A pokol valóságos - OTT VOLTAM!

Átírás

1 A pokol valóságos - OTT VOLTAM! És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Joél 3,1 Nevem, Jennifer Perez és 15 éves vagyok. Nekem, mint tinédzsernek valóban nehéz, hogy előttetek állva bűnös előéletemről nyíltan beszéljek. De a Szent Szellem erejének segítsége által meg fogom tenni. Minden amit tanúsítani fogok, Uramnak Jézus Krisztusnak dicsőségét kell hogy szolgálja. Nincs szándékomban egy új tanítást adni, hanem csak arról tanúskodni, amit láttam, hallottam és éreztem. Először a családomról szeretnék beszélni. A szüleim keresztények és láthattam, hogy minden dolgukban Jézussal jártak. Egy Nicky Cruz evangélizáción elfogadtam Jézust életem Urának. Két éven át Isten szava szerint éltem. Azonban amikor a felső iskolába mentem, lázadó lettem és elhagytam az Úr útját. Fellázadtam szüleim ellen és drogozni kezdtem. Ebbe az akkori barátaim vittek bele. Azt gondoltam, hogy én mint keresztény, vagyok abban a helyzetben, hogy barátaimat Jézushoz vezessem. Ehelyett ők vittek vissza a világba. Lázadtam a szüleim ellen és azt gondoltam, hogy ez a tinédzsereknél megszokott. A valóságban a drogok voltak amik ezt okozták, hogy így viselkedjem. Amint szüleim ellen lázadoztam, gonosz szellemek jöttek belém. Szüleim szigorúan neveltek. Sosem engedtek egyedül kimenőre ; nem volt szabad éjszakára kimaradnom hogy valamelyik barátnőmnél aludjak. Ezért mindent titokban a hátuk mögött csináltam. Elkezdtem az iskolát kerülni. Alig mentem az iskolába, inkább drogoztam. Már szenvedélyemmé kezdett válni, de végül is megszabadított az Úr tőlük. Mint már mondtam - keresztény voltam, de nem úgy éltem. Az események amikről beszélni szeretnék, 1997.máj.2-án kezdődtek el. Volt egy barátom - csak úgy barátkoztunk, nem több és nem kevesebb - ő is tudta. Azt gondoltam, hogy ismerem őt, de valójában egyáltalán nem ismertem őt. Azon az éjszakán felhívott és kérdezte, hogy akarok-e a vállalkozásában részt venni. Szüleim nem voltak otthon. Ők, mint minden pénteken imaórán voltak. Nem mentem velük, arra hivatkozva, hogy betegnek érzem magam. Ezalatt hívott a barátom. Kérdezte tőlem: Miért nem jössz ki? A szüleid elmentek! Megfordult a fejemben, tulajdonképpen nem akarok szüleimmel szemben engedetlen lenni, de ha titokban mégis elmegyek, lehet hogy sosem veszik észre - így aztán elmentem otthonról. Későn hazaérkeztek a szüleim és mindjárt le is feküdtek. Éppen ez időben voltam kész arra, hogy elhagyjam a házat és felhívtam a barátomat. Mondtam neki, hogy az utca sarkon várjon rám és semmi esetre se hajtson el a házunk előtt, nehogy szüleimet felébressze, és mindent elrontson. A takaróm alá tettem a párnámat, kimásztam az ablakon. Egy két emeletes házban lakom és minden ablak be van csavarral biztosítva. Az én ablakom nem volt, mert szüleim megbíztak bennem. Így éltem vissza szüleim bizalmával. Mivel a szobám a 2. emeleten van, le kellett ugranom, hogy az utcán legyek. Minden az Úr tervében volt, különben eltörhettem volna a lábamat - de, az megakadályozta volna azt, amit az Úr velem tervezett. Így érkeztem az utcára és találkoztam a barátommal, aki már várt. Ahogy az autóhoz értünk, láttam, hogy három fiatalember és egy lány ül benne. Így gondolkoztam: Azonkívül, hogy drogot veszek és valamit iszom - nem teszek mást. De félelemmel töltött el a gondolat: három 1

2 férfi és csak egy lány van rajtam kívül - csinálhatnak velem valamit. Mégis beszálltam az autóba és elhajtottunk. A barátom a telefonba azt mondta nekem, hogy csak velem akar a városban körül autózni. Erre én oké szórakoztatóan hangzik mondtam, ezért hajlottam arra, hogy találkozzam vele. Soha nem gondoltam volna, hogy engem egy motelba vinne - de mi oda hajtottunk. Amint a motelhoz értünk, minket lányokat egy motelhoz tartozó mosószalonnál hagytak. Azt mondták nekünk, hogy ott várjunk rájuk, míg egy másik barátjukat is elhozzák. Oké-t mondtam, de gyanítottam, hogy valójában szobát bérelnek a motelban. Aztán visszajöttek és valóban egy motel szobába vittek minket. Azt mondták: Ne féljetek, bízzatok bennünk. Nem csinálunk mást, mint várjuk a barátunkat, aztán tovább autózunk. Így hát megbíztam barátomban - gondoltam: ő soha nem okozna nekem fájdalmat; azonban a valóságban tulajdonképpen egyáltalán nem ismertem őt. Először beszélgettünk egy darabig, míg végül javasoltam, miért nem hozunk valamit inni amíg várakozunk? Barátom és én elmentünk a motel melletti kis cukrászdába. Három szprájtot vettünk és visszamentünk a szobába. Kiöntöttük a poharakba; nem volt semmi gyanús tasak vagy egyéb amivel árthatnának. Minden ártalmatlannak nézett ki. Kimentem a mellékhelyiségbe, hogy rendbe tegyem a hajamat, utána visszamentem a szobába, és egy új pohár szprájt volt számomra kitöltve. Egy eper rágógumit bekaptam és ittam - ezután nem tudom, hogy mi történt velem. Amikor újra látni tudtam, azt vettem észre, hogy a lelkem kimegy a testemből. Megállapítottam, hogy egy kórházban vagyok, orvosok és ápolónők vannak körülöttem. A testemen kívül voltam, és láttam azt az ágyon, mozdulatlanul. Amint megfordultam, hirtelen két embert láttam piros öltözékben. Jöjj velünk! mondták és megragadták a karomat; egy helyre vittek ott eltűntek a közelemből- és amint körül néztem, megállapítottam, hogy a túlvilágban vagyok! Az első, amit láttam, egy magas fal volt. Fehér volt és úgy tűnt, hogy nincs vége. A fal közepén volt egy ajtó - de be volt zárva. Az Ószövetségben beszél Mózes a Szentsátorról és leírja a részleteket. Emlékszem rá, hogy ez a fal éppen úgy nézett ki. Jobbra az ajtótól volt egy nagy szék, és egy kissebb állt jobbra tőle. Úgy néztek ki, mintha aranyból lettek volna. Tőlem jobbra láttam egy fekete ajtót - totál sötétség volt körülötte, de mivel kilincset láttam rajta, ezért tudtam hogy az egy ajtó volt. Ez egy nagyon csúnya ajtó volt. Balra tőlem láttam az Édent; Láttam a fákat, egy kristály tiszta vízesést és füvet. Ez egy békés hely volt, de nem láttam senkit ott. Feltekintettem és megláttam Mennyei Atyámat. Arcát a dicsőségtől, ami Őt körülvette, nem láthattam; ez a dicsőség olyan csodálatos, ragyogó, fénylő volt, bevilágította az egész Mennyet. Ő volt a fény. Az alakját láthattam - Ő Fiával volt egységben, jóllehet két személy volt; Ők egyek voltak és mégis két személy. Tőlük jobbra láttam két angyalt, Gábrielt és Michaélt. Nem tudtam volna a nevüket, ha nem olvashattam volna le a homlokukról. Amint Mennyei Atyám előtt álltam, szörnyen szennyesnek éreztem magamat! A térdeimre estem, és nagyon zokogtam. Iszonyatosan szégyelltem magam. Nem is nagyon akartam arcukat nézni, mert olyan mélységesen szégyelltem magam. Amint az Úr előtt térdeltem, megmutatta az életemet mint egy filmen - a kezdetétől mindezidáig. Akkor azt mondta nekem, hogy az életem legfontosabb része a megtérésem utáni szakasz volt, és azok a cselekedetek amiket az után tettem. Azt mondtam a barátaimnak, hogy keresztény vagyok, azonban az életem nem hozott gyümöl- 2

3 csöt. Végül is azt mondta nekem, hogy elrendeltetett: a pokolba kell mennem. Gábriel angyal hozzám lépett és megfogta a karomat. Ahhoz a visszatetsző fekete ajtóhoz vezetett, amire legszívesebben rá sem néztem volna. Megpróbáltam ott helyben maradni, de nem tudtam, mivel szellem voltam - és így mentünk át ezen a szörnyű ajtón. Ahogy az ajtó másik oldalán voltunk, mély sötétség vett körül bennünket, hogy semmit nem lehetett látni. Aztán elkezdtünk sebesen zuhanni, úgy mint a hullámvasúton lefelé. Minél mélyebbre estünk, annál forróbb lett. Becsuktam a szememet, nem akartam látni, hogy hol vagyunk. Amint csend lett, kinyitottam a szememet és egy nagy utcán találtam magamat. Nem tudtam, hogy hová vezet az. De az első amit éreztem - szomjúság. Tényleg nagyon szomjas voltam! Állandóan mondtam az angyalnak: Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! Úgy tűnt, hogy Ő egyáltalán nem hallotta meg. Elkezdtem sírni, a könnyeim ahogy folytak az arcomon, azonnal leszáradtak. Távolról feltűnt, hogy intenzív kén szagot ézek, és mint mikor autógumit égetnek. Megpróbáltam az orromat befogni, de így még büdösebbnek éreztem. Mind az öt érzékszervem jelentősen érzékenyebb volt mint a Földön. Minél inkább védekeztem ellene, annál erősebben bűzlött a kén. Később észrevettem, hogy a karomról a szőrszálak a hőség következtében eltűntek. Iszonyatos hőség volt! Amint körülnéztem, láttam embereket, akiket démonok kínoztak. Láttam egy szenvedő asszonyt, amint egy démon gyötörte és kínozta. A démon leverte a fejét és a lándzsájával a testét szúrkálta. Nem érdekelte, hogy hova szúr - a szemébe, a testébe, lábába, kezébe, mindenhova. Azután visszatette a fejét újra a testére és tovább szúrkálta. Ezalatt az asszony gyötrelemében velőkig hatóan kiáltozott. Egy másik démon egy éves fiatal embert kínozott; lánc volt a nyakán és egy tűz-gödör előtt állt. A démon a hosszú lándzsájával szúrkálta a testét mindenhol. Azt megragadta a hajánál és a láncnál fogva és behajította a tűz-gödörbe. Aztán kihúzta és újra döfködte és döfködte a testét; amikor a férfi a tűz-gödörben volt, nem hallottam a hangját, de amikor a démon kihúzta, hallhattam gyötrelemteljes üvöltését. Megkíséreltem befogni a fülemet, mert az üvöltés olyan iszonyú volt, de akkor is hallottam. A hallásom is érzékenyebb volt mint valamikor is a Földön. Láttam egy másik démont - ez a többi fölött volt, mert nagyon szép volt; olyan volt mint Isten angyalai, de nem volt az. A különbség Isten angyalai és sátán angyalai között az volt, hogy Isten angyalainak a nevei arannyal a homlokukra volt írva - a sátánéinak nem. Mindezek után ránéztem Gábriel angyalra - Ő fölfelé tekintett. Azt gondoltam, hogy nem akarja ezeket a szerencsétlen szenvedőket látni. Azt kérdeztem magamban: Miért vagy egyáltalán még itt? Nem arra várok itt, hogy rám kerül a sor amikor szenvednem kell? És újra kiáltottam az angyalhoz: Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! Gondolom, hogy hallott engem, mert lenézett rám és azt mondta: Az Örökkévaló egy új esélyt akar adni neked. Amint ezt mondta, a szomjúságom, minden szenvedésem és gyötrelmem - mintha elfújták volna. Mély békét éreztem. Akkor megragadta a kezem és szálltunk felfelé - akkor hirtelen hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja: Jennifer, segíts, segíts! Néztem lefelé. Látni akartam, ki volt az, de a lángok megakadályozták, hogy láthassam az arcát. Olyan volt a hangja mint egy leánynak. Csak a segélykérő kinyújtott kezét láthattam. Nagyon szerettem volna segíteni neki de nem tudtam. 3

4 Körülnéztem és láttam barátaimat - embereket akiket ismertem és akiket nem ismertem. Ismerősnek tűntek, de mégsem tudtam, hogy kik ők. Nem ismertem az életüket, de amikor iskolatársaimat láttam, az nagyon fájt! Arra gondoltam hogy rossz példamutatásom miatt nem ismerhették meg Istent - lehet hogy az én bűnöm, hogy ők itt vannak. Láttam, hogy a pokolban nincs idő - nincsen múlt, jelen és jövő - úgymond minden egyforma - és elrendelt dolog, hogy örökké ott maradjanak. Azután visszavitt az angyal Isten jelenlétébe. Amint előtte voltam, térdeimre borultam, és sírtam és sírtam. Még mindíg nem akartam arcára tekinteni, mert nagyon szégyelltem magamat. De az Örökkévaló szólt hozzám - egy szivélyes meleg hangon: Szeretlek téged! És mondta, hogy mindent megbocsát, amivel én Őt megsértettem - MEGBOCSÁT NEKEM! Isten rámnézett és sok dolgot megmutatott. Megmutatta a világot, a Földet. A Föld körül valami nagyon lágyat láttam, puhát - olyan mint az ózon-pára vagy egy fátyol - ez volt az egész Föld körül. Olyan puha volt, hogy kívántam megérinteni. Amint megérintettem, mindjárt megértettem, hogy az a Szent Szellem volt, mert rámszállt és elkezdtem más nyelven beszélni. Akkor átéltem, hogy sok gonosz szellem távozott ki belőlem. Amikor korábban drog alatt voltam, megnyílt az ajtó és e gonosz szellemek belém jöttek. Már akkor gyötörtek engem. Az ahogyan korábban sokszor viselkedtem, a gonosz szellemek által történt. Isten szava mondja, hogy ha házad ki van takarítva, a gonosz szellemek megkísérelik hogy visszajöjjenek - de hét másik gonosz szellemet hoznak magukkal. Luk. 11,24-26 Az én házam ki volt takarítva amikor két évvel ezelőtt megtértem. Most hogy Szent Szellemmel betöltettem, láttam a gonosz szellemeket, akik korábban hetet magukkak hoztak, ez a hét külön külön további hetet hozott és így tovább - végül olyan sokan voltak, hogy nem is számolhattam meg őket. Azután a jövőt mutatta meg az Úr. Megmutatta amint a Földön a dolgok alakulni fognak és amiknek meg kell történniük. A látomás amit kaptam, az akkori időtől az elragadtatás idejéig terjedt. Az elragadtatást nem mutatta meg, de az eseményeket igen, amik meg fognak történni. Naprólnapra közelebb jövünk hozzá - és azt mondom nektek: Az elragadtatás közel van! Meg kell vizsgálnod magad és megkérdezned: Kész vagyok arra, hogy ha az Úr jön, vele menjek? Mindezeket megmutatta nekem az Úr, de azt mondta, hogy senkinek nem mondhatom el azokat, hanem várni kell, és biztosnak lenni abban, hogy közel a vég. Nem akarok engedetlen lenni, ezért nem mondom el itt amit láttam. De kell, hogy figyelmeztesselek benneteket, hogy az elragadtatás közel van! Beszédem elején a Joél 3,1-et idéztem. Ez különösen jelenünkben nagy beteljesedésben van. Sok fiatal feláll és hirdeti Isten Igéjét. Az ördög ugyancsak fel akarja a maga seregét fiatalokból állítani - de az Örökkévaló hatalmasabb! Hogy ha te életed Urának elismered az Úr Jézust/Jesuát a Messiást, erőt fog adni neked az ördög fölött, hogy Isten Igéjét mindenhol a világon hirdetni tudd - úgy ahogy azt a Bibliában megparancsolta. Azt mondta nekem, hogy egy misszióm van - és ez a misszió abban áll, hogy mondjam el a tapasztalatomat fiataloknak. Ha néha nehezemre esik is, ez egy parancs amit az Úr nekem adott - akarom, hogy betöltsem azt. Amint visszatértem a testembe, felébredtem és a kórházban találtam magam. Körülnéztem és láttam a tűt a karomban, gépet, amely a szívfunkciómat mérte, csövek itt, csövek ott. Hamar bejöttek a szüleim és elkezdtek sírni. Nagyon idegesnek látszottak, de az Úr utasított, hogy mindent mondjak el nekik, amit átéltem. Az ápolónő mikor bejött, mondta nekem, hogy mind nagyon aggódtak értem. Elmondta, hogy időről időre eszméletlen voltam. A harmadiknál 4

5 úgy tűnt, hogy nem akarok eszméletre jutni. Azon az éjszakán, amikor titkon elhagytam a házunkat, édesanyám rosszat álmodott. A kiskutyám, ami az én szobámban alszik, szüleim szobájába futott, és kaparva édesanyám karját, felébresztette őt. Ő felébredt, a szobámba ment és a takaróm alá dugott párna miatt azt hitte, hogy ott alszom - és visszament a szobájába. De meglátta a riasztó fényét egy rendőr autónak az ablakon át. Aztán látta, amint a rendőr a házunk ajtajához jött, és felébresztette apámat. A rendőr mondta nekik, hogy hívják fel a rendőrörsöt, azok majd többet mondanak. Szüleim ott megtudták, hogy mérgezési tünetekkel a kórházban vagyok. Ebben a pillanatban szólt az Úr apámhoz, hogy ne aggódjon, mert minden az Ő KEZÉBEN van - így apám megnyugodott. Három napig voltam a kórházban. Egy héttel később a nyomozókkal beszéltünk, akik elmondták nekünk annak az éjszakának az eseményeit. Elmondták, hogy a másik leány is elszökött otthonról, és az apja nagyon aggódott érte. Autóval elindult keresni őt, de nem találta. Akkor a rendőrségre hajtott és mindegyik rendőrkocsi elkezdte keresni azt az autó típust, amelyik a barátomé volt. Egy rendőr, aki ebben az időben nem volt szolgálatban egy használt autót akart venni. Véletlenül meglátta a barátom autóját és értesítette a rendőrséget. Miközben a rendőrök úton voltak az autót megkeresni, közben az másik helyre parkolt, és így nem tudták meg, hogy hol vagyunk. Akkor mi éppen a motel 2. emeletén egy sarokszobában voltunk. A rendőrök éppen ebben a motelban kezdték el, hogy minden szobában ez autó tulajdonosa után keressenek. Elsősorban az autó után kerestek, és nem a lányok után. Amikor a mi ajtónkon kopogtak, kinyitották az ajtót és megláttak engem a padlón feküdni. Mégis elmentek. Az én un. barátom azt gondolta, hogy a rendőrök nem jönnek vissza - de a rendőrök éppen a mentőket hívták. Nagyon hamar visszajöttek, hogy megállapítsák, mi történt a szobában egyáltalán. Abban a pillanatban, amikor a rendőr kinyitotta az ajtót, az én un. barátom akivel autóztam és megbíztam benne - éppen megerőszakolásomra készült. Az Úr, hogy ezt megakadályozza, felhasználta a rendőröket - így nem történt meg. Ezért hálát adok az Úrnak - mert Ő olyan nagy könyörületességgel volt irántam. Ugyancsak nagyon hálás vagyok a szüleimnek, minden imádságukért értem - ezzel hozzátok szülőkhöz szeretnék szólni. Soha ne hagyjátok abba a gyermekeitekért való imádkozást! Ha nem élnek az Úrral, akkor is tarsátok imában őket, soha ne adjátok fel! Szüleim soha nem adták fel - és látjátok, hol vagyok most - hirdetem Isten Igéjét; mondom más fiataloknak, hogy jobb ha az Úrhoz jönnek és Őt szolgálják, mert nekik nagy szükségük van Rá. Szeretném üzenetemet a fiatalokhoz irányítani - gondolkozzatok el magatoról, vizsgáljátok meg magatokat! Gondolkozz, miért figyelsz annyira arra, hogy mit mondanak mások rólad!? Én is adtam arra, hogy mit mondanak rólam mások - de ma már felfogtam, hogy mások tulajdonképpen ténylegesen nem törődtek velem. Ők nem lesznek ott, amikor te egyedül az Úr előtt állsz majd! Amikor én az Úr előtt álltam, nem volt egy barátom sem velem hogy segítsen, a családom sem volt ott, egyedül kellett Isten előtt felelnem. Előtte nem hazudhatsz, mert Ő szent! Amint előtte álltam, nem találtam a helyem és csak szennyesnek éreztem magamat, mert a bűneimben voltam és a MENNYBEN MINDEN SZENT! 5

6 Mondom nektek ma, hogy ha Jézust eddig nem fogadtad el életed Urának, a legjobb lenne ha még ma megtennéd! Ez a legfontosabb döntés az egész emberi életben! Mindezt nem azért mondom, hogy a pokoltól való félemetekben forduljatok Istenhez és Jézushoz - hanem azért, hogy az Ő könyörületességét, kegyelmét és szeretetét megismerjétek. Ő az Atya küldte Fiát, hogy értünk meghaljon. Így Jézus minden csepp kiontott vére bűneink bocsánata. Ha Jézust életed Urának elismered, ez az életed legfontosabb döntése. Jöjj az Úrhoz! - ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak és gondolnak! Hogy ha az Urat szolgálni akarod, akkor tedd azt egész szívvel és ne csak a száddal mondd, hanem szívvel és értelemmel. Ne aggódj a jövő felől, a ma felől - nem tudod, mikor fogsz meghalni. Én csak 15 éves vagyok és soha nem gondoltam volna, hogy 15 évesen meghalok - soha az életemben! Tényleg gondolkozz el: Az életem nem az enyém, a te életed nem a tiéd, tulajdonképpen egy elrejtett életünk van - életünk tulajdonképpen Istené! A világ sokat kínál - de gondolj arra, hogy Isten sokkal, sokkal többet és jobbat kínál. A világ és bűn fizetsége a pokol és halál - de az Örökkévaló örökéletet kínál neked Ővele. AZ ÖRÖKÉLET ÖRÖKKÉ TART... Életed minden pillanatában úgy élj, mintha az utolsó nap vagy pillanat lenne! Imádkozzunk: Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök hozzád. Óh mennyei Atyám, ebben a pillanatban szeretném Jézust mint Uramat és Megváltómat elfogadni. Kérlek jöjj az életembe! A testvér bizonyságot tett arról, hogy a pokol valóság, mert ő ott volt. Szerető Istenem! nem szeretnék oda jutni! Szerető Atyám a Mennyekben! kérlek bocsásd meg a bűneimet, amelyeket elkövettem, minden kicsi-nagy, és titkos bűneimet is! Megvallom neked - kérlek bocsásd meg! Szerető Úr Jézus! hiszem, hogy értem meghaltál a kereszten és feltámadtál a halálból. Hiszem, hogy bejössz a szívembe, ott lakni és uralkodni fogsz! Akarom Igédet olvasni, és egyre jobban megismerni. A Te gyülekezetedbe akarok menni, és tudom, hogy ott megtalállak. Azt mondtad: Ha ketten vagy hárman Te nevedben összegyülekeznek, ott vagy. Uram Istenem, ott akarok lenni, ahol Te vagy! Mindezt imádkozom JÉZUS NEVÉBEN. Amen Ha ez a bizonyságtétel megérintette a szívedet, add tovább barátaidnak, hogy ők is Jézust a szívükbe fogadhassák! Ne hagyj időt és alkalmakat elveszni, mert lehet hogy az utolsó lesz! A POLKOL VALÓSÁGOS, ÉN OTT VOLTAM... Die Hölle ist real, ich war dort... German: Hell is Real, I went there by Jennifer Perez Németből fordította: Katharina Becker 6