2. Lesum, Aug The Knolls, Szept. 3.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "2. Lesum, 1951. Aug. 18. 3. The Knolls, 1951. Szept. 3."

Átírás

1 2. Lesum, Aug. 18. Kedves Nyuszim! - remélem első lapomat, amit még csütörtökön délután írtam innen és a Stiftungba címeztem, idejében megkaptad és már tudod, hogy hol vagyunk. Elhelyezésünk nagyon rendes, koszt kifogástalan és már munkánk is van. Én könyvtáros vagyok az YMCA-nál, Ágnes néni hetenként kétszer be kell járjon az egyik konyhára és a gyerekek reggel 9-től délután 5-ig iskolában vannak. Úgy hírlik, hogy kb. 10 napig leszünk itt. Tegnap még egy nagy olasz transport érkezett Triestből és egy vegyes transport Párisból. Sok magyarral találkoztam és egy egész kis kolóniánk van. Gr. Almássy és a vöröshajú nő (Wentorfból ismered) kedden indulnak a déli hajóval. A gyerekekkel csak reggel és este találkozom, mivel külön étterembe járunk. Én az I. számúba, Vid és Huba a II. számúba és Miki, Géza a III. számúba. Ágnes néni nagy bánata hogy még a szobát sem takaríthatja, mert erre külön takarítóasszony jár be, egy német. Házunk előtti padnál nagy forgalom van, mert sorra keresnek föl a magyarok. Vasárnap Istentiszteletet tartok nekik, közkívánatra. 3. The Knolls, Szept. 3. Kedves kis Nyuszikám! Utolsó levelem óta egy hét telt el. Annyi minden történt azóta - olyan hosszú az idő, ahogy most visszanézek rá - hogy odahaza egy évnek is elég lett volna. Sok mindent megtudtam, megtanultam és ellestem ebből a különös világból. Először is az Ohio Dairy Service" nem valami titokzatos vállalat, hanem egyszerűen a farm tehenészetét hívják így, ezt a harminc sovány dögöt. Itt minden második farm valamilyen dairy" és gyönyörű neveik vannak: Blue Star Dairy" Liberty Dairy" stb. Elég, ha van valakinek egy tucat rongyos tehene, már dairynek mondhatja magát. A The Knolls" elnevezés az olyan, mint pl. Plarnhof". A gazdálkodásról azonban fogalmuk sincs az itteni népeknek. Azt onnan tudom, mert tegnap elvitt Mrs. Fay - minden nap elrángat valahova - a country agricultury officer"-hez - olyasmi, mint nálunk odahaza volt a vármegyei gazdásági felügyelőség - és a tisztelt felügyelő úrnak például fogalma sem volt arról, hogy a silót légmentesen kell elzárni és préselni és hogy a lucernát magára kell vetni, nem zabbal. Arra gondoltam, amíg beszélgettem vele, hogy egy német gazdának a hajszála égnek állana, ha hallaná, hogy az itteni szakember" mennyire járatlan a mai modern gazdálkodás alapelemeiben. De ezzel szemben meg kell hagyni, hogy szívesen hallanak újat és beszélgetésünk eredménye az volt, hogy fölkért télen a gazdagyűlésen egy előadás tartására modern takarmánytermelés" címmel. Ne rázd a fejed, ha a téli előadásomra gondolsz. De most rázd: Mrs. Fay ma elvitt Burnsville-be, ez ide kb. 100 km és a női club gyűlésén kellett egy előadást tartsak. Két nappal ezelőtt jelentette ezt be nekem és majd lefordultam a székről ijedtemben. De aztán nem használt semmi könyörgés: neki kellett feküdnöm és meg kellett írnom angolul egy 15 perces felolvasási anyagot, amit Mrs. Fay aztán kijavított és négyszer fölolvastatott velem, hogy ne legyen baj a kiejtéssel. Hát aztán ma délután megtörtént a nagy bemutatkozás. Valami 50 amerikai fehérnép előtt olvastam föl művemet és állítólag meg

2 is értették. Mindenesetre megkönnyezték és meghatottan szorongatták a kezemet utána. 10 dollárt kaptam a felolvasásért. Hazajövet a Mrs. Fay nagy Studebaker-jét én kellett vezessem, városon, piros lámpákon, mindenen keresztül, olyan pokoli autóforgalomban, amilyent még soha nem láttam, kivéve New Yorkban. Hajamszálai percenként emelkedtek a levegőbe. De baj azért nem történt. Egyáltalán ez a nő mindent szörnyű iramban végez. Annyit beszélt, hogy már úgy ahogy tudok társalogni" is angolul és majdnem mindenkit megértek. Csak éppen azokat nem, akikkel együtt kell dolgozzak. Lee-t azért nem, mert ütődött és valami hülye pidinget beszél. Herr Gustavot pedig azért nem, mert bár perfekt német - hiszen fiatalkorában jött ki Németországból - de éktelenül dühös rám, amiért én vagyok fölötte a boss" és nem akar németül beszélni velem. Csak dünnyög valamit, amit nem lehet érteni. Így aztán a farmon nem könnyű a helyzetem, de valahogy már alakul. Bár fizetésről nem beszélünk - részemről szándékosan - az első hét béreként 25 dollárt kaptam. Ez sok, ha számításba vesszük, hogy egy pár jó cipő 7 dollár és ha számításba vesszük, hogy a négy gyerek élelmezése - és Mrs. Fay igazán anyailag gondoskodik róluk - legalább ha 200 dollárba kerül. Ezt Sojietól tudom, aki nehezen tartja magát az öt fiával, bár az idősebbik is keres. Sojien kívül más magyarral még nem kerültem itt össze. Nála néhány nappal ezelőtt voltunk, egyik fia születésnapja alkalmából. A nagyobbik két fiú még tud magyarul. Az utánuk jövő kettő már csak németül és a legkisebbik már csak angolul. A mi gyerekeink nagyon szépen belejöttek már az itteni életbe. Vid, Huba és Miki bátran törik az angolt, csak Géza nem akar még megszólalni. Csupán vigyorog, ha szólnak hozzá. Az iskolában jó dolguk van. A School-Bus itt áll meg fél nyolckor a ház előtt és ha kell még vár is reájuk. Minap itt felejtette őket és húsz perc múlva visszajött értük. Én is kezdek már beletörődni az itteni életbe. Csak a hatórai fölkelés zavar még egy kicsit. De itt nincs ember, aki hatkor ne lenne talpon. Ágnes néni az egyetlen köztünk, aki még nem nyugodott bele Amerikába. Ő azóta is makacsul takarítja a házat, ablakot pucol és porol, seper. Mindenki rajta nevet és hagyják, hogy játssza ki magát. Itt az ilyesmivel, mint rendetlenség és egy kis takarítatlanság, nem érnek rá törődni az emberek. Valóban nem érnek rá. Itt van pl. Mrs. Fay: reggel hatkor talpon van, elkészíti a reggelit a családnak, utána belök minden edényt a mosogatógépbe és ugrik az autójába. Leautózza a maga 200 kilométerét, bejár öt-hat várost és délben féltizenkettőkor itt van megint. Félóra alatt előkerül a különböző skatulyákból az ebéd, tizenkettőkor asztalhoz ülünk, egykor már újra a kocsijában van és nyargal vissza a városokba. Félhatkor tér haza, összeüti a vacsorát és hatkor eszünk. Nyolcig megtárgyaljuk a nap eseményeit, megbeszéljük a másnapi munkát és nyolckor elhangzik a varázsszó: munkáról nem szabad beszélni többet. Kilencig eltréfálgatunk, akkor vagy Mrs. Fay, vagy a leánya, vagy a fia leülnek a zongorához és elénekelnek együtt néhány igazán nagyon szép egyházi dalt. Utána megy mindenki aludni. Az itteni műveltebb emberek vallásossága engem valóban meglepett. Komolyan vallásosak, nem csak a felszínen. Hisznek Istenben és abban, hogy baj velük az életben nem történhet, mert Isten vigyáz reájuk. A vallásos dalaik pedig csodaszépek: csupa melódia. Nem olyan kemények és zordak, mint a mi zsoltáraink. Egyiket: God will take care of you" már mi is tudjuk énekelni. Te ügyedben még nem tudok semmi újat. Folyik a kísérlet, hogy a DP-Comissio útján törvényesen kihozzanak. Annyit megtudtunk, hogy ha látogatási vízummal jössz be, soha

3 sem lehetsz állampolgár és örökös zaklatásnak leszel kitéve. Újra ki kell menj és kint kell kérjed a bevándorlási engedélyt. Taftot egyelőre nem akarja igénybe venni Mrs. Fay, mert azt mondja, hogy törvény ellen úgysem cselekednek és tartogatja végső esetre. Mindenesetre azt ajánlja, hogy iratkozz föl már most a német kvótára, mint hozzátartozó", hogy induljon el az ügyed, mert ez még akkor is jó, ha látogatási vízummal jössz ki. Ebben az esetben talán be lehet adni itt is az állampolgársági kérvényt. Az egész családot ölelem. Téged ezerszer csókollak: 4. Sept. 23, 1951 Dear Mrs. Wass: I am anxious to hear from you about your doctor's report, so that I can send it on to Washington. I hope a letter comes tomorrow. Lovingly, Elizabeth Jay Kedves Mami, Máma voltam előszőr az iskolaban. Nagyon érdekes. Felnőttekel egyűt ülök a padban. Papi nem szereti kedveli az amerikaikat. Papi mindent megirt. Sokszor Csókol Vid 9. Kedves Évácskám! Nov. 4. Képzeld: tegnapelőtt lehullt a hó és beállt a fagy. Komoly fagy. Álla hó, bokáig ér. A tulipánfák és a hikorik még zöldek az erdőn és fehér hó áll ráfagyva a zöld lombokra. Bolond idő. Gazdáinkkal sikerült megvétetni egy kis kerti traktort, amivel a kertészetünket indítjuk el. Először spárga, rhebarbara, paradicsom, dinnye és virág lesz a főcikk. A virággal itt, ahogy látom, igen jól lehet keresni. Házunk előtt, az út szélén, sátrat állítunk föl nyáron és délutánonként ott áruljuk a friss virágot az autósoknak. Ezt itt senki sem csinálja és biztos, hogy jó lesz, mivel itt az emberek mindég sietnek és szívesen vásárolnak pillanatok alatt, útközben, mivel városon a vásárlás körülményesebb. Előbb parkolóhelyet kell keresni, üreset és ez már egy nagy probléma. Az ember soha sem lel üres helyet ott, ahova menni akar, mindég csak néhány utcával odébb. Tehát az országúti virágárulásnak lehet jövendője. A Te dolgodban Pantó Béláék affidavitot küldenek - ez a németkvóta-vonal - Dobozyék lutheránus vonalon akarnak kihozni mint beteg DP-feleséget úgy, hogy az egyház garantálja a kigyógyításodat és végül Taft útján fut az újrafelvételi kérés. Valamelyik a három közül majd csak átsegít ide. Most vasárnap délután van. A kandallómban ég a tűz - komoly hikori - tűz és csönd van. A gyerekek Bibivel autózni mentek, miután délelőtt kiunatkozták magukat részben a methodista templomban, részben a keresztény tudomány istentiszteletén. Valószínűleg

4 valamilyen autós moziba viszi őket. Miki nagyszerűen fejlődött itt a néhány hét alatt. Megkerekedett és már súlyban veri Gézát. Az iskolát nagyon szeretik mind. Jó is ott, minap én is fölkerestem őket ott. Nem olyan az iskola, mint nálunk. A gyerekek vannak otthon, a tanítónő csak olyan mellékes kellék. Kiki dolgozik, amin akar. Egyik rajzol, másik ír, a harmadik alszik, ha akar. Mikor beléptem, Géza éppen egy kislánynak segített rajzolni. A kislányt Juddy-nak hívják és ő a Géza girl-friend-je. tegnapelőtt bolondok estéje volt, Bellairebe kellett menjek én is a gyerekekkel, Maskarában vonultak végig a városon és sok hülyeséget csináltak, gyerekek és felnőttek egyszerre. De talán a felnőttek többet. Szeretettel csókol Nyuszikám, kiderült, hogy mi nálad egy nagy akadály. A washingtoni DP-Comissio hivatalos jelentésében az áll, hogy ügyed azért nehéz, mivel nagyapád alapította azt a tüdőszanatóriumot, amelyikben kezelnek és amelyikben ma is élsz!!! - és hogy ennél fogva természetes, hogy minden német doktor mindent elkövet, hogy segítsen neked. Továbbá benne van a jelentésben, hogy a bemutatott röntgen-képen -a régiek - valószínűleg hamisak. Most két kísérlet folyik: egyházi úton áthozni téged mint beteget, ezt intézi Dobozy. És német kvótán kijönni, ezt intézzük innen. 10. Kedves Mamikánk! The Knolls, Nov. 7. Ma nagyon szomorú napunk van. Tafttól megjött a válasz nov. 5-i keltezéssel és az áll benne, hogy a németországi vicekonzul jelentése szerint a Te ügyedet újra fölvenni nem lehet, mert Téged a legfelsőbb orvosi komisszió tüdőbajosnak talált és visszautasításod végleges. Az amerikai törvények szerint nem vándorolhatsz be ide. Most nem tudjuk, hogy ez a vicekonzuli jelentés mikori dátumú. Hogy utána van a Te hamburgi kísérletezésednek, vagy még előtte? Mindenesetre annyit látunk, hogy ez az út nem járható. Marad a Dobozy által jelzett lehetőség, vagyis hogy a luth. egyház kihoz mind beteget és betesznek itt egy kórházba. És a német kvóta. Ha mindezek nem sikerülnek - annyit látok már, hogy a törvényeket itt nagyon komolyan veszik - akkor marad Canada. És legfeljebb mi hagyjuk itt ezt a dombot és eggyel odébb megyünk, át Canadába. Nincs nagyon messze, autón egy nap alatt el lehet oda jutni. S talán ott is akad valami jobb. Nem hittük, hogy ilyen hosszú időre elválasszon egy ilyen hülyeség és lám mi lett belőle. S ha az ember elgondolja, hogy mindezt egy kis idétlen orvosocska pillanatnyi okoskodása okozta, akkor eszébe kell jusson a lavina, mely egy egészen kis hólabdával indul el és lent falvakat temet be. Ezt a hólabdát egy kis német orvos indította el s Isten tudja, mikor ér véget ez a sok folytatólagos bonyodalom, mely mind annak az egynek a következménye. Rossz érzésem van. Félek, hogy még sok idő telik el, amíg összekerülhetünk. Mi ugyanis itt nem sokat tehetünk. A protekció Taftnál ki van merítve, többet nem lehet hozzá fordulni ebben az ügyben, mert törvénytelen. A levele is elég hideg hangú és ki lehet érezni belőle a rosszallást, hogy törvény ellen akarták őt fölhasználni. Egyebet nem tudunk tenni, minthogy nyaggassuk Dobozyt s ő nyaggatja tovább az egyházat és hogy küldünk egy affidavitot a német kvótára. Sajnos mégis jó

5 lesz, ha elfogadod az Erzsébet meghívását. Hátha majd ott könnyebben kapsz vízumot, ha a többi nyomok bedöglenek. Pantó Béla írt ma, hogy kapott egy ügyvédi felszólítást a Foto-Prost-tól, aki követel rajta 120 párkát. Kérdezd meg Hansit, hogy miként áll ez az ügy. Én kértem őt, hogy ha tudja, intézze el és úgy emlékszem, hogy azt mondta, még amikor Lesumban voltam, hogy rendezve van a számla. Lilocskát csókolom és Hansit ölelem, de azt üzenem nekik, hogy ide azért mégse jöjjenek. Ide annak szabad csak jönni, akkor máshol éhen halna. Az aztán itt dolgozhat kedvére és könnyen megkeresheti jó munkával a pénzt, amiből megél. De az élet apró európai örömeiről le kell mondania. Még akkor is, ha szerencséje van és valamivel többet keres a szükségesnél. Nem a pénzen múlik. Egyszerűen hiányzanak azok az örömök, amikhez mi szokva voltunk. Erre gondoltam magam is, mikor kijöttem, de azt hittem, hogy vannak helyette más örömök. Hát nincsenek. Itt az emberek apró örömök nélkül élnek. Valószínűleg az a magyarázata ennek, hogy mind a munkásosztályból való szegény bevándorlóktól származnak, akiknek az öröm evést és alvást jelentett és egy emberséges lakást, mást semmit. Amit itt "felső" osztálynak" neveznek, annak szellemi színvonala és életfelfogása megfelel a mi nyárspolgárunknak. Az élet központja a gyerek. Az első gyerek születésétől kezdve az anya és az apa már csak azért él és dolgozik, hogy fölnevelje a gyerekét. Ez minden életcélja, hivatása, rendeltetése és öröme. Az emberi élet legfontosabb fogalma, ami körül az élet forog, a "food", az élet. Ez az asszony kezében van és ez által uralkodik és emiatt szent és sérthetetlen. Ez az egyetlen, amire büszke és amiért fontosnak érzi magát. Hogy ő eteti a családot, saját kezeivel. Ő főz. Ez passzió, öröm, hivatás, minden. Isteni rendeltetésnek tartják. Ez az asszony pozíciója Amerikában, a "food", ami az ő kezében van. A férfi dolga, hogy ehhez megszerezze a pénzt. Egyéb feladata aztán nincs is. Ez a magyarázata a színvonalának is. A gyerekek most jöttek haza az iskolából. Leveledet olvassák, amit ma kaptak meg. Nagyon bizonykodom, hogy írni fognak még ma, különösen Miki. ÖlelemMargitot és Carolát, Haraldot. De add át üdvözleteimet Hans bácsinak is, Kurt Hartwigéknak, Ursuláéknak, Ludwignak és mindenkinek. Olyan, mintha hosszú évekkel ezelőtt lettem volna együtt velük. Lehet, hogy a mi összekerülésünket Churchill fogja megoldani, egy gyors háborúval. Ebben az esetben menj azonnal, ahogy tudsz Erzsébethez*. Én az első magyar hadosztállyal ott leszek. De minden Isten kezében van, a mi sorsunk is. Most megkérdezhetnéd Kelét, hogy lám mit mond. Eddig igaza volt. Ölel és csókol, *Kenese Erzsébet írónő Nov. 14. Kedves kis Évám! Legelőször is egy fejmosással kell kezdjem, hogy essünk túl a nehezén. Te írtál Bibinek egy levelet, melyben utasításokat adtál neki a gyerekekre vonatkozólag. Ez a

6 kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ebben a levélben utaltál arra, hogy tudod, miszerint Joenak "tapasztalatai vannak a nőkkel". Édes Évám, ez egy súlyos hiba volt. Régi hibád, hogy ha én bizalmas vagyok Hozzád, azt Te "visszamondod". Neked nem szabad tudnod arról, hogy Joe-val mi történt. Ez itt nem Európa. Ami Joeval megesett, ez itt a családra nézve halálos szégyen. És célzást tenni erre még a nagyszülőknek sincs joguk, egyedül csak a szülőkre tartozik. Ilyesmiért itt ölni szabad. Most a jövőd érdekében, nagyon komolyan megkérlek, hogy ne tégy ilyesmit többet. Egyáltalán feledd el, hogy mit írtál. És főleg ne próbáld most egy új levéllel helyre hozni a hibát. Ezzel csak rontanál a dolgon. Ha írsz Bibinek, írj magadról, de semmiről, amit én írtam neked. És főleg ne arról, hogy én ebben a levélben figyelmeztettelek valamire. Ezt kérlek vedd komolyan. Te nem érted itt ezt a világot. Nem is értheted. Európai ember nem értheti meg Amerikát. A kép, amit a filmvászonról, vagy a magazinokból kapsz Amerikáról, hamis. Az csak egy egészen kis new-yorki klikknek az életét mutatja. Amerika más. Egy egészen más, külön világ. Nem lehet megérteni, csak ha az ember itt van és belelát a dolgok mélyére. Hogy itt egy idegen asszony úgy gondoskodik a gyermekeidről, mintha sajátjai volnának, az egy természetes cselekedet. De amíg ő eteti őket és nem te, addig neked semmi beleszólásod nincs abba, hogy ő mit lát jónak és mit nem a gyerekeidre vonatkozóan. Amerika ma is pionír ország és ez a pionír-törvény. Ha Te ide megérkezel, nem leszel többé grófné, csak Mrs. Wass. Ha a házad rendes lesz a gyerekeid tiszták és jóltápláltak, vidámak, a kerted szép és a férjed pocakot ereszt, akkor beveszik Mrs. Wasst maguk közé az emberek. A napszámosné éppen úgy, mint a polgármesterné. De ez még nem jelenti azt, hogy Évának fognak szólítani. Ez a Te személyes varázsodtól függ. Ha szimpáthiát érez irántad a napszámosné, vagy a polgármesterné, akkor Éva leszel. Ha nem, akkor maradsz Mrs. Wass. Ha pedig nem Te teszed az asztalra minden reggel 7-kor a reggelit és nem Te csomagolod be a gyerekeidnek az iskolába viendő "lunch-box"-ot, akkor nem fognak tisztelni és nem köszönnek neked. Itt csak annyi leszel, amennyi vagy. Sem Siemers, sem Wass, egyszerűen csak egy asszony, akinek joga van úgy élni, ahogy akar de, akit aszerint ítélnek meg, hogy hogyan akar élni. A minap meglátogattuk Bromfieldet, a híres írót és erről akarok beszámolni neked. Egy kék overallos embert találtunk a tehénistállóban. Ez volt Bromfield. Pucolta egy acélseprűvel a tehenek előtt a jászlat. Aztán ott voltam, amíg megetette a teheneket és segítettem neki. Ez az ember a könyveivel ma átlag egy havi 50,000-et keres. De nem tudja elképzelni az életét a tehénistálló nélkül. Reggel ötkor kel, akárcsak én, vagy más. És nem a könyveire büszke, hanem a teheneire. Hát látod, ez Amerika. Hogy engem a Jóisten ide terelt, még mindég nem tudom, hogy örvendjek neki, vagy nem. Egészséges és őszinte élet, de talán igen hosszasan voltam európai. Azonban már kezdem megszokni. Már magamtól ébredek föl ötkor és pyjamában szaladok le megetetni a teheneket. Sokat dolgozom a két kezemmel és fizikailag határozottan megerősödtem és megfiatalodtam. És ez az életmód folytatódni fog megszakítás nélkül akkor is, ha Te itt leszel, mivel másképpen itt nem lehet élni. Január 1-től bérlője leszek a farmnak. Én felesbe akartam, ők harmadán adták. Úgy, hogy két rész az enyém, egy rész az övék. Ez is Amerika. Segíteni minden vállalkozást és többnek ismerni el a munkát, mint a vagyont. Ők adják a pénzt, az egész gazdaságot, gépekkel, állatokkal, földdel és én csak a munkát. Mégis a jövedelem kétharmada lesz az enyém és csak egyharmada az övék. És a jövedelmet itt nem úgy számítják, mint nálunk. A készpénzkiadásokat egyszerűen levonják a készpénzbevételből és ez a jövedelem. Társnak bevettem Rátz Palit, aki Michiganből ide

7 jön január elsején. Számításunk szerint az első félévben kb dollár keresetünk lesz nekünk is, neki is. Azután emelkedni fog. Tavasszal veszek egy kocsit, persze nem egy húsz-dollárost, hanem egy jobbat, úgy 500 dollárért. Még egy érdekes különbség Európa és Amerika között. Itt nem ismerik a flörtöt! Hátsóajtóromantika, hálószoba-titok, ilyesmi itt nincs. Csak egyenes szerelmek. Ezért az a sok válás. Ha valaki beleszeret egy nőbe, elveszi feleségül. Aztán elválnak, ha megunják egymást. Néha furcsa, mély és titkos tragédiák játszódnak le az emberekben. Például tegnap volt az esküvője egy 78 éves férfinek és egy 80 éves asszonynak. Negyvenkét évig vártak egymásra, anélkül, hogy megérintették volna egymás kezét. Évente egyszer találkoztak csak, a karácsonyi istentiszteleten. Az asszonynak a férje bolondokházában élt és nem lehetett elválni tőle. Most végre meghalt. Ma regényt írnák róluk, Európában kikacagnának. Be kell fejezzem a levelet, mert megjött a hat tonna zab, át kell vegyem és ez sok időbe telik. Isten Veled, Nyuszikám. Szeretettel csókol 12. Kedves Évám! Bellaire, Nov. 26. Leveled hosszasan meggondolkoztatott, azért nem válaszoltam rá rögtön. Közben érdeklődtem Washingtonban is és azt a választ kaptam, hogy előre láthatólag éven belül nem jöhetsz amerikai földre semmilyen módon, de lehet az is, hogy soha. Már most látod, elgondolkodva ezen, lehetetlen nem látni benne valamilyen isteni ujjmutatást. Te azzal tisztában kell légy ennyi idő után, hogy házasságunk nem volt egészen az, aminek lennie kellett volna. Bizonyos pontokon soha sem találkoztunk össze és ha a bajorerdei nyomorúság közelebb is hozott egymáshoz, egyikünk számára sem volt a boldogság tökéletes. Nehéz és rossz természetem sok könnyet okozott Neked és bennem felgyűlt egy kinemmondott hiányérzet. Kérlek ne értsd félre: én most is ugyanúgy szeretlek Téged, mint félévvel ezelőtt, vagy egy évvel ezelőtt. Ha talán nem is úgy, ahogy egy feleséget kellene, de mindenesetre igyekeztem, igyekszem és ezentúl is igyekezni fogok jó unokabátyád lenni, aki kis húgocskáját nagyon szereti és soha el nem hagyja a bajban. Viszont szükségesnek tartom kimondani most már, hogy az elkövetkezendő éveket nem bírom másképpen elképzelni, minthogy visszaadjuk egymás szabadságát, hogy változó idők és életkörülmények között ne akadályozzuk egymást. Nehéz mondat, tudom, amit leírtam és megdöbbent Téged. De kérlek gondold el józanul: Te ott vagy az otthoni viharban, rokonaid, szeretteid között, én meg itt az idegenben, szembe kerülve egészen új életfeltételekkel és egészen új életszabályokkal. A négy fiú és a magam érdeke azt kívánja, hogy itt maradjak és fölverekedjem magam ennek a világnak a módján és tudom azt, hogy ha Te itt lennél, halálosan szerencsétlen lennél, mert nem bírnád az itteni életet. Nem bírnál naponta reggel ötkor kelni és rohanva dolgozni estig, magad foglalkozni a házzal, étkezéssel, gyerekekkel, kerttel. Ha pedig erőszakot tennél magadon és megcsinálnád mégis, tönkre mennél egészségileg és

8 lelkileg. Ha nem: mindenki lenézne itt. Ez egy más világ, egészen más, mint ott és az anya, aki nem maga eteti a gyerekeit, maga öltözteti, mosdatja, ügyeli, maga főz, mos és varr: nem megy a színházba itt. Ehhez hozzájárul az én nehéz természetem, kielégítetlenségem, hogy nem tudok ma még szellemi munkát végezni. Mindez annyira rád nehezedne, hogy volt oka Istennek, amikor nem engedett ide. Én érintkezésbe léptem egy bankkal és sikerült elérnem, hogy törvényes úton küldhetek Neked havi 100 dollárt, ami itt hivatalos áron, DM-ben kifizet egy másik bank. Ez havi 420 márka, amiből Bandival kettesben úri módon megélhettek. Remélem, hogy márciustól már 150-et tudok küldeni, ami 630 márka lenne, havonta. Tehát nem leszel az elkövetkezendő években kiszolgáltatva senkinek sem rokonnak, sem idegennek és élhetsz úri módon, ahogy itt soha sem élhettél volna. Irigyellek kissé ezért az életért. Én a négy fiúval megpróbálok felkapaszkodni. Esetleg minden nyáron elküldhetnék kettőt a fiúkból, hogy együtt lehess velük valahol a hegyek között néhány hétre. Később, ha leveszik rólad a zárlatot, bármikor átjöhetsz ide látogatóba és akár itt is maradhatsz, ha a politikai helyzet úgy kívánja. Bár nem hiszem, hogy lenne kedved itt maradni. Viszont én szabad kell legyek. Kemény kenyérbe űzött ide ki Európa és hozzá kell esetleg nyúlnom az új világ fegyvereihez, ha meg akarok állni benne. Egy nem jelenlévő, de mégis mindenbe beleszóló feleség pedig olyan akadály, amit nem bírok el. Akadály Ágnes néni is, aki nem, hogy segítség lenne, de mindent ellenkezőleg csinál, mint ahogy kellene. De őt könnyen el tudom helyezni valahol, ahol csak cseléd kell és nem anya és háziasszony. Egyelőre Rátz Paliékkal fogok összeköltözni, ha december 15-én megjönnek, hogy aztán mit hoz a jövő, azt nem tudom. De valahogy majd lesz. Egyelőre a Te sorsod jobban aggaszt, mint az enyém. Mihelyt látom, hogy a helyzet háború szempontjából kiélesedik, azonnal beadom a válási kérést és azt itt hat hét alatt elintézik. Nem szabad terheljen a nevem odaát, ezekben a zavaros időkben amik jönnek. Mert én itt erősen belefekszem majd a politikába, mihelyt megérik rá az idő. Ez nem jelenti azt, hogy valamikor ne kerülhessünk még össze az életben, bár őszintén kívánom Neked, hogy találd meg ott, teljes szabadságodban, azt az embert, aki jobban talál hozzád, aki nem gyötör meg naponta, aki mellett nem kell annyit sírj és aki boldogabbá tud tenni, mint én. S akit boldogabbá tudsz tenni Te is. Kérlek még egyszer, értsd meg: nem szakítani akarok Veled, arról szó sincs. Csak szép barátságban szabaddá akarlak tenni és szabaddá akarom tenni magamat. Természetes, hogy továbbra is gondoskodni akarok Rólad, ameddig élek, sőt azon túl is. Mindenben segítségedre leszek, erőmhöz mérten és szeretlek továbbra is, mint gyermekeim anyját, mint unokahúgocskámat és mint az együtt eltöltött könnyű és nehéz évek de innen nézve mégis inkább pehelykönnyű évek összegyűlt emlékeinek társát. A gyerekekkel szemben minden úgy marad, mint eddig, kettőnk között, legalább is egy ideig. Nem tudom, később hova érik a dolog. Nehéz itt megélni egyedül négy gyerekkel, különösen farmer embernek, ezt tudnod kell. Nem főzhetek és nem moshatok magam reájuk, reájuk és a farm munkásaira. Valakit föl kell fogadnom magam mellé, ehhez kétség nem fér, előbb-utóbb. De olyan amerikai asszony nincs, aki alávesse magát egy láthatatlan és ismeretlen háziasszony, anya is feleség parancsainak. Nekem viszont szintén szükségem van testileg is, lelkileg is szabadságra.

9 Kedves Évám, tudom, hogy mindezt nehéz lesz megemésztened. Mert Te még ott élsz és nem ismered ezt a világot itt és mindent a magad régi szemszögéből nézel és látsz és azt szeretnéd hinni, hogy ami volt, az visszajöhet még egyszer. Sajnos a múlt nem tér vissza soha. Az idő rohan velünk és folyton változik. S nekünk alkalmazkodnunk kell hozzá. Szomorú talán, hogy minden így jött, de lehet az is, hogy valamikor rájövünk még mind a ketten, hogy így volt jó. Neked is, nekem is és talán a gyerekeknek is. Ha egy mondat elromlott, nem lehet javítgatni rajta, hanem ki kell húzni és újat kezdeni. Gondolj pacsirtára, milyen boldog, hogy a férje nélküle ment Ausztráliába. Pedig igazán jó barátok voltak és jól megértették egymást. Ha valamikor Szentgothárd visszakerül, Tied lesz a haszonélvezete életed végéig és valamilyen fiú majd elgazdálkodik ott melletted. És én is fölkereslek majd gyakran, bizonyára. S talán még egyszer el is kezdhetünk mindent elülről, Isten tudja. Múlt héten föladtam egy karácsonyi csomagot szanatóriumi címedre. Több kis csomag van benne, mindegyiken a neve annak, akinek szól. Légipóstán adtam föl, remélem baj nélkül és idejében megkapod. Bandinak külön megy, mert amit akartam, nem kaptam még meg. Vid és Huba becsületesen segítenek a farmmunkában. Egyik reggel egyik kel föl velem együtt ötkor, másik reggel a másik. Félhétkor végzünk a fejéssel, etetéssel, megfőzzük magunknak a reggelit és aztán ők mennek iskolába. Januártól összevásároljuk a környékbeli farmerektől a tejet és pasztörizálva, homogenizálva, szépen palackozva szállítunk majd le a városokba napi litert. Egy szép autót is veszünk hozzá a jövő hónapban Wass and sons dairy ez lesz rajta. (persze nem személyautóról van szó, hanem tejesautóról, hűtőkészülékkel, automatikus palack föl és lerakódóval.) Kérlek, írd föl nekem egy papírra a család ott lévő tagjainak születésnapjait! Itt lévő holmiidat egy ládában a karácsonyi csomagforgalom megszűntével visszaküldöm, biztosan szükséged van rájuk. Az ezüstöt majd külön küldöm, megbízható emberrel, aki Németországba utazik. Változatlan szeretettel ölel December 6. Kedves Évám! Leveled nagyon elszomorított. Szomorú vagyok, hogy szomorú vagy és fáj, hogy szomorúságot kellett okozzak Neked. De talán fogd föl úgy, ahogy van: elengedtél egy háborúba és onnan - csodák csodája - visszatértem. Aztán elengedtél egy másik háborúba és abból nem tértem vissza. A férjedet Európa kidobta magából, mint ahogy egy döglött macskát kidobnak a szemétre. Nagyobb és súlyosabb háború volt ez számomra, mint Ukraina. Jól mondtam annak idején, a család búcsúebédjén: előőrsbe megyek. Előőrsbe jöttem valóban és látod: nem tértem vissza. Ti ezt onnan nem tudjátok megérteni. Többször is megírtam, hogy ez itt egy másik világ. Nem más földrész: más világ. Mint ahogy egy más világba mennek azok, akik meghalnak. Én előbb átjöttem abból a világból ebbe és csak azután haltam meg, talán, mert szívósabb voltam, mint más. Más talán már a hajóról beugrott volna a tengerbe

10 azokkal az érzésekkel megrakódva, amiket én hordoztam magamban, amikor Európa elmaradt. Amikor minden elmaradt mögöttem, ami szép volt, kedves volt, családias volt. Amikor az utolsó megmaradt családtagok is elmaradtak. Nem tudom megérted-e ezt. Nem én hagytam el Európát és titeket, hanem Ti és Európa löktetek ki magatok közül, mert nem volt számomra hely. És én elindultam meghódítani egy idegen világot. Azt hiszem sikerült. De akinek sikerült, az nem ugyanaz az ember, mint aki elindult a hajón. Az a Wass Albert meghalt, gyászjelentését régen közölhették volna már az újságok. Vedd te is úgy, hogy meghalt, hősi halált halt a négy fiáért, akik már ennek a világnak boldog és semmi teherrel nem terhelt polgárai. Én most boldog vagyok és megelégedett ebben az új formámban, ahogy a halálból feltámadtam. Megelégedetten veszem kezembe reggelenként a vasvillát és nem érzek semmi feszélyezettséget, ha marhatrágyás cowboycsizmámban esténként meg kell jelenjek valahol egy teremben és előadást kell tartsak okos és figyelő embereknek arról hogy mi történt Európával. Esténként legújabb könyvemet írom, levelezek Tafttal és Mac Arthurral és reggel ötkor már takarítom az istállót. És ebben nincs sem mártíromság, sem elégedetlenség: ez az élet. Missziót teljesítek az írásaimmal, de ahhoz hogy missziót teljesíthessen az ember enni is kell és enni csak akkor van mit, ha a tehenek jól tejelnek és a föld terem. A könyv, amit írok, Koreában játszódik, egy sziklás hegygerincen, ahol hét amerikai fiú, köztük egy magyar, reménytelenül harcolnak a túlerővel szemben és rendre elesnek. Az egész egy hosszú levél, amit a magyar fiú ír mielőtt meghal az anyjának. De három dimenziója van: az egyik hatszáz évvel ezelőtt, amikor hatezer keresztes vitéz magára hagyva harcolt a bolgár hegyekben a török ellen, a másik az utolsó háborúban a Kárpátokon és a harmadik Korea ma. Mindhárom ugyanegy: egy kis kétségbeesett csapat hősiesen hull el a kereszténység védelmében és a keresztény világ közömbösen nézi. Azt hiszem legjobb könyvem lesz ez a regény. Ahogy írom, azonnal fordítják angolra és már van angol kiadóm is. Nagyon aktuális téma itt a választások előtt. A könyv címe: Why? Miért? És azt kérdi meg a világtól és Amerika vezetőitől, hogy miért kellett annak a néhány száz keresztes vitéznek segítség nélkül elpusztulnia a kereszténység védelmében, hogy utána a török másfél évszázadig uralhassa fél Európát és mért kellett a magyaroknak elvérzeni a Kárpátokon és mért kellett a magyaroknak itt eladni az oroszoknak mint a juhokat és végül: mért kell ma lassan elvérezni Koreában az amerikai fiúknak, élelem nélkül, repülőgépek nélkül, fegyverzet nélkül és megerősítés nélkül, miért nem siet segítségükre egész erejével Amerika, aki oda küldte őket? nagy port fog felverni a könyv, már előre látom. Szóval ne hidd, hogy szellemi munkát nem végzek és hogy ez baj. Nincs itt semmi baj, kis öreg, hidd el idegen befolyásról sem lehet beszélni. Éppen csak, hogy a férjed elesett ebben a harcban, amire kiküldtétek és én egy másik ember vagyok, aki véletlenül a nevét hordom az elesettnek. Ha te egy év múlva még mindég akarsz Amerikába jönni, én segítségedre leszek mindenben. Állást is szerzek Neked. DE az életedet magad kell fölépítsd itt, bár ahhoz is minden segítséget megkapsz. Bandi jelenleg anya és apa nélkül van ezt itt eltitkolom, mert ha megtudnák ebben a világban, hogy a gyermek nincs veled, nem ismernének el anyának többé. Az anyákról itt más fogalmak vannak. Ha kívánod, Bandit bármikor áthozathatom, itt jó helyen lesz. Szó sincs arról, hogy elszakítsalak a gyermekeidtől. Erre egy pillanatig sem gondoltam. Tegnap megkérdeztem tőlük, hogy melyikük akar visszamenni Hozzád Németországba. Egyik sem akart. Szeretik itt, amit nem is csodálok. Itt nem idegenek, Azonban kettőt-kettőt minden évben

11 átküldhetek Hozzád néhány hónapra, vagy Te jöhetsz át ide hozzájuk. S mondom, ha mégis, minden tanácsom ellenére valamikor átköltöznél ide, akár veled lehetnek mindég. De alig hiszem, hogy ez huzamos ideig örömödre válna. A gyermekekkel itt nagyon sok munkájuk van az asszonyoknak, olyasmi, amit otthon cselédmunkának neveztünk. Itt anyamunka a neve. A havi száz dollárt bank útján megkapod. Jól fog az neked, hidd el. Ott van értéke a pénznek: úri módon élhetsz, dologtalanul, ha pénzed van. Itt akármennyi a pénzed, magad kell főzz és moss és gyermekruhát varrj. Tudom, ezt nem érted, ez egy más világ. De látod, biztos vagyok benne, hogy ha ez a sokk elmúlt, nem fogod bánni, hogy szertefoszlott a grófi álom és az írói álom. Rájössz magad is, hogy egy mocskos cowboy aki ír, nem érdekes jelenség. Hetenként egyszer borotválkozik csak és alkoholt nem iszik. Szerencsétlen figura. És rendre rájössz majd arra, hogy jobb neked valóban ott Európában, ahol nem kell dolgozzék az, akinek pénze van, hanem színházba járhat és moziba. És ősszel már eszedben sem lesz, hogy eljöjj ebbe a különös nyers világba, ahol minden más és idegen és ahol nem lehet még egy otthon falain belül sem kicsieurópát játszani, hanem vagy elpusztul az ember, vagy átváltozik. Lehet, hogy valamikor én is visszatérek Európába, a jövendőt nem lehet tudni. De félek, hogy ott sem leszek többé az, aki voltam. Mert akit kidobtak a frontra és elesett a hazáért, vagy egyébért, az ritkán támad föl. De azt az egyet ne feledd el soha: bármi bajban légy, komoly bajban nem egy sértett szív fájdalmaira gondolok, mert azon nem lehet segíteni én mindég itt vagyok úgy a te, mint a család bármely tagja számára. Leveleimben rendesen beszámolok továbbra is az itteni dolgokról, gyermekekről, mindenről és a család minden tagja számíthat reám, mintha semmi sem történt volna. Éppen csak hogy az érzelemvilágom valahol elveszett az óceánban. Szeretettel ölel kicsi Évám 14 The Knolls, Dec. 18. Kedves Nyuszi! Utolsó leveledből azt érzem ki, hogy nem értettél meg tisztán. Itt nincs szó arról, hogy ne szeretnélek Téged, vagy cserben akarnálak hagyni. Szeretetem irányodban nem változott. Mindössze tisztán és őszintén megmondtam és megmondom most újra, hogy az itteni életforma - s ezt az életformát most már hogy itt vagyok vállalnom kell amíg anyagilag olyan helyzetbe nem kerülök, hogy túltehessem magamat rajta - ez az életforma nem Neked való és nem tudlak elképzelni benne. Te is, én is szerencsétlenek lennénk. Ezt hidd el, mert ez így van. Sokkal okosabb tehát, ha kényszerű különválásunkat meghosszabbítjuk odáig, amíg a körülményeim megváltoznak. Lehet hogy olyan lépésekre leszek kényszerítve, amiket nem fogsz megérteni, amik fájdalmat okoznak neked. De mindez a magam és a fiúk életmegoldása miatt lesz. Remélem, hogy néhány év alatt feltornázom magam odáig, hogy újra együtt élhessünk. De egyelőre nem lehet. Belepusztulnál ebbe a munkába, vagy pedig állandó csetepatéink lennének, ami megkeserítené az életet. Ha ősszel mégis kijössz, szerzünk Neked lakást a közelben és ha a gyerekeket egy időre átveszed, majd meglátod, hogy mit jelent itt anyának lenni,

12 milliók nélkül. Ágnest is megkaphatod, ő csak tehertétel. Amerikában teljesen használhatatlan, mert csak takarítani tud, arra pedig itt sem idő, sem szükség nincsen. A gyerekek erősen készülnek a karácsonyra. Bibivel három napja díszítik a házat. Itt kívül is földíszítenek minden házat, már egy héttel karácsony előtt. Bibi úgy törődik a gyerekekkel, mintha a sajátjai volnának. Reggel hatkor fölkel, hogy elkészítse a reggelijüket, becsomagolja a lunch-táskáikat, mosdatásukat, ruhájukat ellenőrzi és elindítja őket csókkal iskolába. Ruhákat varr nekik, mindenüket rendben tartja, vacsora után a kicsik külön öröme, hogy az ágyába bújhatnak és ő mesél nekik. Minden nap szerez nekik valamilyen apró örömet, jelentéktelen kicsiségeket, de színessé teszi általuk az életüket. A gyerekek nagyon szeretik. Körülbelül azt a szerepet tölti be náluk, amit Nálad Nana és Amalie együttesen. Ugyanis a konyhába is beszoktatta őket és együtt sütik a süteményeket és eteti őket minden jóval. Miki és Huba nagyon jól haladnak az iskolában. Géza kissé nehézfejű és Vid kissé lusta, mint mindég. De Bibi ismeri az összes tanerőket és jóban van velük és így eligazítja a kisebb bajokat. Miki és Géza nagyon megönállósodtak, amióta hosszú nadrágot viselnek, véleményük van a dolgokról és azt bátran ki is mondják, még ha ellenkezik is a nagyokéval. De persze minden szemtelenség nélkül, egészen természetesen. Általában rájöttem, hogy az amerikai gyerekek nem olyanok, amilyen a hírük volt nálunk. Akik olyanok, amilyeneknek mi hallottuk emlegetni az amerikai gyerekeket, azok - sajnos - kivétel nélkül európaiak. A Sója gyerekei például rettenetesek, aztán van itt egy másik magyar család, ott is van három iszonyú neveletlen kölyök és az iskolában akik a rosszak és neveletlenek, azok olaszok, lengyelek, vagy csehek. Mivel Amerikában vannak, hát persze most amerikaiak. De ezt a neveletlenséget a DP táborokból hozták, magukkal. Joe most nincs a háznál. Munkát kapott Columbusban és így átment az ottani gimnáziumba. A munkája esténként négy óra és jól fizetik. Ezt a pénzt meggyüjti az egyetemre. Vid is ilyen módon akar majd College-ba jutni, de nem nagyon hiszek benne. Mikinél elhiszem. A College itt olyan drága, hogy azt a szülők csak a legritkább esetben tudják fizetni. A fiúk maguk munkájával szokták megkeresni hozzá a pénzt. A Pat férje például erdészeti munkát végez és ebből jár az egyetemre. Itt most állt be a tél. Kétaraszos hó van és az az autóforgalom szünetel. Ez persze pánikkal jár. Mivel sem a sínadrágot, sem a bakancsot, sem a meleg ruhát nem ismerik - a fűtött autók miatt - most fáznak, akik gyalog kell munkába menjenek. A Lilo csomagja megjött, karácsonykor bontom majd föl. Nyuszim, mindnyájatoknak boldog ünnepeket kíván és szeretettel csókol Remélem, a csomagot idejében megkaptátok és Julianak jó a ruha Jan. 16. Kedves Éva! Kissé goromba és bántó leveledet köszönettel megkaptam. Meg kell nyugtassalak, hogy szerető -ről nincsen szó európai értelemben, itt ilyesmit sajnos nem lehet kezdeni, túlságosan erkölcsösek az emberek. Így csak annyit erről: amit eddig tettem és amiket ezentúl tenni fogok, bármilyen érthetetlenek lesznek ezek számodra, azért történnek és történtek, mivel nem maradt más választásom. És mert ez az egyetlen lehetőség, hogy

13 megkíméljem magamat és a gyerekeket és Téged is egy hosszú és keserves napszakos élettől s ugyanakkor irodalmilag működhessek és politikailag szolgálhassam azt a feladatot, mely életcélom kell legyen, bármilyen áldozatokba is kerüljön. Ezért próbállak előkészíteni arra, hogy útjaink egy időre szét fognak válni. Egy időre csak, remélem. Ezt ne feledd el később se, bármi is történjen, amit nem tudsz megérteni. Múlt héten lent jártam Floridában és a mexicoi öbölben. Gyönyörű vidék, narancserdők, most érik a narancs. Azt gondoltam, hogy ilyen szép volna ott Neked egy kis ház, egy narancserdőben. Remélem nyárára már meg tudom Neked szerezni. Én máshol leszek, de a gyerekek Hozzád mehetnek, ha úgy kívánod. Azon múlik az a floridai ház, hogy sikerülnek-e a terveim. És sok minden múlik azon is, hogy Te tudsz-e okosan viselkedni, vagy nem. Ha nem tudsz, akkor elfogok válni Tőled egy időre, hogy ne legyen furcsa a különélésünk. Aztán majd összeesküdhetünk megint, ha eljön az ideje. Az embernek az életben mindég fizetni kell mindenért. Egyszer ezzel, másszor azzal. A gyerekek jól vannak, vidám életük van. De sajnos kezdenek Téged elfeledni. Ezt nem úgy értem, hogy nem szeretnek és nem imádkoznak érted minden este. De igen elfoglalja őket az élet és nagyon otthon vannak ebben a házban, úgyhogy nem vágynak el innen és félnek a gondolattól, hogy ezt a házat és Bebe-t esetleg el kell hagyják, ha jössz. Most már nem csak Rátz Pali, de Bende Feri is itt vannak a farmon. Ferit most hoztuk Alabamából, ahol nagyon rossz helyen volt szegény. Meglátogattuk Soós Gézát is. Hosszú utunk volt, kereken 5500 kilométer, nyolc nap alatt. Voltunk havasokon és két tenger partján. (Atlanti óceán és mexicoi öböl). Láttunk szarvast, mosómedvét, aligátort, papagájt, majmot, cápát, polipot, óriásteknőst és amerikai struccot. Három zsák narancsot hoztunk haza a gyerekeknek, amiket Bebe-vel ketten szedtünk a fákról. Meg egy zsák friss grape-fruit-ot. Az első száz dollárt remélem hamarosan megkapod. Igyekszem minden hónapban küldeni. A farm ma már rosszul megy és csak ráfizetés, de írásaimból remélem hamarosan több pénzt látok és a farmot átengedhetem egészen Palinak. Látod, talán Isten akarata volt, hogy ne jöjj velem, mert akkor sok minden másképpen alakult volna és rosszabbul. Nehezebben volnánk. te is, én is és főként a gyerekek. Nem lett volna módom arra, hogy ilyen hamar betörjek az angol nyelvű irodalomba és hogy politikailag szolgálhassam hazámat és Erdélyt. Tudom, hogy Neked ez nehéz és keserves. De meg kell hozd ezt az áldozatot, ha igazán nagy lelked van és erős szíved. És ha hinni tudsz abban, hogy a végén minden jóra fordul és szebb lesz, mint valaha. Azonban ha akarod ezt, akkor ne áruld el soha, semmilyen körülmények között, hogy ezt én ígértem meg neked, mert ezzel mindent elrontanál. Két évről van csak mindössze szó, Évácska. De kérlek, hogy ezt a titkot nagyon erősen őrizd és senkinek, de senkinek ne írj és ne szólj róla, mert nagyon megbánnád a következményeket. De jobbnak ítélem politikailag használni tudni, írni tudni és ugyanakkor úri életet szerezni az egész családnak még ilyen áron is mint évekig napszámosnak és napszámosnőnek lenni és nem használni senkinek semmit ezzel. Florida nagyon jó lenne Neked. Gyönyörű ország! Pálmaerdők, narancsligetek, szép kicsi házak és az élet olcsó. Ha a filmem befut, meg tudom venni Neked nyáron az egyik kis villát (aranyos ötszobás kis ház pálmák alatt, narancskerttel) De Leon Springben, Daytona Beach-től húsz mérföldre. Havi száz dollárból jól megélsz ott a gyerekekkel együtt, vagy időnként a gyerekekkel, ahogy tetszik. De tanulj meg autót vezetni, az Istenre kérlek, ez nagyon fontos! Vizsgát nem kell ott letégy, csak vezetni

14 tudj. A vizsga itt könnyű. De enélkül nem élsz meg. Nem tudsz bevásárolni menni sem. Itt minden út autobahn és aki húsz kilométerre él a várostól, az azt mondja a városban élek és ez így is van. Bent a városokban nem lakik senki, ott csak a boltok vannak. De Leon Springtől Daytona Beach-ig dzsungelen átautózol, remek autobahnon. És ha nem vigyázol könnyen elgázolhatsz egy kölyök-alligátort, vagy egyéb állatot moziból hazajövet. Kigyók viszont nincsenek, azokat már kipusztították. Alligátor is csak azért van, mert törvény védi őket. A dzsungel nemzeti park. Hát kicsi Éva, fel a fejjel és ne duzzogj. Vágj vidám pofikát a nehéz játékhoz és meglátod: nem is lesz olyan nehéz. Úri módon élni, szép helyen, kényelemben minden körülmények között jobb, mint hajnaltól estig dolgozni és beleöregedni a fáradtságba. Szeretettel ölel: 16. The Knolls, 52, Kedves Éva! Sietve írok, mert rengeteg dolgom van. A szerelem olyan kis öreg, ami jön és megy. Most másba vagyok szerelmes, nagyon. Ez ellen nincs mit tenni, bele kell nyugodni, én is belenyugodtam. Azonban ez a tény nem változtat semmit azon, hogy igyekezni fogok rólad gondoskodni és ha ki akarsz ide jönni, úgy mindent megteszek, hogy ki is jöhess, bár tudom, hogy ebben a nyers, idegen világban itt nem érzed majd jól magad és vissza fogsz kívánkozni Európába, mint mindenki, aki onnan jön ide. Itt persze majd dolgoznod is kell, mert anélkül nincs élet és szóba sem állnak veled a szomszédaid, ha európai módon akarod élni itt is a "háztartási" asszony életét. Azt itt úgy mellékesen csinálják a nők. Hogy milyen munkát vállalsz, az tetszésedre van bízva. Attól függ, hogy mihez értesz. Nagyon jó munkakör a bolti elárusítónői állás, könnyű és jól fizetik. Jó munkakör minden, ami kozmetikával kapcsolatos. De még azzal is lehet pénzt keresni, ha a magad kertje mellett a mások virágoskertjének gondozását is elvállalod. Neked itt nagy előnyöd lesz, hogy tudsz angolul. Még titkárnői állást is kaphatsz, de az nem a legkönnyebb. Német nyelvórákat is adhatsz, keresik. Én a fiúk költségein kívül egyelőre csak havi 30- at és a fiúk, ha Bandi is itt lesz, havi 100-at. Ez persze, amikor Nálad lesznek a gyerekek, szintén a Te háztartási pénzedhez csatolódik. Ez tehát őszintén a helyzet, kis öreg. Sajnálom, hogy így van, de így van. Azonban mondom, ez mind nem változtat azon, hogy ezentúl is gondoskodom Rólad. Kötelességeimmel mindég tisztában voltam. És szeretlek kis öreg, hidd el, csak nem szerelemmel, hanem szeretettel, nagy-nagy szeretettel. Sokat gondolok Rád és szomorú vagyok, ha Rád gondolok. De ez a szerelem sorsszerűen jött, Isten rendelése folytán, nem tehettem ellene semmit. Idősebb mint te, nem olyan bájos mint te: csak éppen, hogy szerelmes vagyok belé. Talán elmúlik, talán nem: nem lehet tudni. Én azt hiszem, hogy nem. itt Amerikában egyébként sem játék a szerelem. Férfi és nő egyenrangú felek, de a szerelem egyúttal kötelez is, jobban mint Európában. Ennyi az egész. Látod: kivántad hogy őszinte legyek, hát őszinte vagyok. Mind a négy fiú tanul zongorázni. Vid már komoly fiatalember, Huba boxoló, Miki a legjobb tanuló és Géza: ő a baby, utolsó az iskolában, nehézfejű és visszamaradt. De mindenki nagyon szereti, bár sok bajt csinál.

15 Ágnes nénit képzeld el megnyírva, ondolálva, kifestett szájjal és körömmel, nilonharisnyában, úri kalappal a fején. Megfiatalodott mindezektől. Az itteni egyházi nők először erőszakkal vitték el a beauty-shop-ba, mert szégyellték őt a templomban vasárnaponként. De aztán őmaga is rájött az ízére. Rátz Palitól Isten segítségével megmentődtem: tipikus intellektuell volt, semmi munkára nem jó. Most helyette fölvettem egy frissen érkezett keletporosz német családot, egy hete vannak itt, azt hiszem jók lesznek. És nagy segítség Feri is, aki most éppen két disznót öl, marosmenti módra és káromkodik, hogy az itteni préselt szalma nem akar égni. A fiukról hamarosan küldök egy képet, hogy láthasd mi lett itt belőlük. A kép még decemberben készült, de a fényképész csak most küldte el. Persze DP ez is, ezért olyan pontatlan. Februárban még öt előadást kell tartsak különböző helyeken az európai problémákról. Tegnap este tartottam egyet az ohioi lelkészeknek. Forrásban van Amerika és Taft elnöksége már majdnem biztos. Akkor pedig követelni fogják a vasfüggöny mögötti országok számára a szabad választásokat, UNO-csapatok ellenőrzése mellett s az oroszoknak ki kell menni. Ha nem: háború. Lehetséges ezért, hogy jövő évben már haza is mehetünk. A háború nem Európában lesz: Koreán és Szibérián át mennek reá az oroszra. Azt a bizonyos 100 dollárt remélem megkaptad közben, bár edmundstali címedre ment. Most újra feladattam ötvenet. Azt hiszem ebből futja majd, hogy letedd az autóvezetői vizsgát. Nagyon fontos! Szeretettel ölel igaz barátod Március 21. Kedves Évácska! Remélem a csomagok azóta már befutottak s ha Hans bácsi nem is kaphatta meg az övét idejében, de Hansi igen. Ha mindenáron Amerikába akarsz jönni ismételten figyelmeztetlek, hogy vissza fogsz kívánkozni és jobb lenne, ha várnál még vele akkor keresd föl Wentorfban a C.W.S.-t. Az assurance, amivel elindult az ügyed, az újabb rendelkezések szerint még mindég érvényes, tehát a DP-kvótában vagy. Mindazonáltal ismétlem, hogy okosabban tennéd, ha maradnál még. Ha szereted a csöndet, nyugalmat, kényelmet, akkor ne gyere. A pénz, amit én adni tudok Neked, az ott érték, de itt nem jössz ki vele. A gyerekek pedig nehezen szakadnának el a farmtól, különösen mióta Bebe egy pónit is vett nekik. Próbálom lassanként előkészíteni őket arra, hogy ha Te jössz, akkor Hozzád kell menjenek és csak akkor jöhetnek hozzám és Bebéhez, amikor Te engeded. De nem nagyon örvendenek ennek a gondolatnak. Ha a hatóságok ki is mondják itt a válást valószínűleg hamarosan, azt a Te kivándorlásod érdekében egyelőre titokban fogjuk tartani. A gyerekek egyébként jól vannak. A három apró bolondul a póniért. Az én dolgaim lassan haladnak. A farmmal sok a baj és a vesződség, sok a váratlan meglepetés ezzel a számomra ismeretlen időjárással. Három nappal ezelőtt még fagyott és ma nyári hőség van. Tegnap még sem rügy sem bimbó nem látszott és ma már zöld néhány bokor és virágok is vannak. Viszont lehet, hogy holnapután újra hó lesz.

16 Édes Évácskám, vedd a helyzetet úgy ahogy van, tenni ellene nem lehet. Én egészen jól megvagyok, rajtam sem segíteni, sem a bajból kihúzni, sem nemtudommit csinálni nem kell. Viszont minden körülmények között számíthatsz reám, ezt már sokszor megírtam. Kezeidet csókolja 18. Bellaire, Jun. 3. Kedves Éva! Kötelességem tudatni Veled, hogy a bíróság a múlt hónapban kimondta a válást. Az amerikai törvények szerint jogod van a gyermekekhez, viszont úgy az ők, mint a Te eltartásodról nekem kell gondoskodni. Nem hiszem, hogy Téged mindez meglepetésként ér, mert hiszen régóta megírtam már, hogy a válás elindult. Ezen most már változ... nem ismerted föl világosan a helyzetet, akkor hamarosan fölismered majd, hogy így volt jó és helyes. Mindenesetre erkölcsösebb - akármit is gondolsz most - mint együtt élni kisebb nagyobb kiugrásokkal, veszekedésekkel és egy állandó hiányérzettel. Ha nem akarsz ezek után Amerikába jönni, de Németországban sem akarsz maradni, úgy legjobb lenne ha arra a Spanyolország melletti szigetre költöznél, amelyikről Ráthonyiékkal beszéltünk. Ott a dollár nagyon sokat ér és kényelmesen, úri módon élhetsz belőle Bandival. Hiszem, hogy tiszta szívből szeretsz majd s aki nem okoz annyi bánatot mint én. Szeretnélek megsimogatni és megvigasztalni, de messze vagy. Szeretném megmagyarázni Neked, hogy mindez el kellett jöjjön egyszer s talán jobb lett volna, ha már hamarabb eljön., még otthon Erdélyben. Minden ok meglett volna már akkor is, csak az én kényelmességemen múlott, Ha jót tesz Neked, akkor haragudj reám, szidj, mondj rám minden rosszat, ami csak eszedbe jut. De ne feledd el, ha bajba kerülsz valaha is, hogy én nem hagytalak el. Csak feloldottam egy kapcsot, mely erkölcstelen volt és törvényellenes is. (Első fokú unokatestvérek vagyunk és házasságunknak nem volt lényegi tartalma, csak testvéri szeretet kötötte össze.) De mint kedves kis testvérkémet, mindég és mindenben segíteni foglak és szívből kívánok boldogságot Neked egy jobban hozzád illő emberrel, akit bizonyára megtalálsz hamar. ott lévő vagyonom a fiaimat illetik és haszonélvezetük a Tied. Addig is, ha itt akarnál élni, minden gyermek után havi 20 dollárhoz van jogod és tiszta jövedelmem 10%-a Téged illet. remélem, hogy egy év múlva ez már egészen szép kis összeg lesz. Kérlek, hogy ne írj rögtön. Egy hónapon belül semmiféle Európából érkező levelet nem bontok föl. Gondolkozz és akkor belátod majd, hogy ez volt a legjobb, legtisztább és legokosabb. Kezeidet csókolja: márc. 19.

17 Kedves Éva! Szép tőled hogy nem haragszol reám. Én sem haragszom, miért is lenne okom? Mindössze annyi az egész hogy nincs semmi közös alap már ahol összejöhetnénk. A múlt elsüllyedt régen, nem is létezik már s lassan az emlékek is elfakulnak. Ezt a kéthárom évet ami még hátra van számomra igyekszem okosan felhasználni. Még van bennem egy utolsó könyv, azon dolgozom. De napi két óránál többet már nem tudok gépelni, mert ha elfáradok, mellé ütök a betűknek. Könyveim most egymásután jelennek meg Magyarországon, hívnak nagyon a májusi könyvnapokra is, de nem megyek. Nincs értelme. Nincs oka annak hogy kapcsolatot keressünk egymással, Éva. Eltelt az idő. Áldjon meg a Jóisten továbbra is.

18 5. Kedves Európaiak! The Knolls, 1951.Szept.24. Három nap van mögöttem ezen a farmon. Annyi minden gyűlt össze, hogy azt sem tudom, hol kezdjem el. Hát elkezdem ott, ahol abba hagytam: megérkeztünk New Yorkba. Először is sem szabadságszobrot, sem felhőkarcolókat a mai napig nem láttam. Láttam ködbevesző dokkokat, ocsmány olajos vizet sok döglött hallal. Aztán kiszálltunk és láttam egy hatalmas csarnokot - kilométer hosszú födött, üres hodályt - és ott várnunk kellett, amíg a csomagjainkat kirakták, s amíg hozzájuk jutottunk. Itt először is egy jó tanács minden utánam jövőnek: adja ott el mindenét, vegyen egy fényképezőgépet és jöjjön egy aktatáskával. A csomagokkal iszonyú sok baj van. A hajón a leszállás előtt a kézicsomagokat is elveszik és csak órák múlva találod meg őket újra - ha megtalálod. Mindened elázik, megpenészedik, eltörik. S ami megmarad, az itt értéktelen szemét és nem jó semmire sem, csak költséget okoz és helyet foglal - egy országban, ahol a helyet centiméterenként pénzzel kell meg fizetni. Szóval a nagy hodályban várni kellett a csomagokra. Mivel nekem volt a legtöbb csomagom, tehát én vártam legtovább. D.e. 10- től d.u. 5-ig. Étlen-szomjan, leülési lehetőség nélkül. Mrs. Fay már kilenctől ott várt, de nem tudtunk összekerülni 5-ig, mivel engem nem eresztettek ki és őt nem eresztették be. Dobozy útján érintkeztünk, aki olyan kedves volt és várt a leszállásnál, s mint karszalagos" hivatalos személy ki és be járhatott. Egy rakás magyar is várt, de azokkal sem tudtam találkozni a csomagok miatt, mivel öt órás várakozás után megéheztek és hazamentek. Csak Pantó és Lippóczy tartottak ki. Azonban csak 5 percet beszélhettem velök, mivel Mrs. Fay sietett haza és indulnunk kellett. Szerencsére vele volt Sojie is és így az ismerkedés első perceiben segítségemre volt. Később sajnos nem, mivel ő New Yorkban maradt, egy hétre. Mrs.Fay feladta vonatra a ládáinkat, minket a kézipoggyásszal berakott egy autóba - egy olyanszerű autóba, mint a Báthonyié - és fél hatkor elindultunk. Sütött még a nap - nálatok éjfél körül járt akkor az idő - és így még láttam egyet s mást New Yorkból is. Másfél órát autóztunk New Yorkon keresztül. Nem azért, mert a távolság olyan nagy, hanem mert annyi az autó. Képzelj el három sor egyirányba haladó autót egymás mellett egy utcán és három sort visszafelé. Minden kétszáz méteren piros lámpák. Amelyik sorba belekerülsz, azzal élsz és halsz. És mind nagy kocsik. Óriás kocsik. Kicsi kocsit, amilyen pl. a Hansié, vagy a Baetzé, nem is látni egész Amerikában. Legalább is én eddig nem láttam. Szóval másfél óra múlva elhagytuk New Yorkot. Én Viddel elöl ültem a nő mellett és a nő beszélt, beszélt és én nem értettem belőle egy szót sem. Akkor rákerültünk egy autobahn-féle valamire, ahol 100 km-es sebességnél lassabban nem szabad menni és megállni sem szabad. Itt is autó-autó mögött. Már szédültem. De ez az autobahn nem olyan mint a németországi. Itt össze-vissza kereszteződnek az autobahnok és maga Mrs. Fay New Yorktól idáig 8-szor tévedt el és kellett jó darabot visszatérjen velünk. Én soha sem tudnám keresztül rágni magamat ezen a hálózaton. Este nyolckor bementünk egy vendéglőbe és megvacsoráztunk, ami igen jól fogott, mert reggel 5 óta nem ettünk semmit. Azonban rövid volt ez a szünet is, mivel Mrs. Fay megmagyarázta, hogy sietnünk kell, ő reggel nyolcra otthon akar lenni, hogy kilenckor hivatalba mehessen. Hát mentünk tovább. Ha nyolcra nem is, de félkilencre valóban itt voltunk. Egyenes úton még véletlenül sem jártunk, csupa girbe-gurba

19 kanyaros, de nagyon jól kiépített autobahnokon" repített minket a nő és beszélt, beszélt, hogy a fáradtságtól el ne aludjon. Rengeteg városon jöttünk keresztül, amiknek a nevét nem is tudta. Mikor virradni kezdett, dombos, erdős vidéken futottunk föl és le. Aztán Wheelingba értünk, átjöttünk az Ohio-folyón -kb. akkora, mint Pestnél a Duna - itt voltunk. A vidék emlékeztet a Mezőségre. Tücskök ciripelnek este, álmos dombok, kis szomorú erdőcskék. De vad, az nincs, egy szem se. Mókusokra vadásznak itt a népek. De az emberek is olyanok, mintha a Mezőségen lenne az ember. Csupa elhanyagolt farmépület, dudvás szántók, tövises legelők, parlagon heverő kertek. És gyom, gyom, gyom, magosabb, mint az ember. Még nincs tiszta képem, de úgy érzem, hogy az emberek itt többet beszélnek, mint amennyit dolgoznak. A Mc. Clean-ház Záhra emlékeztet. Nem építésében, hanem izében és hangulatában. Nem a nagymama-féle Záhra, hanem amikor mi menekültünk oda. Rendetlenség, családias levegő, patriárkális légkör, primitívség. Az öreg Mc.Clean kalappal a fején ül a pipázóban és a padlóra köp, 15 kutya van körülötte és egy macska. A rendetlenség olyan biztosan egyszerű, mint a világ teremtése. Ha leteszed pl. a zsebkendődet a szalonban az asztalra, nyugodt lehetsz, hogy 18 év múlva is ugyanott leled meg. Ha még olyan piszkos is. Szóval szombaton reggel félkilenckor megérkeztünk, az öregúr kezet fogott sorra velünk és morgott valamit, megmutatták a szobáinkat, aztán mindenki ment a dolga után és mi ott maradtunk. Találtunk a konyhában egy rakás szalonnát, tojást és egyéb földi jót, azokat megettük és megpróbáltunk berendezkedni. Azonban csak a próbálkozással maradtunk, mivel itt nem lehet berendezkedni. Itt már berendeztek mindent 200 évvel ezelőtt. Nekem egy nagyon szép sarokszobám van az emeleten, íróasztallal. Tágas nagy szoba, a gyümölcsösre néz és valami erdőutánzatra. De hely benne nincs. Próbáltam kicsomagolni de szerencsére közbejött Mrs. Fay és megtanított rá, hogy itt nem szokás kicsomagolni. Az ember csak annyit tesz be az egyetlen kis szűk szekrénykébe, ami egy hónapra kell és az két ing, két gatya, két rend ruha és két pár cipő. Mosás három naponként van. Ha egy ing elhasad, vagy unalmassá válik, 50 centért veszel másikat és ezt eldobod a szemétre. A ház körül valóban találtam is nyolc hatalmas, öles burjánok közé elrejtett szeméthalmot, ahol kalapok, cipők, autók, drótok, törött székek, edények és ezer minden ismeretlen dolog hever 100 év óta talán, amíg egyszer majd humusszá válik és elenyészik. Az én szobám mellett van a gyerekek szobája. Kandallós, szép tágas szoba. Fürdőszobánk is van, ahol néha van víz, néha nincs. Ágnes-néni a földszinten lakik. A ház olyan régi, mintha Noé építette volna, rögtön miután kikötött. A budi hol működik, hol nem. Ha az egyik nem működik, az ember megy a másikba. Van belőle négy. Csak jó előre megnézni, mert különben magad kell eltakarítsd, amit odacsináltál, különben ott marad ítéletnapig. Egyáltalán: itt mindent magad kell csinálj. Ha nem működik a budi és súlyt helyezel arra, hogy működjék, ki kell találd, hogy mi a baja és meg kell igazítsd. A háziak nem törődnek ilyesmivel. Igaz, hogy azt se bánják, ha nem csinálod meg. Az egyetlen, amit megmondta az az étkezési rend: reggeli hattól nyolcig, ebéd 12-kor és vacsora 6-kor. Ezeket köteles az ember betartani, mást nem. Ilyenkor az öreg Mc. Cean - aki egy kis gnómra emlékeztet - imát mond és utána a padlóra köp. Az első nagy csalódás ott ért, hogy Imberyné nincs itt. Nem is jön vissza. Állásba ment Columbiába. Így nincs tolmácsom és az értekezés a háziakkal nagyon bajos. Az öregurat egyáltalán nem értem meg, mert csak morog, de ez őt nem izgatja és ma már engem sem. Lee, a gazdaság egyetlen számottevő cselédje, aki öt éve van már itt, szintén

20 nem érti őt meg. Egyáltalában rájöttem, hogy itt Amerikában az emberek nem nagyon értik meg egymás beszédjét, de nem is érdekli őket, hogy mit mond a másik. Kiki végzi a maga dolgát, ahogy jónak látja s ha valaki ordít, csak akkor kérdezik meg, hogy mi a baja. Ez a Lee az asztalnál eszik. Egy fiatal félsüket lengyel, aki semmilyen nyelven nem beszél jól s így ő az egyetlen, akivel értekezni tudok. Rajta kívül még van egy cseléd, egy öreg német, a Gust, ez nős ember és egy külön kis házban él. Ez állítólag tud németül, de az én fülemnek érthetetlen az ő német beszéde. Most pedig írjam le a főszemélyt, Mrs. Fay-t. Emlékszel a záhi Lázárnéra, Ilonkára? Emlékeztet reá. Csinos fej, de combnyi karok és az eleje traktornak is beválna. Külömbség: Ilonka határozottan dáma volt mellette. Nálunk azt mondanák, hogy szakácsné-típus. De itt első társaságbeli úri hölgy. Viszont itt mind ilyenek. Azonban nagyon jó indulatú és sok nagy terve van velem. Sajnos még nem tudtam rájönni, hogy mik ezek a tervek, mivel nem nagyon értem meg, hogy mit mond. Beszél, beszél és kérdőleg rámnéz, akkor tudom, hogy most kérdezett valamit. Eleinte becsületesen bevallottam, hogy nem értem, mire hosszas magyarázatokba kezdett. Tekintve azonban, hogy akkor sem értettem meg, egy idő múlva belefáradtam és egyszerűen csak igent mondok vagy nemet, ahogy éppen jön. Ha nevet, akkor tudom, hogy nem találtam el. Általában sokat nevet és a nevetése mindég megnyugtató, mert erről tudom, hogy nagy baj nincsen. Itt van a házban a kisebbik leány is, aki tavasszal ment férjhez. Gyereket vár, egész nap hever és zongorázik. Aztán Joe, a fiú, 16 éves és fél fejjel nagyobb mint én. Becsülöm 80 kilóra. De jó vidám fiú. Az beszédét értem meg legjobban, mivel keveset beszél és csak kacag nagyokat. Szombaton délelőtt összeszedtünk egy kis teherautóra való öklömnyi barackokat a földről és délután, Mrs. Fay beültetett az autóba és én kellett vezessek. Hiába mondtam, hogy nem merek előzetes próba nélkül elindulni, csak nevetett. Így aztán elindultunk. Nekünk jött egy fa, egy kerítés és egy árok. Erre, miután a barackot eladtuk, kivitt valami sporttér félére és ott vezetési leckét adott. Aznap hatszor voltunk egyébként Bellaireben autóval. Egyáltalán, itt mindenki mindég autón ül. Mind ahogy az ősmagyarokról mondták, hogy még a szomszéd sátorig is lóháton mentek, hát itt is így van. Két autó van, egy teherautó és egy traktor. Bellaire-ben láttam egy alig tízévesnek látszó leánykát egy óriás autót vezetni, teljesen egyedül ült benne és amikor csodálkoztam, Mrs. Fay megmagyarázta, hogy ha a gyerekeim itt élni akarnak, úgy egy féléven belül meg kell tanuljanak autót vezetni, mert anélkül is nem lehet élni. Szóval szombaton nem aludtunk, hanem autóztunk. Este Mrs. Fay még külön beautózott a gyerekekkel Bellaire-be és vett nekik ruhákat. Egy hétköznapi sötétkék owerall"-t és egy barna hosszúnadrágot krémszínű inggel. Másnap ezt kellett felvegyék és elmentünk mind a templomba. Nagyon jól nézett ki a négy kölyök az egyforma ruhában. A templom, amelyikbe mentünk, egy methodista templom volt és nagyon kedvesen kezelgettek le velem az emberek. Felvettek a közösségbe, vasárnapi iskolát és istentiszteletet csináltunk végig reggel nyolctól délig ezer furcsa szertartással. Nagyon furcsa vallás ez. Reformáltságban az unitáriussal van egy síkon - egy az Isten és más nincs mellette - de ezer mágikus dolgot tartott meg az ókeresztényektől. Fekete taláros nők jönnek és mennek a pap körül, a közönség aktive vesz részt az istentiszteletben, hol ez mond egy szólót, hol az és így. Még aznap meglátogattunk három virágkertészetet, négy várost és filmfelvételt készítettek a gyerekekről. Jövő héten neked is küldünk képeket. Ez volt tegnap. Ma aztán, reggel hatkor elindultam a gazdaságban. Hát tudod én

Kovács Eszter Réka: Még ép a roncs ág Bevezetés

Kovács Eszter Réka: Még ép a roncs ág Bevezetés Kovács Eszter Réka: Még ép a roncs ág (In: Grezsa Ferenc Takács Péter (szerk.): Még ép a roncs ág Válogatás erdélyi mentálhigiénés szakemberek dolgozataiból. Országos Addiktológiai Intézet. Budapest, 2005.

Részletesebben

KOPOGTATÓ. 2000. április, X. évf. 1. (25.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja

KOPOGTATÓ. 2000. április, X. évf. 1. (25.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja 2000. április, X. évf. 1. (25.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja Erõforrásunk a család KOPOGTATÓ Ha szenvedésemben a szenvedõ Krisztusba kapaszkodom, az élet akkor is marad ugyan siralomvölgye,

Részletesebben

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA. 2010./2. szám. Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA. 2010./2. szám. Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2010./2. szám Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Lk 24,5-6 2 2010 / 2 Keresztény családba születtem. Nagyon szerettem a szüleimet,

Részletesebben

Kulcsár Tibor A világon élni csak hősként érdemes!

Kulcsár Tibor A világon élni csak hősként érdemes! 1 Kulcsár Tibor A világon élni csak hősként érdemes! 2014 Borítóterv: Pawlik Tamás 2 Tartalom Bevezető... 6 A siker titka... 7 Álom... 7 Vágy... 10 Hit... 12 Célok... 14 A küldetésről... 16 Gyorsítók...

Részletesebben

Pozsgai Zsolt. Liselotte és a május. -tragikomédia két részben-

Pozsgai Zsolt. Liselotte és a május. -tragikomédia két részben- Pozsgai Zsolt Liselotte és a május -tragikomédia két részben- Komédium Színház Budapest 2004 2 Szereplők: Liselotte.Nagy-Kálózy Eszter Férfiak: - Karl, Liselotte régi osztálytársa - Ludwig, könyvelő -

Részletesebben

Hová tűnik az idő? Hajtás Mindenki lassú Időgazdálkodás Fullextrás édesanya A család szívdobogása Elidőzünk egymásnál 2014/1

Hová tűnik az idő? Hajtás Mindenki lassú Időgazdálkodás Fullextrás édesanya A család szívdobogása Elidőzünk egymásnál 2014/1 Oázis A Magyar Schönstatt Család és Ifjúság lapja 1 Hová tűnik az idő? Hajtás Mindenki lassú Időgazdálkodás Fullextrás édesanya A család szívdobogása Elidőzünk egymásnál 2014/1 2 Örömvadászat Számoljuk

Részletesebben

EMBER AZ ORSZÁGÚT SZÉLÉN

EMBER AZ ORSZÁGÚT SZÉLÉN Wass Albert EMBER AZ ORSZÁGÚT SZÉLÉN Zas Lóránt: ERDÉLY (Wass Albertnek) Választott az, akinek hegyei vannak, akinek csillag-indájú égboltot adott az Úr, hogy alatta őrizze a csendet, patakok ficánkolását

Részletesebben

Nem értelek, de szeretlek

Nem értelek, de szeretlek 2006. március, XVI. évf. 1. (44.) szám A Magyar Schönstatt Családmozgalom lapja fotó: Kuslits Levente Kopogtató A kamaszkorban új születésrõl van szó. Örömteli látvány a szülési fájásokkal együtt. A kamasz

Részletesebben

Vártam, hogy végre szóljak, azt, hogy elmondjam, mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg kérlek, azt, mi számomra a legszentebb dolog!

Vártam, hogy végre szóljak, azt, hogy elmondjam, mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg kérlek, azt, mi számomra a legszentebb dolog! FEB tábori dalgyűjtemény - 1 - készült:1997 augusztus-szeptember 1. SZÁLLJ FEL C dm E7 am F G C Szállj, szállj, szállj fel magasra, dalom hódítsd meg most a kék eget. C dm E 7 am F G C Jöjj, jöjj, kérlek

Részletesebben

Én ebből kimaradok! Beszélgetés Kovásznay Enikő göteborgi tanárral. Az interjút készítette Tóth Károly Antal

Én ebből kimaradok! Beszélgetés Kovásznay Enikő göteborgi tanárral. Az interjút készítette Tóth Károly Antal Én ebből kimaradok! Beszélgetés Kovásznay Enikő göteborgi tanárral Az interjút készítette Tóth Károly Antal Még otthon - A svéd oktatási rendszert Magyarországon sokan követendő példaképnek tekintik. Mielőtt

Részletesebben

Hol van a misszionárius-gyerekek hazája?

Hol van a misszionárius-gyerekek hazája? A Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Külmissziói Alapítvány Lapja XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM Hol van a misszionárius-gyerekek hazája? 2005 Október A misszionáriusok gyerekeivel hasonló a helyzet, mint

Részletesebben

Tóth Erika Katalin: Még sosem volt szabad

Tóth Erika Katalin: Még sosem volt szabad Tóth Erika Katalin: Még sosem volt szabad avagy Hogyan lettem én Ludas Manyi Bevezető Nem magamtól vállaltam fel a Ludas Manyi szerepet, hanem az élet szabta rám. Mégpedig úgy, hogy fel kellett vállalnom,

Részletesebben

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2007./3. szám

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2007./3. szám A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2007./3. szám Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban

Részletesebben

MANNA. Erőt ad a megfáradtnak. Erőről erőre (Zsolt 84,8) VI. évf. 8 9. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja 2010. aug. szept.

MANNA. Erőt ad a megfáradtnak. Erőről erőre (Zsolt 84,8) VI. évf. 8 9. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja 2010. aug. szept. VI. évf. 8 9. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja Erőről erőre (Zsolt 84,8) Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm! Vége, nincs tovább Megtántorodtam, már-már elestem, elborított a nyomorúság. Szóltam:

Részletesebben

VIII. évfolyam 1. szám, Húsvét

VIII. évfolyam 1. szám, Húsvét VIII. évfolyam 1. szám, Húsvét 2011. április www.pilis.reformatus.hu Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. 2 Korintus 12,9 Biztosan sokan vannak, akik szívesen olvasnak

Részletesebben

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek...

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek... MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek... Rövid ismertető a hátoldalról: Sissy élete alkonyán már csak emlékeinek él Íróasztalán díszes keretben ott áll leghűségesebb lovagja, gróf Andrássy

Részletesebben

Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt!

Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt! VII. évf. 5. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja Kezek A nagymosás után jelentve: kész Letette jó anyánk elénk az ételt. Gyermekszemem egy síkba volt kezével, S döbbenten láttam: véres volt a kéz S

Részletesebben

Új kor, megújuló szeretet

Új kor, megújuló szeretet Oázis Új kor, megújuló szeretet Sebeinkből élet Barátok kellenek A világ dolgai által eljutunk Istenhez Nem véletlenül történt, ami történt 2011/3. Otthon a világban lánytábor 18+ A Kiadó és a Szerkesztő

Részletesebben

AZ IDŐ ES A SZOBA. Botho Strauss

AZ IDŐ ES A SZOBA. Botho Strauss Botho Strauss AZ IDŐ ES A SZOBA SZEMÉLYEK JULIUS OLAF MARIE STEUBER FÉRFI, AKINEK NINCS MEG AZ ÓRÁJA TÜRELMETLEN NŐ FRANK ARNOLD ALVÓ NŐ FÉRFI TÉLIKABÁTBAN TELJESEN ISMERETLEN FÉRFI Szoba három nagy, utcára

Részletesebben

Áhítatok az év minden napjára óvodások számára

Áhítatok az év minden napjára óvodások számára Dráviczki Csaba Áhítatok az év minden napjára óvodások számára Bárányka füzetek I. 2012 Szakmai lektor: Dr. Jakab-Szászi Andrea Kiadja a Református Pedagógiai Intézet 1146 Budapest, Abonyi u. 21. www.refpedi.hu

Részletesebben

Az én történetem avagy hogyan találjam meg nőként önmagam a 21. században

Az én történetem avagy hogyan találjam meg nőként önmagam a 21. században Az én történetem avagy hogyan találjam meg nőként önmagam a 21. században 1 A Junior Achievement Magyarország Alapítvány által készített kiadvány megjelenését, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

Részletesebben

Bácskai Júlia, Tapolyai Emőke, Varró S. Gábor Ex Exek Miért vannak még mindig itt, ha már nincsenek? SZIMPOZION Az élet dolgai

Bácskai Júlia, Tapolyai Emőke, Varró S. Gábor Ex Exek Miért vannak még mindig itt, ha már nincsenek? SZIMPOZION Az élet dolgai Bácskai Júlia, Tapolyai Emőke, Varró S. Gábor Ex Exek Miért vannak még mindig itt, ha már nincsenek? SZIMPOZION Az élet dolgai Borítóterv: Malum Stúdió ISBN 978-963-248-132-6 HU ISSN 2060-7512 HU ISSN

Részletesebben

Wass Albert TE ÉS A VILÁG TANÍTÁSOK - ÚTRAVALÓUL

Wass Albert TE ÉS A VILÁG TANÍTÁSOK - ÚTRAVALÓUL Wass Albert TE ÉS A VILÁG TANÍTÁSOK - ÚTRAVALÓUL Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint

Részletesebben

SHEILA HOCKEN Emma meg én

SHEILA HOCKEN Emma meg én SHEILA HOCKEN Emma meg én EGY GYEREK, AKI MÁS MINT A TÖBBI Iskolás koromig fogalmam sem volt arról, hogy nem látok rendesen. Homályos, bizonytalan képek és színek között éltem; mintha mindent fátyol borított

Részletesebben

Egy haláli szingli meséi

Egy haláli szingli meséi MARYJANICE DAVIDSON MaryJanice Davidson Egy haláli szingli meséi Betsy királynó sorozat 1. 1 MaryJanice Davidson Egy haláli szingli meséi Betsy királynó sorozat 1. Könyvmolyképző Kiadó, 3 Szeged, 2011

Részletesebben

A teljes nagy Robinson

A teljes nagy Robinson Daniel Defoe A teljes nagy Robinson Robinson Crusoe yorki tengerész élete és csodálatos kalandjai Angol eredetiből fordította: Dr. Szerelemhegyi Ervin TARTALOM SZÖKÉS A SZÜLŐI HÁZBÓL AZ ELSŐ HAJÓTÖRÉS

Részletesebben

Bezzeg az én időmben

Bezzeg az én időmben Fehér Klára Bezzeg az én időmben REGÉNY TARTALOM 1. FEJEZET Dicstelen bemutatkozás 2. FEJEZET A térkép 3. FEJEZET Hazudtam egy Lacit 4. FEJEZET Összes titkom papírzacskóban 5. FEJEZET Igazi filmszerep

Részletesebben

Teremtsd meg az első milliódat!

Teremtsd meg az első milliódat! Korosztály: 6-18 év Teremtsd meg az első milliódat! M u n k a f ü z e t g y e r e k p é n z ü g y e k I I. Pénzügyi sikeralapozó útmutató és munkafüzet 6-18 éves gyerekeknek. www.elsomillio.hu Tel: + 36

Részletesebben

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Szerkesztő: dr. Pétery Kristóf Műszaki szerkesztés,

Részletesebben

Mácz István: Élni vagy meghalni?

Mácz István: Élni vagy meghalni? PPEK 533 Mácz István: Élni vagy meghalni? Mácz István Élni vagy meghalni? mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza állományában. Bővebb felvilágosításért

Részletesebben