VILÁGP STA ÉLJEN JÉZUS SZÍVE A MI SZÍVÜNKBEN MISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK VERBITA BARÁTI KÖR HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓL

Átírás

1 VILÁGP STA Új folyam, V. évf. 2. sz. A verbita missziós szerzetesek lapja nyár ÉLJEN JÉZUS SZÍVE A MI SZÍVÜNKBEN MISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK VERBITA BARÁTI KÖR HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓL

2 2 Negyven éve pap Vince atya Házunk tája P. Dinya Vince atya negyven éve éppen negyven éves volt, amikor az Egri Egyházmegye szolgálatára június 29-én pappá szentelték. Ez az ünnep igazi alkalom a hálaadásra, hiszen élete nem szûkölködött kalandos fordulatokban januárjában úgy lett verbita, hogy valójában alig-alig tudta, mit is kíván tõle Isten, csak engedelmeskedett a hívó szónak. Õsszel beöltözött, pedig már törvényben fogadták el a rendek feloszlatását, de ez sem vette el a kedvét. Jászberényben kertészként dolgozott a ferences kolostorban, ahol akkoriban az elüldözött idõs nõvérek kaptak szállást. Õk ajánlották Vince atyának, hogy tanuljon tovább, így jutott el a papszentelésig. Káplánként mûködött Geszteréden, Taron, Nyírbátorban és Újfehértón, plébánosként Dombrádon és Füzesabonyban ben, amikor már érezhetõen enyhült a pártállami diktatúra szorítása, a római rendfõnökség engedélyével négyen az egykori növendékek közül titokban noviciátust kezdtek P. Szántó János vezetésével. Természetesen nem a ma is szokásos, szigorú feltételekkel, hanem havonta találkoztak novíciusmesterükkel, aki a szûkös lehetõségek ellenére mégis megpróbálta feltárni számukra a társaság gazdag lelkiségét. Igazi noviciátusuk azonban az élet volt, novíciusmesterük pedig a hûség. Így tettek elsõ fogadalmat 1985-ben, örök fogadalmat pedig 1988-ban. Vince atya 1994-ben tért vissza rendi keretek közé, azóta is a kõszegi Szent Imre Missziósház közösségét szolgálja. Tóth Zoltán SVD Fájdalommal ért bennünket P. Becherer András atyánk halála. Rendtestvérünk május 7-én rövid szenvedés után adta vissza lelkét Teremtõjének a székesfehérvári papi otthonban. Német ajkú családban született október 21-én a bácskai Hódságon. Bácska visszacsatolása után édesapja magyar katonaként orosz hadifogságba esett és évekig raboskodott a Szovjetunióban. Miután a szerb partizánok 1944-ben bevonultak falujukba, Az örök világosság fényeskedjék neki! elkezdõdött a rémuralom: százakat végeztek ki, a többieket pedig kivétel nélkül internálták. A foglyok nagy része fertõzõ betegségekben meghalt, így András atya kishúga is. Végül politikai nyomásra a katonaság hagyta, hogy a foglyok Magyarország felé szökjenek, a magyar határõrök pedig szemet hunytak a menekülõk láttán. Így települt András atya is édesanyjával Magyarországra, ahová késõbb édesapja is megérkezett a hadifogságból ben Kiskunfélegyházán, a Szent István Missziósházban folytatta tanulmányait, rá egy évre pedig megkezdte a noviciátust augusztus 15-én tett fogadalmat. A pannonhalmi bencés gimnáziumban fejezhette be a gimnáziumot. Mint politikailag megbízhatatlan háromnegyed évig munkaszolgálatos katonaként szolgált, de késõbb, az 1953-as Nagy Imre-féle enyhülés következtében a fegyveres erõkhöz került. Leszerelése után a Váci Egyházmegye kispapja lett az egri szemináriumban, így tett örök fogadalmat 1959-ben ban szentelték pappá. Összesen 36 évig mûködött egyházmegyés szolgálatban Pécelen, Csongrádon, Kiskunfélegyházán, Fülöpjakabon, Peregen és Kiskunlacházán, ahol templomot is épített. A rendszerváltozással õ lett az elsõ legális magyar verbita tartományfõnök ( ), õ jegyeztette be a társaságot hivatalosan december 8-án. Elõször a kõszegi bencés házban lakott, majd néhány évig a kispapok prefektusa volt Budatétényben. Ezután a kõszegi Szent Imre Missziósházban mûködött, melynek egy ideig rektora is volt. Mosolygós, csodálkozó kék szeme hiányozni fog nekünk, ahogy alázatos, békés természete is. A Jóisten jutalmazza meg az örök boldogsággal mindenkire kiterjedõ szeretetéért! Tóth Zoltán SVD VILÁGP STA A verbita missziós szerzetesek negyedéves hírlevele verbita@verbita.hu honlap: Ingyenes, katolikus kiadvány, fenntartása az olvasók önkéntes adományaiból történik. Isten fizesse meg a legkisebb adományt is! Felelõs kiadó: P. Juhos Ferenc SVD tartományfõnök Fõszerkesztõ: Szerdahelyi Csongor Tördelés: Bukovszki Antal Korrektor: Rochlitz Bernadett Rendi konzulens: Burbela Gergely SVD A szerkesztõség címe: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3 5., tel.: vagy A szerzõk gondolatai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét. Nem kért kéziratot, fényképet nem küldünk vissza. Nyomás: D-Plus Kft., 1037 Budapest, Csillaghegyi út Felelõs vezetõ: Németh László ügyvezetõ ISSN Kapcsolatfelvétel a verbita missziósokkal P. BURBELA GERGELY SVD: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3 5., tel.: vagy TÓTH ZOLTÁN SVD: 9730 Kõszeg, Park u. 1., tel.: Adományok, miseszövetségi befizetések: Kérésre küldünk csekket, adóigazolást!

3 Világposta Levél Argentínából Az ifjúsági klub remekül beindult. A fiatalok jönnek, különösen azóta, hogy sikerült bérelnünk egy biliárdasztalt, ami nem várt sikerrel mûködik. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi biliárdtehetség van köztünk. Egyébként a pingpongasztal is remek, csak a labdák fogynak túl gyorsan. A biliárdasztal egy pezós pénzérmével mûködik. A tulajdonos havonta egyszer jön a perselyt üríteni, amelyhez természetesen csak neki van kulcsa. A bevételen pedig fele-fele arányban osztozunk. Így már volt is némi nyereségünk, amibõl tudtam venni két energiatakarékos izzót, ugyanis addig 250 wattos izzókat használtunk. A karitász épületét is lassan tetõ alá hozzuk. Idõközben a mérnök is bekapcsolódott a munkába a plébánossal együtt. Én általában a kõmûvesekkel tartom a kapcsolatot, most épp az ablakokat kell beszereznem. Igazi csapatmunka. Most, a hétvégén száz csirkét sütöttünk, vasárnap délben jönnek érte, akik venni akarnak. Jegyek segítségével történik az eladás. Így vasárnap reggelre már tudjuk, mennyit adhatunk el jegy nélkül. Ha mind a százat eladjuk, akkor átszámítva hatvanezer forint hasznunk lesz, ami fedezi a kõmûvesek négy napi bérét. Vagy vehetünk belõle három tetõbádogot, amibõl összesen húsz darabra van szükség. Itt a faluban ez bevett formája a pénzgyûjtésnek. A Világposta múlt számában az egyik képen egy kápolna volt látható egészen kicsi padokkal. Ezeket is lecseréltük már rendes templomi padokra, mert egy fûrésztelepes adományozott nekünk kétszáz deszkát, amibõl egy közeli asztalos jutányos áron remek padokat készített. Érdekes, hogy egy ilyen apróság mennyire megváltoztatja a kápolna légkörét! Az itteni épületek egyszerûek. A falakat egysoros téglából rakják, majd belülre vakolat kerül. A szubtrópusi klíma miatt ugyanis nem szükséges a hõszigetelés, és a téli fûtésre sem kell gondolni. Sõt, inkább az a fontos, hogy legyen az épületben elegendõ ventilátor. Minden templomban vannak ventilátorok, ami nekem az elsõ idõkben szokatlan látvány volt. Miután azonban végigizzadtam néhány szentmisét, rögtön igazat adtam az ittenieknek. Kedves barátaim! Várom kérdésiteket, mert lassan kifogyok a mondanivalóból. Hálás szívvel köszönöm eddigi adományaitokat és imáitokat is! Isten áldjon benneteket! P. Varga János SVD janos68@yahoo.com.ar SEGÍTHETJÜK JÁNOS ATYA MISSZIÓJÁT Aki szívesen támogatná Varga János atya munkáját, az Isteni Ige Társasága Missziós Titkárságának csekkjén teheti meg. Kérjük, a közlemény rovatban mindenképp tüntesse fel: Argentína. Bankszámlaszámunk: A projektrõl P. BURBELA GERGELYNÉL lehet érdeklõdni a 30/ telefonszámon vagy a verbita@verbita.hu címen. Missziós Titkárság, 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u A legkisebb adományt is hálásan köszönjük János atya és hívei nevében is. Jézus Szíve oltalmában Az egyház június 16-án ünnepelte az Alacoque Szent Mária Margit által a Szent Szívrõl kapott kinyilatkoztatás 200. évfordulóját. Arnold Janssen élve a lehetõséggel, önmagát, elsõ munkatársait, valamint megalapítandó mûvét a Szent Szív oltalmába ajánlotta, a pogányok megtérítésének szándékával. Ugyanazon a napon Arnold aláírta az adás-vételi szerzõdést, melybõl kinõtt az elsõ missziósház. Az új intézmény is a Legszentebb Szív nevet kapta. Páter Blum ezt a napot az Isteni Ige Társasága születésnapjának nevezi. Vivat cor Jesu in cordibus hominum (Éljen Jézus Szíve az emberek szívében) ez volt a társaság elsõ jelmondata. Arnold késõbb módosította:...in cordibus nostris a mi szívünkben. A missziósház megszentelésekor kitette a jelmondatot a homlokzatra. A társaság elsõ éveiben ez a kijelentés köszöntéssé vált. Amikor Anzerrel együtt leteszi elsõ fogadalmát, június 16-án e szavakat mondta: Uram, arcod elõtt fekve, Jézus Legszentebb Szívének tiszteletére fogadom..., minden imát, tettet és fájdalmat és érte minden érdemet neked adok, csak hogy teljesülhessenek Jézus Szívének óhajai, fõleg a pogányok országaiban... Jézus legédesebb Szíve, légy az én szeretetem! Szorgalmazta az elsõ péntekek megünnepelését. Ekkor a papoknak a szentmisét Jézus Szíve tiszteletére kellett ajánlani, és a többieknek ebben a lelkületben kellett a szentáldozáshoz járulni. A reggeli szentmise különösen ünnepélyes volt, egybekötve az áldással és Jézus Szíve-könyörgésekkel, este pedig ünnepélyes ájtatosságot tartottak. Jézus Szívének napja parancsolt ünnep volt a társaságban ben az alapszabályban Jézus Szent Szívét nevezi meg a társaság patrónusának. Elõször az volt a szándéka, hogy a rendtagok ruhája piros lesz, végül azonban a pirossal varrott cingulus mellett maradt, emlékéül a vérnek, melyet az isteni szív irántunk kiontott. Éljen Jézus Szíve a mi szívünkben! Szép nyarat, jó pihenést! P. Juhos Ferenc SVD, tartományfõnök 3

4 4 Hé, Rám! Ó, Istenem! Magyar papok Indiában Világmisszió Ez év januárjában tíz magyar pap egy bencés szerzetes, egy teológiai tanár és hét plébános Benvin Madasery Sebastián verbita atya vezetésével három hetes missziós zarándoklaton vett részt. Budapestrõl Delhibe, India fõvárosába érkeztünk, ezt követte Indore, ahol Chacko verbita püspökkel meglátogattunk több missziót, majd Mumbaiba (Bombayba) utaztunk, ahol egy óriási, 1,7 millió ember lakta szegénynegyedbe is elmentünk. Nagyon érdekes volt Goa állam felkeresése, ami 1961-ig portugál gyarmat volt. Itt van eltemetve Xavéri Szent Ferenc, akinek a sírjánál misézhettünk a Bom Jesu-bazilikában. Végül pedig Sebastián atya szüleinek voltunk a vendégei Kerala államban, ahol a Szent Tamás-hegyre zarándokolva az apostol lábának lenyomatánál mondtuk el hálaadó imánkat. Induláskor a repülõtéren megkérdeztem Sebastiánt, hogy miért akar bennünket elvinni Indiába? Hogy lássátok a valóságot! válaszolta. Mi a valóság? kérdeztem vissza. Hát azt majd meglátjátok! felelte mosolyogva. Mit láttunk a valóságból? Európai ember számára felfoghatatlan szegénységet, de mégis boldog embereket. A régmúlt idõk kultúráinak csodálatos épületeit, ugyanakkor tákolmányokból kimászó, végtelenül egyszerû arcokat. Nagy világvallások jelenlétét, sokszor vérre menõ ellentéteiket, mellette katolikus iskolákat, ahol vidáman együtt énekelnek, táncolnak a gyerekek, mindegy, hogy milyen vallásúak. Súlyos betegséget hordozó emberek mély hitét és állapotuk türelmes elfogadását. A kisebbségben élõ katolikusok hiteles, imádságos tanúságtevõ jelenlétét. Szenvedélyem a fotózás, ilyen szempontból India paradicsomnak számít. Utunk elején Delhiben volt egy meghatározó élményem. Száz méteren belül száz téma kerül az ember elé. Ez alkalommal nemcsak a téma került elém, hanem egy kõ is, amibe elbotlottam és hatalmasat estem. Nem sokkal ezután korra, nemre való tekintet nélkül legalább tíz ember szaladt oda hozzám, felsegítettek, porolták a nadrágomat, aggódó figyelmességgel kérdezgették, nem ütötteme meg magamat, ne hívjanak-e orvost, nem tört-e el valamim. Ez is India! Az emberek figyelnek egymásra. Természetesen a sok élmény között katolikus papok számára nagyon fontos volt arra a kérdésre is választ kapni, milyen az egyház Indiában? Egyik résztvevõ atya fogalmazta meg legjellemzõbben, amit valamennyien tapasztaltunk: A hívek elõhozták belõlem a papot. Mit is jelent ez? Több alkalommal találkoztunk nagyon súlyos betegekkel (leprásokkal, rákosokkal, mozgásszervi károsodást szenvedettekkel), akik mély hittel kérték a személyes imáinkat, kérték, hogy tegyük rájuk a kezünket, és mindezt azzal a reménnyel élték meg, hogy a papságunkból fakadó krisztusi jelenlét kegyelmébõl õk is részesednek. Én is úgy éreztem, hogy jelen volt a gyógyulás ajándéka, az õ hitük engem biztosan gyógyított. Külön érdekesség, hogy több olyan atyával is találkoztunk, akik papságuk mellett a testi gyógyítás adományát is gyakorolják. Az egyik verbita például országos hírû fogorvos, egy plébános pedig kitanulta a lábmaszszázs tudományát. Belegondolva a magyar viszonyokba, megkérdezné valaki: Hová mész? Megyek a paphoz kihúzatni a fogamat, vagy megyek az atyához lábmasszázsra... India gazdasága hihetetlen mértékben fejlõdött az elmúlt tíz év alatt. A számítógépiparban India az elsõk között szerepel. Repülõvel minden indiai állam megközelíthetõ, de nagy gondot fordítanak az úthálózat fejlesztésére is. Persze európai ember számára azért elég furcsa, hogy az autópályára felhajthatnak a háziállatok, valamint a forgalommal szembe is jönnek kerékpárosok. Izgalmas kérdés, hogy tudja megõrizni az ország a hagyományos szellemi, vallási, kulturális értékeit. Tud-e majd ellenállni a gazdasági fellendülésbõl fakadó jóléti állam kísértéseinek. Delhiben ellátogattunk India legfõbb nemzeti szimbólumához, a Rádzsgháthoz, ahol Mahatma Gandhi holttestét elégették. A komor fekete gránitlapra az utolsó szavait írták: Hé, Rám! Ó, Istenem! Úgy gondolom, hogy beszámolómat én is ezzel a mondattal fejezem be, ebben bennfoglaltatik az aggódás, a hála, a szépség, minden, ami a világunkban fontos! Hé, Rám! Bodor György, plébános

5 Hírek a missziókból DUBLIN, Írország (CNS) Az ír plébániákon nõtt a szentmisék látogatottsága a recesszió óta. Számos ír plébánia jelentette, hogy nõtt a szentmisék látogatottsága az elmúlt hónapokban, közülük néhánynál ez a harminc százalékot is megközelítette. Joseph Duffy (képünkön), az észak-írországi Clogher püspöke azt nyilatkozta, nem csak az idõsebb emberek látogatják a miséket nagyobb számban. Igen sok fiatal család is, akik eddig hiányoztak a templomokból, most visszatér mondta Duffy püspök. Ez nemrég kezdõdött el, az emberek kiéheztek az erkölcsi és a lelki értékekre. A példátlan növekedés korszaka után Írország gazdasága az utóbbi hónapokban nehéz helyzetbe került. A kétmilliós munkaerõpiacon naponta átlag ezer ember veszíti el az állását. Sokan életükben elõször élnek át mély válságot mondta a fõpásztor. A gazdasági összeomlás irama igen gyors volt, ami megállásra és gondolkodásra készteti az embereket. Ez mutatkozik meg a templomokba való visszatérésben. MISSZIÓS ADOMÁNYOK VATIKÁNVÁROS (CNS) A kapzsiság okozza a gazdasági válságot. A kapzsiság a gyökere minden rossznak és forrása a jelenlegi gazdasági világválságnak, mondta XVI. Benedek pápa. A kapzsiság sugallja nekünk, hogy a birtoklás a legfõbb jó az életben, mégis a kapzsiság torzítja el az anyagi javak értékét és teszi tönkre a világot hangsúlyozta a Szentatya az április 22-i általános kihallgatáson. VATIKÁNVÁROS (CNS) A belga tiltakozás a pápa óvszerrõl szóló felszólalása ellen zavart kelt. A belga parlament döntése, hogy hivatalos tiltakozással él XVI. Benedek pápa megjegyzése miatt, melyet az óvszer használatára az AIDS megelõzését illetõen tett, zavart kelt fogalmazott a vatikáni szóvivõ. Magától értetõdõ, hogy minden demokratikus államban a Szentatya és az egyház kifejezésre juttathatja saját álláspontját és intézkedéseit az emberi személyt és az egyén morális felelõsségét illetõen, mondta Federico Lombardi (képünkön). Az egyház széleskörû tapasztalata az oktatás és egészségügy terén, különösen a A Missziós Titkárság a missziós öntudatképzõ intézményi mivoltán túl segélyszervezet is, amely lehetõséget kínál és ezzel együtt felelõsséget vállal azért, hogy segítsünk azoknak a társadalom peremére szorult embertársainknak, akiknek sorsa sokszor csak a hírmûsorok egyegy nehézségekrõl beszámoló tudósításának a témája. Sokaknak a mindennapi élelem is ajándék. Segíthetünk nekik, hogy ne csak a megélhetési nehézségek kössék le figyelmüket. A legkisebb adományt is HÁLÁSAN KÖSZÖNI a verbita Missziós Titkárság, BURBELA GERGELY SVD atya a 30/ , vagy a 94/ (munkanapokon 9 11 óra között) telefonszámon, verbita@verbita.hu Számlaszámunk: Kérésre tájékoztatást, csekket, adóigazolást küldünk. szegény országokban oly egyértelmû, hogy nincs szükség bizonyítékokra vagy magyarázatokra. Lombardi szerint érdemes volna megvizsgálni, hogy a belga parlament kellõ figyelemmel és komolysággal reagált-e arra, amit a pápa valóban mondott, vagy a parlament ehelyett olyan kijelentésekre reagált, amelyeket már a média manipulált, amelyek olyan szürõn jutottak át, amely nem volt objektiv és kiegyensúlyozott. SAO PAULO, Brazilia (CNS) Sok gyilkosság történik a földért Amazóniában. Braziliában a földért folytatott küzdelemmel kapcsolatos gyilkosságok 70 százalékát tavaly Amazóniában követték el. A brazil püspökök éves közgyûlése idején kiadott jelentés megjegyzi, hogy a legtöbb gyilkosság Para államban történt, ahol 2005-ben Dorothy Stangot, a Notre Dame de Namur nõvérek egyikét is lelõtték. A ban regisztrált, a föld körüli viták következtében elkövetett 28 gyilkosság közül 5 az említett államban történt. Itt a nagy földbirtokosok és a parasztok évtizedek óta küzdenek egymással a földért és a föld használatáért. TOLEDO, Spanyolország (CNA) Isten- és emberellenes az abortusztörvény. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa, Antonio Canizares bíboros bírálta a spanyol kormány azon tervezetét, hogy az ország abortuszra vonatkozó törvényeit kibõvítse, mondván, hogy ez az ember ellen is, nem csak Isten akarata ellen vét. Nem utasíthatjuk vissza Krisztust újból, akiben minden szeretet, minden igazság és az ember minden nagyszerûsége megtalálható, amit tisztelni kell mondta az érsek. JUBA, Szudán (CNA) Új katolikus egyetem Szudánban. A Sudan Tribune arról számolt be, hogy az új egyetem a második Jubában, a félig autonóm régió fõvárosában, amely lassan talpraáll a több mint húsz évig tartó polgárháború után. A hallgatók a múlt hónapban már megkezdték a tanulást. Az egyetemet Mary Kiden Kimbo, a Dél-Szudáni népjóléti miniszter avatta fel. 5

6 A verbiták által szervezett április 22. és 26. közötti lengyelországi zarándoklaton számos magyarországi, felvidéki és lengyelországi helységbõl vettünk részt. A csoport kísérõi Juhos Ferenc tartományfõnök és Burbela Gergely missziós titkár voltak. Elsõ úti célunk: Kalvaria Zebrzydowska. Átlépve a magyar határt az autóbusz kényszerpihenõt tartott a vidám csoportnak. A mintegy négy órai várakozás sem volt unalmas, hiszen ismerkedéssel és imádsággal telt. Kalvaria Zebrzydowska Lengyelország egyik leglátogatottabb zarándokhelye. Évente egymillióan keresik fel. A kálváriai szentély a krakkói érsekséghez tartozik, és a Lanckoronka, valamint a Zar-hegy oldalában helyezkedik el. A szentély õre és kegyura, Mikolaj Zebrzydowski az alapítólevelet, amely az épületegyüttest a ferencesek tulajdonába adta, a krakkói várban december 1-jén írta alá. Az esti megérkezés után az Angyalos Boldogasszony barokk stílusú bazilikában szentmisével zártuk az elsõ napot. Szálláshelyünket a ferences kolostor kényelmes szobái biztosították. II. János Pál pápa szülõvárosa, Wadowice volt a következõ állomás. Személyét nem csak nemzete, de a világ hívõ embereinek sok milliós tábora is szívébe zárta. A mi pápánk így marad meg a lengyel nép emlékezetében a sokak által rajongva szeretett Szentatya. Szülõháza, mely ma múzeum, látogatók sokaságát fogadja a világ minden tájáról. Tekintélyt parancsoló, kedves egyénisége, szelleme kísért bennünket teremrõl teremre. Krakkónak, az ország legszebb városának legnevezetesebb épülete a Wawel, a királyi vár. A történelem viharos századai ellenére büszkén áll fenséges tornyaival, falaival. Idegenvezetõnk jóvoltából sok érdekességet tudtunk meg történetérõl, az itt eltemetett személyiségekrõl. Szent Hedvig (Jadwiga) királyné, Nagy Lajos királyunk leánya már fiatal korában idekerült. II. Jagelló Ulászló litván fejedelem hitveseként a nemzet hittérítõje lett. Adományozó lelkülete az Isten szeretetében, mély vallásosságában gyökerezett. Megalapította a krakkói egyetemet, majd kolostorokat is. Nyughelye a székesegyház, ahol a magyar zarándok is tiszteleghet emléke elõtt. Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem szarkofágja a Wawel kriptájában található, ahol zarándokcsoportunk elénekelte a székely himnuszt. Krakkó óvárosában a fõterén megnéztük a posztócsarnokot és a Mária-templomot. A hangulatos téren Zarándoklat 6 Zarándokúton II. János Pál nyomában vendéglátóhelyek színes forgataga csalogatott bennünket. Utcai árusok, népi viseletbe öltözött zenészek ritmusos szórakoztató muzsikája különös hangulatot varázsolt. Az egész napos program bepillantást adott a város történelmébe, kultúrájába, szokásaiba. A krakkói irgalmasság bazilikában elõadást hallgattunk Szent Faustina Kowalska nõvérrõl, aki az isteni irgalmasság világszerte ismert apostola. A bazilikában található magyar kápolnában megcsodálhattuk a gyönyörû mozaiktablót a magyar szentekrõl, boldogokról. Zarándokutunk innen Szent Kinga nyomdokain haladt tovább. Stary Sacz városában kapott végsõ nyughelyet IV. Béla királyunk szent életû leánya. Következõ szálláshelyünk a Lengyel-Tátra fõvárosában, a festõi Zakopanéban volt. Vízi túrán is részt vettünk a Dunajec folyón. A 18 kilométeres tutajozás ragyogó idõben, csodálatos tájakon több mint két órán át tartott. A fölénk magasodó hegyek, a folyó mentén kerékpárúton integetõ túristák, a sokféle örökzöld növény együttesen lelki megnyugvással töltött el bennünket. A guralok népi viseletbe öltözve vezették tutajainkat a szebbnél szebb tájakon. Zarándoklatunk utolsó napjához érkezve rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk haza Budapestre. Mészáros Ágnes

7 Misszió itthon Isten országa köztetek van Somos László plébános meghívására missziós papok és kispapok, nõvérek és világiak négy csodálatos napot töltöttünk Kaposfõn március 5. és 8. között. Érkezésünket a családok türelmetlenül és kíváncsian várták, fõleg azért, mert házuk küszöbét más földrészrõl érkezõ emberek léphették át. Nagyon sok szeretetet kaptunk tõlük, ami fõleg a búcsúzás nehézségében mutatkozott meg. Missziós munkánk több településre is kiterjedt: Kaposmérõ, Bárdudvarnok, Nagybajom, a kaposvári katolikus iskola és nem utolsó sorban Baglas voltak azok a helyek, ahol megfordultunk e rövid idõ alatt. Különbözõ elõadásokkal, imákkal, énekléssel és szentmisékkel tettünk tanúságot Istenrõl és a hitünkrõl. Nagy élmény volt számomra, hogy egy-két órát Isten országában tölthettem a baglasi száz fõs cigánytelepen. László atya, kaposfõi plébános és a verbiták Baglyoson, a cigánytelepen Ott konkrét és valós tapasztalatom volt, hogy Isten jelen van közöttünk. Olyan emberekkel találkoztunk, akik szeretetre, mosolyra, simogatásra vágynak. Az elhagyatott, meggyötört Jézussal találkoztam, aki azt mondta: itt vagyok, hajolj le hozzám, szeress, és ne utálj engem! A dzsungeli misszió, amirõl mindig álmodtam, ott volt Baglason. Csodálattal és elismeréssel figyeltem László atyát, aki olyan jól érzi magát a helyi közösségben. Egy mondatát mélyen elraktároztam a szívemben, és azt hiszem, ott fogom mindig õrizni. Így hangzik: Ha személyesen találkozni akarok Jézussal, kimegyek Baglasra. Amikor Jézus mennybemenetele elõtt azt mondta tanítványainak, hogy menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot, szerintem arra is gondolt, hogy oda menjünk, ahova nem szívesen mennénk: szeméttelepekre, eldugott utcasarkokra... Nyitottság, bátorság és szeretet, ezt tanultam meg a nagyböjti missziós hétvégén. Büszkén és boldogan mondhatom, hogy láttam Isten országát, és jártam benne. Az a vágyam, hogy minél hamarabb visszatérjek ide vagy egy hasonló helyre, hogy Jézusnak segítsek! 7 Hurgoi Sándor SVD A misszió nem áldozat, hanem kiváltság Verbita szokáshoz illõen nagyböjtben idén is megtartottuk ifjúsági missziós lelkigyakorlatunkat. Újdonság volt, hogy a hazánkban megtelepedett missziós nõvérek is szerveztek lelkigyakorlatot lányok részére március 13. és 15. között a budatétényi Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban. A kõszegi Szent Imre Missziósházban március 20. és 22. között mi, verbiták húsz fiú részvételével tartottunk triduumot. A fõ hangsúly természetesen a misszión volt. Ahogy a lelkigyakorlat jelmondata is felszólít mindnyájunkat: A misszió nem áldozat, hanem kiváltság. A fõ elmélkedésekben Eli atya segített nekünk átgondolni: mindannyian úton vagyunk Jézus felé, így fontos, hogy lassan megtaláljuk a célt, magát Krisztust. Egyik fõ gondolat, mely végigkísért minket: hol tartok én az úton? Az elmélyüléshez segítséget nyújtottak a személyes, mély tanúságtételek. Kezdve Gyula atya kalandos plébániai missziós életével, majd egy házaspár, Wild Tamás és neje tettek tanúságot életükrõl. Végül Sándor testvérünk, aki missziós kispap, elmesélte, hogyan talált rá a hivatására. Azt hiszem, hogy nem csak a résztvevõk számára, de nekünk is nagy megerõsítés volt újra átgondolni hivatásunkat, és hálát adni mindenért. Ahogyan az elsõ misszionáriusunk, Freinademetz Szent József is felszólít bennünket, úgy éljünk napról napra: a misszió nem áldozat, hanem kiváltság. Szabó Alex SVD

8 8 Fiatalok, hogyan missziózzunk? Ifjúsági Világmissziósok Az egyház jövõje Az idén januárban alakult ifjúsági csoport nem véletlenül kapta a nevét: Ifjúsági Világmissziósok (IVM). Talán mindenki szemében felcsillan a remény, hogy vannak még olyan fiatalok, akik a misszióra is gondolnak. A csoport megalapításának gondolata is a misszióból fogant, amit a verbiták folytatnak Magyarországon. Minden évben megszervezik a nyári táborokat, az õszi világmissziós ünnepet és az évközi ifjúsági virrasztásokat, melyek jó lehetõségek arra, hogy az ifjúság találkozzon. Rendjük vidám, fiatalos lendülete vonzza a fiatalságot. A legkülönbözõbb helyekrõl jönnek a fiatalok, így nevelõintézetbõl és keresztény nagycsaládokból is, az ország minden pontjáról. Tartják egymással a kapcsolatot. Alig várják már a nyarat, hogy újból együtt lehessenek. Így jött a gondolat, hogy havonta összegyûljünk. Az IVM nemcsak arra ad lehetõséget, hogy hasonló gondolkodású fiatalok együtt legyenek, mint más közösségekben, hanem a misszióra is. Az ifjúsági virrasztás is olyan hatásos volt, hogy után három lakásotthonból jött fiatal részt vett az ifjúsági csapattalálkozón. Örültem, hogy jól érezték magukat, és remélem, egyre többen jönnek majd. Akik nem feltétlenül vallásosak, azok is megnyílnak a missziósok felé, mert érzik a feltétel nélküli, önzetlen szeretetet egymás iránt. Ez hiányzik a mai világból. Próbáljuk elütni az idõt olyan helyeken (játékteremben, kocsmában, más szórakozóhelyeken) és túlélni az életet olyan társaságban, ami lehúz. Érezzük az egésznek a felszínességét és legbelül az ürességet. A fiatalok igénylik a társaságot és szükségük van a közösségre. Ez a csapat a szeretetre alapoz, az egymás felé fordulásra. Segítünk másoknak is megtalálni az igazi életet. Mi pedig, akik már rátaláltunk, egymást erõsítjük az elõrehaladásban. Minden hónap utolsó vasárnapján délután két órakor találkozunk a verbiták lelkigyakorlatos házában. Januárban, az elsõ összejövetelünkön harmincan voltunk, és azóta is gyûjtjük a fiatalokat. Nagyon jó érzés, hogy akik már voltak ilyen találkozón, hozzák magukkal a barátaikat, ismerõseiket. Együtt imádkozunk, közben sokat éneklünk, megbeszéljük az aktuális feladatokat, bibliamegosztás és egy tized missziós rózsafüzér is része a programnak. Ezután zenés szabad programot szoktunk szervezni, például táncházat, amit egy tánctanár csapattagunk tart. Nagyon jó hangulatú minden egyes alkalom. Aki még tovább szeretne maradni, 5-tõl szentségimádás van, majd 6 órától zenés mise és utána missziós elõadás. Nagyon sokan végig ott vagyunk, mert akkor egy egész napot tölthetünk együtt. Jó megtapasztalni, hogy a fiatalok lelkesek és segítik a jó közösség kialakulását. Elõször egy erõs magot kell alkotnunk, hogy utána misszióba tudjunk menni. Világmisszió a célunk, ezt építjük fel folyamatosan a hétköznapi misszióval. Látjuk azonban, hogy Magyarország tényleg missziós területté vált, itt kell cselekednünk hazánk megújulásáért. A nemzetiségi kérdések, a sok hajléktalan és az erkölcsi szint lesüllyedése megoldásra váró problémák. Jelszavunk és együttléteink záróéneke: Indulj és menj, hirdesd szavam! Érdeklõdni, jelentkezni lehet: kisskinga89@yahoo.com címen. Kiss Kinga

9 Az egyház jövõje Salamat po Nepomuki-osztály a verbitáknál Zajos, hangoskodó, nevetgélõ társaságként érkeztünk február utolsó hétvégéjén a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házba a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium végzõs osztályaként. Már negyedik éve járunk közös lelkigyakorlatokra minden évben, karácsonykor és nagyböjtben. Mindegyik lelkigyakorlat adott valami újat, valami mást, de igazi, osztály szintû élményt nem nyújtottak. Így nem csoda, hogy nem töltött el minket nagy lelkesedéssel a hír, lelkigyakorlat lesz. A hozzáállásunk azonban pillanatok alatt megváltozott, amint megérintett a verbiták lelkülete, a barátságos fogadtatás, a kényelmes szobák, az otthonos légkör. Éreztük, hogy szeretettel vártak minket. Ismeretlen világba csöppentünk. Olyan helyre, ahol nincs rohanás, ahol az emberek mosolyognak, ahol találkozhatunk Istennel. Könnyek és mosolyok, sírás és kacagás, vidám énekek, mókás táncok, õszinte tanúságtételek, meghitt beszélgetések, a találkozás csöndje. Néha elfogynak a szavak, és hiába szeretnénk, nem tudjuk leírni mindazt, amit átéltünk. Talán elõször valósult meg, hogy a mindig zajongó osztály öt percnél tovább képes volt csöndben maradni, hogy úgy tudtunk egy szívvel énekelni a miséken, hogy a kápolna falai is beleremegtek, hogy õszinték tudtunk lenni egymáshoz, hogy olyanok sírtak egymás vállán, akik beszélgetni is csak ritkán szoktak. Angéla testvér és Gergely atya segítségével olyan új dolgok részesei lehettünk, amirõl eddig tudomásunk sem volt, Lurdutól, Gábortól, Pétertõl és Ágicától olyan õszinte tanulságtételeket kaptunk, amire nem is számítottunk, Seba és Lawrenc elõadása pedig olyan szívbõl jövõ volt, hogy nem is sejtettük, így is lehet önmagunkról beszélni. És hogy milyen érzésekkel jöttünk haza? Más emberek lettünk, mert máshogy látjuk a világot. Valami mindanynyiunkban megmozdult valakiben kicsit, valakiben nagyon. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a lelkigyakorlat élménye nem tûnik el nyomtalanul az életünkbõl, amire az elsõ bizonyíték, hogy másnap a folyosón és az osztályteremben is többször fölcsendült a Gergely atyától tanult Deep down ének és a hozzá tartozó táncot is roptuk. Köszönjük Gergely atyának és Angéla testvérnek, akik vezették a lelkigyakorlatot, köszönjük Elmernek, aki folyamatos segítségével és mosolyával gördülékenyebbé tette a hétvégét, Johnnynak, aki gitárjával járult hozzá a jó hangulathoz, köszönjük Sebanak, Lawrencnek, Lurdunak, Gábornak, Sanyinak, Péternek, Ágicának és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a hétvégénk ilyen tökéletessé válhasson. És nem utolsó sorban köszönet Lucának, aki elvitt minket ide. Még egyszer köszönjük, vagy ahogy Elmertõl tanultuk: Salamat po! 9 Csóka Cili A VILÁGMISSZIÓ ORSZÁGOS ÜNNEPE a verbita missziósok és a Pápai Missziós Mûvek szervezésében október 10-én, szombaton A Budai Ciszterci Szent Imre-templomban (Budapest, XI., Villányi út 25.) Ünnepi szentmisét mutat be NÉMET LÁSZLÓ, nagybecskereki megyéspüspök Csoportok jelentkezése: BURBELA GERGELY SVD verbita@verbita.hu tel.: 06-30/ Mindenkit szeretettel várunk! Sok szeretettel várnak a verbita missziósok minden érdeklõdõ gyermeket és fiatalt a nyári missziós táborokba. Idõpontok: gyermek tábor: június 30. július 5. ifjúsági tábor: július 13. július 18. ifjúsági tábor: július 27. augusztus 1. Jelentkezés és bõvebb információ: P. ELIAS OHOILEDWARIN SVD: 94/ ellyas_ohoi@yahoo.com ( Részvételi díj: gyermek tábor: Ft ifjúsági táborok: Ft Az összeg a jelentkezés után a Missziós Titkárság számlájára fizethetõ: ERSTE Bank:

10 10 A Szent Gyermekség Mûve Hatvan év kényszerszünet után a Pápai Missziós Mûvek magyarországi nemzeti igazgatósága elkezdte a Szent Gyermekség Mûve Missziós Gyermekek Társasága újjászervezését. A Szent Gyermekség Mûve (SZGYM) a katolikus egyház legnagyobb, központi, missziót segítõ szervezetének, a Pápai Missziós Mûveknek (PMM) egyik ága. Alapítója Charles Auguste Marie de Forbin-Janson ( ) francia püspök, aki felismerte, hogy nagy szükség van egy olyan mozgalomra, amely már a korai gyermekkorban missziós öntudatra és lelkületre ébreszti a gyermekeket. Ráébredt, hogy a gyermekek olyan elemi hatású szellemi és szociális erõt jelenthetnek, amely képes a világ átalakítására. A Szent Gyermekség Mûvének híre igen korán eljutott Magyarországra, és a korabeli híradásokból kitûnik, hogy nagyon gyorsan meggyökerezett a magyar társadalomban. A lendületes missziós nevelési munka 1948-ban az egyházi szervezetek betiltásával és az egyháznak az iskolákból történt kirekesztésével teljesen megszûnt, felnõttek olyan generációk, amelyekben a gyerekek egészséges érdeklõdése, nyitottsága a világra és szolidaritás felelõsségre való nevelésük háttérbe szorult. Az újjászületõ magyarországi Szent Gyermekség Mûvének napjainkban hármas missziót kell betöltenie: * Egyéni missziót a család és a környezet irányába; * Magyar missziót a hazai és a Kárpát-medencében élõ gyermekek irányába; * Világmissziót a távoli földrészeken élõ gyermekek irányába. A PMM Alapszabályának talán legfontosabb mondata: Mindenki számára létezik valami, amit odaadhat, vagy valami, amit kaphat. A mai világban úgy kell megszólítani a gyerekeket, hogy az számukra vonzó legyen. A missziós területekrõl való ismeretek ébresszék fel a kíváncsiságukat, érintse meg a szolidaritás elve a szívüket, a katolikus alapértékek erõsítsék meg vallási hovatartozásukat. Ez a három együtt pedig indítsa õket cselekvésre. A legkisebbekért Kiket hívunk e merész vállalkozásba? * A missziót és a gyermekeket bátorító, támogató szülõket, nagyszülõket, keresztszülõket minden felnõttet, akik a gyermekek és a misszió mellett állnak, segítik és bátorítják a fiatalokat. * 8 14 év közötti, kíváncsi, bátor és tettre kész gyerekeket, akik szeretnének messzebbre tekinteni. * Rátermett fiatalokat, pedagógusokat, tanárokat, hitoktatókat, plébánosokat, hogy segítsék a gyermekeket terveik, imáik és gyûjtõmunkájuk folyamatában, koordinálják és vezessék a missziós gyermekcsoportokat. * A missziós gyermekcsoportokat befogadó iskolákat, plébániákat, közösségi intézményeket és vezetõiket, akik lehetõséget biztosítanak és segítséget adnak ahhoz, hogy a missziós gyermekek rendszeresen összejöhessenek, programokat szervezhessenek, alkalmas és megfelelõ körülmények között a misszió javára adományokat gyûjthessenek. Kaufmann Mária Szent Gyermekség a Felvidéken Minden a tavaly novemberi, Nádszegen megtartott missziós napokkal kezdõdött. A verbita szerzetesek és a missziós nõvérek hitükkel, vidámságukkal és szeretetükkel valamenynyiünket meghódítottak. Különösen egyházközségünk gyermekeit. Õk ugyanis nagy lelkesedéssel vettek részt a különbözõ programokon, együtt imádkoztak, énekeltek és táncoltak a missziósokkal. A hétvége gyorsan elszaladt, de gyermekeink misszió iránti lelkesedése azóta sem csökkent. Egyre csak a távoli Paraguayról, Indonéziáról és a Fülöp-szigetekrõl beszélnek. Mindez engem arra ösztökélt, hogy folytassam a nádszegi verbita missziót, így hét gyermek bekapcsolódásával alakult meg a missziós kör. Miután a verbita missziósok tudomást szereztek e közösség mûködésérõl, arra kértek minket, hogy csatlakozzunk a Pápai Missziós Mûvek azon magyarországi kezdeményezéséhez, amely a Missziós Gyermekség Mûve újraélesztését tûzte ki céljául. E kérésnek örömmel tettünk eleget, hiszen ily módon mi is tagjai lehetünk egy világszerte mûködõ missziós társulatnak, és imával, kis áldozathozatalokkal segíthetünk a szükséget szenvedõ gyermekeken. Jelenleg azon munkálkodunk, hogy újabb gyermekeket nyerjünk meg a misszió ügyének, valamint hogy kialakítsuk kis közösségünk arculatát és célját. Hiszek abban, hogy kis hithirdetõink lelkesedésükkel, szeretetükkel, imájukkal és áldozatukkal jól szolgálják majd a misszió ügyét. Talán éppen õk lesznek azok, akik másokat is meggyõznek arról, mily nagy kincs a missziónak szentelt élet még a harmadik évezred hajnalán is. Katona Veronika

11 Fülöp-szigeteki misszióban Egyhetes mennyország A mi malacunk volt a sztár VERBITA BARÁTI KÖR A Verbita Baráti Kör olyan közösség, melynek tagjai bár nem feltétlenül ismerik egymást, mégis együtt imádkoznak nap mint nap a missziókért. Felvételi díj nincs. Kérjük a jelentkezõket, hogy adják meg nevüket, születési idejüket és születési helyüket, valamint postacímüket P. BURBELA GERGELYNEK. (1223 Bp., Bajcsy-Zsilinszky u. 3-5.) Megküldjük a felvételi igazolást az ajánlott, missziókért végzendõ rövid napi imádságokkal együtt. Ugyancsak küldjük a Világposta címû missziós újságunkat negyedévenként. Halász Lajos atya minden hónap 15-én szentmisét ajánl fel a Verbita Baráti Kör tagjaiért és azok szándékaira. Cebuban április és május a legforróbb idõszak, ilyenkor van az iskolai szünet. Szemináriumunk pártfogoltjai, a veszélyeztetett gyermekek is egy hétre elhagyhatják nevelõotthonukat: nyári táborba mennek. Idén én is elkísérhettem õket. Táborhelyünk, a badia-i általános iskola Cebu sziget egyik legszebb helye. Az évközi szünet hazacsábította a falusi diákokat, helyüket most táborozó gyermekek foglalják el. Közvetlenül a tengerparton vagyunk, elõttünk a nyári napsütésben meseszépen csillogó víz. Tizenöt különbözõ intézménybõl jön össze a nyolcszázas létszám. A csoportok az iskola különbözõ tantermeiben kapnak helyet. A legtöbb intézményt katolikus szerzetesrendek vezetik, de van egy protestáns is. Az egyik mozgalomnak nevezi magát, a velünk kapcsolatban lévõ Community Scouts intézet pedig közvetlenül a rendõrség vezetése alatt áll. Az intézményt igazgató hölgy szintén rendõrségi alkalmazott, gyermekek iránti szeretete és vallásossága miatt azonban egyáltalán nem érzõdik, hogy egy erõszakszervezet a munkaadója. Tetszik is a rendõri munka a legtöbb gyermeknek! Állandóan két civil ruhás rendõr van velünk néhány korábbi növendék, önkéntes segítõ társaságában. Egyik nap három vezetõ állású rendõrnõ is meglátogatott bennünket. Egyikük a cebui rendõr-fõkapitányság szociális igazgatója. Õk is jól érezték magukat, és megköszönték a magyar jótevõk adományait, amelyekkel már eddig is sokat tudtunk segíteni. Az estéket színes programok töltik ki, melyeket a gyerekek eredeti gondolatokkal, jó fantáziával és szépérzékkel tesznek felejthetetlenné. Pedig az ember azt várná, hogy a szülõk nélkül, az utcán eltöltött idõ kiöli a tehetséget az emberbõl. Nem! Csak egy kis ösztönzés, és magukra találnak az elhanyagolt gyerekek. Minden nap imádsággal kezdõdik, és naponta legalább egyszer elénekeljük a filippínó himnuszt is. Szívszaggató a legtöbb itt hallott élettörténet. A nemrég idekerült tizenegy éves Allan egy másik szigeten született. Onnan a család egyik barátja hozta Cebuba azzal, hogy nála majd dolgozhat és jó iskolába is járhat. Ebbõl csak az elsõ teljesült: a rengeteg munka miatt nem engedték tanulni. A fiú megszökött és olyan állást keresett egy vállalatnál, amihez nem kell iskolai végzettség. A személyzetis azonban alkalmazás helyett a rendõrséget hívta, így került Allan ide, a nevelõintézetbe. Most a rendõrség keresi a szülõket, akiket hoszszú ideig nem is érdekelt, hogy hol van, mit csinál a fiuk. Egy másik fiú, John, akinek a bõre ugyan barna, mint itt mindenkinek, de az arcvonásai fehér emberéire hasonlítanak. Odajött hozzám kérdezõsködni. Szerette volna tudni, hogyan élnek a gyerekek Európában. Kérdései rövidek és lényegretörõek voltak. John szerint soha nem fogja megtudni, hogy kik a szülei, mert az utcán találták. Egy család ugyan befogadta, de amikor a nevelõszülõk munkát kaptak Amerikában, õt itt hagyták. Így került intézetbe. Aki sokat éhezik, annak érték az étel minden falatja. Fintorgás helyett mindennek örülnek. Megbeszéltem a vezetõnõvel, hogy csütörtök este jobb vacsora lesz. Magyar jótevõink anyagi segítsége tette lehetõvé, hogy vehessek nekik egy nagy malacot, amit a helybeliek szépen megsütöttek. Két nagy banánlevélen tálalták fel, majd az egyik rendõr vagdosta fel a húst és a pirított bõrt egyforma apró darabokra hiszen szerettük volna, hogy mind a nyolcszáz gyerek részesedjen belõle. A gyerekek még másnap is emlegették, és a reggeli imába is belefoglalták köszönetüket. A Fülöp-szigeteken nagyobbak a társadalmi különbségek, mint Európában. A szociális háló is csak lassan erõsödik. Ezért támogatja a cebui verbita szeminárium a Community Scouts intézetet. Épületük teljesen lepusztult, két börtön között omladozik. Nem sok reménnyel kecsegtetõ hely. Már két éve állandóan ígérgetik a felsõbb szervek, hogy hamarosan új épületbe költözhetnek a fiúk. Most már tudjuk az átadás idõpontját: ez év július 25-én, a cebui fõpolgármester feleségének születésnapján lesz. Férje, Cebu City vezetõje, nemes születésnapi ajándékként jelképesen átadja a rendõrségi gyermekotthont nejének, a jótékonyságáról ismert Margot asszonynak. Akkor az intézet vezetése ránk, európai jótevõkre is számít, hiszen a város anyagi ereje éppen csak az épület befejezéséhez elég. Segítségeteket, imáitokat, adományaitokat hálásan köszönöm. Lányi Béla SVD (Cebu City, Fülöp-szigetek) 11

12 12 Akit Krisztus küldött rendjében kapott nevem pedig Magdolna. Már az általános iskola elsõ osztályától éreztem az Úr Jézus hívását a vele való szorosabb kapcsolat kialakítására. Második osztályos koromban, elsõ szentáldozásom alkalmával megértettem, hogy az Úr arra hív, hogy egészen az övé legyek. Akkor én nagylelkûen helyeztem magam szeretõ karjaiba. Attól a pillanattól kezdve Jézus igazi jegyesként vonzott magához. Egy napon a Szent Mihály-naptár 1943-as kiadásának egyik írásában ráleltem arra, amire a szívem olyannyira vágyott. A cikkben röviden ez állt: A Szentlélek Szolgálói Nõvérek letelepedtek Kõszegen. Ha valamelyik lány hivatást érez a missziós életre, erre a címre szíveskedjen írni: Szent Imre Missziósház, Park utca l., Kõszeg. Nem haboztam megírni a levelet, amelyben a felvételemet kértem, hiszen válaszút elõtt álltam. És csodák csodájára 1944-ben a rend római vezetésének engedélyével tizenhat éves koromban felvételt nyertem a rendbe. Augusztus 14-én este érkeztem meg a missziósházba. Magyarok Nagyasszonya ünnepének reggelén végre csatlakozhattam a nõvérekhez. Addig nem igazán ismertem szerzeteseket közelebbrõl, ezért minden új volt a számomra. Beilleszkedésemet segítette jó alkalmazkodó képességem, Szentlélek szolgálója Nyolc év tanítás után visszakerültem Bécsbe, ahol tanulmányaimat a német nyelvvel is bõvítenem kellett. A tanulás mellett dolgoztam és angol órákat adtam. Az iskola befejezése után tanári kinevezést kaptam Ghánába. Ott nyolc évig dolgoztam egy elemi iskolában. Nagyon szerencsés voltam, hiszen a földrajz és a történelem tanításán keresztül megismerkedhettem a helyi kultúrával, hagyományokkal és szokásokkal is tól 1998-ig angol nyelvet és hittant tanítottam egy középiskolában. A hitoktatásban nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy valódi, mély alapokra helyezzem a gyermekek hitét, mert erre nagyon nagy szükség volt. Mindemellett pedig a középiskolások katolikus ifjúsági mozgalmának vezetõje voltam. Talán ezért is szeretem ma is oly nagyon a fiatalságot, s élvezem a velük való együttmûködést nyarán részt vettem egy iskolai tanácsadókat képzõ tanfolyamon tól egészen hazajövetelemig középiskolai tanácsadóként dolgoztam. Most nyugdíjasként is szívesen folytatom missziós küldetésemet itt, szeretett hazámban. Káró Magdolna SSPS Búcsuzás az Egyetemista Szövetség tagjaitól: Accra, Egy kis Vas megyei faluból, Pinkamindszentrõl származom. Szeretetteljes, istenfélõ, szerény és barátságos családi fészekben nõttem fel. Ma, hatvanhárom misszióban eltöltött év után is büszke vagyok a magyarságomra, a hazámra, a családomra és a rendünkre. Káró Annának hívnak. A Szentlélek Szolgálói Missziós Nõvérek szerzetes- amely már családom körében is megnyilvánult. Sok minden új volt, de Isten velem volt mindenben ben az orosz hadsereg bevonulásával nehéz idõk köszöntöttek a magyar egyházra, így ránk is. A rektor atya tanácsára több társammal együtt Ausztriába mentem további rendi kiképzésre. Elsõ fogadalmunk után, mivel a veszély még mindig fennállt keletrõl, az USA-beli Technybe kerültünk. Kiképzésünk a Holy Spirit College-ban folytatódott. A tanulóvízum lejártával megkaptuk elsõ missziós kinevezésünket. Így érkeztem meg az Oreon nevû hajó fedélzetén Sydneybe november 1-jén. Brisbane egyik kerületében, Zillmere-ben kezdtük meg egy új plébániai katolikus iskola vezetését. Azt szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz. Nálunk sem volt ez másként, mert az egyházi iskolák akkoriban még egyáltalán nem kaptak állami támogatást. MISSZIÓS BARÁTOK TALÁLKOZÓI a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban, Budatétényben Minden hónap utolsó vasárnapján, kivéve a nyári szünidõt kezdés szentmise elõadás agapé, kötetlen beszélgetés JÚNIUS 28. Missziós szolgálat Ghánában Elõadó: KÁRÓ MAGDOLNA SSpS növér SZEPTEMBER 27. Hitük miatt üldözöttek a világon Krisztusi szolidaritás keresztény emberi jog szervezet Elõadó: VÍZ PÉTER, a Keresztény Szolidaritás magyarországi vezetõje OKTÓBER 25. Életképek a Fülöp-szigetekrõl Elõadó: ANNA GABRIELLA nõvér, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség tagja

13 Missziós imaközösségek A világmisszióért és a saját plébániánkért A missziós imaközösségek vezetõi március 21. és 22. között idén is találkoztak a budatétényi missziósházban. Az összejövetel célja az volt, hogy jobban megismerjük egymást, és még jobban meg tudjuk tervezni közös szolgálatunkat a világmisszió és a hazai misszió javára. Valójában nem volt sok idõnk, mert a végén már nagyon siettünk, de Isten segítségével újra még jobban érzékeltük, hogy mennyire fontos hirdetni az evangéliumot. Az irgalmas Jézus üzenetének fényében indult a program. Mint az apostolok, éppen tizenketten jöttünk össze az egész ország területérõl. Szentmisével kezdtük és fejeztük be. Egyre jobban éreztük a bibliai megosztásnál és más beszélgetésben, Isten mennyire irgalmas hozzánk, és milyen fontos hirdetni a világnak Isten irgalmas szeretetét. Három megbeszélést tartottunk. Az elsõ tapasztalatcsere volt. Arra kerestük a választ, hogyan tudunk jobban szolgálni a saját plébániánkon azzal a karizmával, amit Istentõl kaptunk. Nagyon sok jó terv és ötlet született, amelyekkel segíteni tudnánk minden közösségnek. Néhányat felsorolok: faliújság készítése (információk a világmisszióról és más egyházak életérõl); alkalmi missziós elõadások szervezése a plébánián meghívni misszionáriusokat; havi szentségimádás a misszióért; havi szentmise a világmisszióért a Szentatya missziós szándékára lehet kommentárt készíteni az imaszándékhoz; a Világposta és a missziós miseszövetség terjesztése a helyi közösségben; személyesen megszólítani az embereket; olyan feladatot vállalni, melyet még senki nem vállalt a plébánián: kórház, börtön, árva gyerekek látogatása stb.; lelkinapok szervezése a közösségeknek vagy az egész plébániának. A bibliai megosztás valóban személyes tapasztalatunkról szólt. Bátorító érzés volt, amikor láttuk, milyen módon szólított minket Isten a közösségbe. Megbeszéltük az imaalkalmaink felépítését, közös céljainkat és elhatároztuk, hogy összeállítunk egy missziós imakönyvet. Azzal a reménnyel búcsúztunk, hogy jövõre újra találkozunk, és már nem két, hanem háromnapos együttlétre készülünk, mert sok a megbeszélnivalónk és jó együtt lenni. 13 Burbela Gergely SVD A személyes meghívás varázsa A missziót 2003-ban kezdtük el Nagykanizsán. Azóta már a harmadik missziós imaközösség megalakulásának voltam tanúja. Ma a Jézus Szíveplébánián, a Szent Imre-plébánián és a Szent József-plébánián is szolgálnak a közösségeink. Nagy örömmel tartottunk lelkinapot Jó Pásztor vasárnapján a Jézus Szíve-plébánián. E a nappal készültünk fel a harmadik közösség megalakulására. Megtapasztalhattuk, hogy mennyire fontos az áhítatos és hûséges szolgálat, valamint a személyes meghívás a közösségbe. A régóta mûködõ közösség tagjai jövetelünk elõtt elkezdték megszólítani az embereket az új plébánián, SZENTHÁROMSÁGRÓL NEVEZETT ÖRÖKÖS MISESZÖVETSÉG Bár észre sem vesszük, életünkben legfontosabb a kegyelem, melyet sokszor egyszerûbb elnyerni, mint gondolnánk. Élõ és elhunyt szeretteinket megajándékozhatjuk azzal, hogy mindennap misét mondanak értük. A MISESZÖVETSÉGI TAGSÁGA által Istent ajándékozzuk szeretteinknek, õket pedig Istennek ajánljuk napi hét szentmisében (évente 2555!), melyet a verbita missziós atyák mutatnak be a tagokért a világ különbözõ pontjain. P. BURBELA GERGELY SVD szívesen ad további információt (30/ ), és várja a jelentkezõket: Missziós Titkárság, 9730 Kõszeg, Park u. 1. Pf / (munkanapokon 9. és 11. óra között) verbita@verbita.hu Bankszámlaszám: A Miseszövetség az egyszeri 7000 Ft-os hozzájárulásokkal a szegény országok missziós munkáját segítik. Kérésre csekket, tájékoztatót és adóigazolást küldünk. és meghívták õket a közösségbe. Az eredmény nem maradt el. Mi a titka a közösségszervezésnek? Elsõ kötelességünk figyelemmel kísérni az egyház missziós munkáját világszerte, nyomon követni a misszionáriusok munkáját, mert ez a mi jövõnk. A kereszténység jövõjének záloga a szüntelen irgalmas és megbocsátó Jézusról való tanúságtétel, vagyis az igehirdetés. Az embernek szüksége van közösségre, társakra, beszélgetésre. Az imádság mellett fontos a találkozás, az együttlét is. A közösségek tagjainak feladata meghallgatni másokat, segíteni õket és szívüket kinyitni a keresztények felé az egész világon. A Szentlélek soha nem engedi, hogy az ember egyedül maradjon, hanem közösségébe vezet minket. Burbela Gergely SVD A te plébániádon is alakulhat missziós imaközösség. Részletes információ: Gergely atyánál 30/

14 14 A lényeg mindenhol ugyanaz Sokszor gondolkoztam azon, mi lehet Werner József atya harmonikus, kiegyensúlyozott életének az alapja. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából lehetõségem nyílt errõl és hivatásáról megkérdezni. Magyar verbiták Felismertem, hogy a lényeg mindenhol ugyanaz egy verbita életében, tudniillik, hogy Krisztust és az õ értékeit kell képviselni éppen ott, ahová küldtek. Ez az alap. Innét kiindulva az már csak részletkérdés, hogy hol, milyen feladatkörben próbálom ezt megélni. Miben különbözik a szerzetesi hivatás a többi hivatástól? A szerzetes elfogadja Jézus tanítását Isten országáról, és azt Jézus hívására abban az életformában igyekszik megvalósítani, amelyet Jézus választott magának. Miben másabb a misszionárius? Tulajdonképpen semmiben, mert Jézus maga is misszionárius volt, és az apostoli tevékenység minden szerzetesrendnek lényeges alkotóeleme, legyen az sarutlan kármelita apáca, például Kis Szent Teréz, aki a missziók társvédõszentje, vagy verbita szerzetes, például Freinademetz Szent József. József atyának mi vagy ki segítette meghozni a döntést, hogy ezt az utat válassza? Nem emlékszem senkire, aki ebben segített volna, habár volt olyan, aki le akart beszélni, például az osztályfõnököm, aki maga is szerzetes volt. Így én azt hiszem, hogy a gondolat közvetlenül Istentõl jött, aki felhasználta a családi és iskolai hátteret, ahonnan jöttem. A tulajdonképpeni döntés néhány hónappal az érettségi elõtt történt, anélkül, hogy valakivel is konzultáltam volna róla. Társaságunk alapító atyja írja: A jó szerzetes velejárója, hogy különös öröm és hála tölti el Isten iránt. Milyen hétköznapi örömök tartották meg József atyát munkájában, hivatásában? Elég sok nehézséggel találkoztam életemben, de soha nem voltam öröm nélkül. Már az a tény maga, hogy mindig is szerettem az új kultúrákat és nyelveket megismerni, és erre persze a missziós élet lehetõséget adott, az már önmagában véve nagyon sok öröm forrása volt. Különbözõ kultúrájú népek között élt József atya. Többször meg kellett szoknia az új környezetet, hiszen elõször hazáját kellett elhagynia, aztán Ázsiába helyezték, majd visszahívták Európába. Melyek azok a tapasztalatai, amelyek ezekben a váltásokban segítették, melyeket esetleg egész életében magával vihetett? Amikor József atyára gondolok, elõször a kiegyensúlyozottsága jut eszembe. Mi ennek az alapja? Hát ez nem egészen így van, mármint hogy én mindig nyugodt és kiegyensúlyozott lennék, de azért nagyon örülök, ha valamiképpen az ember saját lényével nyugalmat tud másoknak közvetíteni. Mindig tudatában vagyok annak, amit Lisieux-i Szent Teréz mondott: Minden kegyelem. A hithirdetésnek mi a forrása, honnan merítenek erõt a misszionáriusok a munkájukhoz? A huzamosabb, netán egy életen át tartó missziós munkát csakis a Jézussal való személyes kapcsolat teszi lehetõvé. Persze ott van a többi motiváció is, például szolidaritást vállalni a szegényekkel. A legszegényebbek azok, akik még nem találták meg Istent. De az alap, az biztosan a személyes istenkapcsolat. Ezt a lényeges döntést Krisztus mellett a mindennapi élet apró döntéseivel kell alátámasztani, például rendszeres imával, a Szentírás olvasásával és fõképpen az Eucharisztiával. Hogyan tudott József atya életében a Szentírás az öröm forrása maradni? Krisztus két nagy ajándékot hagyott hátra a Szentlélek által: az egyik a Szentírás, a másik az Eucharisztia, és ha az ember megtalálja az utat ezekhez mindennap és bármilyen körülmények között, akkor ez biztos alapja és biztos forrása lesz az örömnek, mert mindkettõben Jézussal személyesen találkozunk. Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik szeretnék megtalálni hivatásunkat? Legyetek abszolút becsületesek önmagatokkal szemben, próbáljatok meg önállóan gondolkodni és nézzetek mindent az evangéliumi igazságok alapján. Nekem nagyon sokat mond Jézus szava, amely szerint az igazság szabadít meg titeket. Pisztora Ferenc, novícius

15 Szolgálat Lengyel, magyar két jó barát Szorgalmasan jártam iskolába, hogy végre megtanuljam ezt a csodálatos nyelvet. Azt is tanították nekünk, hogy az idõsebbeket néninek, illetve bácsinak kell szólítani. Ezt megjegyeztem, már csak azért is, hogy még csak véletlenül se sértsek meg senkit, hogy ne kelljen változtatnunk a híres közmondáson: Polak-Wȩgier dwa bratanki (Lengyel, magyar két jó barát). Kilenc hónapja éltem Magyarországon, amikor elõször mentem helyettesíteni Zugligetbe. Aggódtam, vajon értik-e majd, amit mondok? Mielõtt bementem volna a kápolnába, megálltam egy kismamánál és a gyermekénél. A hölgy látta, hogy a kisgyerek nem nagyon törõdik velem, ezért odasúgta neki: Nézd, kicsim, a pap bácsi! Eszembe jutottak azok a magyarórák, amikor az idõsekrõl tanultunk, és most hirtelen pap bácsi lettem 28 éves koromban szeptemberében érkeztem. Gyakran kérdezik az emberek, milyen különbségek vannak a magyar és a lengyel egyház között. Azonnal hozzáteszik azt is, hogy: ott többen járnak templomba, ugye? Ez tényleg így van, de szerintem tisztázni kellene pár dolgot a teli templomhoz fûzõdõ elképzelésekkel kapcsolatban. Mindig is olyan országba szerettem volna menni, ahol paphiány van. Míg Magyarországon alig több mint kétezer pap van, addig otthon huszonnyolcezer. A teli templom nem jelenti azt, hogy az ottani emberek vallásosabbak lennének azoknál, akik esetleg csak tizenegynéhányan tudnak összejönni egy szentmise alkalmával. Sajnos a hazámban sokan csak puszta megszokásból mennek el a vasárnapi szentmisére. Sokan nem akarnak elmélyülni a hitükben. Csak azért kereszteltetik meg gyermekeiket, mert valaha õket is megkeresztelték, illetve azért, hogy ne kelljen szégyenkezniük a faluban. Sok lengyel nem akar igazán közeledni Istenhez. A magyaroknak is hasonló gondjaik vannak. Fáj a szívem, amikor temetek valakit. Azért érzem rosszul magam olyankor, mert alig vannak, akik imádkoznak. Úgy látom, mintha az elhunyt hozzátartozói nem hinnének abban, hogy a szeretett személy lelke mégsem halt meg. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy itt nagy esély van arra, hogy megerõsítsük egyházközségeinket. Így, hogy kevesebben vagyunk, sokkal könnyebb emberi kapcsolatokat teremteni és ápolni. A szilárd közösség lesz majd a magyar keresztények ereje. Bár kisebbek lesznek e közösségek, de személyes kapcsolataik által még hitelesebben sugározhatják majd Krisztus szeretetét a világban. Ez nagyon nehezen megvalósítható ott, ahol nagy tömegben vesznek részt egy-egy vasárnapi szentmisén. Döbbenetes volt számomra az a pillanat, amikor tanítani kezdtem a kiskunfélegyházi iskolában. Nem voltam ahhoz hozzászokva, hogy csak néhány gyerek legyen az órán. A lengyel hittanórákra gondoltam, melyekre sokan járnak, de egyre gyakrabban nem is a hittanórára készülnek fel a hitoktatók, hanem azokra a csatákra, amelyeket néhány, az osztályban lévõ rosszindulatú diákkal kell megvívniuk. Ott sokan csak azért járnak hittanra, mert a többiek is járnak, és a szülõk nem akarnak szégyenben maradni. A lengyel hitoktatók gyakran érzik, hogy sokkal könnyebb lenne tanítani, ha kevesebb diák lenne. Magyarországon ez fordítva van. Van több olyan dolog is, ami örömet okoz a hétköznapi munkában. Megint ahhoz kell visszatérnem, hogy sokkal kevesebben vannak a magyar papok. Ez segít abban, hogy testvériesebben éljenek és jobban megismerjék egymást. Szép meglepetés volt számomra, amikor azt mondta nekem magyar tartományfõnököm, hogy itt a papok tegezik egymást életkoruktól függetlenül. Nagyon tetszik nekem ez a szokás, mert még õszintébben mondhatjuk azt, hogy valaki pap és testvér, vagyis paptestvér. Majdnem két éve élek és dolgozom a kiskunfélegyházi plébánián. Egyre gyakrabban jut eszembe az a gondolat, hogy nemsokára el kell mennem innen. Nagyon jó volt itt... Szép az élet és a munka e magyar egyházközségben. 15 P. Wolowicz Ádám SVD

16 Mozaik 16 II. János Pál pápa A világ felajánlása Isten irgalmába augusztus 17-én, Krakkóban, az Isteni Irgalmasság-bazilikában Istenünk, irgalmas Atyánk, aki kinyilatkoztattad szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban és kiárasztottad ránk a Vigasztaló Szentlélekben, Terád bízzuk ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk bûnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, gyõzz le minden rosszat, engedd, hogy a föld minden lakója megtapasztalja irgalmadat, hogy Tebenned, Szentháromság egy Isten, mindig megtalálja a remény forrását. Örök Atya, Fiad fájdalmas szenvedéséért és feltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Ámen MISSZIÓM: ISTEN DICSÕSÉGÉRE ÉS AZ EMBEREK ÜDVÖSSÉGÉNEK SZOLGÁLATÁRA SZENTELT ÉLET Sokféle módon szentelhetjük életünket a missziónak. Krisztusi küldetésébõl fakadóan minden keresztény ember misszionárius saját családjában, közösségében, munkahelyén. Nem annyira a szóbeli hithirdetés, mint inkább a hiteles életpélda a meggyõzõ a mai kor embere számára. Vannak fiatalok, akik küldetésüket városuk, hazájuk, kontinensük határain túl is meg szeretnék osztani másokkal. A verbita missziós atyák és testvérek nemzetközi közösségek tagjaiként dolgoznak együtt Óceánia, Ázsia, Afrika, Amerika és Európa sok-sok plébániáján, iskolájában, kórházában, menekülttáborában, szociális intézményében, hogy Krisztus minden ember szívében feltámadjon. Ha közelebbrõl szeretnéd megismerni a verbiták közösségét, szívesen válaszol kérdéseidre: OHOILEDWARIN ELIAS SVD atya, Szent Imre Missziósház, 9730 Kõszeg, Park u / hivatas@verbita.hu A tavaszi rejtvény megfejtése: Mi a keresztre feszített Krisztust hirdetjük. Nyertesek: Jusztin Ferenc Szécsénybõl, Variné Trifusz Mária Szentgotthárdról, Zsirai Bernadett Sopronból. Mostani rejtvényünk megfejtése az egyik apostol buzgó hitvallása. Beküldési határidõ: június 30.