EURÓPAI TÜKÖR A MINISZTERELNÖKI HIVATAL ÉS A NEMZETI FEJLESZTÉSI HIVATAL FOLYÓIRATA

Átírás

1 EURÓPAI TÜKÖR A MINISZTERELNÖKI HIVATAL ÉS A NEMZETI FEJLESZTÉSI HIVATAL FOLYÓIRATA A TARTALOMBÓL: Mindinkább gyorsuló idôben kell tudnunk helytállni beszélgetés Baráth Etelével Györkös Péter: EU-koordináció Magyarországon Palánkai Tibor: Magyarország modernizációja, versenyképessége és uniós felzárkózása Kádár Béla: Románia és a román-magyar gazdasági együttmûködés az európai integrációban Marján Attila: Az európai pénzügyi piacok integrációja X. ÉVF. 5. SZÁM MÁJUS

2 EURÓPAI TÜKÖR A Miniszterelnöki Hivatal és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal folyóirata Felelôs kiadó: Veress József A szerkesztôbizottság elnöke: Palánkai Tibor A szerkesztôbizottság tagjai: Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós, Baráth Etele, Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Hefter József, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András, Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, Lôrincz Lajos, Nyers Rezsô, Orbán István, Somogyvári István, Szekeres Imre, Szent-Iványi István, Török Ádám, Vajda László, Vargha Ágnes Fôszerkesztô: Lapszerkesztô: Lapigazgató: Rovatszerkesztôk: Szerkesztôk: Mûszaki szerkesztô: Szerkesztôségi titkárok: Forgács Imre Hovanyecz László Bulyovszky Csilla Fazekas Judit, Becsky Róbert Asztalos Zsófia, Farkas József György Lányi György Galambos Zsuzsa, Horváthné Stramszky Márta A szerkesztôség címe: MEH Európai Integrációs Iroda, 1055 Budapest, Kossuth tér 4. Tel.: Fax: A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása. Nyomás és elôkészítés: Visit Nyomda és Stúdió ISSN

3 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5. A MINISZTERELNÖKI HIVATAL ÉS A NEMZETI FEJLESZTÉSI HIVATAL FOLYÓIRATA

4 Tartalom Mindinkább gyorsuló idôben kell tudnunk helytállni beszélgetés BARÁTH ETELÉVEL...3 GYÖRKÖS PÉTER: EU-koordináció Magyarországon PALÁNKAI TIBOR: Magyarország modernizációja, versenyképessége és uniós felzárkózása KÁDÁR BÉLA: Románia és a román-magyar gazdasági együttmûködés az európai integrációban CHRONOWSKI NÓRA: Európai alkotmányra szóló felhatalmazás ÖTVÖS ZOLTÁN: Európa, a világûr és mi, magyarok Szemle MARJÁN ATTILA: Az európai pénzügyi piacok integrációja Uniós aktualitások Országgyûlés Külügyi Hivatala BÁRÁNY PÉTER: A belsô piaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelvtervezet Központi Statisztikai Hivatal NÉMETH ESZTER: EU-csatlakozás a statisztikák tükrében Olvasólámpa The European Convention and the Future of European Environmental Law: Proceedings of the Avosetta Group of European Environmental Lawyers (Az Európai Konvent és az európai környezetjog jövôje: az európai környezetvédelmi jogászok Avosetta-csoportjának jegyzôkönyvei) Magyarok Szlovákiában Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig I. kötet Monitor English summaries

5 3 Mindinkább gyorsuló idôben kell tudnunk helytállni Beszélgetés Baráth Etelével, az európai ügyek miniszterével A miniszter abból az alkalomból adott interjút lapunknak, hogy Magyarország egy esztendeje tagja az Európai Uniónak. Baráth Etele nyilatkozatában kedvezônek ítéli az eltelt idôszakot. A rendszerváltás adta lendület, illetve a kormányzási ciklusokon átívelô, töretlen felkészülési munka jó alapot nyújtott közösségi tagságunkhoz. Ez tapasztalható a társadalomban is, amelyben mára elültek a csatlakozással kapcsolatos félelmek, helyüket mindinkább egészséges önbizalom foglalja el. A miniszter a vele készített interjúban természetesen beszél a gondokról, problémákról is. Elsôsorban azonban optimizmusának ad hangot a jövôvel kapcsolatban. Megállapítja, hogy ha ki tudjuk használni a között rendelkezésünkre álló lehetôségeket, akár 7 8 százalékos éves gazdasági növekedést is elérhetünk. Éppen egy éve, hogy hazánk tagja lett az Európai Uniónak. Hogyan látja ön, milyen eredményei vannak ennek az esztendônek? A legfontosabb, amit megjegyzendônek tartok: szemmel látható, hogy Magyarország jól felkészült a csatlakozásra. A rendszerváltás adta rendkívüli lendület, az a társadalomfilozófiai, gazdaságpolitikai váltás, amin az utóbbi bô évtizedben átment hazánk, kiválóan készítette elô a felvételünket-belépésünket. Azt is meg kell állapítanom, hogy mind e mögött igen színvonalas, szakmailag nagyon jónak minôsíthetô jogharmonizációs munka folyt. Ezen a területen a kormányváltozásoktól függetlenül érvényesült a folyamatosság. Véleményem szerint mindennek együttesen köszönhetô, hogy a csatlakozás nem okozott semmiféle sokkot a magyar társadalomnak. Ezért van az, hogy az átlagember számára nem jelent problémát, hogy tagja vagyunk a Közösségnek, ellenkezôleg, természetes állapotnak tûnik számára a jelenlegi helyzet. Fontosnak tartom továbbá, hogy néhány aggály megalapozatlannak bizonyult. Így például az, amely a magyar kultúrára leselkedni látszó veszélyekkel volt kapcsolatos. Vagy az, amely kicsinységünkkel kapcsolatos. Hamar kiderült, hogy az Európai Unióban nem vagyunk kicsik, hanem egy közepes nagyságú államnak számítunk. Kiderült, hogy anyanyelvünk használatának nincsen semmi akadálya, ami nyelvi kultúránk fennmaradásának hosszú távú garanciáját jelenti. Kiderült, hogy nem remélt módon fontosak vagyunk az EU számára: a Közösség bôvítése tovább folyik, és ebben a folyamatban hazánk mind földrajzilag, mind más szempontból megkerülhetetlen. Az Unió számára a Balkán-félsziget országaihoz, de például Ukrajnához is Magyarországon keresztül, a magyar diplomácia segítségével vezet az út sok kérdésben. Vagyis: a Közösség létét, jövôjét meghatározó nagy folyamatokban szerves mó-

6 4 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS don vagyunk jelen. Látható, hogy egyáltalán nem kell félnünk attól, hogy az ország valamiképpen elenyészik ebben a nagy egységben. A mögöttünk lévô esztendôben az vált világossá, hogy nemzeti identitásunkat megôrizve játszhatunk fontos szerepet a jövô Európájának alakításában. A magam részérôl ennek tudom be azt, hogy az utóbbi idôben bizonyos, korábban meglévô kisebbségi érzések megszûntek nálunk. Az a nagyon rossz, történelmi beidegzôdés, hogy mi örök vesztesek vagyunk, érezhetôen gyöngül. Sokfelé tapasztalom, hogy az emberekben kezd tudatosulni: viharos múltja ellenére ez egy nyertes ország, nyertes társadalom. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kezdi átformálni az emberek gondolkodását, egyáltalán azokat a perspektívákat, amelyekben gondolkodnak. Ez sokakat ambicionál, olyan erôket mozgat meg a társadalomban, amelyeket más módon nem lehetne megmozgatni. Úgy látom, ha lassan is, érzôdik az Európai Unió fejlesztési támogatásának hatása. Immáron elmúlt az attól való félelem, hogy arra kell költeni a pénzeket, amire az Unió engedélyezi. Mára világossá vált, hogy nincsenek feloldhatatlan ellentétek a mi törekvéseink és a Közösség törekvései között. Ismeretes például, hogy az infrastruktúra fejlesztése a felzárkóztatási folyamat szerves része, mint ahogyan az is, hogy erre van pénz. Ismeretes, hogy Magyarország jövôjét az oktatásban, a képzésben, a szakképzésben kell megalapoznunk, mint ahogyan az is, hogy ehhez támogatást kapunk. Ugyancsak számíthatunk a kis- és középvállalkozások, az informatika fejlesztéséhez nyújtott támogatásokra. Összegzésül azt mondhatom, hogy a csatlakozásunk óta eltelt egy esztendô alatt világossá vált: hazánk és az Európai Unió legfôbb céljai egybeesnek. Milyen problémákat, gondokat, dilemmákat lát az eredmények mellett? Ezeket egyetlen mondatban így tudom megfogalmazni: mi most tanuljuk meg, hogy az Európai Unió milyen bajokkal küszködik. Bôvebben: itt van például az a probléma, amelyrôl már csatlakozásunk elôtt is sok szó esett: az európai érdek és a nemzeti érdek összehangolása. Látjuk, hogy nincsen olyan fontos kérdés, amellyel kapcsolatban ez a probléma ne kerülne elénk. Amíg csak a tôke szabad áramlásáról és a szabad utazásról volt szó, addig nem volt semmi baj. Amint azonban terítékre került a munkaerô szabad áramlásának kérdése is, hirtelen akadályokba ütköztünk. Amint szóba kerül a szolgáltatások szabad áramlása, ugyanez a helyzet. Vagyis az, hogy az Unió tagállamainak nemzeti érdekei kerekednek felül a Közösség egészének érdekein. Jelenleg megfigyelhetô, hogy mivel Németországban igen komoly problémát okoz a munkanélküliség, erôsödik ott a bezárkózásra való hajlam. Ez pedig, lévén, hogy a rendkívül nyitott magyar gazdaság ezer szállal kötôdik a némethez, roppant hátrányos a számunkra. Hasonló a helyzet Franciaországban, ahol a legutóbbi adatok szerint tíz százalék fölé emelkedett a munkanélküliek aránya. Örülök a francia példa említésének. Ugyanis éppen ezzel kapcsolatban ismeretes egy másik fontos adat is. Franciaországban körülbelül húszmillió munkahely van, és mindössze kétszázezret érintett az úgynevezett delokalizációs folyamat, tehát a Franciaországot elhagyó vállalkozások miatti munkahelyvesztés. Vagyis mindössze a munkahelyek egy százalékát.

7 MINDINKÁBB GYORSULÓ IDÔBEN KELL TUDNUNK HELYTÁLLNI 5 Persze ezt a hányadot is úgy, hogy közben a szóban forgó vállalkozások a hasznukat mégiscsak hazaviszik, és azt kutatásfejlesztésre, modernizációra fordítják. Ezt azért is fontosnak tartom megjegyezni, mert úgy látom, mihamarabb el kellene végezni a számításokat azzal kapcsolatban, hogy milyen tevékenységnek milyen eredménye van. Ha nem látunk tisztán ebben a kérdésben, könnyen teret hódíthat a demagógia, amely az Európai Uniót veszélyeztetheti. Félreértés ne essék, én nem féltem a Közösséget a széteséstôl, mert egy sokszor bizonyított, stabil intézményrôl van szó. De térjünk vissza az eredeti kérdésben szereplô problémákhoz. Azt tapasztalom, hogy az olyan nagy stratégiák körül, amilyen például a lisszaboni versenyképesség, nincs kialakítva a megvalósításhoz szükséges eszközrendszer. Nincsenek továbbá meghatározva, melyek azok a fô stratégiai ágazatok, amelyekben az együttmûködés mindenekfölött való érdek. Nincs kimondva, hogy ilyen volna például az ûrkutatás, a hadiipar, az informatika. Nem arról van persze szó, hogy egyáltalán nem volna ilyen. Van, például az Airbus. Ahhoz képest azonban kevés, amennyi az Egyesült Államokkal vagy a Kínával való versenyben szükséges volna. Ezen az állapoton mihamarabb változtatni szükséges. Készül a közötti költségvetési idôszakhoz kapcsolódó Nemzeti Fejlesztési Terv. Ön a lapunknak 2002-ben adott interjújában, még az elôzô idôszakra vonatkozó terv készítésekor azt tartotta a legnehezebb feladatnak, hogy a hazai forrásokat azokra a célokra koncentráljuk, amelyekhez uniós támogatás nyerhetô, egyszersmind rajta vannak a saját preferencialistánkon is. Mivel az Unió elvárja, hogy a társfinanszírozás forrásait hosszabb távon biztosítsuk, nekünk is meg kellene hét esztendôre határoznunk, hogy a GDP hány százalékát fordíthatjuk e célra. Most, három évvel késôbb, amikor az ország egyensúlyi problémákkal küzd, reálisnak látja a korábban megfogalmazott célt? Én úgy látom, hogy jelenleg hazánk nem a korábbi EU-országokhoz képest van lemaradásban, hanem önmagához képest. Itt elsôsorban az államháztartás reformját tartom fontosnak megemlíteni. Ezen belül is kiemelt fontosságúnak tekintem a decentralizációval összefüggô változásokat. Gondoljunk az önkormányzatok finanszírozására, illetve ennek a központi költségvetéshez való viszonyára. Itt érintve van az adózási rendszer, hiszen kérdéses, milyen lesz a helyben maradó adók aránya. Tudjuk, óriási mobilizációs lehetôségek vannak a decentralizációban. Ugyanakkor azonban azt is tudjuk, hogy a költségvetés helyzete nem teszi lehetôvé nagyobb lépések megtételét. Nem teszi lehetôvé a szabad kísérletezést. Lassan idültté válik az a probléma, hogy az államháztartás olyan kiadásokra van kötelezve, amelyek a jövôt veszélyeztetik. Ebbôl a szempontból akár állatorvosi lónak is minôsíthetô a MÁV helyzete. Az Uniótól lehet pénzt kapni vasútfejlesztésre, amíg azonban a vasúti közlekedés százmilliárdokat nyel el évente úgy, hogy közben egy általános lepusztulás megy végbe a területén, az EU-pénzeket képtelenség hatékonyan felhasználni. Az egészségügy ugyancsak olyan terület, amelyen csak a gyökeres változtatás segít. Kétségtelen, hogy az egészségüggyel Európa-szerte baj van. Sok a hasonlóság a tôlünk fejlettebb országok problémái és a mi problémáink között. Nálunk azonban kiváltképpen súlyosak a bajok. A népesedési folyamatok, a társadalom egészségi állapota, a családszerkezet, a roma-társadalom igen rossz helyzete

8 6 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS együttesen rendkívüli nagyságú strukturális problémahalmazt testesít meg. E strukturális problémahalmazból pedig egyenesen következnek a magyar társadalom munkavállalási-aktivitási gondjai, amelyek ráadásul újabban megint növekvô munkanélküliséggel párosulnak. E tényeket figyelembe véve, szerintem több területen kell döntô fordulatot elérni. Ilyen a társadalom egészségi állapota. Ez viszont szoros összefüggésben van a társadalom aktivitási szintjével. Tehát el kell érni, hogy az embereknek legyen munkájuk, de késztetni is kell ôket, hogy dolgozzanak. Az emberi élet teljessége elképzelhetetlen a munka nélkül. Ehhez viszont mert így kötôdnek a dolgok egymáshoz egy másfajta oktatási rendszerre van szükség. Alapvetôen meg kell változtatni például az egyetemi képzés szerkezetét. Hozzá kell segíteni az embereket, hogy egész életükön át tanulhassanak, illetve tanulni akarjanak. Lényegileg kell tudni adaptálódni az Unió normáihoz: tisztában kell lenni a nyelvtudás, az informatikai ismeretek fontosságával, azzal, hogy elavult habitusokkal, mentalitásokkal nem lehet sokra jutni Európában. Mindez szorosan összefügg a feketegazdaság, a szürkegazdaság leépítésével, az úgynevezett fehérgazdaság mind teljesebbé tételével. Hiszen addig nem is nagyon érdemes fejlettségi szinteket emlegetni, összehasonlítgatni, amíg nem tudjuk világosan, mi micsoda. Amíg nem tudjuk, mennyien dolgoznak és mennyit a fekete- vagy a szürkegazdaságban. Amíg ki nem derül, hogy a mai rendszerbôl micsoda veszteségek adódnak a gazdaság, a társadalom és az egyének számára. Amint ezen a problémán enyhíteni tudunk, amint a decentralizáció ügyét elôre tudjuk mozdítani, amint az állam és a civil társadalom viszonyában javulást tudunk elérni, tehát amint egy strukturális, rendszerszerû változást leszünk képesek elérni, nagyot léphetünk elôre. Gyakran felvetôdik a kérdés, hogy vajon nem javíthatnánk-e már ma is az állapotainkon egy liberálisabb migrációs politika bevezetésével, fiatal, dinamikus munkaerônek az országba való beengedésével. Ámde mielôtt erre a kérdésre válaszolunk, arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy mi történik azokkal, akik már itt vannak ezen a munkaerôpiacon. Értelemszerû, hogy elôször a már ma is feleslegesnek tûnô munkaerô számára kell foglalkoztatási lehetôséget teremteni. Ha majd hiány mutatkozik ez után is, akkor természetesen élhetünk a migrációs politika eszközével. Egyelôre azonban az a legfontosabb feladat, hogy a magyar társadalom minden csoportjának a képzettségi szintjét emelni kell. Magyarán, az egész magyar társadalom versenyképességén javítani kell. Ámde az nyilvánvaló, hogy éppen a versenyképesség javítása nagyon sokba kerül. Ráadásul a versenyképességbe való befektetés nem rövid távon térül meg. Tény, hogy az úgynevezett emberbe való befektetés lassabban térül meg, ám sokkal hosszabb távon eredményes. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ilyen befektetéseknek vannak gyors megtérülési lehetôségei is. Vegyük például a szakképzést. Azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy a tényleges gazdasági igényeknek megfelelô szakképzési rendszert nem lehet gyorsan kialakítani. Ennek a támogatására van pénz is. Nem hiszem, hogy az informatikai infrastruktúra helyzetén nem lehet gyorsan kedvezôen változtatni. Nem hinném, hogy nem lehet javítani a vállalatvezetôk képzésén. Nemrégiben olvastam egy tanulmányt, amelynek a megállapításai szerint, ha a kis- és középvállalkozások jobban ismernék, és na-

9 MINDINKÁBB GYORSULÓ IDÔBEN KELL TUDNUNK HELYTÁLLNI 7 gyobb mértékben vennék igénybe a pénzügyi szolgáltatásokat, ha optimálisan élnének a készletgazdálkodási lehetôségekkel, ha jobban szerveznék technikai, gazdasági, pénzügyi folyamataikat, akkor akár negyven százalékkal növelhetnék rövid távon gazdasági hatékonyságukat. Ez az egyetlen adat is azt mutatja, hogy rövid távra szólóan hatalmas tartalékaink vannak. Ezek kiaknázását pedig az Unió messzemenôen támogatja. Ad rá pénzt, hogy a menedzsereinket képezzük, hogy a belsô informatikai rendszerek erôsödjenek, hogy a szolgáltatás, a logisztikai hálózat fejlôdjön, hogy a szakképzést támogassuk. Ámde ennek a kihasználásához magatartásváltozás szükséges az állam részérôl. El kell végre hinnünk, hogy a versenyképesség bázisa a tudás. Ugyanígy azt, hogy a magyar gazdaságot a szolgáltatások felé kell orientálnunk. Az építôipartól a turizmuson át az infrastrukturális szolgáltatásokig nagyon komoly fejlôdési lehetôségek állnak a magyar gazdaság elôtt. És én úgy vélem, hogy a közötti idôszak elégséges is ahhoz, hogy a szükséges és lehetséges szerkezeti változás megvalósuljon. Ebben az esetben reális esélye van annak, hogy a jelenlegi évi 4 4,5 százalékos GDP-növekedés 7 8 százalékosra emelkedjen. Hogy ez nem lehetetlen, azt más országok példája mutatja. Ebben az esetben pedig hatalmas lehetôségeink volnának a tôlünk keletre esô térségek irányában az exportra. A magyar tudás exportjára elsôsorban, de amint ma már nagyon világosan látszik, a magyar tôkeexport lehetôségei is igen jelentôsek. Abban az esetben pedig, ha a fejlôdésbôl adódóan munkaerôhiány alakul ki, Magyarország a maga magasabb életszínvonalával, jövedelmi színvonalával komoly vonzóerôt jelentene a munkaerô számára is. Ebben a helyzetben természetesen másfajta migrációs politikára volna szükség, mint jelenleg. Itt tehát megint strukturális összefüggésekrôl van szó. Mi, akik itt, a fejlesztési tervezés hátterében dolgozunk, azt szoktuk mondani, hogy stratégiai láncokban kell gondolkodni. Hogy mirôl is van szó, azt megpróbálom érzékeltetni. Amikor például az egészségügy megváltoztatásáról beszélünk, nem csak arra gondolunk, hogy az egészségügyi biztosítás mûködési mechanizmusát kell megváltoztatni. Hanem például arra, hogy megfelelô módon kell gondoskodnunk az egészségügyi ismeretterjesztésrôl. Hogy változásokat kell elérnünk az emberek mindennapi életvitelében. Hogy segítsünk elmozdulni egy egészségtudatos magatartás felé. Idetartozik az is, hogy gondoskodjunk Magyarországon a biotechnológiai kutatások megfelelô fejlôdésérôl. Hogy a gyógyszerkutatás dinamikusabban fejlôdjön. Hogy az orvosképzés, a kutatóképzés megfelelôképpen javuljon. Gondoskodni kell az ehhez szükséges infrastrukturális háttérrôl. De a gyógyturizmusig minden idetartozik, ami például a magyar egészségügy bevételi oldalát testesíti meg. Vagyis valójában egy stratégiai komplexumról van szó. Ha ebben a felfogásban értelmezzük a közlekedést, a környezetvédelmet, akkor egy útra nem csupán a közlekedést javító eszközként tekintünk, akkor rögtön azt kutatjuk, hogy egy bizonyos környezetvédelmi berendezést ki gyárt, mekkora benne a hozzáadott magyar érték. Ha tudjuk, hogy a közötti idôszakban Magyarországra 24 milliárd euró uniós pénz jön, és ennek körülbelül a fele az említett infrastrukturális fejlesztéseket szolgálja, akkor látjuk, milyen elképesztô lehetôségek vannak elôttünk. Persze ahhoz, hogy ezeket a lehetôségeket optimálisan kihasználjuk, az szükséges, hogy az

10 8 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS állam megfelelôképpen mûködjön. Fel kell tehát gyorsítani az engedélyezési eljárásokat. Javítani kell a hitelezési kondíciókon. Tulajdonképpen nincsen másról szó, mint arról, hogy megteremtjük a gazdaság jól mûködô mikrokörnyezetét. Ebben az esetben szinte teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy mondjuk olyan környezetvédelmi ipar fejlôdhet fel Magyarországon, amelynek korlátlan piaca lehet Romániában, Ukrajnában, Bulgáriában, tôlünk keletre szinte bárhol. Ön nyilvánvalóan nem véletlenül az egészségipar, a közlekedésipar, a környezetvédelmi ipar hármasát említi, amely esélyt biztosíthat Magyarország számára a jövôben. Itt azonban van egy nemzeti fejlesztési stratégia, amelyet nemrégiben készítettek elô a társadalmi vitára. Van továbbá a konvergencia-program, amely másfajta célrendszert fogalmaz meg. És van a lisszaboni stratégia, amely egy hároméves tervet tartalmaz. Tehát különféle célrendszereket látunk magunk elôtt. Mint nemzeti lisszaboni koordinátor, ön hogyan látja, miként lehet ezeket összeegyeztetni? Úgy érzem, egy korábbi kérdésnél adós maradtam a válasz egy részével. Említettem, hogy sürgôsen meg kell valósítani az államháztartási reformot és a decentralizációt, de azt nem mondtam, hogy ennek az a célja, hogy a költségvetésben a fô feladatok megoldásának a feltételeit biztosítsuk. Ily módon pedig átrendezôdnek a különbözô szektorok, ágazatok közötti elosztási arányok. Ami pedig a lisszaboni programmal kapcsolatos kötelezettségeinket illeti, azt kell mondanom, hogy azok nem rónak ránk különleges terheket. Nem mi mondjuk magunkról, hanem különféle külföldi intézetek, hogy Magyarország igen intenzíven tér át a tudásvezérelt társadalom pályájára. Ennek a közvetlen hatásai korántsem pozitívak csupán. Egyebek között ennek a következménye, hogy elhagyják az országot az olyan vállalatok, amelyek az olcsó munkaerô miatt jöttek ide. Viszont tapasztalható, hogy olyan cégek telepednek ide, amelyeknek magasabb szintû képzettségre, szellemi munkára van szükségük. Az is a lisszaboni program része, hogy mi fejlesztjük az infrastruktúrát, a logisztikai rendszereket. A konvergenciával kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy azok a mutatók, amelyeket erre vonatkozóan a magyar kormány elfogadott, kötelezô érvényûek. Itt egyetlen lehetôségünk van: olyan területekre kell összpontosítani a befektetéseket, amelyek minél több mûködô tôkét vonzanak. Egyébként a lisszaboni program a mi számunkra nem is elsôsorban növekedési szempontból jelent gondot. Sokkal inkább a növekedésbôl adódó szociális problémák miatt. Hogy miképpen tudjuk ezeket kezelni. Tehát nem tehetünk úgy, mintha nem volna elmaradottság. Nem tehetünk úgy, mintha nem volna drámai bizonyos országrészek elmaradása, mintha nem volna drámai a roma-társadalom leszakadása. Nem lehet nem foglalkoznunk általában a magyar szegénységgel. Ugyanakkor ezeket a problémákat nem kísérelhetjük meg elosztási kérdésként kezelni. Hanem például úgy, hogy messzemenôen támogatjuk a képzést. Hogy minden eszközzel igyekszünk az embereket visszavezetni a munkahelyekre. Hogy azt szorgalmazzuk: lehetôleg minden munkaképes magyar állampolgár munkajövedelemhez jusson. Így lehetséges a lisszaboni szellemben elérni elôször a különbségek növekedésének a csökkenését, majd pedig a ma egymástól gazdaságilagszociálisan-kuturálisan távolodó társadalmi csoportok közeledését. Láthatjuk tehát, hogy a képzés olyan kulcstényezô itt, ami nélkül a gazdaság problémái nem oldhatók meg. Vagyis addig, amíg a tôke fogadásának a feltételei nincsenek

11 MINDINKÁBB GYORSULÓ IDÔBEN KELL TUDNUNK HELYTÁLLNI 9 meg, kár a tôkehiányról keseregni. Valójában egy piramisalakzat mutatja, mirôl van szó. A piramis csúcsára a kutatás-fejlesztést kell képzelnünk. Alatta helyezkedik el az informatika és több, megújuló, kreatív iparág fejlesztése. Még lejjebb a tudás, közvetlenül az alatt az egészség, legalul pedig a környezet és a közlekedés. Ez év tavaszára kialakultak az uniós ügyek nemzetközi koordinációjának alapelemei és szabályai. Az Európai Ügyek Hivatala és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal immár egy épületben, az ön felügyelete alatt mûködik. Úgy tûnik azonban, hogy e két hivatal feladatköre meglehetôsen eltérô. Az Európai Ügyek Hivatala operatív intézmény, a Nemzeti Fejlesztés Hivatal tervezô intézmény. Nem származnak ebbôl nehézségek? Azt hiszem, hogy a különbségek látszólagosak. Az európai ügyek együttes kezelése ugyanis nagyon racionális megoldás. Talán nem véletlen, hogy több országban felfigyeltek erre a modellre. És nemcsak a térségükben, hanem például Hollandiában, Franciaországban. Arról van szó ugyanis, hogy az európai ügyek mára mindenütt belpolitikai ügyekké váltak. Hétköznapi európai ügyeink összefüggenek a rendeletalkotással, a jogszabályalkotással, az európai politikák közvetlen irányításával, az európai intézményrendszer a tanácsok, a bizottságok munkájával. A lényeg azonban a koordináció. Vagyis itt egy európai célú hazai koordináció történik. Európa Magyarországgal, Magyarország Európával történô összehangolása. A fejlesztéspolitika ugyancsak koordinatív tevékenység. Az Unió strukturális-kohéziós alapjainak felhasználása összehangolt szervezeti együttmûködést igényel. Az európai ügyek és a nemzeti fejlesztések nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ezért néhány feladatnak ilyen például a lisszaboni folyamat mindkét vonalon megvan a felelôse. Hiszen egyfelôl itt egy fejlesztési politikáról van szó, másfelôl a magyar érdekeket az európai intézményeken belül minden nap, minden percben érvényesíteni kell. Európai ügyeink természetesen korántsem csupán a fejlesztéssel kapcsolatosak. Európa egy történelmi-kulturális képzôdmény. Alan J. P. Taylor, a kiváló brit történész figyelmeztet rá, hogy az 1848-as forradalmak képezik az európai fejlôdés egyik legfontosabb állomását. Márpedig hazánk e forradalmakban vezetô szerepet játszott kontinensünkön ban Párizs, Bécs, Milánó és Pest alkotta a polgári forradalmi szellemiség hálózatát. Ez a múlt meghatározó a jövônkre nézve is. Remélem, nem túlzás azt gondolni, hogy az Európai Ügyek Hivatala a jogharmonizáción és az államigazgatási feladatokon túl képes a történelmi örökség gondozására is. Aminthogy a Nemzeti Fejlesztési Terv sem tekinthetô csupán versenyképességi ügynek. Hiszen a magyar nemzet jövôjérôl, mi több, Közép-Európa jövôjérôl szól. És korántsem csak a gazdaságról, hanem a kultúráról is. A mi fô gondjaink nem a feladatkörök egyeztetésének nehézségeibôl adódnak, hanem abból, hogy mindig idôzavarban vagyunk. Abból, hogy egy mindinkább gyorsuló idôben kell tudnunk helytállni. BECSKY RÓBERT-HOVANYECZ LÁSZLÓ

12 10 GYÖRKÖS PÉTER EU-koordináció Magyarországon Amikor 2001 folyamán fokozatosan biztossá vált, hogy Magyarország 2002 végéig lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat, és elsô félévében az EU tagjává válik, új feladat megoldása került napirendre. A csatlakozási tárgyalások végigvitele, a jogharmonizáció és az intézményfejlesztés lezárásának kötelezettsége mellett fel kellett készülni az intézményes integrációra. Meg kellett teremteni a huszonötök és az uniós intézmények bonyolult döntéshozatali rendszerében való mindennapi mûködés szervezeti és eljárási kereteit. Az e célt szolgáló Tagállami mûködés programja (TMP) kidolgozása 2002 tavaszán kezdôdött, és az elsô szakasz 2005 elején zárult le. A tanulmányban az intézményes integráció talán legfontosabb elemének, az uniós ügyek nemzeti szintû koordinációjának alapelemeirôl és szabályairól olvashatnak. A magyar modell nyilvánvalóan nem tökéletes, és feltehetôen nem végleges. Egyúttal rendelkezik azokkal az adottságokkal és képességekkel, amelyek biztosíthatják a nemzeti érdekek uniós érdekekkel összeegyeztethetô módon történô hatékony képviseletét véli a szerzô. Az európai ügyek intézésének nemzeti szintû szervezési és szervezeti dimenziója klasszikus vitatéma a tagállamokban. Kétségtelenül nagy kihívást jelent, hogy miként lehet a leghatékonyabb módon összhangot teremteni az uniós és a nemzeti szintû kormányzás között. Az Európai Unió, annak huszonöt tagállama, rendkívül sok intézménye (értelemszerûen kiemelten a három központi intézmény, a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament) bonyolult felépítésben és komplex eljárási szabályzatok alapján mûködik. Ezzel párhuzamosan, illetve ehhez illeszkedve, az uniós döntéshozatalban való részvétel feltételeinek való megfelelés és a hatékony mûködés érdekében minden tagállam kialakította és mûködteti a nemzeti szintû közigazgatásikormányzati eljárásokat és struktúrákat. A kérdés és a kihívás a híd létrehozása, az összhang megteremtése és folyamatos tökéletesítése. Fontos leszögezni, hogy nincs európai modell. Az uniós ügyek koordinációjára vonatkozóan nem született acquis. Minden tagállam maga alakítja ki és módosítja az uniós ügyek koordinációjára vonatkozó szervezetet, eljárási szabályokat. A fejlôdés töretlen. Vannak tagállami modellek, folyamatosak a változások, esetenként korábban alkalmazott megoldásokhoz térnek vissza, máskor nagyobb mértékû újításokat vezetnek be. A tanulmányban ismertetem a magyar modell alapelveit, az uniós ügyek magyarországi intézésének szervezeti és eljárási rendjét. Ennek során hasznosítot- 1 A három éve folyó munka során talán a legtöbb segítséget Müller Adrien kolléganômtôl kaptam, neki ezúton is szeretném megköszönni a TMP sikere érdekében kifejtett tevékenységét.

13 EU-KOORDINÁCIÓ MAGYARORSZÁGON 11 tam a csatlakozási folyamat kezdeti szakaszában, majd a csatlakozási tárgyalások idôszakában szerzett tapasztalatokat, elsôsorban pedig a 2002 folyamán kidolgozott és azóta folyamatos finomhangolás alatt álló Tagállami mûködés programjának eredményeit és tanulságait 1. Egyszerre indokolt vázolni a szoros értelemben vett kormányzati szintû, illetve a Magyar Köztársaság uniós tagságával összefüggô, szélesebb értelemben vett tagállami koordinációt, amibe szervesen illeszkedik a nemzeti parlamenttel, valamint az EP magyarországi képviselôivel való együttmûködés. A hatékony koordináció egyrészt elengedhetetlen az uniós döntéshozatalban való megfelelô részvétel, másrészt a tagságból fakadó kötelezettségek tekintetében. Egyszóval, ha Magyarország komoly, megbízható, sikeres tagállam akar lenni és ez természetes, akkor elemi érdeke e koordinációs rendszer létrehozása, stabilitásának fenntartása. Ez akkor is így van, ha a továbbfejlesztés soha nem kerül le a napirendrôl. Ez nem csak nemzeti szinten van így, hanem az Unió egésze tekintetében is, hiszen ha és amennyiben hatályba lép az Európai Alkotmány, akkor az új intézményi felállásnak nemzeti szinten is lesznek következményei (Európai Tanács elnöke, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának kettéválasztása, uniós külügyminiszter és külügyi szolgálat). Most azonban az alig egyéves tagság tapasztalatai alapján indokolt bemutatni az EU-koordináció hazai helyzetét. Röviden az elôzményekrôl A csatlakozásra való felkészülés intenzív idôszakának elején, 1996-ban, a kormány döntött az integrációs ügyeket koordináló és két minisztériumban (IKIM és KÜM) elhelyezkedô struktúrák egyesítésérôl. Az egyközpontú koordináció központi szerve a Külügyminisztériumban létrejött Integrációs Államtitkárság (2002 nyarától Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság) lett. Ez a szervezet mûködtette az uniós felkészüléssel foglalkozó tárcaközi koordináció intézményét, az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságot, szervezeti és szakmai támogatást nyújtott 1998 tavasza és 2002 decembere között a tárgyaló delegációnak, koordinálta a csatlakozási tárgyalásokat, összehangolta a tagságra való hazai belsô felkészülés programjait és elôkészítette az 1998 tavaszáig, majd 2002 nyarától újra mûködô Integrációs Kabinet üléseit. Egyúttal már a csatlakozási tárgyalások során kialakult az alapszabály, miszerint az egyes részterületek gazdája minden tekintetben az elsô helyi felelôs szaktárca, és a kiemelt jelentôségû ügyekben a kormány hivatott dönteni. A koordinációs rend brüsszeli pillére az Európai Unió mellett mûködô Misszió volt, amely a taggá válással Állandó Képviseletté alakult át ôszén, az új kormány megalakulásakor a 2003 során az európai integrációs ügyek koordinációjára létrehozott tárca nélküli miniszteri poszt átalakulásával létrejött az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter pozíciója, majd január 1-jével a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkárságának bázisán, a tárca nélküli miniszter irányítása alatt, de a Miniszterelnöki Hivatal szervezetében az Európai Ügyek Hivatala. Az így bekövetkezett változások, illetve im-

14 12 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS már a tagság elsô évének tapasztalatai alapján is 2005 márciusában megújult az uniós döntéshozatali tevékenységben való részvételrôl és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról szóló kormányhatározat. Ezzel véget ért a Tagállami mûködés kormányzati programja végrehajtásának elsô szakasza tavaszán a feladat még az volt, hogy az akkor már belátható idôn belül lezáruló csatlakozási tárgyalásokat követôen, majd az aktív megfigyelôi státus idôszakában meg kell teremteni az intézményes integráció minden feltételét. Magyarország már nem ôket kell, hogy figyelje, már nem ôvelük kell, hogy tárgyaljon, hanem be kell illesztenie önmagát ennek az intézményi monstrumnak a hétköznapi mûködésébe. Kijelenthetô, hogy mindennek alapjait 2005 tavaszára sikerült lerakni. Az uniós ügyek koordinációjának alapelvei Az EU-koordináció lényegében 1996 óta azonos elvekre épül, még ha azok kiérleltsége és gyakorlati megjelenítése folyamatosan fejlôdött is. Az elsôdleges elv a miniszteri (miniszteriális) felelôsség. Ennek lényege, hogy nincs olyan szuperközpont, amely uniós ügyekben átvenné a szakminisztériumok feladat- és hatáskörét. Minden tárca és minden miniszter a maga területén felel az uniós politikák nyomon követéséért, az induló magyar álláspont tervezetének kialakításáért, annak egyeztetéséért és jóváhagyatásáért, majd hatékony és eredményes képviseletéért. Ugyancsak az ô feladata az adott közösségi vívmányhoz kapcsolódó hazai teendôk ellátása. Ide sorolódik a jogharmonizáció, az intézményfejlesztés, a szociális partnerekkel, szakmai szervezetekkel való konzultáció és együttmûködés. Annak érdekében azonban, hogy a nemzeti érdek meghatározása átfogóan és összehangoltan történjen, hogy a horizontális érdek ne eshessen szektorális szempontok áldozatává, hogy az Európai Unió minden intézményében és azok minden szintjén összehangolt és konzisztens módon képviseljék a magyar álláspontot, szükséges az uniós ügyek egyközpontú kormányzati koordinációja is. Az 1996 és 2004 között a Külügyminisztériumban mûködô Integrációs (és 2002-tôl egyben Külgazdasági) Államtitkárság, majd 2005 elejétôl a Miniszterelnöki Hivatalban mûködô Európai Ügyek Hivatala látja el a horizontális koordinációt. (Ez nem vonatkozik a közös külés biztonságpolitika, valamint az európai biztonság- és védelempolitika témakörére, ahol a koordináció a Külügyminisztérium feladata.) Az IÁT-IKÁT-EÜH egyfajta tükörstruktúrában, egyúttal szektorsemleges módon követte, segítette, hangolta és hangolja össze az uniós ügyekhez kapcsolódó kormányzati tevékenységet. Ennek során folyamatosan együttmûködik a tárcákkal és a Magyar Köztársaság EU mellett mûködô Állandó Képviseletével (korábban EU Misszió), amely tulajdonképpen a magyar közigazgatás brüsszeli pillére. A harmadik elv lényegében levezethetô az elsô kettôbôl, és talán angolul fejezhetô ki a legjobban: to be able to speak with one voice in Brussels, azaz egycsatornás és egységes álláspont-képviselet az Unió intézményeiben. Azaz olyan koordinációs rendszerre van szükség, amelyben biztosítható, hogy Magyarországnak Európa-politikája legyen, és azt összehangoltan képviselje a kormányzat mindenhol és minden

15 EU-KOORDINÁCIÓ MAGYARORSZÁGON 13 szinten. Nem engedhetô meg, hogy szektorális érdekek még ha azok önmagukban kidolgozottak és meggyôzôek is tudnak lenni felülírják a nemzeti, az egyeztetett kormányzati álláspontot. Természetesen ki kell alakítani érdekütközés esetére a vitarendezés hatékony és gyors formáit, de ha a döntés megszületett, akkor azt mindenki köteles (és képes) képviselni. Nem önálló elvként, de a teljesség kedvéért azt még hozzá lehet tenni, hogy a magyar koordinációs modell kezdettôl fogva bevonó jellegû próbált lenni. Azaz az uniós ügyeket nem egy szûk elitnek, hanem a magyar közigazgatás egészének kell kezelnie. Természetesen szükség van egy koordinációs magra (IÁT-IKÁT-EÜH), horizontális tárcákra (PM, IM), de az európai ügyeket minél elôbb és minél átfogóbban a tárcák és az országos hatáskörû szervek mindennapi tevékenységének részévé kell tenni. A rendszernek végezetül olyannak kell lenni, amely biztosítja a döntéshozatali képességek alsó szintre delegálását, miközben nem engedi a közigazgatást kikerülni a politikai ellenôrzés alól, és biztosítja a felfelé áramlást a politikai vonatkozású kérdések mindegyikében. Az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter A kormány ôszi átalakítása során politikai döntés született az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszteri poszt létrehozásáról. Annak feladat- és hatáskörét a 334/2004. (XII. 15.) kormányrendelet foglalja össze. Eszerint a miniszter fô feladata, hogy javaslatot tegyen az Európai Unióval kapcsolatos magyar kormányzati politikára, összehangolja a közösségi politikákból eredô kormányzati feladatokat. A tárca nélküli miniszter ezzel párhuzamosan ellátja a fejlesztési tervezéssel és programozással összefüggô kormányzati feladatokat. Ez azt is jelenti, hogy az uniós ügyek koordinációja és a hazai fejlesztéspolitika között a tárca nélküli miniszter személyében intézményes kapcsolat jött létre, aki ezt a tevékenységét két illetékes hivatalra, azaz az Európai Ügyek Hivatalára és a Nemzeti Fejlesztési Hivatalra támaszkodva látja el. A tárca nélküli miniszter az európai ügyek koordinációjára vonatkozó feladatai keretében az érintett miniszterekkel és országos hatáskörû szervek vezetôivel együttmûködve irányítja a tagságból eredô kormányzati feladatok elôkészítését, végrehajtását és ellenôrzését. Kialakítja az uniós döntéshozatalban képviselendô magyar álláspontokat, biztosítja azok összhangját és közremûködik azok érvényesítésében. Összehangolja a kormányzati szervek közösségi politikákhoz kapcsolódó tevékenységét és a kapcsolódó hazai intézkedéseket. Az uniós ügyek intézéséhez és napi szintû kormányzati koordinációjához kapcsolódó tárcaközi egyeztetések fóruma az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), amelyet a tárca nélküli miniszter elnököl. Vitás és stratégiai jellegû kérdésekben az Európai Ügyek Kabinetje vagy a kormány hozza meg a döntést a tárca nélküli miniszter és az érintett miniszter javaslata alapján. A miniszter látja el az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa, illetve az Európai Tanács ülései esetében az általános ügyekre vonatkozó napirendi pontok elôkészítését. Képviseli a kormányt az Általános Ügyek és Külkapcsolatok (ÁKÜT) álta-

16 14 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS lános ügyi ülésein, valamint a Versenyképességi Tanácsban. A miniszter gondoskodik a belsô piaci koordinációról, valamint a tagsággal összefüggô kommunikációs feladatok ellátásáról. A tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörrel bír az Állandó Képviselet irányításában, értelemszerûen a külügyminiszterrel és az érintett miniszterekkel kialakított együttmûködés keretein belül. Ugyancsak közremûködik az Európai Unió tagállamaival folyó együttmûködés uniós napirendi pontokat érintô elemeinek alakításában. Összehangolja a kormány és az Országgyûlés európai integrációs ügyekkel kapcsolatos együttmûködésébôl fakadó feladatok, illetve az Európai Parlamenttel összefüggô feladatok ellátását. Az igazságügy-miniszter bevonásával ellátja a Magyar Köztársaság képviseletét a közösségi jog megsértése miatt induló eljárásokban az Európai Bíróság elôtti eljárást megelôzô szakaszban, és képviselôje útján részt vesz a Bíróság elôtti eljárásokban, a magyar kormány beadványainak elkészítésében és képviseletében. Az Európai Ügyek Hivatala A kormány a kormányzati európai uniós politika és a Magyar Köztársaság európai uniós tagságából eredô kormányzati feladatok összehangolása, valamint az európai uniós tagságból eredô feladatok teljesítésének elômozdítása érdekében létrehozta az Európai Ügyek Hivatalát. Az Európai Ügyek Hivatalára (EÜH) vonatkozó szabályokat és feladatait az Európai Ügyek Hivataláról szóló 356/2004. (XII. 23.) kormányrendelet és az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörérôl szóló 334/2004. (XII. 15.) kormányrendelet szabályozza. A Hivatalt az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter felügyeli és az EÜH elnöke irányítja. Az EÜH a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti keretei között mûködik, és az 1996-tól a Külügyminisztériumban mûködô Integrációs Államtitkárság, majd 2002-tôl Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság bázisán jött létre. Az EÜH kormányzati koordinációs feladatai A tárca nélküli miniszter az elôbbi fejezetben felsorolt feladatait az Európai Ügyek Hivatalán keresztül látja el. Az EÜH a tárca nélküli miniszter feladatait a közigazgatás szintjén megvalósító és végrehajtó kormányzati szerv, az EU-koordináció központi közigazgatási egysége. Elnöke az EKTB helyettes vezetôje, állandó meghívott a Közigazgatási Államtitkári Értekezleten, amely folyamatos tájékoztatást kap az EKTB mûködésérôl és az aktuális uniós ügyekrôl. Az EÜH alapvetô feladata az európai uniós tagságból eredô kormányzati feladatok elôkészítése, végrehajtása, ellenôrzése; az európai uniós döntéshozatalban képviselendô tárgyalási álláspontok kialakításának összehangolása; a minisztériumok és az országos hatáskörû szervek közösségi politikákhoz kapcsolódó tevékenységének

17 EU-KOORDINÁCIÓ MAGYARORSZÁGON 15 és a közösségi politikák végrehajtásához szükséges hazai intézkedéseknek az összehangolása. Az EÜH alakítja ki és mûködteti az európai uniós tagságból eredô kormányzati feladatokhoz kapcsolódó kormányzati koordinációs rendszert, az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságot, ellátva annak titkársági feladatait. Az EÜH feladatkörébe tartozik a kormány Európai Ügyek Kabinetje titkársági feladatainak ellátása, a kormány és az Országgyûlés európai integrációs ügyekkel kapcsolatos együttmûködésével összefüggô kormányzati feladatok, valamint az Európai Parlamenttel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolása. Az EÜH közremûködik az Európai Unió tagállamaival ápolt kapcsolatok európai uniós politikákat érintô kérdéseinek alakításában. Részt vesz az európai uniós döntéshozatalban képviselendô tárgyalási álláspontok kialakításában és képviseletében, az EKTB szakértôi csoportokban és a tanácsi munkacsoportok munkájában. Az EÜH alapfeladatai közé sorolható az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa és az Európai Tanács általános ügyeket érintô napirendi pontjainak elôkészítése, a Versenyképességi Tanács üléseinek elôkészítése. A Hivatal központi szerepet játszik az Európai Unió pénzügyi perspektívájával és a lisszaboni folyamattal kapcsolatos magyar álláspont kialakításában. Hozzá tartozik a belsô piaci koordináció és a belsô piaci problémamegoldó központ, a SOLVIT mûködtetése, továbbá az Európai Unió intézményeivel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó magyar álláspont és a hazai intézkedések kialakítása és képviselete. Fontos szerepe van a Magyar Köztársaság képviseletének ellátásában a közösségi jog megsértése miatt indult eljárásokban az Európai Bíróság elôtti eljárást megelôzô szakaszban, az Igazságügyi Minisztérium bevonásával részt vesz az Európai Bíróság elôtti eljárásokban a beadványok elkészítésében és a Magyar Köztársaság képviseletében. A Hivatal hangolja össze az Európai Unió bôvítésének keretében a tagjelöltekkel folyatott csatlakozási tárgyalásokból adódó tagállami feladatokat. Az EÜH a kormányzati koordinációs feladatai mellett elsô helyi felelôs a következô feladatokért: az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság szakértôi csoportjai közül a nem pénzügyi szolgáltatások szabad áramlása szakértôi csoport vezetése; az intézmények szakértôi csoport vezetése; az egyebek szakértôi csoport vezetése; az európai bírósági szakértôi csoport társvezetése. Az európai ügyek koordinációjának tárcaközi mechanizmusa és döntési szintjei Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételt és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációt az 1007/2004. (II. 12.) kormányhatározat szabályozza. Az alapelvek ismertetése során már bemutattam, miként indokolt felépíteni a mechanizmust. Miután alapfeltétel, hogy igazodjunk az Unió rendszeréhez, alapul annak intézményi piramisát kell venni, amelynek lényege az alulról felfelé építkezés. A munka dandárját a Tanács közel kétszáz munkacsoportja és speciális bizottsága vég-

18 16 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS zi, majd terjeszti a kiérlelt dossziékat az Állandó Képviselôk Bizottsága (COREPER), és végül a politikai szint, azaz a Tanács elé. Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság szakértôi csoportjai A kormányzati integrációs politika alakításának elôkészítô, operatív szintje. Vezetôje a tárgy szerint hatáskörrel rendelkezô tárca. Tagjai az Európai Ügyek Hivatala, a Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, illetve minden érintett tárca képviselôje. A szakértôi csoportok száma igazodik a közösségi politikákhoz, az európai uniós politikákhoz, 2005 elején számuk negyvenkilenc. Az áruk szabad áramlásától az adózásig, a népegészségügytôl a közlekedésig minden területet lefednek. Fôszabály szerint nem lehet a közösségi joganyagnak olyan dimenziója, amely nem tartozik valamelyik szakértôi csoporthoz. Ez a testület felelôs a közösségi jog fejlôdésének nyomon követéséért, szükség szerint a magyar álláspont tervezetének kialakításáért, a szükséges tárcaközi és szélesebb társadalmi egyeztetések lefolytatásáért, a hatások elemzéséért, majd az álláspont képviseletéért, végezetül a kapcsolódó hazai implementációs feladatok elvégzéséért. Összességében a szakértôi csoportok felelnek meg az uniós intézményi piramis alsó szintjének (tanácsi munkacsoportok), de feladatuk ennél jóval tovább terjed. Ennek oka, hogy a szakértôi csoport feladatköre nem áll meg a Tanács kompetenciájába tartozó kérdéseknél, hanem kiterjed az uniós és a kapcsolódó hazai intézményrendszer egészére. Mint a következôkben, az EKTB napirendjénél látni fogjuk, ide tartoznak a további központi intézmények (Bizottság, Európai Parlament), hazai oldalon az Országgyûlés, vagy más eljárások (pl. komitológia, infringement ). Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság A testület elnöke az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter, helyettes vezetôje az Európai Ügyek Hivatalának elnöke, titkárságát a Hivatal EU Koordinációs Fôosztálya látja el. A kormány az EKTB-t a kormányzati integrációs politika, valamint a tagságból eredô feladatok elôkészítése, végrehajtása és ellenôrzése, valamint a döntéshozatalban képviselendô tárgyalási álláspontok elôkészítése, kidolgozása és meghatározása érdekében hozta létre. A testület fôszabály szerint elfogadja az uniós döntéshozatal során képviselendô magyar álláspontot. Azonban mindazokat, amelyek politikai, gazdasági, költségvetési vagy társadalmi súlyuk miatt kiemelkedô jelentôségû kérdéseket érintenek, az EKTB az Európai Ügyek Kabinetje, illetve a kormány elé terjeszti. (A kialakított rendszer tehát egyrészt igazodik az EU igen dinamikus és komplex, sokszereplôs döntéshozatalához, másrészt megfelel a politikai legitimációt követelô és a szakmai elôkészítést nélkülözni nem tudó kormányzati munkának.) Az EKTB fôszabály szerint hetente ülésezik, és elôkészíti a magyar tárgyalási álláspontokat az Állandó Képviselôk Bizottsága és a Miniszteri Tanács soros üléseire,

19 EU-KOORDINÁCIÓ MAGYARORSZÁGON 17 illetve az egyéb tanácsi döntés-elôkészítô bizottságok üléseire, valamint áttekinti az európai uniós tagsággal kapcsolatos aktuális kérdéseket. Anélkül, hogy túlságosan elvesznénk a részletekben, technikai jellege ellenére érdemes bemutatni az EKTB heti ülésének bázis napirendjét. Ez jól szemlélteti mindazon ügyek és ügytípusok körét, amelyekkel egy tagállamnak az uniós hétköznapok során szembesülnie és foglalkoznia kell. Az elsô két pont a heti COREPER I. és COREPER II. ülések napirendjén szereplô uniós tervezetekre vonatkozó tárgyalási mandátum jóváhagyása. Az I-es, vagy vita nélküli napirendek utolsó ellenôrzése mellett értelemszerûen a fô figyelem a II-es, azaz a vitatott kérdésekre összpontosul. Ezt követi a III., a tanácsi napirendi pont, amelynek keretében elsôként szóbeli kiegészítés hangzik el az elôzô heti tanácsülésekrôl készített írásos gyorsjelentésekhez, másrészt az EKTB áttekinti a soros miniszteri tanácsülések elôkészítését, az ott képviselendô magyar kormányzati mandátumot. A IV. napirendi pont a kiemelt ügyek áttekintése: a tanácsi munkacsoportok és speciális bizottságok kiemelt ügyei (azaz az elsô helyi felelôs tárca itt köteles jelezni azt, ha a területén a tanácsi munkacsoport kiemelt jelentôségû ügyet tárgyal, vagy a magyar mandátum kialakítása során vitarendezésre van szükség); az Országgyûlés és a kormány együttmûködésének aktuális kérdései; a komitológia ügyek; az Európai Parlamenttel kapcsolatos kérdések; Európai Bírósági ügyek; az Európai Bizottsággal kapcsolatos ügyek (a Kollégium ülésein tárgyalt, illetve tárgyalásra kerülô fontosabb kérdések, jogszabálytervezetek áttekintése, ami lehetôvé teszi a magyar induló álláspont minél korábbi kialakítását); jogharmonizációs és notifikációs ügyek. Végezetül az V. Egyebek, mint az ülést záró napirendi pont alatt az uniós ügyekhez közvetlenül kapcsolódó kormányzati kérdések, felvetések, elôterjesztések, beszámolók kezelése, megvitatása, szükség szerint magasabb döntéshozatali fórum elé terjesztése. Összességében tehát az EKTB-napirend szerkezete (és a munkát végzôk szándéka szerint tartalmi lebonyolítása) azt a célt követi, hogy ne történhessen olyan fejlemény uniós szinten, illetve uniós vonatkozásban, amire nem terjed ki a magyar kormányzat figyelme. Ez teheti lehetôvé, hogy minden tekintetben és kellô idôben, a megfelelô egyeztetési eljárások betartásával alakítsuk ki a magyar érdekek leghatékonyabb képviseletének stratégiáját, illetve hajtsuk végre hazai oldalon a szükséges intézkedéseket. Az évtizedes tapasztalatokkal rendelkezô tagállamok képviselôi szerint tökéletes rendszer nincs, és évtizedes tagság után sem mûködnek tökéletes, minden szempontból zárt rendszerek. Ennek ellenére a magyar modell, amelynek központi eleme és forgatókorongja az EKTB, igyekszik eleget tenni a két fô célnak: Egyrészt olyan mértékben kiteljesíteni az EU-koordináció horizontális dimenzióját, hogy lehetôség szerint egyetlen kérdés se sikkadhasson el, minden uniós ügynek legyen meg a felelôs gazdája, aki az álláspont kialakítását, képviseletét és a kapcsolódó intézkedések megvalósítását a legteljesebb koordináció mellett végzi.

20 18 EURÓPAI TÜKÖR 2005/5 MÁJUS Másrészt oly módon kezeli a napi ügyeket, hogy annak során a vertikális koordináció minden pillanatban biztosítsa a szolgálati út betartását, azaz a megfelelô döntéshozatali szintek bevonását, a kormányzati és politikai kontrollt, továbbá szükség esetén a legalsó szintrôl indulva, gyorsan és szervezetten megoldható legyen az álláspont meghatározása vagy a viták rendezése (arbitrage), és a hazai akár indokolt belsô hatásköri és szakmai viták ne vezessenek érdeksérelemhez az uniós döntéshozatal során. Miniszteri egyeztetôk A politikai legitimációhoz és a kormány alkotmányos felelôsségének érintetlenül hagyásához szükséges és indokolt, hogy a döntéshozatal automatikusan ne álljon meg a tisztviselôk szintjén. Ha az európai uniós tagsággal összefüggô valamely kérdésrôl különös tekintettel a tárgyalási álláspontokra vita alakul ki, és azt az EKTB szintjén nem sikerül rendezni, de az álláspont meghatározásának késedelme a Magyar Köztársaság érdekeinek lényeges sérelméhez vezetne, az álláspontot az egyeztetés során képviselt pozíciók figyelembevételével, az érintett miniszterek bevonásával, és a miniszterelnökkel történô egyeztetés alapján a tárca nélküli miniszter alakítja ki. Fontos az is, hogy az EKTB tagjait (és a szakértôi csoportok vezetôit is) a miniszterek jelölik, így az ô felhatalmazásuk egyértelmû és szilárd. E tisztviselôk feladata, hogy a tárcán belüli és a tárcaközi szintû tevékenységük által biztosítsa a kormányzat, hogy a tárcákon belül ne különüljenek el az uniós és a nemzeti ügyek, azok minél teljesebb szinergiáját sikerüljön megteremteni. Az Európai Ügyek Kabinetje A tagságból fakadó stratégiai kérdések és rendkívüli jelentôségû európai uniós tervezetek, valamint az ezekbôl adódó hazai feladatok megvitatásának fóruma. A Kabinet mint egyfajta híd az EKTB és a kormány között célja a tagállami érdekek hatékony és eredményes képviseletének biztosítása. A Kabinet tájékoztatást kap az Európai Unió kiemelt jelentôségû aktuális ügyeirôl, és dönt azokban a kérdésekben, amelyekben a miniszteri szintû egyeztetést követôen is vita maradt fönn. A Kabinet vezetôje a tárca nélküli miniszter, helyettes vezetôje a külügyminiszter, titkára az Európai Ügyek Hivatalának vezetôje és titkársági feladatait az Európai Ügyek Hivatala látja el. A kormány és a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet Fontos, hogy a kormány rendszeresen foglalkozzon az európai uniós tagságból fakadó kormányzati feladatokkal, döntsön a tagsághoz kapcsolódó stratégiai kérdésekrôl, meghatározza a kormány Európa-politikáját. A közigazgatási államtitkári értekezletre, illetve a kormány ülésére beterjesztik az EKTB ülésérôl készült jelentést, illetve