Az áldozatokra vonatkozó irányelv

Átírás

1 CENTRE FOR EUROPEAN CONSTITUTIONAL LAW THEMISTOKLES AND DIMITRIS TSATSOS FOUNDATION Az áldozatokra vonatkozó irányelv Az áldozat büntetőügyi tárgyalás alatti, azt megelőző és követő védelme az Európai Bizottság napirendjének egyik legfontosabb pontja. A büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001-ben elfogadott kerethatározatminimumstandardokat határozott meg a büntetőeljárásban részt vevő áldozat jogaira és szükségleteire vonatkozóan. A kerethatározat implementációjára vonatkozó jelentések (2004 és 2009) az állapították meg, hogy az uniós jogalkotás nem volt kellően hatékony, mivel nem biztosította az EU-ban az áldozatok megfelelő szintű védelmét. E védelmet az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) abűncselekmények áldozatainak jogaira, Victims Protection eu Protecting Victims Rights in the EU: The theory and practice of diversity of treatment during the criminal trial támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról nem pusztán csak azzal fejlesztette tovább, hogy a szabályozást irányelvben fogalmazta meg, hanem a kerethatározat eredményeire is épített, és új jogokat határozott meg. A kerethatározatot felváltó Irányelvet 2012 novemberében fogadták el. Az Irányelv olyan új szabályrendszert tartalmaz, amely az áldozatok áldozatként való elismerését, a velük való tiszteletteljes bánásmódot, az áldozatok védelmét és támogatását, illetve a joghoz való hozzáférést vezeti be. Az Irányelv átültetésének határideje november 16-án jár le. Az áldozatokra vonatkozó irányelv elismeri a sértettek azon igényét, hogy egyéniesített védelmet kapjanak. Az Irányelv a kapcsolódó intézkedéseket és szabályokat négy csoportba foglalja. a) Az áldozatként való elismerésre és a tiszteletteljes bánásmódra vonatkozó szabályok és intézkedések. Ezek arra irányulnak, hogy az egyént áldozatként ismerjék el, illetve az igazságszolgáltatási rendszerben és a társadalomban tisztelettel bánjanak vele. b) Olyan eszközök, amelyek védelmet nyújtanak az gyanúsított vagy a vádlott általi megtorlással, megfélemlítéssel, illetve további sérelem okozásával szemben, vagy a nyomozás során, illetve a bírósági eljárásban okozott sérelemmel szemben. c) A támogató szolgáltatások, amelyek célja, hogy a bűncselekmény elkövetése után azonnali segítséget, hosszú távú fizikai és pszichológiai támogatástnyújtsanak, illetve gyakorlati tanácsokat adjanak az eljárások alatt azért, hogy segítsenek az áldozatoknak a folyamatok megértésében, az abban való részvételben, valamint hogy csökkentsék a gyötrelmeiket. d) Olyan eszközök, amelyek segítenek az áldozatnak a tág értelemben felfogott joghoz való hozzáférésben, és olyan szabályok, amelyek vagy az állam vagy az elkövetőáltali kompenzációt és helyreállítást határoznak meg.

2 A project A büntető eljárásban alkalmazott bánásmód diverzitásának elmélete és gyakorlata elnevezésű projektet (JUST/2011/JPEN/AG/2919) a Centre for European Constitutional Law Themistokles and Dimitris Tsatsos Foundation (www.cecl.gr), az Institute for Advanced Legal Studies, School of Advanced Study, University of Londonnal (www. ials.sas.ac.uk) együttműködésben valósította meg. A project összehasonlító szempontból tanulmányozta a tagállamokban hatályos és az Irányelvben meghatározott jogi és szervezeti háttereket annak érdekében, hogy előzetesen azonosítsa azokat a potenciális hiányosságokat, amelyek az Irányelv implementálásakor felmerülhetnek és érinthetik annak hatását. A project részletesebb célkitűzései az alábbiak voltak: a) leltár készítése azokról a jogszabályokról, intézményekről és gyakorlatokról, amelyek az Irányelv implementációja érdekében növelik az információs bázist; b) leltár készítése azokról az eszközökről, amelyek az áldozatokat támogatják, azonosítják a sérülékeny áldozatokat, illetve fejlesztik az áldozatok védelmét a büntetőeljárás alatt; c) előzetesen megkísérelni annak meghatározását, hogy az Irányelv ad-e választ a tagállamok speciális problémáira; d) megkísérelni azoknak a potenciális hiányosságoknak a feltárását, amelyek az Irányelv implementálásakor felmerülhetnek és érinthetik annak hatását. A project összehasonlító jelentéssel és konkrét javaslatokkal zárul annak érekében, hogy elősegítse az Irányelv hatékony implementálását, mind az Európai Bizottság, mind a tagállamok perspektívájából. A módszer A project megvalósításában a 27 tagállam nemzeti szakértőivettek részt, amit öt szakértőből álló koordináló csapat irányított. A munka két elkülönített adatgyűjtésből és elemzésből állt: a) nemzeti szintű adatgyűjtés és elemzés(nemzeti jelentések) és b) a nemzeti jelentésekre épülő összehasonlító elemzés. A Nemzeti Jelentés a jogszabályok és a másodlagos jogforrások elemzésére, illetve a rendőrséggel, ügyészséggel, gyakorlati szakemberekkel, NGO-kal és áldozatokkal foglalkozó más hatóságokkal során felvett adatgyűjtésre (3-4 interjú) épült. Az Összehasonlító Jelentés egyik célja a jogalkotásban megnyilvánuló trendek azonosítása volt az EU tagállamok áldozatvédelmével és az Irányelv rendelkezéseivel összefüggésben. A másik célkitűzés az Irányelv hatékonyságának előzetes felmérése és ez alapján konkrét javaslatok megfogalmazása volt annak érdekében, hogy az Irtányelv hatékony implementálása maradéktalanul megvalósulhasson.

3 Főbb következtetések: Az összehasonlító elemzés főbb következtetéseit az alábbiakban lehet összegezni: Áldozatok: a büntető igazságszolgáltatás új szereplői Az Irányelv alapvető változásokat vezet be a büntető igazságszolgáltatás rendszerének alapjaival és feladataival kapcsolatban. Számos európai államban a büntető igazságszolgáltatás a gyanúsítottra és a jogaira épül. Ezeknek a rendszereknek most többközpontúvá kell válniuk, és teret kell engedniük olyan szereplőknek is, akiknek eltérő igényeik és a legtöbb esetben kevésbé egyértelmű szerepük van. A tagállamokkal szembeni legnagyobb kihívás abban rejlik, hogy pontosan körülírják az áldozat szerepét a büntetőeljárás minden szakaszában. De ki is az áldozat? A válasz arra a kérdésre, hogy ki az áldozat, nem egyszerű. Ennek az az oka, hogy az Irányelv az áldozat szót általános értelemben használja, míg több nemzeti jogrendszer eltérő, változó jelentéssel ruházza fel. A másik nehézség abból ered, hogy a nemzeti jogokban számos más olyan kifejezést használnak, amelyeket az áldozat szóhoz kapcsolnak, vagy azzal bizonyos átfedésben vannak. Mindez nehézséghez vezet, mivel az alkalmazott kifejezések közötti korreláció nem mindig egyértelmű és világos. Az Irányelv hatékonysága érdekében alapvető lenne annak pontos meghatározása, hogy ki minősül áldozatnak, és az áldozat milyen kapcsolatban áll a büntető igazságszolgáltatás más szereplőivel. A védelem nyújtásában megnyilvánuló új mentalitás: egyéniesített megközelítés ésholisztikus szolgáltatás Az Irányelv olyan új alapokat fektet le, amelyek meghatározzák az áldozatok számára nyújtandó szolgáltatásokat: a védelmi igény egyéniesített felmérését, és egyénre szabott kezelést, holisztikus védelmi eszközök alkalmazásának szükségességét mind az eljárások előtt, mind azok alatt. E két tényező nem minden tekintetben valósul meg a tagállami jogalkotásban és gyakorlatban: a tagállamoknak vagy nincsen ilyen felmérésre irányuló eljárásuk vagy azokat speciálisan érintett csoportokra korlátozzák, miközben ezeket az eszközöket gyakran összetévesztik a tanuknak és más szereplőknek szánt védelmi eszközökkel. Összességében, úgy tűnik, mintha a jelenlegi helyzetben az egyéniesített megközelítéstés a holisztikus védelmi szolgáltatásokat nem közvetlenül és feltétel nélkül kapcsolnák az áldozati státushoz. Ennek az egyértelmű kapcsolatnak a biztosítása azonban az Irányelv hatékony implementálásának az egyik kulcsa. Közös támogatási és védelmi standardok? Az áldozatokat támogató rendszerek tagállamonként jelentős változékonyságot mutatnak: a nem létezéstől, a kezdetleges szolgáltatásokon át egészen a szofisztikált megoldásokig terjednek. A szolgáltatási módszerek, struktúrák és szervezeti megoldások ugyancsak eltérőek. Harmonizált áldozat támogató szolgáltatás a jelen körülmények között(jelentősen eltérő szolgáltatások, szolgáltatók

4 és pénzügyi stabilitás)utópisztikusnak tűnhet. A tagállamok számára azonban fontos, hogy világosan meghatározzák, hogy hogyan érik majd el az áldozatoknak a támogató szolgáltatások eléréséhez való jogára vonatkozó, Irányelv által bevezetett minimumstandardokat, és hogyan tesznek közép- és hosszú távú progresszívabb lépéseket a harmonizáltabb európai védelmi rendszer felé. Az ördög a pénzügyekben rejlik Az Irányelvben meghatározott számos jog ráfordítást igényel, és költségvonzata van, mivel infrastruktúrát, szolgáltatások megalapítását fenntartását és nyújtását kíván meg. Az ördög nem a részletekben, hanem a pénzügyekben rejlik. Az áldozatvédelmet nem lehet elhalasztani korlátozott pénzügyi lehetőségekre vagy más prioritásokra hivatkozva. Etekintetben az Irányelv hatékony alkalmazásának a feltétele, hogy a tagállamok irányozzák előaz implementáláshoz szükséges összeget. Az áldozatok jogainak jelen kell lenniük a hatóságok gyakorlatában Több tagállam nem szabályozza olyan részletesen az áldozatok jogait, mint azt az Irányelv teszi. Az Irányelv hatékony implementálása azonban túlmutat a rendelkezései puszta formális átültetésén, és megköveteli, hogy az áldozatok jogai legyenek jelen a rendőrség, az ügyészség és minden más, áldozatokkal foglalkozó hatóság napi gyakorlatában. Ez a legnagyobb kihívás, ami a fennálló helyzet konzisztens monitoringját ideértve az áldozatoknak adottvisszajelzési lehetőséget is megköveteli. A jogokra vonatkozó tudatosság biztosítása Az áldozatok jogait pillanatnyilag számos eltérő normatív erővel és gyakorlati relevanciával rendelkező nemzeti szabályban rögzítik. Ez a szóródásés fragmentáltság gátolhatja az áldozatoknak a jogaikra vonatkozó tudatosságát és a jogaik hatóságokáltali hatékony kikényszerítését. Fontos, hogy a tagállamok a saját jogi kultúrájukkal és hagyományaikkal összhangban biztosítsák a koherens és elérhető jogszabályi keretet, illetve az érdekelt feleknek, különösen az áldozatoknaka vonatkozó joganyagra irányuló tudatosságát. Közös kultúra a szereplők és az intézmények között Az áldozatvédelem és támogatás számos intézményét magában foglal, ideértve a rendőrséget, az ügyészséget, az áldozatvédő szolgálatokat, az egészségügyi szolgáltatókat, stb. Ezeknek a szereplőknek koordináltan kellene működniük annak érdekében, hogy kezelni tudják azt a kettős kihívást, ami a megfelelő szintű védelem nyújtásában és ezzelegyidőben a költséghatékony működésben mutatkozik meg. Az Irányelv hatékony végrehajtása több mint közös tréningek tartása és utalási mechanizmusok működtetése, mivel közös kultúrát követel meg a szolgáltatások nyújtása során mind a magán-, mind a közintézményektől.

5 Tudj meg többet az az áldozatvédelemről az EU-ban A projekt weboldala átfogó anyagokat tartalmaz az áldozatvédelemre vonatkozóan az EU-27 államaiban. A tanulmányok a következőket tartalmazzák: a tagállamok jogszabályait és a jogalkotásra vonatkozó információkat, nemzeti jelentéseket, az összehasonlító jelentést és a főbb konklúziókat, valamint a javaslatokat. Az oldal elérhető: CENTRE FOR EUROPEAN CONSTITUTIONAL LAW THEMISTOKLES AND DIMITRIS TSATSOS FOUNDATION Kapcsolat Centre for European Constitutional Law 43, Akadimias str, Athens, Greece Tel: , , , , , Fax: Disclaimer: Ez a newslettera Criminal Justice Programme of the European Union pénzügyi támogatásával készült. A tartalomért kizárólag a Centre for European Constitutional Law Themistocles & Dimitris Tsatsos Foundation és az Institute for Advanced Legal Studies of the University of London visel felelősséget, amit semmilyen mértékben nem lehet az Európai Bizottság véleményével azonosítani.