Általános észrevételek

Átírás

1 Általános észrevételek Az igazságügyi szakértői tevékenységgel, az igazságügyi szakértők jogállásával, illetőleg az igazságügyi szakértői kamarákkal kapcsolatos jogszabályok újraalkotásával, módosításával, mint alapvető koncepcióval egyetértünk, azonban álláspontunk szerint a jelen javaslat, amely magában foglalja mind a működésre, mind a jogállásra, mind pedig a kamarára vonatkozó alapvető törvényi szinten szabályozandó rendelkezéseket, több helyen hibás jogalkotói következtetéseken alapszik, amelyek megfontolása a megfelelő szabályozás garanciája. Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló évi XLVII. (a továbbiakban: Szaktv.), valamint az igazságügyi szakértői kamaráról szóló évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Iszktv.) által szabályozott intézményeket teljes egészében magában foglaló törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) alapjait is képező problématérkép-elemzése nem azokra a következtetésekre vezette a jogalkotót, amelyekre a javaslattal reagálni kívánt. Támogatjuk, sőt közel 10 éve megfogalmaztuk azokat a javaslatokat - úgy a minőségbiztosításra, mint a továbbképzésre, illetőleg a fegyelmi és etikai felelősségre vonásra vonatkozóan - amelyek álláspontunk szerint eredményezhették volna a szakterület korszerűsítését, átláthatóságát, és jelenthették volna egy olyan fokozatos (két-három éves) átalakulás kiindulását, amelyet a jogalkotó most négy hónap alatt kíván elérni. I. Szabályozási alapok 1. Az igazságügyi szakértői, illetőleg a kamarai működéssel kapcsolatban kialakított jogalkotói állásponttal összefüggésben megjegyezzük, hogy azzal csak részben tudunk egyetérteni, figyelemmel arra, hogy a jogalkotó az elmúlt években nem tudta, vagy nem akarta figyelembe venni jelzéseinket, illetőleg szabályozási igényeinket, továbbá, jelen javaslat általános indoklásából is az tűnik ki, hogy a jelenlegi helyzet az igazságügyi szakértőknek, kamaráknak köszönhető nagy részben. Álláspontunk szerint azonban pontosan ez a hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a szükséges jogfejlesztői, vagy jogalkotási folyamatok elmaradtak. Egyetértünk minden olyan rendelkezéssel, amely valóban megkönnyíti, meggyorsítja a hatósági eljárásokat, ezek azonban nem vezethetnek a szakértői kar minőségbeli romlásához, márpedig az utóbbi évek jogalkotási gyakorlata, illetőleg felvételi eljárásai ezt a hatást érték el: 2. A szakértői névjegyzékbe való felvételre a kamaráknak egyáltalán nincs sem rálátásuk, sem ráhatásuk. 3. Egyetértünk azzal, hogy az igazságügyi névjegyzék nehezen használható, illetőleg, hogy a kettős tagjegyzék vezetése nem megfelelő. Hozzáfűznénk azonban a jogalkotó megállapításához azt is, hogy a kettős tagjegyzék a névjegyzéket vezető hatóság adatbázisán alapszik, és naprakészsége azon múlik, hogy a névjegyzék adatbázisa mennyire gondozott. 4. Itt kell kitérni arra is, hogy az igazságügyi szakértői kompetenciák szabályozása, illetőleg a kompetenciarendelet felépítése szintén elégtelen, a kirendelő hatóságok nagyon sokszor nem tudják alkalmazni, ami jelentős számú hibás kirendeléshez vezet. Több esetben maguk az igazságügyi szakértők sem tudták, tudják alkalmazni a rendeletet, amely jelenség szintén hibás kirendelésekhez, etikai eljárásokhoz vezetett, végeredményben pedig az eljárások elhúzódását eredményezték. 5. Elfogadjuk, sőt számos kezdeményezésünk volt arra, hogy létre kell hozni a kamarai keretek között működtetett minőségbiztosítási rendszert, ahogyan számos kísérletünk is volt a felelősségbiztosítás bevezetésére. Ebben a körben kell rámutatnunk arra, hogy már a Szaktv. első módosításainál jeleztük annak szükségességét, hogy a szakértői működés felügyeletére vonatkozó törvényi rendelkezések - melyek álláspontunk szerint alkalmasak lettek volna a minőség biztosítására végrehajtási rendeletben kerüljenek szabályozásra. Ehelyett a jogalkotó hatályon kívül helyezte azokat a szakaszokat és bekezdéseket, amelyek alapján szakmai szempontból lehetett volna a szakértőket ellenőrizni. Ennek köszönhetően, bár a minősítés intézménye megjelent a területi kamarai alapszabályban, jogszabályi alapok hiányában nem tudott érvényre jutni ez a fajta törekvés. 6. A magánszakvéleménnyel kapcsolatos általános meglátással egyetértünk, még az elnevezés vonatkozásában is teszünk észrevételeket. Ehelyütt arra szeretnénk rámutatni, hogy az alkalmazhatóságával, felhasználhatóságával kapcsolatos kérdésekre az egyes eljárásjogi kódexekben kell megadni a választ.

2 7. Az etikai eljárások valóban nem működnek jól. Ez egyrészt köszönhető a szabályozási rendszernek, másrészt a rendelkezésre álló humán erőforrásnak. Gazdálkodási szempontból, de még inkább a megalapozottság szempontjából javasoltuk már korábban az eljárási díj bevezetését, amely intézmény kellő visszatartást jelenthet a szakvéleménnyel egyet nem értő vagy azt elfogadni nem tudó ügyfelekkel szemben, akik esetleges pernyertességük zálogát az igazságügyi szakértővel szembeni etikai eljárás kezdeményezésében látják. Ebből a szempontból a javaslat által bevezetni kívánt eljárási díjat támogatjuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a javaslat nem ad választ, illetőleg nem biztosítja az eljárások megfelelő színvonalát, sőt a fegyelmi és etikai eljárás - amely intézmény egyebekben szükséges ilyen módon történő szabályozása további bizonytalanságot okoz, amely az eljárások lassulását és minőségbeli romlásának lehetőségét hordozza magában. 8. Egyetértünk azzal, hogy az igazságügyi szakértőkre vonatkozóan nincs statisztikai adatgyűjtés, azonban rá kell arra mutatnunk, hogy amellett, hogy ezt feladatként egyik kamara sem kapta, rendszeresen küldtük a jogalkotó felé észrevételeinket, jeleztük a szakterület állását, illetőleg hívtuk meg mindazon üléseinkre, ahol érdemben lehetett volna első kézből tapasztalatot szerezni a jogalkotási tevékenységhez. 9. Ténykérdés, hogy a területi kamarák és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (a továbbiakban: MISZK) között az utóbbi években nem valósult meg az elvárható összhang, amely jelenség elsősorban személybeli képességekben rejlett. Megoldás lehet valóban egy olyan szabályozási rendszer, ahol egyetlen, egységesen kialakított álláspont mentén működik a szakértői kar, azonban a javaslatban javasolt intézményrendszerrel kapcsolatban a későbbiekben ismertetett aggályok felmerülhetnek. Egyetértünk azzal, hogy a szakterület intézményrendszere forráshiányos. Ez egyrészt köszönhető a területi adottságoknak, másrészt a MISZK küldöttgyűlése ebben a kérdésben való széthúzásának. Álláspontunk szerint, amire többször is javaslatot tettünk, a kötelező kamrai bevételek minimumát jogszabályban kell rögzíteni, ami a bevételek minimális de biztonságos mértékét biztosíthatja. A javaslat ebből a szempontból egy olyan szervezeti struktúrát épít fel, amelynek teljességgel hiányoznak az alapjai. Ténykérdés, hogy a MISZK nem képes a jelenlegi forrásaiból ellátni a feladatait, ahogyan az is, hogy a szakértői működéssel kapcsolatban rengeteg negatív hír látott napvilágot. Ebben a körben azonban nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, amely a pereskedő társadalom attitűdjében kereshető. Ahogyan a korábbiakban is utaltunk rá, jelenséggé vált, hogy, amennyiben a szakértői vélemény nem felel meg valamelyik peres félnek, jogi képviselőjük buzdítására, akár a sajtó bevonása mellett is, a szakértő személyét támadják, igyekezve elérni azt, hogy a bíróság vagy más hatóság bizalma megrendüljön a szakértőben, és őt az eljárásból kizárja. Természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy vannak olyan esetek, ahol a szakértő szándékos magatartása vezet a pártatlanság követelményének megszegéséhez, azonban jogalkotási alapként ez a kérdés - általánosságban - nem kezelhető. II. Főbb szabályozási pontok 1. Egyetértünk azzal, hogy a javaslat részletesebb, a korábbi szabályozási környezetben talán kevéssé egyértelmű fogalmakra is tekintettel, értelmező rendelkezéseket tartalmazzon. Az értelmező rendelkezések köre azonban álláspontunk szerint további kiegészítésre szorulnak, amelyre vonatkozó javaslatainkat a részletes észrevételeinkben, szövegbe ágyazva tesszük meg. A javaslat hatályára vonatkozó szabályozással általában egyetértünk. Javasoljuk a pontosabb fogalom meghatározást, illetőleg a következetes fogalomalkalmazást. Ebben a körben javasoljuk a szakértő és az igazságügyi szakértő megkülönböztetését, különös tekintettel arra, hogy a jogszabály hatálya az igazságügyi szakértőkre terjed ki, ugyanakkor nem vezeti be a szakértő fordulatot. Szakértőnek márpedig az is tekinthető, aki nem igazságügyi szakértő. Ennek jelentősége például az eseti szakértésnél lehet. 2. Üdvözüljük, hogy a javaslat tartalmazza az igazságügyi szakértő díjra való alapvető jogosultságát. Ezen túlmenően hiányoljuk a szakértői díj kifizetésére vonatkozó, és a kirendelő hatóságok kötelezettségét jelentő díjmegállapítás, és kifizetés garanciáit, amely alapvető, és állandó probléma, amely a szakértői kar fogyatkozásához is vezet. 3. Az eseti szakértő vonatkozásában javasoljuk a pontos fogalom meghatározást, a fentiek tükrében. Ennek elmaradása esetén a jogalkotó teret enged a téves és kiterjesztő jogalkalmazásnak, és a kirendelő hatóságok elsősorban az eljárásaik szempontjából legkényelmesebb megoldást választják. 4. A javaslat általános indokolásában előadottakkal ellentétben, nem csökken, hanem jelentősen növekszik a szakértőket terhelő bürokrácia a negyedéves kötelező statisztikai adatszolgáltatás miatt.

3 Ennek vannak olyan részei is, amelyek adótitok alá tartoznak (a szakértő negyedéves bevétele), vagy üzleti titok körébe tartoznak (a magánszakértői vélemények) és ezért nem is lennének követelhetők. Súlyos szankciókkal fenyegeti a törvény az adatszolgáltatás elmaradását. Ugyanakkor a statisztika célja egyelőre nem világos, és az sem, hogy az adattartalom mennyiben nyújtana többet, mint a kirendelő szervek (bíróságok, stb.) adatszolgáltatásai. Az utóbbiaknál teljes pénzügyi főosztályok állnának rendelkezésre ehhez. Meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben az adatszolgáltatás a névjegyzék vezetésének szervesen nem része, úgy a törlési ok, mint jogkövetkezmény, súlyosan aránytalan és alkotmányossági aggályokat is felvető intézmény, tekintettel arra is, hogy a kamarai tagok nem állnak sem munkaviszonyban, sem pedig egyéb utasítási viszonyban sem a kamarával, sem a névjegyzéket vezető hatósággal. Kiemeljük, hogy a Kamara nem háttérintézmény, a jogalkotónak meg kell oldani a hatástanulmányok egyéb módon való együttműködésen alapuló elkészítését. 5. A javaslatban meghatározott feladatokra tekintettel, a Kamarának szükséges nyilvántartást vezetnie a kamarai tag szakértőkről, tekintettel a javaslatban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségre, illetőleg a tagdíj- és egyéb díjfizetési kötelezettségre. Erre tekintettel megint kialakulhat a kettős nyilvántartás eltérőségének a problematikája, amennyiben a nyilvántartások nem összehangoltak. 6. Támogatjuk, hogy a javaslat rögzíti, jogkérdésben nem lehet állást foglalni. Ez a megfogalmazás azonban differenciálásra szorul, tekintettel arra, hogy az egyes szakkérdések sokszor valamely ágazati jogszabállyal való összevetést is igényel. Erre tekintettel a javaslatnak definiálnia kellene, hogy mit tekint olyan jogkérdésnek, amelyre már nem terjedhet ki a szakvélemény. Példaként hozzuk fel a munkavédelmet, amely esetben a hatóság számtalanszor felteszi a kérdést, hogy az adott személy, vagy esemény megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak. 7. Egyetértünk a magánszakértővel kapcsolatban, az általános indoklásban írottakkal. Ennek tükrében azonban megfontolandó a felkért igazságügyi szakértő fogalom bevezetése. 8. Támogatjuk a minőségbiztosítás gondolatát, azonban a javaslat által felvetettekkel összefüggésben komoly aggályok merülnek fel: Komoly következményekkel jár a minőségbiztosítási bizottság tevékenysége, amely - jogorvoslat lehetősége nélküli - közvetlenül kizárásról is dönthet azzal, ha alkalmatlannak minősíti a szakértőt. A BISZK által felvetett koncepció önkéntes minősítésre vonatkozott, és annak tárgyát a szakértő objektíven mérhető munkakörülményei jelentették volna. A jogszabály viszont szubjektív minősítési eljárást tartalmaz, méghozzá kötelezően, és nem foglalkozik azzal, hogy esetleg piaci konkurensek minősíthetik és zárhatják ki egymást. A törvény szerinti 3 évenkénti vizsgálat pedig havonta ember vizsgálatát igényelné, erre kapacitás sincs (3 év x 10 = 30 hónap, 3600 szakértő/30=120 fő/hó. Ennek ellátása komoly feladat, és önmagában a jogi szabályozás nem biztosítja, hogy a feladat ténylegesen ellátható. Ugyanakkor nincsenek a törvénytervezetben az aktív minőségbiztosítást eredményező intézkedések. Továbbiakban alapvető gondként értékeljük, hogy az eljáró hatóság (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, önkormányzat, stb.) tevékenységére vonatkozóan sincs hatályban a javaslat 18. (2) bekezdésében előírt értékelési eljárás. A hatóság annak alapján nem értékelheti a szakértői véleményt, hogy az számára mennyire tetszik. Az ISO 9001 szabvány szerinti minőségbiztosítás olyan folyamatszabályozás, amelynek célja, hogy a szolgáltatás, illetve a végtermék megfeleljen a felhasználói igényeknek. Az igazságügyi szakértői tevékenység esetén ez nem valósítható meg. A felek ellenérdekűek (ügyész-védő, felperes-alperes, kérelmező-kérelmezett, eljárás alá vontak, stb.) az ilyen felhasználók egyidejű megelégedettsége fogalmilag kizárt. A szakértéssel szemben támasztott szakmai követelményeket az eljárási törvények, a szakmai szabályzatok, módszertani útmutatók szabályozzák. A más helyen bevezetett minőségirányítási folyamatokat arra akkreditált szerv által kiadott és megfelelő tanúsítvánnyal rendelkező, független auditorok ellenőrizhetik. Ezek az auditorok csak tényeket állapíthatnak meg, javaslatokat tehetnek a jövőt illetően a feltárt hiányosságok megszüntetésére, de jogkövetkezményeket eredményező döntéseket (minősítést) nem hozhatnak. A törvényben körülírt kamarai minőségbiztosítási bizottság ilyen értelemben nem tekinthető függetlennek. 9. Elvekben támogatható az egykamarás rendszer, azonban nem a javaslat által meghatározott intézményi alapokon. Az erre is vonatkozó hatásvizsgálati lap nem tartalmaz valós információkat. Az egyes területi kamaráknak nincs bevonható ingó és ingatlan vagyona, kevés kamara rendelkezik, bérleménnyel, saját ingatlannal egyetlen egy sem. Mindezekre tekintettel a javaslat által meghatározott intézményrendszer nem hozható létre, és az első években nem tartható fenn költségvetési támogatás nélkül. Nem tudjuk támogatni az egyáltalában nem demokratikus felépítésű és működésű köztestületet, amely egy néhány emberből álló utasítási rendszer alá rendelt szervezet, ahol a választott, kinevezett

4 tisztségviselők fegyelmi szankciókkal - akár kizárással - is érvényesíthetnék elképzeléseiket, miközben a tagságnak gyakorlatilag nem lenne lehetősége komoly kontrollra. Álláspontunk szerint a javaslat nem biztosítja sem az önkormányzatiságot, sem a köztestületi autonómiát. A javaslat létrehoz egy kvázi háttérintézetet, amely mind működésében, mind feladatellátásában utasítható. Álláspontunk szerint a miniszteri jóváhagyás ellentétben az általános indoklásban foglaltakkal nem a törvényességi felügyeletet, hanem az egyenes kontrollt, és a függést erősíti. A javaslatból eredő feladatok ellátásának minősége nem függ a törvényességi felügyelet erősségével, illetőleg a személyi függéstől, sőt a tagsági demokráciával és önkormányzatiság elvével összeegyeztethetetlen. 10. A finanszírozási problémák kezelésére növekednek a szakértők anyagi terhei, mert a kamarai alaptagdíj mellett a kamara bevétele lenne az ún. általános költségátalány, de az eredeti elképzelésünktől eltérően, ezt nem a peres fél fizetné közvetlenül vagy a kirendelőn keresztül a Kamarának, hanem a szakértő számítaná fel a díjjegyzékében és utalná tovább a Kamarának. Ettől még a szakértői díj letét összege nem lesz több, a forrása csak ugyanaz a díj letét. A törvény szerint ez a szakértőnél nem lenne bevétel (tehát legalábbis nem adóalap, ez helyes), ugyanakkor az utalási költség a szakértőt terheli, és tisztázatlan az ÁFA vonzata. Ha a peres fél ügyenként fizetne tételes átalányt, pl. 500 vagy 1000 Ft/ügy, akkor a statisztika is megtakarítható lenne, hiszen az összegből az ügy darabszám közvetlenül számítható lenne. Arról viszont biztos, hogy a KSH-nak van adatgyűjtése a bíróságoktól, hatóságoktól, a dupla statisztika pedig felesleges, kerülendő. Nem világos ugyanakkor, hogy a javaslat engedne-e más bevételi lehetőséget, azaz a Kamara alapszabályában létrehozhatna más díjakat. Példának vetjük fel - MISZK határozaton alapuló - a BISZK információs hozzájárulását, amely egyszeri díj, azonban ez a kamarának komoly bevételt jelent, amelynek ellentételezésre a BISZK fenntartja például a tagok számára az ingyenes jogsegély szolgálatát. Amennyiben ilyen forrásokra nem lehet számítani, úgy az általános költségátalány intézménye ezt önmagában nem tudja kiváltani. 11. Bevezeti a javaslat a fegyelmi eljárást, annak csak része maradna az etikai eljárás. Azonban a fegyelmi tényállások megfogalmazása túlzottan általános. Fegyelmiről korábban csak annyiban volt szó, hogy mivel a szakmai tartalmú panaszok nem etikai panaszok, azok etikai eljárások keretében nem voltak vizsgálhatók. A törvény ennél már sokkal szélesebben értelmezi a fegyelmi eljárást, és számos szankció lehetőségét tartalmazza a szakértők terhére, kevéssé definiált tényállások mellett. Javasoljuk egyrészt anyagi szabályok kialakításának lehetőségét, ennek hiányában ugyanis a bizonyítás határtalan és képlékeny lenne. Aggályos, hogy ilyen tág körben mozgó eljárás esetében csak a bírósági fórum áll rendelkezésre, mint jogorvoslati lehetőség, tekintettel arra, hogy a határozatok bírósági felülvizsgálatára csak jogszabálysértés esetén kerülhet sor, azaz a bíróság a tényállás tisztázásába nem bocsátkozhat, a mérlegelésen alapuló döntést, eltérő mérlegeléssel, értelmezéssel nem változtathatja meg. 12. A főtitkár intézményét nem tudjuk támogatni. Azzal kapcsolatos aggályainkat a részletes észrevételekben tesszük meg. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy álláspontunk szerint messzemenőkig hibás a szakértői rendszert a végrehajtók és az egyetemek esetében végrehajtott változtatások mintájára alakítani, ugyanis ezek a rendszerek egymással nem összeegyeztethetők sem struktúrájukban, sem helyzetükben. 13. Támogatjuk az innovatív, az elektronizáció követelményeinek megfelelő változtatásokat, de csak az ésszerűség és jogszerűség kereteiben. Ennek megítéléséhez a jogalkotónak fel kell mérnie a valóságos háttereket, amelyre tekintettel, ilyen jellegű intézmények bevezetésére csak fokozatosan kerülhet sor. 14. Az átmeneti rendelkezések új tisztviselők megválasztására vonatkozó részét nem támogatjuk. Álláspontunk szerint az ott megfogalmazottak súlyosan diszkriminatívak. Tiszta helyezet akkor teremthető, ha a tilalmak mindenkire, vagy senkire sem vonatkoznak. Az életkori sajátosságokra vonatkozó korlátozás érdekképviseleti szervek esetében aggályosnak tűnik.

5 Részletes észrevételek Részletes észrevételeinket - az átláthatóság érdekében - szövegbe ágyazottan, illetőleg a módosítani javasolt szöveget közvetlenül dőlt, fél kövér betűvel szedetten tesszük meg évi... törvény az igazságügyi szakértőkről Az Országgyűlés az igazságügyi szakértésbe, valamint az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítése, az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértői szervezet megújítása céljából a következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ I Fejezet Általános szabályok 1. A törvény hatálya 1. E törvény hatálya kiterjed a) az igazságügyi szakértői tevékenységre, b) az igazságügyi szakértőkre és a szakértőjelöltekre, c) az igazságügyi szakértői névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék) bejegyzett gazdasági társaságokra, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatókra (a továbbiakban: szolgáltató), d) az igazságügyi szakértői intézményekre, igazságügyi szakértői intézetekre, az igazságügyi szakértői testületekre, külön jogszabályban szakvélemény adására feljogosított állami szervekre, intézményekre, intézetekre és e) a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára (a továbbiakban: Kamara). E törvény alkalmazásában: 2. Értelmező rendelkezések eljárást megindító irat: a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti kereset, a külön jogszabályban meghatározott nemperes eljárást megindító kérelem, a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti kérelem, a külön jogszabályban meghatározott közigazgatási eljárást megindító kérelem, a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti feljelentés és magánindítvány, valamint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény szerinti feljelentés és magánindítvány, 2 egyesített szakvélemény: több, különböző szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő által készített, egységes okiratba foglalt szakvélemény, 3. együttes szakvélemény: több, azonos szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő által készített, egybehangzó, egységes okiratba foglalt szakvélemény,

6 4. igazságügyi szakértői intézet: olyan központi költségvetési szerv, amely kizárólagosan, illetve törvényben vagy az alapszabályában meghatározott alaptevékenységén kívül igazságügyi szakértői tevékenységet is végez, 5. igazságügyi szakértői intézmény: az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) vagy vele egyetértésben más miniszter által alapított központi költségvetési szerv, melynek alaptevékenysége jogszabályban meghatározott igazságügyi szakértői kirendelés teljesítése, 6. igazságügyi szakértői testület: a miniszter rendeletében vagy más jogszabályban létrehozott, a létrehozó jogszabályban meghatározott szakkérdésben, bizottságként eljárva véleménynyilvánításra jogosult jogi személy, 7. kirendelés: az igazságügyi szakértő eljárását megalapozó bírósági, közjegyzői, ügyészségi, rendőrségi vagy jogszabályban meghatározott más hatóság által meghozott döntés, így különösen a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti végzés, a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti végzés, a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti végzés, valamint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény szerinti határozat, 8. felkérés: az igazságügyi szakértői tevékenységet megalapozó a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény szerinti megbízás 9. lelet: a szakvélemény részét képező tartalmi egység, amely a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatok összességét tartalmazza, 10. vélemény: a kirendelésben, megbízásban feltett kérdésekre adott összegző válasz, 11. segédszemélyzet: a szakértői vélemény elkészítése során a technikai jellegű tevékenységet elvégző személy 12. szakkonzultáns: a szakértői vélemény elkészítésében közreműködő, megfelelő szakismerettel rendelkező személy, 13. szakmai állásfoglalás: a szakvélemény részét képező tartalmi egység, amely a szakmai ténymegállapításokból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat tartalmazza, 14. szolgáltató: a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló évi LXXVI. törvény szerinti szolgáltató. Egyre elterjedtebb, hogy jogvitás helyzetekben a felek igazságügyi szakértőhöz fordulnak annak érdekében, hogy álláspontjaikat megalapozzák. Ezek az esetek általában a pereket megelőző időszakokra jellemzőek, de nem ritka, hogy egyes eljárásokban is a felek bíznak meg igazságügyi szakértőt. A magánszakértő, mint fogalom - a tapasztalatok szerint - magában hordozza a pártosság jelentését is, a tulajdonképpen téves szóhasználat miatt rengeteg indokolatlan támadás éri a megbízás alapján eljáró igazságügyi szakértőket. Figyelemmel arra, hogy ez a tevékenység is a törvény hatálya alá tartozik, indokolt a megfelelő, a függetlenséget is hangsúlyozó megkülönböztetést alkalmazni. Amennyiben az értelmező rész tartalmazza a leletet, úgy indokolt a véleményt is definiálni. II. FEJEZET Az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértő 3. Az igazságügyi szakértői tevékenység 3. (1) Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, a közjegyző, az ügyészség, a rendőrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság (a továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával

7 segítse a szakkérdés eldöntését és a tényállás megállapítását. (2) Az igazságügyi szakértő a szakvélemény elkészítéséért szakértői díjra jogosult. (3) Az igazságügyi szakértő a tevékenységét e törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni. (1) Igazságügyi szakértői tevékenységet a (3) bekezdésben foglalt kivétellel az erre feljogosított 4. a) természetes személy (a továbbiakban: igazságügyi szakértő), b) gazdasági társaság (a továbbiakban: társaság) és szolgáltató, c) igazságügyi szakértői intézmény és intézet, d) igazságügyi szakértői testület, e) külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, intézet és szervezet (a továbbiakban együtt: szervezet) és f) külön törvény szerinti Teljesítésigazolási Szakértői Szerv [az a) -f) pontban meghatározottak a továbbiakban együtt: szakértő] végezhet. (2) Az igazságügyi szakértő az igazságügyi szakértői tevékenységet önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként, társaság vagy szolgáltató tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve igazságügyi szakértői intézmény vagy intézet, igazságügyi szakértői testület vagy más szerv nevében végezheti. (3) Ha az igazságügyi szakértő a (2) bekezdés szerinti alkalmazottként jár el, tevékenységét a) az igazságügyi szakértői intézmény vagy intézet alkalmazásában álló igazságügyi szakértő az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti szolgálati jogviszonyban vagy b) a társaság, szolgáltató vagy más szerv alkalmazásában lévő igazságügyi szakértő a munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban (a továbbiakban együtt: foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban) végezheti. (4) Igazságügyi szakértő hiányában, valamint az adott szakterületen jelentkező időszakos vagy egyéb szakmai ok miatti hiány esetén, a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha a 43. (2) bekezdés n) pontja szerinti felhívásnak megfelelően az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeknek aláveti magát. Eseti szakértőként más szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő is eljárhat. Az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A kontárkodás elkerülése érdekében javasoljuk kizárni az igazságügyi szakértőket az eseti szakértők köréből. A hobbi szint ugyanis nem megengedhető az eseti szakértés esetében sem, márpedig, aki igazságügyi szakértő, saját szakterületén kívüli szakkérdéssel csak ilyen szinten foglalkozik. Ellenkező esetben kompetenciája kibővítését kérné. (5) Azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szakértő adhat szakvéleményt, valamint azokat a szakértőket, amelyek egyes szakterületeken szakvélemény adására kizárólagosan jogosultak kormányrendelet határozza meg.

8 4. Az igazságügyi szakértővé válás feltételei 5. (1) Igazságügyi szakértői tevékenység végzését a névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékbe, meghatározott szakterületre történő felvétel útján kérelemre annak a természetes személynek engedélyezi, aki a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel és akivel szemben nem áll fenn a (3) bekezdésben foglalt kizáró ok. (2) A névjegyzékbe az vehető fel, aki a) büntetlen előéletű, és nem áll az igazságügyi szakértői vagy a szakterületének megfelelő tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, b) a kérelmében megjelölt szakterületen az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához meghatározott vagy azzal egyenértékű képesítéssel és ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a képesítés megszerzésétől számított, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik, c) a 55. -ban meghatározott kötelező szakértőjelölti időt, vagy szakértőjelöltként kötelező szakmai közreműködőként elvégzett ügyszámot teljesítette, d) a miniszter által szervezett igazságügyi szakértői tevékenység végzéséhez szükséges jogi ismeretek oktatásán részt vett és a jogi vizsgát a miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve sikeresen letette, e) a szakterületén működő szakmai kamara tagja, ha a tevékenység folytatásához a kötelező kamarai tagságot jogszabály előírja, f) kötelezettséget vállal arra, hogy a hatósági kirendelésnek jogszabályban meghatározott eseteket kivéve eleget tesz, és g) nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság, támogatott döntéshozatal és közügyektől eltiltás hatálya alatt. A c) ponthoz javasoljuk, hogy a jelölti időt a mentoráló igazságügyi szakértő igazolja. Megfontolandó a mentor intézményének bevezetése. (3) Nem vehető fel a névjegyzékbe az, a) akivel szemben bűncselekmény miatt büntetőeljárás a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve van folyamatban, b) akit a Kamarából kizártak, a kizárást kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig vagy c) aki a 64. (5) bekezdésében foglaltak hatálya alatt áll. (5) Az igazságügyi szakértő, igazságügyi szakértői tevékenység folytatására a névjegyzékbe történő bejegyzéssel - eskütételt követően - válik jogosulttá. Figyelemmel a 10. (3) bekezdésre. (5) Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásának a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételeit, az igazságügyi szakértők szakterületének besorolását és a szakterületekhez kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételeket a miniszter rendeletben határozza meg. 6. A névjegyzéket vezető hatóság hivatalból, hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi azt, hogy az igazságügyi szakértő megfelel-e az 5. (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek, valamint hogy vele szemben nem áll-e fenn az 5. (3) bekezdés a) pontjában meghatározott kizáró ok.

9 7. (1) Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe vétel szempontjából a miniszter rendeletében meghatározott képesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni azt a képesítést, amelyet vagy a) ha jogszabály kivételt nem tesz jogszabály egyenértékűnek ismer vagy ismert el b) az a) pontban foglaltak hiányában a névjegyzéket vezető hatóság egyenértékűnek ismer el. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak kivételével a képesítés egyenértékűségének megállapítása érdekében az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság szükség esetén szakvéleményt is beszerezhet. (3) (4) A képesítés megfelelőségének vizsgálatára a névjegyzéket vezető hatóság bizottságot kérhet fel (a továbbiakban e alkalmazásában: bizottság). A bizottság szakértőként jogosult eljárni, tevékenységéért díjazás nem illeti meg. A bizottság tagjai a névjegyzéket vezető hatóságtól függetlenek, feladatkörükben nem utasíthatók. A bizottság elnökét a miniszter jelöli ki. A bizottság további tagja az oktatásért felelős miniszter és a Kamara által kijelölt egyegy személy. (5) A bizottság a képesítés egyenértékűségének vizsgálata során az álláspontját a kérelmező végzettségének képzési anyagára és a szakterülethez előírt képesítés képzési tervére figyelemmel állapítja meg. (6) Nem szükséges vizsgálni a kérelmező azon képesítésének egyenértékűségét, amely a miniszter rendeletében előírt képesítéssel a jogszabályok alapján egyértelműen nem egyenértékű. 8. (1) Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlati időt a névjegyzékbe történő felvételét kérő személy szakértőjelöltként is megszerezheti. Nem szakértőjelöltként megszerzett szakmai gyakorlati idő szakirányú jellegének igazolására a névjegyzéket vezető hatóság szakhatósági állásfoglalást szerez be. (2) Ha a szakhatóság az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges gyakorlati idő szakirányúságáról szóló állásfoglalását határidőben nem adja ki, a szakhatóság hozzájárulását megadottnak nem lehet tekinteni és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény eljárási határidőkre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. (3) Az eljárás megindítása előtt az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegének igazolására beszerzett előzetes szakhatósági hozzájárulás, keltétől számított egy éven belül használható fel a névjegyzékbe-vételi eljárásban. (4) Ha a kérelemhez benyújtott iratok és a rendelkezésre álló adatok alapján a névjegyzéket vezető hatóság azt állapítja meg, hogy a kérelmező a névjegyzékbevétel feltételeinek kétséget kizáróan megfelel, a névjegyzéket vezető hatóság a szakhatóság megkeresését mellőzi, és a szakmai gyakorlati idő szakirányú jellegét maga állapíthatja meg.

10 (5) A miniszter rendeletében az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához kötelező szakmai gyakorlat időtartamára egyes szakterületeken öt évnél rövidebb határidőt állapíthat meg, ha a) a képesítés megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértői tevékenység végzéséhez szükséges szakmai gyakorlatot vagy b) a kérelmező az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy ágazati szakértői jogosultsággal rendelkezik. 9. (6) A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmet a névjegyzéket vezető hatóságnál kell benyújtani. A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelem tartalmára vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. (7) A névjegyzéket vezető hatóság a kérelemről értesíti a Kamarát. A Kamara tizenöt napon belül jelzi, ha tudomása van olyan tényről, ami akadálya a kérelmező felvételének. (8) Ha a kérelmező a névjegyzékbe való felvételi kérelmét több szakterületre terjeszti elő, az egyes szakterületek vonatkozásában önálló hatósági döntést lehet hozni. (9) A névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékbe való felvételről szóló határozat másolatát megküldi a Kamarának. (10) A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt e minőségének igazolására igazságügyi szakértői igazolvánnyal látja el. Az igazságügyi szakértői igazolványra vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg. (11) A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvénytől eltérve, ha a névjegyzéket vezető hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem döntött, a kérelmezőt nem illeti meg az igazságügyi szakértői tevékenység megkezdésének, illetve folytatásának joga, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénynek a hatóság mulasztására vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. A (9) bekezdés vonatkozásában indokolt részletezni, hogy milyen módon értesíti a Kamarát, például a kérelem és mellékletei megküldésével. A 15 nap ugyanis csak az iratokból történő észrevételezést teszi lehetővé, egy személyes elbeszélgetést valószínűleg nem. 10. (1) Az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe vételét követő két hónapon belül, a miniszter vagy képviselője jelenlétében esküt tesz. (2) A szakértői eskü az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegéből és az annak első mondatát követően a következő szövegből áll: Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint teljesítem. 6

11 (3) Az igazságügyi szakértő igazságügyi szakértői igazolványát az eskü letétele után veheti át, tevékenységét az eskü letétele után kezdheti meg. (4) Ha az igazságügyi szakértő az eskütételben akadályozva van, az (1) bekezdésben meghatározott határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Ha az igazságügyi szakértő az esküt határidőben nem tette le, a kamarai tagsága a határidő lejártát követő napon megszűnik. (5) A névjegyzéket vezető hatóság biztosítja, hogy az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe történő felvételét követően az esküt határidőben letehesse. Ha a névjegyzéket vezető hatóság ezt nem biztosítja, az igazságügyi szakértő kamarai tagsága nem szűnik meg, és az esküt a névjegyzéket vezető hatóság által kijelölt legközelebbi időpontban le kell tenni. (6) Az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegében szereplő tisztség megnevezése az eskü tétele során: igazságügyi szakértő. 5. A névjegyzék 11. (1) Az igazságügyi szakértő 1. mellékletben meghatározott adatait és a tevékenységével kapcsolatos egyes tényeket a névjegyzék tartalmazza. A névjegyzék vezetésének és a névjegyzékkel összefüggő adatszolgáltatás szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. (2) Az (1) bekezdés szerinti névjegyzék az 1. melléklet és 1.7., 1.8., 1.11, 1.13, pontjában, valamint és pontban foglalt adatok kivételével közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. (3) Az 1. melléklet , és pontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértőnek az 1.1., és 1.9. pontjaiban, pontjában, és pontjaiban, és pontjaiban, valamint az és pontjaiban foglalt adatai nyilvánosak, azokat az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság a kormányzati portálon közzéteszi. (4) A névjegyzék (3) bekezdésben fel nem sorolt adatai nem nyilvánosak, azokról csak törvényben foglalt esetben, az arra jogosult részére adható tájékoztatás. A névjegyzéket vezető hatóság az 1. melléklet és , valamint pontjaiban és alpontjában foglalt adatok kivételével a nyilvántartás adatait a Kamara részére átadja, azt a Kamara e törvény rendelkezései szerint nyilvántartja és kezeli. (5) Az 1. melléklet , és pontjában foglalt adatokat a Kamara, az , és pontjában foglalt adatokat az igazságügyi szakértő, az és pontjában foglalt adatokat a hatóság köteles bejelenteni a névjegyzéket vezető hatóságnak. Az 1. melléklet és pontjában foglalt adatokról a hatóság a névjegyzéket vezető hatóságot és a Kamarát is értesíteni köteles. (6) A névjegyzéket vezető hatóság az 1. melléklet pontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértő adatait és a vonatkozó tényeket tárolja, feldolgozza és jogos érdekének igazolása után, törvény által arra jogosított harmadik személy részére továbbítja. A névjegyzékből történő törlés időpontjától számított tíz év elteltével a névjegyzéket vezető hatóság gondoskodik az adatok törléséről. (7) A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértő 1. melléklet pontjaiban

12 szereplő adatait a hatóság megkeresésére, az igazságügyi szakértővel való kapcsolattartás újrafelvétele, az igazságügyi szakértő bírságolása vagy a bírság végrehajtása céljából átadja a hatóságnak. 6. A szakterület kiterjesztése 12. A szakterület kiterjesztése iránti kérelem előterjesztésére, valamint elbírálására a felvétel iránti kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a kérelem előterjesztésekor a jogi vizsgát, a szakértés alapismereteiről szóló vizsgát megismételni, valamint az 5. (2) bekezdés c) és g) pontjaiban és az 5. (3) bekezdés a) pontjában megjelölt feltételeket igazolni nem kell. 7. A névjegyzékből való törlés 13. (1) Az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha a) azt az igazságügyi szakértő kéri, b) a névjegyzékbe való bejegyzés feltételei ide nem értve az 5. (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt már a felvételkor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek, c) a névjegyzékben szereplő adatok változását, a miniszter rendeletében meghatározott módon, ismételt felhívásra, a jogkövetkezményekre történő írásbeli figyelmeztetés után, nem jelenti be, d) az igazságügyi szakértő hatósági kirendelésre történő szakvélemény nyújtásával önhibájából egy évet elérő késedelembe esett, e) azon statisztikai adatokat, melyeket e törvény alapján a Kamara részére szolgáltatni köteles, két egymást követő negyedévben határidőben a jogkövetkezményekre történő írásbeli figyelmeztetés után sem szolgáltatja, f) az igazságügyi szakértő negyedévente esedékes statisztikai adatszolgáltatást két éven belül három alkalommal elmulasztja, vagy az általa szolgáltatott adatok ok nélkül eltérnek a szakértő nyilvántartásában szereplő adatoktól, g) a szakértés alapismereteiről szóló vizsgát határidőben nem tette le és a vizsga alóli mentességet nem igazolta, vagy az e törvény alapján fennálló képzési kötelezettségének nem tett eleget, h) kamarai tagsága ha) kizárás útján, hb) a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt, hc) késedelem miatt, továbbá hd) egyéb okból megszűnt, vagy i) meghalt. Álláspontunk szerint mindenképpen szükséges hangsúlyozni, hogy a törlés, mint a legsúlyosabb szankció kizárólag az önhibából eredő mulasztásokat illeti. Ugyancsak indokolt egyes esetekben esélyt adni arra, hogy a szakértő a mulasztását pótolja. Szilárd álláspontunk az, hogy a jogalkotó által lényegesnek tartott statisztikai adatok biztosítása nem jelentheti a Kamara esetében a tagi jogviszonyok fenyegetését olyan körben, amelynek az igazságügyi szakértéshez semmi köze nincs. A jogalkotó nem háríthatja át egyenesen a statisztikai adatok beszerzésének terhét egy vele kizárólag felügyeleti viszonyban lévő érdekképviseleti szervre. A felelőtlen, ok nélküli, önhibából eredő mulasztások hátrányos következményhez való kötését egyébként nem ellenezzük.

13 (2) Ha a névjegyzékből történő törlésre a) az (1) bekezdés h) pont ha) alpontja alapján került sor, az igazságügyi szakértő a határozat jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül, b) az (1) bekezdés e) és f) pontja alapján kerül sor, az igazságügyi szakértő a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül vagy c) az (1) bekezdés a), c), e) és g) pontja, vagy h) pontjának hb), hc) és hd) alpontjai alapján kerül sor, a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül a névjegyzékbe nem vehető fel. Az e) pontot javasoljuk törölni, ugyanis a felsorolásban már a két éven belüli kizárási oknál szerepel. Indokolt ugyanakkor az (1) bekezdés hc) alpontját kibontani, nem világos, hogy milyen késedelemről lehet szó. (3) A névjegyzéket vezető hatóság az (1) bekezdés a) pontja esetében az igazságügyi szakértőt az érintett szakterületről törli. A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt az (1) bekezdés b) pontja esetében azon szakterület tekintetében törli a névjegyzékből, amely tekintetében a névjegyzékbe vétel feltételei eleve nem álltak fenn vagy utóbb megszűntek. (4) Az (1) bekezdés e) és f) pontjai szerinti törlési ok fennállását a névjegyzéket vezető hatóság a 52. szerinti eljárásban állapítja meg. (5) Az (1) bekezdés i) pontja esetén a névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékbe a halál tényét hivatalból bejegyzi, és ezzel egyidejűleg az igazságügyi szakértőt a névjegyzékből törli. 14. Ha az igazságügyi szakértő a) a névjegyzékből a 13. (1) bekezdés i) pontja kivételével törlésre kerül, b) kamarai tagságát felfüggesztették vagy c) tevékenységét a Kamara engedélyével szünetelteti a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles igazolványát a névjegyzéket vezető hatóságnak, a folyamatban lévő ügyek iratait pedig a hatóságnak, illetve a megbízónak átadni. 8. Jogorvoslat 15. (1) A névjegyzéket vezető hatóság által hozott határozatokkal szemben fellebbezésnek helye nincs (2) A névjegyzéket vezető hatóság által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata kérhető. A határozat felülvizsgálatáról a bíróság nemperes eljárásban határoz. Ha e törvényből vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bíróság eljárására a polgári perrendtartásról szóló törvény közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az eljárásra a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes.

14 9. Az igazságügyi szakértők képzése 16. Az igazságügyi szakértő részére szükséges jogi ismeretek oktatásának és a jogi vizsgának a megszervezéséről a miniszter gondoskodik. A rendszeres jogi oktatáson való részvétel és a miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve a jogi vizsga letétele kötelező. 17. Az igazságügyi szakértő köteles a szakértői tevékenysége gyakorlásához szükséges rendszeres, a Kamara vagy a miniszter által akkreditált szakmai továbbképzésen részt venni, és a miniszter rendeletében előírt képzési kötelezettség teljesítését kreditpontokkal igazolni. A javaslat szabályozza a kreditpontos szakmai továbbképzés követelményét, de a kettős, vagy többes kamarai tagságú szakértők esetében nem számol a beszámítás lehetőségével. Javasoljuk, hogy jelen szakaszban külön bekezdésben rendelkezzen a jogalkotó a kettős vagy többes kamarai tagságú igazságügyi szakértők esetében a beszámítás lehetőségéről. Ellenkező esetben lesznek, akiknek aránytalanul sok képzésen kell részt venniük. 10. Az igazságügyi szakértő munkájának értékelése 18. (1) Az igazságügyi szakértők munkáját e törvény rendelkezései szerint értékelni kell. (2) Az értékelést megalapozó vizsgálatnak a jogerősen befejezett ügyek alapján fel kell tárnia az igazságügyi szakértő gyakorlatát, különös tekintettel az alkalmazott gyakorlatnak az érintett szakterület által támasztott elméleti tételeknek való megfelelését, valamint az adott szakterületen kiadott módszertani leveleknek történő megfelelését. (3) Az igazságügyi szakértő munkáját abból a szempontból is szükséges vizsgálni, hogy az általa adott szakvélemény mennyiben volt felhasználható a hatóság eljárásában. Álláspontunk szerint a (3) bekezdés igen aggályos és bizonytalan, erősen a szubjektumtól függ. A szakértői véleménynek azonban az objektivitás követelményének kell megfelelnie. Akkor elfogadható a javaslat, ha általános - jogszabályban rögzített - rendező elvek mentén történik a szakvélemények felhasználhatóságának vizsgálata. A ok elsődleges álláspontunk szerint törlendők, lásd ennek indokolását az általános észrevételek II/8. pontjában 19. (1) A névjegyzékbe felvett igazságügyi szakértő tevékenységét a névjegyzékbe történő felvételt követő második évben, legkésőbb az igazságügyi szakértő névjegyzékbe történő felvételt követő tizennyolc hónapon belül, ezt követően pedig hatévente értékelni kell. Álláspontunkat az általános észrevételek között kifejtettük. (2) Soron kívül értékelni kell az igazságügyi szakértő tevékenységét, ha a) az igazságügyi szakértő ezt maga kéri vagy b) az 53. (3) bekezdésében meghatározottak szerint a névjegyzéket vezető hatóság jelzése esetén. (3) Az igazságügyi szakértő tevékenységének szakmai értékelését a (2) bekezdésben

15 meghatározott személyi körön kívül más nem kérheti. 20. (1) Az értékelést megalapozó vizsgálat elrendelésére a Kamara minőségbiztosítási bizottsága jogosult. A 19. (2) bekezdése szerinti esetekben a minőségbiztosítási bizottság az értékelést megalapozó vizsgálatot köteles elrendelni. A rendszeres értékelést megalapozó vizsgálatot a minőségbiztosítási bizottság hivatalból rendeli el. (2) A minőségbiztosítási bizottság a vizsgálat lefolytatására három tagú szakmai értékelő tanácsot jelöl ki. A szakmai értékelő tanácsot a minőségbiztosítási bizottság egy tagja vezeti; a szakmai értékelő tanács további két tagját az értékeléssel érintett szakterületen alapított szakmai tagozatból kell kijelölni. Nem világos, hogy a bizottság vezetője miért lehetne más szakmájú. (3) Az értékelést megalapozó vizsgálatról a jegyzőkönyvet a főtitkár által kijelölt jegyzőkönyvvezető vezeti. (4) Az értékelést megalapozó vizsgálat lefolytatásának elrendelését a szakértővel írásban kell közölni. Javasoljuk a 20. (2) bekezdés esetében, a szakmai értékelő tanács vezetője a vizsgált személlyel azonos szakmai tagozatból kerüljön kijelölésre. 21. (1) Az értékelést megalapozó vizsgálatot az elrendeléstől számított harminc napon belül le kell folytatni, és az értékelést a befejezéstől számított tizenöt napon belül kell elvégezni. (2) A vizsgálat során a szakmai értékelő tanács az igazságügyi szakértő a) szakvéleményeit megvizsgálhatja, b) iratait, nyilvántartásait megtekintheti, azokról másolatot készíthet, c) meghallgathatását elrendelheti és foganatosíthatja és d) szóbeli előadásánál jelen lehet, ha az igazságügyi szakértőt a szakvélemény szóbeli előadása miatt tárgyalásra idézik. (5) Az igazságügyi szakértő meghallgatása csak fontos okból mellőzhető. (4) Az igazságügyi szakértő a vizsgálat lefolytatása alatt mindvégig köteles a szakmai értékelő tanáccsal megfelelően együttműködni. A vizsgálatot a szakmai értékelő tanács köteles az igazságügyi szakértő érdekeire figyelemmel, lehetőleg az igazságügyi szakértő munkájának akadályozása nélkül lefolytatni. A személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályok betartásáról, az adatkezelésre vonatkozó felhatalmazásról álláspontunk szerint rendelkeznie kell a jogalkotónak. 22. (1) Az igazságügyi szakértő értékelését a szakmai értékelő tanács a minőségbiztosítási bizottság elé terjeszti. Az értékelésben csak tényszerűen megalapozott értékítéletek lehetnek. Az igazságügyi szakértő értékelését a minőségbiztosítási bizottság határozattal fogadja el. (2) Az értékelés eredményeként az igazságügyi szakértő a) kiválóan alkalmas, b) alkalmas és

16 c) alkalmatlan értékelést kap. (4) A határozatot kézbesíteni kell az értékelt igazságügyi szakértőnek és a névjegyzéket vezető hatóságnak. A névjegyzéket vezető hatóság az értékelés eredményét a névjegyzékbe bejegyzi. Az alkalmatlan eredmény bejegyzése felesleges, ugyanis az alkalmatlan szakértő kizárásra kerül. Ugyanakkor az alkalmas kategória bejegyzések olyan adatok, amelyek vagy zártan kezelendők, vagy a nyilvánosság felé csak annyit kellene megjelölni, hogy minőségbiztosítási átvilágítással rendelkezik. Minden más bejegyzés sértő, dehonesztáló. (4) A névjegyzékbe bejegyzett, de még nem értékelt igazságügyi szakértő esetén a névjegyzékben az értékelés hiányára kell utalni. (5) Alkalmatlan minősítés esetén a minőségbiztosítási bizottság kezdeményezi az igazságügyi szakértő Kamarából történő kizárását. A kizárás kérdésében a Kamara elnöksége (a továbbiakban: elnökség) határoz. Az elnökség a kizárás kérdésében hozott határozatát kézbesíti az értékelt igazságügyi szakértőnek és a névjegyzéket vezető hatóságnak. A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt a miniszter rendeletében meghatározott eljárás lefolytatásával a névjegyzékből törli. (6) A szakmai értékelő tanács fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén értesíti az elnökséget. Figyelemmel arra, hogy a minősítő eljárás eredménye akár törlés is lehet, indokoltnak tartjuk törlés esetében határozatot hozni, mellyel szemben jogorvoslatnak van helye. Általánosságban javasoljuk a minősítő eljárás újragondolását, fokozatos bevezetését (önkéntes vizsgálattól a kötelezőig, hátrányos következmény nélkül a teljes következményekig) ugyanis véleményünk szerint ebben a formájában kivitelezhetetlen. A fenti ok változtatás nélküli megfogalmazását nem támogatjuk. III. Fejezet Az igazságügyi szakértői tevékenységet végző gazdasági társaság 11. Az igazságügyi szakértői tevékenység végzésére feljogosított gazdasági társaságok 23. (1) Igazságügyi szakértői tevékenység végzését a névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékbe, meghatározott szakterületre történő felvétel útján kérelemre annak a társaságnak engedélyezi, amelynek van olyan igazságügyi szakértői tevékenység folytatására feljogosított tagja vagy alkalmazottja, akinek a kamarai tagsági jogviszonya nem szünetel vagy nincs felfüggesztve. Kérelem csak a miniszter rendeletében szereplő szakterületre nyújtható be. (2) Igazságügyi szakértői tevékenységet a társaság csak azon a szakterületen és azon tagja vagy alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben az adott szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértőként szerepel. 12. A gazdasági társaságok névjegyzékbe vétele és törlése 24. (1) A társaság névjegyzékbe való felvétel iránti kérelmét a névjegyzéket vezető hatósághoz kell benyújtani. A névjegyzékbe vétel iránti kérelem tartalmára vonatkozó szabályokat a