A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK SZELEKTÍV KEZELÉSÉNEK MÓDSZEREI, ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI

Átírás

1

2 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK SZELEKTÍV KEZELÉSÉNEK MÓDSZEREI, ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 4. Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja Budapest, 200. május

3

4 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés A hagyományos (vegyes) hulladék-begyűjtés, -szállítás áttekintése 7 2. A szelektív hulladékgyűjtés helyzete és szerepe a hulladékgazdálkodásban A szelektív hulladékgyűjtés alkalmazási feltételei és módszerei A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek A közterületi hulladékgyűjtő szigetek A hulladékudvarok A válogató szükségessége és műszaki kialakítása A szelektív gyűjtési rendszer tervezésénél figyelembe veendő szempontok A zöld- és biohulladék szelektív gyűjtése A szelektív hulladékgyűjtés hazai tapasztalatai A szelektív gyűjtés gazdasági kérdései... 47

5

6 BEVEZETÉS A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és tárolása az elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelési hely környezetéhez, jellemzőihez, valamint a begyűjtési módokhoz, azok változataihoz és a begyűjtési kapacitáshoz. A hulladékok begyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok begyűjtésére-szállítására különböző módszerek alakultak ki, attól függően, hogy: milyenek a hulladék tulajdonságai, a keletkezési helyről milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani, melyek a gyűjtési és szállítási feladattal kapcsolatos közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények, milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel. A hulladék begyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata a hulladék-begyűjtési rendszer, amely lehet együtemű és kétütemű. Az együtemű hulladék-begyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a begyűjtéstől a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig. A kétütemű hulladék-begyűjtés: a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig, átrakóállomáson való átrakás (esetleg előkezelés) közbeiktatásával. A kétütemű hulladék-begyűjtés lényegében a szállítási távolságok jelentős növekedése (a regionális rendszerek kiépítése) következtében alakult ki. A kétütemű szállítást leginkább körzeti, regionális kezelőtelepekhez kapcsoltan alkalmazzák a szállítási teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése érdekében. 5

7

8 1. A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK- BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS ÁTTEKINTÉSE 1 1. ábra: A hulladék útja Hazánkban 200. január 1-től kezdődően minden településen kötelező a települési szilárd hulladék rendszeres, szervezett szolgáltatás formájában történő kezelése. A begyűjtés gyakoriságát külön rendelet szabályozza. A begyűjtőrendszer többnyire együtemű kialakítású, a gyűjtőjármű, megtelését követően az ártalmatlanító helyre szállít, azonban a regionális ártalmatlanító telepek létesítésével terjed a kétütemű az átrakóállomások közbeiktatásával, külön szállítójárművel történő hulladék-begyűjtés, -szállítás (1. ábra). Az alkalmazott begyűjtési rendszer kizárólag az elhordásos hulladékgyűjtés, azaz megfelelően kialakított eszközökben (konténerek, szabványos gyűjtőedényzet, 7

9 A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK-BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS 1 zsákok) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása. (A háztartási hulladékok esetében alkalmazható gyűjtőedényzeteket az MSZ EN 840-es szabványsorozat tárgyalja.) A begyűjtési rendszer változatai: átürítéses, konténeres és zsákos hulladékgyűjtés. Átürítéses módszer: a gyűjtőjármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítő szerkezettel (MSZ EN 1501) rendelkezik. Begyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedény gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás közben, környezeti szennyezés nélkül ürül a jármű zárt felépítményébe, vagyis korszerű, gyors és higiénikus megoldás, por- és bűzmentes, a szállítás a tömörítés miatt gazdaságos. A konténeres módszer: a különböző űrméretű edényzet a szállítóeszközre helyezve kerül elszállításra. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyűjtőjármű vagy üresre cseréli (cserekonténeres gyűjtés-szállítás), vagy kiüríti. A konténereknek zártnak vagy a környezeti szennyezést megakadályozó ideiglenes takarásúnak kell lennie. Előnyei: különféle darabos hulladék befogadására is alkalmas az edényzet, miután a tartályt a helyszínen nem ürítik ki, így az elszállítás higiénikus körülmények között történik, a rakodás, szállítás munkaerőigénye minimális. Hátrányai: meg kell szervezni a konténerbe való gyűjtést, speciális szállítójármű kell, alkalmas felépítménnyel. Ott célszerű alkalmazni, ahol nagyobb tömegű hulladék keletkezik és megoldható az összehordás, kevés a munkaerő és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény közel van. A zsákos módszer a települési szilárd hulladék zsákokban való gyűjtése, amelyhez a hagyományos, egyszerűbb beürítőszerkezet nélküli szállítóeszközök is alkalmazhatók. Előnyei: olcsó, könnyen kezelhető gyűjtőeszköz, rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez, 8

10 A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK-BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS a lezárható zsákok miatt por- és bűzmentes, a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítő munkafázisokra (tisztítás, fertőtlenítés), jól alkalmazható a hulladék elkülönített (szelektív) gyűjtésében és szállításában, jó és gyors kiegészítő módszer a csúcsidőszaki hulladék keletkezéseknél (pl. üdülőterületeken), megfelelően kielégíti a higiéniai követelményeket. 1 Hátrányai: nem minden hulladék gyűjtésére alkalmas, a megtelt zsákokat rövid időn belül el kell szállítani. Az elhordásos hulladékgyűjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és munkavédelmi szempontból egyaránt megfelelően kialakított típuseszközök használatosak. A települési szilárd hulladék mennyisége és a gyűjtőterület jellege (beépítettség, laksűrűség, stb.) szerint különböző térfogatú típusedényzetet alkalmaznak: kistartályok (5, 50, 60 l űrtartalommal), középtartályok (80, 110, 120, 240, 60 l űrtartalommal), kiskonténerek (660, 770, 1100 l űrtartalommal), konténerek (1,1 m feletti űrtartalommal). A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthető és csere rendszerben egyaránt használatosak. A konténerek változatos kivitelben, zárt és nyitott megoldásokkal egyaránt forgalmazottak, 4-5 m űrtartalomtól több tíz m befogadóképességig. A méreteknek kizárólag a szállítójármű felépítményi kialakítása és teherbírása szab határt. A gazdaságosabb szállítás érdekében terjedtek el az öntömörítős konténerek, amelyeknél a megerősített szerkezeti kialakítású konténerre hidraulikus tömörítőegységet építenek, amely a laza hulladékot a konténerbe tömöríti (a szokásos tömörítési arány 1:5 1:8 közötti, a gyűjtött hulladék tulajdonságának függvényében). Hasonló célt szolgálnak a nagy mennyiségben keletkező szilárd hulladék gyűjtésére az ún. telepített tömörítő berendezések is, amelyeket főként ipari és szolgáltató létesítményekhez, bevásárló központokhoz, áruházakhoz előnyös telepíteni. Ezeknél a hidraulikus tömörítő egység állandó telepítésű és a gyűjtőkonténereket cserélik, majd elszállítják; használják a nagyméretű, több 10 m kapacitású zárt konténereket, amelyeknél az elérhető tömörítési arány, hasonló az öntömörítős konténerekéhez. A szállítási igények növekedése, valamint az igények kielégítése olyan szállítóeszközök kifejlesztésére adott ösztönzést, amelyek jobban megfelelnek a hulladék jellegének, tulajdonságainak (pl. térfogati változásának). Ennek eredményeképpen 9

11 A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK-BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS 1 ma a legegyszerűbb tehergépjárműtől a korszerű, bonyolult, nagy értékű célgépekig, berendezésekig sokfajta szállítójármű van forgalomban. A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények: zárt tartálya vagy felépítménye legyen, amelyben hulladéktömörítő és -továbbító szerkezet is van, ezáltal a gyűjtőtér megfelelően kihasználható, így a szállítás gazdaságos; a könnyű, gyors, zaj- és pormentes rakodást és ürítést erre alkalmas szerkezetek tegyék lehetővé; az igényeknek megfelelő méretű tartálya legyen, amely azonban a közúti forgalmat nem zavarja; az alépítménye jó manőverező képességű, tartós, üzembiztos kivitelű legyen, amely megfelel a terepviszonyoknak, a forgalmi és közlekedésbiztonsági előírásoknak. A konténeres szállításnál a konténer a tulajdonképpeni gyűjtőedény és a szállítóeszköz rakodótere is egyben. Speciális emelőszerkezettel ellátott jármű végzi a különböző térfogatú konténereknek a jármű alvázára emelését, majd billentéses ürítését az alapjármű motorjával, hidraulikus rendszer segítségével, mellékhajtóművön keresztül. Az emelőberendezés típusa szerinti változatok: emelőkaros konténerszállító (a klasszikus cseretartályos megoldás): talajszintről emel a hátsó futómű mögött beépített keresztirányú tengelyen elforduló kettős emelőkarral; emelőhorgos konténerszállító: a teleszkópos, horgos emelőkar a konténert a jármű segédalvázának keretére húzza a csúszótalpakkal vagy a vezetőgörgőkkel (hosszabb konténereknél gyakorta alkalmazott megoldás); billenőrámpás-csörlős konténerszállító (az ún. multilift-rendszer célgépe): a konténert ferde, mozgatható rámpás csörlőzéssel emeli a járműre. A célgépek munkavégzése során felmerülő fontosabb szempontok: a konténertároló hely jó megközelíthetősége, a tartályok felvételéhez és a cseretartály elhelyezéséhez elegendő tér kialakítása, szilárd burkolat. A konténerszállító célgépek alkalmazhatósága: intézményekben, üzemekben és közterületen is jól használható, építési hulladékra a nyitott kivitelek előnyösek, veszélyes hulladék esetén a speciális változatokat szükséges alkalmazni, kétütemű szállításnál. 10

12 A HAGYOMÁNYOS (VEGYES) HULLADÉK-BEGYŰJTÉS, -SZÁLLÍTÁS A hulladékok szállításának szervezése éppen a szállítandó anyag különleges tulajdonságai és a feladat végrehajtásával szemben támasztott sajátos igények miatt jelentősen különbözik a szokásos szállítási feladatoktól. Begyakorlott személyzetet, megfelelő szállító járművekkel jól ellátott, megszervezett, tervszerűen működő szervezetet igényel. Különösen érvényes ez a települési hulladékok szállítására. A szervezési munka fontos része a szükséges alapinformációk rendelkezésre állása. Ezek: a keletkező hulladék fontosabb jellemzői, a gyűjtőhelyek jellegzetességei (gyűjtési mód, megközelítési lehetőségek stb.), a szállítási útvonalak adatai (közlekedési, forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállítási távolság stb.). 1 Az alapinformációk birtokában meghatározhatók: a hulladékszállítási kapacitások, a célgépek száma és típusa, a gyűjtőtartályok száma és kialakítása, a gyűjtőkörzetek jellemzői (gyűjtési időszükséglet, fordulóidő stb.). A hulladékszállítási feladatoknál a korszerű matematikai módszereket felhasználva, műszaki-gazdasági elemzést kell végezni a legjobb döntés érdekében. A szállítási távolságok és a szállítási körülmények, a hulladék jellemzői, a rendelkezésre álló kapacitások ismeretében tulajdonképpen anyagmozgatási feladatot kell optimalizálni, ehhez jól alkalmazhatók a szállítási problémamegoldás és a körutazásijáratszerkesztés módszerei. Az optimalizálás célja, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett a szállítási költségek minimálisak legyenek, a hálótervezés, a körutazási-járatszerkesztési modell módszerének adaptációja pedig egy-egy gyűjtőkörzet optimális járatrendszerének kialakítását segíti elő. Hazánkban mára már döntően regionális szolgáltatásról beszélünk, ahol a korszerű szállítás tervezését a szolgáltatók nem elsősorban a logisztika oldaláról, hanem az önkormányzatok szolgáltató rendszerbe történő bekapcsolódása oldaláról közelítik meg. 11

13

14 2. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HELYZETE ÉS SZEREPE A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSBAN A települési szilárd hulladékok szelektív gyűjtése a fejlett ipari országokban az elmúlt év során került előtérbe, miután a hagyományos (vegyes) gyűjtési rendszerhez kapcsolódó, számos fizikai és mechanikai osztályozási műveletet alkalmazó, magas fokon és sokszor bonyolultan gépesített válogató-hasznosító üzemek gazdaságossága egyértelműen megkérdőjeleződött. A gyakorlati tapasztalatok alapján jöttek rá arra, hogy a keletkezés helyén történő, meghatározott anyagcsoportok elkülönített gyűjtésével és az azt kiegészítő, műszakilag lényegesen egyszerűbb utóválogatási módszerekkel olcsóbban, és ami igen lényeges, tisztábban, illetve jobb minőségben lehetett másodnyersanyagokat kinyerni a hulladékból, mint a korábban preferált központi hasznosító üzemekben. 2 Európában a hulladék másodnyersanyagkénti, illetve energetikai hasznosítását kívánják elősegíteni a tagállamok számára kötelező irányelvek, amelyek egyrészt a csomagolóanyagokra, csomagolási hulladékok kezelésére (94/62/EK irányelv), másrészt a lerakásra kerülő hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának csökkentésére (99/1/EK irányelv, illetve az ezt honosító 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet) vonatkoznak. A teljes gyűjtött háztartásihulladék-mennyiségnek átlagosan jelenleg kb.15-20%-át gyűjtik szelektíven az európai országokban, de néhány esetben (pl. Németország, Hollandia, Svédország, Svájc, Ausztria) ez az arány eléri a 25-5%-ot is. A teljes kezelt települési hulladékmennyiségre vonatkoztatva a másodnyersanyagként történő hasznosítás európai átlaga kb. 10% (Németországban 16%, Dániában 19%, Svájcban 22%, Hollandiában 16%, Svédországban 16%), a termikus hasznosítás átlagértéke kb. 25% (Németországban 6%, Dániában 48%, Svájcban 59%, Hollandiában 5%, Svédországban 47%, Franciaországban 42%). Jellemző, hogy azokban az országokban magasabb a másodnyersanyagként történő hasznosítás mértéke, ahol a termikus eljárások is egyre jelentősebbek. A jelzett országos átlagoktól természetesen egyes körzetekben, városokban igen eltérő értékek tapasztalhatók. Ezt a fejlesztési tendenciát alapvetően az életmódtól, életszínvonaltól és fogyasztási szokásoktól függő hulladék összetételi és mennyiségi változásai indokolják. Összetételében mindenütt folyamatosan növekszik a hasznosítható összetevők és az energetikailag kedvezőbb összetevők, illetve tulajdonságok aránya. Ez hazánkra is érvényes (mint az a sorozat 1. füzetében látható). Magyarországon a települési szilárd hulladék szelektív gyűjtése még csak a kezdeti lépéseknél tart. Az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyűjtési kísérletek azt mutatták, hogy bár a lakosság környezet iránti érzékenységének fokozódása következtében nőtt a szelektív gyűjtésben való részvétel készsége és mértéke, 1

15 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HELYZETE ÉS SZEREPE 2 azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor szerencsétlenül vagy éppen rosszul szervezett gyűjtési akciók eredménye lényegében negatív volt. Az utóbbi 4-5 év során, tanulva a korábbi hibákból, néhány vidéki városban példamutatóan eredményes munka indult meg. A problémát az jelenti, hogy itthon nem alakult ki még egyrészt a társadalmigazdasági igény- és feltételrendszer, másrészt hiányosak a megfelelő ösztönző illetve szabályozási módszerek, kötelezések, ráadásul nincsenek meg a technikai feltételek, kialakulatlanok a szelektíven gyűjtött összetevők ipari feldolgozásának feltételei és egyértelmű minőségi követelményei. Az uniós irányelvek figyelembe vételével kerültek meghatározásra részben a Nemzeti Környezetvédelmi Programban, részben a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvényben (a továbbiakban Hgt), többek között olyan hosszú távú célkitűzések, amelyek a települési szilárd hulladékok kezelését a jövőben jelentősen megváltoztatják: a települési hulladékkezelésben ki kell alakítani a hasznosítható és a veszélyes összetevők szelektív gyűjtésének infrastruktúrális hátterét és fokozatosan be kell vezetni a szelektív gyűjtési módszereket, az EU irányelveknek megfelelően fokozatosan redukálni kell a lerakásra kerülő hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmát (2005-ig 75%-ra, 2008-ig 50%-ra, 2015-ig 5%-ra), 2006-ig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50%-a hasznosításra kerüljön, ezen belül legalább 25%-a anyagában kerüljön hasznosításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen. A jelen hazai gazdasági adottságok alapján ezek látszólag túlzottan ambiciózus célkitűzések, azonban a külföldi tapasztalatokra támaszkodva, nem tűnnek teljesíthetetlennek. A települési szilárd hulladék jelentős hányadát kitevő csomagolási hulladékok hasznosítását segíti a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének szabályairól szóló 94/2002. (V.5.) Kormányrendelet, amely lényegében az európai szabályozási alapelvekre támaszkodva határozza meg az érintett hulladékok hasznosításának peremfeltételeit. A fenti célkitűzések egyrészt a szelektív gyűjtéssel kapcsolt másodnyersanyag hasznosításával és a szerves anyagok komposztálásával, valamint a termikus hasznosítási eljárások alkalmazásával érhetők el. A keletkezési forrásnál történő szelektív gyűjtés az alapfeltétele az egyes hasznosítható összetevők másodnyersanyagként történő, talajerő-utánpótlási célú 14

16 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS HELYZETE ÉS SZEREPE vagy energiahordozókénti hasznosításának, a kapcsolódó természeti erőforrások kímélésének. A szelektív gyűjtés tehát ennek elősegítésére alkalmazott eszközrendszer. A szelektív hulladékgyűjtés soha nem lehet a fentiek mellőzésével előírt cél! A szelektív gyűjtés alkalmazásának céljai: a hasznosítható összetevők feldolgozóiparba történő visszaforgatása, a veszélyes összetevők elkülönített kezelésével a települési szilárd hulladék által okozott környezetterhelés csökkentése, a szelektív gyűjtéssel elért hulladékmennyiség-csökkenés következtében a szükséges ártalmatlanítási (lerakóhelyi) kapacitások megtakarítása. A keletkező hulladékmennyiség-csökkentéssel egyúttal a szükséges ártalmatlanítási kapacitások (elsősorban lerakóhelyi) nem elhanyagolható mértékű megtakarítása is elérhető (gazdasági szempontból ez az egyik nagy előnye a módszernek). 2 15

17

18 . A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS ALKALMAZÁSI FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak alaposan, gondosan előkészített, jól szervezett és a lakosság együttműködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos működtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegű jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható összetevőket átvevő feldolgozóipar műszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége. A szelektív hulladékgyűjtés eredményességét meghatározó kardinális kérdések, úgymint az ezt segítő jogi szabályozás és a feldolgozóipar fogadókészségének megteremtése országos léptékű megalapozást szükségeltet. Ez utóbbi nyilván erősen piacorientált, de ettől sokkal hatékonyabb és célratörőbb állami támogatást igényel. Ezek nélkül önkormányzati szinten az egész probléma nem kezelhető. A szelektív gyűjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerű bevezetni, ahol már van (hagyományos) szervezett hulladékgyűjtés és rendelkezésre állnak a gyűjtés-szállítás eszközei. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerű olyan kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz: hulladékudvarokat, gyűjtőszigeteket és lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat. A szelektív gyűjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól a beépítési módok szerint lehatárolható területi egységére is (ez főként a bevezetési időszakban javasolt, azért, hogy az érintett lakosság az újfajta gyűjtéshez hozzá tudjon szokni). Az egyes gyűjtőterületeket már csak szervezési okokból is jól meg kell különböztetni. A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően: a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi), az ellátandó lakosszám, a keletkező hulladék mennyisége, a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a szelektíven gyűjtendő összetevők mennyisége és részaránya, a hulladékgyűjtés, -szállítás gyakorisága, szállításszervezési és -gazdaságossági szempontok határozzák meg. A családiházas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet rendszerint korlá- 17

19 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI tozásokkal, de elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken (ezek rendszerint településcentrumok) a gyűjtőedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív gyűjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken a szelektív gyűjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyűjtőszigeteken oldható meg legelőnyösebben. A szelektív gyűjtés megszervezése során figyelembe veendő fontosabb szempontok: a hulladékkeletkezési helyhez minél közelebbi és lehető legkényelmesebb elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek kialakítása, a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehető legkisebb legyen, rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás, a települési környezetbe való harmonikus illesztés, esztétikus kivitel..1 A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségekben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerű műszaki megoldások alkalmazása, a jó hozzáférhetőség és a könnyű ürítés, valamint a könnyű tisztíthatóság. Lényeges, hogy ne zavarja a lakóház funkcionális működését. A kertes, családiházas beépítésű területeken kezdetben célszerű a kétedényes gyűjtés alkalmazása (a biohulladék és a nem hasznosítható hulladék elkülönített gyűjtése), ami a rendszer kiépülésével szükség szerint, fokozatosan állítható át a másodnyersanyagok további szelekcióját lehetővé tevő gyűjtési módra. A gyűjtőedényzetből a hulladékok elszállítása a hagyományos gyűjtési rendszer célgépeivel, de elkülönítetten és módosított gyűjtési-szállítási logisztikai rend szerint történik. Ebbe a kategóriába sorolható a városias beépítésű területeken alkalmazott, a vegyes hulladékot tároló edényzet mellett elhelyezett, általában egyféle hulladékgyűjtő edényzettel (pl. papír) megvalósított szelektív gyűjtés. Ugyancsak itt említendő a családiházas övezetekben alkalmazható zsákos gyűjtés vagy a kötegelt újságpapírok meghatározott napokon a gyűjtőedény mellé történő kihelyezése. Bármelyik rendszer mellett döntünk is, nagyon fontos, hogy a gyűjtésbe bevont lakosság előtt ismert legyen a gyűjtött hulladékok gyűjtési naptára. A hulladéknaptár minden fontos információt tartalmaz, amely a lakossági magatartást for- 18

20 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI málhatja. Ennek elkészítése és az érintettek számára történő megismertetése alapvető fontosságú!.2 A közterületi hulladékgyűjtő szigetek A lakóházak közelében, illetve közterületeken kialakított gyűjtőszigetek (gyűjtőpontok) esetében az előző kritériumok betartása mellett fontos az edényzet zárhatóságának biztosítása, a hulladékösszetevők beürítéséhez könnyen hozzáférhető beürítő lehetőségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedő, de figyelemfelkeltő (színes, felirat, stb.) kivitel, valamint a gyűjtőjárművek számára a jó megközelíthetőség. A minél egyszerűbb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra kell törekedni. A közterületeken telepített gyűjtőszigetek hálózata képezi a szelektív gyűjtés gerincét. A gyűjtősziget funkciói: a lakosság által odahordott szilárd hulladékféleségek elkülönített, akadálytalan és időben folyamatos gyűjtési lehetőségének biztosítása, az elkülönítetten gyűjtött hulladékféleségek közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból kifogástalan módon történő, rövid idejű, átmeneti tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően). A gyűjtőszigeteken kizárólag a másodnyersanyagként hasznosítható összetevők, úgymint: a papír, a műanyagpalack és -fólia, a színes és fehér üveg, a fém italosdobozok gyűjtése tervezhető (ezek döntően csomagolási hulladékok). A fém italosdobozok a műanyaghulladékkal közös konténerben is gyűjthetők, mert az utóválogató soron elkülönítésük akár kézi, akár automatikus módon egyszerűen megoldható. Az italosdobozok önálló konténeres gyűjtését leginkább a nagyforgalmú kereskedelmi központoknál alkalmazzák. Gyűjtőszigeteken veszélyes hulladékok (szárazelemek, festékes dobozok stb.) továbbá bomló szerves hulladékok és más az egészségre káros, továbbá nagydarabos hulladékok nem gyűjthetők! A gyűjtőszigetek telepítését a városszerkezeti adottságok (beépítettség, lakósű- 19

21 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI rűség, út- és közlekedési viszonyok) alapvetően befolyásolják, ezért a rendszer kiépítése minden esetben egyedi tervezést igényel. A telepítési helyek meghatározásánál figyelembe veendő szempontok: a hulladékkeletkezés valószínűsíthető súlyponti helyei, a kényelmes és viszonylagos rövid idejű gyalogos megközelítés, lehetővé téve egyúttal a gépkocsival történő megközelítést is, a szelektíven begyűjtött hulladékot tároló edényzet gépi ürítésének és a gyűjtőjárművek számára az akadálytalan megközelíthetőségnek a biztosítása, rugalmas, a változó igényekhez alkalmazkodó kialakítás (bővítési lehetőség), az adott települési környezetbe harmonikusan illeszkedő, esztétikus és közegészségügyi szempontból kifogástalan kivitel. A gyűjtőszigetek előnyös telepítési helyei a lakókörzetek terei, utcakiszögelések, a kereskedelmi és bevásárló központok parkolói. A lakótelepeken alkalmas telepítési helyek rendszerint rendelkezésre állnak, a kertes övezetekben előnyös telepítési lehetőségek vannak a kereskedelmi és intézményi centrumok közelében. A gyűjtőszigeteket a hulladékudvarok vonzáskörzetében nem célszerű telepíteni, mert jó kihasználtságuk nem valószínűsíthető. A gyűjtőszigetek sajátos előnye az áttelepíthetőség, azaz ha az üzemelés során kiderül, hogy a tervezéskor feltételezett kihasználtság mértéke csekély, az edényzet gyorsan és egyszerűen kedvezőbb helyre áthelyezhető (rugalmasság a lakossági kiszolgálásban). A kényelmes lakossági megközelítés érdekében a tervezett ráhordási távolság gyalogos ráhordás esetén ne legyen nagyobb m-nél. Fontos, hogy a gyűjtőszigetek a telepítési hely környékének szokásos funkcionális működését ne zavarják (pl. ne akadályozzák a gyalogos forgalmat). A gyűjtőszigetek őrzés nélkül és időbeni korlátozás nélkül üzemelnek. A gyűjtőszigetek engedélyezése önkormányzati hatáskör (közterület-foglalási engedély), környezetvédelmi szakhatóság bevonása nem szükséges, védőtávolság nincs. Az alkalmazható gyűjtőeszközök (gyűjtőedényzet) megválasztásánál követelmény: a gyűjtendő hulladékösszetevő jellegének megfelelő kialakítás, az alkalmasan kiképzett bedobónyílás, az illetéktelen kivétel elleni biztosítás (zárható kivitel), a könnyű üríthetőség és tisztíthatóság, a minimális zajjal járó funkcionálás (főleg az üveggyűjtő edényeknél), a figyelemfelkeltő színezés feliratozás és piktogramok használata, 20

22 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI az esztétikus megjelenési forma, továbbá az időjárásállóság és a szándékos rongálás elleni védelem. A gyűjtőszigetek esetében az alábbi gyűjtési rendszerek használatosak: A) hagyományos tömörítőlapos hulladékgyűjtő célgép, B) speciális, helyszíni ürítést biztosító daruval és nyitott, vagy zárt szállító nagykonténerrel felszerelt gépjármű egy- vagy többkamrás gyűjtőedényzettel kombináltan, C) görgős nagykonténer szállítására alkalmas hulladékgyűjtő célgép többkamrás, cserekonténeres rendszerben működtetett gyűjtőedényzettel kombináltan. Az egyes gyűjtési - szállítási rendszerek jellemzői a következőkben foglalható össze. A) Hagyományos gyűjtőjármű és átalakított szabványedényzet kombinációja A gyűjtőszigeteken elhelyezett szabvány edényzetnél az átalakítás a fedél alkalmas bedobónyílásokkal való módosítását és fedélrögzítő zárral történő felszerelését jelenti. A kiürítést és szállítást tömörítőlapos célgép végzi az edényzet helyszíni kiürítésével. A rendszer előnye, hogy ugyan módosított, de végül is a vegyes gyűjtésben alkalmazott szabvány edényzettel és a szintén hagyományos gyűjtésben használatos tömörítőlapos célgépekkel oldja meg a feladatot. Hátránya viszont, hogy az eltérő színezés és feliratozás ellenére zavaró az igénybevevő lakosság számára, továbbá, csak tömörítőlapos célgépek használata esetén alkalmazható. A gyűjtési-szállítási művelet munkaerőigénye járatonként 2- fő. A fogódobos célgépek a feladatra nem megfelelőek, ugyanis azok zúzó, keverő hatása miatt az utóválogatás lényegesen körülményesebb. B) Helyszíni kiürítést biztosító konténeres gyűjtőjármű és egy- vagy többkamrás gyűjtőedényzet A legszélesebb körben alkalmazott rendszer. Az edények helyszíni ürítése vagy a fenéklap nyitásával, vagy a tartály szétnyitásával történik. A többkamrás edény ürítéséhez a kiszolgáló autódarut két vagy három munkahengerrel kell felszerelni, az ürítendő kamrák számától függően. Az edényzet tartalmának fogadására és elszállítására az autódaruval felszerelt, nyitott nagykonténert mozgató céljármű szolgál. A többkamrás edényzet használatakor a célgép nagykonténerét belső elválasztó falakkal elkülönítve alakítják ki az egyes hulladékfajták számára. A feladat kifogástalanul megoldható autódaruval felszerelt, nyitott platójú tehergépjárművel is. A gyűjtőedényzet telepítése rendszerint különösebb építészeti kiképzést nem igényel, azonban ha lehet, a gyűjtőszigeteket célszerű különösen a belvárosi és a lakóterületeken a környezetbe illesztve, de jól azonosítható megjelenéssel 21

23 A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI megvalósítani. A rendszer előnye, hogy kifejezetten a szelektív gyűjtési feladatra szolgáló, könynyen kezelhető és kiszolgálható edényzetet használ, amely a lakosság számára egyértelműen azonosítható és a változó igényekhez rugalmasan illeszthető. A vegyes hulladékgyűjtési rendszertől teljesen függetlenül működtethető. Nem igényel drága célgépeket a hulladékok begyűjtéséhez és szállításához. A begyűjtés és szállítás feladata egy munkaerővel megoldható. A különböző másodnyersanyagok, külön járatokban szervezve ugyan, de lényegében azonos gyűjtőjárművel gyűjthetők és szállíthatók. Hátránya, hogy önálló gyűjtő-szállító rendszer kiépítését igényli. C) Görgős nagykonténeres gyűjtőjármű cserekonténeres gyűjtőedényzettel kombináltan Az alkalmazott gyűjtőedényzet többrekeszes, egybeépített nagykonténer, amelyet speciális konténerszállító célgéppel szállítanak az utóválogatóba, ott ürítik azt, majd tisztítást követően az üres konténert cserekonténerként a gyűjtőszigethez visszaszállítják. A gyűjtési ciklusok függvényében megfelelő számú cserekonténert kell biztosítani. A használatos gyűjtő-szállító jármű multilift rendszerű célgép, amely a gyűjtő nagykonténert magára húzza és rögzíti. A gyűjtési - szállítási feladat itt is egy fővel megoldható. Az alkalmazott többrekeszes nagykonténereknek az elhelyezése kifejezetten a bevásárlóközpontoknál és P+R parkolóknál ajánlható, a szokásos városi gyűjtőszigeteken ritkábban használatosak. A rendszer előnye, hogy nincs szükség a gyűjtőhelyen átürítési manipulációra és a többféle másodnyersanyag egy járattal elszállítható. Munkaerőigénye minimális. Hasonlóan az előzőhöz, független rendszerként működtethető. Hátránya ezzel szemben az, hogy az edényzet telepítése a méretek miatt korlátozott, a változó igényekhez illesztése nehézkes, továbbá a cserekonténeres megoldás miatt megfelelő számú üres edény biztosítása szükséges, valamint speciális célgépigénye van. Bármelyik rendszer kiépítésénél fontos követelmény, hogy azonos típusú, egységes, a kiszolgált körzetek várható hulladékkeletkezéséhez igazodó, eltérő térfogatú gyűjtőedényzet kerüljön alkalmazásra. Erre nem csupán az egységes településkép érdekében van szükség, hanem a tervezendő hálózat műszakilag hatékony és gazdaságilag legkedvezőbb üzemeltetése miatt is (egységes gyűjtő- és szállítóeszközök, problémamentes áttelepíthetőség, az igénybevevő lakosság számára a könnyű azonosíthatóság, az időszakos tisztítás miatti cserélhetőség stb.). Nem célszerű a többéves bevezetési és kiépítési folyamat során az edényzettípusok változtatása. A gyűjtőszigeteken szelektíven gyűjtött másodnyersanyagok begyűjtési-szállítási 22