TERÜLETFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 TERÜLETI FOLYAMATOK ALAKULÁSA AZ 1990-ES ÉVTIZEDBEN TERÜLETFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON A TERÜLETFEJLESZTÉS FELADATAI A XXI. SZÁZAD ELSÔ ÉVEIBEN

2 TARTALOM ELÔSZÓ A TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKA CÉLJAINAK ÉRVÉNYESÜLÉSE A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ÉVTIZEDBEN A TERÜLETI EGYENLÔTLENSÉGEK MÉRSÉKLÉSE GAZDASÁGI FOLYAMATOK TERÜLETI TÁRSADALMI KÜLÖNBSÉGEK INFRASTRUKTURÁLIS ADOTTSÁGOK TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI A BUDAPEST-KÖZPONTÚ TÉRSZERKEZET OLDÁSA AZ INNOVÁCIÓ TÉRBELI TERJEDÉSÉNEK ELÔSEGÍTÉSE AZ ERÔFORRÁSOK FENNTARTHATÓ HASZNOSÍTÁSÁT BIZTOSÍTÓ FEJLESZTÉSPOLITIKA TÁMOGATÁSA A NEMZETKÖZI INTEGRÁCIÓ ELÔSEGÍTÉSE, FELKÉSZÜLÉS AZ EU TAGSÁGRA A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE MAGYARORSZÁGON A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZRENSZERÉNEK ELEMEI KORMÁNYZATI PROGRAMOK SZABÁLYOZÓ JOGANYAGOK ELÔCSATLAKOZÁSI ALAPOK PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK TERÜLETI TERVEZÉS TERÜLETI INFORMÁCIÓS RENDSZER VÁLLALKOZÁSI ÖVEZETEK A TERÜLETFEJLESZTÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE A TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKA FÔBB FELADATAI A XXI. SZÁZAD ELSÔ ÉVEIBEN A TERÜLETI EGYENLÔTLENSÉGEK MÉRSÉKLÉSE AZ INNOVÁCIÓ TÉRBELI TERJEDÉSÉNEK ELÔSEGÍTÉSE AZ ERÔFORRÁSOK FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉSÉT BIZTOSÍTÓ FEJLESZTÉSPOLITIKA MEGVALÓSÍTÁSA AZ ORSZÁG TÉRSÉGEINEK BEKAPCSOLÁSA AZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRBE A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZ ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK TOVÁBBFEJLESZTÉSE

3 Készítette az FVM Területfejlesztési Fôosztálya megbízásából a VÁTI Kht Területfejlesztési Igazgatóság Elemzô és Értékelô Irodája

4 ELÔSZÓ A jelen kiadvány célja, hogy tájékoztatást adjon az elmúlt évtized, a '90-es évek területi folyamatainak alakulásáról és bemutassa ezek nyomán, az ezredfordulóra kialakult térszerkezetet, vázolja a területfejlesztés elôttünk álló fôbb feladatait. A területfejlesztés - mint a területi politika meghatározó eszköze - a területpolitikai elképzelések megvalósítását segíti elô, rajta keresztül realizálódnak a területi politika elvei és konkrét akciói. E funkciójából következôen a területfejlesztés az ország társadalmi-gazdasági fejlôdésének meghatározó, speciális (területi szempontú) közvetlen alakító tényezôje. Minden olyan döntés, vagy beavatkozás, amely közvetlenül érinti a társadalom és a gazdaság különbözô ágait, területi dimenzióval is rendelkezik. Így az ágazati fejlesztési politikák és a területi politika együtt alakítják közvetve, vagy közvetlenül a társadalmi és gazdasági területi folyamatokat. A rendszerváltást követô átalakulási folyamat új követelményeket támasztott a terület-fejlesztéssel szemben, ezek fôbb elemei: az új intézményrendszer létrehozása, a döntési mechanizmusok decentralizálása és az erôforrások koordinációja. Az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk is szükségessé tette a magyar területfejlesztési gyakorlat korszerûsítését és az európai területpolitika elveinek érvényre juttatását. Ez természetesen egy hosszabb folyamat, amelynek alapjait már leraktuk. Ezek között legfontosabb a területfejlesztés legitimációját biztosító évi XXI. törvény. Magyarország már eljutott a társadalmi, gazdasági területi fejlôdés azon pontjára, amikor a regionális integrációk és az interregionális kapcsolatrendszerek fejlôdésének lehetôségével már hatékonyan tud élni, ami új lendületet adhat az ország megújulásának. A XXI. század elsô éveinek területfejlesztési feladata ennek az új, EU konform modellnek a követése. E modellben a területi folyamatok olyan térszerkezetet alakíthatnak ki az évtized végére, amelyben a hátrányos térségek és települések száma csökkenhet, a gazdasági-társadalmi különbségek nagymértékben csökkenô tendenciát mutatnak az ország nyugati és keleti területei között, valamint a mûszaki infrastrukturális hiányok már nem számottevôek. dr. Szaló Péter helyettes államtitkár 5

5 A TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKA CÉLJAINAK ÉRVÉNYESÜLÉSE A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ÉVTIZEDBEN Magyarországon a területfejlesztési politika, mint kormányzati funkció 1990 elôtt a kevésbé preferált állami feladatok közé tartozott. A gazdaság tervezése, irányítása ágazati irányelvekre épült, a területi folyamatok azonban mégis a kiegyenlítôdés irányába hatottak abban az értelemben, hogy csökkentek a társadalmi-gazdasági fejlettségbeli különbségek a térségek között. A látszólagos ellentmondást a gazdasági rendszer struktúrája magyarázza elôtt a gazdasági rendszer a piac, a verseny hiánya miatt alapvetôen az erôs térségektôl vont el és a gyengébbet védte, preferálta. Mindez visszavetette a gazdaság dinamikáját, miközben hozzájárult a területi egyenlôtlenségek mérsékléséhez. A kilencvenes évek elsô felében a területfejlesztési feladatokat a kormány egyedi határozatok útján látta el, amely határozatok elsôsorban a kelet-magyarországi megyék fejlesztésére és felzárkóztatására irányultak és a depressziós területeken lezajló spontán folyamatok fékezésével, elsôsorban tercier jellegû foglalkoztató helyek állami beruházásban történô kialakításával igyekeztek enyhíteni a lemaradó térségek problémáin. Az egyértelmûen kedvezôtlen területi tendenciák azonban egy határozottabb regionális politika irányába mutattak, melynek átfogó alapdokumentumát a területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996 évi XXI. törvény jelentette. A törvény meghatározza a feladatokat és felsorolja a területfejlesztés és a területrendezés eszközeit és intézményeit. Ezzel a magyar területpolitika egyébként a csatlakozó országok közül elôször az EU területfejlesztési elvárásainak megfelelô jogi háttér birtokába került. A piacgazdasági átalakulás következtében a kilencvenes évtized közepére lényegében kialakult az az új térszerkezet, amelyet a korábbi idôszaktól eltérôen - elsôsorban a gazdasági szerkezet és teljesítôképesség szempontjából minden térségi viszonylatban (a fôváros és a vidék, a nyugati és a keleti országrész, a településhierachia csúcsán illetve alján lévô települések között) nagyobb egyenlôtlenségek jellemeznek. Ezek ismeretében az Országos Területfejlesztési Koncepciót elfogadó országgyûlési határozat a területfejlesztés stratégiai céljait az alábbiakban jelölte meg: a területi egyenlôtlenségek mérséklése, a Budapest központú térszerkezet oldása, az innováció térbeli terjedésének elôsegítése, az erôforrások fenntartható hasznosítását biztosító fejlesztéspolitika támogatása, a nemzetközi integráció elôsegítése, felkészülés az Európai Uniós csatlakozásra. A hazai célkitûzések nyugati példákhoz hasonlóan a kedvezôtlen területi folyamatok tompítását és a kívánatos fejlôdés felerôsítését egyaránt elôirányozták. A kiemelt stratégiai célok szinte mindegyikére (kivéve az elsôdlegesen intézményi, szervezeti intézkedéseket magában foglaló 5. célkitûzést) jellemzô az, hogy a megtett intézkedések hatásai, eredményei csak hoszszabb távon és lassan jelentkezhetnek. Ez azt is jelenti, hogy miközben tényszerûen számbavehetôk a célokhoz kapcsolódó intézkedések, addig azok érzékelhetô eredményei, hatásai a területi, települési fejlôdésben ma még nem mindenütt tapasztalhatók, sôt esetenként még éppen a velük ellentétes folyamatok (növekvô gazdasági, jövedelemi egyenlôtlenségek, a fôváros aránynövekedése, újabb és újabb környezeti krízishelyzetek) uralják a területi fejlôdést. 6

6 A TERÜLETI EGYENLÔTLENSÉGEK MÉRSÉKLÉSE A rendszerváltás és a piacgazdaságra való áttérés a gazdaság és a társadalom minden elemére kiterjedô változásokkal járt a kilencvenes évtizedben. Ennek következménye, hogy ma az ország térszerkezete, térségi és települési tagoltsága eltér a rendszerváltás elôtti helyzettôl. Ebben természetesen jelen vannak az évszázados determinációk, mint a falu-város, vagy a fôváros-vidék megosztottság, miként az elmúlt évtizedek nyomai: a szocialista nagyipar, a mezôgazdasági nagyüzemek és a '90-es évtizedben kialakult piacgazdaság elemei: a vállalkozások és a külföldi tôke hatásai. Nagytérségi szinten az egyenlôtlenségek elsôsorban a fôváros és vidék viszonylatában, illetve Nyugat- és Kelet-Magyarország között mutatkoznak meg. A fôváros minden gazdasági mutatóban messze kiemelkedik az országból. Budapesten a megtermelt GDP egy lakosra jutó értéke 80%-kal magasabb az országos átlagnál, (de a fôváros e mutatóval mért gazdasági fejlettsége így is csak fele az EU átlagának). A fôváros gazdasági átalakulását az üzleti, pénzügyi szolgáltatások, a kereskedelem dinamikája vezérli. Budapest ma már nem ipari fellegvár, hanem Közép-Európa egyik legdinamikusabb, legvonzóbb pénzügyi, kereskedelmi, turisztikai centruma, meghatározó hazai hatalmi-politikai központ, alapjaiban átalakult szervezeti és foglalkozási szerkezettel (1996-ban Budapesten a keresôk háromnegyede a szolgáltatásokban dolgozott). A gazdasági fejlettség, a lakossági jövedelmek és a munkanélküliség jellemzôit a megyék szintjén vizsgálva a fôváros kiugróan kedvezô fejlettségi mutatóin túlmenôen mindenek elôtt a határozott Nyugat-Kelet megosztottság tûnik szembe, elsôdlegesen az északnyugati országrész sikeres szerkezetváltása és megújulása áll szemben Észak-kelet Magyarország elhúzódó stabilizálódásával. A kistérségi szinten a gazdaság fejlettségének szerkezete mozaikszerûbb, a keleti országrészben is jelen vannak a dinamika elemei, ugyanakkor a fejlett dunántúli régiókban is vannak gyengébb pozíciójú térségek, ún. belsô perifériák. A kilencvenes években kialakult térszerkezetben különbözô fejlôdési pályákon haladó térségtípusok különíthetôk el. A tipizálás lényege, hogy az ország minden térségét be lehet sorolni egy fejlettségi típusba, amely a többitôl markánsan eltérô gazdasági jellemzôkkel bír. A térségtípusok kialakulása egyrészt a földrajzi helyzettôl is függô domináns területi folyamatok, másrészt az ágazati szerkezet és az infrastrukturális ellátottság különbségeinek eredménye. 7

7 A dinamikusan fejlôdô térségekben jellemzô a külföldi tôke nagyobb aránya, a kiemelkedô vállalkozói aktivitás, a magasabb jövedelemszint, mindez alacsony munkanélküliségi rátával párosul. E csoportba sorolhatók a dinamikus centrumok (fôváros és vonzástérsége, a nagyvárosok és megyeszékhelyek) és a dinamikus tengelyek az autópályák mentén. E gazdasági terek kiterjedése egyértelmûen a nagytérségi közlekedési infrastruktúra fejlesztésétôl függ. Az új gazdasági szerkezetben elsôdleges elônyt élveznek továbbá a kedvezô földrajzi helyzetû térségek, mint a nyugati határmenti térség, ahol a fejlôdés hajtóereje az osztrák-olasz gazdasági térhez való földrajzi közelség. Az idegenforgalmi vonzerôvel rendelkezô településekre is különösen a Balaton térségében a nagyobb vállalkozási aktivitás, és ezzel párhuzamosan a magasabb jövedelemszint jellemzô. Végül a stabil, modernizált nagyiparral rendelkezô iparvárosokat (Dunaújváros, Tiszaújváros) is kedvezô munkanélküliségi és jövedelmi kép jellemzi. Viszont az ipari alkalmazottak nagyobb aránya miatt a vállalkozói aktivitás jóval elmarad az átlagtól. E térségek fejlôdése folyamatos, bár az egyoldalú ágazati szerkezet veszélyeket is rejt magában. A fejlôdô térségek némileg elkülönülnek a dinamikusan fejlôdô térségektôl, mivel a fejlôdés lehetôségét csak késôbb, a külföldi tôke megjelenésével (Kaposvár, Nagykanizsa), a fôváros vonzerejének, agglomerációjának kiterjedésével és az azzal való kapcsolatuk javítása után (Aszód, Hatvan, Gyöngyös) tudták kihasználni. A felzárkózó térségek a környezô centrumoknál eredetileg kevésbé fejlettebbek és fôleg mezôgazdasági jelleggel bírnak. A külföldi tôke beáramlásával és a vállalkozási aktivitás élénkülésével azonban a helyi gazdaság ezekben a térségekben is növekedési pályára állt (pl. Hódmezôvásárhely, Csorna, Kapuvár). Külön csoportot képviselnek a revitalizálódó területek (pl Komló és Ózd térsége), melyek a kilencvenes években erôs ipari visszaesést éltek át, de mára kezdenek felzárkózni. A társadalmi-gazdasági szempontból stagnáló térségeket az átlagosnál rosszabb munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tôke és a vállalkozói aktivitás kis aránya jellemzi. Ennek oka lehet a térség agrárjellege (pl. Közép-Tiszavidék), ország- és megyehatár menti fekvés (pl. Ormánság, Tamási térsége) vagy meghatározó városközpont hiánya (pl. Szécsény, Bácsalmás). Az átalakulást végül erôs települési differenciálódás jellemzi. A hierarchia csúcsán álló fôvárosban és a legnagyobb vidéki városokban nôtt leginkább a vállalkozási aktivitás, és 8

8 csökkent a munkanélküliség. Mindezekben szerepet játszott az is, hogy a nonprofit szféra intézményei a városokban összpontosultak, ezért kisebb volt a gazdasági visszaesés, mint a piacnak kitett gazdasági ágazatokban. A falvak lakóinak jövedelmi és munkaerôpiaci helyzete viszony lényegesen romlott, mindenekelôtt a mezôgazdaság megrendült piaci kapcsolatainak hatására. A fentiek alapján a területi egyenlôtlenségek egyértelmûen a gazdasági folyamatokhoz kötôdnek. A demográfiai folyamatok, a településhálózatban zajló átalakulások (a városhálózat kibôvülése, közigazgatási átrendezôdések), a humán adottságok (képzettségi, etnikai, egészségügyi, mentális, bûnügyi tényezôk) tekintetében nem változtatták meg úgy a társadalmi-humán feltételrendszert, hogy az visszafordíthatatlanná tehetné egyes térségek kedvezôtlen folyamatait. E szférákban kevésbé a térségi egyenlôtlenségek, mint inkább az ország egészére jellemzô kedvezôtlen folyamatok megfordítása a kulcskérdés. A kilencvenes évek folyamatait elemezve két olyan szféra emelhetô ki, amelyben a térszerkezet változásában határozott közeledés, regionális és települési egyensúlyjavulás érzékelhetô. Az elsô a települési mûszaki infrastruktúra (vezetékes víz-, szennyvízrendszerek, villamos-energia és földgázvezetékek) amelyben, a szennyvízkezelés kivételével az ország minden térségében javultak az ellátottsági mutatók, a keleti országrész felzárkózása eredményeként csökkentek a regionális különbségek. Az állami támogatási forrásokat felhasználó infrastrukturális fejlesztések, a maguk ellátásjavító hatásain túlmenôen fontos elemeit jelentették a társadalmi térbeli szervezôdés egészét távlatosan is megújítani képes kistérségi összefogások megerôsödésének is. A második a távközlési és kommunikációs alrendszer, amelyen belül mind a távközlés, mind a tömegkommunikáció szervezetrendszerében határozott fejlôdés és decentralizáció ment végbe. Utóbbiban teljesen új elemként van kiépülôben egy decentralizált hálózat, amely a közeli jövôben alapja lehet az információhoz való hozzáférés kiegyenlítetté válásának. Az egyes régiók gazdasági és társadalmi állapotát vizsgálva megállapítható, hogy az ország minden térségében megjelölhetôk azok az adottságok, helyi vagy központi eszközökkel csökkenthetô hiányok, amelyek megteremthetik az esélyt a gazdasági és társadalmi elmozdulásra annak ellenére, hogy egyes periférikus térségekben koncentráltan jelentkeznek a gazdasági és társadalmi stagnálás jegyei. Ennek bázisát a gazdasági növekedés teremtette többletforrások koordinált, a fenntartható növekedést biztosító, ugyanakkor a térségi felzárkózás irányába ható közvetlen (állami fejlesztéseken keresztüli) és közvetett (regionálisan differenciált szabályozási, támogatási eszközökkel orientált) felhasználása adhatja. A területi különbségek mérséklését erôsítô hazai költségvetési forrásokat rövidtávon az EU-integrációra felkészülés szakaszában rendelkezésre álló fejlesztési eszközök egészíthetik ki, a tagság elnyerését követôen pedig az Unió regionális és strukturális fejlesztési támogatásai ha azok fogadásának intézményi és pénzügyi feltételei létrejönnek meg is sokszorozhatják. A következôkben a gazdaság és a társadalom területi folyamatainak, valamint az ezek keretéül szolgáló infrastrukturális adottságok összefoglaló értékelése vázolja fel a területi különbségeket Magyarországon. 9

9 GAZDASÁGI FOLYAMATOK Az elmúlt évtized regionális gazdasági folyamatait alapvetôen a külföldi tôkének a helyi gazdaságban betöltött szerepe, a vállalkozási aktivitás (különösen a KKV-szektor), a kutatás-fejlesztés (K+F), az üzleti szolgáltatások (bankszféra és üzleti tanácsadás) és az ezek hatására kialakuló ágazati szerkezet határozták meg. A gazdasági folyamatok által elôidézett területi különbségeket a természeti adottságok mellett jelentôs mértékben befolyásolja az adott térség megközelíthetôsége és humán erôforrásainak állapota. Ennek hatására alakult ki a térségek eltérô gazdasági karaktere, amely a társadalmi viszonyokra is jelentôs befolyást gyakorol. A LEGFONTOSABB GAZDASÁGI MUTATÓK TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI A KILENCVENES ÉVEKBEN Megye / régió Egy fôre jutó bruttó hazai termék (ezer Ft) Külföldi befektetés a külföldi érdekeltségû vállalkozások jegyzett tôkéjébôl (md Ft) Vállalkozási aktivitás (1000 lakosra jutó vállalkozások száma) Közép-Magyarország ,5 1687, Közép-Dunántúl ,7 174, Nyugat-Dunántúl ,3 235, Dél-Dunántúl ,2 51, Észak-Magyarország ,6 170, Észak-Alföld ,3 116, Dél-Alföld ,2 120, Ország összesen ,8 2555, Forrás: KSH A regionális fejlettségbeli különbségek kialakulásában döntô szerepet játszottak az exportorientált ipari szférába irányuló külföldi tôkebefektetések, melyek hozzájárultak a gazdasági teljesítôképesség növeléséhez és a foglalkoztatási helyzet stabilizálásához. A külföldi tôke regionális megoszlását tekintve a befektetések kétharmada a Közép-magyarországi régióba érkezett, míg Dél-Dunántúlra csak 2%-a, ami több mint harmincszoros (!) különbséget jelent. Terjedésének meghatározó tényezôje elsôsorban a nagytérségi infrastruktúra, különösen a közlekedési feltételek fejlettsége, melynek megfelelô színvonalú kiépítése a külföldi tôke keleti országrész felé történô elmozdulását elôsegítheti. A gazdaság szervezetrendszere is drasztikus átalakuláson ment keresztül a '90-es években. A centralizált gazdaságirányítás megszûnésével megerôsödött a vállalkozás szabadsága, ami 10

10 új vállalkozások létrejöttéhez vezetett. A vállalkozási aktivitás növekedésében jelentôs szerepet játszott a munkanélküliek kényszervállalkozása, a személyi jövedelemadónál kedvezôbb társasági adózás is re már több mint 800 ezer vállalkozást jegyeztek be, aminek közel felét egyéni vállalkozások jelentik. A vállalkozások közel kétharmada a kereskedelem és üzleti szolgáltatások terén jött létre, míg mindössze kevesebb, mint 0,5%-a foglalkozik mezôgazdasági tevékenységgel. A földrajzi elhelyezkedés mellett az urbanizáltság és a fôváros-vidék megosztottság jelentôségét mutatja, hogy az 50 ezer fônél népesebb városokban található a vállalkozások 55%-a, egyedül Budapesten az öszszes vállalkozás 40%-a. A ezer lakosú középvárosokban az ipari és szolgáltató jellegû vállalkozások dominálnak. A mezôgazdasági vállalkozások jelentôsebb szerepe csupán a vállalkozási szempontból legkevésbé aktív területeken érhetô tetten. Az ország vállalkozási szempontból legaktívabb és legkevésbé aktív régiói között kétszeres a különbség és határozott megosztottság mutatható ki az ország nyugati és keleti régiói között. Különösen rossz helyzetben van az Észak-Alföld és Észak-Magyarország, aminek oka a humán feltételekben (képzettség, mentalitás) mutatkozó jelentôs hátrány és a növekedést indukáló fôleg külföldi tôkebefektetések kis részaránya. A gazdaság versenyképességének meghatározó feltétele az üzleti tevékenységet segítô(marketing, design, bank és tanácsadó) vállalkozásokfejlettsége. Ezek jelentôs szerepet játszanak az ország gazdasági életében is, mivel a GDP-bôl 1998-ban 17%-kal, a foglalkoztatásból 10%- kal részesedtek. E szféra a piacgazdaság kialakulásával párhuzamosan jött létre és egyre nagyobb jelentôségre tesz szert a gazdaság versenyképességének növelésében. Miközben az idôszak ágazati gazdasági átalakulásának fô trendje a tercierizálódás, az üzleti szolgáltatások aránynövekedése, a nagyrégiók és a megyék közötti fejlettségi MAGYARORSZÁG IPARI TERMELÉSÉNEK NÉHÁNY FONTOSABB MUTATÓJA Ipari termelés Egy foglakoztatottra 1000 lakosra jutó Régió jutó ipari termelés ipari alkalmazottak milliárd Ft aránya (%) (ezer Ft/) száma Közép-Magyaro , Közép-Dunántúl , Nyugat-Dunántúl , Dél-Dunántúl 696 6, É-Magyarország , Észak-Alföld , Dél-Alföld 879 7, Ország: 11604, Forrás: KSH 11

11 arányeltolódás fô ágazati mozgatója az ipar. A radikális átrendezôdést jelzi, hogy a kilencvenes évek közepén, egyetlen olyan megye sincs az iparfejlettségi rangsor (az egy lakosra jutó ipari termelés) elején, amely a hatvanas évek közepén e helyeket elfoglalta. Az ipari termelés súlypontja határozottan nyugati irányba mozdult el, az iparfejlettségi rangsor élmezônyét egyértelmûen a Dunától nyugatra fekvô megyék alkotják, ami mögött egy valóságos ipari modernizációs folyamat kezdete rejlik. A nehézipari alapkarakterû ipari tengely északkeleti fele véglegesen elrozsdásodott, Észak-Magyarország ipari fejlettségi szintje ma már nem különül el a továbbra is alacsony alacsony ipari fejlettségû Alföldétôl. Ezen belül különösen Nógrád tartós depreszsziója feltûnô, hisz épp ebben a megyében kezdôdött el legkorábban már a hatvanas évek végén a szerkezetátalakítás. Nem mozdult ki hátrányos relatív pozíciójából a hatvanas években is alacsony iparfejlettségû Szabolcs, Bács-Kiskun és Békés megye. A Dunántúlon viszont már csak a hajdani ipartengely részét képezô Veszprém megye küzd szerkezetátalakítási gondokkal. Az iparfejlôdés új szakaszában a magyar gazdaság teljesítményének túlnyomó részét néhány multinacionális nagyvállalat adja. Ebben kulcsszerepet játszott a privatizáció és a külföldi zöldmezôs beruházások megjelenése, ami korszerû terméket, technológiát és tôkét hozott az ágazatba. Az ipar új területi szerkezetének kialakítása során a legfontosabb tényezôk a korábbi nyersanyag-orientáció és a tömeges munkaerô helyett, elsôsorban a közlekedésföldrajzi helyezet és a munkaerô képzettsége. A multinacionális vállalatok fôleg közlekedési folyosók közelében telepedtek meg, ahol a beruházás jellegéhez megfelelô képzettségû munkaerô is jelen volt. Ezért területi szempontból az ipar termelése rendkívül koncentrált, 85%-a Középés Nyugat-Dunántúlon, valamint a közép-magyarországi régióban keletkezik. 12

12 Míg a modern pénzügyi-gazdasági szolgáltatások a fôváros-vidék kettôsség kialakulásában, az ipar a Kelet-Nyugat megosztottságban játszik meghatározó szerepet, nincs kimutatható regionális fejlettségi különbségeket generáló hatása a mezôgazdaságban zajló átalakulásnak. A mezôgazdaság nemzetgazdasági súlyának folyamatos csökkenése ugyanis minden régióban megfigyelhetô, aránya a GDP-bôl Közép-Magyarországon a legalacsonyabb (1,5%), míg Dél-Alföldön a legmagasabb (14,2%). A foglalkoztatásban betöltött szerepe a Dél- Dunántúlon és a Dél- Alföldön a legjelentôsebb. A kilencvenes években a mezôgazdaságot érintô legjelentôsebb folyamat a kárpótlás és a privatizáció volt, amely gyökeresen megváltozatta a tulajdonviszonyokat. A földterület közel 90%-a magántulajdonba került és 50% fölötti állami tulajdon csak az erdôgazdaságban maradt. A nagyméretû gazdaságok aránya jelentôsen csökkent és megnôtt az egyéni gazdálkodók szerepe, ezzel együtt azonban minden eddiginél szétaprózottabb tulajdonosi struktúra jött létre, amit az is jelez, hogy a gazdaságok alig 2%- nak van tíz hektárnál nagyobb területe. Az egyes régiók természetföldrajzi adottságainak és regionális tôke-ellátottságának megfelelôen alakul az agrárgazdaság regionális gazdaságban játszott szerepe. A kitûnô éghajlati és talajadottságú Észak- és Dél-Alföldön, ahol a legmagasabb a mezôgazdasági területek aránya fôleg a gabonatermelés, míg a hûvösebb klímájú Nyugat- és Közép-Dunántúlon a nagyüzemi állattenyésztés a meghatározó. MAGYARORSZÁG MEZÔGAZDASÁGÁNAK NÉHÁNY FONTOSABB MUTATÓJA Mezôgazdaságfoglalkoz- intenzitása Agrár- Állattenyésztés Erdôterület Gabonatermelés Régió terület tatottak (számosállat/100 ha aránya aránya aránya agrárterület) (%) (%) (%) sertés marha ezer t aránya % Közép-Magyarország 53,6 18,2 1, ,7 Közép-Dunántúl 61,3 15,8 7, ,2 Nyugat-Dunántúl 55,0 28,4 7, ,3 Dél-Dunántúl 61,9 23,8 11, ,9 Észak-Magyarország 56,5 29,4 5, ,4 Észak-Alföld 69,5 11,0 9, ,4 Dél-Alföld 71,4 11,6 10, ,0 Ország összesen 62,9 18,9 5, Forrás: KSH 13

13 Magyarországon az elmúlt évtizedben a gazdaság szerkezetét illetôen a határok megnyitásával párhuzamosan felértékelôdött a turisztikai ágazat jelentôsége. Az idegenforgalomhoz kapcsolódó tevékenységbôl származó bevételek dinamikusan emelkedtek (1999-ben elérték 2 milliárd eurót) és az ágazat közel 300 ezer munkahelyet biztosított. A turisztika regionális gazdaságban betöltött szerepét nagymértékben meghatározzák a természetföldrajzi és a történelmi-kulturális adottságok. Ezért az idegenforgalmi szempontból jelentôs térségek közé a Balaton mellett a Mátra és Bükk-hegység, a Velencei-tó környéke, Mecsek- Villány, Sopron-Kôszeg környéke, valamint a Tiszántúlon Debrecen, a Tisza-tó, Gyula és Szeged térsége tartozik. A legnagyobb turisztikai vonzerôt azonban még mindig Budapest jelenti, ahol a minôségi szállodai férôhelyek kétharmada koncentrálódik. Ezen kívül a Balaton mellett, a nyugati országhatár környezetében és a fô közlekedési utak mentén található még jelentôsebb számú vendégfogadó kapacitás. Ennek megfelelôen a Közép-magyarországi és Közép-dunántúli régió képviseli az idegenforgalom teljesítményének közel felét és turisztikai szempontból egyre inkább felértékelôdik a Nyugat-Dunántúl térsége is. Az ország gazdasági térszerkezetének jellemzôje, hogy a közép-dunántúli térség válságjegyei mérséklôdtek, stabilizálódott nagyipara. A kormányzati válságkezelô intézkedések és a megjelenô külföldi tôke hatására az ipari összeomlás térségei közül egyesek elkezdtek felzárkózni (Ózd, Bátonyterenye), míg Salgótarjánban nem változott lényegesen a helyzet. A stagnáló térségek köre a Dunántúlon szûkült, míg a Tiszántúlon lényegében változatlan maradt. Az autópálya építések térségformáló ereje és befolyása kiterjedt a Duna-Tisza közére és Észak- Magyarországra is, ezzel lendületet adva e térségek fejlôdésének. A fentiek is igazolják, hogy az elmúlt évtizedben a gazdaság területi szerkezetét illetôen növekedtek a regionális különbségek egyrészt a fôváros és a vidék, másrészt a régiók között, és átalakult az ország társadalmi és gaz- 14

14 dasági folyamatok által meghatározott térszerkezete. Összeomlott az ÉK-DNy irányú ipari tengely, a súlyos munkanélküliség következtében válságtérségek alakultak ki. A délszláv háború és a még mindig bizonytalan politikai helyzet következményeként a Dél-Dunántúl határmenti térségének periférikus jellege napjainkig magmaradt. Ugyanakkor a fôváros minden eddigit felülmúló gazdasági növekedést produkált, de a legnagyobb ütemben a Közép- és Nyugat-Dunántúl gazdasága bôvült. Ezzel ellentétben állnak az alföldi régiók és Észak-Magyarország, ahol lassan mutatkoznak a felzárkózás jelei. TERÜLETI TÁRSADALMI KÜLÖNBSÉGEK A '90-es éveket a területi társadalmi különbségek erôsödése jellemezte, melyben az öröklött területi egyenlôtlenségek mellett meghatározó jelentôségû volt a piaci folyamatok szerepe. A területi társadalmi egyenlôtlenségeket a jövedelmi, gazdasági, vállalkozási és személyes vagyoni viszonyok határozták meg. Az átalakulás adta lehetôségeket azokban a térségekben tudták leginkább kihasználni, ahol a képzettebb, vagyonosabb lakosság képes volt anyagi elônyökké konvertálni korábban felhalmozott szellemi-kulturális és kapcsolati-információs tôkéjét. A vándorlásban és a lakosság civilizációs viszonyaiban (közmûellátásban, a lakásfelszereltségben) ugyanakkor kiegyenlítôdési folyamatok indultak el, melyek a korábbi egyenlôtlenségeket csillapították. A társadalmi-területi különbségeket meghatározó legfontosabb tényezôk a következôk: a népesedési helyzet, amely a születések, halálozások, és a vándorlás trendjein keresztül befolyásolja a térségek népességmegtartó erejét és gazdasági potenciálját az életminôséget és életesélyeket kifejezô települési komfort, iskolázottság, jövedelmivagyoni helyzet, egészségi állapot, közbiztonság területi jellemzôi, amelyek alapvetôen meghatározzák a társadalom térségi tagozódását, végül a munkanélküliség alakulása és területi különbségei. Népesedési szempontbóla térszerkezetet az utóbbi évtizedben leginkább a vándorlások irányváltozása alakította. A korábbiakhoz képest nagyobb jövedelemegyenlôtlenség a társadalmi szegregáció mellett térbeni elkülönüléshez is vezetett. A korábbi évtizedekben a vándorlások még fôleg az alacsonyabb fejlettségû térségekbôl, településekbôl a városokba irányultak. Az évtized végén a bevándorlás legfôbb célterületei a városok helyett azok környéke, az agglomerációs, szub-urbanizációs övezetek és az ország dinamikusan fejlôdô térségei, különösen a Közép-magyarországi régió. Az elvándorlás üteme egyre csökkenô mértékben ugyan továbbra is a kevésbé fejlett régiókban, minde- 15

15 nekelôtt az Észak- Alföldön és Észak-Magyarországon a legmagasabb. A születésszámot tekintve Budapesten és a nagyvárosokban jelentôs elmaradás tapasztalható az országos átlagtól. A fejlôdésben elmaradott (pl. Szabolcs- Szatmár-Bereg) és az aprófalvas településszerkezettel jellemezhetô térségekben (pl. Cserehát) azonban megállni látszik az elöregedés, sôt növekedik a népességszám, mivel a szociálisan nehéz helyzetben lévô társadalmi csoportok gyermekvállalása mérsékli a népességcsökkenést. A LEGFONTOSABB DEMOGRÁFIAI MUTATÓK ALAKULÁSA A KILENCVENES ÉVEKBEN Régió Közép-Magyarország -4,2 1,7-2,5 138,2 Közép-Dunántúl -1,7 0,6-1,1 106,2 Nyugat-Dunántúl -3,3 0,6-2,7 122,8 Dél-Dunántúl -3,4-0,3-3,7 119,9 Észak-Magyarország -2,6-2,2-4,8 111,1 Észak-Alföld -0,7-1,9-2,6 95,3 Dél-Alföld -3,9-0,1-4,0 122,8 Ország összesen -3,0 0-3,0 118,0 Forrás: KSH *100 gyerekkorúra jutó idôskorúak száma Természetes fogyás Vándorlási egyenleg Népességváltozás Öregedési index* (%)) (%) (%) 1999 A foglalkoztatottsági és ezen keresztül a jövedelmi viszonyokat is meghatározó képzettség, iskolázottság területi különbségei a településkategóriák, illetve régiók viszonylatában még mindig jelentôsek. Az iskolázottságban mutatkozó különbségek fôleg településnagyság szerint növekedtek. E téren is kiemelkedik Budapest helyzete, de elsôsorban Pest megyében növekedett a felsôfokú végzettségûek aránya, részben az agglomerációba történô kiköltözésnek tulajdoníthatóan. Az alapfokú oktatást tekintve bôvült az iskolahálózat különösen az évtized elsô felében, elsôsorban az aprófalvas régiókban, és csökkent a bejárók aránya. Azonban még mindig jelentôs a kis tanulólétszámú, vagy az önkormányzatok gazdasági kapacitásának elégtelensége miatt veszélyeztetett iskolák száma. A piacképes tudás (számítógép, nyelvek, vállalkozási ismeretek) szerepe erôsödött, a gazdasági térszerkezetet leképezô területi különbségekkel. Így a válságtérségekbôl elsôsorban a magasabb képzettségûek elvándorlása figyelhetô meg, ami fékezi a kibocsátó térség újjáéledését. 16

16 Régió A KÉPZETTSÉGI MUTATÓK TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI Középiskolát végzett Felsôfokú végzettségû 18-x évesek aránya 25-x évesek aránya Idegen nyelvet tanulók száma, 100 tanulóra* Közép-Magyaro. 38,6 49,0 15,6 20,6 140 Közép-Dunántúl 26,2 30,6 8,4 9,9 131 Nyugat-Dunántúl 28,0 34,3 8,5 10,2 138 Dél-Dunántúl 24,6 30,0 7,9 10,0 137 É-Magyarország 25,9 29,7 7,7 8,9 132 Észak-Alföld 23,5 27,6 7,6 9,0 139 Dél-Alföld 24,3 29,5 7,6 9,5 136 Ország: 29,2 34,7 10,1 12,1 137 Forrás: KSH *egy tanuló annyiszor szerepel, ahány nyelvet tanul 1999-ben az ország lakónépességének 38%-a állt alkalmazásban. Arányuk a mezôgazdaságban csökkenô, a szolgáltatásokban növekvô tendenciát mutat, míg az iparban, építôiparban lényegében nem változott. A mezôgazdaság foglalkoztatásban betöltött szerepe jóval az átlag feletti az alföldi régiókban és Dél-Dunántúlon, a leginkább csökkenô pedig a Nyugat- és Közép-Dunántúlon. A már korábban is iparosodottabb régiók közül az elmúlt idôszakban Közép- és Nyugat-Dunántúlon tovább növekedett, míg Észak-Magyarországon stagnált az iparban foglalkoztatottak aránya. A szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya Közép-Magyarországon a legjelentôsebb. A FOGLALKOZTATÁSI SZERKEZET TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI Régió Ipar, építôipar Szolgáltatások Foglalkoztatottak aránya (%)* Ipar, építôipar Közép-Magyaro. 1,0 25,3 73,7 Közép-Dunántúl 7,1 49,6 43,3 Nyugat-Dunántúl 7,1 48,0 44,9 Dél-Dunántúl 11,4 38,0 50,7 É-Magyarország 5,8 41,4 52,8 Észak-Alföld 9,2 37,0 53,8 Dél-Alföld 10,4 37,6 52,2 Ország: 5,4 35,0 59,7 Forrás: KSH, 1999 *régiós székhelyû gazdasági szervezeteknél alkalmazásban állók szerint 17

17 Az évtized legnagyobb társadalmi megrázkódtatást eredményezô folyamatát, a tömeges munkanélküliséget sajátos idôbeli és térbeli lefutás jellemezte. Fôleg a periférikus földrajzi helyzetû és ipari válságtérségekben lakó képzetlenebb társadalmi csoportok vesztették el tömegesen munkahelyüket. Az évtized elején a tömegessé válásnak határozott térségi tagoltsága volt az északkeleti országrész rovására, majd a krízis szétterült az országban. Az évi csúcsponthoz képest (12,3%) országosan mérséklôdött a munkanélküliek aránya és 1999 végén 7% körül alakult. A területi különbségek azonban nem változtak, sôt valamelyest növekedtek, mivel a javulás a fejlettebb térségekre (Nyugat-Magyarország, Észak-Dunántúl) és településkategóriákra (nagyvárosok és megyeszékhelyek), de mindenekelôtt Budapestre összpontosult. Jelentôsen javult a Dél-Alföld helyzete is, míg a munkanélküliség változatlanul az Észak-magyarországi és Észak-alföldi régiót, illetve a Dél-Dunántúl határmenti térségeit sújtja leginkább. A jelentôs munkanélküliséggel küzdô térségek helyzetét tovább rontja, hogy ezekben a régiókban magas a képzetlenek aránya a munkanélküliek között. A LEGFONTOSABB TÁRSADALMI MUTATÓK TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI A KILENCVENES ÉVEKBEN Közép-Magyarország ,5 1,4 Közép-Dunántúl ,9 1,8 Nyugat-Dunántúl ,7 1,9 Dél-Dunántúl ,2 3,2 Észak-Magyarország ,3 4,1 Észak-Alföld ,9 4,4 Dél-Alföld ,2 2,9 Ország összesen ,3 2,9 2,7 Forrás: KSH Régió Egy fôre jutó adóköteles jövedelem (ezer Ft) Ezer lakosra jutó önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek száma A radikálisan lecsökkent aktivitás és a kedvezôtlen demográfiai folyamatok miatt mindenhol növekszik a nyugdíjból, járulékból élôk aránya, ami kiegyenlítô hatást fejt ki a személyi jövedelmekben, életkörülményekben, a társadalmi tagozódásban. A különbözô térség és településkategóriákban a lakosság foglalkozási és jövedelmi helyzete szinkronban változott; a gazdaságilag fejlettebb és urbanizáltabb település és térségtípusokban az országos átlagnál kedvezôbben alakultak a kereseti, jövedelmi és a vagyoni viszonyok. Regionális szinten 1994 óta változatlanul közel kétszeres a különbség a legkedvezôbb helyzetû Közép-Magyarország és a legalacsonyabb jövedelmû Észak-Alföld között. 18

18 Az alacsony jövedelmû és a rendszeres szociális segélyben részesülôk aránya növekedett, részben a hátrányos helyzetû rétegek újratermelôdése, részben a középrétegek lesüllyedése következtében. Arányuk a városokban, az urbanizált térségekben, az agglomerációkban is magas, de különösen az észak-magyarországi aprófalvas térségben növekedett számottevôen, mivel a periférikus földrajzi fekvésû, elmaradott térségek a kormányzati törekvések és beavatkozási kísérletek ellenére is többnyire az átalakulási folyamat vesztesei voltak. A lakosság életminôségét és életesélyeit jellemzô társadalmi státuszt nagymértékben befolyásolja az egészségi állapot, és az egészség megôrzésének esélye. Az egészségi állapot az európai átlaghoz képest rossz, a születéskor várható élettartam rövid, a betegségmentes életévek száma kevés. Ez határozott összefüggést mutat a településnagyság-kategóriákkal és a jövedelmi helyzettel, mivel a jobb életminôség egyértelmûen a jobb életkörülményekhez (települési komfort) és magasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz köthetô, ami elsôsorban a nagyobb városokban van jelen. Régió EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI Várható élettartam Közép-Magyarország 71,0 14, Közép-Dunántúl 71,0 12, Nyugat-Dunántúl 74,1 13, Dél-Dunántúl 70,4 14, Észak-Magyarország 70,3 14, Észak-Alföld 70,5 13, Dél-Alföld 70,8 15, Ország összesen 70,9 14, Forrás: KSH 1999 Halálozási arány 1000 lakosra Mûködô kórházi ágyak száma lakosra Egy háziorvosra jutó lakosok száma 19

19 A területi fejlôdést serkentô tényezôk között a mûszaki infrastruktúra szerepe sajátos, ami elsôsorban a gazdasággal való kapcsolatrendszerének összetettségébôl és sokrétûségébôl adódik. Az egymáshoz fûzôdô viszony két oldalról közelíthetô meg: miként hatnak az infrastrukturális feltételek a területi fejlôdésre, (ezen belül a gazdaság növekedésére) és milyen követelményeket, igényeket állít a terület és a gazdaság az infrastruktúrával szemben. A felsorolt tényezôk együttes kiértékelése alapján számított magas társadalmi státusz jellemezte már 1990-ben is a fôvárost, a Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól nyugatra esô városokat és Egert, valamint a Balaton üdülôkörzetét. A '90-es évek végére a fôváros megôrizte kiemelkedô helyzetét, erôsödött a Nyugat-Dunántúl és a Balatontól északra lévô területek pozíciója is, míg a Dél-dunántúl határmenti és Északkelet-magyarországi térégek helyzete nagymértékben gyengült. INFRASTRUKTURÁLIS ADOTTSÁGOK TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI Az 1990-es években a mûszaki infrastruktúra rendszerei közül a távközlési ágazatban végbement fejlesztések melyek az ágazat piacosításának tudhatók be eredményezték a leglátványosabb javulást. Ennek során a 100 fôre jutó telefonfôvonalak száma 1990 évi 10-rôl 1999-re 36-ra emelkedett, ezzel az értékkel az európai középmezônyhöz zárkózott fel az ország. Hasonlóan rohamos fejlôdés volt tapasztalható a mobiltelefonok elterjedése terén. Az ország településeinek vezetékes ivóvízzelvaló ellátása az egészséges vízellátási program keretében már az 1980-as évek második felében elkezdôdött. Ennek megfelelôen 1990-ben már a települések 80%-ában volt vezetékes ivóvíz, azonban mindössze 156 településen volt 90% fölötti a lakásbekötési-arány re gyakorlatilag 10 település kivételével 100 százalékossá vált az ellátottság és a lakásbekötési-arány is a települések felénél meghaladta a 90%-ot. 20

20 Az évtized második felétôl kezdôdôen a szennyvízelvezetés és kezelés terén is jelentôs fejlôdés volt tapasztalható, ennek tudható be, hogy a közmûolló nem nyílt tovább. Emellett a jelenleg valamivel 40 % fölötti közmûolló jelenti továbbra is a vízgazdálkodás legsúlyosabb problémáját. A közlekedési alágazatokban történt fejlesztések jelentôs erôforrásokat kötöttek le, a mutatkozó eredmények azonban elmaradtak a várakozásoktól. Az ország térszerkezetét alakító, meghatározó közlekedési hálózat fôváros központú, sugaras jellege továbbra is megmaradt, a 90-es évek meghatározó közlekedésfejlesztései (autópálya, autóút, vasút-villamosítás és pályarehabilitáció, Ferihegy II. új terminál) pedig még inkább hangsúlyosabbá tették azt. A kedvezôtlen térszerkezetet oldani képes, transzverzális irányú közlekedési beruházás nem valósult meg 1990-tôl napjainkig. Az infrastruktúra és a gazdaság közötti kölcsönkapcsolat szempontjából kedvezôtlen, hogy nincs érzékelhetô elôrelépés az ország déli és keleti perifériális térségeinek a gyors, nagytávú közlekedési hálózatba való bekapcsolásában. Mivel a külföldi beruházói aktivitás a fôvárosból kiágazó autópályák mentén nagyon lassan húzódik át a keleti országrészbe, ezért ezek hatása csak hoszszabb távon lesz kimutatható. 21