Pályázat az Off-Biennále Budapest felhívására. Július Gyula. I. PROJECT Free Pass

Átírás

1 Pályázat az Off-Biennále Budapest felhívására Július Gyula 2 projekttervet nyújtok be, ezek mindegyike bármilyen belső, vagy az időjárás változásaitól védetté alakított külső helyszínen kivitelezhető; akár francishe rendszerben, egyszerre több helyszínen, idehaza vagy akár külfölön is. I. PROJECT Free Pass Egy korábbi installációm továbbfejlesztett változata. A mű Magyarosrszágon még nem volt kiállítva, az előző verzió 2012-ben a sepsiszentgyörgyi MAGMA Galériában került bemutatásra, ahol az installáció több részből épült fel. Ez az egység, melyet önálló projekttervként kívánok benyújtani a pályázatra, tulajdonképpen egy vásári céllövölde mintájára működő attrakció a nézők bevonásával, melyen az állampolgárságot szimbolizáló útlevelek közül szerezhet meg kis ügyességgel egyet-egyet a kiállításlátogató. Az útlevelek csokoládéból készültek, borítójuk alufólia csokipapír és az eredeti országútlevél fotója alapján készült print volt. Tekintettel arra, hogy a kiállítási helyszín Románia területén volt, és a helyi szabályok az eredetileg tervezett légpisztollyal való célbalövést nem tették lehetővé (mivel ott, így Erdélyben is ezek használata engedélyköteles), ezért egy helyben kivitelezhető bricolage technikával oldottam meg a céllövészetet: csúzlikat készítettem az ott beszerezhető anyagokból, ezekhez egy helyi szűcs kisiparos boltjában pedig bőr lövedéktartókat gyártattam. Lövedéknek műanyag réteggel bevont üveggolyókat használtam. Az installáció ezekkel minden biztonsági feltételt teljesítve kiválóan működött. A nyeremények pótlásáról a helyi személyzet gondoskodott, azok elkészítésének betanítása után helyben beszerezhető anyagokból (hurkapálca, alufólia, a méretnek megfelelő csokoládé, és a rendelkezésre bocsátott útlevél-nyomatok nyomtatható file-jai) reprodukálhatók, sorozatban gyárthatók voltak. A teljes installációról és az installáció ezen, a projekttervben szereplő egységéről, mely a kiállításon Object címen lett bemutatva, az alábbi leírást adtam egy katalógusszövegben:

2 Object/Subject, installáció, Ezt a munkát készítettem arra a csoportos kiállításra, mely Sepsiszentgyörgyön a Magma nevű kiállítóhelyen volt látható, Kint a bárány, bent a farkas címmel. 1 Két részből állt: a Subject ködmedencére vetített videója az érzékelés mikéntjére; a saját optika, a belső kép, a szubjektum és a külvilág, a kint és a bent viszonyára kérdez. Az üveggolyón át készült filmfelvételt, mely így egy bricolage gömboptikát eredményezett, egy ablakredőny felhúzása és leeresztése szakítja meg sorozatosan, miközben a kint szó a medence körül, ill. a bent felirat a ködre vetítve jelenik meg. A videó különböző felületeken, a medence alatt, a ködpárán és a plafonon is észlelhető, több rétegben különböző képeket adva, az érzékelés viszonylagosságára utalva. Az installáció másik interaktív része az Object, az adott kulturális környezet, politikai szituáció és az egyén viszonyát tematizálja, a néző részvételét provokálva. Az installáció egyféle politikai indítékű Umwelt-váltás illúzióját adja egy más állampolgárság, melyet az útlevél szimbolizál fiktív megszerzésével. Az installációnak ez a része egy vásári lövöldét jelenít meg, ahol a pálcákon saját készítésű csokoládé útlevelek álltak, melyekre a látogatók üveggolyókkal lőhettek, csúzlival. Ha az útlevél leesett, azaz a néző a pálcát eltalálta, az adott nemzet csoki-útlevelét elvihette. A műről készült videodokumentáció szerepelt abban a videoválogatásban, melyet a Bukaresti Biennále kurátora, Horváth Gergely szervezett 100 Hungarian minutes címen, a bukaresti Pavilioncenter-ben. 2 A felturbózódó migráció, a ki-, és bevándorlási hullámok kapcsán az uexküll-i Innenwelt és az Umwelt viszonyával foglalkozott a mű az erdélyi kiállítóteremben

3

4 A sepsiszentrörgyi kiállításon 42-féle útlevél szerepelt, melyek az erdélyiek által kedvelt migrációs célországok mellett a másolatban rendelkezésemre álló olyan országútleveleket is tartalmazták, melyek valamilyen kontextusba kerültek egy-egy esemény kapcsán Erdéllyel, pld. Tóásó Előd révén Bolívia is az útlevelek között szerepelt. Azóta az útlevélgyűjtemény majd teljessé vált, a világon jelenleg független 196 és 8 de facto ország útlevél-borító képének többsége rendelkezésemre áll. Ezek mindegyikét felhasználnám, alkalmazva őket az installációban. A tervezett, egy időben akár több helyszínen is megvalósítható installáció mérete így többszöröse lehet a korábbi verziónak, közelítve egy valódi vásári céllövölde méretéhez. Az installáció felépítése szerint az alábbi részekből áll: egy pult, amely a távolságot adja a lövéshez (kb. 5-8 m), mögötte állványon egy polcrendszer, amelyen az útlevelek állnak hurkapálcákon. A falfelületet vastagabb textilfüggöny védi a céltárgyak mögött, mely felfogja a nem célbataláló műanyagfóliával beburkolt üveggolyókat is. A csoki útlevelek tervem szerint az országok HPI-jének 1 megfelelő elosztásban kerülnének a polcokra, feljebb a magasab, lejjebb az alacsonyabb mérőszámú országok. Nem a GDP-t használom, mivel az sem a feketegazdasági muatókat, sem az ökológia lábnyom mértékét, sem a lakosság várható élethosszát, sem boldogság-indexét nem tartalmazza, így a jólét szinonímájaként csak erős kritikával alkalmazható. Az adott térben ezekről az adatokról az útlevek képével együtt táblázatok informálnak. A lövés előtt a célbavett útlevél nemzetiségét (a célországot) egy, a teljes listát taratalmazó kérdőíven be kell jelölnie látogatónak. Ezek kiértékelésre kerülnek, és az adatok frissítve egy táblán megjelennek. A lövés, miként a vásárban, nem ingyenes, 250 Ft/ golyó lenne, amelyet a helyszínen befizet a kiválasztott útlevélre pályázó látogató. A befizetett összegről bizonylatot kap. Az összeg fedezi az újabb csoki-útlevelek legyártását, pótlását. A működtető galéria, vagy a projekttért felelős vállalkozás, magánszemély vállalkozó, önkéntes segítő az esetleges nyereség 60%-át, a fenmaradó 40%-ot az ötletgazda francishe tulajdonos kapja, szerződésben pontosan rögzítetten. Az alap berendezés kialakítása a projektet bemutató helyszín feladata. Ennek költsége helyszíntől függően, a helyi anyagok használatával kb. tíz-tizenötezer forintos nagyságrendű. 1 A Happy Planet Index a londoni New Econics Foundation által meghatározott mérőszám, mely három részből adódik össze: az élettel való megelégedettség, a várható élthossz és az ökológiai lábnyom együttese adja a HPI-t. Magyarország 2014-ben a 103. helyen állt 37,4-es értékkel. Lásd:

5

6 II. PROJECT Hol van már a tavalyi fekete hó? -petézés márciusában, a szokatlan havazás lepte meg az országot. A tavasz első napján, ebben az évben március 21-én készült sorozatot lakásom kertjében fényképeztem, a HVG januári első számának címlapfotóját felhaszálva. A címlapon látható közszereplő többször azt nyilatkozta hitvallásaként, hogy egy Pilinszky Jánossal való véletlen találkozásakor az a művészetről vallott felfogását megváltoztatta ezen mondatával: A művészember egyetlen dolga egész életében: Le kell petézni! 1 A sorozat alcíme: petézés. A sorozat címével múltként kezeli a jelent, remélve, hogy e ráolvasással az a korszak, mely e közszerplő nevével fémjelezthető avittsága és ismételten beköszöntő, lépten nyomon megtapasztalható öncenzúrára késztető szelektív értékskálája csak múló rosszullét 2... A fotók alapján készült digitális levilágítású nagyítások mérete 30 x 40 cm. A nyomatokat bármely, a feltételeknek megfelelő galéria árulhatja, ehhez egy online webes felület áll rendelkezésre. A befolyó összeg fele a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület számlájára kerül támogatásként átutalásra, a fennmaradó 50 % a képeket bemutató kiállítóhely és az alkotó között oszlik egyenlő arányban, a művek kiállítása és a webes felület kiállítóterembeli elérésének biztosításakor, az adott kiállításról megrendelt művek esetén. Kiállítástól függetlenül, online megrendelt művek 50%-a az alkotót illeti, aki a szignált művek kivitelezését, postázását ebből a költségből fedezi. A projekt egyben egy új artist-run finanszírozási modell, mely az állami és magángalériákkal szemben is kellően tartózkodó és kritikus álláspontot képvisel. 3 Az online felület gyakorlatilag egy erre a projektre létrehozott webshopként üzemel önmagában, vagy a projektben résztvevő kiállítóhellyel szimbiózisban, ahol a képek nem csak virtuálisan mutathatók be, hanem kiprintelt teljes felbontású változatukban is. Áttételesen és ironikusan így az MMA létének köszönhető maga a fotósorozat és az eladásokból befolyó összegből az FKSE részére juttatott adomány. A projekt lebonyolításáról, annak szabályairól, elszámolásáról részletes szerződés gondoskodik. A projekt egy netkapcsolattal rendelkező számítógépet, hozzá tartozó monitort és közelében kb. 2 négyzetméteres falfelületet igényel. A projekt bármilyen belső terű, kiállításra alkalmas helyiségben bemutatható önállóan vagy csoportos kiállítás alkalmával. A fotósorozat 12 képből áll. Ezek ára kinyomtatva egyenként bruttó Ft. A képeket file-ként is meg lehet vásárolni, azokat a fizetés után digitális formátumban, teljes felbontásban, en küldik a vevőnek, ezek ára ebben az esetben bruttó 500 Ft/db (ezek nem szignáltak), hasonló felosztásban és részesedésben a bevételből, mint a nyomatok esetén. A vásárlásokról számlát juttatunk el a képeket megrendelőknek és kifizetőknek. Lebonyolító cég: Triptichon Bt., főtevékenysége képzőművészet. 1 Lásd például: 2 Többször hallottam galériásoktól, kurátoroktól az utóbbi években az alábbi mondatot: Ezt a munkát ma Magyarországon nem lehet bemutatni... 3 Ezzel kapcsolatban lásd egy sokkal korábbi munkámat, mely a Polifónia kiállításon szerepelt, és a budapesti kiállítóhelyek bezárására tett kisérletet egy napra, Marcel Duchamp halálának 25. évfordulóján, 1993-ban, lásd:

7

8

9

10

11