Im p r e s s z u m. Kiadja: Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László

Átírás

1 oldal

2 Tartalom Dobosi László: Kettőszáz éves elköteleződés Kovács Blanka (12.E): Péter atya újra iskolánk falai között 2-3 Andrásfalvy Csenge (11.D): Új diákfőszerkesztőink 4 Csontos Gábor (11.A): Séta a Lajosban 5 Rostás Dorottya (11.A): Egy homo moralis rögös útjai 6-7 Tóthpál Csilla (11.C): Barnán-fehéren 8-11 Andrásfalvy Csenge (11.D), Kiss Franciska (12.C): Új arcok a tanári körül Péter Alexandra (12.D): Comenius ismét 16 Fehér-Fekete Balogh Bettina (10.A), Kráner Dalma (11.D): Utazások Erópában Kocsis Dorottya (11.C): Rio-Rio-Hungariooo Katyi Zsombor (10.D): Irány Ócsa, irány NNT! 30 Czimmermann Csilla: Ancilla nővér nyomában 31 Pandur Péter (9.B): Az első kirándulásunk Mattyon 32 Pandur Péter (9.B): Mazsolaavató Kordé Bence (12.D): Minden Kakas Kukorékolásig Él 34 Sárosi Nóra Krisztina (11.A): A Borgiák 35 Páprádi Bíborka (10.E): Körkérdés 36 Páprádi Bíborka (10.E): Döntés egy életre 37 Péter Alexandra (12.D): Lyukasóra Gvantsával 38 Papp Tamás: Bajnokok Ligája tippverseny 39 Historia Domus 40 Im p r e s s z u m Kiadja: Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Czimmermann Csilla Diákfőszerkesztők: Páprádi Bíborka (10.E), Vörös Anna (12. A) Diák szerkesztők: Andrásfalvy Csenge (11.D), Kiss Franciska (12.C), Kovács Blanka (12.E) Csontos Gábor (11.A), Pandur Péter (9.B) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft Pécs, Légszeszgyár utca 28.

3 Kávéházi gondolatok KETTŐSZÁZ ÉVES ELKÖTELEZŐDÉS Dobosi László Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1813-ban vette át a Ciszterci Rend iskolánkat és a székesfehérvári gimnáziumot, s ezzel kifejezetten is tanító renddé vált. A ciszterci élet hazánkban új ideált kapott: a szerzetesi életformát és a rendszeres nevelői munkát egybefogó szerzetestanári eszményt. Ezt a különleges pillanatot örökíti meg az a festmény is, amelynek reprodukciója ebédlőnk falán található. A képen I. Ferenc császár egy okiratot nyújt át Dréta Antal zirci apátnak, ami jelképesen a két intézmény átvételét jelenti. Ettől kezdve a renden belül a szerzetestanár eszménye egyre határozottabban és igényesebben kezdett kibontakozni. Felismerték a rend jövőjét jelentő oktatás fontosságát és minden erejüket ezeknek az intézményeknek a felvirágoztatására fordították. Brisits Frigyes ciszterci szerzetes, iskolánk egykori diákja írta: Ha most Szent Bernátot hívom és megkérdem őt mi a tanár, mit tesz tanítani, direkt feleletet kapok tőle: lucere et ardere. A tanár világító és melengető ember. Tanít és nevel. Vonz és alakít. Ihlet és hat. Sugárzása nyomán egy új világ nyílik ki és készül. - Ennél nagyobbat és szebbet, amely egyúttal program is, a pedagógia ma sem tudott nyújtani és megörökíteni... A Ciszterci Rend, amely ebben a szellemben munkálja az emberiség legszebb haladását, megérdemli, hogy a magyar édesapák és édesanyák újabb évszázadokon át rábízzák Isten-adta legszentebb kincsüket: fiaikat. Talán ebből az elköteleződésből is fakad, hogy a ciszterci nevelés mindig az adott kor legmodernebb eszközeit igyekezett a feladat: a magyar ifjúság nevelésének a szolgálatába állítani. Ebben különleges szerepe lehet annak is, hogy a rend egyik legfontosabb alapokmánya, a Charta Caritatis alapelveit figyelembe véve, a ciszterci nevelés legsajátosabb jellemzője mindig is a szeretet volt. A ciszterci szerzetes tanárok szeme előtt mindig a diákokkal való közvetlen hangú és az iskolán kívüli szórakozásaikban is velük tartó nevelő ideálja lebegett. Egy másik ciszterci atya, Kalász Elek mondta, hogy A ciszterci nevelő lelke olyan, mint a ciszterci viselet. A fekete skapuláré derűs, napsugárszínű reverendát takar. A munkát megkövetelő komolyság és külső szigorúság mögött derűs, meleg szív dobog. Maga az iskola szó egyébként igen gyakran került a ciszterci írók tolla alá a monostor megjelölésére. Isten iskolája, Krisztus iskolája, a Szentlélek iskolája - ezek Szent Bernát megjelölései, vagy a szeretet iskolája - Guillaume de Saint-Thierry nyomán. Ilyen értelemben kell nekünk is gondolkodnunk iskoláinkról, mint Isten iskolájáról, a szeretet iskolájáról. Nem pusztán oktatási, nevelési intézményeknek kell látnunk őket, hanem bizonyos értelemben monostoroknak, amelyek alkalmasak lehetnek az Istennel való elmélyült kapcsolat kialakítására a novíciusainkban, azaz diákjainkban. Naszályi Emil ciszterci szerzetes a következőképpen fogalmazott: Szent Bernát is, és mellette a ciszterci rend annyi nagy alakja megélte a nagy kalandot, a megrendítő lelki élményt, amely őket a mélységekből kiragadta és Isten megtapasztalásához vezette. Ők erről beszéltek, ezt tanították, erről írtak, és az élmény többé-kevésbé hasonló, sokszor csaknem teljesen azonos náluk. Írásaikban, könyveikben mindig megtaláljuk ezt a tanítást, a fogalmakat és a gondolatokat, amelyek szemük előtt megnyíltak. Lelkük, amelyet Isten Lelke vezetett, valóban Isten megtapasztalását birtokolta. Ez a megtapasztalás jellemzi őket. Ez jellemezzen minket is! Csak így érdemes! Csak így lesz újabb kétszáz év! Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 1 Kávéházi Gondolatok

4 Péter atya újra iskolánk falai között Kovács Blanka 12.E Vannak bizonyos mérföldkövek, amelyek mellett jó megpihenni. Elégedetten nézünk hátra, aztán lelkesen előre. Én csupán négy vagyis még csak három évet kaptam az elmúlt kétszáz esztendőből, de így sem nehéz belátnom, mennyire különleges jubileumot ünnepel az iskola idén: 1813-ban vette át a Ciszterci Rend az iskola fenntartását. E nevezetes alkalom kapcsán beszélgettem Kiss Péter atyával, ahol aztán több témát is fejtegettünk. K. B.: Miben tér(t) el az oktatás a Jezsuiták és a Ciszterci Rend fenntartósága esetében? Péter atya: Nos, erre nem tudok igazi választ adni. A leírásokból, elbeszélésekből az derül ki, hogy a jezsuiták idején szigorúbb, és inkább a tanulást központba állító légkör uralkodott az iskolában. Igaz, annak idején a ciszterci iskolára is jellemző volt a magas színvonalú oktatás. A szerzeteseket bármikor meg lehetett szólítani, tudásuk és idejük nagy részét a diákokra áldozták. A közvetlen hangulat, a családiasság viszont valami új volt, ám ez nem ment a fegyelem rovására. Gondolom, ez lényeges váltás lehetett a jezsuitákhoz képest. RiPortré K. B.: Egyformán fontosnak tartja a szellemi és lelki gondozást egy oktatási intézményben? Péter atya: Igen. A tanítás és a nevelés kölcsönösen támogatják, kiegészítik egymást. Ha csak az első érvényesül, az iskola rideg és embertelen lesz, a középiskola pedig csak egy átmeneti állapottá válik az egyetem vagy más szakképzési időszaka előtt. A személyiség, a jellem formálása azonban legalább ilyen nélkülözhetetlen feladata az iskolának. Igaz, ehhez a részhez sokaknak nem fűlik a foga. Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az iskola a szülőkkel együtt képes csak eredményt elérni. K.B.: Jelenleg helyesnek véli a nevelés és a tanítás arányát az iskolában? Péter atya: Nos, egyfelől úgy látom, a diákok nagy terheket cipelnek, sokszor talán jobban, mint kellene. Ugyanakkor a tanárok is rengeteg új feladatot kapnak. Ezek mind hátráltatják a személyes kapcsolatok kialakulását, de a körülményekhez képest szerintem egészen rendben vagyunk e téren. K. B.: Általában véve mit gondol a jeles alkalmakról, az évfordulókról, jubileumokról? Péter atya: Az ünnepek kiragadnak minket a kötelességek terhe alól, az egyhangúságból. Ha ezek a napok nem emelkednek ki a többi közül, az egész életünk szürke, sivár és jelentéktelen lesz. A fontos események teszik különlegessé az emberi életet, rádöbbentve minket arra, hogy többek vagyunk puszta gépeknél. Az élet több annál, minthogy beállítottak minket a gyártósorhoz, ahonnan mi csupán leemeljük az alkatrészeket, és összeszereljük, amit kell. Egy születés, egy keresztelés, akár egy pappá szentelés, vagy éppen egy efféle jubileum az iskola kétszáz éve ciszterci fennhatóság alá került nem lehet csak egy nap a sok közül. K. B.: De ha a szóban forgó fontos napok közötti időt nézzük, mi az általános napirendje? Péter atya: Az iskola, a tanítás némiképp megváltoztatja a szerzetesi napirendet. Az első tanóra ami számunkra mindennap a diákmise miatt a reggeli imádságok kicsit korábbra tolódnak. Ötkor kelünk, készülődünk, majd hatkor mondjuk el közösen a zsolozsmát. Emellett időt kell szentelni a magánimáinknak, a szentmisére való ráhangolódásnak. A szentmise után együtt reggelizünk. Innentől kezdve nincs megállás negyed háromig, amikor jön a következő imaóra. Aztán kötetlen órák következnek az esti imádságig, majd a vacsora. Az utolsó közös imát nyolctól végezzük. Ha csak lehet, kilenckor megpróbálok lefeküdni. Persze ez csak egy vázlat, ezt itt-ott kiegészítik a magánimák, és más közös alkalmak (lectio divina, szentségimádás, énekpróba, és ehhez hasonlók) évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

5 K.B.: Hiányzott valami Pécsről, amíg távol volt? Péter atya.: Tulajdonképpen nem, mert sosem ismertem igazán. Nem vagyok városjáró ember. Ahova kell mennem, azokat a helyeket jól ismerem, de a város többi részét nem túlzottan. Egyébként sem időm, sem erőm nem volt Pécs felfedezésére, minden napom ki volt töltve. A rendházban és körülötte azonban történtek változások, aminek nagyon örülök. Sokkal csendesebb és elszigeteltebb lett. Ez fontos számunkra, mert mi tulajdonképpen a munkahelyünkön lakunk. Amikor mások hazamennek az otthonukba, mi itt maradunk az iskolában. Nem ideális állapot, de ez a mostani, zártabb életmód nagy ajándék. Lett egy saját konyhánk is, ami nagyon jó, mert végre van egy ilyen jellegű közös életterünk. A szerzetesek életében két központi hely van: a kápolna és a konyha. Ez utóbbiban akár egy vendéget is le tudunk ültetni, itt meg tudjuk kínálni valamivel. Kialakításra került egy igazán szép kápolna is, amit az iskolával közösen használunk. Természetesen ide bármikor be lehet menni! Sok egyebet lehetne még említeni. Összességében azt mondhatom, ezen változások nyomán egészen otthonosan érezzük magunkat. RiPortré Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 3

6 Új diákfőszerkesztőink Andrásfalvy Csenge 11. D Idéntől új diák-főszerkesztői vannak a Színesnek Páprádi Bíborka 10.E és Vörös Anna 12.A osztályos tanulók személyében. Veni Sancte számunkban Bíborkával beszélgetek az írásról, terveiről. RiPortré Andrásfalvy Csenge 11. D: Megtisztelő feladat tizedikesként diák-főszerkesztőnek lenni. Számítottál rá? Páprádi Bíborka 10. E: Reménykedtem benne. Mióta írni kezdtem az újságba, egy álommá vált, hogy főszerkesztő lehessek. Leírhatatlanul jó érzés volt, mikor Czimmermann Csilla tanárnő megkérdezte, hogy vállalnám-e. Sokan el sem tudják képzelni, milyen remek csapat munkája áll egy-egy újság mögött, éppen ezért is töltött el nagy örömmel, hogy rám bízták ezt a feladatot. A.Cs.: Miért szeretsz írni? P.B.: Úgy érzem, én Istentől a tollamba kaptam ajándékot. Kicsi korom óta figyelem az embereket, próbálom megérteni, mit miért tesznek és az írás egy lehetőség, hogy bemutassam sokszínűségüket, azt, ahogy helyzeteket megélnek. Másrészt olyan nekem az írás, mint másoknak a zene, megnyugtat, felvidít. A.Cs.: Mi volt az eddigi legnagyobb sikerélményed az írással kapcsolatban? P.B.: Nagymamám egy idősek otthonában lakik már évek óta. Minden egyes számot, amiben írtam, elküldtem neki. Az otthonban minden héten van egy felolvasó délután, és a mamám egyik alkalommal az én Labirintus című cikkemet olvastatta fel. Nagy megtiszteltetésnek éreztem és örültem, hogy sikert aratott az idősek körében. A.Cs.: Vannak-e terveid, megreformálási szándékaid a Színes Fehér Feketével kapcsolatban? P.B.: Szeretném, hogy minél többen olvassák az újságot és a folyosón is beszéljenek róla. El sem tudnék jobbat képzelni, mint hogy valaki ezt mondja: Hú, ezt neked is el kell olvasnod, mert szuper! Érdekelne, hogy mi foglalkoztatja a diákokat, mit olvasnának szívesen és ezek alapján elérni, hogy róluk és nekik szóljon az újság, és ami a legfontosabb, hogy magukénak érezzék. A.Cs.: Mennyivel több a Színes, mint más lap? P.B.: Ez nem csak egy újság, én legalábbis nem csak így gondolok rá, hanem egy képként, aminek mindegyik mozaikdarabja egy-egy diák és tanár. Ez a kép összefogja az iskola minden tagját, és ettől válik különlegessé. A.Cs.: Melyik a kedvenc betűtípusod? P.B.: A Comic Sans MS, mert kellőképp vidám, nem szokványos és fiatalos! évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

7 Séta a Lajosban Csontos Gábor 11. A Ámbár lajosistaként a fél életünket az iskolában töltjük, kevéssé fordítunk időt arra, hogy meglássuk azt a rengeteg emléket, ami körülvesz minket. A szörnyű kezdés után, hogy néhány olvasóra is szert tegyek megjegyzem, csak a leglényegesebb helyeket, tárgyakat említem meg. Az iskolát 1687-ben jezsuita szerzetesek alapították. A rend 1773-as feloszlatását követően az intézményt 1813-tól a ciszterci rend vette át áll a Dékány Árpád Sixtus apát úr által megszentelt emléktáblára írt felirat a főbejárat mellett. Ezek a sorok pedig talán életre kelhetnek, és az iskolába betérve elénk tárhatják annak immáron 326 éves múltját. Az épületbe belépve a két szélfogó között az iskola 300 éves évfordulójára emlékeztető emlékfalat látjuk, melyről Babits, Széchenyi és Kölcsey szól hozzánk: Én hiszek a harcban, az ész harcában. Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jelen. Minden pálya dicső lesz, ha belőle hazádra derül fény. Innen csak egy lépést szükséges tennünk ahhoz, hogy a Hősök csarnokában találjuk magunkat. Lajos királyunk őrzi a csarnok rendjét, illetve az 56-os szabadságharc és az első és második világháborús emlékműveket ben avattuk a folyosó végén található Brenner János szobrot, emellett ebben a tanévben az iskola egy róla elnevezett teremmel is tiszteleg a vértanú-szerzetes előtt. Az épület legeldugottabbnak vélt pontján, a töri szertár előtt található a Kűhn Szaniszló iskolánk legutolsó rendi igazgatójáról elnevezett múzeumterem. De mielőtt betérnénk ide, feltétlenül szólnom kell a számomra legkedvesebb helyről a Könyvtárról, amely kétségtelenül az iskola legmozgalmasabb helye. Az intézmény jelenleg több mint negyvenháromezer példánnyal rendelkezik, ami jól érezhetően kimagaslik a többi gimnázium köréből. A Kűhn Szaniszló teremben eltöltött perceket ugyan nem a tárgyi emlékek nézegetésével szoktuk tölteni, ettől eltekintve iszonyú sok érdekességet, műemléket és adatot őrzünk, s mutatunk be itt. Megtalálható például a kollégium alapítólevelének másolata, régi bizonyítvány, órarend, kitűző, sapka, de a tornaterem építésekor megtalált tárgyak egy részét is láthatjuk. Az első emeletre felérve Gebauer Ernő Nagy Lajosról készült freskója tárul a szemünk elé. Bár a királynak az iskolához nem túl sok köze lehetett, a város mely a tudomány magvainak terjesztésére különösen alkalmas (akárcsak a Lajos ) mégis sokat köszönhet. Stílszerű, hogy Szent Bernát szobrát (kis jóindulattal) a klauzúra folyosóján találjuk meg. A talpazat, amelyen áll, az egykori cikádori monostor falából származó kő. A klauzúrán ma már csak gondolatban sétálhatunk át, ha azonban ezt megtesszük, eljutunk az idén felújított étteremig. Szent Bernát képe figyelmeztet bennünket az étkezés előtti, illetve utáni ima fontosságára. Kevés iskola büszkélkedhet annyi kitömött állattal, mint a miénk (hogy a mamutfogról ne is beszéljünk). Vitrinekbe zárva egy egész folyosót elfoglalnak. De a fizika-előadó előtt is rengeteg érdekes és bizonyára ritka műszer laikusok számára csupán elektromos és nem elektromos bigyó- van. A kémia szintjén pedig rengeteg színes kő, ásvány tetszeleg üveg mögé zárva. Tudomásom szerint az igazgatói iroda is értékes ciszterci emlékeket rejt. A díszterem falára a nyár folyamán a rend jelmondata került. Immáron megtalálhatjuk a rend, illetve az ország címerét és egy feszületet is a két oldalsó lépcsőfeljáró falán. A hithűség, tisztesség, minőség kulcsszavakat a karzat mellvédjén találjuk. Ha az időről időre különböző kiállításoknak helyet adó pingpong terem ajtaján az udvarra lépünk, bal kéz felől láthatjuk a tizenkét éves Jézus illetve Mária szobrát. Idén került felújításra a harang, mely a kollégium keleti szárnya előtti parkban található. Arató Orbán atya állíttatta vissza 1991-ben, és idén az iskola ciszterciek által való átvételének kétszáz éves évfordulójára az iskola felújíttatta. A harangot Sixtus apát úr a cikkben elsőként említett táblával egy napon szentelte meg. E tanév elejétől, a büfé előtti lépcsőházban egy kiállítótér fogadja az arra érkezőket. Jelenleg a 200 éves jubileum alkalmából régi ciszter emlékeket, képeket, kiadványokat láthatnak az érdeklődők. Kevés diák mondhatja el magáról azt, hogy olyan szép környezetben töltheti a mindennapjait, mint mi. Az épület gyönyörű, és milliónyi emléket őriz. Ha van rá mód, egyszer mindenki szánjon rá egy fél órát, és járja körbe az épületet, akár egy turista. Kíváncsian, úgy, mintha még sosem látta volna ezeket a falakat belülről. Rengeteg újdonságot fog találni. hun.lap Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 5

8 Egy homo moralis rögös útjai Rostás Dorottya 11.A A sima utak, melyeken kevés fáradtsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége leginkább vágyódik, legyenek másoké. Nekem, oh Mindenható! Adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindig fölfelé vezet, s melyen azon meggyőződéssel haladhatok, hogy eltévedni nem fogok. Lyukasóra Báró Eötvös József szeptember 3. napján született Budán. Ebben az évben, szeptember 3-án ünnepeltük születésének 200 éves évfordulóját. Ezen alakalomból szervezték meg a büfé mellett látható kiállítást. A három vitrinben Eötvös életének fontosabb mozzanatait és műveit állították ki. Ezen kívül egy plakát fedezhető fel a falon, melyre néhány nyomtatott Eötvös-idézet került fel. Természetesen mindenki fejében megfordulhattak ezek a gondolatok: Miért is került sor pont az iskolánkban egy ilyen kiállításra? Ki is volt tulajdonképpen ő? Mire is kell gondolni, ha halljuk a nevét? És egyáltalán, miért volt ő fontos? Sokfajta elemzés, értelmezés született az életével, munkásságával kapcsolatban. Többek között az igazgatónk, Dobosi László tanár úr is írt róla könyvet. Eötvös József híres volt még most is az - mint politikus és mint író. Művei többségükben politikai jellegűek, de nem kizárólag. Született jó pár remek regénye (A karthausi; A falu jegyzője; A nővérek), elbeszélése, verse, valamint drámája is. Így tehát elmondható róla, hogy mindhárom műnemben alkotott. Bár nem mindig teljesen egyértelműen, de a műveiben felfedezhetőek politikai utalások, többek között a forradalommal kapcsolatban is. Irodalmi törekvéseiben Szalay László erősítette meg és támogatta. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1835), majd állandó tagjává választotta (1839). Legvégül pedig, ami szintén hatalmas kitüntetés mind irodalmi, mind közéleti szempontból, március 18-án elnökké nevezték ki. Továbbá 1838-ban a Kisfaludy Társaság tagja, majd május 24-én ennek elnöke lett. Mondhatjuk, hogy a politikai vénát apai ágon örökölte, hiszen mind az idősebb (nagyapa), mind a fiatalabb (apa) Eötvös Ignác politikus volt (noha nem éppen népszerű). Ebbe az irányba terelte őt Pruzsinszky József, a nevelője is. A politikai beállítottságát mutatja az is, hogy az évi országgyűlésen, alig 19 évesen, már részt vett évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

9 Azok az eredmények, amiket később a politikai életben elért, mindenképpen figyelemre méltóak. Szívügyének tartotta többek között a börtönviszonyok javításának ügyét, amit az ő javaslatára fogadtak el. A forradalom borzalmai elől külföldre távozott, de a kiegyezés után től még fontosabb szerepet töltött be a politikai életben, mint előtte. Ekkor választották meg Pest városának országgyűlési képviselőjének, ezen kívül megkapta a forradalom kitörése előtti, Batthyány-kormányban elvállalt vallás- és közoktatásügyi tárcát az Andrássy-kormányban is. A javaslatai alapján hozták meg a fontosabb törvényeket; a népiskolai közoktatásról szóló törvényt, a köz- és felsőoktatási reformokat, valamint még jó néhány újítást vezetett be vallási kérdésekben is (a zsidók emancipációjáról). Ezek közül is a legfontosabb a katolikus anatómia ügye, amelyet ő lendített tovább a holtpontról. Eleinte szimpatikusnak találta ugyan a francia felvilágosodás eszméit, de miután saját szemével láthatta, hogyan is néz ez ki igazából, mit is takarnak a hangzatos eszmék (franciaországi látogatása alkalmával), már mélyen elítélt mindenfajta forradalmi törekvést. Azt vallotta: Az ember a felvilágosodás nevében a társadalom és az erkölcs alapjainak megdöntésén fáradozott, és apostoli buzgalommal prédikálta a legvadabb egoizmust. Természetéből adódóan elhatárolódott a forradalom mindenfajta megnyilvánulásától, mert azon a véleményen volt, hogy őt az ég nem forradalmi embernek teremtette. Ő képtelen volt az egyesek szenvedéseiről megfeledkezni, ami elkerülhetetlené válik, ha kirobban a forradalom. Politikában és az életében is inkább csak ellenfelei, mint ellenségei voltak, pontosan emiatt a mentalitása miatt. Ezek mellett az utánozható képességek, tulajdonságok mellett a személyisége tette őt a kortársai közül igazán kiemelkedővé. Ő ugyanis, mint több forrás is bizonyítja, rendkívüli módon emberszerető tudott maradni a körülötte történt borzalmak, embertelenségek ellenére is. Egyszóval nem a látszatnak élt. Nem egy színész volt csupán. Ő igazán, a lelke mélyéből szerette az embereket. Ó e szívnek több szeretetre van szüksége, mint gondolod szeretni akarok, értetni, eláradó szívemet kiönteni egy másik kebelbe. Egy igazi homo moralis volt. Hogy Dobosi igazgató urat idézzem; egyszerre volt emberszerető, melegszívű költő, intelligens, ámde érzékeny tudós, valamint bátor, eszméihez mindig hű politikus. Abból is látszik, hogy mennyire törődött az egyes emberrel és ezért az egész nemzettel, hogy természetével igencsak ellenkező módon képes és hajlandó volt szót vállalni a publikum, a nyilvánosság előtt. Tőle tudjuk azt is, hogy bár nagyon nehezen, de megtette ezt a személyiségétől oly távol álló lépést. Ha más esetleg nem találna benne, az életében értékes dolgot, ezt akkor sem hagyhatja figyelmen kívül. Olyan példa lehet mindenki számára, akitől sokat lehet tanulni. A már amúgy is beteg embert még jobban elgyengítették a személyét érő támadások és a benne rejlő pszichés sérelmek, amik fizikális betegségek formájában ütköztek ki. Az éves költségvetési tárgyalások támadásai miatt már csak pislákolt a láng életének rövidke kanócán február 2. napján halt meg Pesten, majd Ercsiben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Lyukasóra Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 7

10 Barnán-fehéren Avagy: felújítások az iskolában Tóthpál Csilla 11.C Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak Na jó, azért itt még nem tartunk, de a nyári szünetnek, aminek egy részét jómagam is néhány diáktársammal együtt az iskolában töltöttem (sajnos vagy nem sajnos) már tényleg vége. Hogy miként kerültem ide? Többekkel együtt én is részt vettem a könyvtár körüli tennivalókban, de akadt, aki a kondi gépeket cipelte vagy éppen a Páholyt festette ki. Antal Emília tanárnő lelkesedése és kitartó munkája, Kis-Tóth Zsolt karbantartónk mindenre ügyelő tekintete és Dobosi László igazgató úr folyamatos jelenléte biztosították, hogy most ezek (az idén nyáron elég sok szakembert látott) falak között járhatunk. Őket kérdeztem az iskola nyári ügyes-bajos dolgairól. Lyukasóra Először Dobosi Lászlótól, iskolánk igazgatójától érdeklődtem, aki a nyárnak szinte minden napját a felújítás alatt lévő, dolgozó emberekkel teli iskolában töltötte. T.Cs.: Igazgató úr! Felsorolná nekünk, hogy milyen fő változtatásokra került sor és mely területein az iskolának? D.L.: Megpróbálom összeszedni. A legfontosabbnak a könyvtári átalakításokat gondolom. Ott teljes felújítás történt. Már éve nem volt kifestve, ezért kellett ez a nagy átalakítás. Az összes könyvet meg kellett mozgatni, illetve a polcokat kiszedni. Falfestés, polcfestés, ajtó festés és akkor arról még nem is beszéltem, hogy van egy könyvtári nagy pályázat, amit megnyertünk. Már a múlt év végén számítógépek kerültek az egyik olvasó terembe. Jövő évben vagy talán még ebben a tanévben megkezdődik a vonalkódozása is a könyveknek. Elkülönítettük a nagyon régi könyveket egy külön terembe, s projektor is került a hátsó olvasóba. Nagyon fontosnak gondolom azt is, hogy a dísztermünkben olyan jelképek, feliratok kerültek a falakra, amelyek jobban kifejezik az iskola szellemiségét. Eddig nem igazán volt semmi egyházi jellege a dísztermünknek, csupán egy szép nagy terem volt és ennyi. Most talán bárki, aki kívülről bejön, az is látja, hogy hova tartozunk. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megpróbáltuk szétválasztani azt a három különböző funkciójú teret, ami eddig összefolyt az épületben. Az iskola, a rendház és a kollégium. Azzal, hogy az atyák beköltöztek a rendházba, próbáltunk nekik egy olyan teret létrehozni, ahol normálisan lehet élni, hiszen ki szeretné azt, hogy az előszobáján 800 ember vonuljon át rendszeresen. Ezért próbáltuk onnan a tantermeket kiemelni. Így két osztálytermet hoztunk ki, egyet a rendházfolyosóról, egyet pedig a kollégiumból. Ehhez a kollégiumnak egy részét le kellett választanunk, s abból két osztályterem került kialakításra. Így felszabadult a rendházban is egy terem, a régi hittanterem, a 33-as, amiből kápolnát készíttettünk. Ez is nagyon aktuális volt, hiszen eddig csak egy nagyon kicsi kápolnája volt az iskolának, mindössze néhány fő befogadására. Ez most egy méltóbb hely lesz egyrészt a szerzetesi élethez, másrészt a diákoknak is. Ez a kápolna akár egy egész osztályt be tud fogadni. Fontos, hogy az egész ebédlő megújult, a konyhával együtt. Itt egy teljes festés, lambériázás történt. Új dekorációk, új karnisok, új függönyök. A büfé előtti tér, amit régen ping-pong teremnek hívtak, az most szintén még jobban életre kelt. Ide beraktunk jó néhány fotelt, asztalokat, újságokat, virágokat, ezt, azt, amazt a diákok számára. Próbáltuk kicsit élőbbé tenni a helyet. Jó volna, ha itt egyfajta diák klub alakulna ki, és ha már itt tartunk, talán az újságon keresztül jó volna meghirdetni, hogy egy pályázatot szeretnénk kiírni, hogy milyen névvel illessük ezt az új helyet, ami kifejezi az iskolához való tartozást és ami a diákságnak is tetszik évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

11 A büfé előterébe, (ami eddig egy sötét zug volt) egy kiállítóteret hoztunk létre, ahova folyamatosan olyan aktuális kiállítások fognak kerülni, amelyet fontosnak gondolunk. Ezen kívül a kollégium földszintjén volt egy kicsi konditerem és egy kicsi számítógépterem. Ezt a kettőt összenyitottuk és egy rendes, nagy konditermet készíttettünk, ahova akár egy osztályt is be lehet vinni. Fontosnak gondolom azt is, hogy a nagykapu is egy kis átalakításon ment keresztül, ugyanis elektromos vezérlésűvé vált. Szóval nem kell a portásoknak ki - be rohangálni, hanem távirányítással is lehet nyitni-csukni a kaput. Tavaly év végén a cserkészszobát is felújítottuk. Ott is szükséges volt egy tisztasági festés. A kimenő tizenkettedikeseknek az összes terme, tehát öt terem kifestésre került, illetve két tanterembe teljesen új bútorok kerültek. A diákönkormányzatosok lehetőséget kaptak arra is, hogy a Páholyt kifessék a saját színviláguknak megfelelően. Nagyon örülök, hogy ez megtörtént. Nagyon vidám lett, mindenkinek javaslom, hogy nézze meg! Idéntől van iskolánkban iskola-pszichológus, és neki is ki kellett alakítani a harmadik emeleten egy irodát, valamint még millió olyan apró felújítás is volt, amit most fejből nem tudok, de azt hiszem, hogy talán a legfontosabbak elhangzottak. T.Cs.: Azt szabad tudni, hogy ez anyagilag mit jelentett? D.L.: Van egy költségvetése az iskolának, ami minden évre meghatározott összeg, és amit a fenntartó hagy jóvá és ebből finanszíroztuk. Pontos összegeket nem szeretnék most mondani. Nem volt olcsó, maradjunk ennyiben, de igazából ennél sokkal többet szerettünk volna, úgyhogy már van egy komoly lista, a jövő nyárra. T.Cs.: Mik a további elképzelések? D.L.: Az egész gazdasági részleget rendbe kellene tenni. A díszterem ablakai borzasztó állapotban vannak, azokat ki kellene cserélni. A Horvát Adolf Olivér termet szeretnénk teljesen rendbe tetetni, és egy archívumnak teret kialakítani, mert nagyon sok szép régi anyagunk van, amit még Olivér bácsi rakott el. A Nyolczas Ipoly termet is egy kicsit össze-visszának érzem ezekkel az asztalokkal, fotelekkel, egyebekkel. Az egész portásfülkét, telefonközpontot is fel kellene újítani. Rengeteg tervünk van Átával kapcsolatban is. Szeretnénk például állatokat venni: teheneket, birkákat, egyebeket, és ott is lenne még mit rendbe tenni. T.Cs.: Szó volt róla, hogy lett egy kiállító részleg. Itt most Eötvös Józsefről emlékezünk meg egy kis kiállítás keretében. Igazgató úr miben érzi példaképének Eötvös Józsefet? D.L.: Mindenben. Ő egy olyan korszakban élt, amikor eléggé liberális volt a gondolkodásmód, tehát az egyház nem játszott központi szerepet. Eötvös pedig gyakorlatilag az első vonalban volt mint politikus, az első vonalban volt mint író, az első vonalban volt, mint reformer gondolkodó és mindezt a szembeszéllel gyakorlatilag nem törődve végig hívő katolikus emberként tette. Példás családi életet élt, számtalan jótékonysági-, különféle művészeti, ipari és egyéb egyleteknek volt a tagja, vezetője. Tudományos pályázatokat hozott létre, újságokat szerkesztett, egészen döbbenetes volt a teherbírása. Talán nem véletlen, hogy ő volt az egyetlen, aki a kiegyezés kormányában is részt vett, azok közül, akik a 48-as Batthyányi kormányban benne voltak. A többiek nem kerültek ide be. 20 évvel később is tudta vállalni azt, amit 48-ban félbe kellett hagynia. Eötvös mindenképpen olyan, aki követendő példa és nagyon aktuális, hiszen idén szeptember 3-án volt a születésének 200. évfordulója. T.Cs.: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Lyukasóra Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 9

12 És már robogok is tovább. A következő állomás (a cikk szempontjából) Kis-Tóth Zsolt és karbantartó társa, Tolnai Laci bácsi. Egy szerencsés véletlen folytán beléjük is botlom (szó szerint!) a földszinti folyosón, ahol épp az ivókút csöveivel babrálnak. Mit ne mondjak, igazán jól elbújtak előlem, mert nem mondom kétszer, hogy a kérdéseim elől menekültek a parketta alá. De a struccpolitika nem vezet eredményre, így kénytelenek kiemelni fejeiket a talapzat fölé és szépen válaszolni a kérdéseimre. Lyukasóra T.Cs.: A nyár szinte minden napján megtalálhatók voltak az iskolában. Elmondaná, milyen feladatok töltötték ki az időt? (Mosolyognak, mint mindig.) K.T.Zs.: Mozgalmas és, ha körülnéztek, látjátok, eredményes nyár volt az iskolában az idei. Rengeteg iparos, vállalkozó megfordult az épületben, és mivel mi otthonosan mozgunk, a külső vállalkozók munkájának koordinálása, segítése jelentette az egyik fontos feladatot számomra. Új bútorok érkeztek, a régi felszerelések feleslegessé váltak, így nagyon sok cipekedni való volt. Ebbe néha bekapcsolódtak diákok is, velük is én tartottam a kapcsolatot. A legnagyobb munka a könyvtárban zajlott, ehhez több segítő diákot is igénybe vettünk, de a legnagyobb érdem Emília tanárnőé. Három megszűnt kollégiumi hálótermet alakítottak tanteremmé, az ezekkel kapcsolatos munkák is a mi feladataink közé tartoztak. Változáson ment át a konditerem, a kollégiumi számítástechnika terme, elkészült az új Szent Bernát kápolna, természetesen itt is segítettünk, akár a visszatérő atyák lakosztályainak kialakításánál. De a táblák festése, a végzős osztályok festését követő munkák, a szekrények rendbe tétele, a tanári pihenő berendezése is a feladataink közé tartozott. Munkás nyár volt, amiből a takarítónők, Kosztolányi Kati néni és Zalai András gazdasági vezető is kivette a részét. Igazgató úr is gyakran bejött, jó gazdaként figyelte a folyamatok alakulását. A nagy meleg és a kemény munka helytállást igényelt, de szerencsére a diákokat is ideértem, jó volt a társaság, így könnyebben ment. De ahogy látod, azért ősszel sem tétlenkedünk. Most már aztán nincs mese, megállás nélkül tovább. Lenyomom a kilincset a kívülről fehér, de belülről egészen sötét barna ajtón és belépek a könyvtárunkba. A falak, a polcok ragyogó fehérek, de bent a barna is dominál, akárcsak az ebédlőben (Ezért választottam ez a címet.) A könyvek mély csöndben, katonás rendben sorakoznak a polcokon - hallgatnak, pedig egészen biztos vagyok benne, hogy nekik is lenne mit mesélniük-. Mondanom sem kell, hogy barna asztala mögött Antal Emília tanárnő fogad, körülötte színes egyéniségek. A parkettával ellentétben a hangulat a régi! T.Cs.: Saját élményeimből is tudom, hogy nagy munka volt visszapakolni a földszint 5-ös teremből a könyvek sokaságát és rendszerezni. Néha az ablakon keresztül pakoltunk, mert a folyosón éppen feltörték a követ és vizet vezettek. A Tanárnő hogyan élte meg ezt a nyarat? A.E.: Gondolom, hogy a tanév végén a pakolásra sokan emlékeznek, hiszen 17 osztály segített! A visszapakolás előtt júliusban a régi könyvek elrendezése zajlott, a hátsó olvasóteremben. Akkor a sok frissen festett polc sokkolt a folyosón, tudtam minden polcnak, minden könyvnek a helyén kell lenni a tanév kezdetére. Eljött július végén az a pillanat, amikor kértem a karbantartót, a mindig mosolygó Zsoltot, hogy olyan lányokat hívjon be, akik jól tudják az ábécét. Így kerültem munkatársi kapcsolatba Tóthpál Csillával (11.C) és Hábel Annával (12.A). Kitűnő embereket talált, öröm volt velük dolgozni, és azokkal a fiúkkal is, akik akkor jöttek, amikor elkezdődött a visszapakolás. Feszített tempó volt, de a tervezett határidőt - Nagyboldogasszony napja, augusztus tudtuk tartani, Istennek legyen hála! Közös fagyizással zártunk, elvégre nyár volt! Munka természetesen maradt az őszre is, hiszen a kollégiumi állomány könyveit most dolgozzuk fel, az olvasóteremben polcokon is nagyobb rendet kell tenni, és a vonalkódozásról még nem is beszéltem. Röviden: van jövőképem! Mindenkinek köszönöm, - technikai munkatárs, vezetőségi tag, kolléga vagy diák-, aki valamilyen módon hozzájárul, hogy jókedvűen évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

13 "meg nem törve" időben be tudtuk fejezni. Két könyvjelzőt is kaptam a Te Deum-kor, amin ez a gondolat áll: "Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít." (Filippi lev 4,13). Így volt, s remélem, így marad ebben a tanévben is! A legfontosabb, hogy minden nap mozgalmas élet van a könyvtárban, de még akadnak szabad helyek! Téged is várunk! Köszönöm a beszélgetéseket! Remélem, nem nyúlt túl hosszúra és unalmasra az én első kis írásom. Amennyiben megtehetitek, nézzetek be minden felújított zugba az iskolában, és most az egyszer ne rózsaszín, hanem barna-fehér szemüvegen át nézzétek a világot! Lyukasóra Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 11

14 Családunk hírei június 29 én László Levente tanár úr a Havihegyi-templomban örök hűséget esküdött Neubauer Noéminek. Sok boldogságot kívánunk. Lyukasóra július 9-én megszületett Kurucz Réka tanárnő első gyermeke, Havasréti Pál. Jó egészséget, Isten áldását kívánjuk az egész családnak! évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

15 Új arcok a tanári körül Andrásfalvy Csenge 11.D, Kiss Franciska 12.C Miért választotta a Nagy Lajost? Tiszttartóné Lovas Nóra Ivett: Én is jártam régen a Nagy Lajosba, mindig is szerettem volna itt tanítani, így amikor jött a lehetőség, hogy helyettesíthetnék egy évet, örömmel elvállaltam, bár nem volt könnyű döntés, mert a kisfiam még nincs 2 éves, nehezen váltam meg tőle. Lankóné Kósa Anna: Hallottam, hogy biológia - kémia szakos tanárt keres az iskola, és behoztam az önéletrajzomat. Nagyon örülök, hogy itt dolgozhatok, mert én is "lajosista" voltam, a férjem is, sok szép emlék köt ide. Kele- Horváth Ildikó: Több ismerősöm járt korábban a Nagy Lajosba, akik sok jót meséltek az iskoláról. Fontos volt számomra, hogy olyan munkahelyet találjak, ahol a kereszténység, az emberek kölcsönös szeretete és tisztelete megmutatkozik a hétköznapokban is. Ádám Dóra: Az egyetem utolsó félévében egy több hónapot felölelő gyakorlatot kellett végeznem, és úgy gondoltam, hogy a Nagy Lajos gimnáziumba szeretnék jelentkezni. A döntésem oka az volt, hogy nem akartam, hogy az egyetem újfent egy gyakorló iskolába küldjön ki, jobbnak láttam, ha egy olyan helyre kerülök, ahol minél többet tudok szakmailag fejlődni, és az intézmény jellege is passzol az értékrendszeremhez. Mivel abban az évben csak én voltam gyakornok az intézményben, ezért elvárásaimnak megfelelően sokkal reálisabb képet kaptam a pedagógus pályáról. Hosszúné Papp Éva: Végzős egyetemistaként az Állásbörzén olvastam a hirdetést, hogy az iskolában informatika-matematika szakos tanárt keresnek. Megpályáztam az állást és felvettek. Kérjük, meséljen pár szóban magáról! T. L. N.: Angol-olasz szakos vagyok. A férjemmel és három gyermekemmel élek Pellérden. L. K. A. : Gyermekéveimet Himesházán töltöttem. Amikor felvettek a Nagy Lajosba, Pécsre kerültem kollégiumba. Itt végeztem az egyetemet is. Jelenleg Pécsváradon élek a családommal, férjemmel és 8 éves Gréta nevű kislányommal. Nagyon szeretek tanítani, bár eredetileg orvosnak készültem, fel is vettek az orvosira. Szabadidőmben legszívesebben sütök-főzök, specialitásaim a desszertek. K. H. I.: Baján születtem, gyerekkoromat Csátalján töltöttem, az általános iskolát is ott végeztem. Akkoriban biológiával foglalkoztam, nagyon sok versenyen vettem részt, jó eredményeket értem el. Majd Bajára kerültem a Szent László ÁMK Gimnáziumába, ahol Jaloveczki József tanár úr biztatására kezdtem el fizikával foglalkozni. Az érettségi után a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának fizika szakára nyertem felvételt, ekkor döntöttem úgy, hogy tanár leszek. Az egyetem második évében vettem fel a matematikát második szakomnak. Hallgató éveimben a tanulás mellett matematikát oktattam az egyetemen. Idén szeptembertől pedig a Nagy Lajos Gimnázium fizika és matematika tanára vagyok. Jelenleg Pécsett élek a férjemmel. Tagja vagyok a Székesegyházi Plébániához tartozó Peregrini közösségnek, ahol társaimmal együtt igyekszünk növekedni a hitben. Szabadidőmet szeretem a konyhában tölteni, és ott finomságokat készíteni. Á. D.: Kaposváron születtem, egészen gimnazista koromig Hetesen éltem. Ez kb fős falucska 10 km-re Kaposvártól, így annak ellenére, hogy igazi falusi gyereknek vallom magam, nagyon jó volt, hogy a város kényelme is hamar elérhető vált. A Munkácsy Mihály Gimnázium elvégzése után egyből megkezdtem Pécsen a tanulmányaimat. Történelem, kommunikációs szakos bölcsészként, az MA képzésben a történelem-mozgóképkultúra- és médiaismeret szakot választottam. A Pécsen töltött évek során nagyon megszerettem a várost, ezért mindenképp szerettem volna itt maradni és elhelyezkedni pedagógusként, nagyon örülök neki, hogy ez végül sikerült. Szabadidőmben hazautazok és élvezem a vidék nyugalmát, szépségeit, ilyenkor nagyon szeretek horgászni, futni, túrázni. Alapvetően a sportok felé nagyon nyitott vagyok. Ha Pécsen töltöm a hétvégémet, akkor olvasok, filmet nézek és általában valamilyen digitális programmal kapcsolódok ki. Hosszúné Papp Éva: Pécsi vagyok. Az egyetemet Szegeden végeztem matematika-informatika szakon, majd visszajöttem Pécsre. A matematika szeretete tradíció nálunk: édesanyám és két Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 13 Lyukasóra

16 nővérem is matematika tanár. Ezért tudom nehezen elképzelni, hogy valaki nem szereti ezt a tantárgyat. 5 kislányom van, a legidősebb 12 éves, a legfiatalabb 22 hónapos. Tiszttartóné Lovas Nóra Ezeken kívül beszél még más nyelveken? Milyen nyelven tanulna meg szívesen? Ezeken kívül más nyelveken nem beszélek, de horvátul szívesen megtanulnék. Mi a kedvenc angol, illetve olasz szava? A kedvenc angol szavam: ladybird, olasz: nontiscordardime Lyukasóra Lankóné Kósa Anna Milyen érzés újra az iskolában lenni? Miben más a mostani Nagy Lajos, mint amikor itt volt diák? Bevallom, amikor először tartottam órát a volt osztálytermemben, kicsit meghatódtam. Nagyon szerettem ide járni, jó osztályom volt. A mostani Nagy Lajos nem sokban tér el az akkoritól, talán csak annyiban, hogy egyes részei szépen fel vannak újítva. Melyik a kedvenc testrésze? Elég fura kérdés, ezen még sosem gondolkodtam. Talán a kezem. Kele-Horváth Ildikó Miben látja a fizika szépségeit? A fizika segít megismerni, megérteni a körülöttünk lévő világot. Törvényeinek rendje, logikus felépítése a Teremtő munkáját dicsérik. Ön mi lenne, ha fizikai jelenség lenne? Szivárvány, mert abban megtalálható az összes szín. Mindamellett Isten örök hűségére, az emberekkel kötött szövetségére emlékeztet bennünket évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

17 Ádám Dóra Ha megtehetné, melyik korszakba próbálná ki az életet? Hol és milyen szerepben? A történelemben két kedvenc korszakom van, az Árpád-kori Magyarország és a dualizmus kora. Ha választhatnék, akkor a dualizmus korában Budapesten egy városlakó polgár lennék, hogy végignézhessem azt a hihetetlenül dinamikus fejlődést, ami akkor végbement. Emellett a századfordulós ruhák is nagyon tetszenek. A magyar médiában melyik közszereplőt tartja követendőnek, példa értékűnek? Ez a kérdés számomra a legnehezebb. A média jelenlegi helyzetét Magyarországon nagyon zavarosnak és több szempontból aggasztónak tartom, így nagyon nehéz bárkit követendőnek feltüntetni. Két zenészt említenék meg, akiknek a magatartását nem is követendőnek, de figyelemre méltónak gondolok. Az egyik Kovács Ákos (művésznevén Ákos) és Ágnes Vanilla. Őket nem lehet látni reklámokban, celeb műsorokban, szinte talkshowban is alig. A magánéletüket zár alatt tartják, tudtommal semelyikük sem vált el, és boldog, családszerető embereknek tűnnek. Külön fontosnak tartom, hogy ennek a két zenésznek nem a hangja a kiemelkedő, hanem az írott szövegük (ők írják), amelyben még igaz gondolatok találhatók, tehát még őrzik a zene művészi jellegét. Ha igaz a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát, ciklikus, akkor ön szerint a mostani kor melyik előzőre hasonlít legjobban? A történelem néhány jelenségben valóban ismétli önmagát, de bizonyos tendenciák csak arra a bizonyos korra jellemzők, így teljes egészében szerintem nem mondható, hogy a történelem teljes mértékben ismételné önmagát. A 21. századot a véleményem szerint a posztmodern társadalom és a hihetetlenül gyors technikai fejlődés jellemzi. Hasonló tendenciák szerintem csak a modern korban voltak, méghozzá talán a hidegháború idején. Az 1960-as években a technika mellett a társadalmi változások is erőteljesek voltak, így talán annak a hagyatékát, vagy reneszánszát élhetjük meg most. Lehetséges, hogy ezt jelzi a retro divat virágzása is. Hosszúné Papp Éva: Mit jelent az Ön számára az anyaság? Sok örömet és sok aggodalmat, fáradságot. Nagyon jó érzés, hogy bármilyen ideges és fáradt vagyok, valamelyik gyerek mindig odabújik hozzám: Anya szeretlek! A nagy család nagyfokú rugalmasságra is megtanított, valamit eltervezek és a teljes ellenkezője sül ki belőle. Azonban szinte mindig valamiért az lesz a jó, amit nem én terveztem el. Sokszor jut eszembe, hogy Isten tud a görbe úton is egyenesen írni. Lyukasóra Milyenek a mostani diákok? Nagy különbséget nem látok a régebbi és a mostani diákok között. Milyen síkidom lenne? Kör. Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 77. szám 15

18 Comenius ismét Péter Alexandra 12.D Comenius A Comenius-program keretében október 3-8. között Szczekocinyben járt nyolc fős csapatunk. Rajtunk kívül még további négy nemzet delegációja vett részt a találkozón: Német-, Francia-, Török- és Olaszországból érkeztek diákok és tanárok. Itt tartózkodásunk során alkalmunk nyílt megismerkedni a helyi tradicionális szokásokkal, étel- és italkülönlegességekkel egyaránt. Azt hiszem, mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy a lengyelek teafogyasztási szokásai nyerték el leginkább a tetszésünket. Nézzük meg, mit gondolnak erről iskolánk küldöttségének tagjai, mi nyerte el leginkább tetszésüket: Andrásfalvy Péter tanár úr: Érdekes volt a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokat ábrázoló gyönyörű műemlékeket látni Krakkóban. Nádudvary Tamás tanár úr: Jó volt ismét találkozni a korábban megismert tanár kollégákkal. Barbalics Dóra (12. A): Nekem a városnézés tetszett legjobban Krakkóban, az egyik legszebb város, ahol valaha jártam. Schmidt Klaudia (12. C): Örültem, amikor megtudtam, hogy Silvianál leszek elszállásolva, hiszen mi már megismertük egymást Németországban. Kapoli Dávid (12. C) : A vendéglátóm nagyon jó fej volt, megmutatta az ő szemszögéből a várost, a kedvenc helyeit. Varga Mátyás (11. C): Az utolsó esténk a karaoke bárban volt a legjobb, jó volt a kedvenc zenéimet együtt énekelni a külföldi srácokkal. Kráner Dalma (11. D): Minden diák nagyon közvetlen és kedves volt velünk, főleg a lengyel vendéglátóink. Hamar összebarátkoztunk velük. Köszönjük az utat, a sok szép élményt szervező tanárainknak! évfolyam 77. szám Színes Fehér/Fekete

19 XXIV. évf. 19. (86.) szám, Veni Sancte a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja Hithűség, tisztesség, minőség In memoriam Arató Orbán atya A 2013-as esztendő az évfordulók és az emlékezés éve. 200 éve 1813-ban adta át a jezsuita rend a ciszterci rendnek a gimnáziumot. 20 éve 1993-ban lett az Állami Nagy Lajos Gimnáziumból újra a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. 10 éve 2003-ban hívta haza az Úr dr. Arató Miklós Orbán atyát, aki itt végezte gimnáziumi tanulmányait és ciszterci szerzetesként közreműködött a visszavétel előkészítésében, indította újra az egyházi gimnáziumot. Ebben az írásban rá emlékezünk! Miben lehet példa számunkra? Mostbacher Éva tanárnő 1992-ben a Belvárosi templomban ismertem meg Orbán atyát. Szentmiséin a templom mindig zsúfolásig megtelt, hétről hétre velem együtt nagyon sokan várták homíliáit. Édesapám sok csodálatos dolgot mesélt ciszterci tanárairól, igazgatójáról, és én úgy érzem és vallom ma is, hogy Orbán atyában testet öltöttek. Nem véletlen, hogy amikor a rend 1993-ban visszakapta az iskolát, Kerekes Károly zirci apát úr Őt bízta meg, hogy építse újjá a gimnáziumot. Fehér, fekete habitusában beköltözött a kollégium egyik szobájába 70 évesen, és vállalta, hogy a gyerekek között, velük sorsközösségben, nekik példát mutatva hitben, kitartásban, munkabírásban, fegyelemben eléjük élje imádságos életét, és kezdjen neki a munkának. Rengeteget dolgozott, de mindig volt ideje a diákokra, és nyitva állt az ajtaja és a szíve kollégái előtt is. Óriási tudásával, hatalmas tapasztalatával és remek tanácsaival sokszor átsegített bennünket egy-egy nehéz helyzeten. Nagylelkűségének és kapcsolatainak köszönhetően sok rászoruló gyermeknek nyújtott anyagi segítséget is. Teremtője mellett, mérhetetlen alázattal, mindig mindenben a gyerekek, az iskola ügyét szolgálta, akár az uszoda rekonstrukciójáról, akár a sportcsarnok építéséről volt szó. A diákok, és mi tanárok is éreztük ezt, ezért Orbán atyát mindenki szerette, s ha megjelent a folyosón, mély tisztelettel köszöntötte. Neki pedig mindig volt hozzánk egy-egy kedves szava, érdeklődő kérdése. Utolsó éveiben sokszor láttuk Őt fáradtnak, meggyötörtnek, de soha nem hallottuk panaszkodni. Nagyságát az iskolában számtalan szellemi és tárgyi emlék őrzi. Ezek közül az egyik a kapu felett olvasható hitvallása, mely örök feladatot jelent diáknak, tanárnak egyaránt: Hithűség, tisztesség, minőség. Antal Emília tanárnő Orbán atya hívására kerültem a gimnáziumba 1994 februárjában. Egyénisége meghatározó volt számomra. Intelligenciája, műveltsége, bölcs előrelátása, határozottsága, igényessége, önfegyelme példa volt számomra is. A diákújság szerkesztésével ő bízott meg, ez tette lehetővé, hogy többször megfordulhattam szobájában a közös munka kapcsán. Bizalmát megtiszteltetésnek éreztem, elvárásainak igyekeztem megfelelni, de ez mindig hasznomra vált. Az osztályfőnököket közeli munkatársainak tekintette, gondozta az ébredező papi, szerzetesi hivatásokat, meghitt kapcsolatban volt az itt szolgáló szerzetesekkel és az egyházmegyés atyákkal. A város értelmiségének szervezett Keresztény Értelmiségi Fórumra olyan

20 VENI SANCTE előadókat hívott, hogy mindig megtelt a díszterem. Összefogta a ciszterci öregdiákokat, megalakították a Diákszövetséget, és az Incipit Vita Nova alapítványt. Koncepciója volt az Évkönyv szerkesztésében éppen úgy, mint a lelkigyakorlatok szervezésében, a kápolna kialakításában, a szülőkkel való foglalkozásban, az iskola tanulmányi munkájának erősítésében. Dr. Csekőné Kádas Klára tanárnővel az Évkönyv szerkesztésében az ő szellemi örökségét próbáltuk folytatni. A közismertté vált: hithűség, tisztesség, minőség jelmondatot is ő fogalmazta meg. Elmondható, hosszú időszakra rakta le az alapokat! Marosy Cézár atya így emlékezett rá azon a szentmisén, melyet halálának első évfordulóján mondott: Plébánosként is cserkésztapasztalatai alapján nagyszerű közösségépítő tevékenységet végzett. Budapesten a Baross Gábor-telepen hittanosai közül többen választották a papi hivatást, sokan találtak társra. Komoly művészettörténeti tudással rendelkezett, a Liturgikus Lexikon társszerzője volt. Amikor Pécsre került minden anyagi, politikai nehézség ellenére is szívósan küzdött, hiszen jellemző volt rá a KK, azaz kötelességet keresek, kötelességet vállalok. Volt, hogy éjszaka is azon töprengett, hogyan tudja kigazdálkodni a tantestület bérét. Soha panaszszót nem lehetett hallani tőle. Nem volt érzelgős típus, mégis rengetegen szerették. Szilárd pont volt sokak számára. Kedves verse, Dsida Jenő Templomablak című költeményének sorai gyakran jutnak eszembe, ha rá gondolok: Ó titkok titka: a földön ittlent, belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Andrásfalvy Péter tanár úr Osztályom, a 10. D tanterme az előző tanévben a Rendház folyosóján volt a régi kápolna mellett. Arató Orbán atyáról lett elnevezve 2010-ben októberben, halálának évfordulóján. (Akkor a terem gazdája Dr. Kovács Gusztáv tanár úr E osztálya volt.) A nyári felújítás idején egy emelettel feljebb költöztünk, de most is büszkék vagyunk arra, hogy a mi osztályunk van az Arató Orbán Teremben, ahol fényképek és gondolatok idézik alakját. Személyesen ismerhettem, éppen az Ő hívására jöttem a gimnáziumba 1995-ben. Nagyon tudatosan, gondosan figyelve a nemek arányára, a színvonal megtartására, és a hitélet erősítésére, tudatosan építette a tantestületet. Előrelátó, bölcs ember volt, a reménytelen helyzetekben is reménykedve tett a dolgát. Apró lépésekben haladva, szívós kitartással figyelt mindenre és mindenkire. Jó volt Vele dolgozni. Kijelölte az irányt! Tény, hogy Orbán atya magasra tette a mércét. Katyi Zsombor 10.D Már második éve osztályunk az Arató Orbán teremben tölti mindennapjait. Ideje volt kicsit többet megtudni róla. Cserkészként még jobban érdekelt a téma. 10 éve távozott közölünk Arató Orbán atya. Sajnos most már csak a régebben itt dolgozók és az öregdiákok mondhatják el, hogy személyesen is ismerték ezt a kiváló személyiséget. Ki is volt ő valójában? Sokan természetesnek veszik, hogy ez az iskola szellemileg és külsőleg is ilyen, pedig nem is sejtik, hogy húsz éve milyen állapotok uralkodtak itt. Hogy idáig eljutottunk, azt Orbán atyának köszönhetjük. Sok-sok évvel ezelőtt ő is ezeket a padokat koptatta, mint ciszterci diák, majd jogi tanulmányokat végzett és belépett a Ciszterci Rendbe. A kommunista időkben a rendeket szétszórták, így ő áldozópapként szolgált tovább Budapest környékén, cserkészként vezető alakja volt a katakomba-korszaknak ben a rendfőnök Pécsre rendelte, hogy állítsa vissza a minőségi ciszterci oktatást. Ekkor kezdte Orbán atya az iskolát a mai formájára alakítani. Az első dolga az épület visszaszerzése volt a várostól, melyet sikeresen véghezvitt. Ciszterci házfőnökként megalapította az Incipit vita nova Alapítványt, újjászervezte a Ciszterci Diákszövetséget és elindította Fekete/Fehér iskolaújságot, melyet ő maga az új technikai vívmányokat legyőzve szerkesztett. Szorgalmazta az uszoda elbontását és egy jól felszerelt sportcsarnok