A családi titkok. Jane Bright. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Átírás

1

2 A családi titkok Jane Bright 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Ezzel a Whoppi Goldberg idézettel szeretnék köszönetet mondani Anyunak, barátaimnak: Attilának, Bellának, Mariannak, és Anitának, akik bíztak bennem, és mellettem álltak, még akkor is, amikor úgy éreztem, feladom! Kitartottam, és íme, kész lett! Egy nap az édesanyámtól ezt a könyvet kaptam. A fiatal költőhöz írt levelek című könyv. Rainer Maria Rilke írta, csodálatos író. Egy kezdő író a tanácsát kérte, hogy váljon íróvá, és kérte, olvassa el írásait. És Rilke így válaszolt: Ne engem kérdezz arról, hogyan válhatsz íróvá, ha minden reggel úgy ébredsz, hogy csak az írás jár a fejedben, és semmi más, akkor író leszel Ránéztem Nigelre, akinek mintha nem lenne más dolga, a plafont bámulta! Megtartja az ígéretét! Arra a naplóra gondoltam, ami ott lapul a táskámban. Vajon ha majd az enyémet megtalálják az utókorban, mit fognak szólni? Felmentem a szobámban, kinyitottam és elkezdtem írni, az életemet! 2013 Október 10. A nevem Elisabeth Ford. 14 éves vagyok! Ma töltöttem be! 1999.Október 10-én születtem Houstonban. Mexico! Minden születésnapomat izgatottan vártam, de ez a mai különleges, vagy az lesz! Ha minden igaz napok, de lehet, órák választanak el attól, hogy vámpír legyek. Apám, aki nem az, Leslie Fordnak hívják. Csillagász! Anyám, Patrícia Adams Ford, és vámpír. Itt van a családom többi tagja is: A bácsikám Roger, anyu bátya, nénikém Lusinda, Miranda és Lucy az unokatestvéreim, és Mike, aki az igazi apám. És mind vámpírok. Persze Adam, akivel kitudja mi lett, az elrablásom óta nem tudunk róla semmit. Igazából nem is az unokabátyám, Rogerék vették magukhoz! Különös módon, illetve különös okból tavaly nyáron kellett visszaköltöznöm apuhoz, amikor megkezdődtek a különös rosszulléteim. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy honvágy gyötör, megviselt a költözés, és az új iskola stb. Nem gondoltam másra, meg sem fordult a fejemben, hogy ezek a rosszullétek másra utalnak. Szerencsétlen szomszédunk, Mrs. Flecher hozta fel a visszaköltözésem első napján a családunkat. Hogy én mennyire hasonlítok Roger Adamsre, és a felesége történelmet tanít abban középiskolába ahova én is járni fogok, különösen kedveli a vámpírtörténeteket. Lucyvel harmadik nap találkoztam, aki nagyon is hasonlított az én drága anyámra. Majd egy, novemberi napon, amikor apu földrajzon órát tartott ismertem meg, a családom többi tagját. Hogy a történelem tanárom nem más, mint a rég elveszett nagynéném. Különös beszélgetés apa és Lusinda között, arra vonatkozóan kik is ők valójában, elkezdtem névtelen leveleket kapni, arra vonatkozóan, hogy öröklét, öröklétűek, amiket mind Adam küldött számomra, a rémképek, vérről, menekülésről, utalások a vámpírokra, Adam Karácsonykori megjegyzése a családi titokra, míg meg nem találtam a naplót! Egy olyan naplót, amelyet én is most kezdtem írni. Amely teljes igazából lefesti, a családomról a teljes igazságot, hogy egyenes ági leszármazottai vagyunk egy vámpírnak, genetikai úton válunk azzá

3 1 fejezet 11 évvel korábban 1. Patrícia lebukott! Mire észbe kapott, már késő volt, s nem tudott megfelelő magyarázatott adni férjének, Leslie Fordnak az éjszaki kimaradásairól! Mert Patrícia vámpír volt! Nem boszorkány, vámpír! Ő, elment a gyerek pedig sírt kíméletlenül. Telihold volt, és nemcsak a vérfarkasokra van hatással a hold, hanem a vámpírokra is! Ilyenkor válnak igazán aktívvá. Többek közt, ez ébresztette fel Lesliet, álmából. A hold teljes mértékben bevilágított a szobába. Ismételten telihold volt! A kis Elisabeth két éves volt akkor, mit sem értett azokból a dolgokból, amik körülvették vagy épp vele történt. Még nem is sejtett ki is lesz ő valójában! Az apja sem, csak azt érzékelte, hogy Patrícia nincs a lakásban és hogy a gyerek sír kíméletlenül. Elisabethet egy sikítás ébresztette fel, és azért kezdett el sírni. Leslie is hallotta félálomban, de úgy volt vele álmában hallotta, és a sírást is. De az csak nem akart abbamaradni! Felébredt, döbbente látta, hogy a felesége nincs mellette! Már megint- gondolta magában. Ez megy már mióta! Szólni nem mert, ha fel is ébredt kótyagosnak érezte a fejét. Patrícia Adamst kereken 3 évvel ezelőtt ismerte meg, ő is, mint ő rendszeresen sportolt, futás közben tűnt fel neki a nő. Egy gyönyörű nő, ahogy a mai fiatalok mondanák: Egy bombázó! Nem rég költöztek a városba, a bátya családjával, aki ügyvédi irodát nyitott Houstonban. Az egész család nagyon furcsa volt. 3 gyerekük volt, egy 10év körüli kisfiú, Adam, szintén 10 év körül kislány Miranda, és a 3 éves Lucy. Most hogy így gondolkodik rajta Patrícia is elég furcsa volt, sápadt, vagy inkább hófehér arc, állandó karikás szem, jéghideg kéz, és a mi a legfurcsább még jó időben is állandóan hosszúujjiban jártak! Elég gyorsan összeházasodtak, majd megszületett Elisabeth. Nem is sejthette, hogy Patríciának micsoda tortúrán kellett túlesnie egy olyan helyen, aminek a kiléte titokban kell maradnia egy halandó előtt, majd esküt tett, hogy nem fedi fel kilétét, ha lebukik nincs irgalom. Lebukott csak nem is sejtette! Leslie sem sejtette, hogy hamarosan egy olyan helyen fog járni majd, ha valakinek elmondja, biztos, hogy a zárt osztályon kötött volna ki. De ez még egy kicsit arrébb volt, nem sokkal, de odébb. Órákra! Felkelt, mert a gyerek csak sírt, csak sírt. Szegény Leslie ha tudta volna, hogy az ő imádott kislánya nem is az övé! A furcsaságokat már a megismerkedésük után feljegyezte. Miért? Ő sem tudtat. Kutatni kezdett. Amire rájött, ő maga sem akarta elhinni - Mi a baj Elisabeth? Miért sír már megint? - kint, kint Csak ezt tudta mondani. - Nincs kint semmi kislányom! Csak tudnám, hogy anyád hol van! Már megint lelépett! Mindig eltűnik, teliholdkor. Csst nincs semmi baj, aludjál. Szerencsére hamar visszaaludt, és ahogy visszatette a kiságyba Patrícia is megérkezett. Nem is sejtette micsoda meglepetésben lesz része, mert úgy hiszi Leslie alszik. - Patrícia? Hol voltál? - Leslie? Te, nem alszol? - Képzeld nem! É az is biztos, hogy nem először lépsz le. Már megfigyeltem, majdnem mindig teliholdkor. - Biztosan holdkóros vagyok! - Nem! Nem vagy az! Feltűnt egy pár furcsaság, és nem az utóbbi időkben, hanem a megismerkedésünk után. - Furcsaság? Ugyan mi? - Ne játszd a hülyét! Kérlek! Ha azt, most amit kimondok, valaki más előtt mondanám ki, biztos, hogy beutalna a bolondok közé. Hideg kéz - Na és? Másnak is hideg a keze. - Nemcsak az! Fehér arc, nem eszel, nem iszol. Nem gondolod, hogy talán azért enni is kellett volna? Mindig csak nekem terítettél. Azt hitted nem veszem észre? Mindig az új, divatos fogyókúra elmélettel jöttél. Nem gondolod, hogy két év után feltűnik? A családodról nem is beszélve. Feljegyeztem őket, amiket tapasztaltam és kutatni kezdtem. Azt hittem, hogy csak a mesében létezik. Ne aggódj nem mondtam el senkinek! Mert a végén még kinevettek volna érte! Ja, igen. Változó szemszín. Csak nem tudom, kimondjam- e hangosan. Ez a nagy kérdés? Kimondjam? Attól tartok kinevetsz érte. Patrícia csak nézett maga elé, s azon gondolkodott, hogy hol rontotta el, hogy lebukott. A családja, megmondta, nem célszerű egy halandóhoz hozzá menni! Megmondták, könnyen lebukhat, nagyon könnyen. Hát igazuk lett! De hol rontotta el! De ő csak parancsot teljesített! A többiek a családjából nem is sejtették! - Mondd ki! Mondd ki, hangosan, hogy még Mrs. Flecher is hallja! Úgy is erre néz éppen, minket les! - Kimondani sem tudom nem jön a szó a számra ha valaki, évekkel ezelőtt ezt mondja, hogy összekerülök, összekerülök egy egy

4 - Egy mivel? Mondd ki! Halljam!! - VÁMPÍR!!!!! Az én feleségem egy vámpír! 2.. Patrícia nagy bajban volt, nagyon nagyban. És ezt ő is nagyon jól tudta. Eltitkolni nem tudta, mert a Kamarilla hamar rá fog jönni, a családjáról nem is beszélve. Roger! Istenem Roger! Most majd hallgathatja, hogy ők megmondták. Mi lesz a gyerekkel? Elveszik tőle, biztos, hogy elveszik! - És Elisabeth? - Mi van vele? - Ő is? Olyan, mint te? - Nem! Félvér! - Csak magában gondolta, hogy nem az, de ezt Lesleinek nem kell tudnia! - Hát nem! Majd én kiírton belőle ezt az elmebajt! Teszek róla, hogy nem lesz az, az egyszer biztos! - Igen? Sok sikert hozzá! Megszólalt a telefon! Ami ismételten felébresztette az alvó gyereket. Patríciának egybeugrott a gyomra! A Kamarilla, mondta ki félhangosan, így Leslie is meghallotta. - Kamarilla? Mi a franc az a Kamarilla?- De nem azok voltak, még! Hanem Roger! Mintha megérezte volna, hogy baj van. - Roger? Istenem Roger! Nem szoktál az éjszak közepén hívni! - Most hívlak, mert úgy érzem, valami baj van! Lusinda úgy érzékeli, hogy Morpheusz elindult otthonról és nagyon dühös! Idetart! Gondoltam szólok! Nekünk nincs idegeskedni valónk, biztos egy másik vámpír klán csinált valamit, akik szintén itt laknak. - Nem Roger! Nem! Én csináltam valamit! Én! - Te? Ugyan mit? - Lebuktam Roger! Leslie mindent tud! Már rég óta tudja, nincs félórája, hogy kinyögte, hogy tudja, hogy kik vagyunk! Ezért jön ide a Kamarilla! - Te szerencsétlen! Mit tettél, mit?? Végünk van! De legfőbbképp neked!! Megmondtuk neked, de nem hallgattál ránk! Akkor most viseld a következményeket. Ezzel lecsapta a telefont. - Hé, hé, állj csak meg! Még nem fejeztük be! Mi az, vagy ki az a Kamarilla? - Vezetők! A vámpírtársadalom vezetői! Idejönnek! Előttük nincs titok! Szerintem hamarosan ideérnek! - Ide? Hova ide? - Ide, hozzánk! Rogerék is jönnek! Itt vannak, Jézusom itt vannak! Csengettek! Az ajtóban idősebb férfi állt, Leslie megítélése szerint lehetett vagy 100 éves. De a kinézete, a szeme, düledező, békaszerű. Mellette egy nagyon fiatal, csinos nő állt. Szőke, hosszú hajú, piros szemű. Csak ketten voltak. Az idősebben látszott, hogy nagyon mérges, fel tudna robbanni a dühtől. - Morpheusz, Zarta! Micsoda meglepetés! Örülök, hogy látlak titeket. Belülről viszont reszekedett a félelemtől. - Te csak ne örülj! - Szólalt meg az idősebb vámpír. - Ne örüljek? És miért ne? - Csináltál valamit, ami miatt lebuktál! Tudod jól, hogy ez mivel jár? - Én nem esküszöm, hogy nem

5 - Leslie? - Ismerjük egymást? - Nem! De én igen! - Döntést kell hoznunk, ami azt jelenti, velünk kell jönnötök! És Rogeréknek is! - Menni? Hova? Kérdezte Leslie. - A társadalmunk fővárosába. De te úgy sem fog az utazásból semmit érzékelni. Zarta! 3 Leslie előtt elsötétült a világ. Amikor magához tért, egy nagy teremben találta magát, hangzavar uralkodott. Körül nézett. Maga mellett látta Patríciát, aki a gyereküket fogta a kezében, és nagyon magyarázott valamit, annak a nőnek, aki a gülü szeművel jött, ahogy ő elnevezte. A baloldalán Roger állt a családjával, majd a gülü szemű is feltűnt a szeme előtt, aki széles mosollyal a száján vidáman üdvözölte. - Á! Leslie! Végre, hogy magadhoz tértél, már azt hittem, hogy a lányom egy kicsit túllőtt a célon. Isten hozott az otthonunkban. Csendet kérek! Kedves Leslie barátunk magához tért. El is mondanám miért is gyűltünk össze! Nagy ritka dolog, vámpírok között, hogy halandót fogad otthonában. Kivéve akkor, ha a cél az evést szolgálja. De akkor sem dalolva jönnek, mi inkább vadászunk! Leslie csuklott egyet. Nem kell félned, nem eszünk meg, nem azért hoztunk ide. bár az illatod elég csábító, hogy magam is megszomjazom! Mint tudjátok, pár órával ezelőtt a tanács, tudomást szerzett arról, hogy a mi drága Patríciánk lebukott! Mi kedves barátunk a mai éjszakát választotta a színvallásra, hogy elárulja neki, hogy tudja ki is ő valójában. Elég rég óta tudja, hogy a felesége vámpír! Csak kínlódott magában, és továbbra is fog. Azért mondom mind ezt, mert döntést kell hoznunk. Bár, én már meghoztam azokat, és remélem, hogy mind egyet fogtok velem érteni. - Egyet! Helyeselt a többi vámpír! - Akarsz valamit mondani nekünk Patrícia? Nem akarta! Csak egyet, de azt nagyon! Elmenni innen. Hozzák meg a döntést, menjek végre haza. Ránézett Rogerre, de nem figyelt rá, Lusindával viszont találkozott a pillantásuk! - Így is jó! Az okokat tudjátok, hát elmondom a döntésemet. A döntésem végleges és így hangzik! Bár Patrícia bűnt követett el azzal, hogy hibát, hibára halmozott és lebukott, ami az ő esetében a halált jelentette volna. Leslie számára is, hisz halandó nem tudhat a társadalmunkról. Sem itt, sem máshol a világban, hisz a világ minden pontján élnek vámpírok. Ki egyedül járja a világot, kik párban, és klámban! Mi figyelmezettünk annak idején Patrícia, de megparancsoltam neki hogy halandóhoz menjen hozzá! De ha lebukik, nemcsak a saját életedet kockáztattad, hanem az övét, és a gyerekét is. Leslie, Leslie! Neked esküt kell tenned, az alaptörvényünk előtt, Patrícia, az életedet megkíméljük, most az egyszer, de a vének tanácsa nem ad újabb esélyt, ha hibát követsz el. Egyetértetek? - Igen! Mondták egyszerre! - Ti is Roger?- Csak bólogatni tudtak. Leslie azt gondolta magában biztosan álmodja az egészet, otthon fekszik az ágyban, és csak álmodik és álmodik. hamarosan megszólal az óra, és felébred ebből a rémálomból. Ez a gülü szemű is csak álom, magyarázz valami törvényről és neki esküdt kell tennie, hogy nem fedi fel, hogy vámpírok léteznek. Mit is nézett az este a tv-ben, hogy ilyenek jutnak az az eszébe? Nem is emlékszik rá, mi ment a tv-ben, hamar elaludt. De miért nem szólal meg végre az az óra! - Leslie! Gyere ide hozzám! Ne félj nem foglak bántani! - Közelebb lépett Morpheuszhoz. Tedd meg az esküdet. Ami így hangzik: A Masquarada törvényre esküszöm, hogy halandóként, megfogadom, hogy amíg élek, soha de soha nem fedem fel a vámpírtársadalom kilétét! Ha eskümet megszegem, legyek örökkön, örökké elkárhozott! Vagy, nem akarsz hozzánk csatlakozni? Csak a fejét tudta rázni, és csak az járt az eszében, ébredjen már fel! - Kár! Pedig biztos jó hasznodat vettük volna, mint vámpír! Nos, itt az idő a távozásra! - Ide figyelj te, gülü szemükém!- Leslie kiabálták egyszerre a többiek. De nem hallgatott rájuk, mondta tovább a magáét. Egyszer biztos felébredek ebből a rémálomból, és ha felébredek a lányomból kiírtam az elmebajt! Ki én! A lányomból nem lesz vámpír, az egyszer biztos. Holnap első dolgom lesz, hogy elmegyek egy pszichiáterhez! Morpheusz és a többi vámpír, de nemcsak ők, hanem a családja többi része, Rogerék is kinevették! - Kiírtod? Arra kíváncsi leszek! Sok szerencsét kívánok hozzá! Ég veled Leslie! Szerintem, hamarosan találkozni fogunk, és kíváncsi leszek rá, hogy sikerült- e! Ó Patrícia még egy pillanatra! Valahonnan egy borítékot varázsolt elő. Ez még a tiéd! Minden úgy legyen, ahogy ebben bele van írva! Mert ha nem úgy történik, számolj a következményekkel!

6 A lányod, mielőtt betölti a tizenharmadik életévét, küldd vissza az apjához. Ezt augusztus végéig tedd meg. Mielőtt az átváltozás megtörténne. Ha betöltötte a tizenharmadik életévét, októberben térj vissza a bátyádhoz, úgy hogy sem a lányod, sem Leslie nem tudhat róla! Ha az átváltozás megtörténik, vidd el onnan, hogy számára megfelelő neveltetésben részesüljön, ha a változás valami oknál fogva nem történik meg, ő neki is fogadalmat kell tennie, hogy nem fedi fel kilétünket! A legrosszabb esetben elvisszük és megöljük. Ha hibát, hibára halmozol, tud mi vár rád. Elisabethet akkor is magunkkal visszük, és többé nem hallasz felőle. Jól vigyázz mit csinálsz! Morpheusz! 4. Ahogy hazaértek, Patrícia eltette a levelet, amit évek múlva pontosan 11 évvel később talált meg, augusztus közepén, majdnem a meghatározott idő végén! Leslie is álmodott, 11 éve álmodja ugyanazt! Mennyi minden történt az óta az átkozott este óta! Még Patríciától is elvált, csak a lányát sajnálta! Kitudja mi lesz vele, vagy belőle! Már nem is emlékszik rá, hogy a barátaiknak vagy épp a munkatársainak mit mondott, miért is adata be a válópert. Rémálom az egész! És a rémálomtól nem tud szabadulni. Ezeken gondolkodott, miközben a repülőtéren a lánya gépének érkezését várta! Patrícián is gondolkodott, hogy egyik pillanatról a másikra, ideküldi Elisabethet. Elisabeth is gondolkodott egész úton és a leszállás közben, hogy hogy kerül ide egyik pillanatról a másikra! Anya csak úgy közölte itt a repülőjegyet, pakolj össze, apádhoz költözöl, és szeptemberben-houstonban folytatod a középiskolát. Aztán megkezdődtek a problémák!

7 2 fejezet. 11 évvel később. 1. Soha nem gondolkodtam még a halálon, Otthon soha nem került szóba! Nem gondoltam azt, hogy a születésem napja, egyben a halálom és az újjászületésem napja is lesz egyben! Ha az elmúlást valami miatt szóba hoztam, anyám bölcsen hallgatott, vagy más merre terelte a szót! Azon sem hogy milyen a halál! Egy 13 éves lány még nem gondolkodik ezen. Elüthet egy autó, tömegközlekedési baleset, vagy egyszerűen megölnek! Á nem jár, ilyen a fejemben jobban érdekelnek a fiúk, meg a szüleim. Akik elváltak, új apám lett, az apám meg egy másik államban dolgozik. A nevem Elisabeth Ford 13 éves vagyok, New Yorkban lakom, apám meg Texasban Azon belül is Houstonba. Ide költözöm, egyik napról a másikra, augusztus végén. Szüleim 3 évvel ezelőtt elváltak, a nevelőapám Mike! Jó fej, de az idegeimre tud menni. Elég régóta ismerem őt, ha lehet azt mondani, amióta elkezdtem járni, beszélni, de a rémtörténeteivel, mostanában kezdett el ijesztgetni! Egyke vagyok! Néha jó, néha nem! Főleg akkor rossz, ha Mike a rémtörténeteivel ijesztgetni. Főleg a vámpírtörténetekkel, azok a kedvencei. Soha nem hittem a természetfelettiben, a kis zöld emberekben, akik repülőcsészeajjal közlekednek, vérfarkasokban, vámpírokban! Néha azért elgondolkodom azon, milyen lenne vámpírral találkozni, vagy egy UFO-val! Igazán elrabolhatna egy A legrosszabb az, ha kiderül, vámpír van a családban! Főleg ha kiderül magad is az vagy! Egyszóval nem gondolkodtam azon milyen a halál, addig a bizonyos napig. Amíg ember vagy, mindent másként látsz, de utána, minden megváltozik, mindent más lesz! Az illatok, a színek, a hangok! A vér! Igen a vér! Meg kell említenem, hogy kiskorom óta rosszul vagyok a vér látványától. Nem tudom miért, de anyut állandóan kiakasztottam vele! Soha nem értettem miért baj az számára, ha én nem bírom. Ilyenkor érdekes dolgokat vágott a fejemhez, amiket szintén nem értettem addig Csak azt a pár hónapot kell kibírni utána minden jó lesz! Csak akkor kívánod majd meg, ha éhes leszel. Az áldozat sem érez semmit, még akkor, sem ha a vérét szívod, egyszerűen becserkészed, megragadod, és látod a félelmet a szemében! A legjobban viszont akkor ijedtem meg, amikor úgy éreztem rá kell támadnom az apámra, és kiszívni a vérért mert éhesnek éreztem magam! És akkor még mit sem sejtettem arról, ki is vagyok valójában! 2. Elérkezett a nap, hogy újult erővel, ismételten elutazzak apuhoz! Utálok búcsúzkodni, repülni, meg pláne. Mindig attól tartok, ha ráülök a repülőre le fog zuhanni, mert én rajta ülök. Mióta a szüleim elváltak, azóta az egész nyarat apámnál töltöttem! Neve Leslie Ford az NASA-nál dolgozik. Csillagász! Izgalmas nyarak szoktak lenni, pláne ha dolgozik. Egyedül lenni egy nagy házban. Igazából nem hasonlítunk egymásra, én inkább anyámra hasonlítok. Mindentéren! Mikor leszállt a gép, esett. Utálom az esőt!! - Már három napja esik! - Mondta apa. Megbolondult a világ, én mondom. - Maja jóslat! Tudod? - Mi? - Háta Maja naptár! Tudod Világvége! Mindenki erről beszél! Közeleg december hónap is itt lesz! - Tényleg! Elég nagy világvége pánikot okoznak a Maják! Inkább a Globális felmelegedés! Én ebben hiszek! Az ember okozza! Különben sem lesz semmi! Tudnák róla, hogy December huszonegyedikén bármi is fenyegetné a Földet a világűrből. Tudnánk róla! - Apa! Mondd, nem tudod miért kellett ilyen hírtelen egyik napról a másikra idejönnöm? - Nem tudom, kislányom! Én is csodálkozom az anyádon, felhívott és közölte, hogy jössz, és írassalak be ide a középiskolában, mert mostantól nálam laksz. Úgy látszik elfelejtette, hogy a bíróság neki ítélt! - Hát én is csodálkozom! Ne érts félre, szeretek itt lenni, de akkor is. Kezembe nyomta a repülőjegyet, pakoljak össze, és irány a reptér! - Nem is csodálkozom! Anyád néha egy kissé nem épelméjű! Én már 11 éve kérdezem magamtól, hogy én az vagyok e! - Tessék? - Semmi! Ne is figyelj rám. Ilyen okfejtések közepette érkeztünk meg a házunkhoz! Csak nem vették észre az autót, amely a repülőtértől követte őket. Ha észrevették volna, Lesleinek feltűnt volna egy ismerős szőke, csínos nő, aki az autót vezette! Ami egyben azt is jelentette, hogy a Kamarilla szintén megérkezett a városba! Mikor megérkeztünk, eszembe jutottak az itt töltött nyarak! Illetve, azok az évek, amikor még tényleg itt laktam, és a szüleim még nem váltak el. Aztán az is eszembe jutott hiába töltöttem itt a nyarakat itt éltem évekig, alig ismerek valakit! Csak a szomszédot!

8 3 A régi házunk! Semmi nem változott a pár hét alatt! Kétszintes cuki nagyvárosi ház. Az én szobám az emeleten, külön fürdővel! A ház falai fehérre vannak festve, de úgy látom, apu nem nagyon foglalkozik vele! Nem úgy néz ki, hogy mostanában foglalkozott azzal, hogy újra ki legyen festve. Az én szobámban nem változott szintén semmi! A falon mindig kedvenc gyerekkori rajzfilmfigurákkal teli tapéta díszeleg! Ideje lenne felnőni! Azt hiszem! 13 éves úgy érzem, ez már tényleg gyerekes! Van egy kis kert, de nem nagyon használja. Na, majd én! Persze én sem értek annyira a kertészkedéshez. Addig is elfoglalom magam, nem gondolok az új sulira, az új osztálytársakra Jézusom! Van pár nap az évnyitóig. Egy picit magamról: Kb. 155 cm magas vagyok (még), hosszú barna a hajam, szemem és szemüveges vagyok! Hát ennyit a megérkezésemről! Még annyit fűznék hozzá megérkezésem utáni harmadik nap kezdtem nem jól érezni magam. Mintha beteg lennék. Jobban mondva mintha beteg akarnák lenni! Akkor érzi így magát az ember, amikor azt érzi, mintha valami bujkálna benne, mielőtt beteg lesz! Nem, nem az idegességtől van, meg is jegyeztem apunak, aki persze rögtön rávágta az idegességtől van, lehet! De én biztos vagyok benne, hogy ez valami más! Vagy honvágy gyötör! A szomszédunk Mrs. Flecher is boldogított már az első nap óta! 4 - Istenem Elisabeth! Pár hete láttalak utoljára, mintha közben nőttél volna! Nem? Amióta apád tudja, hogy visszaköltözöl, a fejetetejére állította az egész lakást! Itt szokásához híven megcsipkedte az arcomat. Én pedig azt gondoltam magamban, én ugyan nem vettem észre! Minden ugyan olyan, mint volt! Ráhagytam! - Gondolom a két utcával arrébb lévő középiskolába mész? - Igen oda! - 2 utcával arrébb, a másik irányba, de azért nem messze az iskolától laknak Adamsék, Mr. Adams ügyvéd, már segített nekem egy párszor, a felesége Lusinda ő tanár abban az iskolába ahova te is jársz majd! Történelmet tanít! Annyira hasonlítasz Rogerre, a férjére. Nagyon bírom őket, kedves család, bár a fiúk, ha jól emlékszem Adamnak hívják, kissé fura. Anyádnak mintha lenne egy testvére nem? - Igen! Van egy bátya, valahol. De mi nem Beszélünk róluk. Vele! - Ó! Három gyerekük van. Lucy szerintem korodbéli. Érdekes! Mikor anyáddal elköltöztetek, akkor költöztek vissza! Érdekes! Megjegyzem ez volt a szavajárása. Pedig annak idején, míg ti is itt laktatok ők is itt laktak! - Valószínű, hogy találkoztunk, bár nem emlékszem, hogy találkoztunk volna! - Azt is hallottam, hogy Lusinda kutat! Ezt az iskola igazgatója mesélte nekem a jó múltkor, valamilyen jótékonysági esten futattunk össze. Mr. Parker a neve. - Kutat? - Nem értek én az ilyen tudományokhoz! A történelmen belül kutat. Állítólag a vámpírok megszállottja! Azokat kutatja! - Vámpír? Érdekes! Ezt momentán én gondoltam magamban. Mi a fenét lehet kutatni, egy nem létező személyen! Pláne ha az egy meselény! - Liz, hol vagy? - Itt kint! Mrs., Flecherrel beszélgetek! - Csak épp azt mondtam Elisabethnek hogy Roger Adams mennyire hasonlít rá, és hogy a felesége tanít a középiskolában. Történelmet, kedvenc témája a vámpírok! - Vámpírok Mrs. Flecher? Kérem, ilyeneket ne merjen mondani a gyerek előtt! Még a végén rémálmai lesznek! Akkor is nézzen rá Mr. Ford, teljesen hasonlít Rogerre! Menj be a házba Liz! Nézze Mrs. Flecher, kérem, ne említse őket. Semmi közünk nincs hozzájuk, s ha lenne is, akkor sincs semmi köze hozzá! Vámpírok nem léteznek, nem léteznek! Bram Stoker találta ki!!!! Halottam, ahogy apu kiabál vele! Bár arra gondoltam, ha bejön, szóba hozom a nagybátyámat, meg a családját, de ezek után talán még sem! Igen, anyámnak van egy bátyja, de évek óta nem hallottunk felőle, még a nevét sem lehetett kimondani! Szerencsére az iskolára való felkészülés elfelejtette velem Mrs. Flecher meséjét a vámpírokkal kapcsolatban és apu sem hozta fel! Csak ez a fura érzés nem akar elmúlni, szörnyen érzem magam! A kutyáról még nem tettem említést! Mrs. Flechernek van egy kutyája. Olyan amilyen Columbonak is van!(a nevét mindig elfelejtem, azt hiszem Bruno, én egyszerűen Columbonak hívom) Naphosszat bámul kifelé az utcára! Nagyon szeretem ezt a kutyát. Ha tehetem, mindig megsimogatom, de úgy látszik, nem csak rám van hatással a visszaköltözés, hanem a kutyára is! Megérkezésem második napján kezdődött, ahogy így jöttem mentem, vagy megálltam, hogy megsimogassam, morgott, ez ment pár napig! Hetekkel ezelőtt, amikor

9 szintén itt voltam, nem viselkedett így! Majd egy hét elteltével szabályosan rám akart támadni a kerítésen keresztül, vicsorgott rám, mint egy nem normális! Úgy látszik, nem csak az emberek tudnak megbolondulni! Ilyen izgalmak közepette érkezett el az első tanítási nap!

10 3 fejezet Az iskola 1. Lassan egy hete tart a suli, én vagyok a nagy szenzáció az új csajszi! Nem tudok úgy végig menni a folyosón, hogy valaki ne forduljon mindig utánam! Remélem mihamarabb véget ér, minden csoda három napig tart! Legalább is azt hittem! Úgy látszik itt nem! Ó hogy hiányzik nekem az otthonom, a régi iskolám, az osztálytársak! Azok legalább normálisak voltak, néha úgy érzem, mintha be lennék zárva a diliházba! Izgalommal vártam az első történelem órát. Ahol végre találkozhattam Lusinda Adamsel! Meg sem mertem mondani apunak, hogy ő tartja az órákat! Nem is értem mi baja van velük! Miért baj az, ha ő tanít engem? Harmadik nap Maryvel épp a biológia terem felé mentünk, mikor megálltam, földbegyökerezett lábbal csak álltam! Szerintem a számat is tátva hagytam, mert Mary oldalba lökött, hogy mi van! Én csak néztem és néztem a felénk közeledő lányt! Csak annyit tudtam kinyögni neki: - Ő ki? - Ki? - Ő! Az a lány? - Ja! Ő Lucy Adams! A töri tanárunk lánya! Miért? Semmi! Csak kérdeztem! Menjünk, mert a végén még elkésünk! A lány, aki velünk szemben jött, anyám kiköpött mása volt, csak gyerekben! Visszafordultam, és láttam, ő is engem bámul! - Elisabeth gyere már- nógatott Mary - Mi van? - Semmi! De az a lány - Mutattam rá! - Mi van vele? Ja, igen, kicsit fura! Az anyjáról, meg az egész családjáról nem is beszélve! Állandóan feketében járnak, meg napszemüveget hordanak! Szinte alig látni őket bármilyen más színű cuccban, a feketén kívül. Volt úgy, hogy feleltem az anyjánál, ott állt közvetlen közelembe, úgy hallgatott. És képzeld, egyik pillanatban nyugodttá váltam, a másik pillanatban pedig, teljesen úgy éreztem, mintha menten elaludnák. - Tudod Mary, ha ránézek, az anyámat látom, csak gyerekben! Teljesen úgy néz ki, mint ő. A szomszédunk Mrs. Flecher állandóan azzal boldogít, hogy én mennyire hasonlítok Roger Adamsre! - Az apjára? - Valószínű! Anyámnak van egy bátya, akit Rogernek hívnak. Roger Adamsnak! De évek óta nem tudunk róluk semmit. Legalább is én és az apám! Ha szóba hoztam is valaha, lekiabálta az apám a fejem, vagy tudomást sem vett a kérdésemről, vagy másfelé terelte a szót, és tilos volt megkérdeznem az anyámat is. - De amíg otthon laktál az édesanyádnál, nem kérdeztél rá? - Nem! Biztos vagyok benne, hogy ő is kitérő választ adott volna, de abban is biztos vagyok, hogy ő nagyon is tudott a bátyáról. Nem egyszer hallottam, hogy telefonál, de ha bementem rögtön letette. Ha kérdeztem kivel beszélt, egyszerűen csak azt mondta: senkivel. Nem akarta, hogy elmondjam az apámnak! Fel nem tudom fogni, miért utálja őket ennyire! Ha hallottam, hogy telefonál, néha olyan furcsa dolgokat mondott, hogy a mai napig nem értem őket. Egyébként olyan volt az egész, mintha az anyám nagyon is tudta volna, hogy hallgatolózom az ajtóban. Komolyan! Néha úgy viselkedik az anyám mintha egy másik bolygóról jött volna. Hülyeség mi? - Hát lehet, hogy az! Nem néztél mostanában túl sok fantasztikus filmet? - Á.. nem! Visszanéztem, de már nem láttam sehol a lányt! Még hazaérve is a lányon gondolkodtam. Biztos voltam benne, hogy a kiscsaj anyám kiköpött mása, másodszor abban is biztos voltam, hogy valami nem stimmel rajta! De mi? Az arca! Igen, az arcával volt valami baj! Nagyon sápadt, fehér volt, a szeme alja tiszta karika! Mint aki napok óta nem aludt volna. Biztosan semmi baja, biztosan csak súlyos vérszegény! Igen, biztos, hogy ez a baj! 2. Lucy nem bírt magával, alig várta, hogy hazaérjen, és beszámoljon észrevételéről! De otthon csak az apját találtam, egy halom akta között. rögtön le is támadta Rogert.

11 - Itt van, megérkezett! Összetalálkoztam ma vele a folyosón! Én mondtam, hogy napok óta, hogy valami változás történt! Éreztem, de senki nem hitt nekem! - Miről beszélsz kicsim! Kit láttál? - Hát a húgod lányát apa! Ő is odajár ahova én! És ha jól láttam, pont abba az osztályba, amelyben anyu a törit tartja! - És mit tapasztaltál? - Hát először is jól megbámultuk egymást, mást, részt nem úgy néz ki, mintha tudná valójában kicsoda, vagyis nem láttam csak éreztem mikor elmentem mellette, hogy történik valami a szervezetében, de nem érti, hogy mi. - Pattal is ez volt a baj! Ő is későn érő típus volt! Valamikor ő is ebben a korban kezdett átváltozni, a szüleink féltek, hogy nem lesz az, akinek kellene lennie. - Akkor mi van, ha nem változik át? Kérdezte Lucy - Akkor halandó marad és örök titoktartásra kötelezett, vagy - Vagy? - Arra gondolni sem merek! Megölik! A Halandók közül senkinek nem szabad tudomást szereznie arról, hogy az ő társadalmukon kívül, létezik egy másik, sokkal rosszabb társadalom: a vámpírok társadalma! Bár a családunkon belül nem ők az elsők, akik nem időben, változnak át! Akarom mondani, nem volt nyilvánvaló a születésük pillanatában hogy vámpírok. De talán a vérútján sikerülni fog! Lucy csodálkozva kapta fel a fejét! - A vérútján? Kicsit elgondolkodott a dolgon majd ezt mondta. - Ilyet sem hallottam még! - Igen! Bár ez inkább akkor lehetséges, ha halandót akarunk átváltoztatni magunkfajává! - És az hogy működik? - Meg kell harapni! De ez nem elég! Rengetek, vért kellene veszítenie, majd inni a mi vérünkből! Rögtön nem változik át! 18 óra, míg valaki átalakul! Aztán következik a közel három hónap vérszomj! - De jó, hogy nekem ilyet nem kellett átélnem - Csak tudod a genetika sem mindig jó! Rizikós! Főleg akkor, ha halandó és vámpír alkot egy párt! - Miért? - Mert nem tudni, milyen képességekkel jön világra! Nemcsak a félvérek esetében, hanem a fajtánkon belül is. Te és Miranda kivételek vagytok! Adam más a helyzet, mert rá úgy találtunk rá, és magunkhoz vettük. Így tudom, milyen, ha valaki átváltozás alatt áll! De kettőjük között azért van különbség. Adamot megharapták, Elisabethben genetikailag kódolva van, hisz mi egyenes ági leszármazottai vagyunk egy vámpírnak! - És a vén trottyoknak nem lesz beleszólása? Csend! Most Roger hallgatott egy darabig. Mire újra megszólalt! - Kiknek? - A Kamarilla vezetőinek? - Ne nevezed őket vén trottynak! De majd igen, lesz beleszólásuk, ha nem változik át! Anyád hol van? - A másik vén trottyal beszélget! Az iskola igazgatójával. Na, végre, elindult haza!

12 - Anya, anya! Na, végre hogy itt vagy! - Mi a baja kicsim! - A lányod azt mondja ma összetalálkozott a húgom lányával a folyosón, és ahogy érezte beindult a reakció, de nem tudja, mi történik vele. Lányod? Miért neked talán nem? Persze ha baj van, rögtön az én lányom! Egyébként, Igen tudom, hogy itt van, még nem volt vele órám, holnapután lesz! Fel kell készülnöm, nem lesz egy könnyű találkozás, és ha Leslie tudomást szerezz róla, balhét fog csapni az biztos! - Miért, olyan nagy baj? kérdezte Lucy - Baj hát, a nagybátyád ki nem állhat minket! Másrészt, Leslie halandó, és meg van győződve róla, hogy az ő lánya nem lesz ilyen, amilyenek mi vagyunk, ahogy fogalmazta egyszer, ő kiírtja belőle az elmebajt! Bár tudná az igazat a lányával kapcsolatban! - Leslie tudja, hogy Patrica kicsoda? - csodálkozott Lucy - Tudja, ez is lett a végzett! Én mondtam annak idején nem lesz jó vége annak, hogy hozzámegy egy halandóhoz! Szerintem jobb lesz, ha felhívod Patríciát, készítse fel a lányát, mert hamarosan ki fog törni a vihar az nem kétséges! Talán az lenne a legjobb ha Mike-val ideutaznának New York-ból, közel legyenek hozzá, ha szükség lesz! Vagy még korai? kérdezte Roger - Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok! Előbb-utóbb kutatni kezd, mert nem érti, mi történik vele, illetve pénteki óra után már többet tudok majd mondani! Fokozatosan kell felkészíteni a dolgokra, és arra is, hogy mi vagyunk neki a családja! Lesliehez pedig az égvilágon semmi, de semmi köze - Semmi köze? Ezt hogy érted anya? - Sehogy! Muszáj neked mindig mindent meghallanod. - Anya! Kérdezhetek valamit? - Persze! - Leslie halandó, ő tudja, hogy létezünk, mit kellett csinálnia, hogy ne árulja el kilétünket? - Esküt kellett tennie a Kamarilla előtt! Szerencsére a hercegek előtt nem kellett neki! Esküt, tett a Masquarada alaptörvényünk előtt! Aminek az a lényege, hogy a vámpírok a halandók előtt nem fedik fel kilétüket. A sötétség világának legfőbb szabálya! Esküdt kellett tennie, hogy soha, de soha nem fedi fel kilétünket. Mivel Patríciának sikerült, előtte lebuknia! Leslie kénytelen tartani a száját, különben annyi neki! Ha nem vigyáz, megöli a Kamarilla! Hát el tudom képzelni, milyen nehéz neki titkolni! Tartani a száját olyan dologról, ha beszélne is valakivel erről, egyből bezárnák a zártosztályra! Inkább hallgat és magában emészt, gyötrődik, kínlódik. Egyszer azt vágta a fejünkhöz, hogy Elisabethből kiírtja az elmebajt. Na, ez akkor volt, amikor mindnyájan a Kamarilla elé kellett állnunk! Morpheuszt ki is nevette, és ugyan ezt vágta hozzá. Mi is kinevettük szegény Lesliet, és sok szerencsét kívántunk neki, az elmebaj kiirtásához! Úgyhogy te is nagyon vigyáz, hogy viselkedsz, hogy cselekszel, amivel lebukhatunk! Mert az életedbe kerülhet! Jól jegyezd meg! Bárhogy is alakul majd a dolog, remélem, hogy csak a Kamarilla jön el, épp elég az is! Némely hercegek sokat képzelnek magukról, uralkodnak, mint holmi kiskirályok! Pedig ők is tudják, kinek a szava szent és sérthetetlen! - Nem szeretnék velük találkozni, ha muszáj, akkor inkább jöjjenek ők ide! Nem szeretnék Enochba utazni! Ki nem állhatom azt a helyet! És Morpheusz. ki nem állhatom! Vén trotty! S ahogy tud nézni azokkal gülü békaszemeivel fúj!! - Én sem szeretem kicsim, de ha nem lesz más választás Nem volt! Kamarilla sokkal előbb megérkezetett, mint ahogy szóltak volna! Csak ők nem tudták. 3. A pénteki óra előtt még Roger, felhívta Firenzébe lakó lányát, hogy beszámoljon neki arról, hogy ki is költözött vissza a városba. Adam szokás szerint nem volt otthon, jobban mondva pár napja a Szinét sem látták! Annyira nem izgatta őket a dolog, felnőtt és hát tud magára vigyázni! Bár jobb lenne, ha ilyen helyzetekben ő is itthon lenne! Persze Mirandáról nem is beszélve. De vele beszéltek telefonon, miután kitárgyalták az olaszországi időjárást, ez két napja volt, rátértek a szülei a helyzet felvázolására. - Szóval itt Firenzében is rossz a helyzet! Mármint az időjárást illeti! Állandóan esik az eső! Hol pedig szép szeptemberi idő van, de ilyenkor vigyázok magamra! Kommentálta a dolgokat Miranda Adams a szüleinek. Miért talán otthon más a helyzet? Nem hiszem, hogy pont azért hívtatok, hogy megkérdezzétek, Firenzében milyen az idő?

13 - Ó, kislányom, itt is ugyan az a helyzet, esik és esik. Azt csodálom, hogy hó nem esik, ebben a megbolondult időjárásban! Ha így marad az idő, legközelebb a Húsvéti nyúl, is szánkón érkezik! Mondta Roger! De igazad van, nem pont ezért hívtunk téged! - Adam csinált valamit? Vagy Lucy? Valami történhetett, mert nem igazán tudok az otthoniak gondolataiban olvasni! Valami blokkol! - Igazán? Talán pont Adam művel valamit! 2 napja nem láttuk! Várjál, kihangosítalak, mert úgy látom az anyád is szóhoz akar jutni! - Kösz hogy megengeded! Szóval édes lányom, történt egy érdekes dolog, amit a családot illeti! Nem olyan rég, pontosan, vagyis kb 3 hete visszaköltözött a városba Elisabeth! Pont abba az osztályba jár, amelyikbe a történelmet tanítom! Lucy már összefutott vele az iskolában. Persze én is tudtam, hogy jönni fog. - Elisabeth? - Jaj, kislányom, a húgom lánya! - Ó! Persze, most már emlékszem! Mondjatok valamit? Már ő is olyan, mint mi? - Nem sajnos még nem! De Lucy azt mondta, érezte mikor elment mellette, hogy változás alatt áll a szervezete, de nem érti, mi történik vele. Pénteken lesz vele órám, utána többet tudok mondani! - Jó anya! Értem. Jó lenne hazamenni, és látni őt! Kíváncsi lennék Leslie arckifejezésére, ha átváltozik! Emlékszem azt kiabálta a Kamarilla képébe: Majd én kiirtom belőle az elmebajt! De rég volt! Most le kell tennem, majd akkor hívjatok. Meg persze akkor is, ha történik vele vagy nem valami. Puszillak titeket! Letette a telefont 4. Eljött végre a várva várt pénteki történelem óra, végre találkozhatok Lusinda Adamsal! De addig is ejtek pár szót a többiekről! Az első nap óta Mary Katzman lett a legjobb barátnőm! Ha nem is a legjobb, de vele jövök ki a legjobban az osztályból, illetve a fiúk közül Cliff Randolfval. Minden órán Mary mellett ültem. Leszámítva az idegen nyelvi órákat, mert én olaszra jártam Cliffvel, ő pedig franciát tanult. Anyja franciaszármazású volt, így megkövetelte tőle, hogy e csodálatos nyelvet sajátítsa el, mesélte, hogy anyja franciául beszél hozzá, de ő fütyül rá! Mary korához képest elég magas volt, szőke és gyönyörű kék szemekkel, az órahegyén jó pár szeplővel, amiket ki nem állhatott! Próbálta őket eltakarni némi púderral sikertelenül. Mert a nap végére állandóan letörölte. Cliff pedig: Hát igen! Barna haj, barna szem, és egy Harry Potter szerű szemüveg! Ami miatt nap, mint nap csúfolják! Ráadásul eléggé túlsúlyos volt, ami nem is csoda, állandó jelleggel tömte magába chipseket, hamburgereket. Nem volt olyan szünet, amiben nem evett volna valamit! Most épp egy nagy táblás csokit próbált magába tömni! Következett az utolsó óra, amit tényleg nagy izgalommal vártam. Végre megláthatom a híres Lusinda Adamst! - Osztály vigyázz! Tanárnőnek jelentem az osztály létszáma 15, jelen van 15 fő. - üljetek le! Második padban ültünk, középben! Amikor ránéztem, még a szám is tátva maradt, ugyanúgy, mint a hét lején, amikor megláttam a lányát. Mindenre számítottam, csak épp erre nem. Az asztalnál, kb 160 cm magas, fekete hajú, a szeme kissé furcsán csillogott, ahogy a szemébe néztem. Nem tudtam eldönteni, valójában milyen színű a szeme! A haját összefogva hordta! De ez nem volt még elég. Alig hogy belépett és egymásra néztünk abban a szempillanatban, áramütésként érve összeestem! Mikor magamhoz tértem, ő állt felettem, jéghideg kezével próbált életet lehelni belém. De az érintése megnyugvásként hatott! - Minden rendben? - Igen tanárnő kérem! Bocsánat, nem tudom, mi van velem. Egyébként Elisabeth Ford vagyok! - Tessék? Ó! Nagyon örülök! Én pedig Lusinda Adams! Én tartom a történelmet. - Igen! Hallottam egyest, mást Önről! - El tudom képzelni! Az osztálytól vagy az apádtól? - Az osztálytól, de a legtöbbet Mrs. Fletchertől! - A boszorka! - Maga ismeri az apámat? - Sajnos! Ezt elég halkan mondta, de megértettem! Majd mosolyt erőltetett az arcára és úgy mondta.

14 - Ó Mr. Fordot mindenki ismeri az iskolában! Jobban vagy? Majd óra végén maradj itt egy kicsit, beszélgessünk! - Rendben! Az óra elég gyorsan véget ért! Nemcsak a közjáték miatt az óra elején, hanem amúgy is! Nagyon jól magyarázta az anyagot. Még tetszett is! Inkább talán azért is ért véget, ilyen, hamar mert túl izgatott voltam, hogy beszélni akar velem. El sem tudtam képzelni mit akar tőlem! - Hogy tetszett az óra? - Izgalmasabb volt, mint a volt sulimban az biztos! - Ennek örülök! És azt is, hogy újra itt vagy köztünk! Igen, igen! Tudom, hogy régen itt laktál, amíg el nem váltak a szüleid! Mi is laktunk már itt, 3 éve költöztünk vissza a családommal. Jegyezd meg, ebben az iskolában nincsenek titkok. Egyébként csak annyit akartam neked mondani, hogy ami ma történt veled ez egy természetes folyamat! Hidd el, ez így természetes! Minden rendben lesz! Ismét hozzám ért a jéghideg kezével. És én ott maradtam egyedül a gondolataimmal. Semmit nem értettem az egészből. Lucy már nem bírt magával, fel, alá járkált az iskola előtti parkban. Ha nem mászkált, akkor a padon ült. Már nagyon kíváncsi volt arra milyen volt anyjának az Elisabeth -vel való találkozás! Jóval előbb vége lett az órájuknak, volt ideje várni Jó lenne valamit tudni már. Ott tartott épp a gondolataiban, hogy visszamegy az iskolába, és megkeresi az anyját, ha kell, kihallgatja a beszélgetésüket! Aztán eszébe jutott a gondolatolvasás, egy kicsit beleolvas anyja gondolataiba lesz, ami lesz. Bár tisztába volt vele, hogy anyja rá fog jönni és kapni is fog érte, de ezt a kockázatot megéri! Nem kellett, mert már jött is ki az iskolába az anyja, utána pedig Elisabeth. Meglátta őt, szólni nem tudott, mert anyja gyorsan húzta maga után az autóhoz. Kérdezni sem tudott tőle semmit, mert már mire észbe kapott otthon is voltak! - Na, végre! Ezt már Roger mondta! Azt hittem nem értek haza sosem. Mi volt? - Hát apa, én sem tudok semmit, ne aggódj! Mire észbe kaptam már itthon is voltunk! És nem tudtam olvasni a gondolataiban, mert mire eszembe jutott, jöttek kifele a suliból. - Gondolatolvasás? Előbb is eszedbe juthatott volna. Most itt állunk, anyád nem szól semmit, csak néz maga elé! És én sem tudok benne olvasni, blokkolja magát! Mondanál végre valamit szívem? - Anya! Légyszives szólalj már meg! Nem látod, milyen idegesek vagyunk apával!! - De sürgettek! Még szép hogy blokkoltam az agyam! Biztos voltam benne megpróbálkoztok vele. Érdekes egy óra volt. Épp hogy beléptem abban a pillanatban elájult. Úgy vagyok vele, ez most azért következhetett be, mert a közelében voltam. S nem az átváltozás miatt. - És? Kérdezték egyszerre! - Hozzáértem, kétszer is! Az első az ájulásnál, a másik mikor elváltunk! Érzetem a szervezetében bekövetkező változásokat, biztos vagyok benne nem mostanában fog bekövetkezni. - És? - Mit sürgettek! Aztán óra végén is beszéltem vele, próbáltam célozni dolgokra! Csak nézett rám! Biztos vagyok benne, hogy előbb, vagy utóbb el fog gondolkodni rajta! És ahogy én gondolom és már mondtam is egyszer, nem fogja érteni a dolgokat, amik vele történnek és kutatni fog. Hát ennyi! Igyekszem szemmel tartani őt a suliban! Nem hiszem, hogy Leslie lesz oly kedves és felvilágosítsa őt, abban az értelemben, hogy ki is ő valójában, sőt abban is biztos vagyok, hogy elfelejtett és el is fog felejteni, szólni neki, hogy a közelben lakik a rokonság az anyja részéről, és hogy a történelem tanárja a nagynénje. Hacsak nem beszél Patríciával telefonon, és ő nem adja tudtára a dolgokat! Leslie képes lesz rá, és a telefont kihúzza! Biztos, hogy telefonálni fog, hisz ez volt az első hete a suliba, és Patrícia kíváncsi lesz rá milyen volt. Nem kellene még is szólni neki, hogy lassan adagolja be a dolgokat? - Nem hiszem! Én pedig azon gondolkodom már napok óta, hogy miért nem beszélt vele, mielőtt ideküldte? - Miért nem hívod fel, és kérdezed meg tőle? Egyszerűbb! És ha már felhívtad, kérdezd meg tőle, hogy nekünk miért nem szólt a lánya érkezéséről? Év eleji testületi ülésen kell megtudnom. Hívd fel, kérdezd meg tőle! A te testvéred, nem az enyém.! - Jó! Felhívom! Talán tényleg az lenne a jó, ha ideutaznának, és a közelben lennének! A telefont többszöri próbálkozás után vették fel.

15 - Itt a te szeretet bátyuskád, édes húgom! - Roger? Mi a szösz! Hogy hogy felhívtál? Nem szokásod hívni, csak akkor, ha valami baj van vagy fontosat akarsz kérdezni! - Mond csak édes hugicám, nem felejtettél el velünk valamit közölni éppenséggel? - Jesszus! Te soha nem hívsz így! Mit kellett volna? - Mondjuk azt, hogy Elisabeth visszaköltözött, ami hőn szeretett Lesleinkhez! - Ó! Nem szóltam? - Nem! Lusinda az év eleji ülésen tudta meg. Épp ma volt vele órája! Azt mondja, beindult nála az átváltozás, de semmit nem ért! Te nem szóltál neki rólunk? - Biztos! Mondd, hogy nem viccelsz? Ugye nem? Hála az égne! Már kezdtem azt hinni, hogy semmi nem fog történni, és a Kamarilla elveszi tőlem, és megöli! Úgy látszik, ebbe is hozzám hasonlít! - Biztos! Lucy is mondta! Összetalálkozott vele! Szerintem gyertek ide mihamarabb! Szükség lesz rád. Csak arra nem válaszoltál még, hogy miért nem szóltál nekünk? - Jaj, Roger! Hát a levél! Nem emlékszel, amit Morpheusztól kaptam? - Levél? - Igen! Amikor Lesleinek fogadalmat kellett tennie. Akkor kaptam tőle, hogy 13 születésnapja előtt, vissza kell, küldjem hozzá! Ez tudta, tudta, hogy el fogunk válni. Nem mertem szólni nektek! Rettegtem tőle! - Mindig is tudtam, hogy különleges képességei vannak, de azt nem sejtettem, hogy a gülü szemű, jövőbe is lát. Elhiszem, hogy félsz tőle, én is félek. De azért szólhattál volna! - Most már mindegy! Ha valami változás történik, szóltok? Meg vigyáztok rá, ugye? - Persze! A távolból figyeljük s vigyázunk rá! Lusinda úgy gondolta inkább t ír a lányának, bár úgy beszélték, meg hogy hívni fogják. Miranda! Megtörtént a találkozásom Elisabeth -vel az órámon. Elég érdekes egy találkozó volt. Értelmes, okos kislány lett belőle. Egy kicsit nagyon is hasonlít az apádra. Nem csoda, rokonok vagyunk! Míg nincs felkészülve a dolgokra, mármint arra, amiről beszéltünk, nem is sejt semmit a kisszentem. Ha elérkezik az idő, fel kell készíteni rá. Bocs hogy nem hívlak, majd beszélünk úgy is! Az idő továbbra is rossz! Félórája ismételten elkezdett esni az eső! Majd írj! Csókol anyád! Félóra múlva a következő válasz érkezett: Anyu! Nem baj, ha nem hívtál, nem is vagyok otthon! Valamilyen szinten örülök, a találkozásnak, reméljük, hogy semmi olyasmi nem fog történni! De feltétlenül informálj a továbbiakról. És abban is reménykedjünk, hogy azoknak, akikre gondolok, nem kell eljönniük! Itt süt a nap. Lucy-nak vettem egy csomó új cuccot, hamarosan postázom! Pusszant lányod! 5.

16 Roger letette a telefont, és felment a szobájukba! Lusinda épp akkor fejezte be a levélírást. - Beszéltem vele! - És? Mit mondott? - Egy csomó ostobaságot, Morpheuszról. Valami levelet említett, amit akkor kapott tőle, amikor mindannyian ott voltunk.! - Levelet? - Igen! Valami olyasmi állt benne, hogy Elisabethnek a 13. születésnapja előtt vissza kell térnie ide. Tudták, hogy el fognak válni. Annyira ideges volt, attól félt, hogy a Kamarilla elveszi tőle a gyereket, hogy elfelejtett szólni nekünk! Mondtam neki, hogy beindult az átváltozás. Valahogy akkor, megkönnyebbült! - És gondolom megkért, vigyázzunk rá! - Megkért! - Gondoltam! Rávall! Csak ők nem gondolták azt, hogy AZOK, akikre gondolnak, minden mozzanatukat figyelik, azóta hogy Elisabeth újra visszaköltözött az apjához! 6 Izgatottan tért haza Elisabeth is. Nem ment ki a fejéből az óra utáni pár perces beszélgetés a tanárral. Hazafelé, a tanár mondata járt a fejében, vagy is az utolsó mondata. Mit jelent, hogy ez így jó, így természetes? Annyira bele volt merülve a gondolataiba, hogy még a kutyáról sem vett tudomást, hogy ismételten neki ugorva a kerítésnek megugatta. Nem hogy a kutyát nem vette észre, hanem a lakásba belépve az apját sem, akinek szó szoros értelembe beleütközött. - Jajj kislányom nem tudsz vigyázni? A kávém! Nézd, meg hogy nézek ki! - Bocsi apa. Nem vettelek észre! Nem gondoltam, hogy itt állsz majd az ajtóban, kezedben csészével és engem vársz! Mert gondolom, engem vársz? - Téged! Tisztára olyan, vagy mint az anyád! Az is állandóan mindennek nekiment, mint egy holdkóros! - Még egyszer bocs. Majd kimosom, úgy is itt az ideje, hogy bekapcsoljuk a gépet. S nem vagyok holdkóros! Meg anyu sem, csak egy kicsit béna. ennyi az egész! - Jó hagyjuk! Mesélj milyen volt a történelem óra? És Lus.. akarom mondani Mrs. Adams? - Te apa, egészen jó volt. Végre egy jó tanár. Nem olyan, mint New Yorkban volt. Élveztem az órát. Csak az elején történt egy érdekes dolog. - Mi csoda? Halljam? Mit művelt veled az, az a nő! - Nem csinált semmit. Miért? - Csak semmi! - Az óra végén beszélt velem. Olyan furcsa dolgokat mondott nekem. Te ismered őt apa? - De hogy ismerem! Kellene? - Pedig azt mondta, hogy az iskolában mindenki ismer téged. - Ezt mondta? - Ezt! Meg hogy minden rendben lesz, és hogy ez így jó, így természetes.

17 - Mást nem mondott? - Nem! Miért kellett volna? Egyébként olyan furcsa volt az egész, nyugodtság fogott el a közelébe, és a hogy hozzám ért a kezével - Hozzád ért? - Csak a kezével érintette meg az arcom, akkor mondta ezt a sok baromságot. Olyan hideg volt a keze, mint egy halottnak! Esküszöm olyan hideg volt, mintha meg lenne halva. De olyan jól esett! Mint anyu keze, amikor hozzámért, neki is pont mindig ilyen hideg volt a keze. Leslie egy kissé megnyugodott! Remélni tudta, ha Lusinda hallgatott arról, hogy rokonok, talán nem mondja el neki az igazat, hogy ők rokonok. Sem a másik dolgot. Nem szabad megtudni az igazat! Se erről, se arról! De ahogy kivette a szavát, próbált célozni az a Nő! Ó hogy utálom őket, azóta amióta megtudtam és ott jártam abban az átkozott helyen Leslie tévedett! Megtudta az igazat, pár hónappal később. Legalábbis az igazság egyik felét. Azt hogy rokonok! Ugyanakkor, amikor Roger letette a telefont, más valaki is hívta Patríciát. A lánya! - Anya! Te vagy az? - Kislányom! Jaj de jó hallani a hangod! Mesélj már, milyen apádnál? Az iskola? - Anya! Nem is tudom, hol kezdjem. Elég érdekes volt a megérkezés! Szakadt az eső, Mrs. Flecher boldogít amióta megérkeztem. De nem is ez a lényeges! Hanem az, hogy a megérkezésem utáni pár napban történt. Anya! Én az óta, azóta rosszul érzem magam. Végre! Tényleg igaz, amit a telefonba Roger mondott percekkel ezelőtt! Gondolta magában Patrícia! Csak igaz legyen, és ne vegyék el tőle. Épp elég az is hogy vissza kellett küldenie Leslie-hez. Most mit mondjak neki? - Anya? Hallasz? Hahó!! - Itt vagyok kincsem! - Hallottad, amit az előbb mondtam? Amióta visszaköltöztem, nem érzem magam jól. - Hallom kincsem! Biztos megviselt az egész! - Jaj, ne gyere te is ezzel! Apa is állandóan ezt mondja, meg azt hogy biztos honvágyam van. Hát volt egy kicsi a megérkezésem után. Talán kezd megszűnni, de ez az állandó rosszullét nem akar! - Pedig biztos, hogy ez lesz! Majd elmúlik egy idő után. Próbálta megnyugtatni lányát. Izgatott voltál, visszaköltözés miatt, új iskola, új osztálytársak, tanárok!. - De anya, úgy érzem magam, mint amikor beteg leszek - El fog múlni kincsem, el fog múlni! Hamarosan! Csak gondolatba tette hozzá, hogy remélem. De mesélj! Milyen a suli? - Egészen jó! Az osztály hagy maga után némi kivetni valót, de azért el vagyok velük. A törit nagyon élveztem. De a tanár Mrs. Adams! Olyan furcsa egy nő olyan furcsaságot mondott nekem ma. Mert, ahogy belépett az osztályba, elájultam. Apunak nem mondtam el hogy elájultam! - Elájultál? - Nem az előbb mondtam, hogy furcsa dolgok történnek velem? De elájulni, most ájultam el először. És milyen hideg a keze? Mint a tiéd! Neked van mindig ilyen hideg kezed anya! Haladunk! Tényleg beindult az átváltozás! - Miért? Mit mondott? - Hát azt mondta, hogy így jó, ez így természetes! Te ezt érted anya? - Nem kincsem! Honnan kellene értenem? Különben is, nem is ismerem őt!

18 - Ha látnád a lányát? Hogy az hogy néz ki? Mint egy súlyos vérszegény! Múltkor láttam a folyóson! Hogy ő, hogy hasonlít rád anya! Kiköpött te vagy, csak gyerekben! - Igazán! Nyelt egy nagyot Patrícia, nahát milyen érdekes Egyszer olvastam valahol, hogy mindenkinek létezik valahol a világban egy altenegrója! - Már megint milyen műsort néztél a tv-ben? Ki sem tudom ejteni! - Egy újságban olvastam. Le kell tennem, mert megjött Mike! - Üdvözlöm! - Átadom! Letették a telefont. 7. Mike, döbbenten nézet Patríciára! Valaminek történnie kellett, amíg nem volt itthon. - Történt valami? - kérdezte! - Történt! Roger is hívott, és az előbb, Elisabeth! Roger azt mondta, Liznél beindult a folyamat. - Hála! Talán nem lesz baj! - Baj! Az szerintem lesz! Liz nem érti, mi történik vele - Mit mondtál neki? - Kinek? - Rogernek és Elisabethnek? - Rogernek, azt mondtam, hogy a Kamarilla kérését teljesítettem, amin meglepődött! Elfelejtette már, hogy annak idején levelet kaptam Morpheustól. Féltem és azért nem szóltam nekik, Liznek pedig azt mondtam, hogy biztos megviselte a költözés, iskolaváltás! Találkozott Lusindával is, tanítja őt! - Legalább a közelükben van. nem kellene odautaznunk? - Talán, majd, valamikor! Ebben maradtak. Elfelejtették a levél egyik tartalmát, októberben utazniuk kellett (volna). 8 Gyorsan teltek a hetek és végre elérkezett a várva várt, nap! Elérkezett november közepe, és nagy megtiszteltetés ért: apu tartott órát földrajzon! Nagyon vártam már az órát, illetve izgultam, jobban, mint ő. Hisz ő már többször tartott előadást De hát még is az én apám! De azt senki nem gondolta, hogy a nap vége rémálommá válik! Ahogy közeledtünk Maryval az iskola fel, Edgard Kamel bandájával a suli parkolójában állt, és mindenkinek beszóltak! Mi is közéjük kerültünk, én voltam ma terítéken! De szerencsére Lusinda Adams épp arra jött! Ezek öten még furcsábbak voltak Adamséktől. Mind az ötüknek piros volt a szemük, Úgy láttam néha, a ha Lusinda nem viselt napszemüveget, mintha a szeme a szivárvány minden színében játszana, a lányáról nem is beszélve! Bár annak néha barna volt! Biztos ez az új divat, a színes kontaklencsék közül! Nekem is kellene egy ilyen, főleg minden színben játszó! - Hé, New York-i! Hallom jön apuci órát tartani! - Ne foglalkozz vele! Tudod milyenek! - Mi van, NASA olajat talált a Marson? Vagy előbb bekövetkezik a végítélet? Nem, jön a csillagközi invázió? Támadnak a földönkívüliek, mint Robin Cook könyvében! Az Invázióban. Olvastad New Yorki? - Á Edgard tudok ennél jobbat! E. T. Integetett az egyik műholdnak, és jön megtámadni a Földet!! Houston, Houston itt a Mars! Most meg mi van? Houstonban lakunk nem? Ezt Jim mondta! Poénnak szánta, de nem sült el! Vagyis nem, úgy ahogy ő gondolta! Rajtuk kívül, senki nem nevetett rajta.

19 Közben odaért Lusinda is! - Valami baj van lányok? - Nem tanárnő csak a szokásos! Mutattunk a fiúk felé! Ma Elisabeth van náluk terítéken! Piszkálják azért, mert az édesapja jön ma hozzánk rátartani földrajzon! - Leslie ma idejön? Erre felkaptam a fejem, hogy kapásból Lesleinek hívja, és nem Mr. Fordnak! - Igen tanárnő az édesapám ma idejön! Miért baj? - Nem! Végül is néha szokott itt előadás tartani. Érdekes! Soha nem említette, hogy valaha is tartott volna itt előadást! Na, majd az óravégén megkérdezem tőle! - Valami baj van fiúk? - Nincs! Miért, kellene lennie tanárnő? - Nincs órátok fiúk? - De van tanárnő! Nincs tanárnő! - Most van vagy nincs? - Van tanárnő! - Tudjátok mit! Akkor lógni! - Igen tanárnő! - Nagyon vigyázzatok magatokra, még bajotok lesz, jó nagy! Itt olyan furcsa pózba álltak be mind a hatan, mintha arra készülnének, hogy egymásnak esnek mindjárt. Soha nem láttam még ilyet!- Menjünk be lányok! - Hu, ezt most jól megmondatd neki! Igen tanárnő, nem tanárnő! Vigyázni kell vele! Hiába tartozik a mi körünkbe, vigyázni kell vele! Hiába Adam anyja, a rossz közül is jobbik fajtánkból való! Lusinda ahogy beért a tanáriban azonnal felhívta Rogert! - Baj van Roger! Mi a baj? - Leslie ma idejön órát tartani, mi lesz, ha meglát? - Honnan tudod? - Elisabeth az előbb mondta nekem, hogy az apja ma idejön! - Mondd le az órát, hivalkodj betegségre! Az nem jó, tudod milyen Lucy szája! Most mit csináljunk? Vigyázz magadra! S próbáld elkerülni. Még is jobb lenne, ha felhívnám a húgomat! - Hívd! Mondd, meg neki azonnal üljenek gépre, de ne mutatkozzanak, nem lenne jó ha Liz megtudná, hogy itt vannak! 9 Végre elérkezett a várva várt óra! Apu úgy állt az asztalnál, mint valami félisten! Nagyon feszengtem! Többiek is úgy néztek rám ma, mint valami csodabogárral. De kezdtem ismét rosszul érezni magamat, alig kaptam levegőt, szédültem! Ájulás kerülgetett, felét nem értettem abból, amit apu kezdett el magyarázni miről fog beszélni! Nem akartam megzavarni, túl ciki lett volna, nemcsak nekem, de neki is, hogy pont a lánya megy ki az óráról, bent maradtam és igyekeztem odafigyelni. Nem sok sikerrel, de Jézusról mondott valamit az biztos, meg December 21-kével kapcsolatban. - Köszönöm a lehetőséget, hogy ma órát tarthatok az osztálynak! Bizonyára örültök annak, hogy ma nem kell felelnetek az órán! Beszélek nektek a csillagászatról, bolygókról, stb.. Majd boncolgatunk egy érdekfeszítő témát, hisz mindenki fantáziáját megmozgatta. Utalok itt írókra, forgatókönyvírókra, rengetek mozifilmet készítettek ezzel kapcsolatban! Hamarosan, nem egészen egy hónap és

20 beköszönt, mindenki által rettegett dátum: december 21. Akkor csapjunk is bele a közepébe. Nem akarom nagyon az elején kezdeni, hisz mindenki tudja, vagyis ismeri a híres csillagászokat, elméleteket a régi időkből mit is illetve mi volt az az elmélet hajdanvolt csillagászok szerint, hogy a nap kering a Föld körül. Kopernikusz volt az a csillagász, aki felfedezte, hogy a bolygók keringenek a nap körül, ellentétben az egyházzal, akik azt a nézetet vallották, hogy a nap kering a Földkörül. Biztosan hallottátok, már hogy táguló világegyetem. - Einstein relativitás elmélete? - Úgy van! Bebizonyította, hogy a világegyetem nem mozdulatlan, hanem tágul. Egyszer, nem mostanában lehet, évmilliárd múlva egyszer el fog tűnni a világegyetem. Ahogy volt a nagy, bumm, be fog következni a nagy, reccs! Az egész egy szemvillanás alatt fog bekövetkezni, valószínű, hogy az utódaink nem fogják látni! Talán addigra elpusztul az emberiség! Sőt lehet nem csak az ember nem lesz már akkor itt, valószínű, hogy a föld sem fog már létezni! A Nap energiája úgy 4-5 milliárd évig elég, valószínű, hogy a haldokló csillag bekebelezi Földünket! A csillagászat egyidős az emberiséggel! Akár hiszitek, akár nem, már az őskori emberre is hatással volt az égbolton lejátszódó jelenségek. - Az ősemberre? - Igen! Bizonyára emlékeztek történelmi tanulmányaitok során, beszéltetek arról, hogy az ősember nyershúst fogyasztott! Egyszer kitört egy vihar, s becsapott egy fába a tűzesnyíl, vagy más néven a villám! Ahogy az égett, az ott maradt húst mai szóval mondva, megsütötte! Valami ilyesmire gondoltam az őskorban lejátszódó jelenségek során! Annyira nem értek hozzá, kérdezzétek meg a történelem tanárt. - Mrs. Adamset? Azt kétlem, hogy pont ő fog a tűzről mesélni, nekünk! Nem olyan rég hallottam bent a könyvtárban, hogy azt mondta Mrs. Bloomnak, retteg a tűztől! - Lusinda? - Apa, apa nyugi! Majd otthon megbeszéljük! Inkább folytasd! Bocsánat! Hirtelen felállás után még rosszabbul lettem! Most már az egész osztály forgott velem! Legszívesebben kimentem volna az osztályból, de nem tehettem meg apu miatt! - Beszéljünk a központi égitestünkről, a Napról! Régen számos kultúrában Istenként tisztelték. Bolygónk és a civilizációnk összefonódik a Nappal. Ha nem lenne Nap, nem lenne élet a Földön. Bioszféránk számára fontos a Nap melege 1,4 kilométer átmérőjű izzó halmazállapotú, gömb alakú égitest. Meg tudná mondani valaki mik az összetevői a Napnak? Mind egy álomból ébredve bekiabáltam a megoldást. Majd ismételten visszazuhantam a kómás állapotba! - Hát apa, ha emlékeim nem csalnak: 80%-a hidrogén, 20%-a hélium! - Úgy van kislányom! Vannak az úgy nevezett napkitörések, amik valamikor megzavarják az energiaellátást vagy épp mobilhálózat működésében is zavart kelthet. Amit biztosra tudhatunk, hogy a nap 5 milliárd év óta létezik, és mint már említettem 4-5 milliárd évig biztos, hogy fűteni fog. Hacsak nem következik be nukreális tél. A hold nagyon közel kering hozzánk. A földi élet igen meghatározott alakja A hold mindig ugyan azt az oldalát mutatja felénk, 27,3nap alatt teszi meg az útját. Az apály és a dagály elsődleges kiváltója, ha nem lenne, például szélsőséges éghajlatot eredményezne. Saját fénye nincs, a napsugarait veri vissza. Ha telt és fényes bekövetkezik a holdtölte, ha fogyni kezd, és eltűnik újhold, majd újból hízni kezd! Ezeket a szavakat félkómás állapotomban is jól hallottam, hogy apu valami miatt nagyon nehezen ejti ki! Holdfogyatkozásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a Föld, a Nap és a hold közé kerül. Napfogyatkozásról pedig akkor beszélünk, amikor a hold kerül a nap és a Föld közé. A naphoz 4 bolygó kering a legközelebb: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars. A Naprendszerből kifelé haladva: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz S legvégül a Plútó. Ennyit a csillagászatról, térjünk rá egy másik témára. Biztos vagyok benne, ez jobban fog érdekelni titeket! Beszéljünk egy kicsit egy közelgő dátumról! December 21! Szeretném megjegyezni, biztosan nem fog semmiféle kisbolygó becsapódni a Földbe! Biztosra veszem, nem fogunk megismerkedni Nibiruval! Ezt a napot a Biblia Armageddonnak nevezi! A Végítélet napjának! A jelenések könyvében találunk erre vonatkozóan utalást. Ami így hangzik: - És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából 3 tisztátlan lelket kijőni.: a békához hasonlókat, mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek, akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz,,hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalának. imé eljövök mint tolvaj : Boldog aki vigyáz és őrzi az ő ruháit hogy mezítlen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát. És egybe gyűjték azért őket a helyre melyet zsidóul Armageddonnak neveznek. És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások, és lőn nagy földindulás amilyen nem volt, amióta az emberek a földön vannak. És minden sziget elmúlék és hegyek nem találtatának többé, és hogy jégeső, mint egy-egy tálentum az égből az emberekre - Elnézést Mr. Ford! Ha jól értem a szavait, az Armageddon egy hely? - Pontosan Cliff! Jeruzsálemtől észak-nyugatra fekszik Armageddon, az ókori Megiddo városának Bibliai neve. Legfontosabb kereskedelmi út mentél épült a bronzkor legnagyobb és legnépesebb városa volt. Nagyon sokszor összedőlt, külső támadások és pusztító földrengések miatt. Valószínű így válhatott jelképpé az apokalipszisnek. Így lett köznyelvben az élet tömeges pusztulásának