Tanulmányok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Flachbarth Ernő Kutatóműhelyéből. Első kötet 2005.

Átírás

1 Flachbarth-Füzetek Szerkesztő: dr. Gerencsér Balázs Szabolcs Előszót írta: prof. Dr. Kilényi Géza Tanulmányok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Flachbarth Ernő Kutatóműhelyéből Első kötet Kiadja a PPKE-JÁK Flachbarth Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóműhely (Közigazgatási Jogi Tanszék) ISSN Budapest, 2005.

2 2

3 Tartalomjegyzék Előszó 5 GERENCSÉR BALÁZS SZABOLCS Kisebbségi kutatások és a Flachbarth Ernő Kutatóműhely 7 DOBOS LILLA Az erdélyi magyar felsőoktatás aktuális kérdései 21 MOLNÁR IRÉN Véleménynyilvánítás szabadsága különös tekintettel az ukrán sajtó- és médiajogra 93 3

4 4

5 1. Előszó A PPKE Alkotmányjogi Tanszéke létrejöttének pillanatától kezdve megkülönböztetett figyelmet fordított a határon túli nemzetrészek helyzetére, az állampolgárságuk szerinti ország reájuk vonatkozó vagy őket érintő jogi szabályozására, valamint annak tényleges alkalmazására, továbbá az anyaországgal való kapcsolatuk alkotmányjogi problémáira. Különös lendületet adott ennek a munkának, hogy rábukkantunk a szlovén alkotmány ama rendelkezésére, amely szerint Azok a szlovének, akik nem szlovén állampolgárok, Szlovéniában külön jogokat és kedvezményeket élvezhetnek. Ezek fajtáit és kereteit törvény állapítja meg. Ezt követően sorra-rendre felkutattuk az európai országok kedvezmény-törvényeit, úgy, hogy amikor évek múlva ez a probléma nálunk is napirendre került, a Tanszék megfelelő felkészültség és előtanulmányok birtokában észrevételezhette a formálódó elképzeléseket. Mivel a határon túli magyarsággal kapcsolatos kutatómunkába a demonstrátorokat is bevontuk, rövidesen az Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést elért dolgozat is kifejezésre juttatta a Tanszék ezirányú elkötelezettségét. Újabb aspektussal gazdagította tevékenységünket az a felismerés: Karunknak valamennyi Kárpát-medencei, de határon túli magyar népcsoportból vannak hallgatói. Kézenfekvőnek tűnt az ő bevonásuk is a vázolt kutatásokba. Ez valósult meg Dr. Gerencsér Balázs tanársegéd úr gondos szervezőmunkája nyomán, s ebből a csapatból nőtt ki azután a Flachbarth Ernő Kutatóműhely. Amikor tehát a Flachbarth-füzetek első számát útjára bocsátom, ezt azzal a jóleső érzéssel és szilárd meggyőződéssel teszem, hogy mindazok, akik e Kutatóműhelyben tevékenykednek, nemes szolgálatot teljesítenek az egyetemes magyarság érdekében. Budapest, november hó. Dr. Kilényi Géza tanszékvezető egyetemi tanár 5

6 6

7 GERENCSÉR BALÁZS SZABOLCS * Kisebbségi kutatások és a Flachbarth Ernő Kutatóműhely A huszadik századi történelem visszásságaira és Magyarország háborús területi veszteségeire reagálva a Magyar Köztársaság hatályos Alkotmánya a 6. (3) bekezdése kimondja, hogy az állam felelősséget érez a határon túli magyar nemzeti közösségekért. E kisebbségi csoportok akaratukon kívül váltak az évi békeszerződésekkel 1 más országok állampolgáraivá - szülőföldjükkel együtt. A határon túli magyarság sorsával és létkérdéseivel való törődés sokrétű, napi feladat. Mind a határon túli nemzeti közösségeknek, mind az anyaországnak és a többségi államnak feladata, hogy a felmerülő nemzetiségi kérdésekre választ adjon, a problémákat megoldja. 2 A határon túliság a rendszerváltozással került (újra) fókuszba. A diktatúra éveinek hamis hallgatása azt sugallta, hogy nincs megoldandó probléma a határon túl, mert nincsenek is határon túli magyarok. E szemlélet gyökeresen változott meg től. A többségi államok előtt megnyíltak különféle nemzetközi szervezetek és szerződések, 3 az elcsatolt régiókban megalakultak az érdekvédelmi szervezetek, az anyaország megalkotta a maga intézményeit (Magyarország először a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiumot és Titkárságot, 4 majd a Határon Túli * A szerző a PPKE-JÁK Közigazgatási Jogi Tanszékének tanársegédje 1 Hivatkozott szöveget lásd: Halmosy Dénes (ed.): Nemzetközi szerződések (Közgazdasági és Jogi Kiadó, Gondolat, Budapest, 1983.) 2 vö. Bárdi Nándor: Törésvonalak keresése a határon túli magyar politikában (in: Bárdi Nándor-Éger György: Útkeresés és Integráció; TLA, Budapest, 2000; o.), illetve Bárdi Nándor: Cleavages in Cross-border magyar minority politics (in: Regio, 2000) 3-36.o. 3 Példaként álljon itt az Európa Tanács ( általános kisebbségvédelmi mechanizmusaiból legfontosabbként kiemelt Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (ETS No. 148), illetve a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezmény (ETS No. 157). Mindkét egyezmény stricti iuris normákat állapít meg, és az államoknak bizonyos időközönkénti beszámolási kötelezettséget ír elő. Mindkét egyezmény 1998-ban lépett hatályba. A fentieken kívül számos egyezmény és un. soft law dokumentum gyarapítja a kisebbségi joganyagot. Részletesen lásd: Kovács Péter: Nemzetközi jog és kisebbségvédelem (Osiris, 1996)} 4 Győri Szabó Róbert: Kisebbségpolitikai rendszerváltozás Magyarországon (Bp., Osiris, 1996), valamint Gerencsér Balázs: Gondolatok Győri Szabó Róbert írása 7

8 Magyarok Hivatalát 5 és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt 6 ). Az anyaország és a szomszédos államok kisebbségi (a szó idézőjelbe tett és tényleges értelmében vett) jogfejlődése párhuzamosan zajlott, és bátran mondhatjuk hogy ma is ugyanúgy folytatódik. A folytatólagosság indokaként nem kell messzebbre nyúlni, mint a szomszédos államokban élő magyarokról szóló évi LXII. törvény, illetőleg a tovább- és visszafejlesztett módosításai, vagy az Igazságügyi Minisztérium által előkészített új kisebbségi törvény és kisebbségi választási jogszabályok. A szomszédos államokban pedig tanúi lehetünk a megszülető nyelvtörvényeknek, egyetem-alapítási szabályozásoknak és szintén a már megszületett vagy kidolgozott {\it státusztörvényeknek}. A jogfejlődés hasonlósága itt, Közép-Európában ugyanis a kisebbségek, nemzeti közösségek bizonyos jellemzőinek hasonlóságából ered: a) a nemzeti kisebbségek jelentős része az első és a második világháborút követő békeszerződések során bekövetkezett határmódosulások következtében lettek másik ország állampolgárai, 7 b) a közép-európai kisebbségek kiemelkedő részének van anyaállama, amellyel - a szovjet hatalom bukása után - feléledt az igény a kapcsolattartásra, c) az identitás megőrzésének legfontosabb eszközét a nyelvhasználatban látják a nemzeti közösségek. A kisebbségi kérdés összetett feladatot állít mind a kisebbségek, mind a többségi népek elé. A korábbi (világháború előtti és a diktatúrák alatti) felállástól eltérően mára mind a többségi államok, mind a kisebbségek,,több fronton'' vívják csatáikat. Különösen igaz ez közép-európa és a Kárpát-medence kisebbségeire. A XX. század első harmadától, a Népszövetség korától datálva a kisebbségek ugyanis 1) a nemzetközi színtéren is megméretnek, érdekeiket képviselhetik, sőt kellő támogatással komoly eredményeket érhetnek el; 2) egyre fontosabb az elszakított nemzettesteknek az anyaországgal való kapcsolata; illetve 3) a középeurópai diktatúrák bukását követően nyugati modellek után végre e régió kisebbségei is a parlamentáris demokrácia eszközeivel képviselik érdekeiket a többségi államban. Mindezek közül most az anyaállammal kapcsán (Magyar Kisebbség 2003/1) 5 90/1992 (V. 29.) Korm. rendelet 6 125/2001 (VII. 10.) Korm. rendelet 7 A világháborúkat lezáró nemzetközi szerződések normaszövegét lásd: Halmosy im. 8

9 való kapcsolattartást részletezzük. Az anyaországgal való kapcsolattartás változatos formákat ismer. A nyugat-európai államok nemzeti kisebbségeivel való anyaországi kapcsolattartás ugyan gyökeresen eltér a közép-európai megoldásoktól, mégis adott esetben mintaként szolgálhatnak egymás számára. Több nyugat-európai kisebbségnek nincs anyaállama, 8 viszont amennyiben van, akár harcos érdekvédelmet is tud nyújtani az anyaállam. Így lehet (a sok közül kiragadott) példaként felhozni a sokat idézett déltiroli tartományt, amely az 1990-es évek elején teljes jogú területi autonómiát kapott Olaszország területén. A dél-tiroli kérdést, a területnek Ausztriától való elcsatolását követően, az osztrák állam mindig nemzetpolitikai prioritásként kezelte. Kiváló példaként jelzi ezt, hogy az Osztrák Köztársaság alighogy teljes politikai önállóságot nyert 1955-ben, szemmel tartotta a Dél-Tirolnak ígért autonómia megvalósulását október 6-án a bécsi külügyminiszter jegyzéket intézett az olasz kormánynak, amelyben a Dél-Tirolt érintő minden probléma megvitatására szólítja fel Olaszországot. 9 Más jellegű példa a számszerűségében is kisebb, szintén német ajkú, de német nemzetiségű, Dániában, a nordschleswigi (dél-juttland) régióban élő kisebbség helyzete. A nordschleswiger népcsoport mindamellett, hogy a dán királyságtól önrendelkezésében széles lehetőségeket kapott, a német állam máig tartó rendszeres segítségét és odafigyelését élvezi. 10 A nyugat-európai kisebbségekről általánosságban megállapíthatjuk, hogy a többségi államok gazdasági helyzete legtöbbször kifejezett jólétet teremt, így a nemzetiségi ellentétek is mérsékeltek, legtöbbször nyugvó pontra kerülnek (vagy esetleg meg is szűntek). 11 Ennek megfelelően az 8 Lásd pl. a fríz kisebbség, korzikaiak, baszkok, katalánok, stb. 9 részletesebben lásd: Gál Gyula: A dél-tiroli kérdés (Kisebbségi Adattár, Teleki László Alapítvány; Budapest 1995.) 10 részleteiben lásd: - A dél-juttlandi német kisebbség hivatalos honlapja, amelyen rendszeresen jelennek meg politikai, kulturális, oktatási és egyéb hírek. 11 Ennek látszólag ellent mondanak a spanyol nemzetiségek, főleg a baszk népcsoport. Ez utóbbi mai nap is tartó felkelés-sorozata alapvetően a szeparatizmus célján alapul, ellentétben a legtöbb más kisebbséggel, akiknek az államon-belüli lét megfelel, de az identitásuk fejlesztéséhez szükséges jogokat kikövetelik. L. még. Anderle Ádám: Megosztott Hispánia (Kossuth, Budapest, 1985); Das Autonomie- Statut des Baskenlandes 1979 (Jahrbuch des Öffentlichen Rechts, Neue Folge Band No. 3. Tübingen, 1995.); Klein András: Baszk nemzeti küzdelem a Franco 9

10 anyaállamok és kisebbségeik között nem politikai, hanem elsősorban gazdasági és kulturális kapcsolatot fedezhetünk fel. Közép-Európa 1989 után kiépült nemzetállamaiban azonban más történelmi helyzet diktálja a kisebbségvédelem berendezkedését. Közép-Európa kisebbségei túlnyomórészt rendelkeznek anyaállammal. A kisebbségekkel való kapcsolattartás - a korábbi diktatórikus államrendek miatt - a nyugat-európai helyzettől eltérően nem a II. világháborút követő időszakban vált állami-politikai kérdéssé, hanem a többpárti demokráciák kialakulásával, az 1990-es évek folyamán. 12 A nemzetrészek intézményes kapcsolattartása a belső jogi kisebbségvédelmi rendelkezésekkel együtt alakul napjainkban is - bár némi lépéshátrány még megfigyelhető. A legtöbb állam egyrészt az egyesülési jog kiterjesztésével nyitott teret a kisebbségi pártok alakulásának, másrészt megoldotta (de legalább felvetette) a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését, illetve olyan közjogi intézményeket hozott létre, mint kormányzat munkáját segítő kisebbségi hivatalok, vagy az ombudsman intézménye. Mindezek ellenére azonban szinte gyerekcipőben jár az intézményes kapcsolat anyaállam és nemzeti kisebbsége között. A kapcsolattartás formáit tekintve - az emberi leleményesség kimeríthetetlenségének megfelelően - a legkülönbözőbb megoldásokkal találkozhatunk. 13 Elképzelhető például politikai, gazdasági, jogi, illetve társadalmi természetű segítségnyújtás. Politikai eszköz például hazánkban a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). 14 Az ilyen egyeztető, képviseleti szervek kiemelt feladatot korszakban (in: Pro Minoritate, 2/1996.) 12 Győri Szabó Róbert gondolata a rendszerváltozással felmerülő kisebbségvédelmi igényekről az egész közép-európai régióra értelmezhető: "Szinte a 24. órában, az asszimiláció végső szakaszához közeledve >>nyilvánosságot kaptak a (...) nemzeti és etnikai kisebbségek évtizedekig tudomásul sem vett, felhalmozódott sorskérdései<<, és elismerést nyertek az anyanemzetek érdekeltségei." (lásd: Gy. Sz. R.: Kisebbségpolitikai Rendszerváltozás Magyarországon; Osiris, Budapest, 1998; Tovobbá lásd: Székely András Bertalan: A Rábától a Muráig --- nemzetiségek egy határ két oldalán; Püski; Budapest, 1992.) 13 lásd még: Bárdi Nándor: Törésvonalak a határon túli magyar politikában (in: Globalizáció és nemzetépítés, 1999.) Az anyaország és a határon túli magyarok 1996 júliusában vették fel hivatalosan a kapcsolatot, ún. magyar-magyar csúcs keretében szeptemberében Pápán újabb találkozót szerveztek, ám az nincs a figyelem középpontjában. Nagyobb kihagyás után 1999 februárjában hívta össze a találkozót a magyar kormány a 10

11 látnak el a politikai döntéshozatalban. Gazdasági megoldások igen széles skáláját lehet felvázolni, a vállalkozás-támogatástól a tényleges beruházásig. 15 Példa erre az Új Kézfogás Közalapítvány, 16 illetve az egyes, határon átnyúló regionális együttműködések rendszere, mint az ún. eurorégiók től ilyen a Szülőföld Alap és a Szülőföld Program. 17 Jogi kapcsolattartás alatt egy bilaterális megállapodást, vagy egy ún. kedvezmény- vagy státustörvényt említenék. 18 Ide lehet sorolni még a munkabizottságokat (lásd pl.: hazánkban az alapszerződésekkel felállított vegyes bizottságok munkája 19 ). Társadalmi természetű kapcsolattartáshoz sorolom a közalapítványok létrehozásától kezdve az oktatási-kulturális együttműködésen át a tudományos élet lehetőségeit. Érdemes itt megemlíteni, hogy az állam által gyakorolt feladatoknak a civil szférára való kiszervezése egyre inkább célból, hogy a csúcs-találkozót Magyar Állandó Értekezlet néven formalizálják és rendszeresítsék. A MÁÉRT-ről a 26/1999 (III. 26.) Ogy. határozatot hozta a parlament. 15 A Transindex.ro július 23-i Hajnali hírlevelében idézték Szász Jenő polgármestert, aki többek között azt mondta, hogy,,mivel nincs működő önkormányzati rendszer Romániában, a települések megoldhatatlan forráshiánnyal küszködnek. A megoldás a magyarországi tőke bevonása, például azért, hogy a kihalás szélén álló, építészetileg értékes falvakat felvásárlás után üdülőtelepülésekként lehessen működtetni. Kulturális-gazdasági értelemben magyar expanziós politikára van szükség addig, amíg az EU nem jön, másrészt nem készül el a Székelyföldet érintő autópálya. Mert ez után a globalizáló tőke belépésére kell felkészülni(...)'' /1995 Korm. határozat : II. tv. 18 A legtöbb közép-európai ország rendelkezik ilyen szabályozással, vagy szabályozás-tervezettel. Így például törvényt hozott Szlovákia, törvénytervezetek vannak a jogalkotó kezében Szlovéniában, Romániában és Lengyelországban. Lásd: A Velencei Bizottság jelentését a kedvezménytörvényekről (ww.coe.int); Martonyi János külügyminiszternek a Státustörvény kapcsán elmondott expozéja (Ogy. Jegyzőkönyv, évi tavaszi ülésszak 18. ülésnapja, április 19., o.); Kántor Zoltán (ed): A státustörvény: előzmények, következmények (Teleki László Alapítvány, Bp., 2002); illetve Gerencsér Balázs-Juhász Albin: A kisebbségi autonómia - működő modellek, magyar elképzelések; o. 19 lásd még a Határon Túli Magyarok Hivatalának és a Külügyminisztériumnak honlapját. 11

12 emeli az NGO-k szerepét. Az állami feladatok magán kézbe kerülése alapulhat egyrészt átvállaláson, amikor a civil szféra hatékonyabban képes bizonyos feladatokat ellátni mint a nehézkes állami szervezet (lásd: Rákóczi Szövetség felvidéki beiratkozási programja), de alapulhat az állam feladat-kiszervezésén is, amikor az állam diplomáciai bonyodalmak nélkül nem lenne képes például határon átnyúló támogatásokat kifizetni, így erre egy civil szervezete hoz létre (lásd: Illyés, Apáczai közalapítványok). E felsorolásból célom azt a következtetést levonni, hogy az elcsatolt területeken élő magyar nemzetiségek problémáinak megoldására és helyzetének javítására nem kizárólag a jog hivatott. Ennek a kérdéskörnek tipikusan egy átfogó nemzeti feladatnak kell lenni --- a maga sokrétű megoldásaival együtt. De lege lata és de lege ferenda igaz, hogy a jog itt szigorúan eszköz és nem cél. A fent leírtaknak megfelelően az anyaállam egyik feladata, hogy a tudományos kutatásokat támogassa, amelyekkel az elszakított területeken élő magyarság problémái és az anyanemzethez való csatlakozása közelebb kerül a megoldáshoz. Ilyen műhely a Teleki László Intézet és az MTA Kisebbségi Kutatóműhelye is. Nem állami finanszírozású (és nem feltétlenül akadémiai státusú) kutatócsoportok is léteznek szerte az országban, elsősorban valamely egyetemhez kötődően. Ezt a sort szeretné gazdagítani a március 1-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karán alakult Flachbarth Ernő Kutatóműhely is, amely a határon túli magyar joghallgatókat összefogó tudományos csoport. A kutatóműhely megalakulása Egy doktori konzultációm során, témavezetőm, Kilényi Géza professzor javasolta, hogy ne magányosan kutassam a környező államok közjogi berendezkedését, hanem vonjam be a karon tanuló és érdeklődő határon túli hallgatókat is. A téma ugyanis - terjedelmét és aktualitását tekintve - több önálló, de koordinált kutatást is kimerít, továbbá ez egy alkalom lehet arra, hogy a határon túli hallgatók szervezetten is megismerhetik egymást és az elcsatolt régiók egyes szabályozási kérdéseit. Ezzel a javaslattal professzor úr egy olyan útra terelt engem (és az eseményeket), amelynek az egyik első eredményeként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának első határon túli magyar fiatalokat foglalkoztató műhelye felállhatott. Alig egy hónap leforgása alatt, pusztán a falakra kiaggatott felhívások 12

13 nyomán közel húsz, II-V. éves hallgató jelentkezett. A jelentkezők többsége erdélyi és felvidéki, de legnagyobb örömömre Kárpátalja is kellő mértékben reprezentált és van délvidéki kutatónk is. A jelentkezést nem zártuk le: minden évben szeretettel várjuk a jelentkezőket. Terveink között szerepel, hogy pályázatok segítségével közös tanulmányutakat, vendégekkel előadásokat szervezhessünk, így még teljesebbé téve a kutatás élményét és a közösség összetartó erejét. A Flachbarth Ernő Kutatócsoport első ülését március 1-én tartotta. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy valós igény a határon túli magyar hallgatók számára, hogy egymásról tudjanak, a kérdéseiket megoszthassák egymással, és hogy megismerjék a másik elszakított régió problémáit (vagy örömeit). Röviden, hogy legyen egy hely, ahol mint határon túliak tudnak tenni valamit szülőföldjükért és saját boldogulásukért. Flachbarth Ernőről Karunk Nemzetközi Jogi Tanszékének tanára, Gál Gyula professzor, mint egykori tanítvány eképpen idézi fel Flachbarth Ernő életét: 20 Flachbarth Ernő felvidéki volt március 3-án Gölnicbányán született. Szülővárosa a felső-magyarországi Szepes vármegyében Iglóval együtt az úgynevezett grundner-településekhez tartozott. Ősei, a szepesi szászok, zipserek, évszázadokon át éltek a magyar királytól (V. István) kapott privilégium élvezetében a Sachsenspiegel-ből eredő joguk (Zipser Willkühr) szerint. Különállásuk a magukkal hozott erényeket őrizte meg a Regnum javára, amely az intelmek szerint >>gyenge és törékeny, ha egynyelvű és egy-erkölcsű<< A magyarországi németség e leghűségesebb törzsét, amelyből a magyar tudomány és kultúra számos jeles képviselője származott, az újkori nacionalizmus sem állította szembe hazájával. A Magyarország nemzetiségeinek történetéről írt könyvében Flachbarth Ernő elégtétellel állapítja meg, hogy a magyarországi németek többsége a vesztett háború utáni kataklizmában is lojális maradt a magyar államhoz. >>1918. november~4-én Késmárkon tartott gyűlésükön -- írja -- a szepességi németek kinyilvánították, hogy hűek maradnak Magyarországhoz, és továbbra is hozzá kívánnak tartozni. A késmárki határozat szerint a Szepesség német lakosai mindig magyaroknak érezték 20 Emlékkönyv Flachbarth Ernő tiszteletére (ed.) Dr. Szabó Marcel (Budapest, PPKE-JÁK, 2002.) o. 13

14 magukat, és soha nem tapasztaltak mellőzést, hátrányt vagy megalázást német származásuk miatt,<< míg az erdélyi szászok január 8-i medgyesi határozatukban a Romániával való egyesülésre szavaztak. 21 Flachbarth Ernő, a fiatal jogász, bár szülőföldjét elszakították, ebben a szellemben maradt hű hazájához. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog-és Államtudományi Karán, ahol a Bethlen Gábor Kör és a~széchenyi Szövetség alelnöke volt, ekkor fejezte be ben a felvidéki magyar pártok prágai titkára lett, egyben a Prágai Magyar Hírlap első felelős szerkesztője. A~csehszlovákiai nemzetiségek helyzetével és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó elemzései a felvidéki magyarok körében ismertté és elismertté tették és 1929 között a felvidéki magyar pártok központi irodájának igazgatója től a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga ügyvezető alelnöke. Ebben a minőségében Szüllő Gézával együtt a népszövetségi ligák kongresszusain és a genfi kisebbségi kongresszusokon képviselte a felvidéki magyarságot. Mindezért a csehszlovák hatóságok részéről állandó zaklatást kellett elszenvednie, végül is a Tuka-per idején kénytelen volt Magyarországra menekülni. 22 Egy életrajzi lexikon 1936-ban publicistának nevezi. Valóban az volt, a szó legnemesebb értelmében. Irodalmi tevékenysége továbbra is a magyar kisebbségek ügyét és a kisebbségi jog tudományos művelését szolgálta. A Danubian Review (Dunaukurier, Nouvelles Danubiennes) felelős szerkesztője, 1933-tól a Felvidéki Tudományos Társaság Budapesten főtitkára volt. Előadásokat tartott itthon és külföldön, így a heidelbergi egyetemen 1934-ben >>Magyarország és a Dunavölgy problémái<< címmel. 23 Rendkívüli akarata és munkabírása tette lehetővé, hogy mindezen tevékenysége mellett megírja főművét a nemzetközi kisebbségi jogok rendszeréről. 24 Ez a nemzetközi irodalomban is egyedülálló szintézis lett habilitációs munkája. A magántanári címet 1939-ben nyerte el, és ugyanebben az évben nevezték ki egyetemi tanárrá a Tisza István Tudományegyetem Teghze Gyula halálával megürült Jogbölcseleti és 21 A History of Hungary' s Nationalities. Budapest o.1 22 V. ö. Magyar írók élete és munkái. Budapest IX. k. Magyar életrajzi lexikon. Budapest I. k. 23 Ki kicsoda -- kortársak lexikona. Budapest 1936 (?) I. k. 24 System des internationalen Minderheitenrechtes. Geschichte des internationalen Minderheitenschutzes-positives materielles Minderheitenrecht. Budapest XXXVII o. 14

15 Nemzetközi Jogi Tanszékére. Itt tíz éven át működött, átélve a háborús évek, majd az azt követő viharos évek megpróbáltatásait. A Tudományegyetem 75 éves történetének krónikása az évre azt jegyzi fel, hogy május 8-án létrejött a Természettudományi Kar, miután a jogi kar átmenetileg megszüntette tevékenységét. 25 E mellékmondat egy olyan önkényes intézkedést kódolt, amely itt a jogi oktatást évtizedekre megszüntette, egyaránt szegényebbé téve az egyetemet és a város szellemi életét. Ezzel Flachbarth Ernő életének új, sajnos rövid utolsó szakasza kezdődött június 16-ával a Pécsi Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékére nevezték ki, amelyet 58 éves korában, december 12-én bekövetkezett haláláig vezetett. Flachbarth Ernő életének és munkásságának rövid áttekintése magában hordozza az okot, hogy miért választottuk az ő nevét a kutatócsoport megjelölésére. Egyrészt szeretnénk - Gál professzor nyomán - a felvidéki származású jogtudós nevének rehabilitációját folytatni, másrészt számunkra megtiszteltetés, hogy egy olyan határon túli magyar tudós nevét választhattuk, aki mintaadó módon volt elkötelezett hazájának és népének megsegítésében --- még a legkiélezettebb történelmi helyzetekben is. Kutatási területek A kutatás a határon túli magyarság által igénybe vett és a kisebbségi létét segítő közjogi intézményeket (vagy azok hiányát) próbálja meg feltérképezni. A közjogon belül szűkebb értelemben vett alkotmányjogi és közigazgatási területeket vizsgálunk. (A kutatócsoport fennállása óta azonban tovább nyitottunk jogbölcseleti és magánjogi kérdések felé is.) Alkotmányjogi kérdések A) A hagyományos közjogi szemléletmódtól eltérően a nyelvi jogokat említem először. A határon túli magyarság számára ugyanis egyik legégetőbb mindennapi kérdés az anyanyelv tanítása és gyakorlása. Az anyanyelv tanításának kérdése minden régióban, kivétel nélkül az oktatási rendszer minden szintjén aktuális. Az óvodák, általános- és középiskolák létfenntartása ugyanúgy cél, mint a magyar gyermekek 25 Némedi Lajos: A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem 75 éve. (Debrecen 1988.) 32. o. 15

16 beíratása ezen intézményekbe. E célt, természetesen és első sorban az anyaállam és a többségi állam (ez utóbbi normatív) támogatásai, valamint a civil szféra ösztönző ereje és munkája segíti. Ez utóbbira kiváló példa a Rákóczi Szövetség felvidéki beiratkozási programja, amely minden évben a családok bátorításával jelentős eredményeket ér el. Mindezek mellett azt is fontos ismerni, hogy van-e és milyen speciális szabályozás az alapés középfokú kisebbségi oktatás megvalósítására. A felsőoktatás szerepe külön tárgyalandó, hiszen egyrészt az alapképzésben oktató tanárokat termeli ki magából ezáltal a nemzeti közösség, másrészt az elengedhetetlenül fontos értelmiséget képezi ki. Az egyetemek és főiskolák alapításának és fenntartásának számtalan kérdése merül fel napjainkban minden régióban. A korábbi években alapult erdélyi egyetemek, a horvátországi vagy a kárpátaljai felsőoktatás helyzete, vagy a legújabb eredményként elkönyvelhető felvidéki Selye János Egyetem tavalyi megalakulása, amely Szlovákia első magyar nyelvű állami egyeteme, mind sok harcot megvívott példák. A kutatás szempontjából relevánsak a felsőoktatási intézményekre vonatkozó speciális szabályzások, amelyek egyrészt az alapításra, másrészt a működésre vonatkoznak. Ezen kívül természetesen a kutatás tartalmához szükséges terjedelemben megvizsgáljuk az anyanyelvi oktatás gyakorlati kérdéseit, a felmerülő igényeket, mint például az egynyelvű iskola létesítésének vagy a magyar osztály/szak/kar létrehozásának igényét. Nem utolsó kérdés, hogy van-e magyar tankönyv a határon túl, illetve speciális szabályozás erre nézve, illetve mi a gyakorlat a tankönyvbeszerzés vagy előállítás terén. A téma aktualitását minden régióban nyomon tudjuk követni a határ mellett is és a belső, elszigetelt régiókban is (emlékeztetve itt pl. a csángóföldi rosszemlékű rendőri beavatkozásokra, tankönyvelkobzásokra). Az anyanyelv használata nagyobb jogszabályi kört ölel fel. E témakörben azt kell megvizsgálni, hogy a jogforrási hierarchia egyes szintjein lévő (alapvetően eljárási) jogszabályok milyen rendelkezéseket tartalmaznak a magyar nyelv használatára. Így különösen az alkotmányok rendelkezéseit, a (közigazgatási, polgári és büntető) eljárási szabályok nyelvi klauzuláit, esetlegesen az önkormányzatokra vonatkozó joganyagban a kisebbségi nyelv használatát vizsgáljuk, illetve az államélet fő intézményeiben való nyelvhasználatot, mint például a házszabályok ide vágó rendelkezéseit. 16

17 Itt merül fel a kérdés továbbá, hogy Szlovákia példáján kiindulva az egyes államok hoztak-e ún. nyelvtörvényt és ha igen, milyen tartalommal. A jogszabályokban rejlő elméleti jogosítványok sokszor félrevezetőek lehetnek. Nem ritka, hogy a jogszabály többet enged meg, mint azt a gyakorlatban nyomon lehet követni (lásd az alább hivatkozott magyar közigazgatási eljárási jogszabályt). Éppen ezért az is vizsgálatunk tárgyát kell képezze, hogy ténylegesen milyen nyelvhasználati lehetőségek vannak, amellyel él is a kisebbség, valamint a fenti ellentetje van-e a közjogi (pl. közigazgatási, igazságszolgáltatási) gyakorlatban olyan szokás, amely a nemzetiséget,,leszoktatja az anyanyelve használatáról (pl. az anyanyelven beadott kérelem fordítással való időhúzása, amely folytán többségi nyelven akár hónapokkal korábban kézhez lehet kapni a határozatot, míg a kisebbségit az oda-vissza fordításokkal fél évig is elhúzhatják). B) Érdekes feladat annak a megvizsgálása, hogy a Magyarországot körbevevő államok tartalmaznak-e speciális rendelkezést a kisebbségek parlamenti képviseletére nézve, milyen eszközeik vannak a határon túli szervezeteknek, vagy egyéni képviselőknek, hogy az országos döntéshozatalban részt vegyenek. Nem célunk e cím alatt a teljes választójogi szabályzásokat részleteiben áttanulmányozni és összehasonlítani mert az önmagában egy disszertációnyi terjedelem lenne. Sokkal inkább érdekes annak a megvizsgálása, hogy vannak-e speciálisan kisebbségi rendelkezések, illetve mely eszközökkel, intézményekkel tud élni a magyarság. Az országgyűlési kérdések között szerepel még egyrészt, hogy a házszabályok tartalmaznak-e a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseket, valamint másrészt létezik-e az országgyűlési biztos, az ombudsman intézménye. C) A parlamenti képviselethez is kapcsolódó, illetve kapcsolható témakör az egyesülési joggal való élés. A határon túli magyarság ugyanis élve e joggal érdekvédelmi szervezeteket, pártokat, szövetségeket hozott létre az elmúlt évtizedben, ezzel lehetővé téve, hogy (a választások eredményétől függően) az országgyűlésben vagy a kormányzatban szerepet vállaljon. Kérdés azonban, hogy a (szabályozás oldaláról is nézve) a civil szervezeteknek mi a szerepük a magyarság életében, van-e lehetőség lobbitevékenységet folytatni, van-e preferált egyesületi formájuk, és ha igen, miért az? (Fontos itt annak is a vizsgálata, hogy az elcsatolt területek magyarsága az eltérő feltételek és igények mentén hogyan alakította ki az 17

18 érdekképviseletét, illetve vannak-e a régiók közötti eltérések mellett hasonlóságok.) D) Az alkotmányjog terén utolsó kutatási területként a véleménynyilvánítás szabadságát jelöltem meg. A diktatúra alól felszabaduló volt kommunista országok kapva-kaptak a sajtó felszabadulásával járó előnyök után. Nehéz elképzelni, hogy például egy causescu-i elnyomás után milyen értéke lett a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságának. A XX. Század egyik serdülő jogága a sajtó és médiajog. Tekintve, hogy nem célunk a fent meghatározott közjogi keretek túllépése, megvizsgáljuk, hogy a határon túli magyarság a sajtó, könyvkiadás terén milyen eszközöket vehet igénybe, van-e speciálisan kisebbségi szabályozás, van-e rá állami támogatás, illetve, hogy mi a szerepe a határon túli sajtónak ma. (Érdekes kérdéseket vet fel az internetes sajtó szerepe a határon túli életben; lásd: Közigazgatási jogi kérdések A) A határon túli magyarság nem ritka, hogy a választások eredményétől függően kormányzati szerepvállalást kap. Vizsgálatunk tárgya, hogy van-e arra szabályozás, hogy milyen tárcákat vezet(het) kisebbségi magyar, illetve milyen kormányzati feladatok (pl. állandó kormányzati szervek, hivatalok) vezetését láthatja el a kisebbség, valamint milyen központi kisebbség-védelmi intézmények vannak, mint amilyen anyaországi viszonylatban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. B) A kormányzati szervek mellett döntő fontosságú a közigazgatási intézményrendszernek a magyar érdekeknek megfelelő szolgálatba állítása. Így különösen van-e speciális szabályozás és milyen feltételek mellett tud a kisebbség élni az országos hatáskörű közigazgatási szerv, a közalapítvány, köztestület intézményével. A kulturális intézményeknek, közgyűjteményeknek, műemlékeknek van-e a kisebbségeket közvetlenül érintő szabályozása. C) Végezetül, egyes önkormányzati kérdéseket vizsgálunk, úgy mint milyen helyi és megyei önkormányzati feladatok, lehetőségek, intézmények vannak kifejezetten a nemzeti kisebbségekre szabva, mi a megyék szerepe jelenleg, van-e speciális közigazgatási szerv és mi annak a szerepe a 18

19 magyarság életében (lásd a romániai prefektus-rendszert), valamint mi a régiók szerepe, van-e önálló szabályozásuk, relevánsak-e a kisebbségek életében? Bár az európai integráció önmagában is sok közjogi kérdést fog felvetni, mindazonáltal a (már történelmileg is kialakult) regionalizmus múlhatatlan szerephez jut. Itt is hangsúlyoznom kell, hogy nem kimerítő regionalizmustémakörű dolgozatot szándékozunk írni, hanem a jelenlegi szabályok feltérképezését tűztük ki célul. Kutatási módszerek Közjogi ismertek feltárása lévén, első sorban a pozitivista ismeretekre szabad hagyatkoznunk. Feladatunk, hogy a jelenleg hatályos jogi források alapján próbáljunk tájékozódni a határon túli magyarság sorsát érintő egyes kérésekben. Mindemellett tudjuk, hogy a jogi szabályozás csak az egyik oldala az érmének. Ez viszont megköveteli, hogy (a lehetőségeinkhez képest) a joggyakorlatot is áttekintsük, megvizsgáljuk nemcsak az igazságszolgáltatási, de a parlamentális, választójogi, önkormányzati és egyéb gyakorlatban is. Egyes témakörök kutatásának eredményeit de lege lata összegezzük, hisz nem kodifikációs bizottságnak ültünk össze, de miénk a megtiszteltetés, ha alapul szolgálhat de lege ferenda. Nem véletlenül használtam a jogi források kifejezést. Kutatómunkánk természetesen elsősorban a jogforrási hierarchia egyes szintjein elhelyezkedő jogforrások feldolgozását jelenti, így az alkotmány rendelkezéseit, az organikus törvényeket, a hagyományos ( feles ) törvényeket, és a rendeleti szintű forrásokat, valamint önkormányzati normákat. Ezen felül első sorban az egyesülési jogot érintő témakörben szervezeti és működési szabályzatokat is tervezünk megvizsgálni, tekintettel arra, hogy az érdekvédelmi szervezetek is régiónként eltérő, de adott esetben jellemző és érdekes rendelkezéseket, megoldásokat tartalmazhatnak. A források felkutatására egyrészt internetes kutatást végzünk, de adott esetben naprakészebb információkat nyerhetünk ha a hivatalos lapokban kutakodunk. Ez utóbbi esetben kérdésként merülhetnek fel a nyelvi akadályok, amelyek megoldását jelenti egyrészt a határon túli hallgatók 19

20 nyelvtudása, másrészt az esetelegesen hozzáférhető (hivatalos) fordítások valamely nagy nyugat-európai nyelvre. Végső esetben saját fordításra hagyatkozunk. A jogszabályok felkutatása mellett természetesen könyvtárak kimerítő látogatását is tervezzük, valamint interjúkat és találkozókat az adott témában jeles szakemberrel, szervezettel. Jelen kötet egy sorozat első száma. A kiadvány célja, hogy lehetőséget biztosítson kiváló egyetemi kutatások megjelentetésére, fiatal határon túli kutatók bemutatkozására. Fogadja az olvasó szeretettel az évről-évre megjelenő dolgozatokat, amelyek e sajátos közép-európai és azon belül Kárpát-medencei világ egy-egy részletét próbálják részletesebben feltárni. 20