ATHENÆUM K O N Z E R V A T Í V S Z E M L E. Szentpéteri Nagy Richard. Nincs idô. Noszkai Gábor A felügyelô tekintetétôl az állam foglyul ejtéséig

Átírás

1 K O N Z E R V A T Í V S Z E M L E á l l a m t u d o m á n y i f o l y ó i r a t M e g j e l e n i k n e g y e d é v e n t e Szentpéteri Nagy Richard Nincs idô Noszkai Gábor A felügyelô tekintetétôl az állam foglyul ejtéséig Egedy Gergely Brexit: legitimitás és identitás Soós Eszter Petronella Az elôválasztás mint a gaulle-izmus újabb korrekciója? Valuch Tibor 1956 jelentése és emlékezete a jelenkori Magyarországon Szentpéteri Nagy Richard Az alkotmányos formák Némethné Pál Katalin Az új technológia és a munka világa Barczikay Tamás Válság és valóság Grossmann Vilmos A magyar polgárlélek Széky János Mire jó a népszavazás, és miért rossz? 5 II. évfolyam 3. szám Szeptember 1.

2

3 Az Athenaeum konzervatív szemle negyedévenként megjelenô online államtudományi folyóirat. Kiadja az Athenaeum konzervatív klub. Szerkeszti Boris János, Korom Melinda (olvasószerkesztô), Noszkai Gábor (fôszerkesztôhelyettes), Práczky István (laptervezô), Soós Károly (fôszerkesztô-helyettes), Szentpéteri Nagy Richard (fôszerkesztô) és Tóth András. A lap fômunkatársai Péterfy Gergely és Széky János. A folyóirat állandó szerzôi között ott találjuk a szélesen vett államtudományok legjelesebb képviselôit. A folyóirat szerkesztôi, fômunkatársai, állandó munkatársai és vendégszerzôi egyaránt a nyugatos konzervatív politikai gondolkodás hagyományait és a magyar történelem európai beágyazottságának konzervatív szellemû megítélését tekintik tudományos szemléletük alapjának. A lap célkitûzése a modern konzervatív politikai ideológia bemutatása, ennek az erre fogékony tudományos közvéleménnyel való megismertetése, az államtudományi diszciplínák magas szintû mûvelése és népszerûsítése, a hazai társadalomtudományi gondolkodás befolyásolása, hosszabb távon egy történetfilozófiai szemléletváltás elôsegítése, és a tudományos közbeszéd alakítása. Ezen túl a folyóirat a napi politikai ügyektôl távol bár, de a politikatudomány kívánatos objektivitásával a politikai közeghez is szólni kíván. A lap állandó rovatstruktúrával mûködik. Külön jogállami, eszmetörténeti, gazdaságfilozófiai és vallásfilozófiai rovattal, továbbá publicisztikai és szemlerovattal jelentkezik. Az egyes számok terjedelme mintegy hét-nyolc szerzôi ív. A folyóirat egyes számai minden harmadik hónap elsô napjától olvashatók, a megjelenések dátumai: szeptember 1, december 1, március 1. és június 1. A lap elsô száma szeptember 1-én jelent meg. A folyóirat minden megjelent számának teljes anyaga ingyenesen letölthetô és tetszés szerint kinyomtatható a konzervativszemle.hu címû web-oldalról. Tartalom Szentpéteri Nagy Richard Nincs idô Noszkai Gábor A felügyelô tekintetétôl az állam foglyul ejtéséig Egedy Gergely Brexit: legitimitás és identitás Prológus Tanulmány Tanulmány Soós Eszter Petronella Tanulmány Az elôválasztás mint a gaulle-izmus újabb korrekciója? Valuch Tibor 1956 jelentése és emlékezete a jelenkori Magyarországon Szentpéteri Nagy Richard Az alkotmányos formák Tanulmány Tanulmány Némethené Pál Katalin Tanulmány Az új technológia és a munka világa Barczikay Tamás Válság és valóság Grossmann Vilmos A magyar polgárlélek publicisztika publicisztika Széky János publicisztika Mire jó a népszavazás, és miért rossz? Szerkeszti: Boris János (szerkesztô) Korom Melinda (olvasószerkesztô) Noszkai Gábor (fôszerkesztô-helyettes) Soós Károly (fôszerkesztô-helyettes) Práczky István (laptervezô/web-szerkesztô) Szentpéteri Nagy Richard (fôszerkesztô) Tóth András (szerkesztô) II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

4 II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

5 Szentpéteri Nagy Richard Nincs idô Szerencsés történetek felvirágoztathatják, dicsôségre emelhetik a nemzetet; de a balsors csapásaiból is eredhetnek magas érzelmek állítja Kölcsey, s hogy mily igazul állíthatja ezt is, mint annyi más bölcsességet híres soraiban, ahhoz kérdésnek aligha lehet férnie. Szerencse hiúvá is teszen; szerencsétlenség, ha nem közlelket ért, magába szállást, önismerést, erôkifejlést hoz magával mondja ô. Hányszor nem szült a veszteség hasonló lelkesedést a legragyogóbb gyôzedelemhez! Most, amikor a nándorfehérvári diadal ötszázhatvanadik évfordulóján, a mohácsi vereség négyszázkilencvenedik évfordulóján és az ötvenhatos nagyidôk hatvanadik évfordulóján saját veszteségeinkre gondolunk, igazolva érezhetjük a bölcseleti prózába burkolt költôi szavakat: a fájdalom keresztülröpülése gyötrelmes ugyan: de szelíd, emberi érzelmeket többszer támaszt, mint a gyönyör hosszú folyama. Iskola az, melybe az istenség nem mindig haragjából vezet bennünket. Olyan nyáron vagyunk túl, amelyben a halál sûrû kegyetlenséggel csapott le köztünk. Tavaly, amikor lapunk második számában elrabolt köztársaságunk elsô elnökére emlékeztünk, azt ígértem, hogy nem állunk meg minden sírkônél: lapunkat nem arra használjuk majd, hogy nekrológok sorozatává tegyük. Már akkor is féltem azonban attól, hogy lesznek kivételek, és két kivételre imák között gondoltam is. Az egyik már nem várt tovább. A terrortól fenyegetett Európában és a félelemre, gyûlöletre hangosított Magyarországon saját halottainktól búcsúzunk leginkább. A mi nemzetünk történelmének meghatározó alakjai a mi életünk hôsei. Pozsgay Imrétôl Szegedy- Maszák Mihályig sokan köszöntek el a jelentôl azok közül, akikre ez a lap is figyelemmel tekintett. Kívánjuk, hogy leljék meg nyugalmukat addig is, míg mi magunk is nem követjük ôket a hosszú úton. De amíg itt vagyunk, elzarándokolunk gondolatban a gennai sírbolthoz, és lapunk tiszteletét odahelyezzük a legnagyobb magyar neve alá, a legszebb magyar név alá, az apa és fiú, író és ember, példa és jelkép, a szent és nem közülünk volt tekintély néma nyughelyére, sokak szép tisztelete mellé. Az ô szellemi, erkölcsi és mûvészi örökségét egyaránt a legbecsesebbnek tartjuk, a legméltóbb útnak, melyet követni senki sem tud, míg ebben a világban járja útját. Dicsôség legyen ennek az útnak, legyen ez az ország az ô földi hazája, amíg csak egy magyar él is a Duna mentén. Mert mind a magányos, mind a nemzeti gyásznapok szentek; s mennyivel inkább annak kell lenni e mai reggellel visszafordultnak, mely e nép múltja és jövôje közé úgy állott, mint keresztülrohant tenger az általa különszakasztott két világrész közé! Ami nagy, legyen az bármi, szívet és lelket érdekel; s hatása századok múlva is kiemel a mindennapi élet parányiságából. És ily kiemelkedések nélkül sem egyes ember, sem nemzet a történetek sorában állásra méltó nem lehet; s azért mi szükségesb, mint az alkalmat reájok hûven keresni és használni? augusztus 29-én, a mohácsi csatavesztés háromszázadik évfordulójának napján Kölcsey Ferenc e szavakkal lépett a függöny elé, hogy gondolatait összevesse az utcán jövômenô emberek gondjaival. Úgy volt vele, mint én voltam mintegy két hónapon át: nem tudtam elképzelni, hogy más is foglalkoztathatja az embereket, mint engem és engem semmi más nem tudott érdekelni, mint Esterházy Péter élete és halála. Mohács címû nagy mûvében Kölcsey történetfilozófiai mélységekbe vonja saját személyes gondolatait minden idézetünk ebbôl a mûbôl való. E gondolatok újulnak meg lelkemben, s e gondolatokkal eltöltve néztem le ablakomból; együgyûségemben azt hívén, hogy nincs magyar, kit e pillantatban másvalami foglalhatna el. És miért vesztegessek szót, néztem és láttam mindazon ezerféle tarka jeleneteket, mik a város utcáin naponként egymást váltogatják; csak azt nem, amit keresék. Az emberek ugyanis emberekként élnek a földi poliszban. A város lüktet, és erôs az életakarása. Gyászunk sötét felhôjét szakadatlanul oszlatja a szabad szél. A hatalmas idô súlyos szárnyaival mindig csak tovaröppen, és mi megrendült kebellel, nehéz szívvel, fáradt lábbal és szégyellôs lelkiismerettel, lomhán lépünk utána. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

6 Noszkai Gábor A felügyelô tekintetétôl az állam foglyul ejtéséig avagy Kit képviselnek a korporációk? Az állam mûködéséhez szellemi feltételekre és képviseleti intézményekre egyaránt szükség van. Utóbbiak között vannak széles körben ismertek és a szaktudományos nyelven túl kevéssé meghatározott testületek. A képviseleti intézmények neve alapján a kívülállónak gyakorta nehéz eldöntenie, hogy egy szervezetben melyik érdek érvényesítése nyer döntô hangsúlyt. A kitûnô Bakos Ferenc által szerkesztett Idegen szavak és kifejezések szótára a korporáció címszó meghatározásakor ideológiai csapdába tévedést árul el, amikor a fogalom második jelentését egyoldalúan a fasizmus politikai ideológiájához köti. 1 Az alábbiakban vizsgáljuk meg alaposabban a korporáció fogalmát, megjelenésének lehetséges területeit; megszületését, kibontakozását és kezdeti mûködését néhány államban, valamint a II. világháború utáni továbbélését, fennmaradását a XX. század végétôl immár globális és hazai keretek között. Egy fogalom születése A korporáció fogalmának eredete a latin corpus (test) szóig vezethetô vissza. Az emberi test konkrét, materiális fogalmától egészen az elvont corporatio (testület) meghatározásig egyszerû szófejtés által juthatunk el. A katolikus egyház önmeghatározása szerint nem más, mint Jézus Krisztus titokzatos teste. A görög katholikosz (egyetemes) fogalmának megtestesülésére hivatott, szigorú, engedelmességen alapuló egyházi hierarchia volt az elsô nemzetállamok létrejöttét megelôzô, földrészeken átívelô, globális hatású szervezet. Kialakulásában döntô a Római Birodalomban Nagy Konstantin által a keresztény vallás birodalmi államvallásként történt elismerése. 2 Ezt követôen jött létre az öt világrészen elsôként világvallássá terebélyesülô, napjainkig egyszemélyi vezetô által, vatikáni központjából irányított vallási, gazdasági és politikai intézmény. Rómában a közjogi universitas-szal ellentétben a magánjogi societas nem gyakorolhatott köztestületi 1 Korporativizmus [latin] 1. társulat, egyesülés, testület 2. fasiszta hivatásrendi (szakmai) testület [kiemelés tôlem N. G.] 3. [történelem] középkori céh. In.: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai, Bp., o. 2 Konstantin 313-ban kiadott milánói ediktuma vetett véget az államilag irányított keresztényüldözésnek. jogokat. A közjogi egyesületek Augustus császár (Kr. e ) óta állami jóváhagyással mûködhettek. A kiterjedt egyházi szervezet hatékony mûködése példaként szolgált a modern, szekularizált világi államot egészében átalakítani és hatékonyabban mûködtetni szándékozó hatalmi csoportok számára is. Céljaik között minden esetben az állam viszonylagos ható erejét abszolutizáló és totalizáló akaratot érhetjük tetten. 3 Ez az akarat kezdettôl nélkülözi a vallási titokzatosságot. Nem jellemzi teológiai misztikum sem. Manifesztumainak címzettje a széles körû nyilvánosság. Üzenetei propagandisztikusak. Figyelmünket itt és most nem a totális (fasiszta - nemzeti szocialista - bolsevik) államhatalmat megszerzô radikális csoportok tagjaiból álló forradalmi pártok által terjesztett ideológiák közti azonosságokra és különbségekre fordítjuk, hanem megkíséreljük tetten érni az államközpontú állami hatáskörök hatékony kiterjesztésére irányuló akarat végrehajtása érdekében felépített szervezetek strukturális hasonlóságát. A felügyelet megvalósulásai A felügyelet, mint cél megvalósításának ipartörténeti bizonyítékai a modernitásnál korábbi korszakokból ismeretesek. A középkori Európa városi testületeinek privilégiumai és szabadságjogai nem eleve adatott természetjogi intézmények: szigorú követelmények teljesítésének elismeréséül szolgáló kiváltságok voltak. A középkorban a jog nem mindenkit megilletô intézmény, hanem maga is a kiváltságosok egyik instrumentuma. 4 A feudális és rendi állam uralkodó 3 Az állam nyugalma fontosabb, mint az individuum biztonsága; nem az egyén joga a garanciák követelése, hanem a társadalomé. [Louis Gabriel Ambroise, Vicomte de Bonald ): Sur les lois d excepcion] idézi: Ludassy Mária: A trón, az oltár és az emberi jogok - katolikus és liberális gondolkodók a restauráció korabeli Franciaországban. Magvetô, Bp., o. 4 Max Weber: Staatssoziologie. Sozilogie der rationalen Staatsansalt und der modernen politischen Parteien und Parlamente [1918] in.: M. W.: Gesamtausgabe. Band III/7. Allgemeine Staatslehre und Politik (Staatssoziologie) unwollendet. Mit- und Nachschriften. Hrsg. v. Gangolf Hübinger in Zus. Arb. m. Andreas Terwey. Mohr/Siebeck, Tübingen, II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

7 egyesülési formája a korporáció. 5 A kiváltságaikat élvezô és védelmezô ipartestületek korporatív elvek és gyakorlat szerint mûködnek. Szaktudásuk és termékeik technikai színvonala tette lehetôvé a céhen kívülieknél szélesebb cselekvési lehetôségeiket. Mûködésük feltételei voltak: a hatalmi elismerés, a kötelezô tagság, a tag beléptetésének és elbocsátásának az egyéntôl elválasztott kollektív döntéshez kötöttsége, továbbá a városi lét. Utóbbi a feudális keretek között kevesek által érvényesíthetô kiváltság volt, mely egyben a poliszban érvényesíthetô, szakmai egyesülésekben gyakorolható politikai jogok fóruma volt: a politikai jogok jó ideig csak a testület tagjait illették meg. A korporációk tulajdonképpen a rendileg tagolt társadalom és az abszolút államhatalmat gyakorló király ellentétének termékei. 6 A felügyelet és ellenôrzés - mint hatalmi cél - megvalósítását szolgáló objektumok közül a legkorábbiak: építészetiek. A XVII. századi európai pestisjárványok miatt létrehozott elkülönített városrészek, késôbb a XVIII. század második felének francia kórházi építészete egyaránt azt a követelményt szolgálták, hogy a világtól mesterségesen elhatárolt környezetet hozzanak létre. Michel Foucault szerint a külsô kontrollt lehetôvé tevô elsô építészeti megoldásként az 1751-ben Párizsban épült École Militaire szolgált mintául: a katonai iskola valamennyi növendékének üvegfalú cellában kellet nyugovóra térnie. Ezáltal a növendékek éjjel is megfigyelhetôek voltak. 7 Az elkülönítés követelményét Jeremy Bentham, brit jogtudós-filozófus hatására valósították meg, kórházak, börtönök és elmegyógyintézetek építészeti megoldásaiban. 8 A hasznosságot az élet alapelveként meghatározó etikai irányzat (utilitarizmus) elmélete késôbb eredményesen volt hasznosítható az állami ellenôrzés gyakorlatában is. A megfigyelés lehetôsége a fogvatartottak számára nyugtalanítóbb magánál a megfigyelés tényénél. A nyugtalanságélmény pszichózisa a nyers erôszaknál kifinomultabb fegyelmezô eszközök gyakorlását teszi lehetôvé. Bentham megadja az orvosoknak, büntetôjogászoknak, gyárosoknak és pedagógusoknak, amit kívánnak: megtalálta a felügyelet problémáit megoldani képes hatalmi technológiát. 9 5 Halmai Gábor: Az egyesülés szabadsága. Az egyesülési jog története. EAST-EUROPEAN-NON-FICTION. Atlantisz - Medvetánc Bp o. 6 uo. 7 Michel Foucault: L oeil du pouvoir In.: Dits et Écrits Gallimard, Paris, Vol p. Magyarul: M. F.: A hatalom szeme. Beszélgetés J.-P. Barrou-val és M. Perrot-val. Ford.: Romhányi Török Gábor évf. 10. sz. [1996. október] 3-9. o. 8 Jeremy Bentham: Le Panoptique. [1791] Belfond Paris, M. Foucault (1996) im. 3. o. A panoptikon építészeti válasz volt az alávetettek ellenôrzése iránti hatalmi igényre: gyûrû alakban vesz körül egy épület egy tornyot; a tornyon nagy ablakok vannak, amelyek a gyûrû belsô oldalára néznek; az épületet cellákra osztották, az épület teljes szélességében; minden cellának két ablaka van, az egyik befelé néz, a torony ablakaira, a másik kifelé tekint, és beengedi a fényt. Elég, ha egyetlenegy ôrt állítunk a központi toronyba, s minden cellába elhelyezünk valakit, egy ôrültet, egy beteget, egy elítéltet, egy munkást, vagy egy tanulót. ( ) A panoptikus berendezés térbeli egységeket hoz létre, amelyek lehetôvé teszik, hogy szüntelenül lássák és megkülönböztessék ôket. ( ) megfordítják a tömlöc elvét; ( ) három funkciójából - bezárás, sötétítés és elrejtés - csak az elsôt tartják meg és megszüntetik a másik kettôt. A teljes megvilágítás és a felügyelô tekintete jobban befog, mint a sötétség A láthatóság csapda. 10 Ezzel rokonítható a XIX. század elsô felében megvalósított európai börtönreform több építészeti megoldása is. Panoptikon-elv és szerkezet szerint épült a kufsteini vár és a XX. század második felében totalitárius állami keretek között mûködô számos börtön is. Panoptikus elv szerint mûködnek napjainkban a különbözô ipari-, és sportlétesítmények vezérlôtermei, melyekben a megfigyelésre szánt helyszínek sokaságáról a kamerák által érzékelt, vizuális adatok formájában továbbítanak képeket a megfigyelést végzô vezérlôterembe telepített képernyôk sokaságára. 11 Foucault felismerése, hogy a Bentham által az építészetben alkalmazott Panoptikon, voltaképpen a politikai technológia alakzata ( ) A panoptikus sémát mindig felhasználhatjuk, ha egyének olyan sokaságával van dolgunk, akikre valamilyen feladatot vagy viselkedést akarunk rákényszeríteni. 12 Korai korporativizmus-elméletek Hobbes mindössze egyetlen egyesülést tekint függetlennek: magát az államot. Minden más csoportot, szervezetet az abszolút szuverén alárendeltjeként határoz meg. 13 A porosz Allgemeines Landrecht (1794) a legfôbb jelentôséget az üzleti nyereség érvényesítése céljából alakult gazdasági társa- 10 Michel Foucault: A panoptikusság. in.: M. F.: Surveiller et punir. Gallimard, Magyarul: Felügyelet és büntetés. A börtön története. Ford.: Fázsy Anikó. Gondolat, Bp III./3. fej o. 11 Az 1967-ben bezárt kubai börtön és a Parc des Princes stadion (Párizs) fényképét lásd: Csillik Blanka -Laskovity J. Ervin: Stadionfilozófiák. Ülés, rend. Heti Világgazdaság, november o. 12 M. Foucault im. (1975) 280. o. 13 Thomas Hobbes Malmesbury: Leviathan or the Matter, Forme and Power of a Common Wealth Eccesiasticall and Civil. Printed for Andrew Crooke. London, Magyarul: T. H. M.: Leviatán. Az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma. Ford.: Vámosi Pál. Magyar Helikon, Bp., o. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

8 ságoknak tulajdonította. Ezek közjogi korporációs fajtája mellett engedélyezett társaság néven - mintegy közvetítô alakzatként - szabályozta ( ) nem kereskedelmi célú magántársaságok jogi helyzetét is. 14 Hobbes nyomán a XIX. században Otto von Gierke az abszolút államhatalom által létrehozott korporációkat állami intézeti jogállású szervezetekként határozta meg. 15 Gierke elméletét a római jogból eredeztetve, természetjogi érveléssel indokolja. Nézete szerint az államot az izolált individuumok szerzôdései révén közvetlenül kell felépíteni. 16 A francia forradalmat követôen, a rendi állam konzervatív hívei számára ugyancsak rokonszenvesebbek voltak a középkor szilárd rendjére emlékeztetô korporatív testületek a szabadságjogok érvényesülésének biztosítékaként megjelenô egyesületeknél. Az 1789-es forradalom okozta döbbenet hat a német filozófiai gondolkodásra, köztük Georg Wilhelm Friedrich Hegelnek, a XIX. század egyik legnagyobb hatású filozófusának fogalmi rendszeralkotására is. Hegelnél a fogalom az, amely az összes létezô dolgot létrehozza. Egyesülésrôl vallott nézetei ugyancsak a korporációs elméletek közé tartoznak. Hegel rendszerében az államon belül egyetlen lehetséges egyesülési forma - a korporáció. Korporatív szervezetként határozza meg az egyházat és az egyes községeket is. Társadalom-elméletében a foglalkozási szervezetek (hivatásrendek) meghatározóak. Az egyén-korporáció vonatkozásában Hegel az alapítás- és a belépés szabadságát sem ismeri el. Értelmezésében a korporációk felett nem annak tagjai rendelkeznek, hanem erôteljes állami felügyelet érvényesül. 17 Hegel az egyén legfôbb kötelességeként írja elô az állam tagjává válást, erkölcse és a szabadsága is csak abban az esetben jogosult, ha az az állam érdekeivel esik egybe. 18 A német filozófus életmûvének II. világháború utáni elemzôje szerint Hegel államelmélete [1821] - ha elfogadjuk - igazol minden belsô zsarnokságot és külsô agressziót, amit csak el tudunk képzelni. Hegel elfogultsága annál szembetûnôbb, mert államelmélete jórészt ellentmond saját metafizikájának, s ezek az ellentmondások ( ) a kegyetlenség és a nemzetközi kalandorság igazolását szolgálják Halmai (1990) 26. o. 15 Otto von Gierke ( ): Der Entwurf eines bürgerlichen Gesetztbuches und das deutsche Recht I. köt o. 16 Gierke im. (1889) Idézi: Halmai (1990) 25. o. 17 Georg Wilhelm Friedrich Hegel: A jogfilozófia alapvonalai, vagy a természetjog és államtudomány vázlata. Szerk.: Tatár György, Ford.: Szemere Samu. Akadémiai Kiadó, Bp., Vö.: G. W. F. Hegel mûvei 7. köt., 327. o. 18 Ld. még: Halmai (1990) o. Bertrand Russell szerint Hegel olyan szerepet szánt az államnak, mint amilyent a középkorban Szent Ágoston és tanítványai az egyház számára követeltek. Russell megjegyzi: A katolikusok követelése ( ) két szempontból is megalapozottabb, mint Hegelé. ( ) az egyház nem véletlenszerû földrajzi képzôdmény, hanem közös hitvallással egységbe fogott szervezet, melynek tagjai különleges jelentôséget tulajdonítanak, ( ) annak megtestesülése, amit Hegel Eszmének nevez. ( ) míg sok állam létezik, katolikus egyház csak egy van. 20 A XIX. századi társadalmi változások és a filozófiai gondolkodás egyaránt hatottak a katolikus egyház szemléletre. Ezt tükrözi XIII. Leó pápa Rerum Novarum (Új idôk) kezdetû enciklikája (1891), amely a politikai értelemben feloldhatatlannak vélt tôkés-munkás ellentétek tompítására a hivatásrendek létrehozását javasolta. 21 A modern gyakorlatban hatalom által megrendelt elsôdleges követelmény a társadalom tagjai felett végrehajtandó megfigyelés és a mind teljesebb körûen gyakorolandó felügyelet a korporatív szervezetek létrehozására irányult. A korporatív államszervezet kezdetei Az elsô modern kori korporációk - az ôket létrehozók akaratától függôen - egymástól igen különbözô nemzetvédelmi-, fajvédô- vagy osztályeszmények megvalósítására szervezôdô hatalmi igények érvényesítésére voltak mozgósíthatóak. Közös jellemzôjük, hogy a szervezet mindenkor a domináns államérdeket volt képes érvényesíteni valamely társadalmi-, vagy szakmai csoport érdekeivel szemben június 7-én olasz munkások sztrájkmozgalmat indítottak a svájci fôvárosban, a kômûvesek munkakörülményeinek javítása érdekében. Köztük volt Benito Mussolini is, aki szintén a sztrájk mellett szólalt fel. Bernben tartott gyûlésükön azt hangsúlyozta, hogy a burzsoázia elleni harcban nem szabad visszariadni az erôszakos eszközök alkalmazásától sem. 22 Ezek a kezdeti tapasztalatok bizonyosan meghatározóak voltak az ateista, antiklerikális és monarchiaellenes cikkeket publikáló munkás-újságíró, a leendô Duce számára. A felismerés, mely szerint a munkásság szakszervezeti mozgalma hatékony ellenerôt gyakorolhat az államhatalommal szemben, arra a következtetésre juttatta a vezéri pozíciót céljául 19 Bertrand Russell: A history of western phylosophy. George Allen & Unwin Ltd. London, Magyarul: B. R.: A nyugati filozófia története a politikai és társadalmi körülményekkel összefüggésben, a legkorábbi idôktôl napjainkig. Ford.: Kovács Mihály. Göncöl, Bp , 609. o. 20 Russell im o. 21 Ld. Soós Károly: A katolikus egyház társadalmi tanítása. Athenaeum, I. évf. 1. sz. 2015/ o. 22 Ormos Mária: Mussolini. Politikai életrajz. Kossuth, Bp o. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

9 kitûzô diktátorjelöltet, hogy a szakszervezeteket újfajta hivatásrendi szervezeteknek kell a munka világából kiszorítaniuk: Mindent az államért; semmit az állam nélkül; semmit az állam ellen. 23 Az 1930-as évek világválsága az olasz gazdaságot (elsôsorban a nehézipart) alapjaiban rendítette meg. Az összeomlás elkerülése érdekében 1931-tôl állami beavatkozásra volt szükség a pénzintézeti szférában, elkerülendô a tömeges bankcsôdöket. Adót az állam nem emelt, ugyanakkor a katonai kiadások és a hadviseltek nyugdíjának fenntartása mellett radikális fizetéscsökkentést hajtottak végre a mezôgazdasági és az ipari munkások terhére. A fasiszta állam vezetôi a korporációknak azt a szerepet szánták, hogy a válságtól sújtott gazdaságban a munkabeszüntetések veszélyének kizárásával végezze el a szükséges egyeztetéseket, hangolja össze a termelési szektorok mûködését és végezze el a gazdasági tervezés feladatát. Célként a piaci elvû tôkés termelés állami észszerûsítését, egyfajta etatista racionalizálást tûztek ki. Az olasz fasiszta államban a korporációkat tekintették a legalkalmasabb szervezeti formának a piacgazdaság válságjelenségeinek enyhítésére. A különbözô gazdasági érdek-összeütközéseket állami felügyelettel rendezték. Államközpontú, irányított tervgazdaságot létesítettek. Korporációs Minisztérium 1926-tól mûködött, több éven keresztül az eredményesség legcsekélyebb látszata nélkül. Négy évvel késôbb Mussolini irányításával alapították meg a Korporációk Nemzeti Tanácsát, melynek elnöke a Duce lett. A vezér retorikájában ezt a szervezetet, mint a gazdaság agyát határozta meg. A Tanács feladatai között - a gazdasági egység megteremtése mellett - a munkásosztály kedvezôbb életminôségének megteremtését írta elô. A Korporációk Nemzeti Tanácsának közgyûlésén (1930), a vezér megnyitó beszédében leszögezte, hogy a fasiszta állam vagy korporatív, vagy nem fasiszta. 24 Korporációkkal vélték helyettesíteni a tôkés piacgazdaságot, remélve, hogy állami tervezéssel képesek lesznek elkerülni a piac törvényei között rendszeresen bekövetkezô gazdasági recessziót. Kiküszöbölni a túltermelési válságot és megszüntetni a munkanélküliséget. 23 Benito Mussolinit idézi José Ortega y Gasset: La rebelión de las masas. [1930] Obras completas, Tomo IV. Revista de Occidente, Madrid, Magyarul: J. O. y G.: A tömegek lázadása. Ford.: Scholcz László Pont Könyvkereskedés Bp., o. 24 Opera omnia di Benito Mussolini. A cura di Eduardo e Diulino Susmel, XXIV/XXXVI. Firenze, o. Az állam hatókörének kiterjesztése közjogban és - a jogalkotás bekebelezésével - a gazdaságban (fôként ipari foglalkoztatásban, a munkáltatói-munkavállalói konfliktusok kezelésben), valamint a társadalmi érdekképviselet szélesebb területén valósult meg: maga a fasizmus szó is a Fascio di Combattimento (Hadviseltek Szövetsége), egy I. világháborús veteránok érdekeit képviselni hivatott korporatív szervezet által terjedt el. A korporatív államszervezetek kiépülése Mussolini korporatív államról, mint a kapitalista gazdasági válságot eredményesen kezelô intézményrôl elôször 1933 késô ôszén fejtette ki nézeteit. Leszögezte: nem rendszeren belüli válságról van szó, hanem magának a rendszernek a válságáról, ahol a kapitalista vállalkozás egyenest az állam karjaiba veti magát. Ez az a pillanat,, amelyben megszületik és mind szükségesebbé válik az állam beavatkozása. 25 A Korporációk Tanácsának november közötti közgyûlésén Mussolini ideológiai keretben foglalta össze a gazdaságpolitikai szerkezet-átalakítás jelentôségét: Ma temetjük el a gazdasági liberalizmust A korporativizmus meghaladja a szocializmust és meghaladja a liberalizmust, új szintézist teremt. 26 A retorika ellenére azonban az új szerkezet többet fedett el, mint amennyit láttatott a szónok által újonnan kreált valóságból. Mussolini monográfusa hozzáteszi: E szintézis azonban ( ) nem jelentett egyebet, mint hogy létrejött egy hatalmas bürokratikus apparátus, amelynek kevés köze volt a termeléshez és a termelésben részt vevôkhöz. Óriási szervezet létesült, de nem volt eléggé kompetens azokban a kérdésekben, amelyeknek megoldására vállalkoznia kellett volna, és hatáskört sem kapott ahhoz, hogy ellássa a gazdaság koordinálásának feladatát. Tagjainak jó részét a minisztériumok, államtitkárságok, egyéb állami szervek és fasiszta szervezetek képviselôi alkották. 27 Az olasz fasizmus államszervezete - számos kezdeti csodálójának ôszinte elismerése ellenére korántsem jelentette a totális állam hatókörének csúcsteljesítményét. 28 Példája azonban ösztönzôen hatott a kortársakra: német nemzeti szocialistákra, bolsevik szovjet - orosz vezetôkre, spanyol tábornokokra és portugál földbirtokosokra egyaránt. A homogenizáló céljait megvalósítani akaró német államhatalom képviselôi elôtt kezdettôl a legsúlyosabb feladat állt. 25 Mussolini XI. 14-i beszédét idézi Ormos (1987) 265. o. 26 Ormos im o. 27 uo. 28 Winston Churchill az 1936-os etióp hadjáratot az itáliai diplomácia mestermûvének tartotta. Ld.: Ormos Mária: Mussolini. 2., kieg. kiad. PolgArt, Bp , 665. o. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

10 A német egységet elsôdleges céljának tekintô Bismarck 29 egyszerre vallott szociális értelemben konzervatív és államszervezeti szempontból korporativista nézeteket. A német császár szervezeti újítása az állami szociálpolitika megteremtése volt. Ezen belül a minden német állampolgárra kiterjedô egészségbiztosítást és a munkanélküli ellátások (járadékok) rendszerét teremtette meg. 30 Ehhez elengedhetetlen volt - a XIX. századi technikai feltételek között - a német állam központi személyi nyilvántartásainak, számfejtésének és postai hálózatának kifejlesztése. A szakszervezetek korporatív szervezetekké történô átalakítása Németországban jóval öszszetettebb feladatnak bizonyult, mint ugyanez a regionális ipari-gazdasági fejlettségbeli különbségeket mutató Olaszországban. 31 Az I. világháborús vereséget követôen a szakszervezetek politikai ellenfeleinek Németországban nagyobb tömegû, szervezett és öntudatos: önálló osztálytudattal rendelkezô munkástömeggel kellett megküzdeniük. Az tól érvényesülô, szociáldemokrácia-ellenes, nemzeti szocialista korporativizmus volt képes leszámolni a szakszervezetek önállóságával, eltávolítva a munkásság választott vezetôit a közéletbôl, felszámolva a munkás érdekképviselet intézményeit, kizárva a sztrájk esélyét. Világos üzenet volt, amikor 1937 végén - Schacht 32 lemondását követôen - az önellátásra berendezkedô német gazdaság hadigazdaságra történô átalakításának feladatát Hermann Göring vette át. Németország hódító céljainak megvalósítása döntôen európai befolyásának agresszív kiterjesztése által volt lehetséges. Az agresszió katonai elôkészítéséhez szükség volt a képviseleti autonómiák felszámolására és a gazdaság korporatív átalakítására. Gömbös Gyula Adolf Hitler kancellárt elsôként meglátogató kormányfôként kezdettôl csodálója volt a Németországban kiépülô új állami és gazdasági szervezetnek tôl Szálasi Ferenc nemzetvezetôként tett kísérletet a hazai 29 Otto von Bismarck ( ) diplomata és politikus. Poroszország miniszterelnöke, között egyesíti Németországot : Birodalmi kancellár. 30 Németországban 1883-tól az általános betegbiztosítás egyharmad részét a munkáltató-, kétharmad részét a munkavállaló fizette tôl volt kötelezô a munkahelyi balesetbiztosítás, ezt teljes egészében a német munkaadóknak kellett fizetniük. Az 1889-ben elfogadott öregségi- és rokkantsági biztosításról szóló törvényt 1891-ben általános nyugdíjbiztosítási törvény váltotta fel (Deutsche Wikipedia). 31 Németországban a XIX. század elején 85 ezer munkást tartottak nyilván. Ötven évvel késôbb létszámuk elérte 900 ezret. A XX. század elsô évtizedének végére a német munkásság létszáma elérte a 8 milliót. (uo.) 32 Hjalmar Schacht ( ) Adolf Hitler kancellárrá választásától a Reichsbank elnöke ( ) : Birodalmi gazdasági miniszter. A német újrafegyverkezés pénzügyi irányítója. A nürnbergi perben felmentik. A Szövetségesek 1948-ig internálták. feudális-autokratikus államszervezet nemzeti és szocialista jellemzôket egyaránt hordozó német és olasz mintájú korporatív szemléletû átalakításra. 33 A korporatív szervezeti keretek megteremtésének tervei összhangban voltak Magyarország területgyarapító háborús céljaival. Gömböst saját miniszterelnöki ciklusán belül bekövetkezett halála, Szálasit pedig hatalomátvétele és menekülése között eltelt rövid idô akadályozta meg a hazai korporatív államszervezet kiépítésében. A nemzetiszocialista államszervezeti modell II. világháborús vereségével sem a fasizmus ideológiája nem tûnt el, sem pedig a korporatív intézményének kora nem zárult le. 34 Európán kívül Argentínában Perón 35 elnöknek sikerült populista demagógiával és korporatív társadalomszervezéssel 1946-ban új politikai rendszert létrehoznia. A végrehajtó hatalmi intézmények mellett valamennyi egyetem és közintézmény élére az államfôhöz lojális személyt neveztek ki. Ugyancsak perónista lett a fôügyész, a fôbíró, a nemzeti bank és a labdarúgó szövetség elnöke is. A juszticializmusként meghatározott rezsim három meghatározó eleme: a központosított államszervezet, az egyszemélyi tekintélyen alapuló uralom és az állami propaganda által hirdetett argentin nemzeti együttmûködés. Az elnököt hatalomra segítô szakszervezetek vezetôit Perón nagyvonalú javadalmazásban részesítette. Gazdasági szabadságharcot hirdetett. Gazdasági függetlenségi nyilatkozatot bocsátott ki. Harcot hirdetett az államadósság ellen. Az ipari nagyvállalatokat állami megrendelésekkel pártjához kötôdô cégcsoportok érdekeltségébe vonta. A városi szegények, az ingnélküliek (descamisados) és munkások körébôl félkatonai csoportokat szervezett, akik Buenos Aires és más nagyvárosok utcáin megfélemlítés céljából tartottak menetgyakorlatokat. Perón figyelmeztette politikai ellenfeleit, hogy ezektôl a csoportoktól csak ô képes megvédeni az ellenzéket. Az elnököt baloldali ellenfelei fasisztának, jobboldali riválisai kommunistának titulálták. Kortársai közül csak a legbátrabbak voltak képesek felismerni és kimondani, hogy a populista demagógia által ködösített kor- 33 Utóbbi hozta létre a munkáltatókat és munkavállalókat tömörítô, Dolgozó Nemzet Hivatásrendjének szervezetét. 14 hivatásrendje közül Szálasi magának tartotta fenn a Munkás Hivatásrend vezetését. 3920/1944. ME. sz. r. Közli: Karsai László: Szálasi Ferenc. Politikai életrajz. Balassi, Bp., o. 34 António de Oliveira Salazar ( ) által 1933-tól vezetett - nacionalizmuson, katolicizmuson és korporációs rendszeren alapuló - portugál Új állam 1968-ig mûködött. 35 Juan Domingo Perón ( ) olasz paraszti származású ezredesként fontos szerepet játszott a liberális Hypolio Yrigoyen elnök szeptemberi megbuktatásában között Olaszországban és Németországban Argentína katonai attaséjaként helyben tanulmányozhatta az államszervezetek kiépülését és között az Argentin Köztársaság elnöke. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

11 poratív önkény miként érvényesíthetô választásokkal legitimált, köztársasági államforma keretei között. 36 A fasiszta politikai ideológiát hirdetô államok bukása (1945) után a totális államszervezet fenntartására továbbra is alkalmas korporatív rendszer legteljesebb formában és leghosszabb ideig a Szovjetunióban élt tovább. A sztálini állam - a Szovjetunió világháborús gyôzelmét megelôzôen is - fenntartott a korporatív intézményeket. Ez nem meglepô, hiszen a nemzeti szocialista német és a bolsevik kommunista szovjet állam a Molotov-Ribbentrop politikai egyezményt (1939. augusztus 23.) megelôzô és követô idôszakban gazdasági együttmûködési egyezményekkel (1939 nyarától 1940 februárjáig) egymással párhuzamosan építették különbözô ideológiájú, egyaránt osztatlan hatalmon alapuló totális rendszereiket. A sztálini államszervezet II. világháború utáni magyarországi meghonosítói politikai propagandájukban a népi demokrácia, azaz a proletariátus forradalmi diktatúrája által megvalósított néphatalmat népszerûsítették. Államszervezeti, gazdaságpolitikai- és társadalmi képviseleti értelemben azonban több évtizeden át állami korporativizmust valósítottak meg. A korszak államhatalmi testületei a képviselet pluralitását kizáró, állami- és párthatalom as összevonását követôen, egységesített ún. társadalmi szervezetek jöttek létre, melyek nem képviseltek tényleges csoportérdekeket (egyesületek feloszlatása, az egyesülési jog korlátozása, szervezetalapítás tilalma). A közéletben szereplô szervezetek a társadalom szimulációjára, a tényleges érdekképviseleti rendszer visszaszorítására és eltorzítására voltak alkalmasak. A legfiatalabbak közéleti szocializációja ifjúsági szervezetekben (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Úttörôszövetség, 1957-tôl: Kommunista Ifjúsági Szövetség) történt. A politikai pluralitást helyettesítô Hazafias Népfront - többpártrendszer hiányában - szimulált közéletet imitáló, tagság által választott vezetôség nélküli, kizárólag állami forrásokból, állami irányítás alatt mûködô társadalmi szervezet volt. A munkás-paraszt hatalom ideológiai keretei között ténylegesen gyakorolhatatlan munkabeszüntetés (sztrájk) kiiktatására és a mindenkire kiterjedô állami ellenôrzés megvalósítására szolgált a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT). A mezôgazdaság kollektivizálása állami gazdaságok 36 Közéjük tartozott Jorge Luis Borges ( ) író is, aki szerint J. D. Perón és felesége, Eva a külvárosok hiszékeny, szeretô népének eljátszottak egy vaskos mitológiát. Ld.: J. L. Borges: A homály dicsérete. (In.: Borges válogatott mûvei. 5. Szerk.: Scholz László. Európa, Bp ). Borges véleményét nem hitelteleníti az sem, hogy képes volt a véres chilei és argentin diktatúrákat mûködtetô Augusto Pinochet Ugarte és Jorge Rafael Videla tábornokokat támogatásáról biztosítani. (N. G.) és termelôszövetkezetek szervezeti keretei között - nyílt államhatalmi erôszakkal történt. Az 1956 utáni hatalmi visszarendezôdésben jelentôs szerep hárult a forradalom utáni, pártállam által újjászervezett korporációkra: KISz-re, mint az ifjúság egységes képviseletére létrehozott szervezetre és az állami propaganda szerint a néphatalom megvédésére hivatott, valójában fegyveres párthatalmi testületre, a Munkásôrségre. Érdemes ezzel kapcsolatban felidéznünk a lengyelbrit filozófus nézeteit: Soha nem volt és nem is lesz a szó szoros értelmében vett néphatalom : ez technikailag kivitelezhetetlen. Legfeljebb bizonyos eszközök vannak, amelyek segítségével a nép a hatalom körmére nézhet, s az egyik hatalmat egy másikkal helyettesítheti. 37 A hierarchikusan szervezett társadalmi szervezetetek mellett fontos közéleti szerep jutott a tényleges tagság nélküli, pártállami érdekek, a közmegegyezés felmutatására szolgáló országos szervezeteknek is, melyek ugyancsak kizárták az egyenjogúságot hirdetô, személyi, vagy csoportérdeket képviselni hivatott önjogú közéleti megjelenést (Antifasiszták Szövetsége, Hazafias Népfront, Magyar Úttörôk Szövetsége, Országos Béketanács, Országos Nôtanács, Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége). A XX. század nagyobb részében a hazai képviseleti rendszer az állam deklarált fensôbbségére épült. A társadalom feletti ellenôrzés központi- és kiváltságos szereplôje - néhány év kivételével - az állam volt. Az állam hatásköre kormányzati- és igazgatási rendszere által érvényesült. Kevésbé törvényekkel, gyakrabban rendeletekkel. Alkotmányos és civil korlátok hiányában volt kiterjeszthetô. Alapelve szerint: csakis az lehet törvényes, amit az állam/képviselôje szabályozott módon engedélyez, eljárásjogi értelemben jóváhagy, vagy hallgatásával - eltûr után Nyugat-Európában plurális politikai rendszerek váltak meghatározóvá. Jogállamra és (szakmai, szervezeti) autonómiákra épülnek. Bennük a jogalkotás, a kormányzás és a közigazgatás fundamentuma az állampolgár védelme mindennemû (fôként igazgatási-hatalmi) önkénnyel szemben. Minden központi és helyi hatósági határozattal szemben igénybe vehetô a bírói jogorvoslat lehetôségével. Alapelvük: minden legális, ami nem törvénysértô. Annak ellenére, hogy az 1970-es évek közepén felszámolták Franco 38 által mûködtetett spanyol Cortes-t, az utolsó eu- 37 Leszek Kołakowski: Mini-wyklady o maksy-sprawach. Wydawnictvo znak Kraków Magyarul: L. K.: A hatalomról. In.: (uô.) Kis elôadások nagy kérdésekrôl. Ford.: Pályi András. Európa, o. 38 Franco Bahamonde Francisco ( ) katonai pályája csúcsán, 1934-ben leverte az asturiai bányászok felkelését. Részt vett Sanjurjo tábornok államcsínyében tôl német és olasz támogatással egyszemélyben államfô (caudillo), miniszterelnök és katonai fôparancsnok. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

12 rópai rendi- és korporatív jellemzôket egyesítô közjogi intézményt, magát a korporativizmust nem sikerült megszüntetni. A XX. század második felében Skandináviában és Nyugat-Európában új politikai szociológiai irányzat jelenik meg: a neokorporativizmus. Ennek lényege, hogy egyes országos gazdasági alkuk és döntések kikerülnek az alkotmányos keretek közül és a parlamentáris intézmények hatáskörébôl. Legkorábban Norvégiában észleli és határozza meg korporatív pluralizmusként annak elemzôje azt az érdekegyeztetési rendszert, melyben az ipari munkások, a mezôgazdaság alkalmazottai és a kereskedelmi vállalkozók játszanak meghatározó szerepet a politikai döntéshozatalban. Kétárbócos, illetve reprezentatív korporativizmusként jellemzi azt a politikai rendszert, amelyben az állampolgárok képviselete kibôvül a termelôk képviseletével. 39 A korporatív pluralizmus skandináviai rendszereiben a kormányzat az ország szempontjából sarkalatos gazdasági kérdésekben olyan szervezetek kezébe adta a döntési jogköröket, amelyeket ( ) képtelen kontrollálni; Svédországban ez az 1980-as országos sztrájkok és munkáselbocsátások drámai körülményei közt vált nyilvánvalóvá, amikor a munkásszakszervezetek és a munkaadói szövetségek rendes évi tárgyalásai kudarcba fulladtak. 40 Vitányi Iván a XX. század utolsó két évtizedét ugyancsak a nemzetközi korporációk világméretû megerôsödéseként jellemezte. Az ezredforduló gazdasági és politikai döntéshozói elôtt álló alternatívát így foglalta össze: Az egyik út: legyen mind nagyobb, kiterjedtebb a transznacionális korporativizmus ( ) technokrata hatalma, szilárd status quo és vele kevesebb, formálisabb demokrácia. A másik út több autonómia, nagyobb flexibilitás, nyílt civil társadalom, több erôs demokrácia - kisebb, jobban ellenôrzött a korporativizmus hatalma. 41 Kelet-Európában ugyanekkor bomlási folyamat veszi kezdetét: a 70-es évektôl a homogén lengyel munkavállalói rendszer kereteit feszegetô dolgozói elégedetlenség a Szolidaritás Szakszervezet megalapításához vezetett. A független szakszervezet létrehozása rést ütött a korporatív, munkavállalói önszervezôdést kizáró rendszeren. A munkások követelései rövid idô alatt politikai követelésekké váltak. A 1947-tôl régens. A hatalmat 1973-ban adta át I. János Károly királynak. 39 Stein Rokkan: Norway; Numerical Democracy and Corporate Pluralism. In: Political Oppositions in Western Democracies; Dahl, R. A., Ed.; Yale University Press. New Haven CT. USA., p. 40 Robert A. Dahl: Dilemmas of Pluralist Democracy. Yale University Press, Magyarul: R. A. D.: A pluralista demokrácia dilemmái. Ford.: Seres Iván. Osiris, Bp o. 41 Vitányi Iván: Több demokráciát vagy kevesebbet? - elôadás a Nemzetközi Politikatudományi Társaság szöuli világkongresszusára. Népszabadság, augusztus 2. gda ski Lenin hajógyár munkabeszüntetéseit követô, tól országos sztrájkká terebélyesedô, erôszak nélküli ellenállás váltotta ki a politikai vezetést rövidtávon szükségállapot (1981) bevezetésére sarkalló intézkedéseket. Az között tízmilliós taglétszámú Szolidaritás Szakszervezet volt képes 1988-ban szabad parlamenti választásokat, ezzel a politikai rendszer megváltoztatását tárgyalásos úton kikényszeríteni. A fasiszta államszervezet vereségéhez hasonlóan, a Szovjetunió széthullása sem jelentette a XX. századi totális államokat meghatározó korporativizmus bukását. A korporatív mûködés a politikából áttevôdött a gazdaságba, a nemzetgazdasági szférából a globális gazdaságba. A technikai fejlôdés tette lehetôvé az információ terjedésének addig nem tapasztalt felgyorsulását. Az informatika és az öt kontinens értéktôzsdéinek on-line rendszerû összekapcsolása a tôke soha korábban nem lehetséges sebességû mozgását eredményezte. A XX. század végére immár nem a totális államnak állt érdekében a bérbôl és fizetésbôl élôk érdekképviseleti szervezeteit visszaszorítani. A multinacionális társaságok - alkalmazottak tömegétôl mind nagyobb - földrajzi és egzisztenciális távolságba kerülô tulajdonosi köre írta elô az egyes régiók vezetôi számára, az alkalmazotti érdekképviselet érvényesíthetôségének szûkítését, vagy éppenséggel kizárását a multinacionális cégeknél alkalmazottak szakszervezeti tagságának tilalmával. Az egyszerre több országban és kontinensen jelen lévô tôkés társaságok sokaságára vált jellemzôvé a korporatív mûködés gyakorlata, amely megnyilvánult az alárendelt régiók gazdaságának és társadalmának ellenôrzésében és irányításában. A magyar jelen Magyarországon a harmadik köztársaság kikiáltását követôen széles körû bizakodás fogadta az önszervezôdés alkotmányos jogának kiterjesztése érdekében alkotott egyesületekrôl szóló (1990. évi II.) törvényt. A szabad szervezôdés és az autonóm mûködés gyakorlatát rövid idô alatt több ezer új egyesület tagja és alapítvány képviselôje tapasztalhatta meg. Legnagyobb jelentôsége ennek a jognak a hazai társadalomfejlôdésben a kisebbségi (ezen belül a cigány/roma) önszervezôdésben volt. Alig alakultak meg a különbözô hagyományôrzô- és érdekvédelmi szervezetek, az állami támogatás rendje hamarosan új követelményeket állított a saját tôkével nem rendelkezô, költségvetési támogatásban re- II. évfolyam 3. szám szeptember 1.

13 ménykedô kisebbségi szervezetek képviselôi és tagjai elé. A nemzeti- és etnikai kisebbségek jogairól szóló (1993. LXXVII.) törvény a kisebbségi képviseletre vállalkozó személyek döntô többségét az 1990 óta autonóm egyesületi-alapítványi szférából terelte át a korporatív kisebbségi önkormányzati szférába. 42 A szélesebb érdekkört érintô munkáltatói-munkavállalói ellentétek megjelenítésének és feloldásának céljából a 90 -es évek végén intézményesítették az Érdekegyeztetô Tanácsot, amely 2010-ig a vállalati-szakszervezeti megállapodások fóruma volt ben a Magyar Köztársaság központi szereplôje az állampolgár volt. A III. köztársaság tárgyalóasztalnál létrehozott közjogi intézményei nem bizonyultak szilárdaknak. A pluralitás elvére épülô alkotmányos intézmények és a hatalommegosztás tiszteletre méltó demokratikus gyakorlata nem váltak a politikai közösség egésze által tisztelt és a választók tömegei által védett teóriává és praktikummá. Az demokrácia-deficitet észlelô újságírói elemzés szerint: Minden korporációs, egymással összevegyülô, megegyezésre törekvô rendszernek az az elônye, hogy a konfliktusokat elsimítja, azok kezelését egy idôre hatékonnyá teszi, mert ( ) a kölcsönös engedmények során kölcsönös elônyökkel jár. Ezek a megállapodás- és együttmûködés-rendszerek azonban a demokrácia éltetô forrását, az eszközök, szerepek, érdekek pluralizmusát zárják el. 43 A 2010-es választások eredményeként Magyarországon új hatalomfelfogás jutott lehetôséghez az elméleti fogalomalkotástól az állam intézményeinek átfogó átalakításáig. Annak ellenére, hogy a több mint fél évtizede gyakorolt hatalom nem követ doktriner politikai ideológiát, a törvényhozó- és végrehajtó hatalom képviselôi által felépített állami- és közigazgatási szervezet meghatározható és elemezhetô január 1-tôl az Alaptörvény a centrális szerepet és a legfôbb akaratot az állam számára tartja fenn. Az állam nevében fellépô kormányzat térnyerését, az ellenzék ellenôrzô szerepének elhomályosulását a legtöbb elemzô rövid idôn belül érzékelte. 44 A konzervatív elemzô szoros összefüggést 42 Noszkai Gábor: Cigányok/romák: A kollektív jogok küszöbén. Magyar Tudomány, sz o. 43 Kóczián Péter: Kétpártrendszer? Élet és Irodalom, október 19., 5. o. lát az állami ideológia és a végrehajtó hatalom által diktált, a tömegeket a pluralitás elutasítására, kizárására ösztönzô azonosságtudat megteremtésének követelménye között. Felismerése azonban nem tagadja a kitûzött cél teljesítésével járó veszélyeket: A valamely ideológiai monopólium ( ) által kormányzott államokban a kihívásokat és az alternatívákat viszonylag könnyû marginalizálni. Az ilyen berendezkedés általában kedvez egy olyan bürokratikus szemléletmód kialakulásának, amelyet saját egyértelmû szabályai védenek: az alattvalókra is kiterjesztendô zárt, korporatív kultúra és identitás, valamint az ezekbôl fakadó kognitív bezárkózás, amely azonban az államot kiszolgáltatottan hagyja a vele szemben megfogalmazódó új kihívásokkal szemben. 45 A konzervatív diagnózist nem cáfolja, sôt némiképp magyarázza a XXI. századból a magyar filozófiai tradícióra visszatekintô szkeptikus megfigyelés: A nem is olyan távoli politikai és filozófiai örökségünk az egyik oldalon a rasszista, kirekesztô, antiszemita és idegengyûlölô, a másik oldalon a marxista doktriner ideológia a gondolkodást és mindennapi életvitelt megrabló jellegükkel a XX. századi magyar történelem, mentalitás- és filozófiatörténet szerves részévé lettek. 46 Az állami autokratikus populizmus keretei között egyre kevésbé van helyük a demokrata (nép által gyakorolt, a nép érdekében kifejteni szándékozott) törekvéseknek. A demokratikus legitimáció hivatott igazolni a hatalom megszerzését, birtoklását és fenntartását. A legitimitás vizsgálata biztosabb iránytût nyújthat bárki számára bármely rabulisztikus ideológiánál. Ideális esetben a legitimáció ( ) megtisztítja ideológiakritikai értelemben az ideológiát a hamistudati elemektôl. 47 Súlyos közösségi csapdahelyzethez vezet, amikor a populista propaganda azzal az igénnyel lép fel, hogy a politikai legitimáció szerepét töltse be. A populista retorika és propaganda több hazai elemzôt is csapdába vezetett, mivel az idôrôl-idôre változó tartalmú populista retorikát nem érdemes mélyreható elemzés középpontjába helyezni. A médiapropaganda esetünkben nem ideológiai dogmákra épül. Pragmatikus és gyors üzenetei gyakorta ellentmondásosak, ám ezen ellentmondások mégoly tudományos igénnyel készített leírása, vagy kritikája nem elégséges ahhoz, hogy a megnevezés által széles rétegekkel legyen képes megértetni a politikai hatalom mûködésének lényegét. A valóságos hatalmi célok érvényesítésének szenzitív érzékelését kö- 44 A legnagyobb ívû elemzéseket ld.: Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam. Összeáll, szerk. és bev.: Magyar Bálint. Társszerk.: Vásárhelyi Júlia. Noran Libro, , Ungváry Rudolf: A láthatatlan valóság. A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon. Kalligram, Pozsony, o. Mindkét munka - különbözô következtetésekre jutó - szerzôi a 2010 után létrejött hazai politikai szerkezet, mint maffiaállam, ill. a fasisztoid mutáció fogalmaira épülô rendszerkritikára vállalkoztak. Magyar és köre a korrupció rendszer-specifikus jelenségére, Ungváry a demokráciát és jogállamot felváltó hatalmi önkényre hívja fel a figyelmet. 45 Schöpflin György: Civil társadalom, etnicitás és az állam: egy hármas kölcsönhatás. In.: Sch. Gy.: A modern nemzet. Attraktor, Máriabesnyô, Gödöllô, o. 46 Vajda Mihály: Demokráciában visszatérhet-e a totalitarizmus? Élet és Irodalom, február 11., 12. o. 47 Szabó Miklós: A legitimáció történelmi alakváltozásai. In.: Sz. M.: Politikai kultúra Magyarországon Válogatott tanulmányok. Medvetánc könyvek. Atlantis program o. II. évfolyam 3. szám szeptember 1.