy különálló Mária-szobor, amott pedig egy kisebb, Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt kápolnában (amelyet, mint mondják, egy egyszerű szegedi kofaasszony emeltetett) ájtatoskodnak. Magánál a szent kútnál is állandóan vannak. Egyesek a kút előtt térdelnek, úgy imádkoznak. Mások a vizében mossák, áztatják beteg tagjaikat. Nem feledkeznek meg természetesen lelkük tisztálkodásáról sem: elvégzik gyónásukat a szabad ég alatt, hatalmas fák árnyékában rögtönzött gyóntatószékekben várja őket a pálosokkal együtt a környék papsága. Elköltik szerény vacsorájukat, kissé megpihennek, hogy újult erővel szolgálhassanak Máriának. Az egyes keresztek külön-külön - litániát, olvasót imádkozva, énekelve - körmenetet tartanak. Lassan beesteledik. Ilyenkor a szent keresztbúcsút járják, azaz keresztalakban, égő gyertyával a kezükben ájtatoskodnak. A kereszt közepén búcsúvezető társuk, aki magát Krisztus bojtárjának szokta nevezgetni, irányítja őket. Pünkösd vigíliájára való tekintettel különösen a Szentlélek ajándékaiért könyörögnek. Más csoportok lepihennek a fűre és misztikus gyertyalángnál követik vezetőjük énekét. A kápolnában egész éjjel virrasztanak. Kinek jutna ugyan eszébe, hogy testének kényelmével, pihenőjével törődjék? Az alföldi homok misztikus illatokkal virágzik ezen az éjszakán.

4 - 4 - MÁTRAVEREBÉLY A kolostor és a hegyek csöndje, a paraszti munka kemény áhítata fogad a verebélyi Szentkúton bennünket. Hétköznap jöttünk ide, gondolkodhatunk eleget. A templom előtt ülünk. Jól esik nemes vonalaiban és díszleteiben: a hegyekben és erdőkben gyönyörködnünk. E misztikus hangulatért még az új freskók mézes-mázos ürességét is elnézzük. Azt hisszük pedig, hogy éppen ilyen helyeken kellene a legnagyobb művészi teljesítményeknek megvalósulniok, hogy szépségüket a kegyhely jámbor tekintélye megszentelje a hívek előtt. Ülünk a templom előtt és a Hungaria Franciscana képeit idézgetjük magunkban. Látjuk a középkort, amikor a barátok a magyar néplélek nevelése mellett missziós területeken is küzdenek. Térítgetik a pogány kunokat és a tartományokban élő szakadárokat és eretnekeket. Látjuk a török időket, amikor a barátok magától értetődő természetességgel maradnak híveik mellett. Elfogadják az adott helyzetet. Vállalják a helytállás reménytelennek látszó hősiességét. Az ország földrajzi és szellemi értelemben romokban, a kereszténység fájdalmas megosztottságban. Mindenki menekül biztosabb helyekre, csak az egyszerű nép marad apai földjén. A barátok velük maradnak, pásztorok, akik mindenüket odaadják juhaikért. A gyöngyösi klastrom a palóc, a szegedi, az alföldi, a csíksomlyói pedig; a székely katolikus néplélek gondozásában és megmentésében igazán örök magyar érdemeket szerzett. Látjuk a XVIII. század nagy vajúdásait. A magyar katolicizmus egyetemes megújhodásában, léleképítésében a barátok szintén ott vannak az elsők között. Az égető paphiány miatt az új települések - az ország új népvándorlásnak és új letelepedésnek színhelye - lelki gondozása őrájuk várakozik. Vállalják ezt a missziót is. Az újjászületett és folyton szaporodó ferences kolostorok egy-egy vidék vallásos népéletének irányítói, újszerű áhitatformák forrásai, jámbor társulatok középpontjai. Ekkor jutnak új feladathoz a híres ferences búcsújáróhelyek is: Radna, Gyűd, Andocs, Szeged, Csíksomlyó, Mátraverebély, amelyek az új magyar népiség kialakításában olyan nagy szerepet játszanak. E búcsújáróhelyek megvalósítják a magyar nép és nemzetiségek katolikus jelegű szintézisét, a békés együttélés lelki föltételeit, ami politikai síkon azóta sem sikerült. Adósok vagyunk ezzel is: a búcsújáróhelyek szellemtörténetének megírásával. A barátok lelki hatása a XIX. század nagy világnézeti és gazdasági válságait is átvészeli, hogy vállalhassa a XX. század nagy ferences feladatait, elsősorban azt, hogy meggyőzzön bennünket a megszentelt szegénység szépségéről. E ferences múltnak bizonysága és e jövendőnek reménysége Szentkút is. Valami különös magyar aszkézis nyomai és jelei minden felé. a hegyoldalban mintha Rivo Torto áldott szegénységére, Monte Verna misztikus izzására emlékeztetnének. A templommal szemben hosszú sor menedékház", ami azonban csak annyit jelent, hogy az eső nem esik beléjük. Majd minden palóc falunak van itt külön hajléka. Csak ennyire telt a szegénységükből. A lélek ügye az első, ki törődnék itt, Mária közelében a szamár testvér kényelmével? A középkori templomalvás titokzatos képei villannak meg előttünk.

5 - 5 - Szentkút jámbor híre igazán a XVIII, században kezd kibontakozni. Történetét az isteni malasztnak csodálatos művei ékesítik. Sajátságos, hogy a Szentkút napjainkban nagyobb hódításokat tesz, mint valaha. Még nemrégen is szinte csak palócok és jászok keresték föl, ma már jóformán az egész katolikus magyar nép Mátraverebély lelki hatása alatt áll. Az évi áldozások száma re tehető. Verebélyre a magyarság egyetemes népi újjászületésében még nagy hivatás várakozik. Mátraverebélyi Szentkúton a búcsújárás a népáhítatnak nemcsak hagyományos, eltűrt, de nem istápolt megnyilatkozása, mint sajnos annyi más helyen, hanem korszerű, újszerű vonásokkal is iparkodnak a lelkek üdvösségére kiegészíteni. A Kegyelem szentkúti forrása vár mindnyájunkat, hogy vizében újjászülessünk.

6 - 6 - Pócs Alig van búcsújáróhely hazánkban, amely akkora missziót töltene be, amelyre olyan hatalmas hivatás várakoznék, amely olyan különös őrhelyen állana, mint Máriapócs. Fajták: magyarok, ruszinok, szlovákok, románok, németek; vallások: latin és görögkatolikusok, protestánsok és szektás gyülekezetek, szakadárok és izraeliták, kultúrák és társadalmak találkoznak és ütköznek ezen a ponton. E beteg különbözéseknek orvossága, egyben a középeurópai népi humanizmusnak megtisztító, felvilágosító és egyesítő útja a pócsi zarándoklat. A táj egyhangú, az élet szegényes, a mindennap reménytelen, a levegő fojtogat. Ez a szikkadt, földhözragadt egyhangúság azonban föltételezi, keményen követeli a végtelenséget, sóvárogja Isten országát. Ennek a szomjúságnak kielégítése, a panaszoknak drága edénye a csodálatos pócsi kegyhely. A Magnificat igéi zengenek szívünkben, amikor Pócs áldott szegénységét látjuk. Ha valaki azt szeretné látni és bizonyítani, hogyan érvényesül a katolicizmus egyetemessége hazánkban, alig találna szebb példát a máriapócsi búcsúnál. Vonzási köre Trianon előtt kiterjedt szinte az egész görögkatolikus világra. Erdély, Felvidék, Bukovina, Galícia unitosain kívül messze tájak latinjai is megfordultak itt. Nem hiányoztak még a protestánsok és szakadárok sem. Máriapócsra most is nagyhivatás várakozik, amelyet mi, magyar katolikusok alig méltatunk figyelemre. A világegyház készül az unióra, pedig a földrajzi távolság szerint messze van. Bennünket pedig fojtogat az ortodoxia összes következményeivel, mégsem törődünk azzal, hogy Máriapócs erős legyen e harc megharcolására. Úgy érezzük, hogy a pócsi bazilita kolostor és búcsújáróhely lehetne Kelet és Nyugat sóvárgott egyesülésének kovásza és műhelye. Ez a szolgálat méltó volna Szent István országának hagyományaihoz, méltó volna Nagy Lajos és Mária Terézia bölcs gondjaihoz, méltó volna a mi sokat emlegetett középeurópai hivatásunkhoz, Ady Endre kompországához. Nyugaton, ahol az ortodoxia közvetlen veszélyeitől nem kell tartani, a Szentatya szándékára külön görögrítusú bencés kolostorok, jezsuita rendházak alakulnak, hogy az adott szent pillanatban szolgálhassák az egy akol, egy pásztor krisztusi programját, addig mi a pócsi kolostort bizony magára hagyjuk. Szent István szellemében az eucharisztikus szent évben bizonyára a mi külön magyar uniós hivatásunk fölismerésével és szolgálatával szereznénk a Szentatyának különös örömet. Ne feledjük, hogy a Pócsi Szűzanya kultusza a Habsburg-monarchia katolikus barokk szellemiségére mérhetetlen hatást gyakorolt. Tiszteletének terjesztésében jezsuiták játsszák a vezérszerepet, akik a kegyképet uniós szimbólumnak, keleti szándékaik misztikus erőforrásának tekintették. A Társaság régi templomaiban itthon (Kassa, Nagyvárad, Buda, Eger, Esztergom stb.) és külföldön (Bécs: Szent István-székesegyház stb., sokfelé megtalálható a pócsi kegykép másolata. Ennek bizonyára az volt az eredeti hivatása, hogy a Mária-kongregációk tagjai, de egyáltalán az összes hívek imádkozzanak előtte a schizma megszűnéséért, az unió sikeréért, amelynek a XVIII. században tudvalevőleg éppen a magyar jezsuiták voltak a legfőbb harcosai. Ne feledjük azt sem, hogy Pócs a világnak egyetlen nagyhatású görögkatolikus zarándokhelye, ne

7 - 7 - feledjük, hogy mit jelentett a habsburgi monarchiában magyarok, rutének, románok számára Pócs. Hatásának jelenleg lehetnek politikai és földrajzi akadályai, szellemi uralma azonban ma is kikezdhetetlen. Bizonyítják mindazok, akik életük kockáztatásával szöknek át az új imperiumokból a Szent Szűz udvarlására. Ilyenek nagyon sokan vannak. Bizonyítják az Amerikába szakadt görögök (értsd: görögkatolikusok), akik vezérlő csillagukul ott is a Pócsi Máriát tisztelik. Akadnak olyanok, akik a pócsi kegyhely kedvéért jönnek át az óhazába. Maga a búcsú felejthetetlen hangulatokkal lep meg. Talán soha nem éreztük át annyira a szentek egyességének csodálatos tanítását, a három Egyháznak: küzdőnek, szenvedőnek és győzedelmesnek misztikus szövetségét, mint itt a pócsi búcsún. Mária mennybemenetelének vigíliáján a temetőbe hatalmas processzió megy, hogy a búcsúsok a halottak lelkéért könyörögjenek. Görögök és latinok, ikonok és szobrok, liturgikus zsolozsmák és Máriaénekek keverednek itt egymással. Hangulatoknak és hangoknak e csodálatos össze-visszasága mégsem zavar bennünket, hiszen egyetlen témának, Mária dícséretének változatai. A temetői könyörgések ünnepélyes liturgiája, papoknak és híveknek átszellemült együttese, szárnyaló éneke olyan ismerős: Musszorszkij kórusai, Rimszkij-Korszakov Orosz húsvétja táplálkoztak e dallamokból. A könnyező, bűneinket sirató Kegykép előtt az elragadtatásnak, paraszti miszticizmusnak olyan példáit láttuk, amelyeket illetlen dolognak tartanánk leírni. El kellene jönniök ide mindazoknak, akik még mindig hisznek abban a babonában, hogy a magyar paraszt józan, anyagias és semmi több. Talán a szemük is kinyílna a hit világosságára. A vallás itt még kozmikus élmény és nem vasárnapi hangulat. Az egyszerű, megviselt arcokon békesség, öröm, gyermeki odaadás, egyszóval egy magasrendű, Istenből táplálkozó kultúra jele sugárzik. A görögkatolikus klérus bölcsessége, patriarkális közvetlensége, lángoló buzgalma olyan népközösséget őrzött meg, amely méltó a középkor legjobb századaihoz. A templom körül és az utakon szokatlan képek és hangulatok. Itt vak koldus betűzgeti kísérteties hangon Braille-írásból az Apokalipszist, ott csonkatestű koldusok éneklik világgá szenvedéseiket. Amott kéregető zarándokok, akik Tolsztojra, vagy Zoszima sztarecra emlékeztetnek. A tér közepén kegyes históriákat énekelnek, búcsúsok hallgatják, a mai időket csak a harmónikakíséret jelzi. A templom előtt vándor piktor kivágott Krisztus-alakokat árusít. A komédiák és rögtönzött vendéglők körül Brueghel képeinek groteszk mozgalmassága. Az életnek valami szokatlan egyetemessége, teljességét villantja meg a pócsi búcsú előttünk. Máriapócs kelet és Nyugat katolicizmusának paraszti szintézise, híd a latin egyház és a pravoszlávia, Róma és Moszkva között, ígérete valami misztikus békességnek és szolidaritásnak, az Istenben teljesedő emberségnek.

8 - 8 - Egerszalók Egerszalók a tisztaság és egyszerűség felejthetetlen képeivel, valami paraszti klasszicizmus nemes ízeivel, egy artisztikus világ igézetével fogad bennünket. Süt a nap, ragyogás és derű mindenfelé. Mintha állana az idő felettünk. Kocsmát, boltot nehezen találnál. A házaknak nincs kerítése. Minek a csendőr, minek a kerítés? Nem elég a tisztesség? A falu valami csodálatos fehérségben, a menyegzős ruha színében oldódik fel. A nép kinn dolgozik a földeken, a templom fönt őrködik a magaslaton. A Szalóki Szűz innen vigyázza, vezérli híveinek életét és álmait. A falu XVIII. századi német telepítés. Ma már csak néhány családnév utal az idegen múltra. A nép gyökeres palóc tájszólást beszél. Házatája, életmódja sem tér el a környező falukétól. A magyarrá azonosulás tökéletes. Érdemes volna egyszer a szokványos frázisokon túl is elidőzni annál a kérdésnél, hogy a katolicizmusnak: egyházmegyéknek és szerzetesrendeknek, búcsújáróhelyeknek és kolostoroknak milyen szerep jutott vidékenként a magyarság megtartásában és erősítésében. Egerszalók esetében könnyű a helyzetünk. A magyar XVIII. század nagy népi vajúdásaiban, faji és műveltségi zűrzavarában a települések lelki, szellemi, sőt olykor gazdasági organizációja kizárólag az Egyház munkája és feladata volt. A szalóki németséget bizonyára nem ösztönözte senkisem arra, hogy magyarrá legyen. A kényszerítés hiábavaló is lett volna, elég volt a föld- rajzi és szellemi környezet hatása. A Fájdalmas Szűz jellegzetes délnémetbarokk kultusza, amely a bevándorlók lelki összetartozásának volt eleinte szimbóluma, hamarosan széttöri a szűkös törzsi kereteket, meghódítja a táj magyar népét, közben azonban maga is misztikus magyar illatokkal telik el. Telekesy István és Esterházy Károly egyházmegyéjében, ahol a katolicizmusnak legmagyarabb élményei nyilatkoznak meg, ez a folyamat természetes. A búcsú napja Mária nevenapja, régebben nagy vidékeket mozgatott meg: helység népe, lélek is eljött megtisztelni Máriát. Nemcsak a környező palóc falukból, hanem a Jászságból is, szinte az egri egyházmegye egész területéről. Így érthető meg, hogy a kiskunfélegyháziak, akik jász földről vándoroltak ki még a XVIII. század folyamán, kegyeletes régi szokásból még ma is elzarándokolnak ide. A kultusz régi ragyogását a

9 - 9 - sekrestyében látható fogadalmi képek és tárgyak végtelen sora, páratlan hazai gazdagsága is bizonyítja. A régi egri főpapok körében valósággal jámbor divat, a lelki felfrissülés és erősödés alkalma volt az egerszalóki zarándoklat. A szalóki Szűz előtt Habsburgok is többször térdepeltek, amikor a napóleoni időkben Eger volt a rezidenciájuk. Ma már e ragyogó múltnak jóformán csak az emlékezete maradt meg. A XIX. század jozefinista józansága és kényelmessége sokat ártott Szalóknak. Ma már csak tudatlan" parasztok rajonganak és vezekelnek a Kép körül. Itt szégyenkezem előtte magam és egész művelt" társadalmunk miatt. Mária hiába vár bennünket itt Szalókon és Szentkúton, Szegeden és Pócson: szépsége hervadozik, siratja kétes okosságunkat, siratja szegénységünket, hogy az elragadtatásról és bűnbánatról, életünknek e mennyei adományairól annyira megfeledkeztünk.

10 Hanyi-puszta Alig ismert búcsújáróhely, csak a vidék parasztsága emlegeti és szereti. Papja nincs, az erdőtelki (Heves) plébániához tartozik. Szent Anna tiszteletére az évben kis kápolnát emeltek a Butler-grófok a pusztaság közepén. Az alapítók intenciója értelmében az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna napjáig minden kedden ünnepélyes körmenetben zarándokolt ide és misét hallgatott. A szokás ma is él, de a búcsúnap már régen túlhaladta a helyi kultusz kereteit és nagy vidékek: Heves, Szolnok, Borsod, Szabolcs parasztsága zarándokol Szent Annához: Mi is most itt megjelentünk, dicső Szent Anna, Tégedet köszönteni, e hanyi pusztába. Nézz ránk Jézus nagyanyja, Mária édesanyja, Óh esedezz miérettünk, fönn mennyországba, Különös, hogy Szent Anna kultusza milyen mély gyökereket eresztett a magyar néplélekbe. Szűz Mária édesanyja, Jézus Krisztus öreganyja", úgy él benne, mint a virágzó, termékeny, diadalmas életnek forrása és jelképe. Égi matriarcha ő, aki megáldja paraszti híveit gyermekekkel, gondoskodik a jószágról és a föld terméséről, vigyáz a családra és a háztájékra, közbenjár éretünk szűz leányánál és unokájánál, akik tisztelettel fogadják rneg szavát, hiszen az öregség tisztesség n mennyországban is. A kápolna megható magányosságban áll és őrködik a vidék csöndjében, a puszta fenséges kietlenségében. Alig látszik valami. Szemünk.a látóhatár végtelenségébe vész, nincs ami elfoglaljon, lekössön: magunkra és Istenre kell gondolnunk. Ennek a lelki fölemelkedésnek eszköze a kápolna. Házak nem melengetik, fák nem szegélyezik, csak egy erecske húzódik mellette, amely a legenda szerint úgy fakadt, hogy Szent Vendel járt erre. Megsajnálta a tikkadt juhokat, leszúrta botját és forrás csörgedezett a helyén. A kápolna több mint egyszerű. Nehézkes paraszti kezek ékesítették, akik buzgóságukat bizony nem szabták az esztétika mértékére. Itt a lélek nem reprezentálni, hanem szolgálni akar. Azoknak a teliszívű parasztoknak, akik ide eljönnek, nincs szükségük a művészet szép hivalkodására. Talán érzik, hogy a kegyelemben megszépült lélek a templom legszebb ékessége. A kegykép valami falusi piktor jámbor alkotása. Azt emlegetik róla, hogy amikor a képen dolgozott, mindig más szentet festett. Reggelre kelvén azonban a festék a vászonról eltűnt, csak Szent Anna képe maradt meg rajta. A környezet szegénységét tükrözi és szenteli meg ez az ügyefogyott, árva kápolna. Vigyáz az Egyház kincsére és szemefényére, a szegény népre. Hirdeti a hit boldogságát, Istenigazságát mindazoknak, akik itt a földön hiába is keresnék. Hirdeti a jutalmat, az elégtételt mindazért, amellyel a magyar élet adós maradt nekik. Elgondolkodunk. E parasztok több napig is gyalogolnak, amíg ideérnek. Vendégszerető hajlék, felebaráti szállás nem fogadja e vándorokat. Kinn pihennek meg a szabadban. Derékaljuk az anyaföld, takarójuk a csillagos ég. Mégsem lelkendeznek az Úristennek, hogy ők most milyen áldozatot hoznak, mint korunknak annyi farizeusa. Nekik természetes, hogy inkább Istennek kell szolgálni, mint a test kényelmének. Vezekelnek, imádkoznak, erősödnek a szent malasztban. Ne mondja senki sem, hogy könnyű nekik, mert ők igénytelenek. Vajon mi mivel áldozunk, hogy helytállhassunk odafönn? Az ő lenézett szegénységük, tudatlanságuk, jutalmazatlan munkájuk, csöndes béketűrésük érdemével szemben mire hivatkozunk mi? Úgy érezzük, hogy e parasztok felelnek meg életük és hitük érdemével miérettünk, úri rendért is, akik a gyertyát véka alá rejtjük, akik nem világítunk senkinek sem, akik eltévedtünk bűneink, önimádatunk és mulasztásaink útvesztőjében. A parasztság nemzetünknek misztikus reménysége, jóillatú áldozata, amelyért talán kegyelmet fogunk

11 találni Istennél. Jaj nekünk, ha népünk is hozzánk hasonló nyárspolgárrá válik. Ez a Hanyipusztának tanítása, életemnek legáldottabb tanulsága.

12 Gyűd Talán a leglatinabb hangulatú kegyhelyünk. Földrajzi fekvésénél, történeti sorsánál fogva ott áll az európai kultúra limesén, mint az örök Róma eszméjének őrszeme. Úgy tűnik fel, mintha Közép-Európa tragikus szakadatlanságú változásaiban az örökkévalóságnak egyik kősziklája lenne. A táj látta a római hódítás bölcsességét, látta a virágzó pannóniai őskereszténységet, látta a népvándorlás zűrzavarát, látta a magyar középkort: Pécsvárad bencéseit, akik először építik fel Szűz Mária gyűdi hajlékát. Látta a kereszteshadakat. Látta Janus Pannoniust, aki bizonyára gyermekkorárnak jámbor élményeit kereste a kegyhelyen. Látta a Mohácsra igyekvő törököket, látta Lotharingiai Károly nagyharsányi győzelmét. Látta és megszentelte a XVIII. század nagy népmozgalmait. Egykor Iszlámmal küzdött, most a pravoszláviával szemben védelmezi a római kereszténységet, Európát. Látta az idők múlását, változását, ő azonban most sem változott: hívja az embereket imádkozni, vezekelni, másokért helytállani. Trianon előtt a Dél-Dunántúl, egész Szlavónia, Bácska mind Gyűd misztikus vonzási körébe tartozott. Magyarok, bunyevácok, sokacok, horvátok, németek dícsérték itt Szűz Máriát. Ebben mindnyájan egyetértettek, nem volt különbség közöttük. A vidék népének, majd minden helységnek megvolt és megvan Gyűdön a maga hagyományos búcsúnapja. Ilyenkor kivonulnak a maguk megszokott környezetéből, iparkodnak Gyűd felé, a vidék Tábor-hegye felé. Sajátságos, hogy Áldozócsütörtökön Délbaranya református népe, főképpen a fiatalság sereglik a kegyhelyen össze, hogy leányvásárt tartson. Ez a szokás még középkori hagyományokban gyökerezik, amikor a házasságot megelőző ismerkedés jórészt ünnepi sokadalmakon, búcsúkon az Egyház színe előtt történt. A kálvinista magyar nép egyébként is igen sok középkori katolikus hagyományt őrzött meg. A gyűdi leányvásár is kötelező, ma is élő tradícióvá lett nála, amelyből a kultikus képzetek természetesen már kihullottak, csak maga a puszta szokás maradt meg. Vasárnapi alkonyat. Itt ülünk a hegyen. Mellettünk a temető, mögöttünk a Kálvária, előttünk a templom finom vonalai, körülöttünk az erdő és a szőlőhegyek, lent a messzeségben a siklósi vár és a harkányi fürdő, a harc és szórakozás földi szimbólumai. Olyan egyszerű és természetes itt minden. Jézus ott fekszik koporsójában, a Kálvária kis kápolnájában. Szemfedőjét paraszti kezek hímezték, de sebeiből, íme élet sarjadt: szőlőhegyek, búzaföldek és Szentanyjának vigasztaló gyűdi kegyhelye.

13 Az ünnep estéjében van valami a szerzetesek kompletóriumából. A búcsúsok arcán csöndes öröm, a rettegés hiánya, valami szép bizonyosság. Jöhet az ítélet, rendben találja a szíveket. Boldogok, mint az apostolok lehettek, amikor a mennybemenetelről hazamentek.

14 Kács Legrégibb búcsújáróhelyeink közé tartozik. A hagyomány szerint itt a templom alatt csörgedező forrásnál áldozott Örs nemzetsége a pogány isteneknek. Később monostor épült a helyén, az áldozó követ a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt nemzetségi templomba falazták. Ebben az intézkedésében az Egyháznak hasonlíthatatlan bölcsessége nyilvánult meg, a néplélek fölülmúlhatatlan ismerőjének és tanítómesterének bizonyult itt is. A beidegzett ős hagyománynak kifogástalan keresztény jelentést adott. A pogány áldozókőből Jézus vallásának szegletköve lett. A véres áldozatok helyén őseink önmagukat mutatták be áldozatul Istennek: imádkoztak, vezekeltek, hálát adtak életük Urának. A forrás megszentelt vizében a középkorban bizonyára még sokáig kereszteltek, de egyben természetesen szentelménnyé is vált. A búcsú napján különben még ma is minden évben fölszentelik. A monostor sok viszontagság után tönkrement. Az ásatások bizonyára szép sikerrel jutalmaznának, itt is hirdetnék a magyar középkor katolikus dicsőségét. A mai barokk templomocska a Szentháromság tiszteletére a régi kegyhely helyén épült. Lelki hatását a halhatatlan érdemű Esterházy Károly egri püspök restaurálja. A hagyományok szerint az történt ugyanis, hogy egy nemes úr két leányával a községen keresztül kocsizott. Megállottak és felmentek a dombra, hogy a templomban imádkozzanak. A szentély külső oldalán egy nagy hársfa állt. Az egyik lány a fán három fehér bárányt pillantott meg. Látomásáról szólott édesapjának, de az nem látta. Húga azonban megerősítette testvérének látomását. E mennyei jelenés nyomán szentelték azután a templomot a Szentháromság tiszteletére. Esterházy Károlynak különösen szívén feküdt a kácsi kegyhely sorsa. A búcsú napján, Szentháromság vasárnapján összesereglik Kácson a Bükk palóc népe. Vonzási köre igen terjedelmes. Lelki hatásának erejét és állandóságát azonban - sajnos - csökkenti, hogy papja nincs, filiája Tibolddarócnak. Azt hisszük pedig, hogy a környező hegyifaluk népének, amely olyan megható szeretettel ragaszkodik hozzá, intézményesen is, nemcsak a paraszti hagyományok erejénél fogva, ismét lelki középpontjává kellene tenni Kácsot. A középkor legnemesebb hagyományait kellene itt modern változatokban fölébreszteni, hiszen a vallás nemcsak tanítás, hanem kultusz is, nemcsak az egyénnek ügye, hanem közösségi megnyilatkozás is. Szent vallásunk a barokk idők heroikus izzása után egy kissé mindenütt a sekrestyébe húzódott. A búcsújárásban rejtőzködő lelki tőkék gyümölcsöztetésével nemcsak gyönyörű népi, vallásos tradíciók átmentése járna együtt, hanem a tömeggé züllés megakadályozására, egyben korunk emlegetett kollektív törekvésének megszentelésére is sor kerülhetne. Kács távol a világtól ott rejtőzködik mersze benn a Bükkben, szelíd, hangulatos vidéken, régimódi parasztok között. A búcsújáróhelyek érzelmes hangulata, bensőséges egyszerűsége, a léleknek mosolygó rendje sugárzik a tájon és az emberek arcán is. A falu a templom lábánál húzódik meg. Láttára középbori képek jutnak eszünkbe, amelyeken Mária az ő oltalmazó palástja alá rejti híveit.

15 Szeged Szeged vallásos népéletének ősi tűzhelye az alsóvárosi Havi Boldogasszony kegytemplom és a köréje épült franciskánus kolostor, amely hosszú évszázadok óta sugározza fényét és melegét nemcsak a szegedi népre, hanem messze katolikus vidékekre is. A ferenceseknek már a város középkori életében is nevezetes szerep jut. Mostani templomuk, a magyar templomépítészetnek egyik legcsodálatosabb alkotása, a XV. század legvégén épül. A város hamarosan pogányok harmincadjára kerül, bár a többi meghódolt területhez képest szerencsés a helyzete. Khász-birtok volt, azaz közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged népét mégsem ez mentette át a hódoltsági sors borzalmain, hanem a Boldogasszony oltalma, amely lehetővé tette a magyar életnek és katolikus hitnek szakadatlan szegedi folytonosságát immár majd ezer esztendő óta. A szegedi franciskánusok nagy nemzeti hivatást teljesítenek. Ismeretes, hogy a török csak Szent Ferenc alázatos és szegény fiait tűri meg a hívek között. A szegedi kolostor hatalmas missziós területnek középpontja, amelynek köre egész Dél-Magyarországra kiterjed. Hatása egyetemes. A portától az egész birodalom területére érvényes útleveleket szereznek a szegedi klastrom szerzetesei. A Csanád egyházmegye megmaradt, de nagy szétszórtságban élő népét a szegedi guardián kormányozta, mint generalis vicarius. A szegedi barátok voltak azok, akik városunkon kívül még 14 hódoltsági hely lelki gondozását is ellátták. Az itteni híveket a licenciátusok vagy félpapok, a hódoltság korának híres világi apostolai vezetik, akik rendszerint Szent Ferenc helyi kordás társulatának is elöljárói és akik irányításukat a szegedi kolostorból kapják. Az observans szellem, Marchiai Szent Jakab és Kapisztrán Szent János helybeli öröksége most virágzik ki a szegedi talajon igazán. Gyökereit mártírok vére is megszenteli. Talán ezekben az apokaliptikus időkben lehetett a szegedi lélek a legboldogabb: távol a világtól, távol az idő és alkotás magasztos kísértéseitől a tökéletes vigasságnak, a nagylelkű szenvedésnek vállalásában. A búcsújáró kultusza XVII. században már virágzik. A barokk időkben a templom és a kegykép új hivatást teljesít. Ismeretes, hogy Szeged megmaradt magyarsága a XVIII. században és a következő század elején ötvennél több délvidéki törökdúlta falut száll meg és telepít újra. Ezek a kivándorolt rajok továbbra is megmaradnak az anyaváros szellemi hatása, az Auxiliatrix Szegediensis oltalma alatt. A havi búcsú most új jelentőséget kap: nemcsak

16 búcsújárás, azaz a vezeklés és elégtétel alkalma, hanem hazatérés is. Legalább egy napra megtérnek a közös múltba, a szegedi sors ősi egységébe, a vér és hit misztikus közösségébe. A kultusznak döntő része van abban, hogy a Délvidék magyarsága megmaradt magyarnak és katolikusnak. A kultusz harmadik nagy hatása a XIX. század folyamán, a szegedi tanyavilág kialakulásával bontakozik ki: az alsóvárosi barátok a tanyai pasztoráció úttörői közé tartoznak. A havi búcsú a tanyavilágnak, bár területén új plébániák keletkeztek, most is pirosbetűs ünnepe. Hazajönnek ők is a búcsúra, meglátogatják a városban maradt nemzetségüket és halottjaikat. Ez a csodálatos ősi kultusz, sajnos, mintha hanyatlóban volna. Szeged nagyvárossá lett. Más tájakról sokan vándoroltak be, akik nem asszimilálódtak Szeged vallásos levegőjéhez. A helybeliek is inkább őhozzájuk alkalmazkodnak, mint jámbor őseikhez. A kegyhely valamikor az egész szegedi társadalmat: szegényt, boldogot igézete alatt tartotta. Ma már bizony inkább csak parasztok hódolnak a Boldogasszony előtt. Mintha a helybeli pasztoráció sem szívlelné meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a templom: a város szakrális szimbóluma a korszerű lélekgondozásban jelenthet. Pedig vajon hol van inkább szükség a búcsújárás szent elragadtatására, ünnepi táplálékára, mint a nagyváros pesszimizmussal, nyárspolgári józansággal, nyomorúsággal és reménytelenséggel, örök hétköznappal sújtott falanszterében? És: mikor kell inkább a múlt igazi értékeit a szívekbe ültetni, mint korunk ijesztő talajtalanságában, a pillanat bálványozásában? A Napba öltözött Asszony szegedi kultusza a korszellem és a kedvezőtlen környezet ellenére hódításának negyedik nagy állomásához érkezett el. Itt a Szegedi Szűzanya árnyékában született meg a szegedi gondolat, amely leglelke szerint nemzetünknek a magyar katolikus népiségben való egyetemes újjászületését, metafizikai virágzását jelenti, amelyből azonban az emberek gyarló ajkán politikai elfogultság lett. Idehaza azonban a szegedi lélek és szellem modern önmagára eszmélésében a Templom egyszerre dantei eszménnyé: ihletté és kötelességgé válik. Ebből a misztikus sürgetésből sarjad - az élőkről nem beszélve - Kálmány Lajos munkássága, Károlyi Lajos átszellemült piktúrája, Juhász Gyula költészete: Szeged hasonlíthatatlan katolicizmusának páratlan kifejezése. Ezek az alkotások az örök Szegedet tükrözik: katolicizmusnak és magyarságnak, népnek és magányos egyénnek időfeletti inspirációját, kultikus teljességét Mária szerelmében, valami különös magyar platonizmus igézetében.

17 Tétszentkút Egy katona testfájó" volt. Mindenfelé orvosoltatta magát, de csak nem tudott meggyógyulni. Egyszer azt álmodta, hogy itt a téti erdőben talál a bajára forrást, abban mossa meg magát. Fogadalmat is tett kápolna építésére. Amint a kápolna épült, úgy épült fel ő is a betegségéből. Mikorra elkészült, ő is meggyógyult. - Így mondotta el egy öreg szentkúti ember, Aillert Keresztély császári katonatiszt csodálatos történetét, aki 1715-ben csakugyan visszanyerte egészségét ezen a helyen. Fogadalmát be is váltotta. A magányos kápolna hamarosan kis falut vonzott maga köré, sőt messze vidékek virágzó kegyhelye lett belőle. Főoltárán a híres Mariahilf-kegyképnek szinte csodatevő hírbe került másolata, ami egyrészt a környék magyarságának német eredetére, másfelől pedig az idegen kultusz elmagyarosodására utal. A magyar környezetet a Kegykép őrállóinak: Szent Istvánnak és Szent Lászlómak szobrai is kifejezik. Van két mellékoltár is: a családi élet, a mindennap védőszentjeinek, Szent Annának és Szent Józsefnek tiszteletére. A búcsúsok nem a nagy lelki szenzációkért, hanem egyszerű életük megszenteléséért, betöltéséért jönnek ide. Ennek adományáért elsősorban Jézusnak egyszerű atyafisága jár közbe. Amikor a kápolnát, a mostani szentélyt templommá bővítették, akkor a szent kút - véletlenül-e, vagy szimbolikus szándékkal - a szószék alá került. Ma már teljesen beomlott. Lehet, hogy valamelyik régi plébános visszaélést látott a szent kút vizének laikus alkalmazásában és nem akadályozta meg az eltűnését. Bizonyára jóhiszeműen cselekedett, de nem okosan, hiszen a szentkutak vize a búcsújáró népnél szakrális hivatást tölt be, a tisztálkodás naiv, de mélyértelmű lehetőségét jelenti. Túlbuzgóságában tévedett, mert megbolygatta vele a búcsújárás hagyományos rendjét, paraszti etikettjét. A téti szent kút vizének foganatosságát még távoli vidékek öregei is.máig emlegetik és amikor az ő szavuk nyomán a fiatalabb nemzedékek elzarándokolnak ide, a szent kutat hiába keresik. Bizonyára nem tévedünk, ha ebben a körülményben látjuk a téti kultusz lassú sorvadását. A hajlék, amelyet Aillert Keresztély az Úrnak épített, különben gyönyörű meglepetés, leggyöngédebb, legartisztikusabb kegyhelyeink egyike. Elhanyagoltsága mintha még fokozná sejtelmes szépségét. A szentélynek, vagyis az eredeti kápolnának művészi megfogalmazása igazán hivatott kézre vall. Az oltár meleg vonalai, a hajótól elválasztó magas vasrácsozat, a falaknak mennyei fehérsége, a magyar katolikus barokk kultúrának ide, a mesze pusztára is kisugárzó fényességét, és egyetemes erejét csodálatos bölcsességét és fölmérhetetlen érdemét villantja meg előttünk. A hajónak nincs mennyezete, a tető gerendázata a maga igéző egyszerűségében itáliai ókeresztény élményeket idéz föl bennünk, egyben a templomnak a nagyság és messzeség titokzatos hangulatát adja. Megfordultunk már sok magyar kegyhelyen, de ilyen álomszerű, Mária örök szépségére emlékeztető élményben még alig volt részünk. A templomnak ezt a hangulatát kár volna megbolygatni. A szépségnek e kultikus izzása, meggyőződése még hevítette, táplálta a környék parasztságát az egész XIX. század folyamán, de korunkra már csak morzsák, megindító romok maradtak belőle. Milyen nemes feladata lesz a buzgó pasztorációnak a kultusz újjáépítése, hogy a vidék beteg: szegénységgel küzdő, külvárosi hatásokkal fertőzött népe ama katonatiszt módjára újra eltaláljon a kegyelmek téti tengeréhez, nemcsak a paraszti hagyományok mindinkább lankadó sugallatánál, hanem egy korszerű lelki reorganizáció magával sodró lendületénél, apostoli tüzénél fogva is.

18 Hajós Hajós német falu Kalocsa közelében, de a hajósi búcsújáró kultusz már régen túlnőtt a szűkös német törzsi kereteken és misztikus hódítása messze vidék magyar és bunyevác népére kiterjed. A kegyhely kialakulása igen tanulságos és mélyen belevilágít a magyar XVIII. század vallási és társadalmi viszonyaiba. Története, hatása már világosan áll előttünk, amit bizony nem minden kegyhelyünkről mondhatunk el. Az újabb politikai érdekeltségű német kutatás a kegyhelyről meglehetős egyoldalúan emlékezik meg. Mintha nem akarna tudomást szerezni azokról a jelenségekről, amelyek a hajósi kultusz német jellegét, törzsi kizárólagosságát már régen megbontották. A német felfogás különben arra figyelmeztet, hogy a hazai búcsújáró kultusz szellemtörténetének feltárásában nagy és halaszthatatlan kötelességeink vannak. Könnyelműség és szégyen, hogy a mi sajátos feladatainkat mások próbálják megoldani. Hajós bevándorolt német népe egyébként homogén népközösséget alkotott. Őshazája a Duna felső vidéke. Csáky Imre kalocsai érsek felszólítására jött hazánkba. Az előre küldött megbízottjaik megállapítják, hogy a föld legeltetésre, művelésre kitűnő, de nagyon elhagyatott és veszélyes. A hívek tehát elhatározzák, hogy szülőföldjük híres, búcsújáróhelyének, Bussen-nek kegyszobrát is magukkal viszik, hogy a messze idegenben oltalmazza meg őket. A pap vonakodik, végre azonban atyafisága kérésére beleegyezik abba, hogy a hívek a háta mögött titokban elvigyék. Nagynénje, aki szintén a kivándorlók között volt, erre új ládát készíttetett, a kegyszobrot beletette és a Dunán Magyarországba hozta. A kép eltűnése után az otthoni papot az egyházi hatóságnál följelentették, amelynek érdeklődésére Hajós község elöljárósága pecsétes levélben válaszolva kijelentette, hogy a szentkép itt is nagy tiszteletben áll és szükségükben a lakosoknak egyetlen menedéke. A kegyszobor tehát Magyarországon is csodatevő hírbe került és hamarosan.a kalocsai érseki egyházmegye legjelesebb búcsújáró helyévé avatja Hajóst, amelyet németek, magyarok, bunyevácok egyformán fölkeresnek és így a népeknek egymás iránt érzett eredeti bizalmatlansága a közös vallás s a közös búcsújárókultusz megbékítő egyesítő élményében lassan-lassan fölolvad. Az újabb kutatások ugyan megállapították, hogy a hajósi bevándorlók

19 nem az eredeti busseni képet hozták magukkal, hanem a kegytemplomnak egy másik Máriaszobrát. Ez azonban lényegtelen, hiszen a kultikus hagyomány csorbítatlanul átkerült Hajósra. Hajós érdekes példája egy búcsújáróhely sajátos kialakulásának. A bevándorolt idegenek a maguk ősi hazájának, szülőföldjének vallásos élményeit, jámbor szokásait búcsús tradícióit hozták magukkal. Nagy vállalkozásukban, a kivándorlásban annak a kegyhelynek kérik és mintegy biztosítják oltalmát, amelyet régi hazájukban annyiszor fölkerestek. Ne hagyja el őket, ne tagadja meg pártfogását és segítségét új lakóhelyükön, új hazájukban sem tőlük. A nagy búcsú különben a Nepomuki Szent Jánost követő vasárnapra esik, amikor a Kiskunság és Kalocsa-vidék magyarsága, Északbácska bunyevác népe, a Duna-mellék szlovák szórványai tesznek hitvallást szent hitünk isteni humanizmusa mellett. Minő nemes és szigorú tanulságot kínál ez napjaink számára!

20 Győr Alig láttunk még kegyhelyet, ahol a papság és hívő nép szorosabban összeforrott volna a kultusszal, ahol a jámbor hagyományra szögesebb gonddal ügyelnének, mint Győrben. A székesegyház vérrel verejtékező Mária-képe igazán szíve a városnak. Történetét Jordanszky Elek a Boldogságos Szűz Mária kegyelemképeiről írt régi munkájában így mondja el: Midőn Cromwell Oliver tizenegy esztendei dühösködéssel Nagy- Britanniában a katolikusokat üldözné, némely püspökök onnan elűzettetvén, Németországban keresék és találák meg menedékhelyöket. Ezek közül eggyel, úgymint Lyncaeus Walterrel, clamfordi írlandus püspökkel megismerkedett Püski János győri püspök és őtet magához hívá, sőt példás életére, tudományára, érdemeire nézve, győri kanonokká is nevezé 1655-ben. Nyolc esztendeig élt Győrött Lyncaeus, nagy tiszteletben levén mindenkinél, akikkel társalkodott, minthogy istenfélő, ájtatos, jótékony és tudós vala. Halála után az a Boldogságos Szűz szépen festett képe, melyet ő magával vitt, mint egyedülvaló, de egyszersmind magyrabecsült kincset, kihozott Irlandiából és mely előtt mindennapi imádságait szokta vala buzgón véghez vinni, a győri nagy templomban kitétetett Szent Anna asszony kápolnájának egyik oldalfalára: És ott tiszteltetett sokaktól egész 1697-ik esztendeig. Akkor történt azon rendkívüli és természet szerint meg nem magyarázható tünemény, hogy éppen március 17-én, Szent Patrícius püspök, Irlandia apostolának ünnepén reggeli hat óra tájban, amidőn számos nép a szentmisét hallgatná, egyszerre észrevétetett, hogy a Boldogasszony képe könnyez. Odatódult azonnal a sokaság, bámulva látta a dolgot. Némelyek sírni és vétkeiket siratni kezdették, mások kételkedtek. Az egész városból minden rendű és vallású lakosok gyülekezete csoportozott össze. A káptalanbeliek levették a képet a falról. A fal száraz volt, a kép pedig nemcsak tovább könnyezett, hanem véres verítékkel is ázott. A cseppeket tiszta fehér gyolccsal letörölték, de a vászonra festett kép újra könnyezett, úgyhogy a kis Jézus orcájára is lehullott egynéhány csepp, melynek nyomát most is láthatni a képen. A gyolcs ezüst rámába foglalva mai napiglan őriztetik a főtemplom kincstárában. Három óráig tartott a látomány, mely idő alatt zengett a templom ájtatos imádságával az odasereglett keresztény sokaságnak. Ezek közt volt gróf Heister Siegbert, Győrnek akkori császári., királyi hadikormányzója, aki látván a valóságot, azonnal agy szép oltárt építtetett ezen csudálatos kép kitételére..." Szent Patrik és Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Győrnek különös, bensőséges, szinte családias ünnepe ma is. A búcsújárás valamikor kiterjedt az egyházmegye jó részére. A kegykép régi másolatait megtaláljuk egyebek között Pápán, Celldömölkön és Szombathelyen is, mutatván, hogy a könnyező Szűz távolabb vidéken is jámbor hírt vert és helyi tisztelet

21 fakadt a nyomában. Magában Győrben is a régi polgár házakon számos változat hirdette a benne való bizalmat. Szent László középkori tiszteletéhez, amelyet a herma jelképez, így kapcsolódott a barokk Győr szimbóluma a Szűzanyának vérrel verejtékezett képe, amely egyébként az Énekek énekének egyik versét illusztrálja: Íme, te szép vagy én szerelmesem és ékes és a mi ágyunk virágos. A Máriában megdicsőülő mennyegzős ruhába öltözött lélek készül ebben a misztikus mámorban a Vőlegénnyel, az isteni teljességgel való egyesülésre. A kegyképnek a város szellemi, lelki újjáépülésében bizonyára jelentékeny része van. A barokk Győrnek sokfelől összeverődött népét a közös kultusz misztikus igézetével, a helyi vallásos hagyomány tiszteletével zárt, homogén emberközösséggé avatja és ezzel a keresztény polgári élet és kultúra rendjét, virágzását lehetővé teszi. A Kegykép égi kitüntetésszámba megy a győriek szemében. Érthető tehát, ahogy java erőiknek kifejtésére, méltó környezet kiépítésére ösztönözte őket. A székesegyház csodálatos stílusváltozatai, a Káptalam-domb előkelő egyszerűsége, a Frigyszekrény-szobor megragadó környezete, a patrícius házak és barokk templomok: az egész városkép, a keresztény Európának magyar bizonysága szinte csak azért van, hogy keretbe foglalja és jórészben feltételezze a kegyképet, Győr palladiumát. A léleknek belső rendje, a vallás öröme, az ambícióknak és energiáknak felajánlása, a munka megszentelése: a hívő századoknak heroikus emlékeztetése ragad meg e felejthetetlen, transzcendens telítettségű környezetben. A győri életnek és kultúrának e kultikus természetességén hiába próbál Wieland a felvilágosodás kamaszos merészségével élcelődni, amikor tradícióköltésről, sőt babonáról beszélt a kegykép verejtékezésének századik évfordulóján (1797). A kultusz megmaradt, Wieland racionalizmusát pedig már rég elfújta az idők szele. De elröpült fölötte a balgán dicsekvő XIX. század sokféle eretneksége, tévelygése is, amelynek pedig a liberáliskapitalista új Győrben olyan televény talaja lett volna. A győri ősök lelki tőkéit a XIX. század nem tudta eltékozolni, korunknak is maradt bőven belőle: Győrben épiil fel hazánknak és Közép-Európának első modern temploma, szent vallásunk korszerűségének, mai feladatainak a barokk időhöz méltó szimbóluma. A szülőföld örök igézete itt, Győrben - úgy érezzük - túléli a mulandó idő divatjait, kigyógyít tévedésekből, megőrzi a hagyomány karizmatikus vonásait, de nem fajul meddő köldöknézéssé. A múlt nem teher, hanem segítség, amely a Kegykép misztikus kisugárzásán mindig ad elég erőt és hitet az élet időszerű feladataihoz: a jókedvű munkához, a szép alkotáshoz, amellyel a dolgozó emberkéz dicséri Istent.

22 Zágrábremete Zágráb tőszomszédságában, hegyek és erdők között, szemérmes magányosságban húzódik meg Szűz Mária remetei hajléka. Valamikor nagyhírű búcsújáróhely volt, II. József óta régi kultikus jelentőségéből veszített ugyan, de még ma is szívesen keresik föl mindazok, akik a közeli nagyvárosban lelki magány után sóvárognak. A kultusz a pálosok letelepedésével kezdődik. Boldog Özséb magyar fiai Horvátországban itt, Remetén alapítják első kolostorukat. A legenda színes elevenséggel rajzolja meg a magyar Isquirinus testvér istenfélő alakját, akinek érdemeiért azt a Mária-szobrot, amely előtt ájtatoskodni szokott, égi kitüntetés éri: csodatevő hírbe kerül és kegyelmének sugarait ráárasztja az egész horvát népre. A legenda, mint annyiszor, most is közel jár a történelmi valósághoz. Tény az, hogy a pálosok leghíresebb magyar kultusz-centrumának, Máriavölgynek híres kegyszobráról készült másolat került ide és Advocata Croatiae néven mai napig uralkodik a horvát hívek szívében. Érdekes, bár éppenséggel nem egyedülálló példája annak a kultikus befolyásnak, amelyet a magyar katolikus jámborság a környező népekre gyakorolt. A horvátokra nézve ez a jelenség különösen gazdag. Nem is lehet másképpen, hiszen évszázados bensőséges kapcsolataink következtében a két nép közös vallásban és a közös történelmi feladatok vállalásában valóságos lelki rokonságba került egymással, ami kultikus ihletű nemzeteknél tudvalevőleg a vérrokonságnál is sokkal erősebb. Nemrégiben mutatta ki Kniewald Dragutin, a zágrábi egyetem nagyérdemű professzora az árpádkori magyar bencés kultúra nemes és mélyhatását a középkor horvát szellemiségekre. Utalhatunk Szent István és Szent László bensőséges, régi horvát kultuszára is, utalhatunk arra a jellemző tényre, hogy a horvát franciskánusok annak idején a magyar Szent László égi pártfogása alá helyezték magukat, utalhatunk a pálos rend további, egész Horvátországot átszövő hatására. Felejthetetlen nyári vasárnap délutánt töltünk itt. Elmerengünk a könnyező erdők és szelíd hajlatok nemes hangulatában, elgyönyörködünk a vecsernyére iparkodó hívek ősi népviseletében és extaktikus énekében, majd szétnézünk a templomban. A plébános, igazi, Krisztus szíve szerint való pap, juhaiért mindenét föláldozó lelkipásztor, kalauzol bennünket. Néhány magyar szóval is kedveskedik. Megmutatja a hajdani kolostort is. Egyik régi szerzetesi cella szolgál ebédlőül, amelyhez olyan stílusos az egyszerűség: igénytelen bútorok, néhány régi kép és metszet a falon. Különleges horvát túró és fekete kenyér kerül az asztalra, íze mintha az evangéliumi árpakenyérre emlékeztetne. Elbeszélgetünk: sor kerül a templom restaurációjának szép gondjaira, a plébános jogos büszkeségére. Megemlékezünk Janus Pannonius-ról, akit itt temettek el. Szóba jönnek a kegyhelynek a török időkben teljesített szolgálatai. Fölidézzük a kegyhely legnagyobb jótevőjének, Eszterházy Imre zágrábi püspöknek, később esztergomi prímásnak nemes, valószerűtlenül adakozó alakját, aki szorultságában egy alkalommal a nyakán függő aranykeresztet zálogosította el, hogy a szegényeknek alamizsnát adhasson. Alkonyodik, búcsúzkodunk. Még egyszer elnézegetjük a templom csodálatosan finom vonalait, a magyar pálos gótikának ezt a remekművét. A horvát nép középkora: a tisztes munka s az örömben átélt vallás boldog egyszerűsége virágzik most is a tövében.

23 Radna Történelmi hazánknak egyik leghíresebb búcsújáró helye Mária-Radna a Maros mentén, Arad közelében. Radna nem tekinthet vissza hosszú múltra. A helység maga csak a török időkben kezd voltaképpen benépesülni, amikor Lippát a török elfoglalta. A ferences klastrom szerzetesei és a hívek a Maros túlsó partjárta, Radnára telepedtek le és szerény kápolnát építettek maguknak. A hívek később balkáni katolikus bevándorlókkal: bunyevácokkal és bolgárokkal is szaporodtak. A hagyományok szerint az évben történt, hogy egy jámbor aggastyán, aki életét szüzességben töltötte, bizonyos Virchnossa György, a radnai kápolna számára egy Máriaképet ajándékozott. Ezt az olcsó metszetet, amely a kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja, eredetileg egy olasz vándorkereskedőtől vette magánájtatosság céljaira, a Kép hamarosan csodatevő hírbe kerül és nemsokára a katolicizmus jelképe lesz iszlám és az ortodoxia között. A kisded radnai nyájnak kétféle ragadozóval is meg kell küzdenie. Egyik a hódító török: türelmes, de szeszélyes zsarnok. A barátokat orvosi készségükért tiszteli, bár állandóan akadékoskodik. A másik ellenség az ortodoxia, amely a katolikus hívekre kivetette hálóját. A szakadár papok át akarják őket téríteni, és füstadót akarnak szedni tőlük. Erre a portától felhatalmazást is kapnak, de a barátok sem restek. Sztambulban ők is oltalmat, meghallgatást nyernek, azaz megvásárolják a pópák kiváltságait. A súrlódások azonban mégis állandósulnak. A radnai katolicizmus e két ütközőpontján sokat szenved, de meg is erősödik a megpróbáltatások tüzében. A kegyhely híre a török felszabadulás után különösen az évi mirigyhalál idején emelkedik, amely Aradon igen sok áldozatot követelt. Egy asszonyt is utolért a járvány. Már három napja halálán volt, amikor egyszerre csak magához tért és a körülállóknak azt mondotta, hogy a járvány, azaz Isten büntetése nem fog addig elmúlni, amíg az aradi hívek a radnai Képet nagy búcsújárással meg nem tisztelik. Ezeket mondva, kiadta lelkét. Az esemény híre hamarosan elterjedt. A zarándoklat megtörtént és a járvány megszűnt. Ezt a történetet az aradi tanács egy okirattal is igazolta. Nemsokára fölépül a mostani templom is.

24 Radna ettől kezdve a Regnum Marianum egyik legnagyobb hatású kegyhelyévé fejlődik. Kultikus igézete alatt tartja az Alföld és Dél-Magyarország magyar német, bunyevác, bolgár, román, tót népét. Misztikus tájszervező erejével a magyarságnak a XVIII-XIX. század folyamán halhatatlan szolgálatokat tesz. A radnai templom mögött elterülő erdős hegyoldal valósággal Magyar Jeruzsálem hangulatait idézi föl bennünk. Tele van kápolnákkal, szobrokkal, keresztekkel, amelyeknek mindegyikét jámbor szándékból emelték Radnát járó búcsúsok, magányosok és helységek vegyesen. Ezek az alkotások vagy egy-egy hittitokra emlékeztetnek, vagy az Üdvözítő földi életének mozzanatait örökítik meg, vagy Máriának anyai és királynői dicsőségét hirdetik. Istennek azonban spiritus ubi vulat, spirat: megdicsőült szentjeivel találkoznak itt a küzdő egyház szentjei, Radnának és e földi életnek zarándokai, akik itt megpihennek, látván feladataikat és az utakat, amelyek biztosan elvezetnek az örök célhoz, a mennyei Jeruzsálembe. Érzem az imádság, vezeklés áldozat misztikus áramait, amelyek Radnát fölülemelik az egyének és korok szenvedésein. Fölülemelik a híveket otthoni megszokott önmagukon. Radna kétségtelenül vádolja a konvencióvá, meggondolásokká szikkadt vallásosságot, vádolja a mindennap gondjaiba hullott embert, de ugyanakkor bíztat, hívogat is: hív az élet megünneplésére: pihenésre, eszmélésre, ujjongásra. Az élet szépség, ajándék, boldog öröm. Ennek a megvillanását és átélését, a léleknek ünneplőbe öltözködését érezni itt Radnán. Elnézem ezt a környezetet, bizony az esztétikai szépségek vándora alig találna vigasztalást bennük. És mégis megszégyenül, amikor ezeket a képeket, szobrokat nézi: égi lehelletük van, amely névtelen búcsúsok bizalmából, hitéből, szívük melegéből táplálkozik. A gyerek a maga játékszerét gyönyörűnek találja, mert képzelete megszépíti. A búcsúsok is hasonlatosak az evangéliumi kisdedekhez: mindent szépnek, hasonlíthatatlannak találnak, mert fölismerik az örök ideát egy olajnyomaton, vásári gipszmunkán is. Numen adest, szent a radanai környezet. Ezt a szentséget látják mindenen. A búcsús elragadtatása többet áraszt ki magából az alkotásokra, mint a blazírt intellektuel, aki unottan, passzíve várja a legjobb benyomásokat is, mert nem érez lelkes közösséget velük, mert csak a formákhoz van szeme és mértéke, a mélységekbe azonban fél beleszédülni. A radnai kultusz kezdetben délszláv jellegű volt, majd a Regnum Marianum metafizikai imperializmusa hamarosan magyarrá érleli. A trianoni béke újra a román ortodoxia prédájául szolgáltatta ki, de az erdélyi Szent István-provincia gyökeres magyar ferencesei hősiesen őrzik a katolikus múltat, a megszentelt magyarságot.

25 Máriakönnye (Vodica) Bácskának legjelesebb búcsújáróhelye a Baja melletti Vodica, megmagyarosított alakjában Máriakönnye. A vodicai kápolna és kettős szent kút misztikus vonzási körébe nemcsak a római katolikus magyarok, németek, bunyevácok, sokácok, hanem a görögkeleti szerbek is beletartoznak. A kegyhely keletkezéséről több szép legenda él a bácskai nép ajkán. A magyarok úgy tudják, hogy valamikor egy Mária-kép függött ezen a helyen és egy vándorlegény pihent meg alatta. A legény éppen szegénységén, nagy árvaságán sóhajtozott, amikor úgy érezte, hogy vízcseppek hullanak karjára. Nem tudta mire vélni a dolgot, mert eső nem esett. Körülnézett, hát, úgy látja, hogy a Szűzanya siratja őt és annak szeméből hullottak könnyek. Mária meg is szólalt, hogy a forrásból merítsen vizet. Forrást azonban nem látott sehol sem, de azért lehajolt és ím csodák csodája, Mária könnyeiből forrás fakadt. Megmosakodott benne s egészen megújult a lelkében. A szerbek szerint ezen a vidéken valamikor egy magyar és egy szerb diák vándorolt. Az úton azonban farkasok támadták meg őket. A közelben egy magas fán a Szűzanya képét pillantották meg. Máriához fohászkodtak és sikerült is megmenekülniök. A fa alatt két forrást találtak egymás szomszédságában. Elhatározták, hogy ezt a helyet - mindegyik a maga vallása szerint - Szűz Máriának fogják szentelni. Csakugyan azóta is az egyik forrás körül a katolikusok szoktak ájtatoskodni, a másikat pedig a görögkeletiek tartják nagy tiszteletben. A lényeges az - és ezt az egyházi följegyzések is igazolják -, hogy a kultusz a XVIII. század folyamán alakult ki és a XIX. században virágzott ki, éppen akkor, amikor kint a művelt világban ellenséges áramlások fenyegetik az Egyházat. Vodica és a hozzá hasonlatos igénytelen kegyhelyek azonban megőrzik és korunkba is átmentik a vallás karizmatikus bensőségét, a régi keresztény évszázadok heroikus bizalmát, fenséges egyszerűségét.

26 A vodicai búcsú kultikus egységében, lelki szinfóniájában szelíd összhangban egyesülnek a soknépű Délvidék színes, sokszor ellentétesnek tetsző változatai. A kápolnát a bajai franciskánusok gondozzák ma is. Ismeretes, hogy a bajai klastrom a régi Kapisztrán-rendtartományhoz tartozott és az északabbra vándorolt bunyevácok lélekgondozásának hosszú időn keresztül egyik főcentruma volt. Tudvalevő az is, hogy a bunyevácok a ferencesek patriarkális teokráciájában valami bensőséges, vallásszentesítette törzsi közösségben éltek. Barátok vezették őket Mózesként új hazájukba: Magyarországba. Ez a franciskánus hatás a bunyevác életalakításra ma már természetesen nem annyira egyetemes, de még mindig közvetlen és bensőséges. A meleg színekben ragyogó: Mária módjára ábrándozó, Mártaként munkálkodó bunyevác léleknek ősi vallásos élményforrása a vodicai búcsú. Kalocsa, Baja, Szabadka vidékének részben már elmagyarosodott bunyevác népe főleg Máriaünnepeken megtér a búcsúra: egyrészt, hogy megtisztelje őseinek hagyományait, másfelől pedig, hogy ő maga is évről-évre erősödést merítsen, megújuljon. Mennyi mindent megőrzött a vodicai búcsú, a régi vallásos élet megszentelt életöröméből, boldog teljességéből! Eladó lányok jönnek kelengyéjükkel, hozományukkal: nyaklánccá fűzött aranypénzzel, hogy a Szent Szűz oltalmában, az ő sugallata szerint itt a búcsún rátaláljanak életük társára. Valamikor messzebb vidékről is idejöttek esküvőre. Az idősebb búcsúsok is virrasztás közben olykor-olykor táncra kerekednek, hogy így járjanak a Szűzanya kedvében. Nem kell megbotránkoznunk, hiszen Dávid király is táncra perdült örömében a Frigyszekrény körül. Északról terjedő habsburgi-német kultusznyomokra utal a kegykép, a XVIII. században annyian közkedvelt és a törökökön nyert nagy keresztény diadalra emlékeztető Mariahilfkegyképnek változata. Vodicát egyébként nagy számmal keresi föl a vidék németsége is. Legendáikból kitűnik, hogy a kissé józan bácskai sváb lelket is mennyire magával ragadta a kegyhelynek középkorias levegője. A szerbek búcsúja, Urunk színeváltozásának ünnepén, ónaptár szerint augusztus 18-án volt. Nagy számmal jöttek Bácskából, Bánátból, Szerémségből, Baranyából, sőt Szentendréről is ortodox búcsúsok. Az istentisztelet után a fiatalok felálltak a kólóhoz, amely a pópa intésére kezdődött meg. A legények ilyenkor a kiszemelt leánynak almát adtak, amelybe rendesen egy szál virágot is tűztek. Ha a leány elfogadta az almát, az azt jelentette, hogy szívesen veszi a legény közeledését. Az öregek meg a forrás körül vigadoztak. A magyarság különösen a szegedi és szabadkai tanyákról keresi fel, főleg Pünkösd napján a kegyhelyet. Vodica hivatása ma is a régi: a népi különbségeket és történelmi változásakat összebékítő keresztény paraszti közöségtudatnak, ennek a Szent István örökségéből táplálkozó magasztos magyar feladatnak építgetése.

27 Kolozsvár Kolozsvárról, egyéb hírességei mellett, kevesen tudják, hogy a XVIII. században Erdélynek Csíksomlyó mellett legjelesebb kegyhelye volt. A kultusz hódítása összefügg a kolozsvári jezsuiták nagyarányú lélekgondozásával, amelynek méreteivel és hatásával csak a nagyszombati és kassai házé vetekedhetik. Templomuk (ma piaristáké) Erdély katolikus újjászületésének egyik főforrása. A jezsuita kollégium nemes versenyre kel a reformátusokéval. Erdély hivatalviselő katolikus köznemessége és polgársága itt nevelkedik. A rendtagok harcolnak az ellenreformáció erdélyi sikeréért, ők egyenjogúsítják a katolicizmust a protestantizmussal: Pázmány módjára áttérítik az arisztokratákat, küzdenek a szakadár románságnak az egyház aklába téréséért. A kolozsvári kegykép sorsa jellemzően világít bele az egykorú erdélyi vallási viszonyokba. Történt, hogy Mikolán (Szolnok-Doboka) a görögkatolikus román templom Mária-képe könnyezni kezdett (1699). Éppen vasas németek táboroztak a faluban, akik álmélkodva szemlélték a csodát. Később gróf Kornis Zsigmond, Erdély későbbi gubernátora, nagy tisztességgel szentbenedeki kastélyába vitette. Jellemző, hogy a képet fegyveresen kellett őrizni, mert sok erdélyi város és főúr, sőt maga a moldvai vajda is meg akarta magának akár erőszakka1 is szerezni. Ezer oroszlános tallért ígért érette, hiába. Középkori városok vetélkedtek így a szentek ereklyéiért. A jezsuitáktól megejtett hivatalos vizsgálat a könnyezés csodáját igazolta. Maga a kép a kolozsvári jezsuita templomba került és hamarosan az erdélyi jezsuita kultúrmunka magasztos jelképe lett. Román faluból került Kolozsvárra, ez a jezsuiták uniós törekvéseit jellemzi. Kongregációk ájtatoskodnak, arisztokraták hódolnak a Regnum Marianum szellemében előtte. Magyar, német, román, örmény búcsúsok keresik föl, a kultusz Erdély sajátos katolikus népiségébe sző bele jellegzetes jezsuita-barokk színeket. A kép donátorai és tisztelői között ott találjuk az egész erdélyi katolikus arisztokráciát, így az Andrássy-, Apor-, Bánffy-, Béldy-; Csáky,; Gyulaffy-; Haller-, Jósika-, Kornis-, Mikes-, Nemes-, Teleki- családot. Katonák és polgárok, nemesek és jobbágyok, magyarok és idegenek, kultúrák és rítusok versenyeznek a kegykép tiszteletében. Hogy a kolozsvári kultusz a Jézus Társaságának mennyire szívügye volt, érdekesen bizonyítja az is, hogy a kegykép egykorú másolatai a rend egyéb hazai templomaiba is átkerültek. Így tudtunkra a

28 székesfehérvári (ma székesegyház) és a győri templomokba (a kép jelenleg a győri orsolyitáknál). E kegyképmásolatok előtt bizonyára az erdélyi jezsuita munka, főleg az unió sikeréért ájtatoskodtak a rendtagok és kongregációkba tömörült hívek. Valami misztikus transszilvánizmus elragadtatott élményét érezzük az egykorú könyvekből, följegyzésekből, emlékekből felidézhető kultuszban. Amíg Csíksomlyón a kultusz színmagyar volt, ferencesek irányították, addig a kolozsvári kegyhely Erdély minden katolikus nemzetiségét magához vonzotta, az unitusokat is. A jezsuiták itt Kolozsvárt az Egyház egyetemességét, a népfajok nagy keresztény közösségét hangsúlyozták, tehát az erdélyi gondolattal nagyon rokoneszmét képviseltek. Új katolikus jegyű kultúra alakításán dolgoztak, amelynek gyümölcsei kétségtelenül a magyarság javára értek meg már a XIX., de különösen a XX. század folyamán. Lemérni, hogy Csíksomlyó vagy Kolozsvár jelent-e többet a magyar katolikus kereszténységnek, alig lehet. Csíksomlyó talán valami mélyebbet, örökebbet, misztikusabbat jelent, míg Kolozsvár az urbánus kereszténységet, az egyénibb formákat, a korszerű szellemet jelenti. Mária és Márta jut eszünkbe, mindkettő a legjobb szándékai szerint szolgád az Úrnak. Elnézegetjük a templomot, az Erdélyi barokk művészet egyik legszebb alkotását. A főoltár megkapó érdekességgel fejezi ki a dedikációt: Mária megkoronázását. Mária alakját a kegykép képviseli. Ezt koronázza meg a kemény, kardos Mihály arkangyal, a másik oldalon pedig a szelíd Gábriel, aki az Angyali üdvözlet liliomát tartja a kezében. Gyönyörködünk a kegykép művészi és szakrális szépségében, amelyből annyi jámbor lélek könyörgésének, imádságának jóillata árad felénk. A múlt igézetéből azonban lassan a jelenre ébredünk. Zokon ne essék senkinek, de úgy érezzük, úgy tudjuk, hogy a kultusz a XX. században sokat vesztett régi bensőségéből, egyetemességéből. Pedig nagy, a XVIII. század feladataihoz méltó hivatás várakozik most is a kolozsvári kegyhelyre. Elsősorban a katolikus magyarság erősítésére gondolunk. Korunkat kollektív törekvések jellemzik. Ezt a pasztorációnak is meg kell szívlelnie. Ezen a téren különben az Egyháznak hatalmas hagyományai vannak, csak korszerűen kell megfogalmazni őket. A magyar Kolozsvár és katolikus magyar vidéke a búcsújárás közösségi szellemében új szövetséget köthet egymással, amely mind egyházunknak, mind nemzetünknek páratlan hasznáva1 járhat. A magyar népiségnek egyik megrekedt erdélyi erőforrása elől el kell tehát takarítanunk az akadályokat, hogy újra elárassza a lelkeket. Úgy érezzük azonban, hogy a Könnyező Mária kolozsvári magyar szolgái és hívei nagy szolgálatot tennének a szentistváni gondolatnak és benne az erdélyi szellemnek, ha a görögkatolikus románságot a régi jezsuiták módjára ismét sikerülne elvezetni a kegyképhez. Máriapócs példájára és analógiájára gondolunk. A közös vallás egyesítő élménye, a metafizikai sorstudat azonossága egyik színe lehetne annak az erdélyi szivárványhídnak, amelynek össze kell kötnie bennünket román honfitársainkkal. Erdély örök magyar humanizmusa kötelez bennünket. A múlt megszentelt hagyományai és a jövendő nemes feladatai ritka összhangban sürgetik a Könnyező Mária kolozsvári kultuszának jelenünkbe való korszerű újjászületését.

29 Csobánka Messze bent a budai hegyek között húzódik meg Szűz Mária csobánkai kegyhelye. Keletkezesének legendáját a környékbeli nép így adja elő: A mostani szent kút helyén régen mocsár volt, ahová egy pásztor járt itatni és delelni. Egyszer dél felé hirtelenül Mária alakja emelkedett ki a mocsárból és a kis Jézust tartotta a karján. A megdöbbent pásztor nem mert hinni a szemének, mégis elmesélte a faluban, hogy mit látott. Napról-napra kitódult a kíváncsi nép és mind többen vélték látni a mennyei jelenséget. Egy-két ember megmosta sínylődő tagjait a vízben, vagy egészen megfürdött benne és íme meggyógyult. Híre ment a csodának és mind messzebb vidékről sereglett össze a nép imádkozni és gyógyulást keresni. Később a mocsarat kitisztították, kutat ástak és föléje kápolnát emeltek. A kápolna gyönyörű fehér falai között őrködő Mariahilf-kegykép utal a csobánkai búcsújárás német eredetére, egyben azonban Középeurópa megíratlan kultusztörténetének is jellegzetes dokumentuma. A képnek a régi Habsburg-birodalomban ezernyi másolatával találkozunk mindenfelé. Története vetekszik a legizgalmasabb regénnyel. Megjelenik előttünk az eredeti kép mestere, Lukas Cranach, aki tudvalevőleg rokonszenvetett ugyan Luther tanításaival, de a keresztény festő legnemesebb kötelességéről, Szűz Mária megfestéséről nem tudott megfeledkezni. A kép később a szász választófejedelem ajándékaképpen egyik Habsburg főhercegé lesz és Innsbruckba kerül. Nemsokára csodatevő hírbe jut és ünnepélyesen az innsbrucki Szent Jakab plébániatemplom főoltárára helyezik. A kép másolatokban is terjedni kezd. (Egyik másolata a passaui kapucinusok templomában szintén kegyképpé válik. Bécs ostroma idején (1683) az udvar Passauban tartózkodik és Lipót király sokszor ájtatoskodik előtte. Fenyegetett birodalmát a Szent Szűz oltalmába ajánlja. A győzelmet, majd a török hatalom hanyatlását az uralkodó a Keresztények Segítsége közbenjárásának tulajdonította. Ettől fogva a kegykép másolata villámgyorsan elterjedt az egész habsburgi monarchiában. Akárhányszor a másolatok is csodatevő hírbe kerülnek, így Solymáron, az óbudai Máriakövön, Bodajkon, Szentantalon, Homokkomáromban, Tétszentkúton, Turbékon, Doroszlón és még sok más helyen. Ott voltunk egy Sarlós Boldogasszony-napi búcsún. A pünkösd csodája elevenedett meg a szemünk előtt, amikor magyar, német, szlovák parasztok sok nyelven, de egy szívvel magasztalták Mária örök dicsőségét. Korunk és hazánk egyik legégetőbb problémája, a nemzetiségi kérdés talált itt pillanatra megoldást a közös szülőföldhöz való ragaszkodás és az egyező istenélmény boldog igézetében.

30 Gyöngyös Alig van magyar táj, ahol a franciskánus szellem elevenebben élne, mint a Palócföldön. A palóc néplélek történelmi sorsa, vallásos világa elválaszthatatlan a szécsényi, füleki, verebélyi, egri, de mindenekelőtt a gyöngyösi klastrom évszázados munkájától és hatásától. A kolostor szerzetesei különösen a török időkben fejtenek ki hősies tevékenységet. Munkájuk fontosságát nemcsak a király, hanem Bethlen Gábor, sőt maga a török is elismeri, amikor valamennyi földi hatalmasság oltalomlevelet ád a számukra, hogy Isten országát építhessék a lelkekben. A kolostor Hevesre, Nógrádra, Gömörre, Jászságra kiterjedő missziós területnek középpontja, amely mintegy 300 helység népét tartja számon, és döntő része van az itt élő magyarság megtartásában és átmentésében. Magyarnak és katolikusnak lenni szinte egyet jelentett ezen a tájon, úgyhogy a bevándorló luteránus, szlovák szorványok önkéntes asszimilációja egyúttal a katolikus hitre való áttérésükkel is együtt járt, jóllehet az ellenreformáció elől húzódtak ide, senki földjére, a hódoltsági terület szélére. A hódoltsági sors elhagyatottságában, világnézeteknek és hatalmi érdekeknek ütközőpontján az életet csak a metafizikai igények hangsúlyozásával lehetett elviselni. A külső harcnak, helytállásnak misztikus erőforrásra volt szüksége. Gyöngyösön a Fájdalmas Szűzanya kegyképe ez a szimbólum. A kultusz kialakulásáról közvetlen adataink alig vannak, mégis világosan látjuk, hogyan virágzott ki, szinte szükségszerűen éppen ezen a tájon. A franciskánus szellem misztikus naturalizmusa, lírai ihletettsége különösen kedvezett olyan áhítatformáknak, ahol az örök emberi az evangélium tükrében is mintegy megszentelődik, szublimálódik. A Stabat Mater szelleme szerteárad az egész franciskánus világba, azaz a népi Európába. A Hétfájdalmú Szűzanya palóc hívei megértik a fájdalom misztikus örömét, a

31 szenvedés királyi ajándékát, megértik a per crucem ad lucem kozmikus igazságát: átvirrasztják a hódoltság éjszakáját. Nem szükséges itt bizonyítgatnunk, hogy a XVIII. század virágzó katolikus élete: Gyöngyös városának ma is eleven közösségi szelleme, a vidék társadalmi újjászületése, a katolikus palóc népnek honfoglalása az Alföld déli vidékein mind összefüggésben van a gyöngyösi kultusszal. Alig van viszont híres kegyhelyünk, amely a jozefinizmustól Gyöngyösnél többet szenvedett volna. A hanyatló szalvatoriánus provincia öreges egykedvűséggel nézte azoknak a szakrális értékeknek, alkotásoknak és eredményeknek pusztulását, amelyeket az elődök buzgósága felhalmozott. Amikor a XIX. század olyan szívesen megfeledkezett a szenvedés metafizikai szükségszerűségéről, amikor magát a hivatalos egyházi jámborságot is akárhányszor valami langymeleg érzelgősség jellemezte, sőt sokszor még mindig jellemzi, akkor a jász és palóc nép, a Hétfájdalmú Szűz tisztelő serege a passió misztikájában egészen napjainkig sokat megőrzött az első franciskánus nemzedékek és a hódoltságkorabeli jámbor ősök lángolásából, heroikus stílusából. Nagyböjti ájtatosságaik, szent embereik, népénekeik és imádáságaik most is a stigmatizáció szentferenci készségét viselik magukon. A gyöngyösi kultusz azonban mégsem maradt paraszti szívekbe zárva. A most folyó világháború apokaliptikus szenvedései közben mind többen nemesednek újra emberré, aki Chateaubriand szavai szerint éppen lelkének szomorúsága, szellemének örök mélabúja által több a semminél. A gyöngyösi fiatal franciskánus nemzedék megpillantotta népünk jámborságában a szerafi hőskor örökké időszerű, parasztsorban virágzó eszményeit, felkarolta a népi kultuszban rejtőzködő örök emberi lehetőségeket, megérezte, hogy nemzetünknek a népiségben való újjászületése népünk vallásos kultúrájának megszívlelése nélkül lenne. A Hétfájdalmú Szűz megújhodott gyöngyösi kultusza biztató ígéret az eljövendő, részben már is mutatkozó magyar ferences munkára, hiszen a franciskanizmusnak annyira esedékes újjászületése, azaz a nuova pazzia igazán korszerű stílusa és nemzetünknek a szakrális népiségben való kiteljesedése elválaszthatatlan egymástól.

32 Búcsúszentlászló Aligha tartozik valami a magyar katolikus tájhoz szervesebben, mint egy-egy franciskánus település. Nem kell bizonyítgatnunk, mit jelent a palóc népléleknek a gyöngyösi, a jásznak a berényi, az alföldinek a szegedi, a székelynek a csíksomlyói ferences kolostor. Göcsej és Búcsúszentlászló között is már évszázadok óta ilyen meghitt a kapcsolat. A franciskánus szellem, az Egyház klasszikus keretei között tudvalevőleg a lélek természetes bensőségét képviseli. Az anyanyelv kultusza, a szülőföld szeretete Assisiből hódítja meg a világot és tanítja meg a magyarságot különösen a török időkben a helytállás magatudatlan hősiességére, az édes haza földjéhez és hagyományaihoz való természetes hallgatag ragaszkodásra. Búcsúszentlászlóról a középkorból alig van adatunk. Amikor azonban a török elfoglalja Nagykanizsát és letarolja Zala virágzó hitéletét is, az alázatos elhagyatottságban rejtőzködő templomocska egyszerre buzgó erőforrása lesz a vidék bujdosó népének. Egy régi jellemző legenda szerint a Szent Szűz hajlékát éneklő angyalok hozták messze földről a hívek vigasztalására. Amerre elhaladtak, a fák és füvek mindenütt meghajoltak előttük. Az Angyalok Kápolnája körül bontakozó hódoltsági áhítat hasonlatossá lett az evangéliumi mustármaghoz, mert a barokk időkben messze földön híres búcsújárókultusz nőtt ki belőle, amelyet a jámbor áldozatkészségből emelt hatalmas franciskánus templom is érzékeltet. A templom régi jótevői között ott találjuk Deák Ferencet is. A templom főoltára mögött jutunk az Angyalok Kápolnájába, amelyet a hívő nép Paradicsomnak szeret nevezni. A kegyszobor a török elleni küzdelem egyik leggrandiózusabb jelképének, a Lorettoi Szűzanyának magyaros változata: komoly, misztikus egyszerűségben és fönségben ragyogó arca olyan, mint a Bölcsek Könyvének jellemzése és a parasztok eszménye a jó asszonyról: teljesíti mindennapi kötelességeit, de szent titkok sugárzanak belőle, egyszerre földi asszony és a mennyország jegyese. A szentlászlói búcsú sokat megőrzött az árpádkori kereszténység naív teljességéből. A híres Szent Vince-áldás, amelyet a hívek a barátoktól kérnek, még a koraközépkor mágikus-

33 misztikus világában gyökerezik. Messze földről elhozzák a gyerekeket, beteget erre az áldásra, az otthon fekvő betegnek ruháját áldatják meg. A szent kút fölött emelkedik a Kálvária dombja, amely népszerűen jellemzi a rnegváltás kegyelmi gondolatát: forrás fakad belőle a hívek megújulására. Köröskörül szőlőhegyek, szétszórt házak, szelíd hajlatok: a Naphimnusz magamagasztalásai jutnak eszünkbe, a halhatatlan magyar élet igézete ragad meg egy pillanatra bennünket. Távozóban visszatekintünk a Paradicsomra: tetején vasból kovácsolt rózsacsokor, amelyből kereszt sarjadzik ki. Csakugyan: a rosa mystica illata járja át az elmélázó, Ázsiát és Umbriát idéző zalai tájat.

34 Csíksomlyó A magyarságnak egyik legáldottabb szentélye Somlyó. Szent hitünknek, nemzetünknek örök hivatását hirdeti itt a katolikus Európa szélén, a Regnum Marianum peremén. Odaát már egészen más világ kezdődik. Talán ezért támadnak itt a magyarságnak olyan metafizikai távlatai és a katolicizmusnak különös magyar mélységei. Mária székely udvarnépe mindenkor megadta a császárnak azt, ami a császáré, de különösen Istennek, ami Istené. Az élet így itt még istenes kultusz és nem immanens program. A XIX. század értelmében vett nemzeti el sem jutott ide, a hegyek és madarak világába. A székely történelemnek annyi válságán és változásán, az időnek minden megpróbáltatásán keresztül magatudatlan óriásként őrizgeti ez a nép Csíksomlyó mennyei ajándékát: a magyarság karizmatikus élményét, az élet kultikus többletét és metafizikai kitekintését. Hétköznap érkezünk Somlyóra. Emberekkel alig találkozunk, a templom és környéke néptelen. Érzem az ősi tétel igazságát: sacramenta sunt propter homines, a mennyország van az ember üdvösségéért. A köznap a munkáé, az ünnep az áldásé. Ez olyan természetes, csak a modern városlakó zavarja össze. Ki törődik ilyenkor, dologtevő nyári napokon az égiekkel? Helyesebben: ott él Mária országa a szívekbe zárva, mint a gyermekben édesanyjának, a szerelmesben kedvesének képe, mégha nem is beszél róla. Ilyenkor az élet roskadozik Ádám öröksége alatt, hogy az ünnepen annál jobban szárnyalhasson. És mégis van az egészben valami megragadó: az élet keresetlen hierarchiája, franciskánus közvetlenség árad az emberek liturgikus egyszerűségéből, a hegyek umbriai szelídségéből, az ökrök békességéből, a munka lassú méltóságából. Hódolunk a kegyszobor, a Napba öltözött Asszony csodálatos magyar szimbóluma, a székelység Noé bárkája előtt, amely a középkorban a moldvai huszitizmus beszivárgását akadályozta meg, az újkorban pedig egyfelől a protestantizmus, másrészt pedig az ortodoxia terjeszkedését tartóztatta fel. Együtt örvendezik az örvendezőkkel, együtt szenved a szenvedőkkel: mosolyog, ha székely népének élete virágzik és elhalványul színében, ha baj fenyegeti. A parasztélet ősi matriarchalizmusa, az embersors örök női ihletettsége talál

35 kifejezést a búcsújárás boldog elragadtatásában, magasztalásában. Ő a moldvai magyarság titokzatos archaizmusának, a székelység sorstudatának misztikus forrása. A magyar katolikus szellemtörténet somlyói stílusrétegei közül talán még mindig a legősibb hat a legelevenebbnek és ez: a székely népélet máig virágzó szakrális atmoszférája. Itt csak néhány mozzanatra utalhatunk. A Napbaöltözött Asszony kegyszobra mellett a Salvátor-kápolna is a magyar gótikus jámborság, az observans ferencesség hatását őrzi. Adatok híján is bizonyos, hogy a kápolnát Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére emelték. Tudvalevő ugyanis, hogy III. Kallixtus pápa Urunk színeváltozásának ünnepét a magyar diadal örök emlékezetére tette az Egyházban egyetemessé. Nem lehetetlen, hogy építésben a híres somlyói confraterek serénykedtek, akik Hunyadinak annyit köszönhettek. A kápolna a magyar vallásos népművészetnek páratlan kifejezése, a magyarul átélt katolicizmusnak és a katolikussá teljesedett magyarságnak szimbolikus bizonysága és remekműve. Az egyetemes barokk kultúra egyik ágát, a katolikus humaniznust Kájoni János, meg a nyomában bontakozó tudós művelődés: könyvkiadás és gimnázium jelzi, a másikat pedig a franciskánus passiómisztika jellegzetes barokk megnyilatkozása, a szenvedő Jézus tisztelete képviseli, amely a somlyói zarándokok áhítatkultuszát mai napig ihleti: ennek is egy kis kápolna, az ú. n. Szenvedő a tűzhelye. A magas barokk műveltség és a lokális mélykultúra szintézise az egykorú nagypénteki misztériumjáték, a banokk világdrámának lelkünkből lelkezett kísérlete. A szakrális önellátásnak csodálatos teljessége virágzott itt Csíksomlyón és máig gyümölcsözik a katolikus székely lélekben. Esteledik. A Szent Antal-kápolna küszöbén ülök. Nézem a templomot és hegyeket, nézem a hanyatló napot és a fáradt munkást, az embert. Elgondolkodom. Erdély politikával telített levegőjébe Csíksomlyónak kell az emberlét metafizikai szabadságát, a Mária-szimbólum varázslatát árasztania.

36 Buzgó A Rozsnyó közelében, Várhosszúrét falu határában csörgedező Buzgó egyike a legfiatalabb búcsújáróhelyeinknek, de népe még a középkor elragadtatott világát őrizgeti szívében. A környék hegyei és erdőségei mindenfelé kegyhelyeket és legendákat rejtegetnek. Nem csoda, ha ez a gyepűőrző magyarság annyira tele van az élet monasztikus révületével, a csodának valami különös természetességével. A tájkép megragadó: fölemel és lesújt egyszerre. Az emberi sors mennyei szimbólumokkal telik meg tőle és megáldja a mindennapi élet tisztes keménységét. A természet fönségében és az ember alázatos szegénységében Názáreth levegőjét érezzük. A múlt század kilencvenes éveiben történt, hogy három hosszúréti kislány kiment az erdőbe játszani, virágot szedni. Mint mondják: egyikük, Szakáll Júlia hirtelen nagy fényességet látott és elájult. Amikor magához tért, elmondotta, hogy a Máriácska jelent meg neki. Látomása többször is megismétlődött. A kislány elbeszélésének messze földre híre futamodott. Megindult a búcsúsok áradata a jelenés felé. Egy szilasi asszonyt éjszakának idején csillag vezérelte a Buzgóhoz. Mások is látni vélték Máriácskát, így egy öregasszony, Balázs Jánosné; aki elragadtatásában összeesett, továbbá egy barkai sánta ember, Kerekes János és egy dernei eladólány, bizonyos Berczeli Erzsu. Ezek aztán mindenfelé hirdették a Szeplőtelen Szűz dicsőségét. A nép napjainkban is emleget csodás gyógyulásokat és mennyei vigasztalást. Bár tudtunkkal nem jutott az egyházi kivizsgálásig, a kultusz villámgyorsan föllendült és a Lourdesi Szűzanya tiszteletével összefonódva máig is virágzik. Júlia szép leány halhatatlan magyar alakja jelenik meg előttünk, amikor Júlia sorsát idézi az egykori virágszedő kislányok egyike. A hallgatásba merült Júliát a Bárány hamarosan az égbe vezette a szűzek seregébe. Hazánk ebben az időben volt metafizikai mélyponton. Nehéz volna ma már eldönteni, mit rejtegetett Júlia élete. Talán csak egy rajongó leánylélek képzelődéseit? Avagy talán a századvég lelki sivatagja ítélt volna egy magyar parasztszentet a hatástalanságban és ismeretlenségben való megdicsőülésre? Nem tudunk, nem akarunk, de talán fölösleges is feleletet keresni. Mi is hallgatunk. Itt a Buzgó tövében rajtunk is hatalmat vesz a hegyek és erdők hallgatása, a messzeségek pascali csöndje. Megértjük Júliát. Messze van innen a világ, de közel van az Isten az egyszerűség malasztjában, a létnek sugárzó teljességében. Messze a vár: a világi hatalom jelképe, messze van Amerika is: az öncélú munka szimbóluma. Az emberek - mintha Júlia volna a példaképük - nem magyarázkodnak, nem lázadoznak. Elfogadják a mindenkori hatalmat, mert nem érdekli különösebben őket. Sokszor kénytelenek Amerikába vándorolni, de hazajönnek meghalni. Isten szándékaiban bizonyára ezeknek a kemény próbáknak is helyük van, de nagyobb vigasztalást tartogat azoknak, akik a maguk kis életében hűségesek. Kárpótlásul és jutalmul megadja nekik azt a kegyelmet, hogy a környező hegyekben az örök halmokat, a szülőföld vizeiben a malasztok kútforrását, az erdők zúgásában pedig az angyalok énekét ismerjék föl. A természetnek itt még misztikus igézete, égi kenete van, mint a zsoltárokban és az Újszövetségben, vagy a népköltészetben. Nem csoda tehát, ha a lélek itt még annyit megőrzött a beata solitudo: sola beatitudo isteni bölcsességéből, Mária örök osztályrészéből. Tudja, hogy milyen nagy és milyen kicsiny egyszerre.

37 Máriavölgy Mindjárt az elején megmondjuk, hogy Máriavölgyben még nem voltunk. A politikai körülmények folyton megakadályoztak bennünket, hogy történelmi hazánknak talán legnagyobb hatású kegyhelyére eljussunk. De talán ez a lelki zarándokút sem lesz egészen hiába való. Aligha van búcsújáróhelyünk, amely a magyar történelem és a magyar népiség katolikus élményeit hívebben fejezné ki, mint Máriavölgy. A kultusz még az Árpádkor szakrális világában gyökerezik. Mária a kor hierarchikus szellemének megfelelően elsősorban a mennyei udvar királynéja, akit a románstílus plasztikus formakészsége szoboralakban örökít meg. Eddigi ismereteink szerint egyedül Máriavölgy kegyszobra ered ebből a stíluskorszakból. Tudjuk, hogy a magyar bencések liturgikus kultúrája nyomán főleg pálosok építgetik tovább a középkori magyar királyság teokratikus imperializmusát. A szentistváni állameszmével való közvetlen kapcsolatukat az is mutatja, hogy Buda várának elvesztésével főmonostoruk: Pilisszentlőrinc jelentősége megszűnvén, az új főváros, Pozsony mellett virágzó településük: Máriavölgy lett a Hungaria Paulina megújult erőforrása. A középkorból származó kegyszobor így századokat köt össze és a katolicizmus magyar folytonosságát jelképezi. Szent hitünk barokk teljesedésében egy magyar kegyhelynek sem jutott akkora szerep, mint Máriavölgynek. A búcsújárásról szóló mirákulumos könyvek a vallásos népéletnek gazdag virágzását, páratlan vegetációját tárják föl. Nem vonja ki magát azonban a kultusz igézete alól a dinasztia és hazánk egykorú szellemi arisztokráciája sem. A Habsburgok közül először III. Ferdinánd járt búcsút Máriavölgybe. Utódai is követik példáját egészen II. Józsefig. Lipót itt ajánlja (1687) a felszabadult országot a Szent Szűz mennyei oltalmába. Az utódlás gondjaival küzködő III. Károly és az örökségében fenyegetett Mária Terézia nemcsak birodalmukat, hanem önmagukat is itt ajánlják Mária kegyelmébe. Főpapok, arisztokraták, államférfiak számtalanszor vonulnak a közeli fővárasból ide lelki magányba. Az ország szervezésében és kormányzásában serénykedvén, itt gyűjtenek erőt a férfimunkához. Bizonyos, hogy a magyar barokk állammisztikában Máriavölgy kivételes szerepet játszik: az ország a török pusztítás után most van épülőben, Máriára bízzák, hogy az Ő édesanyai és királynői gondviselésében teljesedjék ki.